XVIII. Évfolyam 4. szám A víz- és csatornadíjakról a Vízmondó tükrében Miután a Vízmondó névre keresztelt, állandó lakossági fogyasztóinknak szóló kiadványunk els három számában megválaszoltuk a legfontosabb kérdéseket, vagyis, hogy Kik vagyunk?, Pontosan mivel foglalkozunk? és Hol végezzük a szóban forgó tevékenységeket? rátérhettünk konkrétabb részterületek vizsgálatára. Tekintettel a Vízmondó IV. számának megjelenési idpontjára (december, január, február), illetve számításba véve a fogyasztóinkat leginkább érdekl témákat, a gyakran ismétld kérdések közül elször a vízés csatornadíjakkal kapcsolatban szeretnénk részletes tájékoztatást adni aktuális kiadványunkban. Fogyasztóink körében számtalanszor felmerül kérdések, hogy Miért kerül ennyibe a víz?, Milyen tényezk befolyásolják a díjak nagyságát?, Kik és mikor döntenek a díjakról?, Mikortól hatályos a díj és mikor történik a használatba vétele?, Az állam milyen módon támogatja a lakossági fogyasztókat a díjak tekintetében?. Hosszasan sorolhatnánk a kérdéseket, azonban egy mindössze kétoldalas tájékoztatóban minden valószínség szerint nem lehet a témát mélyrehatóan kiboncolni. A legfontosabb információk továbbítására szerencsére mégis van azért lehetségünk.
A témakör - véleményem szerint leglényegesebb kiindulópontja, hogy kik a DRV Rt. által üzemeltetett víziközmvek tulajdonosai. Sajnos nagyon kevesen tudják, hogy Társaságunk tulajdonában egyetlen méter vezeték sincs, hiszen a DRV Rt. koncessziós vagy hosszú távú üzemeltetési, illetve vagyonkezelési szerzdés alapján mködteti az önkormányzatok, illetve a magyar állam tulajdonában lév víziközmveket. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mivel a díjak nagyságáról nem a szolgáltató, hanem a közmvek tulajdonosai döntenek. Ennek értelmében az állami tulajdonú mveknél - azaz a Balaton és a Velencei tó körül mintegy 142 településen a díjmegállapító hatóság a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, míg az ellátási területünkön található további, több mint 200 településen az illetékes önkormányzat képvisel-testülete dönt a díjakról az üzemeltet adatai és javaslatai figyelembevételével, de önálló jogkörrel. Vizsgáljuk meg, hogy milyen tényezk befolyásolják a díjak nagyságát. Az egyes tényezk különböz csoportokba sorolhatók, így beszélhetünk mszaki adottságokról, helyi adottságokról, illetve közigazgatási, jogi adottságokról. A tényezk e három csoportja tulajdonképpen független a szolgáltatótól, más üzemeltet esetén is hasonló feltételeket jelentenek a díjalkotás során. A mszaki adottságok között találjuk például a rendelkezésre álló vízbázisok minségét, amely meghatározza a tisztítási technológiát, lényeges szempont a vízbázisok távolsága is, hiszen ez jelentsen befolyásolja a vízkezelés, -elosztás energia- és anyagigényét. A helyi adottságok közül domináns tényezk: a domborzat, az adott település lakosainak száma, a szezonalítás vagyis ha adott éven belül eltér mennyiségi igényeket kell kielégíteni. Az eddig felsoroltakhoz hasonlóan a közigazgatási és jogi adottságok: jogszabályok, közterhek, adók is valamennyi szolgáltatóra egységesen vonatkoznak. A díjat befolyásoló tényezknek van még egy csoportja, amely azonban már csak az adott szolgáltatóra jellemz. Kiadványunkban ezt a csoportot a szolgáltatás minségének neveztük. Ide tartozik például a karbantartások rendszeressége, a hibaelhárítások gyorsasága, a hatékonyan mköd ügyfélszolgálat, a szolgáltatás biztonsága, a szakemberek képzettsége, felkészültsége. S bár ezek a tényezk befolyásolják a legkisebb mértékben a díjak nagyságát, mégis ezek a legfontosabbak a fogyasztói elégedettség szempontjából! Persze a tényezket más elvek alapján is csoportosíthatjuk, így beszélhetünk állandó költségelemekrl, illetve változóakról, melyek az elfogyasztott mennyiséggel arányosan módosulhatnak. Ez a megközelítés az alapja az ún. kéttényezs díjrendszernek, melynek bevezetését Társaságunk évek óta szorgalmazza. A DRV Rt. az ivóvízellátás és szennyvízelvezetés tevékenységeivel olyan szolgáltatást biztosít fogyasztóinak, mely az év bármely napján, bármikor igénybe vehet. Ezen szolgáltatások rendelkezésre állásának költsége jelenleg az elfogyasztott, köbméterenként fizetend vízdíjban van beépítve. A rendelkezésre állásnak azonban jelents költségei vannak akkor is, ha egy adott fogyasztó több hónapon keresztül nem fogyaszt vizet. Jól látható, hogy a szolgáltatást idényjelleggel - nyári hónapokban - igénybe vev fogyasztóink az egész éves rendelkezésre állás költségéhez csak kisebb mértékben járulnak hozzá, mint az állandó lakosok. A kéttényezs díjszabás lényege, hogy minden fogyasztónak fizetnie kell egy állandó alapdíjat, függetlenül attól, hogy a szolgáltatást az adott idszakban igénybe vette-e. Az alapdíj tehát azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztás mértékétl függetlenül felmerül költségeket (közmrendszer fenntartása, hibaelhárítás, készenléti díjak, stb.) arányosan osszuk szét fogyasztóink között. Az új díjrendszerben a fogyasztó által elhasznált víz után,
köbméterenként fizetend változó díjat az alapdíj bevezetésével számításaink szerint mintegy 10 százalékkal lehetne csökkenteni. Visszatérve a díjalkotás menetéhez, a január 1-tl december 31-ig hatályos víz- és csatornadíjakról tehát a víziközmvek tulajdonosai döntenek, legkésbb a tárgyévet megelz év december 31-ig. A díjak bevezetésére azonban nem mindig kerül sor már január 1-én. Ennek magyarázata az állami támogatási rendszerben keresend. Azokon a településeken, ahol a vízellátás, szennyvízelvezetés költségei az átlagosnál magasabbak, az állam díjkiegészítést nyújt a lakossági fogyasztóknak a költségvetési forrásból. A támogatásokról az ún. Tárcaközi Bizottság dönt - az elmúlt évek gyakorlata alapján tárgyév els negyedévében. A Bizottságot a környezetvédelmi és vízügyi miniszter megbízottja vezeti, további tagjai az árhatósági jogkör szerepében a Pénzügyminisztérium, a települések képviseletében a Belügyminisztérium és a lakossági érdekek képviseletében az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium szakemberei. A támogatásban érintett településeken a DRV Rt. csak a döntést követ els elszámoló számlában alkalmazza az új, már állami támogatással csökkentett lakossági díjakat, és ebben a számlában szerepel a január óta eltelt idszakra vonatkozó díjkülönbözet visszamenleges elszámolása is. Talán bonyolultnak tnik els olvasásra a rendszer, de mégis fogyasztóink érdekeit szolgálja. Kiadványunkban valószínleg nem tudtunk teljes kör tájékoztatást adni a díjakkal kapcsolatban, de remélhetleg sikerül tisztáznunk néhány lényeges kérdést. Átszervezés Ajkán is Folytatódnak a cégnél az ésszersítések Dónucz László A Részvénytársaság három évre kidolgozott bér és létszámpolitikai koncepciója kimondja, hogy különféle ésszersítések kidolgozásával, s azok bevezetésével elérhet, hogy a dolgozók nagyobb jövedelemhez juthassanak. A cégvezetés is úgy látja, hogy a létszám csökkenésébl származó bérmegtakarításokat nem az eredmény növelésére, hanem a dolgozók javadalmazására kell fordítani. Ennek is köszönhet, hogy például tavaly, és várhatóan idén is a 8 százalékos bértömeg mellett több, mint 11 százalékos átlagbér növekedésre lehet számítani. - A fenti elképzelések gyakorlati megvalósítása során olyan szervezeti korszersítéseket is terveztünk, amelyeknek létszám megtakarítási vonzata van. - tájékoztatta lapunkat Tóth István vezérigazgató- Így döntöttünk arról, hogy a Központban az energetikai és a munkavédelmi önálló csoportokat összevonjuk. Azért is könnyebb az átszervezést végrehajtani, mivel Somogyi László és László Barnáné is nyugdíjba vonul, így a két csoportot összevonjuk, s ésszerbbé válhat a munkavégzés. Döntöttünk nemrégiben arról is, hogy 2004. januárjától a földvári üzemvezetséget is megszntetjük, s feladatait, dolgozóit és eszközrendszerét két másik üzemvezetség között osztjuk szét. Ez utóbbiról a DRV Hírek elz számában részletesebben is beszámoltunk.
- E két említett ésszersítés mellett szó van egy harmadikról is, amely talán a legnagyobb volumen - Igen, mivel az eddigiek csupán egységeken belüli átszervezések voltak, a tervezett ajkai változások viszont két területi igazgatóságot is érintenek. Az Ajkai Üzemvezetség ma még a Fejér Megyei Igazgatósághoz tartozik, területileg azonban közelebb van a Nyugat-balatoni Igazgatósághoz. A másik fontos szempont, hogy a Nyugat-balatoni Regionális Rendszer a nyírádi vízbázisra támaszkodik. A cégvezetés ezért logisztikailag célszerbbnek tartja az Ajkai Üzemvezetség átszervezését a keszthelyi igazgatósághoz. Két nagy regionális rendszer f vízbázisa a nyírádi, innen egy vezetékrendszer elvezet a Balatonig, a másikon Ajka városának és térségének biztosítjuk az ivóvizet. A nyírádi víznyerk nagy átmérj aknakutak, amelyek mködtetése speciális felkészültséget igényel. Az ivóvíz-szolgáltatás a két igazgatóság közötti mködési formában eddig is zavartalan volt, de úgy véljük, hogy logisztikailag indokoltabb a mostani átszervezés. Január elsejétl tehát célszer lenne az Ajkai Üzemvezetséget a Keszthelyihez csatolni. A végs döntést várhatóan a november végi (lapzártánk után megtartott) igazgatósági ülés mondja ki. - Várható, hogy az összevonás során abban a térségben is sor kerül létszámleépítésre? - Azt gondolom, hogy a 2004-es évben kell pontosan megvizsgálnunk, hogy az Ajkai Üzemvezetség milyen tevékenységeket folytat. A Nyugat-balatoni Igazgatóságnak most már az is feladata lesz, hogy felmérje a Sümegi, a Tapolcai, az Ajkai, valamint a Regionális Üzemvezetségek feladatait, és javaslatot tegyen az esetleges racionalizálásokra is. Társaságunk az egyre nagyobb követelmények, valamint az Európai Uniós elvárások miatt továbbra sem tudja elkerülni, hogy az egyes területeken ne próbáljon meg racionalizálásokat végrehajtani. A folyamat tehát nem állhat meg. Még nem kezdtük el, de úgy hiszem, hamarosan át kell majd vizsgálnunk az egész céget, hiszen, ha a piaci pozíciónkat meg akarjuk rizni, akkor hosszabb távon szükség lesz az egész DRV Rt. szervezeti korszersítésére. Gyarmati László
Minségcélok a javuló munkáért A DRV Rt. 2000-ben alakította ki minségbiztosítási rendszerét, amely a cég teljes mködési területét felöleli és alapveten a víziközm szolgáltatást érinti. Errl a rendszerrl 2002 szén tért át a Társaság az úgynevezett minségirányítási rendszerre, amelyet már az új ISO 9001:2000 szabvány szerinti követelmények alapján határoztak meg. E rendszer keretein belül kellett elfogadni azokat a minségcélokat, amelyek elsegítik a cég korszer mködését. - Miként és miért határozták meg a minségcélokat a DRV Rt.-nél? - kérdeztük Pálfi Imre közmigazgató vezérigazgató-helyettest. - A stratégiánkból kiindulva konkrét célokat és feladatokat kellett meghatároznunk, és mivel a minségcélok jellegébl adódóan nagyon sok terület érintve van, úgy mszaki, mint gazdasági, vagy PR-területen, ezért ezeket közösen hoztuk létre. A minségcélokat nem önmagukért fogalmaztuk meg, hanem segítségükkel elssorban a cég hatékonyságát kívánjuk javítani. Emellett szeretnénk jobbá tenni a fogyasztói kapcsolatokat, s mindenképpen nyitottabbak kívánunk lenni a küls kapcsolatainkban is. A cégvezetés által 2003-2004 évre kidolgozott minségcélok: 1. A fogyasztói reklamációk, különösen a jogos fogyasztói panaszok számának csökkentése 2. A fogyasztói megkeresések gyorsabb ügyintézése 3. Mködési területünkön a szennyvíz bekötések számának növelése 4. A képesítési elírás megfelelségi indexének szinten tartása, illetve javítása 5. Értékesítési különbözet csökkentése 6. A szolgáltatás minségére közvetlenül visszaható kintlevségek csökkentése 7. Küls kommunikáció javítása az önkormányzatokkal 8. Társasági hatáskörben vizsgált vízminségi paraméterek körének bvítése 9. A vízminség javítása a problémát okozó ágvezetékeken - A jobb megérthetség kedvéért hallhatnánk ezekre néhány konkrét példát is? - Természetesen, hiszen konkrétan kilenc minségcélt határoztunk meg, amelyeket lehet, hogy dolgozóink közül sokan csak részleteiben, a rájuk vonatkozó részeiben ismernek, ugyanakkor nem árt, ha minél többen átlátják a cég egész stratégiáját. Nagyon fontos terület például a fogyasztói kapcsolatok kérdése. Ezen a területen két minségcélt fogalmaztunk meg. Az egyik a beérkezett fogyasztói megkeresések, és ezen belül a jogos fogyasztói panaszok számának csökkentése. Úgy gondolom, hogy ezen a területen van még javítani valónk, de a korábbi évekhez képest már az utóbbi idszakban is egyértelmen kimutatható a javulás. Éves szinten az egész DRV Rt. területén mintegy kétezer megkeresés érkezik, s ez az összesen 250 ezer nyilvántartott fogyasztói helyhez képest elfogadhatónak mondható. Természetesen ennek ellenére szeretnénk a jövben ezt is csökkenteni. A másik nagyon fontos és lényeges kérdés, hogy mennyi id alatt történik e megkeresések kivizsgálása, s megválaszolása. Az általános gyakorlat, a harminc napos ügyintézés helyett mi 25 napot
irányoztunk el, de az eddigi számadataink szerint a kivizsgálás idtartamát sikerült átlagban 15-16 napra csökkentenünk. Feltétlenül szeretnénk ersíteni a települési önkormányzatokkal való kapcsolatainkat. Az eddigi gyakorlat szerint minden évben tájékoztatást adunk az önkormányzatoknak a szezon eltti idszakban a szolgáltatás várható alakulásáról. Úgy gondoljuk, hogy emellett érdemes volna feleleveníteni azt a korábbi gyakorlatot, hogy egyes kisrégiókban külön leülnénk az érintett önkormányzatokkal, polgármesterekkel, s megvitatnánk az adott területen jelentkez aktuális gondokat, feladatokat, fejlesztési és egyéb kérdéseket. Az üzemeltetés területén a múlt évben egy középtávú programot dolgoztunk ki, s három éves idszakra célul tztük ki a hálózati veszteség csökkentését. Véleményünk szerint ez egyértelmen a hatékonyság növelését szolgálja, s kihatással lesz késbb az üzemeltetési költségek alakulására is. - A szennyvízelvezetés és -tisztítás az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán egyre fontosabb és égetbb kérdés. Hogyan képes megfelelni a DRV Rt. e fokozottabb követelményeknek? - Ezzel kapcsolatban úgy az országnak, mint a mi cégünknek igen komoly feladatai vannak. Mi csak a saját szolgáltatási területünk ellátását tudjuk segíteni, s azt is csak annyiban, amilyen lehetségeink vannak. Miután területünkön - és az egész ország szempontjából - kiemelt környezetvédelmi feladat a Balaton térségének szennyvízkezelése, ezúttal csak errl szólnék röviden. A Balaton Törvénybl adódóan az önkormányzatokkal közös feladatunk a meglév adottságok jobb kihasználása. Ez azt jelenti, hogy azokban az utcákban, ahol már rendelkezésre áll a szennyvízcsatorna, a tulajdonosoknak rá kell kötniük a rendszerre, hisz ezért épült ki az egész. Az utóbbi egy-két évben ezen a téren sikerült elbbre lépnünk, hiszen az önkormányzatokkal, üzemvezetségekkel, igazgatóságokkal közösen elértük, hogy a mintegy 25 ezer fogyasztó közül - akiknek utcájában ott húzódik a vezeték - több mint 12 ezren kötöttek rá a szennyvízcsatornára. Azon munkálkodunk, hogy a még hátralév, szintén ugyanennyi fogyasztó is mielbb igénybe vegye a szolgáltatásunkat. Gyarmati László Egy igazi kultúrmérnöki életpálya Portré Hullay Gyuláról, a Fejér Megyei Igazgatóság nyugdíjba vonuló igazgatójáról Borzasztó nehéz, szinte majdnem lehetetlen egy mindenre kiterjed bevezetést írni, egy ilyen nagy ív munkásság elé. Ezért kérem az olvasók felmentését, de úgy érzem, ha végigolvassák Hullay Gyula életpályájának történetét, Önökben is kirajzolódik majd egy nagy színes kép, melynek a címe az lehetne: Portré egy igazi mérnök-emberrl. Második otthonában, a Fejér megyei Igazgatóság irodájában kezdtünk el beszélgetni. Kérdésemre mutatja be pályafutása történetét egészen a kezdetektl:
- Budapesten az akkori Építipari és Közlekedési Egyetem általános mérnöki karán végeztem. A diplomámat 1963-ban szereztem meg. Kiskorom óta vizes mérnök szerettem volna lenni. Talán a keresztapám (aki kultúrmérnök volt) indíttatása alapján-. Ha már itt tartunk, a korábbi idkrl is faggatom egy kicsit.- Nagykanizsán születtem, 1940. február 26-án. Nem sokkal ezután Budapestre költöztünk, de a háború végén bombatalálatot kapott a ház, amiben éltünk, úgyhogy amikor kijöttünk az óvóhelyrl nem volt hol laknunk. Így kerültünk édesanyámmal és a húgommal Badacsonytomajra, ahol az anyai nagyanyámnak volt háza. Az általános iskolát itt jártam, azután Tapolcán végeztem el a gimnáziumot. 1958-ban az egyetem miatt visszakerültem Budapestre. Az általános mérnöki kar, ahova felvettek, az egykori József Nádor Mszaki Egyetem kultúrmérnöki kar utóda volt. Az 50-es években az akkori elveknek megfelelen sok szak mködött: út-, vasút-, vízellátás, mélyépítési-, st statikus szerkezetépít mérnöki képzés is volt, majd 1956 után a szakokat összevonták és így alakult át a képzés általános mérnök képzéssé. Mi a régi metodikáról az újra való átállás idejében végeztük az egyetemet, ezért nagyon kemény kiképzésben részesültünk. Aki ezt kibírta, és be tudta fejezni az egyetemet, komoly szaktudásra tett szert-. A hír sokaknak hihetetlennek tnik, mégis igaz, már ami magát a nyugdíjba vonulás ténytét illeti. De megnyugtatásul elárulom, hogy a szakmát, és a munkát azután sem hagyja abba,(igaz, ismerve t, ezt amúgy sem hinné el neki senki). A DRV Rt.-nél marad ezután is, igaz nem a régi helyén, hanem egy nagyobb csapat tagjaként az egész Társaság tanácsadója lesz. - Hol helyezkedtél el az egyetem befejezése után? - A végzés után, mint a Vízügyi Épít Vállalat ösztöndíjasa, Keszthelyre kerültem az Építésvezetségre, s mindjárt komoly feladatokat kaptam. A teendim között szerepelt többek között Keszthely város csatornázása és a szennyvíztisztító telep építése, de bekapcsolódtam a Balaton parti és környéki vízellátási feladatokhoz szükséges létesítmények építésébe is (Balatonfüred, Csopak, Zamárdi, Balatonaliga, Keszthely). A mai napig a DRV üzemeltetésében vannak ezek a mvek. Tevékenyen részt vettem a Balaton parti szennyvízberuházásokban is. Dolgoztam még Soprontól Mohácsig, Komáromtól Nagykanizsáig, de talán nehéz lenne felsorolni az összeset. A Dunántúlon alig van olyan hely, amit ne ismernék vízellátás, szennyvízelvezetés szempontjából-. - Hallgatva a helységek neveit, eszembe jut, hogy a 60-as évek közepén vagyunk. Mozgalmas életed volt. Mivel közlekedtél? -ZSUK-kal, UAZ-zal, motorral-. Feleli.- Én pedig a fiatalabb olvasók kedvéért annyit teszek hozzá, hogy a Trabant ezekhez képest egy sebes sportautó.
- Mivel a lakáshoz jutás sem volt egyszer dolog az id tájt, meg kell kérdeznem: Hol laktál, hogyan éltetek? -Keszthelyen albérletben kezdtem, majd egy szolgálati lakást kaptam 1965-ben, mikor a feladatok sokasodása miatt három részre oszlott a régi cégem, és a megalakult -DUVIÉP nek (Rózsavölgyi Imre volt az igazgatója) én lettem a f építésvezetje, majd termelési osztályvezetje, mb. fmérnöke. - És a családja, jut eszembe hirtelen? Arról még nem is beszéltünk. - 1965-ben nsültem meg, feleségem Marton Márta, aki szintén általános mérnök. tervezként dolgozott, és végül is kénytelen volt valamilyen módon követni engem a különböz állomáshelyeimre. Így1971-ben is, ugyanis akkor alapították Egerben az Észak- Magyarországi Közm és Mélyépít Vállalatot, és az akkori OVF engem odairányított osztályvezetnek (igaz volt benne valami kis csábítás is). 1974-ben, mivel ezer szállal kötdöm a Dunántúlhoz és visszahúztak a családi gyökerek is, de leginkább azért, mert engedtem egy újabb csábításnak: a Rózsavölgyi úr hívására haza jöttem a DRVV-hez. A munka elég zord körülmények között kezddött el. Kincsesbányán például két fabarakkban dolgoztunk, amiben elzleg katonák laktak. Itt Fehérváron volt még egy másik telep kint a Budai úton, az Öntözés. Ott, az üzemmérnökségen kaptam egy irodát. 1975-ben sikerült szereznünk egy szövetkezeti lakást a cég közremködésével. Így aztán Székesfehérváron állapodtunk meg. A feleségem, aki végig Veszprémben és Egerben is tervezként dolgozott, átkerült a Vízügyi Tervez székesfehérvári irodájához. (Ma már a Vízügyi Igazgatóságon dolgozik, mint osztályvezet helyettes). Nekem az volt az alapfeladatom, hogy megszervezzem a rákhegyi regionális rendszer mködését, amely azt jelentette, hogy a Rákhegyi vízbázishoz kapcsolódó összes rendszert át kellett venni és üzemeltetni. A hirtelen 50 ezer frl 100 ezerre duzzadó, - kevés helyi vízbázissal rendelkez - Székesfehérvár ivóvízellátása mellett a KÖFÉM, a Péti Nitrogénmvek, az Inotai Erm és Alumíniumkohó ipari vízellátását kellet biztosítani. Késbb, 1975-tl az Ajkai Herm, az Ajkai Timföldgyár, Ajka és Pápa város vízellátását is nekünk kellett megoldani, a Nyugat- Balaton térsége felé történ vízátadással. Mivel óriási vízmennyiséget kellett kivenni a bauxitbányászat miatt a felszín alatti vízkészletbl, ezért a karsztvíz kivételek környezetében található települések vízpótlását is meg kellett oldanunk. A regionalitás, a nagyvárosok és nagy térségek ivóvízellátása, kiemelt jelentség ipari üzemek vízellátása vadonatúj kihívások voltak a cégen belül is, melyek egy újfajta szemléletet és más felkészültséget igényeltek (mivel az azt megelz idszakban a DRVV csak helyi kutakra épül rendszereket üzemeltetett, egy a Nyugat-Balaton felé men regionális távvezeték kivételével). Így kapcsolatba kerültünk az Aluminiumipari Tröszttel, a két nagy erm miatt pedig a Magyar Villamosmvekkel. Mindkét cég pedig a Nehézipari Minisztériumhoz tartozott. Ekkor kezdett el a cég növekedni, ekkor került a pécsi egység is a vállalathoz. - Kinek volt ez köszönhet? - Rózsavölgyi Imre igazgató elrelátásának. egy elhivatott, jó szervez, és jó diplomata volt. Mivel elképzelései egyeztek az akkori fhatóságokéval (a regionális rendszerek bevezetésérl), és közben a cége is bizonyított, ténykedésével nagyban hozzájárult a DRV naggyá tételéhez. A Balatoni Vízmbl az ország egyik legnagyobb vízügyi cégét hozta
létre. Mint már mondtam, bennünket is csábított vissza. Most már utólag persze nagyon örülök ennek, mert úgy gondolom, hogy sok mindent sikerült itt megvalósítanom, amit máshol nem valószín, hogy sikerült volna elérnem. A regionális rendszerek kialakítására és üzemeltetési feltételeinek megteremtésére ugyanis akkoriban máshol még nem volt lehetség. Nagyon kevés embernek adatik meg az is, hogy elkezdi a munkát egy-szál magában, és ma pedig 460 ember dolgozik az igazgatóság területén. Az is jó érzés-bár velem együtt k is megöregedtek-, hogy annak a fiatal gárdának a nagy része, akikkel együtt kezdtünk, a mai napig itt dolgozik a cégnél. Nem volt ez könny dolog, mivel egy dinamikusan fejld ipari területen, ahol rengeteg lehetség adódik, és ugye tudjuk a vizes szakmában az anyagi megbecsülés nem a legjobb, nem volt könny megtartani mindenkit. - Visszatérve egy kicsit a hs korszakra, hogyan alakult ki ez a mostani telephely? - Ez volt az Öntözési Üzemfnökség második telephelye. k azonban a rendszerváltással megszntek, mert nem volt öntözésre igény. Így a telep sokáig elhanyagoltan állt. Amikor az a döntés született, hogy a Rákhegyi és Velencei Üzemigazgatóságot összevonják 1995-ben, a két terület középpontjában szerettük volna létrehozni a telephelyünket, arra pedig ez volt a legalkalmasabb hely. Az ügyfélkapcsolatok miatt fontos szempont volt az is, hogy az iroda könnyen megközelíthet legyen. -Nem kérdeztem még meg, pedig fontos! Milyen kitüntetéseket kaptál? - Sok-sok kiváló dolgozó, a vízgazdálkodás kiváló dolgozója, kiváló munkáért minisztériumi kitüntetésem van még a megelz idszakból. (Aztán a rendszerváltás után nem nagyon volt divatos ez a kitüntetés osztogatás de azért úgy néz ki, hogy ennek mostanában megint eljön az ideje). Ez év március 21-én a Víz Világnapján, A Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere a vízügy érdekében végzett magas színvonalú, eredményes munkám elismeréséül Sajó Elemér emlékplakettel tüntetett ki. Ebben az évben a vízgazdálkodás állami irányításának 50. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztere ezüst emlékérmet adományozott szeptember 29-én. Van több önkormányzati elismerésem is. A legkedvesebb Velence rózsája kitüntetést 2002-ben kaptam a tó környezetében végzett munkám elismeréseként. Mindez nagyon jó érzés. Otthon a dolgozó szobámban ki vannak rakva, és bevallom, azért idnként megnézegetem ket. Ezekre én alapveten büszke vagyok, fleg azért, mert a cégen belül is jöttek olyan megjegyzések, hogy könny nektek, hiszen ti regionális ellátással foglalkoztok. Pedig ez ma már nem igaz, mert ahogy a nagyipar, mint fogyasztó kezdett elveszni számunkra, nem voltunk tétlenek, hanem megszereztük a mszaki rendszereinkhez kapcsolódó települések közmépítési és üzemeltetési munkáit. Ma már 36 ezer fogyasztónk van. Mi mködtetjük a legtöbb szennyvíztisztító telepet a cégen belül-. - Hogy sikerült mindezt elérni? - Közremködtünk abban, hogy az érintett önkormányzatoknál elször a gondolat foganjon meg, aztán készüljön rá terv, pályázzanak pénzekért, és végül valósítsák meg a csatornázást. Mára a mködési területünkön összesen csak két olyan település van, amelynek szennyvízcsatornázása legalább terv szinten nincs megoldva. Ebben az évben fejezdik be Iszkaszentgyörgy térségének szennyvízelvezetése.
Nadapon, Pázmándon és Kulcson már megvannak a vízjogi létesítési engedélyek, itt már csak a pénz hiányzik a megvalósításhoz. Amit még nem sikerült megoldanunk, Zichyújfalu és Bakonykuti szennyvízelvezetésének elkészítését. - Van-e olyan munka, amit kiemelnél, ami a szívedhez közelálló, most már mondhatjuk így: az egész életmvedbl? - Jelents számú nagy létesítmény megvalósításában elbb kivitelezként vettem részt, késbb pedig üzemeltetként is. Mostanában talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy a regionális vízbázisok védelme érdekében sikerült elre lépnünk. Két vízfelengedési feladatot levezényelhettem: a nyírádi vízbázisnál a vízszintfelengedést a bauxit bányászat után és itt Rákhegyen ugyanezt. Nem volt egy egyszer munka egyik sem. Gondoljunk csak bele abba, hogy ez több mint 208 m vízszintemelkedés és akkor még nem beszéltünk a vele járó vízminségi és környezeti hatásokról, amelyek megoldása szintén a feladat része volt. - Az egész mveletnek mekkora hányada múlott rajtad? - Tekintettel arra, hogy ez egy engedélyköteles munka volt, a szükséges terveket a HIDROKOMPLEX készítette, igaz, én is részt vettem benne. De attól a perctl kezdve, hogy megnyomtuk a gombot, kikapcsoltuk a szivattyúkat, a döntés az én kezemben volt. Hasonló munka, ilyen nagyságrendben Magyarországon korábban még nem volt. Tapasztalataimról egyébként a Hidrológiai Társaság keretein belül publikáltam, de ha majd több idm lesz, akkor egy összefoglaló, nagyobb tanulmányt készítek róluk. - Mikor, ha nem most, mondanám afféle kibicként, de úgy érzem dolgoztunk már rengeteget, ezért térjünk át a kikapcsolódásra: Valamilyen hobbid van-e, volt-e? - Hát, arra nem sok id jutott. De egy dologra azért mindig odafigyeltünk: nyaranta kempingezni mentünk (amit nagyon szeretünk). Elször egy sátorral kezdtük, aztán sikerült szert tenni egy lakókocsira. - Merre jártatok a világban? - Európában nagyon sok helyen megfordultunk. Az ausztriai Seeboden-ben oklevéllel is elismert törzsvendégek vagyunk, régebben a volt Jugoszláviában 14-szer jártunk. (Mert akkor ugye máshova nem nagyon lehetett). De ami nagyon érdekes lesz majd másoknak: többször voltunk lakókocsival a balatonfüredi kempingben is, mert a feleségem kedvéért azért a víz és a napozás mindig benne volt a programban. Balatonfüreden kívül Magyarországon nem szeretek üdülni, mert sajnos hajlamos vagyok megszakítani a nyaralást és visszatérni a munkához, ha fontos ügyben telefonon felhívnak. A szükséges kikapcsolódást csak úgy lehet megoldani, hogy az ember jó messzire elmegy. - A beszélgetésünk végéhez közeledve vissza kell térnünk a nyári emlékekbl. -Milyen tanácsokat tudsz majd adni az utánad következ vizeseknek-? - A rendszerváltás után kicsit kaotikus állapotok alakultak ki, a több mint 300 víziközm szolgáltató cég sok a piacon. Sajnos még a szakma sem tudott kiegyezni magával, hogy
milyen irányba fejldjön. Nagyon sok az érdekellentét. Én viszont úgy gondolom, hogy valahogy meg kell állapodni, fleg a fogyasztók és a lakosság érdekében. - Mint tanácsadó mit tudsz ebben majd segíteni? - Az önkormányzatok és képviseltestületek eléggé magukra vannak hagyva. Ha mi nem állunk melléjük, akkor k maguktól nem fogják megtalálni a helyes utat. Nekünk kell rávilágítani arra, hogy nem a mostani, pillanatnyi érdekek a legfontosabbak, hanem a hosszú távúak, mert az már ma is jól látszik, hogy nagy mérték a vízmvek állagromlása. Ezt valahogy meg kell állítani. Ehhez pedig meg kell majd találni a pénzügyi forrásokat is, hogy a meglév rendszerek mködképesek maradjanak. Talán valami olyan módszert kell kitalálni, hogy a tulajdonos és az üzemeltet megegyezzen olyan megoldásban, ami mindezt hosszú távon biztosítja. Ha tudunk olyan hosszú távú szerzdést kötni, aminek vannak az árképzést is befolyásoló olyan megállapításai, amelyek lehetvé teszik, hogy a díjba erre valami forrásképzést lehessen beépíteni, amibl ezeket majd meg lehet valósítani. E nélkül bajok lesznek, meg vannak már most is-. Itt megáll egy kicsit, és utána jegyzi meg. -Ennek a kidolgozásához egy kicsit el kell majd szakadni a napi munkától. Megragadva az alkalmat, próbálok én is, valami frappánsat mondani a végére: -Ehhez jön majd jól, egy nyugdíjas szabadideje! pedig bölcsen hozzá teszi: Meg hát egészsége. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom: kívánjuk, hogy mindkettbl még száz évig adjon az Isten eleget Hullay Gyulának! Szabó Gábor Második helyezést ért el csapatunk az országos szerelversenyen 2003. október 9-10-én a Fejérvíz Rt. szervezésében Székesfehérváron került megrendezésre a III. Országos Víziközm Szerelverseny. Társaságunkat az ifj. Mekota István, Rózsa László, Varga László alkotta csapat képviselte, akik a Velencei Üzemvezetség dolgozói. A csapat vezetje Sass Gyula üzemvezet-helyettes volt, de a versenyzket Gilián Zoltán üzemvezet is elkísérte. A hálózatszerelk rangos megmérettetésének els napján az elméleti felkészültség játszotta a fszerepet. A háromfs csapatok a Hotel Alba Regiában szóbeli feladatmegoldásban és írásbeli teszt
kitöltésében mérték össze tudásukat. Biztató eredménnyel zárult a nyitónap, hiszen az elméleti feladatok befejezésekor holtversenyben a harmadik helyen állt a DRV Rt. csapata. Másnap folytatódott a sikeres szereplés a Fejérvíz Rt. Sóstói Telephelyén. A gyakorlati rész egy három vízmérvel felszerelt ikerbekötés elkészítésébl, a közmvezetéken csomópont kialakításából, valamint a vezetéken található rejtett hiba feltárásából és annak szakszer kijavításából állt. A Fejérvíz Rt. szervezi különösen nagy figyelmet fordítottak a verseny tisztaságának megrzésére, ezért a csapatkísérk csak tisztes távolságból követhették figyelemmel az eseményeket. A kijelölt határvonalat még fotózás miatt sem léphette át senki. Az eredményhirdetéskor méltán lehettünk büszkék munkatársainkra. A 22 csapatot felvonultató, rendkívül kiegyensúlyozott meznyben végül a második helyet sikerült megszereznünk a Bátonyterenye és Környéke Víz- és Csatornam Kft. mögött és megelzve a harmadik helyezett Északmagyarországi Regionális Vízm Rt.-t. A második helyezéssel munkatársaink egy háromnapos ausztriai utat nyertek a Hawle Kft. felajánlásaként, valamint fejenként 45 ezer forint vásárlási utalványt kaptak. A csapattagoknak és felkészítiknek Társaságunk valamennyi vezetje és dolgozója nevében gratulálunk! Az alábbiakban szeretnénk megismertetni a DRV Hírek olvasóit a három csapattaggal és felkészítjükkel, akik a szakmai tudásukkal és helytállásukkal emelték Társaságunk jó hírét. Ifj. Mekota István A 30 éves fiatalember 1992-ben végzett általános gépszerel technikusként Székesfehérváron a Széchenyi István Mszaki Szakközépiskola és Technikumban. Ezután letöltötte a kötelez 1 év sorkatonai szolgálatot. 1993. október 13-án került a Velencei Üzemvezetség TMK csoportjába karbantartó és szerelként. 2 és fél hónapja költözött be feleségével az újonnan elkészült családi házukba, amire nagyon büszke. A fiatalok február végén várják els gyermekük születését. István gyermekkora óta horgászik, és ha van rá ideje, szívesen biliárdozik. Rózsa László László 1989-ben végzett Székesfehérváron, a 323-as Vörösmarty Mihály Szakmunkásképz Intézetben vízvezeték és készülék szerelként. 1992. október 5-én helyezkedett el Társaságunk Velencei Üzemvezetségén, ahol a TMK csoportban kezdett el dolgozni. A vízmér cseréket, hálózatbekötéseket és a helyreállításokat végezte. Hat éve azonban átkerült a hibaelhárítási csoportba, helyettesítként. az, aki a beteg vagy szabadságon lév kollégái munkáját átveszi, és ha szükség van rá, még a sofröket is tudja helyettesíteni. A 31 éves fiatalember egyébként 11 éve ns és van egy 10 éves kislánya. A családjával együtt Gárdonyban lakik, onnan jár naponta dolgozni a Velencei Üzemvezetségre. Szabadidejében nagyon szeret horgászni és kirándulni. Eddigi legnagyobb horgászfogása egy 5 kilós amur volt. Varga László Varga László 1989-ben végzett Székesfehérváron, a 323-as Vörösmarty Mihály Szakmunkásképz Intézetben vízvezeték és készülék szerelként. 1989. júniusától dolgozik a Velencei Üzemvezetség hibaelhárítási csoportjában. Feladata a fogyasztók által bejelentett hibák elhárítása a vízmér csöpögéstl egészen a komolyabb cstörésekig. A folytonos mszak miatt egyik nap reggel 7-tl este 7-ig van szolgálatban, másnap pedig este 7-tl reggel
7-ig. A munkáját szereti, bár azt megemlítette, hogy a hideget kicsit nehezen tri. László 10 éve ns, és két fiúgyermek boldog édesapja. Sukorón lakik saját családi házukban. Szabadidejében szívesen horgászik, ezért nyaralni is mindig olyan helyre megy a család, ahol víz van a közelben. Sass Gyula A csapat felkészítje Sass Gyula a Majer Lajos Szakközépiskolában szerzett település vízgazdálkodási gépésztechnikusi végzettséget Gyrben. 1978-ban helyezkedett el a Velencei Üzemvezetségen mszerészként, majd fél év elteltével mvezet lett. 1985 és 2000 között Gyula volt az üzemvezet, majd 2000-tl üzemvezet- helyettesként dolgozott tovább. Feladata az ivóvízhálózat karbantartási és hibaelhárítási munkáinak irányítása. Idközben a budapesti Bláthy Ottó Szakközépiskolában megszerezte az ers áramú technikusi képesítést is. Megtudtuk tle, hogy szereti a munkáját és 25 éves törzsgárda tag Társaságunknál. Gyula egyébként ntlen, és az édesanyjával él Gárdonyban. A csapat többi tagjához hasonlóan is horgászni szeret szabadidejében. 50 éves a vízügyi szolgálat Emlékérem 1953 2003 Az ország világháború utáni újjáépítése új helyzetet teremtett a magyar vízgazdálkodás irányításának történetében. Az egész országra kiterjed egységes vízgazdálkodási elképzelések megvalósítása érdekében 1953-ban új szervezeti alapokra helyezték a magyar vízügyi szolgálatot. A vizekkel való tervszer gazdálkodásban meghatározó szerepet játszottak a vizek mennyiségére, hozzáférhetségére és késbb minségére vonatkozó ismeretek. A kor gazdaságfejlesztési elképzelései a vízkárok elleni védekezés megoldásán túl a vízügyi szolgálat elé a mezgazdaság területén a nagyüzemi öntözés és a melioráció vízelvezetési
feltételeinek biztosítását; az ipar terén a gyárak vízigényeinek kielégítését; a lakosság tekintetében pedig a vízellátás-csatornázás fejlesztését tzték ki célul. Az elmúlt másfél évtizedben megkülönböztetett hangsúlyt kapott az él és élettelen emberi környezet védelme, a természet tudatos megóvása. Az ezekkel kapcsolatos feladatok továbbra is igénylik a vízügyi szolgálat odaadó munkáját csakúgy, mint a hazai vizek természeti viszonyokból fakadó problémáinak kezelését, azaz a vízzel kapcsolatos közösségi igényeknek a társadalmilag elvárható és indokolt szinten való kielégítését. Az 1960 1970-es évek dunai és Tisza-völgyi árvizei elleni sikeres védekezések, a mezgazdasági és ipari vízhasznosítási program megvalósítása, az ivóvízellátás széleskör megteremtése elképzelhetetlen lett volna a vízügyi szolgálatban az elmúlt másfél évszázad alatt dolgozó több, mint százezer ember helytállása nélkül. Az 50 éves jubileumi emlékérem mindazok számára készült, akik a szolgálat tagjaként részt vettek ebben az országépít tevékenységben. Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter A vízügyi szolgálatért ezüst érem kitüntetésben részesülk: Észak-balatoni Igazgatóság: Bagó Lajos, Bagó László, Baranyai Károlyné, Boros Imre Cseh Gyula, László Zoltán Dél-balatoni Igazgatóság: Benk János, Bognár József, Gyimesi Imre, Ilisics József, Miklós Gyula, Pokornik István, Szincsák László, Tóvári István Fejér megyei Igazgatóság: Bolhóy Lászl, Budai Ödön, Hullay Gyula, Lakk István, Török Gyula, Török József Gépészeti Igazgatóság: Csáti István, Molnár Zoltán, Rehák Józsefné, Réti Gyula, Takács György Központ: Antal Istvánné, Appel Sándor, Balogh Endre, Bánföldi Erzsébet, Bódi Istvánné, Bocsor József, Csikós János, Csonka Imre, Daszinger Ottó, Duics Mihályné, Havalecz László Hoffmann Józsefné, Jánossy Gábor, eles Gyula, Kérfalusi Gyuláné, Kiss Imre, Markos Gyuláné, Marosi Istvánné, Mihály László, Millinte Józsefné, dr. Molnár László, Nyikos Lajosné, Pálfi Imre, Réti Gyuláné, Riedl Józsefné, Rück István, Sárközi Istvánné, Somos Ferencné, Szabóné Gosztola Katalin, Török Péterné, Vidovics Lászlóné, Varga Miklós, Vörös Lajos, Nyugat-balatoni, Igazgatóság, Bakos János, Balogh János, Balogh László, Czibor Sándor, Domonkos Imre, Göndöcs Györgyné, Kozma István, Mentes Csaba, Palánki Jánosné, Tobak László, Vágó Bálint, Vizeli Dezs Pécsi Igazgatóság: Dr. Solti Dezs Somogy megyei Igazgatóság: Bíró Ferencné, Erds János A 30 éves szolgálatért további 134 vízmves dolgozó kapott bronz érem kitüntetést.
Eljövend Hagyományok 50 éves lett a Baross Gábor Szakmunkásképz és Szakközépiskola Az ünnepség kapcsán megemlékezünk az iskola és a DRV Rt. immár hagyományosan és, kitüntetetten jó kapcsolatairól. Az iskola udvarán felsorakozott tanulók, tanárok, és díszvendégek, akik között ott ültek a DRV képviseli is, az elhangzott versekbl, énekekbl, de talán a témát akkor, ott a legjobban megközelít Balázs Árpád polgármester beszédébl érezhették meg igazán, milyen fontosak is a gyakran emlegetett dolgos és alkotó évek-évtizedek, amelyekbl hagyomány lesz. És, hogy ennek részeseivé válnak évek múlva azok a diákok is, akik csak most végzik az iskolát. St azt is megtudhattuk, hogy a kezdetek majd 100 évre nyúlnak vissza, mert Siófokon a szakképzésnek igen komoly hagyományai vannak. A megyei közigazgatási Bizottság már 1910-ben elrendelte egy iparos tanonciskola megszervezését. Az itt tanuló 50-60 diák a vármegye északkeleti részének szakipari igényét hivatott szolgálni. A tanoncok oktatása 1914-ben megsznt és csak 1920-ban indult újra és egészen 1949-ig mködött. Középiskolai képzés Siófokon egészen 1950-ig egyáltalán nem volt. Ebben az évben teljesült a község régi álma, ami a gimnázium indulását jelentette. Ezt követte a szakképzés újjá szervezése, így 1953. szeptember 1-jén kezddött meg az oktatás a MM 523. sz. Helyi Ipari Iskolában. Az els tanévben 9 tanulót iskoláztak be 5 szakmában. Aztán a 70-es évek elejére a tanulólétszám már elérte a 700 ft, az oktatott szakmák száma pedig az 52-t. A nagy fordulat 1973-ban következett be az iskola életében: egyrészt önálló lett, és ami legalább ennyire fontos: elkészült az új iskolaépület, ami Siófok széplaki városrészében, közvetlenül a Balaton partján található. Volt egy szakmai újdonsága is a dolognak, a szakmunkásképzés mellett elindult a szakközépiskolai képzés. Az intézmény 1996-ban vette fel a XIX. század, kiemelked politikusának és szakemberének, Baross Gábornak a nevét. A tanulók létszáma a jubileumi évben megközelíti a 600 ft, munkájukat 40 fs tanári kar irányítja, a pedagógiai munkát segít kollégáikkal közösen. Hogy milyen sikerrel, azt jól mutatja, hogy a felvételi arányszám növekedését alapul véve a szakközépiskolák rangsorában, 1999- ben az ötödik helyet foglalták el, a
fenntartó Somogy Megyei Önkormányzat, Siófok Város Önkormányzata, valamint mindannyiunk legnagyobb örömére. A megemlékezési ünnepség végén, a jutalmazott, és kitüntetést kapottak között volt Társaságunk vezérigazgatója Tóth István is, aki a legfontosabb támogató díjat vehette át Kudomrák Ferenctl, az iskola igazgatójától. Így aztán, itt az alkalmas pillanat, hogy mi is megemlékezzünk a DRV és az iskola közti immár kitüntetett kapcsolatának a cikk címében szerepl eljövend hagyományairól. Az együttmködés fszereplivel, külön-külön beszélgettem a kapcsolatról. Kudomrák Ferenc igazgatóval az ünnepély után az irodájában, a DRV képviselivel: Lódi Miklós munkaügyi osztályvezetvel, és Fraknói József tanmhelyvezetvel pedig késbb hazai pályán. A nyilatkozatokat, az érdekesség kedvéért próbáltam a megemlített témák köré csoportosítani, lássuk, mi jön ki belle! Fraknói József: -A tanmhely megépítése eltt, már jártak diákok például autószerelk, gyakorlatra, de ott még olyan igazi kapcsolat nem volt. Aztán 79-ben egy felntt vízm kezel képzéssel kezddött az együttmködés, ugyanis, az ágazatban addig nem volt szakmunkás képzés. Onnan indulhatott csak, mert akkor vették fel a képzési jegyzékbe a mi két f szakmánkat: a vízm, és csatornam kezelt. -Kérte ezt valaki, vagy központi utasításra rendelték el - kérdeztem véletlenül, de kiderült, nem hiába, mert Fraknói tanár úrnak (hamiskásan elmosolyodva) volt errl egy története. - Ehhez egy kis mese is tartozik: a szombathelyi vízm igazgatója, Simon Jen bácsi úgy mondta nekem, az NDK-ból úgy loptuk be a tankönyveket. Aztán, átigazították ket magyarra. Ez kellett az elmélethez, a gyakorlathoz pedig a Siófokon 1980-ban elkészült tanmhelyünk. Kudomrák Ferenc: - A 70-es években még voltak nagyobb cégek siófokon, és akartak is képeztetni szakmunkásokat. Ma, sajnos inkább elbocsátanak, ha meg felvesznek, akkor kész embereket szeretnének. Kivéve a DRV, akikkel a 79-es megállapodás óta folyamatos az együttmködésünk. Velük együtt, elsként indítottuk az országban a vízmves képzést. - Milyen alapokra épülhet az együttmködés? Lódi Miklós: - Rendelet alapján a gazdálkodó szervezeteknek az éves bérköltségük 1,5 %-át be kell fizetniük egy központi alapba, ahonnan aztán az iskoláknak újra elosztásra kerül. Nem kell ezt befizetniük azoknak, akik saját tanmhelyt üzemeltetnek, st a tanulók után elszámolhatják a rájuk es költségeket. Fraknói József itt megjegyzi: - Mivel felnttoktatással is foglalkozunk, a rendelet alapján annak a már említett 1,5 %-nak, a 0,5 %-át, fejlesztési támogatásként át lehet adni, így közvetlenül ennek az iskolának. Visszavéve a szót az osztályvezet hozzáfzi:
-Úgynevezett akreditáció nélkül mi nem képezhetnénk sem tanulókat, sem felntteket. A Barossnak megvan ehhez minden szükséges engedélye, olyan szinten és minségben, hogy a tanfolyamok a Somogy Megyei Ipari Kamara által is minsítettek. Kudomrák Ferenc: - Megtehetné a DRV is, hogy csak a központi alapba fizet be. Szerencsére nem így van. Igaz a kapcsolatunk számukra is nyújt elnyöket. Nekünk megvannak az engedélyeink a szakmai képzéshez, felkészült oktatóink vannak, és a céges tanfolyamok levezénylésében és vizsgáztatásban is a segítségükre vagyunk. Természetesen mindezek ellentételezéséül nekünk is létfontosságú az az anyagi támogatás, amit a fejlesztéshez kapunk tlük. Nem beszélve arról, amit a tanulók a tanmhely melletti szociális épület segítségével kapnak. Az emeleti termekben különórákat tarthatunk, az ebédlben pedig versenyeket, bemutatókat rendezhetünk. - Mi változott, milyen újdonságok kerültek bele az együttmködésbe? - Tettem fel a következ kérdést, hogy a jövrl is beszéljünk egy kicsit. Kudomrák Ferenc: - Ismét lehetség van általános képzésre a 9-10. osztályosok esetében, ezért meg is szerveztük, hogy heti 6-8 órában, a tanmhelyben tanulhassák a fa, és a fémipar alapgyakorlatait. Távoktatásos rendszert dolgoztunk ki vízóra leolvasók, ügyfélszolgálatosok képzésére. Az idei évtl a vízvezeték szerel szakmát tanulóik is a DRV tanmhelyében szerzik meg a szükséges gyakorlatot. Fraknói József: - Nem jelentkezik annyi tanuló, amennyit szeretnénk (a csatornam kezelt már meg sem hirdetjük, mert a neve riasztó a gyerekeknek). Pedig a feltételeink, amit kínálunk elég jók. Jó ösztöndíjat, két, inkább három szakmát, hiszen a vizes mellé hegeszt vizsgát is tesznek, és jogosítványt is kapnak a végén. Szerencsére a felnttoktatás szépen mködik, felismerték az igazgatóságok, hogy fontos és sokat érhet a képzés a dolgozóik számára. Lódi Miklós tesz hozzá a végén két fontos dolgot: - A statisztikák szerint is egyre jobb a megfelelésünk a felntt képzésben. A jövben az uniós elírások miatt kevesebb szakmai megjelölésre van mód, ezért nem lesz külön víz és csatornam, hanem egyben víziközm-kezel szakmunkás képzés lesz majd. Végül, de nem utolsó sorban, következzen az, ami mindkét oldalon egybehangzóan, de manapság különleges módon jelzi a kapcsolatok milyenségét. Igen fontos és jó leírni, hogy ebben a rohanó világban mindkét oldalon szánnak rá idt, és szívesen leülnek egymással fehér asztal mellett is megtárgyalni a jelent és a jövt. Természetesen szóba került a múlt, és hozzá kapcsolódva azok a meghatározó személyiségek, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Ott volt a kezdeteknél a Baross akkori igazgatója, Pintér Lajos, és igazgató-helyettes oktatója, Sipos Gyula. A DRV részérl Rózsavölgyi Imre egykori igazgató, a személyzeti osztály volt vezetje, Varga Gyula, és Molnár Ern személyügyi csoportvezet járultak hozzá a szakmunkásképzés fejldéséhez. Utoljára egy mondat Kudomrák Ferenctl: - A DRV nélkül meghalna a szakmunkás képzés Siófokon. Szabó Gábor
Büszkék lehetünk a DRV ügyfélszolgálatos munkatársaira Engedjék meg, hogy a következ cikkben egy személyes élményekkel teli vetélkedrl számoljak be a DRV Hírek olvasóinak. Köszönheten egy kiváló kollégának, Domonkos Ágnesnek az Északdunántúli Vízm Rt. PR munkatársának, útjára indult egy új kezdeményezés. Az említett kollegina, akinek a nevéhez fzdik a hálózatszerelk számára szervezett els országos vetélked kitalálása is, - a mszaki vonal mintájára - az ügyfelesek számára is hasonló versenyt álmodott meg. Az I. Országos Ügyfélszolgálatos Versenyre való elkészületek során kiváló partnerre leltem Bolygóné Polgár Klára, ügyfélszolgálati csoportvezet személyében. - Erre mondják: ha jó a kezdet, jó a befejezés is. - Kollégám ugyanis már a kezdetektl fogva felkarolta a kezdeményezést és lelkesedése az ügyfélszolgálatos munkatársak számára Csombárdon rendezett háziversenyben teljesedett ki. Munkatársaink komoly felkészülést követen mérkztek meg egymással, illetve a könnynek korántsem nevezhet tesztfeladatokkal, életszer szituációkkal. Szoros versenyt követen alakult ki a végs sorrend, mely egyben kijelölte az országos vetélkedn Társaságunkat képvisel csapatot is. Ismerkedjünk meg a csapattagokkal név szerint is. A házi verseny gyztese 49 ponttal Ilyés Erzsébet lett Balatonfüredrl, a második helyen holtverseny alakult ki. Kissné Végh Gyöngyi, aki szintén az Észak-balatoni Igazgatóság munkatársa, valamint Gáspár Jánosné a központból egyaránt 48 pontot gyjtöttek. ket követte a sorban Schillinger Kinga Pécsrl, aki 46 pontjával szintén a csapatba került. A háziversenyt követen a gyztesek nem ülhettek sokáig a babérokon, hiszen fnökük terjedelmes házi feladatot adott fel számukra. Az elmúlt egy hónap így a kötelez és ajánlott irodalom áttanulmányozásával, szakmai felkészüléssel telt. Hosszú hetek izgalmai után elérkezett a várva várt nap - november 12. - amikor is útra keltünk Tata, az I. Országos Ügyfélszolgálati Verseny helyszíne felé. Az utazásra használt gépjármvünk pillanatok alatt átalakult ügyfélszolgálati irodává és hallgatva a szakmai beszélgetéseket, az utolsó instrukciókat, jómagam is betekintést nyerhettem egy kihívásokkal, de számtalan örömmel teli munkakörbe. A hölgyek lelkesedése természetesen engem is magával ragadott, így felfokozott izgalmi állapotban érkeztünk meg a Tatai Edztáborba. Egy dolog rögtön a regisztráció után biztossá vált számomra: csapatunk egységes küls megjelenése minden bizonnyal majd pluszpontokat eredményez, pedig higgyék el szakért férfi szemmel pásztáztam át a résztvev hölgyeket. Mint kísérknek aztán hamar el kellett hagynunk a termet, hiszen az írásbeli résszel kezdetét vette a verseny. Számunkra egy különteremben szerveztek eladásokat a házigazdák, többek között munkatársunk, Cservenné Boros Andrea prezentációját hallgathattuk meg a dolgozói elégedettség felméréseinkkel
kapcsolatban. Az eladót ugyan nem megsértve, de mégis alig vártuk, hogy szünet legyen, annyira kíváncsiak voltunk a tesztek eredményére. A hideg, csíps szi idben sikerült megizzasztani a házigazdáknak a versenyzket, különösen a környezetvédelmi kérdések voltak - talán egy picit túlságosan is - nehezek. Jól tudjuk, hogy környezetünk megóvása mindannyiunk számára kötelez feladattá vált, de a versenyhangulatban nehezen tudtuk megérteni miért kell egy ügyfélszolgálatos munkatársnak behatóan ismerni a Nemzeti Környezetvédelmi Programot. A részeredmények kihirdetése aztán hamar visszahozta önbizalmunkat: csapatunk a prezentációs feladattól függetlenül valószínleg bekerül a hatos döntbe! Legbüszkébbek a jogi tesztre lehettünk, ebben valamennyi csapatot megelztük, de jó helyezéseket értünk el a mszaki és kommunikációs kérdések tekintetében is. A rövid ebédszünet ismét munkával telt, fel kellett készülnünk egy látványos eladásra, melyet cégük igazgató tanácsa eltt kellett tartaniuk az ügyfélszolgálatos munkatársaknak. A téma rendkívül idszer, milyen irányba fejldjön tovább a szervezet: a call centeré (számítógépes telefonos ügyintézés) vagy a hagyományos ügyfélszolgálaté (személyes ügyfélfogadás) a jöv? A hatásos kommunikáció elsegítése érdekében mindkét megoldás elnyeit és hátrányait felírtuk egy táblára, mely Erzsi feladatát is megkönnyítette, hiszen kiválóan tudott róla puskázni a mintegy 60 ember eltt tartott eladása során. Ami a legfontosabb, a kapott pontok révén bebiztosítottuk helyünket a legjobbak között, 17 csapatból a negyedik helyen jutottunk a döntbe. A szóbeli részben tehát már csak hat csapat versenyzett a kísérk és a kiesett résztvevk eltt. Sajnos meglepetésként ért bennünket, hogy az ügyfélszolgálati munkához kevésbé kapcsolódó feladatok következtek, és mindez csaknem 30 pontunkba került. A kiírók szerint csapatszellemet igényl játékok nem sikerültek jól a szakmai feladatokra számító munkatársainknak. Becsületükre váljon, hogy az enyhén szólva is mostoha körülmények között lebonyolított versenyszámok során minden tlük telhett megtettek a siker érdekében. A zárószám aztán végre témába vágott. A versenyzknek - Sárközi József színmvész közremködésével - azonos problémákkal, de különböz karakter ügyfelekkel kellett megbirkózniuk az irodájukban. Néhány igazán mulatságosra sikeredett szituáció után, kollégannk, Gáspárné Zsuzsa, az egyik legnehezebb típusú ügyféllel került szembe. Az irodába ugyanis egy agresszív, mélységesen felháborodott, ordítozó fogyasztó érkezett, aki aztán talán maga is meglepdött azon, hogy nem tudja kihozni Zsuzsát a sodrából. Valóban tanítani lehetne azt a nyugodt ügyfélkezelési megoldást, ahogy munkatársunk próbálta megoldani a felbszült fogyasztó problémáját, és ezt támasztotta alá késbb a zsri pontozása és értékelése is. Nekem pedig eszembe jutottak a másik csapattag, Erzsi szavai: nap, mint nap úgy érkezek a munkahelyemre, hogy vajon milyen ügyet kell ma megoldanom és munkám elismerése, ha egy felháborodott fogyasztó megbékélve, elégedetten távozik irodánkból. Az eredményhirdetés alatt már nem volt miért izgulnunk, hiszen tudtuk a dobogó elúszott, de szemrehányást mégsem tehettünk a csapatból senkire sem. Az ötödik helyért járó oklevél mellett, végül mégis díjjal távoztunk. A zsri értékelte a DRV-s formaruhát, ami ahogy korábban már említettem nem hatott rám meglepetésként. Csapatunk kapta tehát a cégarculatot legjobban bemutató, egységes megjelenés különdíját. A versenyt követen hosszasan elemeztük az eseményeket, hogy vajon mit csináltunk volna másképp, de végül meg kellett állapítanunk, hogy minden kezdet nehéz. Ezért valamennyiünk nevében minden elismerésünk Domonkos Ágié, aki életre keltette az ügyfelesek versenyét, és
köszönettel tartozunk neki, hogy egy rendkívül jó hangulatú esemény résztvevi lehettünk. Reméljük, hamarosan mi is hasonló verseny házigazdái leszünk. És én, mint a csapat kísérje, e cikk írója, bár nem kaptam különdíjat, mégis gazdagabb lettem. Megismerhettem 5 kiváló kollégámat, akikkel úgy érzem barátságot kötöttem, és higgyék el, nemcsak ezért lehetek büszke a DRV ügyfélszolgálatos munkatársaira! Dónucz László sz a tréningek jegyében Társaságunk kiemelten kezeli a dolgozók szakmai fejldését és továbbképzését a jól képzett szakembergárda biztosítása érdekében. E terület fontosságát jelzi az is, hogy helyet kapott a 2003-2004 -re kidolgozott minségcéljaink között is. Az idei sz a tréningek szempontjából igen mozgalmasan telt, így örömmel tájékoztatjuk a DRV Hírek olvasóit, hogy Társaságunk kezdeményezése alapján öt különböz területet érint képzésen vehettek rész kollégáink. Mint az az alábbiakból kiderül, a Társaság életében is egyre fontosabb a csapatmunka és a vele járó csapatszellem kialakulása, hiszen együtt és egymás munkáját segítve sokkal könnyebben oldjuk meg a feladatokat. A Dél-balatoni Igazgatóságunk munkatársai számára 2003. szeptember 26-28. között került megrendezésre Bakonybélben egy személyiségfejleszt tréning. Errl kérdeztük Gasparicsné N. Zsuzsanna pénzügyi csoportvezett. - Mi volt a tréning célja és kik vettek részt rajta? - Milyen témaköröket beszéltetek át? - Elsdleges célunk az volt, hogy az igazgatóság dolgozói jobban megismerjék önmagukat és egymást, és ez által a különböz területeken dolgozó munkatársak egy csapattá kovácsolódjanak össze. A csapatszellem kialakulása jó hatással van a munkavégzésre is, hiszen együtt, egy csapatban sokkal gyorsabban lehet megoldani a felmerül problémákat. A tréningre 12 kollégánk jelentkezett az Igazgatóságunkon dolgozók közül. - Megtanultuk, hogyan lehet a konfliktusokat kezelni, csapatot építeni és a problémákat hatékonyan megoldani. A személyiségfejlesztés és önismeret mellett kiemelt szerepet kapott az egymásra történ odafigyelés, a másik meghallgatása és megértése. Az elméleti oktatást gyakorlati feladatok és szerepjátékok egészítették ki.