VEGETATÍV IDEGRENDSZER A külső környezet ingereire adandó válaszreakciók szabályozását a központi idegrendszer végzi. A szervezet belső környezetéből érkező ingerekre pedig a vegetatív idegrendszer küld válaszreakciót szervezet belső egyensúlyát tartja fenn.
A vegetatív neuronok nem elkülönült rendszerként, hanem az agyban és a gerincvelőben helyezkednek el, idegrostjaik pedig gyakran közös pályán futnak más mozgató vagy érző rostokkal. A belső szervek változásait érzékelő receptorok például a felvett ingereket szintén a gerincvelői szürkeállomány hátsó szarván, illetve a felszállópályákon keresztül küldik a vegetatív központokig, majd onnan a leszálló pályák viszik a végrehajtási utasítást, amivel szabályozzák a belső szervekben a simaizmok és a különböző mirigyek működését.
A leszálló pályák vegetatív rostjai a mozgató és a kevert típusú agyidegeken, főleg a bolygóidegen, valamint a gerincvelői idegeken keresztül hagyják el az agy, illetve a gerincvelő területét. Ezek a kilépő vegetatív idegek nem jutnak el közvetlenül a szabályozott szervekig, hanem a környéki idegrendszer vegetatív dúcaiban végződnek. Innen egy szinaptikus áttevődéssel kerül az ingerület arra a vegetatív neuronra, amelynek nyúlványa a szabályozott szervhez fut.
A vegetatív idegrendszer részeinek működése valamelyest független a központi idegrendszertől, mivel attól távol fejti ki hatását. A szimpatikus rendszer végződésénél elhelyezkedő szinapszisok hatását jelentősen fokozhatja az adrenalin és a noradrenalin, melyek a mellékvesékben keletkező hormonok. Stresszhelyzetben megemelkedik ezeknek a vegyületeknek a koncentrációja a vérben.
Működését tekintve a vegetatív idegrendszer két részre, a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszerre bontható. A szimpatikus rendszer mozgósítja a szervezet működését, a lebontó folyamatokat serkenti, hatása az egész szervezetre kiterjed. Kapcsolatban van a hormonrendszerrel beidegzi a mellékvesét. Átvivő anyaga az adrenalin. Hatására: gyorsul a szívműködés, tágulnak a vázizom erei és a koszorúerek, szűkülnek a bőr és a nyálkahártya erei. A vérnyomás és a vércukorszint, az oxigénfogyasztás emelkedik, a vércukor-raktározódás csökken. A tüdő hörgőcskéi tágulnak, a bélműködés lassul, az emésztőnedvtermelés gátlódik. Az anyagcsere-folyamatokra a lebontás túlsúlya jellemző. Sűrű, mucinózus nyál termelődik
A szemlencse laposodik, a pupilla tágul. Az ivarszervekben érszűkület, a húgyhólyagban vizelet-visszatartás figyelhető meg. A verejtékezés csak kis mértékben nő. Az idegek kilépési helye az ágyéki és a mellkasi szakaszon van. A dúcok a gerincvelő mellett, a hasüregben és a mellüregben helyezkednek el (stresszes állapot, Cannon-féle vészreakció).
A paraszimpatikus rendszer helyreállítja a szervezet energiakészletét. Hatása csak egyes szervekre terjed ki. Átvivő anyaga az acetilkolin. Hatására a szív lassul, a koszorúerek és a vázizom erei szűkülnek, a bőr és a nyálkahártya erei tágulnak. A vérnyomás és a vércukorszint, az oxigénfogyasztás csökken, a vércukor-raktározódás nő. A tüdő hörgőcskéi szűkülnek, a bélműködés gyorsul. Az emésztőnedv-termelés fokozódik. Az anyagcserére a felépítő folyamatok a jellemzőek. Híg, szerózus nyál termelődik. A szemlencse domborodik, a pupilla szűkül. Az ivarszervekben értágulat, a húgyhólyagban vizeletürítés történik. A verejtékezés nagymértékben nő.
Az idegek kilépési helye az agytörzsi és a keresztcsonti szakaszon. A dúcok a zsigerek falában találhatók. E két rendszer dinamikusan változó egyensúlya biztosítja, hogy a szervezet belső környezete viszonylag állandó, de a változó külső körülményekkel egybehangolt legyen. Pld. vérnyomás szabályozása.
A vegetatív idegrendszer tartja fenn a homeosztázist, vagyis a belső környezet viszonylagos állandóságát. Ezt olyan akarattól független folyamatok szabályozása révén teszi, mint a szívizmok összehúzódása, a pulzusszám, az emésztés, a légzés vagy a nyálelválasztás. Bár ezek a működések nem állnak akaratlagos irányítás alatt, nem függetlenek teljesen a tudatunktól és lelkiállapotunk is befolyásolhatja azokat.
Izgalom, stressz, izzadó kezek. Ezeket a feszült helyzetben jelentkező válaszreakciókat nemcsak a vegetatív idegrendszer szimpatikus rendszeréhez tartozó idegsejtjei okozhatják, hanem részben a mellékvese velőállományában termelődő és innen a vérbe kerülő adrenalin és noradrenalin is.
A vegetatív idegrendszer központjai emeletszerűen épülnek egymásra: 1, Legalacsonyabb szint: gerincvelő egyszerű gerincvelői reflexek vizeletürítés, erekció. 2, Agytörzsi központok: nyúltagy vérkeringési (vérelosztódás-, vérnyomás-, szívműködés szabályozása), légzési (kilégző, belégző, nyálkahártya reflexek nyelés, tüsszentés) központok; híd a nyúltvelői légzőközpontok összehangolása; középagy rágási-, pupillareflex.
3, Köztiagy (hipotalamusz): a, hőszabályozást végző központok: fűtő- (szimpatikus hatások bőrerek összehúzódása, hőleadás csökkentése, lebontó folyamatok serkentése), hűtőközpont (paraszimpatikus hatások nő a verejtékezés, tágulnak a bőrerek). b, éhség- és jóllakottság központ c, vízforgalmat szabályozó központ a vér ozmotikus koncentrációját érzékeli (vazopresszinnel van kapcsolatban) d, dühközpont érzelmi, szomjúsági, szexuális vágyak központja. 4, A legfőbb irányító központ az agykéreg, a limbikus rendszer külső köre.
Pszichoszomatikus (pszichovegetatív) betegség: - emóciós tényezik által okozott fizikai tünetek, melyek általában vegetatív beidegzésű szerveket érintenek - az érintett szervek azok, melyeket az emóciók általában is érintenek
Ideges eredetűnek, más szóval neurotikusnak vagy pszichoszomatikusnak nevezünk ideges vagy testi panaszokat, ha azok hátterében a szokványos orvosi vizsgálat nem talál kimutatható, kézzelfogható betegséget. A panaszok skálája ilyenkor igen széles: enyhe fáradékonyság, fejfájás, gyengeség, szédülés, verejtékezés, szorongásos állapotok, elpirulás és különböző szervi, pl. hasi, szívtáji mellkasi fájdalmak jelentkezhetnek. E panaszok hátterében talán örökletes eredetű fokozott félelemre való hajlam, talán túl sok és túl súlyos félelmet kiváltó élmény húzódik meg.