Ugyanakkor fontos szerepet tölt be a vetésváltásban, termése hosszabb ideig tárolható, a szemtermése eltérő jövedelmezőségi szinten ugyan relatíve jól értékesíthető a hazai és külföldi piacokon, viszonylag jó a klimatikus, talajtani és az agrotechnikai elemekhez történő adaptációja. A búza termesztésének 1900-tól napjainkig terjedő hosszabb időszakát elemezve megállapítható, hogy a termésátlagok hosszú ideig, az 1950-es évek végéig meglehetősen szerény szinten (1-1,5 t/ha) mozogtak, amelynek oka az extenzív fajták és technológia alkalmazása volt (1. ábra). Az 1960 1990-es évek között radikális változások következtek be a hazai búzatermesztésben. Ez magába foglalta az újabb, rövid szárú, intenzívebb fajták használatát, valamint az agrokemikáliák (műtrágyák, növényvédő szerek) növekvő alkalmazását és a gépi technológia teljes körű bevezetését. Az 1990 2000-es évek közötti két évtizedet a gazdasági, tulajdonosi viszonyok gyökeres átalakulása jellemezte, amelynek velejárója volt az agrotechnika színvonalának jelentős romlása. Ennek egyik jellemző példája a műtrágya-felhasználás drasztikus visszaesése volt. Míg az 1980-as években az országos NPK műtrágya felhasználás ~280 kg/ha volt, addig az 1990-es évekre ez 10 százalékra (~30 kg/ha NPK) csökkent. Azóta pozitív változások következtek be mind a műtrágya felhasználásában (jelenleg ~110 kg/ha NPK országosan), valamint az egyéb agrotechnikai elemeknél; és pozitívan változott a fajta (hibrid) használata is. Ez a termésátlagok növekedését eredményezte a 2010-es években. 1. oldal (összes: 9)
Ugyanakkor a hazai búzatermesztésben számos probléma van jelen. Eltekintve az ökonómiai gondoktól (értékesíthetőség, ár, jövedelem) kizárólag agronómiai szempontból tanulmányozva a kérdést kijelenthető, hogy az elmúlt évtizedek átlagterméseit összehasonlítva (1. táblázat) a jelenlegi évtized termésátlaga (4680 kg/ha) még mindig csak megközelítette az 1980-as évek átlagát (4917 kg/ha). Ugyanakkor pozitív az, hogy az évjáratok közötti termésingadozás jelentősen mérséklődött (1990-es években 51%, 2000-es években 61%), ami indirekt módon az agrotechnika színvonalának a javulását jelzi. A problémákat a hazai búzatermesztésben az mutatja, hogy vetésterülete az elmúlt években folyamatosan csökkent, és néhány éve 1 millió hektár alatt van. Tartamkísérletekben több mint 30 éve folyamatosan tanulmányozzuk az évjárat és a különböző agrotechnikai tényezők őszi búza termésmennyiségére gyakorolt hatását eltérő technológiai intenzitású szinteken (2. táblázat). 2. oldal (összes: 9)
A két szélső technológiai modellt (extenzív és intenzív) elemezve az állapítható meg, hogy az extenzív technológia esetében az évjárat hatása mind abszolút (1600 kg/ha), mind relatív (38%) szempontból a legnagyobb a búza termésére nézve. Az intenzív technológia alkalmazásával az időjárási hatásokat lényegesen mérsékelhetjük, különösen a magas termésszintekhez (7100 kg/ha) viszonyított relatív összehasonlításban (18%). Ugyanakkor jelentősen megnő az intenzív technológia modellben a tápanyagellátás (35%) és a 3. oldal (összes: 9)
növényvédelem (23%) szerepe. Terjedelmi korlátok miatt ezúttal csak a trágyázás szerepével foglalkozunk, figyelmünket kizárólag a mennyiségi változásokra fókuszálva (természetesen igen fontos a trágyázás sütőipari minőségére gyakorolt hatása is, de néhány kivételes, rövid periódustól eltekintve hazánkban a búza árában csak minimális mértékben jelenik meg a minőség). A búza nagy tápanyagigényű, és a kijuttatott tápanyagokra (döntően műtrágyára) kifejezetten jól reagáló növényi kultúra (3. táblázat). A talajból és a műtrágyákból együttesen mintegy 400-800 kg/ha makro-, mezo- és mikroelem mennyiséget vesz fel a búza a teljes tenyészideje során. A nagy termések képzéséhez a harmonikus tápanyagellátást igényli a búza, azaz a nitrogén mellett a foszfor és a kálium is alapvetően szükséges, melyeket bizonyos feltételek mellett mezoelemek (Ca, Mg, S), illetve mikroelemek (elsősorban Cu) kijuttatásával szükséges kiegészíteni. Az őszi búza tenyészidőbeli tápanyagfelvételi dinamikája a makroelemek vonatkozásában jelentős mértékben eltér egymástól (2. ábra). A foszfor és a kálium számított adagjainak őszi kijuttatása több szempontból is indokolt. A foszfor alapvető fontosságú már az őszi gyökérfejlődéshez, valamint a foszfor felvétele meglehetősen elnyújtott a tenyészidőben. A kálium a szénhidrát-képződésben betöltött fontos szerepe miatt elősegíti a búza áttelelését, és már kora tavasszal megindul a növény általi intenzív felvétele. Közismert, hogy a nitrogént megosztva célszerű a búzánál kijuttatni. Ezzel elkerülhetjük az őszi-téli kimosódását a felső talajrétegekből, másrészt pedig igazodhatunk a búza N-felvételi dinamikájához. A búza N-trágyázását (N-adag, N-megosztás) jelentősen bonyolítja, hogy számos tényező befolyásolja, melyek egyrészt dinamikusan, másrészt interaktív módon változnak. Néhány ilyen tényező hatását nagyon leegyszerűsítve szeretnénk bemutatni kutatási eredményeink 4. oldal (összes: 9)
felhasználásával. 5. oldal (összes: 9)
Az optimális műtrágyázással egyrészt a búza termésmennyiségét növelhetjük jelentős mértékben, másrészt pedig a termésbiztonságot is fokozhatjuk. Kísérleti adataink (3. ábra) azt bizonyítják, hogy a különböző búzafajták és évjáratok (1985 2018 évek) átlagában a kontroll kezelésben (műtrágya 6. oldal (összes: 9)
nélkül) a búza vízhasznosítási értéke [WUE=Water Use Efficiency, azaz tenyészidőben (októberjúnius) lehulló csapadék 1 milliméterére jutó szemtermés kilogrammban kifejezve] 12,67 kg/1 mm volt, ezzel szemben az optimális N+PK műtrágyakezelésben ehhez képest jóval kedvezőbb értéket (20,60 kg/1 mm) kaptunk. Ugyanakkor a búzafajták tápanyag-hasznosító képessége nagymértékben módosult az elmúlt évtizedekben. A jelentős számú államilag elismert fajta (~150 államilag minősített búzafajta) egymástól nemcsak eltér ebben az agronómiai tulajdonságban, hanem a nemesítés eredményeként nagyobb mértékű pozitív változás következett be (4. táblázat). Az általunk folyamatosan vizsgált régi genotípushoz (GK Öthalom) viszonyítva az újabb búza genotípusok átlagában (és nem a legjobb genotípust kiválasztva) javult a fajták természetes tápanyag-hasznosítása (műtrágyázás nélküli, kontroll kezelésben kapott termés, amellyel a fajták által a talajban található tápanyagoknak a felvételét lehet jellemezni), de a műtrágyázás hatására kapott terméstöbblete is jobb lett (3100 kg/ha helyett 4100 kg/ha terméstöbblet). Ugyancsak az újabb genotípusok kedvezőbb tulajdonsága, hogy a nagyobb maximális termésszintjüket (8800 kg/ha, a régebbi fajta maximális termése közel 20 év átlagában 6900 kg/ha) kisebb N optimum+pk adaggal (-40 kg/ ha N+PK-mal kevesebb) tudták realizálni. Tartamkísérleteink eredményei alapján a jelenlegi búzafajtákat tápanyag-reakciójuk alapján 4 csoportba lehetett besorolni. A tápanyag-reakció típusok jellemzésére speciális koordinátor rendszert alkalmaztunk (4. ábra), amely a gyakorlatban is jól felhasználható. A gyakorlati termesztés számára más tulajdonságokat figyelmen kívül hagyva azok a búza 7. oldal (összes: 9)
genotípusok a legalkalmasabbak, amelyek jó természetes tápanyag-hasznosításúak és jó a műtrágya reakciójuk is. ( A koordinátor negyed fajtái). Bizonyos technológiai modell (extenzív) esetén azonban, amikor a műtrágyára fordítható pénzügyi keretek korlátozottak, más búzatípus is eredményesen használható. Ilyenek a talaj természetes tápanyagait jól hasznosítható, de műtrágyázás hatására limitált terméstöbbletet adó fajták ( B koordináta negyed fajtái). Szakmailag általánosan elfogadott az, hogy az őszi búzát áttelelés után elméletileg három időpontban lehet N-fejtrágyázásban részesíteni (tél végén, szárba induláskor, kalászoláskor). A tél végi N-fejtrágyázás elsősorban az ősszel megkezdődött és tavasszal folytatódó bokrosodást, annak mértékét befolyásolja kedvezően. A bokrosodás mértéke határozza meg a legfontosabb termésképző elem, a négyzetméterenkénti kalászszám értékét. A szárba induláskori N-fejtrágyázás a kalászon található kalászkák, és azon belül a virágok számát dönti el. A kalászoláskori N-fejtrágyázás kitüntetett szerepet játszik részben az ezerszemtömeg növelésében, részben kedvezően befolyásolja a búza sütőipari minőségét. Az előzőekben ismertetett három N-fejtrágya arányát, alkalmazását, illetve annak elhagyását az állományok fejlettsége, a talaj N-szolgáltató képessége és más körülmények jelentősen módosíthatják. Korábbi kutatásaink azt bizonyították, hogy már kora tavasszal erőteljesen elkezdődik a búza kalászkezdeményeinek az iniciálódása. Ehhez megfelelő mennyiségű tápanyagra van szükség. Az ősszel kijutatott P és K mellett tehát kiemelkedően fontos a tél végi N-fejtrágyázás részben a bokrosodás, részben a kalászfejlődés szempontjából. A tavalyi évben, a KITE Zrt.-vel együttműködve vizsgáltuk a talajban található, felvehető (mineralizált) N-mennyiséget a csernozjom talaj 0-90 centiméter szelvényében, rétegenként (5. táblázat). A 2018. év rendkívül késői kitavaszodása és a márciusi télies, fagyos időjárása miatt a talajban az ásványodott N mennyisége a búza gyökérzete által döntően átszőtt 0-30 centiméteres talajrétegében nagyon kis mennyiségű volt. Azt is meg lehetett állapítani, hogy a műtrágyaszintek (kontroll, N90+PK, N150+PK) között a 0-30 centiméter rétegben nem volt különbség (10,75 kg/ha, 9,50 kg/ha, 11,25 kg/ha NO3-tartalom a 2018. március 13. mintavételi időpontban). Ilyen speciális esetben tehát a búzaállományok fejlettségét célszerű figyelembe venni a tél végi fejtrágya dózisának a meghatározásában. 8. oldal (összes: 9)
A műtrágyázás (2018. április 11.) utáni talajvizsgálati eredmények bizonyították egyrészt a csernozjom talaj biológiai életének a megindulását (a kontroll kezelésben 0-30 centiméteres rétegében 22,00 kg/ha NO3-tartalom a korábbi mérés 10,75 kg/ha értékéhez képest), másrészt a kijuttatott műtrágya adagok ásványi NO3-tartalomra gyakorolt növelő hatását (N90+PK kezelésben 31,75 kg/ha, N150+PK kezelésben 41,75 kg/ha NO3-tartalom a 0-30 cm talajrétegben). Korábbi, csernozjom talajon végzett tartamkísérleteink eredményei is azt bizonyították, hogy az őszi + tavaszi megosztott N-fejtrágyázás hatására kaptuk a legnagyobb termést (6793 kg/ha) a csak őszi (6115 kg/ha) és csak tavaszi (6372 kg/ha) N-kijutatással összehasonlítva több év átlagában (5. ábra) A búza aktív tenyészidejének mintegy 60 százaléka a tavaszi időszakra esik, azaz jelentős mértékben tudjuk a növényállományok fejlődését befolyásolni. A tavaszi agrotechnikai elemek közül kiemelten fontos a tápanyagellátás és a növényvédelem. A búza esetében is a harmonikus tápanyagellátásra kell törekedni. Különösen meghatározó a N-fejtrágyázás, amelynél mind a dózis, mind annak kijuttatása egyaránt fontos a hatékonyság szempontjából. A N-fejtrágya adagok meghatározásánál részben az állományok fejlettségét, a termesztett genotípust, a talaj felvehető NO3-tartalmát együttesen szükséges figyelembe venni. Az optimalizált tápanyagellátással tehetjük agronómiailag és ökonómiailag hatékonyabbá a búzatermesztésünket. Pepó Péter, Fekete Ágnes Debreceni Egyetem MÉK, Növénytudományi Intézet Vad Attila Debreceni Egyetem AKIT DTTI A publikáció elkészítését a GINOP 2.2.1.-15-2016-00021 számú projekt támogatta. Szerző: Pepó Péter/Fekete Ágnes/Vad Attila Közzététel ideje: 2019. 02. 27., szerda, 16:30 A forrás webcíme: https://magyarmezogazdasag.hu/2019/02/27/tapanyagellatas-szerepebuzatermesztesnel 9. oldal (összes: 9)