Budapest Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Szakdiplomácia Szakirány A VATIKÁN ÉS A PROTOKOLL Készítette: Tóth Eszter Budapest, 2005.
Tartalomjegyzék Bevezetés...6 1. A katolikus egyház kialakulása...10 1. 1. Az ősegyház... 11 1. 2. Pál jelentősége a korai katolikus egyházban... 12 1. 3. Az üldöztetések korszaka... 13 1. 4. A birodalmi vallás... 13 1. 5. A mai értelemben vett katolikus egyház kialakulásának kezdete... 14 1. 6. Az iszlám megjelenése és az önálló pápai állam kialakulása... 15 1. 7. A szakítás... 16 1. 8. VII. Gergely pápa... 16 1. 9. Keresztes háborúk... 17 1. 10. A reformáció 1. 10. 1. Előzmények... 17 1. 10. 2. Ellenreformáció... 18 1. 11. Egy új kor eljövetele 1. 11. 1. Királyi abszolutizmus korszaka... 19 1. 11. 2. A modernitás hatása... 20 1. 12. A francia forradalom... 20 1. 13. Az ipari forradalom... 21 1. 14. A pápai állam elvesztése... 21 1. 15. A 20. század pápái... 22 2. A katolikus egyház felépítése...25 2. 1. A pápa... 25 2. 2. A püspökök... 26 2. 3. A papok... 27 2. 4. A diakónusok... 27 2. 5. Egyházmegyék és részegyházak... 27 2. 6. Szerzetesrendek... 28-3 -
3. A Vatikán állam...32 3. 1. Általánosságban 3. 1. 1. Mit értünk pontosan a Vatikán alatt?... 32 3. 1. 2. Miért pont itt található a Vatikán?... 34 3. 1. 3. Fordulópont... 34 3. 1. 3. Fő épületei... 34 3. 1. 3. A Vatikán állam szervei... 36 3. 2. A Római Kúria bemutatása... 36 3. 3. A vatikáni diplomácia, avagy a pápa képviselete... 42 4. A protokollról általánosan...46 5. A katolikus egyház liturgiaszokásai...51 5. 1. A rangsorolás... 51 5. 2. A liturgikus szertartások... 53 5. 2. 1. Áldozás... 56 5. 2. 2. Bérmálás... 56 5. 2. 3. Boldoggá és szentté avatás... 56 5. 2. 4. Elsőáldozás... 57 5. 2. 5. Házasság... 57 5. 2. 6. Gyászszertartás... 58 5. 2. 7. Keresztelés... 58 5. 2. 8. Mise... 59 5. 2. 9. Papszentelés... 61 5. 2. 10. Püspökszentelés... 62 5. 3. Az egyház ünnepei... 62 5. 4. Öltözködés és kellékei... 63 5. 5 A virágok szerepe a katolikus egyházban... 73 5. 6. Egyházi zene... 74 5. 7. Étkezési szokások... 75 5. 8. Egyéb egyházi protokoll szokások... 75-4 -
6. A pápaválasztás protokollja...79 6. 1. Krisztus földi helytartójának halála... 79 6. 2. Sede vacante, a széküresedés időszaka... 80 6. 3. A konklávé... 81 6. 4. A bíborosi kollégium... 87 6. 5. A pápa hétköznapjai... 90 7. Rövid történetek a pápák életéből...93 8. Egy plusz érdekesség...99 Befejezés...102 Ábra-, és táblázatjegyzék...106 Irodalomjegyzék...109 Függelék...112-5 -
Bevezetés Egyházi protokoll. Számomra is új volt ez a szó, amikor először megláttam Gyarmati Ildikó könyvét. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen ága is létezik a protokollnak. A főiskolán tanultam protokollt, tehát nem volt idegen számomra a téma, de ezzel a részével még sosem találkoztam. Felkeltette az érdeklődésemet a polcon lévő könyv, és ahogy belelapoztam döntöttem el, hogy én ezt választom a szakdolgozatom témájául. Környezetemtől, pedig csak megerősítést kaptam. Bárki, akinek megemlítettem azt a két szót, hogy Vatikán vagy protokoll kitörő lelkesedéssel fogadta a párosítást. Úgy gondolom nem is érdemes sokat mondani erről, hiszen ez a két szó mindenképpen megragadja az emberek érdeklődését. A világ népességének 17%-a római katolikus vallású, tehát ez a körülbelül 6 milliárd ember ezeknek a szokásoknak a nagy részét alkalmazza rendszeresen. Nem egy elhanyagolható adat. A Szentszék által folyatott diplomáciai tevékenység, pedig egyre kiterjedtebb, egyre nő a száma azoknak az országoknak, akikkel kapcsolatot tartanak fent és arról még nem is szóltam, hogy hány képviselője van a római katolikus egyháznak a nemzetközi szervezetekben! Ezeken a területeken tehát elengedhetetlen ismerni az alapvető protokolláris szokásokat és tisztában lenni a római katolikus egyház szokásaival és értékrendszerével. Enélkül nem jöhet létre egy sikeres nemzetközi tárgyalás vagy rendezvény sem. Jómagam is római katolikus vagyok. Jobban mondva erre a vallásra kereszteltek meg. Kisiskolásként, főleg szüleim és az iskola elvárásaként, szorgalmasan jártam templomba, hittanra, rendszeresen olvastam a Bibliát, majd eljutottam az elsőáldozásig, végül, pedig a bérmálkozásig is. Tehát mindent megtettem, hogy később gyakorló katolikus váljék belőlem. Ez mégsem így alakult. Ahogy talán a legtöbb kisdiákkal történik a kamaszkor elérkeztével a fontossági sorrend nálam is megváltozott, emiatt a vallási kötelezettségeim háttérbe szorultak. Szépen lassan elfelejtettem mindazt, amit annak idején a hittanórákon tanultam és a feledés homályába merült, hogy mivel is jár hívő embernek lenni, hogyan kell viselkedni például ha, belépek egy templomba. Feszélyezetten éreztem magam, ha eljutottam egy misére, már nem tudtam mikor, mit kell tennem. Olyan modern, 21. századi fiatallá váltam, aki igaz, hívő embernek tartja magát, de vallását nem gyakorolja, hiszen nincs is már tisztában azzal, hogyan épül fel a saját egyháza, és milyen viselkedéskultúrával rendelkezik, mit is jelent valójában római katolikusnak lenni. Akkor tudatosodott bennem igazán elmaradottságom, - 6 -
amikor áprilisban meghalt II. János Pál pápa és mindannyiunk figyelme a Vatikán felé fordult. Rájöttem, hogy annak ellenére, hogy ehhez az egyházhoz tartozom, nem tudom hogyan is zajlik egy pápaválasztás, mit is tett értünk, hétköznapi emberekért, ez a pápa vagy ki volt az előde és miért is mondták a híradásokban, hogy kifelé liberális viszont az egyházon belül konzervatív pápa volt. Mindezt egybevetve azért is döntöttem úgy, hogy erről a témáról szeretnék írni a szakdolgozatomban, mert szeretném bemutatni a római katolikus egyházat, hogy hogyan épül fel, hogyan működik, egyáltalán kik működtetik, mióta létezik így szervezetként. Valamint protokoll iránti érdeklődésemből kiindulva szeretném összeszedni mindazt a tudást, amit egy akár hívő, és egyaránt félig-hívő ember, mint én vagyok, vagy akár egy más vallású embernek tudnia kell erről az egyházról. Hiszen már évezredek óta van jelen az életünkben, mindennapjainkban és mi mégsem szentelünk elég figyelmet neki. Igaz, hogy az iskolában mindannyian történelem és irodalom órán szembesülünk valamennyire az egyházi történelemmel, de nem épül be későbbi ismereteinkbe, nem tulajdonítunk kiemelkedő fontosságot ezeknek a tényeknek amik különben is inkább a vallási kérdésekre fektetik a hangsúlyt és nem a szervezetre. A protokolloktatásnak sem szerves része az egyházi protokoll ismertetése. Szeretném bemutatni saját vallásom liturgiaszokásait, hagyományait, az egyházi protokollt, ugyanúgy, mint ennek hátterét, tehát a római katolikus egyház kialakulását napjainkig, szervezeti felépítését, hiszen a vallási szokások is ennek megfelelően alakultak ki. Ahogy szakdolgozatom címében is szerepel ismertetni szeretném a Vatikán állam működését, ugyanis bármilyen kicsi is ez az ország, emberek milliárdjait képviseli a pápával az élén. Érdemes megismerni a hétköznapjait ennek az államnak és azokat az embereket, akik működtetik. Ezen belül az egyik legnagyobb esemény bemutatását ragadnám ki dolgozatomban, ez pedig a pápaválasztás folyamata, úgymond protokollja. Meghatározott rend szerint zajlik le immár évszázadok óta, kisebb változtatásokkal, ez az esemény. Valamint szeretnék kitérni a vatikáni diplomáciai tevékenységre is, hiszen itt központi szerepet játszik a protokoll, és egyre nagyobb jelentőséggel bír ez a terület. A dolgozatom célja, hogy egy átfogó betekintést nyújtsak nem csak a protokoll szokásaiba a római katolikus egyháznak, de egyúttal bemutassam mindezek hátterét, kialakulását. Szükségesnek tartom hogy amennyire lehetséges, adjak egy rövid történelmi áttekintést is, hogy minél teljesebb legyen a kép. - 7 -
Sajnos más vallások bemutatását, és a római katolikussal való összehasonlítását nem engedi szakdolgozatom témája, sem terjedelmi követelménye, bár érdekes lenne, hiszen manapság az ökumenizmus jelensége egyre jobban elterjedt. II. János Pál pápának is köszönhetően elindult a közeledés a különböző egyházak között, ami egy pozitív fordulatnak tekinthető. Ugyanakkor úgy gondolom, azáltal, hogy tudatosabbá válok saját egyházam szokásait, és működését illetően megkönnyíti majd a későbbi összehasonlítást más egyházakkal. Mindenki, aki majd elolvassa ezt a munkát erről a témáról, kap majd egy alapot és ismeretet, amivel többé nem érezheti magát bizonytalanul egy templomba belépve vagy akár bármilyen téma felvetődésekor, ami a római katolikus egyházzal kapcsolatos, legyen az akár a bíborosi kollégiummal, pápával vagy az egyház felépítésével összefüggésben. Lényegben ez a szakdolgozat egy egységes tanulmány szeretne lenni, és amennyire terjedelme engedi egy kimerítő útmutató is egyben, majdnem hogy mindenről, ami a római katolikus egyházzal kapcsolatos. Hogyan érhetném el mindezt? Igyekszem a lehető legtöbb forrást felkutatni ebben a témában, hogy mélyreható elemzést adhassak a római katolikus egyházi szokásokról. De nemcsak erről. Több történelmi jellegű könyv segítségével, melyek más-más megközelítésből mutatják be az egyház kialakulását, szeretnék összeállítani egy rövid, de tömör időrendi áttekintést nemcsak a pápai állam létrejöttéről, de katolikus egyház szervezetének felépüléséről is. Emiatt a Vatikánt sem hagyhatom ki. Hiszen ez az, az állam, mely megadja a pápai hatalom és az egyház működési kereteit, megannyi intézményével együtt. A történelem pedig az alapot adja, amire mindez épül. Úgy gondolom, csak ezek után lehet hozzákezdeni a liturgiaszokások megismeréséhez, ha már van, mire építeni, így könnyebben megérthetjük a még ma is élő több száz éves egyházi hagyományokat. Majd szeretném jobban megvizsgálni a pápaválasztás menetét. Az évszázadok során sokáig változatlanul alkalmazták az itt kezdetekben lerakott szabályokat és csak a 20. század közeledtével kezdtek ezeken változtatni. Láthatjuk majd, hogy mennyire összetett is ez a folyamat és, hogy mennyire igaz, hogy a részletekben bújik meg a lényeg. Mindezek után a dolgozatom végére szeretnék egy valamivel szórakoztatóbb fejezetet beszúrni. A száraz tények és a hagyományok sora után szeretném megmutatni, hogy van vidám oldala is az egyháznak vagy akár a pápai életnek. Persze ezek között a kis történetek között akadnak érdekes információt szolgáló részek is, de mindenképpen tanulságos estekről van szó. Az utolsó fejezet egy általam végzett primer kutatásról fog szólni, melyet egy kisebb mintán végeztem, vagyis ismerőseim körében. Azt a célt szolgálja, hogy kiragadja egy igen apró - 8 -
szeletét Magyarország lakosságának és ezen keresztül mutassam be egy átlagos ember környezetében fennálló vallási összetételt. Mindezek mellett pedig meg kellett találnom a megfelelő külső konzulenst is dolgozatom írása során, ami úgy érzem teljes mértékben sikerült Szerdahelyi Csongor úr személyében, aki a Püspöki Konferencia Székhely sajtófönöke és négy évig teljesített diplomáciai tevékenységet a Vatikánban Magyarország Szentszék mellett működő Nagykövetségének tanácsosaként. Ezúton is szeretném neki megköszönni segítségét, és, hogy időt szánt rám elfoglaltságai közt. - 9 -
1. A katolikus egyház kialakulása (Egy kis történelmi áttekintés) A katolikus egyház mai formáját egy több évszázados folyamat eredményeként érte el, nehéz lenne minden egyes fontosabb lépést most leírni, de igyekeztem összefoglalni a lényeget. Azokat az eseményeket akartam lejegyezni, melyek mérföldkőnek számítanak az egyház életében. Melyek hozzájárultak az egyház mai arculatának kialakulásához. Úgy gondolom, hogy ezek nélkül a tények nélkül nehéz lenne bármilyen más a római katolikus egyházzal kapcsolatos témát elemezni. A történelem mindennek a háttere, a múltbéli események hozták létre a jelenünket, így elengedhetetlen annak ismerete. Lehet, hogy annak idején a történelem órákon tanultunk már ezekről az eseményekről, de inkább világi nézőpontból, nem pedig az egyházéból. Itt most kizárólag a katolikus egyház szempontjait és hozzáállását ismerhetjük meg a történelem folyamán. Be kell ismernem, hogy magam is sok új dolgot fedeztem fel e témáról való olvasás közben. Mielőtt elkezdeném tehát kifejteni a történelmi hátteret, három, nagyon fontos fogalmat szeretnék tisztázni, melyek jelentése igen különböző, mégis sokszor rokon értelműnek vesszük őket. Tisztázandó fogalmak: Keresztény: ezt a kifejezést először Antiochiában használták. A Jeruzsálemből elmenekült zsidókeresztények olyan közösséget hoztak létre, amelynek tagjai között egyaránt voltak zsidók és pogányok. Őket nevezték először görögül khrisztianoí-nak vagyis krisztusembereknek, tehát keresztényeknek. Egyház: a Krisztusban hívők közösségét jelenti a kezdetektől egészen a mai napig. A neolatin nyelvek megfelelő szava, ecclesia, iglésia, église, az Újtestamentumban is előforduló görög szóból, az ekklésziából, illetve héber kahal-ból ered, és Isten gyűlését jelenti, egyszerre kifejezve a gyülekezés folyamatát és az egybegyűlt gyülekezetet is. Katolikus: eredete a katholikosz görög szó, ami egyetemest, általánost jelent. Ezt a szót először Antiochia püspöke használta először a szmirnai gyülekezethez intézett - 10 -
levelében. Az egyház összességét érti e szó alatt. Később a latin ecclesia catholica vagy universilas kifejezést használják 1. 1.1. Az ősegyház Jézus i. sz. a 30. körül kezdte el tanításait hirdetni a római uralom alatt élő zsidóság közösségében. Azonban nem Jézus alapította a katolikus egyházat, ő még csak soha ki sem ejtette ezt a szót. Az viszont kétségtelen, hogy a benne való hit megvallása az alapja az egyháznak, melynek kialakulása egy hosszabb történelmi folyamat része. Tehát az egyház kezdetben a jézusi mozgalom folytatása volt, mindenféle hivatali, intézményi szervezettség nélkül. Ezt nevezhetjük ősegyháznak, ősgyülekezetnek, székhelyük Jeruzsálem volt. A keresztény közösségben a hívők együtt imádkoztak, elmélkedtek Jézus tanításain, közösen böjtöltek és vagyonközösségben éltek, önként osztották meg javaikat egymással, ami nem járt együtt a magántulajdon megszüntetésével. Betartották a mózesi törvényeket, együtt éltek a zsidó néppel, közéjük tartozónak tartották magukat. A gyülekezetben található a tizenkét apostol is. Apostolnak számítanak azonban azok is, akik a tizenkettőn kívül első tanúságtevőként és hírvivőként hirdetik Krisztus üzenetét, és gyülekezetet alapítanak. Rajtuk kívül a közösséghez tartoztak még a próféták, a tanítók és a segítők. A lényeg, hogy a gyülekezet minden tagjának tevékenysége a közösség javát kellet, hogy szolgálja. Tehát hierarchiáról ekkor még beszélni sem lehet. Ennek a zsidókeresztényi gyülekezetnek persze voltak vezetői, a tizenkét apostol, Jézus tanítványai. Közülük emelkedett ki Péter, a szikla, aki hitvallást tett Jézus mellett. Ő az első szemtanúja Jézus feltámadásának. Megbízatást kapott, hogy adja tovább Jézus tanításait az embereknek. Azt állítják, hogy ő volt Róma első püspöke, majd ott is hal mártírhalált a nérói üldöztetések során. Úgy tartják sírja a jelenlegi vatikáni bazilika alatt található (bár ezt régészetileg még nem alátámasztott tény). A mai pápák Szent Péter utódainak tartják magukat. A zsidó nép és a keresztények közti szakításra i.sz. 70 körül kerül sor, melynek során a zsidó közösség szabályosan kiátkozza a keresztényeket. Ennek oka részben az volt, hogy a papokból és írástudókból álló zsidó nagytanács felháborodott azon, hogy az apostolok a 1 Forrás: Hans Küng, A katolikus egyház című könyve. - 11 -
gyalázatos halállal meghalt Názáreti Jézus nevében mertek gyógyítani és prédikálni, az apostolokat pedig, egyszerű, tanulatlan embereknek tartották. 1.2. Pál jelentősége és a korai katolikus egyház Saulus a keresztényeket fanatikusan üldöző farizeus rabbi éppen Damaskus felé tartott, amikor Krisztus állt elé és egyszer s mindenkorra megváltoztatta életét. Ennek hatására az üldözőből apostol lett. (Kr. u. 33 35 körül.) Amiért az ő személye fontos a katolikus egyház kialakulásának történelmében, hogy ő volt az, aki a pogányok körében először kezdte el továbbadni Jézus tanításait, viszont azzal a különbséggel, hogy a pogány tanítványok számára nem írta elő a számukra idegen, zsidó rituális törvények betartását. Ezért mondhatjuk azt, hogy Pál nélkül nem jött volna létre a katolikus egyház, hiszen ő adott lehetőséget arra, hogy a kereszténység tanai az eddiginél sokkal szélesebb körben is elsajátíthatóvá váljanak és a hívők tábora, pedig rohamosan megnövekedjen. Megnyitja a kereszténység világvallássá válásának útját. Azonban még ő sem tesz említést törvényekkel körülhatárolt intézményről, a mai értelemben vett egyházról. Persze azok az apostolok, akik a Krisztusról szóló hír első tanúi és hirdetői elsőbbséget élveztek a közösségen belül, őket követik az újszövetségi próféták, majd a tanítók. Ekkor még nem léteztek püspökök, a hálaadó ünnepségeket egy meghatározott szertartás mentén de bármilyen hivatalosan kinevezett személy nélkül végezték. Az apostolokat követő időszakban alakultak ki a presbiter-püspöki hivatalok. Püspökök a közösség idősebbjei közül kerültek ki, majd egyre több kiváltságot szereztek. A presbiterek, a papok, pedig lassan a püspökök alárendeltjeivé váltak, felavatásukat is ők végezték. Ezáltal megfigyelhető a monarchikus jellegű püspöki hivatal kialakulása, mely szerint a püspökök Jézus Krisztus utódai, míg a papok az apostolok megfelelői, tanácsadói posztot betöltve. Ez a kiindulópontja annak a követelésnek, melynek alapján a püspökök mindig is több hatalmat kívántak a kezükben tartani. Ugyanakkor a püspökök hivatalán belül is kialakult már ekkor egyfajta alá-fölérendeltséget: a falusi és a városi püspökök között. - 12 -
1.3. Az üldöztetések korszaka A római állam uralma alatt élő népek vallásaival szemben rendszerint türelmet gyakorolt. Csupán a közerkölcsiség és az állami rend tiszteletben tartását kívánta meg bármely vallás híveitől. Ebben az általános vallási türelemben része volt a zsidóságnak is, a kereszténységet, pedig a római hatóságok egyszerűen zsidó felekezetnek nézték, s nem törődtek vele. Ekkor már a keresztények központja Jeruzsálemből Rómába helyeződik át, bár liturgia nyelve továbbra is a görög 2 volt. Mihelyt azonban az állami hatóságok felismerték, hogy a kereszténység a zsidóságtól különböző vallás, hivatalosan is fölléptek ellene, mert követői megtagadták az állami kultuszban való részvételt. Így tehát az első század legvégétől megkezdődött a keresztények állami üldözése, egészen a negyedik század elejéig. Azonban ha valaki igaz keresztény, akkor kész a hite melletti tanúságtételre, vállalja a diszkriminációt a szenvedést, a kínzást, sőt a halált is. A hívek mindvégig ellenálltak, és mint vértanúk 3 vagy hitvallók 4 tettek bizonyosságot Megváltójukról. Ezek a bizonyságtételek sokszor épp a szem- és fültanú pogányokat nyerték meg Krisztusnak. Egyre szaporodó megrendítő megtérések következtében a keresztény hit egyre népszerűbbé vált. Ennek következtében még erőteljesebb és erőszakosabb üldözés kezdődött, amit kiterjesztettek az összes provinciára. Az üldöztetések tetőpontja Diocletianus idejére tehető. 1.4. A birodalmi vallás Végül Constantinus vagy más nevén Konstantin császár belátta, hogy az egyre jobban ellenálló és népesebb keresztény egyház megsemmisítése immár lehetetlen és a római állam számára nem marad más lehetőség, ha belső rendjét és békéjét biztosítani akarja, mint szövetkezni az egyházzal. Így i.sz. 313-ban rendeletet adott ki, melyben kihirdette a korlátlan vallásszabadságot 5. Ennek viszont az lett az ára az egyház számára, hogy a császár beleszólási jogot nyert működésébe. A zsinatok összehívási joga is (például 325 Nicea) csak a császáré volt, a római 2 360 és 382 alakult ki, hogy az istentiszteleteket latin nyelven tartják. 3 Más szóval mártír, vérrel vallja meg hitét. 4 Aki helytállva a szörnyűségeknek, kínzásoknak, fogságnak túléli az üldözéseket. 5 Konstantin maga viszont csak élete végén keresztelkedett meg. - 13 -
püspök is a császár akaratának voltak alárendelve. Tehát a keresztény vallás államegyházzá alakult. Konstantin elrendelte az egyházi tartományok egybeesését a birodalmi tartományi, provinciai határokkal, ezek élre pedig a metropolitákat és püspöki szinódust állítottak. Ekkor alakult ki az öt patriarchátus a következő fontossági sorrendben: Róma, Új-Róma (Konstantinápoly), Alexandria, Antiochia, Jeruzsálem. 395-ben azonban a Római Birodalom egy keleti és nyugati részre szakadt szét és a katolikus egyház súlypontja Rómából áthelyeződött keletre, Bizáncba. Ahogy láthatjuk három század alatt Krisztus híveinek gyülekezeteiből egy nagyszerű egységes jogi intézmény lett, amely az állammal szorosan összenőtt és az egész római birodalmat behálózta. 1.5. A mai értelemben vett katolikus egyház kialakulásnak kezdete Róma püspökei attól a pillanattól kezdve, hogy a Római Birodalom két részre szakadt és Konstantinápoly egyre nagyobb befolyást szerzett a katolikus egyházon belül, megpróbáltak kiutat találni ebből az alárendelt helyzetből, sajnos sikertelenül. A történészek I. Leó (440-461) pápát tartják az első igazi pápának, ő és utóda, I. Gelasius, voltak egyedül képesek arra ebben az időszakban, hogy némi hatalomra tegyenek szert. I. Gelasius kivonta az egyházat a világi rend és törvénykezés hatásköréből arra hivatkozva, hogy ugyanabban a közösségben a pápának és a császárnak különböző funkciója van, a császár csupán világi, a pápa pedig csak papi hatáskörrel rendelkezik. Mindezek ellenére azonban a császár elsőbbsége még mindig fennmaradt, politikailag Róma felett állt. Példának okáért Róma püspökének kinevezéséhez ki kellett kérni a császár jóváhagyását. Ebben az időszakban több pápa is hamisítványokkal próbálta igazolni Róma primátusának elvét és elsőbbségüket a római püspöki székben. Ekkor született a Konstantin-féle adománylevél 6 is, mely azt állította, hogy Konstantin Szilveszter pápának ajándékozta Rómát és a Birodalom nyugati felét, feljogosítva őt a császári felségjelek és a bíborpalást viselésére, sőt megkapta a többi egyház feletti primátust is. De még ez sem volt elég a pápai hatalom megszilárdításához. 6 Erről az adománylevélről a 15. században derült ki hamissága. - 14 -
A frank királyok 7, kiknek politikai és katonai segítségét többször igénybevették a római püspökök, megbecsülték ugyan a pápákat, még világi birtokokat is ajándékoztak nekik Itáliában, de lényegében hűbéreseiknek tekintették az egyházat, még a püspökök kinevezésének jogát is sikerült megszerezniük. 1.6. Az iszlám megjelenése és az önállói pápai állam kialakulása A nagy nyugati hódításokkal szemben Keleten a fokozatos térvesztés volt a sorsa a keresztény egyháznak. Az iszlám hódítóításainak a VII. században egymás után esett áldozatul Szíria, Egyiptom, Észak-Afrika, tehát a birodalomnak éppen azok a provinciái, amelyek Róma és Kis-Ázsia mellett legjobban hozzájárultak a korai egyház fejlődéséhez. A Nyugatot is csak a Frank Birodalom ellenállása mentette meg a Pireneusi-félszigetet már elözönlött mohamedán áramlattól 8. Az arab uralom alatt a legtöbb helyen elkezdett hanyatlani a kereszténység. Ez együtt járt a világpolitikai súlypontok átrendeződésével. Az arab hódításoknak köszönhetően a Kelet-római Birodalom jelentősen meggyengült a Nyugattal szemben. A pápaság alkalmazkodott a fejleményekhez oly módon, hogy szövetkezett a Frank Birodalommal, azzal a céllal, hogy talán sikerül megalapítani az önálló pápai államot. Erre Kis Pippin idején kerülhetett sor, amikor megdöntötte a Meroving királyok uralmát, és szüksége volt egy felsőbb legitimációra. Ezt a pápától kapta meg, aki megszentelt olajjal királlyá kente Kis Pippint 9. Hálából az új király a longobárdok meghódítása után a pápának adományozott felső-és közép-itáliai tartományokat. A pápa minderre a Konstatin-féle adománylevéllel formált jogot. Az egyház helyzetét tovább erősítette, amikor II. Leó pápa 800-ban császárrá koronázza Pippin fiát, Nagy Károlyt a Szent Péter templomban. Ebben a korszakban jelenik meg a pápai diplomácia. Ezt követően azonban a pápaság sötét korszaka következik. Nem sikerül az egyház hatalmát megszilárdítani. Egyre több hamisított okirattal próbálnak a különböző pápák jogot formálni a római egyház primátusára, de egyelőre hiába. Ezt a korszakot a pápák és ellenpápák közti rivalizálás és hatalmi harcok jellemzik. 7 Klodwig frank király 498/499-ben vette fel a kereszténységet. A germánok megjelenése a népvándorlások következtében nagyban hozzájárult a Római irodalom megingásához, majd felbomlásához. 8 Poitiers-i csata, 732, Martell Károly győzelme az arabok fölött 9 751 a koronázás éve, és 754-ben alapozza meg az egyházi államot Kis Pippin adomány birtokaival. - 15 -
Végül az egyház megreformálására a tizenegyedik században kerül sor a Keleti Frank Birodalom királyainak segítségével. Ekkor születnek meg a cluny reformok. Megújítják az egyházi tisztségeket és új német, császárhű pápákat választanak meg. 1.7. A szakítás A keleti és nyugati egyházak közötti elidegenedésnek több oka is volt, mint például a kulturális különbségek (latin-görög nyelv), de az alkalmazott rítusokban is eltértek (más liturgia-szokások, az egyház felépítésének különbözősége). De ami a legfőbb oka volt a szakításnak, az a nyugati pápa egyre növekvő hatalma. Keleten ugyanis nem tettek különbséget az egyházak között, mindegyiket ugyanolyan fontosnak tartották, amolyan föderáció alakult ki az egyháztartományok közt, míg nyugaton a pápa egyre inkább arra törekedett, hogy hatalmát minél szélesebb körben terjessze ki, egy monarchikus, pápaközpontú egyház alakult ki. A végleges szakításra 1054-ben kerül sor, amikor is a római pápa kiátkozza Konstantinápoly püspökét és viszont. Innentől kezdve kibékülésre esély sincs, egy visszafordíthatatlan lépés született meg, amely évszázadokra biztosította a keleti és nyugati egyház szembenállását. Összefoglalva, a római pápa ekkor a következőkre alapozza hatalmát: a pápa Péter apostoltól, sőt magától Jézus Krisztustól eredezteti egyeduralmát a világban és az egyházon belül. Így a római egyház minden más egyház anyjának és fejének tekintendő, azok pedig engedelmességgel tartoznak neki. 1.8. VII Gergely pápa Közte és IV. Henrik német király között lezajló invesztitúraharc új színt visz a pápaság intézményébe. VII. Gergely igyekszik a gyakorlatban is megvalósítani az előbb elmondottakat, mégpedig a római pápa primátusának elvét, többek között azzal a követelésével, hogy minden világi fejedelem engedelmességgel tartozik a pápának. A német király és közte kibontakozó vita (a papok házasságáról) vezet a híressé vált Canossa-járáshoz, ami IV. Henrik kiátkozását követően történik meg 10. 10 Az invesztitúraharc ideje: 1075-1077 - 16 -
1.9. Keresztes háborúk II. Orbán pápa hirdeti meg elsőként a keletre irányuló szent háborúkat 1095-ben. Ez az a lépés, amely tovább mélyíti a kelet és nyugat közötti ellentéteket. III. Ince (1198-1216) pápasága jelenti ennek a kornak az egyházi csúcspontját. 1215-ben ő, tehát a pápa, nem a király vagy a császár, hívta össze a lateráni zsinatot, melyen újabb egyházi reformokat vezetett be. Valamint ő érte el a legnagyobb sikereket a keresztes háborúk során (Latin Császárság 1202-04) és neki köszönhető a ferences szerzetesrend integrálása a katolikus egyházba. Elmondhatjuk, hogy a középkorban az egyház véglegesen megszilárdította pozícióját a latin egyházon belül, sikerült megvalósítania az egyháznak az állammal szembeni elsőbbrendűségét, önállóságát. 1. 10. A reformáció 1. 10. 1. Előzményei: A francia birodalom egyre erősebbé vált, és lassan a vezető európai hatalmak között találhatjuk. Ezzel szemben azonban az egyház meggyengült a 14. századra. Egyre elterjedtebbé válik a nepotizmus 11, a korrupció, a kapzsiság, a nép és az egyházak pénzügyi kizsákmányolása. A pápák viszont nem érzékelik kellőképpen hatalmuk csökkenését. Mindez akkor válik igazán nyilvánvalóvá, mikor 1309-ben az új pápát már Lyonban kenik fel és székhelyét Avignon-ba helyezi át, ami így is marad egészen 1376-ig. Ennek ellenére a pápák tovább folytatják fényűző életmódjukat az egyház siralmas állapota ellenére. Az adókat, pedig egyre jobban megemelik vagy egyre erőszakosabb módon kényszerítik ki. Tehát a katolikus egyház elveszti vallási-erkölcsi vezető szerepét a nép és a királyok szemében. Nem csoda hát, hogy a pápaellenes ellenzék a tizennegyedik századra egyre erősebbé válik. Ezt a helyzetet a reneszánsz megjelenése csak tovább súlyosbítja. A fordulópontot Luther Márton jelenti, aki 1517-ben a wittenbergi kapura kiakasztja 95 pontját. A katolikus egyház számára a reformáció megjelenése ugyanakkora katasztrófát jelent, mint annak idején a keleti egyházakkal való szakítás. Luther a Szentíráshoz való visszatérést, annak elsődlegességét hangsúlyozza, csak úgy, mint Krisztus primátusát a 11 A pápa és a bíborosok rokonainak előnyben részesítése bizonyos tisztségek felosztásakor. - 17 -
szentekkel és az egyházi hivatalos közvetítőkkel szemben. Célja a keresztény élet megújítása minden területen. Kiemeli a kegyelem és a hit fontosságát az üdvösség megszerzésére tett mindenfajta vallási cselekedettel szemben. Nem tartja helyénvalónak az egyház azon igényét miszerint az egyházi hatalom fölötte áll a világinak, és hogy a pápa lenne a Szentírás egyedüli értelmezője. A katolikus egyház reakciója minderre az volt, hogy felszólította Luthert, vonja vissza tanait és vesse alá magát az egyház tanításának. Tehát elzárkóztak mindenfajta reform elől. A reformáció jelentősége: egy protestáns-evangélikus paradigmaváltás megy végbe, ami azt jelenti, hogy olyan egyházak jöttek létre, amelyek középpontjában Krisztus áll és az evangélium. A Bibliát immár németül is lehetett olvasni, majd egyre több nemzeti fordítás született. Luther átértelmezte a papság fogalmát, a szerzetességet, a papi nőtlenséget és más hagyományokat, ami az egyház számára olyannyira radikálisnak tűnt, hogy Luthert kiközösítették. Azt viszont már nem tudták megakadályozni, hogy a reformáció tana egész Európában elterjedjen. Luther tanai elsőként német területeken váltak népszerűvé és támogatói is innen kerültek ki, bár ezeken a területeken inkább egyfajta államegyházak működtek, a fejedelmek álltak az egyház élére. A reformáció azonban nem volt képes egységét megőrizni és még Luther életében több szakadás következett be. Egymással párhuzamosan több csoport és gyülekezet jelent meg, mindannyian más-más stratégiával. Először egy bal (pl. parasztháborúk, szabadegyházak) és jobboldali (német fejedelem-püpökök) szakadás következett be, majd pedig az utóbbin belül Luther tanai és Zwingli valamint később Kálvin tanai közt. Kálvin sokkal radikálisabban képzelte el az egyház megújítását. Megteremtette a modern kapitalista szellem kialakulásának lélektani feltételeit és elindította útjára a protestantizmust. Mindezzel párhuzamosan Angliában VIII. Henrik létrehozta az anglikán egyházat (1534), melynek lényege, hogy az egyház feje a király lesz a pápa helyett a katolikus egyház berkein belül. 1. 10. 2. Ellenreformáció: Ebben az időszakban bontakozott ki lassan az ellenreformáció folyamata, ami meglepő módon Spanyolországból indult ki, ahol ekkor a trónon I. Károly ült, aki később V. Károly néven koronáztak német császárrá. Ebben az országban virágzott az inkvizíció, és a király azon volt, hogy mindent megtegyen az egyház egységének visszaállításáért. II. Pál (1534-49) pápasága indította útjára a változást. Reformtervezetet dolgoztatott ki. Jóváhagyta a jezsuita rend létrehozását, Loyolai Ignác vezetésével. Ennek köszönhetően egy - 18 -
elit szerzetesrend jött létre magasan képzett tagokkal, akik az ellenreformáció képviselőivé váltak. Végül a pápa megnyitotta 1545-ben a trienti zsinatot. Közben megindult az újonnan felfedezett földrészeken is a keresztény hit terjesztése. A zsinat határozatai közé tartozott: tisztáztak pár félreértést a tisztítótűzzel, búcsúcédulákkal kapcsolatban; átszervezték a papnevelést; meghatározták a hét szentséget; újraszabályozták a miséket. Azonban szó nem esett a pápaság reformjáról, sem a pápa tévedhetetlenségéről vagy primátusának elvéről. Lényegében a zsinat az egyház rekatolizálásáról szólt, eszköz volt a reformátorok elleni harcban, tehát nem az egyház újraegyesítése állt a középpontjában. Ennek eredménye lett az egész Európát elborító vallásháborúk sorozata. Az 1648-ban megkötött wesztfáliai béke vetett véget a harmincéves háborúnak és ezáltal a német területeken folyó vallásháborúknak, ugyanis egyenlő jogokat biztosított mindkét felekezetnek és elismeri a református vallást. Ezzel lezárul egy korszak, melynek végére a katolikus erők teljesen kimerülnek, a római katolikus egyház pedig veszített hitelességéből, aminek következménye az lett, hogy elvesztette meghatározó vallási, társadalmi, politikai, kulturális erejét. 1. 11. Egy új kor eljövetele 1. 11. 1. Királyi abszolutizmus korszaka (1648-1789) Ez azt jelenti, hogy a politikai súlypontok Európa nyugati felére helyeződtek át, Franciaország, Anglia, és Németalföld irányába. A pápaság nemzetközi szerepe a wesztfáliai béke következtében meggyengült, helyére pedig nem lépett semmilyen új államok feletti intézmény. Európában a vezető hatalmi szerepet Franciaország szerezte meg: IV. Henrik (korábban hugenotta vallású) ugyan megkeresztelkedett és ez által a francia állam katolikus királysággá vált, de a vallás inkább a királyi abszolutizmus legitimálását jelentette. A kulturális életben is Franciaország vált meghatározóvá. Szinte minden területen hegemóniára tört. Azt figyelhetjük meg egészen a 17. század második feléig, hogy a pápaság visszaszorult és elzárkózott mindenfajta újítás elől, így a korszakalkotó eszmék, felfedezések sem a katolikus országokból eredtek. Ezzel szemben a keresztény ember szabadságát hirdető protestanizmus jobban tudott alkalmazkodni az új kor kihívásainak. - 19 -
1. 11. 2. A modernitás hatása, Cogito ergo sum! Bacon, Galilei (természettudomány), Descartes (matematika), Pascal (fizika), majd Spinoza, Leibniz, és Locke, Newton (fizika), Huygens, Kant, és Boyle. Ők azok, akik elindították a szellem forradalmát. Az emberi ész a modern világ elsőszámú irányadó értékévé vált. Csak az számított igaznak és kötelező érvényűnek, ami ésszerű is volt egyben. A filozófia, a természet, és a humánum vette át az elsőbbséget. Az egyház reakciója minderre a teljes ellenállás és elzárkózás volt, ekkor indult be az inkvizíció újabb rohama, a cenzúra és az index 12, megteremtve ezzel a félelem légkörét az egyház közelében. Ennek első példája volt Galilei pere, aki bebizonyította Kopernikusz 13 igazát a heliocentrikus világképről. Ezzel azonban az egyház mindinkább elősegíti a tudomány és a vallás teljes eltávolodását egymástól. A világban ekkor új fogalmak születnek, mint például a haladás vagy a történelem, a modern szó pedig új értelmet nyer. Az ember, mint egyén kerül az érdeklődés központjába. Az új földrészek felfedezése, pedig merőben új távlatokat nyit meg az emberiség előtt. Az emberek elkezdenek hinni abban, hogy a boldogság még ebben a világban megvalósítható. Elindul a felvilágosodás forradalma. A pápa pedig kénytelen feloszlatni a jezsuita rendet az abszolutista uralkodók nyomására. 1. 12. A francia forradalom 1789. augusztus 26. az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának elfogadása. Ez ezúttal az abszolutizmus végét és a demokrácia idejének eljövetelét jelenti. A nemzetgyűlés forradalmi törvényeket vezet be az egyház ellen, például elkobozzák az egyházi birtokokat, feloszlatják a szerzetesrendeket és az egyházmegyék határait a megyék határaihoz igazítják. Végül elrendelik, hogy minden papnak fel kell esküdnie a polgári alkotmányra. Róma válasza minderre a teljes mértékű elutasítás volt, elveti a vallásszabadságot, a lelkiismereti-, és sajtószabadságot is. Ennek hatására Franciaország és a Szentszék megszakította diplomáciai kapcsolatait. Valamint miután francia csapatok vonulnak be Rómába, a pápát megfosztják trónjától, és Franciaországba hurcolják. A forradalom eredményeként az egyház elveszíti birtokait és papságának jelentős részét. A nemzeti polgári alkotmány azonban nem válik általánossá, de ennek ellenére a katolikus egyház térvesztése 12 Betiltott könyvek listája. 13 1543, Kopernikusz: Az égitestek körforgása c. könyvének megjelenése - 20 -
francia területeken változatlan marad. Megszületik a nacionalizmus eszméje, majd később, pedig az imperializmus. 1814/15-ben létrejön a Szent szövetség a napóleoni háború lezárásaként. A pápa visszakapja államát, eltörlik a Code Napóleont és visszaállítják a forradalom előtti pápai törvényhozást. 1. 13. Az ipari forradalom A demokrácia térnyerésével párhuzamosan, hasonló gyorsasággal terjed a technikai forradalom Európa szerte a 19. század első felében. Ez azt jelenti, hogy változások mennek végbe a technika, a termelés, az energiatermelés, a szállítás, a mezőgazdaság, a piac, de a társadalmi struktúrák és a gondolkodás terén is. Megjelenik a munkásosztály és a másik oldalon, pedig a meggazdagodott gyárosok csoportja. Az ipari termelés nagy mértékű beindulása következtében megváltoznak a munkások szociális körülményei. Általánossá válik a dolgozók kizsákmányolása a minél nagyobb profit elérése érdekében, a nyomor csak egyre nő, a munkások egyre többet dolgoznak éhbérért és senki nincs, aki hatékonyan tudna kiállni érdekeik mellett. Ennek következménye lesz a szocializmus kialakulása és a munkásmozgalmak megjelenése. Az egyház álláspontja nem változik a modernizációval szemben. IX. Pius pápa elutasítja a modern gondolkodást, csak úgy, mint a papi egyesületeket és a bibliatársaságokat, és ő is elveti az emberi jogokat, a polgári házasságot, valamint mindenfajta újonnan megjelent eszmét (pl. naturalizmus, szocializmus, racionalizmus, stb.). így az egyház teljes mértékben kivonja magát a tudomány és művelődés területéről. Ennek egyik jele, hogy a tiltott könyvek listájára került a legtöbb elismert tudós, író műve. Ebben a probléma csupán annyi, hogy a modern világ Róma nélkül és ellenében alakult ki és így is halad tovább nem foglalkozva az egyház elutasító magatartásával. 1. 14. A pápai állam elvesztése 1869-ben ökumenikus zsinatot hívnak össze Vatikánban, melynek során főleg a pápa nyomására két dogmát fogadnak el 1870 nyarán: az egyik a pápai tévedhetetlenség, a másik a pápa primátusának dogmája minden egyes keresztény és nemzeti egyház felett. - 21 -
Azonban 1870. szeptember 20-án az olasz csapatok elfoglalják Rómát megszüntetve a pápai államot. Innentől kezdve a pápa kénytelen beérni egy törpeállammal, amely a Szent Péter bazilika körül található megtoldva a Castel Gandolfo-i nyári rezidenciával, valamint néhány, a Vatikán területén kívüli ingatlannal és épülettel. 1. 15. A 20. század pápái XIII. Leó (1878-1903): érdeme, hogy nyitottabbá tette az egyházat szociális és politikai irányba. Igyekezett rendezni mindenfajta politikai ellentétet, ami a pápai állam és a többi nemzetállam között húzódott. 1891-ben kiadta a Rerum Novarum-ot, egy szociális enciklikát, amelyben egy lehetséges harmadik utat fogalmaz meg támogatva az állami beavatkozást és a magántulajdont. X. Pius (1903-14): újjászervezi a római Kúriát, megpróbálja megújítani az egyházat, de reformjai nem elég hatékonyak. A külpolitikát illetően elutasít minden demokratikusparlamentáris tendenciát, és nem engedi a katolikus tanítás és a modern tudományok egymáshoz közelítését. Ennek érdekében pedig mindent bevet a modern gondolkodás kiszűréséért. Az első világháború kitörése egyben az eddig fontosnak vélt értékek csődjét jelenti. Megrendül a modern szemléletmód, csak úgy, mint a nacionalizmus, a kapitalizmus és a szocializmus is. Ennek következménye az olyan eszmék, ideológiák előretörése, mint a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus, alapot adva egy új világrend kialakulásának. XI. Pius (1922-39): szintén ellenzi a katolikus egyház nyitását a modern világ felé, támogatja a missziókat, az egyházi tudomány és művészetet, de ellenzi az ökumenizmust. Kötelezi az egyházat a születésszabályozás ellenzésére. Neki köszönhető az 1929-ben a Lateráni Egyezmény megkötése Mussolinival, melyben Olaszország elismeri a pápát Vatikán fejének és egyben a pápa állam szuverenitását. Ezután további egyezmények születnek például Spanyolországgal, Portugáliával és a hitleri Németországgal is. Ugyanakkor a pápa elítélte a nácizmust és megtagadta Hitler vatikáni fogadását is. - 22 -
XII. Pius (1939-58): IX. Pius vonalát követve modernitás-ellenes. Egy pápa, aki nem rendelkezett lelkipásztori gyakorlattal, fő tevékenységi köre a diplomácia volt. Szerepe vitatott a II. világháború során. Annyi bizonyos, hogy XII. Pius számára az egyház sorsa volt az elsődleges és ennek érdekében, pedig a kommunizmus, vagyis Sztálin megfékezése. Ezért is került sor 1933-ban a német-vatikáni konkordátum aláírására. XXIII. János (1958-63): új korszakot nyit a katolikus egyház történelmében, mégpedig a megújulás korszakát. Fontosabb intézkedései lefedik az evangélium korszerűbb hirdetését, a többi keresztény egyházzal, a zsidósággal és más világvallásokkal való szorosabb együttműködést, a modern világgal szembeni nyitottságot, valamint az emberi jogok támogatását. Tudatosan törekedett arra, hogy a zsidósággal javítsa a katolikus egyház kapcsolatát. 1962. október 11-én megnyitja a II. Vatikáni zsinatot. A zsinat elismerte, hogy a katolikusok is vétkesek az egyházszakadásban, valamint, hogy folyamatosan reformokra van szükség az egyházon belül. Az egész katolikus egyház számára az ökumenikus közeledést tűzi ki célul, ami azt jelenti, hogy a többi keresztény közösséget is egyháznak ismerik el. Továbbá fordulópontként az egyház a lelkiismereti- és vallásszabadságot támogatólag elfogadja, beismeri az antiszemitizmus bűnben való részesség alapvető vállalását, és pozitív közeledést fejez ki a zsidóság felé, ahonnan a keresztény vallás ered. Elfogadja a kereszténységen kívüli üdvözülés elvi lehetőségét. Hangsúlyozza a helyi egyházak jelentőségét az egész egyházon belül. Azonban hiába voltak a zsinatnak korszakalkotó intézkedései, az egyház nem tudta teljesen megreformálni azt a római rendszert, amely a 11. században vált általánossá, és ami a pápának és a Kúriának egyeduralmat biztosít az egyházon belül. A zsinat ideje alatt XXIII. János sajnálatos módon elhunyt, utóda VI. Pál (1963-78): Továbbra is fennmaradt a tekintélyelvű pápai irányítás. A pápa egy újabb enciklikát adott ki a fogamzásgátlás ellen, még jobban mélyítve a társdalom és az egyház közti szakadékot. Ekkor alakul ki az egyház azon ellentmondásos viselkedése, mely szerint kifelé, a világ felé haladónak mutatkozik, befelé viszont konzervatív (pl. enciklikát adnak ki a cölibátus szükségességéről). II. János Pál (1978-2005): II. János Pál pápa nemcsak egyháza álláspontját képviselve, hanem személyes meggyőződésből is konzervatív volt, ugyanakkor elődeihez képest liberálisabbnak számított. A pápa többször is felemelte szavát az abortusz, az eutanázia, a - 23 -
halálbüntetés a születésszabályozás ellen, valamint elítélte a homoszexuálisokat. Ugyanakkor nagy népszerűségnek örvendett, főleg az utazásai miatt, kereste a kibékülést a zsidókkal és a többi nagy egyházzal, elismerte a katolikus egyház történelmi bűneit, túlélte a kommunizmust. XVI. Benedek (2005-): Pápaként mondott első miséjén, 2005. április 19-én többször is emlékeztetett a XXIII. János által összehívott II. Vatikáni zsinat döntéseire, és leszögezte, hogy II. János Pál pápa irányvonalát kívánja folytatni. A fejezetmegírása során felhasznált irodalom: Küng, Hans: A katolikus egyház rövid története, Budapest, Európa, 2005 Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története, A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1979 Pierrard, Pierre: A katolikus egyház története, Szeged, Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó Kft., 1994-24 -
2. A katolikus egyház felépítése A katolikus egyház a legnagyobb keresztény felekezet a mintegy egymillió hívőjével. Célja Jézus Krisztus tanításainak továbbörökítése, és a hívők üdvösségre jutásának biztosítása. Mindez Szent Péter és az apostolok utódaira épül, akik évszádok óta fáradoznak az egyház fenntartásán. Isten népét kétfajta csoport alkotja, a világiak és a papok, más megnevezéssel a laikusok és a klerikusok. Ebben a fejezetben a klérussal szeretnék bővebben foglalkozni, azzal, hogy hogyan is épül fel pontosan az egyházi hierarchia. 2. 1. A pápa Latinul Pontifex Romanus, a papasz görög szóból ered, és jelentése: atya. A pápa az egyház forrása és alapja. Róma püspökeként a pápa Krisztus földi helytartója, Szent Péter utóda, az egyetemes egyház legfőbb pásztora. A hit, az erkölcs és engedelmesség kérdésében és az egyház kormányzásában teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van. Mindemellett a pápa a Nyugat pátriárkája, Olaszország prímása, a római egyháztartomány érseke és metropolitája, Vatikán Városállam államfője. A pápa a tanítóhivatalánál fogva tévedhetetlen, amikor kihirdet egy meghatározott tanítást a hit és erkölcs kérdésében, ennek elfogadása minden hívő számára kötelező. Liturgikus jelvénye a ferula, ami egy keresztben végződő pásztorbot. Itt szeretném bemutatni azokat a fontosabb dokumentumokat, melyeket a pápa időközönként kiad. Ezek jelentik az eszközt a pápa számára, hogy véleményt nyilvánítson, törvényt hozzon, vagy akár létrehozzon egy új intézményt. Érdemes ismerni ezeket a dokumentumokat, hiszen én is többször találkoztam olvasmányaim során ezekkel a kifejezésekkel és sokszor nem tudtam pontosan, mit takarhatnak. Valójában pedig igen fontos eszközök a pápa számára a kommunikáció szempontjából. Enciklika: latinul körlevelet jelent. Két fajtája van. Az egyik a levél-enciklika, ami az egyetemes tanítóhivatal legünnepélyesebb dokumentuma. Általában a püspököknek és a híveknek szól. A másik az episztola-enciklika egy ország vagy egy meghatározott terület - 25 -
püspökeinek szólnak kevésbé fontos témával. Tanbéli témákkal foglalkozik, mindig szerepel rajta a pápa aláírása. Kezdő szavairól nevezik el. Apostoli buzdítások: kevésbé ünnepélyes, mint az enciklika, részletesen kifejtik az adott témát. Ezen a dokumentumon is szerepel a pápa aláírása. Apostoli konstitúciók: a pápa a konstitúciókkal hirdet ki törvényeket vagy alapít intézményeket, esetleg módosítást visz véghez az egyházi életben Apostoli levelek: olyan alkalomból adják ki, mint például a boldoggá vagy szentté avatás, bíborosi kinevezések. Van, hogy az ünnepélyes bulla formáját kapja. Léteznek motu proprio datae apostoli levelek is, amelyek irányelveket tartalmaznak vagy a pápa egy ünnepi esemény alkalmából küldi egy személynek vagy csoportnak. 2. 2. A püspökök Az apostolok utódai. A püspökök azon kívül, hogy lelkipásztorai saját helyi egyházuknak, aktívan részt vesznek az egyház egészének vezetésében. Testületüknek csakis a pápával együttesen van hatalma, viszont ebben az esetben teljes hatalma van az egyház egésze felett. Erre a hatalomra a felszentelésük jogosítja fel őket, ez adja meg a teljes papságot, és a hatalmat saját részegyházuk kormányzásához. A helyi egyházak vezetésében a diakónusok és a papok segítik a püspököket, akiket ő maga szentel fel. További címeket is elnyerhetnek, mint például, kinevezhetik őket monsignore-nak, egy meghatározott szolgálat elismeréseként, vagy érseknek, egy metropolita egyházmegye élére. Ekkor a pápa egy palliumot 14 nyújt át az új érseknek. Ez fejezi ki a főpásztori hatalmat. Valamint püspököket neveznek ki bíborosoknak 15 is. Egyéb címek a pátriárka vagy prímás, melyek egyes püspöki székekhez kapcsolódnak, de csupán tiszteletbeli jelentőségük van. A püspöki szinódust VI. Pál hozta létre 1965-ben a II. Vatikáni Zsinaton, azzal a céllal, hogy elősegítse az egyházon belüli hatékonyabb együttműködést és információáramlást, így az egyház központi intézményévé válva. Valamint a szinódus létrehozásának célja volt az evangélium hirdetésének világszintű kiterjesztése. Általában az egyetemes egyházzal kapcsolatos, dogmatikus kérdésekkel foglalkozik. Közvetlenül a pápa alá van rendelve, tanácsadó funkcióval rendelkezik. A szinódus elnöke maga a pápa, tagjai pedig a püspöki karok képviselői. 14 Lásd a liturgiaszokásokról szóló fejezetben. 15 A bíborosi méltósággal a pápaválasztásról szóló fejezetben foglalkozom részletesebben. - 26 -
A püspöki konferencia szintén egyfajta püspöki gyűlés, melyen azok a püspökök vesznek részt, akik egy meghatározott földrajzi egység latin rítusú területeit vezetik. 2. 3. A papok Az egyházi rend szentségének második foka a papi rend. Ők jelentik a papságot, akiknek joguk van istentiszteletet tartani, gyóntatni és az evangéliumot hirdetni az egyház nevében. Legfontosabb feladatuk a hívek lelkipásztori gondozása, az egyházi közösség szolgálata, hiszen ők állnak a legközelebb az emberekhez, közvetlenül érintkezhetnek akár nap, mint nap, nem úgy, mint a püspökök esetében. Csakis nőtlen férfiakat szentelnek pappá a nyugati katolikus egyházakban. Szolgálatukban a püspököktől függenek. Minden papnak egy egyházmegyéhez vagy szerzetesrendhez kell tartoznia, feladatát pedig püspökével összhangban és egyetértésben kell végeznie. 2. 4. Diakónusok Az egyházi hierarchiában ez jelenti a legalsó fokozatot. A szó jelentése szolgáló. Ők nem papok, tehát nem rendelkeznek a misézés és a gyóntatás jogával. Feladatuk az egyházközösség és a papok munkájának segítése. Elvileg ez a tisztség jelentené a pappá szentelés felé vezető út egyik lépcsőjét, de a II. Vatikáni Zsinat óta ez a tisztség már nős férfiak számára is elérhetővé vált. 2. 5. Egyházmegyék és részegyházak Az egyházmegyék élén állnak a megyés püspökök 16. Az egyházmegyék a részegyházak alaptípusai. Részegyházaknak nevezzük azokat az autonóm keresztény közösségeket, amelyek az egyház szerves részét alkotják, és saját hierarchikus struktúrájuk van. A pápa 16 A többi püspököt címzetes püspöknek nevezik. - 27 -
valamennyit egy-egy főpásztorra bízza, akik általában püspökök, de minden esetben püspöki hatalmuk van. 17 Az egyházmegyéket a hívek, a püspökök, és az egyházmegye papjai alkotják. A hívek általában területi alapon szerveződnek. Az egyházmegyék további plébániákra oszthatók fel abból a célból, hogy könnyebben lehessen tartani a kapcsolatot a hívekkel. Az egyházmegyék egyháztartományokba tömörülnek, ezeken az összejöveteleken a legjelentősebb egyházmegye püspöke az elnök, az ő megyéjét metropóliának (vagy érsekségnek) nevezzük, őt pedig metropolitának (vagy érseknek). 2. 6. Szerzetesrendek A hívek olyan kisebb-nagyobb csoportja, akik engedelmességi, szegénységi és tisztasági fogadalmukkal egy családot alkotnak, amelyet az alapító hívott életre. 18 A történelem alakulásával párhuzamosan jöttek létre a különböző rendek. Kiindulópontnak tekinthetjük a remetéket, a magányosan élő, aszketikus életet folytató, csak az imádságnak élő hivőket. Majd közösségekbe tömörülve, egy meghatározott szabályzatot követve kezdtek kialakulni az első rendek, a tagok ekkor már monostorokban vagy apátságokban éltek. Szent Ágoston tanait követve szervezték életüket, mint például a cölibátus intézménye. Majd jöttek a keresztes háborúk és a lovagrendek, ezzel párhuzamosan pedig a női, valamint a kolduló rendek. Ezt követően pedig már ugrásszerűen nőtt a különböző szerzetesrendek száma és fajtája egyaránt. Virágkorukat a 14. században élték. Mára körülbelül egy millió tagja van összesen a világon létező rendeknek. A nemek szerinti arányok szerint ennek 93%-a női tag és csupán 7%-a férfi. A legtöbb szerzetes természetesen Európában található, ezek száma 368 988 ezer fő. A következő táblázat a katolikus egyház felépítését mutatja a 2002-s évre vonatkozóan: 17 Forrás: Pietro Brunori, A katolikus egyház c. könyve. 18 Forrás: Ignazia, Maria Agelini: A katolicizmus c. könyve, Gondolat-Szent Gellért Kiadó, Budapest-Szeged, 1991. - 28 -