Növénytan gyakorlat BSc II. Növényrendszertan Magnolidák, őslágyszárúak (Nymphaeales, Piperales, Magnoliales, Ceratophyllales), Eudicot 1 alapi és központi kládok (Ranunculales, Proteales)
Fehér tündérrózsa - Nymphaea alba Évelő, az iszapban kúszó gyöktörzsű faj. Úszó levelei kerekdedek vagy tojásdadok, szélük ép, mindkét oldaluk zöld színű, válluk a levélnyélig szabad. Levélerei a levél szélén derékszögben elágaznak és összeolvadnak. Kinyílt virágai 7-12 cm átmérőjűek, fehérek, a víz felszínén nyílnak. Termése akár 25 rekeszű tok, benne másfélezernél is több mag lehet. Európai faj. Hazánkban főként az Alföldön még nem ritka, álló és lassan folyó, tápanyagokban gazdag vizekben fordul elő, legfeljebb 3 méter mélységig. (Optimális vízmélység a faj számára 1-1,5 m.) A nemzetség világszerte elterjedt, 40 faja ismert, közülük több dísznövény. Termálvizeinkbe melegégövi fajaikat is telepítik.
Fehér tündérrózsa - Nymphaea alba
Farkasalma - Aristolochia clematitis 40-100 cm magasra növő évelő növény. Felálló szárai nem ágaznak el, kopaszok. Szórt állású levelei mélyen szíves vállúak, tompa csúcsúak, olyan szélesek mint hosszúak. A levéllemez elérheti a 10 cm-t is, a levélnyél alig rövidebb. A 3-8 cm hosszú virágok 2-8-asával a levelek hónaljában nyílnak, virágzáskor felállók, elnyílva lecsüngenek. A sárga párta kétoldalian részarányos. Virágai megporzásuk érdekében legyeket ejtenek csapdába. A szűk pártacsőben lefelé álló szőrök beengedik a rovarokat, de elzárják előlük a kifelé vezető utat. A fogságba esett legyek egy része másik virágból hozott virágporral megporozzák a virágot. Ennek hatására a porzók beérnek és ekkor a rovarok tele lesznek virágporral. Ezt követően a pártacső szőrei elhervadnak és a legyek előtt megnyílik a szabadulás útja. A magyar nép jól ismerte farkasfül, farkasgégevirág, farkaskéreggyökér nevekkel illette és sebek gyógyítására használta. Ma használatos magyar elnevezését kerek, diónyi terméséről kapta. A 500 fajt számláló nemzetség a hideg öv kivételével szinte az egész világon elterjedt. Hazánkban akácosokban, gyomos erdőkben és szegélyeken ez az egyetlen faj fordul elő
Farkasalma - Aristolochia clematitis
Kapotnyak -Asarum europaeum Kúszó, borsillatú gyöktörzsű évelő, örökzöld növény. Párosával fejlődő leveleinek hosszú nyele bársonyosan szőrös, levéllemeze fényes, bőrnemű, vesealakú vagy háromszög-szíves, 3-10 cm átmérőjű. Háromtagú, barnásvörös, a talaj felszíne közelében fejlődő virágait alig lehet megtalálni (általában az avartakarót eltávolítva vehetjük észre). Kora tavasszal, a virágzás idején fejlődő fiatal levelei főerük mentén összehajtogatottak, felállók. A belülről bíborbarna, kívül világosabb vörösbarnás vagy zöldes, 1-1,5 cm-es virágtakaró forrt leplű, cimpái hegyesek, csúcsuk visszahajló. Porzóinak száma 12, magháza 6-rekeszű. Szaporodásbiológiáját illetően számos találgatás látott napvilágot. Egyes feltételezések szerint virágait meztelencsigák porozzák, mások szerint önmegporzók vagy rovarok látogatják őket. Termését a talajba fúrja, de magjait állítólag hangyák is terjesztik. Euroszibériai elterjedésű faj. Középhegységeinkben és a Dunántúlon gyakori faj, az Alföldön ritkaságszámba megy. Nyirkos és üde erdőkben, gyertyánostölgyesekben, bükkösökben, keményfás ligeterdőkben fordul elő.
Kapotnyak -Asarum europaeum
Tulipánfa Liriodendron tulipifera
Magnólia - Magnolia x soulangeana Alaktani jellemzők: Kis- vagy közepes termetű, lombhullató fafaj. Levelei tagolatlanok, ép szélűek. Arasznyi virágai rózsaszínűek, pirosak vagy ibolyáspirosak, lombfakadás előtt nyílnak. A belső lepellevelek öblösek, felállók, a külsők visszahajlók. Nagyszámú termőleveléből megnyúlt terméscsoport jön létre, melyben a tüszők a háti varraton nyílnak fel. Rendszertani besorolás: Liliomfafélék (Magnoliaceae). Virágzási idő: IV V. A M. liliiflora és a M. denudata hibridje. A szülőfajok hazája Kína és Japán. Hazánkban parkokban és kertekben ültetve fordul elő. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt.
Magnólia - Magnolia x soulangeana
Magnólia - Magnolia x soulangeana
Érdes tócsagaz - Ceratophyllum demersum
Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens 20-30 (-40) cm magas évelő növény. Gyöktörzséből rendszerint több virágzó hajtás fejlődik. Virágzás vége felé megjelenő tőlevelei hosszú nyelűek, 35-50 cm hosszúak és 20-40 cm szélesek, tenyeresen szeldeltek. A levélhasábok lándzsásak, szélük fűrészes. Virágai 4-6 cm-esek, enyhén bókolnak, a szár csúcsán magányosan nyílnak. A csészelevelek lilásvörösesek, széles tojásdadok. Tövükben látható a 8-20 apró, zöldes mézelőszirom. Sok porzója és néhány többé-kevésbé egyenes bibéje van. 2-3 cm hosszú tüszőtermései vannak. A pirosló hunyor a hazánkat Erdély ill. a Kárpátok keleti része felől dácikus elterjésű növények közé tartozik. Nálunk csupán Bükkben, a Börzsönyben és a a Dunazughegyvidéken fordul elő, de ott néhol tömeges.
Pirosló hunyor - Helleborus purpurascens
Téltemető - Eranthis hyemalis 5-10 (-20) cm magas hajtású, gumósan megvastagodott gyöktörzsű évelő faj. A magányos, 3-4 cm-es virág többnyire barnásvörös, kopasz tőkocsányon fejlődik, tenyeresen szeldelt gallérozó levél övezi. A virágzás után fejlődő tőlevelei hosszú nyelűek, 3-7 karéjúak, szálas sallangokra szeldeltek. A porzók tövében fejlődő sárgászöld szirmok mézfejtővé alakultak. A sziromnak látszó sárga csészelevelek száma rendszerint hat, ritkán több, a tizet is elérheti. Termése tüsző. Egyik legkorábban nyíló növényünk. Virágai este és borult, hűvös időben becsukódnak. Őshazája Dél-Franciaországtól a Balkánig húzódik, nálunk dísznövény és helyenként meghonosodott, főként a Dunántúlon.
Téltemető - Eranthis hyemalis
Békabogyó - Actaea spicata 30-65 cm magas évelő fásodó, erős gyöktörzsű növény. Hajtása felálló, leveles. Élénk, sötétzöld, kopasz levelei hosszú nyelűek, 2-3-szorosan szárnyaltak, megdörzsölve kellemetlen szagúak. Levélkéi egyenetlenül, durván fűrészesek. Fehér, sugarasan részarányos, rövid kocsányú virágai végálló fürtben fejlődnek. A 4-6 sziromnál kétszer hosszabb, 4(-5) (sárgás-)fehér csészelevele lehulló. A fehér porzók kiállnak a virágokból. Termése kb. 1 cm hosszú, tojásdad, sokmagvú bogyó, éretten fényes fekete. Hazánkban a Középhegységben nem ritka. A nemzetség mintegy tíz faja az északi félteke mérsékelt övi, árnyas, üde erdeiben él. Európában ez az egyetlen fajuk honos.
Békabogyó - Actaea spicata
Mocsári gólyahír - Caltha palustris 15-60 cm magasra növő, évelő, gyöktörzses növény. A hajtás kopasz, üreges hajtás ívesen felhajló, felső részén elágazó, többvirágú. Levéllemezei szívesek, kerekdedek, max. 15 cm átmérőjűek, fényesek, sötétzöldek. Tőálló levelei hosszú nyelűek, vese alakúak vagy szívesek, szélük csipkés vagy fogas. Felső szárlevelei csaknem ülők. Virágai öttagúak, sötétsárgák. A sziromszerű csészelevelek -2 cm hosszúak, belül fényesek. 3-8 termője és számos porzója van. Tüszőtermései S-alakúak vagy egyenesek, hosszúkásak, sokmagvúak (2. kép). Virágai levelei megjelenésével és a gólyák tavaszi visszaérkezésével egyidőben kezdenek nyílni, ritkán azonban nyár végén és ősz elején másodvirágzása is megfigyelhető.
Mocsári gólyahír - Caltha palustris
Méregölő sisakvirág - Aconitum anthora 50-120 cm magas, rendszerint el nem ágazó, merev szárú évelő növény. Tőlevelei hosszú nyelűek, többnyire a virágzás idejére már elszáradtak. Levelei tenyeresen szálasan szeldeltek. Virágzata egyszerű vagy elágazó, tömött végálló fürt. Virágai halványsárgák, a sisak szélessége és hosszúsága nagyjából megegyezik, 1,5-2,5 cm körüli. A mézfejtőkké (nektárium) alakult szirmok miként a nemzetség többi fajánál is a sisak belsejében találhatók. A négy hazai sisakvirágfaj közül ennek a legvékonyabbak a levélsallangjai és ez él e legszárazabb termőhelyeken. Az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon láthatjuk. Védett!
Méregölő sisakvirág - Aconitum anthora
Mezei szarkaláb - Consolida regalis 15-50 cm magas, egyéves növény. Levelei tenyeresen szeldeltek, a levélsallangok 0,5-1,5 mm szélesek. Virágzata laza, kevés virágú, terpedt fürt. Csészelevelei ibolyáskékek, ritkán rózsaszínűek vagy fehérek, 12-15 (-20) mm hosszúak. Az alsó virágok kocsányai hosszúak. Sarkantyúja 15-30 mm hosszú, egyenes vagy enyhén felfelé hajlik. Murvalevelei keskenyek, az alsók háromosztatúak, a felsők egyszerűek. A termő és a belőle fejlődő tüszőtermés kopasz. A mezei szarkaláb Nyugat- Európában a vegyszeres gyomirtás és a vetőmagtisztítás következtében már megritkult, nálunk a középhegységekben gyakori, a Dunántúlon ritkább, az Alföldön is megtalálható néhol, de ott jórészt a keleti szarkaláb helyettesíti.
Keleti szarkaláb - Consolida orientalis 40-100 cm magas, egyéves faj. Virágzata néhány, sűrű többvirágú, hosszúkás fürtre ágazik. Csészelevelei bíborszínűek, ritkábban kékek, vagy rózsaszínűek, 10-17 mm hosszúak. Sarkantyúja 8-12 mm-es. A termő és a tüszőtermés szőrös. Hazánkban elsősorban az alföldi löszterületeken gyakori, megtalálható még a Dunántúl déli és nyugati részén, és néhol a középhegység peremén.
Bogláros szellőrózsa - Anemone ranunculoides 10-30 cm magas, kúszó gyöktörzsű növény. Általában kopasz hajtásának felső negyedén három, alapjáig háromosztatú, rombos, 4-8 cm hosszú levele fejlődik, melyek nyele rövidebb 1 cmnél. Virágai 1-3-asával állnak a hajtás csúcsán, 1,8-2,5 cm átmérőjűek. Virágtakarólevelei sárgák, fonákukon szőrösek.
Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis Virágzáskor 3-25 cm magas, fehéren gyapjas szőrös növény, melynek hajtása termésérlelés idejére további 20-30 cm-t nyúlik. Felálló, tágra nyíló virágai halvány liláskékek vagy sötétlilák. Legkorábban nyíló kökörcsinünk. A Középhegységben még szép állományai élnek, a Dél-Dunántúlon szórványos, az Alföldön rendkívül ritka.
Tavaszi hérics - Adonis vernalis 15-30 cm-es növény, melynek virágai kezdetben a talajfelszínen ülnek, de száruk fokozatosan megnyúlik. 10-30 sziromlevele aranysárga, 1,5-3 cm hosszú. Termései aszmagok, melyek felálló, kb. 2 cm-es csoportba tömörülnek. A nemzetségbe mintegy 40 faj tartozik, melyek Közép-Ázsiától Európáig elterjedtek. Sárga virágú fajaik évelő kontinentális sztyeppfajok, közülük legnyugatabbra a Pireneusokig a tavaszi hérics hatol. Leveleik 2-3-szorosan szárnyaltak. A tavaszi hérics levélsallangjai legfeljebb 1 mm szélesek, keleten sokkal szélesebb levélsallangú fajok is élnek.
Nagy víziboglárka - Ranunculus [Batrachium] aquatilis Egyéves vagy évelő, akár 5 m hosszúságot is elérő, az iszapban gyökerező hínárnövény. A vízfelszínen úszó levelei kerekdedek, mélyen 3- vagy 5-osztatúak. Elmerült levelei alapjukig többször szeldeltek, sallangosak. Virágai 2-2,5 cm átmérőjűek, porzóinak száma 15-30. A boglárkák nemzetségének mintegy 850, többnyire az északi félteke mérsékelt övi területein élő faja ismert. Az ókori görögök Batrachium -nak, a rómaiak pedig Ranunculus -nak nevezték őket (mindkettő békafüvet jelent). A fehér virágú, vízben élő víziboglárkákat előbbi néven önálló nemzetségnek is tekintették (manapság alnemzetségként tartják őket számon). A szikes pocsolyáknak, lassan folyó vizeknek, mély, tiszta és tápanyagszegény állóvizeknek egyaránt megvannak a víziboglárkáik, hazánkban 10 fajuk ismert. Rendszerint vizfelszínen úszó levelű és virágú növények, de több fajuk elviseli termőhelyük ideiglenes kiszáradását is. Ilyenkor a szárazodó iszapon úgynevezett szárazföldi (terresztris) alakjukat láthatjuk, melyeknek gyakran a vízi alakoktól jelentősen különböző alakú levelekkel rendelkeznek.
Nagy víziboglárka - Ranunculus [Batrachium] aquatilis
Salátaboglárka - Ranunculus ficaria 5-20 cm magas, évelő, általában csoportosan megjelenő növény. Gyökerei gumósan vagy koloncosan megvastagodottak. Hajtásai elfekvők, a csomókon legyökerezők. Tőlevelei hosszú nyelűek, fényesek, húsosak, kopaszak hosszúkás szív alakúak, csipkés szélűek vagy épszélűek. (Fiatal leveleiből saláta készíthető innen kapta magyar nevét.) A subsp. bulbifer nevű alfajának szárlevelei hasonlóak, csak kisebbek, hónaljukban sarjgumócskákkal. A subsp. calthifolius-nak nincsenek szárlevelei és sarjgumói. Sárga, fényes virágai 2-3 cm átmérőjűek, sziromlevelei keskeny tojásdadok, számuk 8-12. Hazánkban gyakori faj.
Kúszó boglárka - Ranunculus repens Erős gyöktörzsű, évelő növény. Elheverő szárai elágaznak, a csomókon legyökereznek. Szára ívesen felemelkedik, 20-40 cm magas. Tőlevelei hosszú nyelűek, 3 részre szeldeltek, a szeletek ismét háromosztatúak, csipkésfűrészes szélűek. Az alsó szárlevelek a tőlevelekhez hasonlóak, a felsők ülők, egyszerűbbek és keskenyebbek. Virágai 2-3 cm átmérőjűek, fényes sárgák. Aszmagtermései kb. 3 mm hosszúak, símák. Az egész országban nagyon gyakori, mocsár- és lápréteken, nedves legelőkön, ligeterdőkben, vízpartokon fordul elő. Eredendően eurázsiai elterjedésű növény, de ma már a mérsékelt övben általánosan elterjedt.
Réti boglárka - Ranunculus acris 20-80 (-100) cm magas, rásimúló szőrű évelő faj. Szára felálló, kopasz vagy alsó részén ritkásan szőrös, általában gazdagon elágazó, sokvirágú. Tőlevelei alapjukig 3- vagy 5-osztatúak, a szeletek ismét mélyen. 3-5 mm széles cimpákra osztottak. A felső levelek ülők, kisebbek, kevésbé tagoltak. Virágai aranysárgák, 1,5-2,5 cm átmérőjűek. A csészelevelek szőrösek, a szirmokhoz símulók. Az aszmagtermések kerededek, laposak, kopaszok, csőrük a termés hosszának 1/4-1/8-át teszi ki. Eredendően eurázsiai elterjedésű növény, melyet behurcoltak Amerikába, Új- Zélandra, Abeszíniába stb. Nálunk az egész országban megtalálható üde réteken, kaszálókon.
Harangláb - Aquilegia vulgaris 30-80 cm magas, elágazó szárú évelő növény. Tőlevelei 2-3-szorosan szárnyaltak, hosszú nyelűek. A 2-5 cm hosszú levélkék 2-3-karéjúak. Virágai (3-10) bókolnak, 3-5 cm átmérőjűek, a hazai vadon élő példányok esetében ibolyáskékek. Az öt csészelevél 1,5-2,5 cm hosszú. A szirmok 1-1,5 cm hosszú, görbült végű sarkantyúban végződnek. Hazánkban vadon ritka növény. Leggyakoribb a Dunántúliközéphegység dolomitterületein, az Északi-középhegységben és a Nyugat- Dunántúlon szórványosabb. Az északi félteke mérsékelt övében elterjedt nemzetségnek mintegy 60-70 faja ismert. Néhány fajukat és hibridjeiket számos színváltozattal dísznövényként termesztik. Védett!
Közönséges borkóró - Thalictrum minus 20-50 (-150) cm magas, évelő faj. Szára felálló, elágazó többnyire kopasz. Levelei többszörösen szárnyaltak. A levélkék mérete igen változatos (0,5-5 cm-esek), épek, háromcsúcsúak vagy háromosztatúak. Virágzata laza, terpedt, Virágai sárgák, bókolók. Számos porzója a virágból kicsüng. Termései ülők, egyenesen felállóak. A képen a kisebb termetű, hengeres levélnyelű, kékes-deres szárú és levelű védett alfaja, a subsp. pseudominus látható, mely főként dolomit-sziklagyepekben fordul elő a Dunántúlon. A termetesebb törzsalakkal melynek szára végig leveles, levélnyele pedig bordás az egész országban találkozhatunk.
Sóskaborbolya - Berberis vulgaris Alaktani jellemzők: 1-3 méter magas, sűrűn ágas, tövises, lombhullató cserje. Hajtásai négyélűek, szárcsomóikon hármas pálhatövisek és visszás-tojásdad alakú, szálkásan fogazott szélű, kissé bőrnemű levelek vannak. Illatos, sárga virágai 3-5 cm hosszú, bókoló virágzatokban fejlődnek. Termése hosszúkás tojásdad, éretten korallpiros, savanykás, ehető. Rendszertani besorolás: Borbolyafélék (Berberidaceae). Virágzási idő: IV V. Gyógyhatás: A népi gyógyászatban ismert növény. Elterjedés: Európai elterjedésű faj. Természetvédelmi helyzete: Hazánkban nem áll védelem alatt. Rokon fajok: A nemzetségnek hazánkban további faja nem él.
Sóskaborbolya - Berberis vulgaris
Mahónia - Mahonia aquifolium
Mahónia - Mahonia aquifolium
Vérehulló fecskefű - Chelidonium majus 20-80 cm magas törékeny, narancssárga tejnedvet tartalmazó évelő faj. Szára felálló, elágazó, levelei szárnyaltak, durván csipkés szélűek színük világoszöld, fonákuk kékeszöld. A négytagú, 2 cm-es, sárga virágok 2-6-tagú laza virágzatban nyílnak. Hosszúkás becőszerű tokjaiban apró fényes, feketés magvak teremnek, melyeken kis fehér függelék figyelhető meg, mely bizonyos hangyák kedvelt tápláléka (hangyakenyér, elaioszóma). Nitrogénben gazdag talajú gyomnövényzetben az egész országban gyakori. A nemzetségnek mindössze egyetlen faja ismert, ez viszont világszerte megtalálható. Tejnedvét a népi gyógyászat szemölcsirtásra, főzetét fájdalomcsillapításra használta.
Vérehulló fecskefű - Chelidonium majus
Termesztett mák - Papaver somniferum
Vetési pipacs - Papaver rhoeas 25-90 cm magas, elállóan serteszőrös egyéves faj. Levelei 1-2-szeresen szárnyaltan szeldeltek, szélük durván fűrészes. Szára felálló, egyszerű vagy elágazó, leveles. Virágai kinyílva 5-8 cm-esek, lángvörösek, a szirmok tövén fekete folttal. Bimbói eleinte bókolnak, nyíláskor kocsányuk felegyenesedik, ekkor csészelevelei általában lehullanak. Lapos bibekorongja (8-) 10 (-18) karéjú. Toktermése kopasz, alapja ált. lekerekített, 10-22 mm hosszú, 1-2-szer hosszabb a szélességénél, a bibekorong alatti lukakkal nyílik.
Vetési pipacs - Papaver rhoeas
Odvas keltike - Corydalis cava Virágzáskor (15-) 20-30 (-35) cm magas, évelő növény, kerek, 1-4 cm-es, üreges gumóval. Szártövén ép, tojásdad levél nem található. Hajtásai általában két levelűek, széles, hegyes sallangúak. Laza, 4-10 cm hosszú virágzatát 6-20, fehér vagy hússzínű, mintegy 1,8-2,5 cm-es, 3-10 mm-es kocsányú virág alkotja. Murvalevelei épek, színük barnás. Nemzetségének legyakoribb és legtermetesebb faja, mely nevét belül üreges gumójáról kapta. Bükkösök, gyertyános-tölgyesek gyepszintjének jellegzetes, sok helyütt tömeges kora tavaszi növénye.
Odvas keltike - Corydalis cava
Közönséges füstike - Fumaria schleicheri 10-35 cm magas, felemelkedő vagy felálló szárú egyéves faj. Levelei kétszeresen szárnyaltak, Virágzatát 8-20, sötétrózsaszín, 5-6 mm-es virág alkotja. Csészelevelei 0,5-1 mm hosszúak és 0,4-0,8 mm szélesek, hamar lehullanak. Murvalevele kb. 1 mm-es, terméses kocsánya felálló, 3-4 mm hosszú. A gömbölyded termés 1,5-2 mm átmérőjű, csúcsán rövid hegyű. Kelet-Európától és Közép- Ázsiáig elterjedt faj. Nemzetségének leggyakoribb hazai képviselője, melyet főleg laza, száraz talajokon, útszéleken, mezsgyéken láthatunk. A nemzetségnek mintegy 50, főként a Mediterráneumban élő faja ismert, hazánkban 5 honos.
Platán- Platanus hybrida
Platánliget