HAZAI ÁLLATKERTEK MŰKÖDÉSÉNEK TERMÉSZET- VÉDELMI VONATKOZÁSAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÉRÜLT, VÉDETT MADARAK REPATRIÁLÁSÁRA

SZENT ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR KÖRNYEZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁSI INTÉZET TERMÉSZETVÉDELMI TANSZÉK HAZAI ÁLLATKERTEK MŰKÖDÉSÉNEK TERMÉSZET- VÉDELMI VONATKOZÁSAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÉRÜLT, VÉDETT MADARAK REPATRIÁLÁSÁRA TDK dolgozat Belső konzulens: Dr. Centeri Csaba, egyetemi docens Tanszékvezető: Dr. Turcsányi Gábor, habil. egyetemi docens Készítette: Varga Angelika MKK-KTI V. Gödöllő 2006

Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK... 1 1. BEVEZETÉS... 2 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS... 3 2.1. AZ ÁLLATKERTEK TÖRTÉNETE... 3 2.2. MIT NEVEZÜNK ÁLLATKERTNEK?... 6 2.3. MILYEN FELADATAI VANNAK AZ ÁLLATKERTEKNEK?... 8 2.3.1. Fajmegőrzés... 9 2. 3. 2. Kutatás... 13 2. 3. 3. Oktatás... 14 2. 4. AZ ÁLLATKERTI VILÁGHÁLÓZAT... 17 2.5. A MAGYAR ÁLLATKERTEK SZÖVETSÉGE (MÁSZ)... 18 2.6. A VIZSGÁLT ÁLLATKERTEK BEMUTATÁSA... 20 2.6.1. A Miskolc Városi Vadaspark... 20 2.6.2. A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark... 23 2.6.3. A Fővárosi Állat- és Növénykert... 25 2.6.4. A győri Xantus János Állatkert... 30 3. ANYAG ÉS MÓDSZER... 31 4. EREDMÉNYEK... 32 4.1. A MISKOLC VÁROSI VADASPARK MADÁRMENTÉSI TEVÉKENYSÉGE... 32 4.1.1. A vadasparkba érkezett egyedek helyzetének alakulása (2001-2004)... 33 4.1.2. Az eredmények összesítése... 37 4.2. A VESZPRÉMI KITTENBERGER KÁLMÁN NÖVÉNY- ÉS VADASPARK MADÁRMENTÉSI TEVÉKENYSÉGE... 38 4.2.1. A 2005 évi mentési adatok a veszprémi állatkertben... 39 4.3. A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT MADÁRMENTÉSI TEVÉKENYSÉGE... 40 4.3.1. A Fővárosi Állat- és Növénykertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása (1985-2005)... 40 4.3.2. Az eredmények összesítése... 43 4.4. A GYŐRI XANTUS JÁNOS ÁLLATKERT MADÁRMENTÉSI TEVÉKENYSÉGE... 44 4.4.1. A Xantus János Állatkertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása (2003-2005)... 44 4.4.2. Az eredmények összesítése... 46 4.5. KÖVETKEZTETÉSEK... 47 5. ÖSSZEFOGLALÁS... 48 6. IRODALOM... 49 MELLÉKLETEK... 51 1

1. Bevezetés Az állatkertek mindig is nagy népszerűségnek örvendtek. Gyerekek és felnőttek egyaránt élvezték és élvezik ma is a bemutatott állatok sokféleségét. A világ állatkertjeit felmérések szerint évente 600 millióan látogatják, a legtöbben mégsem tudják, hogy az állatkertek nem csupán szórakoztatási céllal működnek. Jelenleg Földünk fajgazdagsága minden eddiginél nagyobb, ugyanakkor az utóbbi másfél évszázadban a fajkihalások sebessége a földtörténet eddigi legnagyobb kihalási periódusaihoz hasonló. A fajok megőrzésében egyre nagyobb szerep hárul az állatkertekre. Összefogással, fajmegmentő programok létrehozásával próbálják a kipusztulás szélére sodródott fajokat megmenteni. Az állatkertekben kutatási tevékenységet is végeznek. Az etológiai, szaporodásbiológiai és egyéb vizsgálatok a fajmegmentő programokat is segítik, hiszen minél többet tudunk egy faj szokásairól, igényeiről, annál sikeresebb lehet az esetleges visszatelepítésük a természetbe. Nem elhanyagolható az állatkertek szerepe a környezeti nevelésben sem. Bemutatókkal, zoopedagógiai programokkal, ismeretterjesztő táblákkal próbálják közönségüket a környezettudatos gondolkodásmódra nevelni. Az állatkertek sokat tesznek szűkebb környezetük természetvédelméért is. Befogadják a sérült, védett állatokat, majd megfelelő ellátás után természetes környezetükben szabadon engedik őket. A Fővárosi Állat- és Növénykertben például 2005-ben a beérkezett fajok 47,7 %-át sikerült megmenteni, a sikeresen repatriált egyedek természetvédelmi értéke pedig meghaladta a 4 millió forintot, köztük olyan fokozottan védett fajok is voltak, mint például a fehér gólya (Ciconia ciconia) vagy a gyöngybagoly (Tyto alba). A tavalyihoz hasonlóan az idei dolgozat is ez utóbbi tevékenységgel foglalkozik leginkább, ezúttal nem csak a Miskolci Vadaspark, hanem több magyar állatkert adatait is feldolgozva. A dolgozat célja, hogy bemutassa, az állatkertek milyen módon és milyen eredménnyel vesznek részt hazánk természetvédelmi törekvéseiben. 2

2. Irodalmi áttekintés 2.1. Az állatkertek története Bármennyire hihetetlen, az állatkertek több ezer éves múltra tekintenek vissza. Amikor az ember már nem azért fogta be az állatot, hogy húsát, bundáját, vonóerejét hasznosítsa, onnantól beszélhetünk állat- vagy vadaskertekről. Az állatkertek elődeinek, a vadaskerteknek történetéről Csőre Pál (1997) részletes leírást nyújt. Az első vadaskertek alapításának idejét valószínűleg a háziasítás idejében (ie. 12000 évvel) kereshetjük, történelmi feljegyzések azonban csak a későbbi időkből vannak. Kínában ie. 1150 körül létesítették a kb. 400 hektáros Chou Wu-Wang vadaskertet Peking és Nanking között. Itt ritka állatokat tartottak vadászat céljára, és a maguk szórakoztatására. A kertbe természetesen csak a főnemesség léphetett be, falait őrök vigyázták. Itt fedezte fel Armand David jezsuita pap 1865-ben a milu szarvast, amely ebben az időben pusztult ki teljesen természetes élőhelyéről. Nem volt ismeretlen az állatkert Amerikában sem. Cortez egyik kísérőjének feljegyzései szerint Montezuma állatkertjében szinte egész Közép-Amerika faunája megtalálható volt. Az asszír királyok maguk és vendégeik szórakoztatására számtalan oroszlánt, tigrist, antilopot és más állatokat tartottak és szinte az összes egyiptomi fáraónak volt állatgyűjteménye. Kontinensünkön is előszeretettel tartottak egzotikus állatokat az uralkodók. Rómában nagyon kedvelték a gladiátorjátékokat, ahol az állatoknak hol egymás ellen, hol a gladiátorokkal kellett megküzdeniük. Szívesen tartottak nyilvános kivégzéseket is, ahol a nép örömmel nézte, ahogy a vadállatok védtelen elítélteket marcangoltak. Éppen ezért volt a római császároknak népes állatgyűjteménye. Augustus császárnak például 420 tigrise, 260 oroszlánja, vízilova, medvéje, sőt fókája is volt (Mertiny, 2001). A középkorban is találkozunk vadaskertekkel. Nagy Károlynak például Aachen mellett volt kertje, melyben a 801-ben Harun al Rasid kalifától kapott elefántját is tartotta. A középkori vadaskerteknek Csőre (1997) szerint négy típusa volt: Vadászóhelyek: céljuk a vad elejtésének megkönnyítése, amit úgy értek el, hogy a vad menekülését árok, kőfal akadályozta. 3

Várkert: a várat körülvevő árokban tartott ragadozó állatok, medve, farkas, stb. a vár védelmét szolgálták. Ilyenek voltak Németországban és Prágában a Hradzsinnál is. Kolostorkert: a kolostorokat körülvevő, rendszerint kőfallal elkerített kertben különféle növényeket, állatokat tartottak. A kolostorkertek és várkertek néha a húsellátást is szolgálták. Mulatókert: ez a szórakoztatást, a gyönyörködtetést szolgálta. Elsősorban uralkodók engedhették meg maguknak, hogy ilyen céllal elkerített területeket rendezzenek be. Rendszerint nem honos, hanem egzotikus állatokat helyeztek el itt, de nem hiányoztak a hazaiak sem. Ebben az időben főleg vadászat céljából létesítettek vadaskerteket, de fontosak voltak a mulatókertek is. Az uralkodók szinte versengtek egymással abban, hogy kinek van ritkább, egzotikusabb gyűjteménye, és gyakran ajándékoztak egymásnak állatokat. Az igazi, mindenki által látogatható állatkertek az újkorban létesültek. Az elsőt Mária Terézia alapította 1752-ben Schönbrunnban, majd egyre-másra nyíltak az állatkertek a világ nagyvárosaiban, többek között Londonban, Berlinben, New Yorkban. Ekkor már a szórakoztatásé volt a főszerep, igyekeztek minél több ketreces állatot bemutatni. Ezek az állatkertek ma már nem állnák meg a helyüket, hiszen a kőből-vasból készített szűk kifutók építésénél az állatok igényeit vették legkevésbé figyelembe. A magyar vadaskertekről meglehetősen kevés írásos emlék maradt fönn. Az első utalás vadaskertre 1238-ból származik, melyben a Vas megyei Zsedénypusztának határbejárásával kapcsolatban olvashatunk bestiarum -ról, IV. Béla király 1256-os oklevelében pedig a zólyomi vadaskert őreiről tesz említést. Legtöbbször természetesen az uralkodók kertjeiről olvashatunk különféle írásokban. Nagy Lajos király részére létesítették 1355-ben a Csanyiki Vadaskertet, s mivel vadászatairól több forrás is megemlékezik, valószínű, hogy az országban több helyen is voltak ilyen kertjei. Zsigmond király egyik oklevelében említi a Tyrgarch nevű helyet, amely valószínűleg vadaskertet takar, mivel a szó a német Tiergarten (állatkert) szóból származik. Érdekes, hogy a vadaskertek egykor szigetek voltak, vagyis szigeteken alakították ki őket. A Margit-sziget régi neve, a Nyulak szigete is erre utal, itt valószínűleg nyulakat tartottak egyéb vadfajokkal együtt. A vadaskertek másik típusa a várkert volt, amelyek a vár oldalában, a várárkokban helyezkedtek el. Az itt tartott vadállatok vé- 4

delmi funkciót is betöltöttek, hiszen a betolakodóknak először velük kellett megküzdeniük. Ilyen kerteket találunk például Budán és Tatán. Mátyás király kertjei már a reneszánsz szellemében épültek. Ezek inkább díszkertek, pihenőkertek voltak, kellemes ligetekkel, fasorokkal, virágágyásokkal, és természetesen állatokkal, melyek a gyönyörködtetést szolgálták. A budai várkertben madárház is helyet kapott, ahol hazai és külföldi madarakat is tartottak. Mátyás király visegrádi kertjében oroszlánokat is tartott, a budai várkertben pedig kisebb állatkertre való állatcsapatot gyűjtött össze. Itt valószínűleg egzotikus állatok is helyet kaptak (például gepárd), de a hazai vadfajok is megtalálhatóak voltak, melyek egy része szelídített lehetett, Mátyás király hintóját ugyanis ünnepélyes alkalmakkor állítólag szelíd szarvasok húzták. A török időkben pusztulásnak indultak a vadaskertek. A vonuló katonák élelemszerzés céljából rendszeresen leölték a kertek állatait. Csak Erdélyben, az ország nyugati szélén és a Felvidéken maradtak érintetlenül a vadaskertek. Ezek fenntartását azonban csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, mint például I. Rákóczi György fejedelem. A magyar vadaskertek fénykora az 1700-as években kezdődött. A Rákócziszabadságharcot követően a nagybirtokos családok (például a gróf Esterházy, a gróf Festetics, a gróf Széchenyi család) megalapították hatalmas birtokaikat, ahol a barokk kastélyok mellől nem hiányozhattak a vadaskertek sem. Ekkor egyre jobban előtérbe került a vadaskertek szórakoztató szerepe, de még vadászatokat is tartottak bennük. A XIX. században egyre több vadaskertet létesítettek, egyre kevésbé gyönyörködtetési céllal. Előtérbe került a kertek vadgazdálkodási, vadászati célokra történő hasznosítása. Cél volt továbbá, hogy megakadályozzák a vadat a mezőgazdasági területek károsításában. A legtöbb vadaskert az 1880 1920-as években volt, számuk megközelítette a 250-et. A XIX. század végének, a XX. század és napjaink magyar állatkertjeiről Kovács (1996, 2001) műveiben olvashatunk részletesebben. Kovács (2001) írásából tudhatjuk meg, hogy 1886-ban nyitotta meg kapuit az első mindenki által látogatható állatkert Budapesten. Ezután évtizedeket kellett várni az újabb állatbemutatók megnyitására. Az 1950-es évek végén, 60-as évek elején sorra létesültek kisebb-nagyobb állatkertek. Ezek először csak hazai fajokat mutattak be, majd egyre több egzotikus állattal bővült az állomány. Sajnálatos módon akkoriban nem tervezetten folytak az állatkertépítések, jobbára oda rakták a ketreceket, ahol volt hely, 5

és az állatok sem mindig a legmegfelelőbb ketrecekbe kerültek. A kifutók minősége a hatvanas években megfeleltek az akkori elvárásoknak, de amíg külföldön folyamatosan felújították a férőhelyeket, addig Magyarországon minden maradt a régiben. A nyolcvanas évekre kilátástalanná vált a helyzet. Fejlesztések alig történtek, a kifutók nagy része elavult. Ekkor a sajtó hevesen támadta az állatkerteket, és egyre kevesebb látogató volt kíváncsi rájuk. Változás a kilencvenes évek elején következett be, amikor megindult a magyar állatkertek lassú fejlődése. A pénz még mindig nem volt elég, de az új és lelkes igazgatók mindent megtettek a fejlődésért. 1994-ben került a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatói székébe Dr. Persányi Miklós, akinek sikerült felújíttatnia az egykori rácshalmazt. Megújult a Magyar Állatkertek szövetsége is, egyre több helyen alkalmaznak zoopedagógust, megújultak az információs táblák, sok helyen kiadványokat is megjelentettek. A körülmények azonban még mindig nem tökéletesek. A legnagyobb gondot a pénzhiány jelenti. Ennek ellenére minden állatkert fejlődik, gyakran érkeznek új állatok, folyamatosan újulnak meg a kifutók, a médiában egyre többet szereplő állatkertekre pedig egyre többen kíváncsiak. 2.2. Mit nevezünk állatkertnek? Valójában nagyon nehéz az állatkert fogalmának megfogalmazása. Állatkert-e egy csak hazai vadfajokat bemutató vadaskert, vagy egy madárpark? Az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiája szerint (Kemenesné Kiss, 1994) állatkert minden olyan zoológiai intézmény, amely elsődlegesen vadon élő (nem háziasított) állatok egy vagy több faját tartja úgy, hogy azok megfigyelése, tanulmányozása könnyebb, mint a természetben, valamint legalább gyűjteményének egy részét, az év jelentős részében, ha nem egész éven át a nagyközönség számára nyitva tartja. A világ állatkertjei rendkívül változatosak: méretbeli különbségek (az állatlétszám a néhány tucattól a több ezres számig változik; az állatkertek területe 0,1 ha-tól 500 ha-ig terjed; az éves látogatói létszám a tízezertől a hétmillió főig terjed), állatgyűjteményekben rejlő különbségek (lehetnek általános gyűjtemények, melyek minden gerinces osztályt bemutatják; lehetnek szakosodott madár-, hüllő-, hal- vagy rovargyűjtemények; az állatok származása szerint megkülönböztethetünk a világ minden tájáról származó állatokat bemutató 6

gyűjteményeket, a világ bizonyos részére, vagy a honos állatok bemutatására szakosodott intézményeket), gazdasági háttérbeli különbségek (az állatkertek lehetnek állami, vagy városi irányításúak, magánkézben lévők, vagy alapítvány általa működtettek), célkitűzésbeli különbségek (kulturális, nevelési, természetmegőrzési céllal, vagy csupán üzleti megfontolásból működő állatkertek) (http1). Magyarországon a 3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló együttes rendelete határozza meg az állatkert fogalmát. Az 1. paragrafus szerint: (1) Az állatkert olyan állandó intézmény, amely a természet- és állatvédelmet szolgálja, ahol az állatokat évente 7, vagy annál több napon keresztül a nagyközönség részére történő bemutatás céljából tartják. Az ismeretterjesztést, oktatást és nevelést az ott élő állatok folyamatos és szakszerű bemutatásával és tájékoztatással biztosítja. (2) Az állatkert részt vesz a tudományos kutatásban, a fajok megőrzésében, továbbá a természetvédelmi oltalom vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó (a továbbiakban: védett) fajok egyedeinek megóvásában, valamint természetvédelmi mentőközpont feladatokat is elláthat. Az állategyedekkel üzletszerű kereskedelmi tevékenységet nem folytathat. Nem minősül üzletszerű kereskedelmi tevékenységnek az egyedek, illetve szaporulatok cseréje, eseti értékesítése. (3) Az állatkertben a tartás során a jó gazda gondosságával kell eljárni. (4) Nem minősül állatkertnek: a, az állatkereskedés, b, a cirkuszi menazséria, c, az a bemutató, ahol kizárólag háziasított fajok beleértve a struccot és az emut is egyedeit tartják, d, a nemzeti park igazgatóságok által a vadon élő állatfajok egyedeinek védelme és a sorsukról való gondoskodás érdekében történő elhelyezésük céljából fenntartott állandó intézmény. A 3/2001. együttes rendelet melléklete az állatkertekben leggyakrabban tartott állatfajok, illetve állatcsoportok elhelyezésének minimális feltételeit tartalmazza. Amennyiben az állatkertben tartott állatfaj a mellékletben nem szerepel, vagy valame- 7

lyik kategóriába való besorolása kérdéses, a tartás minimális feltételeit az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség állapítja meg. Az állatokat olyan feltételek között kell elhelyezni az állatkertekben, amelyek megfelelnek az állatok jólétének és biztosítják a természeteshez hasonló viselkedésük kialakulását. Ennek érdekében az állatoknak megfelelő méretű állattartó helyeket (kifutó, röpde, ketrec, medence) kell biztosítani. Gondoskodni kell az állatok jó kondícióban tartásához szükséges beltartalmú takarmányról és ivóvízről. Jólétük érdekében az állatok szükségleteinek megfelelő hőmérsékletet, világítást illetve fürdési lehetőséget, megfelelő mélységű és minőségű vizet, illetve az időjárás viszontagságaitól való védelmet kell teremteni. Az állatok állapotát és egészségét legalább naponta szakképzett személyeknek kell ellenőriznie. Azokat az állatokat, amelyeken sérülés, betegség, stressz tünetei tapasztalhatók, azonnali kezelésben és gondozásban kell részesíteni, szükség esetén el kell különíteni, illetve az okokat meg kell szüntetni. Az állattartó helyeket higiénikus viszonyok között kell tartani, a megfelelő takarításról rendszeresen gondoskodni kell, a szennyvizet el kell vezetni. Az állatok számára ingerekben gazdag és megfelelően berendezett életteret kell biztosítani, amelyek természeteshez hasonló viselkedési formák gyakorlását teszik lehetővé. Az állatokat -lehetőség szerint- a természetben is jellemző kor- és ivari összetételű csapatban kell tartani (http2). 2.3. Milyen feladatai vannak az állatkerteknek? Az elmúlt évtizedek nagymértékű környezetszennyezése, a növekvő népesség egyre növekvő területigénye, a mértéktelen energia-felhasználás hatására egyre több élőhely szűnik meg, sok faj pusztul ki vagy sodródik a kipusztulás szélére, a Föld biodiverzitása folyamatosan csökken. Míg 1600 és 1700 között csak évtizedenként, addig 1750 és 1850 között már évenként egy-egy emlős- és madárfaj halt ki (Standovár és Primack, 2001)! Ezen okok miatt az állatkertekre egyre nagyobb szerep hárul a természet megőrzésében. Az állatkerteknek három fontos feladatuk van. A fajmegőrzés, a kutatás és az oktatás. A következőkben e feladatok fontosságáról és megvalósításuk lehetőségeiről esik szó. 8

2.3.1. Fajmegőrzés A természetvédelem célja a biológiai diverzitás, a fajok és életközösségek megőrzése. Az állatkertek ehhez a küldetéshez ex situ (kihelyezett, természetes élőhelyen kívüli) fajmegőrzési programokkal próbálnak hozzájárulni. Ilyen fajmegőrzési program például az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által vezetett Európai Veszélyeztetett Fajok Programja, az EEP is. Az ex situ megőrzés tulajdonképpeni célja, hogy segítse a fajok természetes élőhelyükön (in situ) való túlélését. Ezek a programok nem a biotópmegőrzést helyettesítik, sokkal inkább csak kiegészítik azt. Az ex situ tenyésztés megmentheti a veszélyeztetett fajokat a kipusztulástól, az ex situ populációk felhasználhatók az in situ populációk fenntartására, valamint az oktatásban, kutatásban is. A kihelyezett populációk tenyésztésében a legnagyobb probléma a genetikai változatosság csökkenése lehet. A természetben a különböző populációk nagy változatosságot mutatnak. Ez a változatosság külsőleg is megnyilvánul, de ami még fontosabb, a belső jellemzőkben is. A vad populációk a genetikai változatosság miatt képesek a rájuk ható szelekciós hatásokra (pl. környezet változásai, új vetélytársak, betegségek megjelenése) reagálni. Ez a képesség a vad populációk számára nagyon fontos, ezért törekedni kell az ex situ populációkban az eredeti változékonyság megőrzésére. Az ex situ populációk veszélyei az alábbiak: sokkal kevesebb egyed alkot egy populációt, így érzékenyebbek is az olyan genetikai folyamatokra, melyek a genetikai változatosság csökkenéséhez vezetnek; a kihelyezett populációk kisebb alpopulációkra bomlanak, melyek egyedei között nagyobb a beltenyésztés veszélye; a természetes élőhely hiánya kedvezőtlen szelekciós hatásokkal járhat (Kemenesné Kiss, 1994). A részletes tanulmányoknak köszönhetően az állatkertek ma már az egész világra kiterjedő számítógépes adatbázisokat használnak fajmegmentési tevékenységükhöz. Az egyik ilyen adatbázis a Nemzetközi Fajnyilvántartó Rendszer (International Species Inventory System, ISIS), amely 48 ország 405 zoológiai intézményében élő 4200-féle gerincesnek mintegy 180 ezer egyedéről szolgáltat naprakész adatokat. Így a fogságban tartott, szaporítani kívánt fajok egyedeinek leszármazási viszonyait ismerve elkerülhető a beltenyésztés okozta genetikai leromlás (Standovár és Primack, 2001). Mint azt már korábban említettem, az ex situ tenyészprogramok az oktatást és a kutatást is szolgálják, de végső céljuk a veszélyeztetett fajok populációinak természetes 9

környezetükben való megőrzése. Az életképes populációk újraalakításának támogatása általában magába foglalja a fogságban született állatok kihelyezését a természetbe. Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) 1987-ben elfogadta az Élőlények áthelyezésére vonatkozó állásfoglalást, amely az ex situ populációk szabadon bocsátásáról szól. Az IUCN az áthelyezés három típusát jelöli meg: Behurcolás vagy betelepítés, ami egy élő szervezet ember általi elterjesztését jelenti, történetileg ismert elterjedési területén kívül. Visszatelepítés, ami valamely élőlény elterjedési területének olyan részére való tudatos betelepítést jelent, ahonnan az adott faj eltűnt vagy kipusztult. Állománybővítés, amely a természetes környezetben élő populációk létszámának növelését jelenti. Az IUCN Fajtúlélési Bizottságának Visszatelepítési Szakértő Csoportja adatbázist tart fenn a fogságban született állatokkal történő visszatelepítésekről. 1992 decemberében az adatbázisban 120 faj mintegy 14 millió fogságban született egyede szerepelt. A sikeresen visszatelepített fajok között az emlősök (32%) és a madarak (40%) vannak túlsúlyban, a halak (8%) és a gerinctelenek (2%) alulreprezentáltak. Egyedszám szempontjából azonban az alsóbbrendű gerincesek képviselnek nagyobb tömeget (mintegy 1,5 millió hal, valamint 19 ezer hüllő és kétéltű), az emlős- és madárfajokból jóval kevesebb egyedet sikerült visszatelepíteni (61 és 786 egyed). A Visszatelepítési Szakértő Csoport 138 feljegyzett projektből 15-öt tart sikeresnek (sikeres az, amelyik hozzájárult az önfenntartó természetes populáció újjá alakulásához), ez a projektek 11%-a. Néhány sikeres visszatelepítési projekt, amely állatkerti állatok áthelyezésével történt: európai bölény (Bison bison) Lengyelországban és Belorusziában, Przewalski ló (Equus przewalskii) Mongóliában, milu vagy Dávidszarvas (Elaphurus davidianus) Kínában, arany oroszlánmajmocska (Leontopithecus rosalia) Brazíliában vagy a kaliforniai kondor (Gymnogyps californiacus) (1. ábra) az Egyesült Államokban. 10

1. ábra: A kaliforniai kondor (Gymnogyps californiacus) (http3) Láthatjuk, a projektek eredményei elég változóak. A sikertelen próbálkozások azonban ugyanolyan fontosak, mint a sikeresek, hiszen azokból rengeteg hasznos információt szerezhetünk a további projektekhez. Fontos, hogy ezeket az információkat összegyűjtsük, hiszen segítségükkel folyamatosan tökéletesedhetnek a visszatelepítési technikák, melyekre nagy szükség lesz, ha az ex situ populációknak még nagyobb szerepe lesz a természetes populációk megőrzésében (Kemenesné Kiss, 1994). A külföldi állatkertek gyakran számolnak be sikeres szaporítási programokról, visszatelepítési akciókról. Például az Amerikai Egyesült Államok állatkerti szervezete, az AZA (American Zoo and Aquarium Association) Communiqué című magazinjában rendszeresen közli az adott hónap eredményeit. Innen tudhatjuk meg, hogy 2005 májusában a Denver Zoo-ban hét év után újra sikeresen szaporodott a hópárduc (Panthera uncia), amely a veszélyeztetett fajok közé tartozik. A Great Plains Zoo 2005 júliusában fekete orrszarvú (Diceros bicornis) borjú születéséről számolt be. Jelenleg kevesebb, mint 3500 fekete orrszarvú él a vadonban, 1970 és 1992 között 96%-al csökkent a létszámuk. Az AZA fajmegőrzési programjában jelenleg 69 egyed vesz részt. Az újszülött borjút is bekapcsolják majd a programba, kétéves korában egy másik állatkertbe helyezik át szaporítás céljára (http4). Az Egyesült Államok állatkertjei gyakran vesznek részt visszatelepítési akciókban is. A San Francisco Zoo 1985-ben kezdte el a fehérfejű rétisas (Haliaeetus leucocephalus) megmentését szolgáló programját. Ennek a programnak a segítségével újra stabil populáció alakulhatott ki egykori elterjedési helyükön, a Channel-szigeteken. 11

Idén regisztrálták a kilencvenedik fiókát, akit az állatkertben keltettek, majd onnan sikeresen szabadon engedtek (http5). Hazai állatkertjeink is aktívan részt vesznek fajmegőrzési programokban. Az Európai Veszélyeztetett Fajok Program több mint két tucat programjában vesznek részt MÁSZ-tag magyar állatkertek. Szaporítási eredményeik jelentősek. Két faj esetében (mandrill és a fehérarcú selyemmajmocska) a faj európai törzskönyvét (ESB) MÁSZ tag intézmények vezetik (http6). A Szegedi Vadaspark például több mint egy tucat fajjal, köztük a sörényes farkassal (Chrysocyon brachyurus) és a Magyarországon csak Szegeden látható vikunyával (Vicugna vicugna) vesz részt az EEP-ben. Ezen kívül a Vadaspark vezeti a fehérarcú selyemmajmocska (Callithrix geoffroyi) nemzetközi törzskönyvét és európai fajkoordinációját (http7). Sikeres a Fővárosi Állat- és Növénykert részvétele is az Európai Veszélyeztetett Fajok Programjában (EEP). 2001-ben például 23 EEP-ben részt vevő és 12 ESB-s (európai törzskönyvvel rendelkező) fajt tartott. Az EEP-s fajok közül hármat, míg az ESB-s fajokból kettőt sikerült szaporítaniuk (http8). 2005. júliusában például sikeresen szaporodott a Fővárosi Állatkertben a 2003-ban kifejezetten szaporítási céllal beszerzett perzsa leopárd (Panthera pardus saxicolor) pár. A perzsa leopárd a leopárdok vagy más néven párducok legnagyobbra növő alfaja. Nemcsak Iránban, hanem Irak, Afganisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán, valamint Örményország területén is őshonos. Élőhelyén veszélyeztetett állatnak számít, vadon élő állományát kevesebb, mint kétezer egyedre becsülik. Éppen ezért a perzsa leopárd az első függelékben szerepel a védett és veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezmény listáján. A világ állatkertjeiben mintegy 160 perzsa leopárd él, közülük valamivel több, mint száz az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által életre hívott tenyészprogramjában részt vevő állatkertek lakója (http9). 2004. október elsején jelentette be a Science című vezető tudományos folyóirat azt a szenzációs hírt, hogy elsőként értek el komoly eredményeket az orrszarvúk mesterséges termékenyítésében. A nem mindennapi szakmai eredmény történetesen a Fővárosi Állat- és Növénykert nőstény orrszarvújával történt, akivel már hosszú ideje próbálkoztak az állatkerti szakemberek. A mesterséges termékenyítéssel kapcsolatos munkák Lulu esetében 2001 szeptemberében kezdődtek meg a Fővárosi Állat- és Növénykert kezdeményezésére. A Berlini Állatkerti és Vadállatkutató Intézet (IZW Institut 12

für Zoo- und Wildtierforschung) egyik munkacsoportja a Salzburgi Állatkert állatorvosaival, a Bécsi Állatorvosi Főiskola biokémia professzorával, valamint a Budapesti Állatkert három állatorvosával, dr. Sós Endrével, dr. Molnár Viktorral és az időközben nyugállományba vonult dr. Mezősi Lászlóval egészült ki (http10). A termékenyítés eredményeképpen a világon első ízben történt meg, hogy mesterséges úton fogant orrszarvú embrió több hónapon át is eredményesen fejlődjön. Sajnálatos módon a borjú 2005. augusztusában halva született, halálát valószínűleg fulladás okozta. Bár az igazi célt, vagyis az egészséges orrszarvú világrajövetelét nem sikerült elérni, de a vemhesség során szerzett tapasztalatok, illetve az elvégzett vizsgálatok számos olyan eredménnyel jártak, amely az orrszarvúak mesterséges termékenyítésének tökéletesítéséhez, és ezáltal az orrszarvúak megmentéséhez jelentős mértékben hozzájárulhatnak (http11). 2. 3. 2. Kutatás Az állatkertek már a XIX. században is fontos forrásai voltak a biológiai ismereteknek. Sok olyan faj van, melyeket csak az állatkertekben tartott példányok segítségével tudtak behatóan tanulmányozni. Az állatkertek fontos szerepet játszottak az anatómia, a morfológia, a rendszertan fejlődésében, és ma is jó szolgálatot tesznek a tudománynak a különböző etológiai, táplálkozási, fiziológiai, szaporodásbiológiai vizsgálatok eredményeivel. A világ állatkertjeinek állatgyűjteményei rendkívül sokfélék, a tartott állatok gondozásához, takarmányozásához, szaporodásuk elősegítéséhez, gyógyításukhoz hatalmas ismeretanyagra van szükség. A tudás egyrészt az oktatás szempontjából is fontos, hiszen a rosszul tartott, beteg állatok nem szolgálják a környezeti nevelést, másrészt az ex situ populációk fajmegőrzésben betöltött egyre nagyobb szerepe miatt is lényeges. A természetmegőrzési vonatkozású kutatások iránti fokozódó igény ellenére a szükséges munkaerő és az anyagi háttér csak ritkán áll rendelkezésre az állatkertekben. Sok helyen egyetlen teljes munkaidőben foglalkoztatott kutató sincsen, kevés helyen alkalmaznak egy vagy két kutatót, és nagyon ritka az olyan állatkert, ahol teljes kutatógárda tevékenykedik. Erre a problémára megoldást jelenthet az állatkertek közötti öszszefogás (információcsere) és a különböző kutatóintézetekkel, egyetemekkel való együttműködés. Az állatkerti kutatásokon keresztül szerzett információk többségének nagy szerepe van a természetmegőrzésben általában, de különösen a faj és élőhely megőrzésben. Ez kétségtelenül igaz a számtalan állatfaj tekintetében gyűjtött alapinformációkra, és a 13

különböző technikákra (állatorvosi-gyógyászati, szaporodási, genetikai, stb.) is. Az állatkertekben kifejlesztett technikákat és tudást is egyre növekvő mértékben alkalmazzák a vad populációk megőrzésében és menedzsmentjében (Kemenesné Kiss, 1994). A publikált információk, a nagy mennyiségű tudás és tapasztalat, a szakemberek segítsége mind a természetmegőrzést szolgálják. Az állatkertek különböző projektekben, tanácsokban, munkacsoportokban vállalt munkája sem elhanyagolható. Az ex situ kutatások ugyan nem minden esetben alkalmazhatók a vad populációkra, azonban gyakran útmutatásként szolgálhatnak a vadon végzett kutatásokhoz, tehát az ex situ és in situ kutatások a természetmegőrzés tekintetében összefonódnak. A magyar állatkertek is megpróbálnak minél több témakörben kutatásokat végezni. A veszprémi állatkertben csimpánzokkal, köztük az állatkert legismertebb lakójával, Böbével rengeteg etológiai kísérletet végzett Kasza László igazgató, melyekről Farkas (1980) művében is olvashatunk. Végeztek kísérleteket például a csimpánzok szín-és formaérzékelésével kapcsolatban, ahol Böbe nyújtotta a legkiemelkedőbb eredményt. Az alapvető motívumok elsajátítása és több hónapos gyakorlás után Böbe már kompozíciókat festett. Megfigyelték, hogy az időjárás és az évszak erősen befolyásolta, milyen színekkel fessen. Tavasszal a sárga és a zöld volt a domináns, nyáron és őszszel pedig az érett színek jelentek meg kompozícióiban. A veszprémi állatkertben napjainkban is folynak kutatások. A Vadon című folyóiratban cikk jelent meg a mocsári teknős és az ékszerteknős kompetitív viselkedésének vizsgálatáról. A vizsgálat során kiderült, hogy a megunt szabadon engedett ékszerteknősök a perifériára szorították ki hazai fajunk egyedeit. Eltérő párzási időszakuk zavaróan hatott a hazánkban védett mocsári teknősökre, akik így kisebb mértékben szaporodtak, mint az ékszerteknősök (Tóth, 2005). A Magyar Állatkertek Szövetsége szerint a magyar állatkerteknek is saját kutatási programok indításával, vagy az egyetemek, természetvédelmi intézmények és más természetmegőrzést szolgáló szervezetek kutatásainak támogatásával kell szolgálniuk a természetmegőrzés céljait és az általuk felhalmozott ismereteket a természetmegőrzés támogatása érdekében közkinccsé kell tenniük (http12). 2. 3. 3. Oktatás A természetmegőrzés alapvető feladata, hogy tudatosítsa az emberi fejlődés és a Föld biológia rendszerei közti új egyensúly megteremtésének szükségességét. Ennek a tudatosságnak a Föld minden országában és az emberi társadalom minden rétegében 14

mélyülnie kell, és a politikai döntések alapját kell képeznie. Az olyan oktatás, amely bolygónk biológiai rendszerének és alkotóelemeinek pótolhatatlanságát megvilágítja a leghatékonyabb eszköz az általános tudatosság szintjének emelésére. Mindezért, az emberiség jövője nagyban függ a széles körű és hatékony természetmegőrzési neveléstől. A világ állatkertjeinek különleges szerepe van az emberek nevelésére tett globális erőfeszítésben (Kemenesné Kiss, 1994). Egyes felmérések szerint az állatkertek sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint más kulturális intézmény. Ennek oka abban keresendő, hogy az állatkertek élő állatokat mutatnak be, melyek hatalmas vonzerőt jelentenek. A közvetlen hatás, amit az élő állat nyújt, változatlanul olyan varázslatos, hogy az elektronikus kép vagy a fénykép föl sem veheti vele a versenyt. A modern állatkert egyértelműen betölti azt a fontos szerepet, hogy ápolja viszonyunkat az állatokkal (Morris, 1995). Az állatkertek méretüktől és helyüktől függően évente akár több millió látogatót is vonzanak. Az emberek szabad akaratukból, szabadidejükben keresik fel az állatkerteket. Ez azt mutatja, hogy érdeklődnek az állatok iránt, szeretnének róluk minél többet megtudni, egyszóval fogékonyak a tanulásra. Ehhez hozzájárul, hogy a közönség nagyon összetett mind kor, nem, etnikum, kulturális háttér szempontjából, ami nem biztos, hogy más kulturális intézmények látogatóiról elmondható. Ezek együttesen adják az állatkertek különleges nevelési erejét, melyet vétek lenne kihasználatlanul hagyni (http13). Sokan tévesen úgy gondolják, hogy az állatkertek, így az állatkerti oktatás is csak a gyerekeknek való. Természetesen a gyermekek oktatása a legfontosabb, hiszen ők a legfogékonyabbak, de nem szabad elfeledkeznünk a többi csoportról sem, nekik is helyet kell kapniuk az állatkertek oktatási terveiben. A természetvédelmi nevelésnek persze azokhoz is el kell jutnia, akik nem járnak állatkertbe. Őket a médián keresztül, rádió- és televízió-műsorokban, újságcikkekben kell tájékoztatni a természetvédelemi tevékenységekről, az állatkerti aktualitásokról, melyek segítségével talán őket is sikerül meggyőzni a természetvédelem és az állatkertek munkájának fontosságáról. Az állatkerti célcsoport természetvédelmi nevelését többféleképpen, több szinten is meg lehet valósítani. Más megfogalmazást kívánnak a gyerekek és a felnőttek, az egyszerű érdeklődők és az egyetemi hallgatók. Figyelni kell arra, hogy minden csoport igényét kielégítsük. 15

Az oktatási technikák sokfélék lehetnek. A legalapvetőbb módszer az állatokat bemutató ismeretterjesztő táblák kihelyezése. Ezeken az állatok elterjedéséről, táplálkozási és szaporodási szokásairól, veszélyeztetettségi helyzetéről, valamint az adott fajjal kapcsolatos érdekességekről olvashatnak az érdeklődők. Ezen táblák összeállításakor lényeges szempont, hogy figyelemfelkeltőek, érdekesek legyenek, és úgy legyenek tudományosak, hogy mindenki számára érthetőek maradjanak. Fontos, hogy a táblákon feltüntessék, miért szorul a fajvédelemre, milyen állománycsökkentő tényezőkkel kell számolnunk, és mit tehetünk ezek megszűntetéséért. Leghatékonyabb módszer a verbális információátadás túravezetések alkalmával, előadások formájában vagy akár információs pavilonok keretei között. A túravezetések összeköthetők állatbemutatókkal ( show műsorokkal ), ahol az arra alkalmas állatfajok természetes táplálkozási szokásaival ismerkedhetnek meg a látogatók. Miközben az állatok kúsznak, másznak, repülnek élelmükért, a túravezető hasznos információkkal látja el az érdeklődőket, akik a bemutató alatt kérdezhetnek, és akár kezükbe is vehetik, megsimogathatják az állatokat, így aktív részesei lesznek a bemutatónak (http14). Hatásos nevelési módszer az audio-vizuális eszközök (diavetítés, filmek vetítése), számítógépes oktatóprogramok használata. Ezek egyre nagyobb szerepet töltenek be életünkben és az állatkerti nevelés számára is hatalmas lehetőség rejlik bennük. Előnyük, hogy olyan információkat adhatunk át velük, melyekre állatkerti körülmények között nem lenne lehetőség, például megmutathatjuk, milyen az állatok természetes élőhelye és ott hogyan viselkednek stb. A szellemi és testi fogyatékosok számára szervezett speciális programok szintén nagyon hasznosak, hiszen bizonyított, hogy az állatok rendkívül jó hatással vannak a sérült emberekre. Az időszaki kiállítások, bemutatók is fontos részei az oktatásnak. A különböző kiadványok, útmutatók, könyvek és még az ajándékboltok bizonyos cikkei is nevelő értékűek. Ezen változatos oktatási lehetőségek megvalósításáért manapság már mindenütt külön szakember, zoopedagógus felel. Az ő feladata, hogy a foglalkozzon a látogatókkal, táborokat, előadásokat, szakköröket szervezzen, ő állítja össze az ismertető táblákat, kiadványokat és nem utolsósorban segíti a pedagógusok munkáját. 16

2. 4. Az Állatkerti Világhálózat Mivel az állatkert fogalomnak nincs megfelelő definíciója, és az állatkertek típusában és méreteikben is nagy eltérések vannak, nehéz pontosan megállapítani, hogy hány állatkert is van a világon. Ha minden olyan intézményt, amely vad- vagy háziállatokat állít ki, állatkertnek nevezünk, akkor a világon több mint tízezer állatkertet számolhatnánk össze. A nemzeti, regionális vagy nemzetközi állatkerti szövetségben résztvevő állatkertek száma a világon kb. 1000. Ezek az állatkertek szervezett formában működnek együtt közös céljaik megvalósítása érdekében (Kovács, 2001). Az állatkertek eloszlása a világban nem egyenletes, Észak-Amerikában, Nyugatés Közép-Európában, Japánban és Ausztrálázsiában, tehát a gazdagabb országokban találhatjuk többségüket. Ezek nem csak a leggazdagabb, hanem viszonylag magas népsűrűségű, ugyanakkor alacsony biológiai diverzitású területek is. Jóval kevesebb állatkert van a fejlődő országokban, de néhány térség (pl. Kína, Közép- és Dél-Amerika) állatkertjeinek száma sem elhanyagolható. Különleges kivételt képez a trópusi Afrika, ahol viszonylag kevés állatkert található. Az állatkerti látogatók száma még nehezebben becsülhető, és csak a különböző szövetségek tagállatkertjeinek látogatottsága becsülhető reálisan. Mindemellett, a becsült adatok is értékes információval szolgálnak arról, hogy az állatkertek általánosságban milyen szerepet játszhatnak a természetmegőrzésben. A világszövetségi keretben működő több mint 1000 állatkertje évente legalább 600 millió látogatót fogad, ami a Föld teljes lakosságának kb. 10 %-a. Ilyen kivételesen magas számokat egyetlen más természetvédelmi irányultságú intézmény sem tud felmutatni (Kemenesné Kiss, 1994). A világ állatkerti szervezeteinek három szintjét különíthetjük el. Az első a nemzeti szintű szervezeti rendszer, mely jelenleg 25 országban működik. A nemzetek fölötti (regionális) szinten szervezett állatkerti szövetségek szintén megtalálhatók a Föld különböző részein, így Észak- és Közép-Amerikában, Európában, Ausztrálázsiában, DK- Ázsiában és Afrikában. Világviszonylatban egyetlen állatkerti szervezet létezik, a WAZA (Állatkerti Világszövetség). Az állatkertek világméretű, természetmegőrzési célú, hálózati, szerkezeti és szervezeti tömörülése számos előnnyel jár. Erősíti a világ különböző részein lévő állatkertek közti cserekapcsolatokat. A természetmegőrzési feladatok és programok koordi- 17

nálásával lehetővé teszi a stratégiai tervezést, valamint alapul szolgál a helyi, nemzeti és nemzetközi természetvédelmi testületek, hatóságok együttműködésének fejlesztéséhez, aminek nagy jelentősége van az állatkertek által kezdeményezett természetmegőrzési programok elfogadtatásában, koordinálásában és anyagi támogatásában. 2.5. A Magyar Állatkertek Szövetsége (MÁSZ) A Magyar Állatkertek Szövetsége (MÁSZ) 1980-ban alakult azzal a céllal, hogy segítse a magyar állatkertek munkáját. A szervezet fő célja a tanulmányutak, disputák szervezése, az állatkertek propagálása és az állatcserék megkönnyítése (Kovács, 2001). A MÁSZ egyik legfőbb feladata, hogy elősegítse a tagintézmények szakmai színvonalának emelését, megteremtse a szakszerű állattartás alapjait. Ezen célok elérése érdekében 2000 őszén állatkerti állatgondozó szakképzést indítottak, amely kifejezetten az állatkerti állatok szakszerű gondozásával foglalkozik, közvetlenül elősegítve az állatok jólétének emelését. A képzést a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola indította, az elméleti és gyakorlati oktatás egyaránt a Szegedi Vadasparkban folyik. A képzésben a főiskola oktatói és a hazai állatkertek szakemberei is részt vesznek. A tanfolyam díját részben az állatkertek, részben a hallgatók állják, az állatkertek ezen kívül azzal is hozzájárulnak a képzéshez, hogy egymás ápolóit gyakorlati képzés fogadják, így a hallgatók olyan állatok gondozásával is megismerkedhetnek, amelyeket saját állatkertjükben nem tartanak. Az alapképzésen kívül továbbképzéseket is szerveznek. Több mint tíz éve hagyományosan Veszprémben tartják a Zoodisputát, ahol szakmai előadások mellett kötetlen beszélgetésekre is sor kerülhet. Az állatkerti szakma rendkívül speciális, csak szűk kört érint, ezért a hazai állatkertészeti irodalom meglehetősen szegényes, a külföldi anyagok lefordítása pedig a kis példányszám miatt nem kifizetődő. Ezért a MÁSZ fontos küldetésének tekinti a külföldi szakmai anyagok hazai megjelentetését, melyek segítségével az idegen nyelveket nem beszélő ápolók is hozzájuthatnak a bennük foglaltakhoz. Úttörő volt a Fővárosi Állat- és Növénykert 1994-ben, nem sokkal a külföldi kiadás után megjelentetett az Állatkertek természetmegőrzési stratégiája című műve, amely azóta is az állatkerti mozgalom alapműve (http15). A MÁSZ konferenciák, szakmai tanulmányutak szervezésével is hozzájárul az ismeretek bővítéséhez. 2005. január 28 30. között például megrendezték az első magyarországi környezetgazdagítási szemináriumot a Fővárosi Állat- és Növénykertben, ahol valamennyi hazai állatkert képviseltette magát, és előadások keretei közt mutatták 18

be az adott intézményben megvalósult környezetgazdagítási tevékenységeket (Hanga, 2005). Az állatkerti világban az új ismeretek megszerzésének, a különböző lehetőségek megismerésének legjobb módja, ha más állatkerteket is meglátogatnak a szakemberek. A MÁSZ megalakulása óta rendszeresen szervez külföldi tanulmányutakat, 2000-ben a Zoodisputa keretei között a pozsonyi állatkertet látogathatták meg a résztvevők. A Magyar Állatkertek Szövetségének jelenleg 11 tagja van: a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Budakeszi Vadaspark, a Nagyerdei Kultúrpark Debrecenben, a győri Xantus János Állatkert, a Jászberényi Állatkert, a Kecskeméti Vadaskert, a Nyíregyházi Állatpark, a Miskolc Városi Vadaspark, a Pécsi Állatkert és Akvárium, a Szegedi Vadaspark és a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark (1. táblázat). Intézmény neve Fővárosi Állatés Növénykert Debrecen, Nagyerdei Kultúrpark Veszprém, Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark Pécs, Állatkert és Akvárium- Terrárium Győr, Xantus János Állatkert Kecskeméti Vadaskert Nyíregyházi Állatpark Jászberény Város Állat- és Növénykert Budakeszi Vadaspark Miskolc Városi Vadaspark Szegedi Vadaspark Gondozók felsőfokú Közülük Terület Látogató Állatfaj Állatfaj (ha) (fő) (db) (egyed) (fő) (fő) Alapítás éve 1866 1958 1958 1960 1967 1972 1974 1975 1979 1983 1985 Tulajdonos, működtető Fővárosi Önkormányzat tulajdona, önkormányzati intézmény működteti Városi önkormányzat tulajdona, KHT működteti Városi önkormányzat tulajdona, KHT működteti Városi önkormányzat tulajdona, KHT működteti Városi önkormányzat tulajdona, KHT működteti Városi önkormányzat. tulajdona, Vadaskert Természetvédelmi Alapítvány működteti Városi önkormányzat tulajdona, KHT működteti Városi önkormányzat tulajdona, önkormányzati intézmény működteti Állami tulajdon, Pilisi Parkerdő Rt. kezelésében, általa alakított KHT működteti Városi önkormányzat tulajdona, Városgazda KHT működteti Városi önkormányzat tulajdona, önkormányzati intézmény működteti 10,8 1207,807 485 2956 155 21 8 165,000 129 869 47 8 13 170,000 121 631 44 7 3,5 121,346 212 952 24 5 3,5 80,000 106 514 21 2 2,4 20,000 54 274 8 1 22 302,000 248 1454 41 3 4,5 44,984 95 537 16 2 30 95,000 35 100 8 1 21,3 115,420 71 196 21 2 40 93,813 112 423 27 5 1. táblázat: A Magyar Állatkertek Szövetségének tagintézményei (http17) 19