AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS REFORMJA JOGHARMONIZÁCIÓ (Történeti áttekintés, az intézményi struktúra felépítése és működése, a reform során szerzett pozitív és negatív tapasztalatok bemutatása) A Magyar Népköztársaság Országgyűlése elfogadta és 1989. október 23-ával hatályba léptette az 1989. évi XXXI. törvényt, mely formáját tekintve az Alkotmányt módosító törvény, tartalmilag azonban új Alkotmánynak tekinthető. A módosítást követően Alkotmányunk 1. -a a köztársasági államformát rögzíti, míg a 2. a Magyar Köztársaságot független, demokratikus jogállamként határozza meg. A jogállamiság követelménye amint azt az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtette -, hogy az államszervezet a hatalommegosztás elvére épüljön, mely a magyar államszervezet legfontosabb szervezeti és működési alapelve. Ennek egyik alapeleme a független és önálló bírói hatalom megteremtése. Az igazságszolgáltatásban - a fenti rendelkezésekre is figyelemmel a reformfolyamat kezdő időpontjának a rendszerváltás időpontja, azaz 1989. év tekinthető. Az igazságszolgáltatás alapvető feladatainak a) a jogviták eldöntése, b) a jogsérelem megállapítása, - az egyedi közigazgatási határozatok felülvizsgálatán keresztül a végrehajtó hatalom működésének törvényessége feletti ellenőrzés, - teljesítése céljából elengedhetetlen a bíróságok függetlensége. Másrészről az önálló és független bírói hatalom megteremtésének alapja az, hogy a bíróság, mint a szuverinitásból származó ítélkező funkció gyakorlója a hatalom egy szeletének hordozója is. Közte és az államszervezet más intézményei között intézményesült kapcsolat áll fenn. Az egyes állami funkciókat a szabadság megvédése, az önkényuralom megakadályozása céljából el kell választani egymástól. Ebben a konstellációban a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között a bírói hatalom a mérleg nyelve, amely a két hatalmi ág között egyensúlyoz a hatalomkoncentráció elkerülése céljából. Az 1989-ben elfogadott, fentebb említett Alkotmánynovella azonban a bírói szervezettel foglalkozó X. fejezetet alig módosította, az alkotmányos keretszabályokat kitöltő, a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvényben is csak a legfontosabb módosításokat végezték el. Nevezetesen az alábbiakat: - a köztársasági államforma bevezetésével a bíró kinevezésének joga a köztársasági elnök kezébe került (1989. évi XLII. törvény), - rögzítették a bírák pártatlanságának tilalmát, - megszüntették a Legfelsőbb Bíróság elnökének az Országgyűlés felé fennálló politikai felelősségét, - megteremtették a közigazgatási bíráskodás alapjait, de külön közigazgatási bíróságok nem létesültek. - 1990-ben a Parlament törvényt alkotott a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozó előmenetelésről és javadalmazásáról. - Lényegileg változatlan maradt az igazságügy-miniszternek a bíróságok külső igazgatásával és a bíró kinevezésével kapcsolatos hatásköre, bár tény, hogy az ún. általános felügyeleti jogköre de facto 1989. január 1-jével, de jure 1990. január 1-jével megszűnt. Az igazságügyi (külső) igazgatás területén az igazságügy-miniszter jogait később az 1991. évi LXVII. törvény korlátozta azzal, hogy az igazgatásban a bírói önkormányzati szerveknek (megyei összbírói értekezletek, kollégiumok, megyei bírói tanácsok, országos bírói tanács) is teret engedett. Így a bírák által választott testületnek az Országos Bírói Tanácsnak egyetértési és véleményezési szinten beleszólási joga volt az igazságügyi miniszter bíróságokat érintő döntéseibe. A megyei bíróságokon az összbírói értekezlet választotta meg a bírák Fegyelmi Tanácsát, amely azt jelentette, hogy a bírák fegyelmi felelősségre vonását a bíróság elnöke csak
2 kezdeményezhette, de magát a fegyelmi eljárást a Fegyelmi Tanács folytatta le és szabta ki az esetleges fegyelmi büntetést. A fenti változtatások ellenére is elmondható azonban, hogy a bíróságok működése nem felelt meg az Alkotmány 50. (1) bekezdésében foglaltaknak. A bíróságok leterheltsége jelentős mértékben nőtt, melynek következményeként a büntető ítélkezésben az időszerűség követelményének és ezzel összefüggésben a büntetési célok megfelelő érvényre juttatásának nem lehetett eleget tenni, a civil jogi bíráskodás területén pedig a megoldatlan emberi konfliktusok továbbélése mellett olyan anomáliákkal találkozhattunk mint pld. az önbíráskodás és a pénzbehajtás. Jelentős mértékben megnőtt a Legfelsőbb Bíróság munkaterhe. A Legfelsőbb Bíróság a megnövekedett ítélkezési feladatai mellett egyre kisebb szerepet tudott vállalni az alsóbb szintű bíróságok ítélkezésének szakmai irányításában, segítésében. Az 1990-es évek közepén társadalmi szinten, a szakmai közösségekben és az egyes szakemberekben is egyre erősödött az igény és az elhatározás az igazságszolgáltatás korszerűsítésére vonatkozó reformfolyamat továbbvitelére. Ennek nyomán született meg az 1099/1996. (X. 01.) Kormányhatározat, amely a bíróságokra vonatkozó jogszabályok reformprogramjának és a bírósági szervezet hatékonyabb működését szolgáló intézkedések koncepcióját tartalmazza. Ez írta elő a bírósági szervezet, a bírák és a bírósági dolgozók jogállására és javadalmazására vonatkozó törvények elkészítését (mivel a korábbi 1972. évi IV. törvényben történő szabályozást nem tartotta elegendőnek), a bírósági működési költségek (épület, informatikai stb.) folyamatos ütemezését, a bírósági ügyintézők képzését. A fentiekben rögzített tények is tanúsítják, hogy a rendszerváltást követően szinte folyamatosan az alkotmányjogi viták kereszttüzében állt az igazságszolgáltatásra vonatkozó joganyag reformja, amely az 1997. évi LIX. törvényen végrehajtott alkotmánymódosításban és az 1997. évi LXV-LXXIII. törvényekben öltött jogszabályi testet. II. Az 1997. évi LIX. törvénnyel végrehajtott alkotmánymódosítást tekinthetjük az igazságszolgáltatási reform egyik legjelentősebb állomásának. E törvény elfogadásával alkotmányos szabályozást nyert a négyszintű bírósági szervezeti rendszer, a munkaügyi bíróság külön bírósági jellege, valamint az, hogy a bíróságok igazgatása az erre a célra létrehozott Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) feladata lett, a bírói önkormányzati szervek közreműködése mellett. Megfogalmazást nyert, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírói szerve és az, hogy a Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. Az Alkotmány most már önállóan tartalmazza a társas bíráskodás alapelvét, fenntartva továbbra is a lehetőséget a törvény általi korlátozásra (Be., Pp. által). A néprészvétel alapelvét immár nem főszabályként határozza meg azáltal, hogy megfogalmazása szerint a törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben. Alkotmányos szintű megfogalmazást nyert továbbá, hogy egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el. A jogalkotó a korábbi, bíróságokra vonatkozó szabályozással formáját tekintve is szakított akkor, amikor külön törvényben rendezte a bírósági szervezetre, a bírák jogállására és az igazságügyi alkalmazottak jogállására vonatkozó szabályokat. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) a szervezet reformja terén három kérdésben hozott lényegi változást. A Legfelsőbb Bíróság
3 különállásának megszüntetésével egy egységes belső szervezetet hozott létre, biztosította a bírói szervezet számára a saját költségvetést azzal, hogy az Igazságügyi Minisztérium költségvetési fejezetéből történt kivétellel a bíróságok költségvetését önálló fejezetté tette és önálló független igazgatási rendszert teremtett. A törvényes bíróhoz való jogot alapelvként deklarálta, a jogviták ésszerű határidőn belüli elbírálását a bíróságok kötelezettségévé tette. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban Bjt.) a bírákra terjed ki, akik az ítélkezést gyakorolják, jogállásukat és munkavégzésüket minden tekintetben a bírói függetlenség és pártatlanság követelménye határozza meg és hatja át. Az új rendelkezések jelentősen szigorították a bíróvá válás feltételeit, bevezették az első, határozott idejű bírói kinevezést, általánossá vált a bírói állások betöltése tekintetében a pályázati rendszer. A törvény részletesen taglalja a bírói jogait és kötelezettségeit. A bíró munkájának értékelése tekintetében szakítva a korábbi egyszeri, 3 év utáni bíróvizsgálat gyakorlatával az első kinevezést követő 15 évi időtartamra háromszori kötelezettségként írja elő a szakmai kontrolt. A jogszabály új alapokra helyezi az előmeneteli és javadalmazási rendszert, a bírák illetményalapját a köztisztviselőkétől függetlenül határozza meg. A törvény rendelkezik az ítélkezésben részt vevő ülnökök jogállásáról és javadalmazásáról, ítélkező tevékenységükkel összefüggésben. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.) személyi hatálya a bírósági fogalmazóra, a bírósági titkárra, az igazságügyi szakértőkre és szakértőjelöltre, tisztviselőre, az ügykezelőre és a fizikai dolgozóra terjed ki. E törvény részletesen taglalja az igazságügyi alkalmazottá válás szakmai és egyéb feltételeit. Rendelkezik az igazságügyi alkalmazottak rendszeres szakmai értékeléséről, az előmeneteli és javadalmazási rendszert elválasztotta a köztisztviselőitől. A továbbiakban az 1989. évtől megindult igazságszolgáltatási reform eredményeként kialakult intézményrendszer néhány fontosabb eleméről szeretnék tájékoztatást adni: III. A bíróságok szervezete Magyarországon A magyar bírósági szervezet négy szintre tagozódik. E szervezeti rendszerbe nem tartozik bele az 1991. óta működő Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság feladata a jogszabályok elsősorban a törvények alkotmányossági kontrolja. E bíróság a működésének 16 esztendeje alatt számtalan nagy jelentőségű döntést hozott. A rendes bírósági szervezet első lépcsője a helyi (városi, kerületi) bíróság. E bíróságok elsőfokon járnak el, azaz minden olyan ügy helyi szintre tartozik, amelyet az eljárási törvények nem utalnak megyei (fővárosi) bírósági hatáskörbe. A helyi bíróságok közé soroljuk a munkaügyi bíróságokat is azzal, hogy ezek a bíróságok (az országban 20 munkaügyi bíróság működik megyénként és a fővárosban 1-1) elsősorban a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból (pld. közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyból) származó perekben járnak el. A helyi munkaügyi bíróságokon a bírák 3 tagú tanácsban (1 hivatásos bíró és 2 nem hivatásos bíró), bizonyos esetekben egyes bíróként járnak el. A rendes bírósági szervezet második lépcsője a megyei (fővárosi) bíróság. E bíróságok elsősorban másodfokon járnak el elbírálják az adott megyébe (fővárosba) tartozó városi (kerületi) és munkaügyi bíróságok által elsőfokon hozott határozatokat.
4 Az eljárási törvények határozzák meg, hogy a megyei (fővárosi) bíróságok mely ügyekben járnak el elsőfokon. Ezek az ügyek mind a büntető, mind a civilisztikai ügyszakban jelentősebb súlyú, nagyobb perértékű ügyek. Pld. a büntetőügyekben a megyei (fővárosi) bíróságok elsőfokon járnak el az életelleni ügyekben: emberölés, emberölés kísérlete, halált, illetve életveszélyt okozó testi sértés ügyekben. A civlisztikai ügyekben a megyei (fővárosi) bírósági hatáskörbe tartoznak a cégek bejegyzésével, törlésével, végelszámolásával, felszámolásával kapcsolatos ügyek, az 5 millió forint perértéket meghaladó vagyonjogi perek, közigazgatási perek. A megyei (fővárosi) bíróságokon másodfokon 3 hivatásos bíróból álló tanácsban, elsőfokon pedig egyes bíróként vagy 1 hivatásos bíróból és 2 ülnökből álló tanácsokban járnak el a bíróságok. A megyei (fővárosi) bíróságokon bírói tanácsok, büntető, gazdasági, polgári és közigazgatási kollégiumok működnek. A megyei (fővárosi) bíróságokat az elnök vezeti és ő gyakorol felügyeletet az adott megyéhez (fővároshoz) tartozó helyi (városi, kerületi) (és munkaügyi) bíróságok felett is. Minden megyei (fővárosi) bíróság önálló költségvetéssel rendelkező jogi személyként működő szervezeti egység. A megyei (fővárosi) bíróság költségvetéséből történik a helyi bíróságok finanszírozása is. A rendes bírósági szervezet harmadik lépcsője az ítélőtábla. 2003. január 1-től 3 ítélőtábla, 2005. január 1-től pedig további 2 ítélőtábla alakult. Kizárólag másodfokú bíróságként működnek regionális bíróságok (pld. a Szegedi Ítélőtábla illetékessége Bács-Kiskun megyére, Békés megyére és Csongrád megyére terjed ki). Azokban az ügyekben járnak el másodfokon amelyekben a megyei (fővárosi) bíróságok hoznak elsőfokon döntéseket. Az ítélőtáblák a régiójukba tartozó megyei bíróságok tekintetében igazgatási feladatokat nem látnak el. A rendes bírósági szervezet negyedik lépcsője, legfelsőbb szintje a Legfelsőbb Bíróság. Az ítélőtáblák megalakulásának, működésük megkezdésének az időpontjától a Legfelsőbb Bíróság feladata is átalakult. Jelenleg két alapvető feladata van: - A jogerős bírósági határozatokkal szemben előterjesztett rendkívüli perorvoslatok, az ún. felülvizsgálati kérelmek elbírálása A felülvizsgálati kérelmet a megyei (fővárosi) bíróságokon és az ítélőtáblákon a másodfokú eljárást követően jogerőre emelkedett határozatok ellen lehet benyújtani. Ilyen esetekben az eljárásban kötelező az ügyvédi részvétel. A felülvizsgálati kérelem kedvező elbírálására csak akkor kerülhet sor, ha a jogerős határozatok megtámadása azon alapul, hogy az alsóbb szintű bíróságok jogszabálysértést követtek el a határozatuk meghozatala során. - A Legfelsőbb Bíróság második fontos feladatköre annak biztosítása, hogy az alsóbb szintű bíróságok ítélkezése az egész országban egységes legyen. Ennek érdekében a Legfelsőbb Bíróság az alsóbb szintű bíróságokra kötelező erejű jogegységi döntéseket hoz. A Legfelsőbb Bíróság abban az esetben hoz ilyen döntéseket, amennyiben bizonyos elvi kérdésekben ellentétes bírói gyakorlat alakult ki, vagy ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatok születtek.
5 IV. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Az 1997. évi alkotmánymódosítás óta a bírósági szervezet igazgatását a korábbi évszázados gyakorlattal szakítva nem a végrehajtó hatalom (az Igazságügyi Minisztérium), hanem egy bírói önkormányzati csúcsszerv az Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el. Ez a tanács csak a bíróságok igazgatását intézi, jogalkotási feladata nincs, ellenben az OIT jogosult a bíróságok feladatkörét érintő jogszabály alkotásának kezdeményezésére és a bíróságot érintő jogszabályok tervezetének véleményezésére. A bíróságokra vonatkozó jogszabályokat 2/3- os szótöbbséggel az Országgyűlés alkotja meg. Természetesen mindazt a joganyagot, amelyekkel a bíróságok az ítélkezésük során dolgoznak, ugyancsak a Parlament, illetve rendeletek esetében az egyes minisztériumok alkotják meg. A bíróságokra vonatkozó jogszabályok módosítása esetén az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak egyetértési joga van. Az OIT összetétele 15 fő. Az OIT elnöke a Legfelsőbb Bíróság mindenkori elnöke. Tagjai: - az Igazságügyi Miniszter - a Parlament Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságának tagja - a Parlament Költségvetési Bizottságának tagja - a Legfőbb Ügyész - az Országos Ügyvédi Kamara elnöke - 6 éves ciklusokban 9 választott bíró. Látható tehát, hogy a testületben az elnököt is beszámítva 2/3-os bírói többség érvényesül, aminek annyiban van jelentősége, hogy a határozatképességhez a tagok 2/3-ának jelenléte, a határozat meghozatalához pedig egyszerű többség szükséges. A nem bíró tagok részvételének indoka, hogy a bíróságok igazgatásában az igazságszolgáltatás általános alkotmányos követelményeinek biztosítása, a bíróságok helyzetének folyamatos megismerése e módon biztosítható. Más oldalról vizsgálva a tanács összetételét, szembeötlő, hogy annak csak 9 választott tagja van, a maradék 6 tag közül 4 tisztségénél fogva hivatalból, 2 pedig delegálás útján nyerje el mandátumát. A 9 bírótag választása két lépcsőben történik. Először a megyei bíróságok és az ítélőtábla összbírói értekezletei és a Legfelsőbb Bíróság összbírói értekezlete a bírói létszám függvényében küldötteket választ, majd a küldöttekből álló küldöttértekezlet tagjai közül megválasztja a 9 tagot és a 9 póttagot. Országosan vita folyt az OIT létszámának 15 főről 18 főre emeléséről, bevonva a közjegyzők, a bírósági végrehajtók és a hivatásos pártfogók képviselőjét is. Ezidáig azonban az OIT összetételében változás nem történt. Az OIT feladata és hatásköre: - Elkészíti a bíróságok éves költségvetési javaslatát azt a Parlament elé terjeszti. - Gyakorolja a bíróságok gazdálkodásának ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat. - Irányítja és ellenőrzi a kinevezési jogkörébe tartozó bírósági elnökök igazgatási tevékenységét így a megyei (fővárosi) és az ítélőtáblai elnököket. - Gondoskodik a bíróságok jogi képviseletéről. - Ellátja a bírák és a bíróságokon dolgozó igazságügyi alkalmazottak oktatásával, továbbképzésével kapcsolatos feladatokat (ennek intézményesített formája a 2006. szeptember 1. napjától működő, a legkorszerűbb informatikai eszközökkel felszerelt Bíróképző Akadémia). - Irányítja a bíróságok informatikai fejlesztését.
6 Az OIT hatásköre az európai összehasonlításban is szélesnek mondható. Ha a jelenlegi hatáskörre vonatkozó szabályokat összevetjük a korábbi bírósági törvények az Igazságügyi Miniszter hatáskörére vonatkozó rendelkezéseivel, megállapítható, hogy az OIT a minisztert korábban megillető valamennyi igazgatási jogosítványt átvette. Az OIT igazgatási feladatainak ellátása érdekében jogszabályi keretek közt a bíróságokra kötelező szabályzatokat alkot, ajánlásokat és határozatokat hoz és ezek megtartását ellenőrzi. Az OIT havonta ülésezik és negyedévente a megyei és táblaelnökökkel kibővített konzultatív tanácskozást tart. Az OIT tisztségviselői az elnök és a bírótagok közül választott elnökhelyettes. Az elnökhelyettes az elnököt távollétében teljes jogkörben képviselheti. Az OIT munkáját az OIT Hivatal segíti, mely döntéselőkészítő, koordinatív, véleményező szervezet és magának a testületnek az irányítása alatt működik. Vezetője a pályázat útján határozatlan időre a tanács által kinevezett hivatásos bíró, akinek a tisztsége betöltéséhez az OIT bíró tagjaira vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az OIT Hivatala szervezetén belül Titkárság és 10 főosztály (Sajtó, Nemzetközi Kapcsolatok, Bírósági Igazgatási, Személyzeti, Módszertani és Jogi Képviseleti, Költségvetési Fejezeti, Pénzügyi, Műszaki, Informatikai és egy önálló főosztály, a Pénzügyi és Ellenőrzési Önálló Főosztály működik. Az OIT a Hivatal ezen szervezeti egységein keresztül tartja az operatív kapcsolatot a bíróságokkal. A bíróságok új igazgatási rendszeréről, a testület munkájáról az Európai Unió Bizottságának éves jelentései, az Állami Számvevőszék vizsgálati anyagai azt állapították meg, hogy Magyarországon a bírósági igazgatás hatékonyan működik. Ezen jelentések azonban rávilágítottak a jövőben kiküszöbölésre váró hiányosságokra is: - A bírósági eljárások meglehetősen gyorsak, azonban még további javulás szükséges amely a szervezeti ítélőtáblák - és az eljárási szabályok változásától remélhető. - Csökkent a hátralékos ügyek száma a rekordmennyiségben érkezett közel 1.200.000 ügy ellenére. - Megkezdődött a bírósági ügyintézők képzése és munkába állítása. - A bírák az ítélkezéshez nem tartozó adminisztratív feladatokkal még mindig túlterheltek, idejük nagyobb részét ez köti le. - A bíróságok pénzügyi helyzete továbbra is bonyolult (komplikált) annak ellenére is, hogy az éves költségvetés tervezését az OIT készítheti el és terjesztheti be az Országgyűlésnek. - A bírák kiválasztásának és előléptetésének kritériumrendszere javítandó. Problémaként említhető, hogy kezdetben az OIT saját működésének megszervezése és a bíróságok felé irányuló igazgatási tevékenysége által behatároltan nem volt abban a helyzetben, hogy középtávú (6 éves) stratégiát dolgozzon ki a legfontosabb feladatok meghatározására, a bírói ítélkezési tevékenység támogatása és az ítélkezési feltételek javítása érdekében. A 2003-ban újjá alakult, részben új összetételű OIT, mint önkormányzati testület elkészítette megbízatása idejére a 2009-ig szóló stratégiát, célkitűzéseit és cselekvési programját. V. Fontos további témakör lehet még a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény (Bjt.) néhány kiemelten fontos rendelkezése, különös tekintettel a bíróvá válásra és a bírák munkájának értékelésére. A Bjt. jelentős szigorítást vezetett be a bírák kiválasztásában annak érdekében, hogy lehetőség szerint a legjobban felkészített és legalkalmasabb személyek kaphassanak bírói kinevezést. A 3 év fogalmazói gyakorlat a szakvizsgáig és a kötelező 1 év titkári működés révén a bírák
7 kinevezési életkora is eltolódott, amely miatt korábban gyakran hangzottak el kritikai észrevételek. A jelölteknek sokirányú alkalmassági (pszichológiai, orvosi stb.) vizsgálaton is át kell esniük. 2007-től a fogalmazók felvétele is egységes, pontrendszeren alapuló központi felvételi rendszer bevezetésével történik. Az EU Bizottság monitoring anyagára is figyelemmel a jövőben gondoskodni kell arról, hogy a bírósági álláspályázatok nagyobb nyilvánosságot kaphassanak. A Bírósági Közlöny mellett országos napilapokban, vagy elektronikus hozzáférési lehetőséggel is megismerhetővé kell tenni azokat, íly módon nemcsak a bíróságon dolgozó, hanem a kinevezési feltételeknek megfelelő személyek is jobban megismerhetnék a pályázati lehetőségeket. Ugyancsak a szigorítás az alkalmasság jobb ellenőrizhetősége érdekében bevezetésre került határozott időre történő kinevezés intézménye (az első bírói kinevezéskor). A belső kontroll fontos területe a bírói testületek véleménynyilvánítási joga, amely a vezetői javaslatokkal szemben vétójogot ugyan nem jelent, azonban a nyilvánosság elvének érvényesülését feltétlenül szolgálja. A bírói munka értékelését tekintve a 3 éves határozott idejű kinevezést követően kötelező bíróvizsgálatra kerül sor a bíró határozatlan idejű kinevezésének megszerzéséhez, majd ezt követően a hatályos törvény 6 évenként két ízben történő vizsgálatot és értékelést ír elő, azzal együtt, hogy soron kívüli ún. alkalmatlansági vizsgálat bármikor lefolytatható, persze csak akkor ha az ítélkezési tevékenység ezt indokolttá teszi. A bírói karrier fontosságát kiemelve foglalkozni kell azzal is, hogy a huzamosabban alsóbb szinten dolgozó bírák munkája is megfelelően elismerhető legyen, ez ma még nem megoldott. Csak támogatni lehet az ún. alternatív bírói életpálya kidolgozását, amelynek lényege, hogy a helyi bíróságokon folytatott ítélkezést is bírói karrierként kell szabályozni megfelelő elismerési formákkal (címek, más előnyök stb.). Ismeretes, hogy 1945. előtt a bírói előmeneteli rendszerben a helyi bíró akár ítélőtáblai címet is elnyerhetett. A vezetői pályázatok keretében foglalkozni kell a manager típusú vezetés kérdésével, amely igény több ízben megfogalmazódott. Ennek a lényege, hogy a bírósági vezetőnek nemcsak a bírói tudással, hanem igazgatási, pénzügyi, humánpolitikai és manageri ismeretekkel is kell rendelkeznie. Megjegyzendő azonban, hogy a manager típusú vezetés és gondokodás megfelelő döntési jogkört és önállóságot feltételez, amelynek egyik fontos alapeleme a pénzeszközök megléte a döntéshozatal szintjén, amely nélkül a gondolatot kár is felvetni. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy a bíróság mint szervezet nem tévesztendő össze pld. egy profitérdekeltségű, nagy létszámmal működő gazdálkodóegységgel, tehát a manageri ismeretek oktatása és elsajátítása során ezt nem lehet szem elől téveszteni. Magyarország 2004. május 1. napjával az Európai Unió tagjává vált, ezzel egyidejűleg valamennyi bíró az Európai Unió bírája lett. Ennek következtében a bírák nem csupán a belső jog szabályait kötelesek alkalmazni, hanem a közösségi jogot is. A közösségi jog sui generis jogrendszer, mely különbözik mind a tagállamok belső jogrendjétől, mind a klasszikus nemzetközi jogtól. A közösségi jogértelmezés legfontosabb jogi eszköze, a nemzeti bíróságok (így a magyar bíróságok) és az Európai Bíróság közötti kooperációban megvalósuló, előzetes döntéshozatali eljárás. Az eljárás felfüggesztése mellett lehet kérni az Európai Bíróságot, hogy a vitás előzetes kérdésekben döntsön. Amennyiben az Európai Bíróság választ ad a nemzeti bíró által feltett kérdésre, úgy a nemzeti bíró ezen tanácsadó vélemény alapján és annak figyelembevételével köteles az előtte folyó ügyben a jogvitát eldönteni.
8 Fontos megjegyezni, hogy az uniós csatlakozás előtt már megkezdődött a magyar bírák felkészítése Phare segítséggel saját erőből minden magyar bíró (2800 fő) részt vett uniós jogi képzésben (tanfolyamok, továbbképzések). Sor került az ún. nemzeti trénerbírák kiválasztására is az európai uniós joganyagból történő képzésükre. A nemzeti trénerek pedig ezt követően rendszeresen helyi képzéseket tartanak a bírák, bírósági titkárok és fogalmazók részére az európai uniós joganyagból. Szeged, 2007. április 23. Köszönöm megtisztelő figyelmüket Czene Klára