Vadászati állattan és szervezettan Egyéb szárnyas vadfajok
Rend: Lilealakúak Család: Szalonkafélék Erdei szalonka Felismerés 34 cm, zömök testű, hosszú csőrű, avarszínű tollazatú; a sárszalonkától zömökebb termete, vastagabb csőre, lekerekített szárnya és a tarkón lévő széles fekete keresztsávok különböztetik meg; a sárszalonka védett és inkább vizes-mocsaras élőhelyeken fordul elő; nappal sűrű aljnövényzetben tartózkodik, röpte gyors és cikázó, hosszú csőrét lefele tartja; Elterjedés - állományhelyzet Európában csak Skandinávia északi területeiről, az Ibériai-, az Appenin- és a Balkán-félszigetről hiányzik; Magyarországon szórványosan költ (100-200 pld.), márciusban és októberben (vonuláskor) több ezren; Vadászati idény nélkül;
Élőhely fészkelőhely lombos (középkorú tölgyesekben és akácosokban a leggyakrabban) vagy elegyes erdőket kedveli, de északon fenyvesekben is megtelepszik; fészkét fa tövébe, cserjék alá, sűrű aljnövényzetbe rakja - elsősorban erdőszélekben és fiatalosokban; Költés párválasztás vonuláskor - útközben; promiszkuitás; általában évente kétszer költ, de Magyarországon második költése nem bizonyított; 3-5 fehér vagy krémszínű barna foltos tojást rak, 22-24 nap után kelnek ki a fiókák, 10 nap múlva repdesnek, 5-6 hét múlva önállóak; fióka szállítás (!); Táplálkozás a talaj felszíni rétegeiben kutat: földigiliszta, rovarlárvák és bábok, százlábúak, csigák; a felső csőr kávájának elejét fogószerűen fel tudja nyitni és így a talajban is meg tudja ragadni a zsákmányt.
Rend: Galambalakúak Család: Galambfélék Örvös galamb Felismerés legnagyobb termetű (40 cm) európai vadgalamb; szárnyon széles fehér folt, feje és nyaka kékesszürke, nyak alján ércfényű, zöld és bíbor tollak; nyak kétoldalán fehér folt; a kék galamb kisebb (32 cm) és sötétebb, mint az örvösgalamb, szárnyán és nyakán nincs fehér folt;tollazata hamvaskék, nyaka oldalt zöldes, szárnyán két rövid, fekete keresztsáv; az öreg fákkal tarkított, nyíltabb ligetes erdőket kedveli; Magyarországon főleg bükkösökben költ; védett, eszmei értéke: 50000 Ft. Elterjedés - állományhelyzet Skandinávia és Oroszország északi területeit kivéve, egész Európában; Magyarországon gyakori költőfaj (100 ezres nagyságrendben), vonul (febr.-nov.), néha áttelel; vadászható (aug.15-jan.31);
Élőhely fészkelőhely fás vegetációhoz kötődik: sík és domvidéki erdők, erdőfoltok és sávok, fasorok, arborétumok, városi parkok; vonuláskor előnyben részesíti a mezőgazdasági területeket, de költőhelyén is kijár táplálkozni; ritkán földön is fészkel, de alapvetően a fészkek fákon, cserjéken vannak, néha más fajok régebbi fészkét használja; fészke lapos ágakból-gallyakból összerakott - a tojás néha alulról is látszik; Költés a fészkelés áprilisban kezdődik, augusztusig kétszer, esetenként háromszor is költ; a 2-3 tojás 15-17 nap alatt kel ki, fészeklakók - mindkét szülő nevel - egy hónaposan hagyják el a fészket; Táplálkozás növényevő- főleg magfogyasztó: termesztett és gyomnövények magvai - a vetést is kiszedi; alkalmanként csigákat és gilisztát is fogyaszt;
Balkáni gerle Felismerés a vadgerlével azonos nagyságú, de hátoldala sárgásbarna és a nyak alján rövid, fekete gallér; farok alsó oldala fehér, kézevezők feketék, szeme piros; Elterjedés - állományhelyzet Eredetileg Kis-Ázsiai faj, a század elején kezdődő lassú terjeszkedése robbanásszerűvé vált; Magyarországon először 1932-ben figyelték meg, az ötvenes évekre a zárt erdőségeket kivéve mindenhol előfordult; napjainkra már Norvégiába és Izlandra is eljutott; 3-4 százezer költő párt becsülnek Magyarországon; 1993-ig egész évben vadászható volt, azóta csak aug.15- január 31. között;
Élőhely fészkelőhely egyes populációk kimondottan emberi településekre specializálódtak; mezőgazdasági területeken, erdőszéleken, galériaerdőkben, parkokban; laza fészkét fákra építi - de városokban erkélyekre, virágládákra stb; Költés februártól folyamatos - egy évben 4-5 fészekalj is lehet; 2-3 fehér tojás, két hét alatt kel ki - mindkét nem kotlik; a fiókák a 3. héten elhagyják a fészket; Táplálkozás termesztett és gyomnövények magja, néha csigák esetleg giliszta;
Vadgerle Felismerés kicsi (27 cm) karcsú vadgalamb; hátoldala vörösesbarna, fekete pettyekkel, nyakán két oldalt fekete és fehér vonalak; farka lekerekített, szélső tollak külső éle és hegye fehér, a farok alsó oldalán fehér végszalag; párban vagy kisebb csapatban jár; Elterjedés - állományhelyzet Írország, Skócia, Skandinávia és Oroszország északi részét kivéve egész Európában; Magyarországi fészkelő állománya 200-300 ezer pár, vonuláskor (április-szeptember) ennek sokszorosa is lehet; védett, de az alföldi területeken - napraforgóban okozott kártétele miatt - egyedi engedéllyel gyéríthető; eszmei értéke: 50 000 Ft.
Élőhely fészkelőhely fás vegetációk - de nem zárt erdők: ligetek, állományszegélyek, fasorok, erdősávok; az ember közeli élőhelyekről a balkáni gerle jórészt kiszorította; laza fészkét védett helyre 2-3 m magasba, cserjékre, fákra építi; Költés a nászrepülés a visszaérkezés után egyből kezdődik; 1-2 fehér tojásán mindkét szülő kotlik és a 13-14 nap után kelő fiókákat is mindkét szülő gondozza; rendszerint kétszer költ; Táplálkozás gyommagvak, termesztett magvak, olykor a vetőmagot is felszedi balkáni gerlével kemény konkurencia;
Rend: Énekesmadár-alakúak Család: Varjúfélék Dolmányos varjú Felismerés 45 cm; a fej, a torok, a begy, a szárny és a farok fekete, a testalj, az alsó farkfedők és a szárnyfedők szürkék; a csőr és a csüd fekete; a kormos varjúval egyszínű fekete, de nincs csupasz pofa foltja, mint a vetési varjúnak - hibridizálódhat; laza csapatokban jár, gyakran vetésivel együtt; Elterjedés állományhelyzet Észak- és Kelet-Európa gyakori költőfaja, a hibridizációs vonal az Elba és Nyugat-Magyarország között húzódik, ettől nyugatra csak Írországban és Skóciában; Magyarországon 1992-ben 80.000 fészkelő párt becsültek; Vadászható július 1-február utolsó napja között, a vadászati hatóság engedélyével az apróvad szaporodási időszakában is lehet, de csak az apróvadas területeken.
Élőhely fészkelőhely az összefüggő nagy erdőségeket kivéve mindenhol, kedveli a fasorokkal, erdősávokkal, erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területeket, az ártéri liget és galéria erdőket; páronként vagy laza csoportokban, a felső lombkorona szintben fészkel, fészkét gyakran több évig használja; Költés március elején fészkelőhelyek elfoglalása: tatarozás vagy építés (mindkét nem); március közepétől 4-6 db zöldeskék színű, barna foltozású tojást rak; 18-20 nap kelési idő, csak a tojó kotlik, a hím eteti; 4-5 hét után hagyják el a fészket; Táplálkozás rovarok, emlősök, madarak, tojások, hüllők;
Vetési varjú Felismerés 45 cm, kékes fémfényű, fekete; az öregek csőrtöve és torka csupasz; bozontos gatyája csüdig ér; csőre karcsúbb és hegyesebb és hangja is finomabb mint a dolmányos és kormos varjúé; Elterjedés - állományhelyzet Európában csak az Ibériai- és az Appenin-félszigeten, Dél-Franciaországban és a Balkán nyugati felén nem fészkel, de téli kóbórlásai során ezeken a helyeken is megjelenhet; jelenleg 50-60 ezer fészkelő párt becsülnek - míg a nyolcvanas évek elején még 250 ezer párról tudtak; Védett, eszmei értéke: 50 000 Ft;
Élőhely fészkelőhely a nagy erdőtömböket kivéve, minden fás vegetációban; kolóniában költ, gyakran több száz fészek is lehet; Költés tél végén kezdődik a fészkek rendbehozatala vagy építése (a hím hordja a fészek anyagot, a tojó épít); a 3-5 kékeszöld alapszínű, barna foltos tojást március végétől kezdik lerakni; a tojó kotlik (17-20 nap), ez alatt a hím etet, a fiókák egy hónap után hagyják el a fészket, de egy ideig még a telepen maradnak, ahol a szülők etetik őket; Táplálkozás termesztett és gyommagvak, gyümölcsök, egyéb növényi részek, csigák, gyűrűsférgek, bogarak, lárvák, sáskák, szöcskék, rágcsálók, tojás és madár fiókák;
Holló 63 cm, jóval nagyobb mint a varjak; hatalmas csőrének felső vonala ívelt, tollazata kékesen fénylő fekete, torkán bozontos szakállszerű tollak; farka ék alakban lekerekített; sziklákon, tengerparti szirteken költ; nálunk sokszor magas fák (bükk) lombkoronájában elágazó ágak közébe rakja fészkét; Magyarországon szórványosan költ, bár egyre gyakoribb; Fészektelepeken most már nagy károkat okozhat; Védett, eszmei értéke: 50 000 Ft.
Szarka Felismerés 45 cm; tollazata fekete-fehéren mintázott, feje, melle és háta fekete; széles szárnyfoltja és hasa fehér, szárnyán és hosszú farkán zöldes, kékes, bíboros fémfényű tollak; Elterjedés - állományhelyzet Egész Európában gyakori költőfaj, gyakorlatilag az egész hideg és mérsékelt égövben, a Brit- szigetektől Kamcsatkáig; Magyarországon is gyakori (kb. 100.000 pár) költőfaj, mely július 1-február utolsó napja között vadászható; a vadászati hatóság engedélyével az apróvad szaporodási időszakában is lehet, de csak az apróvadas területeken
Élőhely fészkelőhely ligetekkel, fasorokkal, erdősávokkal tagolt rétek-legelők, mezőgazdasági területek, árterek, parkok; ágak sűrűjébe építi jellegzetes kalapos fészkét; Költés fészeképítés illetve javítás márciustól a hím hordja az anyagot, a tojó épít; 5-8 zöldeskék, barna foltozású tojás, 17-18 nap után kelnek ki a fiókák; a fiókákat mindkét szülő eteti és egy hónap után hagyják el a fészket; Táplálkozás rovarok, puhatestűek, halak, kétéltűek, hüllők, madarak és madártojások, kisemlősök, magvak;
Szajkó Felismerés 33 cm, tollazata rózsaszínes világosbarna; farka fekete, farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek; feketés szárnyán széles, fehér folt és feketén vonalazott égszínkék szárnyfolt; fejtető tollai feketén és fehéren vonalkázottak, szeme világoskék; Másik neve: mátyásmadár; kiváló hangutánzó. Elterjedés állományhelyzet Skandinávia északi részét kivéve egész Európában; Magyarországon gyakori költőfaj, fészkelő állományát 150 ezer párra becsülik; Vadászható (július 1 - február utolsó napja); a vadászati hatóság engedélyével az apróvad szaporodási időszakában is lehet, de csak az apróvadas területeken
Élőhely fészkelőhely síksági, domb és hegyvidéki erdők lakója, elsősorban a lomberdőket kedveli (tölgy, cser, bükk), de fenyvesekben is előfordul; megtelepszik ártéri és galéria erdőkben, arborétumokban, parkokban; Költés a fészket mindkét nem építi, a tojásrakás (5-7 db) április végén kezdődik; 16-17 nap kotlás (mindkét szülő), és a fiókák 3 hetesen már elhagyják a fészket; Táplálkozás hernyók, bogarak, pókok, csigák, de télen a tölgy, a bükk és a szelídgesztenye termése, kukorica és búza; fészekfosztogatásával elsősorban a kistestű énekesmadarakat károsítja;
Rend: Darualakúak Család: Túzokfélék Túzok Felismerés hatalmas termetű, hosszú, vastag nyakú, hosszúlábú; kakas: 100 cm, alsó csőrkáva tövétől dísztollakból álló bajusz, hátoldala rozsdasárga sűrű fekete harántsávokkal, testalja fehér, mellén rozsdavörös folt; tyúk: 80 cm, nyaka vékonyabb, mellén nincs folt; nyújtott nyakkal, lassú szárnycsapásokkal repül, szárnya fehérnek látszik - csak az evezők feketék; Elterjedés - állományhelyzet Európában: Német-Lengyel síkság, Ibériai-félsziget, Kárpátmedence, dél-ukrán és dél-orosz sztyeppék; 1969-ben (védetté nyílvánítás) még 2700 pld-t becsültek, napjainkban kb.: 1300 pld.; állandó, de kemény teleken a Balkán és Olaszország felé vonulhat, magyar gyűrűs Albániában jelent meg; Fokozottan védett, eszmei értéke: 1 000 000 Ft;
Élőhely fészkelőhely nyílt, fátlan síkságok, füves puszták, nagy kiterjedésű gabona, repce és kukorica földek; fészkei általában termesztett növények közelében vagy azok tábláiban; Élőhelyvesztés, nagyüzemi mezőgazdálkodás miatt csökkent le az állománya fészekmentés, keltetés, túzok rezervátum (Dévaványa) ezek a madarak gyorsan eltűnnek, általában ragadozók miatt! Növekedő állomány a Moson Projektben Magyar Túzokvédelmi Program: rovartáplálék biztosítása a gyomos részeken és zavartalan repcetáblák, mint fészkelő hely. Költés a tyúk 4, a kakas 5 évesen ivarérett; pár és hárem kapcsolat is lehet; február közepétől foglalják el a kakasok a dürgőhelyeket - a tyúkok keresik fel a kakasokat; fészkelés április közepétől június elejéig; a fészek egyszerű földbe kapart mélyedés; 1-3, barna foltokkal tarkított, olívzöld tojás, csak a tyúk kotlik 24-26 nap, a fiókák fészekhagyók, de két hétig a tyúk etet, 7-8 hetesen repülnek, a család ősszel bomlik fel;
Táplálkozás első két hét: kizárólag ízeltlábúak; később állati (sáskák, szöcskék, tücskök, hernyó, mezei pocok) és növényi (repcelevél) eredetű táplálék is;