MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 70. BOLLA KÁLMÁN

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 70. BOLLA KÁLMÁN BUDAPEST 2002 1

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán Technikai szerkesztő: Földi Éva Munkatárs: Markó Alexandra ISSN 1419 4481 ISBN 963 463 597 0 Bolla Kálmán Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett 98 Nyomdaiparai Kft. Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc. 2

3

4

BOLLA KÁLMÁN VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Visszatekintés Eljött az ideje, hogy 69 pályatársam után sorozatom zárásaképpen hetvenediknek én is visszatekintsek pályám alakulására, és megvalljam, hogyan lettem kísérleti fonetikus. Mivel e kiadvány más részei eléggé tárgyszerű információt adnak és sok konkrét adatot közölnek, vallomásomban csak a sorsomat alapvetően befolyásoló tényezőkre szorítkozom. A honnan indultam el, és a hová érkeztem meg között a térbeli és az időbeli mozgásokban a történések miértje és hogyanja érdemel nagyobb figyelmet, és talán már előrehaladott életkorom is megengedi, hogy reálisabban ítéljem meg az átélt hetven év eseményeit. [Szegényes lét gazdag élet 1930. június 1-én egy vasárnap reggelen láttam meg a napvilágot Vas megyének Kemenesaljai dombvidék néven ismert tájegységéhez tartozó Gérce községben, nem messze a Sághegytől és Hetyétől, Berzsenyi Dániel szülőhelyétől. Sárvárhoz, az akkori járási székhelyhez való közelsége miatt Gérce nem volt egy világtól elzárt település. A Sárvárt Zalabérrel összekötő vasútvonal különösen megkönnyítette az emberek mozgását. A kétezret kissé meghaladó lélekszám meglehetősen differenciált lakosságot takar. Túlnyomó többségben, természetesen, a kis- és középbirtokos gazdálkodók voltak, de szép számban éltek nincstelen napszámosok, helyi és távolabbi bazaltbányákban, a sárvári cukorgyárban idénymunkásként dolgozók. Etnikailag és felekezetileg nem volt homogén. Magyarok, romák és zsidók békében éltek, nem volt etnikai villongás és megélhetési bűnözés sem, bár sok család nagyon rossz anyagi körülmények között élt. Egy római katolikus és egy evangélikus elemi népiskolában tanultak a gyerekek, a módosabbak Sárváron polgári iskolában folytathatták tanulmányaikat, vonattal jártak be. Mindkét felekezetnek volt temploma. A katolikusok és a zsidók képviselték a módosabb, az evangélikusok és a romák a szegényebb rétegét a falu társadalmának. Az embert vagyoni helyzete szerint ítélték meg. Falucsúfolóként használták a környékbeliek a Gércén lakik, a jobbik szeren szólást, mely bizonyára a módosabb falubeliek dicsekvő, önmagát kiemelő kijelentésére utal. A településszerkezetben is tükröződtek a vagyoni és vallási különbségek. Az A aszegen zömmel a módosabb katolikusok, míg a Főszegen a szegényebb evangélikusok, a faluszélen pedig a cigányok laktak. A postaúttól félreeső Tacskánd, Tanárok, Suttony falurészek is inkább a vagyoni helyzet szerinti tagolódást mutatták. A módosabb gazdák részéről nem tapasztaltam 5

érezhető részvétet és segítőkészséget a szegénysorsúak iránt. Egész életemre kihatott, hogy nem a jobbik szerre tett le a gólya, továbbá hogy evangélikusnak kereszteltek. Az előző azzal, hogy korán aktív részesévé váltam a falusi tevékenységek majd mindegyikének, kapcsolatba kerültem sokféle emberrel, megismerkedtem a mezőgazdasági kultúrákkal, gyomnövényekkel, állatokkal, szerszámokkal. Szabad időmben sokszor átszaladtam a szemközti kovácsműhelybe. A szegényes lét nagyon empirikus oktatásra kényszerített, s így korán igen gazdag tapasztalatokat szereztem. Hitbéli neveltetésem pedig segített az önálló véleményalkotás kibontakoztatásában (a vakhit nem volt nálunk követelmény). A faluközösségnek megvolt a maga hierarchiája, szigorú erkölcsi értékrendje, mely sokféle társadalmi igazságtalanságot, szellemi elmaradottságot, kulturálatlanságot is magán viselt. Volt a faluban gőzmalom, tejcsarnok, vendégfogadó, több kocsma, hentes és mészáros, Hangya szövetkezeti bolt, több szatócsüzlet, futballpálya. Gércének volt körjegyzősége, postája, bírója, csendőrsége, kisbírója, kanásza, önkéntes tűzoltócsapata, voltak mezőőrök. A harmincas évek végétől kultúrház, óvoda és körzeti orvosi rendelő is működött a faluban. A magasfeszültségű villany a falun keresztül vezetett, de 1946-ig nem volt lakossági villanyáram. A természeti környezet változatossága és szépsége gyermekkoromban sok mindenért kárpótolt, és mindmáig ható vizuális élményt nyújtott. Szántóföldek, legelők, erdők, források, patakok (Cinca, Folyás), a vulkanikus dombok (Újgöte, Öreggöte, Nemeshegy, Újhegy, Pethegy, Hercseg) gyümölcsösei, szőlőskertjei, borospincéi, kőfejtői jelentették gyerekkorom világát, tevékenységem színterét. Fonetikusi pályám tudat alatti késztetése a madarak éneke, továbbá a harangok és a falu jellegzetes hangjai iránti érdeklődésem. Még ma is fülembe csengenek e hangulatot árasztó hangok, zörejek. (Különösen az esti imádságra hívó harangszót vártam, mert ez adta meg a jelt a napi mezei munka befejezésére. Elemi iskolás koromban szerettem harangozni és a templomi orgona működtetésében közreműködni.) Ezért jelenthetett számomra később különösen nagy élményt Liszt Magyar rapszódiája. A szagélmények is megmaradtak bennem, különösen a mezők és rétek folyton változó illatát szerettem. Kedvencem a szagosbükköny volt. Olvasni még az iskolába lépés előtt, a kalendáriumból tanultam meg. A hatosztályos elemi iskolában két osztályteremben folyt az oktatás. Az alsósokat Dann György tanító úr idomította, aki csak harmadikos koromban jött rá, hogy nem látom a táblát, és szemüvegre van szükségem. A negyediktől Nagy Árpád tanító keze alá kerültem. Neki köszönhetem, hogy továbbtanulhattam. Segédtanítói feladatokat adott (leckekikérdezés, a térképeken való eligazodás gyakoroltatása stb.). Első kísérlete, hogy az ötödik osztály után polgáriba iratkozzam, anyagi okok miatt meghiúsult. Már a hatodikat jártam, amikor megjelent az Országos Falusi Tehetségmentő Alap pályázati felhívása középiskolai továbbtanulásra. A szombathelyi állami Faludi Ferenc Gimnáziumban volt az ún. versenyvizsga, 1942 májusában. Jól szerepeltem, felvettek. Tanítómnak pedig 6

azzal sikerült szüleimet beleegyezésre bírni, hogy rövidlátásom miatt fizikai munkára alkalmatlan vagyok (holott nagyon számítottak a munkaerőmre), ezért semmit sem veszítenek, ha tanulok. Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják, Sej, az van arra írva: Éljen a szabadság! Sej szellők, fényes szellők fújjátok, fújjátok, Holnapra megforgatjuk az egész világot! A nagy vágyam teljesült: megnyilt az út továbbtanulásom előtt. A szombathelyi Faludi-gimnázium a Dunántúl egyik legmodernebb, legjobban felszerelt középiskolája volt, kiváló tanárokkal. Internátusi elhelyezést az alapítvány a vas megyei árvaházban biztosított. Csak az étkeztetésben és néhány kedvezménnyel tettek különbséget az államilag támogatottak és a pénzes tanulók között. A háborús viszonyok következtében nem részesültünk fényes ellátásban (pl. meleg vízhez is csak hetente egyszer jutottunk). Az árvaház szigorú rendjét is hamar megszoktam. Szobaparancsnokom Vincze Lajos, helyettese az a Varga János, aki később bölcsészkari dékánhelyettesként, országgyűlési képviselőként, országos levéltári főigazgatóként vált ismertté. A legnagyobb csalódást az okozta, hogy 1942 szeptemberétől a Faludit hadikórházzá alakították, s ezért a Premontrei Gimnáziumban folyt a tanítás délután, ami az oktatás feltételeinek rosszabbodásával járt. Két gimnáziumi osztályt végeztem el, amikor 1944 őszén bezárták az iskolákat. Télen közmunkában havat lapátoltam (nagy tél volt, sok hó esett), tavasszal málenkij robotban a sárvári vasúti Rábahíd építésénél kubikoltam, majd a sitkei erdőben logisztikai munkára vettek igénybe, nyáron részes aratással kerestük meg a kenyerünket. Ősztől folytathattam a tanulást sanyarú körülmények között. Erről nem érdemes többet mondani, kibírtam. Magántanulóként levizsgáztam az elveszett harmadik osztályból, és jártam a negyediket. Jó tanulmányi eredményem miatt ösztöndíjamat visszakaptam, és egészen az érettségiig megtartottam. 1946. szeptember végén megnyílt a Szabária Népi Kollégium, ahová felvételt nyertem. Ezzel helyzetem gyökeresen megváltozott. Bár a Kisfaludy u. 16. udvari helyiségei korábban diákok számára turistaszállásként szolgáltak igen szűkös elhelyezést jelentettek (60 diák egy hálószobában, emeletes vaságyakon, egy tanulószoba, konyha és mellékhelyiségek), mégis sokunk számára a megváltást jelentette. Volt két ruhásszekrényünk könyvtárnak. Engem választottak könyvtárosnak. A városi szabadművelődési könyvtárból hoztam s cseréltem a könyveket. Éreztük a kollégiumi igazgató és a nevelőtanárok (Hadnagy László, Palkó István, Kiss Gyula, Czapári Endre, Kocsis Gyula és mások) szerető gondoskodását, önzetlen törődését. A szélsőséges kilengésektől megóvtak, de az öntevékenységet pártolták, jó szakemberek, igazi nevelők, felejthetetlen tanáregyéniségek voltak. Sokat köszönhetek még gimnáziumi tanáraimnak, köztük is kiemelten Bárány Lászlónak, Polgár Endrének, Petrován Oszkárnak, Pongrácz Istvánnak, Törner Szilárdnak. Két év után a kollégium új épületbe költözött a Zrínyi Ilona utcában. Rövid- 7

del a NÉKOSZ felszámolása előtt kerültünk a szaléziánusok Táncsics Mihály utcai épületébe. Így a negyedik osztályt ez lett a gimnázium nyolcadik osztályából már állami kollégistaként végeztem. A sorozatos átszervezések után iskolaváltoztatás nélkül a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem. A tanulás mellett a kollégisták intenzív társadalmi munkát is végeztek. Jómagam a szombathelyi leánykollégium szervezésében vettem részt, a Nemzeti Segély, a Magyar Vöröskereszt és a polgármester támogatásával 60, vidékről bejáró diák részére diákmenzát szerveztem, ahol jelképes összegért meleg ebédet kaptak. Bevontak az 1848-as centenáriumi városi bizottságba, megválasztottak a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége városi szociális titkárának. 1946 augusztusában két hetet töltöttem a NÉKOSZ fonyódi táborában, ahol Győrffykollégisták előadásait hallgathattam, népdalokat tanultunk, szemináriumokon vitatkoztunk, sportoltunk. Kollégistaként részt vehettem az 1948. március 15-i budapesti ünnepségen. A második világháború okozta szenvedésektől megszabadulva, őszinte elkötelezettjei voltunk a demokratikus átalakulásnak, az erkölcsi megtisztulásnak, a társadalmi igazságtalanságok megszüntetésének. Számomra a kollégium a tanuláshoz, a középiskolai követelményeket meghaladó művelődéshez, kultúrálódáshoz nyújtott lehetőséget, s megtanított a közösség érdekében való munkálkodásra. A kollégiumi vitaestek lényeges társadalmi problémákra irányították rá a figyelmünket, követendő mintákat mutatottak, és segítettek egy tisztességes és humánus értékrend kialakításában. Őszinteség, nyíltság és nyitottság, a progresszió melletti elkötelezettség, népben és nemzetben való gondolkodás, a demokratikus közéletiség megteremtéséért dolgozás, a gátlástalan önzés s törtető karrierizmussal szembeni kiállás, a közösségi szellem előtérbe állítása mellett az egyéni kezdeményezések támogatása, az önkormányzatiságra való felkészítés, a sokféleség és másság iránti tolerancia, a munka megbecsülése és megkövetelése, a szigorú önértékelés, a káros nézetek, az egészséges közéletet romboló magatartás bírálata mind megannyi, máig érvényes eszmei és gyakorlati muníció, amit a kollégiumtól kaptam e hihetetlenül rövid idő alatt, amit a kollégiumban töltöttem. Vitáinkat a jóindulat és a javító szándék vezérelte, így nem ütött gyógyíthatatlan sebeket. Évek múltán, már a tanári pályám elején tapasztalnom kellett, hogy a nagy társadalomban ez nem így működik, s bevallom, számos kellemetlenségem is származott belőle. Mint ahogy népi kollégista multam, pontosabban annak meg nem tagadása akadálya volt, hogy mint másodéves egyetemistát nyári ifjúsági táborban szemináriumvezetőnek alkalmazzanak. 1971-ben, az akkori munkahelyemen sem vették jó néven, hogy részt vettem és felszólaltam a Szabária Népi Kollégium megalakulásának 25. évfordulóján. Úgy vélem, hogy a népi kollégiumok szerepének és jelentőségének a megítélésében ugyanazok a beidegződések munkálkodnak, mint megannyi társadalmi és történelmi kérdés tisztázásának, helyesebben nem tisztázásának az esetében. (A példák közismertek.) Tapasztalataim alátámasztják, ezért egyetértek Kardos Lászlónak a NÉKOSZról adott alábbi megállapításával. A közösségi lét hangsúlyozott központba helyezése azonban egyre kevésbé volt adekvát a korabeli s még kevésbé a későbbi társadalmi valósággal, s 8

ez egyre növekvő feszültség forrásává válhatott volna, ha a mozgalmat jósorsa nem óvja meg a fennmaradástól. (...) Kiderült és ez milyen paradoxon!, hogy a demokratikus kollégiumi közösségi lét preferálása, ha nem párosul a külső társadalmi valóság tényleges demokratizálódásával, az emberi minőség megjavításával az egész társadalomban, súlyos veszedelmet rejteget magában, bizonyos értelemben védtelenné teszi az egyes kisközösséget is és a kisközösségek rendszerét is, könnyen kiteheti őket az antidemokratikus manipulatív társadalmi erők játékának, amely végül is a kisközösségek megszűnéséhez vezet. A kritikai észrevételek sorát folytatni lehetne, mindazonáltal rögzíteni kell: a népi kollégiumok sikerének kulcsa az új típusú kollektivista nevelés volt, nélküle nincsen nem lett volna fényes szelek nemzedéke. De azt is rögzíteni kell, hogy a népi kollégiumi nevelésnek, jóllehet önmagában véve kerek egész pedadógiai rendszer, egyik alapjellegzetessége az állandó belső mozgás, formálódás, a megújulásra, az új befogadáására való állandó képesség, a nyitottság, s ha a történelmi jövő lehetővé tette volna, újabb és újabb elemekkel gazdagította volna magát. (*Kardos: Bevezető. 21.) Ma már nem kétséges, hogy a hatalomnak, a hatalom gyakorlóinak, miért állt érdekükben ezt a mozgalmat felszámolni. Kardos László megválaszolásában: A NÉKOSZ diákmozgalmi modell nem illett bele a Rákosi képviselte voluntarista és sematikus szocialista ifjúságpolitikai koncepcióba. 1949 júliusában kimondták a feloszlatását és államosítását, és a Rajk-per egyik részvádlottjaként utólag megbélyegezték, pedagógiai eredményeit, mozgalmi vívmányait elsorvasztották és megsemmisítették. (im. 27.). Hozzáteszem: ebben más tényezőknek is volt szerepe. Kossuthtal szólva: A világ bírája, a történelem fog erre a kérdésre felelni. Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal Kellene: honnan jössz, azzal, ecsém: hova mész! (Illyés Gyula) Illyés disztichonját minden népi kollégista ismerte és irányelvnek tekintette. Csakhogy gyakran nem rajtunk múlik, hogy hová megyünk. Így jártam én is az érettségi után az egyetemre jelentkezéssel. A tankerületi főigazgatóság úgy döntött, hogy továbbtanulásra a Budapesti Tudományegyetem Orosz Intézetébe irányít át. Felvételi vizsgám emlékezetes maradt. Arról próbáltam meggyőzni a bizottságot, hogy alkalmatlan vagyok az orosz nyelv és irodalom szakra, mivel nem tudok oroszul, csupán a fogságból hazatért rajztanáromtól tanultam meg a cirill betűket és néhány szót magyaros kiejtéssel. Hiába volt minden érvelésem, felvettek. Már régóta tudom, hogy mindkét fórumon számomra kedvezően döntöttek. Arról, hogy honnan jöttem, nem én tehetek, de hogy hová vezetett az utam, már jórészt rajtam múlott. Szerencsém volt, mert jó tanulócsoportba kerültem, kevés kivétellel érettségizett és máshonnan átirányított csoporttársakkal kerültem össze. Csoóri Sándor is itt kezdte, de betegsége miatt hamarosan szanatóriumba került. Klušanceva tanárnő nemcsak a nyelvet beszélte anyanyelvi fokon, de a nyelvészetben, a pedagógiában és a didaktikában is képzett szakem- 9

ber volt. Fonetikailag jól beállította a kiejtésünket. Íráskép és hangzó forma problematikája, valamint az anyanyelvi és az idegen nyelvi artikulációs bázis egyezéseinek/eltéréseinek a tudatosítása, továbbá a percepciós mechanizmusok megfigyelése/megfigyeltetése felkeltette érdeklődésemet a nyelvészet, közelebbről a fonetika iránt. A magammal hozott közösségi magatartást tanáraim méltányolták. Tanultam és tanítottam. Ugyanis az erősek segítették a gyengébbeket, azokat, akiknek tanulmányaikban különböző okokból többnyire előképzettségbeli hiányosságok miatt problémáik voltak. A második év után megint el akartak téríteni, most a nyelvtanári szakról, de nem álltam kötélnek. 1950-ben egy demonstrátori munkámért akadémiai jutalomban részesültem. Az orosz szak elvégzése után Keselya Fedor, Baleczky Emil és Papp Ferenc rábeszélésére maradtam az orosz nyelvészeti tanszéken tanársegédnek. Nem szeretnék találgatásokra és feltételezésekre okot adni, hogy mindig mások határozták meg pályám alakulását, ezért megvallom: nekem mindig ellenszenves és visszataszító volt, hogy némelyek milyen gátlástalanúl tülekednek pozíciókért, jutalmakért, kitüntetésekért, anyagi előnyökért, címekért, s törnek hatalomra, hogy uralkodhassanak. Nekem a szakma hivatás és szolgálat. Ha láttam és éreztem, hogy ezért becsülnek, bíznak bennem és szeretnek, vállaltam a munkát és igyekeztem tisztességgel helytállni. Az az időszak, amely alatt egyetemi tanulmányaimat végeztem, a magyar társadalom történetének egy nagyon mozgalmas, forrongó, állandó átalakításokkal, reformokkal, konfliktusokkal terhes, embertelen szakasza volt. Részletekbe nem bocsátkozom, mert túl hosszúra nyúlna, csak annyit jegyzek meg, hogy minden szépsége mellett az érettségit követő évtized életpályám legküzdelmesebb, legveszélyesebb, sok konfliktussal járó szakasza volt. A pályakezdés éveit is ide sorolom, hisz a magyar nyelv és irodalom szakot is ezalatt végeztem el. Nehéz volt tisztességgel megúszni. Szakmai sikerként éltem meg, hogy egy dolgozatommal a nyelvjárásgyűjtők országos pályázatán a megosztott I-II. díjat nyertem el. A bölcsészdoktori cím elnyerésével zárul életpályám prefonetikusi szakasza. Felkészülés a szakmára Valószínűleg igaz az a megállapítás, miszerint az ember 30 éves koráig elnyeri végső személyiségét, s utána már nem nagyon változtatható, nehezen nevelhető. Az emberréválás szakaszán tehát én is túljutottam (volt munkahelyem, megnősültem, már 7 éves volt a fiam, volt egy 30 m 2 -es leválasztott lakásom a Baross u. 41-ben), most a szakemberréképzés szakasza következett. E célból pályáztam 1960-ban levelező aspirantúrára. A Telegdi Zsigmond elnökletével létesült bizottság alkalmasnak talált a tudományos továbbképzésre. S megint történt valami sorsfordító. Röviddel a felvétel közlése után felajánlották az önálló külföldi aspirantúrát, amit némi vajúdás után elfogadtam. Így kerültem Moszkvába a Lomonoszov egyetemre, P. S. Kuzńecov professzorhoz. Szakmailag mindent megkaptam. A szakma legjobb művelőivel kerültem kapcsolatba (Vinogradov, Avanesov, Černich, Lomt ev, Gorškova, Zvegincev, Zinder, 10

Zlatoustova, Ivanov, Šanszkij, Šaumjan és mások). Érzékeltem, hogy emberi kvalitásaimat becsülik, szakmai munkámat segítik és nagyra értékelik, ez megerősítést, bátorítást adott. Ezért sikerülhetett a hároméves határidőn belül megvédenem a disszertációmat. A moszkvai évek alatt kitágult előttem a horizont. A Lomonoszovon a világ minden országából megfordultak diákok, aspiránsok, posztgraduális képzésre (sztazsor) érkezettek, tudományos konferenciákon részt vevő tudósok. Alkalmam volt a tájékozódásra, a vélemények ütközetésére, a parázs vitákra, a baráti beszélgetésekre egyaránt. Ilyen helyzet csak egyszer (vagy egyszer sem) adódik az ember életében, s állíthatom, hogy számomra minden szempontból a legjobbkor. A hazai fonetikai műhelyek megújítása Hazaérkezésem után hamarosan új feladattal bíztak meg. A nyelvi és fonetikai laboratóriumba neveztek ki docensnek, ami csak névleg létezett, Molnár Józseffel együtt kellett felállítanunk. Az audiovizuális nyelvoktatás céljára készült stúdió eléggé távol esik a fonetikától, de ha már a vezetés így döntött, ezen belül lehetett a fonetikai kutatások feltételeit kialakítani. Pénz szűkében nem tudtuk másképpen megvalósítani, minthogy a hangfelvevő fülkét, a munkaasztalokat és a terem hangszigetelését én terveztem, a háziműhely csinálta meg, a vezérlőpultot Molnár József ismerősei építették, s csak a magnetofonokat kellett beszerezni. 1969-ben neveztek ki oktatási dékánhelyettesnek. Ekkor sikerült egy kari oktatástechnikai laboratóriumot létesíteni. Hogy a Kari Tanács is elfogadja, Audio-vizuális technikai központnak neveztük (AVTK). A kulcsszó a technikai volt, mert így nem sértett bölcsészérdeket. Ebből lett később az informatikai osztály. Ekkor terveztem az orosz tanszéki nyelvoktatáshoz a lingvafon kabinetet, amelyet egy székesfehérvári szövetkezet készített el. (A kari tanácsterem bútorzatát is ők csinálták.) Míg az egyetemen az akkor felkapott audio-vizuális nyelvoktatási forma adott hátszelet a fonetikának, az MTA Nyelvtudományi Intézetében a fonetika fejlesztésének és laboratóriumi bázisának a kiépítéséhez elnökségi határozat nyitott utat. (Előzménye: Ortutay Gyula finnországi látogatása alkalmával finn nyelvészek elsősorban Antti Sovijärvi, aki anno nálunk tanult szóvá tették a magyar fonetika elmaradottságát.) Fónagy Iván huzamos külföldi tartózkodása miatt én kaptam megbízást erre a feladatra. Örömmel vállaltam, mert megvalósíthattam elképzeléseimet. Addigra már sikerült eljutnom több külföldi fonetikai kutatóhelyre és megismernem az ott folyó munkát és laboratóriumot. A hazai fonetika megújítására az alábbi teendőket fogalmaztam meg: a) Fel kell mérni az örökséget és el kell készíteni a magyar hangtan bibliográfiáját. Ez realizálódott Vértes O. András tudománytörténeti monográfiájában és a magyar hangtan válogatott bibliográfiájában, a kezdetektől 1995-ig. b) Korszerű kísérleti-fonetikai laboratóriumra van szükség a különböző fo- 11

netikai szakágazatokban folyó kutatások kiszolgálására. A hetvenes években az intézetben sikerült is létrehozni egy európai színvonalú labort, majd 1986 után a Fonetikai Tanszéken felújítani a már elavult és használhatatlanná vált laboratóriumot. c) Külföldi szakmai műhelyekben láttam, és saját tapasztalataim is igazolták, hogy korszerű, a nemzetközi élvonalhoz felzárkóztató s gyakorlatban is hasznosítható eredményeket csak jól szervezett team-munkával lehet elérni. A kísérleti fonetika műveléséhez nemcsak szólisták kellenek, hanem szimfonikus zenekarra is szükség van. Ezt csak részben sikerült megvalósítanom. Egyik akadálya a munkatársak individualista beállítottsága, a másik, hogy különböző okok miatt az adott kutatói potenciál növelésére nem volt lehetőségem. d) A szakma hazai művelőinek összefogására évente szimpóziumokat szerveztem. Ezek Fonetika '77, '78, '79, '80 névvel folytak, Kempelenemlékünnepséget rendeztünk az Akadémián stb. e) A kutatási eredmények folyamatos publikálására szakfolyóiratra vagy rendszeresen megjelenő periodikára van szükség. Így született meg a Magyar Fonetikai Füzetek néven ismert kiadványorozat (24 kötete jelent meg 1978 és 1992 között), majd 1988-tól az Egyetemi Fonetikai Füzetek 33 kötete. f) A nyelvészeti fonetika interdiszciplináris volta megkövetelte a kapcsolatok kiépítését a hazai bázisintéményekkel (akusztikai, fiziológiai, pszichológiai, gyógyító pedagógiai, radiológiai stb.). Ebben segített az akadémiai Fonetikai Munkabizottság, melynek tagjai között ott voltak a különböző profilú szakemberek. g) A nemzetközi tudományosságba való bekapcsolódásunkat elősegítették a külföldi tanulányutak és a munkánk iránt érdeklődő külföldi szakemberek látogatásai. h) Felvettük a kapcsolatot, és kiadványcserét létesítettünk külföldi fonetikai intézetekkel, tanszékekkel, laboratóriumokkal. Kívánatosnak tartottam a mind szélesebb személyes kontaktusokat is. i) Szorgalmaztam úgyis mint a kongresszusokat szervező nemzetközi állandó bizottság tagja, hogy minden nemzetközi fonetikai kongresszusnak legyenek magyar nyelvész fonetikus résztvevői. A tallinni XI. kongresszusra 1987-ben már népes magyar küldöttség utazott, csupán az én részvételemet nem támogatta az egyetem. j) Pótolni kellett a külföldi szakkönyvek, szakfolyóiratok beszerzésében meglévő elmaradásunkat mind az intézetben, mind az egyetemen. Ez csak átmenetelig járt sikerrel, mert később, pénzügyi okok folytán, még rosszabb lett a helyzet. k) Hangsúlyoztam annak szükségességét, hogy magyar szerzőktől jelenjenek meg fonetikai szakkönyvek, egyetemi tankönyvek, segédkönyvek, auditív és vizuális szemléltető anyagok. Ezt a koncepciót képviseltem 1971-től az MTA Nyelvtudományi Intézetében, és próbáltam megvalósítani sokkal rosszabb feltétek mellett az egyetemen is, miután 1986-ban Molnár Józseftől átvettem a Fonetikai Tanszék vezetését. 12

Számadásom végén hadd idézzek három levélből! a) A szervezeti egységek vezetőihez küldött rektori körlevél rendelkező részének 3. bekezdésében ez áll: Az illetékes vezetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a nyugállományba helyezés ne jelentse a kiemelkedő oktató- és kutatómunkát végzett oktatók elszakadását az egyetemtől; biztosítaniuk kell, hogy a nyugdíjas dolgozók indokolt esetben részfoglalkozású munkaviszony létesítésével is kapcsolatban maradhassanak volt munkahelyükkel. (Sz. 150/1989.) b) Tisztelt Professzor Úr! Születésnapja alkalmából tisztelettel köszöntöm, fogadja gratulációmat. Remélem, hogy az oktatásban kifejtett magas színvonalú tevékenységét, a megszerzett nagy tapasztalatait még sokáig fogja az Egyetem és a hallgatók javára fordítani. Budapestn 2000, június 9. Üdvözlettel: Dr. Klinghammer István rektor c) Tisztelt Professzor Úr! (...) Sajnálattal tudatom, hogy az egyetemmel való jogviszony híján a Múzeum körúti tanszéken nem biztosítunk helyet Professzor úr számára. Üdvözlettel Kiss Jenő intézetigazgató Budapest, 2002. VII.4. * Vallomásomból talán kirajzolódott, miért és hogyan lett belőlem kísérleti fonetikus. E tudományág egzaktsága, interdiszciplináris jellege, sokféle gyakorlati hasznosíthatósága mellett szerepet játszott, hogy a csapatmunka nem volt tőlem idegen, továbbá hogy fotós és műszaki-technikai ismereteimet, tapasztalataimat jól fel tudtam használni a kísérletekhez. Küzdelmes lét, tartalmas élet Ez volt a múlt. Elmondtam, hogy honnan jöttem, milyen utat jártam be, hova jutottam el. Ebből talán érzékelni lehet, hogy mit ér az ember, ha magyar fonetikus. Vallomásommal kulcsot kívántam adni személyes törekvéseim és munkásságom jobb megértéséhez, ha sikerült: elértem célomat.] *** Végszó Mindig foglalkoztatott, miért van az, ha a király(ok) a feketére azt mondja(k) fehér, az alattvalók felállva, szünni nem akaró s időnként ovációba menő viharos tapssal fogadják, de ha az udvari bolond(ok) közbeszól(nak): hiszen ez fekete!, lehurrogják, kifütyülik, megalázzák? Sok kiskirállyal, bigbrotherrel volt dolgom vagy inkább nekik velem (?!) életem folyamán, de én igyekeztem megmaradni bolondnak, az én hitvallásom szerint hugónak, azaz humanista 13

gondolkodónak. Hogy ez célravezető volt? Most úgy tűnik, nem! Kétszer rombolták le nem közérdekből és nem szakmai indítékkal (1985-től a Nyelvtudományi Intézetben és 1995-től az egyetemen), amit szívós munkával felépítettem/felépítettünk. Miért? A feleletet Illyés Gyulától kaptam meg Egy mondat (...) -ban. Ismert beszólásaim intonációját a való világhoz igazítom, ekképpen: Szép szóval igazat?! Tiszta beszéd?! Kell nekünk ortoépia (helyesbeszéd)?! Emberi hang az ember hangja?! Akármilyen sötét is az éjszaka, mégis eljő a hajnal?! Lesz még egyszer ünnep a világon?! A világ bírája, a történelem felelni fog kérdéseinkre?! Az ember tragédiája folytatódik a XXI. században is, bízzunk a Gondviselésben és küzdve küzdjünk, hogy elkerülhető legyen az emberiesség s az emberiség tragédiája! Budapest, 2002. október 31. *Kardos László: Bevezető. In: A fényes szelek nemzedéke. Népi kollégiumok 1939 1949. I. kötet, AkK, Budapest, 1980. *** Az életpálya fontosabb adatai: 1930. június 1-én született Gércén (Vas megye). 1936 1942: elemi iskolai évek Gércén. 1942 1950: gimnáziumi tanulmányait a szombathelyi Állami Faludi Ferenc gimnáziumban (átnevezés után Nagy Lajos gimn.) végezte. 1950 54 58: a budapesti Tudományegyetem Orosz Intézetében (átszervezés után Lenin Intézet) szerzett orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát, majd ezután az egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán a magyar nyelv és irodalom szakot végezte el. 1954 1960: tanársegédként dolgozik az egyetem orosz nyelvészeti tanszékén. 1958-ban doktorált Bárczi Gézánál magyar nyelvészetből, melléktárgyak: orosz nyelvészet (Baleczky Emil) és finnugor nyelvészet (Lakó György). 1960 1963: önálló aspiráns a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen. Aspiránsvezetője Kuznyecov, P.Sz. professzor volt. Kandidátusi értekezését orosz fonetikai témából (Проáлемы эксперčментального исследования длительности гласных звуков в современном русском литературном языке) védte meg. 1964-től az Orosz Filológiai Tanszék adjunktusa, majd docense. 1964-ben Molnár Józseffel együtt a kari Nyelvi- és fonetikai laboratórium megszervezésére kapott megbízást. 1968 1969: az ELTE Bölcsészettudományi Karának a dékánhelyettese. 14

1969 1971: a Művelődési Minisztérium tudományegyetemi osztályát vezette. 1971 1986: az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott a fonetikai osztály tudományos osztályvezetőjeként előbb másod- (1971 1976), majd főállásban (1976 1986), később másodállású tudományos tanácsadóként (1986 1987). 1975-től videofelvételeket készít nyelvész kortársakról, mely alapját képezte a Hetvenes Évek Magyar Nyelvészei, ill. a Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások c. kiadványsorozatnak, melyet szintén ő indított el 1994-ben. 1978-ban elindította a Magyar Fonetikai Füzetek kiadványsorozatot. 1984-ben megszerezte a nyelvtudományok doktora akadémiai fokozatot. Diszszertációját russzisztikai témában készítette ( / A conspectus of Russian speech sounds) 1986 1995: az ELTE BTK Fonetikai Tanszékének volt a vezetője. 1988-ban egyetemi tanárnak nevezték ki a Fonetikai Tanszékre. 1988-ban elindította az Egyetemi Fonetikai Füzetek kiadványsorozatot. 2000. szeptember 1-től nyugállományba helyezték. * 1979 95: tagja volt a Permanent Council of the International Congress of Phonetic Sciences (ICPhS)-nek, 1995-től pedig tiszteletbeli tagja. A Studia Phonetica Posnaniensis c. folyóirat nemzetközi szerkesztőbizottságának tagja. 1965 1985: a TMB Nyelvtudományi Szakbizottságának a tagja. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának megbízásából tagja volt 1976 1994: a nyelvtudományi bizottságának (titkára: 1976 1979) 1964 1985: a szlavisztikai bizottságnak a magyar nyelvészeti bizottságnak a beszédművelési bizottságnak 1976 1989: az alkalmazott nyelvészeti bizottságnak 1976 1985: elnöke volt a a fonetikai munkabizottságnak 1976 1990: az Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungariae szerkesztőbizottságának A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja 1960-tól, választmányának tagja 1976-tól, továbbá 1986-tól megszűnéséig elnöke volt a fonetikai és beszédművelő szakosztálynak, 1992-től a megemlékezési bizottság elnöke. 1989 től 10 éven keresztül az Anyanyelvápolók Szövetsége ellenőrző bizottságának volt az elnöke, majd 1999 decemberétől elnökségi tagja. 1975-tól a Kazinczy Alapítványi Bizottság (kuratórium) tagja 1991-től az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Főosztályának és a Kazinczy kuratórium közös szakbizottságának az elnöke. 1991-től az Egyetemi Anyanyelvi Napok szervezőbizottságának az elnöke. 15

Tagja volt több kari bizottságnak, így a tudományos bizottságnak, a gazdasági bizottságnak is. 1969-ben megszervezte és éveken keresztül vezette a kari Audio-vizuális Technikai Központot (AVTK) = oktatástechnikai központ. Kidolgozta és elindította 1994-ben a Beszéd- és hangtan önálló oktatási programot. Szervezője volt a Fonetika 77, 78, 79, 80 országos szimpoziumoknak. Szervezi és vezeti 1991-től kezdve a Kazinczy-versenyek szaktanárai részére évente egy vagy két alkalommal megrendezett tudományos konferenciákat. 16

BOLLA KÁLMÁN ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: ALinguH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungariae, AUB SLingu = Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Linguistica, AUB SPhilol = Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Philologica Moderna, Ed. = Editor(s), EFF = Egyetemi Fonetikai Füzetek, ELTE FonT = Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fonetikai Tanszéke, ELTE NyelvtDolg = Eötvös Loránd Tudományegyetem. Nyelvtudományi Dolgozatok, I. OK = A Magyar Tudományos Akadémia (I.) Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, Ism. = ismertetés, MFF = Magyar Fonetikai Füzetek, MNy = Magyar Nyelv, MNyTK = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványa, MTA NyTudI = A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, NyK = Nyelvtudományi Közlemények, Nyr = Magyar Nyelvőr, Szerk.= szerkesztette, ZWR =Zahnärztliche Welt und Reform 1960. A zárt í-zés esetei a gércei népnyelvben. Nyr LXXXIV, 83 96. 1963. Проáлемы эксперčментального исследования длительности гласных звуков в совремеíном русском литературном языке. Московский Государственный Университет, Москва. (Kandidátusi értekezés tézisei) 1964. Orosz nyelvtani gyakorlatok. Morfológia. Tankkönyvkiadó, Budapest, (Több kiadásban) 1966. Orosz intonáció. ELTE, Budapest. (Hangfelvétellel Fonetikai tanszalagsorozat 1.) 1967. Фонетика и фонология современного русского литературного языка. ELTE, Budapest. Az audio-vizuális eszközök a kiejtés oktatásában. In: Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. (Az egri kiejtési konferencia anyaga). Budapest, 137 49. + 2 tabló. Társszerző: Molnár József. (MNyTK 120.) 17

1968. Курс современного русского языка. Szerk. Papp Ferenc. Tankönyvkiadó, Budapest. (Több kiadásban). Társszerző: Páll Erna és Papp Ferenc. К вопросу соотношения длительности гласных и фонетической структуры слова Studia Slavica XIV, 75 87. Некоторые вопросы соотношения длительности гласных звуков русской речи. Вестник Московского Университета. Филология 3. 30 9. Соотношение длительности гласных звуков русской речи. In: Mezinárodní Sjezd Slavistu v Praze, 1968 resumé prednásek, prispevku a sdelení. Praha, 21. p. Влияние окружения на длительность гласных в русской речи. AUB SPhilol VIII, 34 49. + melléklet 1969. Általános tudnivalók a tudományegyetemekről. In: Bevezetés az egyetemi tanulmányokba. Szerk. Jáki László. Budapest, 66 82. A nyelvoktatás egyes kérdései és a nyelvi laboratórium. In: A nyelvoktatás aktuális kérdései 1. Budapest, 1 14. Az Orosz Filológiai Tanszék Linguafon Stúdiójának technikai berendezése. A nyelvoktatás aktuális kérdései 2. Budapest, 1 20. Hozzászólás a fonetikai kutatások helyzetéhez. In: Általános nyelvészetünk helyzete. Az alkalmazott nyelvészet helyzete Magyarországon. Szerk. Imre Samu. Budapest, 94 8. Nyelvi laboratórium az idegen nyelvszakos tanárképzésben az ELTE Bölcsészettudományi Karán. In: Korszerű nyelvoktatás. (Tanulmányok az egyetemi és a főiskolai idegen nyelvi oktatásról) Budapest, 18 39. 1970. Chaire de Russe. AUB SPhilol I, 1969 1970, 59 69. Orosz nyelv és irodalom. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945 1970. Főszerk. Sinkovics István. Budapest, 499 509. 1971. A hazai fonetikai kutatások története és a mai helyzet. ELTE, Budapest, 1971. Társszerző: Molnár József. Technikai eszközök alkalmazása az idegen nyelvek oktatásában. (A szocialista országok művelődésügyi miniszterei mellett működő oktatástechnikai állandó bizottság rendezésében lefolytatott konferencia előadása. Szófia, 1971 októbere) FPK, Budapest, 1971. Társszerző: Juhász Gyula és Péch Mária. Molnár József: A magyar beszédhangok atlasza. I. OK XXVII, 302 7. (Ism.) Gondolatok az egyetemi fonetikaoktatás továbbfejlesztéséről. ELTE NyelvtDolg 6. 137 46. 18

1972. A kontrasztív fonetikai vizsgálatok jelentősége a nyelvoktatás számára. Magyar-tanítás Külföldön III, 43 9. Die akustischen Merkmale der Persönlichkeit in der Sprache. In: Papers in interdisciplinary speech research. (Proceedings of the Speech Symposium, Szeged, 1971.) Ed. J. Hirschberg Gy. Szépe. Budapest, 185 6. Társszerző: Molnár József. Роль сопостовительного изучения грамматических категорий глагола в подготовке преподователей русского языка. In: Тезисы докладов и сообщений вегнгерской делегации. (Helsinki, 1972, 4 11.) Budapest, 12 3. 1973. Использование атласа звуков русской речи в обучении языку венгерских студентов-руссистов. In: Теория и практика создания учебников и учебных пособый по русскому языку. Варна, 3 8 сентября 1973 г. Доклалы и сообщения венгерской делеăации. Budapest, 21 5. Теория и практика создания учебников и учебных пособый по русскому языку. Варна, 3 8 сентября 1973 г. Доклаäы и сообщения венгерской делеăации. Будапешт. (Szerk.) 1976. A beszéd egyéni jellemzői. Budapest, 62 6. Társszerző: Molnár József. (MNyTK 139.) A nyelvészeti fonetika szakágazatai. NyK LXXVIII, 292 9. 1977. Előszó. In: A magyar hangtan válogatott bibliográfiája ( 1970). Budapest, 9 13. Társszerkesztő: Molnár József. A magyar hangtan válogatott bibliográfiája ( 1970). Budapest. Társszerkesztő: Molnár József. 1978. Elnöki megnyitó. MFF 1. 7 8. A magyar magánhangzók akusztikai analízise és szintézise. MFF 1. 53 67. Beszámoló a Fonetikai Munkabizottság tevékenységéről. MFF 1. 125 7. Előszó. MFF 2. 5 6. A fonetikus írás. MFF 2. 7 23. A magyar beszédhangok ajakartikulációjának kísérleti-fonetikai vizsgálata. MFF 2. 31 50. A magyar beszédhangok képzési konfigurációinak meghatározása palato- és lingvografikus kísérletekkel. MFF 2. 51 65. Általános Nyelvészeti Tanulmányok X. NyK LXXX, 437 42. Társszerző: Szende Tamás. (Ism.) 19

Vizsgálatok a hangtan köréből. Budapest. (MFF 1. szerk.) Leíró hangtani tanulmányok. Budapest. (MFF 2. szerk.) 1979. Elnöki megnyitó. MFF 3. 5 6. A beszédfolyamat intonációs elemzése és az intonáció fonetikus lejegyzése. MFF 3. 19 30. Rendeződő cerebellaris dysarthria fonetikai vizsgálata. MFF 3. 117 34. Társszerző: Pintér Nándor. Использование результатов эксперčментально-фонетического исследования русской речи в обучении интонациию In: Лингвистические и методологические основы преподавания русского языка иностранцам. Москва, 30 4. Előszó. MFF 4. 5 6. Az orosz magánhangzók analízise és szintézise. MFF 4. 33 79. A beszédintonáció néhány elméleti, módszertani és gyakorlati problémája. Budapest. (MFF 3. szerk.) Hangtani tanulmányok. Budapest. (MFF 4. szerk.) 1980. Magyar hangalbum. MTA NyTudI, Budapest. (MFF 6.) Elnöki megnyitó. MFF 5. 5 6. A fonetikai szerkezetek interlingvális egybevetéséről. (Problémavázlat) MFF 5. 40 69. Опыт фонетического анализа и синтеза речевого сигнала. In: Proceedings of the Symposium on Speech Acoustics. Szerk. Tarnóczy Tamás Vicsi Klára. Budapest, 19 23. Interlingvális hangtani egybevetések. Budapest. (MFF 5. szerk.) 1981. A conspectus of Russian speech sounds. / Атлас звуков русской речи. Akadémiai Kiadó, Budapest és Böhlau Verlag, Köln Wien. (Slavistische Forschungen, Band 32.) Az amerikai angol beszédhangok atlasza. MTA NyTudI, Budapest. (MFF 9.) Előszó. MFF 7. 5 6. A magyar hosszú mássalhangzók képzése. (Kinoröntgenografikus vizsgálat számítógéppel) MFF 7. 7 55. A lengyel beszédhangok képzési és akusztikus sajátságairól. MFF 7. 91 139. Társszerző: Földi Éva. A lengyel beszédhangok palato- és lingvografikus vizsgálata. MFF 7. 140 55. Társszerző: Földi Éva. Előszó. MFF 8. 3 4. A magyar magánhangzók és rövid mássalhangzók képzési sajátságainak dinamikus kinoröntgenográfiai elemzése. MFF 8. 5 62. 20

A lengyel beszédhangok ajakartikulációja. MFF 8. 104 46. Társszerző: Földi Éva. A beszédhang minősége. Budapest. (MFF 7. szerk.) A szegmentális hangszerkezet vizsgálata. Budapest. (MFF 8. szerk.) 1982. Orosz hangalbum. MTA NyTudI, Budapest. (MFF 11.) Bevezetés. In: Fejezetek a magyar leíró hangtanból. (A továbbiakban: Fejezetek...) Budapest, 9 12. (Szerk.) A leíró hangtan vázlata. In: Fejezetek... Budapest, 13 24. A fonetikus írás problémái. In: Fejezetek... Budapest, 25 52. Magyar hangalbum. In: Fejezetek... Budapest, 165 73. + 47 kétoldalas tabló. A hangképzés kinoröntgenografikus vizsgálata. In: Voces Amicorum Sovijärvi. In honorem Antti Sovijärvi. Helsinki, 63 80. (Suomalais-ugrilaisen seuran toimituksia = Mémoires de la Société Finno-ougrienne 181.) Előszó. MFF 10. 5. p. A magyar beszéd akusztikai szerkezetének analízise és szintézise. (Kutatástörténeti áttekintés) MFF 10. 7 20. Folyamatos beszédszintetizáló rendszer magyar nyelven (Voxon). MFF 10. 119 28. Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Budapest. (Szerk.) A beszéd akusztikai analízise és szintézise. Budapest. (MFF 10. szerk.) 1983. Előszó. MFF 12. 7. p. Az orosz beszéd fonetikai elemzése szintézissel (RUSSON). In: Russica. In memoriam E. Baleczky. Budapest, 5 20. Voxton, Russon: Systems Generating Impersonal Hungarian and Russian Speech by Rule. In: Abstracts of the Proceedings of the 10th International Congress of Phonetic Sciences. Eds. Cohen, A. Broecke van den, M.P.R. Dordrecht Cinnaminson, 379. p. Dialektológiai tanulmányok. Budapest. (MFF 12. szerk.) 1984. Атлас звуков русской речи / A conspectus of Russian speech sounds. Budapest, 23 p. (Doktori értekezés tézisei) Előszó. MFF 13. 5. p. Egyetemes fonetikai hangszabvány? A magánhangzók. MFF 13. 1984, 71 20. Voxton, Russon: Systems Generating Impersonal Hungarian and Russian Speech by Rule. In: Proceedings of the 10th International Congress of Phonetic Sciences. Eds. Cohen, A. Broecke van den, M.P.R. Dordrecht Cinnaminson, 225 9. On the Measurement of the Phonetic Quality of Vowels. (Is a Universal Phonetic Standard Possible?) AUB SLingu XV, 41 54. 21

Satzzeichen zwischen Subjekt und Predikät. AUB SLingu XV, 55 68. Társszerző: Keszler Borbála. Kempelen emlékezete. Budapest. (MFF 13. szerk.) 1985. A finn beszédhangok atlasza. MTA NyTudI, Budapest. (MFF 14.) Voxton, Russon: Systems Generating Artificial Hungarian and Russian Speech by Rule. ALinguH 35/1 2. 43 9. Az alany és az állítmány közötti írásjelek. MNy LXXXI, 435 41. Társszerző: Keszler Borbála. Péchy Blanka köszöntése. MNy LXXXI, 382 4. 1986. Német beszédhangok atlasza. MTA NyTudI, Budapest, 1986. (MFF 16.) Társszerző: Valaczkai László. Előszó. MFF 15. 5. p. A hangszabvány magánhangzóinak számítógépes bemutatása. MFF 15. 166 74. Társszerző: Kiss Gábor. A toldalékcső artikulációs folyamatainak számítógépes vizsgálata. MFF 15. 155 65. Társszerző: Földi Éva és Kincses Gyula. II. Ogólnopolska Konferencja Logopedyczna. (II. Országos Logopédiai Konferencia.) Gdańsk, 1985. szeptember 15 18. MFF 15. 177. p. Társszerző: Földi Éva. XI. Nemzetközi Fonetikai Kongresszus. Tallinn, 1987. augusztus 1 7. MFF 15. 15. 178 9. Hangtani értekezések. Budapest. (MFF 15. ) 1987. A phonetic conspectus of Polish / Atlas dźwięków mowy języka polskiego. MTA NyTudI, Budapest, 1987. (MFF 18.) Társszerző: Földi Éva. The phonetic basis of artificial Russian speech, its generation by computer and its application. MFF 17. 5 43. Társszerző: Kiss Gábor. The phonetic basis of artificial Russian speech, its generation by computer and its application. In: Proceedings of the 11th International Congress of Phonetic Sciences. Vol. 2. Tallinn, 176 9. Társszerző: Kiss Gábor. Beszédintonáció. Számítógépes program C 64-re a beszédintonáció tanulmányozására. Budapest, 14 p. Társszerző: Papp György és Radványi Péter. Studies in Phonetics. Budapest. (MFF 17. szerk.) 22

1988. Nyitó szavak. EFF 1. 5 7. Apáczai Csere János: Az iskolák felettébb szükséges voltáról. (Részlet) Elemzés. EFF 1. 55 69. A magyar szupraszegmentális hangszerkezet fonetikai elemzése szintézissel. In: A magyar nyelv rétegződése. (A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusának előadásai) I. Budapest, 216 25. Szép szóval igazat. Budapest. (EFF 1. szerk.) From Phonology to Applied Phonetics. Budapest. (MFF 19. szerkesztőbizottsági tag) 1989. A phonetic conspectus of English. MTA NyTudI, Budapest. (MFF 20.) Is a universal phonetic standard possible? In: Abstracts of the Speech Research `89 International Conference. Budapest, 15. p. Előszó. EFF 2. 5. p. A beszédszöveg fonetikai szerkezetéről. EFF 2. 54 60. A magyar hangtan időszerű problémái. EFF 2. 79 97. Is a universal phonetic standard possible? In: Proceedings of the Speech Research `89 International Conference, Budapest. 37 40. (MFF 21.) Tiszta beszéd. Budapest. (EFF 2. szerk.) Proceedings of the Speech Research '89 International Conference. Budapest, 1989. (MFF 21. szerkesztőbizottsági tag) 1990. A beszédhangok világa. In: Az anyanyelv értékrendje és az iskola. (Országos Anyanyelv oktatási Napok, Eger, 1990. július 2 5.) Szerk. V. Raisz Rózsa. Budapest, 89 92. (MNyTK 189.) Újabb eljárás hangsajátságok megállapítására. In: Emlékkönyv Zsilka János professzor hatvanadik születésnapjára. Szerk. Havas Ferenc Horváth Katalin Ladányi Mária. Budapest, 12 7. A magyar leíró fonetika negyedszázada. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Szerk. Kiss Jenő Szűts László. Budapest, 100 7. 1991. Előszó. EFF 4. 5 6. A fonetika műhelyéből. (Tervek, eredmények, problémák) EFF 4. 63 74. A hangzásforma akusztikus paraméterei. EFF 4. 111 24. A magyar beszédhangok összehasonlítása a toldalékcső artikulációja szempontjából. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály Kiss Jenő. Budapest, 105 18. 23

Az orosz artikulációs bázis jellemzői a toldalékcső hangképző konfigurációi alapján. In: Nemzetközi Szlavisztikai Napok IV. Szerk. Gadányi Károly. Szombathely, 19 34. Az orosz mássalhangzók fonetikus sajátságai artikulációs adatok tükrében. In: Könyv Papp Ferencnek. Debrecen, 11 25. Szövegforma, szövegelemzés, szövegmondás. Budapest. (EFF 4. szerk.) 1992. Szupraszegmentális elemzések. ELTE FonT, Budapest. (EFF 7.) Előszó. EFF 5. 5. p. Felhívás a felsőoktatási intézményekhez. EFF 5. 7. p. A felolvasás szupraszegmentális szerkezetének fonetikai elemzése. EFF 5. 51 64. Társszerző: Földi Éva. A hangminőség mérhetősége mint a kiejtésszabályozás alapja. EFF 5. 103 14. A felolvasás szupraszegmentális szerkezetének fonetikai elemzése. In: Nép Nyelv. Tanulmányok Fülöp Lajos 60. születésnapjára. Szerk. Balázs Géza Selmeczi Kovács Attila. Budapest, 36 42. Társszerző: Földi Éva. A szöveg szupraszegmentális tagolása. (Mondatfonetikai elemzés) In: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor Laczkó Krisztina. Budapest, 46 54. A lengyel hangállomány kísérleti-fonetikai megvilágításban. In: Polono Hungarica 6. Nyelvészet Irodalom Történelem Kultúrtörténet. Szerk. Bańczerowski Janusz. Budapest, 23 38. A beszéd és hangzási jellemzői. Budapest. (EFF 5. szerk.) Dr. Lángi Péter: Számítógép alkalmazása a hangtan középfokú oktatásában. Budapest. (EFF 6. szerk.) 1993. A magyar beszéd szegmentális elemei 1. ELTE FonT, Budapest. (EFF 9.) A magyar beszédhangok fonetikai minőségjegyei. (A toldalékcső artikulációs helyzeteinek jellemzői) In: Emlékkönyv Fábián Pál hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kozocsa Sándor Géza. Budapest, 63 75. A teljes alsó-felső protézist viselők beszédének sajátosságai. Fogorvosi Szemle 86. 45 53. Társszerző: dr. Kaán Miklós dr. Keszler Borbála. Előszó. EFF 8. 5. p. A szöveg fonetikai megformálásáról. EFF 8. 109 14. A szövegmondás szupraszegmentális fonetikai elemzése. EFF 8. 175 86. Társszerző: Forgó Zoltán. Milyen hang valójában az ún. veláris «e»? In: 103 tanulmány Hajdú Mihály 60. születésnapjára. Szerk. Hegedűs Attila Laczkó Krisztina Papp Lajos. Budapest, 68 76. (Névtani Értesítő 15.) Fonetikai fonológiai címszavak. In: Magyar Nagylexikon I. (A Anc). Budapest. affrikáta 186., ajak-foghang 313., ajakhang 313., akcentus 336., akusztikum 376., alaphang 401., allofón 587., alveoláris hang 691. 24

A köznyelviség problémái a magyarban. Budapest. (EFF 8. szerk.) 1994. A magyar beszéd szegmentális elemei 2. ELTE FonT, Budapest. (EFF 11.) A magyar beszédhangok akusztikai jellemzői. ELTE FonT, Budapest. (EFF 13.) A beszédhangok fonetikus jelölése. ELTE FonT, Budapest. (EFF 14.) A közéleti beszéd a nyelvi norma és a kiejtési sztenderd szempontjából. EFF 10. 23 30. A köznyelvi kiejtés szabályozásának elvei és fonetikai bázisa. EFF 10. 87 91. Előszó. EFF 12. 5. p. Rácz Olivér: Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc... (Szövegfonetikai elemzés) EFF 12. 69 89. Die suprasegmentalen Eigenschaften beim Sprechen der Totalprothesenträger. ZWR 103/11. 710 3. Társszerző: Kaán Miklós és Keszler Borbála. Fonetikai fonológiai címszavak. In: Magyar Nagylexikon II. (And Bag). Budapest. apikális 203., archifonéma 325., artikuláció 430., artikulációs bázis 430., aspiráta 466 7., avulzíva 706 7. In: Magyar Nagylexikon III. (Bah Bij). beszédhang 741., beszédintonáció 741., beszédzavarok 742 3. Nyelvi norma és kiejtési sztenderd a magyarban. Budapest. (EFF 10. szerk.) Szupraszegmentális hangszerkezetek a magyar beszédben. Budapest. (EFF 12. szerk.) A hetvenes évek magyar nyelvészei. Budapest. (Szerk.): 1. Balázs János. 14 p. 4. Bárczi Géza. 18 p. 24. Imre Samu. 20 p. 33. Lőrincze Lajos. 18 p. 40. Rácz Endre. 20 p. 1995. Magyar fonetikai atlasz. A szegmentális hangszerkezet elemei. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Szövegfonetikai elemzés Oltszakadátról. In: Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Szerk. Keszler Borbála Laczkó Krisztina Papp Lajos. Budapest, 80 97. Beszéd- és hangtan önálló program az ELTE-n. EFF 16. 103 4. Fonetikai címszó. In: Magyar Nagylexikon IV. (Bik Bz). Budapest. bilabiális 8. p. Szöveggyűjtemény a szép magyar beszéd tanulmányozásához. Budapest. (EFF 15. összeállítás, szerk.) Nyelvhasználat és beszédkultúra. Budapest. (EFF 16. szerk.) 25

1996. A fonetikus írás néhány elméleti és gyakorlati problémája. EFF 18. 92 106. Bevezetés. EFF 19. 5 6. A rest szamár. (Elmondta: Básti Lajos) EFF 19. 7 34. Mese a csigákról. (Elmondta: Várhegyi Teréz) EFF 19. 35 50. Igaz történet a sasról. (Elmondta: Moór Mariann) EFF 19. 118 30. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Részlet. (Elmondta: Szalóczy Pál) EFF 19. 131 41. Radnóti Miklós: Nem tudhatom. Részlet. (Elmondta: Szalóczy Pál). EFF 19. 142 52. A magyar hangtan az ezredfordulón. In: Anyanyelv és iskola az ezredfordulón. Szerk. V. Raisz Rózsa. Eger, 193 7. (MNyTK 207.) A magyar hangtan válogatott bibliográfiája (1971 1995). Budapest. (EFF 17. szerk.) Írott szöveg hangzó forma. Budapest. (EFF 18. szerk.) A művészi szövegmondás fonetikai jellemzői. Budapest. (EFF 19. szerk.) Földi Éva: Az érzelemkifejezés szupraszegmentális formái és percepciója. Budapest, 1996. (EFF 20. szerk.) A hetvenes évek magyar nyelvészei. Budapest. (Szerk.): 11. Domokos Pál Péter. 20 p. 43. Szabó T. Attila. 24 p. 48. Tompa József. 16 p. 1997. A beszéd minősége. A verseny összegző értékelése. EFF 21. 71 2. A beszédszöveg hangszerkezete és a hangtest struktúraképző eszközei. EFF 21. 87 90. A szép magyar beszédért. Versenyek és konferenciák. Budapest. (EFF 21. szerk.) A hetvenes évek magyar nyelvészei. Budapest. (Szerk.): 8. Czeglédy Károly. 16 p. 19. Hadrovics László. 28 p, 28. Keresztury Dezső. 20 p. 35. Mollay Károly. 32 p. 39. Papp László. 16 p. 49. Végh József. 16 p. 1998. Spontán szöveg és kifejező elmondása. EFF 22. 7 22. Beszédkultúránk és a magyar helyesbeszéd időszerű kérdései. EFF 24. 31 45. A reprodukáló beszéd akusztikus szerkezete. Elemzés a verseny kötelező szövegének mintaszerű elmondásáról. EFF 24. 92 116. Társszerző: Földi Éva. Az országos döntő kötelező szövegének előadásáról. EFF 24. 117 23. Társszerző: Földi Éva. 26