3. nap 2014. 05. 08. Újra korán kellett ébredni 6.00 órakor, ami Magyarországon 5 órának felel meg az időeltolódás miatt. Ma is sok érdekes hely vár ránk. Reggeli után Fehéregyházára vezetett az út. Szép volt az idő, napsütés és meleg szellő simogatott. Hangulatos és szép nevű falvakon keresztül gurultunk a busszal és hallgattuk az ügyeletes idegenvezetőket.
Az irodalomtörténészek jelenlegi véleménye még mindig az, hogy a község melletti mezőn vesztette életét 1849. július 31-én Petőfi Sándor. A róla elnevezett emlékmúzeumban különféle Petőfi-relikviákat láthattunk. A múzeum udvarán álló Petőfi-szobrot koszorúztuk meg, majd a műút melletti Petőfi-emlékműnél álltunk meg pár percre. Dél körül értünk Segesvárra, ahol elfogyasztottuk ebédünket egy hangulatos étteremben. Útközben a lányok a rovásírás rovásjeleivel ismerkedtek.
Délután indultunk a Felsővárosba, amelynek központja a vár. A Felsővárosnak a XV. században három erődítési övezete volt, 14 toronnyal. Az Óratorony a vár főkapuja és a város szimbóluma is egyben. A torony óráját Johann Kirschel készítette 1648-ban. Az ódon lépcsőkön felsétálva gyönyörködtünk a város panorámájában. A régi macskaköves utcák megdolgoztatták lábizmainkat, de senki sem panaszkodott.
Elsétáltunk a kolostortemplomhoz, megálltunk Drakula gróf háza előtt, majd vettünk pár ajándékot az utcai árusoktól.
Ezután indultunk vissza Sóváradra, ahol a helyi iskola focicsapata ellenjátszottak a fiúk. Nagy örömünkre 9:0-ra győztünk. Az eddigi két találkozón kikaptunk, ezért volt számunkra értékes ez a győzelem. A fiúk
és a szurkoló csapat. ;-)
Vacsora után vártak ránk a sóváradi gyerekek és elkísértek bennünket a Medve-tóhoz. Megtudtuk tőlük, hogy a szovátai fürdőnek öt sós tava van, mi a medve alakjára emlékeztetőt sétáltukújból körbe. Azt hallottuk, hogy a sótartalma annyira tömény, hogy valósággal lebeg a vizében a fürdőző. Sajnos ezt nem tudtuk kipróbálni, mert csak júniustól indul el a strandszezon. Itt a gyógyvíz reumatikus, női és idegrendszeri betegségeket gyógyít. A fürdőhelyen sok a gyógyforrás is, amelyeknek a vizét ivókúrára használják. A Medve-tó körüli sós sziklákat ismét megmászva meggyőződhettünk azok sótartalmáról is. Ezen a napon is sok szép élménnyel gazdagodva tértünk vissza a szállásunkra. A 23.00 h-kor bekövetkezett takarodóig még játszottunk, beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk, várva a másnapi kirándulást a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz.