BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM NYILVÁNOS KONZULTÁCIÓ: Úton a kollektív jogorvoslat koherens európai megközelítése felé

HU HU HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2011. február 4. SEC(2011)173 végleges BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM NYILVÁNOS KONZULTÁCIÓ: Úton a kollektív jogorvoslat koherens európai megközelítése felé HU HU

1. BEVEZETÉS 1.1. A kollektív jogorvoslat mint lehetséges eszköz az uniós jog érvényesítésének erősítésére 1. Az uniós jog eredményes érvényesítése kiemelkedően fontos a polgárok és a vállalkozások számára. Amint azt az Európa 2020 stratégia 1 és a Stockholmi Program 2 is kihangsúlyozza, az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy polgárai és vállalkozásai, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k), a gyakorlatban is élhessenek az egységes piac és az európai igazságszolgáltatási térség kínálta lehetőségekkel. Azok a jogok, amelyeknek nem lehet érvényt szerezni a gyakorlatban, értéktelenek. Uniós anyagi jogok sérülésekor a polgároknak és a vállalkozásoknak képesnek kell lenniük az uniós jogszabályokból eredő jogaik érvényesítésére. 2. Ilyen esetekben az uniós jog eredményes érvényesítéséhez az Európai Bizottság általi hatósági érvényesítés biztosíthat fontos eszközt (például jogsértési vagy versenyjogi eljárások révén), gyakran polgárok vagy vállalkozások panaszán alapulva. A Bizottságnak a Szerződések őreként nem csak egyéni, hanem közérdekeket, sőt, tágabb értelemben az Unió érdekeit is védenie kell. Az uniós jog hatósági érvényesítésében a nemzeti hatóságok is fontos szerepet játszanak, főként a versenyjog, a fogyasztók jogai és a környezetvédelmi jog területén, a hatályos uniós jogszabályok pedig erősítik e nemzeti hatóságok lehetőségeit a jogsértésekkel szembeni határokon átnyúló együttműködésre 3. 3. Az Európai Unió bővítésével jelentősen megnőtt a jogérvényesítést igénylő esetek száma, mivel az uniós jog alkalmazásának területi hatálya is nagyobb lett. A bővítéssel nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós jog érvényesítését decentralizálttá kell tenni. Egyúttal az a kérdés is felmerült, hogy az uniós jog érvényesítésének erősítése érdekében a jelenlegi uniós jogorvoslati rendszert ki kell-e egészíteni a magánfelek általi jogérvényesítés további módozataival. 4. Az uniós jog magánfelek általi érvényesítése elsősorban egyéni jogorvoslat útján történhet: a természetes vagy jogi személyek egyénileg indíthatnak jogi eljárást az uniós jogszabályokból eredő jogaik érvényesítésére. Egyes nem régi uniós jogszabályok lehetővé teszik bizonyos gyorsított eljárások alkalmazását, amelyek révén a felek a határokon átnyúló kis értékű és nem vitatott követelések esetében gyorsan juthatnak végrehajtható okiratokhoz 4. Ezenkívül azok a felek, akik határokon átnyúló vitáikat békés úton, közvetítést igénybe véve kívánják rendezni, 1 2 3 4 COM(2010) 2020, 2010.3.3. Az Európai Tanács 2009. december 10 11-i ülésén elfogadott 17024/09. tanácsi dokumentum. Így például a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet létrehozta a nemzeti jogérvényesítő hatóságok közötti együttműködés általános keretét. A versenyjog területén a Szerződés 81. és 82. cikkében [ma már az EUMSZ 101. és 102. cikkében] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet hatálybalépése az Európai Versenyhatóságok Hálózatának kialakítását vonta maga után. A nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet; az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló 1896/2006/EK rendelet; a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet. HU 2 HU

eljárási garanciákban is részesülnek 5. A költségmentességgel kapcsolatban közös minimumszabályok biztosítják, hogy a határokon átnyúló viták esetében a felperes anyagi helyzete ne befolyásolja az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférését 6. Ha azonban az uniós jog megsértése polgárok és vállalkozások nagy csoportját érinti, az egyéni keresetek gyakran alkalmatlannak bizonyulnak a jogellenes gyakorlatokkal szembeni fellépésre vagy az azok által okozott károk megtéríttetésére: a polgárok és a vállalkozások sokszor vonakodnak a jogellenes gyakorlatokkal szembeni magánperek indításától, különösen ha egyéni veszteségük a pereskedés költségeihez képest csekély. Ennek eredményeként a folytatódó jogellenes gyakorlatok összességében jelentős károkat okoznak az európai polgároknak és vállalkozásoknak. Ezenfelül, amint azt az európai digitális menetrend 7 felismerte, néha a digitális környezetben is nehéz az uniós jog érvényesítése, mivel különösen a fogyasztók esetében nem egyértelműek az alkalmazandó jogok. A jogorvoslatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos bizonytalanság és az érzékelt nehézségek jelentős mértékben rombolják a bizalmat, és így gátolják a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem fejlődését. 5. Ezenfelül, még ha az uniós jog megsértése ki is váltja számos egyéni kereset megindítását, sok tagállam eljárásjogi szabályai nem teszik lehetővé, hogy a bíróságok hatékonyan és indokolatlan késedelem nélkül kezeljék ezeket az ügyeket. Ez igaz lehet a jogsértést megszüntető kollektív jogorvoslat, de különösen a kártérítési követelések esetében. 6. Ezen okokból, az uniós jog érvényesítésével kapcsolatos jelenlegi hiányosságok megszüntetése céljából fontolóra kell venni kollektív jogorvoslati mechanizmusok bevezetését. 1.2. Mit jelent a kollektív jogorvoslat? 7. Az uniós polgárok és vállalkozások számára lehetőséget kell biztosítani kereset indítására, ha valamely anyagi jogot teremtő uniós jogszabály megsértése miatt káruk keletkezik. E folyamat egyszerűsödhetne és költségei is csökkenhetnének, ha amennyiben a polgárok és a vállalkozások ugyanazon társaság ugyanazon jogsértésének károsultjai a követeléseket egyetlen kollektív jogorvoslati eljárásba lehetne összevonni, vagy ha lehetőség nyílna arra, hogy érdekképviseleti vagy a közérdek képviseletében eljáró szerv egyetlen követelést nyújtson be. A kollektív jogorvoslat széles körű fogalmába mindazon mechanizmusok beletartoznak, amelyek révén elérhető a felperesek sokaságát érintő jogellenes üzleti gyakorlatok befejezése vagy megelőzése, vagy az ilyen gyakorlatokkal okozott kár megtérítése. A kollektív jogorvoslatnak két fő formája van: a megszüntetési kereset útján a felperes a jogellenes magatartás befejezését kívánja elérni; a kártérítési kereset útján pedig az okozott kár megtérítését. A kollektív jogorvoslati eljárások számos különböző formát ölthetnek, ideértve a peren kívüli vitarendezési mechanizmusokat is vagy azt, ha a 5 6 7 Vö. a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelvvel. A határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló 2002/8/EK irányelv. COM(2010) 245, 2010.5.19. HU 3 HU

kollektív követelések érvényesítésével állami vagy más érdekképviseleti szervet bíznak meg. 1.3. A kollektív jogorvoslat létező formái az Európai Unióban 8. A kollektív jogorvoslat nem új fogalom az Európai Unióban. A hatályos uniós jogszabályok és nemzetközi megállapodások alapján a tagállamok egyes területeken kötelesek gondoskodni a kollektív megszüntetési keresetek lehetőségéről. Emiatt minden tagállamnak vannak olyan eljárásai, amelyekkel a jogellenes gyakorlatok megszüntetését lehet kérni. A fogyasztók jogai kapcsán a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló irányelv 8 következtében a fogyasztóvédelmi hatóságok és a fogyasztói szervezetek minden tagállamban jogosultak véget vetni az olyan gyakorlatoknak, amelyek sértik a nemzeti és az uniós fogyasztóvédelmi szabályokat. Ami a környezetvédelmet illeti, az Aarhusi Egyezmény szerint a tagállamok kötelesek biztosítani a környezetvédelmi szabályok megsértése elleni jogi fellépés lehetőségét. A tagállamok e kötelezettségnek egyfajta kollektív megszüntetési kereset bevezetésével tettek eleget, amelynek révén a civil szervezetek jogosultságot kaptak a környezetvédelemmel kapcsolatos közigazgatási határozatok megtámadására. 9. A tagállamok többsége egyes területeken a kollektív kártérítési kereset kapcsán is vezetett be eljárásokat. A jogellenes üzleti gyakorlatok károsultjainak csoportos kártérítésére szolgáló jelenlegi mechanizmusok igencsak eltérnek az EU-ban 9. Lényegében minden nemzeti kártérítési rendszer egyedi, a területen egyik rendszer sem hasonlít a másikhoz. Egyes eljárások csak igen speciális szektorokra alkalmazhatók (ilyen például a tőkebefektetési veszteségek visszatérítésére szolgáló rendszer Németországban vagy a versenyellenes gyakorlatokkal kapcsolatos kártérítés az Egyesült Királyságban); mások alkalmazási köre tágabb (ilyenek például a spanyol kollektív jogorvoslati eljárások). A második eltérés a kártérítési jogorvoslati eljárások indításának jogosultságával kapcsolatos: egyes tagállamok bizonyos területeken hatóságaikat bízták meg az eljárások megindításával (Finnország például az ombudsmant), mások magánjogi szervezeteket, például fogyasztói szövetségeket (Bulgária) vagy csoportok képviseletében eljáró magánszemélyeket (Portugália). Számos tagállam több szabály kombinációját alkalmazza az eljárásindítási jogosultság meghatározására. További eltérés található a tekintetben, hogy a károsultak mely kategóriái élhetnek kollektív kártérítési jogorvoslattal. A fent említett nemzeti rendszerek többsége a kártérítési jogorvoslatot fogyasztók számára engedélyezi, más károsultak, például kisvállalkozások számára csak néhányuk. Eltérés található a tekintetben is, hogy az ítélet milyen hatással van az érintett csoport tagjaira: a határozat a legtöbb tagállamban csak az eljáráshoz kifejezetten hozzájáruló károsultakra nézve kötelező ( részvételt biztosító rendszer például Svédországban és Olaszországban). Néhány tagállamban a határozat a csoport minden tagjára nézve kötelező, kivéve a kimaradást választó tagokat (Portugália, Dánia, Hollandia). A tagállamok a jogosultak egyedi azonosításának 8 9 HL L 166., 1998.6.11., 51. o. Vö. például az Európai Bizottság által megrendelt 2008-as tanulmánnyal: Evaluation of the effectiveness and efficiency of collective redress mechanisms in the European Union (Az Európai Unióban alkalmazott kollektív jogorvoslati mechanizmusok hatékonysága és eredményessége elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/consumers/redress_cons/collective_redress_en.htm#studies). HU 4 HU

időpontja tekintetében is eltérnek: egyes tagállamokban az azonosításnak már a képviseleti kereset benyújtásakor meg kell történnie (Egyesült Királyság), másokban későbbi szakaszban is sor kerülhet rá (Lengyelország, Spanyolország). Jelentős különbségek találhatók a kollektív jogorvoslati keresetek finanszírozásában, a bevételek felosztásában és az alternatív vitarendezési mechanizmusok alkalmazásában is. Egy esetleges európai intézkedés nemzeti rendszerekre gyakorolt hatása nagyban függene attól, hogy az adott tagállamnak van-e már kollektív jogorvoslati rendszere, és ha igen, annak mik a jellegzetességei. 1.4. Úton a kollektív jogorvoslat koherens európai megközelítése felé 10. A létező nemzeti rendszerek sokfélesége és eltérő eredményessége miatt a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai uniós megközelítés hiánya alááshatja a polgárok és a vállalkozások joggyakorlását, és jogérvényesítési egyenlőtlenségekhez vezet. A kiválasztott területeken egy különböző nemzeti hagyományokra építő koherens európai keret elősegíthetné a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslat megerősítését. Egy ilyen keretnek mindenféleképpen le kell fektetnie azokat a közös alapelveket, amelyeket a kollektív jogorvoslatra vonatkozó esetleges uniós kezdeményezéseknek minden ágazatban alkalmazniuk kell. A cél a kezdetektől fogva annak biztosítása, hogy az e területen kidolgozott javaslatok amellett, hogy az uniós jog eredményesebb érvényesítését szolgálják jól beilleszkedjenek az uniós jogi hagyományok és az uniós jog érvényesítésére már rendelkezésre álló jogorvoslati eljárások közé. 11. Az Európai Bizottság a fogyasztói jogok és a versenyjog területén már több éve dolgozik a kötelező kollektív jogorvoslatra vonatkozó európai szabályok kidolgozásán. A trösztellenes szabályok megsértése miatti kártérítési keresetekről 2005-ben zöld könyvet 10, 2008-ban pedig fehér könyvet 11 fogadott el. 2008-ban emellett a kollektív fogyasztói jogorvoslatról is kiadott egy zöld könyvet 12. Az érdekeltek álláspontja sok kérdésben ismert: a legtöbb fogyasztói szervezet támogatja az uniós szintű kollektív kártérítési jogorvoslat bevezetését, az ágazatok képviselői viszont visszaélésszerű pereskedéstől tartanak. Az érdekeltek azonban arra is rámutattak, hogy a kollektív jogorvoslattal kapcsolatos különböző bizottsági kezdeményezések nem következetesek, ami miatt a koherencia növelésére van szükség. 12. A Bizottság ezért átfogó nyilvános konzultációt indít, Úton a kollektív jogorvoslat koherens európai megközelítése felé címmel. A konzultáció célja többek között, hogy azonosítsa a kollektív jogorvoslat közös jogi alapelveit. A konzultációnak arra is fényt kell derítenie, hogy a közös alapelvek miként illeszthetők az EU jogrendszerébe és a 27 uniós tagállam jogrendjébe. Az is a vizsgálat tárgyát képezi, hogy a kollektív jogorvoslat különböző (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) formái milyen hozzáadott értékkel bírhatnak az uniós jog érvényesítésének javítása vagy a károsultak jogainak jobb védelme tekintetében. A kollektív jogorvoslatra vonatkozó későbbi kezdeményezéseket az így megállapított alapelvek mentén kell kidolgozni. 10 11 12 COM(2005) 672, 2005.12.19. COM(2008) 165, 2008.4.2. COM(2008) 794, 2008.11.27. HU 5 HU

2. A KOLLEKTÍV JOGORVOSLAT POTENCIÁLIS HOZZÁADOTT ÉRTÉKE AZ UNIÓS JOG ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK JAVÍTÁSA TEKINTETÉBEN 13. Alapos megfontolást igényel annak eldöntése, hogy az uniós fellépés hozzáadott értékkel bír-e az uniós jog érvényesítésének javítása tekintetében és ha igen, mely területeken, illetve hogy vannak-e más módszerek a jelenlegi rendszer esetleges hiányosságainak befoltozására. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni az uniós jogalkotás fent említett közelmúltbeli fejleményeit. Azt is meg kell fontolni, hogy a jelenlegi hiányosságok orvosolhatók lennének-e azáltal, ha a jogsértést megszüntető jogorvoslat létező lehetőségét a fogyasztóvédelem mellett más területekre is kiterjesztenénk. Emellett fel kell mérni, hogy a létező nemzeti modelleknek megfelelően szükséges-e erősíteni a nemzeti szervek (például az ombudsmanok) és/vagy a magánjogi érdekképviseleti szervezetek szerepét az uniós jog érvényesítésében. 14. Az esetleges új kezdeményezéseknek összhangban kell lenniük az Európai Unió működéséről szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás és arányosság elvével is. A jogsértést megszüntető kollektív jogorvoslat egyes mechanizmusai a fogyasztói ügyek vonatkozásában már minden tagállamban megtalálhatók, néhány tagállamban pedig bizonyos mértékig a kollektív jogorvoslat más formái is adottak (ideértve a kártérítési jogorvoslatot is). Meg kellene fontolni, hogy ilyen körülmények között szükség van-e uniós fellépésre az uniós jog eredményes érvényesítéséhez, és ha igen, miként. Az uniós fellépésnek emellett a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslat speciális, határokon átnyúló vetületével is foglalkoznia kell. 1. k. A kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslat új mechanizmusainak bevezetése milyen hozzáadott értékkel bírna az uniós jog érvényesítése tekintetében? 2. k. A magánfelek általi jogérvényesítésnek függetlennek, kiegészítő jellegűnek vagy alárendeltnek kell lennie a hatóságok általi jogérvényesítéshez képest? Szükség van a magánfelek általi jogérvényesítés és a hatósági jogérvényesítés koordinációjára? Ha igen, miként valósítható meg a koordináció? Ön szerint van olyan tagállami vagy harmadik országbeli megoldás, amely különösen tanulságos lehetne egy esetleges uniós kezdeményezés számára? 3. k. Az EU-nak erősítenie kell a nemzeti szervek és/vagy a magánjogi érdekképviseleti szervezetek szerepét az uniós jog érvényesítésében? Ha igen, miként, és mely területeken? 4. k. Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslatra vonatkozó uniós fellépés megfeleljen az uniós jog alapelveinek, azaz a szubszidiaritás, az arányosság és az eredményesség elvének? Válasza függ attól, hogy a fellépés mely területet érint? 5. k. Elég lenne a kollektív megszüntetési keresetekre vonatkozó jelenlegi uniós szabályok hatályának kiterjesztése más területekre, vagy célszerű lenne uniós szintű mechanizmusokat bevezetni a kollektív kártérítési jogorvoslat tekintetében is? HU 6 HU

6. k. Az esetleges uniós fellépésnek kötelező jellegűnek kellene lennie, vagy ajánló jellegűnek (például bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatás formájában)? Miben látja e két megközelítés előnyeit és kockázatait? Válasza függ attól, hogy a fellépés mely területet érint? 3. A KOLLEKTÍV JOGORVOSLATRA VONATKOZÓ ESETLEGES JÖVŐBENI UNIÓS KEZDEMÉNYEZÉSEK KIDOLGOZÁSÁNAK ALAPELVEI 15. Az előző konzultációk eredményeit alapul véve azonosítható a közös alapelvek első köre, amely iránytűként szolgálhat a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslatra vonatkozó esetleges uniós kezdeményezések kidolgozásakor. Az alapelvek közé sorolható: (1) a jogorvoslat eredményességének és hatékonyságának követelménye; (2) a tájékoztatás és az érdekképviseleti szervek fontossága; (3) a kollektív konszenzus mint alternatív vitarendezési mechanizmus figyelembevételének követelménye; (4) a visszaélésszerű pereskedés megelőzését szolgáló erős biztosítékok követelménye; (5) megfelelő finanszírozási mechanizmusok rendelkezésre állása, különösen polgárok és kkv-k számára; (6) az EU egészére kiterjedő eredményes jogérvényesítés fontossága. Ezek az alapelvek a kollektív jogorvoslat minden (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) formájára alkalmazhatók, noha némelyikük relevánsabb lehet a kollektív kártérítési jogorvoslat esetében. 7. k. Egyetért azzal, hogy a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslatra vonatkozó esetleges uniós kezdeményezéseknek közös uniós szintű alapelveknek kell megfelelniük? Melyek lehetnének ezek az alapelvek? Mely alapelvnek tulajdonít különös jelentőséget? 8. k. Fent említettük, hogy több tagállamban már bevezettek kezdeményezéseket a kollektív jogorvoslat területén. E tagállamok eddigi tapasztalatai hozzájárulhatnak az európai szintű alapelvek kidolgozásához? 9. k. Van olyan különös jellegzetesség, amely Ön szerint szükséges ahhoz, hogy egy esetleges uniós kezdeményezés biztosítsa az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférést, és egyúttal kellően figyelembe vegye az EU jogi hagyományait és a 27 tagállam jogrendjét? 10. k. Ismer olyan konkrét bevált gyakorlatot a kollektív jogorvoslat területén valamely tagállamban, amelyre az EU vagy a többi tagállam példaként tekinthetne? Kérjük, fejtse ki, miért tartja e gyakorlatokat különösen értékesnek. Vannak ugyanakkor olyan nemzeti gyakorlatok is, amelyek problémákat okoztak, és ha igen, miként oldották/oldhatnák meg ezeket? 3.1. A jogorvoslat eredményességének és hatékonyságának követelménye 16. A kollektív jogorvoslatra vonatkozó uniós kezdeményezéseknek először és legfőképpen biztosítaniuk kell, hogy a kollektív jogorvoslati rendszer hatékonyan és eredményesen működjön. A hatékony jogorvoslat az alapvető jogokhoz tartozik: az HU 7 HU

Európai Unió Alapjogi Chartája szerint mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a hatékony jogorvoslathoz 13. Számos egymáshoz kötődő követelés esetében a felek költségei csökkenhetnének és a bírósági vagy a peren kívüli jogorvoslat hatékonysága is növekedhetne, ha a követeléseket egyetlen kollektív jogorvoslati eljárásba lehetne összevonni, vagy ha lehetőség nyílna arra, hogy érdekképviseleti szerv (például ombudsman, fogyasztói vagy kereskedelmi szervezet) egyetlen követelést nyújtson be. A rendszernek ki kell küszöbölnie az azonos vagy hasonló ügyek ismétlődő újratárgyalásának és így az ellentétes eredmények kialakulásának lehetőségét. Ha a kollektív jogorvoslati rendszer hosszú és költséges pereket eredményez, az nem szolgálja sem a fogyasztók, sem a vállalkozások érdekeit, ezért ezt el kell kerülni. A kollektív jogorvoslati rendszer ezért csak akkor lehet hatékony és eredményes, ha ésszerű időn belül képes jogbiztonságot adó és méltányos ítéleteket hozni, az összes érintett fél jogainak tiszteletben tartása mellett. 11. k. Ön szerint melyek a hatékony és eredményes kollektív jogorvoslati rendszer fő ismérvei? Van olyan jellegzetesség, amelynek jelen kell lennie, ha a rendszer kkv-k előtt is nyitott? 12. k. Miként valósítható meg a hatékony jogorvoslat a hosszú és költséges perek elkerülésével? 13 A 47. cikk (1) bekezdése; HL C 364., 2000.12.18., 1. o. Ezt tovább erősíti az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikkének (1) bekezdése, amely beemeli a hatékony jogvédelem elvét; HL C 306., 2007.12.17. HU 8 HU

3.2. A tájékoztatás és az érdekképviseleti szervek fontossága 17. Meg kell fontolni, hogy a kollektív jogorvoslati mechanizmus mely jellegzetességek révén működne hatékonyan és eredményesen. A károsultak tájékoztatása bizonyosan fontos szerepet játszik. Követeléseik összevonásához a polgároknak és a vállalkozásoknak tudniuk kell, hogy ugyanazon jogellenes gyakorlat károsultjai, és hogy lehetőségük van kollektív követelést benyújtani, vagy egy folyamatban lévő perhez csatlakozni. Ez különösen nehéz lehet akkor, ha a jogellenes gyakorlatnak több tagállamban vannak károsultjai. 18. Ezenfelül szükséges lenne megállapítani, hogy a károsultak érdekeit képviselő szövetségek milyen szerepet kapjanak a számos követelést érintő perek során, különösen határon átnyúló ügyekben. A kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslat nyilvánvalóan csak akkor lehet hatékony, ha az érdekképviseleti szerv az adott tagállamban képes más tagállamok károsultjainak képviseletére is. Hasonlóképpen, az érdekképviseleti szerv számára engedélyezni lehetne, hogy a károsultakat más tagállam bírósági vagy peren kívüli eljárásaiban képviselje. 13. k. Hogyan, mikor és kinek kell tájékoztatnia az uniós jog megsértése miatt károsultakat a kollektív (megszüntető és/vagy kártérítési) követelés benyújtásának vagy a folyamatban levő perhez való csatlakozásnak a lehetőségéről? Mi lenne a leghatékonyabb módja annak, hogy a lehető legtöbb károsulthoz jusson el a tájékoztatás, különösen akkor, ha a károsultak több tagállamban találhatók? 14. k. Miként valósítható meg a károsultak hatékony képviselete, különösen határokon átnyúló esetekben? Miként mozdítható elő a különböző érdekképviseleti szervek közötti együttműködés, különösen határokon átnyúló esetekben? 3.3. A kollektív konszenzus mint alternatív vitarendezési mechanizmus figyelembevételének követelménye 19. A kollektív konszenzusos vitarendezés mechanizmusai fontos kiegészítő szerepet játszanak a bírósági jogorvoslatok mellett, és gyakran gyorsabb és olcsóbb megoldást kínálnak a feleknek követeléseik rendezésére. A feleknek ezért lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kollektív vitájukat peren kívül rendezzék, harmadik fél bevonásával (alternatív vitarendezési mechanizmus révén, például választottbírósági eljárással vagy közvetítéssel) vagy harmadik fél bevonása nélkül (a felek megegyezése). Meg kell fontolni, hogy az alternatív vitarendezés miként valósítható meg számos egymáshoz kötődő követelés esetében. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a bírósághoz fordulás előzetes követelményeként elő lehet-e írni a kollektív konszenzusos vitarendezés alkalmazását, és ha igen, mely szakpolitikai területeken. 20. A viták kollektív konszenzusos vitarendezés útján történő feloldása gyakran vezethet méltányos eredményhez az összes érintett fél számára, vagyis a felek egyikének sem kell éreznie, hogy méltánytalan végeredmény elfogadására kényszerül. A konszenzusos vitarendezés eredményessége és a végeredmény méltányossága azonban nagy mértékben függ attól, hogy a feleket mely tényezők ösztönzik a folyamatban való részvételre. Egy hatékony bírósági jogorvoslati rendszer HU 9 HU

hozzáférhetősége erős ösztönző lehet ahhoz, hogy a felek peren kívüli megoldást válasszanak, amivel valószínűleg számos ügyet lehetne pereskedés nélkül rendezni. Az alternatív vitarendezés kapcsán folyamatban van egy olyan kezdeményezés előkészítése, amely egyaránt foglalkozna egyéni és kollektív vitarendezéssel. 15. k. A bírósági mechanizmus mellett mely ösztönzők lehetnek szükségesek ahhoz, hogy a felek az egymáshoz kötődő követelések esetében az alternatív vitarendezést válasszák? 16. k. A kollektív konszenzusos vitarendezés megkísérlése feltételként szabható-e a kollektív kártérítési ügyek bíróság előtti megoldásához? 17. k. Miként biztosítható a legjobban, hogy a kollektív konszenzusos vitarendezés végeredménye méltányos legyen? A bíróságoknak ellenőrizniük kell a méltányosságot? 18. k. A kollektív konszenzusos vitarendezés eredményét célszerű lenne-e kötelező erejűvé tenni a részt vevő felek számára azokban az esetekben is, amelyek jelenleg nem tartoznak a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelv hatályába? 19. k. A kollektív konszenzusos vitarendezés kapcsán van más olyan kérdés, amellyel foglalkozni kell az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés biztosításához? 3.4. A visszaélésszerű pereskedés megelőzését szolgáló erős biztosítékok 21. A kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslatokra vonatkozó európai megközelítéseknek már a kezdetektől fogva meg kell előzniük a visszaélésszerű pereskedés kockázatát. Számos érdekelt fél jelezte, hogy szeretné elkerülni az olyan típusú visszaéléseket, mint amelyek az Egyesült Államokban alkalmazott csoportos keresetek kapcsán merültek fel. Az ottani rendszerben a feleknek még akkor is érdekében áll, hogy bírósághoz forduljanak, ha az adott ügy nem teljesen megalapozott. Mindehhez több tényező együttesen vezetett; ide sorolható különösen a büntető kártérítések lehetősége, az eljárásindítási jogosultság korlátlansága (gyakorlatilag bárki indíthat keresetet a sértett felek tetszőleges csoportja nevében), az ügyvédek sikerdíjazása és az igen széles körű bizonyítási eljárás. A Bizottság úgy véli, hogy e jellegzetességek együttesen olyan szintre növelik a visszaélésszerű pereskedés kockázatát, amely már nem egyeztethető össze az európai jogi hagyományokkal. 22. A kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslatokra vonatkozó európai megközelítéseknek el kell kerülniük, hogy gazdasági ösztönzőket adjanak a visszaélésszerű pereskedéshez. Emellett erős biztosítékokat kell kialakítaniuk a visszaélésszerű kollektív keresetek megelőzéséhez. Ehhez az uniós tagállamokban már létező nemzeti bírósági jogorvoslati rendszereket kell mintának venni. A létező nemzeti mechanizmusok példája mutatja, hogy többféle biztosíték és azok kombinációja is alkalmazható. HU 10 HU

23. Az egyik általánosan alkalmazott biztosíték a vesztes fizet elve, ami azt jelenti, hogy a vesztes fél fizeti ki a bíróság költségeit és mindkét fél ügyvédjét. 24. Fontos biztosíték még az összes fél jogos érdekeinek védelme is. E jog a tisztességes eljáráshoz való jog 14 része, vagyis a kollektív jogorvoslat során is védelmet élvez. 25. A kollektív jogorvoslat számos formát ölthet. A biztosítékoknak ezért az egyes jogorvoslati formák mindegyike kapcsán kezelniük kell a vonatkozó kockázatokat. Ha például az érdekképviseleti szervek jogosultak keresetek indítására, meg kell fontolni, hogy az ilyen szervezetek milyen feltételek mellett kapjanak eljárásindítási jogosultságot a kollektív jogorvoslati eljárásokban. Egyes tagállamokban például az Aarhusi Egyezményt végrehajtó nemzeti szabályok értelmében a civil szervezeteknek számos követelményt kell teljesíteniük ahhoz, hogy eljárásindítási jogosultságot kapjanak a kollektív eljárásokban (meghatározott idejű fennállás, a földrajzi aktivitás hatóköre, meghatározott taglétszám, közérdekű cél stb.). 26. A biztosítékok vizsgálatakor alapos figyelmet kell szentelni annak, hogy kellő egyensúlyt kell teremteni a visszaélésszerű pereskedés megelőzésére és az uniós polgárok és vállalkozások különösen a kkv-k igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférésének megőrzésére vonatkozó követelmény között. Amennyiben az egyensúly megteremtése a szokásos módon nehéznek bizonyul, a bíró azt akár eseti alapon is eldöntheti. 20. k. Miként valósítható meg az összes érdekelt fél jogos érdekeinek megfelelő védelme a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) kereseteknél? Ön szerint más tagállamokban vagy harmadik országokban mely biztosítékok bizonyultak különösnek sikeresnek a visszaélésszerű pereskedés korlátozásában? 21. k. Az EU-ban alkalmazni kell a vesztes fizet elvet a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) kereseteknél? Ön szerint vannak olyan körülmények, amelyek ezen alapelv alól kivételeket indokolnának 15? Ha igen, a kivételeket pontosan meg kell határozni jogszabályban, vagy pedig a bíróságok eseti döntésére kell bízni azokat, esetleg egy általános jogi rendelkezés szabta kereteken belül 16? 22. k. Kinek a számára kell engedélyezni kollektív jogorvoslati keresetek indítását? Célszerű bizonyos szervek számára fenntartani ezt a jogot? Ha igen, e szervezeteknek mely feltételeket kell teljesíteniük? Kérjük tüntesse fel, hogy válasza függ-e a kollektív jogorvoslati mechanizmus formájától és a károsultak típusától (fogyasztók/kkv-k). 14 15 16 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (2) bekezdése. Lásd például a környezetvédelmi jog területén a 85/337/EGK irányelv 10a. cikkét és a 96/61/EK irányelv 15a. cikkét (e két cikket a 2003/35/EK irányelv vezette be az irányelvekbe), amelyek tiltják, hogy az eljárások mértéktelenül költségesek legyenek a civil szervezetek számára; lásd még a Bíróság ítéletét a C427/07 sz. Bizottság kontra Írország ügyben. Lásd például a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről szóló 861/2007/EK rendelet 16. cikkét: Az eljárás költségeit a pervesztes fél viseli. A bíróság azonban nem ítéli meg a pernyertes fél javára a költségeket annyiban, amennyiben azok indokolatlanul merültek fel, vagy a követeléshez képest aránytalanok voltak. HU 11 HU

23. k. A bírónak milyen szerepet kell betöltenie a kollektív jogorvoslati eljárásban? Amennyiben érdekképviseleti szervek is jogosultak követelések benyújtására, úgy e szerveket az illetékes állami szerveknek is el kell ismerni érdekképviseleti szervként, vagy ennek eldöntésére eseti alapon a bíróság hivatott? 24. k. Mely más biztosítékokat lenne célszerű beemelni a kollektív jogorvoslatról szóló esetleges európai kezdeményezésbe? 3.5. A kollektív jogorvoslat megfelelő finanszírozási mechanizmusainak kialakítása, különösen polgárok és kkv-k számára 27. Nem szabad hagyni, hogy a polgárok és a vállalkozások, különösen a kkv-k, korlátozott anyagi lehetőségeik miatt kiszoruljanak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésből. Ezzel összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy mennyiben megfelelő a kollektív jogorvoslati ügyek jelenlegi finanszírozása. A kollektív jogorvoslat finanszírozási mechanizmusainak lehetővé kell tenniük a megalapozott követelések benyújtását, de nem szabad ösztönözniük megalapozatlan követelések benyújtására. 25. k. Miként oldható meg megfelelő módon a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslati keresetek finanszírozása, a visszaélésszerű pereskedés megelőzésének szükségességét is szem előtt tartva? 26. k. Elképzelhető olyan nem állami finanszírozási megoldás (például a harmadik felek általi finanszírozás vagy a jogvédelmi biztosítás), amely megfelelő egyensúlyt teremt az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés szavatolása és az eljárással való visszaélés elkerülése között? 27. k. Lehetővé kell tenni, hogy a kollektív jogorvoslati kereseteket indító érdekképviseleti szervek a vesztes féllel fizettessék meg az eljárás költségeit, köztük igazgatási költségeiket? Vagy van más megoldás az érdekképviseleti szervek költségeinek fedezésére? 28. k. Van más kérdés a kollektív jogorvoslat finanszírozásával kapcsolatban, amelyet az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés kapcsán figyelembe kell venni? 3.6. Eredményes jogérvényesítés az EU-ban 28. A vállalkozások és a fogyasztók belső piacán az európai polgári eljárásjogra és az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályoknak a gyakorlatban hatékonyan kell működniük a kollektív keresetek esetében is (függetlenül attól, hogy jogsértést megszüntető, vagy kártérítési keresetről van szó), az ítéleteknek pedig Európa-szerte végrehajthatónak kell lenniük. Felmerül a kérdés, hogy a joghatóságra, az ítéletek elismerésére és végrehajtására 17 és az alkalmazandó jogra vonatkozó jelenlegi európai szabályok képesek-e elérni ezt a célkitűzést, vagy a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslat koherens európai megközelítése szükségessé teszi-e az alkalmazandó jogra és/vagy a joghatóságra vonatkozó további szabályok bevezetését. A Bizottság eddig nem kapott olyan visszajelzést az érdekelt 17 Vö. a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelettel. HU 12 HU

felektől, hogy a területen gyakorlati problémák lennének. E nyilvános konzultáció ezért azt a célt tűzi ki, hogy véleményeket és információkat gyűjtsön a kollektív jogorvoslat témakörét érintő, joghatósággal és alkalmazandó joggal kapcsolatos különös nehézségekről, a nemzeti jogrendszerek jelenlegi eltéréseit is figyelembe véve, különösen ami a kollektív jogorvoslat kötelező jellegét, a határokon átnyúló eredményes jogérvényesítés szükségességét és a visszaélésszerű pereskedés például az igazságszolgáltatási fórumok közötti válogatás (forum shopping) megelőzésének szükségességét illeti. 29. k. Ismer speciális, határokon átnyúló problémákat a joghatóságra vagy az ítéletek elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok gyakorlati alkalmazása kapcsán? E problémák mely következményekkel jártak, és végül milyen megoldásokat találtak rájuk? 30. k. Szükség van speciális szabályokra a joghatósággal, az ítéletek elismerésével és végrehajtásával és/vagy az alkalmazandó joggal kapcsolatban annak érdekében, hogy a kollektív jogorvoslat Európa-szerte biztosíthassa az uniós jog eredményes érvényesítését? 31. k. Ön szerint a határokon átnyúló helyzetekben szükség van speciális szabályokra a kollektív jogorvoslatok kapcsán, például a kollektív konszenzusos vitarendezés vagy az uniós jog online szolgáltatók általi megsértése esetében? 3.7. Esetleges további alapelvek 29. A kollektív jogorvoslat európai megközelítésére alkalmazandó eddig azonosított közös alapelvek nem kimerítőek. Az EU további alapelveket is megállapíthat. Kérdés: 32. k. Van más olyan közös alapelv, amelyet az EU-nak be kellene vezetnie? 4. A KOLLEKTÍV JOGORVOSLAT KOHERENS EURÓPAI MEGKÖZELÍTÉSÉNEK HATÓKÖRE 30. Ami az uniós jog megsértése miatti károk megtérítését illeti, meg kell fontolni, hogy célszerű lenne-e kiterjeszteni a kollektív (jogsértést megszüntető és/vagy kártérítési) jogorvoslat kapcsán a Bizottság által a versenyjog, a fogyasztók jogai és az utasjogok területén végzett jelenlegi munkát más területekre (például a környezetvédelemre vagy a pénzügyi szolgáltatási jogra). Az uniós megközelítés koherenciáját a hatókörtől függetlenül biztosítani kell. 33. k. Célszerű lenne kiterjeszteni a Bizottság által a kollektív jogorvoslat kapcsán végzett munkát a verseny és a fogyasztóvédelem mellett más területekre? Ha igen, melyekre? Vannak e területeknek olyan jellegzetességei, amelyeket figyelembe kell venni? HU 13 HU

34. k. A kollektív jogorvoslat kapcsán általános hatókörű vagy szakpolitikai területek szerinti uniós kezdeményezéseket lenne célszerűbb indítani? 5. NYILVÁNOS KONZULTÁCIÓ: Az érdekelt felek észrevételeiket 2011. április 30-ig küldhetik be. Az észrevételeket lehetőség szerint elektronikus úton kell beküldeni az EC-collective-redress@ec.europa.eu e-mail címre, vagy postai úton az alábbi címre: European Commission "Consultation on collective redress" Avenue de Bourget 1-3 B-1140 Brussels (Evere) Belgium Minden küldeményen fel kell tüntetni a Consultation on collective redress megjegyzést. Az átláthatóság biztosítása és a nyilvánosság megfelelő tájékoztatása érdekében kérjük, hogy a konzultációban részt vevő szervezetek (civil szervezetek, szakmai szövetségek, üzleti vállalkozások stb.) regisztrálják magukat az érdekképviseleti nyilvántartásban, és fogadják el a vonatkozó magatartási kódexet. A tárgyban folytatott érdemi vita előmozdítása céljából a Bizottság e konzultációs dokumentumot az Europa honlapon is közzétette: http://ec.europa.eu/justice/news/consulting_public/news_consulting_public_en.htm A beérkező észrevételeket ugyanezen a honlapon tesszük közzé. A konzultáció során lehetőség van a benyújtott észrevételek bizalmas kezelésére. Ilyen esetben az észrevétel benyújtójának az első oldalon jeleznie kell a közzététel elutasítását. Adatvédelmi nyilatkozat A személyes adatok feldolgozásának célja és köre: A Bizottság csak annyiban rögzíti és dolgozza fel a kollektív jogorvoslatról szóló nyilvános konzultációban részt vevők személyes adatait, amennyiben az az észrevételek nyomon követéséhez szükséges. A személyes adatok kezelése a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001/EK rendeletnek megfelelően történik. Az adatokat az észrevételek nyomon követéséhez szükséges ideig rögzítjük és tároljuk. Az átláthatóság céljából az észrevételeket a benyújtók nevének és beosztásának feltüntetésével közzétesszük, elsősorban a Bizottság honlapján az alábbi címen: http://ec.europa.eu/justice/news/consulting_public/news_consulting_public_en.htm Az adatok helyesbítéséhez való jog és a személyesadat-kezelő: Amennyiben személyes adatainak feldolgozásával kapcsolatban további információkra van szüksége, illetve jogait kívánja gyakorolni (pl. adatokhoz való HU 14 HU

hozzáférés vagy pontatlan és hiányos adatok helyesbítése), kérjük, írjon az alábbi e- mail címre: EC-collective-redress@ec.europa.eu Személyes adatainak feldolgozásával kapcsolatos ügyekben bármikor jogában áll az európai adatvédelmi biztoshoz fordulni az edps@edps.europa.eu e-mail címen. HU 15 HU