Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár régészeti örökségvédelmi főigazgató-helyettes, intézményvezető Szerkesztő: Dr. Kvassay Judit, Schilling László

2010 2011

Főszerkesztő: Dr. Csornay Boldizsár régészeti örökségvédelmi főigazgató-helyettes, intézményvezető Szerkesztő: Dr. Kvassay Judit, Schilling László Nyomdai előkészítés: Bicskei József, Kovács Katica, Nicklas Larsson Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ

2010 2011 Tájékoztató az MNM NÖK 2010 2011. évi tevékenységéről Budapest, 2013

4 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ 5 Topográfia 6 Ásatások 7 Laboratórium 39 Feldolgozás 46 MŰEMLÉKVÉDELEM Műemléki kutatás / Épületkutatás 47 Műemléki tervezés 55 NEMZETKÖZI PROGRAMOK 65 MUNKATÁRSAK 68

5 TISZTELT OLVASÓ! Köszöntöm a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ nevében. Az elmúlt időszakban az intézmény életében jelentős változások történtek, miközben folyamatosan ellátta feladatait. Jelen kiadványunk az általunk végzett munkát mutatja be röviden. A 2010 2011-es időszakot nagy és gyors változások fémjelezték. Az intézmény önálló státusza megszűnt, feladatai is átalakultak, miután nagyberuházásokhoz kötődő megelőző feltárásokat saját jogon többé nem végezhetett. Ezzel párhuzamosan az intézmény élén két alkalommal is történt vezetőváltás, 2010. augusztus 1-től 2011. március 30-ig Hable Tibor örökségvédelmi főigazgató-helyettes, követte Dr. Virágos Gábort, majd 2011. április 1-től 2012. április 30-ig Kárpáti Zoltán mb. szakmai vezető irányította a Nemzeti Örökségvédelmi Központot. Az intézmény székhelye is változott, 2010 teléig a budapesti központ Óbudán, az Árpád híd tövében működött (1036 Budapest, Dugovics Titusz tér 13 17.), majd pedig elköltözött Újbudára (1113 Budapest, Daróci út 3.). 2010. július végéig a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (K.Ö.SZ.) a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 18 / 2001. (X. 18.) NKÖM rendelet alapján a nagyberuházásokhoz kapcsolódóan országos illetékességgel és feladat ellátási kötelezettséggel működő, az oktatási és kulturális miniszter által felügyelt örökségvédelmi intézmény volt, és mintegy 370 főt foglalkoztatott. 2010. július 31. napjával a nemzeti erőforrás miniszter határozata alapján, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat beolvadással történő megszüntetéséről szóló 1 / 2010. (VIII.13.) NEFMI határozatban deklaráltak alapján a Magyar Nemzeti Múzeum tagintézményévé lett a K.Ö.SZ. Nemzeti Örökségvédelmi Központ (NÖK) néven. Az idézett 2010-es NEFMI határozatban foglalt rendelkezések alapján a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat általános jogutódja a Magyar Nemzeti Múzeum, a NÖK pedig immáron magával az anyaintézmény nagyságával vetekedő méretű szervezeti egységként a Magyar Nemzeti Múzeumon belül végzi a feladatait. A régészeti feladatellátást a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 5 / 2010. (VIII. 18.) NEFMI rendelet szabályozta (2013. január 1. napjáig). A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ két szakterületen végez több évtizedes saját tapasztalatokra alapozott munkát. Az egyik a régészeti, a másik a műemléki örökségvédelem körébe tartozik. A régészet területén főbb feladatai: a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárások esetében szakmai koordinációs, adatnyilvántartási és szükség esetén kapacitás kiegészítő teendők. A műemlékvédelem területén pedig komplex kutatást és műemléki tervezést végez. Kiemelt feladatunk, hogy az uniós támogatásokból megvalósuló, elsősorban állami műemlékek helyreállítása során tervezői, kutatói és restaurátori kapacitásunkkal vegyünk részt, azok megvalósulását elősegítsük. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ a felsorolt feladatait ugyan fokozatosan csökkenő létszámmal, de az említett időszakban is ellátta, emellett az előző évek feltárásain előkerült leletanyag feldolgozását, illetve azoknak a befogadó múzeumoknak való átadását folyamatosan végezte. Kérem a Tisztelt Olvasót, fogadja kiadványunkat érdeklődéssel, ismerje meg tevékenységünket, melynek célja közös múltunk emlékeinek óvása és feltárása, valamint annak megismertetése. Dr. Csornay Boldizsár örökségvédelmi főigazgató-helyettes intézményvezető BEVEZETŐ

6 Topográfi ai Osztály A Topográfi ai Osztály elsődleges feladata a 2010 2011-es évben is a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárások tervezéséhez szükséges lelőhely-diagnosztikai vizsgálatok, örökségvédelmi hatástanulmányok elkészítése volt. A 2010. évben folytattuk és befejeztük a Nabucco Gázvezeték nyomvonalának régészeti hatásvizsgálatát, illetve részt vettünk különböző, elsősorban ÉK-magyarországi környezetvédelmi (hulladékgazdálkodási, csatornázási és vízügyi) projektek örökségvédelmi előkészítésében. A jogszabályok által előírt feladatok sikeres, megfelelő szakmai színvonalú teljesítése érdekében az Osztály tudományos alap- és módszertani kutatásokat folytatott. Ezek között kiemelt szerepet kapott a hagyományos kutatások (adattári gyűjtés, terepbejárás) módszertani fejlesztése és az innovatív (távérzékelési, térinformatikai) eljárások kidolgozása és alkalmazása. A Topográfi ai Osztály részt vett, a több intézmény együttműködésével megvalósult TÉKA (Tájérték Kataszter) programban. A kiválasztott projektterületek terepi lelőhely-felmérését 2010-ben végeztük el. Ugyanebben az évben kezdődött az ARMSRACE (Archaeological and Relief Modeling of the Sárvíz-valley for Reconstruction of Ancient Climate Events) projekt, amelynek során a Sárvíz völgyében, mintegy 50 10 km-es terület különböző távérzékeléses módszerekkel (LiDAR, hiperspektrális és digitális kamerával) készült felmérés. Az Intézmény Perkáta határában végzett nagyfelületű feltárásaihoz kapcsolódóan, 2011 tavaszán megkezdtük a Cikolai-víz vízgyűjtő területének (kb. 300 km2) szisztematikus régészeti topográfi ai felmérését. A 2008-ban megkezdett Észak-Bükk Kutatási és Örökségvédelmi Program részeként 2011 nyarán az ELTE Régészettudományi Intézetével együttműködésben, és az I. számú Régió munkatársainak részvételével műszeres lelőhely-felderítést végeztünk Dédestapolcsány Verebce-bérc bronzkori és vaskori lelőhely-komplexum területén, az NKA és Nagyvisnyó község önkormányzatának támogatásával. Kutatási eredményeinkről, örökségvédelmi javaslatainkról publikációkban, tudományos és társadalmi eseményeken, konferenciákon rendszeresen beszámolunk. Reményi László

7 Budapesti Központi Regionális Iroda tevékenysége A 2010-es év során munkánkat a nagy felületű feltárások, számos régészeti megfi gyelés és a területi koordináció határozta meg. A régióhoz tartozó megyékben az év során 10 nagyberuházásokhoz kötődő projekt keretében 33 próba-, illetve megelőző feltárásra került sor. Ebből 17 esetben a területileg illetékes múzeum, illetve az ELTE Régészettudományi Intézete végezte az ásatást. Az általuk folytatott munkák közül is kiemelkedik méretével és leletgazdagságával a Nagykunsági árapasztó építését megelőző, részben korábban feltárt 19 lelőhely, ahol közel 140000 m2-en a területre jellemző szinte összes régészeti kultúra nyomát megtalálták. Gyöngyösön, Seregélyesen, Perkátán, Csepelen elkerülő út, Budapest XI. kerületében lakópark építése tett szükségessé megelőző- és próbafeltárásokat, melyeket kollégáink végeztek. Az év során munkatársaink 20 szerződés keretében végeztek szakfelügyeleti munkát, olyan projektekben, mint a Fejér megyét érintő 400 kv-os távvezeték létesítése, a Komárom-Esztergom megye Ny-i oldalán bővülő szélerőműpark, vagy a Nógrád megyei Ráróspusztán újra felépülő, Szlovákiát Magyarországgal összekötő közúti híd építése. A projektek egy része csak 2011-ben zárult le. A 2010 nyarán hozott jogszabályi változások miatt 2011-ben egyre inkább a feldolgozási munka vált elsődleges feladatunkká. Emellett a 62. sz. főút Perkátát elkerülő szakaszán, két lelőhelyen szeptemberig folytak a feltárások, ahol a 2009-ben elkezdett ásatáson mintegy 100000 m2-en több, mint 5000 sír került elő. A terepi munkák kifutása és a korábban bekövetkezett változások miatt év végével az iroda munkatársainak létszáma közel 20 fővel csökkent. Fullár Zoltán

8 Perkáta Nyúli-dűlő (Fejér megye) Magyarország eddigi legnagyobb középkori temetőfeltárása, a Fejér megyei Perkáta mellett zajlott 2009 2011. között, a 62. sz. főút építése kapcsán. A mintegy 60000 m2 területen egy középkori falu és temploma, valamint a település három temetője került elő. Az ezt megelőző időszakból egy késő bronzkori település-, temetőrészlet és egy kelta telep objektumai láttak napvilágot. A középkori falut az oklevelekben emlegetett Kétperkáta egyik településrészével azonosíthatjuk. A feltárt temetőkben mintegy 5200 halott nyugodott, részben egymásra ásott sírgödrökben. Az Árpád-kor legelején létesült falu korai és későbbi temetője izgalmas tanulságokkal szolgált a magyarság kereszténységre való áttérése szempontjából. Kimutatható, hogy a 10. sz. végén vagy a 11. sz. elején megnyitott temetőt még akkor is használták, mikor már létrejött az új, biztosan keresztény, templom körüli temető. Az Árpád-kori falu lakossága átvészelte a tatárjárást, a 13. sz. vége felé mégis elnéptelenedett a település. Ide később kunokat telepítettek be. A templom körüli temetőben feltárt kun sírok részben még pogány szokásaik miatt kivételesen gazdag leletanyagot rejtettek, mivel a korabeli magyar hagyományokkal ellentétben a halottakat útravalóval és ékességeikkel temették el. Az Árpád-kori és a kun temetőhöz is szorosan kapcsolódik egy kétszer átépített, egykoron boltozott, gótikus templom feltárt maradványa. Az épület veszély esetén egyfajta várként is szolgált: széles és mély árok övezte, és ezen belül palánkfal is védte. A falu a templom és a temető körül terült el. A település életének a török hódoltság vetett véget, ezt követően, a mai Perkáta területén létesült újra. Kovács Loránd Olivér

9 Perkáta Homokbánya (Fejér megye) A Dunaújvárost Székesfehérvárral összekötő 62. sz. főút Perkátát elkerülő szakaszának építéséhez kapcsolódóan folytattunk megelőző feltárást. A lelőhely a településtől ÉNy-i irányban helyezkedik el a Piskolaipatak Ny-i partján lévő domboldalon. A feltárt terület 39000 m2 nagyságú volt. A legkorábbi régészeti korszakot a középső neolitikus (Kr.e. 5500 5000) leletanyag képviselte a patakparti részen. Kiterjedtebb megtelepedéssel találkoztunk a késő bronzkor időszakából. Több nagyméretű, cölöpszerkezetes épületet tártunk fel. A lelőhely legintenzívebb régészeti korszaka az avar időszak volt. A négyszögletes, földbe mélyített épületek csoportokban helyezkedtek el, Ny-i irányban fokozatosan ritkultak az objektumok, majd egy avar sírcsoport 19 sírból álló részlete zárta a lelőhelyet. A középkori objektumok főként a patakparthoz közel eső terület É-i oldalán jelentkeztek. A sűrű középkori régészeti jelenségek alapján két periódussal számolhatunk, a 13. sz.-tól a 15 16. sz.-ig. Kovács Katalin Martonvásár Bicske magasfeszültségű távvezeték és alállomás (Fejér megye) A Martonvásár és Bicske közé tervezett 400 kv-os távvezeték nyomvonalán, valamint a létesülő 400 / 120 kv-os magasfeszültségű alállomáson az OVIT Zrt. és a MAVIR Zrt. megbízásából folytattunk régészeti feltárásokat és szakfelügyeletet, amelyek négy lelőhelyet érintettek. A Bicske Pócaljai-dűlő I. lelőhely próbafeltárását 2010 januárjában végeztük. Bizonyítható volt, hogy a területen nagy kiterjedésű Árpád-kori település helyezkedik el. A megelőző feltárására 2010 áprilisa és júliusa között került sor. Az ásatás során az Árpád-korra (12 14. sz.) keltezhető falu egy részét sikerült feltárnunk. Az objektumok többsége négyzetes alaprajzú, földbemélyített, kőkemencés ház volt. Ezek közül kiemelendő a terület D-i részén kibontott épület, amely a többihez képest közel kétszer akkora alapterületen helyezkedett el. Ny-i falának alapozását kősorral erősítették meg, hasonlóan a belső teret elválasztó fal alapjához. Az épületek mellett az egykor itt élt emberek mindennapi életében használt munkagödreit, külső kemencéit és az általuk kiásott árkokat tártuk fel közel 27200 m2 nagyságú felületen. Gelencsér Ákos, Nemes György

10 Seregélyes, 62. sz. főút elkerülő (Fejér megye) A nagyközséget D-ről elkerülő út építésével érintett nyomvonalon, a NIF Zrt. megbízásából 2010 nyár végén 11 km-es szakaszon végeztünk próbaásatásokat. Az előzetes terepbejárások során 11 lelőhelyet azonosítottak munkatársaink, melyeket a leendő út 30 1100 m hosszan vág át. A munkát a sok eső, a belvíz és a megtalált rengeteg lőszer jelentősen hátráltatta. Hat kisebb munkaterületen nem sikerült objektumokat megfi gyelni vagy csak lelet nélküli árkokat találtunk. A Rác-völgy dűlő és a Rác-völgy dűlő III. lelőhelyeken késő neolit, késő bronzkori, kelta kori és avar kori leletek kerültek elő, ezt a két lelőhelyet csak a vasútvonal választja el, tehát valószínű, hogy ugyanazon település részei. A Mészáros-tanyánál avar kori, a Belmajornál avar kori és Árpád-kori települést vágtunk át. A terepbejárásból kb. 25 ha-nak ismert Réti-földek lelőhelyen 2 1100 m hosszan szondáztunk. Innen vannak a leglátványosabb eredmények: kelta kori tárgyak, avar kori temető, nagy kiterjedésű Árpád-kori település. Az É-i árokban előkerült avar temetőben 21 sírt tártunk fel, melyek egy kb. 65 m széles sávban szóródtak. A sírok egymástól 2 5 m-re helyezkedtek el, a halottakat a hátukon, nyújtva, ÉNy DK-i irányban fektették. A sírgödrök lekerekített sarkú téglalap alakúak, csaknem mindegyik végében kis gödrök voltak a halotti kerevet számára. A sírokat a mai felszíntől számítva 50 170 cm mélyre ásták, kettő csontváz részben, kettő teljesen a talajvíz alatt volt, ezeket szivattyúzás közben tártuk fel és dokumentáltuk. Az összes felnőtt sír rabolt lehetett, a rablások a felsőtestre-fejre irányultak, a 19 felnőtt közül a koponya egyetlen esetben volt a helyén. Csaknem mindegyik felnőttnek a lábfejénél volt egy kis, kézzel formált fazék, a további leggyakoribb mellékletek a vaskések és vascsatok voltak, állatcsontot hét sírban találtunk. A legérdekesebb melléklet egy pár, geometrikus díszű, egymással megegyező, külső felületén arany, belső oldalán bronz, préselt varkocsszorító. Nagy Nándor Norbert

11 Scott és Csoma 1 Szélpark (Komárom-Esztergom megye) A beruházás Komárom Esztergomi-síkságon található területe több régészeti lelőhelyet érintett Ács, Csém, Kisigmánd és Nagyigmánd határában, amelyek egy része már korábban ismert volt. Néhány esetben csupán a kivitelezési munkálatokhoz kapcsolódó szakfelügyelet során sikerült a lelőhelyet felfedezni, majd feltárni. A projekthez kapcsolódóan 2009 októbere és 2010 áprilisa között, kilenc területen összesen 46120 m2-en folyt régészeti kutatás. A lelőhelyek többsége a bronz-, római-, illetve a középkorra keltezhető, emellett szórványos emlékek kerültek elő a réz-, illetve az avar korból. Nagyigmánd Kettes-dűlőben egy késő bronzkori, oszlopos szerkezetű földfelszíni házakból és különböző méretű gödrökből álló település vált ismertté. A leletanyagot a korszak karakterisztikus, fényezett, esetenként grafi tos felületű, síkozott díszítésű kerámiája jellemzi. A legtöbb esetben a Kr. u. 2. sz.-tól az 5. sz. elejéig keltezhető római kori telepnyomokra bukkantunk. A tanyasias jellegű települések rendre valamilyen egykori vízfolyás vagy forrás közelében alakultak ki. A császárkori kerámiát döntően a korongolt, szürke színű edények uralják. Kisebb számban a kor luxus kerámiájának tartott terra sigillatából és annak helyi utánzatából találtunk néhány töredéket. Több épületelem is felszínre került: megmunkált mészkődarabok, egy korinthoszi oszlopfő töredéke, padlótégla és tetőcserép töredékek, valamint egy kémény oromdísz részlete. Az Ács Öbölkúti-dűlőben feltárt mintegy 40 temetkezés többsége a késő császárkorra tehető. A jószerével bolygatatlan sírok a korszak jellegzetes ékszereit és használati tárgyait rejtették. Az Ács és Csém határában előkerült szórt szerkezetű, falusias középkori településnyomok az Árpád-korra keltezhetők, feltárásaink pedig kiválóan kiegészítik a térségre vonatkozó okleveles adatokat. A korszak jellegzetes veremházai mellett több gödröt, kemencét, valamint nagyon sok árkot tártunk fel, amelyek betöltésében vonaldíszes fazekak, cserépbográcsok és érmék feküdtek. Czifra Szabolcs

12 Gyöngyös Lovas-tanya (Heves megye) A város Ny-i elkerülő útjának kivitelezéséhez kapcsolódóan, a NIF Zrt. megbízásából 2010 júliusa és októbere között végeztünk régészeti feltárást. A nyomvonal érintett szakaszán, a Tarján (Toka)-patak partján húzódó magas parton egy lelőhelyet sikerült azonosítani, ahol közel 1 ha-t vizsgáltunk át. A munka során négy korszak telepnyomait tártuk fel. Már a munka megkezdésekor látszott, hogy a patakhoz közelebbi területen várható nagyobb objektum koncentráció. Ennek a területnek a K-i részén többnyire csak karcolt és festett díszítésű edénytöredékekkel, valamint miniatűr edényekkel és igen sok kőeszközzel jellemezhető középső újkőkori (Kr.e. 5500 5000) gödröket tártunk fel. Ugyanennek a területnek a Ny-i részén rajzolódott ki a középső vaskor (Kr.e 7. sz. 5. sz. vége) szkíta időszakára keltezhető, két 3 3 m-es alapterületű veremház, hét gödör és egy árok. Az egyik gödör alján egy emberi csontváz feküdt. A késő vaskorból (Kr.e. 5. sz. vége 1. sz. vége) mindössze egy-két kis alapterületű, négyszögletes alaprajzú, földbe ásott épületnyom került elő. Betöltésükben a jól ismert grafi tos, esetenként fésűs díszű fazekak, szitulák és tálak mellett egy aprócska fi bula és egy csontgomb látott napvilágot, melyek a kelta lakossághoz köthetők. A fentiekhez hasonló alaprajzi formát mutat a lelőhely két Árpád-kori épülete. Mindkét veremház tapasztott padlóval és kőpakolásos kemencével épült. Szintén a középkorra keltezhető egy külső kemence, amit már a humuszrétegben dokumentáltunk. Kerámiaanyaga a korszak jellegzetes díszítőelemeit hordozza: hullám és vízszintes vonalak, fenékbélyegek. Bóka Gergely

13 Nyugat-dunántúli Regionális Iroda tevékenysége A kezdéskor közel 50 jelenleg 30 fős stáb Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém, és Zala megyék területén fejti ki tevékenységét. A jelzett időszakban részben a 2009-ben megkezdett beruházások folytatásaként elsősorban elkerülő utakhoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárásokat végeztünk Hévíz, Enese, Ligetfalva, Szeleste, Vát, Szombathely és Veszprém határában. Ezen kívül további kutatások történtek a lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó beruházás, valamint Badacsonytomaj területén. Folytatódtak a feltárási munkák a kiterjedése és régészeti jelentősége okán egyaránt kiemelkedő jelentőségű ménfőcsanaki lelőhelyen is. A feltárások mellett számos szakfelügyeletet láttunk el, és több örökségvédelmi hatástanulmányt is készítettünk. A feldolgozási munkák lezárásaként 5 lelőhely leletanyagát átadtuk a befogadó Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának, a teljes feldolgozási dokumentációval egyetemben. A régióban folytatott tevékenységről a munkatársak közreműködésével a Tudományos-népszerűsítő füzetek sorozat 3. köteteként napvilágot látott 2010-ben a lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó megelőző feltárásait bemutató Vízelőtti régészet c. kötet. 2011-ben pedig megjelent a VIA Kulturális Örökségvédelmi Kismonográfi ák sorozat 2. köteteként a Szombathely zanati késő bronzkori urnatemető monografi kus közlése. Ilon Gábor

14 Győr Ménfőcsanak-Széles-földek (Eperföldek), Bevásárlóközpont (Győr-Moson-Sopron megye) A beruházás területe a Budapestet Béccsel összekötő M1 autópálya győri szakaszától D-re található. A 2009. évben megkezdett tevékenységünket 2010 márciusa és novembere, illetve 2011 márciusa és szeptembere között folytattuk. A megelőző feltárás során 277165 m2 nagyságú felületen, 11506 db, nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazó jelenséget tártunk fel. A területet átszelő vízfolyás teraszait az elmúlt évezredekben folyamatosan lakták. Ezt rézkori lakóépületek, késő bronzkori földbemélyített és felszínre épített, valamint több kora vaskori földbeásott ház, köztük 3 szövőház is bizonyítja. A kelta település valószínűleg megérte a római kori foglalást, így lakóinak kulturális öröksége beépülhetett a hódítók emlékanyagába. A római kor teljes időszakát lefedő települési jelenségek többnyire földbemélyített építmények, valamint két kőalapozású, többosztatú lakóház és egy oszlopszerkezetes épület. Mindössze néhány földbemélyített építményben találtuk meg a tüzelőberendezés nyomait. Ezért az épületek lehetséges funkciója terménytároló és / vagy istálló. Az összes jelenség kb. 35 40 %-a a római kor emléke. A területen több korszak temetkezései is előkerültek. A rézkorból csontvázas, a középső bronzkorból hamvasztásos-urnás, csontvázas, a késő bronzkorból hamvasztásos-urnás, a római korból hamvasztásos és csontvázas sírokat ismerünk. Ezektől eltérő módon, különböző korokban árkokba, gödrökbe 4 5 egyént temettek. A kiemelkedő leletek közé tartozik egy-egy középső- és késő bronzkori ékszer és viseleti együttes, több mint félszáz szkíta bronz nyílhegy, valamint egy római kori éremkincs. Különös jelenség egy a Halomsíros kultúrához köthető gödör, amely többek között agyag épületfrízt, és egy feláldozott gyerek edénybe tett maradványait rejtette. A népvándorlás kori langobardok emléke néhány pajzs- és ékszertöredék, az avar korhoz gödrök és árkok köthetők. Honfoglaló őseinktől csupán néhány szórvány ékszer maradt ránk. Az Árpád-korból egy kemencebokor és néhány füstölőgödör a falu szélét sejtetik. Ilon Gábor

15 Győr új Mosoni-Duna híd (Győr-Moson-Sopron megye) A Jedlik hídhoz kapcsolódó utak, csomópontok és közművek kivitelezői munkálatai során (II. és III. ütem) 2010 márciusa és 2011 decembere között régészeti szakfelügyeletet láttunk el. Az új híd a korábbi Vásárhelyi Pál gyaloghíd helyén a Mosoni-Duna ÉK-i, bal oldalán fekvő Révfalu városrészt és a folyó DNy-i, jobb oldalán fekvő Győr Sziget városrészt köti össze. A Győr - Szigetben korábban ismert, három érintett lelőhely közül a Semmelweis u. 10. néven nyilvántartott falmaradványok, és a Kiss Ernő u. D-i házsora alatt jelentkező római sírok további kiterjedése nem volt megfi gyelhető, mivel a közműárkokat többnyire a modern korban erősen bolygatott talajban nyitották. Győr - Szigetben Simor János tér lelőhelyről római és középkori kerámiatöredékek voltak ismertek. A megfi gyelés során, a téren lévő Római Katolikus Plébániatemplom K-i (Erkel Ferenc u.) és D-i oldalánál (Semmelweis u.) 2010 augusztus és szeptember folyamán erősen bolygatottan embercsontok kerültek elő, néhány kora újkori kerámiával, bronzkereszttel, és vastárggyal. A vázak eredeti elhelyezkedése nem volt megállapítható, az előkerült maradványok legalább 25 egyénhez tartozhattak. A templom körüli temető beépített, bolygatott nyomairól van szó, amely minden irányban tovább folytatódhat. Legkésőbb 1712-től, a plébániatemplom felszentelésétől temetkeztek ide 1844-ig, de várható korábbi temetkezések előkerülése is. A Győr Töltésszer-Feszítőoszlop újonnan bejelentett lelőhelyen egy villanyoszlop helyén, 220 cm mélységben sírt tártunk fel. A K Ny-i tájolású, háton fekvő, nyújtott csontvázas temetkezés felsőtestén 12 db bronzgomb maradványait találtuk, amelyek alapján kora újkori lehet. A lelőhely kiterjedése ismeretlen. 2011 márciusában Győr Szigetben, a Radnóti u-i tömbáttörés helyén végzett talajcsere közben két helyen élére állított nagykérődző lábközépcsontokból álló szerkezetet tudtunk megfi gyelni, amelyek 18 19. sz-i házalapokhoz csatlakozhattak. Bontásuk során kevés mázas kerámia és vastöredék került elő. 17 18. századi, angliai párhuzamok alapján padló része lehetett. Melis Eszter

16 Sopron Szombathely Szentgotthárd, GYSEV vasútvonal korszerűsítése (Győr-Moson-Sopron megye) A vasútvonal korszerűsítése 2010 márciusában két lelőhelyen összesen 1069 m2 megelőző feltárását tette szükségessé. Lövő É-i részén, a Vasútra-dűlő D-i részén, a vasúti töltés árka és a mellé telepített akácos által bolygatott területen 13 régészeti jelenséget tártunk fel: nagyrészük gödör, illetve cölöphely, valamint két K Ny-i irányú árok részlete. A kerámiaanyag legnagyobb része őskori, a kora bronzkorra tehető, meglehetősen szórt települést jelez. A leggazdagabb leletanyagú objektum égett rétegében egy henger alakú agyagnehezéket találtunk. Az egyik árokból egy középkori kerámiatöredék került elő. A vasúttól K-re lévő dombháton a terepbejárási adatok alapján valószínűleg intenzíven lakott római kori telep fekszik. Nagycenk vasútállomástól DK-re, a Szőlőlábak nevű határrészen, a vasút D-i oldalán 392 m2-en végeztünk megelőző feltárást. Szórványként néhány középkori és őskori kerámiatöredéket, valamint kőeszközt találtunk. A hatástanulmány alapján intenzív őskori, középkori és római kori település valószínűleg jobban megfogható a vasúti töltéstől É-ra és D-re, távolabb eső bolygatatlan részeken, amelyek azonban kívül estek a beruházási területen. A vasútvonal korszerűsítési munkái alatt, 2010. október novemberben, a teljes munkaterületen régészeti szakfelügyeletet végeztünk. A földmunkák alatt csak szórványosan kerültek elő régészeti leletek, leletmentést nem tettek szükségessé. Melis Eszter, Eke István

17 Badacsonytomaj Paprét, Szőlőskert Hotel és Borászda (Veszprém megye) Badacsonytomaj Ny-i részén, a Badacsony D-i lábánál tervezett négycsillagos hotel és borászda építését megelőzően 2010 2011-ben végeztünk régészeti feltárást. A lelőhelyen már a 19. sz. végén római kori épületmaradványok kerültek elő. 1929-ben útépítés során ismételten egy nagyobb római kori épület falait bolygatták meg. A 2010. évi próbafeltárás célja a korábbi adatokból ismert római kori épületek helyének pontos meghatározása volt. Ezt a területen 2008-ban végzett archeomágneses felmérés is segítette. A próbakutatás során két római kori kőépület részletét tártuk fel, valamint egy középső bronzkori és egy Árpád-kori település részlete is napvilágra került. 2011-ben a tervezett épületek alapterületén folytattunk kutatást. Hasonlóan az előző évhez, a legidősebb leleteket a középső bronzkori Dunántúli mészbetétes edények népének leletei jelentették. A települési jelenségek mellett, ugyanebből a korszakból elszórtan három hamvasztásos sír is előkerült. A munka során sikerült meghatároznunk az előző évben megtalált római kori épületek pontos kiterjedését, illetve funkcióját is. Az egyik feltehetően raktár volt, a másik bronzműves műhelyként működhetett. Ezt az épületben előkerült bronzolvasztó kemencék bizonyítják. Az ásatás egyik legkiemelkedőbb ingó örökség emléke, egy bronzból készült körző. A római villagazdaságot, az előkerült pénzek alapján, a 4. sz. végén hagyhatták el tulajdonosai. Az Árpád-kori település kisméretű, földbe mélyített házai a laposabb D-i lejtőn helyezkedtek el, míg a sütőkemencék a házaktól kissé távolabb kerültek elő. Eke István

18 Veszprém Gelemér (Veszprém megye) A lelőhely Veszprémtől mintegy 5 km-re K-re található. 2010 májusa és júniusa között, a 8. és a 72. sz. utak csomópontjánál épülő le- és felhajtó sávok területén 13745 m2-en megelőző feltárást végeztünk, melynek során hét korszak emlékeit tártuk fel. Az őskort egy kőeszköz-nyersanyagot és félkész kőbaltákat tartalmazó neolit gödör, középső rézkori, tűzdelt barázdás díszítésű edények töredékeivel keltezett nagyobb tároló gödrök, valamint késő rézkori, badeni kerámiát tartalmazó jelenségek képviselik. A lelőhely D-i felében pedig középső bronzkori, mészbetétes kerámiát tartalmazó, felszíni építményekhez tartozó oszlophelyek, kisebb tároló gödrök kerültek elő. A lelőhely K-i részén késő bronzkori ép bögréket, nagyobb méretű tálak és edények töredékeit tartalmazó depóit, valamint egy cölöpszerkezetű épület két sorban elhelyezkedő oszlophelyeit tártuk fel. A lelőhely DNy-i részén egy 26 sírból álló, a középső avar kor elejére (7. sz. 2. fele) keltezhető bolygatatlan temetőrészletet találtunk. A Ny K-i tájolással, nyújtott, háton fekvő helyzetben eltemetett halottak mellett edénymellékletek, használati eszközök, kések, kova és fenőkő, sarló, illetve három élű nyílhegyek, a női sírokból orsógombok voltak. Gyakori mellékletek voltak a szemes üveggyöngyből álló nyakékek, gömbös, granulációs technikával díszített bronz és ezüst fülbevalók, hajkarikák, préselt és öntött bronz övveretek, szíjvégek, övcsatok, függesztő füles bronz díszek. A legjelentősebb sírból kardjával, harci bárdjával, íjával és öntött bronzveretes övével eltemetett harcos temetkezése került elő. A 8. sz. főút mindkét oldalán kerültek elő az írott forrásokból Gelemér néven ismert Árpád-kori település legkorábbi, 10 12. sz-i periódusához tartozó objektumok. Ezek között téglalap és négyzetes alaprajzú, kőből rakott kemencékkel és ágasfás-szelemenes tetőszerkezettel rendelkező veremházakat, szabadon álló, kőalapozású, többször megújított agyagtapasztásos sütőkemencéket, kemencebokrokat és aknakemencéket, valamint agyagnyerő és egyéb funkciójú gödröket, oszlophelyeket tártunk fel. Szvath Márton

19 71. sz. főút Keszthelyt elkerülő szakasz (Zala megye) A várost É-ról és ÉK-ről elkerülő út munkálataihoz kapcsolódóan 2009 novemberében a KÖSZ, 2010 2011-ben jogutódja, az MNM NÖK a kivitelezővel egyeztetve folytatta a földmunkákkal párhuzamosan zajló régészeti szakfelügyeletet. Ennek során két helyszínen tapasztaltunk régészeti érintettséget, mindkettőn új, korábban ismeretlen lelőhelyet lokalizáltunk. 2010 tavaszán Keszthely Rezi-dűlőben egy 2,1 1,3 m nagyságú, szürkésbarna, erősen paticsos betöltésű objektumot észleltünk, melyből római korra datálható kerámia és fém leletek kerültek napvilágra. Ebből az egyetlen jelenségből a lelőhely mérete és iránya nem határozható meg, feltehetőleg ettől É-ra húzódik, és a 71. sz. út a D-i szélét érinti. 2010 őszén Keszthely Murvás-dűlőben egy vízfolyástól enyhén emelkedő lankás domboldalon a humuszolás során 25 objektum foltja rajzolódott ki. A vízfolyáshoz közelebbi részen a humusz 40 45 cm vastag, alatta sárga homok réteg volt, ez alatt észleltük a jelenségeket. A domboldalon feljebb haladva már csak 20 25 cm a humusztakaró, és itt közvetlen a humusz aljában találtunk kerámiatöredéket és a régészeti objektumok foltjait. A foltok gödrökre, cölöphelyekre, félig földbe mélyített házra, egy kővel rakott kemencére és annak hamus gödrére utaltak. A hozzájuk tartozó leletek zömében a római korra keltezhetők, valamint jellegtelen őskori és néhány középkori kerámiatöredéket is találtunk. Itt a jogszabályi változások miatt feltárást nem végezhettünk, erre a területileg illetékes múzeum jogosult. Mivel erre 2010-ben nem került sor, így a régészeti szakfelügyelet keretében a lelőhelyet 2010 decemberének elején téli állagmegóvás céljából földdel betakartuk. Tokai Zita Mária

20 76. sz. főút 8 11. szakasz (Zala megye) A 76. sz. út DK ÉNy-i irányban halad át Zala megye É-i felén, a 7. sz. és a 8. sz. főutakat kötve össze. Az út rekonstrukciójának földmunkálatai 2010 júliusában indultak és 2012 végén fejeződtek be. Itt a két ligetfalvi lelőhelyen megelőző feltárást, a többi területen régészeti szakfelügyeletet végeztünk. Ligetfalva Erdő-főd lelőhelyen a feltárásra kijelölt terület régészetileg teljesen fedett volt, és széleit egyik irányban sem értük el. Két őskori gödör és egy Árpád-kori telep részletének 40 jelensége került itt napvilágra. Ligetfalva Kis-rét lelőhelyen az út É-i oldala mellett egy nő csontvázas sírját és 160 telepjelenséget tártunk fel, főleg gödröket és cölöphelyeket, valamint néhány kemencét, tüzelőhelyet és árkot. Ezek 5 korszakra datálhatók: középső neolitikum, kora rézkor, késő bronzkor, Árpád-kor és késő középkor. A lelőhely egyes részeken két rétegű volt, a magasabban jelentkező Árpád-kori objektumok alatt vastag sárga agyagos réteget, majd alatta őskori jelenségeket fi gyeltünk meg. A leletek zöme kerámia, a kevés fémlelet legszebbike, egy csontnyelű vaskés. Mindkét ligetfalvi lelőhely esetében a szakfelügyeletkor a 76. sz. út D-i oldala mellett is észleltük a régészeti érintettséget. Ezek feltárását a jogszabályi változás következtében már a területileg illetékes múzeumnak kell elvégeznie. Szentgyörgyvár Gyümölcsös lelőhelyen vízvezeték-kiváltáskor az árokban 4 bronzkori objektum profi lja rajzolódott ki. Zalacsány térségében 2 helyszínen bolygattak meg régészeti jelenségeket: Meleg-hegy Dél lelőhelyen az Árpád-korban, a tilaji útelágazásnál a középkorban állt település. Utóbbi kemencéit egykor a Zalacsányi-patak melletti domboldalba vájták be, és a jobb hőtartás céljából kerámiatöredékkel rakták ki az aljukat. A leletek közül két 12. sz-i ezüst dénár emelendő ki. Tilaj Bükk-tető lelőhelyen rézkori és bronzkori telepek nyomait észleltük. A leletmentés legérdekesebb jelensége egy méhkas alakú verem volt, melynek alján, párhuzamosan két nyúl csontváza feküdt. A már korábban is nyilvántartott lelőhelyek mindegyikén sokkal nagyobb kiterjedést és több időszakbeli megtelepedést állapítottunk meg, egy helyszínen pedig egy új, korábban ismeretlen lelőhelyet lokalizáltunk. Tokai Zita Mária