História 1986-056
História 1986-056 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.
Tartalom 1.... 1 1. Hruscsov, Nyikita Szergejevics... 1 2. Képek... 4 2.... 6 1. Világesemények, 19581968. Kronológia... 6 2. Képek... 13 3.... 15 1. Hruscsov Magyarországon. Képösszeállítás... 15 2. Képek... 15 4.... 18 1. Apályok és dagályok, 19531962... 18 2. Képek... 22 5.... 24 1. Kennedy, John Fitzgerald... 24 6.... 28 1. Nekrológok, 1971. Hruscsov haláláról... 28 7.... 30 1. Újrakezdés... 30 2. Képek... 30 8.... 33 1. Hazai események, 19581968. Kronológia... 33 1.1. Hazai események, 19581968. Kronológia... 37 1.1.1. Hazai események, 19581968. Kronológia... 46 2. Képek... 51 9.... 61 1. Karikatúrák a Ludas Matyiban... 61 2. Képek... 61 10.... 63 1. Iparpolitika 1956 után... 63 2. Képek... 66 11.... 68 1. A háztáji gazdaságok... 68 2. Képek... 71 12.... 75 1. A kommunizmus ígérete. Életmód-viták az 1960-as években... 75 2. Képek... 79 13.... 81 1. Korszerû falu... 81 2. Képek... 83 14.... 84 1. Paraszti öltözködés. Nógrád megye, 1960-as évek... 84 2. Képek... 86 15.... 89 1. Régi és új utak. Jegyzetlapok a "hatvanas évekrõl"... 89 2. Képek... 94 16.... 98 1. Paraszti porta. Õrség, 1960-as évek... 98 2. Képek... 99 17.... 102 1. A KISZ zászlóbontása... 102 2. Képek... 102 18.... 104 1. Az 1962. évi párthatározatról... 104 19.... 109 1. Munkástanácsok, üzemi tanácsok... 109 20.... 113 iii
História 1986-056 1. A munkásság szerkezeti változásai... 113 21.... 116 1. Városi lakás... 116 2. Képek... 116 22.... 118 1. Vidéki város... 118 2. Képek... 121 23.... 122 1. Mozgalom, börtön, nyugdíj. Interjú Schiffer Pállal... 122 24.... 127 1. A lengyel menekültügy irányítása... 127 2. Képek... 129 25.... 133 1. Tisza-gyilkosság, Tisza-perek... 133 26.... 136 1. Kun Béla és a magyar munkásság... 136 27.... 141 1. A magyar kérdés a párizsi békekonferencián, 1946... 141 28.... 145 1. Egy régi irkacímlap... 145 2. Képek... 146 iv
1. Hruscsov, Nyikita Szergejevics ÚJRAKEZDÉS MENYHÁRT Lajos Ny. Sz. Hruscsov Az SZKP KB ez év [1964] október 14-én plénumot tartott. A plénum teljesítette Ny. Sz. Hruscsov elvtársnak azt a kérését, hogy előrehaladott korára és egészségi állapotának rosszabbodására való tekintettel mentsék fel őt az SZKP KB első titkárának, az SZKP KB elnökségi tagjának és a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének tisztsége alól írja a Népszabadság 1964. október 16-án. A közlemény nagy meglepetést keltett, s találgatások tömegére adott alkalmat mind a Szovjetunió, mind a világ politikai közvéleményében. Olyan vezető szovjet politikus visszavonulásáról, háttérbe szorításáról tudósított, akinek nevével és tevékenységével az 1950-es évek derekától korszakos politikai változások kapcsolódtak össze. Nyikita Szergejevics Hruscsov 1894. április 17-én született Kurszk kormányzóság Kalinovka falujában. A település lakóinak nagy része, köztük Hruscsov családja is, kénytelen volt felhagyni a földműveléssel, s a déloroszországi bányavidéken keresett munkát. A proletárcsaládok gyermekeihez hasonlóan korán, már 14 évesen munkát kellett vállalnia. 1908-tól a Donyec-medence egyik bányájában dolgozott. 1918-ban, a polgárháborúban tűnt ki politikai aktivitása, különösen szervező készsége révén. A vörösegységek ellátásának szervezésében, az utánpótlás biztosításában szerzett érdemeket, de a politikai nevelő munkából is kivette részét. A párt soraiba is ekkor vették fel. 1920-ig fegyverrel harcolt Ukrajnában. Az 1920-as években Ukrajna különböző vidékein a párt apparátusában gazdasági szervező munkát végzett. Eredményesen, amit az is mutat, hogy küldöttként részt vehetett a párt XIV. (1925) és XV. (1927) kongresszusán. 1929-ben Moszkvába irányították, s itt tanult 1931-ig a párt gazdasági kádereit képző Ipari Akadémián. Tanulmányai befejeztével a főváros pártapparátusában gazdaságpolitikai területen dolgozott. Munkáját dinamizmus, határozottság jellemezte. 1934-ben a XVII. pártkongresszuson már Moszkva egyik párttitkáraként vett részt. Hozzászólásában a lenini politikai örökség időszerűségéről beszélt, s a feszült helyzetben is az elvszerűség érvényesítését tartotta szükségesnek. A kongresszuson a KB tagjává választották. (A továbbiakban nyugdíjazásáig minden kongresszuson részt vett, végig a KB tagja maradt, sőt 1939-től a Politikai Iroda, 1952-től pedig a KB Elnökség tagja lett.) Az 1920-as évek végétől tehát a párt vezető testületeinek tagja, de mivel elsősorban szervezési, gazdaságpolitikai munkát végzett, a törvényesség tömeges megsértésétől cinkosként és áldozatként is távol tudta tartani magát. 1935-től Moszkva, illetve a Moszkvai Terület első titkára. 1938 júniusában az ukrán párt XIV. kongresszusán első titkárrá választották természetesen a moszkvai központ javaslatára. 1949 decemberéig maradt ebben a funkcióban. Rendkívül nehéz feladatok megoldását irányította. A mezőgazdaság ekkor végrehajtott kollektivizálása társadalom- és nemzetiségpolitikai okok miatt ugyanis feszült helyzethez és a termelés jelentős visszaeséséhez vezetett. Ugyanakkor a feszített ütemű iparosítás egyik kiemelt színtere volt a Dnyepermenti szovjetköztársaság. A korábbi ukrán vezetés kiemelkedő, tekintélyes, népszerű személyiségei (Sz. V. Kosziov, P. P. Posztisev, V. P. Zatonszkij és mások) viszont az önkény áldozatául estek. (Később, a XX. kongresszus zárt ülésén elmondott leleplező beszédében Hruscsov azt fejtegette, hogy akkoriban nem volt átfogó képük a törvénytelen felelősségre vonások méreteiről, s hitelt adtak a hivatalos tájékoztatásnak.) Ilyen körülmények között kellett felzárkóztatni a terv teljesítésében elmaradt, a honvédelem szempontjából kulcsfontosságú ágazatokat (bányászat, fémipar stb.), javítani Ukrajnában a társadalom politikai szervezettségét (pártépítés) és az 1936. évi alkotmány szellemében megélénkíteni a politikai aktivitást, működtetni a demokratikus intézményeket (szovjetek, szakszervezetek, Komszomol). A gazdasági feladatok eredményesebb megoldása érdekében Hruscsov kezdeményezte az apparátuson belüli munkamegosztás átszervezését. Titkártársait tette felelőssé egy-egy ágazat irányításáért, a terv célkitűzéseinek megvalósításáért. Másik jelentős kezdeményezése az ifjúság mozgósítása volt főként a nagy beruházásokra. A későbbi, az 1954 utáni szűzföldprogramhoz hasonló mozgalmat indított el Ukrajnában. A háború kitörése után, 1941. július 7-én Sztálin július 3-i beszéde szellemében a Hruscsov vezette ukrán KB felhívással fordult a köztársaság lakóihoz: a Vörös Hadsereg sorainak erősítésére, az értékek fegyelmezett mentésére és erődítési munkálatokra szólított fel. Ennek eredményeként a párt tagjainak fele belépett a 1
hadseregbe, a nagyvárosok erődítési munkálatain pedig százezrek dolgoztak. Más köztársasági, területi első titkárokhoz hasonlóan, Hruscsov is különböző frontok katonatanácsainak munkájában vett részt 1943-tól altábornagyi rangban. Emellett 1942-ben a partizánmozgalom összehangolását is irányította. Az ukrán területek felszabadulását követően, 1944-ben kormányelnökké nevezték ki. 1947-ben Kaganovics vezetésével a helyi értelmiségiek és vezetők nacionalista elhajlása ürügyén tisztogatási akció indult Ukrajnában. Hruscsov minden tekintélyét latba vetette a túlkapások megakadályozása érdekében fél sikerrel. Ez év decembere után csak az első titkári funkció maradt a kezében, 1949 végéig, amikor az SZKP KB titkárává választották, és visszatért a Moszkvai Terület Pártbizottsága élére is. Ezt a kádermozgást alapvetően az motiválta, hogy nehézkesen haladt a mezőgazdaság háború utáni helyreállítása. A súlyos háborús pusztítások és az 1946. évi aszály mellett az 1929 óta folytatott agrárpolitika is hozzájárult a szovjet mezőgazdaság problémáihoz. A tapasztalt, jó kezű Hruscsov a KB-ban a mezőgazdaság felügyeletét kapta. így szűkült Malenkov felelősségi köre, aki ezek után csak az ipari termelést ellenőrizte. Kaganovics mellett tehát már Malenkov, azaz egy másik nagy befolyású, régi központi vezető szemében is szálka lett Hruscsov karrierje. Sztálin viszont éppen ezt akarta. Tekintélyének, hatalmának érvényesítését jól szolgálta munkatársai megosztottsága. Már az eddigiek is mutatták, hogy Ny. Sz. Hruscsov nem elméleti felkészültségével, nem teoretikus alkatával tűnt ki. Elsősorban gyakorlatiasságának köszönhette politikai, vezetői karrierjét. Jó érzékkel igazodott el a kiépült intézményrendszer kereteiben, s eredményesen tudta megoldani a rábízott feladatokat. Az éles politikaiideológiai vitáktól távol maradt, a gyakorlati feladatokra koncentrált. S mivel ezen a téren eredményeket tudott felmutatni, tekintélyre tett szert. A legfelső vezetésen belüli taktikai megfontolások mellett elsősorban ez magyarázza az 1953-ban bekövetkezett változásokat. KB-titkárként már a Sztálin halálát megelőző években felismert egy végzetes politikai veszélyt. Azt, hogy az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején nem a társadalmi feszültségek, nem a vezetésen belüli ideológiaipolitikai nézetkülönbségek, sőt még csak nem is az utódlásért vívott taktikai csatározások határozták meg a belügyi, biztonsági szervek egyre jelentősebb szerepét, hanem az, hogy függetlenedtek a pártvezetéstől és nem eszközként funkcionáltak, hanem Berija és társai vezetésével irányítani akarták a politikai folyamatokat. 1953 márciusa előtt Hruscsov nem látott lehetőséget e végzetes veszély elleni nyílt fellépésre, Sztálin ugyanis vakon bízott Berijában. A generalisszimusz főtitkár halála után azonban Hruscsov aktivitása hirtelen megnőtt, politikai hatalmát a torzulások leleplezésére, a veszély elhárítására használta fel. 1953 júliusában Hruscsov kezdeményezésére leváltották a Belügyminisztérium éléről Beriját, s társaival együtt bíróság elé állították. Decemberben már végre is hajtották a méltón szigorú ítéleteket. Egyidejűleg felülvizsgálták a törvénytelenségeket, s rehabilitálták az ártatlan áldozatok ezreit, többségüket már haláluk után. A merész politikai fordulat elindította az ideológiai élet tisztulását, a társadalmi-politikai élet megélénkülését. Elítélték a dogmatizmust, a voluntarizmust, rehabilitálták Lenin politikai gondolatrendszerét. A Hruscsov vezetésével kibontakozó pozitív változások éreztették kedvező hatásukat a nemzetközi munkásmozgalomban, a szocialista országok kapcsolataiban, s tekintettel a Szovjetunió világpolitikai súlyára a nemzetközi viszonyok alakulásában is. 1955-ben a szovjet vezető Belgrádba látogatott, s normalizálták Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatait. A belgrádi nyilatkozat nem csupán szovjet jugoszláv relációban érdemel figyelmet. Argumentálta azt is, hogy felszámolták a kommunista pártok, a szocializmust építő országok kapcsolataiban a hidegháborús korszak gyakorlatát. Az el nem kötelezett Jugoszláviához való közeledés tükrözte a gyarmati népek felszabadító harcaival, a kialakuló harmadik világgal kapcsolatban megváltozott szovjet álláspontot. (Mutatták ezt a szovjet vezetők indiai, indonéziai, burmai látogatásai is.) A megváltozott szovjet politika, az új világpolitikai helyzet kiemelkedő eseménye volt a genfi csúcstalálkozó 1955-ben. Konstruktív párbeszéd vette kezdetét a két világhatalom között, amelynek jelentős állomása volt Hruscsov amerikai látogatása és felszólalása az ENSZ közgyűlésén (1959). A szovjet vezetés leszerelési lépések sorozatával is alátámasztotta a békés egymás mellett élés politikáját; ami igen kedvező visszhangot váltott ki a világ közvéleményében, s természetesen belpolitikai hatása is pozitív volt. Már csak azért is, mert erőforrásokat szabadított fel a gazdaság építésére, az életszínvonal javítására. Hruscsov gyakorlatilag 1953 márciusától irányította a legfelső szovjet párttestületeket, ténylegesen azonban csak szeptemberben választották meg a KB első titkárává (Sztálin halála után egy nappal, 1953. március 6-án együttes ülést tartott a Központi Bizottság, a Minisztertanács és a Legfelső Tanács Elnöksége. Ekkor választották a Legfelső Tanács Elnökségének elnökévé Vorosilovot, miniszterelnökké Malenkovot, külügyminiszterré Molotovot, belügyminiszterré Beriját. Az utóbbiak ezen felül miniszterelnök-helyettesek is lettek. Másnap, március 7-én átalakították a párt legfelső vezetését: az Elnökség és az Elnöki Iroda helyett 2
mely Sztálin hatalmi apparátusa volt létrehozták a KB 10 főből álló Elnökségét. Ennek vezető titkári posztját töltötte be Hruscsov.) Jellemző, hogy ugyanazon a szeptemberi plénumon, melyen Hruscsovot első titkárrá választották, hoztak határozatot a mezőgazdaság fejlesztéséről. A következő években anyagi, technikai eszközöket csoportosítottak át, javították a mezőgazdaság szakember-ellátottságát, módosították az adórendszert, s ami a legjelentősebb: 1953 1958 között 6 12-szeresére növelték a mezőgazdasági termékek felvásárlási árait. Mindez alapjaiban rendítette meg azt a gazdaságpolitikai koncepciót, amely 1929 óta érvényesült, s a feszített ütemű iparosítás érdekeihez igazította az agrárpolitikát. Hruscsov nevéhez kapcsolódik a szűzföldprogram is, amelynek keretében az 1950-es évek második felében több mint 30 millió hektárt vontak mezőgazdasági művelés alá. Jelentősen növekedett ezzel az ágazat termelése igaz, extenzív módszerekkel. Megindult az iparirányítás decentralizálása. Különös gondot fordítottak az új, korszerű ágazatok (p1. a vegyipar) fejlesztésére. Grandiózus beruházási program bontakozott ki a szovjet ipar energiabázisának kiszélesítésére. A gazdaságirányítás terén hozott módosítások összhangban voltak a politikai irányvonal változásaival, a lenini normák helyreállítására irányuló törekvésekkel. 1956 februárjában, az SZKP XX. kongresszusán ő tárta fel a Sztálin körül kialakult személyi kultuszt és káros következményeit, a törvényesség tömeges megsértését. Ez a pártkongresszus hirdette meg a szakítást a szovjet pártban, a nemzetközi kommunista mozgalomban eluralkodott dogmatizmussal és voluntarizmussal. Az eredeti bolsevik vezetési stílushoz való visszatérés meghirdetése is összefonódott Hruscsov tevékenységével, aki a kollektív, testületi, demokratikus irányítást törekedett érvényesíteni a pártban, illetve az egész szovjet belpolitikai életben. Az új vezetés politikai bázisának megszilárdítását jól szolgálták a nemzetiségi kérdést érintő intézkedések is. Növelték a köztársasági szervek jogkörét. 1954-ig több mint háromezer üzemet, vállalatot helyeztek irányításuk alá. Felszámolták azokat az intézkedéseket, amelyek a sztálini időkben alkalmazott kollektív felelősség elve alapján sértették a Kaukázus északi előterében élő kis népeket, a krími tatárokat és más etnikumokat. A helyi önkormányzat fejlesztésére irányuló törekvések társadalmi méretekben növelték a politikai aktivitást, szélesítették a szocialista demokrácia bázisát. Igaz, ezzel kapcsolatban felelevenedtek az állam elhalásának, a társadalmi csoportok önigazgatásának illúziói is. A XX. kongresszus szellemének érvényesítése nem volt zökkenőmentes. 1957 májusában a KB Elnökség tekintélyes tagjai (Molotov, Malenkov, Kaganovics és mások) miközben Hruscsov Leningrádban tett látogatást el akarták őt távolítani a párt éléről. A testület háromnapos vita után kétharmados többséggel ugyan leszavazta az első titkárt, eljárásuk azonban szabályellenes volt, mert a KB jogkörét gyakorolták. Hruscsov ragaszkodott az illetékes testület összehívásához, amely június 22-én háromórás vita után az első titkár mellé állt. Elsősorban a KB vidéki, nemzetiségi, új, fiatalabb tagjai álltak ki Hruscsov mellett, de támogatta pl. G. K. Zsukov honvédelmi miniszter is. Molotovék elszigetelődtek, leváltották őket tisztségeikből, de más büntetőszankciókat nem alkalmaztak velük szemben. A koncepcionális átgondoltság hiányosságai, a végrehajtás következetlensége mellett ilyen és hasonló politikai ellenlépések is fékezték a sztálini örökség negatívumainak radikális felszámolását, az új irányvonal érvényesítését. A lényegében változatlanul maradt intézményrendszer kereteiben megtorpantak a demokratizálási, decentralizálási törekvések. A források beszűkülése ellenére extenzív módon próbálták mobilizálni az eszközöket a gazdaság fejlesztésére, s csak bátortalanul törekedtek a gazdaságirányítás reformjára. Mindezek magukban hordozták a voluntarizmus veszélyét, a kollektív vezetés elvének csorbítását. (1958-ban a kormány irányítása is Hruscsov kezébe került.) Megmutatkozott ez pl. a kukoricatermesztés erőltetésében, a mezőgazdasági gépek megvásároltatásában a kolhozokkal és a 7 éves terv célkitűzéseinek túlméretezésében is, továbbá a XXII. kongresszus (1961) egyes intézkedéseiben. Ny. Sz. Hruscsov konstruktív volt a sztálini korszak hibáinak korrigálásában, de a XX. kongresszus határozatainak szellemét nem tudta maradéktalanul kiteljesíteni. A mezőgazdaság fejlődésének megtorpanása, a szűzföldek kimerülése, a gazdaságpolitika következetlenségei a politikai közhangulatra is kedvezőtlen hatást gyakoroltak. A külpolitikai feszültségekkel együtt megingatták a vezetésbe vetett bizalmat. A szovjet kínai viszony megromlása, Lumumba tragédiája, a kubai válság, az amerikai kémrepülőgép ügye és az a tény, hogy a szovjet leszerelési lépések visszhang nélkül maradtak más tényezőkkel együtt megérlelték az újabb személyi változtatásokat. 1964. október 14-én megszülettek a döntések. Mint mindig, ezúttal is kérdéseket vetettek fel. A vezetés személyi összetételének változása milyen mértékben vonja maga után a politikai irányvonal módosulását? Érvényesül-e továbbra is a XX. kongresszus szellemisége, a lenini örökség reneszánsza? Az optimisták úgy ítélték meg, hogy ha a Hruscsov nevével összefonódott politika a sztálini hibák (tézis) antitézise volt, akkor 1964. október 14-e a szintézis kezdete lehet 3
Ny. Sz. Hruscsov emlékeit rendezve, teljes visszavonultságban, nyugdíjas állampolgárként, figyelhette a fejleményeket 1971. szeptember 11-én bekövetkezett haláláig. A novogyevicsi temetőben nyugszik. Jegyzetek Kaganovics, Lazar Mojszejevics (1893. november 22.) Bőripari munkás. 1911 óta a bolsevik párt tagja. A novemberi forradalom után Szovjet-Oroszország és Turkesztán politikai biztosa. 1924-től az SZKP KB, 1930- tól a Politikai Bizottság teljes jogú tagja. 1928 39 között az SZKP KB titkára. 1935 44 között nehézipari, ill. közlekedési népbiztos. 1938-tól a Minisztertanács elnökhelyettese. A második világháború alatt az Állami Honvédelmi Bizottság tagja. 1944 végétől miniszterelnök-helyettes. 1957. június 19-én az SZKP KB megfosztotta tisztségeitől, mivel Malenkovval és Molotovval együtt a XX. kongresszuson elfogadott politikai program ellen szervezkedett Ezután Kazahsztánban lett üzemigazgató. 1961-ben kizárták a pártból. Malenkov, Georgij Makszimilianovics (1902. január 8.) Mérnök. 1920 óta tagja az SZKP-nak. 1925-töl a párt főtitkári irodájában dolgozott. 1939-től tagja a KB-nak, amelynek káderosztályát vezette. 1941-45 között az Állami Honvédelmi Bizottság tagja. 1946-tót miniszterelnök-helyettes, s tagja az SZKP Politikai Bizottságának. Sztálin halála (1953. március 5.) után az SZKP KB első titkára és a Minisztertanács elnöke (1953 55). Egy ideig öt tekintették Sztálin utódjának. 1953. szeptember 13-án Hruscsov váltotta fel öt az első titkári tisztségben. 1955. február 5-én leváltották a miniszterelnökségből is. 1955-57 között az elektromos erőművek minisztere. 1957, június 29-én kizárták a KB-ből és megfosztották tisztségeitől. Egy erőmű igazgatója lett Szibériában. Berija, Lavrentyij Pavlovics (1899. március 29 1953. december 23.) Mérnök. 1917-től tagja az SZKP-nak. 1921 31 között az állambiztonsági hatóság Kaukázuson túli szekciójának vezetője. 1931-től a Kaukázuson túli, ill. a Grúz Kommunista Párt KB titkára. 1934-tőt az SZKP KB tagja, 1938-tól belügyi népbiztos. A második világháború alatt tagja az Állami Honvédelmi Bizottságnak. 1945-től a Szovjetunió marsallja. 1946-tól miniszterelnök-helyettes, tagja a Politikai Irodának. Sztálin halála után, 1953 júniusában amikor feltárták, hogy törvénytelenségek egész sorát kezdeményezte és hajtotta végre megfosztották tisztségeitől, s 1953 decemberében halálra ítélték és kivégezték. 2. Képek 4
5
1. Világesemények, 19581968. Kronológia KRÓNIKA PÓK Attila Világesemények, 1958 1968 1958 február 1. Egyiptom és Szíria Egyesült Arab Köztársaság néven egyesül. A közös államfő Gamal Abdel Nasszer. március 31. Ny. Sz. Hruscsov akit az SZKP első titkári tisztségének megőrzése mellett március 27-én miniszterelnökké választottak bejelenti, hogy a Szovjetunió egyoldalúan beszünteti a nukleáris kísérleteket. május 13. Algírban a párizsi kormány határozatlan politikája ellen tüntetés robban ki, amely katonai puccsba torkollik. Az Algériában állomásozó francia ejtőernyős csapatok olyan kormány létrehozását követelik, amely feltétlenül folytatja az algériai gyarmati háborút. május 15. Charles de Gaulle a francia néphez intézett kiáltványában bejelenti, hogy az állam tekintélyének védelmében vállalja a hatalom gyakorlását. Június 1-jén kap megbízást a kormányalakításra. A parlamentet elnapolja és bejelenti, hogy új alkotmány kidolgozását tartja szükségesnek, amelyet nem a parlament, hanem népszavazás útján kíván jóváhagyatni. Az új kormányfő teljhatalmat kap az algériai helyzet rendezésére. július 1 augusztus 31. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kanada, Csehszlovákia, Lengyelország és Románia képviselőinek részvételével értekezletet tartanak Genfben a nukleáris kísérletek ellenőrzéséről. Fjodorov szovjet professzornak, a keleti küldöttség vezetőjének nyilatkozatából: Az értekezlet megvitatja a nukleáris robbantások kiderítésének különféle módozatait, hogy megfelelő rendszert dolgozzanak ki az atomkísérletek nemzetközi megszüntetéséről létrejövő bárminő egyezmény megtartásának ellenőrzésére. július 14. A. K. Kasszem tábornok vezetésével katonai felkelés tör ki Irakban. Megölik II. Fejszál királyt, a miniszterelnököt, és kikiáltják a köztársaságot. Irak kilép a Jordániával az Egyesült Arab Köztársaság ellensúlyozására 1958. február 14-én alapított Arab Szövetségből, elismeri az EAK-ot, és helyreállítja a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. november 27. A három nyugati nagyhatalomhoz intézett terjedelmes jegyzékben a Szovjetunió kijelenti, hogy Berlin négyhatalmi megszállása idejétmúlt, hiszen a várost egy, a potsdami egyezmény határozatait elfogadó szuverén német állam veszi körül. Ha hat hónapon belül a nagyhatalmak tárgyalásai nem hoznak döntést Nyugat-Berlin szabad város státusáról, a Szovjetunió minden Berlinnel kapcsolatos jogát átruházza az NDKra. A nyugati nagyhatalmak elutasítják a javaslatot. december 10. Borisz Paszternak szovjet író levélben mond köszönetet a neki ítélt irodalmi Nobel-díjért, de arra hivatkozva, hogy hazájában negatív visszhangot kapott kitüntetése, elutasítja az átvételt. Ennek ellenére kizárják a szovjet írószövetségből, sőt 800 moszkvai irodalmár szovjet állampolgári jogaitól való megfosztását követeli. december 21. De Gaulle-t francia köztársasági elnökké választják. 1959 január 1 2. Kubában a Fidel Castro vezette forradalmi erők megdöntik Batista diktatúráját. 6-án feloszlatják a parlamentet, 8-án Castro csapatai élén bevonul Havannába. január 27 február 5. Az SZKP XXI. kongresszusa. Jóváhagyják az új hétéves tervet és a fő gazdasági célt: 1970-ig el kell érni az Egyesült Államok egy főre eső termelési értékét. február 19. Londonban görög török angol megbeszélésen megegyeznek Ciprus jövőjéről, amely 1878 óta (a berlini kongresszus döntése alapján) brit koronagyarmat. június 25. A Szovjetunió javasolja a Balkán és az Adriai-tenger térségének atommentesítését. A nyugati hatalmak a javaslatot elutasítják. 6
szeptember 13. Röviddel Hruscsov USA-ba indulása előtt az első szovjet rakéta eléri a Holdat. Amerikai újságírók kérdéseire válaszolva egy szovjet akadémikus, kijelenti: a Szovjetuniónak a Holdon nincsenek területi igényei. szeptember 15 28. Hruscsov Amerikában. Eisenhower elnökkel folytatott tárgyalásain egyetértenek abban, hogy a leszerelés kérdése a legfontosabb megoldandó probléma. Hruscsov kijelenti, hogy időbeli korlátozás nélkül hajlandó tárgyalni Berlin jövőjéről. Eisenhower elfogadja a Szovjetunió régi javaslatát nagyhatalmi csúcskonferencia tartására. december 1. Washingtonban héthetes tárgyalás után Argentína, Ausztrália, Belgium, Chile, Dél-Afrika, az Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Norvégia, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Új-Zéland képviselői aláírják az Antarktisz-egyezményt, amely megtiltja katonai objektumok létesítését és nukleáris szerkezetek kipróbálását a Déli-sarkon. 1960 január 4. Stockholmban Ausztria, Dánia, Nagy-Britannia, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország képviselői aláírják az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) megalakulását kimondó szerződést, amely május 3-án lép életbe. A Társulás célja a tagországok gazdasági növekedésének előmozdítása, az egymás közötti kereskedelem megkönnyítése. január 14. A Legfelső Tanács ülésén Hruscsov bejelenti a szovjet hadsereg létszámcsökkentését. Beszédéből: Ha nyugati partnereink nem hajlandók követni példánkat, az minden népben csalódást keltene. Ugyanakkor Hruscsov említést tesz egy hihetetlen erejű újszovjet fegyverről. február 13. Az első francia atomrobbantás a Szaharában. március 23 április 4. Hruscsov látogatása Franciaországban. május 1. A szovjet légvédelem Szverdlovszk közelében lelő egy U-2 típusú amerikai kémrepülőgépet. A pilóta fogságba esik. A Szovjetunió május 10-i tiltakozó jegyzékéből: Az adatok teljesen megcáfolják az USA külügyminiszterének azt a koholt magyarázatát, amely szerint a repülőgép a török szovjet határ hosszában magaslégköri meteorológiai megfigyeléseket végzett Nem lehet megszabadulni attól a gondolattól, hogy a két kormány szemlátomást eltérő módon vélekedik az országaink közötti viszony megjavításának szükségességéről. május 7. A 79 éves Vorosilov marsallt az 53 éves Leonyid Brezsnyev váltja fel a szovjet államfői poszton. május 16. A kémrepülő-incidens ellenére a nagyhatalmak kormányfői elutaznak Párizsba a kitűzött csúcsértekezletre. A szovjet delegáció azonban nyilvános elégtételt követel az amerikai kormánytól, amire az nem hajlandó. Így lehetetlenné válik a csúcsértekezlet megtartása. június 13. A Pravdában cikk jelenik meg a kínai ultrabalos tendenciák veszélyeiről. július 11. A július 1-jén függetlenné vált belga, gyarmat, Kongó Katanga tartományában Csombe deklarálja a Kongótól való elszakadást és az önálló állam megalakítását. A belgák által támogatott Csombe célja az, hogy a gazdag rézérclelőhelyek kiaknázásában meggátolja a központi kormányt. Belga csapatok érkeznek Katangába, s az ENSZ felszólítására sem távoznak. Lumumba, a központi kormány miniszterelnöke a Szovjetunióhoz fordul segítségért. Polgárháború bontakozik ki. Szeptember 6-án Kaszavubu államfő hivatalát vesztettnek nyilvánítja Lumumba kormányát, 14-én Mobutu hadsereg-főparancsnok veszi át a hatalmat Kongóban. augusztus 15. 82 évi brit uralom után kikiáltják Ciprus függetlenségét. október 1. A Brit Nemzetközösség tagjaként függetlenné válik Nigéria. november 8. Az amerikai elnökválasztáson minimális többséggel a demokrata J. F. Kennedy győz a republikánus R. Nixonnal szemben. november 10 december 1. 81 kommunista és munkáspárt értekezlete Moszkvában. (Ekkor a világ 87 országában 36 millió tagot tömörítenek a kommunista pártok.) Részletek az elfogadott nyilatkozatból: A szocializmus teljes győzelmét nem lehet feltartóztatni Nem szabad, hogy politikai, vallási vagy egyéb 7
kérdésekben fennálló bármiféle különbségek akadályozzák a munkásosztály összes erőinek tömörülését a háborús veszéllyel szemben. december 14. Az ENSZ közgyűlése határozatot fogad el a gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről. 1961 január 16. Londonban leleplezik a II. világháború óta felfedett legnagyobb szovjet kémhálózatot. Márciusban 15 25 évi börtönre ítélik a letartóztatottakat. február 12. Katangában meggyilkolják Patrice Lumumba volt kongói miniszterelnököt. Hivatalos bejelentés szerint szökés közben ölték meg. február 9 19. Brezsnyev látogatása Marokkóban, Guineában és Ghanában. A szovjet-guineai közös közlemény élesen elítéli Lumumba meggyilkolását, valamint az algériai gyarmati háborút. április 12. A Vosztok-1 nevű szovjet űrhajó repülése a világűrben, fedélzetén a 27 éves Jurij Gagarinnal. A 4725 kg-os űrhajó 89,1 perc alatt kerülte meg a Földet, majd az előre megadott területen sikeresen földet ért. április 17 18. Amerikai támogatással 1400 kubai emigráns fegyveres inváziója Kuba ellen a Disznó-öböl partján, amit a kubai erők 2 nap alatt vernek vissza.* június 3-4. Hruscsov és Kennedy találkozója Bécsben. Walter Lipmann kommentárja a New York Herald Tribune-ban: A bécsi találkozó fontos és felelősségteljes volt, mert a két nagyhatalom teljes értékű diplomáciai kapcsolatainak helyreállítását jelentette. Az egész világot átfogó rendezés ma nem lehetséges, de a háborús veszély kiküszöbölése lehetséges és parancsolóan szükséges is. augusztus 13. Az NDK kormánya falat épít Berlin két része között. 1949 1961 között több mint 2,6 millió NDK állampolgár (a lakosság 1960-ban 17,2 millió) szökött az NSZK-ba. augusztus 31. A szovjet kormány bejelenti, hogy tekintettel a többi kormány álláspontjára kénytelen folytatni nukleáris kísérleteit. szeptember 1 6. 25 el nem kötelezett állam (első) konferenciája Belgrádban. Az elfogadott nyilatkozatból: Tudva, hogy a világnézeti különbségek szükségszerű tartozékai az emberi társadalom fejlődésének, a részt vevő országok úgy vélik, hogy a népeknek és kormányuknak tartózkodniuk kell a világnézeti különbségek mindenfajta felhasználásától a»hidegháború«, nyomásgyakorlás vagy akaratuk rákényszerítése érdekében. október 17 31. Az SZKP XXII. kongresszusa, mely jóváhagyja a párt új programját, amely a kommunista társadalom felépítését tűzi ki célul. A kongresszus állást foglal a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése mellett. Élesen kritizálják a személyi kultusz korszakát, elitélve a kínai párt politikáját. Hruscsov vitazárójából: Kötelességünk, hogy gondosan és sokoldalúan tisztázzuk a hatalommal való visszaélés ügyeit. Múlik az idő, mi meghalunk valamennyien, de amíg dolgozunk, sok mindent tisztázhatunk és kell is tisztáznunk. Meg kell mondanunk az igazságot a pártnak és a népnek. Mindent el kell követnünk, hogy már most megállapíthassuk az igazat, mert minél több idő telik el ezeket az eseményeket követően, annál nehezebb lesz kideríteni az igazságot Mint mondják, a halottakat nem lehet feltámasztani, de szükséges, hogy ezek a dolgok a valóságnak megfelelően kerüljenek a párttörténetbe. Meg kell tennünk azt, hogy sohase ismétlődhessenek meg az ilyen jelenségek. Elképzelhetik, milyen nehéz volt megoldani az efféle kérdéseket, amikor olyan emberek foglaltak helyet a KB elnökségében, akik maguk is bűnösek voltak a hatalommal való visszaélésben, a tömeges büntető rendszabályokban. Ezek az emberek makacsul ellenezték a személyi kultusz leleplezését, majd harcot indítottak a KB ellen, meg akarták változtatni vezetőségeink összetételét, meg akarták változtatni a párt lenini politikáját, a XX. kongresszus irányvonalát. december 10. A Szovjetunió megszakítja diplomáciai. kapcsolatait Albániával. december 10. Kennedy elnök hozzájárul 15 ezer amerikai katonai tanácsadó Vietnamba küldéséhez. 1962 január 13. Pekingben albán kínai szerződést írnak alá a gazdasági-műszaki együttműködésről. 8
február 10. Berlinben a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői kémcserét hajtanak végre. Rudolf Abelt aki 10 évig irányította az amerikai szovjet kémhálózatot és 1957-ben tartóztatták le F. G. Powers főhadnaggyal, az 1960. május 1-jén lelőtt kémrepülőgép pilótájával cserélik ki. Abel perének vádlója szerint:,, a hírszerzés világbajnokát kicseréltük egy amatőrért. ** február 26. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága alkotmányellenesnek nyilvánítja az utasok bőrszín szerinti elkülönítését a nyilvános közlekedési eszközökön. március 14. Genfben megnyílik 18 ország külügyminisztereinek leszerelési konferenciája. Franciaország elutasítja a részvételt. március 18. A Genfi-tó melletti Evianban Franciaország, valamint az Algériai Felszabadítási Front, illetve az Ideiglenes Algériai Kormány képviselői aláírják az algériai fegyverszünetet. A megállapodás szerint a francia nép elismeri Algéria jogát arra, hogy közvetlen és általános szavazás útján maga döntsön politikai jövőjéről. A július 1-jei népszavazáson a szavazásra jogosultak 90,6%-a vett részt, közülük 99,6% a független Algéria mellett szavaz. Július 3-án De Gaulle elismeri Algéria függetlenségét. október 22 november 20. A kubai válság. Október 22-én Kennedy elnök bejelenti, hogy a Szovjetunió Kubában rakétabázist létesített, s 24-én elrendeli a szovjet fegyverszállítások megakadályozására Kuba blokádját. A válság kompromisszummal zárul: a Szovjetunió fegyvereket von ki Kubából, az Egyesült Államok pedig feloldja a blokádot.*** 1963 január 22. Francia-nyugatnémet együttműködési szerződést írnak alá Párizsban. május 22 25. Harminc független afrikai ország képviselőinek az etiópiai Addis Abebában tartott értekezletén megalakul az Afrikai Egységszervezet. június 14. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága jóváhagyja a szovjet párthoz intézendő levél szövegét, amely 25 pontban összegezi a nézeteltéréseket. Részlet: Ha a nemzetközi kommunista mozgalom fő vonalát egyoldalúan a»békés egymás mellett élésre«,»békés versenyre«és a»békés átmenetre«redukálják, ezzel megsértik az 1957-es nyilatkozat és az 1960-as állásfoglalás [a kommunista pártok értekezleteiről van szó] forradalmi alapelveit Egyes személyek egyoldalúan eltúlozzák a szocialista országok és az imperialista országok közötti együttműködést, arra téve kísérletet, hogy az elnyomott népek forradalmi harcait a békés egymás mellett élés elvével cseréljék fel. augusztus 5. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminiszterei aláírják Moszkvában a részleges atomcsend szerződést. A felek vállalják, hogy az ún. zárt föld alatti robbantásokon kívül mindenfajta nukleáris robbantásról lemondanak. A szerződéshez később több mint 100 állam csatlakozott, az 5 nukleáris hatalom közül kettő (Franciaország és Kína) azonban nem írta alá a szerződést. augusztus 15. A kínai kormány szóvivője kijelenti, hogy a nukleáris fegyverkísérletek részleges betiltásáról kötött szerződéssel a szovjet vezetők elárulták önmagukat, eladták a Szovjetunió és a világ népeinek érdekeit, mivel a szerződés az amerikai imperializmus világstratégiájának követelményeit elégíti ki. Ez nem az első szovjet árulás állítják, a legnagyobb bűnt azzal követte el a szovjet kormány, hogy 1959-ben megtagadta az atombomba mintapéldánya átadását Kínának. augusztus 21. A szovjet kormány nyilatkozatából: Naivság lenne azt feltételezni, hogy más politikát lehet folytatni Nyugaton és mást Keleten; az egyik kézzel harcolhatunk Nyugat-Németország atomfelfegyverzése ellen, a nukleáris fegyverek nemzetközi elterjedése ellen, a másik kézzel pedig átnyújthatjuk az atomfegyvert Kínának. november 22. Dallas városában meggyilkolják Kennedy amerikai elnököt. 1964 május 9 25. Hruscsov látogatása Egyiptomban. augusztus 2. A Tonkini-öbölben lezajlott incidens amerikai források szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság őrnaszádjai megtámadtak egy amerikai rombolót, a vietnamiak szerint amerikai hadihajók intéztek 9
támadást a Vietnami Demokratikus Köztársasághoz tartozó szigetek ellen után augusztus 7-én az amerikai elnök felhatalmazást kap a kongresszustól az amerikai haderő korlátlan délkelet-ázsiai bevetésére. október 13 14. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma felmenti vezető tisztségeiből Hruscsovot. A Pravda október 17-i számában bár igen mérsékelt megfogalmazásban hetvenkedéssel, szubjektivizmussal, bürokratizmussal, reális alapot nélkülöző politikai döntésekkel vádolja Hruscsovot. október 16. Felrobbantják az első kínai atombombát. november 3. Az amerikai elnökválasztáson hatalmas fölénnyel a demokrata Johnson győz. 1965 február 6. Koszigin szovjet miniszterelnököt Hanoiban fogadja Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság államfője. február 7. Az amerikaiak megkezdik a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. április 29. Miután Dominikában felkelés dönti meg a katonai junta uralmát, az Egyesült Államok amely érdekszférájának tekinti az országot csapatokat küld a helyzet rendezésére. május 3. Johnson amerikai elnök televíziós beszédben jelenti be, hogy az Egyesült Államok minden eszközzel meg fogja akadályozni, hogy a nyugati féltekén újabb Kuba jöjjön létre. A sajtó fogalmazza meg ennek alapján a Johnson-elvet : Johnson nem tekinti más állam belügyeibe való beavatkozásnak a kommunista hatalomátvétel megakadályozását. július 10 17. Béke-világkongresszus Helsinkiben. december 8. Három évvel megnyitását követően, négy ülésszak után befejezi munkáját a II. Vatikáni Zsinat. Összesen 16 különböző dokumentumot fogadnak el, amelyek a katolikus vallás dogmáival, a katolikus egyház helyzetével, a keresztény egyházak egymás közötti viszonyával foglalkoznak. Két aktuális, de kényes kérdést a különböző vallásúak házasságát és a születésszabályozást a dokumentumok nem érintenek, az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás a pápa előjoga. 1966 január 10. Taskentban, a szovjet közvetítéssel létrejött indiai-pakisztáni tárgyalásokon megegyezés születik a kasmíri kérdésben. március 29 április 8. Az SZKP XXIII. kongresszusa 86 testvérpárt képviselőinek részvételével. A Kínai Kommunista Párt nem fogadja el a meghívást. A kongresszusi beszámoló legfontosabb témái: hűség a békés egymás mellett élés politikájához, aktív szolidaritás az amerikai agressziótól sújtott Vietnammal. Mindent meg kell tenni a szocialista rendszer egységéért, rendezni kell Kína és a Szovjetunió viszonyát. A kommunista pártok egymás közötti kapcsolataiban érvényesíteni kell az egyenlőséget. március 30. Franciaország bejelenti kilépését a NATO egyesített katonai szervezetéből. június 4. A Kínai Kommunista Párt meghirdeti a kulturális forradalmat. augusztus 21. Első nagy demonstrációját tartja Pekingben a kínai fiatalok vörös gárdája. Sok ezren vonulnak végig a városon, a nyugati életstílus Kínában megjelenő elemeivel való teljes szakítást hirdetve. Lakóházak polgárinak minősített berendezési tárgyait semmisítik meg, járókelők nyugati stílusúnak minősített ruháit az utcán tépik szét, a templomokra vörös zászlókat tűznek, Hadüzenet a világnak! feliratú plakátokat ragasztanak ki az utcákra, megtámadják a Szovjetunió és az NDK követségét. Mindennek közvetlen előzménye a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának augusztus 1 12. közötti plenáris ülése, amelyen jóváhagyják a kulturális forradalom és a nagy ugrás politikáját. 1967 január 27. Moszkvában, Londonban és Washingtonban egy időben amerikai angol szovjet szerződést írnak alá a világűr békés felhasználásáról. A szerződés szövegéből: A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki. 10
június 5 10. A harmadik, ún. 6 napos arab izraeli háború. Június 5-én hajnalban az izraeli légierő rajtaütésszerű támadást intéz az EAK valamennyi repülőtere ellen, és az egyiptomi légierő repülőgépeinek nagy részét a földön elpusztítja. augusztus 8. Dzsakartában megalakul a Délkelet-ázsiai Nemzetek Társulása (ASEAN). Indonézia, a Fülöpszigetek, Malaysia, Thaiföld és Szingapúr (valamennyi ország fontos nyersanyagtermelő) megállapodása elsősorban a gazdasági együttműködést kívánja elősegíteni. október 9. Gerillaharcosok és kormánycsapatok tűzharcában Bolíviában elesik Ernesto Che Guevara. 1968 január 3 5. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén elfogadják Novotny főtitkár kérését felmentik főtitkári tisztségéből. Utódja A. Dubček. Novotny továbbra is államfő marad. Dubček az új Szó című szlovákiai lapnak adott nyilatkozatában azt hangsúlyozza, hogy a párt nem szakadhat el az adott társadalmi helyzettől, ugyanakkor azonban nem nézheti tétlenül a társadalom helyzetének alakulását. március 19. A LEMP főtitkára, W. Gomuka beszédéből: Az utóbbi 10 nap alatt Lengyelországban jelentős események mentek végbe. Varsóban és az ország más egyetemi központjaiban a diákifjúság elég jelentős részét megtévesztették, és hamis útra irányították a szocializmussal szemben ellenséges erők. Provokációkkal felizgatták a fiatalok egy részét, utcai összetűzéseket, vérontásokat igyekeztek provokálni Különösen élesen szállt szembe a közrend megsértőivel a munkásosztály. A diákmegmozdulások közvetlen előzménye az, hogy betiltották Miczkiewicz Ősök című darabjának további előadásait, arra hivatkozva, hogy ezek szovjetellenes politikai tüntetések fórumává váltak. március 30. L. Svobodát választják a lemondott A. Novotny csehszlovák köztársasági elnök utódául. március 23. Johnson elnök bejelenti, hogy az amerikai légierő a 20. szélességi foktól északra beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, és tárgyalásokat javasol. április 4. Az amerikai Memphisben egy szálloda erkélyén tartott beszéde közben orvlövész meggyilkolja Martin Luther Kinget, a 39 éves néger polgárjogi harcost, akit 1964-ben Nobel Békedíjjal tüntettek ki. április 11. A Német Szocialista Egyetemi Szövetség vezetőjét, Rudi Dutschkét Nyugat-Berlinben az utcán revolverlövéssel súlyosan megsebesítik. A 27 éves Dutschke élesen bírálta a nyugatnémet társadalmat, tüntetéseket szervezett az amerikaiak vietnami agressziója ellen. május 3. Miután a Sorbonne rektora bezáratja az egyetem egyik karát, a döntés miatt tiltakozó diákok ellen rendőröket vetnek be, akik kiszorítják a diákokat az egyetemről. Nyílt összecsapásra kerül sor a diákok és a rendőrök között, majd a rákövetkező napokban számos más egyetemen is hasonló konfliktusok vannak. A szakszervezetek 13-án egynapos sztrájkot tartanak a diákok iránti szolidaritás kifejezésére, ezt általános sztrájkhullám követi. A munkások béremelést, rövidebb munkaidőt, a munkaadóknak a szociálpolitikai juttatásokhoz való fokozottabb hozzájárulását követelik. 20-án már 5 millióan sztrájkolnak. 24-én De Gaulle tvbeszédben fejezi ki a kormány készségét mélyreható szociális reformokra és a felsőoktatási rendszer átszervezésére. 27-én a szakszervezetek és a kormány megállapodik a bérek átlagosan 12%-os emelésében, valamint a 40 órás munkahét fokozatos bevezetésében. 30-án De Gaulle bejelenti, hogy kormánya nem mond le, csupán a kabinet részleges átalakítására hajlandó. Elhalasztja a június 16-ára kitűzött népszavazást, feloszlatja a nemzetgyűlést és új választásokat ír ki. A helyzetért a szerinte totalitáriánus diktatúrára törekvő kommunista pártot teszi felelőssé. Kilátásba helyezi, hogy ha a rend nem áll helyre, akkor választás helyett más eszközöket vesz igénybe. június 5. Los Angelesben meggyilkolják Robert Kennedyt, John F. Kennedy volt amerikai elnök testvérét, a Demokrata Párt elnökjelöltjét. június 27. 70 csehszlovák értelmiségi nyilatkozata (Kétezer szó) jelenik meg nyílt levél formájában négy csehszlovák lapban. A dokumentum élesen kritizálja a CSKP 1948 óta folytatott politikáját, de leszögezi: Szembeszállunk azzal a néha felbukkanó nézettel, hogy a demokratikus megújulás megvalósítható a kommunisták nélkül, sőt velük szemben. Ez igazságtalan és botor dolog lenne. A kommunistáknak kiépített szervezeteik vannak és ezekben a progresszív szárnyat kell támogatnunk. A megújulási, demokratizálási folyamat folytatását sürgetik, és támogatásukról biztosítják az ezt célul kitűző kormányt. A CSKP KB nyilatkozatából: Ha azok az ajánlások, amelyeket a felhívás tartalmaz, visszhangra találnának, akkor azok súlyosan veszélyeztetnék a CSKP és a szocialista állam politikáját. Az okmány felhívást tartalmaz a párt és az 11
állam funkcionáriusai elleni támadásokra és felszólít ezzel kapcsolatos sztrájkokra, demonstrációkra, emberek bojkottálására Az elnökség elutasítja a politikailag felelőtlen felhívást, s kijelenti, hogy a felhívás támogatása a párt új politikája, és személy szerint Dubček ellen irányul. július 1. Miután az ENSZ közgyűlése 95 szavazattal 4 ellenében, 21 tartózkodással elfogadja, Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírásra bocsátják az atomsorompó-szerződést. Ez többek között megállapítja: minden olyan atomfegyverrel rendelkező állam, amely csatlakozott a szerződéshez, kötelezi magát, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem ad át senkinek atomfegyvert, sem más nukleáris robbantó berendezéseket nem fogadja el az ilyen fegyver fölötti ellenőrzésnek az átruházását. július 14 15. Öt testvérpárt képviselői (szovjet, bolgár, lengyel, NDK, magyar) varsói tanácskozásukról levelet intéznek a CSKP Központi Bizottságához: Országainkat szerződések és megállapodások kapcsolják össze. Az államok és a népek e fontos kölcsönös kötelezettségei azon a közös törekvésen alapulnak, hogy megvédjük a szocializmust és szavatoljuk a szocialista országok kollektív, biztonságát. Pártjainkra, népeinkre történelmi felelősség hárul azért, hogy ne vesszenek el az elért forradalmi vívmányok. július 15. Közvetlen légi járat indul Moszkva és Washington között. július 29 augusztus 1. Egy határ közeli csehszlovák kisvárosban, čiernában (Ágcsernyő) tanácskozik az SZKP KB Politikai Bizottsága a CSKP Elnökségével. (Az SZKP történetében először tartózkodik egy időben külföldön a Politikai Bizottság összes tagja.) Augusztus 3-án Pozsonyban a bolgár, NDK, lengyel, magyar, szovjet és csehszlovák párt vezetői tanácskoznak. A nyilatkozatok és közlemények a nemzetközi kommunista mozgalom egysége megszilárdításának szükségességét hangsúlyozzák, augusztus 9 11. Tito jugoszláv elnök Prágában. augusztus 15 17. Ceauşescu román elnök Prágában. A román és a jugoszláv párt több állásfoglalásban hangsúlyozza: teljes a bizalmuk a csehszlovák vezetésben, a csehszlovák belügyekbe történő minden külső beavatkozás károsíthatja a szocializmus ügyét. augusztus 20 21. Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió csapatai bevonulnak Csehszlovákiába. Svoboda elnök, Dubček főtitkár és több más csehszlovák vezető ezt követően Moszkvában tárgyal. augusztus 22. Egy prágai gyárban összeül a CSKP eredetileg szeptember 14-ére összehívott XIV. kongresszusára megválasztott 1094 küldött. Kifejezik bizalmukat Alexander Dubčekben és új elnökséget választanak. Követelik a külföldi csapatok távozását. augusztus 26. Megkezdődik a Szlovák Kommunista Párt kongresszusa, ahol G. Husákot a párt első titkárává választják. A kongresszus illegálisnak nyilvánítja a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusát, arra hivatkozva, hogy nem vett részt rajta megfelelt számú szlovák küldött. augusztus 27. A csehszlovák delegáció hazatér Moszkvából. A tárgyalásokról kiadott közlemény szerint csehszlovák részről kijelentették, hogy a párt és állami szervek egész munkáját valamennyi síkon olyan hatékony intézkedések biztosítására irányítják, amelyek a szocialista hatalmat, a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepét, a Szovjetunió és az egész szocialista közösség népeihez fűződő baráti kapcsolatok fejlesztésének és megerősítésének érdekeit szolgálják A szövetséges országok csapatai nem fognak beavatkozni a Csehszlovák Szocialista Köztársaság belügyeibe. Megállapodás született a csapatok kivonásának feltételeiről augusztus 31. Ülésezik a CSKP Központi Bizottsága, amely 11-ről 21 tagúra bővített új elnökséget választ. Dubčeket megerősítik első titkári posztján. szeptember 3. és 19. Lemond tisztségéről a csehszlovákiai reformmozgalom két külföldön tartózkodó vezető egyénisége, Ota šik miniszterelnök-helyettes és Jiři Hajek külügyminiszter. szeptember 11. A Varsói Szerződés Csehszlovákiába bevonult csapatai elhagyják Prágát, Brnót és Pozsonyt. szeptember 12. Albánia bejelenti kilépését a Varsói Szerződésből. 12
október 30. Svoboda elnök aláírja a csehszlovák nemzetgyűlés által jóváhagyott törvényt Csehszlovákia két egyenjogú tagállam föderatív köztársaságává alakításáról. A törvény január 1-jén lép életbe, ekkor Pozsonyban kikiáltják a Szlovák Szocialista Köztársaságot. október 31. Johnson elnök bejelenti, hogy november 1-jétől az Egyesült Államok Észak-Vietnam egész területén megszünteti a bombázásokat: november S. R. Nixon győz az amerikai elnökválasztáson. Folyóiratunk e számának megjelenésével egy időben lát napvilágot Pók Attila A nemzetközi élet krónikája 1945 1985 címe könyve. Alábbiakban ebből közlünk részletet. (A szerk.) * Vö. Urbán Aladár cikkét e számunk 12. oldalán. ** Vö. Kronstein Gábor: Abel, a hírszerzés világbajnoka. História, 1985/4. szám *** Vö. Urbán Aladár cikkét e számunk 12. oldalán. 2. Képek 13
14
1. Hruscsov Magyarországon. Képösszeállítás SIPOS Péter Hruscsov Magyarországon Nyikita Szergejevics Hruscsov volt az első világjáró a szovjet vezetők sorában. J. V. Sztálin csupán 1912-ben, ifjú bolsevik korában tartózkodott rövid ideig Bécsben, majd 1943-ban Teheránban és 1945-ben Potsdamban találkozott Roosevelttel és Churchillel. Ezután egyáltalán nem mozdult ki a Szovjetunió területéről, sőt Moszkvát és közvetlen környékét is csak ritkán hagyta el. Hruscsov szenvedélyesen hitt a személyes diplomácia eredményességében, és felismerte: ehhez mindenüvé utaznia kell Az enyhülés előmozdításának egyik legfontosabb módját a tőkés országok vezetőivel való találkozásokban, közvetlen eszmecserékben látta. Vele kezdődött a csúcstalálkozók új korszaka. Sokat járt a harmadik világ országaiban, ezzel is jelezve, milyen fontosnak tekinti a szovjet külpolitika ezeket az államokat a nemzetközi politikai élet rendszerében. A legtöbb alkalommal persze Hruscsov a szocialista országokat látogatta meg. Többek között ily módon is demonstrálta az SZKP vezetője a Szovjetunió és a baráti országok kapcsolatainak megváltozott jellegét: nemcsak ezek fővárosaiból vezet az út Moszkvába, hanem onnan szükséges és érdemes ellátogatni Prágába, Szófiába, Berlinbe és más metropoliszokba Budapestre is. Hruscsov négy ízben járt Magyarországon: 1958 áprilisában, 1959 júniusában, 1959. november végén december elején (az MSZMP VII. kongresszusa vendégeként), s a legtöbb időt 1964. március végén április elején töltötte országunkban. Látogatásai mindinkább növelték népszerűségét. Benne végre egy olyan legmagasabb rangú szovjet politikai vezetőt láttak az emberek, aki nem magasodott irdatlan méretű szoborként föléjük, hanem egyszerű volt és közvetlen, joviális és érdeklődő, akinek figyelmét az élet apró dolgai éppen úgy lekötötték, mint a nagypolitika kérdései. S mindez tőle természetes volt és magától értetődő. Néha talán kissé szertelenül is viselkedett, annyira nem törődött a méltósággal, a protokollal. Mindenki kíváncsi volt rá, mert ő is kíváncsi volt mindenre. Ő volt az első szovjet vezető, aki a feleségével. Nyina Petrovnával utazott, akit gyakran fényképeztek gyermekei és unokái körében. Így alakult ki róla a pater familias kép; nem a népek atyja volt, hanem leányoké és fiúké, mint bármely más férfi. Sok helyütt járt 1964-ben Magyarországon. Talán a legnagyobb és legkedvesebb meglepetés Bábolnán érte. Többször elvonult Hruscsov, Kádár János és a többi vendég előtt a pompás fehér paripákból álló világhírű ötösfogat. Már éppen búcsúzni készültek a látogatók, amikor Burgert Róbert igazgató így szólt Hruscsovhoz: Legjobb hagyományaink kifejezője a bábolnai ötösfogat. Engedje meg, Hruscsov elvtárs, hogy dolgozóink szeretete jeléül megajándékozzuk vele Kérjük, fogadja el! Hát ki utasított volna vissza ilyen ajándékot? De éppen úgy örült Hruscsov egy szál virágnak, egy üveg bornak nem az ajándékot látta, hanem a gesztusban kifejezésre jutó szeretetet, megbecsülést. Hruscsov stílusa utánozhatatlan. Sok mindent csinált, amit csak tőle lehetett elfogadni, csak az ő egyéniségéhez illett. Viszont éppen ezért maradtak emlékezetesek tettei, közöttük magyarországi látogatásai. 2. Képek 15
16