Berlini gyakorlat 2016. június 24-augusztus 6. Készítette: Darvas Diana Eszter VEND 14.
Berlin Lehetőségem nyílt Erasmus-sal nyári gyakorlatra mennem hat-hétre Berlinbe. Úgy gondolom sok tapasztalatot, élményt gyűjtöttem és önállósodtam egy szóval felnőttem. Nem egyedül mentem, hanem egy akkor végzős lánnyal, Dórival, ezért általában együtt dolgoztunk. Június 24.-én indult a gép reggel 10.40-kor és másfél óra múlva már a berlini reptéren voltunk. Taxival mentünk a szállásra. Mondhatni nem a legjobban alakultak a dolgok, mert először azt se tudták kik vagyunk, és mit keresünk ott, mert a főnök, akihez tartoztunk pont szabadságon volt és nem mindenkit értesítettek az érkezésünkről. De sikerült elfoglalni a szállást. Nagyon szép volt és mind a ketten külön szobát kaptunk benne kedves üdvözlő kártyával. A munkát csak pár nappal később 27.-én kezdtük el, mert a tanárnőnek sikerült megbeszélnie a főnökünkkel Frau Behnké-vel, hogy ne rögtön az utazás után kezdjünk. Reggel nyolcra kellett lemenni az étkezőbe. Utána megmutatták nekünk az öltözőt, ahol meg is kaptuk a munkaruhánkat, egy fekete inget, mert a szálloda munkaruhája a talpig fekete. Fekete ingbe, nadrágba és cipőbe kellett lennünk. Az étkező kifinomult, letisztult és nagyon kellemes hangulatú, nyugtató zene szól a háttérbe. Miután felvettük az inget megkezdődött a betanításunk. Megmutatták, mit hol tárolnak, hol vannak a tányérok, poharak, kávéfőzők, evőeszközök, hogy kell teríteni, hova kell rakni a
leszedett tányérokat. Ez után már ki is állítottak minket a vendégekhez, hogy figyeljük, ki megy el, és azonnal szedjük le a tányérokat, poharakat, tisztítsuk meg az asztalt és terítsünk meg az újonnan érkezőknek. Új szalvétahajtogatást is megtanultam, mert a kinti asztalokhoz másképp kellett teríteni a nagyobb szellők miatt. Figyeltek minket és segítettek, ha szükségünk volt valamire. Ha nem értettünk valamit többször elmondták kicsit lassabban vagy körbeírták, legvégsőbb esetben angolul próbálták tudtunkra adni. A reggeliztetés után folytatódott tovább a tanításunk. Elmagyarázták mi a mini bár, mit kell nekünk csinálni ezt gyakorlatban is elsajátítottuk. Volt egy kocsi, amibe sok fajta alkoholos és alkoholmentes ital és csokik voltak. Ezt minden emeletre a lifttel fel kellett vinni. Be kellett menni minden szobába, ami a listákon szerepelt. Két lista volt egy olyan lista ahol azok a szoba számok voltak bejelölve, ahonnan a vendégek még az nap ki költöznek és egy olyan lista ahol még maradnak. Ilyen mini bár kocsival dolgoztunk. A szállodának a kocsija kicsit régi volt és az egyik lába nem gurult rendesen így megterhelő volt minden emeletre felvinni, de meg lehetett oldani. A szálloda öt emeletes ezért minden emeletre a dolgozói lifttel az alaksorból kellett fel menni a szintekre. Ebéd előtt az egyik, ebéd után meg a másik listán lévő szobákat ellenőriztük. A harmadik nap már egyedül csináltam a mini bárt és szinte mindig én kaptam feladatként, ha nem én csináltam, akkor a konyhában segítettem, takarítottam vagy épp a dolgozói ebédlőt tettem rendbe. Az utolsó két hétben jöttek új gyakornokok és nekünk kellett őket betanítani. Együtt csináltuk végig a mini bárt szobáról szobára és mindent meg kellett mutatni és elmagyarázni, ha majd munkába állnak mindent pontosan és jól csináljanak, ez nagy felelősség és igazán megtisztelő, hogy ránk bízták. Betekinthettünk a takarítók életébe is. Érdekes, hogy a takarítók mind oroszok és alig beszéltek más nyelven, de kedvesek és mosolygósak voltak. Nem takarítottunk, hanem segédkeztünk. Itt is főleg a mini bár volt a mi terepünk. Ki kellett takarítani a hűtőket, a poharakat eltörölni, ha hiányzott, akkor újakat rakni a helyükre. A poharak alatti szalvétákat tisztára cserélni és megnézni a termékek lejárati dátumát, ha lejártak, akkor ki kellett őket cserélni, ha közel van a lejárat dátuma a bárba vinni, mert ott előbb eladják. Minden nap először csak hat szobában csináltuk meg minden emeleten, és ha a minden szobának a mini bárját átnéztük, akkor újra kellett kezdeni. Ezeket azokban a szobákban is megcsináltuk, amiket egy ideje nem adtak ki. A mini bározás után, mikor a takarítok kész lettek nekünk kellett menni a szervizbe. A szerviz a takarítók raktára és mind az öt emeleten volt kettő ilyen raktár, kivétel az ötödiken ott csak egy. A képen látható csapba rakták bele a különböző használt poharakat, az üres üvegeket, amiket a szobatakarítás során összegyűjtöttek.
Ugyan ebbe a szervizbe tették be a tálcákat is, mert sokan rendelnek a szobájukba és azokat is nekünk kellett összeszedni és levinni a konyhába, egy geridon segítségével. Miután minden emeleten összegyűjtöttük a koszos poharakat, tányérokat és üres üvegeket levittük a geridont a garázsba ahol szelektíven szétválogattuk az üvegeket külön barna, fehér és a szálloda mini bárjában lévőkre, amiket majd újrahasznosítanak. A tálcákat, poharakat a konyhába vittük ahol majd elmossák őket. A reggeliztetés közben, ha nem voltak sokan akkor a konyhán segédkeztünk. Ilyenkor takarítottunk. Kitisztítottuk a hűtőket, ki pakoltuk mindent, lejegeltük és nedves ruhával végig töröltük majd visszapakoltunk. A fémborítású szekrényeket, pultokat is végig pucoltuk tisztító tejjel majd vizes ronggyal végül szárazzal. A kávé termoszokat is végig mostuk, mert azok is fémborításúak. A nagy kávéfőzőt minden nap ki kellett mosni és megtisztítani, a külsejét ugyan úgy tisztító tejjel. Minden hétvégén le kellett mosni a fehér bőrszékeket, az asztallábakat, az ajtókat és a konyhában a csempés falakat. A falakat én, aki nem magas igen vicces látványt nyújthattam, ahogy próbálkozom elérni a tetejét és nyújtózkodom, hogy mindenhol alaposan lepucoljam egy meghosszabbított felmosóval. Néha a bár pultba is be kellett állnom. Lecseréltem fél óra-órára a pultban dolgozót, de mindig szólnom kellett, ha jön egy vendég, de ha csak kávét kért, akkor azt elkészíthettem. Élveztem, mivel van mixer vizsgám közel állt hozzám ez a munka rész. A bár nagyon modern és fiatalos hangulatú volt. Mai zenék szóltak, hogy oda csábítsák a fiatalságot. Amikor konferencia volt, mivel a szálloda főleg üzletembereket fogad, ezért több konferencia terme is van. A konferenciákra kellett bekészíteni italt, ételt, poharat, tányért majd az ebédszünetben a szemetet és a koszos tányérokat, poharakat elhozni, majd újakra cserélni.
Érdekes, hogy a szálloda mennyire a pénz, az üzlet felé hajlik. A szobában a szőnyeg is egy dollárt mintáz. Az ágy támlájára több nyelven is az van írva hogy- Vegyél részvényt és aludj jól. A recepción is a háttér, ahogy emberek a pénzt dobálják. Recepciósként is kipróbálhattuk magunkat, persze segítséggel. Megismertem a német szálloda rendszert, és azt hogy működnek a mágneses kártyák.