AZ ÁLLAMI, A CIVIL ÉS AZ ÜZLETI SZFÉRA RÉSZESEDÉSE AZ EGYETEMI-FOISKOLAI SPORTBAN AZ 1990-ES ÉVEKBEN Hédi Csaba Ph.D. értekezés Semmelweis Egyetem Doktori Iskola Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar Nevelés- és Sporttudományi Doktori Iskola Témavezeto: Földesiné dr. Szabó Gyöngyi, kandidátus egyetemi tanár Budapest, 2004.
TARTALOM Táblázatok jegyzéke...2 Mellékletek jegyzéke...3 1. A témaválasztás indoklása...6 2. Célkituzések...9 2.1 A kutatás módszerei...10 2.2 A kutatás célja...11 2.3 Hipotézisek...12 3. Szakirodalmi áttekintés...13 3.1 A sport, mint társadalmi alrendszer...13 3.2 Az állami, a civil és az üzleti szféra a sportban...14 3.3 A magyar sport átalakulása a rendszerváltás után...16 3.4 Az egyetemi sport a rendszerváltás után...18 3.5 Üzleti szféra a sportban...20 4. Elméleti keretek...22 4.1 A modern állam elmélete, fobb irányzatai...22 4.2 A civil szektor jellemzoi...23 4.2.1 Az állam és a civil társadalom viszonyának alakulása Magyarországon33 4.3 Az üzleti szféra elméleti megközelítése...37 4.3.1 Átmenet a piacgazdaságba...38 4.4 A skandináv társadalom szerkezeti modellje...41 5. A modern sport térhódítása és szervezodése Európában és az európai felsooktatásban...45 5.1 A nemzetközi egyetemi sportmozgalom kialakulása és fejlodése...46 5.2 A magyar foiskolai sport szervezodése és fejlodése...50 5.3 Kormányzati és nem kormányzati részvétel a sportban az EU tagországaiban...54 5.4 Az egyetemi és foiskolai sport pozíciója az eltéro sportmodellekben (Egyesült Királyság, Franciaország, Svédország, Lengyelország, Szlovénia)...59 5.5 A Magyar Egyetemi - Foiskolai Sportszövetség nemzetközi tevékenysége...77 6. Civil szervezodés, demokratizálódás és a közszféra részvétele a magyar egyetemi és foiskolai sportban az 1990-es években...82 6.1 Eredmények...82 6.1.1 A felsooktatás sportjának társadalmasodása...82 6.1.2 A sport struktúrája és muködése a felsooktatási intézményekben...93 7. Összegzés...109 7.1 Következtetések...109 7.2 Javaslatok...110 Jegyzetek...113 Irodalom...120 Összefoglalás...153 1
Táblázatok jegyzéke 1. sz. táblázat Egyesületi formák...26 2. sz. táblázat A skandináv társadalom szerkezeti modellje...41 3. sz. táblázat Kormányzati, illetve nem-kormányzati befolyás aránya a sportirányításban...56 4. sz. táblázat Magyar részvétel és helyezések a Nyári Universiadékon (1993-2003)...77 5. sz. táblázat Magyar részvétel a Foiskolai Világbajnokságokon (FVB) és a magyarországi rendezések (1990-2003)...78 6. sz. táblázat FVB-ken elért magyar I-III. helyezések (1990-2003)...79 7. sz. táblázat Milyen a testnevelo tanárok presztízse?...94 8. sz. táblázat Mik a félév elfogadásának feltételei?...96 9. sz. táblázat Mennyi a testnevelésbol kötelezo félévek száma?...97 10. sz. táblázat A diákok motorikus szintje a testnevelok véleménye alapján...98 11. sz. táblázat A Mennyire népszeru a testnevelés foglalkozás hallgatók körében, a nemek szerint?...99 12. sz. táblázat Az egyesület finanszírozási forrásai...104 13. sz. táblázat Egyesületek támogatása az üzleti szférából...105 2
Mellékletek jegyzéke 1. sz. melléklet Dán sportmodell...129 2. sz. melléklet Részvétel a Nyári Universiadékon...130 3. sz. melléklet Részvétel a Téli Universiadékon...131 4. sz. melléklet Részvétel a Foiskolai Világbajnokságokon...132 5. sz. melléklet Brit sportmodell...133 6. sz. melléklet Lengyel sportmodell...134 7. sz. melléklet Szlovén sportmodell...135 8. sz. melléklet Szándéknyilatkozat...136 9. sz. melléklet Bírósági végzés...137 10. sz. melléklet Kérdoívek...138 3
Ezúton szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni Földesiné Szabó Gyöngyi professzor asszonynak azért a támogatásért és ösztönzésért, mellyel több, mint tíz esztendeje segíti elorehaladásomat a tudomány ösvényén. Köszönöm a hitet, amivel oly sokszor adott erot önbecsülésem megorzésében. Köszönettel tartozom Frenkl Róbert professzor úrnak, az Egyetemi-Foiskolai Sportszövetség elnökének, hogy lehetoséget biztosított vélem közös szerelmünk az egyetemi sport tudományos vizsgálatához. Köszönöm mindazoknak, akik kérve-kéretlenül nem unták meg e hosszú évek alatt segíto jobbjuk nyújtását, munkatársaimnak, a TF érintett dolgozóinak, tanáraimnak, kollégáknak, barátaimnak. Értekezésemet családomnak, gyermekeimnek ajánlom akiktol oly sok idot voltam kénytelen elrabolni a példamutatás reményével. Bízom benne, hogy fáradozásom nem volt hiábavaló, és szerény 4
eredményeim e témában további kutatásokra is ösztönzoleg hatnak. 5
1. A témaválasztás indoklása A sport XIX. század végi kialakulását a civil társadalom termékének tekinthetjük. A döntoen egy-egy sportágat zászlajukra tuzo klubokat, egyesüléseket a civil szektor szereploi hozták létre és muködtették. A sport intézményrendszerének kialakulását követoen néhány évtizeddel késobb kapcsolódott be és vállalt szerepet az állam a sport szervezésében és irányításában, igaz, kultúrától függoen eltéro módon és mértékben. A sport gazdasági jelentoségének növekedése magával hozta az üzleti szféra fokozatos bekapcsolódását. Magyarországon a II. világháborúig, leszámítva néhány beavatkozást, a sport szektorait a civil társadalom muködtette. Radikális változást a II. világháborút követo idoszak hozott, miután a kelet-európai országokban közöttük hazánkban is úgynevezett népi demokratikus, majd szocialista társadalmi-politikai rendszerek alakultak és a kétpólusú világrend kialakulásával a sportot politikai reprezentációs funkcióját felerosítve mindkét oldalon más-más céllal, intenzitással és módon használták fel. A szocialista országok, követve a szovjet mintát, a sportot is államosították. Az évtizedek alatt fokozatosan kiépült és ha nehézségek árán is, de muködo civil társadalmat rövid ido alatt ellehetetlenítették, megszuntették. A sport bázisait jelento klubokat átszervezték, központosították. Ezzel szemben a nyugati világban az üzlet bekapcsolódása, annak fejlodése erosen befolyásolta a sportéletet. Az állam szerepvállalásának mértékét hol liberálisabban, hol konzervatívabban mint pl. Franciaország de tetten érhetjük a gazdaságilag rohamléptekkel fejlodo nyugateurópai országok sport életében. A magyar sport fejlodését 1945. utáni tendenciájában az állami irányítás és az ezzel együtt járó ellenorzés határozta meg. Érvényes volt ez az egyetemi sportra is, mely a század elején világméretekben is úttöro módon, alulról jövo kezdeményezéssel szervezodött, és amelyet fokozatosan, majd 1953-tól teljesen perifériára szorítottak. Ez igaz még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy 1954-ben a háború elotti nemzetközi 6
sikerekre alapozva, ha a nevében is, de ismét foiskolai VB került megrendezésre Budapesten. 1 Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a rendszer néhány gesztus értéku döntésén kívül 2 a következo évek lényegi változást nem hoztak a foiskolai, egyetemi sportban (sem). Az egyetem a sportolni vágyó hallgatókat, oktatókat is beleértve, veszélyes közegnek számított a párt és állami vezetok szemében, kezdeményezéseiket, mint potenciális másként-gondolkodókét ellenorizték, és kézi vezérléssel szelektálták. A Kelet-Európában 1989-ben, 1990-ben lezajlott rendszerváltozásokkal véget ért a politikailag kétpólusúvá vált világ. Megszunt az egypártrendszer, illetve a kommunista pártok hegemóniája. A rendszerváltozás új fejezetet nyitott Magyarország életében is, mely mind politikai, mind társadalmi, mind gazdasági szempontból gyökeres változást eredményezett. Ezzel egyidoben véget ért a modern sport több mint négy évtizeden át tartó története is, fokozatosan összeomlott a szocialista sportmodell, melybol az egyetemi sport sem maradt ki. Bár 1987-ben igaz már az erodálódó rendszer látens termékeként egy viszonylag önálló diáksport szervezodés jött létre Magyar Diáksport Szövetség néven, de kezdetben az is csak formálisan, értékeit alulkezelve tudta szervezni és képviselni az egyetemi sport ügyét. A rendszerváltás lehetové tette azt, hogy a foiskolai-egyetemi sport intézményrendszere az államtól függetlenné, újra autonómmá váljék. Ennek megvalósulása azonban ellentmondásosan történt. Mint az egész magyar sport átalakulását, úgy az egyetemi sportét is megnehezítették a jogi, gazdasági problémák. Az alapkérdés az volt, miként az egész magyar sportban, hogy a korábban államosított egyetemi sportban hogyan lehet visszaállítani a demokratikus viszonyokat, jelesül, hogy a civil társadalom meghatározó szerepet játszhasson a szervezetek életében. E problémakört több kutatás is érintette, de részletes sokoldalú feltárás nem történt e tárgykörben. A helyzet tisztázását, a célkituzések megfogalmazását megnehezítette, hogy a szocialista sportmodell regnálásának idoszakában a nemzetközi sportban, így a nemzetközi egyetemi sportban is érdemi változások következtek be, már nem 7
kizárólagos a civil társadalom szerepe és részvétele, különbözo módon és mértékben jelen van az állam és az üzleti szféra is. Mindezek ismeretében nemcsak indokoltnak, hanem feltétlen szükségesnek mutatkozott annak megvizsgálása, hogyan alakult át a magyar egyetemi és foiskolai sport az 1989-1990-es rendszerváltozás után, különös tekintettel a civil sportélet újjászervezodésére. 8
2. Célkituzések Értekezésünk célja annak feltárása, hogyan történt a rendszerváltás a foiskolai, egyetemi sport intézményrendszerében, miként alakult annak szerkezete, muködése a rendszerváltozás utáni évtizedben, különös tekintettel az állam és az üzleti és a civil szektor részesedésére az egyetemi foiskolai sportban. Ezek érdekében témánk alapos feltárásához szükségesnek véltük a szakirodalomban történo mélyebb tájékozódást, az elméleti keretek bemutatását, melyek értekezésünk szempontjából releváns értelmezést nyújthatnak a modern társadalom három szegmensének fejlodési útjáról. Így be kívánjuk mutatni a modern állam elméleti irányzatait, a civil társadalom jellemzoit, majd viszonyát az államhoz Magyarországon. Célunk, hogy betekintést nyújtsunk a piaci átmenet és az üzleti szféra kialakulásának kezdeti szakaszába a magyar sportban történo részesedése tekintetében. A modern sport szervezetrendszerének kialakulásával folyamatában változott a sport társadalmi megítélése és szerepe. A néhány európai sportmodell bemutatásával célunk a kormányzati, a köztes és a civil szervezetek és e modelleken keresztül a finanszírozásuk eltéro formáinak prezentálása. A rendszerváltást megelozo évtizedek nem bovelkednek a magyar egyetemi sport történetiségét, fejlodését elemzo és bemutató tudományos értéku munkákban. A magyarországi sport és egyetemi sport fejlodésének áttekintése keretet biztosíthat az egyetemi sport társadalmasodásához vezeto út megértéséhez, a rendszerváltást követo évtized már demokratikus viszonyok között zajló megismeréséhez, feltérképezéséhez. Kutatásunkat két irányban végeztük. Egyfelol dokumentumok elemzésének segítségével vizsgáltuk az egyetemi és foiskolai sport társadalmasodásának folyamatát az 1989. évi rendszerváltás után. Másfelol survey-típusú kutatással próbáltuk feltérképezni a köz-, a magán és a civil szféra részesedését az egyetemi és foiskolai sportban. 9
2.1 A kutatás módszerei Értekezésünk dokumentumelemzésre, kutatásunk empirikus vizsgálatra épül. Dokumentumokhoz tartozónak véljük a rendszerváltozás elott és után közvetlenül megjelent jogforrásokat, értesítoket, kiadványokat. E témához kapcsolódó forrásanyagok csoportját bovítik mind a Magyar Diáksport, mind a Magyar Egyetemi Foiskolai Sportszövetség több mint tíz évre visszavezetheto dokumentumai, beszámolók, emlékeztetok, jelentések, kimutatások, az egyetemi foiskolai sportot reprezentáló kiadványok, felmérések, tudományos munkák. Tanulmányozni kívánjuk a témakörben megjelent hazai és nemzetközi publikációkat, irodalmi és szociográfiai muveket, kiadványokat. Fel kívánjuk használni a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség statisztikáit, hivatalos dokumentumait, tudományos konferenciáinak publikált anyagait. Valamennyi dokumentum áttekintésénél az állam, az üzleti és a civil hozzájárulás mértéke és módja jelentette vizsgálódásunk vezérfonalát. A dokumentumok részletes listáját az irodalomjegyzék tartalmazza. Empirikus kutatásunk tárgya a felsooktatásban a 90-es évek végén lezajlott változások bemutatását célozza. Az elmúlt évtizedben több kérdoíves felmérés is vizsgálta a felsooktatási intézmények sportéletét, szervezeti, infrastrukturális, személyi ellátottságát, illetve intézményen belüli státusát, hallgatói fittségi vizsgálatát. Jelen vizsgálatunk adatait 2004-ben vettük fel. Vizsgálatunk kiterjed valamennyi magyar állami, magán és egyházi felsooktatási intézményre. Az elmúlt idoszakban készült vizsgálatok összehasonlításán túl elso ízben kívánjuk mérni a Magyar Egyetemi - Foiskolai Sportszövetség tevékenységének több szegmensben történo megítélését, ezen belül is programja és annak végrehajtása, érdekérvényesíto képessége alapján. A módszer részletes ismertetésére az értekezés 6.1.2 fejezetében kerül sor. A téma kutatásának és elemzésének idoszaka mind a feldolgozatlanság, mind a történetiség tekintetében tartalmaz feltáratlan fehér foltokat. E tényszeruség mind 10
magasabb fokának megismerése céljából vizsgálati módszereinket néhány mélyinterjúval kívánjuk kiegészíteni. 2.2 A kutatás célja Kutatásunk célja, hogy az 1989-90-es rendszerváltást követo évtizedben feltárjuk törvények és határozatok hatását az egyetemi-foiskolai sport szervezodésére, struktúrájának kialakulására; a civil társadalom kiépülésének folyamatát az egyetemi-foiskolai sportban; az egyetemi-foiskolai sport finanszírozásának módját és mértékét; a MEFS érdekérvényesíto és érdekképviseleti munkáját; az üzleti szektor részvételét a foiskolai, egyetemi sportban. Kutatásunkban választ keresünk arra, hogy a társadalomban lezajló demokratizálódási folyamatok hogyan hatottak a hazai egyetemi és foiskolai sport intézményrendszerének szervezodésére? hogyan hatott a felsooktatási intézmények sportéletének szervezeti és tartalmi átalakulása a hazai egyetemi és foiskolai sport intézményeinek muködésére? milyen a döntéshozatali mechanizmus az egyetemi-foiskolai sport különbözo szintjein? milyen mértéku a hallgatók részvétele az intézmények sportot érinto döntéshozatalaiban? befolyásolta-e a MEFS megalakulása az egyetemi sport általános megítélését a felsooktatási intézményekben? hogyan és milyen mértékben befolyásolták a MEFS programjai a felsooktatási intézmények sportéletét? 11
milyen mértékben hatott a MEFS nemzetközi tevékenysége a hazai egyetemi és foiskolai sport fejlodésére? 2.3 Hipotézisek Feltételezzük, hogy a felsooktatási intézmények testnevelés és sportéletére az 1989 óta életbe lépo a területet érinto törvények, határozatok ellentmondásos hatást gyakoroltak. Egyfelol megteremtették az egyetemi-foiskolai sport társadalmasodásának törvényi kereteit. Másfelol bizonytalanná tették a terület muködoképességét, különösen lokálisan és regionálisan. A negatívan ható folyamatot felerosítette a sport intézményi hátterének szabályozatlansága, az intézményi belso szabályozatlansága, mely feltételezésünk szerint a testnevelés és sport személyi és tárgyi feltételeinek fokozatos romlását is eredményezték. A fellelheto dokumentumok és személyes tapasztalatunk alapján feltételezzük, hogy a MEFS demokratikus felépítésu szervezetében a kívánatos és lehetséges mértékben nem történt meg a civil szférára jellemzo szemléletváltás, gondolkodás és cselekvési mód. Feltételezzük, hogy ez is nehezíthette az érdekérvényesítési folyamatok intézményen belüli megvalósíthatóságát. Feltételezzük, hogy a piaci szektor tervezettnél lassúbb ütemben és mértékben vállalt részvételt a magyar egyetemi-foiskolai sportban. 12
3. Szakirodalmi áttekintés 3.1 A sport, mint társadalmi alrendszer Annak érdekében, hogy a 90-es évek egyetemi sportjának fejlodését elemezni tudjuk, nem csupán a szorosan ide vonatkozó irodalmat tekintettük át, hanem tanulmányoztuk azokat a munkákat is, amelyek történetiségükben közelítik meg a sport, ezen belül az egyetemi, a civil, az állami, üzleti szféra kapcsolatát. Tájékozódásunkat a modern sportnak, mint egy új társadalmi jelenségnek társadalmi alrendszerré fejlodésével kezdtük, hiszen a sport alig kerül a társadalom differenciálódási elméletének látókörébe. Luhmann (1984) szerint a sport, mint institucionalizált cselekvés, önálló jelentéssel bíró speciális területet képvisel. Így a sport különbözo nemzeti kontextusokban történo differenciálódása sokkal inkább eltéro módon ment végbe, mint más társadalmi alrendszereké. Uve Schinmank (1984) szerint a társadalmi differenciálódás rendszerteoretikus elemzéseinek perspektívájából a modern társadalom alrendszerei speciális funkciók által határozzák meg a társadalom reprodukálódását. Cselekvési orientálódások alapján bizonyos szerepek határozódnak meg, amelyek a modern sportot differenciálódott társadalmi alrendszerként határozzák meg. Uve Schinmank ez alatt mindenekelott három szerepet ért, a sportolóét, az edzoét és a sportfunkcionáriusét, amely a modern sport formális szervezetének következménye. Formális szervezeteken mindenekelott a sportegyesületet értjük. Néhány országban jó példa erre az Egyesült Államok a legtöbb sportágban nem létezik a sportügylet ilyesfajta intézményesítésére szakosodott formális szervezet, ugyanis itt a nevelési rendszer szervezetei iskolák illetve egyetemek a sport szervezeti intézményei. A sportegyesületek illetve az egyesülettel egyenértéku sportszervezetek sportszövetségbe ágyazódnak. 13
3.2 Az állami, a civil és az üzleti szféra a sportban A rendszerváltás elotti évtizedek nem bovelkedtek a hazai sportot átfogóan tudományos alapossággal elemzo írásokban. A megjelent muvek sport- sportágtörténeti, életrajzi, illetve a szociográfia kategóriájába sorolhatók (Végh Antal, Moldova György). Az állampárt sportpolitikáját leginkább kritika alá vonó írásai hol elméleti, tudományos, hol morális oldalról megközelítve Frenkl Róbertnek jelentek meg. 3 Az 1963-71 évi idoszakról írja.a társadalmi sportszervezet idejében az egyesületek, mint az úgynevezett sport tömegszervezet alapszervén muködtek a társadalmi szervezetekben szokásos területi irányító rendszerrel. A rendszer elonye önállósága volt, ebben érvényesülhettek legjobban a sport sajátosságai, de súlyosabban estek latba a hátrányok, melyek abból adódtak, hogy jelen idoszakban a sport különbözo területeinek kívánatos fejlesztése nem nélkülözheti az állam hatékony segítségét. (A társadalmi szervezet kívül esett az államigazgatáson.) (Frenkl Róbert, 1983. p. 188) A 60-as évek végére az iskolai sport fejlesztése már elodázhatatlanná vált. Többek között ez is indokolta az állami irányításra történo áttérést a 70-es évek elején. A Magyar Testnevelési Sportszövetség (MTS) megalakulása elvileg az egyéb sportirányító szervek (honvédségi, szakszervezeti stb.) megszunését kellett volna jelentse, de csak az Országos Ifjúsági Sportbizottság (OISB) szunt meg. Kétségtelen, hogy az MTS megalakulása pillanatától fogva eltekintve az állam említett hiányától egy alapveto ellentmondással küszködött, fogalmazta Frenkl Róbert. Eloször a hazai sport történetében társadalmi szerv irányította a hazai sportéletet; azaz nemcsak maga a sport, amely mindig társadalmi szervezetbol egyesületek, szövetségek épül fel, hanem az irányítás rendszere is társadalmi alapon szervezodött, alulról felfelé, küldöttgyulési választási rendszer szerint. (Frenkl Róbert, 1983. p. 188) Ugyanakkor talán soha ennyire központosított irányítás nem jellemezte a magyar sportéletet, mint a hatvanas években. (Frenkl, 1983. p. 189) Frenkl Róbert szerint rövid távon a centralizáció minél hozzáértobb emberek állnak a kormányrúdnál, és minél inkább van mit centralizálni feltétlenül hozhat eredményeket, de ezek késobb nagyon visszaütnek. 14
A centralizáció diktatórikus voluntarista formája elfojtotta a szakmai fejlodést. Nem azt kérte a szakemberektol, hogy találják meg a korszeru felkészítés módszereit, kutassák az elméleti alapokat stb., hanem megmondta, mi a korszeru, és ezt kellett a szakembereknek bizonyítani.(frenkl, 1986 p.193) Valószínu más vezetési stílussal az önálló társadalmi szervezet érhetett volna el eredményeket, de véleményünk szerint a demokratizmus alapjai annak mind jogi, mind szakmai illetve morális elemei még hiányoztak. A hetvenes évek sportja több szempontból is szolgált maradandó tanulsággal. Bevezette és Frenkl szerint koncepció rangjára emelte az úgynevezett bázisszervi szisztémát, megvalósította az eddigi legbürokratikusabb, stílusában is a sporttól idegen irányítási rendszert. A kiemelt bázisszervi támogatásnak az volt a buktatója, hogy állami pénzzel akarta ösztönözni a bázist jelesül a támogató céget, vállalatot s azt az egyesület központi elképzelés szerint használja fel. Ebbe az elképzelésbe illeszkedett a kiemelt egyesületek rendszere, hiszen ezek muködtek eleve gazdaságilag eros bázison. Oda ment (kellett mennie) a pénz, ahol egyébként is volt. Az elképzelést ha mondhatjuk eloször 1986- ban ingatta meg az a tény, mikor egy nyugat-magyarországi jól prosperáló vállalat a támogatott egyesület kért szakosztályát kívánta a továbbiakban támogatni. (Frenkl, 1986 p.196) A bázisszervi koncepció téves voltát azzal is magyarázhatjuk,.hogy a gazdasági szempontokat szakmaiak, erkölcsiek elé helyezte, utat nyitott az anyagiasságnak és ezen keresztül a középszeruségnek... (Frenkl, 1986 p.197) A sportban késobb szukebb spektrumban kezdodtek meg a reformtörekvések, mint a társadalom más alrendszereiben. Amikor a nyolcvanas évek közepén az erosen fellazult diktatúrában más szférákban felgyorsultak a társadalmi mozgások, a sportban nem voltak alulról építkezo kezdeményezések. (Földesiné 1996) A sportban és a sport körül tevékenykedok passzivitása nehezen magyarázható, különösen igaz ez a sportban dolgozó értelmiségiekre és a fiatalokra, írja ugyancsak Földesiné a Hol vannak az ifjú törökök a magyar sportból (1990) c. cikkében. A 15
gond mögött nem politikai meggyozodés, hanem inkább érdektelenség húzódott meg. Empirikus felmérések hiányában is valószínunek tunik, hogy a konzervativizmus egyfajta beszukült, csak a szakmára, a sportteljesítményre orientáló attitud, a társadalmi kérdések iránti problémaérzékenység hiánya is szerepet játszott. (Földesiné, 1996. p. 23) Mint ahogyan az is, hogy az értelmiség, sajnálatos módon, a nyolcvanas években (is) lebecsülte a sportot. Az ismételt változáshoz a lökést Frenkl (1986) szerint az 1986-os labdarúgó VB-n leszerepelt magyar csapat kudarca, a korábbi részsikerek túlértékelése, a valós problémák elodázása, a labdarúgó-centrikusság és a kontroll-szisztéma hiánya adták. Frenkl Róbert szerint ez a közös a labdarúgás különbözo korszakainak a kudarcaiban és az eltékozolt évtized sportpolitikájában. Az Elnöki Tanács törvényereju rendeletének eredménye egy tudományosan megalapozatlan, államigazgatási megfontolásokra alapozó átszervezés, mely megszüntette a sport fohatóság több évtizedes különállását és összevonták az amúgy is megoldatlan problémákkal terhes ifjúsági területtel. 4 Kontroll nélkül egy terület sem fejlodhet dinamikusan, a sport talán mint sajátos teljesítményterület különösen nem. Az ember egyidejuleg társadalmi és biológiai lény. Az az óhaj, hogy a társadalmi ember mégpedig pozitív értelemben domináljon a biológiai ember ösztönei, indulatai, érzelmei fölött eddigi tudásunk szerint -, reménytelen absztrakt kívánság. Önkontroll, még inkább önkritika nincsen kényszeríto ereju társadalmi kontroll és kritika nélkül. (Frenkl 1986) 3.3 A magyar sport átalakulása a rendszerváltás után A Kelet-Közép-Európában végbement úgynevezett bársonyos forradalmak (1989-1990) felszámolták a totális rendszereket és a térségben egy politikai gazdasági - kulturális paradigmaváltás indult útjára. Ez a meroben új szituáció kihatással volt a társadalmi szférák teljes rendszerére, így természetesen a testkultúrára (sportra, testnevelésre, testedzésre) is, mint alrendszerre, írja Takács Ferenc 1996-ban. A rendszerváltozás utáni elso évek komoly megrázkódtatást okoztak a csodára várók körében. A társadalomnak napi realitásként kellett átélnie azt a tényt, hogy a 16
posztszocialista társadalmak politikája és intézményei, illetve a piacorientált új gazdasági mechanizmus nemhogy nem ad stabil jólétet de már-már alig elviselheto terheket ró a szocializmusból alig kikászálódott polgárokra. (Földesiné, 1996. p. 53) A tény az, hogy a jóléti társadalmak modellje nem alkalmazható a posztszocialista országok minden szegmensben szétzilált rendszerére. Az államszocializmus újraelosztásos szisztémája bármennyire is igazságtalan volt, de megteremtette a látszólagos foglalkoztatottságot, a nyugdíj és az egészségügyi ellátás mellett a testkultúra finanszírozásának az alapjait is. Takács Ferenc szerint s ezzel egybehangzó a társadalomkutatók véleménye is a közép-kelet európai országoknak elölrol kellett kezdeni a piacgazdaságot. Ez összességében túl sok terhet rakott az államháztartásra és természetesen állampolgárokra is. Törvényszeru ezek után, hogy a takarékosság elsosorban a szociálpolitikai szolgáltatásokra terjed ki, így az egészségügyre, oktatásra, kultúrára, testkultúrára, és a sportra is, mely visszafordíthatatlanul károkat okoz. Az ebbol fakadó testkultúrára fordítható pénzalapok elvonása. az emberek egészséges fejlodését, testi-lelki harmóniáját veszélyezteti, így végso soron a társadalom életét béníthatja meg. (Földesiné, 1996. p. 54) Mielott a magyar sportban bekövetkezett változásokról konkrétan is szólnánk, hivatkoznunk kell Földesiné Szabó Gyöngyire, aki neves társadalomkutatókkal egyetértve írja, hogy a társadalmi változások vizsgálata még manapság is a szociológia leggyengébb területe és arra nincs átfogó elmélete. (Földesiné, 1996. p. 20) A sport, mint társadalmi alrendszer átalakulása a posztkommunista társadalmakban a rendszerváltozás hatására, meglehetosen kevés érdeklodést váltott ki a társadalomkutatók, jelesül a sportkutatók körében. Földesiné Szabó Gyöngyi szerint két mélyreható elemzést érdemes kiemelni, mely a sport és társadalom 1989-90 közötti összefüggéseit, valamint a két különbözo sportmodell illeszkedésébol adódó feszültségeket taglalja. Itt Riordan I Plajengto (New Rules: Soviet Sport and Perestroika) és a németországi Heinemann K. (Two different models of sport for all in a new Germany: Contradictions and synergy) 1990-ben megjelent írásaira utal. 17
A politikai változáson átment volt szocialista országok többségében a téma kutatását hátráltatta, hogy a sportszociológiát felkészületlenül érte a demokrácia beköszöntése és a változásban rejlo kutatás szabadsága. (Földesiné, 1996. p. 20) Más és jóval szerencsésebb volt a helyzet Lengyelországban és Magyarországon, ahol a 80-as évektol aposztrofálható puhuló diktatúra, más megfogalmazásban a létezo szocializmus rendszere megengedte, hogy akár ellenzéki beállítottságú szociológusok is meglehetos alapossággal kutassák a folyamatban lévo változásokat. (Sulek, 1992) Földesiné Szabó Gyöngyi szerint voltak próbálkozások a sportegyesületek, a szabadidosport (Laki, 1991), a sportszakigazgatás és önkormányzati sportirányítás problémáinak feltárására (Kis, 1991), a sporttal kapcsolatos értékek elemzésére (Takács, 1991), az egyetemi-foiskolai sport gondjainak összegzésére (Frenkl, 1991, 1992, Németh, 1992). Átfogó képet a változások természetérol azonban csak Földesiné (Földesiné, 1993, 1996) és Krawczyk (Krawczyk, 1992, 1995) tanulmánya adott. 3.4 Az egyetemi sport a rendszerváltás után A magyar egyetemi és foiskolai sport helyzete a rendszerváltozás elotti évtizedekben ellentmondásos volt. Egyfelol miután az intézmények autonómiáját erosen korlátozták, - a hallgatók sporttevékenységüket sem kezdeményezhették és nevezhettek szabadon, versenysportjuk a politikai diktatúra enyhülésének függvényében ugyan egyre csökkeno mértékben és rugalmasabb formában, de csaknem négy évtizeden át központi irányítás és ellenorzés alatt állt, társadalmi jelentoségét tudatosan kisebbítették. Másfelol ugyanebben az idoszakban éppen a központi rendelkezések hatására kiszélesedett és megerosödött az egyetemisták és foiskolások testedzésének intézményrendszere. Szinte minden hazai foiskolán és egyetemen muködött testnevelési szervezeti egység (tanszék, csoport) és a testnevelés, legalább alsóbb évfolyamokon, kötelezo tantárggyá vált. 5 (Földesiné, 1996) Az egyetemi és foiskolai sport státusának részletesebb irodalmi áttekintését célszeru azzal kezdenünk, hogy a 70-es és 80-as évek 1011/197. és 2012/1985. számú Minisztertanácsi rendelete és a Muvelodési Minisztérium 2031/1971. határozata 18
szabályozták a kötelezo testnevelést a hallgatók számára az elso két évfolyamon. A felsobb évfolyamra járók rendszeres óralátogatását is ösztönözték, egyes intézményekben az 5. évfolyamig szervezték. 6 Márkus László 1986-os adatai szerint országos átlagban a hallgatók 56,7 %-a látogatta a testnevelési órákat. Az 1973-tól 93-ig egyetemi, foiskolai hallgatók körében folytatott szabadido-, életmód-, attitud és értékvizsgálatok több-kevesebb részletességgel kitértek egyes felsofokú oktatási intézmények testnevelésére, sportjára is, melyek eredményei tizennégy szerzo közel húsz publikációjában jelentek meg. (Földesiné, 1996. p. 14) Tudományos kutatásokon alapuló, a felsooktatás testnevelésérol és sportjáról képet adó dolgozat sajnos nem került publikálásra. Kivételt jelentenek talán Frenkl Róbert az egyetemi és foiskolai sport szervezetrendszerének átalakulásával kapcsolatos írásai (Frenkl, 1991 b, 1992, 1993) és Földesiné felsooktatást is érinto vizsgálatai. Az 1993-ban végzett MEFS vizsgálat az intézmények testnevelés státusának 80-as évekbeli állapotáról jó minosítést adott. Köszönheto volt ez az 1011/1974. Minisztertanácsi határozatnak, illetve az MM 2031/1979. és a 2012/1985. sz. határozatoknak, mely az elso két évfolyamon heti 2 órában kötelezové tette, míg a felso évfolyamokban hatékonyan ösztönözte a kötelezo jelleg bevezetését. Így a nyolcvanas évek végén az intézmények 32,4 %-ban volt a képzés teljes idoszakában, míg 24,3 %- ban magasabb évfolyamokra is kiterjedo kötelezo testnevelés foglalkozás. Ha optimálisnak nem, de a jövo szempontjából eloremutató helyzetben akkor következett be mélyreható változás, mikor a kilencvenes évek elején a foiskolák és egyetemek éltek az önállóság adta jogukkal, és hol strukturális, hol tartalmi, hol helyenként értelmezhetetlen hallgatói nyomásra szüntették meg a kötelezo testnevelés foglalkozásokat. Az indokok között szerepelt a nemzetközi példákra való hivatkozás, miszerint a tolünk nyugatra fekvo fejlett európai, de foleg angolszász intézményi oktatási struktúrákban a testnevelés jogállása igen változó. 19