A közelség szerepe a tudásalapú interakciókban: az egyetemek és a tudásintenzív vállalkozások kapcsolatai Megalapozó tanulmány Határon átnyúló tanuló régió: egyetemek gazdaságfejlesztési szerepvállalási lehetőségének vizsgálata a magyar-szerb határmenti térségben című, HUSRB/1002/213/086 számú projekthez Program honlap: http://www.hu-srb-ipa.com/ A tanulmány nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.
1 Tartalom 1 Tartalom... 2 2 Rezime na srpskom jeziku... Error! Bookmark not defined. 3 Egyetemi-ipari kapcsolatok jelentősége és előnyei... 5 4 Földrajzi és kapcsolati közelség: egyetemi-ipari kapcsolatok alapjai... 8 4.1 Földrajzi és kapcsolati közelség fogalma és kiegészítő jellege... 9 4.2 Kapcsolati közelség és dimenziói...12 4.3 Az innovációs tevékenységek tere: földrajzi és kapcsolati tér...15 5 Iparági sajátosságok és az egyetem szerepe: a tudásintenzív vállalkozások... 17 5.1 Az iparági tudásbázis jellege...18 5.2 A tudásintenzív iparágak köre...21 5.3 Egyetemi-ipari tudásalapú interakciók...23 6 Tudásintenzív iparági és egyetemi interakciók a földrajzi és kapcsolati térben... 27 6.1 Tudásalapú interakciók térbelisége...28 6.2 Kapcsolati közelségben a tudásintenzív iparágak és az egyetemek...31 7 Összegzés... 35 2
2 Rezime na srpskom jeziku Uloga blizine u interakcijama znanja: odnosi fakulteta i intelektualno intenzivnih preduzeća Inovacija je za preduzeća pojedinih industrijskih grana dobila stratešku vrednost u stvaranju kompetitivne prednosti. Uz to je neophodno i stvaranje novog znanja šta je razlog za preduzeća da bi širili svoju bazu znanja i da bi stalno pokušavali da stvore nove izvore inovacije. U poslednje vreme fakulteti se javljaju kao katalizatori u stvaranju i predaji znanja, a kroz izgrađene interakcije znanja javljaju se i u izradi dominantnih tehnoloških rešenja pojedinih industrijskih grana. Danas se privredne delatnosti sve više i više oslanjaju na partnerske odnose, i na interakcije organizacija koje stvaraju i koriste znanje, a fakulteti i industrijske grane učestvuju u kolektivnom procesu učenja koji je osnova inovacijskih delatnosti. Kroz saradnju i interakciju fakulteti i preduzeća omogućuju da spoljno znanje bude dostupno i iskorišćeno, kao i dvosmerni protok znanja, a to ima uzajamne prednosti za obe strane. Karakteristike interakcija znanja se razlikuju ovisno od cilja i svojstva inovacije, i od specifičnosti baze znanja pojedinih industrijskih grana. Ovisno od toga, koliko se poduzeća industrijskih grana naslanjaju na prikriveno i na kodifikovano znanje tokom kooperacije, nalazimo analitičke i sintetičke baze znanja i njihovu kombinaciju, gde su zadnja dva izuzetno karakteristična za intelektualno intenzivne industrijske grane. U poslednje vreme se definitivno pokazalo da intelekutalno intenzivne industrijske grane igraju dominantnu ulogu u privrednim delatnostima, u procesu proizvodnje i u uslugama, čije se karakteristike, uporedivo sa tradicionalnim industrijskim granama, mnogo razlikuju kada se radi o njihovoj bazi znanja, o dominanciji upotrebljene tehnologije, o usmerenosti veza industrijske grane, o odnosu saradnje sa ciljom razvoja i inovacijskih rezultata. Kod intelektualno intenzivnih industrijskih grana spoljni izvori znanja koje obezbeđuju fakulteti imaju istaknuti značaj. 3
Kada se radi o fakultetima i industrijskim granama, prednosti saradnje se jasno iskazuju, naročito ako oni proilaze iz geografske blizine partnera. Postoje međutim faktori koji mogu onemogućiti dugoročnu uspešnu saradnju, naprimer partneri koriste različiti stručni jezik, preduzetničke kulture se razlikuju, različiti su običaji, rutini, načini ponašanja. Da bi smo uhvatili ove faktore, treba istražiti koje su sličnosti između privrednim subjektima, i ojačati odnose i osećaj uzajamne pripadnosti. Kod intelektualno intenzivnih industrijskih grana je u poslednje vreme uz geografsku blizinu postalo važno i drugi tip blizine, takozvana blizina odnosa, a to nas vodi do nove faze u istraživanju faktora uspešnosti koji su u pozadini odnosa između fakulteta i industrije. Ova studija istražuje uticaje geografske blizine i blizine odnosa na interakcije znanja fakulteta i industrijskih grana, sa naglaskom na intelektualno intenzivnim industrijskim granama, koje su u poslednje vreme počeli igrati ključnu ulogu u razvoju ekonomije znanja. Očito je da sredina u kojoj su se stvorili kanali između fakulteta i industrijskih grana jeste geografska blizina i blizina odnosa između partnera. Odvajanje geografske blizine i blizine odnosa i zajedničko istraživanje njihovog uticaja na inovativnu delatnost industrijskih grana, i na proces stvaranja i protoka znanja omogućuje istraživanje odnosa između industrija i fakulteta. Dve dimenzije, geografska blizina i blizina odnosa (kognitivna, tehnološka, preduzetnička, društvena i instituciona blizina) zajedno određuju osnovu interakcija znanja, koje počev od odnosa osnovanih na tržištu, preko mreža vode do formiranja inovacijske atmosfere. Preduzeća iz raznih industrijskih grana stvaraju svestranu saradnju za razvoj sa fakultetima. Na njihovu inovativnu delatnost utiče njihova baza stručne radne snage i izgrađena mreža poslovnih i privatnih poznanika. Lični odnosi, koji igraju ulogu u protoku informacije i znanja između industrijskih grana i fakulteta i društvena uloga ovih odnosa, pa i raspolaganje zajedničkim vrednostima i zajedničkom bazom znanja su od velikog značaja. 4
3 Egyetemi-ipari kapcsolatok jelentősége és előnyei Napjainkban nagy érdeklődés övezi azt, hogy az egyetemek milyen szerepet töltenek és tölthetnek be a régiók gazdaságának fejlődésében, a regionális és nemzeti innovációs rendszerek működésében (Lundvall 1992, Nelson - Rosenberg 1993). Számtalan kutatás irányul az egyetemek gazdaságfejlesztésben betöltött központi szerepének feltárására. Alátámasztást nyert, hogy az egyetemeknek túl kell mutatni a hagyományos oktatási és kutatási tevékenységeken, és alá kell vetniük magukat az ún. harmadik missziónak, amelynek célja, hogy közvetlen kapcsolat épüljön ki az egyetemek és iparágak között (Etzkowitz Leydesdorff 1997). Az egyetemek, mint a technológiai változás, az innováció és gazdasági növekedés folyamatában szerepet játszó katalizátorokként jelennek meg. Mára az egyetemi-ipari kapcsolatok kiépültek, az interakciók legkülönbözőbb módokon ösztönzik az együttműködések további megerősödését (Lööf Broström 2008). Összekapcsolódásuk mértéke egyre nagyobb, gondolva akár az egyetemek fokozódó szabadalmi tevékenységére, az ipar által támogatott egyetemi kutatások és együttműködések, projektek, az egyetemi start-up vállalatok, vagy az egyetemi-ipari kutatásukból született publikációk számának növekedésére. Giuliani és Arza (2009) kutatásuk során arra a kérdésre keresik a választ, hogy miben teljesednek ki az egyetemi-ipari kapcsolatok, melyek lehetnek az együttműködés fő motivációs tényezői, mi magyarázza, hogy egyes iparágak intenzívebb kapcsolatokat építenek ki az egyetemekkel. Giuliani és Arza (2009) a hatékony és értékes egyetemi-iparági kapcsolatok összefoglalását adta, és alátámasztják, hogy leginkább az iparágak sajátosságai határozzák meg, azt hogy az egyetemekkel és kutatóintézetekkel milyen jellegű és mértékű kapcsolatok válnak kiépítetté. Ezen sajátosságok legfontosabbika a vállalatok tudásbázisa, amely ahogyan Dosi 1988-ban meghatározta, olyan információs inputok, tudás és képességek összessége, amelyre a gazdasági szereplők, befektetők felfigyelnek valamilyen innovatív megoldás kidolgozása érdekében. A tudásbázis egyike lehet a legfontosabb változóknak, amely meghatározza az egyetemi-ipari kapcsolatokat, hiszen azok az iparágak, amelyek jelentős, magas szintű tudásbázist tudhatnak 5
magukénak, erősebb abszorpciós képességgel rendelkeznek, és megvan a képességük az értékes külső tudás megkeresésére és kiaknázására (Cohen Levinthal 1990). A tudás pedig egyik legfontosabb forrása az egyetem. Ezt támasztja alá az is, hogy azok az iparágak, amelyek intenzívebb kutatás-fejlesztési tevékenységet folytatnak, az egyetemekkel kiépített több és intenzívebb tudásalapú interakciókkal és együttműködésekkel rendelkeznek. A hatékony egyetemi-iparági együttműködések másik oldalát az egyetemi tudásbázis, pontosabban az egyetemek specializáltsága, az egyetemi karok minősége határozza meg (Giuliani Arza 2009). Egyes felmérések alapján kirajzolódott, hogy a vezető egyetemek és karok az egyetemi-ipari kapcsolatok magasabb számával rendelkeznek, mint azok, amelyek tudományos háttere kevésbé ismert. Más felmérések ezzel szemben azt bizonyították be, hogy nem a vezető egyetemek, amelyek esetében kimutathatóak az intenzív, iparágakkal kiépített kapcsolatok. Ennek legfőbb oka, hogy ezen egyetemek a kutatások végrehajtásának érdekében a közszféra által biztosított pénzügyi alapok kisebb mértékével rendelkeznek, és rászorulnak a vállalati szféra pénzügyi forrásaira és azokkal való iparági probléma-orientált együttműködésre. Annak érdekében, hogy egyetem-iparág között fenntartható kapcsolat jöjjön létre, a kapcsolatoknak kölcsönös előnyöket nyújtó interakciókon kell alapulnia. Az egyetem oldalról vizsgálva, az iparágakkal való együttműködés olyan előnyöket rejt magában, mint (Dooley Kirk 2007): - a hagyományos pénzügyi források melletti kutatási tevékenységeket támogató forrásokhoz való hozzáférés, ami lehetővé teszi a kutatási kapacitás növekedését, a kutatási tevékenység stabilitását, - az iparági technológiákhoz (berendezés, alapanyag stb.) való hozzájutás, amely felgyorsítja a felfedezői tevékenységet, - a kutatási eredmények gyakorlatban való bemutatása, hasznosítása, a köz számára való eljuttatása, így hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez, - végül abban az esetben, ha a kutatási tevékenység nem csak köz, hanem a magánszféra is által támogatott, illetve ha az egyetem és ipar között kialakult kapcsolat hosszú távú, egymásra épülő és kölcsönös, az egyetem számára fontos 6
és gyors visszacsatolások, értékelések biztosítottak a kutatási (rész)eredményekkel kapcsolatban. Az iparágak és azok vállalatainak oldaláról vizsgálva, az egyetemekkel való együttműködés olyan előnyöket hordoz magában, mint (Dooley Kirk 2007): - a tudományos jellegű kompetenciák elérése (amely pl. a biotechnológiában kiemelt jelentőséggel bír, ahol az innováció folyamatában kicsi a valószínűsége, annak hogy a vállalatok minden szükséges kompetenciával rendelkeznek), - a tudáshoz, mind tacit, mind kodifikált tudáshoz való hozzáférés, amelynek teremtése akár évtizedekre is visszanyúlhat, - nívós akadémikusokkal való kapcsolatfelvétel, akik a tudomány és iparági problémák területén is jártasak, - magasan szakképzett kutatói bázis elérése. Az egyetem és az iparágak oldaláról tisztán megfogalmazhatóak az együttműködésből eredő kölcsönös előnyök. Felsorakoztathatóak azonban olyan további tényezők, okok amelyek befolyásolhatják az együttműködés sikerességét, az innovatív produktum megszületését. Az egyetemek és iparágak olyan kihívások elé állhatnak, amelyek azok szakmai nyelvezetére, magatartásbeli különbségeikre, szervezeti kultúrájukban, habitusukban, kulturális hátterükben, vagy a működésüket befolyásoló intézményi háttérben lévő hasonlóság, közelség hiányára vezethető vissza (Gallaud Torre 2004). Az eltérő kultúrában élő vállalatok különböző értékrenddel rendelkezhetnek, más időzónában, ritmusban dolgozhatnak, amely akadályát jelentheti a stakeholderek közötti egyensúly kialakulásának. Felmerülhet, hogy ha az egyetemi-ipari kapcsolatok tisztán formális és eseti jellegűek, a bizalmialapú együttműködés nem tud létrejönni. Ez akár az innovációs termék, szolgáltatás piaci hasznosulása révén realizált bevétel egyetem és iparág közötti megosztásával kapcsolatos konfliktusokat szülhet. Akadály a partnerek közötti különböző tudásbázisból is eredhet, vagy abból, hogy egy közös kutatási tevékenység nem jól előkészített vagy előre nem jól felépített. Előfordulhat az is, hogy a vállalati szakemberek és kutatók között szakmai viták, személyes ellentétek, hatalmi kérdések, szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos problémák merülnek fel. 7
Mindkét fél, az egyetem és az iparágak célja az, hogy ezeket az akadályokat elkerüljék, feloldják. A megoldás pedig a partnerek közötti földrajzi közelség nyújtotta előnyök kiaknázásában és a kapcsolatrendszert alkotó aktorok hasonlóságának, kapcsolati közelségének kiépítésében vagy megerősítésében van. Az egyetemek és iparágak közötti kapcsolatépítés sajátosságainak meghatározására áll rendelkezésünkre a közelség szakirodalma, amely több (földrajzi, technológiai, kognitív, társadalmi, szervezeti, intézményi) tényezőre vezeti vissza az értékes, eredményes kapcsolatok létrejöttét. 4 Földrajzi és kapcsolati közelség: egyetemi-ipari kapcsolatok alapjai A közelség több tudomány (regionális, gazdálkodás és szervezés tudomány) közismert és alkalmazott fogalma. Amikor a közelség szerepe áll a vizsgálatok középpontjában, gyakran valójában azt a földrajzi közelséggel azonosítjuk. Ennek ellenére a szakirodalom a közelség más dimenzióit, kognitív, technológiai, szervezeti, intézményi, társadalmi, kulturális stb. (Knoben Oerlemans 2006) is megkülönbözteti, amelyeket összességében kapcsolati közelségként definiálhatunk (Kirat Lung 1999, Torre Rallett 2005, Torre Gilly 2000). Az iparág jellegétől, az egyetem-iparág közötti tudásalapú interakciók intenzitásától, gyakoriságától, céljától függően a kapcsolatok, együttműködések a földrajzi közelség különböző mértéke mellett, kapcsolati közelségbe ágyazottan mennek végbe. Annak érdekében, hogy megfoghatóvá és érthetővé váljanak, hogy milyen okokra, tényezőkre vezethetők vissza az egyetemi-iparági kapcsolatok, a közelség fogalomkörével kell megismerkedni. E fejezet rávilágít a földrajzi közelség jelentőségére, szükségességére és a partnerek közötti földrajzi közelségtől függetlenül megfigyelhető más közelség dimenziók jelenlétére. Cél annak bemutatása is, hogy a földrajzi és kapcsolati közelség hogyan határozza meg az innovációs tevékenységek jellegét a térben. 8
4.1 Földrajzi és kapcsolati közelség fogalma és kiegészítő jellege Egészen az 1990-es évekig a neoklasszikus közgazdaságtan követői a földrajzi közelség hagyományos fizikai értelemben vett fogalmát használták (Lengyel 2008). A földrajzi közelség, a távolság fogalmából vezethető le (Nemes Nagy 2009, 219. o.): két pont, hely közötti legrövidebb út hosszát jelölve. Lényegében a földrajzi közelség nem más, mint kis földrajzi távolság, közvetlen szomszédság. A tudásalapú gazdaság fejlődését befolyásoló tényezők közül egyre nagyobb hangsúlyt fektetve vizsgálják a közelség innovációra gyakorolt hatását. Egyre elterjedtebb annak vizsgálata, hogy az innovációs tevékenységek érdekében a földrajzi közelség hogyan segíti elő a szervezetek (iparágak vállalatai, egyetemek) közötti együttműködés kialakulását, a tudásáramlás és a tanulás folyamatát. Ez azzal indokolható, hogy a vállalatok innovációs teljesítményét befolyásoló számos tényező közül az egyik legmeghatározóbb a vállalat belső adottságaitól független, más vállalat(ok)hoz, háttérintézményekhez (egyetemhez, kutatóintézethez stb.) való közelsége (Capello Faggian 2005). A földrajzi közelség jelentősége már 1890-ben Marshall által ismertté vált (Lengyel 2010), aki rávilágított arra, hogy az ipari körzetek -ben tömörülő kisebb termelői egységek számára területileg koncentráltan elérhetőbbé válik a hatékonyság, a pozitív lokális extern hatások érvényesülése révén. Napjainkban is kiemelik, hogy szükség van a közelségre, a gazdasági szereplők közötti kolokalizációra az ipari tevékenységek folytatásához és a interakció létrejöttéhez (Krugman 2000). A közelség személyes (face-to-face) kapcsolatok megvalósulásában, a rejtett (tacit) és a kodifikált tudás átadásában és terjesztésében való kiemelt szerepe is bebizonyosodott (Gallaud Torre 2004). Boschma (2005) úgy fogalmazott, hogy a közelség az egyik legfontosabb előfeltétele a tudás megosztásának, átadásának és a technológiák adaptálásának, és minél nagyobb a szereplők közötti földrajzi távolság, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a tacit tudás átadása nehézségekbe ütközik. Mivel gazdasági szereplők és tevékenységek térben koncentrálódnak (agglomeráció) technológiai gazdasági hatásokban (Lengyel Mozsár 2002), pozitív 9
tudás externáliákban részesülnek. A földrajzi közelség elősegíti a szervezetek (egyének, vállalatok, egyetem, kormányzati szervek stb.) közötti információáramlást, és megkönnyíti a tacit, rejtett tudás átadását. Ezzel szemben minél nagyobb a földrajzi távolság a szereplők között, annál kisebb a hatása ezeknek a pozitív externáliáknak, és sokkal nehezebben jön létre a tacit tudás átadásának folyamata is. A földrajzi közelség iránti mérsékeltebb igény mellett ugyanezt elmondhatjuk a kodifikált tudásra vonatkozóan is (Boschma 2005). A földrajzi közelség önmagában is támogatja az innovációs folyamatokat, de a kapcsolati közelség együttes érvényesülésével sokkal hatékonyabb (Boschma 2005, Gallaud Torre 2004,. Knoben Oerlemans 2006, Torre - Rallet 2005). A kapcsolati közelség alatt azt a képességet értjük, amely a szervezetek tagjai közötti interakciót segíti elő elsősorban a szervezeten belül, de a szervezeten kívül is. A kapcsolati közelség fogalmát két logikára építhetjük fel. Abban az esetben, ha egy szervezet két tagja együttműködik, a köztük lévő interakció hatékonyabbá válik azáltal, hogy mindketten ugyanazokat a szervezetre jellemző magatartásformát, rutinokat, explicit és implicit szabályokat követik. Ez nevezzük a valahova tartozás, az odatartozás logikájának. Egy szervezet (vállalat, egyetem, konzorcium, innovációs hálózat) tagjai, szakemberei között így könnyebben kialakul a kapcsolat. A kapcsolati közelség másrészt a hasonlóság logikájára vezethető vissza, amikor a szervezet tagjai hasonló ismeretekkel, tudáselemekkel, szemlélettel, nyelvezettel, eredményekkel rendelkeznek, ami ugyancsak megkönnyíti a tagok közötti együttműködést. A földrajzi közelségtől függetlenül is megvalósulhatnak szervezetek közötti interakciók és kiépülhetnek a kapcsolati hálok a kapcsolati közelségnek köszönhetően. A szervezetek bizonyos tényezők hatásától függően másképpen értékelik a térbeli elhelyezkedésüket, más szervezetekhez való földrajzi közelségük szükségességét. Ez az észlelt közelség mértéke változhat egyrészt az egyének korától, társadalmi hátterétől, nemétől, végzettségétől, kapcsolatrendszerétől, másrészt az iparágak, vállalatok tevékenységtípusától, szakmai hátterétől, ügyfeleitől, partnereitől, versenytársaitól függően. Kimutatható, hogy a földrajzi közelségre nincsen mindig szükség az innovációs, tudásteremtő és K+F folyamatokban. Ezt a jelenséget az is megerősíti, hogy az 10
elmúlt időkben (az információs és kommunikációs technológiák megjelenése révén) a személyek, információk, termékek mobilitása és szabadabb áramlásának lehetősége megnőtt. Ennek következtében a földrajzi közelség mértéke egyre nehezebben határozható meg objektív módon, mivel azt a szervezetek közötti együttműködés intenzitása és a vállalatok innovációs életciklusa is befolyásolja. Eltérő az igény mértéke a tranzakciók kezdeti, tárgyalási szakaszában, a közös kutatási tevékenységek során az eszköz, tapasztalat, tudás cseréjében, a műszaki fejlesztések kezdeti szakaszában és a megvalósítás során stb. A szervezetek (iparágak vállalatai, egyetemek, kutatóintézetek) közötti együttműködés milyenségétől, fázisaitól függően rövidebb vagy hosszabb idejű face-to-face találkozókra van szükség (Torre - Rallet 2005). A tapasztalatok szerint az együttműködések során az idő előrehaladtával az innovatív produktum eléréséhez szükséges face-to-face interakciók gyakorisága is változik, a partnerek földrajzi közelségére már kevésbé van szükség, ritkább esetben teljesen szükségtelenné is válik, és csak a kapcsolati közelség marad fenn. Többek között ezért is van szükség a földrajzi közelség fogalmának pontosítására, az állandó földrajzi közelség és az ideiglenes földrajzi közelség elkülönítésére, amely utóbbi a partnerek eseti, személyes (face-to-face) interakcióinak, találkozásainak formájában fordul elő. Ekkor mindenképpen szükség van a kapcsolati közelség partnerek közötti fennállására is. Néha érvényesülnek olyan tiszta tudás externáliák is, amelyek megvalósulásához a földrajzi közelség mellett a kapcsolati közelség jelenléte nem szükséges. Ebben az esetben a tudástranszfer anélkül megy végbe, hogy bármilyen explicit kapcsolat vagy kooperáció lenne a gazdasági szereplők között. Következménye pedig az lehet, hogy a hasonló tevékenységek térbeli közelsége révén az egyes gyakorlatok, tapasztalatok eredményei más vállalatok számára (akár a versenytársaknak is) elérhetővé válnak, anélkül, hogy ennek bármilyen költsége lenne (Boschma 2005). Ez azt jelenti, hogy a közelség többi dimenziója mellett a földrajzi közelség is szerepet játszik a tudásátadásban, de nem alapfeltétele. 11
4.2 Kapcsolati közelség és dimenziói Az 1990-es években a közelség dinamizmusát vizsgáló francia iskola (pl. Torre, Gilly képviseletében) bővítette ki azzal a kulcsfontosságú elemmel az innováció irodalmát, hogy bevezették a földrajzi közelség mellett a kapcsolati közelség és dimenzióinak értelmezését is, eleinte a szervezeti, majd az intézményi közelséget. Boschma (2005) a kutatásokból kiindulva, de már öt dimenziót megkülönböztetve elemzi a közelség innovációra gyakorolt hatását. Kiemeli hogy a földrajzi közelség szükségszerű, de nem elegendő feltétele annak, hogy a tudáscserét, tudásáramlást biztosító folyamatok létrejöjjenek és működjenek, és így a szervezetek közötti interaktív tanulás végbemenjen. Ezt Bunnel és Coe a közelség (Boschma 2005) deterritorizálásának hívja, kihangsúlyozva a kapcsolati közelség szükségszerű figyelembe vételét. Boschma és a szakirodalom (lásd bővebben Knoben Oerlemans 2006) által leggyakrabban vizsgált öt közelség dimenzió: földrajzi közelség és a kapcsolati közelség dimenzióit alkotó kognitív, szervezeti, intézményi és társadalmi közelség. Emellett a szakirodalomban gyakran hivatkozott közelség dimenzió, a technológiai közelség (1. ábra). 1. ábra Közelség dimenziók Forrás: saját szerkesztés A kognitív közelség fogalmát Nooteboom vezette be (már 1992-ben) (Nooteboom 2006). Megállapítja, hogy a különböző szervezeti kultúrával, szokással, 12
normával, rutinnal, szemlélettel rendelkező szervezetek (egyén, vállalat stb.) hatékony és eredményes kommunikációjához és a tudás, tapasztalat megszerzéséhez hasonló, de nem feltétlenül azonos ismeretekkel, tudásbázissal kell rendelkezniük. Az innovatív vállalatok célja az, hogy kapacitásaikhoz mérten új tudás adaptálását tudják megvalósítani. Ennek feltétele azonban saját ismereteik, tudásuk olyan minimális szintjének elérése, amelynek révén megérthető, elsajátítható és kezelhető lesz a tudás. A szervezeti közelség a kapcsolatoknak egy térben való jelenlétét jelenti Torre és Gilly szerint (Torre Gilly 2000, Boschma 2005). A szervezeti közelség fogalmát szokták külön a szervezeten belüli (intra-organizational), ill. szervezetek közötti (inter-organizational) kapcsolatokra nézve vizsgálni. Boschma (2005) értelmezésében a szervezeti közeg a szervezetek és tagjai között áramló komplementer információk és tudás cseréjének koordinációs eszköze, amely így pozitív hatással van a tanulásra, az innovációs és a tudásfolyamatokra, a kölcsönös megértésre és a bizalom kiépítésére. A szervezeti közelség garantálja a gazdasági szereplők (szervezeti tagok, vállalatok) közötti eredményes és kölcsönösen kedvező kapcsolatok működését. A társadalmi közelség, a társadalmi beágyazottság vizsgálata már régi múltra tekint vissza. Ennek irodalma lényegében azt fogalmazza meg, hogy a gazdasági kapcsolatok mindig valamilyen társadalmi kontextusba ágyazottak, és minél nagyobb a beágyazottság egy vállalaton belül, annál kedvezőbbek a lehetőségek, hogy jobb (innovációs) teljesítmény valósuljon meg (Boschma 2005). A mikroszinten értelmezett, társadalmilag beágyazott kapcsolatokba beleértjük a bizalmi alapon működő baráti, rokoni és a személyes tapasztalatcseréken alapuló kötelékeket is, de nem foglaljuk bele azokat a helyzeteket, amikor az emberek ugyanazon (pl. etnikai, vallási) értékeket képviselnek. A társadalmi közelség megléte szükséges ahhoz, hogy a szervezetek innovatív és tanulási kapacitása bővüljön. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a bizalmon alapuló társadalmi kapcsolatok megkönnyítik a tacit tudás cseréjét, amelyet természeténél fogva nehezebb lenne piacok között közvetíteni és közzétenni. A társadalmi közelség lehetővé teszi a hatékony interaktív tanulást és az elkötelezettséggel járó, hosszú távú kapcsolatok kiépülését. 13
Míg a társadalmi közelség fogalmát a mikroszinten megvalósuló kapcsolatok erőssége alapján vizsgáljuk, addig az intézményi közelséget makroszintű intézményi keretek között határozzuk meg (Boschma 2005). Az intézményi közelség fogalma alatt egyrészt a minden gazdasági szereplő által megosztott és elfogadott formális intézményi rendszert értjük, amely magába foglalja a törvények, szabályok összességét, másrészt a kulturális szokások, értékek összességét az informális intézményi háttér keretein belül. Mindezek magukba foglalják a közös nyelvet, a közös szokásokat, a tulajdont és a szellemi tulajdonjogokat rögzítő szabályrendszert, amelyek biztosítják az egyének és vállalatok (gazdasági) tevékenységének koordinációját és az interaktív tanulás alapjait is. A szervezeti, társadalmi és intézményi közelséget nevezte Lang (2005) magatartásbeli (viselkedési) közelségnek. Boschma (Lang 2005) azért tekintette szükségszerűnek e három dimenzió egyenkénti értelmezését, mert ezek eltérő mechanizmusok mentén érvényesülnek. Míg a szervezeti közelség mértéke a kapcsolati hálóban, a kapcsolatrendszerben lévő partnerek autonómiájától függ, addig a társadalmi közelség sokkal inkább bizalmon alapszik, vagyis baráti, családi vagy egyéb hosszú távú kapcsolatokon. Az intézményi közelség funkciója pedig a normák, szokások, szabályok törvények révén érvényesül. A szakirodalom bevezeti a technológia közelség fogalmát is, amely a gazdasági szereplők technológiai tapasztalatokon, tudásbázison alapuló közelségét jelenti (Knoben Oerlemans 2006). A technológiai közelség alatt nem közvetlenül az alkalmazott technológiák (mint az inputok és outputok közötti termelési folyamatban szerepet játszó eszközökben, megoldásokban, tudásban való) hasonlóságot értünk, hanem a technológiai tudás teremtésében, terjesztésében és áramlásában résztvevő szereplők közelségét vizsgáljuk. Az gazdasági szereplők közötti technológia tudás elősegíti az új technológiák kifejlesztését, a technológiák és a mögöttes tudás terjedését. A technológiai közelség némileg hasonlóságot mutat a kognitív közelséggel. A szakirodalom kiemeli, hogy a sikeres együttműködések érdekében a vállalatok (technológiai ) tudásának hasonlónak kell neki, egy bizonyos azonos tudásszinttel kell rendelkezni. Ez az azonos szintű tudásbázis az alkalmazott technikák megértéséhez szükséges. Ez a tudás természetesen kiegészül iparág 14
specifikus tudáselemekkel is, amelyet a mindennapi tevékenységükben is alkalmaznak a vállalatok. A technológia közelség előnye, hogy lehetővé válik a technológia hatékonyabb alkalmazása, megtanulása és a kifejlesztése, a vállalatok abszorpciós kapacitásának megerősödése mellett, amely képesség kiemelten fontos az egymástól való tanulás folyamatában. Összességében elmondhatjuk, hogy a földrajzi közelség és a kapcsolati közelség együttesen és külön-külön is meghatározóak a tudásalapú tevékenységek kialakulásában és működésében, az információ és a tudás terjedésében, a gazdasági szereplők (iparágak vállalatai, egyetemek, kutatóintézetek) interaktív tanulási folyamatának megvalósulásában. A közelség különböző típusai hatással vannak egymásra, csökkenthetik vagy növelhetik egymás befolyását. A társadalmi közelség szorosabbá teszi a partnerek közötti kognitív vagy akár technológia közelséget, és a földrajzi közelséggel együttesen elősegítheti az interakciók és a hosszú távú, bizalmi kapcsolatok kiépülését. A szervezeti közelség már nem feltételezi a társadalmi közelség meglétét, mivel az ott kialakult kapcsolatok nem feltétlenül bizalmi alapúak, bár mindkét dimenzióra a partnerek közötti szoros kapcsolat jellemző. A szervezeti megközelítés egyes elemeinek fejlődése jobban megvalósulhat egy hatékony intézményi rendszeren alapulva. Hasonlóképpen az intézményi közelség is, kiemelten annak kulturális dimenziója a földrajzi közelség mellett eredményesebb. Elmondható, hogy az informális intézményi keretek földrajzilag sokkal inkább lokalizáltak (pl. közösségi szinten), míg a formális intézmények (pl. törvények) már nemzeti szinten, vagy annál magasabb szinten érvényesülnek. 4.3 Az innovációs tevékenységek tere: földrajzi és kapcsolati tér A tudásalapú gazdaság fejlődését meghatározó tényezők között kiemelt jelentőséggel bír a földrajzi és a kapcsolati közelség révén megvalósuló tudás terjedés, amely az innovációra és így a tudásalapú szerveződések fejlődésére gyakorol jelentős hatást. Azonban nem elég a tudás térbeli kiterjedtségének és egy adott terület innovációs kapacitásának feltárása, hanem szükség van azon csatornák meghatározására is, amelyeken keresztül az innováció a térben létrejön és terjed. Ennek vizsgálatára különböztette meg Capello és Faggian (2005) a földrajzi, fizikai 15
közelséget a kapcsolati közelségtől és az általuk definiált kapcsolati tértől (relational space) (2. ábra). A fizikai közelség lehetővé teszi a gazdasági szereplők (iparági vállalatok, egyetem) közötti kapcsolatok kialakulását és növeli a tudás, az információ és a legjobb gyakorlatok cseréjének valószínűségét. A földrajzi közelség alapvetően a tudástúlcsordulásához szükséges agglomerációs (lokalizációs és urbanizációs) előnyöket, valamint a tudásteremtő szervezetek közelségét jelenti. A kapcsolati tér ezzel szemben minden olyan gazdasági, intézményi szereplő közötti kapcsolati formát magába foglalja, amely a partnerek kapcsolati közelsége, közös értékei, együttműködési készsége, összetartozás érzése révén jött létre. Ez pedig hatással van a kapcsolati tőke megerősödésére, az explicit és implicit együttműködések kialakulására, így a tudás terjedésére is. A hatékony tudásintenzív (innovációs, K+F) folyamatokat befolyásoló kulcstényezők tehát nem csak földrajzi, fizikai elhelyezkedésre, hanem a gazdasági szereplők kulturális, kapcsolati hátterére, annak milyenségére, és e két megközelítés együttes érvényesülésére vezethetők vissza. 2. ábra Fizikai és kapcsolati tér szerepe a tudás terjedésében Forrás: Capello Faggian (2005) 16
Tény, hogy a fizikai közelség pozitív befolyással van a vállalatok, kutatóintézetek kapcsolatára, innovációs teljesítményére, de a kapcsolati tér vizsgálata nélkül nem határozható meg, hogy ez a befolyás hogyan keletkezik. A kapcsolati térben ugyanis a tudás terjedése és a kollektív tanulás csatornája jól körülhatárolható a következő tényezők vizsgálata révén (Capello Faggian 2005): - a helyi munkaerőforrás mobilitása - a helyi fogyasztókkal, megrendelőkkel és beszállítókkal kialakult stabil, eredményes kapcsolatok, - a tudásintenzív, spin-off cégek létrehozása és jelenléte. Mindez rávilágít arra, hogy nem elég a vállalatok, egyetemek tisztán földrajzi közelségéből eredő előnyök kiaknázása, hanem szükség van az innovációs kapacitást növelő vállalati kapcsolatok bővítésére, a munkaerő fejlesztésére, mobilitásának ösztönzésére is, amelyek révén a tanulás, a tudás bővítése hatékonyabban valósulhat meg. A kapcsolati közelség így nem csak egyetemi-ipari kapcsolatok vizsgálatának eszköze, hanem megerősítése révén a kapcsolatok hajtóereje. Legyen szó rövid távú, eseti jellegű, egy megbízás erejéig tartó együttműködésről, vagy hosszú távú, ismétlődő jellegű, kölcsönös előnyöket nyújtó kooperációról, a hatékonyság, a sikeres produktum előállítása a partnerek közötti kapcsolati közelség és dimenzióinak függvénye. A kapcsolati közelség mindig fennáll az egyetem-iparágak között az együttműködés során, a különbségek csak annak mértékében mutatkozik meg. 5 Iparági sajátosságok és az egyetem szerepe: a tudásintenzív vállalkozások Iparáganként az innováció nagymértékű eltéréseket mutat (OECD 2005, Malerba 2005). A különbségek olyan formában jelennek meg, mint az iparágakban domináns technológiai területek, a tudásbázis, a tudás megszerzésére irányuló kapcsolatok mértéke, a szervezeti felépítés és az intézményi háttér. Amíg az iparágak némelyikét 17
gyors változtatások, radikális innovációs tevékenység jellemzi, addig más iparágakban csak kisebb mértékűek az innovációra irányuló törekvések (OECD 2005). Az innovációs célok jellegétől, az iparági tudásbázis milyenségétől az iparágak vállalatainak gazdasági tevékenységében az egyetem különböző szerepet tölthet be. Hogy az iparágak az egyetemi kutatók, oktatók milyen körével, a tudás mely domináns típusának felhasználásával, milyen irányú tudásáramlással hajtanak végre innovációt az iparág tudásbázisától függ. Jelen fejezet bemutatja, hogy az egyetem-iparági kapcsolatok sajátosságát meghatározó tudásbázis milyen típusaival találkozhatunk. Ismertetjük, hogy a tudásbázis tulajdonságait figyelembe véve, miként beszélhetünk kevésbé vagy jobban tudásintenzív iparágakról, hogyan határolhatóak le a tudásintenzív iparágak, amelyek kiemelt szerepet töltenek be a tudásalapú gazdaság fejlődésében. Az iparágak tudásának tacit vagy kodifikált jellege alapján pedig az egyetemi-iparági tudásalapú interakciók eltérő példáit sorakoztatjuk fel, amelyek kialakulásában a földrajzi és kapcsolati közelség dimenziói is ösztönző szerepet töltenek be. 5.1 Az iparági tudásbázis jellege Az iparágak eltérő jellegzetességeire, és arra, hogy a vállalatokat a (háttér)intézmények körének milyen szereplőivel (alapvetően egyetemmel) állnak kapcsolatban és milyen mértékben, meghatározott azáltal, hogy az iparágak milyen tudásbázisra, a tudás mely típusára és a tudásalapú kapcsolatoknak mekkora mértékére építkeznek, amelyek a kapcsolati közelség dimenziói által meghatározottak. A vállalatok és iparágak innovációs tevékenysége nagymértékben függ azok specifikus tudásbázisától, amelynek analitikus vagy szintetikus típusait különíti el a szakirodalom (Asheim Gertler 2005, Baba et al 2009, Tödtling et al 2006). A két tudásbázis típus megkülönböztetése a hallgatólagos (tacit) és az explicit, leírható (kodifikált) tudás eltérő mértékű kombinációjára vezethető vissza, amely mögött az eltérő kodifikálási lehetőségek és korlátok, más-más képzettség és szakismeret, a terjedésükhöz szükséges földrajzi közelség mérték, az ápolásukhoz szükséges kapcsolati közelségben álló eltérő szervezetek és intézmények igénye áll (Cooke et al 2007). 18
Az analitikus tudásbázissal rendelkező vállalatok, annak érdekében, hogy innovációt tudjanak végrehajtani, tudományos tevékenység-alapú tudásra építenek. Ezekben az iparágakban a tudás áramlását az egyetemről az iparágak felé irányuló áramlás dominálja (pl. biotechnológiában). Az új tudás sokak által megosztott és ismert tudományos eredményeken, módszereken alapszik, a kodifikált (vagy kodifikálható) tudásra való hagyatkozás jóval meghatározóbb. A vállalatok saját K+F részlegekkel rendelkeznek, tevékenységüket során nagymértékben felhasználva az egyetemek és kutatóintézetek innovatív produktumait is. Az egyetemi-ipari kapcsolatok és hálózatok valamint az egyetem által támogatott tudásintenzív tevékenységek, jellemzően földrajzi közelségükben lévő start-up és a spin-off vállalkozások létrejötte jóval gyakoribb az az ilyen tudásbázissal rendelkező iparágakban (Cooke et al 2007). Az iparágban, hogy radikális innovációt tudjanak végrehajtani speciális képességek megszerzésére, a partnerekkel való kognitív közelségre, analitikus készségekre, elméletek alkotására és azok gyakorlatba ültetésére, dokumentációra van szükség, ezért elengedhetetlen a munkaerő egyetemi képzése, a kutatói tapasztalatok megszerzése, és így a képzési lehetőségek elérhetősége, lokális kiépítettsége. Ezekben az iparágban a sikeres innovációs tevékenység végrehajtásának érdekében elengedhetetlen a vállalatok technológia közelsége, az új technológia megoldások kidolgozása érdekében, a vállalatok magas abszorpciós képessége. A szintetikus tudásbázissal jellemezhető iparágak innovációjának forrása evvel szemben a már létező tudás, ahol a kapacitás növekedés, termékek és eljárások továbbfejlesztése a meglévő tudás újfajta kombinálására vezethető vissza. A tudás, ha egyáltalán létrejön ilyen jellegű kapcsolat, - az iparágaktól az egyetem felé áramlik, ahol a tudás cseréje és az érintettekhez való eljutása a know-how és szakképzett munkaerő áramlásával valósul meg. Ez gyakran az ügyfelek és a beszállítók közötti interaktív tanulás mechanizmusa révén jön létre, ahogyan azt a hajógyártás vagy a mérnöki tevékenységek esetei mutatják. Az egyetemi-iparági kapcsolatok kevésbé gyakoriak, alkalmazott kutatások folytatására fókuszálnak, a tudásteremtő és képzési lehetőségeket nyújtó egyetemek és kutatóintézetek iparágakhoz való földrajzi közelsége kevésbé releváns. Az iparágak növekvő innovációs teljesítménye az interaktivitás, a kapcsolati közelség által létrejött interaktív tanulás, a gyakorlati készségek, a learning by doing révén valósul meg. 19
Gyakran olyan iparágakban, ahol a radikális innovációra való törekvés magas, az analitikus és a szintetikus tudásbázis kombinációjával találkozhatunk (Baba et al 2009). Ezek az iparágak a gyakori, kétirányú egyetemi-ipari kapcsolatok kiépítésére törekednek, amely az akadémiai és iparági kör közötti kiterjedt tacit és kodifikált tudásáramlási folyamatokon alapszik. A hatékony együttműködés alapja a vállalati és kutatói szféra mindennapi, ismétlődő jellegű, akár állandó földrajzi közelséget igénylő interakciói, a gyakori face-to-face találkozások. Ezekben az iparágakban nem elegendő a földrajzi közelség által nyert tudás-túlcsordulás, szükség van a együttes ismeret és tapasztalatszerzésre, a kiegészítő jellegű, speciális tudásbázisra, a meglévő tudás továbbfejlesztésére, amely csakis a partnerek aktív együttműködése, kapcsolati közelsége révén jön létre. Az innovatív eredmény elérésének érdekében létrejött egyetemi-ipari együttműködések fajtáit az iparág tudásbázisának jellege szerint különböző módon osztályozhatjuk (1. táblázat). 1. táblázat Iparág specifikus tudásbázis az innováció érdekében Fő tényezők Innováció jellege Alapvető tudás típus Innovációs stratégia Innováció típusa Domináns tudás Egyetemi-ipari kapcsolatok irányultsága Legmeghatározóbb kutatói partnerek Iparágak Szintetikus (A) meglévő tudás kombinálása 20 Iparági tudásbázis Analitikus (B) új tudás teremtése Szintetikus és analitikus (C) A+B technológiai tudás tudományos tudás A+B fogyasztóibeszállítói interakciókon alapuló jellemzően folyamatos tacit tudás (knowhow, gyakorlati készségek) egyirányú: iparágtól az egyetem felé egyetemi-ipari együttműködésből eredő jellemzően radikális kodifikált tudás (szabadalmak,publikációk) egyirányú: egyetemtől az iparág felé A+B A+B A+B kétirányú: egyetemi-ipari tudástranszfer Edison kutatók sztár kutatók Pasteur kutatók műszaki-alapú: hajógyártás tudomány-alapú: biotechnológia, gyógyszeripar vegyes: orvosi műszerek, speciális erőforrás