Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 2542/2009. számú ügyben

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 2542/2009. számú ügyben Előadó: dr. Juhász Zoltán Az eljárás megindulása A panaszos beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, melyben az Adóés Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) illetékügyben folytatott eljárását sérelmezte. A panasz alapján, az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 16. (1) és 17. (1) bekezdései alapján, az Alkotmányban deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság elve, a jogállam fogalmából és az emberi méltósághoz fűződő jogból levezethető tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének gyanúja miatt vizsgálatot rendeltem el. A megállapított tényállás A panaszos egy 2007. május 5-én kelt adásvételi szerződés alapján, ingatlan-adásvételi ügylet során haszonélvezeti jogot szerzett. Az APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatóság a vagyoni értékű jog (a haszonélvezeti jog) megszerzése alapján 53.200. Ft visszterhes vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelezte a panaszost 2007. május 29-én kelt 2301768100 számú fizetési meghagyással, mely 2007. június 26-án vált jogerőssé. Az illeték összegét a panaszos befizette határidőn belül. Ezt követően a panaszos 2007. október 25-én az ügyfélszolgálaton iratok csatolása nélkül a 2303555157 számon iktatott jegyzőkönyvbe mondta, hogy a 2007. május 5-i szerződés 2007. augusztus 1-jén felbontották. Időközben a földhivatal megküldte illetékkiszabásra az APEH számára az ugyancsak 2007. augusztus 1-jén megkötött adásvételi szerződést is, melyet a panaszos mint vevő kötött az eladóval ugyanazon ingatlan vonatkozásában, melyre nézve korábban a haszonélvezeti jog megszerzése céljából kötött szerződést 2007. május 5-én. Ebben a szerződésben a panaszos az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. (5) bekezdése szerinti cserét pótló vételi illetékkedvezmény alkalmazását is kérte, tekintve, hogy egy másik ingatlant eladott. Az APEH mindezek alapján vetette ki az új ügylet szerint 5570484489 számú fizetési meghagyással az ingatlantulajdon szerzése után a vagyonszerzési illetéket, melynek megfizetésére a panaszos 12 havi részletfizetést kért és kapott. A részletfizetést a panaszos teljesítette. A panaszos később, 2008. március 20-án kelt, az APEH-hez intézett 3866506121 számon iktatott beadványában felvilágosítást kért, hogy a korábban a haszonélvezeti jog megszerzése alapján kivetett és befizetett illeték a tulajdonszerzés alapján kivetett illetékbe beszámítható-e. Az APEH a 2303555157 számon iktatott jegyzőkönyvbe foglalt kérelem elintézése során a 2008. október 8-án kelt 2507347082 számú hiánypótlással, az Itv. 80. (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel, felhívta a panaszost az eredeti, 2007. május 5-én kelt szerződés felbontásáról szóló szerződésnek, valamint az eredeti állapot helyreállításáról hozott földhivatali határozatnak a megküldésére. A panaszos 2008. október 22-én becsatolta az eredeti adásvételi szerződést felbontó megállapodást, valamint a kért földhivatali határozat helyett a 2007. szeptember 5-én kelt 70307-2/2007.08.03. számú földhivatali egyszerűsített határozat-szemle másolati példányát. A becsatolt 2007. augusztus 1-jei adásvételi szerződést felbontó megállapodás 4. pontjában a

szerződéskötő felek közösen kérték a földhivatalt, hogy az adásvételi szerződés felbontására tekintettel az ingatlant érintően az ingatlan-nyilvántartásban változtatást ne foganatosítson. A 2007. szeptember 25-i tulajdoni lap másolatként nem használható földhivatali határozat-szemle szerint a panaszos a 2007. augusztus 1-jén kelt adásvételi szerződés, a 2007. szeptember 21. napján kelt kérelem és nyilatkozat alapján tulajdonosként bejegyzésre került közvetlenül az eladó tulajdonjogát követően (az eladó tulajdonjoga egyidejűleg törlésre került). A kérdéses irat azonban csak az adott ügyletre vonatkozó adatot tartalmazta, de hogy az eredeti ügylettel kapcsolatban mi történt, abból nem volt megállapítható. Az első fokon eljárt APEH szerv ezért a 2008. november 20-án kelt 2507441652 számú végzésével a törlési eljárást az Itv. 80. (1) bekezdés c) pontjára tekintettel (miszerint ingatlan esetén az eredeti állapot helyreállítását az ingatlanügyi hatóság határozatával kell igazolni) felfüggesztette a földhivatal döntéséig. Egyúttal felhívta a panaszost a földhivatali határozat haladéktalan becsatolására. A panaszos 2008. december 2-án a kért határozat helyett benyújtott egy, a 2008. december 1-jei állapot szerint fennálló bejegyzéseket tükröző tulajdoni lap másolat-szemlét. Ebből ugyancsak az tűnt ki, hogy az ingatlanra a panaszos tulajdonjoga a már említett 70307-2/2007.08.03. számú határozattal került bejegyzésre, az eredeti ügylettel kapcsolatban történtek azonban ebből sem voltak megállapíthatók. Az I. fokú APEH szerv noha az eredeti állapot helyreállításáról külön földhivatali határozat nem született, feltehetően azért, mert a 2007. május 5-i eredeti szerződés sem került átvezetésre a tulajdoni lapon, mint ez a 2009. április 21-i tulajdoni lap teljes másolat alapján megállapítható a 2009. április 21-én kelt 3213287570 számú határozattal elrendelte az eredetileg befizetett 53.200. Ft visszterhes vagyonszerzési illeték helytelenül eredeti esedékességgel való törlését, mert az ingatlan-nyilvántartás adatai, valamint a benyújtott adásvételi szerződést felbontó okirat alapján megállapítható volt, hogy az ingatlanra a panaszos tulajdonjoga (az újabb adásvételi szerződés alapján) a 70307-2/2007.08.03. számú határozattal jegyezték be. Mivel ugyanazon adózónak egy ingatlanon kétféle joga nem állhat fenn, ebből azt a következtetést vonta le az adóhatóság, hogy az eredeti, 2007. május 5-i szerződést felbontó okirat alapján a földhivatal a panaszos haszonélvezeti jogának bejegyzésére irányuló eljárást minden bizonnyal megszüntette. Egyúttal a határozatban az APEH tájékoztatta az adózót arról, hogy túlfizetése kiutalását, illetve fennálló adótartozására való átvezetését kérheti az adóhatóság által rendszeresített 17-es formanyomtatvány benyújtásával. A panaszos a határozatot 2009. április 24-én átvette. A törlés a panaszos adófolyószámláján könyvelésre került. Ezt követően azonban az I. fokú APEH szerv a 2009. április 27-én kelt 3211821875 számú határozattal a 3213287570 számú határozatot tekintettel arra, hogy az nem rendelkezett a túlfizetés visszatérítéséről visszavonta és egyúttal az előzővel azonos döntést hozott azzal, hogy elrendelte az 53.200. Ft visszatérítését is, a határozat indokolásában a már ismertetett érvekre hivatkozva. 2009. április 29-én kerül iktatásra az adóhatóságnál a panaszos kérelme, illetve az általa benyújtott 0917-es nyomtatvány. A panaszos a kérelemben az illetékösszeg és kamata postai úton történő kiutalását kérte. A beadványok alapján az 53.200. Ft postai úton történő visszatérítése 2009. május 28-án megtörtént. Az APEH Elnökének jogi álláspontja a tényállás alapján a következő volt: Az Itv. szabályai alapján az illetékkötelezettség keletkezése nem a tulajdonjog bejegyzéséhez kötődik, hanem az illetékkiszabásra alkalmas szerződés megkötéséhez. Az így keletkezett illetékkötelezettségre vonatkozóan az illetékhivatal (APEH) illetékelőleget állapít meg, amelyet

akkor is meg kell a vagyonszerzőnek fizetnie, ha a földhivatal a tulajdonjogát még nem jegyezte be. Illetékelőleg-fizetési kötelezettséget csak akkor nem kell elrendelni, ha a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott határozatát az illeték megállapítását megelőzően továbbítja az illetékhivatalnak. Tehát az illetékkiszabásnak nem feltétele a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 117. (3) bekezdésében foglalt feltétel (ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges). Az illeték-, azon belül az illetékelőleg-kiszabás tehát a földhivatalhoz bejelentett szerződés alapján bejegyzett tulajdonjog hiányában is jogszerűen történt. Az Itv. 79. (1) bekezdése szerint a meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének jogorvoslati eljáráson, valamint e törvény 16. (2) bekezdésében, 17. (2) bekezdésében, 21. (5) bekezdésében és 26. (2) bekezdésében említett eseteken kívül csak a 80. (1) bekezdésében megállapított esetekben van helye. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a meg nem fizetett illeték bármikor törölhető, a megfizetett illeték a megfizetést követő öt éven belül téríthető vissza. Az Itv. 80. (1) bekezdés c./ pontja értelmében a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének a fizetésre kötelezett, vagy jogutódja kérelmére helye van, ha a jogügyletet a felek közös megegyezéssel, az eredeti állapot helyreállításával megszüntetik, vagy az erre jogosult a jogügylettől eláll, és ezt ingatlan esetén az ingatlanügyi hatóság határozatával, más esetben a közös megegyezésről, illetve az elállásról szóló okirattal igazolják. Az illeték-, azon belül az illetékelőleg-kiszabás tehát a földhivatalhoz bejelentett szerződés alapján bejegyzett tulajdonjog hiányában is jogszerűen történt. Az utóbb bekövetkező tény, így a szerződésnek felbontás miatt a megkötés időpontjára visszamenő hatállyal történő megszűnése nem eredményezi az illeték/illetékelőleg fizetési kötelezettség visszamenő hatályú megszűnését, ennél fogva nem eredményezheti az eredeti esedékességgel történő törlést sem. A panaszos számára tehát az illeték/illetékelőleg a kérelem alapján indult külön eljárásban volt visszatéríthető az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. (4) bekezdését is figyelembe véve. A panaszos 2007. október 25-én az ügyfélszolgálaton jegyzőkönyvbe mondva terjesztette elő a szerződés felbontása miatt az illeték visszatérítésére irányuló kérelmét, a szerződés felbontása tehát e napon jutott az adóhatóság tudomására. A panaszos azonban beadványához nem csatolta sem a szerződést felbontó megállapodást, sem az Itv. 80. (1) bekezdés c) pontjában előírt földhivatali határozatot, ezért a helyes eljárás szerint hiánypótoltani kellett a panaszost. A hiánypótlási felhívás kibocsátására azonban ahelyett, hogy már az ügyfélszolgálaton felhívták volna a panaszost az előadottak igazolására (hiánypótoltatták volna), vagy ha ez akkor nem is történt meg, úgy a hiánypótlási felhívást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 37. (2) bekezdése szerinti határidőn belül kiadták volna csak 2008. október 8-án, a törlő határozat meghozatalára pedig a kérelem beérkezésétől számított kb. másfél éves késedelemmel került sor. Az adóhatóság eljárása jogszerű volt azonban, amikor 2008. október 8-án kelt hiánypótlási felhívásra az adózó (panaszos) által becsatolt, 2007. szeptember 25-i 70307-2/2007.08.03. számú, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 49. (3) bekezdése alapján tulajdoni lap másolatként nem használható földhivatali egyszerűsített határozat-szemlét nem tekintette megfelelő bizonyítási eszköznek, és az eljárás felfüggesztését rendelte el, felhívva a panaszost arra, hogy a földhivatalhoz benyújtott,

az eredeti állapot visszaállítására irányuló kérelem tárgyában hozott döntést haladéktalanul csatolja be, hiszen a becsatolt iratból nem állapítható meg, hogy az eredeti ügylet kapcsán mi történt. Valójában a panaszosnak vagy egy, az eredeti állapot helyreállításáról szóló döntést kellett volna csatolnia, vagy az Inytv. 26. (9) bekezdésére és az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 61. -ára figyelemmel amennyiben a földhivatali döntést megelőzően az eredeti ügylet bejegyzése iránti kérelem visszavonásra került, úgy a panaszosnak a földhivatali eljárást megszüntető végzést kellett volna csatolnia. Ugyancsak nem volt alkalmas az eredeti állapot visszaállításának igazolására a panaszos által 2008. december 2-án benyújtott, 2008. december 1-jei állapot szerinti, csak a fennálló bejegyzéseket tükröző tulajdoni lap másolat-szemle sem [Inytv. 4. (2) b./ pont], hiszen abból nem állapítható meg, hogy az eredeti ügylettel kapcsolatban mi történt. Az ügy lezárása érdekében ezért beszerzésre került a 2009. április 21-i tulajdoni lap teljes másolat [Inytv. 4. (2) a./ pont], mely a tulajdoni lap valamennyi bejegyzését tartalmazza, mely igazolta a panaszos tulajdonszerzését és a haszonélvezeti jog meg nem szerzését, illetve azt, hogy az eredeti ügylet alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzés nem történt, ezért ezt az adóhatóság elfogadhatónak találta. Az adóhatóság visszavonva a 2009. április 21-i 3213287570 számú határozatát a 2009. április 27-i 3211821875 számú határozattal rendelte el az 53.200. Ft visszterhes vagyonszerzési illeték eredeti esedékességgel történő törlését és visszatérítését, s ebben utalt arra, hogy az ügyben helye van az Art. 135. (4) bekezdésén alapuló kamatfizetésnek is. Az APEH Elnökének álláspontja szerint ugyanakkor az 53.200. Ft visszterhes vagyonszerzési illeték törlése tartalmilag helyes, azonban a fentiekben már részletezettek szerint az illetéket nem eredeti esedékességgel kellett volna törölni. Helytelen volt a határozat azon megállapítása is, melyben az Art. 135. (4) bekezdésére hivatkozott az adóhatóság, mivel jelen esetben nem volt olyan jogszabálysértő határozat, melynek következtében az adózónak visszatérítési igénye keletkezett. A 2007. május 5-én kelt és illetékkiszabásra benyújtott szerződés alapján az illeték előírása és befizetése jogszabályt nem sértett, az utóbb bekövetkezett szerződésfelbontás ennek jogszerűségét nem érintette. Éppen ezért a panaszosnak nem jogszabálysértő határozat okán, hanem a késedelmes ügyintézés okán keletkezett jogosultsága. Azokban az esetekben ugyanis, amikor az adózó visszatérítési igényéről határozatban kell dönteni, és az ügyintézési idő túllépése miatt nem történi meg határidőben a kiutalás, az adóhatóság az elhúzódó ügyintézési idő miatt az adózónak kamatot fizet. A Ket. 33. (5) bekezdése értelmében az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindítása napján kezdődik, az ügyintézésre harminc nap áll rendelkezésre, ami egy alkalommal, harminc nappal meghosszabbítható, erről az adózót értesíteni kell. A Ket. 33. (3) bekezdése értelmében az ügyintézési határidőbe nem számít be a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól annak teljesítéséig terjedő idő, illetve az eljárás felfüggesztésének időtartama. A 2007. október 25-i, ügyfélszolgálaton jegyzőkönyvezett kérelem időpontjától a törlésig tartó másfél éves ügyintézési időből az APEH Elnökének álláspontja szerint a Ket. szerinti harminc nap, továbbá a hiánypótlási felhívás kiadása és az arra küldött bizonyítási eszköz beérkezése közötti idő, valamint az eljárást felfüggesztő végzés kiadása és az arra küldött bizonyítási eszköz beérkezése közötti idő tekinthető jogszerű elintézési határidőnek. Ezen az időtartamon kívül a panaszos az általános szabályok szerint [Art. 37. (6) bekezdés] kamatra jogosult. Az I. fokú adóhatóság a 2009. április 29-én benyújtott adózói kérelem és 17-es formanyomtatvány alapján 2009. május 28-án viszont csak az illeték összegét térítette vissza, kamatot nem fizetett.

Ezért az APEH Elnöke levélben hívta fel az I. fokú adóhatóság vezetőjét a kamat kifizetésére, valamint a jövőbeni hasonló hibák elkerülése érdekében felhívta a figyelmet a helyes eljárásra, valamint a határidőben történő ügyintézés fontosságára. Az érintett alkotmányos jogok A demokratikus jogállam fogalmából levezetett jogbiztonság követelménye és a tisztességes eljáráshoz való jog (Alkotmány 2. (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A vizsgálat megállapításai 1. Alkotmányossági követelmények 1.1. A jogállamiság fogalmából levezetett követelmények Az Alkotmánybíróság szerint a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam s elsősorban a jogalkotó kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetők a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák [9/1992. (I. 30.) AB határozat]. A közigazgatási eljárásban az ügyintézési határidők betartásának garanciális jelentősége van. Az Alkotmány 2. (1) bekezdésében meghatározott jogállam fogalmának egyik feltétlen ismérve a jogbiztonság. A jogbiztonságnak viszont elengedhetetlen követelménye, hogy a jogalkalmazói magatartás adott esetben: az államigazgatás és az önkormányzat döntési feladatés hatáskörébe tartozó ügy törvényi szabályozás szerinti elintézésének időtartama előre kiszámítható legyen. Az ügyfél közigazgatási határozathozatalra vonatkozó joga nem tehető függővé attól, hogy a közigazgatási szerv milyen időpontban hajlandó dönteni a hatáskörébe utalt ügyben. A közigazgatásnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy hatáskörét gyakorolja, azaz illetékességi területén a hatáskörébe utalt ügyben az erre megszabott idő alatt érdemi döntést hozzon [72/1995. (XII. 15.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság további alkotmányos követelményeket állapított meg a jogállam fogalmának értelmezése során. Így kifejtette: a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat]. Továbbá: A jogállamiság elvéből folyó egyik alapvető követelmény, a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelménye [6/1999. (IV. 21.) AB határozat]. 1.2. A tisztességes eljáráshoz való jog A tisztességes eljáráshoz való jog az emberi méltósághoz való jogból is levezethető olyan alapvető jog, amely szoros kapcsolatban áll az egyenlőséghez való jog egyes elemeiből eredő elvárásokkal is. Ezek közül az egyenlő méltóságú személyként történő egyenlő bánásmódot, az egyenlőként kezelést kell érteni. A tisztességes eljárás azonban ezen kívül számos elvárást is felölel: olyan jogalkalmazói eljárást foglal magában, ami a materiális jogállam értékrendjének megfelelő, a demokratikus alkotmányfejlődés során kikristályosodott alapelvek és szabályok alapján zajlik. A tisztességes eljárás a jogbiztonság elvéhez hasonlóan olyan szabály, ami önálló alkotmányjogi normaként érvényesül, tehát nem csupán más előírásokat kiegészítő, járulékos szabály (Drinóczi Tímea (szerk.): Magyar alkotmányjog III. Alapvető jogok. Budapest-Pécs, 2006. 270. o.).

Mindezek mellett a tisztességes eljárás követelménye minden olyan eljárásra vonatkozik, amelyben valamely természetes vagy jogi személy az állam jogalkalmazói tevékenysége által érintett. Bár az Alkotmány e jog érvényesülését a bíróság eljárás tekintetében írja elő követelményként (Alkotmány 57..), egységes az értelmezési gyakorlat abban, hogy a tisztességes eljárás követelményének a közigazgatási hatósági eljárásban is érvényesülnie kell. (Drinóczi Tímea (szerk.): Magyar alkotmányjog III. Alapvető jogok. Budapest-Pécs, 2006. 270. o., Sári János: Alapjogok, Alkotmánytan II. Budapest, 2004. 109. o., Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Budapest, 2001. 562. o., valamint Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok. Budapest, 2003. 706. o.) A tisztességes eljáráshoz való jog körébe tartozó, eredendően büntetőjogi garanciák, követelmények kiterjesztését az Alkotmánybíróság is megkezdte: például közigazgatási eljárás tekintetében a 41/1991. (VII. 3.) AB határozattal. A közigazgatási hatósági eljárásban is érvényesülnie kell a tisztességes eljáráshoz való jognak. Véleményem szerint mindez levezethető a jogállam fogalmából is, ahogy ez az előző részben idézett alkotmánybírósági határozatokból is következik. (A tisztességes eljárás (fair trial) követelménye az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozata szerint, s a kapcsolatos nemzetközi dokumentumoknak megfelelően: a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes ) 2. Összegzés Az adott eljárás a jogi szabályozás és az alkotmányos követelmények tükrében 2.1. Az ügyintézési határidő Az APEH Elnökének ismertetett álláspontjával egyezően megállapítom, hogy a Ket. 33. (5) bekezdése értelmében az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindítása napján kezdődik, az ügyintézésre harminc nap áll rendelkezésre, ami egy alkalommal, harminc nappal meghosszabbítható, erről az adózót értesíteni kell. A Ket. 33. (3) bekezdése értelmében az ügyintézési határidőbe nem számít be a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól annak teljesítéséig terjedő idő, illetve az eljárás felfüggesztésének időtartama. Az ügyintézési határidőre nézve az ügy tárgyát képező eljárás tekintetében nem tartalmaz az Art. speciális, a Ket. általános szabályától eltérő ügyintézési határidőt. Az Art. 5/A. (1) bekezdése szerint adóügyekben ha az Art. eltérően nem rendelkezik az ügyintézési határidő 30 nap, amely legfeljebb 30 nappal hosszabbítható meg. Mindennek megfelelően az eljárt I. fokú adóhatóság, az APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatóság Illeték Főosztálya jelentősen túllépte az ügyintézési határidőt. Ennek megfelelően egyezően az APEH Elnökének az I. fokú adóhatóság vezetőjének írott levelében foglaltakkal jelzem, hogy a késedelmes ügyintézés késedelmi kamatfizetési kötelezettséggel terhelte meg az adóhatóságot, míg amennyiben az ügyintézés időben és összehangoltan történik, akkor az ügyben szereplő 53.200. Ft betudható lett volna későbbi 116.000. Ft illetékfizetési kötelezettségbe, s csak a fennmaradó összegre kellett volna részletfizetést engedélyezni. Természetesen a határidőben történő ügyintézéssel elkerülhető lett volna a kamatfizetési kötelezettség keletkezése, így állami kiadás generálása. 2.2. További eljárási hibák A Ket. 135. (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata (végzése) jogszabálysértő, a határozatát

(végzését) az adózó terhére a határozat (végzés) jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A megállapításhoz, a visszaigényléshez való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja a határozatát (végzését) az adóhatóság akkor is, ha azt törvény előírja. Jelen ügyben azonban olyan jogszabálysértés nem történt, mely miatt a 3213387570. számú határozatot a maga teljességében vissza kellett volna vonni, elegendő lett volna a határozatot azzal módosítani, hogy a törölt illeték összegét és a késedelmi kamatot kiutalják a panaszos számára az Itv. 80. (1) és (2) bekezdései alapján. Sérelmes volt, hogy bár a panaszost a kamatfizetési igényjogosultságáról tájékoztatták, a kamatfizetés érdekében mégsem történt intézkedés. Mivel jogszabálysértő határozat az ügyben nem volt, nem az Art. 135. (4) bekezdése lett volna alkalmazandó, hanem a késedelmes ügyintézés okán (a panaszos visszatérítési igényéről határozatban kellett dönteni, és az ügyintézési idő túllépése miatt nem történt meg határidőben a kiutalás) késedelmi kamat fizetéséről kellett volna intézkedni az Art. 37. (6) bekezdése alapján. Helytelen volt az ügyfélszolgálat eljárása, amikor a szóban előadott illeték-visszatérítésre irányuló kérelem előadásakor nem hívta fel a panaszos figyelmét arra, hogy az általa előadottak igazolására milyen okiratot kell benyújtani, azaz a jelenlevő ügyfelet nem hiánypótoltatta. A szóbeli kérelemről felvett jegyzőkönyv ügyintézésekor észlelni kellett volna, hogy a hiánypótlás az ügyfélszolgálaton nem történt meg, ezért a Ket. 37. (2) bekezdése szerinti határidőn belül (a kérelem beérkezésétől számított 8 nap) a hiánypótlásra való felhívást ki kellett volna adni. Ez azonban a szóbeli kérelem 2007. október 25-én történt benyújtását követően csak 2008. október 8-án történt meg. Ezek a mulasztások az ügyintézési határidő jelentős túllépéséhez vezettek. Az illeték törlését nem az eredeti esedékesség hatályával kellett volna elrendelni, mivel az illetékfizetési kötelezettség eredetileg jogszerűen keletkezett, és az az alapul fekvő szerződés felbontásával sem vált jogszerűtlenné. 2.3. Általános megállapítások Hivatalomhoz nagy számban érkeznek az APEH illetékügyekkel kapcsolatos eljárásait kifogásoló panaszok. Ezek egy jelentős részében az ügyintézési határidők túllépését sérelmezik, különösen megfigyelhető ez a fizetési könnyítéssel összefüggő eljárások tekintetében. Illetéküggyel kapcsolatos panasz képezte jelen ügy tárgyát is. Az ügyintézési határidő túllépése mellett megfigyelhető volt bizonyos szervezetlenség az adóhatóság működésében. A különböző szakterületek nem megfelelő kommunikációja hozzájárulhatott az ügyintézés elhúzódásához és a nem megfelelő ügyintézéshez. Mindez látható például abban a tekintetben, hogy nem kerülhetett sor a visszatérítendő illetékösszegnek a kiszabott új illeték összegébe történő beszámítására, annak ellenére, hogy ezt a panaszos is felvetette. Ily módon az ügyintézés egyszerűbb és gyorsabb lehetett volna. Nem csak jogszabálysértő módon túllépte az adóhatóság az ügyintézési határidőt, de a jogszabályokban külön nem nevesített, azonban mindenkor érvényesítendő good administration összetett követelményét is megsértette. Erre a követelményre utal például a Ket. 1. (2) bekezdése, amikor előírja, hogy a közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni. A Ket. 4. (1) bekezdése szerint pedig az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog. Különösen sérelmesek jelen ügyben az ügyintézési határidő jelentős túllépése, továbbá a késedelmi kamat kiutalásának elmaradása, mivel az adózókra nézve késedelem esetére az

adójogszabályok súlyos szankciókat helyeznek kilátásba. Intézkedéseim Az Obtv. 20. (1) bekezdése alapján annak ellenére, hogy intézkedett a panasz orvoslása érdekében, és felhívta az érintett APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatóság vezetőjét arra, hogy nyomatékosan tudatosítsa az érintett szakterületek munkatársaiban az ügy tanulságait, illetve a minden tekintetben jogszabályszerű, és a határidőben történő eljárás fontosságát, annak garanciális jelentőségét felkérem az APEH elnökét, hogy valamennyi irányítása alá tartozó szervezeti egység vezetőjét figyelmeztesse az ügyintézési, eljárási határidők betartásának fontosságára, továbbá ismételten vizsgálja meg az adott szakterület működését, különösen az eljárási határidők betartásának szempontjából, kérje fel az illetékes vezetőket, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az egyes szakterületek együttműködésére. Az Obtv. 17 (1) bekezdése alapján a jelentést tájékoztatás céljából megküldöm a Pénzügyminiszternek. Budapest, 2009. augusztus 14. Prof. Dr. Szabó Máté sk.