A DOLOMITLEN (LINUM DOLOMITICUM) MONITOROZÁSA

Természetvédelem és kutatás a Szénás-hegycsoporton, pp. 61 77. A DOLOMITLEN (LINUM DOLOMITICUM) MONITOROZÁSA DOBOLYI KONSTANTIN Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár 1476 Budapest, Pf. 222; E-mail: dobolyi@bot.nhmus.hu A fokozottan védett, bennszülött reliktumfaj, a dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 2001 óta folyik. Elkészült a faj teljes areatérképe 1:200-as méretarányban. Populációdinamikai vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a faj erőteljes szaporodási képességgel rendelkezik, kimutattuk dormáns egyedek létét és jelentős arányát a populációban, meghatároztuk az egyetlen élő populáció egyedszámát, éves maghozamát és a termékenyülési rátát. A monitorozás eddigi eredményei alapján a dolomitlen fennmaradása az élőhely védelmével hosszú távon biztosítható. Kulcsszavak: Linum dolomiticum, monitorozás, areatérképezés, populációdinamika, egyedszám, populációméret, maghozam, BEVEZETÉS A dolomitlent (dolomitlakó len, pilisi len, pilisszentiváni len) Magyarország legbecsesebb természeti értékei között tartjuk számon. Amint az közismert, e faj areája rendkívül szűk: egyetlen ma élő populációja Pilisszentiván határában az Iváni-hegy, a Kis-Szénás és néhány kisebb hegy dolomitsziklagyepeiben él. A fajt Borbás Vince fedezte fel és írta le Linum dolomiticum néven 1897-ben (BORBÁS 1897). Pontos diagnózisát és a hozzá közel álló fajoktól való elkülönítését Jávorka Sándor adja meg (JÁVORKA 1910). Morfológiai változatossága csekély: mindössze két, a virágszirmok alakjában és méretében kis mértékben eltérő alakja: a f. dolomiticum és f. parviflorum ismeretes (WAGNER 1916). A dolomitlenhez morfológiailag legközelebb álló faj a Görögországban és Dalmáciában honos Linum elegans. A két taxon viszonyáról, illetve a Linum dolomiticum faji önállóságáról megoszlik a szerzők véleménye. Borbás leírása után néhány évvel Simonkai Lajos úgy vélekedik, hogy a két faj azonos (SIMONKAI 1903). Degen Árpád ezt cáfolja: nem oszthatom a szerző nézetét, különösen a L. dolomiticum Borb. a L. elegans-tól rövid, a toknál rövidebb, vagy avval egyenlő hosszúságú, de korántsem kétszer akkora csészesallangjai miatt biztosan megkülönböztethető. (DEGEN 1903). Jávorka Sándor a Linum flavum alakköréről írt feldolgozásában szintén a dolomitlen faji önállósága mellett foglalt állást (JÁVORKA 1910). A nemzetközi szakirodalom azonban kétségbe vonja faji státuszát, a Flora

62 Dobolyi Konstantin Europaea szerint például a L. elegans perhaps conspecific with L. dolomiticum (TUTIN és mtsai 1968). Mint ismeretes, a dolomitlen bennszülött taxon, elterjedési területe rendkívül szűk, a Pilisszentiván környéki dolomitdombokra korlátozódik. A vele rokon fajoktól, a Linum flavum csoport tagjaitól (kivéve magát a L. flavum-ot) nagy földrajzi távolság választja el. A földrajzi elkülönülés idejét illetően hasonlóan a taxonómiai státuszhoz a kutatók részint eltérően vélekednek. Zólyomi Bálint (tercier-)interglaciális maradvány -nak tartja (ZÓLYOMI 1958), Soó Rezső és Borhidi Attila jégkorszak előtti melegkori maradványként (preglaciális reliktumként) említik (BORHIDI 1998, SOÓ 1966), míg Varga Zoltán szerint a Linum dolomiticum több más fajjal együtt fiatal, negyedkori, jégkorszaki vagy azutáni bennszülött (VARGA 2002). Kérdés, hogy az elkülönülés óta eltelt idő evolúciós szempontból milyen jelentőséggel bír, elegendő volt-e a dolomitlen önálló faji fejlődéséhez. A dolomitlent a botanikusok mindig is nagy becsben tartották, védelmének igénye már nagyon korán, jóval a hivatalos természetvédelem megindulása előtt felmerült. Érdemes felidéznünk a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya 1934. február 8-án tartott ülésének jegyzőkönyvét: 6. Jávorka S. felhívja a Szakosztály figyelmét arra a veszedelemre, amely a Linum dolomiticum egyetlen ismert termőhelyét az ott megindított sürü fásítás folytán fenyegeti. Indítványára elhatározza a Szakosztály, hogy az Elnökség a Nemzeti Múzeum Növénytárának igazgatóságával karöltve tegyen lépéseket Csonka Magyarország talán legértékesebb növénykincsének megmentésére. Az eredmény nem váratott sokáig magára: a következő, március 8-án tartott ülés jegyzőkönyve szerint: 7. Moesz G. bejelenti, hogy a Nemzeti Múzeum növénytani osztályának közbenjárására Karácsonyi Imre gróf oly intézkedéseket foganatosított, melyek a Linum dolomiticum fennmaradását biztosítani fogják. Örvendetes tudomásul szolgál. (JÁVORKA és MOESZ 1934). Ez az intézkedés a későbbiekben sajnos már nem nyújtott kellő védelmet a faj számára. A feketefenyő telepítésének újabb hulláma a múlt század 60-as éveiben jelentős károkat okozott a dolomitlen állományaiban az Iváni-hegyen. Meglepő, de annak ellenére, hogy a dolomitlen igazi botanikai kuriózum, kutatásával a magyar botanikusok alig foglalkoztak, így a legutóbbi időkig nagyon keveset tudtunk erről a fajról. A faj termőhelyének ökológiai és társulásviszonyait elsőként Mészárosné Draskovits Rózsa tanulmányozta (DRASKOVITS 1966, MÉSZÁROS-DRASKOVITS 1967, 1971). Az ő munkája volt a kiindulópontja a teljes elterjedési terület közelmúltban elvégzett cönológiai felvételezésének és elemzésének (DOBOLYI 2003a, 2005a, DOBOLYI és mtsai 2008).

A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 63 A dolomitlenre irányuló kutatásokat a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Program indította el azzal, hogy célul tűzte ki a faj elterjedésének pontos feltérképezését, egyedszámának megállapítását, és ezek változásának folyamatos időbeli nyomon követését (monitorozását) (TÖRÖK 1997). A monitorozás első lépéseként 2001-ben megtörtént a populáció kb. 90%-ának 1:200 méretarányú térképezése, egy 64 m 2 -es mintaterületen a dolomitlen egyedeinek azonosítása és 1:14 méretarányú térképezése, valamint az egyedszám és a maghozam becslése (DOBOLYI 2001). A mintaterület kétévenkénti újrafelmérése lehetővé tette a populáció demográfiai vizsgálatát és a benne zajló dinamikai folyamatok nyomon követését (DOBOLYI 2003a, b, 2004, 2005a, b, 2006a, b, 2007a, b). Jelen tanulmányunkban a monitorozás és a populációdinamikai vizsgálatok eddigi eredményeit foglaljuk össze. 1:200 méretarányú areatérképezés ANYAG ÉS MÓDSZER A Linum dolomiticum areája nem összefüggő, hanem több elszigetelt gyepfoltból áll, amelyek egymástól néhány száz méteres távolságban vannak. E gyepfoltokat zárt erdő veszi körül, és választja el egymástól. Ezeknek a különálló foltoknak megfelelően az areát 16 részre osztottam, és az egyes részeken elkészítettem a L. d. elterjedési térképét. Az egyes részek térképeiből a L. d. teljes areatérképe összeállítható. A dolomitlen egyedeinek térbeli eloszlása nem egyenletes, hanem jellegzetes strukturáltságot mutat: rendszerint csoportosan, kisebb-nagyobb foltokban tenyészik. Egy-egy folt mérete tág határok között változik, a 0,01 m 2 -től több m 2 -ig, lehet sűrűn gyepes vagy lazább szerkezetű, de előfordulnak egymástól távol lévő elszigetelt egyedek is (1. ábra). Az egyedek tipikus mérete kb. 5 15 cm, a fiatal egyedek természetesen kisebbek, néha csak egyetlen apró hajtásból állnak (2. ábra). A térképezendő terület alapos bejárásával felkutattam a L. d. egyedeit és foltjait. Az egy alkalommal (rendszerint egy nap alatt) térképezett, 100 500 m 2 -es területen a foltokat és a különálló egyedeket a talajhoz rögzített rózsaszínű papírlapokkal megjelöltem. A papírlapok a terepen jól láthatóvá tették, kirajzolták a L. d. előfordulását (3. ábra). A terület jellegzetes tereptárgyait fákat, sziklakibúvásokat kék festékkel megjelöltem (4. ábra), és mint mérőpontokat 1:200 méretarányú térképvázlaton ábrázoltam. A L. d. foltjainak pontos helyét, a megjelölt tereptárgyaktól

64 Dobolyi Konstantin 1. ábra. A dolomitlen jellegzetes foltos megjelenése. 2. ábra. Idős (balra) és fiatal (jobbra) egyed

A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 65 mért távolságát mérőszalag segítségével határoztam meg (5. ábra), és a térképvázlaton rögzítettem. Az 1:200 méretarányú térképen a különálló egyedek pontként, a laza szerkezetű foltok pontok halmazaként, a nagy egyedszámú, tömött szerkezetű foltok pedig vonalkázott foltként vannak ábrázolva. A térképezés pontossága kb. 50 cm. Ez azt jelenti, hogy a kisebb foltok helye ebben a mérettartományban azonosítható, a nagyobb foltok esetében pedig a folt kb. ilyen méretű változásai követhetők nyomon a térkép alapján. A térképen nem ábrázolt szórványos előfordulások EOV-koordinátáit GPS segítségével mértem be kb. 2 5 m pontossággal. Populációdinamikai vizsgálatok A Linum dolomiticum demográfiai adatainak meghatározása és a populációban végbemenő dinamikai folyamatok felderítése a faj egyedeinek * nagy pontosságú (kb. 1:15 méretarányú) térképezése révén valósítható meg. A térképezés céljára 2001-ben 16 db egyenként 2 m 2 m-es mintanégyzetet jelöltem ki a Kis-Szénástól ÉNy-ra kb. 300 m-re lévő sziklagyepben, olyan területen, ahol a Linum dolomiticum viszonylag nagy egyedszámú, összefüggő foltot képez. A mintaterület kitettsége: DNy, lejtőszöge: 5 10. Vegetációtípus: sziklafüves lejtősztyepp és nyílt dolomitsziklagyep mozaikja. A vegetáció viszonylag kis borítása korábbi legeltetés és vadtúltartás eredménye lehet. A mintanégyzetek egymáshoz illeszkednek, és egy összefüggő 64 m 2 -es területet fednek le (demográfiai mintaterület). A négyzetek meghatározott sarkait számozott fémcövekek jelölik, amelyek távolságát a közelben lévő tereptárgyaktól (fák, sziklakibúvások) pontosan lemértem (6. ábra). A mintanégyzetekre 2 m 2 m területű, 10 cm 10 cm lyukméretű hálót feszítettem ki (szögekkel a földhöz rögzítve) (7. ábra). A háló lyukai egy 20 20-as mátrixot képeznek. A mátrixon soronként végighaladva lerajzoltam a négyzetekben lévő Linum dolomiticum hajtásokat és foltokat. (A különálló hajtásokat pontként, a sűrűn gyepes párnákat foltként ábrázoltam.) A teljes folt térképe a mátrixokból összerakható. Mivel a kétévenként ismételt térképezés során a háló mindig pontosan ugyanarra a helyre van kifeszítve, segítségével az egyedek azonosíthatók, meglétük, hiányuk vagy méretbeli változásuk detektálható. Ezzel a módszerrel kb. 2 cm-es pontosság érhető el, és minden hajtás, illetve egyed sorsa nyomon követhető (8 10. ábra). * A Linum dolomiticum populációgenetikai vizsgálata 2000 2003 között történt. A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy DNS-vizsgálatokkal sikerült meghatározni az egyedek átlagos méretét, amely 5 15 cm-nek adódott.

66 Dobolyi Konstantin 3. ábra. Az egyedek jelölése a terepen. 4. ábra. A mérőpontként használt tereptárgyak jelölése.

A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 67 5. ábra. A dolomitlen-foltok helyének meghatározása. 6. ábra. Térképező háló.

68 Dobolyi Konstantin 1. táblázat. A dolomitlen egy szubpopulációjának demográfiai adatai. Jelölés Összefüggés 2001 2003 2005 2007 Egyedszám az aktuális évben I I = I k E+N 1091 1040 1017 1032 Egyedszám 2 évvel az aktuális év előtt I k 1091 1040 1017 Eltűnt egyedek száma E 248 210 125 Új egyedek száma N 197 187 140 Egyedszámváltozás ΔI ΔI = N E = I I k 51 23 15 Eltűnt egyedek aránya (%) e e = (E/I k ) 100 22,7 20,2 12,3 Új egyedek aránya (%) n n = (N/I k ) 100 18,1 18,0 13,8 Egyedszámváltozás aránya (%) A felméréseket kétévenként megismételtem. Az első felmérés 2001-ben (DOBOLYI 2001), a második 2003-ban (DOBOLYI 2003b), a harmadik 2005-ben (DOBOLYI 2005b), a negyedik pedig 2007-ben történt (DOBOLYI 2007b). A kétévente készült térképeket mintanégyzetenként egymásra vetítettem, körülhatároltam az egyedeket, és megjelöltem a két év alatt eltűnt, illetve az újonnan megjelent egyedeket. Az eltűnt és az új egyedek számát, valamint az összes egyedszámváltozást a két évvel korábbi felmérés egyedszámának arányában %-ban fejeztem ki. (Az adatok kalkulációját lásd az 1. táblázatban.) Az egyedszám és a maghozam meghatározása c c = (ΔI/I k ) 100 = n e 4,6 2,2 1,5 A dolomitlen összes egyedszámát közvetlen számlálással nagyon nehéz lenne meghatározni, a populáció ehhez túlságosan nagy. Az egyedszám becslése az alábbi módon történt: a demográfiai mintaterület térképén megszámoltam az egyedeket, és meghatároztam az egyedek foltjai által lefedett terület nagyságát. Az 1:200 méretarányú areatérképen (amely a teljes populációt lefedi) megbecsültem a dolomitlen-foltok összes területét. A három adatból az összes egyedszám kiszámítható: I p =I C p /C dm, ahol I p a populáció teljes egyedszáma, I a demográfiai mintaterület egyedszáma, C p a dolomitlen-foltok területe a populáció teljes területén, C dm a dolomitlen-foltok területe a demográfiai mintaterületen. A populáció maghozamának becsléséhez a mintaterületen megszámoltam az egy évben fejlődött terméseket, és kb. 150 termésben magszámlálással meghatároztam a mag/termés átlagos arányát. Az egyedszám ismeretében ebből a populáció éves maghozama kiszámítható: S p = s f F s I p /I dm, ahol S p a populáció (éves) maghozama; s f a mag/termés arány (termékenyülési ráta), F s a termések száma a mintaterületen, I p és I dm mint fentebb.

A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 69 7. ábra. A demográfiai mintaterület térképe.

70 Dobolyi Konstantin 8. ábra. A 14. sz. mintanégyzet egy részlete 2005-ben. 9. ábra. A 14. sz. mintanégyzet egy részlete 2007-ben.

A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 71 1:200 méretarányú areatérképezés EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉS 2001 és 2008 között elkészült a dolomitlen teljes elterjedési területének 1:200 méretarányú georeferált térképe. A VII. sz. terület areatérképét a 11. ábra szemlélteti. Az elterjedési területről geodéziai felméréssel nagy pontosságú topográfiai térkép készült, amely megjeleníti a fontosabb tereptárgyakat (fák, sziklakibúvások) és a domborzatot 50 centiméterenkénti szintvonalbeosztással. (A georeferált areatérkép a topográfiai térképre ráilleszthető.) 2006-ban megtörtént a 2001-ben térképezett területek (a teljes area kb. 60%-a) újrafelmérése. A két időpontban készült térképek egybevetésével képet kaphatunk a dolomitlen állományának időbeli változásáról (12. ábra). Populációdinamikai vizsgálatok A mintaterületen élő szubpopulációban végbemenő változásokat a mintanégyzetek különböző időben készült térképeinek egybevetésével követhetjük nyomon (10. ábra). A 16 mintanégyzet adatainak összesítése (több, mint 1000 egyed) révén statisztikai értékelésre alkalmas mennyiségű információt nyerhetünk. A mintaterületen élő szubpopuláció demográfiai adatait az 1. táblázat tartalmazza. Ami a táblázatból kitűnik, hogy az egyedszám kis mértékben fluktuál (2001 és 2005 között csökkent, utána emelkedett), hosszú távon állandónak látszik. A vizsgálat időtartama alatt a mintaterületen degradációs jelenségeket nem tapasztaltam (a turistaforgalom elenyésző mértékű), az egyedszám csökkenése random folyamatok eredményének tekinthető. A két év alatt eltűnt és új egyedek aránya meglepően magas: 12 22% között mozog. Ez azt jelenti, hogy az állandónak látszó populációban élénk dinamikai folyamatok zajlanak, amelyek lehetőséget adnak a fajnak arra, hogy alkalmazkodjék a környezet változásaihoz vagy az esetleges károsító tényezőkhöz. A faj védelme, illetve fennmaradása szempontjából ez pozitív jelenségként értékelhető, mert azt mutatja, hogy ez a faj viszonylag rövid idő alatt jelentős mértékű szaporodásra képes. A 2005-ben és 2007-ben végzett felmérés a korábbiakhoz képest új eredményt is hozott. A 2001-es, 2003-as, valamint a 2005-ös és 2007-es térképek együttes elemzéséből kitűnik, hogy 2005-ben a mintanégyzetekben újra megjelentek olyan egyedek, amelyek 2001-ben jelen voltak, de a 2003-ban készült térképről hiányoznak. Ugyanez az eredmény született a 2007-es és a korábbi térképek összevetésével. Ezek az új egyedek nem magoncok (ez már a méretükből

72 Dobolyi Konstantin 10a. ábra. A 16. sz. mintanégyzet térképe 2001-ben. 10b. ábra. A 16. sz. mintanégyzet térképe 2003-ban.

A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 73 10c. ábra. A 16. sz. mintanégyzet térképe 2005-ben. 10d. ábra. A 16. sz. mintanégyzet térképe 2007-ben.

74 Dobolyi Konstantin 11. ábra. A Linum dolomiticum mikroareatérképe a VII. sz. területen 2006-ban.

A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 75 is nyilvánvaló), hanem olyan, talajban túlélő példányok, amelyek 2003-ban valamilyen okból nem hajtottak ki, azaz dormáns egyedek. Ez a jelenség populációdinamikai szempontból nagy jelentőséggel bír, és a faj fennmaradása szempontjából is alapvető fontosságú. A dormáns egyedek aránya kb. 10%-ra becsülhető, de a rendelkezésre álló adatok statisztikai elemzésre még nem elegendőek, ezért a jelenség vizsgálatát a további monitorozás során folytatni kell. A populációdinamikai vizsgálatok eredménye a faj szaporodási stratégiáját illetően kérdéseket is felvet. Ha két év alatt ilyen kis területen ekkora az eltűnt és új egyedek aránya (azaz a szaporodási képesség ennyire erőteljes), mi az oka annak, hogy a populáció térben ennyire egyenlőtlenül oszlik el, vagyis nagy egyedsűrűségű foltok váltakoznak olyan nagy kiterjedésű területekkel, ahol a faj egyedei teljesen hiányoznak. A vegetáció és egyéb környezeti tényezők mozaikossága ezt a jelenséget nem indokolja. Megjegyzendő, hogy a mintaterületen végzett dinamikai vizsgálat eredményei csak az adott vegetációs környezetben (nyílt sziklagyep, sziklafüves lejtősztyepp) érvényesek, zárt gyepben és karsztbokorerdőben (ahol a faj jelentős állományai élnek), a szaporodási dinamika eltérő lehet. 12. ábra. A Linum dolomiticum állományának változása az 1:200 méretarányú térképen jól nyomon követhető. Fekete színnel a 2001-ben, piros színnel a 2006-ban térképezett foltok láthatók a térkép egy részletén.

76 Dobolyi Konstantin Egyedszám és maghozam A dolomitlen összes egyedszáma kb. 42000 (±10%), a termékenyülési ráta: 0,49, az éves maghozam kb. 75000 (±10%). Ezek az adatok a faj jövője szempontjából megnyugtatónak látszanak. A szaporodási dinamika ismeretében azt mondhatjuk, hogy a populáció képes hosszú távon fennmaradni, ha az élőhely zavartalansága biztosítható. IRODALOMJEGYZÉK BORBÁS, V. (1897): Bemutatja a Linum dolomiticum-ot. Természettudományi Közlemények 34: 208 209. BORHIDI, A. (1998): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 484 pp. DEGEN, Á. (1903): Hazai botanikai dolgozatok ismertetése. Magyar Botanikai Lapok 2: 347 351. DOBOLYI, K. (2001): A Linum dolomiticum Borbás monitorozása. Kutatási jelentés a Duna Ipoly Nemzeti Park részére, Budapest, 51 pp. DOBOLYI, K. (2003a): Phytosociological evaluation and multivariate analysis of the habitat of Linum dolomiticum Borbás (Linaceae) I. Studia botanica hungarica 34: 111 120. DOBOLYI, K. (2003b): A Linum dolomiticum monitorozása. Kutatási jelentés a Duna Ipoly Nemzeti Park részére, Budapest, 31 pp. DOBOLYI, K. (2004): A Linum dolomiticum monitorozása. Kutatási jelentés a Duna Ipoly Nemzeti Park részére, Budapest, 35 pp. DOBOLYI, K. (2005a): Phytosociological evaluation and multivariate analysis of the habitat of Linum dolomiticum Borbás (Linaceae) II. Studia botanica hungarica 36: 43 66. DOBOLYI, K. (2005b): A Linum dolomiticum monitorozása. Kutatási jelentés a Duna Ipoly Nemzeti Park részére, Budapest, 32 pp. DOBOLYI, K. (2006a): A Linum dolomiticum monitorozása. Kutatási jelentés a Duna Ipoly Nemzeti Park részére, Budapest, 38 pp. DOBOLYI, K. (2006b): Study of the population dynamics of Linum dolomiticum Borbás (Linaceae). Studia botanica hungarica 37: 35 39. DOBOLYI, K (2007a): A dolomitlen (Linum dolomiticum Borb.) kutatásának újabb eredményei. Természetvédelmi Közlemények 13: 173 178. DOBOLYI, K. (2007b): A Linum dolomiticum monitorozása. Kutatási jelentés a Duna Ipoly Nemzeti Park részére, Budapest, 34 pp. DOBOLYI, K., ERŐSS-HONTI, J. ésbotta-dukát, Z. (2008): Habitat preference of Linum dolomiticum Borbás (Linaceae). Studia botanica hungarica 39. [megjelenés alatt] DRASKOVITS, R. (1966): Beiträge zur Synökologie von Linum dolomiticum. Botanikai Közlemények 52: 167. JÁVORKA, S. (1910): Nehány adat a magyar Flóra ismeretéhez, egyszersmind a Linum flavum L. európai alakkörének revisiója. (Beiträge zur Kenntnis der ungarischen Flora nebst Revision der europaeischen Vertreter des Formenkreises des Linum flavum L.) Magyar Botanikai Lapok 9: 145 163. JÁVORKA, S. ésmoesz, G. (1934): A Linum dolomiticum termőhelyét fenyegető veszély. Botanikai Közlemények 31: 170. MÉSZÁROS-DRASKOVITS, R. (1967): A Linum dolomiticum Borb. cönológiai viszonyai. (Zönologische Verhältnisse von Linum dolomiticum Borb.) Botanikai Közlemények 54: 193 201.

A dolomitlen (Linum dolomiticum) monitorozása 77 MÉSZÁROS-DRASKOVITS, R. (1971): A Linum dolomiticum Borb. ökológiai és cönológiai viszonyai. Abstracta Botanica 1: 42 52. SIMONKAI, L. (1903): Újabb adatok Budapest növényzetének ismeretéhez. Növénytani Közlemények 2(1 4): 169 170. SOÓ, R. (1966): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve II. (Synopsis systematico-geobotanica florae vegetationisque Hungariae II.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 656 pp. TÖRÖK, K. (szerk.) (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer IV. Növényfajok. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 140 pp. TUTIN, T. G., HEYWOOD, V. H., BURGES, N. A., MOORE, D. M., VALENTINE, D. H., WALTERS, S. M. és WEBB, D. A. (1968): Flora Europaea 2. Cambridge University Press, 455 pp. VARGA, Z. (2002): Ők élnek Pannóniában. Well-Press Kiadó Kft., Miskolc, 211 pp. WAGNER, J. (1916): Linum dolomiticum Borb. var. parviflorum. Magyar Botanikai Lapok 15: 273 274. ZÓLYOMI, B. (1958): Budapest és környékének természetes növénytakarója. In: PÉCSI, M. (szerk.): Budapest természeti képe. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 511 642. POPULATION DYNAMICS AND MONITORING OF LINUM DOLOMITICUM K. DOBOLYI Department of Botany, Hungarian Natural History Museum H-1476 Budapest, Pf. 222, Hungary; dobolyi@bot.nhmus.hu The narrowly endemic Linum dolomiticum has only one population, situated in a region of one square kilometre in Buda Mts near Pilisszentiván (Hungary). It consists of several stands separated by closed forest. The characteristic habitats of this species are open and closed dolomite rock grasslands. Monitoring and demographic study of Linum dolomiticum were proposed by the National Biodiversity Monitoring Program which set up a general purpose of monitoring of rare plant species, mapping distribution areas, identifying population sizes, assessing and following up on the status of endangered species and their likelihood of survival and/or extinction. In the framework of the monitoring project of Linum dolomiticum, the mapping of the total distribution area was made in 2001, 2004 and 2006 at a scale of 1 : 200. The purpose of this mapping was to follow up on the changes of at least 0.5 m in diameter of the Linum dolomiticum patches. The process of distribution mapping was coupled with a survey of the population dynamics of Linum dolomiticum between 2001 and 2007. Population size, seed production and fertility rate were determined. High ratio of the new and extinct individuals and a considerable ratio of dormant individuals were detected which is an indication of intensive dynamic processes within the population. This reproductive dynamism is regarded positively as a healthy and strong ability of survival. At this stage of the research it is concluded that the estimated population size with regard to the considerable seed production and the high reproductive ability appears to be large enough for the long-term survival of this endangered species. Key words: area mapping, Linum dolomiticum, monitoring, population dynamics, population size, seed production