jo t>rt lov thhfl u sz k ly jo n ő kr Vtlnatkoz k dv wt ny in alapult. A std l gya korlat arra inspiráita az erdélyi asszo nyo kat, hogy leánynev üket megtartsfl k, azt. önállóan vagy férjük nevével együtt használj ák. Jegyzetek 1 A nemi gyámságot az 1874.évi XX III. tc. törölte e l. 1840.évi XV. tc. Szt. István ll. törvénykönyve 29. fejezet, Szt. László II. tvk. 12 fej. és III. tvk. 6. fej., Kálmán l. tvk. 56. fej Jancsó, Fodor, Szlemenics, Tóth, Katona, Kolozsváry stb. vö. Máday im. 37. o. 1723. évi CXI. tc. Vö. 1545.évi XXI. lex. A jogtörténészek szerinl a magyaroknál a hitbér a leány vételárából fejl őd ö tt ki - hasonlóan Európa más országainak j ogfejl ő d ésé h ez - ahogy, a jegyajándék és a j egygyűrű pedig a vásár megkötésekor fizetett " fe l pénzből " ( m a foglaló hasonlítható hozzá) alakult ki. Máday im. 85-90 o. A Tripart itum 93. cikkelyének 4..-a felsorolja az egyes rendek hitbérének fix összegeit, főnemeseké 100 márka, köznemeseké és polgároké 50-50 márka. A 6.-8. -ból azt is megtudhatjuk, hogy 100 márka akkor egy kőből épült vár értékének, 50 márka pedig egy két tornyú templom értékének felel meg. A magyar házassági vagyonjog a közszerzeményi rendszernek felel meg, s mint ilyen a n ők n ek k edvező vagyonjogi rendszerek csoportj ába tartozik. A kül ö nb öző rendszerek három jogi alapelvre- vagyonközösség, kezelési közösség, vagyon elkülö nítés- és ezek különböző kombinációira veze th e t ők vissza. Máday im.66-7 1 o. o '" A nemesekre egyetlen esetben vonatkozott a közszerzemény, amiko r a nemes embernek "feleségével való házassága alatt gyűjt ö tt vagy vett ménes lovai ötvenen alul vannak egye nl őe n fognak köztük eloszlatni..." Werbőczy l. 10l.c. " Az 1.. ideiglenesen fenntartja azon n ő k választójogát, akik azt addig is gyakorol ták. 12 Bónis György Cserei Farkashoz hasonlóan mind a n ővé r, mind a lány utódok fiúlányságát fogadja el, szemben VargyasiSzolga Jánossal, aki csak a n ővé r fi úlányságára következtel Vö. : Bónis im. 75.-86. o., Szolga (vargyasi) János im. 238., 245. o. " Vö.: 1674-ben Apor Ilona fiú lány törvényes gyermekei Apor István, László és Mihály Bónis im. 88. o. Felhasznált irodalom Bónis György: Magyar jog-székely jog, Kolozsvár!942. Ferenc József Tudományegyetem Cserei Farkas: A magyar és székely asszonyok törvénye, Kolozsvár 1800. Csíky Kálmán: A magya r n ők jogai, Budapest 1894. Gáspár Gabriella: A polgári nyilvánosság kezdetei Magyaro rszágon, Bp. Agroinform 2002. Gáspár Gabrie lla: Die Stelle der Zeitschrift "Erdélyi Múzeum"(l 814-1 818) in unserer Wissenschaftsgeschichte, ln.: Speci'!'ina Nova, JPTE Történelem Tanszékének Évkönyve, Pécs,!989 29-46 p. Fábry Anna:!ró n ő k vagy írónők? A n ő i dilettantizmus és professzionalizmus kérdése a 19. századi magya r irodalomban = Rubicon 2001 /6. 25-29 o. Fügedi Erik: Az Elefánthyak, Bp. J 992. M agvető kiadó Kazinc )' Ferenc: Sophie, Bp.1984. Szépirodalmi kiadó Kolozs1'áry Bálint: A közszerzemény biztosítása, Budapest, 1899. Kempelen Béla: Magyar nemes családok 10 k.+ pótkötet, Bp. 19 11-1 932. Grill k. Máday Andor: A magyar n ő jogai a múltban és jelenben, A theneum irod. és nyomdai Rt. 1913. Nagy Ivá n: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal 1-1 2 k.+ pótkötet, Pest 1857-1868. Freibeisz István és Tát h Mór k. Péter Katalin: Nők önállósága, férfiak önállósága a társadalomban= Rubicon 2001 /6. 20-24 o. Székely (ki Ilényi ) Mihály: A nemes székely nemzetnek constitutiói, privilégi uma i és a jószág leszállását tárgyazó némely törvényes ítéletei, több hiteles leveles-tárakból egybeszedve, Pest 1818. Trallner k. Szolga (vargyasi) János: Székely jogi ötven kérdések s 102 feleletek, Marosvásárhely, 1844. Ref.kol l. Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok, Szépirodalmi könyvkiadó Bp. l 982 Tárkány Sz űc s Ernő: Mártély népi jogélete, Kolozsvár 1944. Kolozsvári Egyetem Jogtörténeti szemináriuma Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások, Bp. 1980. Gondolat k. Tóth Zoltán: A rendi norma és a "keresztyén polgáriasodás" = Századvég 1991. 2-3. sz. 75-130 o. 60. 2005 - ősz s 'IIADT M HlA Ellentmondásos szerepelvárások, nők az államszocializmusban A XX. század utolsó harmadában a n ő k munkavégzésével, oktatásával, politikai szerepvállalásával kapcsolatban számos kiváló monográfia, tanulmány született, ám az államszocializmus nőtört é n eté nek feltárása továbbra is várat magára. Ugyancsak kevés ismerettel rendelkezünk arról, hogy a társadalmi viszonyokban bekövetkezett drasztikus változások hogyan hatottak a nemek közti viszonyok alakulására, miként befolyásolták a férfi és n ő i szerepek kölcsönhatásban törté n ő változását. Az embe ri történelem megértéséhez a nemek közötti viszonyok megismerése ugyanolyan fontos, mint az osztályok közötti viszonyoké, ugyanakkor, amennyiben a j e l e ntős társadalmi változásokkal járó történeti korokat a nők szempontjából vizsgáljuk, akkor "a vizsgált korszak vagy eseménysor teljesen eltérő jelleget ölt, új jelentést nyer, amely teljesen eltér az általánosan elfogadottá/." (Kelly-Gadol 1976: 140-145) Dolgozatomban a történeti-, ideológiai-, társadalmi- és gazdasági tényezők hatásait abból a szempontból elemzem, hogy mennyiben változtatták meg a magyar társadalom tradicionális értékrendszerét, a nők és férfiak között megl évő hierarchiát, és milyen új kulturális minták, társadalmilag megkonstruál t szerepek jöttek létre, melyek voltak a női szerepek és családi kapcsolatok átalakulásának kívánatosnak tartott és valóságos folyamatai. Ez utóbbi megkülönböztetését azért tartom fontosnak, mivel a tömegkommunikáció az államszocializmusban a pártbürokrácia monopóliuma volt, így a hivatalos ideológiát mindig valóságként tüntették fel. Ezért élhetnek változatlanul tovább az akkori n ő ide á lok, mint a rendszer szimbólumai az utókorban, annak e llenére, hogy a statisztikai adatok alapján a kereső nők számának emelkedésével a munkaerőpiac polarizálódása volt megfigyelhetö, és a nők el sősorban a feminizálódó ágazatokban és foglalkozásokban helyezkedtek el. A,feltörekvő dolgozó nő" 1 hamis ideáljának máig tartó továbbélése elsősorban a politikai hatalom törekvéseire vezethető vissza, mivel a nőket olyan munkák elvégzésére is rákényszerítették, amelyek sem biológiai adottságaik, sem a tradicionális női szerepek mély beágyazoltsága miatt nem voltak számukra elfogadhatóak Ennek következtében a szovjet mintára megalkotott új nöideáj2 az emberek többsége szemében a rendszer negatív szimbólumainak egyikévé vált. Ez utóbbihoz hozzájárult az is, hogy a magyar nők történetének alakulását 1947-töl jelentösen befolyásolta a marxizmus-leniniz- 2005- ősz 61
mus id 'lliö i1íjtínuk ulapj.1 11 llltik()d( p '- kbk p, u Szovj 1uniö. (T 1111 s'l. 1., h11 magyar intc1vallumot, a Tan{icsköztársaságot scm hagyhatjuk figyelm n kfvoi.) is következett, hogy a magyar nőpolitika megformálói jelentős éveket töltöttek a Szovjetunióban. A n ők társadalmi helyzetének változása e l sősorba n három szférában, a munkavégzésben, oktatásban, és a hatalomban történő elmozdulásokból következett. 3 Az ideológia és a gazdaság munkaerő-szükségletének kényszerítő ereje együttesen játszott szerepet a n ő i foglalkoztatottság növelésében. A modernizációs folyamatban az extenzív gazdasági fejlesztés keretén belül a kitűzött gazdaságpolitikai célok csak pótlólagos munkaerő bevonással voltak megvalósíthatók, ezért a Magyar Dolgozók Pártja (továbbiakban MDP) n ő po litik ájába n a n ő k munka erő -ta rt a l é kk é nt játszottak fo ntos szerepe t. A munkaerő nők köréből történő utánpótlására annál is inkább szükség volt, mivel az ipari munka, mint domináns megélhetési forrás nem a kommunista iparosítással vette ide haza kezdetét, hane m csak folytatódott a nagyjából a húszas években megindult tendencia. 4 Erre az id őszak r a viszont a férfi munkaerőtartalékok már ki me rültek, ezért csak a nők jöhettek igazán számításba. A megnövekedett keresle tet fokozta, hogy szovjet mintára nálunk is "... tipikus XIX századi fejlődési modell szerint alakulnak a népesség gazdaságszerkezeti viszonyai." (Gyá ni 1995: 555) Az ideológiai és gazdasági tényezők mellett nyilvánvaló, hogy a gyo rs változások nem a nnyira a magyar történele m és társadalom belső folyamataiból, hanem sokkal inkább a szavje t vezetés által kierő sz akolt szacialista fordul at következmé nyeként jöttek létre. A célok megvalósításához szám os e l őfe ltéte l megteremtésére volt szükség. Ezek közül az egyik a nők politikai és állampolgári megítélésének a férfiakéval azonos jogi alapokra kerülése, ami megszüntette a nemek közt meglévő jogegyenlőtlenséget. A politikai és állampolgári jogok változásai Míg a politikai és gazdasági változások egyszerre gyakoroltak pozitív és negatív hatást a n ők helyzetére, addig a nők jogi helyzetének változásában egymásra é pülő pozitív folyamatok követhetők nyomon. A n ők politikai és állampolgári jogainak álta lánossá válása - megvalósulásuk körülményeitől függetlenül - 1945-től kezdődően néhány tényezőt leszámítva rövid idő alatt megteremtette annak l e h etőségét, hogy a nők a társadalmi élet különböző területein a férfiakéval azonos jogokat élvezhessenek. Igaz, a jogszabályok nem szüntették meg automatikusan a minde nnapok egye nl őt l en ségeit, megalkotásuk és elfogadásuk főleg a m ege l őző történeti időszakokhoz viszonyítva vált kiemelkedő fontosságúvá, és ele ngedhetetlen feltételévé a nemek jogegyen lőségé n ek. A választójogi törvény alapján már 1945-ben biztosították, hogy a nők a férfiakkal azonos módon gyakorolhassák állampolgári jogaikat. 5 Ettől kezdve már nem a nők általános választójogának a megszerzéséről folyt a politikai vita, nem azt kellett tehát bizonyítani, hogy a nő is alkalm as a politikai jogok birtoklására- ami a megelőző időszakok választójogi vitáiban pro és kontra érvként központi helyet foglalt el-, ha- 11 ' 111 11 p11110i- 111 i 1111 ~1 10k 111 111 111 'll szlllltak h 11 ha.'' Miv 111 kommunist11 purl u:r. ls v. h szt.asokun ls'!. 'I lv d 11 v r s t f' l a n kn k köszön h u c z rt az 1947- s kamp{inyhan ki m It j l nt ős volt a fcl j ük ir{lnyuló propagandá nak. Rákosi az Angyalföldön tartott na y yű l cn az MKP programja me llett agitálva kijel ntette, ''Túlzás nélkül ellehet mondani, hogy népi demokráciánk erejét, mint a me/eget u h őmérőn, számszerűen le lehet olvasni arról a szerepről, melyet benne a nők visznek." (Rákosi 1997: 731). Programbeszéde Marxnak a nőkérdéssel kapcsolatos állásfoglulásából, valamint a nemek egye nl őségé re vonatkozó nézeteiből vezet h ető le: "Egy türténelmi korszak változása mindig meghatározható a nők szabadság felé haladásának arányából, mert itt a nőn ek a férfihoz, a gyengének az erős h öz va ló viszonyában jelenik meg a legnyilvánvalóbban az emberi természetnek a durvaság feletti győze lm e. A nők emancipációjának foka az általános emancipáció természetes fokmérője." 7 A két idézet alapján jól é rzéke lh ető a marxi gondolatok és a marxista ideológia közötti különbség, és az ez utóbbi alapján szerveződő pártok nőpolitikájának l eegyszerűsítő, vulgáris jellege. R ákosi a választási eredmények értékelésénél a párt nőpolitikájának sikereként tüntette fel, hogy a 402 képviselő között 71 n ő került be a parlamentbe. Mivel a képvisel ő nőkb ő l 41 ipari munkás, 21 pedig a mezőgazdaságban dolgozó parasztasszony vagy lány volt, ebbő l azt a következtetést vonta le, hogy "... az egyenjogúsítás különösen a dolgozó nőket érinti." (Rákosi 1951: 57). Az 1953. évi IL Törvényben a választásra jogosultak korhatárát 20 év rő l 18 évre szállították le, ez a változtatás mindkét ne met érintve tovább növelte a n ő i szavazók számát. A politikai jogok gyakorlásának l eh etőségéta választójog mellett a választhatóság, u politikai szerepvállalás garantálja. A n ői képviselők aránya 1945-ben 3,1%, 1947-ben 17,2%; az 1953-as választáson valamivel kevesebb, 11 % (52 nő) ke rült be a parlamentbe, ennek az utóbbinak azonban a parlamentáris demokrácia ellehetetlenülése miatt már nem volt sok jelentősége. H Ez azért is saj nálatos, rnivel e ttől kezdve adódhatott vo Lna igazán lehetőség arra, hogy a n ők is megtanulják a politikusi szerepet, illetve, annak gyakorlásával, politizáló n ő ké nt elfogadtassák magukat a társadalmi nyilvánossággal A nemek jogegyenlőségének másik megnyilvánulása volt, hogy 1945. novemberétől a n őt is kinevezhették gyámnak vagy gondnoknak. Ez az intézkedés azt az 1877 óta fennálló jogtalanságot szüntette meg, mely szerint a nőket- a Tanácsköztársaság rövid id őszaká n ak a kivételével -jogilag gyámságra vagy gondnokságra alkalmatlan személynek nyilvánították. A nők művelődéshez, pályaválasztáshoz és munkavállaláshoz fűződő jogát a férfiakéval azonos módon definiálták. A szabad művelődéshez való korlátlan hozzájutás leh e tőségél az 1945. augusztus 18-án megjelent 6600/1945. ME számú rendelet biztosította, amely lehetövé tette végre a nők számára is az állam- és jogtudományi karokra való bejutást. Az 1946. október 21-én megjelent XXII. számú törvény- a hittudományi karok kivételével - valamennyi egyetem és főisko l a kapuját megnyitotta a magyar nők e lőtt. (Tóth 1975: 25). Az 1948. évi XLIII. törvénnyel ne mcsak az oktatásban, hanem a munkavégzésben is m egteremtődött a férfiakkal azonos pályaválasztási, munkavállalási l e h etőség. 62 2005 -ő sz 2005 - ősz. 63
00. Az állampolgári jogok szabályozásai közül még egy, a nemek egyenlőségét elősegítő momentumot érdemes itt megemlíteni, annak ellenére, hogy ez a polgárok számbavételére irányult, ami nem tekinthető kifejezetten a szabadságjogok megnyilvánulásának.9 Véleményem szerint ugyanakkor a személyi igazoiványak 1954-ben történt bevezetésének volt egy látens, hosszabb távon érvényesülő pozitív hatása is a nők számára, mégpedig azáltal, hogy ily módon ők is önálló (és persze nyilvántartásra kötelezett) személyekké váltak. A hangsúly itt az önállóságon és azon van, hogy 14. életévük betöltésekor a nők a férfiakhoz hasonlóan, személyi igazolványt kaptak. Ezekkel az intézkedésekkel megváltozott addigi társadalmi megítélésük. Az 1954-ig érvényben lévő gyakorlat szerint ugyanis a férjezett nőknél elegendő volt, ha nevüket és adataikat a férjről kiállított be- és kijelentőlap tartalmazta. A külön igazolvány személyiségi jogaik elismerését jelentette, és ettől kezdve a férjezett nők megszűntek a férj tartozékává válni. További pozitív jelentősége a személyi igazolványnak, hogy a nőknél is bevezették a 18. életévüket még be nem betöltött gyermekek adatait, ezzel jelezve, hogy szülőként is azonos jogok illetik meg őket. A már említett jogszabályok az új családjogi törvénnyel együtt biztosították a nők számára a férfiakkal azonos jogokat. 10 Jelentőség ük abban áll, hogy az 1942-ben érvényben lévő jogi szabályozás szerint törvényileg biztosított pozitív diszkriminációt élveztek a férfiak "... bár elvileg a férfi és nő közölt a magánjogban nincs különbség, de a férfit mégis előjogok illetik meg. Ö a család feje." 11 Ez a családfői funkció magas társadalmi presztízst, jelentős e lőnyöket biztosított a férfiak számára. Az új családjogi törvény viszont megsemmisítette, eltüntette ezeket az előjogokat. Az új családjogi törvény Míg a jogszabályok megváltoztatásával megteremtett formális jogegyenlőségjól kontroll álh ató, addig a nemek közti egyenlőségnek a mindennapok gyakorlatában való é rvé nye s ülésérő l- különösen a családi élet keretein belül- keveset tudhattunk meg az ötvenes évek dokumentumait elemezve. A tradicionális szerepekés az ezzekkel együtt járó alárendelt helyzet fennmaradására inkább csak a későbbi időszakok időrnérleg. vizsgálataiból következtethetünk. Ennek ellenére a családi együttélésre vonatkozó törvények módosítása, a megvalósulás feltételeinek a részletes szabályozása nemzetközi összehasonlításban is pozitívumként értékelhető, amely a magánélet területén is megtette az első lépéseket a nők házasságon belüli jogegyenlősége irányába. A törvényalkotók a megváltozott gazdasági alap következményeként szükségesnek tartották a "házasság, a család, a gyámság szacialista jogintézményének felépítését. " 12 Az 1953. január l-én életbe lépő Családjogi törvény (1952:IV) az alkotók szándéka szerint megfelelő jogi formát igyekezett biztosítani az új tartalomhoz, a cél pedig az volt, hogy megteremtsék a családtagok között az egyenlő elvárások elvét. Abból indultak ki, hogy a,,szocialista házasság két szabad, és egyenlő ember kölcsönös vonzalmára alapított közösség," ezért a nők jogait úgy kell definiálni, hogy őket a házasság ideje alatt, a házasság felbontása esetén, valamint a gyermekelhelyezés tárgyában is a férjjel azonos jogok illessék meg. A házastársaknak a házasélet ügyeiben egyenlő jogaik és kötelezettségeik vannak (23. ), A házastársak kötelesek egymást kölcsönösen támogatni, egymáshoz hűségesneklenni(24. ) A házastársaknak a közös lakás helyét egymással egyetértve kell megválasztaniuk, bármelyik fél beleegyezésétől csak alapos indok esetén lehet eltekinteni (25. ). A törvény elfogadása előtti időszakban erre a férj volt egyedül jogosult. A törvény a nő házasság utáni névhasználatát a feleség választására bízta, megszüntetve ezzel azt a megelőző joggyakorja tot, mely szerint a feleség a házasságkötés után csak az asszonynevét viselheti. Ez utóbbinak, a név megválasztásának a szabadsága mellett jelentős, hosszabb távú társadalmi hatása is volt. Egyrészt megszüntette azt a jogilag alátámasztott gyakorlatot, amely azt fejezte ki, hogy a férjezett nő a férj tartozéka, annek mintegy a tulajdona. Másrészt a férj nevének a viselése, mint státusszimbólum sokat vesztett jejentőségéből, és ezzel mérsékelte azt a negatív társadalmi megítélést, amely a leánynéven szereplő nőkkel szemben bizonyos életkor felett ekkor még tapasztalható volt. A törvény a házasság megkötésétől számítva vagyonközösséget deklarált akkor is, ha egyik vagy másik házastárs nem folytatott kereső tevékenységet. A háztartás költségeinek a közös fedezése, valamint a közös vagyonkezelés törvényi előírásai szintén a házasságon belüli egyenlő gazdasági viszonyok megteremtésének a jogi alapját alkották. A szülői felügyelet együttes gyakorlásának a joga a nők családon belüli egyenjogúságának vált egyik alapvető tényezőjévé. A törvényalkotók arra törekedtek, hogy megszüntessenek a családon belül minden hatalmi hierarchiát- beleértve a generációk közöttieket is-, ezért a "sz ülői hatalom" fogalmát a "sz ülői felügyelet" fogalmára cserélték fel. Mindezeken túl a családjogi törvény nemcsak a házasságon belüli egyenjogúság lehetőségeit, hanem a sikertelen együttélés felbontására vonatkozó jogokat is definiálta. A házasság felbontására vonatkozó paragrafusok szintén új szemléletet képviseltek a férfi és nő viszonyában, ezt példázza a vétkesség elvének az eltörlése is. 13 A magyar jogalkotás ezzel megelőzte a fejlett polgári társadalmak vétkességet mellőző válási törvénykezését; például az Egyesült Államok 16 szövetségi államában 1971-ben, Franciaországban 1975- ben megalkotott jogszabályok kodifikálták csupán a vétkesség eltörlését. A jogegyenlőséget biztosító jogalkotási folyamat ellenére a politikai vezetés családhoz való viszonyát kettősség jellemezte. Annak ellenére, hogy törvénybe iktatták a nők családon belüli egyenjogúságát, illetve, hogy a férfiakkal azonos feltételek mellett kezdeményezhették a megromlott családi együttélés felbontását, a magánszférában nem történt alapvető változás. A családon belüli feladatok, a gyermekek ellátásának felelőssége továbbra is r'íjuk hárult. A rendszer egyik legsze mbetűnőbb ellentmondása éppen az, ho y a n m k y nl6ségét hirdető ideológia a társadalmi valóságban
nem jelentett mást, mint a nőknek a nem tradicionális foglalkozások végzéséhez való jogát, ami a változatlan megterhelést jelentő családi feladatokkal együtt a társadalmi gyakorlatban közel sem eredményezhetett a férfiakéhoz hasonló lehetőségeket. Lehetőség és a valóság Az egyenlőségeszme csorbulása mind a munka, mind a magánélet világában tapasztalható volt. Miközben a nők aránya egyes foglalkozásokban folyamatosan emelkedett, ez tulajdonképpen a férfiak munkaerőpiaci esélyeit befolyásolta kedvezően. Különösen jellemző ez a szellemi foglalkozásokban. "A nők aktivitásának növekedése kedvezően hatott a férfiak helyzetére, olyan értelemben, hogy lehetővé tette nagyobb fokú beáramlásukat a magasabb képzettséget igénylő és jobban fizetett foglalkozásokba. " Andorka Rudolf (1982: 72) megállapítása a női foglalkoztatottság alakulásának általános törvényszerűs égeire utal, amely a propaganda ellenére az ötvenes években is igaz volt: a nőknek akkor volt csak lehetőségük egyes foglalkozásokba tömegesen bekerülni, ha azt elértéktelenedő presztízs, alacsony jövedelem vagy mindkettő jellemezte. Ez a tendencia érvényesült a döntéshozó és költségvetési intézményeknél, a tanácsrendszer kiépítése miatt megnövekedett adminisztratív munkáknál. A kölönböző szinteken, mint például a központi és helyi költségvetési szerveknél, a férfi és női munkaerő számbeli eltérést mutatott. A magasabb presztízzsel rendelkező központi szerveknél, ahol a döntések megszülettek a férfiak, míg a főleg csak adminisztrációs feladatokat ellátó helyi szerveknél a nők voltak többségben. 7. A költségvetés központi és helyi szerve inél foglalkoztatott férfiak és n ő k aránya százalékban 1 ' ÉV Központi szcrvek Helyi szervek Férfi N ő Férfi N ő 1952 58,4 41,6 49,6 50,4 1953 58,1 41,9 46,0 54,0 1954 58,0 42,0 42,9 57,1 mek között. A nők száma az 1949 és 1960 közötti években főleg a pedagógusok körében nőtt, 57,8%-ról74,8%-ra az általános iskolában, középfokon 46,3%-ról40,2%-ra változott. (KSH Adatgyűjtemény: 1977: 14) A középfokú oktatásban a nők száma a közismereti tárgyaknál ugyancsak növekedett, ám a statisztikai adatokban a férfiak által oktatott szakmai tárgyak nagy számának köszönhetően ez nem követhető. A korszak mobilitási vizsgálatainak adataiból megállapítható, hogy a munkahelyi jobb pozíció megszerzésében a nők hátrányosabb helyzetén még az előnyösebb szülői háttér sem sokat javított.,,ellentétben férfi testvéreikkel, ahol a fő jellemző az értelmiségi helyzet megtartása volt, náluk a mobilitás főiránya a fiatalabb korosztályokig az egyszerű foglalkozásokba tartott. Azt mondhatnánk, hogy a felszabadulás előtt a veze tők és értelmiségiek leányainak tipikus helyzete a 'háztartásbeli' állapot, a felszabadulás után viszont az egyszerű szellemi foglalkozás a leggyakoribb életút. " (Andorka 1982: 149). A statisztikai adatokat elemezve nem igazán találtunk példát annak a nőpolitik á n a k a megvalósulására, amit az MDP meghirdetett, és amire Rákosi visszaemlékezéseiben is utalt.,,ennek a politikának megvalósulásaképpen elkezdtük a nőket a legmagasabb közéleti polcokra helyezni. Csakhamar megjelentek az első női miniszterek, női főispánok, illetve megyei végrehajtó bizottsági elnökök, Újpest női polgármesteri kapott stb." (Rákosi 1997: 727). Az egyes kiemel t, "kirakat" jellegű eseteket leszámítva a nők és férfiak- különösen a fontosabb pozíciók tekintetében -kölönböző esélyekkel indultak. A nők hátránya éppen a politikai, gazdasági vagy társadalmi élet területén, a vezető posztok megszerzésénél volt a legnagyobb. A nők aránya egyes vezetői munkakörökben, 1953-ból származó adatok sze ri nt (Lengyel 1958: 769): Államigazgatási vezető munkakörben Helyi tanácsoknál vezető munkakörben Vállalati igazgató 8,3% 16,3% 5,2% Kereskedelmi vállalatvezető és ügyvezető 9,4% Gépállomásvezető 4,2% Annak ellenére, hogy a háború előtti korszakhoz viszonyítva a nők teh e tő sége i a társadalmi és gazdasági élet területén kibővültek, a férfiakhoz viszonyított relatív hátrányuk kevéssé változott. A magas döntési jogkörrel összekapcsolódó értelmiségi pályákon, a politikusok és a gazdasági- államigazgatási hierarchia káderei között nők nem találhatók. Mivel az egész rendszer működését a legszűkebb pártvezetés irányította, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nők az ötvenes években a politikai, gazdasági, vagy a kulturális élet területén nem kerültek döntési pozícióba. Állításunk főleg a funkcionáriusok hierarchiájában elhelyezkedő nőkre igaz. A hatalmat megtestesítő és az operatív munkát végző pártvezetésben - Politikai Bizottság, Titkárság- nők nem vettek részt. Az MDP három kongresszusára megválasztott elnökségben a nők száma kilenc-tíz között változott. Az MDP I. kongresszusán megválasztott Központi Vezetőség 66 tagjaközött négy volt nő. A II. és III. kongresszuson a 71-71 KV tagból hat, illetve hét volt nő (Vida 1985: 53-66). Andics rzsébet és Ratkó Anna mindhárom alkalommal bekerül t a KV tagjai közé. 1948-ban Mónus lllésn s Szász r r n né, mint volt baloldali szociáldemokraták képviselték Annak ellenére, hogy a központi szerveknél a foglalkoztatottak száma alig változott, mindvégig megmaradt a férfitöbblet A helyi szerveknél azonban a számszerű növekedéssel párhuzamosan fokozatos eltolódás figyelhető meg a női munkaerő irányába, amely az erőteljes centralizáció, a túlszabályozott irányítás következtében a megnövekedett adminisztrációs terheknek tulajdonítható. Mivel jól ismertek a centralizált tanácsi irányítórendszer döntéshozó és végrehajtó funkciói, nem lehet kétségünk afelől, hogy a munkaerő nemek szerinti, fent vázolt megoszlása egyúttal a férfiak és nők közötti hatalmi hierarchiát is vissza tükrözte. Az adminisztratív állomány feminizálódása, az egyes értelmiségi szakmák e ln ő i esed ése ugyanakkor nem járt együtt a hatalmi pozíciók átstrukturálá ával a nesz (Kl. 67
00. még a nőket. A Il. és III. kongresszus is beválasztotta a KV tagjai sorába Jóború Magdát, Vass Istvánnét, míg Benke Valéria 1954-ben lett tagja a KV-nak. A pártkongresszusok küldöttei között sem érte el a nők aránya az egyharmadot, az elnökségébe még ennél is alacsonyabb számban - kevesebb, mint 20% - kerültek be. A legfelső pártvezetésnek a nők politikai tevékenységére vonatkozó attitűdjéről azonban az adatoknál sokkal többet árul el a nők kiválasztásának formális a módja. Sztahanovisták, nem tradicionális női munkát végző ifjúmunkások, traktorosok képviselték a nőket a fontos párteseményeken, reprezentálva az új nőideálaka t. A nők politikai tevékenységet főleg az egyetlen női szervezetben, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségében 15 (továbbiakban MNDSZ) folytathattak, feladatuk "a párt eszméit és akaratát á tv igyék a lakosságnak a szervezet jellegeszerint 'megcélzott' rétegére", "transzmissziós" (Kornai 1993: 72) feladatot látva el a párt és a tömegek között. A feladatnak igazából azok a nők tudtak megfelelni, akik minden cselekedetüket a párt vezetőségének elvárásai szerint, gondolkodás nélkül végrehajtották. A nők akkori- és későbbi politikai és társadalmi szerepeinek a megítélése szempontjából nyernek ezek a jelenségek mélyebb értelmet. Mivel a nőszervezet funkcionáriusainak műveltsége az átlagnál is alacsonyabb volt, napjainkig tovább é l ő negatív attitűd alakult ki a politikai szerepet vállaló nőkkel szemben. Ugyanakkor a hatalmi hierarchia alacsonyabb szintjein tevékenykedő nők munkáját nemcsak a képzettség hiánya, hanem a férfiakból álló felső pártvezetés negatív attitűdjei is nehezítették. Ennek okai között egyaránt megtalálható volt a tradicionális női szerepeket hangoztató közvélekedés, valamint a funkcióba történő kiválasztás miatt kialakult ellenszenv. A nők társadalmi esélyegyenlőségét gátló tényezők A társadalmi újratermelési fo lyamatban való részvétel a nők számára akkor válhatott volna az esélyegyenlőség alapjává, ha a családi feladatokhoz kapcsolódó munkákat intézményesítik, va lamint a gyermekek gondozásának-nevelésének a terhéből az állam jelentős részt vállal magára. Ehhez a gyermekellátó intézmények olyan volumenű emelésére lett volna szükség, amelyek mind a mennyiség, mind a nevelés minőségének tekintetében kielégítik a családok elvárásait. A pártvezetés viszont a nők egyenjogúságát, esé l yegyenlőségét a magántulajdon intézményének felszámolásával, a nők társadalmi munkavégzésbe való folyamatos bekapcsalásával automatikusan megvalósulónak vélte és mint minden más területen, itt is a szavjet mintát másolta. 16 A bölcsődei férőhelyek száma - a folyamatos növekedés ellenére - az ötvenes évek elején csak a 0-3 éves gyermekek 3,2%-ának befogadására volt elege nd ő. A Központi Statisztikai Hivatal 1953. októberi (EÜ: 7/1953) jelentése szerint az adott korosztálynak csak 2,6 százaléka volt bölcsődés, miközben a gyermekes nők 38%-a dolgozott (KSH 1958/11.: 765). A budapestiek ezen a téren e l őnyöket élveztek a vidéken élőkhöz viszonyítva, mivel a fővárosban a gyermekek 10%-ának tudtak elhelyezést biztosítani. Még lassabban növekedett az óvodai férőhelyek száma, annak ellenére, hogy ennek az intézménynek történeti hagyományai is voltak (Szalai 1986: 199-201). A magyar vadapedagógiának már a két világháború között elkötelezett irányítói akadtak nálunk, munkájuk pozitívumai a későbbi időkben is meghatározták az óvodai munka alapelveit. A bölcsődei helyek számának relatív emelkedéséhez viszonyítva -, ami 1949-től négy-, négy és félszeres volt - az óvodában elhe l yezhető gyermekek száma csak másfélszeresére nőtt, és egyedü11951-ben haladta meg a háború e lőtti szintet. 17 Az ide felve h ető gyermekek alig érték el az adott korosztály egynegyedét annak ellenére, hogy a szakemberek többségének a véleménye szerint ebben az életkorban már pozitív hatása van a közösségben történő nevelésnek. A gyermekellátó intézményeknek a szükségletnél kisebb mértékű fejlesztése megduplázta a dolgozó nők terheit (KSH 1958: 765), mivel ilyen feltételek mellett nehéz volt a munkát és a családi kötelezettségeket egyszerre jól ellátni. Természetes, hogy az ezzel kapcsolatos problémák sem tartoztak a társadalmi diskurzus körébe, ső t, a propaganda a valósággal ellentétes jelenségeket mutatott be. A családon belüli konfliktusok a nők egyre nagyobb arányú kereső tevékenysége, és a nőknek a háztartással és gyerekneveléssel kapcsolatos - jelentősen nem csökkenő - terhei között komoly feszültség volt. Ez több tekintetben kárára vált mind a családi, mind a munkahelyi feladatok teljesítésének. Lengyel László a női fogla lkoztatottságot elemző tanulmányában a következő megállapításokat tette: "... a nők ilyen nagyarányú bevonása az aktív keresők közé bizonyos mértékig túlzott volt, nem egy vonatkozásban - elsősorban az ifjúság családi nevelését illetően - kedvezőtlen következményekkel járt. A nők munkába állásának folyamata túlságosan gyors volt, s így már eleve sem lehetett núnden oldalról, sem gazdasági, sem társadalmi vonatkozásban k ellően megalapozott. A bölcsődék, a napközi otthonok, a közétkeztetés (... ) szükségesnél lényegesen kisebb mértékű fejlesztése, a háztartások alacsony színvonalú gépesitése nem vette le a dolgozó nő válláról a háztartási és gyermeknevelési gondokat." (Lengyel 1958: 765). Az 1945-ben kodifikált egyenlő munkavállalói jogok a megvalósulásukat segítő intézmények alacsony száma, vagy nem megfelelő funkcionálása miatt a társadalmi gyakorlatban nem érvényesülhettek. A házimunka és a keresőtevé kenység összehangolását az is akadályozta, hogy a problémákat a nőknek egyedül kellett (volna) megoldaniuk, mivel a tradicionális férfiszerepek eközben alig változtak. A kettős teherviselés a női egyenlőség megvalósítását kizárólag a társadalmi munkamegosztásban való egyforma részvételre szűkítő ideológia szükségszerű következménye volt. Az ellentmondásokat tovább mélyítette, hogy a növekvő női munkavállalás ellenére a legfelső pártvezetőség maga is bizonytalan volt, egyrészt az általa hirdetett "dolgozó nő " ideálját illetően, másrészt a megvalósítás folyamatának a tekintetében.,,a munkához való jog és kötelesség szempontjából a társadalomvezetés a nőket mindvégig hizonyos értelemben kivételnek tekintette (...) a nők esetében a munkavállalás joga elvileg vagy a közfelfogásban sem vált soha kötelezettséggé," Ferge Zsuzsa (1982: 140) mcgá llapílásai az {tllamszocialista társadalom egész idősta kára érvényesek voltak.
Dolgozó nők - háziasszonyok A pártvezetés céljait a nők felé közvetítő nőszervezet, az MNDSZ agitációs tevékenysége egyrészt a munkahelyekre, másrészt a háziasszonyokra is kiterjedt. Ez utóbbi csoportnál kettős feladatot kellett ellátni, bevonni őket a munkába, illetve rávenni őket, hogy férjüket hatékonyabb munkára buzdítsák. 18 Különös jelentősége volt ennek az agitációnak a bányászfeleségek között, akik a "bányászbecsület védelméért is harcoltak", és mint az ország legmegbecsültebb dolgozóinak házastársai, segíteni kellett a férjeket abban, hogy méltóak legyenek a Párt, Rákosi bizalmára. A háziasszonyok tehát akkor válhattak a társadalom hasznos tagj aivá, ha házastársukat még több munkára, a tervek teljesítésére, túlteljesítésére ösztönözték. A háziasszonyokat megcélzó propagandából kiolvasható, hogy az államszocializmus család- és nőképe jelentősen különbözött a tradicionális magyar társadalom családszerkezetétől, a férj-feleség mindennapokban megnyilvánuló kapcsolatrendszerétől Éppen ezért a más értékrendszer alapján működő pártállamnak ahhoz, hogy hosszú távon hatékonyan funkcionálhasson, el kellett fogadtatnia új ideáljai t. Az új értékrendszer kialakításának folyamata jól nyomon követhető a társadalom számára fontos ünnepek átalakítására irányuló törekvésekben. Nőnap- Anyák napja Az új nőideált a Nemzetközi Nőnap jelentőségének a hangsúlyozásáva l, ezzel párhuzamosan az előző időszak nőideálját szimbolizáló Anyák Napja l eértékelődésével kívánták a társadalom felé közvetítetni. Míg a két világháború közti időszakban a nő legfontosabb hivatásának tartott fe leség és anyaszerep jelentőségét az mutatta, hogy az Anyák Napja kötelező ünnep volt az iskolákban, addig az 1945 és 1955 közötti években a hivatalos ünneplést eltörölték. Intézményesítésére majd csak 1955. május 7-én került újra sor, ugyanakkor a nők legjelentősebb ünnepe továbbra is március 8. maradt. Az ünnepség intézményesítésére azért volt szükség, mivel a tapasztalatok azt mutatták, hogy a "klérus igyekezett azt (mármint az anyák napját) a maga számára felhasználva" minden esztendőben megünnepelni, és ennek megakadályozása végett javasolták újra iskolai ünneppé nyilvánítását. (MOL 276. f. 89/358) Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztálya a következő javaslatot készítette a Titkárság részére a Nemzetközi Nőnap megünneplésére,,a NemzetköziNÓnap előkészületeit fel kell használni arra, hogy fokozódjék a magyar nők aktivitása a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén, és ezáltal is növekedjék a nők társadalmi megbecsülése. " 19 Természetes, hogy emellett még ~ Szovjetunió, a párt és az MNDSZ munkájának a népszerűsítése is szerepelt a feladatok között. Az ünnepség fényét az is erősíthette, hogy javasolták: a Párt KV írjon levelet a magyar nőkhöz, melyet a sajtó, rádió ismertessen, és az ünnepségeken olvassák is fel. Az ünnepség nem más, mint a nép tisztelete az öntudatos, dolgos, harcos asszonyok, édesanyák, fe leségek és lányaik iránt.,,a magyar nők ezután is mindenütt ott lesznek, ahol a béke nagy ügy ért.1 Lekedn.i 70 kell." Ez pedig, a dokumentumok szerint, nem lehetett más, mint a munka frontja és más társadalmi tevékenységek. A Nőn ap méltó megünneplése nem történhetett volna másként, mint a nők tömeges teljesítmény-felajánlásával, a haza gazdasági erejének növelésére irányuló még fokozottabb munkálkodásával A feleség/anya szerepkörről a társadalmi munkamegosztásban tevékenykedő nőre történő áttérés a "csak családj áért" dolgozó nő presztízsének a leértékelődésével járt együtt. Ezt a tendenciát erősítette továbbá, hogy a nőnap átvette az anyai szerepkör funkcióját is.,,az édesanyák magasztos feladatukhoz méltóan teljesítsék családi és szülői kötelességeiket, hogy gyermekeiket, dolgos, művelt, hazájukat szerető emberekké neveljék" (MOL 276. f. 89/163. ő. e. 409.) Az idézetből kiolvasható, hogy itt nem a családi intimitás megterem tése, hanem a társadalom nagy közösségéért végzett tevékenység vált az anyák alapvető feladatává. 1954-ben ugyan megrendezték az Anyák Megyei-, majd május 7-8-án az Anyák Országos Konferenciáját, az összejövetelek témája igen távol esett a világháború e l őtti anyák napi ünnepségekéitől, a tradicionális családokban betöltött anyai szerepkörtő l, s helyette a szacialista közösségért dolgozó nő vált hangsúlyossá. Karácsony - Fenyőfa ünnep Egyes eseményekhez, személyekhez kapcsolódó ünnepek előtérbe kerülésének, vagy éppen eljelentéktelenítésüknek és megszüntetésüknek a konkrét tartalomtól elvonatkoztatott, tágabban vett ideológiai okai is voltak. Mivel "a karácsony 1945-óta harcot jelentett a demokratikus erők és a klérus között ", ennek az ünnepnek áttranszformálása " Fenyőfa ünneppé" egyidejűleg szolgálta az ünnep egyházi jellegének háttérbe szorítását, és a nők kivonását a klé1us hatása alól" (MOL 276. f. 89/163. ő. e. 58.) A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1950. november 28-án megfogalmazott levele szerint az ünnep új jelentést kapott, amely nem volt más, mint a békeharcra és a nemzetközi szolidaritásra történő mozgósítás. A nőnevelők feladatává tették az akció politikai tartalmának állandó tudatosítását és ezzel a karácsonyi "előkészülésnek " az eddigitő l e ltérő módon való megszervezését. A szervezők még arra is vigyáztak, hogy ne legyen jelmezbál, mivel az esetleg az előző évek betlehemes játékaira emlékeztethetett volna. Az e l őkészü l etekre szánt rövid idő is azt a célt szolgálta, hogy a december 22-én, 23- án és 24-én tartandó próbák megakadályozzák a gyermekeket, hogy felkereshessék a templomot, ezért a központilag e l őírt műsorokat csak december 19-én küldték ki a településekre. Ugyanilyen okokból tették kötelezővé a foglalkozásokon való részvételt 25-én és 26-án délelőtt a tanulók, délután pedig a szü l ők részére. 1952-ben, szovjet példa alapján, a karácsony másnapját törölték a hivatalos ünnepek sorából, helyette május 2-át fizetett munkaszüneti nappá nyilvánították. A karácsony, a családi körben eltöltött szeretet ünnepe egy napra szűkült le, és még ekkor is külön programokon kellett részt venniük a családtagoknak. Tovább is sorolhatn {l nk az említett esetekhez hasonló példákat, amelyek az iltvcncs vekb na lill' l :~, () társaelalom jeles eseményeinek a megváltoztatására irá- 00. 71
00. sz még a nőket. A Il. és III. kongresszus is beválasztotta a KV tagjai sorába Jó ború Magdát, Vass Istvánnét, míg Benke Valéria 1954-ben lett tagja a KV-nak. A pártkongresszusok küldöttei között sem érte el a nők aránya az egyharmadot, az elnökségébe még ennél is alacsonyabb számban - kevesebb, mint 20% - kerültek be. A legfelső pártvezetésnek a nők politikai tevékenységére vonatkozó attitűdjéről azonban az adatoknál sokkal többet árul el a nők kiválasztásának formális a módja. Sztahanovisták, nem tradicionális női munkát végző ifjúmunkások, traktorosok képviselték a nőket a fontos párteseményeken, reprezentálva az új nőideálokat. A nők politikai tevékenységet főleg az egyetlen női szervezetben, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségében 15 (továbbiakban MNDSZ) folytathattak, feladatuk "a párt eszméit és akaratátátvigyék a lakosságnak a szervezet jellege sze ri nt 'megcélzott' rétegére", "transzmissziós" (Kornai 1993: 72) feladatot látva el a párt és a tömegek között. A feladatnak igazából azok a nők tudtak megfelelni, akik minden cselekedetüket a párt vezetőségének elvárásai szerint, gondolkodás nélkül végrehajtották. A nők akkori- és későbbi politikai és társadalmi szerepeinek a megítélése szempontjából nyernek ezek a jelenségek mélyebb értelmet. Mivel a nőszervezet funkcionáriusainak műveltsége az átlagnál is alacsonyabb volt, napjainkig tovább é lő negatív attitűd alakult ki a politikai szerepet vállaló nőkkel szemben. Ugyanakkor a hatalmi hierarchia alacsonyabb szintjein tevékenykedő nők munkáját nemcsak a képzettség hiánya, hanem a férfiakból álló felső pártvezetés negatív attitűdjei is nehezítették. Ennek okai között egyaránt megtalálható volt a tradicionális női szerepeket hangoztató közvélekedés, valamint a funkcióba történő kiválasztás miatt kialakult ellenszenv. A nők társadalmi esélyegyenlőségét gátló tényezők A társadalmi újratermelési folyamatban való részvétel a nők számára akkor válhatott volna az esélyegyenlőség alapjává, ha a családi feladatokhoz kapcsolódó munkákat intézményesítik, valamint a gyermekek gondozásának-nevelésének a terhéből az állam jelentős részt vállal magára. Ehhez a gyermekellátó intézmények olyan volumenű emelésére lett volna szükség, amelyek mind a mennyiség, mind a nevelés minőségének tekintetében kielégítik a családok elvárásait. A pártvezetés viszont a nők egyenjogúságát, esélyegyenlőségét a magántulajdon intézményének felszámolásával, a nők társadalmi munkavégzésbe való folyamatos bekapcsolásával automatikusan megvalósulónak vélte és mint minden más területen, itt is a szovjet mintát másolta. 16 A bölcsődei férőhelyek száma - a folyamatos növekedés ellenére - az ötvenes évek elején csak a 0-3 éves gyermekek 3,2%-ának befogadására volt elegendő. A Központi Statisztikai Hivatal 1953. októberi (EÜ: 7/1953) jelentése szerint az adott korosztálynak csak 2,6 százaléka volt bölcsődés, miközben a gyermekes nők 38%-a dolgozott (KSH 1958/11.: 765). A budapestiek ezen a téren előnyöket élveztek a vidéken élőkhöz viszonyítva, mivel a fővárosban a gyermekek 10%-ának tudtak elhelyezést biztosítani. Még lassabban növekedett az óvodai férőhelyek száma, annak ellenére, hogy ennek az intézménynek történeti hagyományai is voltak (Szalai 1986: 199-201). A magyar óvodapedagógiának már a két világháború között elkötelezett irányítói akadtak nálunk, munkájuk pozitívumai a későbbi időkben is meghatározták az óvodai munka alapelveit. A bölcsődei helyek számának relatív emelkedéséhez viszonyítva -, ami 1949-től négy-, négy és félszeres volt- az óvodában elhelyezhető gyermekek száma csak másfélszeresére nőtt, és egyedül1951-ben haladta meg a háború előtti szintet. 17 Az ide felvehető gyermekek alig érték el az adott korosztály egynegyedét annak ellenére, hogy a szakemberek többségének a véleménye szerint ebben az életkorban már pozitív hatása van a közösségben történő nevelésnek. A gyermekellátó intézményeknek a szükségletnél kisebb mértékű fejlesztése megduplázta a dolgozó nők terheit (KSH 1958: 765), mivel ilyen feltételek mellett nehéz volt a munkát és a családi kötelezettségeket egyszerre jól ellátni. Természetes, hogy az ezzel kapcsolatos problémák sem tartoztak a társadalmi diskurzus körébe, ső t, a propaganda a valósággal ellentétes jelenségeket mutatott be. A családon belüli konfliktusok a nők egyre nagyobb arányú kereső tevékenysége, és a nőknek a háztartással és gyerekneveléssel kapcsolatos - jelentősen nem csökkenő - terhei között komoly feszültség volt. Ez több tekintetben kárára vált mind a családi, mind a munkahelyi feladatok teljesítésének. Lengyel László a női foglalkoztatottságot elemző tanulmányában a következő megállapításokat tette: "... a nők ilyen nagyarányú bevonása az aktív keresők közé bizonyos mértékig túlzott volt, nem egy vonatkozásban - elsősorban az ifjúság családi nevelését illetően - kedvezőtlen következményekkel járt. A nők munkába állásának folyamata túlságosan gyors volt, s így már eleve sem lehetett minden oldalról, sem gazdasági, sem társadalmi vonatkozásban kellően megalapozott. A bölcsődék, a napközi otthonok, a közétkeztetés (... ) szükségesnél lényegesen kisebb mértékű fejlesztése, a háztartások alacsony színvonalú gépesítése nem vette le a dolgozó nő válláról a háztartási és gyermeknevelési gondokat. " (Lengyel 1958: 765). Az 1945-ben kodifikál t egyenlő munkavállalói jogok a megvalósulásukat segítő intézmények alacsony száma, vagy nem megfelelő funkcionálása miatt a társadalmi gyakorlatban nem érvényesülhettek. A házimunka és a keresőtevékenység összehangolását az is akadályozta, hogy a problémákat a nőknek egyedül kellett (volna) megoldani uk, mivel a tradicionális férfiszerepekeközben alig változtak. A kettős teherviselés a női egyenlőség megvalósítását kizárólag a társadalmi munkamegosztásban való egyforma részvételre szűkítő ideológia szükségszerű következménye volt. Az ellentmondásokat tovább mélyítette, hogy a növekvő női munkavállalás ellenére a legfelső pártvezetőség maga is bizonytalan volt, egyrészt az általa hirdetett "dolgozó nő " ideálját illetően, másrészt a megvalósítás folyamatának a tekintetében.,,a munkához való jog és kötelesség szempontjából a társadalomvezetés a nőket mindvégig bizonyos értelemben kivételnek tekintette (...) a nők esetében a munkavállalás joga elvileg vagy a közfelfogásban sem vált soha kötelezettséggé.," Ferge Zsuzsa (1982: 140) megállapítása i az {allamszocialista társadalom egész idő sfaká ra érvényesek voltak.
Dolgozó nők - háziasszonyok A pártvezetés céljait a nők felé közvetítő nőszervezet, az MNDSZ agitációs tevékenysége egyrészt a munkahelyekre, másrészt a háziasszonyokra is kiterjedt. Ez utóbbi csoportnál kettős feladatot kellett ellátni, bevonni őket a munkába, illetve rávenni őket, hogy férjüket hatékonyabb munkára buzdítsák. 18 Különös jelentősége volt ennek az agitációnak a bányászfeleségek között, akik a "bányászbecsület védelméért is harcoltak", és mint az ország legmegbecsültebb dolgozóinak házastársai, segíteni kellett a férjeket abban, hogy méltóak legyenek a Párt, Rákosi bizalmára. A háziasszonyok tehát akkor válhattak a társadalom hasznos tagjai vá, ha házastársukat még több munkára, a tervek teljesítésére, túlteljesítésére ösztönözték. A háziasszonyokat megcélzó propagandából kiolvasható, hogy az államszocializmus család- és nőképe jelentősen különbözött a tradicionális magyar társadalom családszerkezetétől, a férj-feleség mindennapokban megnyilvánuló k a pcso l a tre ndszerétől Éppen ezért a más értékrendszer alapján működő pártállamnak ahhoz, hogy hosszú távon hatékonyan funkcionál hasson, el kellett fogadtatnia új ideáljai t. Az új értékrendszer kialakításának fo lyamata jól nyomon köve thető a társadalom számára fontos ünnepek átalakítására irányuló törekvésekben. Nőnap - Anyák napja Az új nőid eá lt a Nemzetközi Nőnap jelentőségének a hangsúlyozásával, ezzel párhuzamosan az e lőző idősza k nőideálját szimbolizáló Anyák Napja l eé rté ke lőd ésével kívánták a társadalom felé közvetítetni. Míg a két világháború közti idősza kban a nő legfontosabb hivatásának tartott feleség és anyaszerep jelentős égét az mutatta, hogy az Anyák Napja kötelező ünnep volt az iskolákban, addig az 1945 és 1955 közötti években a hivatalos ünneplést eltörölték. Intézményesítésére majd csak 1955. május 7-én került újra sor, ugyanakkor a nők l egje l entősebb ünnepe továbbra is március 8. maradt. Az ünnepség intézményesítésére azért volt szükség, mivel a tapasztalatok azt mutatták, hogy a "klérus igyekezett azt (mármint az anyák napját) a maga számára felhasználva" minden esztendőben megünnepelni, és ennek megakadályozása végett javasolták újra iskolai ünneppé nyilvánítását. (MOL 276. f. 89/358) Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztálya a következő javaslatot készítette a Titkárság részére a Nemzetközi Nőnap megünneplésére,,a Nemzetközi Nőnap előkészületeit fel kell használni arra, hogy fokozódjék a magyar nők aktivitása a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén, és ezáltal is növekedjék a nők társadalmi megbecsülése. " 19 Természetes, hogy emellett még ~ Szovjetunió, a párt és az MNDSZ munkájának a népszerűsítése is szerepelt a feladatok között. Az ünnepség fényét az is erősíthette, hogy javasolták: a Párt KV írjon levelet a magyar nőkhöz, melyet a sajtó, rádió ismertessen, és az ünnepségeken olvassák is fel. Az ünnepség nem más, mint a nép tisztelete az öntudatos, dolgos, harcos asszonyok, édesanyák, feleségek és lányaik iránt.,,a magyar nők ezután is mindenütt ou lesznek, ahol a béke nagy ügy ért s l ked1ú 70 sz. kell. " Ez pedig, a dokumentumok szerint, nem lehetett más, mint a munka frontja és más társadalmi tevékenységek. A Nőnap méltó megünneplése nem történhetett volna másként, mint a nők tömeges teljesítmény-felajánlásával, a haza gazdasági erejének növelésére irányuló még fokozottabb munkálkodásával A feleség/anya szerepkörről a társadalmi munkamegosztásban tevékenykedő n ő re történő áttérés a "csak családjáé rt" dolgozó nő presztízsének a leértékelőd éséve l járt együtt. Ezt a tendenciát erősítette továbbá, hogy a nőnap átvette az anyai szerepkör funkcióját is.,,az édesanyák magasztos feladatukhoz méltóan teljesítsék családi és szülői kötelességeiket, hogy gyermekeiket, dolgos, művelt, hazájukat szerető emberekké neve/jék " (MOL 276. f. 89/163. ő. e. 409.) Az idézetből kiolvasható, hogy itt nem a családi intimitás megterem tése, hanem a társadalom nagy közösségéért végzett tevékenység vált az anyák alapvető feladatává. 1954-ben ugyan megrendezték az Anyák Megyei-, majd május 7-8-án az Anyák Országos Konferenciáját, az összejövetelek témája igen távol esett a világháború előtti anyák napi ünnepségekéi től, a tradicionális családokban betöltött anyai szerepkörtől, s helyette a szacialista közösségért dolgozó nő vált hangsúlyossá. Karácsony- Fenyőfa ünnep Egyes eseményekhez, személyekhez kapcsolódó ünnepek e l őtérbe kerülésének, vagy éppen eljelentéktelenítésüknek és megszüntetésüknek a konkrét tartalomtól elvonatkoztatott, tágabban vett ideológiai okai is voltak. Mivel "a karácsony 1945-óta harcot jelentett a demokratikus erők és a klérus között", ennek az ünnepnek áttranszformálása " Fenyőfa ünneppé" egyidejűleg szolgálta az ünnep egyházi jellegének háttérbe szorítását, és a nők kivonását a klérus hatása alól" (MOL 276. f. 89/163. ő. e. 58.) A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1950. november 28-án megfogalmazott levele szerint az ünnep új jelentést kapott, amely nem volt más, mint a békeharcra és a nemzetközi szolidaritásra történő mozgósítás. A nőnevelők feladatává tették az akció politikai tartalmának állandó tudatosítását és ezzel a karácsonyi "előkészülésn ek " az eddigitő l e ltérő módon való megszervezését. A szervezők még arra is vigyáztak, hogy ne legyen jelmezbál, mivel az esetleg az előző évek betlehemes játékaira emlékeztethetett volna. Az e l őkészü l etekre szánt rövid idő is azt a célt szolgálta, hogy a december 22-én, 23- án és 24-én tartandó próbák megakadályozzák a gyermekeket, hogy felkereshessék a templomot, ezért a központilag e l őírt műsorokat csak december 19-én küldték ki a településekre. Ugyanilyen okokból tették kötelezővé a foglalkozásokon való részvételt 25-én és 26-án délelőtt a tanulók, délután pedig a szü lők részére. 1952-ben, szovjet példa alapján, a karácsony másnapját törölték a hivatalos ünnepek sorából, helyette május 2-át fizetett munkaszüneti nappá nyilvánították. A karácsony, a családi körben eltöltött szeretet ünnepe egy napra szűkült le, és még ekkor is külön programokon kellett részt venniük a csa ládtagoknak. Tovább is sornlhatn{tnk az említett esetekhez hasonló példákat, amelyek az (ilvenes vekh u a 111 ~1-1 1 z(\ l (l rsada lom jeles eseményeinek a megváltoztatásá ra irá- 00. 71
7 (isz 00. 7. nyultak. Azokban az esetekben, amikor az ünnepet névlegesen megtartották, a politika jóvoltából mégis elvesztette eredeti jelentését s új tartalommal telítődött. Természetes, hogy az áttranszformált ünnepek a közvetlen változások (munka-, munkaszüneti nap) mellett legfeljebb hosszabb távon fejthették volna ki a hatásukat, ezért azonnali új példaképekre is szükség volt. Ezek az új ideálok nem is lehettek mások, mint a "nép álmait valóra váltó... " apák, akik a párt által vezetett közösségben - arnivé a kommunista vezetők a hagyományos családot kívánták átalakítani -legalább olyan kitüntetett szerepe t játszottak, mint a marxizmus alapítói által elítélt patriarchális családapák. A korabeli dokumentumok szerint a karizmatikus vezérek nemegyszer mint új istenek tűntek fel. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a hetvenéves zempléni Szabó Béláné a következőkkel magyarázta, hogy miért festette ki a házát Sztálin 70. születésnapjának a tiszteletére.,,máskor karácsonyra szoktam, de Sztálin elvtárs ami megváltónkés az ő tiszteletére teszem. (Pünkösti 1996: 255.) Rákosi Mátyás a minisztertanács elnökévé történt megválasztása alkalmából kapott hasonló tartalmú levelet. Összefoglalás Az ötvenes évek politikai, gazdasági változásait a nők szempontjából elemezve megállapítható, hogy ebben az időszakban a társadalmi - leginkább a munkavállaláshoz kapcsolódó - szerepek váltak igazán hangsúlyossá, és ezzel párhuzamosan a tradicionális női-, családi szerepek le é rtékelődtek. A magánélet éppen úgy elhanyagolt területe volt e korszaknak, mint a tradicionális értékek mentén szerveződő család és a hagyományos értelemben felfogott női esség. A nemek közötti egye nlőség/egyformaság szélsőséges formáját példázta Gergely Miklósnak a Ludas Matyi 1952. október 22-i számában megjelent karcolatában vis sza -vis sza té rő refrén: "itt nincs nő, és nincs férfi, csak kollégák vannak." Ugyanakkor a változások annak lehetőségét is megteremtették, hogy a nemek társadalmi és családi viszonyaiban végleg e ltűnj e nek a férfi- férji autoritás alapjai, és a jogegyenlőség deklarálása hozzájárult ahhoz, hogy felgyorsuljanak mindazon folyamatok, amelyek a magyar társadalom tradicionális érték és normarendszere miatt a megelőző időszakban meggátolták a nőket abban, hogy életlehetőségeik terén közelítsenek a férfiakhoz. Természetes, hogy ezek a változások csak a valóságot ellepléző propaganda szintjén látszottak problémamentesnek, a valóságban tele voltak megannyi ellentmondással. Pozitívumként értékelhető, hogy először ekkor módosultak - legmagasabb állami-, politikai szinten - a nők munkavégzésére vonatkozó évszázados törvények, szokások és elvárások; negatívumként értékelhető viszont, hogy az átalakulással szemben kritikákat megfogalmazókat elhallgattatták, az ellentétes szerepelvárások miatt kialakuló nehézségekről, konfliktusokról pedig nem lehetett nyíltan beszélni. Ebből következik, hogy az ötvenes évek politikai, gazdasági és társadalmi változásai hatására a n ő k társadalmi- és családi szerepeit ellentmondások jellemezték, ugyanakkor ezek a " női problémák" érdekérvényesítés hiányában láthatatlanok maradtak. A Rákosi diktatúrában a nők társadalmi egyenlőségét hirdető jelszavak ell nére, a nők érdekei, mint minden partikulárisnak tartott érdek feláldozható, vagy a l áre ndelhető volt az általános célnak. A bekövetkezett változások ellenére a nők a lárendelődésének intézményes okai, mind társadalmi, mind a magánélet színterein továbbra is fennmaradtak. Ezért társadalmi helyzetükben, a másik nemhez való viszonyukban csak olyan változások következhettek be, amelyek a szavjet típusú államszocializmus fennmaradását segítették elő. Jegyzetek ' Uj Magyar Képzőművészet. 1950. 4. Révai József megnyitó beszéde az 1950-ben rendezett e l ső Magyar Képzőművészeti Kiállításon. (Kiemelés t ő lem S. M.) A nők oroszországi, majd szovjetunióbeli történeténél cé lszerű a helyzetüket meghatározó változásokat a bolsevik párt, fő leg a pártpolitikát kijelölő személyiségek véleményén keresztül elemezn i. Mivel az adott szisztémában minden a legszűkebb pártvezetés keretein belül dőlt el, így a kombeli párthatározatoka l, a kongresszusok konferenciák anyaga it és jelentéseit elemeztem. A jelentések és az aktuális politikai történések összevetése adhat képet a változások okairól. Forrás az Oroszországra és Swvjetunióm vonatkozó XX. századi képes történeti kronológia, valamint az 1996-ban megjelent "A Swvjetunió története" című munka. Marx és Engels a nemek közölti egyen l ő tl enség eredetél a társadalmi egye nl ő tl e n ségek eredetére, az osztálykülönbségekre vezetik vissza, amely kialakulásában, megszilárdulásában és tartós megmaradásában a munkamegosztásnak, a magántulajdonnak és a házasság intézményének tulajdonítottak jelentős szerepet. "A munka megosztásával... amely a munkának a családban v-aló természetadta megosztásán és a társadalomnak egyes egymással való természetadta megosztásán és a társadalomnak egyes egymással ellentett családokra való szétválásán nyugszik, egy id ejű l eg az elosztás is adva van, mégpedig a munkának és termékeinek mind mennyiségre, mind minőségre egye nlőtlen elosztása, tehát a tulajdon, amelynek a családban, ahol a nő és a gyermekek a férfi mbszolgái, megvan már a csirája, az e l ső formája. A családban levő, persze még nagyon kezdetleges, látens rabszolgaság az e l ső tulajdon, amely egyébként itt már tökéletesen megfelel a modem közgazdáswk definíciójának, amely szerint a tulajdon idegen munkaerő feletti rendelkezés." Marx 1844-ben irt, "A szent család vagy a kritika kritikája" című munkájából idézett gondolat lényege, hogy a férfi és nő viszonyának alakulását az általános emberi fejlődés fokmérőjeként tekintette. A tanulmányban előrevetítődik az a későbbi, a marxizmus gyakorlatában megje l enő megközelítési mód, amely a nők problémáit nem nőkérdés n ek, hanem egy általános társadalmi egyenlőség megvalósításának részeként tünteti fel. Marxnál az osztálykülönbség megszűn ése, amelynek alapja minde nnemű magántulajdon m egszű nése, együtt jár a magántulajdon újratermeléset biztosító polgári család intézményrendszerének e ltűn éséve l, amely megszabadí Da a nőt a házasság általi e lnyomá~ le h etőségétő l, megteremtve a n ő bekapcsolását az általános emberi fej l ődés i vonulatába. Gyá ni sze ri nt ( 1995) amíg 1920-ban a városi bérmunkásoknak csak a fele dolgozott ipari proletárkén t, addig a világháborút m ege l őző id őkben már közel kétharmaduk állt ipari munkásból. Az 1945. november 4.-én tartott n e m zetgyűl és i választásokon, a n e m zetgyű l és 420 tagja közül 14 a női képviselő, az 1947 augusztusi választásokon is j e l e ntős erőfeszí t é sek történtek a női szavazók megnyerésére (Tóth M. 1975: 9-LO). Ramirez, F. O.- Y. Soysal - S. Shanahan (1997) A n ők választójogának alakulásáva l foglalkozó kutatások szerint az általános választójog kibővítése, amely 1 945- t ő l Magyarországon is tapasztalható, nem a szocialista országok sajátossága, hanem a modernizációs törekvések velejárója. A modernizálódó országok lakossága, társadalmi berendezkedéstől függetlenül, részesülhetett a politikai jogok általános kiterjesztésében Ezzel a ténnyel magyarázható, hogy Magyarország Guatemalával, Indonéziával, Japánnal és Olaszországgal egy időb e n kodifikál ta az általános választójogot, míg Svájc csak 1971-ben tette ezt. Marx: A szent család vagy a kritika kritikája (1844.)In: MEM 2. kötet 194-195. o. Fontos megkülönböztetni a marxizmus klasszikusainak munkáit a marxizmustól, vagy marxizmus-leninizmustól A n őkérdésben is alapvető különbségeket találunk a klasszikusok elmélete és az elméletre hivatkozó, de azzal sokszor ellentétes gyakorlatot megvalósító marxista nőpolitika között. A n ők számarányának folyamatos növekedése figyelhető meg az utolsó, alternatívákat nem tartalmazó választásokig (1980. 30,1%), amelyből egyé rtelmű e n az a következtelés vonható le, hogy nem a n ők politikai s(olya, hanem formális részvétele növekedett csak. Amikor már valódi alternatívák között lehetett (az 1985/ 1990-cs é vckt ő l ) vá lasztani, akkor a n ők részvétele lecsökkent, tehát az államszocialista id ős z ak alatt nem vá ltozott 111 'H a 11 i politikusokkal szembeni tr ad i c i oná li s /e l őíté l etes a ttitűd.
10 12 13 14 " 16 17 ly (M L..!7 1. r.. 4 17... lj.) 1\ ~~ ' lll l lg ll ~\l i V ny h 'VC/ t s l ll lll is hl lu c lh;\llllolilllll lllk 1...... lll lilit/. mijijtí te1m a /akossrlgrói i'cznettnyill'f1ntartrlst, el6s1~8ften a mtmkacr(j l'rlndorlrls s l.l. t ntt 1 11't. 1111'/IAIJ,myfu n az Á V/1 és a Rendórség lllllllkiíját az imperialista ügynökök és osztályellenség, politikai é.1' gazt/a, 11/ l11lnijzók!'llen Ez a folya ma t az 1957. évi V. törvé nnyel te ljesede tt be. Ekkortó l vesztette é rvé nyét az a ko rábbi joggyakorlat, a mely szerint a n ő auto matikusan megkapta a fé rj á llampolgárságát, és az ne m a sajá t választásától függött. H. Sas Judit idézi Vadász Lajos: Tételes magánjogunk. címmel!942-be n megjelent munkájából. (H. Sas 1984: 77). (Balogh 1986: 433). Az új családjogi törvény elemzésénél a továbbiakban ebből idézünk (Kiemelés t ő lem S. M.) "A jogalko tó elvete tte tehát a régi HT vétkességi rendszerét a bontás te kintetébe n, és a házasság feldúltságának a kritériumár fogadta el a bontás alapté nyállásául. " (Csiky!990: 122). KSH 1960/ 3. A Magyar N ő k Demo kratikus Szövetsége elnevezést 1944. d ece mberétő l (Orosháza) használta az 1944. november elejé n Szegeden megala kult Antifasiszta Dolgozó N ő k Szöve tsége. 1945. januá r 28-án Debrecenben az országos szervezet, februá r 18.-án Budapesten az Országos V eze t ősé g ala kult meg. Az MKP a kommunista n ő k aktív szervező munk áj á n ke resztül érvé nyesítette akaratát. Az 19'17-1926 közölti családjogi vitá kban és a XJI. pártkongresszuson Alexandra Koliontaj nézetei vereséget szenvedte k, ső t a burzsoá fe minizmus vádjával bélyegezték meg. E lméleté nek kiindulópontja az volt, hogy a neme k közölti egye nl ő tl e n ség n e k a magántulajdon nem az e redete, hanem csak m egerős íti a n ő k alávetettségét azáltal, hogy e l őseg íti a ne me k közölti munkamegosztást. Az egye nl ő tl e n sége k alapja a munkák differe nciálódása oly módon, hogy a n ő k feladatává vált a "házitúzhely melegségéne k őrzése ", ezáltal más le tt a társadalomban elfoglalt helyük, ezzel párhuzamosan ezek a munkák l eé rt é k e l ődt e k, improduktíva kká vált ak, szembe n a fé rfiak házon kívül végzett produktív munkájával. Figyelmezte tett arra, hogy a munkák ne me k szerinti elkülönülése a produktív-improduktív te ngely me ntén pote nciálisan mindig magában hordozza az elnyomás l e h e t őségé L Cél minde nfaj ta munka társadalmivá és produktívvá tétele. A megva lósításhoz ele ngedhe te tlenne k tarto tt a a gyerme kotthonok és napközi otthonok létre hozását, va lamint a közétkezte tés általánossá válását ( Ko llontaj 192 1: 259).!923 április 13-án egy e rő telj es kritikát fogalmazott meg a Pravdába n a kormá ny- pé nzügyi nehézségekre hivatkozó- halogató politikájával kapcsolatban, me ly a kadályozta ezekne k az ottho nokna k és a n ő k munkáját m eg kö nn y ít ő közétkezdé kne k a létre hozását. A kevés fé rő h e l y a hábo rús károknak is k öszö nh e t ő, amelyne k következtében az óvodák száma 11 40- r ő l!945-re 992-re csökkent, a gyerme kszám pedig 11 2 eze rr ő l, 52 ezerre. A házi agitáció a szociálde mo krata párt szervezési gyakorlatából ke rült át az MNDSZ feladatai közé, de míg az elő bbin é l,,.lelentósége kettós: a pártaktíva munkába vonása és az inaktiv párttagokkal va/6 kapcsolat felvétele és fenntartása " (Titká ri... 1946. 6.) volt, addig az ötvenes éve kben a pá rtpolitika érvé nyesítésének egyik harcos eszközeké nt szerepelt. MO L 276. f. 89/273. ő. e. 404-409. ( Kie melések t ő l e m S. M.) '" ll ' (l / 1 II IIIJ II IIIItlk 11 Mu n l l. lill'"' lk l' 11 j11 luolloiln l h l 1 t h ' l, Attiitu nl... SI. 17. lj. 1/j MIIIIJ'" ' K1 /IZ 1111 1,121'1 lll. O. 1 11 ll. ll\' n 1 uli 'l tt l. Mn nrk pz llltiv sz ti Ki(l ll ftús anyag. bó l. Bp., Al h na ' 11111 Vidu S(l ndor (sz rk.) l?h5. ll rtkrmgro.,.w sok tls pártpreferen iák 1918-1980. Bp., Kossuth. KSII 1977. Adatgy1ljtemény a keresr!j m'jkrtji. Op., KSH november 14. KSII 1960. A nók helyzete régen és most (Foglalkozási, bé rezési, múveltségi és szociális viszonyok) Statisztikai Id ősza ki Közle mé nyek 32. kö te t Bp., KSH 3. sz. KSII 1958 A szocialista szektorban foglalkoztatott munkások, alkalmazottak és kisipari szövetkezeti tagok száma nem és kor szerint /949-1958. Bp., KSH Felhasznált irodalom Andorka Rudo lf 1982. A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon. Bp., Gondolat. Balogh Sándor (szerk.) 1986. Nehéz esztendók krónikája 1949-1953. Dokumelllumok Bp. G ondolat. Csiky O tt ó 1990. A házasság fe/bontása. Bp., Közgazdasági és Jogi. Ferge Zsuzsa 1982. Társadalmi újratermelés és társadalompolitika. Bp., Közgazdasági és Jogi. Gyá ni Gábor 1995. A városi munkásság szerkezete Magyarországon 1910-1941 közölt In: Va luch Tibor (szerk. ) Hatalom és tá~:~ adalom a XX. századi Magyar történelemben. Bp. Osiris, 553-557. Gyarma ti György 1996. Március hatalma a hatalom márciusa. Bp., Paginarium. H. Sas Judit 1984. Nóies nók és férfias férfiak. Bp., Akadé miai. Halász József- Kovács István-Szabó Imre (szerk.) 1965. Az állampolgárok jogai és kötelezettségei. Bp., Akadémiai. Kornai Já nos 1993. A szacialista rendszer. Bp., HVG Kc lly-gado l, Joan 1993. A ne mek társadalmi viszonyai. A eta~; 4. sz. 139-153. Le ngyel László 1958. A foglalkozta tottság alakulása. ln: Statisztikai Szem/e XXXV1. Évf 1958/ ll. Félév. KSH 762-772. Marx, Ka rl 1977. A szent család vagy a kritika kritikája (1844.) in: ME M 2. kötet Bp., Kossuth. Pünkösti Árpád 1996. Rákosi a Csúcson /948-1953. Bp., Európa. Rákosi Mátyás 1951. A békéért a szocializmus építéséért. Bp., Szikra. Rákosi Mátyás 1997. Visszaemlékezések 1940-1956. 1-2. Bp., Napvilág. Ra mirez, Fra ncisco O.- Yasemin Soysal-Suzanne Shanahan!997. The Changing Logic of Political Citizenship: Cross-Natio nal Acquisition of Women's Suffrage Rights, 1890 to 1990. A merican Sociological Review, Vol. 62 (October) 735-745. Szalai Júlia 1986. Az egészségügy betegségei. Bp., Közgazdasági és Jogi. Tóth Ma tild 1975. A magyar nók jogainak fejlódése. Bp., T áncsics. 74 2005 -ősz 2005- ősz 75