Út a keresztre Görögország kálváriája

Út a keresztre Görögország kálváriája Artner Annamária Az adósságprobléma kifejlődése Költségvetési hiány Görögország mindig is nagy deficitre hajlamos és magas adósság/gdp aránnyal rendelkező ország volt. Költségvetési bevételei rendre lényegesen elmaradtak kiadásai mögött, amelyek 70-75%-át a bér-, nyugdíj- és egyéb társadalombiztosítási kifizetés jelentette. Erre szokás azt mondani, hogy a lakosság a lehetőségein felül fogyasztott. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a költségvetési kiadások GDP-beli aránya egészen a válságig 45% körül alakult, ami még némiképpen kisebb is, mint a németeké, vagy akár az EU27 átlaga. A gond a bevételek ettől lényegesen (a válság előtti évtizedben átlagosan kb. 5 százalékponttal) elmaradó mértékében keresendő. Az EU 2004-es bővülése előtti, még 12 tagú eurózónában Görögország mellett Írország, Portugália és Spanyolország esetében a legkisebb a költségvetési bevételek GDP-hez mért aránya. Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt a gyengébb gazdaságok a termelésnek ezzel a kisebb terhelésével igyekeznek kedvező beruházási légkört teremteni a hazai és a külföldi tőke számára (gondoljunk például a híresen alacsony ír profitadóra). Másrészt, szintén versenyképességi okok miatt, a gyengébb országokra inkább jellemző az adóelkerülés, mint a fejlettekre. Ez nem egyszerűen kulturális, hanem nagyon is piaci kérdés. A kisebb, gyengébb tőkék, valamint a munkaerőpiacról kiszorult rétegek számára sokszor a feketegazdaság kínálja a boldogulás egyetlen lehetőségét, ami aztán rendszerint nehezen megváltoztatható habitussá is válik. Ilyen helyzetben (ahogy Magyarország több évtizedes története is bizonyítja) a lakosság életszínvonalának emelése általában állami eladósodáshoz vezet. Ez a túlköltekezés a jelenlegi válságos helyzetben megfellebbezhetetlen érvként szolgálhat a görög (de akár az ír, a portugál vagy a spanyol) megszorítások mellett. Pedig a költségvetési olló kinyílása szorosan összefügg az országnak az európai centrumhoz mért viszonylagos fejletlenségével. A konjunktúrák, különösen a hitellel táplált eszközbuborékok a kisebb tőkékkel ellátott országokban értelemszerűen a kisebb 2012. nyár 165

Artner Annamária tőkék virágzásához vezetnek, annak a szférának a felduzzadásához, amely hajlamosabb az adóelkerülésre. Ehhez járul még rendszerint a kormányoknak a konjunktúrát meglovagolni igyekvő vállalkozásbarát adópolitikája, a bérek, juttatások növelésének népszerűségi okokból is csábító lehetősége, valamint a növekvő GDP mellett kedvezőnek mutatkozó adósságfinanszírozási kilátások. A görög adósságállomány hosszú évek óta növekvő, de a GDP-hez mért aránya az eurózóna-tagság előtti években mérséklődött: 1999-ben 94%-ot tett ki. A csökkenő arányt magyarázhatja a maastrichti kritériumok teljesítésére való törekvés, tehát a fiskális fegyelemnek a külső elvárásokhoz igazítása mind ténylegesen, mind a valós folyamatokat elfedő ügyeskedéssel, azonban a későbbi események megmutatták ennek a kívülről ráerőszakolt fegyelemnek a korlátait is. Megjegyzendő, hogy az euró bevezetése érdekében több kormány így például az olasz is alkalmazott kreatív könyvelést, amelynek révén a valóságosnál kisebb költségvetési hiányt és eladósodottságot mutattak ki. Ezt az eljárást a görögök a közös valuta bevezetése után is követték, elkerülendő a túlzott deficit eljárást, amelynek a következményei egyébként a gyakorlatban nem voltak súlyosak. Az Unió azóta szigorúbban ellenőrzi a költségvetéseket, és eltökélt a költségvetési hiányok tényleges pénzbeli büntetése mellett is. Igen fontos tanulság, hogy az adósságállomány növekedése éppen az eurózónába való belépést követően gyorsult fel, de különösen 2004 után (részben az olimpiai kiadások, részben az eurózóna kulminálódó hatása miatt). A jelentős gazdasági növekedési ütem azonban az adósságrátát egészen a válságig, pontosabban a válságkezelésig (a 2008. őszi első bankmentésig) a GDP 100%-a közelében tartotta. Ám ezt követően gyors romlás következett: az adósságnak a GDP-hez mért aránya az Eurostat korrigált adatai szerint 2008- ban még 105,4%, 2010-ben 144,9% volt, 2011 végére pedig már elérte a 160%-ot (1. ábra). A kormányzati politika szerepe A 2000-es években éppen a korábbi negatív tapasztalatokkal összefüggésben az EU számbevételi rendszere is megváltozott, amit mint később kiderült a görög kormány nem követett. Az Unió 2004-ben, még a balközép Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) által vezetett kormány idején, a költségvetés felülvizsgálatát követelte meg, amiből kiderült, hogy az nem többlettel, hanem évek óta jelentős (2004-ben a GDP 7,4%-át kitevő) hiánnyal zárt. Ezt követően a jobbközép Új Demokrácia került hatalomra, az EU-csatlakozást végbevivő Konsztantin Karamanlisz unokaöccsével, Kosztasz Karamanlisszal az élén. Ez a kormány a költségvetési korrekciókat (és, mint később fény derült rá, további trükköket ) hajtott végre, miközben a telekommunikáció fejlesztése mellett liberális és privatizációs politikát folytatott, ami azonban több tekintetben (például 2007-ben a magánegyetemek engedélyeztetése kapcsán) a társadalom heves ellenállásába ütközött. Ráadásul a költségvetési adatszolgáltatás ügye sem jött rendbe. 166 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája millió euró 160,0 140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 1. ábra Görögország bruttó konszolidált államadóssága 1995-2010 (millió euró és százalék) millió euró a GDP %-ában 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 350 000,0 300 000,0 250 000,0 200 000,0 150 000,0 100 000,0 50 000,0 0,0 százalék 2012. nyár 167

Artner Annamária Amikor a 2008-as válság hatására szükségessé vált megszorításokba a Karamanliszkormány belebukott, és 2009 októberében ismét a Paszok került hatalomra, kiderült, hogy sokkal nagyobb a hiány, mint azt addig vélték. A szőnyeg alatti eladósodáshoz a nemzetközi pénzügyi körök is hozzájárultak, olyan neves képviselőikkel együtt, mint az USA pénzügyminisztereit adó Goldman Sachs. Ez utóbbi a Karamanlisz-kormánnyal olyan határidős ügyleteket kötött, amelyekben az akkori készpénzfizetésért cserébe a görög kormány jövőbeli reptéri illetéket, autópályadíjat, szerencsejáték bevételt stb. adott át. A swap-ügyletek révén kedvező árfolyamon kereskedtek valutákkal is. Mindezt technikailag nem hitelfelvételként (hanem, például a jövőbeli illetékekkel kapcsolatos ügyleteknél, egyszerű adásvételként) lehetett elkönyvelni, papíron tehát nem növelte az adósságot. Mint arról több forrás is beszámol, ilyen modern üzleti megoldásra vonatkozó ajánlatot a Jeórjiosz Papandreu által vezetett új Paszok-kormány is kapott 2009 novemberében a Goldman Sachstől. Az euró hatása A fentiek ellenére, a görög egyensúlytalanságot nem lehet teljes egészében, vagy akár alapvetően kormányzati hibákkal magyarázni. A költségvetési hiányban lecsapódó egyensúlytalanságok és így nagyrészt maguk a kormányzati hibák is a versenygazdasági szükségszerűségekből sarjadtak. A relatív alulfejlettség szimptómái (a laza költségvetésre, a feketegazdaságra, az eszközbuborékra és a külső egyensúlytalanságra való hajlam) a valutaövezetben jó táptalajra találtak, nem utolsósorban éppen azért, mert az erősebb európai piaci szereplők számára könnyű tőkenyereség realizálását tették lehetővé. A közös valuta kapcsán előnyként szokták emlegetni a tranzakciós költségek csökkenését és a spekulációs pénzpiaci támadásokkal szembeni nagyobb védettséget. Kevesebb szó esik azonban arról a fokozott, bár rejtettebb sebezhetőségről, amit az egységes valuta a fejletlenebb gazdaságnak okoz. A tranzakciós költségek csökkenése azok számára gyümölcsöző, akik jelentős mértékben képesek a nemzetközi tranzakciókra, tehát nemzetközileg versenyképesek. Ugyanakkor a könnyített pénzmozgás nemcsak a termelő beruházásokat, hanem (és még inkább) a portfólió- és a tisztán pénzügyi befektetéseket, valamint a hitelezést is felszabadítja, miközben a valuta értéke nem a nemzetgazdaság, hanem az annál erősebb zónatagok teljesítőképessége alapján alakul. Az alapképlet a kevésbé fejlett zónatagok számára tehát ez: nagyobb infláció a valuta felülértékeltsége egyensúlyromlás. 2 A közös valuta a gyengébb tagországok számára az egyensúlytalanságot is magában hordja. Az euró bevezetésével a görög gazdaság nyitottsága, a külső és belső piaci érdekeknek, rövid távú profitszempontoknak való kiszolgáltatottsága nőtt, amit az alábbiakban illusztrálunk. 168 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája 2. ábra 3 12 000 A görög termelőeszköz-beruházások szerkezete 2000-2010 (millió euró) 10 000 8 000 6 000 Bruttó állótőke-képződés Fémtermékekek, gépipar Közlekedési eszközök 4 000 Lakóingatlanok Egyéb építkezések Agrártermékek 2 000 Egyéb 0 2000 Q1 2000 Q3 2001 Q1 2001 Q3 2002 Q1 2002 Q3 2003 Q1 2003 Q3 2004 Q1 2004 Q3 2005 Q1 2005 Q3 2006 Q1 2006 Q3 2007 Q1 2007 Q3 2008 Q1 2008 Q3 2009 Q1 2009 Q3 2010 Q1 2010 Q3 2000-es konstans árakon, szezonális kiigazítással Forrás: Hellenic Statistical Authority millió euró 2012. nyár 169

Artner Annamária Az elsősorban a német gazdaság erejéhez igazodó euró a kevésbé termelékeny görög nemzeti munkához képest túlértékeltté vált, miközben az alacsony eurókamatok a magasabb görög infláció mellett negatív reálkamatot eredményeztek, és kedvezővé tették a görögországi hitelfelvételt. Ez a lehetőség az európai bankokat is az országba csábította: amire nem volt módjuk a kisebb inflációjú, erősebb hazai gazdaságban, azt megvalósíthatták a gyengébb, nagyobb inflációjú országokban. A bő hitelkínálat fellendítette a vásárlásokat, az ingatlanberuházásokat és az azokon realizálható profittömeget nemcsak Görögországban, de Írországban, Portugáliában, Spanyolországban is. Ezt illusztrálja a görög bruttó állótőke-képződés szektorális alakulását mutató 2. ábra, amelyről jól leolvasható az ingatlanszektor természetellenes felfutása. Az euró segítségével felduzzadt eszközbuborékok a lakossági és a vállalati, majd (ezek mentése és a válság terheinek terítése végett) az állami szféra eladósodásához, a jövő elzálogosításához vezettek. Ám nincs eladósodás hitelezés nélkül. A kialakult eszközbuborékért a felelősség nem kevéssé az ebből busás hasznot húzó (jórészt német és francia) bankokat, pénzintézeteket terheli. A válság előtt, 2007 decemberében az európai bankoknak 274,8 milliárd eurónyi követelésük feküdt a görög bankokban több, mint akár Finnországban, Svédországban vagy Svájcban! Ennek közel fele (130,6 milliárd euró) elsősorban francia, másodsorban német bankok érdekeltsége volt. A pénztőke Görögország iránti érdeklődését tükrözi a külső egyensúly szerkezete is. A 3. ábrán látszik a görög portfóliómérleg (a kiáramló és a bejövő portfólióberuházások egyenlege), valamint a bankokba áramló pénzeket és hiteleket tartalmazó, egyéb pénzügyi áramlások egyenlegének különösen a 2000-es évek közepétől jelentős javulása. A félperifériás helyzetű országok kisebb versenyképességük okán szükségszerűen cserearány-veszteséget könyvelnek el a náluk termelékenyebb és erősebb vállalatokkal rendelkező országokkal szemben: importjuk egységára jobban nő, mint exportjuké. A magasabb belföldi költségek és árak teret adnak az importár-emelkedésnek, miközben az exportőrök nem tudják érvényesíteni a magasabb költségeiket az exportárakban. E résbe nyomul be a feketegazdaság, hiszen termelékenységi előny híján, a magasabb belföldi költségek nyomása alatt ennek révén lehet az árakat a versenyképes szintre leszorítani, és így fenntartani, növelni az exportot (Görögország esetében ide főként a szolgáltatások tartoznak, pl. a turizmus vagy a tengeri szállítás). A versenyképesebb külpiaci szereplők a spontán piaci mechanizmusokon keresztül hasznot húznak az állami eladósodásból, sőt gerjesztik azt. A gyengébb országok számára a képlet: magasabb költségek feketegazdaság eladósodás. Egy ilyen helyzetben az önálló monetáris politika a valuta leértékelésével a hazai gazdaság segítségére siethet, rögzített árfolyam esetén azonban erre nincs mód. Az euró ilyen rögzített árfolyamú valuta szerepét játszotta Görögországban és a többi perifériás eurózóna-országban, ami szükségszerűen az euró reálfelértékelődéséhez vezetett számukra. Ez visszahatott a versenyképességükre, ösztönözte a feketegazdaságot, egyszóval táplálta az amúgy is romboló mechanizmusokat. 170 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája 50 000,0 40 000,0 30 000,0 20 000,0 10 000,0 0,0-10 000,0-20 000,0-30 000,0-40 000,0-50 000,0 3. ábra 4 Görögország külső egyensúlya 2000-2010 (millió euró) Tőkemérleg Pénzügyi mérleg (FDI, portfólióbefektetések) Folyó és tőkemérleg együtt Kereskedelmi mérleg (áruk) Szolgáltatásmérleg 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Jövedelemmérleg Folyó transzferek (pl. adósságtörlesztés) Folyó mérleg (áruk, szolg.-ok jövedelmek) FDI-mérleg Portfólió mérleg Egyéb pénzügyi áramlás (pl. bankszámlák, állami hitelek) millió euró 2012. nyár 171

Artner Annamária 5 0-5 -10-15 -20-25 4. ábra 5 Cserearány (export egységár/import egységár) változása 2000-2007, százalék Görögország Finnország Ausztria Spanyolország Franciaország Németország Hollandia Írország Belgium Olaszország Portugália Luxemburg 172 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája Az eurózónához való csatlakozás után romlott az EU-val és az azon kívüli országokkal folytatott görög kereskedelem egyenlege és a jövedelemmérleg, de megtorpant a szolgáltatásmérleg-többlet növekedése is (l. 3. ábra). 2000 és 2007 (a válság előtti utolsó év) között a belföldi fogyasztói áremelkedés 26,3% volt, míg az import egységára 23,3%- kal nőtt. Ugyanezen idő alatt a görög áru- és szolgáltatásexport értéke 35, az importé viszont 58%-kal emelkedett. A 12 tagú eurózónában Luxemburg és Portugália után a görög cserearányromlás volt a harmadik legnagyobb (l. 4. ábra). A görög egyensúlytalanság tehát az euró nélkül nem öltötte volna a mai méreteket. Az ország gazdaságának gyengeségeit a közös, számára túlértékelt valuta felerősítette, és jövedelembevonás helyett jövedelemkiáramlást okozott. A kormányzati hibák csak a gazdaság (fél)perifériás helyzetéből következő nemzetközi tőke- és pénzmozgás, valamint az euró felülértékeltsége okozta károk után következnek a görög válságokok sorában. Jóléti felzárkózás a Balassa Samuelson-hatás A fent leírt folyamatok (hitelezés, kereslet, a hazainál olcsóbb import) olyan látszatkonjunktúrát generáltak, amelyek elfedték a tőkemegtérülés már régóta meglévő válságát. A görög gazdaság a 2000-es években lendületesen (2003 és 2007 között évi átlag közel 4%-os ütemben) bővült. Ez az időszak ugyanakkor ellentétben a Görögországról mára kialakult általános képpel jelentős termelékenységnövekedést is hozott. Az Eurostat adatai szerint az egy munkaórára jutó GDP alapján számított görög termelékenység a németnek csak 43%-át tette ki 2000-ben, de 2007-ben már 45,8%-át, 2009-ben pedig 48,8%-át. Mindeközben a közhiedelmekkel szintén szöges ellentétben a görögök dolgoztak a legtöbbet az EU27-ben: a 2000-es években végig heti átlag 42-43 órát (miközben a német adat nem érte el a 36 órát). A termelékenység emelkedéséből adódó versenyképesség-javulást azonban lerontotta a növekvő egységnyi munkaerőköltség. A lendületes növekedést hozó évek alatt ugyanis egyfajta jóléti felzárkózás következett be, ami pontosan követi a Balassa Béla és Paul Samuelson által leírt, a fejlődőben lévő gazdaságokra jellemző inflációs és bérnövekedési spirál mechanizmusát. Mindehhez járult a 2004-es olimpia beruházásnövelő hatása. E tényezők a bizonyos fokú jóléti felzárkózást lehetővé, a szociális állapotok pedig indokolttá tették. A görög munkavállalók ugyanis régóta jelentős lemaradásban voltak és vannak (!) a fejlettebb európai országokban élő társaikhoz képest úgy az ellátások színvonalát, mint a GDP-ből való részesedésüket tekintve. A ma sokat emlegetett bőkezű görög nyugdíjrendszer a magyarhoz hasonlatos problémákkal küszködik. Így például nagy a korán nyugdíjba menők aránya, ami a kiterjedt állami szférának és e szféra sajátosságainak köszönhető. Ennek okait is a viszonylagos alulfejlettségben lelhetjük meg. A görög állami szféra kiterjedtségét egyfelől 2012. nyár 173

Artner Annamária az 1974 utáni demokratizálódási folyamatok, másfelől a bizonytalan munkaerő-piaci helyzet okozta. Az állami állás biztonságot jelent, viszont az állami fizetések nem magasak. Így a (fizetésekhez mérve nagyarányú) nyugdíjak sem azok. Átlagos értékük 20%-kal az EU27 és 30%-kal az eurózóna (12 ország) átlaga alatt van (vásárlóerő-paritáson 5 és 15% a lemaradás); a spanyol, portugál és ír nyugdíjakkal van egy csoportban, s csak a kelet-európai országokat, illetve Ciprust és Máltát előzi meg. Az Eurostat adatai szerint a munkakompenzáció (a továbbiakban röviden: bérek) aránya a görög GDP-ben 33-35%-ot tett ki a mögöttünk álló évtizedben, szemben az EU27 48-50%-os átlagával. Az összes társadalombiztosítási juttatás (nyugdíj, táppénz, munkanélküliségi ellátás stb.) együttes aránya a GDP-ben a görögöknél 2007-ben 24,8% volt, ami kissé alacsonyabb, mint az eurózóna 12 országának vagy az EU27-nek az átlaga. A bérek és TB-juttatások együttes aránya a görög GDP-ben a 2000 és 2008 között 59%-ról 62%-ra nőtt, de még így is messze elmaradt az EU27 75%-os átlaga, sőt még a magyar arány (69,4%) mögött is. Az euróövezeti tagság idején a jóléti felzárkózás tehát Görögországban csak szerény mértékű volt. Bármennyire is kicsi azonban ez a jóléti felzárkózás nemzetközi összevetésben, a világpiaci versenyben a görög versenyképesség relatív romlását jelentette. Ezt illusztrálja az 5. ábra, amelyről leolvasható, hogy Görögországban (más, az eurózóna válsága által ma leginkább érintett országokkal együtt) 1999 és 2007 között csökkent a profit aránya a GDP-n belül. Az eddigiekben bemutattuk a görög egyensúlytalanság kialakulásának legfontosabb reálgazdasági okait. A továbbiakban arról lesz szó, hogyan és miért súlyosbodott a válság, és hogyan és milyen következményekkel igyekeztek kezelni a kormányok a kialakult helyzetet. A válság kiéleződése A válságot súlyosbította a pénzpiaci bizalmatlanság, amely részben szintén a reálgazdasági adottságokban (Görögország félperifériás helyzetében) gyökerezik, részben a kormányok (megint csak a félperifériás gazdaságokra jellemző, tehát alapvetően objektív okokkal magyarázható) magatartásában. A válság első jelei 2008 őszén jelentkeztek, a görög bankokon keresztül. A kormány egyrészt már ekkor garanciát vállalt minden 100 ezer euró feletti bankbetétre, másrészt 28 milliárd eurós mentőcsomagot kínált a bankoknak, ami akkor a GDP 12%-ával ért fel, és meglódította az állami eladósodást. Ekkor tették meg az első lépést a magántőkeveszteségek államosítására, amely a válságkezelés általános receptje szerte a világban. 174 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája 5. ábra 6 Bruttó profit és vegyes jövedelem GDP-beli arányának változása 1999 és 2007 között (százalékpont) Ausztria; 5,1 Luxemburg; 3,4 Németország; 3,1 Belgium; 2,5 Euróövezet (12 ország); 1,6 Hollandia; 1,4 Finnország; 1,3 Spanyolország; 1,3 Franciaország; 0,9 Olaszország; -1,1 Görögország; -1,4 Portugália; -1,7 Írország; -1,8 Forrás: Eurostat 2012. nyár 175

Artner Annamária Itt jegyezzük meg, hogy állami garancia véd egyéb, hatalmas pénzalapokat is. Így például az Új Gazdasági Fejlesztési Alapot, vagy a vasút (Hellenic Railway) és az athéni közlekedési vállalat adósságait. Az államilag garantált összeget 107 milliárd euróra becsülik. 7 6. ábra 8 A görög külső adósság elemei 2002-2010 (millió euró) Bruttó külső adósság I. Kormányzat II. Monetáris hatóságok (Bank of Greece) III. Egyéb monetáris pénzügyi intézmények 2010 Q4/3 2010 Q3 2010 Q2 2010 Q1 2009 Q4 2009 Q3 2009 Q2 2009 Q1 2008 Q4 2008 Q3 2008 Q2 2008 Q1 2007 Q4 2007 Q3 2007 Q2 2007 Q1 2006 Q4 2006 Q3 2006 Q2 2006 Q1 2005 Q4 2005 Q3 2005 Q2 2005 Q1 2004 Q4 2004 Q3 2004 Q2 2004 Q1 2003 Q4 2002 500 000 450 000 400 000 350 000 300 000 250 000 200 000 150 000 100 000 50 000 0 IV. Egyéb V.Direct Investment millió euró 176 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája A fent leírt reálgazdasági de a pénzügyeken keresztül érvényesülő folyamatok, mint mindenütt, Görögországban is a bankszféra válságában törtek felszínre, és állami válsággá váltak. A Bank of Greece adatai (6. ábra) alapján igen szemléletesen rajzolódik ki, hogy a válságkezelés (bankmentés) révén hogyan transzformálódott a pénzügyi szféra vesztesége állami eladósodássá. A fekete nyilak mutatják, hogy az egyéb pénzügyi intézmények (lízing és faktoring cégek, pénzügyi vállalkozások és vállalkozóitőke-társaságok) adóssága 2008 negyedik negyedévétől nem nőtt tovább, helyette viszont felszökött az állam és a monetáris hatóságok (lényegében a görög központi bank) adóssága. A bankmentéssel a költségvetési hiány megugrott, amiért is a hitelfelvétel mellett a kormány már megszorításokra kényszerült. Bár ekkor még gazdaságélénkítő intézkedéseket is hoztak (tervezett adóemelések elhalasztása, KKV-támogatási program, építőipart támogató program stb.), a társadalmi tiltakozás 2009 nyarán elsöpörte a kormányt, megnyitva a kormányváltások sorát az eurózónában. Az új kormány 2009 októberében felfedezte, hogy a költségvetési hiány a korábban említett trükközések miatt jóval nagyobb (12,7%), mint vélték (6%). Ez alapvetően rendítette meg a görög gazdasággal szembeni bizalmat, és ettől kezdve indult be az ország sorozatos lefokozása a nemzetközi hitelminősítő intézetek által, ami ellehetetlenítette a görög államadósság pénzpiacokról történő finanszírozását. Görögország mára minden hitelminősítőnél a befektetésre nem ajánlott kategóriában áll, a tíz évre szóló görög állampapírokat a piac hónapról hónapra drágábban, 2011 decemberében már csak 21%-os felárral vette meg. 9 Válságkezelés A GDP csökkenése még inkább megnövelte az adósság/gdp rátát, és tovább rombolta a pénzpiaci bizalmat. Bár a 2009 őszén hatalomra került kormány hozzáfogott a költségvetés rendbetételéhez, a megszorításokkal a helyzet követelte ütemnél lassabban haladt előre. Ezért vált szükségessé a kétszeri mentőcsomag (2010. május, majd 2012 márciusa). 2009 áprilisában az Európai Tanács túlzottdeficit-eljárást indított Görögország ellen, amelynek során az év októberéig hatékony hiánycsökkentő lépésekre kötelezte a kormányt. A Tanács 2010 februárjában megismételte a felszólítást, 2010. május 15-i határidővel. A helyzet eközben is tovább romlott: 2010-ben a belföldi kereslet 4%-kal esett vissza, a foglalkoztatás pedig 2%-kal, és ezek a trendek 2011 elején is folytatódtak. A pénzpiacok eközben végletesen leértékelték az országot, végképpen eltántorítva a befektetőket és felszítva a görög államcsődre spekulálókat. A görög bankszféra helyzetét tovább súlyosbította a folyamatos betétkivonás, amely az IMF 10 szerint egyedül 2011- ben 32 milliárd eurót ért el. Mindennek következtében csökkent a hitelezés, és csökkent a bankok válságrezisztenciája. 2012. nyár 177

Artner Annamária Pedig a válság kitörésekor a görög bankok, hála a 2008-as állami tőkeinjekciónak, viszonylag jelentős tőketartalékokkal, és még 2011 tavaszán is 12,2%-os tőkemegfelelési mutatóval rendelkeztek az alapvető tőkére vonatkozóan, ami messze magasabb, mint amit jól tőkésítettségnek neveznek. (Az alapvető tőkére, az ún. TIER1-re, a bázeli szabályok 8%-ot írnak elő.) A gazdaság visszaesése és a pénzpiaci bizalmatlanság azonban rontotta a görög bankok aktíváinak minőségét, lehetetlenné tette számukra a pénzpiaci forrásbevonást, és rendkívül megnövelte kitettségüket. 2011 tavaszán 40 milliárd eurónyi görög állampapírral rendelkeztek, így a görög adósság 2012. márciusi, nagyarányú leírása is nehéz helyzet elé állította őket. A hazai nyugdíjalapok ekkor 27 milliárd euró görög állampapírt birtokoltak, a kitettség tehát rájuk is vonatkozik. 11 Az adósságleírást a magánhitelezők számára a Görögországnak adott második mentőcsomagból részben kompenzálták. 2010-ben az export meglódult ugyan, s csökkent a kereskedelmi mérleg hiánya, valamint az infláció és a költségvetési deficit is, mindez azonban nem tudta felülírni az említett negatív fejleményeket. Így a korábbi, amúgy sem elégséges kiigazító lépések végképp elégtelennek bizonyultak. Ekkor került sor az első mentőcsomagra (110 milliárd euró, három évre: 80 az eurózónától, 30 az IMF-től, stand-by hitel formájában) és a hozzá kapcsolt, szigorú megszorítási tervre. A feltételeket az Európai Tanács 2010. májusi határozata tartalmazta. 12 Nemzetközi segítség Görögország volt az első, amelynek az euróövezet az IMF-fel karöltve pénzügyi segítséget nyújtott, ám ez, a hozzá kötött gazdaságpolitikai követelményekkel együtt, nem oldotta meg, sőt eszkalálta a problémát. A 2010 májusában indított 110 milliárdos csomagba tervezett, mintegy 27-30 milliárd eurónyi görög államkötvény-kibocsátás 13 nem bizonyult járható útnak, mert a piac nem, illetve csak nagyon drágán vette volna meg a kötvényeket. 2011 második negyedévére ismét előállt Görögország fizetésképtelensége: a központi kormány 1,1 milliárd, az összes állami intézmény (beszámítva a szociális alapokat, kórházakat, helyi kormányzatokat) azonban már összesen 6 milliárd eurónyi tartozást halmozott fel. 14 Ugyanakkor a mentőcsomag esedékes részlete lehívásához szükséges reformokat a kormány továbbra sem hajtotta végre. Így 2011 nyarán vált szükségessé az újabb mentőcsomag, amelynek feltételeiről már 2011 júniusában, de végső összegéről és kiutalhatóságáról csak 2012 márciusában született döntés. Addig a korábbi mentőcsomag futott tovább. 2010 májusa és 2012 márciusa között 73 milliárd euró lehívására került sor, amelynek több mint 70%-át az eurózóna adta. Ez utóbbi kétharmada Franciaországtól, Németországtól és Olaszországtól származott; jelentős volt Spanyolország részesedése is, de Szlovákia kivételével az euró minden tagországa kivette belőle a részét. 178 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája Az euróövezet vezetői a 2011. októberi csúcson célul tűzték ki, hogy a görög adósságrátát 2020-ig 120%-ra kell csökkenteni, és közelebbről körvonalazták a tervezett újabb mentőcsomag tartalmát: könnyített hitelfeltételek, 130 milliárd euró hitel, 30 milliárd eurónyi magántőke bevonása, a privát hitelezőkkel szembeni tartozások 50%-os leírása, a hitelezők önkéntessége alapján. 15 A második mentőcsomag életbe lépését az IMF és az eurózóna vezetői a privát hitelezőkkel való megegyezéshez (Private Sector Involvement, PSI) kötötték. A második mentőcsomagra, amely lényegében irányított államcsődnek nevezhető, hosszú huzavona után, 2012. március közepén bólintott rá az IMF és az EU. A PSI tehát sikerrel zárult: a magánhitelezők követeléseiket a névérték 31,5%-án új, harmincéves futamidejű, 2 4,3%-os kamatú, az EFSF (Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz) által garantált kötvényekre és 15%-nyi készpénzre (két évnél rövidebb lejáratú EFSFpapírokra) váltották. Így Görögország 105 milliárd eurónyi tartozástól szabadult meg. Az IMF EU-mentőcsomag azt jelenti, hogy Görögország a korábbi csomag még fel nem használt részletein felül 23,8 milliárd SDR (kb. 28 milliárd euró) készenléti hitelkeretet kap az IMF-től négy évre, továbbá 2012 14 között 144,7 milliárd eurót az eurózóna EFSF-alapjából, beleértve a korábbi csomag még le nem hívott részleteit is. Vagyis 2014- ig 130 milliárd euró friss pénz áll rendelkezésére, utána pedig még kb. 8 milliárd euró az IMF-től. (Az összegek pontos meghatározását nehezíti, hogy az IMF-hitelt SDR-ben állapítják meg, az EFSF-hitelt viszont euróban). Az EFSF-től kapott pénz magában foglalja a magánhitelezőkkel szemben fennálló adósság csökkentésének közvetlen készpénzigényét (15%, vagyis 30 milliárd euró) és a görög bankok feltőkésítésére szánt 25 milliárd eurót is. A helyzet lényegében a következő: Görögország megszabadul a magánhitelezőkkel szembeni, nagyjából 105 milliárd eurós adósságtól, miközben újabb kb. 138 milliárd euróval eladósodik az eurózóna és az IMF felé. Adósságállománya tehát durván 33 milliárd euróval nő, ám ennek a terhei összességében csökkennek a korábbiakhoz képest. (Az előírt megszorítások azonban nem enyhültek!) A még 2011 nyarán megállapított feltételek szerint az eurózóna a korábbi hitelek lejáratát a maximum 7,5 évről minimum 15-30 évre emelte, tízéves türelmi idővel és igen alacsony (kb. 3,5%-os) kamattal. 16 Igen ám, de a magánhitelezőkkel való megállapodás alapján a nekik adott új kötvényeket az angol jog szabályai szerint bocsátják ki, ami azt jelenti, hogy mindig euróra vonatkozó követelést fognak megtestesíteni. Így a görög állam még akkor sem válthatja át e kötvényeket drachmára, ha kilépne az eurózónából. (A görög jog szerint kiadott papírok esetén az állam megtehetné, hogy adósságát egy az egyben váltja át euróról az új valutára, így a kilépést követő leértékelődés kifejezetten kedvezne Görögországnak.) Összegezve: az új kötvények, illetve az intézményi hitelezőkkel szembeni adósság kamata jóval kisebb, mint a piaci kamatok, ez a tartozás azonban az eurózónától való még szorosabb kötődéssel és a lakosságot sújtó, radikális megszorításokkal párosul. 2012. nyár 179

Artner Annamária Ráadásul az EFSF-ből érkező pénzek kb. 40%-a a PSI-ben részt vevő magánhitelezők készpénzes kárpótlására és a görög bankok feltőkésítésére megy. A görög állam a maradékból (kb. 78 milliárd euró) finanszírozhatja fennálló adósságát, miközben végzetesen le kell nyomnia a lakosság életszínvonalát. Görögországot perifériás országként betonozták be az eurózónába. A segítség feltétele A helyzet folytonos romlását követve, a 2010. májusi (első) csomaghoz kapcsolt előírásokat többször is átdolgozták. A 2011 júliusában kilátásba helyezett újabb mentőcsomag mellé részletes kötelezettséglista került, amely még 30 milliárd eurónál kevesebb kiigazítást írt elő a 2011 és 2015 közötti időszakra. 17 A 2012-es előírásokban azonban ugyanerre a periódusra már 30,9 milliárd, 2016-ra pedig további 11,9 milliárd eurónyi kiigazítás szerepel. 18 A követelmények a fegyelmezettebb közpénzügyi gazdálkodáson túl a liberalizációt, jelentős mértékű (2015-ig 50 milliárd eurós) privatizációt és a munkaerőköltségek leszorítását célozzák. Ez utóbbi a munkaerőpiacnak és az érdekegyeztetési rendszernek a munkáltatók szempontjából kedvező megváltoztatását ( rugalmasítását ), a bérek és a szociális (egészségügyi, munkanélküliségi, öregségi, családi stb.) ellátások radikális visszavágását jelenti, amelynek eredményeképpen a görög munkavállalók GDP-ből való részesedése csökkenni, az egységnyi munkaerőköltség pedig a versenyképességi követelményeknek megfelelően mérséklődni fog. A reformok középpontjában tehát a belső leértékelés (internal devaluation) áll. A növekedésgyorsító lépések is a bércsökkentésről, a munkaerő-piaci szabályozás rugalmasabbá tételéről, a vállalkozásokat segítő jogi környezet megteremtéséről, deregulációról, illetve piacnyitásról szólnak. 19 Csupa tőkemegtérülést segítő, ám a nemzetgazdaság fejlődésének irányáról, szerkezetéről, a lakosság életkörülményeiről semmit nem mondó, az 1980-es évek óta folytatott neoliberális gazdaságfelfogást tükröző célkitűzés Eközben az Ecofin 5. jelentésében 20 (2011. október) elismerte, hogy Görögország olyan mértékű költségvetési kiigazítást hajtott végre eddig, amely egyetlen európai országéhoz sem fogható: 2010 11-ben a GDP-je 16%-ával felérő költségvetési korrekcióra került sor, ám a kiigazításnak még évekig folytatódnia kell. A 2012. márciusi feltételek szerint ezek mértéke 2012 és 2016 között évi 3,8 5,6%-ot, összesen a GDP 20%-át teszi ki. 21 2011-ben a kitűzött költségvetési hiánycél még a korábbi elképzeléseknek megfelelő maradt (2014-re 2,6%), növelték viszont az adósságarányra vonatkozó elvárást (2014-re 148,4% helyett 157%). A 2012. márciusi adósságrendezés után azonban némiképpen módosultak az előirányzatok: a költségvetési hiány 2013-ban a GDP 4,6%-ával, 2014-ben már csak 2,1%-ával érhet fel, a primer egyenleget pedig már 2013-ban többlettel kell zárni. 180 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája A bruttó külső államadósság mértéke az előírások (prognózisok? remények?) szerint rövid távon jelentősen nő (2013-ban a GDP 167%-ával éri el csúcsát), de 2020-ban már csak 117% lesz). 22 Persze ezek is sötétben tapogatózó elképzelések. A görög, az uniós és az IMF-anyagok is jelentős kockázatokról beszélnek, amelyek mindezt keresztülhúzhatják. Különösen a görög társadalom tűrőképességéért és a görög kormány elkötelezettségéért aggódnak az elemzők, hiszen még most, az adósságterhek enyhítése után is radikális életszínvonal-esést kell keresztülverni. Ki segít kit? Az IMF és az EU véleménye szerint a görög problémát a költségvetési egyensúlytalanság és a gyenge versenyképesség okozza. A megoldást a szigorú költségvetési politikában és a tőkeértékesülés javításában látják, ami privatizációt, deregulációt és liberalizációt feltételez. De mindez csak eszköz a kulcskérdés, a belső leértékelés szolgálatában, ami a bérek, a szociális kiadások, ezeken keresztül pedig az árak csökkentését jelenti, és egyben javítja a költségvetési egyenleget. A feladat most Görögország számára az, amit 1971-ben, ugyanilyen helyzetben Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nem vállalt fel: ahhoz, hogy megmentse a dollár fix aranyparitásán nyugvó, stabil nemzetközi pénzügyi rendszert, rá kellett volna zúdítania az amerikai gazdaságra a recessziót és a munkanélküliséget. Mint azt Jeffry Frieden gazdaságtörténeti könyvéből megtudhatjuk, ezt várta tőle a nemzetközi pénzügyi szféra képviseletében Arthur Burns, a Fed akkori elnöke: megszorításokat és alacsony inflációt. Nixon azonban előtérbe helyezte hazája gazdaságitársadalmi érdekeit a nemzetközi pénzügyi szféra érdekeinek, felfüggesztette, majd beszüntette a dollár aranyra válthatóságát: felrúgta a Bretton Woods-i egyezményt. Mi következett ezután? A dollár néhány hónap alatt kb. 10%-kal értékelődött le, amire Nixon még rá is segített azzal, hogy 10%-os importvámot vetett ki, valamint ár- és bérkontrollt vezetett be. 1973-ban ismét leértékelte a dollárt 10%-kal. 23 És lám, a korábbi években a dollár kulcsvaluta szerepe miatt elkényelmesedett, versenyképesség-romlást szenvedett, termelékenységnövekedésben versenytársaitól elmaradt USA kereskedelmi mérlege pozitívvá vált, gazdasága növekedni kezdett, munkanélkülisége csökkent. De Bretton Woods halott volt. A tőkelogika által globalizált világban egy olyan kis, függő helyzetű állam, mint Görögország, nincs abban a helyzetben, hogy ezeket az egyszerű lépéseket megtegye, és ezzel csökkentse a társadalmi áldozatokat, időt nyerjen az egyébként mindenképpen szükségszerű termelékenységnövelés számára. Ezért itt fordított a képlet: a nemzetközi pénzügyi rendszer (az euró), illetve e rendszer haszonélvezőinek érdekei írják felül a nemzeti gazdaság és a társadalom érdekeit. Mivel ez utóbbiak is csak 2012. nyár 181

Artner Annamária belső egyensúlyuk biztosítása révén érvényesülhetnek, a nemzetközi pénzügyi érdekeknek való alárendelésük végső soron csak a görög társadalmon belüli törésvonalak elmélyítését eredményezi, sőt feltételezi. Amint az IMF is figyelmeztet: miközben a bankokat példa nélkül álló állami segítségben kell részesíteni, de úgy, hogy az állam ne avatkozzon be a napi ügymenetbe, a görög kormánynak ellen kell állnia a bérek és az árak, a szociális transzferek és a közszféra foglalkoztatásának csökkentésével szembeni érdekeknek. 24 Az IMF szerint Görögország eurózónából való kilépését jelentős (több mint 10%-os) GDP-visszaesés követné, de a növekedés már a harmadik-negyedik év után helyreállna, és később lényegében az euróövezetben maradás esetén feltételezett pályára állna. A legfontosabb járulékos hatás azonban írja az IMF az eurózóna megrendülése lenne, ami dominóhatással fenyeget. 25 Úgy tűnik tehát, nem az eurózóna menti meg Görögországot, hanem Görögország, annak bérből, nyugdíjból, segélyből élő lakosai az eurózónát. Különösen figyelemre méltó e tekintetben, hogy a magánhitelezőkkel folytatott adósságcserében a görög jognak megfelelő kötvények helyett az angol jog alá eső, tehát örökösen euróban fennálló tartozást megtestesítő értékpapírokat használtak. Így ugyanis az eurózóna elhagyásával járó valutaleértékelődés hatalmas mértékben növelné meg a görög államadósságot, vagyis az eurózóna elhagyása immár nehezebb, mint valaha is volt. Gyakorlati megvalósítás A görög kormány 2012 elejéig csak a legfontosabbakat felsorolva a következő lépéseket foganatosította: 26-2009-ről 2010-re a primer (adósságszolgálat nélkül számított) kormányzati kiadásokat a GDP 47,6%-áról 44%-ára csökkentették, a bevételek 37,3%-ról 39,1%-ra nőttek. Mindez a GDP 4,5%-os csökkenése mellett. 27 - A társadalombiztosítási kiadásokat (nyugdíj, egészségügyi és gyógyszertámogatások) 2011 közepéig 9,6%-kal csökkentették, az egészségügyi kiadások 2010 és 2011 első negyedéve között 30%-kal csökkentek. Annak ellenére, hogy növekedett a páciensek száma, kórházakat vontak össze. - Az önkormányzatok számát 1034-ről 325-re csökkentették, a helyileg választható képviselők számát megfelezték, a kormányzás fő adminisztratív egységeinek, a prefektúráknak a számát 53-ról 17-re olvasztották; 1976 iskolát zártak be, 2000 tanárt bocsátottak el. - 2012 elejéig az állami bürokráciában alkalmazottak bérét nominálisan 30%-kal csökkentették, és 85 ezer embert (10%) bocsátottak el. (2012-ben további 15 ezret, 2015-ig összesen 150 ezer alkalmazottól kell megválniuk.) Az állami vállalatok alkalmazottainak száma 18%-kal csökkent; teljes bérköltségük 29%-kal mérséklődött. 182 Külügyi Szemle

Út a keresztre Görögország kálváriája - Az állami nyugdíjakat átlagosan 15,7%-kal vágták vissza. A jelenlegi és a jövőbeli foglalkoztatottakra vonatkozóan egyesítették a nyugdíjrendszert, a nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz kötötték, és ennek megfelelően egyelőre 65 évre emelték, a teljes ellátáshoz szükséges szolgálati évek számát 40 évre növelték, és az egész életpályán keresztül való hozzájáruláshoz kötötték, a rokkantsági nyugdíj feltételeit szigorították. - Az első munkába állásra vonatkozóan a minimálbérnél alacsonyabb jövedelmeket állapítottak meg, a 2012. január 1-jei szinthez képeset 22%-kal csökkentették a minimálbért, a 25 éven aluliak esetében azonban még ennél is nagyobb mértékben, 32%-kal. Felfüggesztettek minden automatikus (pl. a korral járó) béremelést. - A túlóradíjakat 20%-kal csökkentették, a próbaidőt 12 hónapra emelték. - Részmunkaidős, fix határidős, munkaerő-kölcsönzős foglalkoztatási formákat vezettek be, a munkanélküliségi segély feltételeit szigorították, a cégek a szektorális kollektív szerződések alól felmentési lehetőséget kaptak. - A jövedéki adót (benzin, alkohol, cigaretta) 33%-kal növelték, a hozzáadottérték-adót (áfa) minden kategóriában, átlagosan kb. 20%-kal emelték meg. - 12 ezer euró éves jövedelem felett progresszív, 1 5%-os szolidaritási adót vezettek be, a profitábilis cégekre speciális, 4 10%-os adót vetettek ki. Továbbá elindították az adóelkerülés elleni, a statisztikai számbavétel javítását és a költségvetési fegyelem erősítését (kötelező plafon a minisztériumi költségvetésekre, monitoring stb.) szolgáló lépéseket. A gazdaságélénkítő intézkedések a kisvállalkozások indításának adminisztratív könnyítésében és a jelentős liberalizációs, deregulációs lépésekben (pl. 150 szakma területén a vállalkozási szabadság növelése) öltöttek testet. A válságkezelés hatása Gazdasági helyzet: kudarc A válságkezelés eddig nem hozott eredményt. A GDP 2008 és 2011 között 13%-kal esett vissza, és 2012-ben további, legalább 5%-os csökkenés várható. A munkanélküliség már 2011 végére meghaladta a 21%-ot, a 25 éven aluliak esetében az 51%-ot. Ennek megfelelően a ledolgozott órák száma csökkent (2010 óta 7%-kal), mivel azonban ezeket kevesebb bérért teljesítik a foglalkoztatottak, az egységnyi munkaerőköltség az utóbbi két évben 14%-kal mérséklődött. 28 A termelés és a fogyasztás zsugorodása miatt az adóbevételek az új és/vagy növekvő mértékű kivetések ellenére is csökkennek, miközben a társadalombiztosítási kiadások 2012. nyár 183

Artner Annamária az azokat érintő megszorítások mellett is nőnek. Ez utóbbiaknál nem új kiadásokról van szó. 2011-ben például a kórházak régóta gyűlő adósságait kellett rendezni, ami túlkompenzálta az egyéb területeken foganatosított csökkentéseket. A görög hiány így kb. fél százalékponttal a kitűzött cél felett, 9,6%-on állt. A görög pénzügyminisztérium 2012. februári jelentése 29 szerint a 2011-es deficit 22,9 milliárd eurót, az elsődleges (az adósságtörlesztés nélkül számított) hiány pedig 6,5 milliárd eurót tett ki. Ugyanakkor látható, hogy a nagyarányú hiány oka immár az adósságtörlesztés, hiszen a primer egyenleg deficitje jóval 3% alatt van. A 2012. január februári költségvetési adatok bizonyos javulást (az időarányos tervezettnél 44%-kal kisebb hiányt és jóval nagyobb elsődleges többletet) mutatnak, ám az alapvető ellentmondás itt is tetten érhető: hiába javult az adóbeszedési arány, a zsugorodó gazdaságból csak a tervezettnél jóval kevesebb adót sikerül behajtani. 30 Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF (a trojka ) 2011 októberében szigorúan titkos jelzéssel ellátott jelentést adott ki. Ebben több szcenáriót vázol fel Görögország hosszú távú jövőjével kapcsolatban. Ezek mindegyike sokkal rosszabb, mint az eddigi európai tanácsi vagy görög dokumentumokban szereplő variációk. Az anyag szerint Görögország csak 2020-ban vagy 2027-ben lesz képes a pénzpiacokról finanszírozni gazdaságát, adóssága pedig néhány éven belül a GDP 183 208 százalékára is nőhet. Az ország finanszírozási igénye így elérheti a 252 450 milliárd eurót. 31 1. táblázat A görög gazdasági növekedés és adósság alakulása hosszú távon, a trojka legjobb verziója szerint (százalék) 32 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 2030 GDP éves növekedés % -5,5-2,9 0,5 2,1 2,7 2,9 2,8 2,8 2,7 2,4 1,5 adósság/gdp % 162 183 186 184 179 173 168 163 157 152 130 A 2012. márciusi események (a sikeres PSI és a 130 milliárd eurós segélycsomag) után nagy a csábítás, hogy ezt a trojka-anyagot elfelejtsük. Most úgy tűnik, minden rendben lesz, ha Ha a görög gazdaság, a görög kormány és a görög társadalom úgy teljesít, ahogy az elképzelések szerint kell. És ha úgy vesszük, a magánhitelezők felé fennálló 105 milliárd euró adósság leírásával és a pótlólagos, 130 milliárdos csomaggal, plusz az IMF további kb. 8 milliárdos segítségével (amelyet 2014 után ad Görögországnak) közel járunk a trojka szigorúan titkos dokumentumában szereplő, 252 milliárd euró pótlólagos finanszírozási igényhez, ráadásul a görög adósságszolgálat terhei is jelentősen enyhültek. 184 Külügyi Szemle