VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÍZMINŐSÉGVÉDELEM II.

VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÍZMINŐSÉGVÉDELEM II. SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Előadás anyag Műszaki Környezeti szakmérnök szakos hallgatóknak Készítette: Dr. Bodnár Ildikó főiskolai tanár 2014.

A tantárgy kódja Nappali tagozat: MFVGV22K03 Óraszám 2+1 óra Követelmény Szóbeli kollokvium Kreditpont 5 2

Tantárgyi tematika hét előadás: gyakorlat: 1. 3 óra előadás: Vízszennyezés. A szennyvíz szennyezőanyagai. A szennyezés során a vizekbe jutó vegyületek és fontosabb jellemzőik. Szennyvizek szállítása, csatornázás. 2. péntek: 3 óra előadás: A szennyvíztisztítás eljárásai. Tisztítótelepek fenntartása, kapacitásbővítés, minőségi mutatók javítása, rekonstrukciós problémák. szombat: 1 óra elméleti óra: Szennyvíztisztító telepek üzemvitele, azok környezetvédelmi problémái. 5 óra laboratóriumi gyakorlat: Laboratóriumi gyakorlati anyag számonkérése: Labor ZH Laboratóriumi mérési gyakorlatok: 1. BOI 5 mérés OxiTop IS12 manometrikus mérőműszerrel 2. MultiLine P4 terepi mérőműszer alkalmazási lehetőségei 3. Zavarosság mérés TURB 555 IR nefelometriás készülékkel 3. - 4. 3 óra előadás: Az iszapkezelés ismérvei, alapelemei, iszapkezelési eljárások. A szennyvíztisztítás során keletkező anyagok elhelyezése. 5. - 3

Felhasznált és ajánlott irodalom Dr. Benedek Pál- Valló Sándor: Víztisztítás-szennyvíztisztítás zsebkönyv, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1990. Dr. Öllös Géza- Dr. Borsos József: Vízellátás és csatornázás I., Műegyetemi kiadó, Budapest, 1994. Dr. Öllös Géza: Szennyvíztisztító telepek üzemeltetése I. II., Akadémiai kiadó, Budapest, 1994. Dr. Tamás János: Szennyvíztisztítás és szennyvíziszap elhelyezés, egyetemi jegyzet, Debreceni Agrártudományi Egyetem, 1998. Dr. Borda Jenő - Dr. Lakatos Gyula - Dr. Szász Tibor: Környezeti Kémia II. egyetemi jegyzet, KLTE, 1994. Dr. Benedek Pál: A szennyvíziszap elhelyezése és mezőgazdasági hasznosítása. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1977. Dr. Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazda kiadó, Bp. 2000. Dr. Tömösy László: Víztisztaságvédelem, szennyvíztisztítás, oktatási segédlet, 2004. Dr. Kárpáti Árpád: Vízgazdálkodás-Szennyvíztisztís, HEFOP 3.3.1-P.-2004-0900152/1.0 A Felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése című pályázat, 2008. Dr. Rédey Ákos: Földünk állapota, HEFOP 3.3.1-P.-2004-0900152/1.0 A Felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése című pályázat, 2008. Dittrich Ernő: A hazai gyökérzónás szennyvíztisztítók üzemeltetési tapasztalatainak elemzése az ún. wetland-modell segítségével, PTE-PMMK Környezetmérnöki Tanszék, XXIV. Hidrológiai vándorgyűlés, 2006. http://www.debreceni-vizmu.hu 4

VÍZSZENNYEZÉS 5

Bevezetés Az utóbbi időszak jelentős világméretű problémája a környezetszennyezés növekvő mértéke. Ezen a téren jelentős a kibocsátott használt vizek szerepe, melyek szennyezettsége különböző mértékű. Ezért fontos: a vízhasználat mennyiségének csökkentése, az újrahasznosítás, azaz a környezetterhelést csökkentő hatékony szennyvízkezelés. 6

A szennyvíztisztítás feladata Megfelelő minőségű tisztított szennyvizet bocsásson az ún. befogadóba, melynek biocönózisát kedvező irányba alakítsa, vagy stabilizálja. A vízi életet, a halászatot minden további problémától mentessé tegye. Az adott víztestekben ne okozzon sem oxigénhiányt, sem eutrofizációt (foszfor, vagy nitrogén túlterhelés). Ne juttasson be a víztestekbe olyan kritikus szerves anyagokat sem, melyeket a vízi szervezetek akkumulálhatnak, felhalmozhatnak, s ma még ismeretlen, csak hosszabb idő után jelentkező károkat okozhatnak. 7

Szennyvizek Tágabb értelemben szennyvíznek tekinthető minden szennyezett víz. Napjainkban a szennyvizek fő forrása a lakosság (beleértve mindenféle szolgáltató tevékenysége) valamint ipari tevékenysége. az előző a lakásokban, intézményekben, üzemekben keletkező úgynevezett szociális szennyvíz; az utóbbi az ipari tevékenységhez felhasznált, s annak során elszennyezett víz. Ide az iparosított mezőgazdaság elsősorban termék feldolgozásának a szennyvizeit bele kell érteni. 8

SZENNYVIZEK A szennyvízcsatornában szállított vizek összetétele: Ha a csatornahálózat ún. úsztatórendszerű (egyesített rendszerű), a lakossági és ipari szennyvizekhez még a csapadékvizek is hozzájárulnak. A legtöbb hazai településen elválasztórendszerű csatornahálózatot találunk, amelyekbe csapadékvíz általában nem kerül, de tekintettel a csatornák mély fekvésére, a talajvíz ún. infiltráció formájában bejuthat. 9

Szennyvizek csoportosítása Kommunális szennyvizek Lakossági használatból, szerves anyaggal kevésbé terhelt rendszer, mely komponensei bonthatóak. Ipari szennyvizek A különféle ipari technológiák során keletkező szennyvizek mennyisége és minősége valamint időbeni lefolyása meglehetősen nagy változatosságot mutat. Csapadékvíz A környezetből bemosott szennyezők miatt kell szennyvízként kezelni. 10

1. Lakossági (kommunális) szennyvizek jellemzése A házi szennyvíz a következő alkotókból tevődik össze: konyhák elfolyó vizeiből, vízöblítéses WC-k lefolyó vizeiből, mosó - és fürdővizekből. A kommunális szennyvíz szennyezettsége vagy koncentrációja függ: az ipari vízhasználattól is, továbbá a csatornahálózat általános jellemzőitől (pl. vízzáróságtól), valamint a háztetőkről és egyéb helyekről belejutó csapadékvíz mennyiségétől. 11

Lakossági (kommunális) szennyvizek jellemzése A szennyvíz állapota a tisztítótelepre érkezéskor vagy a befogadóba torkolláskor függ: a szennyvíz odajutási idejétől és a vízhőmérséklettől. Az odajutási idő viszont a hálózat hosszától és esésétől függ. Hosszú csatornák, kis esések és magas hőmérséklet esetén a szennyvíz berothadhat. A friss házi szennyvíz semleges kémhatású, ph-ja 7,0 7,5 között ingadozik. Ez a ph-tartomány optimálisnak tekinthető a biológiai folyamatokhoz. 12

2. Ipari szennyvizek jellemzése Számos iparágból kerülhet ki, melyek összetétele és mennyisége nagyon változó lehet: a. Kommunális vizekhez hasonló, biológiailag bontható komponenseket tartalmaz (pl. az élelmiszer tej, hús- és gyümölcs, konzerviparok szennyvizei), így vízminősítés alapján akár együtt is kezelhetőek. b. Egyéb ipari szennyvizek: gyakran magas szerves anyag tartalom jellemzi, ami még nehezen is bontható, így fontos az előtisztítás! ( pl. fa-, cellulózfeldolgozás, bőr-, és papíripar, vegyipari termékek gyártása, fémek előállítása, megmunkálása, erőművek, energiatermelés, bányászat, stb.). 13

A különböző szennyvizek fajlagos mennyiségei A különböző szennyvízforrások részarányától, folyadékáramától függően a lakossági szennyvíz mennyiségét és minőségét illetően állandó változás figyelhető meg. A tisztítóba érkező folyadékáramot rendszerint minden szennyvíztisztítóban mérik. A napi vízhozam alakulása attól is nagymértékben függ, hogy az adott település milyen százalékában kerülnek bekötésre a lakóházak a közcsatorna rendszerbe, illetőleg milyen ipari hozzájárulás történik. Az egyes lakásokra vagy a lakásokban élő személyekre vonatkozóan a napi szennyvízmennyiség l/fő nap mennyiségben adható meg. 14

A szennyvíz szennyezőanyagai 15

A szennyvíz szennyezőanyagai Megkülönböztetünk: oldott és nem oldott alkotórészeket. A nem oldott, ún. lebegő anyagokat tovább osztályozhatjuk: ülepedő és nem ülepedő anyagokra (sűrűségük a vízéhez közeli) = uszadék. A városi szennyvizekben az oldott anyag tartalom valamivel nagyobb, mint a nem oldott. Ennek oka, hogy az oldott anyagok az ivóvíz főként ásványi eredetű oldott anyagait is tartalmazzák. 16

a. A nem oldódó anyagok: Károsak a felúszó olajos, zsíros anyagok, melyek nehezen távolíthatók el, rontják a tisztítási hatásfokot és ha gyúlékony szénhidrogének kerülnek beléjük, mint pl. a benzin, még veszélyesebbek is lehetnek. A kiülepíthető anyagok közül az ásványi anyagok, mint a homok, egészségügyi szempontból közömbösek. Ezzel szemben az ürülékből kiülepedő iszap egészségügyi szempontból igen fontos, mert ez tartalmazza a szennyvízbe került bélféreg-petéket. A bélféreg petéket védőburok veszi körül, ez rendkívül ellenállóvá teszi őket. Nagy töménységű savak, lúgok, klór nem képesek elölni a petéket. 17

Megsemmisítésükre az alábbi eljárások állnak ez idő szerint rendelkezésre: Hőkezelés: melyre igen érzékenyek, mert már 60-70 C hőmérsékleten elpusztulnak. Iszaprothasztás: Megbontja a védőburkolatot és ezáltal a peték nagyobb része elpusztul, életben maradó hányaduk pedig elveszti kórokozó képességét. Tisztázatlan még e bélféreg-peték viselkedése az ún. totál-oxidációs eljárásnál, annál a módszernél, mely a nyers szennyvizet hosszabb ideig levegőzteti és így az ürüléket is oxidálással kívánja megbontani. Itt a bélféreg-peték az iszapba jutnak, melyet hosszú ideig tovább levegőztetnek. Az, hogy ez milyen hatással van a bél-parazitákra, ma még tisztázatlan. 18

b. Oldott állapotban lévő anyagok: Az iparból származó oldódó szennyeződések, valamint a háztartásokból kikerülő szennyezések, ezek lehetnek: Szerves vegyületek Szervetlen vegyületek A vizelet, a növényi, állati hulladékok kioldódott részei. Különféle mikroszervezetek. 19

A SZENNYEZÉS SORÁN A VIZEKBE JUTÓ FONTOSABB VEGYÜLETEK ÉS JELLEMZŐIK 20

ÁTTEKINTÉS I. Szerves szennyező anyagok és a vizek oldott oxigén rendszere II. Nehezen lebomló szerves szennyezők, szerves mikroszennyező anyagok: peszticidek, poliklórozott bifenilek, policiklusos aromás szénhidrogének, kőolajok és származékaik, szintetikus mosószerek, huminanyagok, fenolok III. Nitrogénformák IV. Foszforformák V. Szénformák VI. Egyéb szervetlen szennyezők VII. Mikroszervezetek 21

I. Szerves szennyező anyagok és a vizek oldott oxigén rendszere A vizek jellegzetes és legelterjedtebb szennyezettségét a szerves anyagok adják. Ezek egy része könnyebben, másik része nehezebben bontható biológiai úton. Az előző csoportba sorolható a kommunális eredetű szennyvíz és az élelmiszeripari, s a mezőgazdasági szennyvizek egy része. Ha ilyen szennyvizet egy víztérbe befogadóba vezetünk, ott a természetes tisztulás hamarosan megindul, azaz a szerves anyag biológiai bomlása megkezdődik. 22

Megkülönböztetünk: Anaerob úton történő bomlást, amikor a szerves anyag tartalom bakteriális tevékenység útján egyszerűbb vegyületekké alakul át és belőle ammónia, hidrogén-szulfid, metán, foszfin képződik. Aerob úton történő bomlást, amikor oxigén jelenlétében az ún. aerob baktériumok az anyagot oxidációs úton bontják le. Ekkor a végtermék oxigénben dús vegyület, mint pl. nitrát, szulfát, foszfát, szén-dioxid és víz. 23

Oxigénfogyasztás Az oxidációs jelenségek jelentős oxigén-fogyasztással járnak és ennek a mennyisége adott feltételek között olyan törvényszerű, hogy a létrejött oxigénfogyasztás a szennyezés mértékének, a szennyvíz szennyezettség koncentráció-mértékének tekinthető. A szerves anyagok mennyiségének ismerete nélkülözhetetlen a vizek minőségének megítélésében. Az ilyen jellemzőket összegparamétereként is emlegeti a szakirodalom. 24

Oxigénfogyasztás: A leggyakrabban alkalmazott jellemzők 1. Biológiai oxigénigény és meghatározása (BOI): A szennyvízben lévő biológiailag bontható szerves anyagok koncentrációját fejezi ki és heterogén baktériumok általi biológiai lebontása során meghatározott időtartam alatt és meghatározott hőmérsékleten elfogyasztott oxigén mennyiségét jelenti. Számszerű értéke nagyon sok tényezőtől függ: inkubációs idő, nitrifikáció, környezeti tényezők (T, ph), akklimatizáció, toxicitás. 25

Oxigénfogyasztás: A leggyakrabban alkalmazott jellemzők 2. Kémiai oxigénigény és meghatározása (KOI): A KOI a szennyvízben lévő szerves anyagok kémiai oxidálószerekkel (legelterjedtebb a kálium-permanganát és a kálium-dikromát) nedves úton végzett oxidációja során elfogyasztott oxigén mennyiségét fejezi ki. 26

1. Kálium-permanganátos oxigénfogyasztás: A meghatározás az alábbi reakcióegyenletnek megfelelően leadott oxigén oxidáló hatásán alapszik: 2 KMnO 4 + 3 H 2 SO 4 = K 2 SO 4 + 2 MnSO 4 + 3 H 2 O + 5 O A mérés során ismert mennyiségű kálium-permanganátot adunk a megsavanyított mintához, majd 10 percen keresztül forrásban tartjuk. Ezután a KMnO 4 feleslegét oxálsavval reagáltatjuk, majd az így feleslegbe került oxálsav mennyiségét káliumpermanganáttal, titrálással határozzuk meg. A titrálás végpontját a KMnO 4 színe jelzi az oldatban. 27

A tapasztalat azt mutatta, hogy a legtöbb szerves vegyület nem oxidálódik 10 perc alatt, ezért a kálium-permanganátos oxigénfogyasztás helyett egyre inkább a kálium-dikromáttal mért kémiai oxigénigény meghatározást írják elő a szabványok és a vízminősítési előírások. Megjegyzés: az oxidálószer (K 2 Cr 2 O 7 ) egészségre nagyon ártalmas, mérgező! 28

2. A kálium-dikromáttal végzett oxigénigény meghatározás: K 2 Cr 2 O 7 + 4 H 2 SO 4 = K 2 SO 4 + Cr 2 (SO 4 ) 3 + 4 H 2 O + 3 O A módszer a fenti reakcióegyenlet szerint keletkező oxigén oxidáló hatásán alapszik. A kálium-dikromát erősen savas közegben, ezüst-szulfát katalizátor jelenlétében lényegesen erélyesebb oxidációt biztosít, mint a KMnO 4. A kétórás forralás során (visszacsepegő hűtővel ellátott lombikban) általában 90-95 %-os oxidációs hatásfok érhető el, a kloridionok zavaró hatása higany-szulfát hozzáadásával küszöbölhető ki. 29

A mintához adagolt ismert mennyiségű káliumdikromát feleslegét vas(ii)-ammónium-szulfát (Mohr-só) oldattal térfogatosan határozzuk meg a következő reakcióegyenlet alapján: Cr 2 O 7 2- + 6 Fe 2+ + 14 H + = 2 Cr 3+ + 6 Fe 3+ + 7 H 2 O A titrálás végpontját ferroin redox-indikátorral jelezzük, amely Fe 2+ jelenlétében vörös, Fe 3+ jelenlétében pedig kék színű. 30

A KOI mérőszám értékeléséhez a következőket kell figyelembe venni: Sok szerves anyag van, amely dikromáttal oxidálható, de biológiailag nem bontható. (KOI BOI) Néhány szervetlen anyag (pl. szulfidok, nitritek, vas(ii) stb.) dikromáttal oxidálható és a mérési eredményben szerves anyagként jelentkezik. A BOI értékét az adaptáció (átalakulás) jelentősen megváltoztatja, ezt a hatást a KOI nem mutatja ki. A kloridok oxidációja szintén zavarja a KOI mérést, ez a hatás higany-szulfát adagolással kiküszöbölhető. 31

BOI és KOI értékek különböző szennyvizekben 32

Oxigénfogyasztás: A leggyakrabban alkalmazott jellemzők 3. Összes szerves széntartalom és meghatározása (TOC): A TOC (összes szerves szén, angolul: Total Organic Carbon) mérésekhez a minta elégetésével teljes oxidációt érnek el és széntartalmának oxidálása során keletkezett szén-dioxid gáz mennyiségét mérik. A TOC sokkal megbízhatóbban és könnyebben meghatározható, mint a BOI és a KOI. A mérés igen gyors, mindössze néhány percig tart, de az erre való műszer drága. Az ivóvíz-előkészítés során az oldatban maradó összes szerves szén (DOC) is használatos. 33

Shimadzu TOC-V CPN készülék, NPOC mérési mód elvi sémája 34

Oxigénfogyasztás: A leggyakrabban alkalmazott jellemzők 4. Összes oxigénigény és meghatározása (TOD): A TOD (összes oxigénigény, angolul: Total Oxygen Demand) mérések, hasonlóan a TOC vizsgálatokhoz az utóbbi években kezdtek elterjedni. A mérés alapelve az, hogy nitrogén vivőgázba kis mennyiségű oxigént diffundáltatnak, majd a gázkeveréket egy katalizátoron áramoltatják át, ahol az oxidálható anyagok eloxidálódnak (elégnek). A vivőgázban lévő oxigéntartalom csökkenése amely a katalizátorra rávitt szerves anyag teljes oxigén-igényével arányos elektronikus detektorral mérhető és így a víz összes oxigénigényét kiszámíthatjuk. A TOD az összes szerves és szervetlen anyag oxigénigényét magába foglalja. 35

Összefüggés a szerves anyagot jellemző különböző paraméterek között: 1. Összefüggés a BOI és KOI között: A BOI és a KOI közötti összefüggés csak kommunális szennyvizeknél figyelhető meg, ipari szennyvizeknél a két mérőszám semmi összefüggést sem mutat. Az első esetben az összefüggés azt jelenti, hogy a kálium-dikromáttal oxidálható szerves anyagok egy része biológiailag egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen bontható. 36

Összefüggés a szerves anyagot jellemző különböző paraméterek között: 2. Összefüggés a BOI illetve a KOI és a TOC között: Sok ipari szennyvízben a KOI egy részét a vas, nitrogén, szulfát és egyéb szervetlen anyagok okozzák, a TOC vizsgálat ezek oxidációját nem mutatja ki. A BOI és a KOI vizsgálatok több szerves anyagot nem mutatnak ki, amelyek a biokémiai, illetve a dikromátos-oxidációval szemben részben vagy teljesen ellenállók. Ezzel szemben a TOC analízis ezeknek az anyagoknak összes szerves széntartalmát is magába foglalja. A BOI vizsgálatok több olyan tényezőre is érzékenyek (akklimatizáció, hígítás, hőmérséklet, ph, mérgező anyagok), amelyek a KOI és a TOC mérések szempontjából közömbösek. 37

II. Nehezen lebomló szerves szennyezők, szerves mikroszennyező anyagok A nehezen lebomló szerves szennyezők már kisebb koncentrációban általában g/l tartományban is károsak, és hatásukat inkább mérgező, rákkeltő, felhalmozódó tulajdonságaik alapján fejtik ki. A szerves mikroszennyezők csoprtjába tartoznak: Peszticidek (növényvédőszerek) Poliklórozott bifenilek (PCB) Policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) Kőolajok és származékaik Szintetikus mosószerek Huminanyagok Fenolok 38

A vegyületek osztályozása biológiai lebonthatóságuk szerint: Nehezen biodegradálható (ún. perzisztens) szennyezők: biológiai lebomlásuk lassú folyamat, ill. nem lehetséges. Pl: peszticidek, oldószerek, színezékek, detergensek, klórozott aromás vegyületek. Általában ipari szennyvizekben jellemző a nehezen biodegradálható szennyeződések nagy aránya. Könnyen biodegradálható szennyezők: általában oldott anyagok, lebomlásuk gyors, ill. a mikroorganizmusok legtöbbje számára lehetséges. Pl: cukrok, ecetsav, etanol, metanol. A kommunális szennyvizek túlnyomó többségben könnyen biodegradálható szennyeződéseket tartalmaznak. 39

a. Peszticidek Fogalmuk: Ide sorolunk minden olyan anyagot, mely alkalmas a mezőgazdasági haszonnövények, termékek, termények károsodásának gátlására. Ilyen károsodást a legkülönbözőbb élőlények idézhetnek elő. Csoportosításuk: (Aszerint, hogy milyen kórokozóra hat.) Víruspusztító (viricid) Baktériumölő (baktericid) Gombaölő (fungicid) Állati kártevőt írtó (zooicid) Rovarírtó (insecticid) Gyomírtó (herbicid) növényvédő szerek. 40

Peszticidek A peszticidek a kereskedelmi forgalomba és így a vizekbe is különböző segédanyagokkal együtt kerülnek. A hatóanyag és a szer megkülönböztetése ezért lényeges. A hatóanyag az a vegyület, mely a peszticid hatást kifejti, a szer a késztermék, amellyel a felhasználó találkozik. A szer tehát tartalmazza a hatóanyag oldékonyságát, tapadó képességét nedvesítő képességét, stb. elősegítő segédanyagokat is. A szer kereskedelmi neve utáni L jelölés folyékony, a D poralakú, a G granulátum, az EC emulzióképző jelenlétét jelöli. A peszticidek nagy része állati szervezetekre mérgező, a szájon, bőrön keresztül, vagy belélegezve egyaránt kifejthetik hatásukat. 41

Peszticidek A növényvédő szerek vízminőségi megítélésében a toxikusság mellett nagyon fontos azoknak a természetes lebomlással szembeni ellenálló képessége. Ez a bomlásnak ellenálló képesség rezisztencia azt jelenti, hogy ezek az anyagok környezetidegenek, s a természetes környezetben hosszú ideig megmaradnak (perzisztencia). A növényvédő szerek esetén általános igény, hogy a vegyületek rövidéletűek legyenek, vagyis a természetben gyorsan lebomoljanak, ugyanakkor ezen rövid idő alatt kell kifejteni a peszticid hatást, tehát végső soron a nagyobb toxikusságot. 42

Peszticidek Például a kezdetben használt DDT nem volt túl toxikus, de a természetben sokáig megmaradt, ezzel szemben az azt kiváltó paration-származékok könnyebben bomlanak, de emlősökre sokkal toxikusabbak. (DDT: 1,1,1-triklór-2,2-bisz(4- klórfenil)etán, mely a meleg-vérűek zsírszövetében halmozódott fel). A peszticidek általában jellemző szagúak, intenzív szaguk már kis koncentrációban is észrevehető. Vízvédelmi szempontból a legfontosabb peszticidek: Klórozott szénhidrogének (DDT, aldrin, lindán, toxafén) Szerves foszforvegyületek (ortofoszforsav származékok) Egyéb herbicidek és fungicidek (fenoxiecetsav, triazin származékok) 43

b. Poliklórozott bifenilek Azok a nem természetes eredetű, szerves, aromás vegyületek, melyek nagy mennyiségben - 10-60 % - tartalmaznak szubsztituált klórt. (jelölésük: PCB) Összegképletük: C 12 H 10-n Cl n Vízben gyakorlatilag oldhatatlanok, viszont jól oldódnak zsírokban és így a zsírszövetekben feldúsúlnak (hidrofóbok). Nagy viszkozitásuk, termikus és kémiai stabilitásuk miatt többek között- hidraulikai folyadékokban, szigetelő- és hűtőanyagokban használják. 44

Poliklórozott bifenilek Annak ellenére, hogy a gyártásuk már két évtizede szünetel, a környezetben majdnem mindenhol jelen vannak. A PCB-tartalmú hulladékokból jelentős mennyiség jut a levegőbe, talajba, vizekbe. Az emberi és az állati szervezeteket (idegrendszert, anyagcsere szerveket) nagymértékben károsítják, globális környezetszennyezőknek tekinthetők. 45

Poliklórozott bifenilek Akkumulálódnak a táplálkozási láncban. A halakban és a folyók, tavak üledékében felhalmozódnak. Baktériumok bontásának ellenállnak és ezt a nagyfokú ellenálló képességet a fenolgyűrűben szubsztituált klór okozza. Megjelennek ipari szennyvizekben, a gumi- és műanyagtermékek szétszóródása miatt a városi területekről lemosott csapadékvizekben is előfordulnak. Különböző égési folyamatoknál (szemét- és erdőégetés) a PCB-ből és más klórozott vegyületekből stabil és toxikus poliklórozott dibenzofuránok (PCDF) és poliklórozott dibenzo-dioxinok (PCDD) képződnek. 46

c. Policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) Három vagy több kondenzált aromás gyűrűt tartalmazó hidrofób, rezisztens anyagok (antracén, fenantrén, pirén, benzpirén). A vegyületcsoport több tagjának is rákkeltő hatása van. Kőolaj képződése során, valamint a tüzelő- és üzemanyagok elégetésekor, vagy erdők égetésekor keletkeznek. Megtalálhatók a füstgázokban, cigarettafüstben és a kipufogó gázokban is. Az égéskor keletkező PAH vegyületek a porszemcsékre tapadva, a légáramlással együtt mozognak, majd a légköri üledékek kísérőanyagaként bekerülnek a talajba és a felszíni vizekbe. Egyes helyeken (kőolajfinomítók, olajvezetékek, gázgyárak környéke) különösen nagy a PAH-szennyezés veszélye. 47

d. Kőolajok és származékaik A kőolajok és a kőolajtermékek által okozott vízszennyezések a leggyakoribbak közé tartoznak. A kőolajok kémiai szempontból alifás, alicikusos és aromás szénhidrogének keverékei. A vegyületcsoportok aránya eltérő és az ásványolaj és származékaiknak vizeink minőségére gyakorolt káros hatása sokirányú. A szénhidrogének mérgezőek a vízi életközösségekre. A mérgező hatás függ a vízben való oldhatóságtól. Már kis koncentrációban íz- és szagrontó hatásúak. 48

Kőolajok és származékaik A szénhidrogének vízben való oldhatóságát nagymértékben növelik a felületaktív anyagok és mivel a hagyományos ivóvíztisztítás során jelentős részük visszamarad, az oldott szénhidrogének az emberi szervezetbe kerülhetnek. Rákkeltő hatásúak. 49

A környezetbe került olaj átalakulásai: Szétterülés: A vízfelszínre kikerülő olaj, ha nem ütközik akadályba, gyorsan szétterül és vékony, filmszerű réteget alkot, befedve ezzel a víz felszínét és megakadályozza pl. az oxigén felvételét. Az olaj a vízen erősen szivárványos színeződést okoz. Párolgás: Főleg az alacsonyabb molekulatömegű és forráspontú vegyületek az atmoszférába kerülnek. Mértékét a meteorológiai viszonyok - hőmérséklet, szél - nagymértékben befolyásolják. Oldódás: Főleg az alacsonyabb molekulatömegű és aromás összetevők vízbeli oldódása jelentősebb. 50

A környezetbe került olaj átalakulásai: Emulzióképződés: Az olaj egy része a vízzel emulziót képez. Megkülönböztetünk: olaj a vízben víz az olajban emulziókat. A víz az olajban emulzió még az olajos fázis része és így a víz tetején úszik, azaz onnan még lefölözéssel eltávolítható. Az olaj a vízben emulzió már az oldódás jele, tehát a vizes fázisba került olajat jelenti és így a hagyományos lefölözéssel nem távolítható el. Az emulzióképzést a szintetikus mosószerek és a hullámzás nagymértékben segítik. 51

A környezetbe került olaj átalakulásai: Lebegő anyagokhoz kötődés-kiülepedés: A hullámzás, turbulens áramlás és egyéb vertikális irányú vízmozgás hatására az olaj egy része a lebegő anyagokon adszorbeálódik, majd azokkal együtt a fenékre kerül, s az üledékrendszerben lejátszódó folyamatok - lebomlás, visszaoldódás - szerint alakul tovább. Autooxidáció: Fénykatalizált reakciók, melyek során különböző ketonok, aldehidek és karbonsavak keletkeznek. A folyamatban a napfényen kívül a szénhidrogénekben előforduló kén- és szerves fémvegyületek is fontos szerepet játszanak. 52

A környezetbe került olaj átalakulásai: Biológiai lebomlás: A vízi környezetbe került szénhidrogének illékonyabb része elpárolog, a maradék részek pedig autooxidáció és biológiai lebomlás révén alakulnak tovább. Általában a paraffinok könnyebben bomlanak, mint az aromások, s ezen belül is az egyenes szénláncúak bomlékonyabbak, mint az elágazók. A biológiai lebontásban különböző baktériumfajok Aeromonas, Pseudomonas és a mikroflóra más elemei vesznek részt. Az olajbontók között különleges helyet foglal el az Arthrobacter típus, mely az olaj emulzióba vitelét segíti elő. 53

e. Szintetikus mosószerek A szintetikus mosószerek, detergensek (felületaktív anyagok, tenzidek) vizeink kizárólagos emberi tevékenységből származó szennyezői. A kommunális szennyvizek állandó összetevői. Az iparban főleg a mosószergyárak, tisztítóüzemek, textilgyárak bocsátják ki. A szintetikus mosószerek kémiailag egy hosszabb szénláncú vízben rosszul, zsírokban jól oldódó hidrofób és egy rövidebb, vízben oldódó hidrofil részből állnak. A jelenleg alkalmazott tenzidek egyik fontos környezetvédelmi követelménye a biológiai bonthatóság. 54

Detergensek hatása A hagyományos detergensek hosszú szénláncú természetes eredetű karbonsavak nátrium sóinak elegye. Az, hogy csökkentik a felületi feszültséget a legfontosabb tulajdonságuk mosóhatásuk szempontjából. Ugyanis a víz nagy felületi feszültsége miatt a textilszövet finom pórusaiba nem képes behatolni, mivel hártyát képez ott. A szappan segítségével azonban képes erre. 55

Szintetikus mosószerek A detergensek habzási képességük révén a felszíni vizeket, szennyvíztisztító berendezéseket habréteggel vonják be és ezáltal nehezítik az oxigénfelvételt. Foszfáttartalmuk hozzájárul a felszíni vizek eutrofizációjához. További hátrányuk, hogy oldatban tartják azokat a hidrofób jellegű vegyületeket (olajok, peszticidek, poliaromások=pah) melyek egyébként kicsapódnának, kiülepednének. 56

Szintetikus mosószerek A vízművek szűrőin átjuthatnak és közvetlenül is veszélyt jelentenek az emberre. Csoportosításuk: Anionaktív (alkil-szulfátok: R-O-SO 3- Na +, ahol R: C 12 -C 16 ) Kationaktív (kvaterner-ammóniumsók, piridin) Nem ionos tenzidek (vizes oldatban nem disszociálnak, poliglikol-éter származékok: R-C 6 H 4 -(CH 2 -CH 2 O) n -OH). Hazánkban főleg az anionaktívak terjedtek el, a szennyvizekben mindig ezek vannak feleslegben. 57

Szintetikus mosószerek Az utóbbi években a nehezen lebomló kemény detergenseket mind jobban kiszorítják a könnyebben lebomló lágy detergensek, ennek ellenére a veszély még nem múlt el teljesen, mert a lágy detergensek is csak 70-80 %-ban semmisülnek meg a tisztítási műveletek során. Ezek mellett az anion-aktív detergensek mellett fokozódik a kation-aktív detergensek használata. Ezek erős sterilizáló hatásuk van és főleg a kórházi szennyvizekben fordulnak elő, ezenkívül az ún. nem ionos detergensek is mind jobban terjednek, ezek pedig a legnehezebben lebomló vegyületek közé tartoznak. 58

f. Huminanyagok Természetes eredetük révén a környezetre nem toxikusak, de más vegyületekkel való kölcsönhatásuk során azokká válhatnak. A talaj szerves alkotórészei egyszerűsítve két csoportra oszthatók: huminanyagokra és nem huminanyagokra. Az ún. nem huminanyagokat (szénhidrátok, fehérjék, aminosavak, zsírok, viaszok és kis molekulatömegű szerves savak) a talajban lévő mikroorganizmusok gyorsan mineralizálják, ennek megfelelően közepes élettartamuk miatt mennyiségük a talajban viszonylag csekély. 59

Huminanyagok A huminanyagok komplex struktúrájúak, savas karakterűek, és sötét színű, túlnyomóan aromás jellegű, polielektrolit típusú, részben hidrofil, 300-100000 g/mol közötti molekulatömegű anyagokból állnak. A talajban a szerves anyagok mineralizációjának fontos köztes termékei, és annak vízfelvételét, ioncserekapacitását és fémionmegkötő képességét lényegesen befolyásolják. 60

Huminanyagok Oldhatóságuk alapján a huminanyagok három frakcióra választhatók szét: Huminsavak: molekulatömegük 20000-100000 g/mol közötti, alkalikus közegben oldódnak és megsavanyítás után (ph 2) ismét kicsapódnak. Fulvosavak: kisebb molekulatömeggel és több savas jellegű funkciós-csoporttal rendelkeznek, bázisokban oldódnak és ph 2 esetén is oldatban maradnak. Humin: nem extrahálható, polimer, fekete anyag, huminsavak és fulvosavak öregedési folyamatai során keletkezik. 61

Huminanyagok Ezek a természetes eredetű vegyületek a talaj kimosódása és a növényi anyagok bomlása révén érik a vizeket. A víz természetes színeződését okozzák. A vízbe kerülve az ott jelenlévő egyéb szennyezőkkel reakcióba vihetők: Ezek közül főleg az oxidálószerek és ezen belül is a klór a legveszélyesebb. A keletkező klórozott szerves vegyületek jelentős része rákkeltő. 62

Huminanyagok A vízi környezetben a huminanyagok fontos szerepet játszanak a fémek komplexképzésében: Ezekkel fémhumát komplexeket képeznek, s ezzel elősegítik a fémek oldódását. A huminkomplexek stabilitása függ a fémion fajtájától, a redoxipotenciáltól és a víz kémhatásától. 63

g. Fenolok A fenolok összefoglaló megjelölése alatt tulajdonképpen fenolszerű vegyületeket értünk, mely magába foglalja a kémiai értelemben vett aromás szénhidrogének hidroxil-vegyületeit. Fogalmuk: A hazai gyakorlatban alkalmazott analitikai eljárással vízgőzilló 4-amonioantipirinnel reagáló vegyületeket nevezhetjük fenoloknak. 64

Fenolok A fenol az ipari szennyvizek gyakori szennyezője. Nagy mennyiségben tartalmazzák a kokszoló művek, a szén-, fa- és kőolaj lepárlóüzemek, a gyógyszergyártás szennyvizei. Keletkezik a cellulóz lebomlásnál, a papírgyártáskor mesterséges, illetve a falevelek rothadásánál természetes körülmények között is. Vízvédelmi megítélése az érzékszervekre ható (organoleptikus), s ritkábban toxikus hatása miatt fontos. Nagyobb koncentrációban (mg/l) a fenol a legtöbb organizmusra méregként hat, így a baktériumokra is és ezáltal a biológiai szennyvíztisztításra is. 65

Fenolok Kis koncentrációban a fenolok biológiailag bonthatók, ilyenkor a folyóvizekben természetes lebomlásuk megvalósul. Klórozáskor a nyers vízben előforduló egyéb szerves anyagok prekurzoraként hatnak különböző klórfenol vegyületek keletkezésére. Ha már egyszer bekerült a nyers vízbe, akkor ha lehet, még a klórozás előtt el kell távolítani. Az alacsony szubsztitúciós termékek oxidatív úton, a magasabb szubsztitúciósok aktivált szénen történő adszorpcióval vonhatók ki a vízből. Növényvédőszerként alkalmazott klórfenolok karcinogén (rákkeltő) hatása egyértelműen bizonyított. 66

III. Nitrogénformák A vízi környezetben a nitrogén öt formában fordulhat elő: elemi, szerves, ammónia, nitrit-, nitrát-forma. a.) Elemi nitrogén: Az atmoszférában előforduló molekuláris nitrogén a vizes rendszerekben könnyen oldódik (T és parc. nyomás függvénye), biológiailag inert és nem túl sok biológiai folyamatba lép be, melynek az az oka, hogy a molekulában lévő hármas kötés igen erős, és bontása nagy energiát igényel. Így kevés mikroorganizmus képes az N 2 molekulát hasznosítani. 67

Nitrogénformák b.) Ammónia: A szerves anyagcseretermékek és az elpusztult élőlények testanyagainak lebomlása révén keletkezik (ammonifikáció). Vizeink NH 3 -tartalma tehát a szerves anyag biológiai lebomlását jelzi, s így a szerves szennyeződések egyik fontos mutatója. Az NH 3 természetes redukciós (nitrát-redukció) folyamatok útján is előfordul a vízben. Vízben protonfelvételre képes. A szabad ammónia és ammónium-ion viszonya a víz kémhatásának függvénye. NH 3 + H 2 O = NH 4 + + OH - 68

Nitrogénformák A szabad ammónia szemben az ammónium-ionnal a sejtmembránon áthatol, s így sejtméreg. Mérgező hatása függ az oldott oxigén, szabad szén-dioxid, keménység, lúgosság értékétől is. c.) Nitrit, nitrát és szerves nitrogén: Ezek nagyon reakcióképes nitrogén-formák. A nitrogénciklus első lépéseként fixálódott elemi nitrogén révén létrejött szerves nitrogén bomlása adja az ammóniát. Az ammónia elegendő oxigén jelenlétében oxidálódik nitritté és nitráttá, mely Nitrobakter és Nitrosomonas törzsek hatására következik be. 69

Biológiai nitrogén-ciklus 70

Nitrogénformák A nitrifikáció jelentős O 2 mennyiséget fogyaszt. Az ammónia-nitrát átalakulás ph-függő, az ammónia átalakulása 8-9,5 ph között a leggyorsabb. Az ammónia-nitrit átalakulás mindig lassabb folyamat, mint a nitrit-nitrát szakasz. A nitrit soha sem szaporodik el a vizes rendszerekben, azonnal tovább bomlik nitráttá, így csak átmenetileg, kis mennyiségben mutatható ki. 71

Nitrogénformák A N-ciklus egyik befejező része a nitrát felvétele a növények részéről, ugyanis ez a N-forma már hozzáférhető a növények számára. A denitrifikáció a N-ciklus másik befejező ága, ahol a nitrát nitriten keresztül redukálódik nitrogén gázzá, mely eltávozik a levegőbe. Az emberi beavatkozás ezt a N-ciklust zavarja (túlzott műtrágya használat, szennyvizek), ami általában a megnövekedett nitrát-koncentrációban jelentkezik, így az oldott oxigén-szint is csökken. Ezt a nitrátot a vízi növény felveszi, mely már az eutrofizálódás látható jele. 72

IV. Foszforformák és az eutrofizáció A foszfor az élőlények építőeleme. A többi elemtől eltérően a szervezetek testében nagyobb arányban fordul elő, mint a környezetben. A nitrogénformáktól eltérően a bioszférában szinte kizárólag teljesen oxidált formában van jelen; a leggyakrabban foszfátként (PO 4 3- ). A vizes rendszerekben ph-tól függően az ortofoszfát lehetséges három alakja közül mindig az egyik van csak jelen. A semleges kémhatás környezetében a H 2 PO 4 és a HPO 4 2 dominál. Ezeket együttesen ortofosztáfoknak nevezzük. 73

Foszforformák A növények gyakorlatilag csak ortofoszfátot képesek felvenni, s így ezt a formát reaktív foszforalaknak is nevezzük. Szemben a növények számára értéktelen nemreaktív szerves és szervetlen kondenzált foszfátok formával. A foszfát kationokkal könnyen képez vízben oldhatatlan vegyületeket. A természetes vízi környezetben a vassal, az alumíniummal és a kalciummal alkotott vegyületei gyakoriak. A semleges ph környezetben a vas- és alumíniumfoszfát, ph~8 fölött inkább a kalcium-foszfát oldhatósága kisebb. 74

Foszforformák A foszforciklus kiinduló anyaga a vízben oldott ortofoszfátion. A foszfor a vízbe természetes és mesterséges úton egyaránt bejuthat. A kőzetek apatit, fluorapatit, aragonit bomlása eredményezi a természetes bejutást. Az emberi tevékenység révén főleg a kommunális szennyvizek és a mezőgazdasági bemosódás növeli a vizek foszfortartalmát. A lakosság élettani kiválasztással naponta 2 g-ot, a felhasznált mosószerekkel pedig további 2 g foszfort, tehát összesen 4 g-ot bocsát ki fejenként. Ez utóbbi a detergensfoszfor. 75

Foszforciklus 76

Foszforformák A detergensek kondenzált foszfátokat tartalmaznak. Ezeket önmagában a növények nem tudják felvenni, nem reaktívak ilyen formában. De a biológiai szennyvíztisztítás során ezek hidrolizálódnak, a szennyvízben előforduló mikroorganizmusok könnyen lebontják ortofoszfátokká, s így a tisztítótelepet tulajdonképpen már egy reaktív, a növények részére hozzáférhető formában hagyják el. (A nyers szennyvízben átlagosan 5 20 mg összes P/l fordul elő, s ennek csupán 15 20%-a ortofoszfát. A biológiailag tisztított víz 3 10 mg/l összes foszfort tartalmaz, s ennek már 50 90%-a ortofoszfát forma.) 77

Foszforformák, eutrofizáció Mint látható, a foszforciklusnak nevezett körfolyamatból a szervetlen foszfátkicsapódás és a kőzetek mállása a legfőbb kilépési, az antropogén szennyezések a legfőbb belépési lehetőség. A ciklusba bevitt foszfor növeli a biológiai produkciót, a ciklusbban többször körbejár, s végső soron az eutrofizációt eredményezi. A kicsapódás az üledékbe ugyan csökkenti a foszforkoncentrációt, de az újraoldódáskor akár külső szennyezés nélkül is az eutrofizáció felgyorsulásához vezet. Az üledék tehát nagyon fontos foszforpuffer. 78

V. Szénformák Az élet kémiai alapjait a széntartalom különleges tulajdonságaiban kell keresnünk. Az élőlények testét szerves vegyületek építik fel, az életjelenségek elképzelhetetlenek a szén nélkül. A földön előforduló szénvegyületek: karbonát-tartalmú kőzetek (mészkő, dolomit), fosszilis szén- és olajtermékek (szén, kőolaj), élőlények, humusz, levegőben, vízben lévő szén-dioxidok stb. 79

Biológiai szénciklus 80

Szénformák A biológiai szénciklus első lépése a szén-dioxid (CO 2 ) fixálása a növények révén, azaz a szervetlen szén szerves szénné történő átalakítása a fotoszintézis révén. A hosszabb ciklus során az élő szerves szén az élőlények elhalása után, a bakteriális bomlás révén alakul vissza szén-dioxiddá. Ez a visszaalakulás történhet aerob oxigént igénylő és anaerob oxigénmentes úton. Anaerob úton a szerves szén egy része metánná redukálódik. 81

Szénformák A természetes vizekben a szerves szénnek szervetlenné történő visszaalakulása ásványosodás oxigént igényel, s így befolyásolja a rendszer oxigénegyensúlyát. Ha túl nagy a szerves széntartalom, az a természetes rendszer oxigéntartalékát elvonja, és oxigénhiány következik be. 82

VI. Egyéb szervetlen anyagok: Cián-vegyületek: Ezek a csatornamunkásoknál jelentenek komoly kockázatot, már igen kis töménységben is, nagyobb töménységben pedig a biológiai tisztítási folyamatokat gátolják. Nehézfém szennyezők: (pl. réz, kadmium, cink, króm, stb.) Ezek a biológiai tisztítási folyamatokat komolyabban veszélyeztetik, ugyanis már igen kis töménységben is rontják a tisztítási hatásfokot. A szennyvizek tisztítása után is benne maradnak a vízben és a befogadó felszíni vagy talajvízbe jutva ott fejtik ki káros hatásukat. Ma már az ipari országokban lévő nagyobb folyóvizek mindegyikében megtalálhatók kisebb-nagyobb töménységben a legkülönbözőbb nehézfémek. 83

Egyéb szervetlen anyagok: Gázok: A szennyvízben lévő, vagy ott keletkező gázok közül egészségügyi szempontból a kénhidrogén (H 2 S) fontos. Ennek szintén zárt terekben, a csatornákban van jelentősége, ahová az iparból juthat, vagy a csatornában a megindult rothadás révén keletkezik. A kén-hidrogén erősen mérgező gáz. Veszélyességét fokozza, hogy még nem veszélyes, kis mennyiségben belélegezve, teljesen eltompítja a szaglást, így a nagyobb töménységet nem vesszük észre. 84

VII. Mikroszervezetek: Ezeknek egészségügyi szempontból van nagy jelentősége. Idetartoznak a baktériumok és vírusok, valamint az előbb említett bélférgek. A baktériumok közül legveszélyesebbek a Coleravibro(k), melyek a járványos kolera megbetegedéseket okozzák. Ma már kisebb mennyiségben, de azért állandóan jelentkeznek a szennyvizekben a Salmonella(k). Ezek életképessége elég nagy, folyóvizekben a szennyvíz bevezetésétől sok km távolságban is ki lehet mutatni még őket, a tavakban pedig több hétig megélnek. 85

Mikroszervezetek: Legnagyobb számban a coli-féleségek vannak jelen a szennyvizekben. A vizet a kóliliter és a kóliszám alapján minősítik. A kóliliter: az a legkisebb vízmennyiség ml-ben, amelyből a kólibaktérium kitenyészhető. Minél nagyobb mennyiségű víz szükséges a kitenyésztéshez, annál tisztább a víz. Az emberi ürülékkel távozó vírusok közül a legsúlyosabb járványokat a májgyulladást okozó hepatítis vírusok okozzák. A szennyvizekben előforduló számos parazita közül Magyarországon az orsóféreg, az Ascaris, az ostorosféreg, a Trichuris és a galandféreg, a Taenia fordulnak elő leggyakrabban. 86

SZENNYVIZEK SZÁLLÍTÁSA, CSATORNÁZÁS 87

Csatornázás A csatornázás feladata: a települések házi szennyvizeinek, az ipartelepek és üzemek ipari szennyvizeinek, valamint a csatornázott területre jutó csapadékvizek közegészségügyi követelményeknek megfelelő összegyűjtése, szállítása, tisztítása és a tisztított szennyvíz elhelyezése. A csatornázás létesítményeinek összességét csatornázási műnek nevezzük. Ez a csatornahálózatot, a szivattyútelepet és a szennyvíztisztító telepet foglalja magába. 88

Csatornázás A csatornázási művek osztályozása A működtetést befolyásoló műszaki-gazdasági szempontok és a szennyvíz elhelyezésének viszonyai alapján alapvetően két típust különböztethetünk meg: Egyesített rendszerű csatornázási mű Elválasztott rendszerű csatornázási mű 89

1. Egyesített rendszerű csatornázási mű Ez mindenféle szennyvizet a csapadékvízzel együttesen azonos csatornahálózatba gyűjt össze és vezet a tisztítótelepre (1. ábra). Akkor létesíthető ilyen rendszer, ha: A különböző szennyvízféleségek együttes mechanikai és biológiai tisztítása előnyös, vagy lehetséges. A közterület keresztszelvénye már olyan zsúfolt egyéb közművekkel, hogy nincs mód kettős csatornahálózatot építeni. Sík településnél, ahol kellő esésviszonyok hiányában az elválasztott rendszerű csatornák közül főleg a szennyvízcsatorna eldugulási veszélye nagy. A befogadó terhelhetősége és hozama nagy, így a biológiai tisztítás elkerülhető. 90

Csatornázás 1. ábra Egyesített rendszerű csatornázási mű 91

Az egyesített rendszerű csatornázási mű előnyei: A csatorna szelvénye viszonylag nagyobb. A csapadékos időszakban jelentős a csapadékvíz mennyisége, aminek következtében a lebegőanyagok lerakódásának, a szelvény eldugulásának a veszélye csökken. A csatornahálózat csapadék hatására bekövetkező természetes öblítődése mind közegészségügyi, mind műszaki szempontból kedvező. Csak egy bekötőcsatorna szükséges az épületek telekhatáron kívül haladó közcsatornába való bekapcsolásához. 92

Az egyesített rendszerű csatornázási mű hátrányai: Viszonylag nagyobb méretű csatornát kell a pincék, alagsorok, stb. szennyvizeinek elvezetése miatt legalább 2,5-3 m mélységre telepíteni. A zártszelvényű csatornahálózatot gazdaságossági okokból a maximális csapadékvíz-mennyiségnél kisebb mennyiségre méretezzük. Emiatt a víz a csatornákban néha visszaduzzad, s az épületek mélyebben fekvő helyiségeit eláraszthatja. 93

2. Elválasztott rendszerű csatornázási mű: A szennyvizeket és a csapadékvizet egymástól független hálózatba vezeti (2. ábra). Akkor létesíthető ilyen rendszer, ha: A befogadó vízhozama és terhelhetősége csekély, mert ilyenkor nagyfokú biológiai tisztításra van szükség. A tisztítás fokának növelése azonban a szennyvíztisztító telep beruházási és üzemeltetési költségeinek növekedését eredményezi. 94

Elválasztott rendszerű csatornázási mű Ilyenkor a tisztítandó víz mennyiségének csökkentése a cél, ami elsősorban a csapadékvíz tisztítótelepről való távoltartása, vagyis az elválasztó rendszer létesítése révén érhető el. A csatornázandó terület és a befogadó mértékadó vízállása között olyan a szintbeli különbség, ami a csapadékvizek átemelés nélküli, a terepszinthez közel fekvő zárt csatornahálózatban való összegyűjtését és elvezetését teszi lehetővé. A csatornázandó település a befogadó vízfolyás mellett hosszan terül el, mert ekkor a csapadékvizek több helyen közvetlenül bevezethetők a vízfolyásba. 95

Csatornázás 2. ábra Elválasztott rendszerű csatornázási mű 96

Csatornázás Az elválasztott rendszerű csatornázási mű előnye: A hidraulikailag jól méretezett szennyvízcsatorna hálózatban visszaduzzadás nem fordulhat elő. Az elválasztott rendszerű csatornázási mű hátránya: Két csatorna számára kell helyet biztosítani, ami különösen keskeny úttest alatt jelenthet gondot, ha rajtuk kívül még egyéb, különböző célú vezetékeket is el kell helyezni. 97

A csatornázási rendszerek további csoportosítása A szennyvíz csatornahálózaton belüli áramlási viszonyait tekintve gravitációs és kényszer áramoltatású csatornákat különítünk el. A gravitációs csatornákban a szennyvíz a gravitációs erő hatására az esés irányában mozog, míg a kényszer áramoltatású csatornák esetében megkülönböztetünk nyomócsatornát, ahol a csatornahálózatra telepített átemelők biztosítják a szennyvíz továbbjuttatását. A kényszer áramoltatású rendszerek közé tartozik a több átemelős csatornarendszer, a nyomócsatorna rendszer mellett, ahol a hálózat egyes szakaszain a fajlagos kis lejtés miatt szükség van több átemelő beépítésére. A nyomás vagy vákuum alatt működő csatornák alkalmazása a magas kivitelezési és üzemeltetési költségek miatt csak speciális esetben kerül alkalmazásra. 98

A csatornázási rendszerek további csoportosítása A csatornahálózat keresztszelvény kialakítása alapján nyílt felszíni árokhálózat, felszín közeli zárt csatornahálózat, zárt csatornahálózat és mély csatornahálózat kerülhet kialakításra. A nyílt szelvényű felszíni árokban csak csapadékvíz és biológiailag tisztított szennyvíz vezethető, a környezetre veszélyes szennyvizeket csak zárt csatornahálózatban szabad vezetni. A csatornahálózatba bevezetett szennyvizeket eredet szerint házi vagy háztartási szennyvizekre és ipari szennyvizekre lehet osztani. A két szennyvíztípus a háztartások vegyszerfelhasználásának növekedésével, illetve a helyi ipari víztisztítás fokozódásával minőségileg közelít egymáshoz. Ezen túl az egyesített rendszerekbe locsolóvizek, öntözővizek, talaj és forrásvizek, csapadékvizek is bekerülhetnek. 99

Szennyvízszállítás és átalakulás a lakossági szennyvíz-rendszerekben 100

A közcsatorna (rendszer) a biológiai átalakulások rendkívül komplex környezetben folynak: A szennyvízben mind a szennyező komponensek, mind a mikroorganizmusok időben és térben eltérő és változó széles skálája van jelen. A mikrobiológiai folyamatok egyidejűleg a rendszer különböző fázisaiban - szuszpendált vizes, biofilm, üledék és a gáz fázissal érintkező csőfal felület - játszódnak le. A mikrobiológiai folyamatok előrehaladása egyidejűleg a különböző fázisok kapcsolatával valósul meg, miközben fázisonként is gyakran változó aerob és anaerob körülmények alakulnak ki. A tápanyagok kicserélődése (mind az elektron donor szerves anyag, mind az elektron akceptorok - oxigén, nitrát), valamint a mikroorganizmusok kicserélődése ezek között a fázisok között folyamatos. 101

A csatornahálózat méretezése A csatornahálózat méretezésénél figyelembe kell venni az adott területről lefolyó szennyvíz mennyiségét. A csatornahálózaton egy nap alatt lefolyásra kerülő házi szennyvíz mennyisége kevesebb, mint a területen, ugyanazon a napon elfogyasztott vízmennyiség. Az elfogyasztott vízmennyiség egy része ugyanis öntözővízként, locsolóvízként stb. kerül felhasználásra. A felhasznált víz mennyisége függ a terület beépítési szerkezetétől attól, hogy kertes beépítésről, vagy blokkos lakóépületekről van-e szó. 102

A csatornahálózat méretezése A lefolyásra kerülő szennyvíz mennyisége a nap különböző óráiban ciklusosan változik. Ez függ a lakosság szokásaitól, illetve az ingázók számától az adott településen. Általában 150 l/lakos/nap szennyvízmennyiséggel kell számolni, ahol a számításba veendő lefolyási idő 14 óra. A vidéki városokban, illetve azokon a területeken, ahol a fürdőszoba ellátottság esetleg kisebb, a szennyvíz mennyisége, 100 l/lakos/nap és a lefolyási idő 12 óra. 103

Csatornázás A csatornahálózat kialakításának fő célja, hogy a szennyvizet és a csapadékvizet minél rövidebb idő alatt vezesse el a területről, mert különben a szennyezőanyagok már a csatornahálózatban elkezdenek lebomlani. 1. A csatornahálózat az épületek belsejéből, üzemek, ipartelepek területéről indul ki és ezt belső hálózatnak nevezzük. 2. A közterületre eső része az ún. közterületi hálózat. Ez utóbbi a szennyvíztisztító telepen, illetőleg a befogadó helyén ér véget. 104

Csatornázás A belső csatornavezetékek két csoportba sorolhatók: Házicsatorna: az épületek, ingatlanok telekhatáron belüli csatornahálózata. Házi bekötőcsatorna: már a közterület alatt fekvő csatornaszakasz, amely a szennyvizeket az épületekből, az ipartelepekről az ingatlan határvonalától az utcai közcsatornába vezeti. 105

Csatornázás A közterületi szennyvízcsatorna-hálózat a következő felépítésű: A mellékcsatorna: az egyes utcák szenny- ill. csapadékvizeit vezeti el. A mellékgyűjtő-csatorna: a csatornázandó terület egy-egy nagyobb részét vízteleníti. A főgyűjtő-csatorna: a mellékgyűjtők szenny- ill. csapadékvizeit veszi át vagyis az egész csatornázandó területet vízteleníti. 106

Csatornázás A hálózathoz tartozik még: A záporkiömlő csatorna: amely a záporok idején a csapadékvízzel túlterhelt csatornák vizének egy részét közvetlenül a befogadóba vezeti, tehát az alatta lévő csatornahálózatot tehermentesíti. A víznyelő bekötőcsatorna: a járdaszegély mellett elhelyezett, a járdát és az úttestet víztelenítő víznyelő levezető csatornája. Ennek zavartalan működése a közlekedés és az úttest védelme szempontjából különösen fontos. 107

A csatornahálózat építése A csatornahálózat tervezésekor ugyanúgy, mint a vízvezetéki csőhálózatnál a hidraulikai és szilárdsági méretezés mellett figyelembe kell venni: a vízszintes és magassági vonalvezetést, más műszaki szempontokat, végül a gazdaságossági követelményeket. 108

A csatornák helyszínrajzi és mélységi kialakítása: A csatornahálózatban a víz általában gravitációs úton halad, így mind a vízszintes, mind a függőleges vonalvezetés gondos megtervezése különösen fontos. A helyszínrajzi vonalvezetés tervezésekor arra kell ügyelni, hogy a főgyűjtő lehetőleg az egész terület súlyvonalában, a legsűrűbben lakott területen keresztül, a terep legmélyebb részén haladjon. A mellékgyűjtők és mellékcsatornák az úthálózatnak, illetve a terep esésének megfelelően fektetendők. 109

A csatornák helyszínrajzi és mélységi kialakítása: A csatornahálózat tervezéséhez a településrendezési tervekkel való messzemenő összehangolás szükséges, hiszen a csatornahálózatot 50-100 évi időtartamra építjük. A hálózat cseréje, szerelvényeinek, átemelő-telepeinek bővítésem nem várt új területek meglévő hálózatba való bekötése sok nehézséget, nagyon tetemes költséget jelentő feladat. A közcsatorna általában az úttest tengelyvonalába kerül. Közúti villamosvasút alá közcsatornát nem célszerű helyezni. Széles útvonalon vagy kettős kocsiúton a csatornahálózatot az úttest két oldalára célszerűhelyezni. 110

A csatornák helyszínrajzi és mélységi kialakítása: Elválasztott rendszer esetében a szennyvízcsatorna a csapadékvíz-csatornával párhuzamosan halad, olyan mélységben, hogy a házi csatornák közcsatornába való bekötését a csapadékvíz-csatorna ne akadályozza. A csatornák elhelyezésekor más közművekhez való helyzetét is meg kell vizsgálni. Újabban egyre inkább teret hódít a közműalagút. A mélységi elhelyezésnél arra kell ügyelni, hogy a hálózat lehetőleg átemelés nélkül, tehát gravitációsan szállítsa el az épületek legalsó helyiségeiből is a szennyvizet, ha erre nincs mód átemelő-telepet kell beiktatni. 111

A csatornahálózat: A hálózat egésze több elemből, több létesítményből áll: Közcsatorna-hálózat: Utcai közcsatornák Mellékgyűjtők Gyűjtőcsatornák Főgyűjtőcsatornák (A gyűjtőkbe és a főgyűjtőkbe általában házi bekötéseket közvetlenül nem kapcsolnak be.) Különleges rendeltetésű csatornák: Házi bekötőcsatornák Víznyelő bekötőcsatornák Záporkiömlők, vészkiömlő csatornák 112

A csatornahálózat tartozékai: Bekötések Aknák Víznyelők Csatlakozások, elágazások Zsír-, benzin- és olajfogók A csatornahálózat műtárgyai: Keresztezések Zápor- és vészkiömlők Kitorkolások Csatornahálózati zsilipek Átemelők Csapadékvíz tározók Szennyvíztározók 113

A csatornahálózattal szemben támasztott követelmények: A csatornahálózattal szemben támasztott követelmények műszakiak és gazdaságiak, amelyek egymással összefüggenek. 1. Műszaki követelmények: Vízállóképesség: ezt a keresztszelvény belső méretei, az esés és a belső felületének súrlódási tényezője befolyásolja. Erőtani biztonság: a csatornák szelvényét négy külső erőhatás figyelembevételével kell méretezni: A csatorna fölött haladó járművek terhelése. A csatorna fölötti földréteg súlya. A földnyomás. A külső víznyomás. 114

Műszaki követelmények: Vízzáróság: egyrészt meg kell akadályozni, hogy a szennyvíz a hálózatból a talajba juthasson (exfiltráció), másrészt pedig a talajvíz ne juthasson be a hálózatba (infiltráció). Koptatási ellenállás: ilyen jellegű rongálást a vízben lévő hordalék okoz, a hatás nagysága a hordalék anyagától és a vízsebességtől függ. A megelőzés érdekében kopásálló anyaggal kell burkolni a csatorna oldalát és fenekét. 115

Műszaki követelmények: Korrózió elleni védelem: külső korróziós károkat a talaj, ill. a talajvíz szulfát-tartalma és egyéb a csatorna anyagát megtámadó vegyi anyag okozhat. Belső korróziót pedig a levezetett szennyvíz sav-, szulfát- vagy más agresszív anyag tartalma, illetve az esetlegesen beszivárgó talajvíz okozhat. Az ellenállóképességet a felület kezelésével, szigetelésével vagy korrózióra érzéketlen szerkezeti anyag használatával lehet megakadályozni. 116

Műszaki követelmények: Élettartam: a csatorna anyagát és építésmódját úgy kell megválasztani, hogy a hálózat élettartama legalább 50 év legyen. Tisztíthatóság: ezt a lerakódott hordalék, a szennyvíziszap mennyisége, minősége valamint a tisztítási mód határozza meg. Javíthatóság: a költségek nagyságát befolyásolja, hogy a kérdéses csatornaszakaszt belülről lehet-e javítani, vagy fel kell-e bontani. 117

2. Gazdaságossági követelmények: A gazdaságos csatornázásban a hálózat szerepe igen nagy, mert a teljes állóalapértékből nagy hányad jut a hálózatra. A csatornahálózat egy lakosra jutó építési költsége többszöröse a vízcsőhálózat költségének, a gazdaságosságnak ezért különös jelentősége van. 118

A hálózat gazdaságosságát több és összetett tényező befolyásolja (csatornázási rendszer, terep, altalaj, talajviszonyok, építési mód, stb.), de alapvetően két fő tényező határozza meg: A fajlagos építési költség (a csatornázási rendszer, terepviszonyok, a befogadó távolsága, átemelt vízmennyiség, szennyvíztisztítás foka határozza meg). Üzemeltetési költség (tisztítás, karbantartás, stb., de bevételt jelent a csatornahasználati díj.) 119

A hálózat anyaga és megválasztásának szabályai: A csatornahálózatot háromféle módszerrel építik: Előregyártott csőelemekből. Teljes szelvényében a helyszínen. Részben a helyszínen, előregyártott elemek beépítésével. 120

A felsorolt építési módoknál alkalmazott anyagfajták a következők: Előregyártott csőelemekből: Kőanyag Beton Vasbeton Azbesztcement Acél Műanyag Teljes szelvényében a helyszínen, részben a helyszínen, előregyártott elemek beépítésével: Beton Vasbeton Klinkertégla 121

A korszerű építéstechnológia minden munkaterületen az előregyártott elemekkel való építési módszereket helyezi előtérbe. A csatornaépítésnél is arra törekszenek, hogy megfelelő minőségű csövek gyártásával új, teljesítőképes építőgépek alkalmazásával a nagyobb méretű (150-200 cm átmérőjű) csatornákat is előregyártott csövekből építsék meg. Ennek gazdasági előnyei is vannak. 122

A szerkezeti anyagok rövid jellemzése: Kőanyag: A kisebb keresztmetszetű csatornák legrégebbi anyaga. A kőanyag csöveket képlékeny, mészmentes anyagból, kétszeres égetéssel készítik. Az első égetés után kőmázzal látják el. Agresszív anyagokkal szemben ellenálló. Az anyag rideg, könnyen csorbul, reped, szilárdsága gyengébb, mint a betoncsöveké. Elsősorban ipari szennyvizek levezetéséhez használják. 123

Beton: A 80 -as évek végéig az előregyártott csatornák elterjedt anyaga volt, olcsó, könnyen kezelhető. A műanyag csövek megjelenésével 500 mm alatt nem jellemzőek, de a kb. 600 mm feletti csövek esetében az acél csövekkel karöltve még mindig nagyon népszerűek. Csapadékvíz elvezetésben még használatosak. Kör és tojásszelvényűek. Az elemek hossza 1,5-2 m. A korróziónak nem áll ellen, korróziója az elmúlt évtizedekben felgyorsult, a változó szennyvízösszetétel-, és környezeti körülmények következtében. 124

Beton szennyvízcsatornák korróziója: Ha az áramlás lassú és a szennyvízben sok a zsírtartalmú szennyezőanyag, akkor ezek hajlamosak a csatornafalhoz tapadni. Így a mikroorganizmusok a csatorna falán táplálékot találnak, azaz elszaporodnak. A szulfát-redukáló baktériumok a szulfátokban lévő kötött oxigént hasznosítják, a zsírokat lebontják, végtermékként pedig kénhidrogén (H 2 S) keletkezik. Ezáltal a szennyvíz ph-ja csökken. Ilyen ph-n a ként oxidáló baktériumok (thiobaktériumok) a kénhidrogént oldott oxigén jelenlétében kénsavvá oxidálják, az alábbiak szerint: H 2 S + 2 O 2 = H 2 SO 4 125

3. ábra A betoncsatornákban lejátszódó folyamatok, biogén kénsavkorrózió A keletkező kénsav a betoncsatornák mésztartalmával kálcium-szulfátot képez, így a csatorna elveszti eredeti szilárdságát. Különösen erőteljes ez a folyamat a meleg éghajlati viszonyok mellett. 126

A korrózió elleni védekezés eszközei: A védendő felület kezelése. A felületen valamilyen védőréteg kialakítása. A csőfal egész anyagának korrózióállóvá tétele. Egyéb védekezési lehetőségek: A szennyvíz gyors levonultatása. Korrózióálló csatornaanyag alkalmazása. Vegyszeres kezelés (kénhidrogén keletkezésének megakadályozása). A csatorna szellőztetése. Zsír- és olajfogók alkalmazása 127

Azbesztcement: Drága csőanyag, utcai közcsatornákban ritkán használják. Akkor alkalmazzák, ha a szennyvíz talajba jutását teljes biztonsággal meg akarják akadályozni. 128

Műanyag csatornacsövek: PVC, PE, PP csövek: kis sűrűségük (0,9-1,4 g/cm 3 ) miatt alacsony súlyúak, vegyszerállóak, nem korrodálnak. A PVC csövek nagy szilárdságúak, de ridegebbek; a PE csövek kisebb szilárdságúak, de rugalmasabbak. 60-100 C-ig hőállóak, +5- - 10 C körül ridegedni kezdenek, de melegedéskor újra felveszik eredeti alakjukat. ÜPE: üvegszál-erősítéses poliészter: társított műanyag rendszer, mely a hőre keményedő (duroplaszt) műanyagok családjába tartozik. 129

A csatornahálózat építése: A csatornák építését ún. szalagszerű, folyamatos építési módszerrel végzik. A csatorna hosszában az egyes munkafázisok elvégzésére időbeli eltolással kerül sor, így a csatorna mentén minden munkafázis egyszerre látható (4. ábra). A munkát a csatornaszakasz legmélyebb pontjánál kezdik el és innen haladnak felfelé. 130

4. ábra Csatornaépítés munkálatai 131

A kialakítás fázisai: 1. Munkaárok készítés: függ a csatorna méretétől, a talajtól és a talaj adottságaitól, gazdasági tényezőktől, stb. 2. Munkaárok víztelenítése: ha a csatorna fenékszintje a talajvízszint alá kerül, akkor a víztelenítés is szükséges. 3. A csőelemek lefektetése: ez lehet előregyártott, vagy a helyszínen kialakított elem (téglából falazással). 4. Az elemek összeillesztése: csőkötések kialakítása (merev, plasztikus és rugalmas kötések). 5. Befejező munkálatok: a kész csatornát a munkaárok betöltése előtt kipróbálják, azaz nyomáspróbázzák. 132

Árokásás nélküli vezeték építése: Az ilyen csőfektetés módszeri aszerint csoportosíthatók, hogy a talajon milyen eljárással juttatják keresztül a vezetéket: 1. Hidraulikus módszerek: hidraulikus átszúrás hidraulikus átsajtolás 2. Vibrációs módszerek: vibrációs átszúrás vibrovákuumos átsajtolás 3. Vízsugaras áthajtásos módszer 4. Vízszintes talajfúrásos módszer Ezek a módszerek a szükséges földmunkák mennyiségét 30-95 %- kal csökkentik. 133

A csatornázási mű 134

A csatornázási mű üzemének sajátosságai: A csatorna a szennyvizet illetve csapadékvizet gravitációs úton szállítja. A hálózat szelvényeinek méretei leginkább: a természeti adottságoktól (domborzat, talaj beépítettség, stb.) és az időjárás viszonyaitól függenek. A csatornázás szorosan kapcsolódik a közúthálózathoz, mert a víznyelőkön keresztül érkező csapadékvizeket is el kell vezetnie. 135

5. ábra Debrecen csatornatérképe 136

A debreceni csatornahálózat Debrecenben a meglévő közcsatorna hálózat 410,4 km, ennek 70%-a korszerűtlen egyesített, 30%-a elválasztott rendszerű. Hosszas előkészületek után 1823 tavaszán a Miklós utca végén megépült az első boltozatos csatornaszakasz. A bekötőcsatornák hossza 226 km. Az elmúlt 5 év folyamatos csatornaépítési beruházásai mellett is csak 73%-os csatornázottsági arányt sikerült elérni. Vízbázisvédelmi és közegészségügyi szempontok miatt rendkívül fontos a város keleti, délkeleti, déli területén az elválasztott rendszerű szennyvíz-elvezető hálózat kiépítése. Az itt élő 55.000 fő szennyvizének elvezetése 134 km főgyűjtő és 37 km bekötő csatorna építésével oldható meg 33,5 millió eurós költséggel. 137

A debreceni csatornahálózat Az egyesített rendszerű csapadékvíz elvezetésre is használt csatornahálózat szétválasztásával megakadályozható a jövőben, hogy esőzéskor a záporkiömlőkön keresztül a szennyvíz tisztítás nélkül felszíni vízfolyásba kerüljön. 29,8 km egyesített rendszerű csatorna szétválasztásával jelentős tehermentesítést kap a szennyvízgyűjtő rendszer. A munkálatok bekerülési költsége 6,4 millió euro. Debrecen meglévő csatornahálózatának rekonstrukciója A fejlesztések az érintett térség alapellátásán túl az ellátás színvonalának javítását is biztosítja. Sor kerül a 63 km belvárosi csatorna rekonstrukciójára részben feltárással, részben feltárás nélküli (NO-DIG) technológiával. A munkálatok bekerülési költsége 18 millió euro. 138

A hálózat fenntartása: Ahhoz, hogy a csatornában bizonyos fokú öntisztulás végbemenjen (a lerakódott szennyező anyagok eltávozása) és ne következzék be dugulás a víz áramlási sebességének egy minimális szintet el kell érnie. Mindezek mellett a csatornahálózat rendszeres tisztításáról is gondoskodni kell. Ez történhet kézi vagy gépi erővel. Munkavédelmi okokból a kézi tisztítás nem előnyös, bár gazdaságilag kedvezőbb. 139

A tisztítás folyamata: Az iszap fellazítása, felvágása. Az iszap szállítása a tisztító aknáig. Az iszap kitermelése, szállítóeszközre rakása és elszállítása. A csatornatisztítás korszerűbb módja a vízöblítéses módszer. Ennek a teljesítménye lényegesen nagyobb, mint a kézi tisztításnak. 140

Alkalmazásának feltételei: A csatorna legalább 2 m mélyen legyen. Ne legyen ellentétes irányú esése. Az iszap ne legyen túlságosan kemény. A csatorna és az aknák legyenek jó állapotban, hogy a víz a talajba jutva el ne áraszthassa a közeli épületek alsó helyiségeit. 100 m-es körzetben tüzicsap vagy közkút álljon rendelkezésre megfelelő nyomású és mennyiségű vízzel. 141

Mindezek mellett fontos a csatornahálózat rendszeres karbantartása is. A rongálódások származhatnak mechanikai, vegyi vagy szilárdságtani hatásokból. A belső rongálódásokat főleg a savas vizek, éles hordalék és a csatornában fejlődő kénhidrogén (H 2 S) okozza. A külső rongálódások oka az agresszív talaj és talajvíz. 142

A (MŰVI) SZENNYVÍZTISZTÍTÁS ELJÁRÁSAI 143

A szennyvíztisztítás feladata, hogy fizikai, biológiai vagy kémiai módon eltávolítson minden káros és hátrányos anyagot a kezelésre kerülő szennyvízből. Ha ez a tevékenység eredményes, akkor nemcsak a szennyezésből eredő károk maradnak el, hanem a víz visszanyeri eredeti értékét és újra hasznosíthatóvá válik. 144

A szennyvizekben lévő anyagok ugyanis a vízben szennyező anyagok de a víztől elkülönítve különkülön értékesíthetők lehetnek. Például a szennyvíziszapból előállított B12-vitamin, a fenolos szennyvizekből kinyert fenol, de számos szénhidrát, aminosav stb. is van a házi szennyvizekben. Ezeket legegyszerűbb természetes trágyázásra felhasználni, ami a mezőgazdasági termelést növeli. Az előtisztított szennyvizet megfelelő hígítással halastavakba vezetve, szintén hasznosíthatók a benne lévő anyagok. A szerves szennyező anyagok elégetve hőenergiát szolgáltatnak. Az elégetés során felszabaduló víz minősége megközelíti a desztillált víz minőségét. 145

Mindezek a hasznosítások azonban ma még csak részben megoldottak, de nem vitatható, hogy az emberiség szaporodása és az állandó növekvő vízhiány ezekbe az irányokba fogja terelni a szennyvizek tisztítását. A jelenleg alkalmazott szennyvíztisztítási eljárásoktól egészségügyi szempontból csak azt lehet megkívánni, hogy biztosítsák az elérhető legnagyobb tisztítási hatásfokot, ami igen szakszerű és gondos karbantartást és kezelést igényel. 146

Kockázatot jelentenek a szennyvízkezelés során a levegőbe jutó szennyezések. Szerepet játszanak ebben a rovarok, melyek a tisztító telepen fertőződnek és ezt a fertőző ágenst nagy távolságra magukkal vihetik. A levegőztető berendezéseknél nagyszámú mikrocsepp kerül a szennyvízből a levegőbe, amit a szél visz magával. 147

Technológia, eljárások, műveletek: A szennyvíztisztítás különféle - fizikai, kémiai illetve biológiai jellegű eljárások és azokon belül is sok-sok művelet sorozata. Amikor több eljárást alkalmazunk valamilyen termék előállítására, eljárások kombinációjáról, röviden technológiáról beszélünk. A szennyvíztisztítás technológiájában a termék a megtisztított víz. Az eljárások kémiai (biokémiai) változásokat idéznek elő, a műveletek maguk mindig fizikai jellegű beavatkozást valósítanak meg. 148

A szennyvíztisztító berendezések működése szerint megkülönböztetünk: Mechanikai Biológiai Kémiai Egyéb szennyvíztisztítást. 149

Csoportosítás másként: Az elsődleges tisztítás célja a durva szennyeződések eltávolítása, illetve a lebegőanyagok kivonása. Ezt a tisztítási eljárást mechanikai tisztításnak is nevezik, célja a szennyvíz biológiai tisztításra történő előkészítése. Önállóan csak ritkán felel meg az innen kikerülő tisztított szennyvíz a befogadó által támasztott minőségnek. 150

Csoportosítás másként: Másodlagos tisztítási fokozatra is szükség van, melynek célja a nem ülepíthető kolloidok és oldott szerves anyagok eltávolítása. Ezt a tisztítást biológiai tisztításnak is szokták nevezni, mivel a tisztítás biológiai folyamatok révén következik be. 151

Csoportosítás másként: A harmadlagos tisztítási fokozat a másodlagos tisztítás eredményeként létrejött sók, illetve a szennyvízben még megtalálható tápelemek (nitrogén, foszfor tartalmú vegyületek) eltávolítása. Ezek a befogadóba bejutva alga túlburjánzást okoznak, amelynek eredményeképpen fellépő eutrofizáció következtében jelentős vízszennyezéssel lehet számolni. A tápanyagok eltávolítása kémiai és biológiai módszerekkel történhet. 152

Mechanikai szennyvíztisztítási eljárások 153

Mechanikai tisztítás: A mechanikai tisztításnál közismert, hogy a fizikából ismert törvényszerűségeket hasznosítjuk, vagyis a szennyvízből ráccsal, szitával kiszűrjük vagy ülepítéssel visszatartjuk azon anyagokat, amelyek ilyen módon kiválaszthatók. Az ülepíthetőségnek van itt lényeges szerepe, mert elvileg a kolloid nagyságnál nagyobb lebegőanyagok mechanikai módszerrel visszatarthatók. A gyakorlatban mégsem követjük ezt, mert a teljes ülepítéshez 10-20 órás ülepítési időre van szükség. 154

Mechanikai tisztítás: Ezért vezették be az ülepíthető anyagok fogalmát, amellyel azon anyagok visszatartását biztosíthatjuk, amelyek 2 óra alatt álló vízben, vagy gyakorlatilag állónak tekinthető mm/sec vagy az alatti sebességgel mozgó szennyvízből kiülepíthetők. Gyakorlatilag 2 óra alatt a szennyvízben lévő lebegőanyagok 80 %-a leülepszik, de további mennyiség már igen lassan válik ki. E tisztítás során tehát a szennyvíz, illetve a benne lévő anyagok nem változnak meg, csupán a szennyvíztől való elválasztás biztosítja a tisztítást. 155

A mechanikai eljárások csoportosítása: szűrés (rácson, szitán, homokszűrők, kőfogók), ülepítés, sűrítés centrifugálás flotálás, adszorpció speciális módszerek 156

I. Szűrés 1. Szűrés rácson: A szennyvízben úszó 10 mm vagy annál nagyobb terjedelmű lebegőanyagok visszatartását biztosítják, aszerint, hogy a rácspálcák távolsága milyen értékű, illetve milyen előtisztítást kívánunk megvalósítani. A rácsok feladata: A rács mögötti technológiai berendezések megvédése nagy méretű vagy tömeges uszadék által okozott mechanikai rongálódástól (eldugulás, eltömődés, stb.). A további mechanikai, biológiai, kémiai vízkezelési műveletek tehermentesítése. A rácsszemét külön kezelési útra terelése. 157

A rácspálcák távolsága alapján ismert: Finomrács (50 mm alatt) Durvarács (50 mm felett) Az elhelyezés szerint ismert: Függőleges rács Ferde rács A durvarácsokat általában a finomrácsok védelmére alkalmazzuk, nagyobb városi vagy egyesített rendszerű csatornázású településeknél. 158

6. ábra Gépi íves rács 159

2. Szűrés szitán: A 10 mm alatti szemcseméretű szennyeződés szűrésére inkább szitákat célszerű alkalmazni. Ekkor a kétféle rács nyílásközei átfedik egymást. A szennyvíztisztítási és szennyvíziszap-kezelési technológiában a szitaszűrőt (illetve szövetszűrőt) a következő esetekben használják: Biológiai tisztítás után harmadlagos tisztítási eljárásként (mikroszűrők). Az iszap víztelenítésére (vibrációs szűrők) kondicionálás után. Kivételes esetekben szennyvízátemelő szivattyúk védelmére (szűrőtartályok). 160

A szitaszűrők a szűrőelem alakja szerint lehetnek: ívsziták, síksziták, szalagszűrők, dobszűrők A szűrőelem helyzete szerint megkülönböztetünk: álló szitaszűrőket és mozgó szitaszűrőket (állandóan vagy időszakosan mozgók). A szűrőelem lyukmérete szerint általában két csoportra oszthatók: 0,1 mm-nél nagyobb lyukméret (közönséges szitaszűrők) és 0,1 mm-nél kisebb lyukméretű (mikroszűrők). A szitaszűrők tisztítási módja kézi, mechanikai vagy hidraulikus lehet, de ismeretesek kombinált mechanikai és hidraulikai tisztítással működő berendezések. 161

Szitaszűrők bemutatása, azok működése: a., Ívszita: Átmenetet jelent a rácsok és a sziták között. Az ívszitán a hullámosított pálcák tengelye vízszintes és ezek egymás alatt úgy vannak elhelyezve, hogy egy íves felületes képeznek. A víz-szilárd anyag szuszpenzió felülről lefelé gravitációsan áramlik. Eközben a víz átfolyik a réseken, a szilárd anyag pedig egyre lejjebb sodródik és a szita alján eltávolítható. 0,1 mm nagyságrendbe eső mechanikai szennyezés eltávolítására alkalmas, így előülepítés nélküli szennyvíztisztítás esetében a legmegfelelőbb eszköz (7. ábra). 162

7. ábra: Ívszita (1: betáplálás, 2: adagolótartály, 3: öntisztító rács, 4: tartóállvány, 5: kiszűrt szennyeződés, 6: szűrlet) 163

b., Síkszita: A kisebb teljesítményű víztisztító művekben a síkszitát alkalmazzák gravitációs vízáteresztéssel. A síkszitát a szűrendő víz áramlási irányára merőlegesen vagy kissé ferdén helyezik el. A korrózióálló laposacél keretbe foglalt tábla a műtárgy oldalfalába erősített vezetősínben mozog. A síkszitát kézi úton tisztítják, ekkor a szitát a vízszint fölé emelik. Alkalmazása csak közel állandó vízszint esetében célszerű. A síkszitákhoz tartoznak a váltószűrők (keretes szűrők) és a tárcsás szűrők is. 164

c., Szalagszűrők: A szalagszűrő egy felső hajtott kerékre felfüggesztett és két vízszintes tengelyre szerelt, fix körsínen, görgőkön körbejáró végtelenített szitaszalag vagy síkszitaelemekből álló lánc. A felső, hajtott tengely forgása révén a szalagszűrő időszakosan vagy állandó, egyenletes sebességgel úgy mozog, hogy a nyersvíz felé eső ág felfelé irányuló mozgást végez. A szűrő síkja vagy függőleges vagy enyhén dőlt. Leggyakoribb az az elrendezés, amely szerint a víz belülről kifelé szűrődik és a szalag hajtott tengelye párhuzamos a víz folyásirányával. A szűrőt a vízszint fölött, a felső görgő közelében tisztítják leggyakrabban hidraulikus tisztítási módszerrel. A szalagszűrőket elsősorban nagyobb vízszint-ingadozású folyókra telepített vízkivételi művekben alkalmazzák és a folyók vízkivételi művének szívóoldalába, a szivattyúk elé építik be (8. ábra). 165

8. ábra: Szalagszűrő (1: szűrőszalag, 2: hajtómotor és fogaskerék hajtómű, 3: felső, hajtott lánckerék, 4: öblítővezeték, 5: mosóvíz-elvezetés, 6: vészkiömlő) 166

d., Dobszűrők: A dobszűrők különféle finomságú szitahálóval borított palástú, nyitott vagy zárt forgatható szerkezetek, amelyeknek speciális típusai alakultak ki. Többnyire vízsugáröblítéssel tisztítják őket. 1: iszaplepény, 2: mosóvíz, 3: terelőgörgők, 4: szállítószalag, 5: feszítőhengerek, 6: mosóvíz-elvezetés, 7: víztelenítendő iszap 167 9. ábra: Lefutóvásznas vákuumdobszűrő

Rácsszemét kezelés: A szennyvízrács által visszatartott anyag (rácsszemét) gyorsan bomló szerves anyag, önmagában is undort keltő, éppen ezért gépesített megoldású eltávolítása kívánatos. Külön kell foglalkozni a szennyvízrácson visszamaradt rácsszemét kezelésével, amely önmagában nem ásványosítható el eredeti formájában, hanem csak aprítás után. Ilyen berendezés van pl. a budapesti Központ telepen, ahol aprítás után a rácsszemét fűtött rothasztókba kerül. 168

Az aprítóberendezések típusai: Aprítórácsok: Ezek nem a rácsszemét külön útra terelését, hanem éppen a finomabb szemcséjű szennyezéssel együttes kezelését segítik elő. Általában függőleges tengelyű, hengerpalást kiképzésű rácsokból és vágóélrendszerekből állnak. Használatos aprítóberendezés még a kalapácsos őrlőmalom is. Aprítás nélkül csak elföldeléssel lehet a rácsszeméttől megszabadulni. Komposzt-telepre juttatás előtt is szükséges aprítani. 169

A rácsszemét továbbítására szolgáló eszközök kiválasztása függ: A tisztítórendszeren kívül a kezelési lánc további elemeinek technológiájától (préselés, elföldelés, rothasztás), távolság, szintbeli elhelyezkedés. Ezek alapján ismeretes: Úsztatott szállítás Csővezetékes, hidraulikus szállítás Szállítószalag Teherautó Az első két módszer a nagy nedvességtartamú szemét, míg a két utóbbi szárazabb anyagot tartalmazó rácsszemét továbbítására szolgál. 170

12. ábra Szállító csiga (a mechanikai szennyezés eltávolítására) 171

3. Homokszűrők: A szennyvíztisztításban a szennyvíz és a benne levő lebegő anyag szétválasztására a gravitációs ülepítés után a homokszűrés a leggyakrabban alkalmazott eljárás. A homokszűrés jellemző felhasználási módjai: Csepegtetőtestes vagy eleveniszapos biológiai tisztítás után az ülepítőből elfolyó tisztított szennyvízben visszamaradó biológiai pelyhek eltávolítására, A foszfát alumíniummal, vassal vagy mésszel való kicsapása után az elfolyó vízben maradó kémiai-biológiai pelyhek eltávolítására, Önállóan fizikai-kémiai kezelésből vagy harmadlagos tisztítás után visszamaradó lebegő anyag eltávolítása. 172

II. Ülepítés, sűrítés Az ülepítés feladata a lebegő-anyagmentes elfolyóvíz nyerése, a sűrítéssel pedig minél töményebb iszap elérésére törekszünk. Adott ülepítő medencében az ülepítés és a sűrítés térben és időben egymás mellett végbemenő folyamatok, közöttük határozott válaszvonal nem húzható. Az ülepítő berendezések: olyan műtárgyak, amelyekben a víz sebessége lényegesen lecsökken (max. 20 cm/s értékre) és ezáltal az adott szemcseátmérőjűnél nagyobb szennyeződések a medence fenekére ülepednek, ahonnan kotró- vagy elszívó berendezéssel eltávolíthatók. 0,1-0,2 mm-nél nagyobb szemcsék eltávolítására homokfogókat, a kisebbek eltávolítására pedig ülepítőket használunk. 173

1. Homokfogók: A homokfogók a szennyvíztisztításban a tisztítótelep rács mögött következő műtárgya (10. ábra). A szennyvízben lévő ún. ballaszt anyagok (homok, kavics és más ásványi anyagszemcse) visszatartására szolgálnak, mert a homok nem rothadóképes ásványi anyag, tehát a szennyvíztisztító berendezésben való további kezelése terhes és felesleges. A homok az iszapnál lényegesen nehezebb térfogatsúlyú, ezért a medencék fenekén gyűlik össze és azt feleslegesen elfoglalja. Ezen kívül a gépészeti berendezéseket károsan koptatja, ülepítő- és rothasztómedencéknél a fenéken való összetömörödés miatt a szennyvíziszap kieresztését megnehezíti, az iszapcső végét eltömi. 174

10. ábra Vízszintes átfolyású homokfogó lengőrostás homokkihordóval (Dorr típusú) 175

11. ábra Homokfogó 176

A homok visszatartása gyakorlatilag ülepítéssel történik. A mozgó víz, s így a csatornába folyó szennyvíz is mozgási energiával rendelkezik és ezért képes a nála lényegesen nagyobb sűrűségű anyagokat magával sodorni, illetve szállítani. Ha a víz sebességét olyan mértékig lecsökkentjük, hogy az már egy adott sűrűségű anyag továbbszállításához szükséges energiával nem rendelkezik, akkor az illető anyag a fenékre süllyed. 177

A homokfogásnál tehát a csatornában megkívánt minimum 60 cm/sec-os sebességet átlagosan 30 cm/sec-ra csökkentjük azáltal, hogy a csatornaszelvényt kiszélesítjük. A jó homokfogónak feltétele, hogy az átfolyó szennyvíz szélső értékben is legkevesebb 25 cm, de legfeljebb 35 cm szélességnek megfelelő megválasztásával, valamint a homokfogó után beépített mérőszabályozó csatornával (Parshall-csatornával) biztosítjuk (13. ábra). A homokfogóban a visszatartott homok tárolására a csatorna fenékszintje alatt a csatornázási rendszertől függően 20-50 cm mélységet biztosítanak. 178

13. ábra Nyers szennyvíz befolyó (Parshall mérőcsatorna) 179

A leülepedett homok eltávolítását a homoktér feltöltődésétől függően kell végrehajtani, kézi vagy gépi kiemeléssel. Kézi kiemelésnél megkerülő vezetékről vagy párhuzamosan működő két egységről kell gondoskodni, míg a gépi tisztításánál csak megkerülő vezetékről, az esetleges meghibásodás kijavításának biztosítására. Gépi berendezéssel a homokeltávolítást üzem alatt végezzük, amely egyben a homokkal együtt leülepedett iszap bizonyos mérvű csökkenését, vagyis az iszap kimosását is biztosítja. A gépi eltávolítás történhet végtelen láncra erősített kotró segítségével vagy a medence hosszirányában mozgó zagyszivattyú segítségével. A zagyszivattyú szívócsöve a homokfogó fenekéről szív. 180

Az összetömörödött homok megbontására mechanikus, vagy hidraulikus bontószerkezetet alkalmazunk. A mechanikus szerkezet szívócsőre erősített lazítópálcákból áll, a hidraulikus pedig közvetlenül a cső előtt nagynyomású víz, vagy víz és levegő benyomásával végzi a lazítást. A kikerült homok mindenképpen tartalmaz szerves iszapot, így azt csak feltöltésre lehet használni. 181

2. Ülepítő medencék: A szennyvíztisztító berendezések legfontosabb műtárgyai közé tartoznak. Technológiai szempontból a biológiai tisztítás előtt és után alkalmazzuk őket, eszerint elő- és utóülepítőket különböztetünk meg. A két helyen alkalmazható berendezések megoldásában nincs különbség, csupán a tartózkodási idő, vagyis a hasznos térfogat eltérő. Nemzetközi szinten igen sokféle ülepítő berendezés készül, ezek közül csak a hazánkban honos, illetve alkalmazni célszerű berendezésekkel foglalkozunk. 182

A sok osztályozási lehetőség közül: megoldásuk, feladatuk, átfolyási irányuk és alakjuk szerinti osztályozást tárgyaljuk és csakis frissvizű ülepítőkre térünk ki. 183

a., Megoldásuk szerint: egyszintes kétszintes ülepítőket különböztetünk meg. Az egyszintes ülepítők csak a leülepedő anyagok felfogására valók, ahonnan az iszapot még rothadás előtt el kell távolítani. A kétszintes ülepítők az ülepítésen kívül a leülepedett iszap rothasztását is biztosítják, de a rothasztásnál keletkező gáz elvezetéséről gondoskodni kell. 184

b., Feladatuk szerint: előülepítőket utóülepítőket különböztetünk meg. Az egyszintesek mindkét helyen alkalmazhatók, a kétszintesek csak előülepítőnek. c., Átfolyási irányuk szerint: vízszintes átfolyású (hosszanti vagy sugárirányú) függőleges irányú ülepítőket különböztetünk meg. d., Alakjuk szerint: téglalap vagy kör alakú medencék lehetnek. 185

Kétszintes ülepítők A kétszintes ülepítők téglalap alaprajzúak, átfolyási irányuk hosszanti. Feladatuk: az előülepítés és annak során kivált iszap, esetleg csepegtetőtestes berendezéseknél az utóülepítőben kivált iszap rothasztása. Az ülepítőtérben az átfolyó szennyvíz tartózkodási ideje: a csepegtetőtestes biológiai tisztítás előtt átlagosan 2 óra (minimum 1,5 óra), eleveniszapos tisztítóberendezések előtt 1/4-1/2 óra. Az iszaprothasztótér hasznos térfogata legalább 90 napos tartózkodási időt kell, hogy biztosítson. Kisebb berendezéseknél 180 napos tározást alkalmazunk, hogy az iszap elszállítására csak félévenként legyen szükség. 186

Egyszintes ülepítők a.) Hosszanti átfolyású medencék: Lipcsei típus (hosszanti átfolyás) Uniflaw típus (részben hosszanti átfolyás) Dorr típus (sugárirányú átfolyás) 1. Lipcsei típus (hosszanti átfolyás): Ezek szélességének és hosszúságának aránya 1:5 1:10 között van, mélységük pedig a szélességük 0,4 része. Az ülepítőtér hasznos térfogata, vagyis a szennyvíz tartózkodási ideje a továbbtisztítási igénytől függ, illetve attól, hogy elő- vagy utóülepítőként alkalmazzuk. Előülepítő setén 1/2-2 óra a szokásos átlagos tartózkodási idő, utóülepítő esetén: 2-4 óra. 187

14. ábra Tolópados hosszanti ülepítő kialakítása (Iker elrendezés) 188

2. Uniflaw típus (részben hosszanti átfolyás): Csak részben hosszanti átfolyású, mert a medence második harmadától kedve keresztirányú vízelvezető vályúkat alkalmazunk, amelyek segítségével az ülepített szennyvizet a medence második kétharmadában fokozatosan vezetjük el. A keresztvályúk környezetében az átfolyás függőleges irányú is. Az ilyen típusú medence az iszapfelhő kialakulása miatt a pelyhes iszapok ülepítésénél kedvező, éppen ezért elsősorban eleveniszapos biológiai tisztítás után utóülepítőként alkalmazzuk őket. 189

3. Dorr-típus (sugárirányú átfolyás): A sugárirányú átfolyású medencék jellegzetes képviselője a Dorr-típusú medence (15-19. ábra). A Dorr-típusú medencéknél a szennyvizet a medence tengelyében elhelyezett elosztóaknán át vezetjük be, ahonnan a szennyvíz sugárirányban folyik a medence kerületén elhelyezett vízelvételi vályúhoz. E medencetípus elő- és utóülepítőként egyformán használható, de csak nagyobb berendezéseknél, ahol egyegy egység legalább 12 m átmérőjű medence beépítését teszi szükségessé. Hazánkban a fenti medencék a gépészeti résszel együtt tipizálva vannak és 50 m átmérőig készülnek. 190

15. ábra Dorr-rendszerű ülepítő forgókotróval 191

16. ábra Dorr rendszerű ülepítő 192

17. ábra Előülepítő medence 193

18. ábra Dorr-medence 194

19. ábra Dorr-medencék 195

b.) Függőleges átfolyású medencék: A függőleges átfolyású medencék négyzetes- vagy kör alaprajzúak, idetartoznak a Dortmundi típusú ülepítők (20. ábra). A dortmundi ülepítők hátránya, hogy a gravitációs iszapgyűjtés miatt 3/2 függőleges-vízszintes hajlásszögű, meredek, kúpos fenékkel alakíthatók ki, s így igen nagy a mélységük. Legnagyobb átmérőjük 7 m lehet, különben hidraulikai szempontból kedvezőtlen a kialakításuk. Szokásos átmérőjük: 3,5-7 m. 196

Függőleges átfolyású medencék A szennyvizet ugyancsak középre vezetjük be, ún. bukóaknába, melyet a szennyvíz alulról kerül meg, s így gyakorlatilag függőleges irányban felfelé emelkedve folyik át az ugyancsak a kerületen elhelyezett vízelvételi vályúhoz. A függőleges átfolyás elsősorban a pelyhes iszapnál szükséges, tehát a medencetípus utóülepítőként alkalmazható. A költséges építési munka és az egy-egy berendezés korlátozott nagysága miatt csak kisebb tisztítótelepeknél alkalmazhatók. 197

20. ábra Dortmundi ülepítő vázlata 198

Iszapösszegyűjtés: Az egyszintes ülepítőkből az iszapot az ülepítő vízszintje által biztosított nyomással vezetjük ki, minden esetben a fenékről. Ha a medence nem kúpos fenekű, ahonnan egyetlen iszapcső beépítésével az iszap megcsapolható, akkor az iszap összegyűjtésére kotrószerkezetet alkalmazunk. A hosszanti átfolyású medencéknél 2 db végtelen láncra erősített kotrólapát-sorral kotorjuk az iszapot a medence bevezetésénél alkalmazott iszapzsompba, ahonnan a beépített iszapkivezető csövön vezethető ki. Ugyanez a megoldás az Uniflaw medencék iszapgyűjtésénél is. 199

Iszapösszegyűjtés: A sugárirányú átfolyású, vagyis Dorr-medencéknél körbeforgó kotróhidat alkalmazunk, amely a medence közepén kialakított iszapzsompba tereli az iszapot, ahonnan ugyancsak iszapcső segítségével vezetjük el. Előülepítőkénti alkalmazás esetén valamennyi egyszintes medencetípusnál a kotrószerkezet a medence vízfelületén kiváló úszóanyag letolására is alkalmas. A lefölözött uszadékot az e célra kialakított uszadék elvezető vályú vagy akna segítségével juttatjuk az iszapkezelőbe. 200

Szennyvíztisztító telepeken rendszerint több, de legalább két párhuzamosan működő ülepítőt kell alkalmazni, hogy meghibásodás esetén a kieső berendezés terhelését a párhuzamosan működő egység vagy egységek átvehessék. Igen nagy gondot kell fordítani a párhuzamosan működő egységek egyenletes szennyvíz-terhelésére, amelyet csak ún. vízelosztó aknák beépítésével lehet kielégítően elérni. Ezekben a szétosztandó szennyvíz alulról felfelé áramlik és a párhuzamosan működő egységek számától függően azonos hosszúságú bukóélen átbukva jut azonos mennyiségben az egyes egységekhez. 201

III. Sűrítés, sűrítő berendezések Az iszapsűrítés célja, hogy a későbbi iszapkezelés során a kezelési költségeket nagymértékben növelő fölös iszapvíztől megszabaduljunk. Az iszapkezelési technológiákban alkalmazott sűrítési eljárások a következőképpen csoportosíthatók: 1. Gravitációs sűrítés: Természetes úton Gépi berendezéssel (keverés) sűrítés az ülepítő zsompjában sűrítés különálló sűrítő műtárgyban sűrítés iszapmosással egybekapcsolva 202

Sűrítés, sűrítő berendezések 2. Flotációs sűrítés: levegővel vegyszerekkel 3. Dinamikus sűrítés: melyet általában víztelenítésnek nevezünk. Vibrálás Centrifugálás 4. Mechanikus sűrítés: melyet általában szűrésnek nevezünk. A fenti módszerek közül a gravitációs sűrítésnek van jelentősége, mert ez a legolcsóbb és az egész világon leginkább elterjedt elővíztelenítési módszer. 203

A gyakorlatban alkalmazott sűrítő berendezések: Ülepítő medencék: az ülepítő medencék nem sűrítőként működnek, de a kiülepedett anyag sűrítése is végbemegy. Elsősorban sugárirányú áramlású (Dorr-típusú) ülepítők vehetők figyelembe sűrítőként is. Tölcséres sűrítő: nyers- és fölösiszap sűrítésére egyaránt alkalmas. Pálcás-keverős sűrítők: Főleg rothasztott iszapra alkalmazzák, amikor az iszap további víztelenítésre vagy szárítóágyas elhelyezésre kerül. Előnye, hogy sűrítés közben az iszapot csapvízzel mosni lehet, így kolloid lebegőanyag kimosásával a sűrítés még gazdaságossá tehető. Folyamatos üzemű. Sugárirányú átömlésű (Dorr típus) folyamatos sűrítő: nagy mennyiségű iszap besűrítését teszi lehetővé, hasonló elven működik, mint az ülepítő medence. 204

III. Centrifugálás Ha az ülepítés nem gravitációs, hanem centrifugális erőtérben megy végbe, akkor azt centrifugálásnak nevezzük. A centrifugálásra alkalmas berendezések: 1. Hidrociklonok: Sűrűségkülönbség alapján választják el a folyadékot a szilárd anyagtól. Működésük lényege, hogy az álló dobba nagy sebességgel beszivattyúzzuk a szilárd-folyadék szuszpenziót, ahol az körpályára kényszerül és viszkozitásával arányosan fékeződik. Elválasztási élességük kisebb, mint a centrifugáké, ezért csak nagy sűrűségkülönbség esetén használhatók eredményesen. Anyaguk lehet alumínium, acél, porcelán, műanyag. Nagy mennyiségű szennyeződést tartalmazó vizek tisztítása esetén a hidrociklonok belsejét gumival vonják be a koptató hatás ellensúlyozására. 205

2. Centrifugák: Az iszapkezelésben való térhódítását követően az utóbbi időben egyre jelentősebb részhez jut a szennyvíztisztításban. Az ülepítők helyettesítésére is használják, az iszapkezelésben pedig a szennyvíziszap víztelenítésében van jelentős szerepe. A centrifugák legelterjedtebb két típusa: Tárcsás szeparátor (tányéros centrifuga): 21. ábra Csigás ürítésű ülepítőcentrifuga (népszerűbb készülék): 22. ábra 206

21. ábra Tárcsás szeparátor (tányéros centrifuga) (1: betáplálás, 2: tányérok, 3: bordák, 4: sűrítmény kiömlőnyílás, 5: iszapvíz elvezetés) 207

22. ábra Folyamatos üzemű, csigás ürítésű ülepítőcentrifuga (1: betáplálás, 2: dobhajtás, 3: csigahajtás, 4: centrifugálás, 5: centrifugátum, 6: iszapvíz) 208

IV. Flotálás A flotálás célja a szennyvízben lévő, víznél kisebb sűrűségű olaj, zsír és benzincseppek, valamint kolloid jellegű, illetve a kolloid tartományhoz közelálló részecskék felúsztatása a víz felszínére. A flotálásra alkalmas berendezéseket zsír- és olajfogóknak is nevezzük. Zsír- és olajfogók: A tisztítás a szennyvíz áramlási sebességének csökkentésén alapszik. Jó hatásfokkal működő zsír- vagy olajfogóknál legfeljebb 10 mm/s átfolyó sebességet engedhetünk meg. A zsír-, illetve az olaj kiválását a medence fenekén alkalmazott befúvással lehet segíteni. A felúszást elősegítő légbuborékok létrehozására négy eljárás terjedt el: 209

1. Levegőbefúvás: A levegőztető medence fenekén lévő fúvókákon, nyomás alatt levegőt vezetünk a szennyvízbe. A felszálló buborékok elsősorban a zsír- és olajcseppek felúsztatására alkalmasak, az eljárás szilárd anyagok eltávolítására kevésbé vált be. 2. Túlnyomásos kezelés: Az eljárás lényege, hogy a zárt tartályokban elhelyezett szennyvíz fölött a levegő nyomását 1-3 bar-ral megnöveljük, bekeverjük a szennyvízbe, majd hirtelen visszaengedjük légköri nyomásra. A nyomás csökkenésekor a telítettségi érték feletti oldott gáz finom buborékok formájában kiválik és a buborékok felfelé való mozgásuk közben a szemcséket magukkal ragadják. 210

3. Vákuumos kezelés: Az eljárás elve az előző módszerhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy a szennyvizet telítés után vákuum alá helyezzük. A vákuum hatására a folyadékban a gáz oldhatósága csökken és apró buborékok formájában kiválik. A buborékok a szilárd szemcsékkel a felszínre emelkednek, ahol úszó réteg képződik. A nehezebb szemcsék a fenékre ülepednek. 4. Elektroflotálás: A szennyvízben lévő vezető sók vezető-képességének felhasználásával az edény aljára elhelyezett elektródpárokon átvezetett egyenáram hatására keletkező, az áramsűrűséggel arányos mennyiségű hidrogén- és oxigéngázzal flotálnak. Fontos a kolloid rendszer destabilizálása alumíniumsók hozzáadásával vagy esetleg oldódó alumínium elektródok (hálók) alkalmazásával. 211

A flotálás előnyei: A zsír, olaj, könnyű, szilárd lebegő anyagok, valamint a homok és nehéz szennyező anyagok egy műtárgyban távolíthatók el. A nagy átfolyási sebesség (kis tartózkodási idő) következtében a műtárgyak mérete csökkenthető, ezáltal az építési, beruházási költségek is csökkennek. A szaghatás minimális egyrészt a rövid tartózkodási idő miatt, másrészt azért, mert a túlnyomásos és a vákuumos kezelés után az elfolyó víz oldott oxigént tartalmaz. Az esetek többségében sűrűbb uszadék és iszap keletkezik, mint az ülepítőmedencében. 212

A flotálás hátrányai: Mivel további berendezésre van szükség, az üzemelési költségeket növeli. A túlnyomásos kezelés energiaigénye nagy, ami szintén növeli az üzemelési költségeket. A vákuumos és túlnyomásos eljáráshoz tökéletes légszigetelésű berendezésekre van szükség. A karbantartáshoz nagyobb szakértelem szükséges, mint az ülepítőmedencék esetében. 213

A motorizáció fejlődésével alkalmazásukra nagy szükség van, ugyanis az ásványi eredetű zsírok és olajok az élővizek és az azt használó szervezetek, így az ember szempontjából is a legkellemetlenebb szennyezést okozzák, mert azok az élő szervezetben akkumulálódnak és így rákkeltő hatásúak. A városi szennyvíztisztító berendezéseknél a zsír- és olajfogókból kikerült anyag általában olyan szennyezett, hogy azt hasznosítani nem lehet, sőt megsemmisítése is csak elégetéssel lehetséges. Az ásványi olajszármazékokat a talajba juttatni TILOS, mert a talajvizet javíthatatlan módon szennyezhetik. Az állati- és növényi zsírok és olajok iszaprothasztóban elásványosíthatók. 214

V. adszorpció Adszorpció az a folyamat, melynek során az adszorbeálódó molekulák (adszorptívum) sűrűsége egy határfelületen (adszorbens) lényegesen nagyobbá válik, mint a határfelülettől távolabb. Így ha a szennyvíz érintkezik a szilárd adszorbens anyaggal, akkor a szilárd anyag felületével közvetlenül érintkező, vízben oldott molekulák nagyobb koncentrációban találhatók itt, mint az oldat egyéb részében. Az adszorpció lényegében fizikai folyamat, de kémiai erők is közreműködhetnek. 215

A szennyvíztisztításban a leggyakrabban alkalmazott adszorbens az aktív szén, amelyet különféle szerves anyagokból állítanak elő. 1000 C körüli hőmérsékleten levegő kizárásával, izzítással vagy kémiai kezeléssel aktiválják. Jellemzője a nagy repedezettség és porozitás, amely miatt fajlagos felülete 600-1500 m 2 -t is elérheti grammonként. Alkalmazzák mind por, mind szemcsés formában. A port vagy a szemcsét először megnedvesítik, majd azután a kezelendő vízhez adják, majd a kezelt vizet szűréssel (aktív szén szűrők) tisztítják. Az aktív szenet a víztisztításban a szerves mikroszennyezők (a kloroform, a mosószerek, a növényvédőszerek), az olajszármazékok és egyéb szerves vegyületek kivonására alkalmazzák, de egyes esetekben a szabadklór-tartalom megkötésére is. 216

VI. Speciális módszerek Ide tartoznak: 1. Stripping-gázeltávolítás: Célja a szennyvízben oldott állapotban lévő káros gázok (szén-dioxid, hidrogén-szulfid, metán, ammónia) eltávolítása mechanikai eljárással (gázkiűzés, gázkihajtás). A vizet különféle módszerekkel finom cseppekre bontva gondoskodnak a megújuló nagy vízfelület és a levegő közötti állandó érintkezésről. Így a víz és levegő közötti gázátadás állandóvá válik. 217

2. Besugárzás és rövidhullámú kezelés: a.) Ibolyán túli sugarakkal: A napfény természetes csíraölő hatása közismert. A higanygőzlámpákkal előállított ibolyántúli sugarak közül a 220-300 nm közöttiek tudják teljesíteni a feladatot. A vizet olyan csöveken nyomják keresztül, amelyeknek közepén, a cső hosszában helyezkedik el a higanygőzlámpa. Az átsugárzott vízréteg vastagsága nem lehet több 15-20 cm-nél. 218

b.) Mágneses sugarakkal: A mágneses vízkezeléskor a vizet erős mágneses mezőn illetve résen bocsátják keresztül. Eközben veszi fel azt a tulajdonságát, hogy utána felforralva a kiváló karbonát-kristályok nem állnak össze és nem vonják be a kazán vagy cső felületét, hanem iszap formájában a kazán alsó részén gyűlnek össze. 219

BIOLÓGIAI SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI ELJÁRÁSOK 220

Biológiai szennyvíztisztítás Másodlagos illetve fő- szennyvíztisztítási eljárás. Használatának célja a nem ülepíthető kolloidok és oldott szerves anyagok eltávolítása. 221

Biológiai szennyvíztisztítás A biológiai tisztítási módszerek között is megkülönböztethetők a természetes és a mesterséges tisztítási módszerek. Természetes megoldások általában nagy felületek és hosszú tisztítási vagy kezelési idők (hetektől évekig) igényelnek. A mesterséges tisztítási módszerek a klasszikusan iparosított megoldások, a mikroorganizmusok nagymértékű koncentrálása eredményeként általában kevesebb hely- és időigénnyel jelentkeznek. 222

Biológiai szennyvíztisztítás A természetes folyamatok sorában megemlítendők olyanok, mint a: szennyvíz tavak, a szennyvizek elöntözése mezőgazdasági hasznosítás nélkül, a növényekkel vagy gyökérszűrő mezőkkel történő szennyvíztisztítás, ahol a mikroorganizmusok, növények és állatok egyaránt részt vesznek a tisztítási folyamatban. 223

Biológiai szennyvíztisztítás A gyakorlatban általánosabb a mesterséges tisztítási módszer. A szennyvizek 90-95 %-át az utóbbiakkal tisztítják. Ezek aerob (melyek intenzív oxigénellátást igényelnek) és anaerob tisztítási megoldások, vagy akár azok kombinációi. 224

A szennyvíztisztítás biokémiája: A biológiai tisztítás nevéből is következtethetően, élő szervezetek működésén alapszik, vagyis a természetből ismert és a folyók természetes tisztuló képességénél szerepet játszó mikroszervezetek mesterséges úton való elszaporításából áll. A biológiai tisztítás során - a berendezésekben - e mikroszervezeteknek lényegesen kedvezőbb életlehetőségeket biztosítunk, mint az élővizekben, éppen ezért ezek rendkívüli mennyiségben felszaporodnak, s így a tisztítás döntő részét kb. 21 nap helyett pár óra alatt elvégzik. A tisztítási folyamathoz szükséges biológiai-oxigénigényt BOI 5 módszerrel mérjük. 225

A biológiai tisztítás feladata: a szennyvízben mechanikai tisztítás után maradó lebegő szerves részecskéknek, valamint az oldott és kolloidális szerves szennyeződéseknek biokémiai folyamatok segítségével történő lebontása. A technológiai elemek és berendezések feladata, hogy optimális körülményeket teremtsenek a lebontást végző mikroorganizmusok számára. Ezeket a berendezéseket, reaktorokat fermentoroknak nevezik, ugyanis a bennük végbemenő folyamat a fermentáció. 226

SZENNYVIZEK A lakossági szennyvíz olyan összetett rendszer, melyekben a mikroorganizmusok, s azok növekedéséhez szükséges valamennyi tápanyag is rendelkezésre áll. Ezen túl a bennük kialakuló környezet (ph, hőmérséklet, stb.) is megfelelő a mikroorganizmusok szaporodásának. Ezzel szemben az ipari szennyvizekből ezek az élő szervezetek legtöbbször hiányoznak, vagy bennük kis részarányban vannak jelen. Számos fizikai jellemzőjük révén ezen szervezetek elszaporodására is alkalmatlanok lehetnek. 227

A biológiai tisztítás típusai: 1. Aerob: Az aerob biológiai tisztításnál alkalmazott berendezéseket az oxigén, illetve a levegő biztosításának módjától függően osztályozzuk. A tisztítás során tehát állandóan oxigéndús szennyvizet kell biztosítanunk a folyamat kedvező végrehajtásához. 2. Anaerob: Levegőtől elzártan végzik tevékenységüket a mikroorganizmusok, de ekkor sem oxigén nélkül. Az életfunkciójukhoz szükséges oxigént nem a vízben oldott formában, hanem a tevékenységükkel (szerves anyagok lebontásával) felszabadított oxigénből nyerik. 228

Aszerint, hogy az anaerob folyamat savas (ph=7 alatt), vagy lúgos (ph=7 felett) közegben zajlik le, megkülönböztetünk: kénhidrogénes (savas) és metános eljárást (lúgos). Az elnevezés egyben jelzi, hogy a lebontás során széndioxid mellett kénhidrogén vagy metán fejlődik. A metános eljárás a kívánatos, mert az gyakorlatilag bűzmentes, a keletkezett gáz értékes tüzelőanyag (kb. 5000 kalóriás). Ezzel szemben a kénhidrogénes nemcsak hasznosíthatatlan, hanem erősen korrózív és kibírhatatlanul bűzös. 229

A modern tisztító berendezéseknél: vagy aerob, vagy pedig lúgos közegű anaerob biológiai tisztítást biztosítunk. Savas közegű, tehát kénhidrogénes lebontás az oldómedencéknél van, melyeket közismerten csak ideiglenes, vagy pedig kis tisztító berendezéseknél alkalmazunk. Előnyük, hogy ezek évekig különleges kezelés nélkül üzemeltethetők. A kellemetlen szagterjedés miatt viszont mindinkább kiszorulnak a kis berendezések közül is. 230

Biológiai nitrogéneltávolítás 231

Műszaki megoldások: Főbb eltéréseik a reaktor, vagy reaktorsor kialakításában, valamint a rendszer szennyvíz ellátásában figyelhetők meg (folyamatos vagy szakaszos betáplálású rendszerek). A mikroorganizmusok az ilyen szennyvíztisztító rendszerekben szuszpendált formában vagy rögzített filmként szaporodnak, tevékenykednek. fix (v. rögzített)filmes (aerob és anaerob) természetes és mesterséges diszperz rendszerek= eleveniszapos megoldások (szuszpendált mikroszervezetek) egyéb: pl. vegyszerrel kombinált rendszerek. 232

Mesterséges biológiai tisztítási módszerek 233

I. Fixfilmes aerob rendszerek: Ezek közül hazánkban az ún. csepegtetőtestes rendszerek a legismertebbek (23. ábra). A biológiai csepegtetőtesteknél a lebontást a biológiai hártya (film, zselészerű, nyálkás) végzi, mely a test töltőanyagára telepszik. Lebontás során anyagtranszport folyamatok juttatják el a tápanyagot és az oxigént a helyhez kötött mikroorganizmusokhoz, valamint eltávolítják a biofilmből a lebontás termékeit. 234

Csepegtetőtestes rendszerek Különösen fontos ez a módszer a lassan szaporodó mikroorganizmusokat illetően. Ez megfelelő biofilm-hordozó felület biztosításával, vagy a baktériumok megfelelő gél anyagba történő immobilizálásával érhető el. 235

Használata előtt 1,5 órás előülepítés mindig szükséges, különben a töltet hamar bedugul (a max. lebegőanyagtartalom 90 mg/l lehet). A film aerob és kis részben anaerob mikroorganizmusokat tartalmaz, az életközösségek típusai a csepegőtető test és a tápanyag függvényében változnak. A folyamatosan vastagodó sejtréteg egy idő után leválik, s mint humusziszap a töltetből eltávozik. A leváló iszapot mennyiségétől függően (nagyterhelésű rendszer) ülepítőkben visszatartják. A biokémiai folyamathoz szükséges oxigénmennyiségét (aerob folyamat) a testen átáramló levegő biztosítja. 236

Szennyvíz bevezetés 2-3,5 m Tisztított víz 23. ábra Csepegtetőtest forgó permezetővel 237

Felülnézet 238

Ha kétlépcsős biológiai tisztítási fokozat van, akkor az eleveniszapos tisztítás megelőzi a csepegtetőtestes tisztítást, hogy az eltömődést megakadályozzuk! 239

Megjelenési formáik szerint ismert: hagyományos töltőanyagú (bazaltufa, habsalak, érdes felületű szilárd kőzet, stb.) műanyagbetétes tárcsás (forgótestes) csepegtető testek ismertek. 240

1. A hagyományos töltetű csepegtető testek: Akkor célszerű alkalmazni, ha: a tisztítási hatásfok igény alacsony, az érkező szennyvíz szennyezettsége nem magas (BOI 5 360 g/m 3 ), a lefolyás viszonylag egyenletes, azaz nincsenek lökésszerű ingadozások, továbbá jó minőségű töltőanyag gazdaságosan beszerezhető. 241

A hagyományos töltetű csepegtető testek A töltőanyag terhelése szempontjából megkülönböztethetők: kisterhelésű, közepes terhelésű és nagyterhelésű csepegtető testek. A csepegtetőtestek töltőanyaga: nagy fajlagos felületű, fagyálló, nem porló, lehetőleg közel azonos kiterjedésű (egyforma levegőztetés) és meghatározott szemcseszerkezetű anyagból legyen. 242

A csepegtetőtestes tisztítók főbb jellemzői: 243

2. Műanyagtöltetű csepegtető testek: Általában élelmiszeripari szennyvízzel kevert települési, vagy magas szerves szennyezettségű ipari szennyvizek biológiai résztisztítására alkalmaznak. A töltet fajtájától függően előtisztításra van szükség, melyre finomrács, ívszita, rövididejű ülepítés, stb. alkalmazható. A műanyagbetétes csepegtető test 50-80 % BOI 5 koncentráció csökkenésre képes. A szükséges utóülepítőt úgy kell kiképezni, hogy a hidraulikai felületi terhelés 3 m 3 /(m 2 h)-t ne haladja meg. 244

Hidraulikus terhelés: Szennyvízhozam (m 3 /nap)/töltőtestfelület (m 2 ), Mértékegysége: m 3 /m 2 nap A csepegtetőtest egységnyi felületére vezetett szennyvíz napi térfogata. 245

3. A tárcsás (merülőtestes) rendszerek: Teljes biológiai tisztítás igénynél Q (vízmennyiség) 150 m 3 /nap szennyvízhozamig alkalmazzák, általában minimum kétlépcsős elrendezéssel, mely esetben a BOI 5 lebontás hatásfoka: 85 %. A könnyű, vékony műanyagból kialakított 1,5-3,0 m átmérőjű tárcsákat vízszintes tengelyen egymástól 2,0 cm távolságra helyezik, s azt 16-25 cm/s kerületi sebességgel a szennyvízbe merítik. 246

A tárcsás (merülőtestes) rendszerek A szervesanyag-lebontást a tárcsákon megtapadó biohártya végzi. Az időjárás viszontagságaitól óvandó berendezést jól szellőztethető fedett helyiségbe kell telepíteni. A tárcsákról levált iszap jól ülepedik, ennélfogva csak 1,5 órás tarózkodási idejű és 1,5 m 3 /(m 2 h) felületi hidraulikus terhelésű utóülepítőt igényel. 247

II. Az eleveniszapos tisztító berendezések: A lebontást végző szervezetek pehely formájában a szennyvízben alakulnak ki, vagyis egy-egy iszappehely több százezer élő szervezetet foglal magába. Innen ered az eleveniszapos elnevezés. E rendszernél a levegőt vagy befújjuk, vagy mechanikus szerkezetekkel bekeverjük a vízbe. 248

II. Az eleveniszapos tisztító berendezések: A mikroorganizmusok a víz oldott és lebegő állapotú, biológiailag bontható szennyezőinek egy részét használják fel. Az oxidációs folyamatok során szén-dioxid (CO 2 ) keletkezik, és az így nyert energiát a mikroorganizmusok életfunkcióik fenntartásához használják fel. A kedvező körülmények hatására ezek a sejtek elszaporodnak, felélik a szennyvízben található tápanyagok egy részét (szén, nitrogén, foszfor), majd elpusztulnak. Az elhalt sejtek ülepíthetők és fölösiszapként eltávolíthatók a rendszerből. 249

Az eleveniszapos tisztító berendezések A szennyvíztisztítás műszaki megoldásai között jelenleg tehát a legkiterjedtebben alkalmazott az ún. eleveniszapos biológiai tisztítási eljárás. A technológiai folyamat során a tulajdonképpeni biológiai fokozatot a levegőztetés és a kapcsolódó fázisszétválasztás (ülepítés) alkotja, melynek technológiai szempontból szükséges és elmaradhatatlan része (néhány egyszerűbb megoldás kivételével) az iszaprecirkuláció. 250

251

A levegőztető medencében mennek végbe azok a biokémai folyamatok, melyek során a mechanikai (elő)tisztítás után még megmaradt alakos, kolloid és oldott szerves szennyezést a mikroorganizmusok (baktériumok) változó körülmények mellett lebontják (24. ábra). A szennyező anyagok (a baktériumpopuláció szempontjából tápanyagok) lebontásához a mikroorganizmusoknak oxigénre van szükségük, melynek oldott folyadékfázisba történő bejuttatásához ún. levegőztető berendezések szolgálnak. 252

A levegőbekeverés módozatai b.) a.) c.) 24. ábra Vízszintes tengelyű rotor beépítése (a), dobrotor (b), mamut rotor (c) kialakítása 253

A levegőztető berendezések feladata, hogy a konstrukciójának megfelelően kialakított medencében (reaktorban) a baktériumok oxigénszükségletének folyamatos kielégítése mellett a sejttömeg kiülepedésmentes, egyenletes elosztással történő lebegésben tartása megtörténjen annak érdekében, hogy azok a tápanyagokhoz hozzáférhessenek, s a folyamat végtermékei is egyenletesen oszoljanak el. Az oxigénellátás és az iszapelegy lebegésben tartását biztosító keverést általában egy gépegység látja el (25. ábra). Azonban a kettős funkció gazdaságos energiafelhasználása érdekében az utóbbi időben az iszap mozgatásához külön keverőket építenek be, mely által elérhető, hogy mindkét funkció képes megközelíteni az optimális működést. 254

25. ábra VOEST-ALPINE-típusú keverő sugárejektor beépítése és működése 255

Az eleveniszapos szennyvíztisztításnál az iszap elválasztása a tisztított szennyvíztől az utóülepítőben történik. A jó iszapülepedés ezért alapvető feltétele a folyamatos üzemeltetésnek. A ülepedés hatékonysága két jellemző alapján ítélhető meg: Az egyik a medence fenekéről eltávolításra kerülő iszap koncentrációja, másik az elfolyó víz lebegőanyag tartalma. 256

Eleveniszapos medencét alkalmazó rendszer vázlata levegõ (O 2 ) Elõülepített szennyvíz Eleveniszapos medence Utóülepítõ tisztított szennyvíz recirkuláltatott iszap fölösiszap 257

26. ábra Biológiai tisztító mű 258

27. ábra Biológiai tisztítás 259

28. ábra Biológiai tisztító medence (oxikus tér) 260

29. ábra Monitoring készülék kijelzője 261

A levegőztető berendezéseket gépészeti kialakításuk és beépítési helyeiktől függően csoportosíthatók: felületi levegőztetők függőleges tengelyűek (Varimix, Abtaerator, stb.) vízszintes tengelyűek (Kessener, Passavant mamut rotor, stb.) felszínközeli levegőztetők (Inka, stb.) fenék közelében elhelyezett levegőztetők (ejektorok, levegőztető gyertyák, levegőztető lemezek) Az utóbbi évtizedben a szennyvíztisztítás területén felhasználható kompresszorok biztonságos üzeme és hatékonysága olyannyira fejlődött, hogy az oxigén-beviteli eljárások egyre nagyobb mértékben a mélylevegőztetés irányába tolódtak. 262

A lemezes, csöves, dómos alakú levegőzető fejek (melyek műanyagból, kerámiából, szivacsos anyaggal bevont fémcsövekből, stb. készülnek) a medencék fenekén helyezkedik el, s a korszerű műszerezés lehetővé teszi, hogy a befúvott levegő mennyiségét az érkező, illetve az elfolyó víz minősége függvényében szabályozzák. Az utóbbi időben egyre jobban terjednek a lézerrel perforált gumimembránfejek vagy műanyag lemezek. A nagybuborékos rendszernél a buborékok nagyátmérőjű nyílásokon jutnak a folyadékfázisba. Hatásfoka éppen ezért alacsonyabb, mint ami a finombuborékos módszernél tapasztalható, mert a víz-levegő határréteg és a kontaktidő kisebb lesz. Előnyként szolgál, hogy nincs levegőszűrési igény, egyszerűbb a karbantartás. Nagyobb-buborékos levegőztetőt alkalmaznak a felszínközeli ún. Inka-rendszernél is. (Levegőztető elemek a vízfelszín alatt 0,6-1,0 m mélyen helyezkednek el.) 263

A levegőztető rendszerek és technológiai elemek méretezésénél az alábbi lépések követendők: kiindulási adatok meghatározása (terhelés-tisztítás mértéke és módja) reaktortérfogat meghatározása (szennyvíz-technológai méretezés) a szükséges oxigén-bevitel meghatározása a levegőbeviteli berendezés típusa a beépítés feltételrendszerével az üzemi hőmérséklet (víz, levegő) az adott levegőztető típus oxigén-bevitele. A levegőztető medencében a szükséges oxigénkoncentráció általában 0,5-1,5 mg/liter, nitrifikáció esetében legalább 2,0 mg/liter, míg speciális esetekben egyedi méretezés alapján kell meghatározni (30. ábra). 264

30. ábra Függőleges tengelyű levegőztetők reaktortereinek kialakítási változatai 265

Az a szerkezet nehezen ülepíthető, a b felülúszó, zavaros szerkezetű, a c szerkezet, ahol a fonalas/flokkulens arány megfelelő, optimális. 266

Az iszapelegy ph-ja 6-8 között legyen. A levegőztető medencét hidraulikailag úgy kell kiképezni, hogy áramlási rövidzárlat, holttér ne keletkezzen, a nyers szennyvíz és a recirkulációs iszap jól keveredjen. Kis- és közepes telepek igen kedvelt műtárgy típusa az oxidációs árok. Kialakítása egy lóversenypályára emlékeztető két félkörrel lezárt egyenes szakaszokból áll, trapéz keresztmetszettel kialakított árok. A fenékszélesség 1,0-2,5 m, az oldalak rézsűszöge 1:1-1:1,5, a vízmélység 0,9-1,25 m, a hasznos keresztmetszet 2,5-5,0 m 2. Az árok oldalfalai (gázkorona szintje) min. 30 cm-rel emelkedjenek a maximális vízszint fölé. 267

31. ábra: Nagyterhelésű árkos eleveniszapos rendszer működési elve rotor Ahol: 1: rács, 2: tisztított szennyvíz, 3: utóülepítő, 4: a tisztított víz fertőtlenítése, 5: mérőakna, 6:szivattyú, 7:iszapszikkasztó ágy, 8: recirkuláltatott iszap, 9:szikkasztóágyak drénezett iszapvize. 268

A medencét erózióhatások miatt általában burkolják (műanyagfólia, előregyártott betonelemek, monolit beton, stb.). A burkolatnak a részleges vízzárás feltételeit ki kell elégíteni. Az árok összes hosszúsága rotorállásonként (tengelyben mérve) a 100 m-t ne haladja meg. A szennyvíz bevezetése a rotor előtt történjen. A vízkivételt úgy kell megoldani, hogy rövidrezárás ne állhasson elő. A műtárgyakon általában 2 db rotort helyeznek el, melyeket átlósan telepítenek. A vízszint-szabályozást az elvezetés helyén, aknába épített mozgatható bukó segítségével kell kialakítani. 269

A szennyvízből kiválasztott iszap szerves anyagának csökkentését is biológiai tisztítással végezzük, vagy a szennyvíznél alkalmazott aerob módszerrel, vagy pedig levegőtől elzártan, külön rothasztó medencékben anaerob módon. Ma már csakis a szagmentes, vagyis lúgos közegű anaerob módszert alkalmazzuk, lehetőség szerint fűthető megoldással. Fűtés nélküli rothasztást csak átmenetileg vagy pedig ideiglenes megoldásként alkalmazzuk, mert a rothasztás, vagyis elásványosítás folyamata a hőmérséklettől nagymértékben függ. Hazánkban legkedvezőbb a kb. 30 C-on végzett rothasztás, amely gyakorlatilag 30 nap alatt zajlik le. Nemzetközi szinten közismertek az 55 C-on végzett rothasztási eljárások, amikor ún. termofil baktériumok végzik a lebontást, mindössze 15 nap alatt. 270

III. Membrános eljárások: Az egyes membrános módszereket a membránok permeábilitása, azaz az áteresztő képessége és bizonyos molekulákkal szembeni szelektivitása, továbbá a membránon az áthatoláskor működő hajtóerők (nyomás-, aktivitás-, elektromos potenciál különbség) alapján is megkülönböztethetik egymástól. A 70-es évek elején kezdték el a gyakorlatban is alkalmazni a membrános eljárásokat, s azok közül is leginkább a mikroszűrést (MF), ultraszűrést (UF), fordított ozmózist (RO). Napjainkra a membrán szeparációs műveleteket előnyös tulajdonságaik révén (kíméletesek, nem képződnek veszélyes hulladékok, energiaigényük kicsi, jellemzően alacsony hőmérsékleten működnek) előszeretettel alkalmazzák az ipar egyes területein. A kommunális, ipari szennyvíztisztításban és a víztisztításban jellemzően használt szűrési eljárások a következők: 271

A mikroszűrés, nagyon hasonlít a hagyományos szűréshez. A mikroszűrés emulziók, szuszpenziók szétválasztására alkalmazott technológia. A membrán két oldalán 1-3 bar nyomáskülönbséget hoznak létre, melynek hatására a mikrobákat kivéve minden oldott és lebegő anyag áthatol a membránon. Mikroszűréssel eltávolítható az ivóvizekből és oldatokból a baktériumok és egyéb mikroorganizmusok nagy része, de például a sört is mikroszűréssel csírátlanítják. 272

Az ultraszűrés a mikroszűrés és a nanoszűrés közötti mérettartományban használható membrános eljárás. Az ultraszűrő membránok pórusmérete 500 nm és 1 nm közötti lehet. Az ultraszűrést általában makromolekulák és kolloidok leválasztására alkalmazzák. A mikroszűrő membránokhoz hasonlóan az ultraszűrő membránok is pórusosak, amelyeknél a visszatartást elsősorban az oldott részecskék, anyagok mérette és az alakja határozza meg. 273

A fordított ozmózisos szűrésben a membrán két oldalán akkora nyomáskülönbséget hoznak létre, amely nagyobb, mint az elválasztandó oldat ozmózisnyomása. Az eljárást a papíripari és kisebb sótartalmú galvanizációs szennyvizek esetében alkalmazzák eredményesen. Az emberiség számára létfontosságú technológia, a tengervíz gazdaságos sótalanítása is a fordított ozmózis jelenségen alapul. 274

Membrános eljárások: A Zenon Membrán-Bio-Reaktoros (MBR) technológia egyszerre képes biztosítani: a túlterhelt telep kapacitásbővítését és a legszigorúbb vízminőségi előírások teljesítését a meglévő műtárgyak felhasználásával, kiegészítésével. A ZW ZG MBR technológia egy eleveniszapos eljárásba integrált membránszűrés, melynek lényege, hogy a fázisszétválasztást bemerülő ZeeWeed membrán ultraszűrők valósítják meg. 275

Membrános eljárások: A membrán funkciójában kiváltja az utóülepítőt, ezért az iszap ülepíthetősége már nem üzemeltetési kívánalom. A membrán a pórusméreténél (0,04 μm névleges és 0,1 μm abszolút) nagyobb részecskéket lebegőanyagot, baktériumokat, nagyobb molekulájú szerves anyagot stb. visszatartja, így eleveniszap nem kerülhet az elfolyó tisztított szennyvízbe. 276

Membrános eljárások: A ZW ZG MBR rendszerben a bioreaktor nagy biomassza koncentrációval (jellemzően 6-14 g/l) és magas (25 napnál nagyobb) iszapkorral üzemeltethető, így a szerves szennyeződések jó hatékonyságú lebomlása mellett a nitrifikáció és denitrifikáció biztonságosan valósul meg. A tisztítandó szennyvízben jelentkező koncentrációingadozásokat rugalmasabban kezeli. Mindezek együttesen hozzájárulnak a stabil, mind az EU előírásokat, mind a területre vonatkozó kibocsátási határértékeket messzemenően kielégítő, a legérzékenyebb területekre és időszakos befogadókra vonatkozó legszigorúbb követelményeknek is megfelelő minőségű tisztított szennyvíz biztosításához. 277

Membrános eljárások-membránok típusai Az elsődleges besorolási szempont a membránok szerkezete. Eszerint megkülönböztetünk izotróp és anizotróp membránokat: Izotróp membránok: Olyan membránok, melyek porozitása minden irányban egyforma. Anizotróp membránok: Kettő vagy több rétegből álló membránok, ahol az elválasztás a legkisebb pórusméretű rétegben történik, melyet egy lényegesen nagyobb pórusú hordozóréteg tart. Kompozit vagy összetett membránok: Membránok, melyeket összetett anyagokból gyártanak, egy polimer filmet visznek föl egy porózus anyagra. Dinamikus membránok: Membránok, amelyekhez egy aktív réteget képeznek a membrán felületén olyan anyagok felvitelével, amelyeket fluidban kezelnek. 278

Membrános eljárások-membránok típusai A membránműveletek: az elválasztás hajtóereje, a membránok pórusmérete és az elválasztandó részecskék mérete szerint csoportosíthatók. A legkisebb méretek tartományában működik a fordított ozmózis, majd a makromolekulák elválasztására alkalmas ultraszűrés és a mikroszkópikus méretű részecskék elválasztására alkalmas mikroszűrés, és végül a szemmel látható szilárd részecskék szűrése. A membránokat nem önmagukban hozzák forgalomba, hanem hordozóval, csatlakozókkal, burkolattal ellátott formában, ún. membránmodulokban. 279

Membránok Főbb kialakítási típusaik: Lapmembránok Spirál modulok Csőmembránok Üreges szál membránok Mikrokapilláris membránok 280

A karcagi membrán technológia egyik kazettája Egyéb megoldások 281

A membrán kazetta működése A kazetta egy olyan szerkezet, ahol a felső (szürke) fej egységhez sok száz vékony membráncső van kötve, amit kinézete alapján a telep dolgozói makaróninak hívnak. A víz kívülről bekerül a vékony kapilláris csőbe, ahonnan a tisztított víz a fejen keresztül távozik. A kazetták folyamatosan vízben vannak, kiszáradás esetén károsodnak. Ezért a folyamatot vezérlő/felügyelő számítógép csak akkor engedi a működést, ha a vízszint megfelelő. Vízszint esés esetén egy egységet lekapcsol a benne lévő összes kazettával együtt. A rendszer bizonyos időközönként visszamosat. 282

A membrán kazetta működése A membrán modul aljába beépített levegőztető elemen keresztül bejuttatott levegő állandó mozgásban tartja a membránszálakat. A felfelé áramló szilárd részecske/levegő/folyadék áram, nyíró hatást gyakorol a membránszálak felületére és megakadályozza a szennyeződések lerakódását a szálak külső felületére. 283

Membrános eljárások: A ZeeWeed membrán szeparációs eljárás következetesen jó minőségű vizet állít elő a nyersvíz minőségének szezonális és időjárással összefüggő változásaitól függetlenül, mivel a membránok egyformán jól működnek alacsony vagy magas szilárdanyag koncentráció és változó hőmérsékleti viszonyok mellett. A levegő jelenléte folyamatos a technológiai tartályban, a könnyen oxidálódó anyagok, mint pl. a vas-(ii), kicsapódnak, majd a membrán által leválasztásra kerülnek, ami által jobb minőségű víz keletkezik, mint amilyent önmagában a mikroszűrés vagy az ultraszűrés állít elő. A leválasztott szilárdanyagok a membránon kívül maradnak. Beruházási és üzemeltetési költségei eléggé magasak. 284

Zenon MBR eleveniszapos és a hagyományos technológiák összehasonlítása Hagyományos eleveniszapos rendszer ZeeWeed MBR technológia Előülepítő technológiától függően van nincs Utóülepítő van nincs MLSS (mg/l) <5000 >10 000 Iszapkor (nap) <15 >20 Területigény elég nagy 3-5x kisebb Technológiai stabilitás iszapfelúszásra érzékeny nem érzékeny 285

Zenon MBR és a hagyományos technológiák fajlagos energiafelhasználása Szennyvíztelep Fajlagos energiafelhasználás (KWh/m 3 ) Mélylevegőztetésű rendszer 0,59 1,38 ZeeWeed MBR 0,45 1,1 286

IV. Egyéb: Vegyszerrel kombinált rendszerek: Az iszap kezelésénél is alkalmazunk vegyszereket: Pl. mész adagolásával a lúgos folyamat mielőbbi beindítását segítjük elő. Fémsók alkalmazásával (pl. alumínium-szulfát, vas-klorid, stb.) az iszap felesleges víztartalmának eltávozását könnyítjük meg. A víztelenítés egyébként a mechanikai tisztítási eljárások közé tartozik. 287

Természetes biológiai tisztítási módszerek 288

Általában két csoportot szokás megkülönböztetni: a szilárd hordozó alapú rendszereket, és a vízalapú rendszereket. A szilárd hordozójú szennyvíztisztítási eljárások az alábbiak: szennyvízszikkasztás, szennyvízöntözés, talajszűrés vagy homokszűrés, gyors beszivárogtatás, gyökérzónás tisztítás. Az első csoportba tartozó eljárásoknál az üzemi vízszint a felszín alatt van, a tisztítást a hordozón megtelepedett baktériumok végzik. A különbség az eljárások között abból adódik, hogy a tisztításban makrofitonok részt vesznek-e sem, illetve mekkora a megengedhető fajlagos terhelés. A vizes rendszereknek az alábbi típusok nevezhetők: csörgedeztetés rendszer, stabilizációs tó, lagúnás szennyvíztisztítás, úszó vagy lebegő vízinövényes szennyvíztisztítás, nádastó (természet-közeli vagy mesterséges). Ezeknél a szennyvíztisztító típusoknál az üzemi vízszint a felszín alatt van. A szennyvíztisztításban aktívan részt vesznek vízinövények (algák vagy makrofitonok). 289

1. Gyökérzónás tisztítás (gyökérteres, gyökérmezős = wetland) A módszer lényege az, hogy földmedencében lévő, megfelelő vízvezető-képességű szilárd hordozóra (talajra, homokra, sóderre vagy kőre) vízi-mocsári növényeket telepítenek. Az ülepített, vagy biológiailag tisztított szennyvizet elosztórendszeren keresztül vízszintes vagy függőleges folyási irányban vezetik át a szűrőágyon, majd a tisztított vizet összegyűjtik és elvezetik. A növényzet szerepe főként az oxigénutánpótlás, és a talaj vízvezetőképességének megőrzése, a növényzet tápanyagfelvétele kevésbé fontos eltávolítási folyamat. 290

Gyökérzónás tisztítás A fontosabb telepített növényfajok a következők: Phragmintes australis (nád), Typha latifolia (gyékény), Carex acutiformis (sás) és Scirpus lacutris (káka). Ezeket a növényeket általában tiszta állományokban telepítik. A tisztított szennyvíz öntözésre használható. 291

Gyökérzónás tisztítás A gyökérzónás szennyvíztisztítók lehetnek vízszintes, vagy függőleges folyási irányúak, általában a kicsi kapacitás tartományban működnek (1-200 m 3 /d). Az átlagos kapacitás kb. 50 m 3 /d, ami 250-400 fős település napi szennyvízmennyiségét jelenti. A gyökérzónás szennyvíztisztító telepek eltávolítási hatásfoka a BOI 5 esetében 50-96 % között alakul. Ehhez hasonlóan alakultak a LA hatásfokok is (60-98 %; átlag 83 %). A szennyvíztisztító telepek N és P eltávolítása lényegesen gyengébb volt az előző két komponensnél. A nitrogén esetében 10 % és 88 %, a foszfor esetében pedig 11 és 94 % szélsőértékek adódtak. Az átlag nitrogénre 42 %, foszforra 39 % volt. 292

Gyökérzónás tisztítás Előnye: Nincs szükség gépészeti berendezésre, elektromos energiára, Nem igényel állandó felülegyeletet, Élettartama nagy, felújítása egyszerű, költsége kicsi. Hátránya: Nagy a területigénye. Kevés hazai tapasztalat. 293

Gyökérzónás tisztítás Vízszintes átfolyású gyökérzónás szennyvíz-tisztító műtárgy sematikus rajza (Dittrich 2006) Függőleges-lefelé áramlású gyökérzónás szennyvíz-tisztító műtárgy sematikus rajza (Dittrich 2006) 294

2. Tavas szennyvíztisztítás A tavas szennyvíztisztítás egyszerű és rugalmas eljárás mely, az oldott, az ülepíthető szennyező anyagok és a patogén szervezetek eltávolítására alkalmas. A mechanikai tisztítás után önállóan is használható, illetve utótisztítási folyamatok elvégzésére is alkalmas megoldás. Az irányítástechnológiai és a biotechnológiai ismeretek rohamos bővülésével világszerte újra elterjedőben van. Magyarországon ahol a klimatikus és ökológiai viszonyok is általában megfelelőek a mesterséges rendszerekkel azonos tisztítási hatékonyságot lehet elérni. 295

Tavas szennyvíztisztítás Előnyei: A patogén szervezetek eltávolítsa jó hatásfokú, beruházási, üzemeltetési, fenntartási költségei alacsonyak, külső energiára (kivéve az aerob levegőztetett tavak) nincs szükség, idényszerű szennyvíztisztításra is alkalmas. Hatékonysága azonos a hagyományos szennyvíztisztításéval, vagy meghaladja azt. A jól tervezett tórendszer tág hidraulikai és nagy szervesanyag terhelésű lehet anélkül, hogy ez az elfolyó tisztított szennyvíz minőségét befolyásolná. Egyesített csatornarendszer esetén a záporvíztisztítás nem okoz gondot. A tavas tisztítás természetes folyamatokon alapszik. Mesterséges rendszereknél rugalmasabban képes alkalmazkodni a hidraulikai illetve szerves anyag terhelés változásaira. Költséges berendezések nem szükségesek, iszapkezelési és elhelyezési probléma csekély. 296

Tavas szennyvíztisztítás Hátrányai: Minden más szennyvíztisztítási eljárással szemben viszonylag nagy területet igényel. Időszakos szagemisszió jelentkezhet. A tisztítás bizonyos mértékig az éghajlati tényezőktől is függ. Időszakonként nagymértékű algaszaporodást jelenthet mely a befogadót szennyezheti. A tisztított szennyvíz lebegőanyag koncentrációja időszakosan nagy lehet. Esetenként a nagy párolgás okozta folyadékveszteség. 297

Tavas szennyvíztisztítás A szennyvíztisztító tavak az alábbi szempontok alapján osztályozhatóak: A bennük lejátszódó biológiai reakciók típusai. A bevezetett szennyvizek minősége és terhelése. A levegőztetés módja. A túlfolyás (elfolyás) gyakorisága és tartóssága. A tavak sorba vagy párhuzamosan kapcsolt volta. A reakció mennyisége és típusa. 298

Tavas szennyvíztisztítás Ennek megfelelően a fő típusok az alábbiak: Aerob tó: Az aerob tó olyan kis mélységű tó, melynek teljes mélységében az aerob lebontáshoz gyakorlatilag mindenkor elegendő oxigén áll rendelkezésre. Bennük a biológiai oxidáció és egyidejűleg az alga fotoszintézis az uralkodó. Anaerob tó: Az anaerob tó szerves anyag terhelése olyan mértékű, hogy a tó mélységében oldott oxigén nincs. Az ilyen tó csak részleges szennyvíztisztítást biztosít, a szerves anyag lebontása azonban így is kedvező. Fakultatív tó: A fakultatív tó a leginkább alkalmazott tófajta, ennek oka, hogy nehéz a tó teljes mélységében és minden időben aerob vagy anaerob miliőt fenntartani. A tó felső része aerob, míg a fenék részen keletkezett iszapréteg anaerob tisztítást biztosít. Levegőztetett tó: Utótisztító tó 299

Fakultatív tóban lejátszódó folyamatok Kombinálás 300

KÉMIAI SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI ELJÁRÁSOK 301

A kémiai tisztítás vegyszerek alkalmazását jelenti, amellyel a szennyvízben lévő, nem ülepíthető lebegő anyagok és oldott anyagok kiválását segítjük elő. A házi-, illetve városi szennyvizek tisztításánál a kémiai tisztítást hazánkban még nem alkalmazzuk, de az ipari szennyvizek tisztításánál már általánosan bevezetett módszer (pl. savtalanítás, ciántalanítás, stb.) Élővizeink védelme érdekében hazánkban is szükséges, hogy általánossá váljon a kémiai tisztítás, a jobb tisztítási hatásfok biztosítása érdekében. 302

A kémiai szennyvíztisztítás alkalmazási területei 303

A kémiai tisztítás berendezésigénye Vegyszer adagoló és előkészítő Bekeverő Ülepítő 304

Típusai: Derítés Kicsapatás Ioncsere Folyadékextrakció ph-szabályozás Oxidáció és fertőtlenítés 305

I. Derítés: A vegyszeradagolás hatására pelyhek képződnek, amelyek különféle módon kötik magukhoz a kisméretű lebegő anyagokat, ezáltal a tisztítandó víztől való elválasztásukat lehetővé teszik, illetve megkönnyítik. Derítőszerként három vegyértékű fémeknek azaz: alumíniumnak és vasnak a sóit (kb. 5-150 mg/l) vagy anionos polielektrolitokat (poliakrilamid, c: 0,1-1 mg/l) használnak. Pl.: Al 2 (SO 4 ) 3 + 3 Ca(HCO 3 ) 2 = 3 CaSO 4 + 2 Al(OH) 3 + 6 CO 2 306

A derítés szerves anyagokat eltávolító hatásossága: 40-70 %. Főleg a nagy, 1000 g/mol-nál nagyobb molekulatömegű szerves anyagok vonhatók ki ezzel a módszerrel. Szennyvíztisztításkor az ülepítőbe való vegyszeradagolás hatékony módszer a biológiai tisztítással működő telepeken, ha: a szennyvízterhelés szakaszos vagy nagymértékben változó, helyhiány miatt korlátozott további ülepítő egységek létesítése, az ipari eredetű szennyvíz károsan hat a biológiai szennyvíztisztítási folyamatra, a telep hidraulikusan és/vagy szerves anyaggal túlterhelt, kívánatos a fennálló tisztítási eljárás hatékonyságának ideiglenes javítása az újabb tisztítóegységek kiépüléséig. 307

A derítés eljárása: Az előbbiekben említett kémiai és fizikai-kémiai folyamatok igen gyorsan mennek végbe. Ezért fontos a vegyszerek gyors elkeverése azaz a vegyszer-koncentráció minél egyenletesebb eloszlása és a képződött mikropelyhek, valamint a lebegő szennyeződések minél hatásosabb ütköztetése. A keverést nagy fordulatszámú keverő-berendezéssel végzik. Kialakítását tekintve a derítő medence lehet vízszintes, függőleges vagy részben függőleges átfolyású. 308

Derítés Az utóbbi két típus a derítőn belüli iszaprecirkulációval működik, a pelyhesedést elősegítő keverést és az iszap visszaforgatását ugyanazzal a függőleges tengelyű gépegységgel végzik. A vízszintes átfolyású derítőmedencék számára külön pelyhesítő-medencét kell építeni, amelyben a víz tartózkodási ideje 20-30 perc. Ebben az esetben az elrendezés többszintű (2-3) is lehet. Az egyes szintek magassága kb. 2 m. 309

Az áramlási irány szerint megkülönböztetünk: egyenáramú és ellenáramú berendezéseket. Az iszap eltávolítására ún. kotróberendezéseket alkalmaznak, melyek kialakítása szintén többféle. A derítőszerek mellett gyakran alkalmaznak még kvarchomokot, abból a célból, hogy az iszap sűrűségét és ezzel együtt annak ülepedési sebességét is megnöveljék. Ezzel a módszerrel növelhető a vízhozam termelés. Az iszaptól a homokot ciklonokban választják el, mely ezt követően visszaforgatható. 310

Derítők Az éghajlati viszonyok miatt a fenti derítőmedencéket általában fedett kivitelben készítik. A vegyszerek adagolására szolgáló berendezések esetében a korrózióvédelemről gondoskodni kell. A vegyszereket általában oldott állapotban, adagolószivattyúval juttatják be a tisztítandó vízbe. 311

II. Kicsapatás: Fogalma: Amikor vízben oldott anyagokat úgy távolítunk el, hogy adott vegyszerek vagy oxidálószerek hozzáadásával vízben oldhatatlan csapadékká alakítjuk őket, kicsapásról beszélünk. A csapadékot a vízből ülepítéssel és azt követően szűréssel távolítják el. A szennyvíztisztítás esetében kicsapásos módszert foszforeltávolításra és fémek eltávolítására alkalmazunk. 312

1. Foszforeltávolítás A foszfor a szennyvízben három formában fordul elő: ortofoszfát-ion (PO 4 3-, különböző formái a ph függvénye) kondenzált (poli-, meta-, ultra-) foszfát szerves foszfát vegyületek. 313

A házi szennyvizekben szokásos ph értéken az uralkodó forma a HPO 4 2- -ion. Ezért újabban az összes foszfort (TP) adják meg gp/m 3 - ben, mert ennek értéke független az éppen aktuális foszforformától. (A foszfátformák átalakítása ortofoszfáttá (PO 4 3- ) savas roncsolással történik.) A foszfor legnagyobb mennyiségben az emberi ürülékből és a mosószerekből kerül a vízbe. 314

Az ortofoszfát-ionnal szinte valamennyi kétértékű fémion rosszul oldódó csapadékot képez. A gyakorlati foszforkicsapásra használt anyagok az alumínium, a vas és a kálcium-ionjai. A kalciumot mész alakban adagoljuk, a vasat vas-szulfát vagy vasklorid, az alumíniumot pedig alumínium-szulfát formában. A foszfáttalanítás a biológiai szennyvíztisztítást nem helyettesíti, csak kiegészíti, ezért vagy ezzel egyszerre vagy ehhez kapcsoltan kell alkalmazni. Eszerint (32. ábra): a technológiai megoldások lehetnek elő- szimultán- vagy utókicsapásos eljárások. 315

1. Előkicsapás: A vegyszer már a tisztítótelep előtti utolsó csatornaaknába is adagolható, de még előkicsapásnak minősül akkor is, ha a homokfogóba, az előlevegőztetőbe, illetve közvetlenül az előülepítő elé adagolják. 2. Szimultán kicsapás: A vegyszert közvetlenül a biológiai lépcsőbe adagoljuk. 3. Utókicsapás: A vegyszert a biológiai lépcső után adagoljuk. 316

32. ábra A vegyszeres foszfor-eltávolítás lehetséges technológiai változatai (Ksz: kicsapószer, Cs: csatorna, Eü: előülepítő, Biol: eleveniszapos medence vagy csepegtetőtest, Km: kicsapómedence, Uü: utóülepítő) 317

2. Fémek eltávolítása kicsapással 318

Fémek eltávolítása kicsapással 319

III. Ioncsere: A szennyvíztisztításban a harmadlagos szennyvíztisztítás igényeinek megnövekedése miatt fontos. Az ioncsere a szorpciós folyamatok egyik fajtája, ioncserélők, azaz olyan anyagok jelenlétében mennek végbe, amelyek pozitív vagy negatív töltésű ionos csoportokat tartalmaznak és ezeket képesek más, hasonló töltésű ionokkal kicserélni. Ioncserélő anyagok: a.) Természetes ioncserélő anyagok: a talaj, cellulóz, gyapjú, szilikát-polimerek. Ez utóbbiak egyik fontos képviselői a zeolitok. b.) Mesterséges ioncserélő anyagok: a jelenleg felhasználásra kerülő ioncserélők legnagyobb része műgyanta alapú, elsősorban polisztirol és divinil-benzol kopolimer. 320

A szintetikus gyanták négy típusát különböztetjük meg: erősen savas kationcserélő: R-SO 3 H + NaOH R-SO 3 -Na + H 2 O gyengén savas kationcserélő: R-CO 2 H + NaOH R-CO 2 -Na + H 2 O erősen lúgos anioncserélő: R-NR 3 -OH + HCl R-NR 3 -Cl + H 2 O gyengén lúgos anioncserélő: R-NH 3 OH + HCl R-NH 3 -Cl + H 2 O 321

A ioncserélő gyanta a kicserélt ionok 1 M-os oldatával regenerálható, és így eredeti kapacitása visszaállítható. A kationcserélő gyanta (33. ábra) hidrogénionokat képes leadni, így az átáramoltatott víz sóiból savak keletkeznek, így az ioncserélőkből savas, szén-dioxidban dús víz távozik. A kationcserélőt sósavval (HCl) kell regenerálni, hogy hidrogén-ciklusba kerüljön. 322

33. ábra Kationmentesítés hidrogénciklusban működő kationcserélővel 323

Az anioncserélőt (34. ábra) a kationcserélő után használják. Ebben az esetben a kationcserélő után a vizet gáztalanítón vezetik keresztül, itt a víz CO 2 - tartalma eltávozik. A vízben csak a nem bomlékony savak (H 2 SO 4, HCl) maradnak. Az anioncserélő után már tisztítottabb víz távozik. Az anioncserélőt nátrium-hidroxiddal (NaOH) regenerálják. 324

34. ábra Anioncserélő működési vázlata 325

A gyantát általában függőleges oszlopokban helyezik el és a folyadék felülről lefelé áramlik. A töltet magassága 60-180 cm között változik. Az ioncserélő oszlopok általában nyomás alatt működnek. A zavaros vizeket ioncsere előtt szűrni vagy deríteni kell. 326

IV. Folyadékextrakció: A szennyvíztisztítási gyakorlatban elsősorban a folyadék-folyadék extrakciót használják. Fogalma: Az a vegyipari eljárás, amelyben egy folyadék valamelyik összetevőjét egy oldószerbe visszük át. A szennyvíztisztításban az egyik folyadékfázis a szennyvíz. Az extrakció egy vagy több fokozatban végezhető. A szennyvíztisztítási gyakorlatban az egyik legfontosabb feladat a fenoltalanítás. Ebben az esetben az extrakció a szennyvíz és az oldószer (benzol, éter, szén-tetraklorid) intenzív, néhány perces keverésből és a két fázis szétválasztásából áll. Ha egyszeri extrakció elegendő, a vizes fázis a további kezelésre (pl. biológiai tisztítás) elvezethető. 327

V. ph-szabályozás: A szennyvíztisztításban gyakori feladat a ph szabályozása, ami általában semlegesítést jelent. A semlegesítés célja: a ph élettani szempontból megfelelő határok között tartása, illetve különféle technológiai célokra annak beállítása. Hazánkban a szennyvizek ph-ját törvények írják elő. A biológiai szennyvíztisztítás zavartalansága csak szűk: 6,5-8,5 értékek közötti ph-tartományban valósítható meg. Technológiai jellemzés: A szennyvíztisztítási gyakorlatban ugyanabban az üzemben savas és lúgos szennyvizek is keletkeznek. Néhány esetben a keletkező savas vizek savassága és lúgos vizek lúgossága kiegyenlíti egymást. 328

Technológiai jellemzés: 1. Semlegesítés mészkővel: Általános savval (HA) a semlegesítési reakció a következőképpen megy végbe: 2 HA + CaCO 3 = CaA 2 + H 2 O + CO 2 A keletkező szén-dioxid az oldatból eltávozik. A mészkövet mészkőliszt vagy darabos mészkő formájában alkalmazzák. 2. Lúgos vizek semlegesítése: A semlegesítéshez általában kénsavat, a legolcsóbb erős ásványi savat használják 10 %-os koncentrációban. 329

Technológiai megvalósítás: A semlegesítő berendezést nem szabad zárt helyen létesíteni. A semlegesítőben mindig keletkezhet CO 2, akár a semlegesítendő szennyvíz, akár a semlegesítő ágens CO 3 2- tartalmának savas hatására létrejövő bomlása folytán. Mivel a levegőnél nagyobb sűrűségű a helyiségből a levegőt kiszoríthatja és fulladást okoz. 330

A semlegesítők műtárgyaihoz, szerkezeteihez értelemszerűen korrózióálló anyagokat használnak. A semlegesítőkben maró hatású vegyszerekkel dolgoznak, ezért tárolásukat zárt tartályokban, szállításukat zárt csővezetéken, porszerű anyagok esetében zárt csigás szállítóvezetéken célszerű megtervezni. A semlegesítés megvalósítható folyamatos vagy szakaszos üzemben. Egy tipikus, szakaszos üzemben működő berendezés vázlatát szemlélteti a 35. ábra. 331

35. ábra Szakaszos üzemű semlegesítő-berendezés (1: érkező nyersvíz, 2: 10 %-os kénsav, NaOH vagy Ca(OH) 2, 3: ph-ellenőrzés, 4: semlegesített víz elvezetése, 5: kiülepedő iszap, 6: iszapeltávolítás) 332

VI. Oxidáció és fertőtlenítés: Azt a kémiai folyamatot nevezzük oxidációnak, amelynek során egy elem vagy vegyület oxigént vesz fel vagy hidrogént veszít, illetve elektront ad le, tehát pozitívabbá válik. A szennyvíztisztítás során alkalmazott típusai: 1. Klóros oxidáció: A klórgáz vízben való oldódásakor hipoklórossav keletkezik, amely folyamat a következő egyenlet szerint megy végbe: Cl 2 + H 2 O = HOCl + HCl Ez a hipoklórossav a vízhez hasonló molekulaszerkezete miatt könnyen behatol az élő sejtekbe, ahol az enzimrendszerrel irreverzibilis reakcióba lép és így fejti ki mérgező (oxidáló) hatását. Elsősorban baktériumok elpusztítására, azaz fertőtlenítésre 333 alkalmazzák.

2. Klór-dioxidos oxidáció: A klór egyes vegyületekkel, így a fenol-származékokkal olyan reakcióterméket hoz létre, amelyek a víznek kellemetlen ízt és szagot adnak. Ez a hatás nagymértékben kiküszöbölhető klór-dioxid használatával, amelyet a felhasználás helyén nátrium-kloritból sósav vagy klór hozzáadásával állítanak elő. 5 NaClO 2 + 4 HCl = 4 ClO 2 + 5 NaCl + 2 H 2 O 2 NaClO 2 + Cl 2 = 2 ClO 2 + 2 NaCl A klór-dioxid a klórnál 2,5-szer hatásosabb oxidálószer, hatása gyakorlatilag nem függ a szennyvíz ph-jától (4-8 között). Ugyanakkor az oxidáció sebessége is nagyobb. A robbanásveszély azonban fennáll. 334

3. Kálium-permanganátos oxidáció: A kálium-permanganátot nem annyira fertőtlenítésre, mint inkább egyéb oxidációra használják más oxidációs vagy adszorpciós folyamatokkal kombinálva. Ha íz- és szagrontó anyagok eltávolítására alkalmazzák, az előklórozást követően adagolják, vagy pedig a káliumpermanganát adagolását aktívszén-szűrés követi. Előnyös tulajdonsága, hogy vízben oldva mangán-dioxid-hidrát csapadékot is képez és ez kitűnő adszorbens. Emiatt adagolását pehelyleválasztásnak kell követnie (ülepítés, szűrés). Az oxidáló hatás kifejtéséhez 15-30 perces tartózkodási idő szükséges. 335

4. Ózonos oxidáció: Az ózon (O 3 ) nagyon erős oxidálószer. A nagy szerves molekulákat roncsolja és vízben jól oldódó, kevésbé illó, oxigénben gazdag, kisebb molekulákra bontja. Vannak olyan szerves anyagok, amelyek e hatásnak ellenállnak, pl. a kloroform, a benzol, az alifás alkoholok, a szerves klórtartalmú növényvédőszerek. Az ózon nem stabil molekula, vízbe kerülve 6-8 perc alatt teljesen szétbomlik oxigénre. Minél nagyobb a víz ph-ja ez a bomlás annál gyorsabban megy végbe. A ph-tól azonban nem függ az ózon hatása. A vírusokkal szemben sokkal hatékonyabb a klórnál. További előnye, hogy oxidációs termékei ízt és szagot nem okoznak, sőt a víz kellemetlen ízét és szagát is megszünteti. 336

Technológiai megvalósítás: A klórgáz palackokból vagy hordókból táplálják reduktorok segítségével a megfelelő helyekre. Gyakori az a megoldás, amikor előbb klóros vizet készítenek, majd ezt juttatják a vízbe. Bejuttatás után fontos a megfelelő keverés, erre a célra leggyakrabban propelleres vegyszerbekeverőt használnak. Az ózont a levegő oxigénjéből nagyfeszültségű kondenzátor lemezei közötti csendes kisüléssel hozzák létre, majd különböző módon juttatják a szennyvízbe: vízoszlop alatti buborékoltatás turbinás elkeverés injektoros bekeverés négyoszlopos buborékoltatás. Az oxidáció beilleszkedése a teljes technológiai képbe: A szennyvizek fertőtlenítését mindig a tisztítási folyamat végén végzik. 337

36. ábra Buborékoltató ózon-bekeverés (1: víz, 2: ózon, 3: ózonnal kevert víz) 338

37. ábra Fertőtlenítő medence 339

38. ábra Fertőtlenítő medence 340

SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEPEK TERVEZÉSE 341

A tervezés feladata az optimális szennyvíztisztítási technológia kialakítása, az ennek megvalósításához szükséges műtárgyak és berendezések helyes megválasztása, megszerkesztése, sorrendbe állítása, összekapcsolása és egységes rendszerré kovácsolása. 1. Általános tervezési szempontok A műszaki tervezésnek három szakasza van: Feladatkitűzés és tervezési döntés-előkészítés (előmunkálatok tanulmányok). Kiviteli döntés-előkészítés (beruházási program, beruházási javaslat és ezeket alátámasztó tervek). Műszaki tervdokumentáció kivitelezése. Az első két szakaszt előkészítő tervezésnek nevezzük. 342

Előkészítő tervezési munkák: A víztisztító telep létesítéséhez a tervezés során két adatcsoport beszerzése és feldolgozása szükséges: A tisztítandó szennyvíz mennyisége és minősége. A tisztított szennyvízre vonatkozó mennyiségi és minőségi igények illetve követelmények. 343

Az előkészítő tervezés első szakaszában a következő feladatokat kell elvégezni: A tisztítandó és a tisztított szennyvíz mennyiségének meghatározása településfejlesztési, iparfejlesztési tervekből kiindulva a vonatkozó műszaki normák figyelembevételével gazdasági mérlegelés alapján. A tisztítandó szennyvíz minőségi jellemzőinek minél pontosabb meghatározása vízminőségi vizsgálatokkal. A tisztítandó szennyvíz mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásainak meghatározása és értékelése. A tisztított szennyvízre vonatkozó minőségi követelmények meghatározása, befogadók terhelhetősége, stb. Különböző minőségű vizek vagy különböző minőségi igények esetében annak eldöntése, hogy együttes vagy külön tisztítást végezzünk-e (ipari és kommunális szennyvíz). 344

A tisztítótelepek helyének meghatározása a csatornázási rendszerhez való kapcsolódás, a településfejlesztési, városrendezési, környezetvédelmi szempontok, stb. mérlegelésével. A tisztítótelep tervezett kapacitásának megállapítása, a kiépítési lépcsők egyidejű meghatározásával, hálózatfejlesztés és bővítési szempontok figyelembevételével. A tisztítási technológia jellemzőinek meghatározása: technológiai célok, eljárások, az egységesíthetőség figyelembevételével. Gazdasági értékelés: beruházási, üzemeltetési költségek, gazdasági mutatók képzése, stb. Szociálpolitikai, kultúrpolitikai és környezetvédelmi értékelés: a csatornázottság mértékének alakulása, a befogadó vízfolyások minőségének védelme illetve javítása, iszapelhelyezés. 345

Az előkészítő tervezés második szakaszában készül el az a dokumentáció, amely a beruházás műszaki és pénzügyi lebonyolításához szükséges leglényegesebb adatokat tartalmazza. Ezt beruházási javaslatnak nevezzük. Műszaki tervdokumentáció: A dokumentációk tartalmára vonatkozóan az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: Az építési munkák (műtárgyak, épületek, tereprendezés) és a technológiai gépészeti munkák tervezése komplex tervezési szemléletet és magas színvonalú koordináltságot igénylő feladat. 346

A tervezés alapja egy működési folyamatábra, melyen a teljes technológiai folyamat megjelenik a fő méretezési és üzemállapoti jellemzőkkel. Műtárgyak, csövek, gépészeti berendezések hidraulikai méretezése, hogy az optimális áramlási, sebességeloszlási, ülepedési, keveredési viszonyok alakuljanak ki. Az üzemelési feltételek (üzemtechnológia, méréstechnika, irányítástechnika, stb.) állandó figyelemmel kísérése, ellenőrzése. 347

A szennyvíztisztító telepek rohamos kiépítése felvetette egyes berendezések, műtárgyak egységes kialakításának, tipizálásának szükségességét. Az egységesítés előnyei: Emeli a műszaki színvonalat. Emeli a gazdasági hatékonyságot. Segít a reális költségek felmérésében. 348

2. Szennyvíztisztító telepek különleges tervezési szempontjai A szennyvíztisztító telepek kialakításában a környezetvédelmi és gazdasági szempontok dominálnak, amelyek a lakosság érdekeit lényegesen, bár közvetve védik. A nagyságrend, a technológiai célok és eljárások összefüggései: A szennyvíztisztító telep technológiai megoldásának alapja a szennyvízhozam. A fő szempont az ún. nagyvonalú tervezés, tehát hogy minél több eljárást és műveletet fogjunk össze egyetlen egységben és egyetlen műtárgyban. 349

A nagyságrend, a technológiai célok és eljárások összefüggései: Minden nagyságrendhez a lehető legegyszerűbb technológiai megoldást kell megtalálni a gazdasági tényezők helyes mérlegelésével. Ezekhez a műtárgyakhoz még járulékos létesítmények is társulnak, melyek nélkül a telep nem teljes. Ilyen a hozzájáró út, a kerítés, térvilágítás, a szociális és kezelőépület, valamint a laboratórium, mely a mindennapos rutinellenőrzéseket végzi. 350

Helyszínrajzi és magassági elrendezés: A helyszínrajzi elrendezés szempontjait a következő fontossági sorrendben kell figyelembe venni: Egyszerűség, a műtárgyak elaprózásától (sok párhuzamos egység) óvakodjunk. Tömör műtárgy-csoportosítás, amit lehet célszerű egybeépíteni. Áttekinthetőség, a technológiai folyamatok és a szennyvíz útjának nyomonkövethetősége. Az összekötő vezetékek hossza a lehető legkisebb legyen. 351

Mindezeket a szempontokat nehezíti, hogy a szennyvíztisztító telepek a legritkább esetben épülnek ki véglegesen, azok bővíthetőségéről gondoskodni kell! A bővítés három módszerrel oldható meg: Belső átalakítási munkával, a tisztítási eljárás teljesítményének növekedésével. Sorba kapcsolási eljárással, tehát az első lépcső a későbbi lépcsők előtisztító egységévé válik. Párhuzamos kapcsolási eljárással, tehát a műtárgyakat megkettőzzük és a szennyvizet a párhuzamos egységekre szétosztjuk. 352

A helyszínrajzi elrendezésen kívül fontos a magassági elrendezés is, mert az építési és az üzemeltetési költségek függenek tőle. Pl. kis telepeken kétszintes ülepítőbe csak akkor gazdaságos a gravitációs berendezés, ha azt nem kell mélyen a föld alá helyezni, mivel mind a tömege, mind a mélysége igen nagy. A helyes magassági elrendezés irányelvei: A tisztítótelepen belüli esésvesztés a lehető legkisebb legyen. A műtárgyak lehetőleg se túl mélyre süllyesztve, se túl magasra emelve, feltöltésre alapozva épüljenek. 353

Üzembiztonsági és egészségügyi szempontok: A telep működésében előforduló üzemzavarok okozta károk elhárítása illetve csökkentése végett a tartalék egységeken kívül lehetővé kell tenni egyes berendezések kiiktatását (megkerülő vezeték, vészkiömlő). A munkavédelmi és egészségvédelmi szempontok szennyvíztisztító telepeken nagy súllyal jelentkeznek. Itt elsősorban a kezelőszemélyzet egészségét védő intézkedések szükségesek. Ezért a szennyvízzel való közvetlen érintkezés elkerülésére minél nagyobb mértékű gépesítést kell tervezni, illetve a beleesés és a fröccsenés elleni védőberendezések kialakítása szükséges. Fontos, hogy a műtárgyak, csatornák, gépi berendezések vízsugárral lemoshatók legyenek. A kezelők részére megfelelő öltöző- és mosdóhelyiség kialakítása szükséges. 354

3. Energiaellátás, irányítás- és hírközléstechnika A szennyvíztisztítás számos feladatának ellátása villamos berendezések alkalmazását igényli. Ezek a következő három szakterületbe sorolhatók: Energiaellátás Irányítástechnika Hírközléstechnika Az energiaellátás körébe tartoznak a berendezéseket működtető motorok, világítás, villamos fűtés, stb. Az irányítástechnika körébe tarozik a létesítményekben végbemenő technológiai folyamatok vezérlése, szabályozása, ellenőrzése. A hírközléstechnika egyre nagyobb szerepet játszik a nagyobb, összetettebb és területileg is kiterjedt rendszerekben. Feladatai rendszerint összefonódnak az irányítástechnikával. 355

A SZENNYVÍZTISZTÓ TELEPEK ÜZEMVITELE, AZOK KÖRNYEZETVÉDELMI PROBLÉMÁI 356

A környezetvédelmi problémák és igények fokozódásával szükséges a szennyvíztisztító rendszer tágabb körű értelmezése. Ezt az igényt az alábbiak támasztják alá: A hagyományos szennyvíztisztítási szemlélet elsősorban a szennyvíztisztító telepi folyamataira épül. A tervezés hagyományos szemléletű, a tervező állandó vízhozamot és vízminőséget tételez fel. A szennyvíz transzportálása során figyelembe kell venni: A szennyvízgyűjtő és szállító csatornahálózatot. A telepi tisztítórendszert. Az elhelyezést és a hasznosítást lehetővé tevő természetet. A biológiai szennyvíztisztítást az ipari eredetű toxikus anyagok egyre nehezebbé, bizonytalanabbá teszik, így ezek előtisztításáról gondoskodni kell. 357

A teljes szennyvíztisztító rendszer értelmezése: A 40. ábrán látható blokkdiagram a fent említett szemléletnek megfelelően egy mai korszerű szennyvíztisztító rendszer lépéseit illetve egységeit szemlélteti. A teljes szennyvíztisztító rendszer első egysége az ún. előtisztító rendszer (1). Nemcsak az ipari szennyvizek, hanem a települési szennyvíz is tartalmazhat olyan szennyeződéseket (pl.: vendéglátóiparból származó nagyobb mennyiségű zsír, gépkocsi szervizállomások fáradt olajai) melyek előtisztítást tesznek szükségessé, biztosítva így a csatornahálózat és a telep zavartalan működését. A második jelű blokk a csatornahálózat (2) szennyvíztisztítással kapcsolatos szerepköreit képviseli. 358

39. ábra Szippantott szennyvíz fogadó műtárgy 359

A blokkdiagramon a 3-5. jelű műveletek célja a tisztítótelepi előtisztítás, vagyis a szennyvíz durva szennyezőanyagainak eltávolítása. Ezeket a műveleteket követik a korábban részletesen tárgyalt főtisztítási műveletek (6: biológiai vagy kémiai), melyek a szennyvíz szerves szennyező anyagait olyan iszapanyaggá alakítják át, mely iszap a szennyvízből egyszerű műveletekkel eltávolítható. A tisztítótelep utolsó műveleti blokkja az utótisztító (7-8), ami utókicsapatás, tavas szennyvíztisztítás, mikroszitaszűrés, lassúszűrés, illetve gyorsszűrés lehet. 360

A tisztítási műveletek által a szennyvízből eltávolított anyagok és iszapok az iszapkezelő műveletekkel (9-10) válnak elhelyezhetővé, illetve hasznosíthatóvá. A tisztított szennyvíz befogadóba (12) vezetése előtt a fertőtlenítési lehetőséget (11) mindenkor biztosítani kell. A telepi szennyvíztisztítás és a környezet között közvetlen kapcsolat a 10. és a 12. ponton van. 361

Hogy a kapcsolat a környezetvédelmi igényeket kielégítse a tisztítási műveletek számát, azok kombinációját és a tisztítás mértékét kell megfelelően megválasztani. Egyes esetekben a kétlépcsős biológiai tisztítórendszer nyújt megfelelő mértékű tisztítást. A tisztított szennyvíz természetesen nemcsak befogadókba vezethető, hanem hasznosítható is. 362

40. a. ábra A teljes szennyvíztisztító rendszer értelmezése 363

A debreceni szennyvíztisztító mű A városból és a környékbeli településekről beérkező - átlagosan 45.000 m 3 /nap mennyiségű szennyvizet a város dél-nyugati részén lévő Szennyvíztisztító Üzem fogadja. A szennyvíz körülbelül egy napot tartózkodik az Üzemben, ezalatt két lépcsős tisztítási folyamat zajlik, majd az Európai Unió előírásainak is megfelelő minőségben a Debrecen mellett húzódó Tócó-patakba kerül. A szennyvízből kinyert szennyvíziszap korszerű technológiával kerül hasznosításra. 364

40. b. ábra A teljes szennyvíztisztító rendszer értelmezése 365

41. ábra A debreceni szennyvíztisztító mű látképe 366

A szennyvíztisztító telepek környezetvédelmi problémái A szennyvíztisztító telepek működése során fellépő környezetvédelmi problémák az alábbi területeket érintik: Ipari szennyvizek kezelése. Szag-emisszió, működési hatás a környezetre. A tisztított szennyvíz és az iszapok megfelelő elhelyezése. 367

1. Ipari szennyvizek és azok kezelése: Az ipari szennyvizek a biológiai szennyvíztisztítás szempontjából két fő csoportba sorolhatók: a.) Olyan szennyező anyagokat tartalmazók, amelyek a normális üzemelési körülmények között a biológiai szennyvíztisztító telepen kielégítő mértékig eltávolíthatók. Ilyen komponensek: Biológiailag bontható szerves anyagok (BOI 5 ). A szuszpendált állapotú lebegő anyagok (SS). Ammónia (NH 4+, NH 3 ). b.) Olyan szennyező anyagokat tartalmazók, amelyek a normális üzemelési körülmények között a biológiai szennyvíztisztító telepen nem vagy csak elégtelen mértékig távolíthatók el. Ilyen komponensek: Nehézfémek (réz, ólom, nikkel, cink, stb.) Szerves anyagok (metilén-klorid, metil-etil-keton, aceton. Stb.) 368

Az ipari szennyvizek hatása a szennyvíztisztításra: A csatornahálózatra: eltömődés (zsír, olaj), korrózió (savas szennyvíz), robbanásveszély (üzemanyagok). Rácsokra és előtisztítókra: úszó- és lebegőanyag túlterhelés, kemény anyagok aprítása. Ülepítőkre: rosszul ülepedő anyagok (zsír, olaj), magas szuszpendált lebegőanyag-tartalom miatti nagy iszapmennyiség. A biológiai tisztítómedencére: iszapfelfúvódás, habproblémák, a toxikus anyagok a lebontást gátolják, stb. Iszaprothasztásra: nagy mennyiség esetén túlterhelés, felülúszó iszap képződése, ph-problémák, toxikus anyagok. Iszapelhelyezésre: toxikus és természetidegen anyagok jelenléte. Mindezeket figyelembe véve az ipari szennyvizeket elő kell tisztítani! 369

Az előtisztítás célja: A szennyvíztisztító rendszer védelme. A környezet védelme. A szennyvízzel kapcsolatba kerülő emberek védelme. A lakosság védelme. Az ipari szennyvizek előtisztítása: A kivitelezésnek az alábbi formái ismeretesek: A sajátos szennyező anyagoknak a keletkezés helyén (pl. ipartelepen) történő eltávolítása. Biológiai tisztítást követő utótisztítás. Hagyományos biológiai tisztítási technológia továbbfejlesztése (aktívszén adagolás, kémiai oxidálószerek alkalmazása). 370

A leghatékonyabb ezek közül a kibocsátó telepen történő szennyezőanyag eltávolítás (szakember ellátottság, laboratóriumi háttér), így gyakran az ipari szennyvizek az előtisztítás után a kommunális eredetű szennyvizekkel tisztíthatók együtt. Maga a művelet függ a szennyezés típusától, így lehet: Fizikai művelet: elpárologtatás, adszorpció, hígítás, ki-levegőztetés, ülepítés, szűrés, centrifugálás, stb. Kémiai művelet: oxidáció, kicsapatás, semlegesítés, méregtelenítés, emulzióbontás, derítés, extrakció, ioncsere, stb. Biológiai művelet: aerob kezelés csepegtetőtesten, anaerob kezelés. 371

2. Szag-emisszió, szagszabályozás: A szennyvíz szennyező anyagai a csatornahálózatban és a szennyvíztisztító telepen: Szeparálódhatnak (pl. a csatornában leülepedhetnek). Átalakulhatnak (oxidáció révén). Keletkezhetnek (közbenső vagy végső oxidációs vagy redukciós termékek). Illetve változatlanul átjuthatnak. Mindezeket a hatásokat figyelembe véve kellemetlen szagok keletkezhetnek. 372

A szennyvíztisztító telepen létrejövő konkrét szagforrások: Hidrogén-szulfidot tartalmazó szennyvíz. Ipari szennyvizek. Rácsszemét. Felszínre úszott iszap. Iszapsűrítő medence. Szerves anyagokkal túlterhelt biológiai szennyvíztisztítási folyamatok. Iszapégetők és rothasztók. Legnagyobb gondot a kén-hidrogén, az ammónia, valamint a szerves gázok (merkaptánok, indol-vegyületek) jelenléte okozza. 373

A szennyvíztisztító telepen létrejövő szagok mérése: A szagot azonosítani, illetve mérni kell. Szagmérésre olfaktométereket (műszer) vagy szagpaneleket (emberek egy csoportja) használnak. Olfaktométer működési elve az, hogy a szagokat szagmentes levegővel hígítják, végül a szagküszöb érték adódik ki, amely valamely szagtartalmú gáz vagy folyadék, mint a minimális szagkoncentrációja, ami még kimutatható. A másik eljárás a szagpanel, a személyek olyan csoportja, akiket a szagok észlelésére kiválasztanak. A szaganyagok és szagküszöb érzékelési értékei természetesen eltérőek. 374

A szagokkal kapcsolatba is egy határérték-rendszert használnak, ha a szakküszöböt az emisszió meghaladja, annak közömbösítéséről illetve csökkentéséről gondoskodni kell. A szagproblémák kiküszöbölése, a szagvegyületek eltávolítása: Kémiai úton: klórozás, hidrogén peroxidos kezelés, a szennyvíz oldott oxigén mennyiségének növelése, ózonozás, ph-szabályozás, kalcium-nitrát adagolás a csatornarendszerbe, mely meggátolja a kén-hidrogén képződést. Mechanikai illetve biológiai úton: szageltávolító toronnyal, mely egy töltetes torony és benne alulról a tisztítandó gázok felfelé áramlanak. A szag a toronyban átalakul és a megtisztított gáz a levegőbe távozik. Szag maszkírozás, biofilterek és levegőszűrők alkalmazása. Egyéb módszerek: maszkírozás, égetés, adszorpció, abszorpció. 375

Néhány konkrét megoldás a szaghatás csökkentésére 376

Néhány konkrét megoldás a szaghatás csökkentésére 377