KUJÁVIA-POMERÁNIAI VAJDASÁG Województwo kujawsko-pomorskie Kujávia lengyel történelmi országrész a felső Noteć, Gopło és a Visztula között. Lengyelül Kujawy, németül Kujawien. Jelenleg a kujáviaipomerániai vajdaság és a kolski járás területén fekszik. Fővárosa Kruszwica volt, később Włocławek lett, miután áthelyezték a püspökség székhelyét a XII. század első felében. Más fontosabb városai: Brześ Kujawski és Radziejów, de a legfontosabbak Włocławek és Inowrocław. A Piast-dinasztia utolsó lengyel uralkodói, I. Lokietek Ulászló és Nagy Kázmér a kujáviai hercegek ágából származtak. 2006. évi autós túránk során érintettük. Az alábbiakban Bydgoszcz, Żnin, Biskupin, Toruń és Chełmno bemutatására vállalkozom. Bydgoszcz Bydgoszcz (németül Bromberg, latinul: Bydgostia) város Észak- Lengyelországban. A város erdők között terül el a Brda folyó és a Bydgoszczicsatorna partján, nem messze a Brda és a Visztula találkozásától. Lakosainak száma 363 468 (2007). 1999 óta Toruńnyal együtt a Kujávia-Pomerániai vajdaság központja. 1947 előtt a Pomeránia, majd a Bydgoszczi vajdaság központja volt. A városon át folyik a Brda, mely a Visztulába ömlik Brdyujściében. A város keleti határában (Fordon és Brdyujście kerületben) folyik a Visztula, és a bydgoszczi csatornán keresztül el lehet érni a Noteć folyót és az Oderát is. A X-XIII. század között már kis falu állt a Brdaparton a balti-tenger partjáról kiinduló hajdani Borostyánkő út mentén. A XII. században román templom is épült itt. A román templom léte arról tanúskodik, hogy a város régebben népesedett be és jelentős volt. A település (latin neve "Bydgostia"). A XIII. század közepén kasztellánusi székhely lett, s királyi vár épült a folyón átvezető gázló, majd 1252-től a Brdán átívelő híd védelmére. A bydgoszczi várispánt (Suzzlaus de Budegac) először 1238-ban említi írásos forrás. A korai középkorban a Kujávia határ vára volt. 1331 1337 között a Német lovagrend szállta meg, ami alól III. Nagy Kázmér király szabadította fel, aki városi jogokat adományozott 1346/1349-ben. A visztulai víziút megnyílásával a XV.-XVI. században Bydgoszcz a gabona és só kereskedelem fontos központja volt. A városodásnak a XIV. században itt letelepedő szerzetesrendek: a karmeliták és a bernátrendiek adtak némi lendületet. 1555-ben privilégiumot kapott arra, hogy megtiltsa zsidók letelepedését a városban. 1657-ben itt kötötték meg a bydgoszczi egyezményt. 1707-ben orosz csapatok, 1759-ben pedig a poroszok szállták meg. 1772-ben Lengyelország első felosztásakor Bydgoszcz a Porosz királysághoz került. Az 1772- től kezdődő porosz időszakra erős germanizációs politika volt jellező. Lakóinak 70 százaléka betelepített németekből állt. 1772 1806 és 1815 1920 között Bydgoszcz Poroszországhoz tartozott, az 1807 1815 közötti napóleoni időkben pedig a Varsói Nagyhercegséghez. 1815 után egyike volt a Poznańi Nagyhercegség két tartománya fővárosának. 1773-1774 között építették meg a poroszok a bydgoszczi csatornát, amely a Brda és Noteć folyókat köti össze és ennek következtében az Oderát a Visztulával. Ehhez egy lengyel hadmérnöknek, Franciszek Florian Czakinak (lengyelül: Csaky de Kerestszegh; a magyar származású gróf Csáky Ferenc Flórián (? - 1772) mérnök, Szaniszló Ágost udvari térképésze, a lengyel tüzérség kapitánya) a Lengyel Kincstári Igazgatóság részére elkészített terveit használták fel. A XIX. századtól rohamos a fejlődés. Megépül az első vasútvonal Piłáig, majd tovább Gdańskig, Toruńig és Inowrocławig. A XIX. században a város leginkább német jelleget ölt (többek között azért, mert mesterségesen elszeparálták a városközpontot a lengyel külvárosoktól). A
városban tartott erős német helyőrség korábban meggátolta a gyengén felfegyverzett lengyel lakosság csatlakozását a nagylengyel felkeléshez, annak ellenére, hogy az egyik döntő csata Brzoza Bydgoska faluban, Bydgoszcztól 3 km-re zajlott le. A versailles szerződés értelmében 1920. január 20- án a nagylengyelországi hadsereg megszállta a várost. 1920 után, amikor megalakult a modern Lengyelország, szintén jelentős német kisebbség maradt a városban. A város lakosságának 8 százalékát németek alkották. A II. köztársaság idején elveszítette a vajdaság fővárosának rangját először Poznań, majd Toruń javára. 1939. augusztus 3-án harcok törtek ki a lengyel egységek és a hitleri Németországból érkezett német diverzánsok között, akiket helyi németek is támogattak (többek között a Hitlerjugend tagjai). Az elfogott német diverzánsok egy részét agyonlőtték, másokat bebörtönözték. Az etnikai izgatások hatására legkevesebb 358 németet öltek meg, köztük nőket és gyermekeket is. A német propaganda az eseményeket "Blutsonntag"-nak (Véres vasárnap) nevezet el. 1939. szeptember 9-én és 10-én, miután a Wehrmacht megszállta a várost, a hitleristák bosszúból, hogy a lengyel hatóságok felszámolták a város elfoglalását célzó német diverziós tevékenységet, több száz lengyel polgári személyt sok tanárt, papot kivégeztek a jezsuita templom előtt. Bydgoszczot Bromberg néven Kelet- Poroszországhoz csatolták. A németek közel 37 000 lakost öltek meg. A lengyel lakosság élve maradt részét szinte teljes egészében kitelepítették. A templomot később a németek lerombolták. A Régi Piactéren (Stary Rynek) a fasizmus áldozatainak emlékműve áll. A felszabadulás után Bydgoszcz a pomerániai vajdaság fővárosa lett Toruńnyal együtt. 1973-ban Bydgoszczhoz csatolták a közeli Fordon várost. A Brda folyó partján, a régi kikötői rakparton három faszerkezetes magtár maradt fenn a XVIII- XIX. századból. A gótikus Szent Miklós és Mártonplébániatemplom (Kościół św św Mikołaja i Marcina) XV. századból való. A Bernát-rendi kolostor 1545-1552 között épült a templommal. A késő reneszánsz Klarissza-templom és kolostor (Kościół Klarysek) a XVI. században épült, ma múzeum. Bydgoszczban áll Lengyelország egyik legnagyobb temploma, a hatalmas kupolával rendelkező, 1925-38 között épült Misszionáriusok temploma (Bydgoszcz Bazylika św. Wincentego a Paulo). A városi park közepén áll az Ignaczy Paderewski nevét viselő Pomerániai Filharmónia (Filharmonia Pomorska w Bydgoszczy) 1954-58 között emelt szocreál épülete. A Helytörténeti Múzeum Leon Wyczółkowski festőről kapta nevét. Innen nem messze áll Henryk Sienkiewicz emlékműve, Stanisław Horno-Popławski (1902-1997) szobrász alkotása. A várost 2006. évi lengyelországi körutunk során érintettük. Szakadó esőben épp hogy csak átutaztunk a középkori értkekkel rendelkező, modern városon, és Toruń felé haladtunk tovább. Żnin Żnin a Nagy- és a Kis-Żnini tó (Jezioro Duże i Jezioro Małe Żnińskie) között fekvő városka. Főterén álló XV. századi egykori városháza tornyában múzeum található (Muzeum Ziemi Pałuckiej w Żninie). Żnin a központja a 2700 km 2 kiterjedésű, mocsarakból, tavakból kiemelkedő a Kujávia és Nagy-Lengyelország közötti dombos Pałuk vidéknek. Wenecja Żnintől 7 km-re levő Wenecja a főúttól 1 km-re tavak közötti dombon fekszik. Első említése 1390- ből való. A XIV-XV. században Mikołaj Nałęcz (Mikołaja z Chomiąży) kasztellánus építtetett itt kisebb várat, amelynek maradványai ma is láthatók. Mikołaj Nałęczet a nép mint Wenecjai Ördögöt (Krwawy Diabeł Wenecki) emlegeti. Járhatatlan mocsarakkal körülvett várában tanyázva, miután eladta lelkét az ördögnek, tűzzel-vassal hatalmas kincset gyűjtött össze, s azt a hiedelem szerint a vár pincéjében rejtegette. Halála után az ördög a pokolba vitte, romba dőlt várának pincéjében kincseit pedig gonosz lelkek őrizték. Az idők folyamán számos kincskereső megpróbálkozott a kincsek felszínre hozásával, de sikertelenül. Az utóbbi időben a várrom szárazra került, a környező mocsár megszűnt. 1. ábra Keskenyvágányú Vasúttörténeti Múzeum Wenecjaban Keskenyvágányú Vasúttörténeti Múzeum (Muzeum Kolei Wąskotorowej w Wenecji k/ Żnina), valamint az idegenforgalmi idényben a Żnin-Wenecja-Biskupin-Gąsawa útvonalon közlekedő XIX. századi keskenyvágányú vonatjárat teszi még izgalmasabbá a kirándulást. A kisvasút a 600 mm nyomtávolságú keskenynyomközű
vasutakhoz tartozik. A skanzenben 17 gőzmozdony található, a legrégebbi 1899-ből való, néhány az első világháború időszakából származik. Ezen kívül számos más sínautó, gőzmozdony, motorkocsi és keskeny nyomköző fa- és szénszállító vagon látható. Biskupin Biskupin mellett tavakkal és mocsarakkal körülvett kicsinyke magaslaton állt i.e. 700-400 között egy hallstatti kultúrához tartozó, mocsárlakó ősi törzs faluja, amelyet Walenty Szwajcer tanár 1934-ben fedezett fel. Ez Lengyelország legkorábbi, ismert települése, egyben Európa legérdekesebb őstörténeti lelőhelye. Itt található az ősi lausitzi kultúra emlékét őrző emberi település nyomait feltáró, jól berendezett régészeti rezervátum. Az erődített, vaskori települést közel 150 évig lakták lakói. A régészeti telep a tavakkal és mocsarakkal körülvett félszigeten látható. A 2700 évvel ezelőtti időből származó mocsárvár és település legismertebb része a gerendaszerkezetű védfalai. Tizenegy utca mentén sorakoztak a gerendából összeácsolt, náddal fedett házak. Ezekben élt a halászó, vadászó törzs, amelynek sok kő és csont használati tárgya és eszköze is előkerült. A mintegy ezer lakosú falut cölöpkerítés, valamint egy földből és fából épült sánc vette körbe, és egy hídon, illetve az annak a végén lévő kapun át lehetett megközelíteni. A település főkapuja a tóra nézett, a szárazföld felé nyíló másik kapujához pedig a mocsáron át fatörzsekből kialakított gerendaút vezetett. A falon belül több mint 100 ház állt 13 teraszon, és az utcákat fakockákkal borították. 2. Biskupini település madártávlatból Amikor a víz szintje megemelkedett, a tó elárasztotta a házakat és a települést iszap borította el, így a falut elhagyták lakói. A maradványok alapján hitelesen restaurálták a víz felőli kaput, a boronafalat és az első utcák házait. Az egy-egy család befogadására szolgáló házak korhű elhelyezésben mutatják a tűzhelyet és a különböző használati eszközöket. Minden év szeptemberében oktatási célokat szolgáló régészeti ismeretterjesztő rendezvényeket tartanak itt. A múzeumban állandó történeti kiállítástekinthető meg. Toruń A Visztula hatalmas hídján keresztül érkeztünk Toruńba. A híd tövében található parkolóban elhelyeztük autónkat, majd a város látnivalóit kerestük fel. Toruń (németül Thorn, kasub nyelven Torń, latinul Thorunia, Torunium) város Észak-Lengyelországban a Kujáviai-Pomerániai Vajdaságban a Visztula partján. 1921 és 1939 között a Pomerániai Vajdaság, 1999 előtt a Toruńi Vajdaság székhelye. Toruń belvárosa az UNESCO világörökség része. A legkorábbi oklevelekben a város neve Thorun, Turon, Turun, Toron és Thoron alakban szerepel. A XV. századtól használatos mai formájában. A Német Lovagrend időszakában németül Thorun alakban szerepelt, majd ez Thorn alakra módosult. A lengyel királyok uralma alatt latinul Thorun, Thorunium, civitas Thorunensis, vagy civitas Torunensis alakban említik. Az előzőek alapján a város nevére több magyarázat is született. A város neve származhat az egykori Jeruzsálemi Királysághoz tartozott Toron várának nevéből, ahol a keresztes hadjáratok alatt a német lovagok is szolgáltak. Ezzel szemben a lengyel tor szó, útirányt, folyásirányt jelöl, de előfordul a Toroń a személynév is. Származhat a Tarnów helynévből, mely a lengyel tarnina (Śliwa tarnina, latinul Prunus spinosa L.) magyar kökény (Prunus spinosa) szóból ered. Ez később a németben Thorn alakra változhatott és ebből lett a lengyel Toruń. Sok lengyel város neve ment át az idők során hasonló átalakuláson. Végül származhat az ősi germán isten Thor nevéből is. Toruń a VII-XII. századig jelentéktelen nyugatmazoviai kora középkori kis település volt. 1226- ban I. Konrád mazoviai herceg a Német Lovagrendnek adományozta, hogy megvédjék országát a pogány poroszoktól. A lovagrend 1230-31-ben a kis lengyel falu mellé várat épített és a vár köré áthelyeződött növekvő település 1233-ban városi jogokat kapott. Ez a mai Óváros területe, mely a következő évtizedekben fontos kereskedelmi központtá fejlődött. 1236-ban a városban ferences szerzetesek telepedtek le, majd őket 1239-ben a domonkos rendiek követték. 1264-ben a régi város mellett létrejött az Újváros. A két város különállása 1454-ig tartott, amikor az Ó- és az Újváros egyesült. A XIII. században Toruń csatlakozott a Hanzaszövetséghez. Itt végződött a Budáról kiinduló, Kassán és Krakkón keresztül haladó kereskedelmi út. Itt írták alá a lengyel-litván-német háborút (1409-1411) lezáró toruńi békét. Zsigmond császár a grunwaldi csatát követően a lovagok megsegítésére hadjáratot indított
Lengyelországba, de nem ért el sikert, mert II. Ulászló lengyel király (II. Jagelló Ulászló, lengyelül Władysław II Jagiełło) legyőzte őt Bártfánál, ezért inkább kibékült vele. A lovagok 1411-ben végül aláírták az első thorni (toruńi) békét. A békében mindössze Szamogitia és Dobrzyń (Dobrin) volt az, amit a lovagok elvesztettek. Előbbit a lengyeleknek, míg utóbbit a litvánoknak kellett visszadniuk. Az 1410. évi grunwaldi vereség teljesen megrendítette a lovagrend hatalmát Poroszországban és Livóniában. Katonai erejük megtört, s vele együtt a meghatározó politikai pozíciójuk is odalett, ezzel párhuzamosan gazdásági befolyásuk is hanyatlásnak indult, mely a lovagrendet támogató Hanzát is érzékenyen érintette. Toruń, Elbląg, Gdańsk és a porosz nemesség 1440-ben megalakították a Porosz Konföderációt. 1454-ben városi kiválságai visszaadása fejében Toruń elismerte a lengyel király uralmát és a Német Lovagrend elleni szövetség tagja lett. A német lovagok XIII. századból származó várát a városi polgárok ekkor rombolták le. 1466-ban IV. Kázmér lengyel király (lengyelül Kazimierz IV Jagiellończyk) és a Német Lovagrend között megkötött második toruńi békében a lovagrend kénytelen volt átengedni Nyugat- Poroszországot a lengyel királynak. A XVI. században a város lakói nagyrészt a reformáció hívei lettek. A XVII. század elejére a helyi hatalom a városi tanács kezeibe tevődött át. A protestáns városatyák kiközösítették és üldözték a katolikus tisztviselőket és megpróbálták megakadályozni a katolikusok beözönlését a városba. Rendszeresen zaklatták a Szent János templom jezsuita atyáit is. 1724-ben a protestánsok kirabolták a jezsuita kollégiumot, amelynek az lett a következménye, hogy a lengyel király a polgármestert és néhány polgárt halálra ítélt. Lengyelország második felosztásakor 1793-ban a várost Poroszországhoz csatolták. 1807-ben a Napóleon által megalakított Varsói Nagyhercegség része lett (1808-1813), de a franciák veresége után 1814-ben újra visszakerült Poroszországhoz. A város körüli erődrendszert az 1870. évi franciaporosz háború francia hadifoglyai építették. A következő évben Toruń Poroszország részeivel együtt a Német Birodalom része lett. Az 1919. évi Versailles-i békeszerződéssel a város 147 év után visszakerült Lengyelországhoz és a Pomerániai Vajdaság székhelye lett. 1939-1945 között a hitleri megszállás idején Toruńt a pomorzei területekkel együtt Németországhoz csatolták, s a lengyel lakosság kitelepítésével igyekeztek szín német városá tenni. A második világháború utáni újjáépítés során Toruń modern nagyvárossá fejlődött. Európa egyik legszebb, évszázadokon át változatlan toruni óváros az UNESCO Világörökség listájára került. A középkori Toruń Európa e részének vezető gazdasági és kulturális központja volt. Virágkorának öröksége a jól megőrzött épületegyüttes, melyet a legnagyszerűbb gótikus építészeti alkotások között tartanak számon. Az Óvárosi Városháza (Ratusz Staromiejski) észak Európában a legimpozánsabb, ma értékes gyűjteménnyel rendelkező múzeum (Muzeum Okręgowe w Toruniu). Lengyelország három legnagyobb városházájának egyike. 1274-ben kezdték építeni, 1391 és 1399 között újjáépítették és bővítették, majd 1606-ban Hanza-városok németalföldi stílusában átépítették. A harmadik emelettel 1602-1605 között bővítette Antonis van Opbewrgen gdański építész. Délnyugati sarkán emelkedik a XIII. századi eredetű, s a XVII. század elején a mai magasságára emelt 42 méter magas torony. A régi városházában 1861 óta Körzeti Múzeum működik. A városháza délkeleti sarkán áll Mikołaj Kopernikusz híres csillagász szobra, aki megállította a Napot és az Eget, és mozgásba hozta a Földet. Az emlékművet Fredrich Tiecek készítette 1853-ban. 3. ábra Az Óvárosi Városháza A Régi piactéren álló barokk Szentlélek templomot (Kościół Św. Ducha) a XVIII. század közepén építette a protestáns egyházközség részére Andreas Adam Bähr és Ephraim Schroeger. Tőszomszédságában található a neoreneszánsz stílusú főposta épülete. A két, egymással szomszédos, XV. századi építésű gótikus polgárház közül a 17. számú ház tulajdonosa Mikołaj Kopernik volt. A Keresztelő Szent János és János evangélista székesegyházat (Kościół św św Janów) 1250-ben kezdték építeni. A számos oldalkápolnára nyíló főhajót Hans Gotland fejezte be 1500 körül. Tornya 1433-ból való. A katedrális fő látnivalója a déli oldalhajó egyik kápolnájában álló gótikus keresztelőmedence, amelynél Nicolausz Kopernikuszt keresztelték.
A városban számos gótikus, barokk és reneszánsz ház áll. A polgárházak együttese, melyek közül a Csillag Alatti (Pod Gwiazda) szép építészeti műemlék. A Kopernikusz Ház, a híres csillagász állítólagos szülőháza, jelenleg múzeum. A Régi Piactér 7. szám alatti Meissner-palotát 1739-ben Jakob Meissner akkor toruńi polgármester számára építették. 4. ábra Keresztelő Szent János és János evangélista székesegyház 5. ábra Keresztelőmedence a Keresztelő Szent János és János evangélista székesegyházban Nikolausz Kopernikusz (latinosan Nicolaus Copernicus, lengyelül Mikołaj Kopernik) (Toruń, 1473. február 19. Frombork, 1543. május 24.) lengyel csillagász nevéhez fűződik a heliocentrikus világkép megalkotása, mely szerint a Föld és a többi bolygó kering a Nap, s a Hold a Föld körül. Kopernikusz elméletével forradalmasította az egész világképet és megalapozta Galilei, Kepler és Newton felfedezéseit. A XIV. századi Szent Jakab templomot (Kościół św Jakuba), amelyben gótikus freskók és gyönyörű csillag boltívek találhatók, a XIV. század első felében, mint városi plébániatemplomot építették az 1250-ből származó templom helyén. Előbb a cisztercita, majd a bencés rend használta az épületet. A gótikus Boldogságos Szűz Mária templomot (Kościół Najświętszej Marii Panny) a ferencesek számára építették 1270 és 1300 között. A XVI. századi, manierista orgonakarzat a legrégebbi egész Lengyelországban. A szentélyben alakították ki III. Waza Zsigmond nővére, Anna Jagiełłońska mauzóleumát 1636-ban, akit bár királyi vérből származott, protestáns hite miatt nem temethettek a krakkói Wawelbe. 6. ábra Kopernikusz-ház Toruńban A középkori óvároshoz tartoznak még a német keresztes lovagvár romjai (Ruiny Zamku Krzyżackiego), a védőbástyák és kapuk a Visztula partján húzódó városfalakkal és sok más középkori eredetű épület. A rend államának a malborki keresztesvár megépülte előtt Toruń volt a fővárosa. A várat a XIII. században építették, majd a XIV. században kibővítették. 1454-ben azonban, amikor Toruń lakossága fellázadt a lovagokkal szemben, a várat lerombolták. 7. ábra A keresztes vár romjai Ma már csak a latrinatorony áll belőle. A helyén 1489-ben épített késő gótikus ház a Szent Györgytestvérület gyűléseinek adott otthont. A vár romjai helyén kialakított vármúzeum területén érdemes sétálni, a toronyban az egykori vár makettje látható. Városi erődrendszer, a XIII. században kezdték építeni, a XIV. és XV. században bővítették, ezt nagyrészt a XIX. században bontották le, amikor részben újjáépítették, a Visztula felőli oldalon új kapukat és tornyokat építettek hozzá. A XIV. század első felében épült Ferde-torony (Krzywa Wieża) a város egyik legkülönösebb látványossága.
A kujáviai püspökök palotáját Stanisław Dąmski püspök építtette 1693-ban, ma Képzőművészeti Akadémiának ad otthont. Wilam Horzyca Színház szecessziós, de neobarokk elemeket is tartalmazó épületét 1904-ben építette Ferdinand Fellner és Hermann Helmer bécsi építész. Toruń egyben egy jelenleg is fejlődő város, nagy egyetemista központ. 1945-ben alapították a Kopernikusz Tudományegyetemet. A város érdekes művészeti rendezvények otthona. Az újvárosi Piac téren (Rynek Nowomiejski) fő látnivalója az 1309-50 között épített Szent Jakabtempolom monumentális épülete. A viszonylag kicsiny óvárost gyalogszerrel könnyen bejártuk, egy nap leforgása alatt szinte az összes műemléki látnivalót megismertük. Chełmno Chełmno (németül Culm, Kulm, latinul Culm) a Visztula fölött magasan fekszik, csodálatos kilátás nyílik belőle a folyóra. A középkori városrészt övező várárkot ma városi parkként hasznosítják, színes virágágyásokkal és szökőkutakkal ellensúlyozzák egykori zord szerepét. Chełmno a Mazowiához csatlakozó Kujávia része, amely a Piast-kori Lengyelországnak hercegségekre való szétbomlásakor atyai örökségként a mazowszei hercegek birtokához tartozott. Konrád mazowiai herceg a pruszok ellen hercegsége területén a XIII. században letelepítette a német lovagrendet. A Konrád mazóviai herceg által 1228-ban a Német lovagrendnek adományozott hűbérbirtokból utóbb a lovagrend hatalmas állama fejlődött ki. A Német Lovagrend a magdeburgi városjog alapján 1233-ban városjogot adott a településnek. Minthogy Chełmno volt az első ilyen statútummal rendelkező hely, a magdeburgi jellegű városjogokat Lengyelországszerte mint chełmnoi városjogot emlegetik. A gyarapodó Chełmno tagja lett a Hanzaszövetségnek, s jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolított le Oroszországgal és Magyarországgal is. A XIII. század második felétől a XIV. század végéig tartott a város fénykora. A XIV. század közepén a Bolognai Universitas mintájára létrehozták a Chełmnoi Akadémiát. Bár a lengyel-német lovagrend közötti háborúkat lezáró toruńi béke értelmében Chełmno a Királyi Poroszországhoz került, 1479-ben már közvetlenül Lengyelországhoz tartozott, és a püspök kormányzása alatt álltak a chełmnoi földek. A lutheránus németek közül ekkor sokan elhagyták a várost, de helyükre katolikus skótok telepedtek. 1772-ben, lengyelország első felosztásakor Chełmno Poroszország része lett. 1776-ban porosz kadettiskolát létesítettek a városban. 1807-1815 között Chełmno a Napóleon alapította Varsói Nagyhercegséghez tartozott, utána azonban százöt évig, egészen 1920-ig ismét porosz uralom alá került. A második világháború után nagymértékben megújult, műemlékeit felújították. A városba a Grudziądzi-kapun keresztül lehet bejutni. A szép, káprázatos homlokzatú városkapu fülkéjében a XV. századi Pietà másolata látható. A korábban felvonóhíddal ellátott kapuhoz kis manierista kápolna csatlakozik, ebben van a Pietà eredetije. A 116x113 m nagyságú főtér (Rynek) közepét foglalja el az 1567-1572 és 1584-96 között, a korábbi XIII-XV. századi gótikus városháza helyén épített reneszánsz pártázatú, karcsú tornyos városháza. Egyike Észak-Lengyelország legértékesebb reneszánsz műemlékeinek. Ma a Chełmnoi Múzeum otthona. 8. ábra Grudziądzi-kapu Chełmnoban hat gótikus templom maradt meg. A főtérből kiinduló utca vezet el a XIII. században egy korábbi templom helyén épült Mária Mennybevitele-plébániatemplomhoz (Kościół Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny w Chełmnie). A körülötte levő egykori temető egészen a piactérig húzódott. A hatalmas támpillérekkel megtámasztott egytornyos (másik tornya befejezetlen), háromhajós csarnoktemplom szentélye 1280-1320 között épült. 9. ábra Mária Mennybevitele-plébániatemplom
A ferencrendi Szent Jakab-templom (Pofranciszkański kościół św. Jakuba i Mikołaja) 1290-1350 között épült. Alacsonyabb szentélyrészből és némileg magasbb hajóból áll, tornya karcsú felépítésű. A városfalhoz tapadó ma is női rendházként használt és részben a XVII- XVIII. századi kolostorépülettel egybeépített XIV. századi, hálóboltozatos, gótikus cisztercita Keresztelő Szent János és János evangélista (Kościół św św Janów) templom. Később bencés apácák használták, ma az irgalmas nővérek (Sióstr Miłosierdzia) katolikus kórháza (Zespół klasztorny Sióstr Miłosierdzia w Chełmnie). Díszes reneszánsz főkapuja 1619-ben készült el. A szentély bal kápolnájában Chełmno környékének legrégibb síremléke: Arnold Lieschorem 1275-ből való sírköve érdemel figyelmet. A templom alsó emelete kéthajós, a felső egy hajóval építették, melyet a Német lovagrend kórusának tartottak fenn. A Szent Péter és Pál nevét viselő dominikánus templom (Podominikański kościół św. ap. Piotra i Pawła) háromhajós, egyenes szentélyzáródású bazilika stílusú tempolom a XIII. század közepétől a XIV. század végéig épült. A Szentlélek-templom (Kościół pw. Świętego Ducha) 1280-1290 között épült. A város széles sétálóutcával rendelkezik. A védőfalak között húzódó virágosított városi parkban érdemes lesétálni a Visztula közelébe, ahonnan szép kilátás nyílik a folyóra.