ÉRTESÍTŐ Demokratikus Közéletért Alapítvány XVI. évf. 12. sz., 2010. december Közhasznú Szervezet megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito E-mail: pista@bajnok.hu Kegyelemteljes karácsonyt, boldog ünnepeket és békés, áldott új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónak az Értesítő munkatársai Emeld fel szívedet, nemzetem! Beszélgetés Koltay Gábor filmrendezővel nemzettudatról és mozgóképről Honnan van Önben az az élénk történelmi érdeklődés, ami filmjeit jellemzi? A történelem iránti vonzódás nyilván hosszú idő alatt alakul ki egy emberben. Olyan családba születtem, ahol az ilyesfajta érdeklődés folyamatos volt. Édesanyám aki tanítónő volt gyerekkoromtól kezdve nagy figyelmet fordított arra, hogy öcsémmel együtt [Koltay Gergely zeneszerző, a Kormorán Együttes vezetője a szerk.] folyamatosan meséljen a történelemről, azokról a fehér foltokról vagy hazugságokról, amelyek eltorzították a felnövekvő generációk gondolkodását. Édesapám is nagyon szerette a könyveket, így jelentős könyvtár állt otthon rendelkezésre, s ő mindig kezünkbe adta az aktuális irodalmat. A közéleti-történelmi kérdések iránt amúgy is fogékony fiatal voltam, igyekeztem a közösség életében aktívan részt venni. Ezt a képességet is a családból hoztam magammal. Mivel nagybátyám római katolikus pap volt, így az első regnumi per ide-
jén, 1961-ben édesanyám aki bátyja munkatársa volt többször megjárta a hírhedt Gyorskocsi utcai kihallgató szobákat. A történelmi témákkal való végleges elköteleződés pontos időpontja 1983 augusztusa, amikor is a Városliget Királydombján bemutattuk az István, a király című rockoperát. Ennek fogadtatása, a közönség reakciói amely messze meghaladta előzetes elképzeléseinket végleg megérlelte bennem azt a felismerést, hogy az emberek ki vannak éhezve a valós történelmi események megismerésére, azok szívet, lelket gyönyörködtető átélésére. Ekkor végleg eldöntöttem, ha a későbbiek során lehetőségem lesz filmet vagy színházat csinálni, akkor történelmi témákkal fogok foglalkozni. A történelmi film műfaja kiemelt támogatást élvezett még a Kádár-rendszerben is. Mi az oka, hogy mára ez megváltozott, és inkább az egyén belső vívódásai kerültek előtérbe a filmvásznon? Messzire vezet ennek a kérdésnek az elemzése, bár megérne egy misét. A kérdésfelvetésben egyébként ellentmondás van, mivel a történelmi film műfaja és az egyén belső vívódásainak ábrázolása nem ellentétpárjai egymásnak. Az igazán jó történelmi filmek nagyon izgalmas és érdekes emberi konfliktusokat, lelki vívódásokat is ábrázolnak. Őszintén szólva kevésbé szeretem, ha csupán nagy tablókat látunk a vásznon vagy a színpadon. A legnagyobb magyar mesemondó, Jókai Mór romantikusnak mondott könyvei is tele vannak izgalmas és érdekes emberi sorsokkal, nagyon sokrétű bennük a lelki folyamatok ábrázolása. Az elmúlt két évtized kultúrpolitikai szégyenének tartom, hogy a történelmi tematikák támogatása a hivatalosság részéről háttérbe szorult, szinte emberfeletti erőfeszítéssel lehet csak egy-egy történelmi játék- vagy dokumentumfilmet létrehozni. Ez nemhogy Nyugaton nincs így, de egyetlen volt szocialista országban sem tapasztaljuk ezt. Akkor mégis mi az oka annak, hogy mi süllyedtünk a legmélyebbre? Húsz évvel ezelőtt éppen az ellenkezőjéről volt szó, azaz a magyar történelemhez való nyílt, őszinte, igazságkereső viszonyulásunk újjáépítéséről. A hazugságok vagy maximum féligazságok évtizedei után nagy szükségünk lett volna arra, hogy a nyiladozó demokrácia időszakában újult erővel kezdjünk mindannak a bepótlására, amelytől 45 évig lényegében el voltunk zárva. De nemhogy Trianonról nem lehet őszintén beszélni, hanem még 1956-ról sem lehet elmondani a teljes igazságot. A hatalom ugyanis rossz lelkiismerete okán fél a történelem valós bemutatásától és jól megfizetett kiszolgálói révén az élet minden területén igyekszik elérni, hogy csak az általa engedélyezett mértékben és a bizalminak tekintett személyek révén kerüljenek napvilágra a történelmi tények. Egy múltjába erős kötelékkel kapaszkodni tudó, eleinek legragyogóbb példáiból hitet és erőt merítő, öntudatára ébredő közösség ugyanis képes lenne ismét összetartó nemzetet teremteni. Ezzel viszont csínján kell bánni, mert egy erős akaratú nemzettel nem lehet bármikor bármit megtenni. Milyen változásokra lenne szükség a magyar filmszakmában, hogy helyreálljon az egyensúly? Hol a helye a magyar filmnek a kultúrában, a kultúrpolitikában? Lehetetlen állapot, hogy a múlt század 60-as, 70-es éveiben az egypártrendszer körülményei között nagyobb és időtállóbb értékek jöttek létre, mint a demokrácia körülményei között. A magyar filmszakma jelenlegi struktúrájában képtelen a megújulásra. A 2 DEKA ÉRTESÍTŐ
kultúrpolitikának nem is lenne szabad a jelenlegi szisztémát toldozni-foldozni, különösképpen milliárdokkal finanszírozni, hanem persze körültekintő előkészítés után új emberek bevonásával új struktúrát, új filmfinanszírozási rendszert kell létrehozni. A jelenlegi felállás a szocializmus évtizedeinek továbbélése, azon személyek és filmszakmai egységek, szervezetek dominanciájával, akiknek nagy szerepe volt abban, hogy a magyar film ennyire elveszítette társadalmi súlyát. Fiatalkoromban, a múlt század 60-as, 70-es éveiben még magyar filmek esetében is tele voltak a mozik. A szocializmus leépülése idején, valamint az elmúlt 20 évben, tehát mondhatjuk, hogy három évtized alatt a magyar film a mindig létező kivételektől eltekintve összességében már nem tudja tömegekhez szólóan fölmutatni a valóságot, nem tud megrendítően szép történeteket és emberi példákat felmutatni, nem segít a világ jobb megismerésében, következésképpen megváltoztatásában. Kiváltképp igaz ez az úgymond történelmi tematikákra, tehát a közelmúlt és főleg a régmúlt feldolgozására. A magyar film összessége mégiscsak teljes körűen elveszítette a mindenkori közönség érdeklődését. Ilyenkor persze jelentéktelen vígjátékok és arcpirítóan szellemtelen történetek néhány százezres közönségszámával szoktak dicsekednek. 90 előtt is készültek jelentéktelen filmek, nem is kevés, de mégis fel tudunk sorolni 80-100 olyan alkotást, amelyek alapvetően hozzájárultak történelmünk megismeréséhez, önismeretünk gyarapításához. Ezt az elmúlt 20 évre nehéz lenne elmondani. Kis ország lévén az állami szerepvállalás megkerülhetetlen, a piaci viszonyoknak teljes körűen nem lehet kitenni a filmkészítést, de az sem járja, hogy sokszáz millióért készülnek olyan filmek, amelyek nemcsak gyengécske színvonalúak, hanem az emberek alig-alig nézik őket, sőt egy részüket az érdektelenség miatt bemutatni sem lehet. Olyan új struktúrát és olyan új embereket kell a filmszakmában kialakítani és helyzetbe hozni, akik eddigi életútjukkal bizonyították, hogy képesek az egész vertikumban gondolkodni, nem részrehajlók és kirekesztők, van elképzelésük, ízlésük, szervezőkészségük s egy film elkészítésének meg tudják teremteni az ideális feltételeit. Nem levitézlett, az új politikának azonnal felajánlkozó szervilis emberekre és Hollywoodból kikopott nagyszájú pénzemberekre, hanem a foltjaiban fellelhető értékekre is építő, nemzeti filmgyártást létrehozni képes, tehetséges emberekre van szükség. A magyar filmnek, általában a mozgóképnek a magyar kultúrában kiemelt szerepet kellene biztosítani, hiszen általa sok embert, szerencsés esetben százezrek, sőt milliók tudatát, lelkét lehet megérinteni. Milyen a visszhangja egyházi körökben és úgy általában legújabb filmjének, a Mindszenty József bíborosról szóló A fehér vértanúnak? Egyáltalán van-e esély arra, hogy a televíziók újra vetítsék filmjeit? A fehér vértanú című Mindszenty-filmemet Budapesten egyedül az Uránia mozi játssza, s mindezideig 10-15 nagyobb városban mutatták be. Közülük kiemelkedik a szegedi díszbemutató, ahol a Szeged-Csanádi Püspökség közreműködésével megszólították a város érdeklődő közönségének jelentős részét. A film budapesti díszbemutatóján nagyon sok jelentős egyházi személyiség vett részt és a visszajelzések alapján úgy gondolom, hogy elismerik a filmet. Ennek megítélése vagy az erről való beszéd azonban nem a rendező dolga. Azt gondolom egyébként, hogy az elmúlt hat évben készített dokumen- XVI. évf. 12. szám 3
tumfilmjeim, sorrendben a Trianon, a Velünk élő Trianon, a Horthy A kormányzó, a Néma kiáltás, az Adjátok vissza a hegyeimet!, a Vérző Magyarország, A szabadság ára és A fehér vértanú a hivatalosság olykori tiltása, a megdöbbentően nehéz finanszírozási körülmények ellenére, a közönség rendkívüli érdeklődése okán befutották pályájukat és hozzájárultak egy sor fontos kérdés őszinte, nyílt tárgyalásához, a történelmi fehér foltok csökkentéséhez. Demokráciánkra jellemző, hogy ezeket a filmeket mindezideig egyetlen magyar televízió sem vetítette, sőt a Magyar Televízió a Trianont be is tiltotta, s az a Cselényi László, aki az Uránia igazgatójaként még vetítette, a Duna TV elnökeként már hallani sem akart róla. Elképesztő mértékű a politikai-szellemi zavarodottság, a kicsinyesség, a butaság, a rosszindulat, a féltékenység. Keveseket érdekel, hogy a magyarság önismeretét erősítő alkotások egy jó időpontban történő televíziós sugárzás alkalmával tömegek számára elérhetők legyenek. Vagy talán úgy gondolják a döntésben résztvevő személyek és csoportok, hogy az emberek nagy tömegeit el kell zárni ezektől az információktól? Mindenesetre ezen filmek sorsa is alátámasztja azt a jelenlegi politikai szándékot, hogy a magyar televíziózás struktúráját alapvetően át kell szervezni. Más kérdés, hogy a súlyos tízmilliókkal távozó levitézlett filmelhárítók helyett olyanok kezébe kerül-e az irányítás, akik a médiákat a magyar nemzet megerősödésének szolgálatába akarják és tudják is állítani. Én mindenesetre rendíthetetlen optimistaként bízom abban, hogy filmjeimet a közszolgálati és uram bocsá a kereskedelmi televíziók előbb-utóbb sugározni fogják. Óriási lehetőség előtt állnak a magyar szakszervezetek! (Vagy menjünk együtt a Felsőházba!) A 2010-es parlamenti választások után győztes Fidesz KDNP-kormány és a köztársasági elnök az általuk kibocsátott Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatban károkat okozónak és zavarosnak nevezte az 1990 utáni két évtizedet. Korszakos kijelentés ez, mert ilyen színvallásra egyetlen 90 és 2010 közötti kormány sem szánta el magát. Ezek után várni lehet, hogy a 2010 utáni kormány jórészt szakít majd azzal a metodikával, amely az 1990 2010 közötti károkat előidézte. Reményt keltő e téren, hogy az új kormány ígéretet tett arra, hogy 2011 tavaszára elkészít egy új alkotmányt. Várható, hogy ezáltal megteremti azt a jogi és szervezeti hátteret, amely elősegíti egy sikeresebb magyar korszak eljövetelét. Ám mielőtt egy biztatóbb magyar jövő megteremtéséről beszélnénk, érdemes azokat a lényegi, statisztikai adatokat a társadalomról ismertetni, melyek a közvélemény számára eddig kevéssé kerültek a súlyuknak megfelelően bemutatásra. Ismerjük meg ezeket rövid, kivonatos formában! 4 DEKA ÉRTESÍTŐ
Magyarországon az 1989-ben átvett termelőtőkének az értéke nemhogy nőtt, hanem 60%-ban elveszett, a kialakult a gazdaság 25%-a rejtett gazdaság, és a külföldi tőke jelentős fölényben van a hazai tőkével szemben. Megszűnt 1,5 millió munkahely, 3 millióra nőtt a létminimumon élők száma. A bérek 50-60%-kal maradnak el a teljesítményhez mérten. Így az alkalmazottak a teljesítményükhöz mérten rosszabbul keresnek, mint a szocializmusban. Az elveszett bér 1990-től máig a 2010-es bér 4,5-szerese, ami kétkeresős családra vetítve 11,2 millió Ft. Ebből eredően 1990 után a magyar családoknak egy vidéki családi ház vagy egy fővárosi panellakás árával megegyező kára keletkezett. A hazai bérek GDP-hez viszonyított elmaradása nemzetközileg is kiugró. A lengyel bér kb. 30%-kal magasabb a hazainál, miközben a lengyel GDP/fő érték kisebb, mint a magyar. Legsúlyosabb tény, hogy 1989-hez mérten a lakosság 80%-ának csökkent és csak 20%-ának nőtt a reáljövedelme. Kétségtelen, hogy ha ezek a sarokszámok a média által időben közismertté válnak, akkor maga a lakosság is fellépett volna ezek kialakulásával szemben. A számok láttán önkéntelenül merül fel, hogy mi lehet a kialakult hiánytünet oka? Az egyik meghatározó ok a társadalmi képviselet rossz hatékonysága. Egyszerűen érthetetlen, hogy miként lehet egy többségi érdeket megjelenítő demokratikus rendszerben, hogy a többséget ilyen mértékű kár éri. Ez világossá teszi, hogy az 1990 utáni pártok, s maga a pártrendszer is nem volt képesek a többségi akarat teljesítésére. Egyáltalán demokratikus-e az ilyen társadalom? Legkevesebb az, hogy rossz demokratikus hatékonyságúnak kell tekinteni az 1990 2010 közötti idők többpártrendszerét. Ha előre akar az ország e téren lépni, akkor a képviseleti hatékonyság növeléséhez a hazai pártösszetételben és képviseleti rendszerben mélyreható változásra van szükség. Először is döntő kihatású volt, hogy valójában nincs baloldali párt. Az 1990 előtti időkből származó liberális posztkommunista MSZP nem tekinthető skandináv értelemben szociáldemokrata típusú baloldali pártnak. Magyarországon sajátságos helyzet van pártok manifesztált és valóságos viselkedésében. Eddig az igazolódott, hogy az önmagát baloldalinak nevező párt valójában a munkaadói, jórészt multinacionális oldalt képviseli, míg a keresztény-konzervatív párt keresztényszociális elveken állva jobban védi az alkalmazotti értéket. Szerencsére a kormányon lévő Fidesz KDNP igyekszik a dolgozói érdekeket is védeni, főleg a profitvadász multinacionális cégekkel szemben. De belátható, hogy ezek mellett is növelni kell a dolgozói képviselet esetünkben a szakszervezetek megjelenési terét a társadalmi képviseletekben. Ehhez kapcsolódva érdemes megemlíteni, hogy a Fidesz KDNP-kormány ígéretet tett arra, hogy 2011 tavaszára kidolgoz egy új alkotmányt. Elmondásuk szerint ennek preambulumában utalni fognak a Szent Koronára, netán a Szent Korona-tanra és a Történelmi Alkotmányra. Emlékezni kell arra, hogy abban az időben, amikor ezek érvényben voltak, Magyarországon kétkamarás parlament volt. Mára már egyre többen hangoztatják a kormányhoz közel álló körökben is a kétkamarás parlamentet. Valójában XVI. évf. 12. szám 5
ideje lenne visszaállítani a parlamentarizmus teljesebb formáját. Azóta egyre szélesedik a vita e téren. Ezen a ponton eljött az idő arra, hogy az alkalmazottak képviseletét ellátó szakszervezetek célul tűzik ki a Felsőházba történő bekerülésüket. Belátható, hogy igazán jelentős biztosíték az alkalmazotti érdekek képviseletéhez az, ha a szakszervezetek egy nyugati típusú felsőházba is bekerülnek. Ha ebben ők helyet kapnak, akkor már elősegíthetők vagy megakadályozhatók a dolgozó tömegekre előnyös vagy káros alsóházi törvények. A felsőházi tagság eléréséhez a szakszervezeteknek intenzív kampányt kell folytatniuk. Ebben először szövetségbe kell lépni a keresztényszociális elvekben gondolkodó szakszervezetekkel, majd a kört szélesítve az egyházakkal és a szakmai szervezetekkel (kamarákkal). Nem gondoljuk azt, hogy a Felsőház tagsága csak az 1945 előtti típusú elemekből álljon, inkább a szlovén, cseh stb. mintára válasszuk ki a felsőházi tagokat. Végül egy Felsőházi Szövetséget alkotva lehet a 8 milliós, leszakadt tömeg sorsán jobbára javítani. Az alkalom eljött, a lehetőséget meg kell ragadni! Molnár Ervin, Magyarok Szövetsége Olvasói levél Az Olvasói Levelekben foglaltakat nem a szerkesztőség találja ki, azokat olvasóinktól kapjuk. Sok észrevételt kapunk, amit nem egy olvasó, hanem többen is javasolnak. Amit többen is javasolnak, azok neveit nem közöljük. A jelenlegi számban közölt írások szerzőit is közöljük, amelyekkel teljesen egyetértünk. A Demokratikus közélet problémái cikksorozatban szoktuk összefoglalni a javaslatokat. Tapasztaltuk, hogy a javaslatokkal az egyet nem értők minden becsmérlő szóval rájuk jellemzően kritizálják (amik esetleg részigazságokat tartalmaznak), de minősítgetésük alaptalan, azt nem fogadjuk el. Ezért is bátorítjuk olvasóinkat, írják meg véleményüket, ha kérik, névtelenül. Szerkesztőség Az Értesítő 2010 novemberi számában közölt Pár szó a hit és erkölcstan iskolai bevezetéséről című írás számomra is gondolatébresztő volt. Valós és megoldásra váró problémák ezek. E téren optimista vagyok, mert tudomásom szerint az oktatási tárca a KDNP-re lett bízva. A KDNP ideológiája eddig is, és reméljük, hogy ezután is elítéli és felszámolja azt a neoliberális, neokonzervatív ideológiát és az abból fakadó káros jelenségeket, melyek a nyugati demokráciát világméretű általános válságba sodorták. Ez a pénzügyi, gazdasági, ideológiai bizalmi válság óriási károkat, szenvedést okozott, melyeknek még nem értünk a végére. Itt kell keresni a bajok okozóit a demokrácia jelszava mögé bújva Ők az okozói a társadalmi erkölcsök megrontásának, a korrupciónak, csalásnak, lopásnak, az erőszaknak, a gátlástalanságnak, a családok szétbomlásának, a hit kicsúfolásának, az igazságtalan háborúk kirobbantásának. 6 DEKA ÉRTESÍTŐ
Ezt a velejéig romlott korszakot egy új, igazságos, erkölcsös demokráciával kell lecserélni! Félre kell tenni a tabukat, hogy azt, aki ez ügyben tenni szándékozik valamit, azt azonnal támadja a neoliberálisok siserehada! Azt nem hiszem, hogy azok, akik a válságkatasztrófát kirobbantották, maguktól fognak visszavonulni, és helyüket átadni a demokratáknak. A kormány kétharmados többsége nagy segítsége az ideológiai változásnak is. Példát kell mutatnunk, hogy mi nem vizet prédikálunk és bort iszunk! Megfontoltaknak, okosnak, higgadtnak kell lennünk, de határozottan és gyorsan kell cselekednünk. El kell érni, hogy mindenki kulturáltan, tisztességesen és a magyar nemzet érdekében dolgozzon. A haza érdekében kell mindenkivel összefogni. Ebben segít az erkölcsös magatartás, amit mindenkitől meg kell követelni! Ezért van arra szükség, hogy már az iskolában megismerjék, megtanulják, megszokják az erkölcsös életet. Egy igazságos, erkölcsös, demokratikus életet már az iskolában kell megismerni ezért van szükség az iskolában az erkölcsös életre szoktatni, nevelni (tanítani) a tanulókat. Csak ezáltal felejthetjük el a tanárveréseket, az osztálytársak gyilkolását, a hatalmaskodásokat, az öntörvénykezéseket már a gyermekkorban! Dr. Ray Ádám Mint nyugdíjas javasolom: A kötelező magánnyugdíj megszüntetését (ez megtörtént). A közalkalmazotti, köztisztviselői nyugdíjak maximálását. A politikai tevékenységért kapott emelt nyugdíjak törlését (pl. Biszku Béla). A nyugdíjminimum és a szociális létminimum közelítsen egymáshoz (legyen azonos), hiszen mindkettő meghatározott társadalmi rétegek minimális életfeltételét biztosítja. Az ügyészség, bíróság munkájának gyorsítása (Fenyő-, Kulcsár-ügyek évekig húzódnak). A vidéken élő emberek problémáival többet foglalkozzanak, ne csak a nagypolitikával, a városi emberek problémáit boncolgassák. A sikkasztást, korrupciót, a tettenérést gyorsított eljárással intézzék. A szakszervezetek, a politikakutató intézetek költségvetési támogatását vizsgálják felül. Nagy György Az igazat, csakis az igazat mond! Ne ferdíts, ne hazudj, ne a média csalfa, hazug hangját ismételd! Saját véleményed mond! XVI. évf. 12. szám 7
Búcsú Frigyesy Ferenctől Nagy fájdalommal emlékezünk akik ismerték és szerették Frigyesy Ferencről, aki 2010. július 31-én, életének nyolcvankettedik évében elhunyt. Életéről és egész élete tanúságtételéről kívánunk megemlékezni. A kecskeméti piaristáknál érettségizett. Ezután jogot végzett, de amikor Mindszenty-ellenes nyilatkozatra akarták kényszeríteni, akkor kizárták az egyetemről. Később a Nagy Imre-kormány idején, 1954. február 22-én megkaphatta diplomáját és jogi doktor lett. Részt vett az 1956. évi forradalomban és szabadságharcban, ezért 1958. augusztus 13-án eltiltották az ügyvédi gyakorlattól. Ezt követően pályát változtatott és új életet kezdett. Először kertészként dolgozott a Kecskeméti Kertészeti Kutató Intézetben, majd tudományos főmunkatárs volt. Később mérnöki oklevelet szerzett az Agrártudományi Egyetemen, sőt 1985-ben a mezőgazdasági tudomány kandidátusa lett. A ún. rendszerváltozás után kaphatta meg a címzetes főiskolai tanári címet. 1956-ban tanúsított példamutató helytállásáért Antall József miniszterelnök emléklappal tüntette ki. Részt vett az MDF megalakulásához vezető lakiteleki mozgalomban, de vallásos meggyőződése miatt később a KDNP-hez csatlakozott. Rövidesen a kecskeméti megyegyűlés tagja lett. 1997-ben az akkori vezetés (Giczy-korszak) megfosztotta megyei elnöki tisztségétől. Egyik kezdeményezője volt annak, hogy a Legfőbb Ügyészség a magyar jogtörténetben egyedülálló módon pert kezdeményezett a párt ellen a törvényes működésért, amit a Legfelsőbb Bíróság 2002. november 2-i határozatával helyreállított. Igazi kereszténydemokrata volt, nem titkolta meggyőződését, nem alkudott meg az elmúlt rendszer haszonélvezőivel. Őszintesége, szókimondása és meg nem alkuvása miatt zárták ki annak idején az egyetemről, szorították méltánytalanul háttérbe, és zárták is ki pártjában. Emlékét tisztelettel és szeretettel őrizzük! Emlékezünk Rá! TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEKA) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Baj nok Ist ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8 DEKA ÉRTESÍTŐ