Növénytermesztéstan 1.

Növénytermesztéstan 1. Antal, József Berzsenyi, Zoltán Birkás, Márta Bocz, Ernő Csík, Lajos Dér, Sándor Győri, Zoltán Gyuricza, Csaba Izsáki, Zoltán Jolánkai, Márton Késmárki, István Kismányoky, Tamás Lázár, László Pepó, Péter Tóth, Zoltán Csajbók, József Izsáki, Zoltán Jolánkai, Márton Kajdi, Ferenc Kismányoky, Tamás Kiss, József

Kruppa, József Nagy, Jenő Sárvári, Mihály Simits, Katalin Simonné, Kiss Ibolya Szabó, Miklós Szöllősi, Gergely Szőcs, Zoltán

Növénytermesztéstan 1. Antal, József Berzsenyi, Zoltán Birkás, Márta Bocz, Ernő Csík, Lajos Dér, Sándor Győri, Zoltán Gyuricza, Csaba Izsáki, Zoltán Jolánkai, Márton Késmárki, István Kismányoky, Tamás Lázár, László Pepó, Péter Tóth, Zoltán Csajbók, József Izsáki, Zoltán Jolánkai, Márton Kajdi, Ferenc Kismányoky, Tamás Kiss, József Kruppa, József Nagy, Jenő Sárvári, Mihály Simits, Katalin Simonné, Kiss Ibolya Szabó, Miklós Szöllősi, Gergely Szőcs, Zoltán Publication date 2005 Szerzői jog 2005 Antal József, Mezőgazda Kiadó - Budapest A növénytermesztés alapjai Szerkesztette: Antal József Gabonafélék Szerkesztette: Jolánkai Márton A növénytermesztés alapjai című rész szerzői: Antal József, Berzsenyi Zoltán, Birkás Márta, Bocz Ernő, Csík Lajos, Dér Sándor, Győri Zoltán, Gyuricza Csaba, Izsáki Zoltán, Jolánkai Márton, Késmárki István, Kismányoky Tamás, Lázár László, Pepó Péter, Tóth Zoltán Gabonafélék című rész szerzői: Csajbók József, Izsáki Zoltán, Jolánkai Márton, Kajdi Ferenc, Kismányoky Tamás, Kiss József, Kruppa József, Nagy Jenő, Sárvári Mihály, Simits Katalin, Simonné Kiss Ibolya, Szabó Miklós, Szöllősi Gergely, Szőcs Zoltán A növényrajzokat Bíró Krisztina készítette

Tartalom 1. A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI... 1 1. Előszó... 1 2. 1. A növénytermesztés jelenlegi helyzete... 2 3. 2. A növénytermesztéstan alapjai... 12 3.1. 2.1. A talaj, a termőhely, a szántóföld és a termés... 12 3.1.1. A termőhely... 12 3.1.2. A szántóföldi termőhely... 12 3.1.3. A szántóföldi termőhely és a termés... 14 3.2. 2.2. Vetésforgó és vetésváltás... 19 3.2.1. 2.2.1. A vetésforgó, a vetésváltás és a monokultúra fogalma... 19 3.2.2. 2.2.2. A vetésváltás és a vetésforgó jelentősége... 21 3.2.3. 2.2.3. A vetésváltás természettudományos alapjai... 23 3.2.4. 2.2.4. A növényi összetételt befolyásoló tényezők... 26 3.2.5. 2.2.5. A növényi sorrend kialakításának alapjai... 29 3.3. 2.3. Talajművelés, talaj-előkészítés... 32 3.3.1. 2.3.1. A talajművelés szerepe... 32 3.3.2. 2.3.2. A talaj-előkészítés feladatai... 34 3.4. 2.4. Tápanyagellátás, trágyázás... 42 3.4.1. A trágyák csoportosítása... 44 3.4.2. Szervestrágyázás... 45 3.4.3. A zöldtrágya, a zöldugar és a zöldtarló... 47 3.4.4. A zöldtrágyázás... 47 3.4.5. Egyéb szerves trágyák... 52 3.4.6. A növények tápanyagellátásának kiszámítása... 57 3.4.7. A trágyázás módszere... 58 3.4.8. A talajok tápanyag-ellátottsága... 58 3.4.9. A növény terméssel felvett fő tápanyagai... 61 3.4.10. A növény terméshozamának megtervezése... 64 3.4.11. Az egy tonna terméshez szükséges hatóanyagigény kiszámítása... 64 3.4.12. A trágyázás megoldásai... 64 3.4.13. A hatóanyag átszámítása műtrágyára... 64 3.4.14. A mésztrágyázás... 66 3.5. 2.5. Fajta, vetőmag, vetés... 67 3.5.1. 2.5.1. A növényfajták állami elismerése és a fajtavédelem... 67 3.5.2. 2.5.2. A vetőmag-előállítás és forgalmazás rendszere... 70 3.5.3. 2.5.3. A vetőmag értékmérő tulajdonságai... 72 3.5.4. 2.5.4. A vetőmag előkészítése... 73 3.5.5. 2.5.5. Vetés... 74 3.5.6. 2.5.6. Vetési módok... 74 3.5.7. 2.5.7. A vetés mélysége és takarása... 76 3.5.8. 2.5.8. A vetés ideje... 76 3.5.9. 2.5.9. A vetőmag mennyisége... 77 3.6. 2.6. Növekedésanalízis és termésképzés... 79 3.6.1. A növények növekedése... 79 3.6.2. Növekedésanalízis... 80 3.6.3. Növekedési mutatók és kiszámításuk módszere... 81 3.6.4. Növényegyedek növekedését jellemző mutatók... 81 3.6.5. Növényállomány növekedését jellemző mutatók... 87 3.6.6. A növekedési mutatók közötti kölcsönös kapcsolatok... 90 3.6.7. Termésképzés (termés, terméskomponensek)... 91 3.7. 2.7. Növényápolás, növényvédelem... 93 3.7.1. 2.7.1. Talajművelő eszközökkel végzett növényápolási eljárások... 94 3.7.2. 2.7.2. A szárszilárdság növelésére irányuló növényápolási eljárások... 94 3.7.3. 2.7.3. A kultúrnövények vegetatív részeinek csonkításával járó növényápolási eljárások... 95 3.7.4. 2.7.4. Vegyszeres növényvédelem... 95 iv

Növénytermesztéstan 1. 3.7.5. 2.7.5. Az állati kártevők elleni védekezés... 98 3.7.6. 2.7.6. A növényi kórokozók elleni védekezés... 100 3.7.7. 2.7.7. Gyomirtás... 102 3.7.8. 2.7.8. Az Újvárosi-féle életformarendszer... 104 3.7.9. 2.7.9. Az integrált növényvédelem... 106 3.7.10. 2.7.10. A művelőutas termesztés... 107 3.8. 2.8. Öntözés... 108 3.8.1. 2.8.1. A növénytermesztési tér vízgazdálkodása... 110 3.8.2. 2.8.2. A növények vízgazdálkodásával kapcsolatos egyéb fogalmak, kifejezések 113 3.8.3. 2.8.3. A talaj vízháztartásának legfontosabb mutatói... 115 3.8.4. 2.8.4. Öntözési módok, módszerek, eljárások... 117 3.8.5. 2.8.5. Öntözési tervek... 118 3.9. 2.9. Betakarítás... 121 4. 3. A növénytermesztés rendszerei... 125 4.1. 3.1. A talajhasználati rendszerek... 125 4.2. 3.2. Növénytermelési rendszerek... 127 4.2.1. 3.2.1. A földművelési rendszer... 129 4.2.2. 3.2.2. Az ipari termelési rendszerek... 130 4.2.3. 3.2.3. Az alternatív gazdálkodási rendszerek... 130 4.2.4. 3.2.4. Az integrált rendszer... 130 4.3. 3.3. Precíziós termesztési rendszerek... 131 4.3.1. 3.3.1. Talajtani agrokémiai szempontok... 131 4.3.2. 3.3.2. Vízgazdálkodási szempontok... 132 4.3.3. 3.3.3. Növénytermesztési szempontok... 133 4.3.4. 3.3.4. Növényvédelmi szempontok... 134 4.3.5. 3.3.5. Automatizálási vonatkozások... 134 4.3.6. 3.3.6. Műszaki szempontok... 135 4.3.7. 3.3.7. A precíziós növénytermelés gazdasági összefüggései... 135 4.3.8. 3.3.8. A precíziós helymeghatározás gyakorlati alkalmazása... 135 4.4. 3.4. Ökológiai gazdálkodás... 136 4.4.1. Az ökológiai gazdálkodás kialakulása, filozófiai háttere... 136 4.4.2. Az ökológiai gazdálkodás elterjedése, jelentősége... 137 4.4.3. Az ökológiai gazdálkodás alapelvei... 138 4.4.4. A növények tápanyag-igénye... 140 4.4.5. A vetőmag és fajtaválasztás... 140 4.4.6. Az ellenőrzési rendszer... 141 4.4.7. Ellenőrzési intézkedések a mezőgazdasági termelés során... 141 4.4.8. Szankciók az ökológiai gazdálkodás szabályainak megsértése esetén... 142 4.5. 3.5. A növénytermesztés minőségbiztosítása... 142 4.5.1. A minőség és a minőségbiztosítás a növénytermesztésben... 142 4.5.2. A minőség megvalósításának feltételei a növénytermesztésben... 143 4.5.3. Általános termesztési és környezetvédelmi célok.... 144 2. Gabonafélék... 148 1. Bevezető a gabonafélék termesztéséhez... 148 2. 1. Búza... 151 2.1. 1.1. A búza jelentősége... 151 2.2. 1.2. A búza botanikája és fiziológiája... 153 2.3. 1.3. Biológiai alapok... 157 2.4. 1.4. Termőhelyigénye... 158 2.5. 1.5. A termesztés módszere... 159 2.5.1. 1.5.1. Elővetemény-igénye... 159 2.5.2. 1.5.2. Talaj-előkészítés... 160 2.5.3. 1.5.3. Tápanyagellátása... 161 2.5.4. 1.5.4. Vetés... 163 2.5.5. 1.5.5. Növényápolás, növényvédelem... 165 2.5.6. 1.5.6. Betakarítás... 166 2.5.7. 1.5.7. A betakarított gabona minősége... 167 2.5.8. 1.5.8. A búza fontosabb minőségvizsgálati módszerei... 168 2.5.9. 1.5.9. Vetőmagtermesztése... 169 v

Növénytermesztéstan 1. 3. 2. Durumbúza... 170 3.1. 2.1. Jelentősége... 170 3.2. 2.2. A növény botanikája és fiziológiája... 171 3.3. 2.3. Biológiai alapok... 171 3.4. 2.4. Termőhelyigénye... 172 3.5. 2.5. A termesztés módszere... 172 3.5.1. 2.5.1. Elővetemény... 172 3.5.2. 2.5.2. Talaj-előkészítés... 173 3.5.3. 2.5.3. Tápanyagellátás... 173 3.5.4. 2.5.4. Vetés... 173 3.5.5. 2.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 174 3.5.6. 2.5.6. Érés és betakarítás... 174 3.6. 2.6. A durumbúza őrleményeinek minőségi elvárásai... 175 3.7. 2.7. Vetőmagtermesztés... 175 4. 3. Tavaszi búza... 175 4.1. 3.1. Jelentősége... 175 4.2. 3.2. A növény botanikája és fiziológiája... 176 4.3. 3.3. Biológiai alapok... 176 4.4. 3.4. Termőhelyigénye... 176 4.5. 3.5. A termesztés módszere... 176 4.5.1. 3.5.1. Elővetemény... 176 4.5.2. 3.5.2. Talaj-előkészítés... 177 4.5.3. 3.5.3. Tápanyagellátás... 177 4.5.4. 3.5.4. Vetés... 178 4.5.5. 3.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 178 4.5.6. 3.5.6. Érés és betakarítás... 178 4.5.7. 3.5.7. A tavaszi búza minősége... 178 4.5.8. 3.5.8. Vetőmagtermesztése... 178 5. 4. Tönkölybúza... 179 5.1. 4.1. Jelentősége... 179 5.2. 4.2. A növény botanikája és fiziológiája... 179 5.3. 4.3. Biológiai alapok... 181 5.4. 4.4. Termőhelyigénye... 181 5.5. 4.5. A termesztés módszere... 181 5.5.1. 4.5.1. Elővetemény... 181 5.5.2. 4.5.2. Talaj-előkészítés... 182 5.5.3. 4.5.3. Tápanyagellátás... 182 5.5.4. 4.5.4. Vetés... 183 5.5.5. 4.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 184 5.5.6. 4.5.6. Érés és betakarítás... 185 5.5.7. 4.5.7. A tönköly minősége... 186 5.5.8. 4.5.8. Vetőmagtermesztése... 187 6. 5. Rozs és évelő rozs... 187 6.1. 5.1. Rozs... 187 6.1.1. 5.1.1. Jelentősége... 187 6.1.2. 5.1.2. A növény botanikája és fiziológiája... 188 6.1.3. 5.1.3. Biológiai alapok... 190 6.1.4. 5.1.4. A növény termőhelyigénye... 191 6.1.5. 5.1.5. A termesztés módszere... 191 6.2. 5.2. Évelő rozs... 195 7. 6. Tritikále... 195 7.1. 6.1. Jelentősége... 195 7.2. 6.2. A növény botanikája, fiziológiája... 196 7.3. 6.3. Biológiai alapok... 197 7.4. 6.4. Termőhelyigénye... 198 7.5. 6.5. A termesztés módszere... 198 7.5.1. 6.5.1. Elővetemény-igény... 198 7.5.2. 6.5.2. Talaj-előkészítés... 198 7.5.3. 6.5.3. Tápanyagigénye... 198 7.5.4. 6.5.4. Vetés... 199 vi

Növénytermesztéstan 1. 7.5.5. 6.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 200 7.5.6. 6.5.6. Érés és betakarítás... 200 7.5.7. 6.5.7. A tritikále minősége... 200 7.5.8. 6.5.8. Vetőmagtermesztése... 201 8. 7. Őszi és tavaszi árpa... 202 8.1. 7.1. Jelentősége... 202 8.2. 7.2. Az árpa botanikája és fiziológiája... 204 8.3. 7.3. Az árpa biológiájának alapjai... 208 8.4. 7.4. Az őszi árpa... 209 8.4.1. 7.4.1. Az őszi árpa fajtaválasztás szempontjai... 209 8.4.2. 7.4.2. Az őszi árpa termőhelyigénye... 209 8.4.3. 7.4.3. Az őszi árpa termesztési módszere... 210 8.4.4. 7.4.4. Az őszi árpa minősége... 217 8.4.5. 7.4.5. Vetőmagtermesztés... 217 8.5. 7.5. A tavaszi árpa... 218 8.5.1. 7.5.1. A tavaszi árpa fajtaválasztás szempontjai... 218 8.5.2. 7.5.2. A tavaszi árpa termőhelyigénye... 218 8.5.3. 7.5.3. A tavaszi árpa termesztési módszere... 220 8.5.4. 7.5.4. A sörárpa minősége... 228 8.5.5. 7.5.5. Vetőmagtermesztés... 231 9. 8. Zab... 231 9.1. 8.1. Jelentősége... 231 9.2. 8.2. A zab botanikája és fiziológiája... 231 9.3. 8.3. Biológiai alapok... 233 9.4. 8.4. Termőhelyigénye... 233 9.5. 8.5. A termesztés módszere... 234 9.5.1. 8.5.1. Előveteménye... 234 9.5.2. 8.5.2. Talaj-előkészítés... 234 9.5.3. 8.5.3. Tápanyagellátás... 234 9.5.4. 8.5.4. Vetés... 235 9.5.5. 8.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 235 9.5.6. 8.5.6. Érés, betakarítás... 236 9.5.7. 8.5.7. A termés minősége... 236 9.5.8. 8.5.8. Vetőmagtermesztés... 237 10. 9. Rizs... 237 10.1. 9.1. Jelentősége... 237 10.2. 9.2. A növény botanikája és fiziológiája... 238 10.3. 9.3. Biológiai alapok... 239 10.4. 9.4. Termőhelyigénye... 240 10.5. 9.5. A termesztés módszere... 241 10.5.1. 9.5.1. Elővetemény... 241 10.5.2. 9.5.2. Talaj-előkészítés... 242 10.5.3. 9.5.3. Tápanyagellátás... 242 10.5.4. 9.5.4. Vetés... 244 10.5.5. 9.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 244 10.5.6. 9.5.6. Érés és betakarítás... 245 10.6. 9.6. A rizs minősége... 245 10.7. 9.7. Vetőmagtermesztés... 246 10.8. 9.8. Szántóföldi rizstermesztés... 246 11. 10. Indián rizs... 247 11.1. 10.1. Jelentősége... 247 11.2. 10.2. A növény botanikája és fiziológiája... 247 11.3. 10.3. Biológiai alapok... 249 11.4. 10.4. Termőhelyigénye... 249 11.5. 10.5. A termesztés módszere... 250 11.5.1. 10.5.1. Elővetemény... 250 11.5.2. 10.5.2. Talaj-előkészítés... 250 11.5.3. 10.5.3. Tápanyagellátás... 251 11.5.4. 10.5.4. Vetés... 251 11.5.5. 10.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 251 vii

Növénytermesztéstan 1. 11.5.6. 10.5.6. Érés és betakarítás... 252 11.6. 10.6. Az indián rizs feldolgozása... 252 12. 11. Kukorica... 252 12.1. 11.1. Jelentősége... 253 12.1.1. A kukorica felhasználhatósága:... 253 12.2. 11.2. A növény botanikája és fiziológiája... 256 12.3. 11.3. Biológiai alapok... 260 12.4. 11.4. Termőhelyigénye... 264 12.5. 11.5. A termesztés módszere... 267 12.5.1. 11.5.1. Elővetemény... 267 12.5.2. 11.5.2. Talaj-előkészítés... 268 12.5.3. 11.5.3. Tápanyagellátás... 268 12.5.4. 11.5.4. Vetés... 270 12.5.5. 11.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 273 12.5.6. 11.5.6. Öntözés... 274 12.5.7. 11.5.7. Érés, betakarítás, tárolás... 275 12.6. 11.6. A kukorica minősége... 278 12.7. 11.7. Vetőmagtermesztés... 278 12.7.1. A hibridkukorica vetőmagtermesztés legfontosabb munkái... 282 13. 12. Szemes cirok... 284 13.1. 12.1. Jelentősége... 284 13.2. 12.2. A növény botanikája és fiziológiája... 285 13.3. 12.3. Biológiai alapok... 288 13.4. 12.4. Termőhelyigénye... 288 13.5. 12.5. A termesztés módszere... 289 13.5.1. 12.5.1. Elővetemény... 289 13.5.2. 12.5.2. Talaj-előkészítés... 289 13.5.3. 12.5.3. Tápanyagellátás... 289 13.5.4. 12.5.4. Vetés... 290 13.5.5. 12.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 291 13.5.6. 12.5.6. Érés és betakarítás... 291 13.6. 12.6. Minőségi jellemzők... 292 13.7. 12.7. Vetőmagtermesztése... 292 14. 13. Köles... 292 14.1. 13.1. Jelentősége... 292 14.2. 13.2. A növény botanikája és fiziológiája... 293 14.3. 13.3. Biológiai alapok... 294 14.4. 13.4. Termőhelyigénye... 295 14.5. 13.5. A termesztés módszere... 295 14.5.1. 13.5.1. Elővetemény-igénye... 295 14.5.2. 13.5.2. Talaj-előkészítés... 295 14.5.3. 13.5.3. Tápanyagellátás... 295 14.5.4. 13.5.4. Vetés... 296 14.5.5. 13.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 296 14.5.6. 13.5.6. Érés és betakarítás... 297 14.6. 13.6. A termesztett növény minősége... 297 14.7. 13.7. Vetőmagtermesztése... 297 15. 14. Fénymag... 298 15.1. 14.1. Jelentősége... 298 15.2. 14.2. Botanikája és fiziológiája... 299 15.3. 14.3. Biológiai alapok... 301 15.4. 14.4. Termőhelyigénye... 301 15.5. 14.5. A termesztés módszere... 301 15.5.1. 14.5.1. Elővetemény... 301 15.5.2. 14.5.2. Talaj-előkészítés... 302 15.5.3. 14.5.3. Tápanyagellátás... 302 15.5.4. 14.5.4. Vetés... 303 15.5.5. 14.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 304 15.5.6. 14.5.6. Betakarítás... 304 15.6. 14.6. A fénymag minősége... 305 viii

Növénytermesztéstan 1. 15.7. 14.7. Vetőmagtermesztése... 306 16. 15. Pohánka... 306 16.1. 15.1. Jelentősége... 306 16.2. 15.2. A növény botanikája és fiziológiája... 307 16.3. 15.3. Biológiai alapok... 309 16.4. 15.4. Termőhelyigénye... 309 16.5. 15.5. A termesztés módszere... 309 16.5.1. 15.5.1. Elővetemény... 309 16.5.2. 15.5.2. Talaj-előkészítés... 309 16.5.3. 15.5.3. Tápanyagellátás... 309 16.5.4. 15.5.4. Vetés... 310 16.5.5. 15.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 310 16.5.6. 15.5.6. Érés és betakarítás... 311 16.6. 15.6. A termés minősége... 311 16.7. 15.7. Vetőmagtermesztése... 311 17. 16. Amaránt... 311 17.1. 16.1. Jelentősége... 311 17.1.1. Felhasználási területei... 312 17.2. 16.2. A növény botanikája és fiziológiája... 312 17.3. 16.3. Biológiai alapok... 314 17.4. 16.4. Termőhelyigénye... 314 17.5. 16.5. A termesztés módszere... 314 17.5.1. 16.5.1. Elővetemény... 314 17.5.2. 16.5.2. Talaj-előkészítés... 314 17.5.3. 16.5.3. Tápanyagellátás... 315 17.5.4. 16.5.4. Vetés... 315 17.5.5. 16.5.5. Növényvédelem, növényápolás... 315 17.5.6. 16.5.6. Érés és betakarítás... 315 3. Függelék... 317 1. 1. A termőhely és a talajtípusok csoportjai... 317 1.1. I. Szántóföldi termőhely: Középkötött mezőségi talajok... 317 1.2. II. Szántóföldi termőhely: Középkötött erdőtalajok... 317 1.3. III. Szántóföldi termőhely: Kötött réti talajok... 318 1.4. IV. Szántóföldi termőhely: Laza és homoktalajok... 318 1.5. V. Szántóföldi termőhely: Szikes talajok... 318 1.6. VI. Szántóföldi termőhely: Sekély termőrétegű, sík vagy lejtős, erodált és heterogén talajok... 318 2. 2. A tápanyagellátás módszere és táblázatai... 319 2.1. A talajok tápanyag-ellátottsága... 319 2.2. A növény terméssel felvett fő tápanyagai... 319 2.3. Az 1 tonna terméshez szükséges hatóanyagigény megállapítása... 319 2.4. Az 1 hektárra szükséges tápanyagigény... 319 4. Szakirodalom... 322 1. A növénytermesztés alapjai... 322 2. Gabonafélék... 325 ix

Az ábrák listája 1. Sokoldalú növénytermesztés... 2 2. Magyarország ökológiai tájai... 6 3. A művelési rendszerek kialakításának fő fázisai... 35 4. A szigmoid típusú növekedés (tömegben), a log-növekedés és a növekedési ráta általánosított idő szerinti görbéi. A görbén megjelölt növekedési fázisok: exponenciális vagy logaritmus (a), lineáris (b), csökkenő exponenciális (c), állandó állapot (fiziológiai érettség) (d). Figyeljük meg, hogy a növekedési sebesség maximuma t 1/2-nél van... 79 5. A növényszám hatása a kukoricanövény szárazanyag felhalmozódására és abszolút növekedési sebességére (Berzsenyi, Lap 2000)... 82 6. A napraforgó (Helianthus annuus) relatív növekedési sebességének (RGR) és levélterület arányának (LAR) időbeni változása (Evans, 1972alapján)... 82 7. Különböző növényfajok nettó asszimilációs rátájának (NAR) és levélterület indexének (LAI) időbeni változása. A szaggatott vonal mutatja a relatív napsugárzást az év folyamán (Evan, 1972alapján). 85 8. A nettó asszimilációs ráta gyakorisági eloszlása (1) kétszikű fás növényekre (n = 16), (2) kétszikű lágy szárú növényekre (n = 22) és (3) lágy szárú egyszikű növényekre (n = 21), csíranövény stádiumban, termékeny, szabályozott környezetben (Hunt R. és Cornelissen JHC, 1997alapján)... 86 9. Egy egyéves, determinált növekedésű gabonanövény szezonális fejlődése. Figyeljük meg a szoros összefüggést a levélterület index (LAI), a fény felfogása és a növényállomány növekedési sebessége (CGR) között (Gardner et al. 1985 alapján)... 87 10. A föld feletti rész szárazanyag gyarapodásának sebessége (CGR) a szántóföldi növényekben. Növényfajok: 1. őszi búza, 2. tavaszi árpa, 3. zab, 4. tavaszi búza, 5. lóbab, 6. burgonya, 7. cukorrépa (Petr et al. 1985 alapján)... 88 11. Különböző kultúrnövény fajok levélterület-indexének fejlődése a növekedési időszakban a = 50%-os kalászhányás időpontja; b = a gumóképződés kezdete (Geisler, 1988)... 90 12. Összefüggés a növényenkénti szemszám (fiziológiai éréskor) és a növekedési ráta (a nővirágzást megelőző 7 napos és a nővirágzás utáni 21 napos időszakban) között egy egycsövű (A) és egy kétcsövű (B) kukorica genotípusban (Tollenaar et al. 2000)... 93 13. Az őszi búza és a kukorica dinamikai vízigénye (Ruzsányi, 1991)... 112 14. Az öntözés módjai és módszerei... 117 15. Szántóföldön felvett hozamtérkép interpolált ábrázolással... 132 16. Nedvességtérkép (Agrocom ACT). Alsó számsor: a talaj nedvességtartalma %-ban; felső számsor: különböző nedvességtartalmú területek %-os megoszlása... 133 17. A növénytermesztés minőségbiztosításának tervezése (összefoglalás)... 145 1. A gabonatermés felhasználásának megoszlása Magyarországon (%) (KSH 1999) (összes gabonatermés 13,8 millió t)... 148 2. Az apokalipszis lovasai (Albrecht Dürer fametszete, 1498)... 149 3. Az őszi búza habitusképe... 154 4. A búza evapotranszspirációs vízmérlege Gödöllő, 50 éves csapadékátlag, mm... 158 5. A búza érési szakaszai és a szemek nedvességtartalma dekádonként (Gödöllő Nagygombos 1998 2002)... 167 6. Atavaszi búza kalásza (Papp Erzsébet)... 176 7. Atönkölybúza kalásza (Papp Erzsébet)... 180 8. A rozs habitusképe... 189 9. A tritikále kalásza (Papp Erzsébet)... 196 10. Az árpa habitusképe... 204 11. Az őszi árpa helye a vetésszerkezetben... 210 12. A zab habitusképe... 231 13. A rizs habitusképe... 238 14. Az indián rizs kalásza (Papp Erzsébet)... 247 15. A kukorica hasznosítása Magyarországon (Győri Z., 2001 adatai alapján)... 253 16. Akukorica vetésterülete és termésátlaga a világon, 2003 (FAO adatok alapján)... 254 17. Akukorica vetésterülete és termésátlaga Magyarországon, 1921 2003 (KSH adatok alapján) 255 18. A kukorica habitusképe... 256 19. A C 3-as (búza) és a C 4-es (kukorica) fotoszintézisének intenzitása a megvilágítás függvényében (Larcher; 1980)... 258 x

Növénytermesztéstan 1. 20. A kukoricahibridek termőképessége és trágyareakciója, 1992 1996 (Nagy Sárvári adatai alapján) 262 21. A kukorica effektív hőösszeg (HU, IV IX. hó) alakulása ( C) (Menyhért Z. 1985)... 265 22. A szemes cirok habitusképe... 285 23. A cirokmag keresztmetszete (Lloyd W. Rooney, Texas University) P: perikarpium, FE: lisztesendospermium, CE: viaszos endospermium, S: scutellum, EA: embrió... 287 24. A köles habitusképe... 293 25. A fénymag habitusképe... 299 26. A pohánka habitusképe... 307 27. Az amaránt habitusképe... 312 xi

A táblázatok listája 1. A világ főbb kultúrnövényeinek fontossági sorrendje... 3 2. Az agrárvertikum nemzetgazdasági értékelése... 4 3. A hazai mezőgazdasági termékek bruttó termelésének volumenindexe (KSH adatok) 1990. év = 100% 5 4. A földterület művelési ágak szerinti megoszlása Magyarországon (1997 2001) (ezer ha)... 8 5. A fontosabb növények vetésterülete Magyarországon (KSH adatok, ezer ha)... 9 6. A fontosabb növények termésátlaga Magyarországon (KSH adatok, kg/ha)... 10 7. Gabonafélék termése, t/ha... 14 8. A gyökgumósok termései, t/ha... 15 9. Hüvelyes növények termései, t/ha... 15 10. Olaj- és ipari növények termései, t/ha... 16 11. Pillangósvirágú szálastakarmányok termései, t/ha... 17 12. Tömegtakarmányok termése zölden, t/ha****... 18 13. A művelési feladatok és a várható eredmények... 33 14. A kelés körülményeinek javítása a művelési rendszerben... 37 15. Művelési cél a kímélő rendszerekben... 42 16. Az istállótrágya minősítése a beltartalom alapján... 46 17. Az istállótrágya NPK-tartalmának hasznosulása... 46 18. Sertés- és szarvasmarha hígtrágyák átlagos összetétele... 46 19. A legfontosabb növények gyökér-, élőtarló-, árvakelés tömege és tápanyagtartalma... 47 20. Pillangós- és keverék zöldtrágyák tömege és tápanyaga... 49 21. Keresztesvirágú és egyéb zöldtrágyanövények tömege és tápanyaga... 50 22. A baromfiürülék százalékos összetétele... 55 23. Ipari szerves hulladékok összetétele... 55 24..A talaj humusztartalmának határértékei (a nitrogénellátottság megítéléséhez) Debreceni, 1979 59 25. A talaj AL-oldható foszfortartalmának határértékei (a felvehető foszforellátottság megítéléséhez) Debreceni, 1979... 59 26. A talaj AL-oldható káliumtartalmának határértékei (a felvehető káliumellátottság megítéléséhez) Debreceni, 1979... 60 27. A terméssel felvett tápanyagok kg/t... 61 28. Minta a tápanyagszükséglet kiszámításához... 64 29. A számított tápanyagok néhány korrekciója... 65 30. A tízéves csapadékátlagok szélsőértékei 19 mérőállomás adatai alapján1891 1980 között... 108 31. Az országos csapadékmennyiség évi változása 1988 2002 között... 108 32. Magyarország öntözött területe (rizs nélkül) és a kiöntözött víz mennyisége 1990 2001 között 109 33. Különbségek szerzők és mérőállomások között a növényfajok transzspirációs koefficiensére 111 34. Néhány növényfaj mértékadó vízigényes időszaka az ország 26 mezoklima körzetében, a szélsőértékkel jellemezve... 112 35. Néhány növényfaj vízigénye a tenyészidőben... 113 36. A természetes csapadék becsült veszteségei sík területen, jó szerkezetű talajnál... 114 37. Néhány növényfaj statikai vízigénye... 114 38. Különböző mechanikai összetételű talajok sűrűsége és pórustérfogata... 116 39. Különböző mechanikai összetételű talajok néhány vízháztartási paramétere... 116 40. Az öntözővizek jellemzése az oldott sók minősége szerint... 118 41. Néhány szántóföldi kultúra öntözése átlagos csapadék ellátottságnál... 119 42. A különböző talajok öntözése esetén figyelembe veendő szempontok... 121 43. Újabb növénytermesztési rendszerek... 128 44. Példa a minőségbiztosítási rendszer alkalmazására... 147 1. A búza és a kukorica termésátlagának alakulása Magyarországon, t/ha (forrás: KSH)... 149 2. Az őszi búza termésátlagai Magyarországon (forrás: KSH)... 152 3. A búza Triticum genus genealogiája (Mac Key nyomán... 153 4. A kalászos gabonák fenológiai szakaszai (Kováts nyomán)... 154 5. Minősített búzafajták száma és származása OMMI 2003... 157 6. Az őszi búza tápanyagigénye, kg/l t termés... 162 7. A búza termése szaporulati fokonként (ÁGOK 1968 nyomán)... 163 8. A búza vetési útmutatója... 164 xii

Növénytermesztéstan 1. 9. A búza vetőmagjának minőségi követelményei... 169 10. A durumbúza tápanyagigénye, kg/l t termés... 173 11. A durumbúza vetési útmutatója és vetőmag minőség követelményei... 174 12. A tavaszi búza termőhelyenkénti tápanyagigénye, kg/1 t termés... 177 13. A tavaszi búza vetési útmutatója... 178 14. A tönköly tápanyagigénye, kg/1 t terméshez... 183 15. A tönköly vetési útmutatója... 183 16. Egy tönköly búzafaj teljes szemének és a szem frakcióinak, őrlési termékeinek beltartalmi mutatói 186 17. A rozs tápanyagigénye, kg/1 t termés... 192 18. A rozs vetés útmutatója... 193 19. A rozs és hibrid rozs, valamint az évelő rozs vetőmagjával szembeni fő követelmények... 194 20. A tritikále tápanyagigénye, kg/1 t termés... 199 21. A tritikále vetési útmutatója... 199 22. A rozs-, a tritikále- és a búzalisztek aminosav-összetétele (Bushuk)... 200 23. A tritikále vetőmagjának minőségi követelményei... 201 24. Az árpa vetésterülete, termésátlaga, össztermése hazánkban... 202 25. A Feekes-skála... 207 26. Az őszi árpa fejlődési periódusa, a Feekes-skála és a vegetációs napok száma közötti összefüggés 208 27. Az őszi árpa tápanyagigénye, kg/1 t termés... 213 28. Az őszi árpa vetési útmutatója és vetőmag minőségi követelményei... 214 29. A tavaszi árpa 100 kg-os szemterméséhez szükséges tápanyag mennyisége... 221 30. A tavaszi árpa tápanyagigényt, kg/1 t termés... 222 31. Vetés előtt kijuttatandó javasolt N-adag... 222 32. Az elővetemények utóhatása N-műtrágya meghatározásához... 223 33. A tavaszi árpa vetési útmutatója... 224 34. A sörárpa minőségi követelményei (MSZ 081326)... 230 35. A zabfajok (Avena sp.) genealogiája Vavilov, N. I. nyomán... 232 36. A zab tápanyagigénye, kg/1 t terméshez... 234 37. A zab vetési adatai... 235 38. A zab fontosabb takarmányozási értékmérő mutatói (DLG Futterwerttabellen nyomán)... 236 39. A rizs hő- és vízigénye... 241 40. A talaj tápanyag-ellátottságának határértékei a különböző rizstermő helyeken... 242 41. A rizs tápanyagigénye, kg/1 t termés... 243 42. Rizsvetési útmutató... 244 43. Arizs öntözési módjai... 245 44. A rizs vetőmaggal szembeni fő követelmények... 246 45. Termőterület és átlagtermés alakulása (Indián Rizs Kft., Kisújszállás)... 247 46. Az indián rizs és a fehér rizs beltartalma... 249 47. A kukoricahibridek csoportosítása érésidő szerint... 262 48. A FAO csoportonkénti hasznos hőösszegigény... 266 49. Alacsonyabb Cold-teszt értékeknél szükséges minimális talajhőmérséklet... 267 50. A kukorica előveteményeinek értékelése... 268 51. A kukorica tápanyagigénye, kg/1 t termés... 270 52. A kukorica vetési útmutatója... 272 53. A kukorica fontosabb gyomnövényei... 273 54. Hibridkukorica-vetőmag előállítása Magyarországon (KSH 1990 2003)... 279 55. A kukorica vetőmagjával szemben támasztott követelmények... 284 56. A szemes cirok tápanyagigénye, kg/1 t termés... 290 57. A szemes cirok vetési útmutatója... 291 58. Aszemes cirok vetőmagjának minőségi követelményei... 292 59. A köles tápanyagigénye, kg/1 t termés... 295 60. A köles és a japán köles vetési útmutatója... 296 61. A köles vetőmagjával szembeni fő követelmények... 298 62. A fénymag vetésterülete és termésátlaga... 298 63. A fénymag tápanyagigénye, kg/1 t termés... 303 64. A fénymag vetési útmutatója... 304 65. A fénymag fehérjetartalma és aminosav-összetétele... 305 66. A fénymag vetőmag minőségi követelményei... 306 xiii

Növénytermesztéstan 1. 67. A pohánka tápanyagigénye, kg/1 t termés... 309 68. A pohánka vetési útmutatója... 310 69. A pohánka vetőmagjával szembeni fő követelmények... 311 70. Az amaránt vetőmagjával szembeni fő követelmények... 315 I. A talaj humusztartalmának határértékei (a nitrogénellátottság megítéléséhez) MÉM NAK 1978 320 II. A talaj AL-oldható foszfortartalmának határértékei (a felvehető foszfor-ellátottság megítéléséhez) MÉM NAK 1978... 320 III. A talaj AL-oldható káliumtartalmának határértékei (a felvehető kálium-ellátottság megítéléséhez) MÉM NAK 1978... 321 IV. Az istállótrágya N, P 2O 5 és K 2O átlagos beltartalma és hasznosulása... 321 xiv

1. fejezet - A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI 1. Előszó Szántóföldön az utóbbi fél évszázad mezőgazdasága a technika és a gépesítés fejlődésével, a biológia a növénynemesítéssel, a talajtan és az agrokémia a tápanyagellátással és a növényvédelemmel kiváló minőségű nagy terméseket ért el. A jó és a biztos termések módszereinek túlzásai viszont a talajban, a környezetben vagy a termések minőségében kisebb-nagyobb károkat is okoztak. Az 1960-as és 70-es években az agrotechnika és a technológia receptjei a felsőfokú oktatásra is hatással volt. Az alapozó tantárgyakat szintetizáló termesztéstan tananyaga háttérbe szorult és zömmel technológiai eljárásokról szóltak a tanárok előadásai. Az elmúlt évtizedek szakkönyveibe is a technológiai elemek kerültek előtérbe. El kell ismerni, hogy az agráregyetemeinken és főiskoláinkon végzett agrármérnökök világra szóló terméseket értek el gazdaságaikban nem csak búzából vagy kukoricából, hanem többek között a kiváló minőségű vetőmagvak előállításából is. Szántóföldjeinken a kiváló fajták és a nagy teljesítményű gépek segítségével a növekvő termések vesztese lett a talaj, mert: annál nagyobb a termés, minél több a felhasznált műtrágya, a növényvédő szerek újdonságai és nagy választéka mindent megold, vetésvált abra.pngás nélkül is lehet egymás után ugyanoda vetni kukoricát, búzát stb. A felsorolást lehetne folytatni, helyette viszont tudomásul kell venni, hogy a talaj túlzott terhelése, az indokoltnál több műtrágya felhasználása számos helyen a felső talajvízréteg elnitrátosodásához, a talajok elsavanyodásához és környezet szennyezéséhez is vezettek. De a termések minőségével szemben is merültek fel kifogások. Mindezekért időszerű lett az EU és a bolognai határozat szerint az agrár-felsőoktatás átszervezése, korszerűsítése. Ezekből következik az az igény, hogy a mezőgazdaságot egészében érintő, de a kereskedelemre, az élelmiszeriparra és a közegészségre is kiható következmények miatt a szántóföldi növénytermesztés alapjainak ismeretére valamennyi agrárszakembernek szüksége van. Mindezekhez pedig korszerű, egységes növénytermesztéstan tankönyv is szükséges. A növénytermesztéstan anyagának, szabályainak, összefüggéseinek, kölcsönhatásainak ismeretében lehet csak kidolgozni, fejleszteni és alkalmazni a korszerű agrotechnikát és termesztéstechnológiát. A tankönyv két kötetben jelenik meg. A szántóföldön termesztett 71 növényfaj közül terjedelmében szélesebb körű az őszi búza, az őszi és tavaszi árpa, a kukorica, a cukorrépa, a burgonya, a borsó, a szója, a napraforgó, az olajrepce és a lucerna. A többiek, az ún. kiskultúrák, a rozstól a kölesig, a szárazbabtól a lencséig, az olajlentől a földimogyoróig, vagy a szálastakarmányoktól a tömegtakarmányokig rövidebb annak ellenére, hogy jelentőségük a jövőben sem csökken. Néhány nálunk is meghonosodó növény még a tananyaghoz tartozik pl. az indián rizs vagy az amaránt stb. Nem tartoznak a növénytermesztéstan tananyagához a szántóföldi zöldségnövények, mint a paradicsom, a hagyma, a sárgarépa, az étkezési káposztafélék stb., a zöldborsó és a zöldbab kivételével. Hasonlóképpen nincsenek a tankönyvben a termesztett gyógynövények sem, mivel van kiváló magyar szakkönyv, ami egyben tankönyv is. 1

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI Negyvenöt tanár és kutató, akik oktatói is a növénytermesztésnek írták le az egyes növények termesztésének alapmódszereit, a hozzátartozó növényismerettel, élettani sajátosságaival együtt, felhasználva hazai és külföldi szakkönyveket is. Nem sorol fel a tankönyv fajtákat az egyes fajokból, de a fajtatípusokat igen. Viszont agrártörténelmünkből a nagy elődeink, Baros László Bánkuti búzáját, Teichmann Vilmos Gülbaba burgonyáját vagy a lucernát meghonosító Tessedik Sámuelt kötelességünk számon tartani. Mint ahogy büszkék vagyunk azokra a XIX. és XX. században Európában tanult szakembereinkre, akik az élvonalba felhozták és fejlesztették növénytermesztésünket. Nem foglalkozik a tankönyv a termesztés egyes elemeinek gépeivel, géptípusaival, csak az elvégzendő munka nemével és minőségével. Hasonlóan a növényvédelem vegyszereivel sem, túl azon, hogy a gyakorlati órákon meg kell, hogy ismerje a hallgató. Ezekből vannak korszerű tankönyvek. Végül a főszerkesztő kötelessége volt az eltérő (esetenként) idegen szakkifejezések helyett a hagyományos falun-városon egyaránt ismert magyar szavakra és szakkifejezésekre átjavítani. Gödöllő, 2005. Dr. Antal József 2. 1. A növénytermesztés jelenlegi helyzete A világ növénytermesztése jelentős változásokon ment át az elmúlt évtizedek során. Ezt a változást az a biológiai, kémiai, agronómiai, technikai és technológiai forradalom tette lehetővé, amely az 1900-as évek elején kezdődött és az elmúlt fél évszázadban dinamikusan bontakozott ki a legfejlettebb nyugat-európai és északamerikai államokban. E fejlődés hajtóerejét, mozgatórugóját a növénytermesztés termékeivel szemben egyre nagyobb mértékű igények jelentették. A növekvő ipari nyersanyag-felhasználás mellett döntő lett a Föld lakosságának jelentős mértékű növekedése. Míg 1975-ben 4 milliárd ember élelmiszer-szükségletét kellett megtermelni, addig napjainkban a Föld lakossága meghaladja a 6 milliárdot (előrejelzések szerint 2015-ben 7,2; 2030-ban 8,3; 2050-ben 10,0 milliárd lesz). E számszerű növekedés mellett a minőségi elvárásokban is jelentős változások érvényesültek. Ez jelenti: egyrészt a fejlett országokban ma már alapvető szempontként jelentkező élelmiszer-biztonságot, a növényi termékek minőségbiztosítását, nyomon követhetőségét a termőföldtől a fogyasztó asztaláig, másrészt a differenciált minőségi igények egyre határozottabb megjelenését (a tömegáruk mellett a különleges minőségű, ökológiai [bio] termékek stb.), harmadrészt a fejlődő, szegényebb országokban is a növényi termékek minőségi elvárásainak bizonyos mértékű növekedését. A szántóföldi növények termése a világon az elmúlt húsz évben mintegy 20 50%-kal növekedett, ugyanakkor a növekedés ellenére a Föld lakosságának élelmiszer-ellátásában jelentkező éles különbségek csak kis mértékben csökkentek. Leegyszerűsítve és sarkítva, napjainkban és a jövőben is a fejlődő országokban a növénytermesztés alapvető feladata a termelés volumenének növelése. FAO-becslések szerint a Föld lakosságának mintegy 10 15%-a alultáplált, ezen túlmenően mintegy 5%-a pedig kifejezetten éhezik. Ezzel szemben a fejlett országokban (mezőgazdasági, ill. növénytermesztési szempontból hazánkat is ide sorolhatjuk) az elsődleges szempont nem a termelés növelése, hanem olyan minőségorientált fejlesztés, amely figyelembe veszi a fenntarthatóságot, a környezetvédelmet, a természetvédelmet, a tájhasznosítást, a vidékfejlesztést, bizonyos szociális-társadalmi elvárásokat. Ezek a feladatok együttesen jelentik azokat az alapcélokat, amelyeket a sokoldalú növénytermesztés során kell megvalósítanunk (1. ábra). 1. ábra - Sokoldalú növénytermesztés 2

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI A világ növénytermesztésének az elmúlt fél évszázadban elért eredményei nem kevesek. A fejlődő országokban a Nobel-díjas Borlaug professzor nevével fémjelzett zöldforradalom (green-revolution) elsősorban a gabonanövények termésátlagait növelte, részben a genetika és a nemesítés, részben a termesztés módszereinek fejlesztése révén. A hatalmas népességű Kína és India ma már élelmiszer-termelésben önellátó. Ugyanakkor az afrikai országokban és egyéb területeken az eredmények mérsékeltek. A fejlett országokban az iparszerű, túlzott mértékű ipari ráfordítású növénytermesztési technológiák szerepe mérséklődött, meghatározó jelentőségűek lettek a minőségre irányult, a fenntartható, az integrált módszerek és fokozatosan terjednek az ökológiai növénytermesztés különböző eljárásai. A jelentkező egyre nagyobb humán táplálkozási, a fokozódó ipari nyersanyag és egyéb növényi termékigényeket úgy kell napjaink növénytermesztésének kielégítenie, hogy: az egy főre jutó termőterület fokozatosan csökken (a világon 0,2 ha/fő, hazánkban 0,5 ha/fő a szántóterület jelenleg), kisebb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya (a világon a lakosság 42 43%-a [1975-ben 53%-a], hazánkban 5 6%-a, a legfejlettebb országokban 1 2%-a dolgozik a mezőgazdaságban jelenleg), kedvezőtlenebbek a termőhelyi feltételek (globális klímaváltozás, talajdegradációs folyamatok stb. hatásai), valamint a termelés közgazdasági feltételrendszere is kedvezőtlen irányba módosult (agrárolló). A világon 1400 millió ha szántóterületen folytatnak növénytermesztést, amely a Föld szárazföldi területének mintegy 10%-át jelenti. A legfontosabb 16 kultúrnövényt az 1. táblázat tartalmazza. E növények közül 8 tartozik a gabonanövények csoportjába, melyek együttes vetésterülete mintegy 700 710 millió ha (50%), míg a többi növényt hüvelyes, olaj-, ipari és gyökér-gumós növények teszik ki. 1. táblázat - A világ főbb kultúrnövényeinek fontossági sorrendje 1. búza 9. zab 2. rizs 10. bab 3. kukorica 11. burgonya 4. árpa 12. földimogyoró 5. köles 13. rozs 3

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI 6. szemes cirok 14. édesburgonya 7. szójabab 15. cukornád 8. gyapot 16. manióka Hagyományosan az elmúlt évtizedek során az ipari és szolgáltató ágazatok dinamikus fejlődése miatt csökkent a mezőgazdaság GDP-n (bruttó hazai termék) belüli részaránya, az abszolút termelési érték viszont nőtt. A mezőgazdaság átalakulása a fejlett országokban, így hazánkban is azt teszi indokolttá, hogy a szűkebb értelemben vett mezőgazdasági termelés mellett az élelmiszer-ipari feldolgozást és termelést, valamint a mezőgazdaságnak termelési eszközöket, anyagokat, szolgáltatásokat nyújtó ágazatok termelését együttesen vegyük figyelembe (2.táblázat). Ezen termelési ágazatok a hazai GDP 11 14%-át jelentik, amely jelentős értéknek tekinthető. A mezőgazdaság, ezen belül a növénytermelés reális értékeléséhez azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy évtizedek óta a mezőgazdaság-élelmiszeripar hazánkban nettó exportőr (lényegesen több árut viszünk ki, mint a behozott mezőgazdasági termékek értéke). 2. táblázat - Az agrárvertikum nemzetgazdasági értékelése Nemzetgazdasági terület %-os arány az adott területen belül GDP-n belül 4 5 mezőgazdaság 3 4 élelmiszer-feldolgozás szolgáltató ágazatok (gépgyártás, vegyipar stb.) 4 5 Összesen 11 14 Fogyasztói kosáron belül 30 35 élelmiszerek és élvezeti cikkek Vidéki lakosság direkt és indirekt kapcsolódása a mezőgazdasághoz 70 75 Különösen fontos az, hogy a hazai fogyasztói kosáron belül az élelmiszerek és élvezeti cikkek aránya 30 35%- ot tesz ki (a legfejlettebb országokban 25% körüli), melyeknek jelentős részét hazánkban állítjuk elő. Tekintetbe kell venni továbbá azt is, hogy a vidéki lakosság 70 75%-ának direkt vagy indirekt, kisebb (hobbikert) vagy nagyobb (családi gazdaság, társas vállalkozások) mértékben kapcsolata van a mezőgazdasági termeléssel. Hazánk növénytermesztésének intenzív fejlődését az 1960-as évek elejétől számíthatjuk. Ezektől az évektől kezdődött meg a különböző ipari eredetű ráfordítások (műtrágyák, kemikáliák, fosszilis energia), valamint a korszerű technikai-műszaki eszközök széles körű és egyre intenzívebb felhasználása, melyet a biológiaigenetikai alapok jelentős változása (intenzív fajták, hibridek) kísért. Az 1970-1980-as évek világszínvonalú növénytermesztésének egyik pillérét, hardver részét ezek a tárgyiasult, biológiai-agronómiai-technikai feltételek jelentették. Mindez azonban nem működött volna hatékonyan megfelelő szoftver nélkül, melyet: a szakemberek tudásának jelentős növekedése, 4

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI a közép- és felsőfokú agrárszakoktatás, a széleskörűen támogatott és hatékony, programos kutatások jelentették. Az 1990-es évek elejétől 2005-ig döntően a közgazdasági-pénzügyi feltételek drasztikus romlása miatt a hazai mezőgazdaság teljesítménye jelentősen csökkent (3. táblázat). 3. táblázat - A hazai mezőgazdasági termékek bruttó termelésének volumenindexe (KSH adatok) 1990. év = 100% Év Növénytermesztési és állati termékek Élő állatok és kertészeti termékek Összesen 1991 102,5 84,4 93,8 1992 76,1 73,8 75,0 1993 69,1 66,1 67,7 1994 75,9 63,3 69,8 1995 77,3 65,5 71,6 1996 84,9 66,6 76,1 1997 84,0 62,6 73,6 1998 80,9 66,5 74,1 1999 82,8 65,4 74,4 2000 70,9 67,9 69,6 2001 93,7 66,9 80,6 2002 86,7 66,3 77,3 2003 81,1 64,6 73,8 A növényi termelés napjainkban érte el az 1990-es szintet, míg az állattenyésztésben a negatív folyamatok állandósultak. Hazánk agroökológiai potenciálja Láng I. és ad hoc bizottságának felmérése szerint (1980) szántóföldi művelésre kedvező, bizonyos esetekben differenciált éghajlati és talajtani feltételekkel jellemezhető. Hazánkban 7 ökológiai nagytáj és ezen belül 35 tájkörzet különböztethető meg (2.ábra). A 35 agroökológiai körzetei: Magyarország természeti nagytájai: I. Dunai Alföld II. Tiszai Alföld III. IV. Kisalföld Nyugat-magyarországi peremvidék V. Dunántúli dombvidék 5

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI VI. VII. Dunántúli-középhegység Észak-magyarországi hegyvidék Magyarország agroökológiai körzetei: 1. Duna menti síkság 19. Kemeneshát 2. Duna Tisza közi hátság 20. Zalai-dombság 3. Bácskai hátság 21. Külső-Somogy 4. Mezőföld 22. Belső-Somogy 5. Dráva menti síkság 23. Tolna-Baranyai dombság 6. Felső-Tiszavidék 24. Mecsek és Mórágyi rög 7. Közép-Tiszavidék 25. Bakony-vidék 8. Alsó-Tiszavidék 26. Vértes és Velencei-hegység vidéke 9. Észak-Alföldi hordalékkúp síkság 27. Dunazug-hegyvidék 10. Nyírség 28. Dunakanyar hegyvidéke 11. Hajdúság 29. Nógrádi-medence 12. Berettyó-Körösvidék 30. Cserhát-vidék 13. Körös-Maros köze 31. Mátra-vidék 14. Győri-medence 32. Bükk-vidék 15. Marcal-medence 33. Heves-Borsodi medencék és dombságok 16. Komárom-Esztergomi síkság 34. Észak-Borsodi hegyvidék 17. Alpokalja 35. Tokaj-Zempléni hegyvidék 18. Sopron-Vasi síkság 2. ábra - Magyarország ökológiai tájai 6

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI Ezek között a körzetek között jelentős különbségek állapíthatók meg az ökológiai viszonyokban, melyet a művelési ág, a szántóföldi növények vetésszerkezete (fajösszetétel) kialakításánál, a fajtamegválasztásnál, a termesztés elemeinek összeállításánál, intenzitási szintjének megválasztásánál alapvető szempontként szükséges figyelembe venni. A növénytermesztés jelenlegi és jövőbeli fejlesztésében újabb fordulatra van szükség: az elmúlt időszakban a kimagasló termésmennyiség teljesítése volt a döntő szempont, a termékminőséget csak a lehető legkisebb mértékben, alapszinten vettük figyelembe (mennyiségi szemléletű termelés), napjainkban, de főleg a jövőben a minőségi termelés kerül előtérbe (minőségi szemléletű termelés). A termésmennyiség esetében olyan szintet, értéket tartunk megfelelőnek, amely adott ökológiai, biológiai, termesztési és pénzügyi feltételek mellett összehangolva megvalósítható. A növénytermesztési folyamatokban arra kell törekedni, hogy a termelés három alappillére, az ökológiai feltételek, a biológiai alapok és az agrotechnikai tényezők legyenek összehangolva. Ebben az optimalizálási folyamatban a kiindulópontot az adott termőhely feltételeinek (időjárási feltételek, talajtulajdonságok, környezeti viszonyok) alapos ismerete jelenti. Az ökológiai átlagértékek fontos kiindulópontot jelentenek a növénytermesztési folyamatban, de legalább ilyen fontos az ökológiai szélsőségek ismerete (időjárási elemek minimum-maximum értékei, azok előfordulási gyakorisága, valószínűsége; a tábla talajának heterogenitása, előforduló talajhibák stb.). A biológiai alapok egyrészt a fajtát, hibridet, ill. azok értékmérő tulajdonságainak összességét, másrészt a vetőmag használati értékét jelentik. A kettőnek együttesen kell megfelelőnek lennie ahhoz, hogy a növénytermesztési folyamatban az agronómiailag és ökonómiailag hatékony termelés megvalósuljon. Az agrotechnikai tényezők a termesztés során alkalmazott beavatkozások összességét jelentik. Azt, hogy ez milyen intenzitási szinten (extenzív, intenzív) valósítható meg, azt a környezeti, műszaki, agronómiai és pénzügyi feltételek együttesen határozzák meg. Ha a feltételek átlagos vagy átlagosnál kedvezőtlenebbek (szárazságra hajló időjárás, kötött vagy laza, sekély termőréteg, magas talajvíz, kedvezőtlen vízháztartású talajok, eróziónak, deflációnak kitett táblák stb.), abban az esetben a termesztés elemeinek kialakítását (pl. vetésváltás, talajművelés, tápanyagellátás, vetés, növényvédelem stb.) a termőhelyi feltételekhez kell módosítani (termőhely-specifikus megoldások). Kedvező ökológiai feltételek esetén, mely esetekben a környezeti tényezők nem vagy kevésbé limitáló hatásúak, a növénytermesztési folyamat rendszerében döntő módon lehet az adott genotípus igényéhez igazodni, az adott fajta, hibrid igényét optimálisan számításba venni a kedvező termésmennyiség, -biztonság és -minőség elérése 7

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI érdekében. A fajtaspecifikus termesztési minták használata különösen fontossá vált az elmúlt másfél-két évtizedben, amikor a meghatározó, legjelentősebb szántóföldi növények fajtaválasztéka jelentősen megnőtt. Azonos növényfajon belül a fajták, hibridek között jelentős eltérések tapasztalhatók mind az ökológiai igényeikben, mind az agrotechnikai elemekre adott reakciójukban (pl. tápanyagreakció, vetésidő-tőszámreakció, peszticidérzékenység, öntözési reakció stb.). Elméleti, didaktikai szempontból a termőhely- és fajtaspecifikus termesztési modellek megkülönböztetése lehetséges és indokolt; ugyanakkor a két modell elemei együttesen jelennek meg és alakítják ki ebből a végső, hatékony, környezetkímélő, optimális termesztéstechnológiai rendszert a gyakorlatban. A hazai növénytermesztés jelenlegi és jövőbeli fejlesztési terveiben a hagyományos, az integrált (fenntartható) és az ökológiai rendszerek egyaránt megtalálhatók, amelyek arányai azonban változni fognak: a hagyományos, konvencionális növénytermesztés (egyoldalú mennyiségi szemlélet, környezeti tényezők figyelmen kívül hagyása, rendkívül nagy, túlzott mértékű anyagfelhasználás) szerepe jelentősen csökken számos ok miatt; a hazai növénytermesztés alapvető stratégiáját az integrált, fenntartható, környezetbarát rendszerek jelentik, amelyek a minőséget, az optimális termésmennyiséget, a termésbiztonságot helyezik előtérbe; az új rendszerekben fontos szempontként kell érvényesüljön az ökológiai és biológiai erőforrások gazdaságos hasznosítása, az agrotechnikai elemek közötti kölcsönhatások kihasználása; várható az ökológiai növénytermesztés különböző rendszereinek mérsékelt területi növekedése összhangban a hazai, illetve a külföldi piaci igények növekedésével. Bármelyik rendszert valósítjuk meg a gyakorlati termesztés során, alapvető szempontként érvényesíteni kell azt, hogy az egyes termesztési elem intenzitási szintje összhangban legyen egymással. Az egyes elemek optimális hatékonysága akkor teljesíthető, ha azok intenzitási szintje (extenzív, átlagos, intenzív) a termesztés egész folyamatában azonos és az eltérő intenzitási szintű elemek nem keverednek egymással. Az őszi búza példáján bemutatva: kedvező elővetemény és kiváló talaj-előkészítést (intenzív elemek) követően hiányos vagy egyoldalú tápanyagellátás (extenzív elem) hatására jelentősen csökkenhet a termésmennyiség, azaz az addigi ráfordítások hatékonysága behatárolt marad. Fordított helyzet is a hatékonyság csökkenésével jár együtt: kedvezőtlen talajelőkészítést, vetést, tápanyagellátást követően (extenzív elemek) az intenzív növényvédelem nem tud megfelelő hatékonyságot elérni. Ez tehát azt is jelenti, hogy a növénytermesztés minőségbiztosításának folyamatában, a módszer elemzése során mindig meg kell találni a legszűkebb keresztmetszetet (bottle-nack effect), amely nélkül a termesztési, az agronómiai és az ökonómiai hatékonyság nem javítható. Hazánk földterületének művelési ágak szerinti megoszlását a 4.táblázat tünteti fel. A szántóterület (4,5 millió ha) közel 50%-os aránya kifejezetten magas nemzetközi összehasonlításban, amely óriási nemzeti vagyont képvisel. Éppen ezért rendkívül kedvezőtlen az a folyamat, amely egyrészt a szántóterület évek, évtizedek óta tartó csökkenését, valamint a vetetlen szántóterület növekedését és viszonylag magas arányát okozta. A szántóföldi növénytermesztés vetésszerkezetében meghatározó jelentőségűek a gabonanövények (kalászos gabonák, kukorica, egyéb gabonafélék), melyek együttesen a szántóterület mintegy 2/3-át (65%) foglalják el. A két legfontosabb gabonanövényünk, az őszi búza és a kukorica vetésterülete évek átlagában 1,1 1,2 millió ha között változott (5.táblázat). Jelentős területen termesztjük a napraforgót és az árpát. A vetésszerkezet sajnálatos szűkülését, a számos kisnövények háttérbe szorulását mutatja az, hogy e négy növény együttesen a vetésterület közel 75%-át foglalja el, míg a többi növény vetésterülete általában 100 ezer ha alatt marad. Az állatállomány sajnálatos csökkenése miatt jelentősen visszaesett a takarmánynövények (silókukorica, lucerna stb.) vetésterülete. 4. táblázat - A földterület művelési ágak szerinti megoszlása Magyarországon (1997 2001) (ezer ha) Művelési ág 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Szántóterület 4 710,8 4 709,5 4 708,0 4 499,8 4 504,5 4 515,5 4 515,5 8

A NÖVÉNYTERMESZTÉS ALAPJAI Vetésterület* 4 593,4 4 496,7 4 282,0 4 014,4** 4 215,9** 4 316,1 4 325,2 Vetetlen szántó* 226,7 212,8 426,0 360,3 183,3 199,5 190,3 Kert 109,2 1094 107,7 101,6 97,9 98,5 96,0 Gyümölcsös 95,6 96,3 96,4 95,4 98,0 97,4 98,3 Szőlő 130,9 129,7 127,0 105,9 104,4 92,8 93,3 Gyep 1 148,1 1 1478 1 147,2 1 051,2 1 048,5 1 063,1 1 061,6 Mezőgazdasági terület 6 194,6 6 192,7 6 186,3 5 853,9 5 853,2 5 867,3 5 864,7 Erdő 1 7667 1 769,3 1 774,9 1 760,3 1 762,4 1 771,6 1 775,1 Nádas 41,3 41,2 41,1 60,0 60,4 60,5 60,5 Halastó 33,0 32,8 32,8 32,0 32,3 33,0 33,4 Termőterület 8 035,6 8 036,0 8 035,1 7 706,2 7 708,3 7 732,4 7 733,6 Művelés alól kivett terület Ebből: mg.-i hasznosítású 1 267,4 1267,0 1 2679 1 596,8 1 595,1 1 571,0 1 569,8 479,1 492,3 413,8 365,5 Földterület összesen 9 303,0 9 303,0 9 303,0 9 303,0 9 303,0 9 303,0 9 303,0 * 1997-től szántó és szántóként használt kerttel együtt. ** Mezőgazdasági hasznosítású szántóterületből számolva. 5. táblázat - A fontosabb növények vetésterülete Magyarországon (KSH adatok, ezer ha) Növény 1980 1990 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Búza 1 276 1 221 1 254 1 203 761 1 048 1 206 1 110 Árpa 246 297 374 379 342 331 367 370 Kukorica 1229 1 082 1 081 1 055 1 140 1 254 1 258 1 206 Borsó 48 135 54 58 53 29 26 22 Cukorrépa 104 131 101 83 68 60 66 55 Napraforgó 273 347 452 442 540 320 320 418 Burgonya 63 44 63 55 58 46 36 34 9