EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2011.1.31. SEC(2011) 98 végleges BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÓJA amely a következő dokumentumot kíséri: az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozásról szóló tanácsi ajánlás javaslata SEC(2011) 97 végleges SEC(2011) 96 végleges COM(2011) 19 végleges
ÖSSZEFOGLALÓ A hatásvizsgálat az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozásról szóló tanácsi ajánlás javaslatának kiegészítője. 1. PROBLÉMAMEGHATÁROZÁS 2009 folyamán a 18 és 24 év közötti korosztály 14,4%-a fejezte be tanulmányait legfeljebb alsó középfokú végzettséggel 1. Bár majdnem mindegyik tagállamban javult a helyzet, az iskolai lemorzsolódás terén az előrehaladás üteme nem volt elegendő ahhoz, hogy a 2010-re az eredetileg kitűzött kevesebb mint 10%-os célt elérje. Mivel nyolc országnak sikerült e referenciaértéket elérnie, néhányan pedig a kívánt értékhez nagyon közel jutottak, az iskolai lemorzsolódás további csökkentése megvalósítható. Ennek megvalósításához azonban különösen gazdasági és pénzügyi válság idején jobb és erősebb koordinációs munkára van szükség. Az Európai Tanács által 2010 júniusában elfogadott, az egész Európai Unióra vonatkozó Európa 2020 stratégiában még hangsúlyosabb politikai kérdéssé vált az iskolai lemorzsolódás problémája. A stratégia öt fő célkitűzésének egyike, hogy az iskolai lemorzsolódás arányát 10% alá csökkentse. Az új stratégia három, egymást kölcsönösen megerősítő prioritást tart különösen fontosnak: az intelligens növekedést, amely a tudásra és az innovációra épít, a fenntartható növekedést, amely környezetbarátabb gazdaságot kíván teremteni és az inkluzív növekedést, amelynek célja a magas szintű foglalkoztatás és a társadalmi összetartozás megvalósítása. A nagyarányú iskolai lemorzsolódás akadályozza az intelligens és inkluzív növekedést 2. Az iskolai lemorzsolódásnak magasak az egyéni, a társadalmi és a gazdasági költségei; következményei egy életre szólnak, és csökkentik a társadalom szociális, kulturális és gazdasági életében az érintettek részvételének esélyét. Növeli a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatát. A nagyarányú iskolai lemorzsolódás az európai társadalmakban hosszú távú hatást gyakorol a munkaerőpiacokra, a képzett munkavállalók számára, és ezáltal a gazdasági növekedésre. A gazdasági és pénzügyi válságra tekintettel e hatások előre láthatóan sok európai uniós tagállamban erősödni fognak. Az iskolai lemorzsolódás összetett jelenség, és a lemorzsolódáshoz vezető folyamatokat többféle tényező befolyásolja. Általában a probléma hátterében meglehetősen egyedi okok állnak, néhány visszatérő elem azonban mégis körvonalazható: Az iskolai lemorzsolódás karöltve jár a hátrányos társadalmi helyzettel és az alacsony képzettséggel. A társadalmilag hátrányos helyzetű háttérrel rendelkező gyermekek a 1 2 Eurostat, LFS 2010. További információ: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/europe_2020_indicators/headline_indicatorshttp://ep p.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=t2020_40. Az adatok a munkaerő-felmérésből származnak. Az iskolai lemorzsolódók fogalma az alábbi két feltételnek megfelelő, 18 és 24 év közötti személyeket foglalja magába: az első feltétel, hogy a legmagasabb képzettségük az ISCED 0, 1, 2 vagy 3c szinten legyen, második feltétel pedig, hogy a válaszadók nyilatkozatuk szerint a felmérést megelőző négy hétben nem vettek részt semmilyen oktatásban vagy képzésben. A Bizottság közleménye, Európa 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, COM(2010) 2020; az Európai Tanács 2010. június 17-i következtetései 2
családjuktól általában nem kapnak megfelelő támogatást, diszkriminálja őket az oktatási rendszer és a kötelező oktatáson kívül nehezen jutnak egyéb nem formális vagy informális tanulási lehetőséghez. Az oktatási problémák gyakran már az alapfokú oktatásban megkezdődnek, itt érik a gyermekeket az első iskolai kudarcok, és az iskolától egyre jobban elidegenednek. Az oktatási és képzési rendszerek gyakran nem nyújtanak kielégítő, a problémára összpontosító támogatást a diákok számára ahhoz, hogy megbirkózhassanak a nehézségekkel, és továbbra is részt vehessenek az oktatásban, illetve képzésben. Csak kevés tagállam alkalmaz következetes és átfogó stratégiát az iskolai lemorzsolódás csökkentésére. A tényeken alapuló, következetes és átfogó stratégia hiánya a legtöbb tagállamban jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy eddig az iskolai lemorzsolódás statisztikai adataiban viszonylagosan kismértékű javulást sikerült csak elérni. Az iskolai lemorzsolódással szemben akkor hatékony egy szabályozás, ha az tényeken alapul, átfogó és következetes, az egyedi intézkedések alkalmazása helyett az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó átfogó stratégiák bevezetésére helyezi a hangsúlyt. A szabályozásnak az oktatási rendszer minden szintjével foglalkoznia kell, szektorokon átívelőnek kell lennie, és be kell vonnia az olyan területek érdekeltjeit, mint például az ifjúságpolitika, szociális és foglalkoztatási politika, illetve az egészségügyi szektor. Az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó szabályozásnak a megelőzésre, a beavatkozásra és a kompenzációra kell helyeznie a hangsúlyt. A megelőzés az iskolai lemorzsolódáshoz vezető folyamatok kezdetén igyekszik azok kialakulását megelőzni. A beavatkozás a kialakulóban lévő problémákkal foglalkozik egy korai szakaszban, és igyekszik megakadályozni, hogy azok iskolai lemorzsolódáshoz vezessenek. A kompenzáció oktatásba, illetve képzésbe való visszatérés lehetőségét kínálja a lemorzsolódott diákok számára. 2. A SZUBSZIDIARITÁS ELEMZÉSE Az oktatási és képzési politika területén a szubszidiaritás elvének megfelelően az EU-nak kiegészítő jellegű hatásköre van, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (Lisszaboni Szerződés) meghatározottak szerint. A Szerződés (165. cikk) úgy rendelkezik, hogy: az Unió a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez. Ezen túlmenően a 9. cikk szerint az EU figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket. Egy, az iskolai lemorzsolódással foglalkozó kezdeményezés az oktatás és képzés, valamint azok eredményének minőségi fejlesztésével foglalkozik és segítséget nyújt a készségkereslet és -kínálat közötti összehangoltság javításában, továbbá támogatja a foglalkoztathatóságot és 3
a társadalmi kohéziót. Célja a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítése és bátorítása, valamint a tagállamok kezdeményezéseinek támogatása. A kezdeményezés a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartja, támogatást nyújt a tagállamok számára és megkönnyíti közöttük az eszmecserét, de ugyanakkor tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és az oktatási rendszer szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét. 3. A KEZDEMÉNYEZÉS CÉLKITŰZÉSEI A kezdeményezés általános célkitűzése, hogy segítse a minőségi oktatás kialakítását a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és a fellépéseik támogatásával. A kezdeményezés speciális célja pedig az, hogy Európában csökkentse az iskolai lemorzsolódást, illetve hogy felgyorsítsa a csökkenésének ütemét. Ha az iskolai lemorzsolódás átlaga az EU-ban 10% alá esne, az az iskolából lemorzsolódók számát hozzávetőleg 2 millióval csökkentené, hozzájárulna ahhoz, hogy több fiatal szerezhessen valamilyen végzettséget, növekedne a foglalkoztathatóságuk és számukra csökkenne a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázata. Az operatív célkitűzések a tagállamok számára kívánnak segítséget nyújtani az iskolai lemorzsolódással szemben hatékony szabályozás kialakításában. A kezdeményezés segítséget nyújt nekik a nemzeti szabályozási keret fő elemeinek meghatározásában, az iskolai lemorzsolódással foglalkozó szabályozás terén a tényeken alapuló megközelítés bevezetésében, valamint az iskolai lemorzsolódással szemben a gyermekeket és fiatalokat célzó minden szabályozási területen átfogó és következetes intézkedések alkalmazásában. Az a szándéka, hogy a tagállamok közötti együttműködést, valamint a tapasztalatok, illetve a bevált módszerek cseréjét szélesebb körűvé tegye. Az együttműködés kiterjed a többi releváns szabályozási terület pl. szociális és foglalkoztatáspolitika, ifjúsági politika képviselőire, illetve érdekeltjeire. Az iskolai lemorzsolódással a maga teljességében foglalkozó szabályozás segítené minden szinten a szektorokon átívelő együttműködést, figyelmet tudna fordítani az iskolai lemorzsolódáshoz vezető tényezők kombinációira és megerősítené valamennyi szereplő elköteleződését a lemorzsolódás proaktív csökkentése mellett. Az uniós források célzottabb felhasználása segíteni tudná a tagállamoknak az iskolai lemorzsolódás terén tett erőfeszítéseit. 4. SZAKPOLITIKAI MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEK A. lehetőség (kiindulási forgatókönyv): Az iskolai lemorzsolódás csökkentése jelenleg az Oktatás és Képzés 2020 stratégia részét képezi. A nyitott koordinációs módszer megkönnyíti a tagállamok közötti együttműködést és a bevált módszerek cseréjét. A rendelkezésre álló forrás főként az Európai Szociális Alapok, az egész életen át tartó tanulás programja, illetve a kutatási és innovációs keretprogram elegendő célzott fellépések, összehasonlító tanulmányok és új megközelítések kifejlesztésének elindítására. B. lehetőség: A szabályozási keret olyan eszközt ad a tagállamok kezébe, amely segíti őket az iskolai lemorzsolódás csökkentéséhez átfogó nemzeti szabályozás kialakításában. Hangsúlyozza, hogy az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozás kialakításához először a kérdés tényszerű feltárása szükséges, amelyhez elengedhetetlen a jobb nyomon követési rendszer, a lemorzsolódás csökkentését célzó átfogó jellegű szabályozás és a fiatalokat, illetve különösen a lemorzsolódás kockázatának kitett fiatalokat közvetlenül vagy közvetve érintő szabályozási területek közötti jobb együttműködés. Az egyes tagállamok által 4
alkalmazott ellenőrzött és kiértékelt szabályozás alapján készültek el az iskolai lemorzsolódás kérdésében a megelőzésre, a beavatkozásra és a kompenzációra javasolt intézkedések, amelyeket más tagállamok a saját helyzetükre igazítva át tudnak venni. Az ilyen szabályozással még nem rendelkező tagállamok a saját nemzeti szabályozásuk kialakítására is fel tudják használni. Más tagállamok a szabályozási keretet a saját meglévő szabályozásuk értékelésére és felülvizsgálatára is fel tudják használni. E keret másrészt iránymutatást is adhat a tagállamok jövőbeli együttműködése számára, EU-szinten irányíthatja a szabályozások kialakítását, illetve segítheti az uniós források hatékony és eredményes felhasználását. A B. lehetőség azonban nem önmagában megálló megoldás; a végrehajtásához egyéb eszközökre is szükség van. A B.1. és a B.2. lehetőség a szabályozási keret kialakítására és átültetésére különböző megközelítést tartalmaz, különböző jogi eszközök alkalmazásával. Míg a szabályozási keret tartalma változatlan marad, a végrehajtására szolgáló különböző eszközök alkalmazása eltérő eredményeket fog hozni és különböző hatást fog elérni. B1. lehetőség (Bizottsági közlemény vagy ajánlás): Az iskolai lemorzsolódás elleni hatékony és eredményes szabályozás keretét egy a Bizottság által elfogadott közlemény vagy ajánlás tartalmazza, amelyet a tagállamok a saját szabályozásuk kialakításához felhasználnak; a közlemény vagy ajánlás egyben a tárgyban folytatott kutatások eredményét és az európai tapasztalatokat is összegzi. B2. lehetőség (tanácsi ajánlás): A Tanács ajánlást fogad el, amely meghatározza a szabályozás keretét. Az ajánlás a tagállamok további együttműködésének az alapja. Az ajánlás a nyitott koordinációs módszer keretében szélesebb körű és szektorokon átívelő folyamatot tesz lehetővé. C. lehetőség (finanszírozási program): A célzott kezdeményezések útnak indításához európai uniós finanszírozást lehetne igénybe venni bizonyos, a célzottan az iskolai lemorzsolódásra irányuló uniós szintű intézkedések számára, különösen azon összehasonlító kutatások és a kísérleti projektek esetében, amelyekben több tagállam vesz részt, és európai hozzáadott értéket képviselnek. E lehetőség alkalmazását elvetették, hiszen fennáll annak kockázata, hogy már létező finanszírozásokkal átfedés alakul ki (például az Európai Szociális Alappal, vagy az egész életen át tartó tanulás programjával). Az e lehetőség kínálta megoldás nem lenne megfelelő a kezdeményezés meghatározott és működési célkitűzéseinek: még egy finanszírozási forma hozzáadása nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az iskolai lemorzsolódás csökkentése kérdésében célzottabb, tényeken alapuló, következetes és átfogó stratégiák születnének. Kockáztatja az iskolai lemorzsolódás megszüntetésével projektszinten foglalkozó megoldások folytatását. Az előbbiekre tekintettel egy további finanszírozási rendszer létrehozása nem igazolt. 5. A HATÁSOK ÉRTÉKELÉSE Az iskolai lemorzsolódás csökkentésének jelentős gazdasági és társadalmi kihatása lehet. Ezek a következőképpen foglalhatók össze: Növekszik a fiatalok készség-szintje és foglalkoztathatósága, valamint jóléte, és javul a fiatalok egészségi állapota, továbbá javulnak az életkörülményeik is. 5
Csökken a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázata, illetve a szociális támogatásoktól való függés; jobb társadalmi kohézió az európai társadalmakban. Javul a készségkereslet és -kínálat közötti összehangoltság, jobban képzett munkaerő áll rendelkezésre, amely serkentőleg hat a gazdasági növekedésre. Környezeti kihatása korlátozott, adminisztratív teherrel nem jár, harmadik országokra nincsen kihatással. Az emberi jogokra nincsen kihatással. A társadalmi és gazdasági kihatása összhangban áll a kezdeményezés eredeti célkitűzéseivel. A különböző szabályozási lehetőségek várhatóan különböző hatással lesznek a társadalmi és gazdasági eredményekre, az európai iskolai lemorzsolódás csökkentése terén tőlük elvárt gyorsaságtól és sikertől függően. Az A. lehetőség és a B1. lehetőség esetében a hatásvizsgálat során megállapították, hogy az iskolai lemorzsolódás túl lassan csökkenne, és ez az érték túl alacsony lenne ahhoz, hogy ellensúlyozza a gazdasági válság eredményeként a tagállamokban kialakult nehéz gazdasági, pénzügyi és szociális helyzetet. A kiindulási forgatókönyv (A. lehetőség) elemzése során megállapítást nyert, hogy a jelenlegi nyitott koordinációs módszer a tapasztalatok és bevált módszerek cseréjén alapuló szabályozások kialakítását segíti, de nem képvisel olyan lényeges hozzáadott értéket, mint az iskolai lemorzsolódás megszüntetését célzó szabályozások segítésére kialakított szabályozási keret vagy iránymutatások. A tapasztalatok szerint ilyen keret vagy közös munkaprogram hiányában nem minden tagállam volt képes teljes mértékben kiaknázni az együttes munka során a többi tagállamtól szerzett tapasztalatokat. A közelmúltban nem volt könnyű a nyitott koordinációs módszer segítségével feltárt új és sikeres megközelítéseket a meglévő nemzeti szabályozások keretébe beolvasztani. A B1. lehetőségben vázolt bizottsági közlemény vagy ajánlás azonban rendelkezne ezzel a hozzáadott értékkel, mindazonáltal egy Bizottsági dokumentum lehet, hogy a tagállamokban nem kapna kielégítő figyelmet a szabályozás terén. A bizottsági ajánlás kizárólag a Bizottság elkötelezettségét és véleményét tükrözi, és nem teszi lehetővé, hogy a tagállamuk sajátjuknak tekintsék a javasolt szabályozási keretet. Az előbbiekre tekintettel egy bizottsági közlemény vagy ajánlás lehetséges, hogy nem kielégítő módon segíti elő a tapasztalatokon alapuló, átfogó és következetes szabályozást és nem teszi hatékonyabbá és eredményesebbé az iskolai lemorzsolódás elleni intézkedéseket. A szektorokon átívelő együttműködés tekintetében megállapítható, hogy az Oktatás és képzés 2020 stratégiai keretrendszer jelenlegi alkalmazási módja szerint az oktatásra és a képzésre korlátozódik. Megállapítható még továbbá, hogy egy bizottsági közlemény vagy ajánlás közvetlenül nem befolyásolná a meglévő nyitott koordinációs módszer hatókörét és a szektorokon átívelő együttműködést sem emelné európai szintre, mert az a Bizottságot, nem pedig a tagállamokat kötelezi. A kizárólag az oktatásra, illetve képzésre vonatkozó szabályozás területére korlátozódó tapasztalatok és a bevált módszerek cseréje azzal a kockázattal jár, hogy leszűkíti a majdani szabályozás területét is. A jelenlegi nyitott koordinációs módszer és munkamódszereinek további alkalmazása nincs összhangban az iskolai lemorzsolódás tárgyában az Európa 2020 stratégiában kitűzött referenciaértékkel szemben támasztott megnövekedett figyelemmel. Fennáll annak a veszélye, hogy sem az A. lehetőség, sem pedig a B1. lehetőség nem fogja kielégítő módon növelni az iskolai lemorzsolódás elleni intézkedések hatékonyságát és eredményességét. A hatásvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy egy tanácsi ajánlás a B2. lehetőségben javasoltak szerint meggyorsítaná a tagállamokban a tényeken alapuló, átfogó és 6
következetes szabályozás kialakítását az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelemben. Segítségével gyorsabban csökkenne az iskolai lemorzsolódás aránya, és gyorsabban el lehetne érni a kívánt gazdasági és társadalmi hatást. Az ajánlás tartalmazna egy, a tagállamok meglévő tapasztalatain és összehasonlító kutatásokon alapuló szabályozási keretet, amelynek célja az iskolai lemorzsolódás csökkentése. Az egyes konkrét, iskolai lemorzsolódással szemben megfogalmazott intézkedéseket stratégiai keretbe állítaná össze és túllépne a jelenleg a lemorzsolódással foglalkozó szabályozásokban fellelhető hiányosságokon. Amennyiben e szabályozási keret a Tanács formális támogatásával készül el, az ajánlás segítséget nyújtana a tagállamoknak a szabályozásuk fejlesztése terén és valószínűleg felgyorsítaná a tényeken alapuló és célirányos intézkedések végrehajtását az iskolai lemorzsolódás felszámolása kérdésében. Az ajánlásnak a Tanács keretében történő megvitatásának, elfogadásának és végrehajtásának a folyamata lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy felülvizsgálják a szabályozási rendszerüket és véleményt alkossanak a terület jövőbeli szabályozásának kérdéséről. A nyitott koordinációs módszer keretében folytatott szélesebb körű és szektorokon átívelő együttműködést egy tanácsi ajánlás keretében útjára lehetne indítani, amelyek együttesen kötelezik a tagállamokat, nemcsak az oktatás körében. Ez segítené az EU szintjén történő szabályalkotást, a tagállamok számára pedig visszajelzést adna, hogy hogyan tehetik hatékonyabbá saját az iskolai lemorzsolódással foglalkozó szabályalkotásukat. Az ajánlás egyértelmű menetrendet határozna meg és kijelölné a jövőbeni együttműködés új kereteit. A B2. lehetőség biztosítja a tagállamok legnagyobb fokú elköteleződését a szabályozási keret kialakításában. Az oktatási bizottságban és a Tanácsban folytatott megbeszélések fontos részét fogják képezni a tagállamokban alkalmazandó, akár az oktatáspolitika területén is felhasználható szabályozás kialakításának. Az így létrejövő tanácsi ajánláshoz ezért nagyobb szerepvállalás, megértés és politikai elköteleződés szükséges, mint a korábbiakban ismertetett bármelyik lehetőség esetén, amelyekben kizárólag a Bizottság vállal elkötelezettséget. 6. A SZAKPOLITIKAI LEHETŐSÉGEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A B2. lehetőség tanácsi ajánlás felel meg legjobban a kezdeményezés céljainak. Támogatja a tagállamokat az iskolai lemorzsolódással szemben hatékony és eredményes politikák kialakításában. További tematikus hozzájárulást képvisel, új lendületet ad a nyitott koordinációs módszernek és a tagállamokat erőteljes szerephez juttatja a szabályozási keret kialakításában. Valószínűsíthető, hogy ez a lehetőség biztosítja a tagállamok legmagasabb szintű elköteleződését, képes jelentősen befolyásolni a tagállamok szabályozási folyamatait és legjobban ez járul hozzá az iskolai lemorzsolódás csökkentéséhez Európában. A többi lehetőséggel összehasonlítva ez kínálja a lehető legerősebb jogi eszközt, amely a célkitűzés fontosságára és az iskolai lemorzsolódás csökkentésének sürgősségére tekintettel indokoltnak is tűnik. 7
Az A. lehetőség kiindulási forgatókönyv kevés hozzáadott értéket visz a folyamatba és nem valószínűsíthető, hogy felgyorsítaná az iskolai lemorzsolódás csökkenését. A B. és a C. lehetőség közötti legmeghatározóbb különbség, hogy a tagállamok jobban részt vesznek a C. lehetőségben, amely valószínűbbé teszi, hogy azt alkalmazni is fogják. A költséghatékonyság vizsgálatára tekintettel rögzíteni kell, hogy a tényeken alapuló, átfogó és következes szabályozás nem feltétlenül jár többletköltségekkel, az az egyes tagállamokon belül választott szabályozási megközelítéstől, illetve adatgyűjtés és -elemzés terén éppen alkalmazott módszertől függ. Az iskolai lemorzsolódással kapcsolatban releváns adatok és információk megszerzése nem feltétlenül jár további óriási kiadásokkal, viszont célzottabb szabályozás és intézkedések kialakítását teszi lehetővé. Mivel a B2. lehetőség nagyobb politikai elköteleződést kíván, valószínűleg több szabályozási tevékenység követi a tagállamokon belül. Tényeken alapuló, átfogó és következetes szabályozás alkalmazása révén várhatóan jobb eredmények érhetők el, és gyorsabban, hatékonyabban csökken az iskolai lemorzsolódás elleni fellépés költsége, amely kiegyenlítheti a többletköltségek jelentette terhet. Az előbbiek alapján, és különösen költségvetési megszorítások idején a B2. lehetőség lehet a megfelelő megoldás, ha a korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat a legeredményesebb módon akarják befektetni. 7. NYOMON KÖVETÉS ÉS ÉRTÉKELÉS Az iskolai lemorzsolódás csökkentése az egyik legfontosabb témája lesz az Európa 2020 stratégiáról készülő jelentéseknek. Az Európa 2020 stratégiában meghatározott európai célkitűzéseket nemzeti célkitűzésekkel is alátámasztották; az e célkitűzések elérését segíteni hivatott szabályozási területek a nemzeti reformprogram hatálya alá tartoznak. A tagállamoknak a nemzeti reformprogramjuk végrehajtásáról szóló jelentésükben részletesen be kell számolniuk az iskolai lemorzsolódás csökkentése terén tett előrehaladásról, és le kell írniuk az ennek érdekében tett intézkedéseiket. Az oktatás és a képzés terén folytatott együttműködés stratégiai keretrendszerében (Oktatás és képzés 2020) készített jelentés, valamint a Bizottság éves oktatási és képzési előrehaladási jelentése, egyéb források például az Eurostat révén elegendő adat fog rendelkezésre állni, amelyek segítségével nyomon lehet követni a tagállamokban és az európai szinten elért előrehaladást. A javasolt ajánlás kapcsán meg kell jegyezni, hogy a jogi szöveg egy Bizottság által készített végrehajtási jelentést is tartalmazni fog; a jelentést az Európa 2020 stratégiáról készülő jelentéssel egy időben kell elkészíteni. A jelentés elemezni fogja a tagállamok által elért előrehaladást, ezen túlmenően a szabályozási keret hatékonyságát és eredményességét is, és ezek alapján amennyiben szükséges a szabályozás felülvizsgálatára is sor kerül. Az iskolai lemorzsolódás csökkentésének folyamatos nyomon követésével, a bevált módszerek azonosításával és cseréjével kapcsolatban az ajánlás elfogadását követően létre kívánnak hozni egy új, oktatás-, szociál-, egészségügyi és foglalkoztatáspolitikai szakértőkből álló tagállami szakértői csoport, amelyet a Bizottság koordinál. 8