Kistóf Miklós: Az Áamló Téid -Plazma Kounkban egye több az éte-hí. Rájuk az jellemz, hogy többnyie áfolni akaják Einstein elatiitáselméletét. Különösen a Speiális Relatiitáselméletet (SR) támadják, és azt állítják hogy má SR-t áfoló tények is annak, pl. a fénysebesség 300-szoosát méték ki, illete má meg lehet méni az étehez képesti abszolút sebességet, pl. a mikohullámú háttésugázás segítségéel, tehát Einstein mindkét alapposztulátuma megd lt. Ráadásul a fény nem is észeske hanem hullám. Elolastam néhány ilyen könyet, és azt ettem észe hogy komoly hibák is annak bennük. Úgy t nik, a SR-t azét támadják annyia, met nem étik, nem mélyedtek el benne kell képpen, és úgyneezett paadoonokat hoznak fel példának aa, hogy a SR ossz, ellentmondásos. A paadoonok maga legtöbbszö az egyidej ség elatiitása. Van egy kis könyeském, Einstein: A különleges és az általános Relatiitás elmélete, Pantheón kiadás 9. Ebb l kit nik, hogy Einstein ezzel kezdi a kutakodását, és ilágosan megmagyaázza, mit is ét ezalatt! Példájában egy onatot tekint, amely a asúti töltésen halad sebességgel. Legyen egy megfigyel a onat közepén, és álljon egy megfigyel ugyanitt, de a asúti töltésen! A onaton le megfigyel tehát sebességgel együtt mozog a onattal, míg a töltésen álló megfigyel nem mozog. Most sapjon le egy-egy illám a onat elején és a égén úgy, hogy a töltésen álló megfigyel egyid ben látja ket! Miel pont középen áll, a két fénysugá egyenl utakat fut be, ezét egyszee látja ket felillanni. Kédés: mi a helyzet a onaton utazó megfigyel el? is egyszee látja a két felillanást? Hiszen is középen áll! Einstein egyételm álasza az hogy nem! A onat ugyanis mozog, ezét a onat elejé l induló fénysugának elébe szalad, ugyanakko a onat égéb l induló fénysugá el l elszalad. Emiatt az elöl lesapó illámot el bb látja, mint a hátulól jö t! Ebb l a példából ilágosan kideül, hogy az egyidej ség mást jelent a töltésen álló megfigyel nek, és mást a onaton utazó megfigyel nek! Ebben a kis példában má lényegében benne an az egész SR! Ha ugyanis elemezzük, ájöünk hogy mennyi hallgatólagos feltételezés húzódik meg a háttében. Pl. a fénysebesség ugyanakkoa az álló és a mozgó megfigyel számáa. A fizikai jelenségek ugyanúgy zajlanak le az álló és a mozgó megfigyel szeint. Amiko SR poblémát elemzünk, élsze mindig kis téid - diagamot szekeszteni. Többnyie elegend egy tébeli és egy id koodináta, tehát egy síkajz. Sok fölösleges keül utat meg lehet így takaítani, nem beszéle aól hogy nem blamáljuk magunkat egy esetleges ossz elemzéssel.. ába. Az. ábán láthatjuk a helyzet elemzését. A ízszintes tengelyen an az táolság, a függ leges tengelyen a t id, és szokásos egységekben =. Ezét a fény ilágonalak 45 fokos egyenesek. A két sötétkék onal a onat eleje és ége, a ilágoskék a onat közepén álló megfigyel. A nyugó megfigyel ilágonala éppen a t tengely. A onat balól jobba halad = sebességgel (most ne tö djünk azzal hogy ilyen gyos onat nins is!) Az A és a B pontban sap le a illám, a nyugó megfigyel szeint egyidej en (ez abból deül ki hogy A és B ugyanazon a ízszintes onalon an). A két ózsaszín 45 fokos onal a két fénysugá, melyek a C pontban, azaz a nyugó megfigyel szeint középen találkoznak, így a nyugó megfigyel a C pontban egyidej leg látja ket felillanni. Nem így a mozgó megfigyel! a
B-b l induló fénysugaat a D pontban pillantja meg, és sak jóal kés bb, az E pontban látja meg az A-ból induló fénysugaat! A mozgó megfigyel számáa nem az A és a B esemény egyidej, hanem az A, D és F esemény! Ezeket naanssága onal köti össze, melynek meedeksége. Ha azt akajuk hogy a mozgó megfigyel az A-al egyid ben lássa a onat elején felillanó fénysugaat, akko ennek az F pontban kell felillannia! Ekko fog az A-ból induló és az F-b l induló fénysugá éppen E-ben találkozni. Ez a kis elemzés megmutatja, hogy az SR hí k általában hogyan gondolkodnak. Most izsgáljunk meg egy másik keden példát, azt ahol két akéta halad el egymás mellett, és az egyik ál a másika. Kédés az, hogy eltalálja-e agy sem?. ába 3. ába 4. ába 5. ába A mese tehát a köetkez : A B akétában ül megfigyel azt mondja, hogy amiko a B akéta súsa éppen eléi az A akéta tatját, akko B elsüti a középen le ágyút, és akko pont el kell találnia az A akétát. Ezt mutatja a. ába. Igen ám, de B nem számolt a Loentzkontakióal! B önmagát nyugónak látja, hozzá képest az A nagy sebességgel mozog, ezét megöidül, öidebb lesz mint a fele, és ezét B nem találja el! Ez látható a 3. ábán. Na eddig endben is lenne, de most nézzük ezt az A megfigyel szemszögéb l! Most A áll, és B az amelyik mozog, ezét B fog megöidülni, így az ágyúja még b en az A deeka táján lesz, tehát el kell hogy találja! Ezt mutatja a 4. ába. Na most az a kédés hogy kinek an igaza, eltalálja agy nem? Itt szoktak a SR ellenz i kiakadni. Pedig nagyon egysze a megoldás, tudniillik a 4. ába ossz! A szokásos bakial állunk szemben, nem ettük figyelembe az egyidej ség elatiitását! Azt mondtuk, a B megfigyel akko süti el az ágyút, amiko a B oa éppen eléi az a tatját. Csakhogy ez a két esemény sak a B megfigyel szemszögéb l egyidej! Amiko áttéünk az A megfigyel e, az deül ki, hogy B má jóal el bb elsüti az ágyút, mint ahogy a B oa eléné az A tatját! És miel túl koán l, nem találja el. Ezt a alódi helyzetet mutatja az 5. ába. Igazából B még az A oát se éi el amiko má l! A helyzet még sokkal tisztább lesz, ha az ilyenko szinte kötelez folyamodunk segítségét. Ez lesz a 6. ába. téid -diagamhoz 6. ába
A diagamon a két sötétkék onal közé es ész az A akéta, a két pios onal közé es ész a B akéta ilágsája. A P pont mutatja azt a pillanatot, amiko a B akéta súsa eléi az A akéta tatját. A B akéta megfigyel je szeint egyidej események a ilágoskék onalon annak. Tehát amiko a B súsa eléi az A tatját, a B tatja a T pontban an. A P és T közé es szakasz a B akéta teljes hossza, ennek felez pontja az L pont, ez tehát a löés pillanata! Az A akéta a P és O közé es szakasz, jól láthatóan öidebb mint a B akéta, s t még a felénél is öidebb, így az L a PO szakaszon kíüle esik: a löés nem talált! Hogyan látja ugyanezt a dolgot az A megfigyel? Nos, az A szeint az L löéssel egyidej események a naanssága onalon annak. Így a löés pillanatában az A oa az M pontban, a tatja az R pontban an, B oa az S, tatja a K pontban an. Most jól láthatóan az A a hosszabb, (RM szakasz), míg B jóal öidebb (az SK szakasz) Az L pont most is a kék sáon kíül an: a löés nem talált! S t, miel az SK szakasz és az RM szakasz nem fedi át egymást, a B akéta még az a oát se éte el a löés pillanatában! Tehát nyilán el se találhatta. Az elemzés tehát megmutatta, hogy mindkét megfigyel éleménye ugyanaz: a löés nem talált. Ellentmondásól tehát szó sins, a paadoon sak látszólagos olt! Az ába számsze adatai: a két akéta mozgását egy olyan közbüls megfigyel szeint ábázoltuk, amely szeint az A akéta /3 sebességgel halad, a B akéta pedig -/3 sebességgel. Ez a nyugó megfigyel épp a t tengelyen an. A akéták ilágonalának meedeksége ezét 3/ és -3/. Az egyidej ség onalak meedeksége /3 és -/3. Az A akétához képest milyen gyosan mozog a B akéta? Az Einsteini sebességösszeteés képlete szeint (+w)/(+w/ ), azaz az adatainkkal (/3+/3)/(+4/9) = (4/3)/(3/9) = /3 lesz égül is, a Loentz-kontakió Gamma-faktoa pedig = = 3 69 44 69 lesz, ami éppen 5/3. Ez alamiel kisebb mint /, ezét a álasztott adatok jók. (Ezt sak azét ítam le, met egy témához jó ábát sinálni külön m észet, amit jó ha megtanulunk.) Ugye azét kellett hogy kisebb legyen mint /, met akko fog a löés nem találni. No eme kis kité után téjünk á aa hogy mit is akaunk tágyalni? Egy olyan új elméletet, amely meg zi az Einsteini elatiitáselmélet minden eedményét, ugyanakko mindezt az éteb l ezeti le. Met szeintem az Einsteini elmélet jó, s t tökéletes, azaz se hozzátenni nem lehet, se elenni bel le. Ugyanakko an éte is, és minden megfigyelhet jelenség megmagyaázható az éteel. Össze lehet tehát békíteni az Einsteini elméletet az éteel! Hogy hogyan? Ezt szeetném a kis könyemmel megmutatni. 5 é alatt kidolgoztam egy elméletet, amelynek az Áamló Téid -Plazma neet adtam. Ennek a kiindulópontja az hogy an éte, és megmutattam, hogy a legegysze bb ugalmas éte-modellb l kiadódik a SR és a kantumfizika is, sak bizonyos paaméteeket kell a megfelel módon megálasztani. A szilád testekben, kistályokban tejed hanghullámok, fononok tulajdonságaial a sziládtestfizika foglalkozik. Amiko mi ezt a M egyetemen tanultuk, ögtön felt nt, hogy a dolog milyen meglep hasonlóságot mutat a elatiisztikus jelenségekkel! A mese itt az, hogy a kistály atomjait kis m tömeg golyóskákkal modellezik, amelyeket h ugóállandójú ugók kötnek össze. Ez a Rugó-Tömeg Modell (RUT) ezgéseke képes, illete hullámok tejedhetnek benne. A hullámok tejedési tulajdonságait a Diszpeziós Összefüggés hatáozza meg. A hullámoknak an fekeniája, amplitudója és tejedési sebessége, toábbá hullámszám-ektoa, ami megmutatja hogy a hullám éppen mee halad, és egy métee hány hullám fé á. Minél több, annál nagyobb a hullámszám és annál kisebb a hullámhossz. A hullám fekeniája és hullámszáma közti iszonyt neezik Diszpeziós Összefüggésnek. Az elemi hullám színuszgöbe alakú, de sok ilyenb l ún. hullámsomagokat is össze lehet akni, ezt neezik Fouie-analízisnek. A hullámsomag má éges kitejedés is lehet. Minél kisebb a tébeli kitejedése, annál több színuszból kell összeakni, azaz annál nagyobb a sászélessége. A hullám méete és sászélessége közti eme eiptok iszonyt neezik a kantumfizikában Heisenbeg-féle hatáozatlansági elnek! (HFH) A HFH tehát a hullámjelenségeknek egy lényegi sajátsága! A RUT modell lineáis, azaz két hullám összege is hullám. A kantumfizika szintén lineáis elmélet, tehát éényes a szupepozíió ele: két
megoldás összege is megoldás. A temészetben azonban a jelenségek túlnyomó többsége nemlineáis! Két megoldás összege má nem megoldás! A nemlineaitásnak két neezetes köetkezménye an: a Káosz és a Szoliton. A Káosz lényege az, hogy nagyon kis endszeek is képesek nagyon bonyolult jelenségeket podukálni. A endsze elileg deteminisztikus, tehát elben mindig meg lehet mondani hogy a köetkez peben mit sinál. A gyakolatban azonban ezt meghiúsítja az ún. Pillangó-effektus: akámilyen pii hiba a kezdeti feltételekben ohamosan megn, és néhány lépés után má nem lehet megmondani, mi töténik. A endsze megjósolható, de sak egy Isten számáa, aki képes égtelen pontossággal számolni! A szoliton a nemlineáis hullám, agy a magányos hullám, agy ahogy én neezem: az önfenntató hullámsomag! A közönséges lineáis hullám egy id után széttejed, szétfolyik. Nem így a szoliton! Az bizony meg zi alakját, és képes más szolitonokkal ütközni, azokól lepattanni agy éppen átmenni ajta. A lineáis hullámok simán átmennek egymáson, köztük ütközés nem lehetséges. De a szolitonok má ütközhetnek! A nemlineáis hullámok nem additíek, azaz két hullám összege má nem megoldás. Mégis an egy ún. nemlineáis addíió, amely úgy töténik hogy az összeadás soán mindkét hullám módosul egy kisit, és az összeg-hullám má kisit más, mint az eedeti hullámok puszta összege! Ez a temészet egyik legalapet bb jelensége: A dolgok tüköz dnek egymásban! Ha két dolgot egymás mellé akok, mindkett elkezd áltozni, és az eedmény két másik dolog lesz! A legjobb példa ee két szembefodított tükö: ha közéjük állok, egy égtelenségig megsokszoozott tükösot látok, amely mint egy alagút elnyúlik a égtelenbe, és én is ott agyok mindegyikben megsokszooza. A fizikusok keese se találhatnak jobb modellt a szolitonnál a észeskehullám kett sség modellezésée! Az elekton egyszee észeske és hullám. A hozzáendelt függény annak alószín ségét adja meg hogy az elekton hol an éppen. De a alószín ség nem egy anyagtalan alami, mögötte alamilyen anyagi hatás ejt zik. Ez egy eedend bels káosz: deteminisztikus, sak éppen senki nem tudja kiszámolni. Mint majd látni fogjuk, az én modellemben az elekton egy szoliton, de olyan szoliton, amit az elnyelt éte tat egyensúlyban. Az éteáamlás és a bels ezgés együttese egy kaotikus endszet hoz léte, ennek köszönhet hogy az elekton helyée sak alószín ségi kijelentés tehet. És így an ez a többi észeskéel is. A RUT modell alójában egy nagyon nagy enegiájú bels ezgést taka, amely minden elemi észeskée egy megszüntethetetlen mozgást kényszeít. Ez a ezgés táplálja az atomokat, ett l stabilak és öök élet ek. A dolgok nem egysze en annak: szakadatlan bels áamlás és ezgés tatja fenn ket. Minden áltozik. Az Id alójában egy folyó, alahonnan eed és alahoá tat. Minden észeske nyeli az étet, amely így nagyon pii méeteke zsugoodik belül, és elée a Plank-hosszt, ott átáamlik egy másik dimenzióba, alahogy úgy, ahogy ma a húelméletekben elképzelik. A Plank-hossz egy alagút, amelyik egy másik ilágba nyílik. Így a téid alójában egy kététeg szappanhátyához hasonlatos, ahol mi agyunk az egyik éteg, és a húelmélet szeinti felteket dimenzió a másik éteg, és a kett közt az éte Plank-hossznyi atomjai teemtenek kapsolatot. Na most sikeült egy szusza egy somó nem definiált fogalmat összehodanom. Ha ezeket mind ki akanám fejteni, sak ez kitenne egy könyet. Inkább majd megadom, hol lehet ezeknek utánaolasni. Minek íjam meg azt, amit má mások sokkal jobban megítak? Ja és akko téjünk issza a RUT modellhez! Hogy adott ez elatiisztikus effektusokat? 7. ába Na ez a legegysze bb RUT modell, m tömegekkel és h ugókkal. A tömegeket megszámozom: m -, m 0, m, m, m 3, m 4, és a helyeik: -, 0,,, 3, 4, és akko jöhetnek a Newtoni mozgásegyenletek: mint tudjuk, egy ugó által kifejtett e : F = -h és a tömeg gyosulása ahol a essz id szeinti deiálást jelöl, tehát a Newton-egyenlet: m = h. Nos ezt kell felíni minden tömegponta, sak most két ugó an, két oldalól: m 0 = h 0 - h 0 m = h 0 h m = h h 3 no és így toább...
Most egy kisit átalakítjuk az egyenleteket, mégpedig úgy hogy n n a + n ahol a-al az ún. ásállandót jelölöm, és n a nyugalmi helyzethez képesti kis kitéés. A deiálásnál az a-s tagok kiesnek met konstansok, és a kionás één a jobboldalon is kiesnek! Maad: m 0 = h 0 - h 0 m = h 0 h m = h h 3 és így toább... Még egysze bben: m 0 = h - 0 m = h 0 m = h 3 és így toább... Nos, éppen égtelen daab ilyen egyenletünk lesz, de ne ijedjünk meg, met el se hisszük milyen illámfügeséggel megoldjuk ezeket az egyenleteket! A módsze pedig az, hogy hullámmegoldást keesünk, azaz feltesszük hogy a megoldás így néz ki: n ep(i k t)) azaz egy hullámmegoldás! Ez egy balól jobba haladó hullámot í le. Miel a kistályásunk diszkét, = a n lesz, ahol n egész. Ekko a hullámfüggény n ep(i k a n i t), és most megnézzük hogy ebb l mi lesz! k a hullámszám, a köfekenia. Az ep deiáltja i ep lesz, annak újbóli deiáltja pedig ep. Így az egyenlet ez lesz: n ep (i k a n i t) = n. Tehát m n = h n- n n+ lesz az egyenlet minden n-e. n- ep(i k a n ) i t) = ep( i k a) ep(i k a n i t) = ep( i k a) n és n+ ep(i k a n ) i t) = ep(i k a) ep(i k a n i t) = ep(i k a) n miatt m n = h ep( i k a) n n ep(i k a) n és most kiegysze síthetünk n nel: m = h ep( i k a) ep(i k a) és most idézzük emlékezetünkbe os képletét: os = (ep(i) + ep( i))/, sak most helyébe k a keül: m = h os(k a) ) azaz m = h os(k a)), és sin = ( os )/ miatt égül is = 4h m sin ( k a ) Vonhatunk most má gyököt is bel le: = h m sin ( k a ) Na ez a híes diszpeziós összefüggésünk! Hát elég keseesen jutottunk el hozzá, de azét megéte a túát! Na most mi a fenét lehet ezzel kezdeni? Nos a tanulmányainkat azzal folytattuk, hogy felítuk az ún. sopotsebességet. A sopotsebesség egy hullámsomaghoz endelhet, és azt mondja meg hogy a hullámsomag mint egész milyen sebességgel halad. De a sopotsebességet egyetlen színuszhulláma is definiálni lehetett. Szó ami szó, a sopotsebesség képlete ez: = d /dk. képlete ott an fent, az abszolút étékkel meg ne tö djünk, ennek deiáltja = h m a os ( k a ) = h a m os ( k a )
Na most azt mondtuk ee, hogy az fekeniájú, k hullámszámú fononok éppen ilyen sebességgel haladnak a kistályásban. Az ám, hazám, de még ezt is lehet egysze síteni! Met nézzük meg, mi an ha a kistályásállandót, az a-t nagyon piinek tekintem? Akko a szinusz elt nik, met kis -e sin, és ekko ezt látjuk: h k a h = = a m m k = k, ahol = h a m Na és ez az a pont ahol felsikítottam! Hát hiszen akko ez nem más mint a fénysebesség a fononok ilágában! (akko má inkább hangsebesség, nem?) És akko ezt íhatjuk: h = a m os ( k a ) = os ( k a ) és akko = os ( k a )! Na, kapisgáljuk má, mie megy ki a játék? És ez még sak a kezdet! Met ahogy toábbléptünk a tanulmányunkban, tüstént definiáltuk a fonon ún. effektí tömegét is! No az effektí tömeg olyan dolog, amit eedetileg az elektona találtak ki, és a lényege ez: A kistályásal meglehet sen bonyolult kölsönhatásban álló elektont úgy tekintjük, mintha egysze en megáltozott olna a tömege, megn tt agy lesökkent. S t, kapaszkodjunk meg, az effektí tömeg még negatí is lehet! Ekko az elekton úgy iselkedik mint egy buboék, az e el ellentétes iányban gyosul. Ismétlem, ee a bonyolult iselkedése a kistályásal aló bonyolult kölsönhatás miatt tesz szet, de mint mondtam, ee egy szimplifikált modellt lehetett áhúzni, és ez olt az effektí tömeg. Miel a kistályás általában se nem homogén, se nem izotóp, és ugye áshibák is b en annak benne, az effektí tömeg még sak nem is skalá, hanem egyenesen tenzo jelleg mennyiség! Node egysze kis RUT modellünknél még nins így, má sak azét sem met egydimenziós a szeensétlen, de a lényeg az, hogy az effektí tömeg így számolandó: m* = A hagyomány szeint emsillaggal jelöltük, és így is mondtuk az effektí tömeget. Többszö a szánkba ágták, hogy az effektí tömeg az nem igazi tömeg, az sak egy bonyolultabb kölsönhatást helyettesít egysze sítés, de nekem beszélhettek, éeztem hogy itt a lényeg! Met tessék kéem figyelni, ez olt az els olyan elmélet, amely megmondta hogy a tömeg misoda! Ez ugyanis semelyik elméletb l nem deül ki eddig! Mét annyi az elekton, poton, egyéb észeske tömege, amennyi? Senki nem tudja megmondani. Nins olyan képlet, amelynek az egyik oldalán alami matek kifejezés áll, a másik oldalán meg az elekton tömege! És pláne még stimmel is! De most édes istenem, itt an ége egy képlet amely ége mond alamit a tömeg l! Nosza ki is számoltam a RUT modelle, és láss sodát! Ugye = d dk = os ( k a ), tehát m* = d dk Most egy kis aázslás köetkezik: sin = = a sin ( k a )) d dk os, tehát sin ( k a ) = k a os. És most betesszük a = os ( k a k a ) képletet: sin ( ) =!!! És az utolsó lépés: a t egysze en elkeesztelem m-nek, és kapom a sodálatos égképletet: m* = m!! Hát nem gyönyö, ahogy pontól ponta eljutottunk a ugalmas éte RUT modelljét l a SR ismet tömegfomulájáig? Ezt a felismeést 978-ban tettem, még a M egyetemen.
És ez olt az a pillanat, amiko az addig sodált és bálányozott, az igazság egyetlen igaz kitéiumának tatott Relatiitáselmélett l magamban el kezdtem szépen búsút enni! Met hiszen íme itt az éte! Feketén-fehéen be lett bizonyíta hogy an! Amit tud a kistályás, azt mét ne tudhatná a ákuum is? Ha a kistályásban lehetnek ún. ituális észeskék, akko ugyan mi zája ki, hogy az igazinak hitt elemi észeskék sem egyebek mint a ákuuméte-kistályás ituális észeskéi?! Mét találna ki Isten két külön szabályt? Egyet a kistályásoknak és egyet a ákuumnak. Neeem, a ilág egységes, és ett l oly sodálatos! Tehát lényegében egyszee két dologa döbbentem á: egyik az hogy an éte, a másik az hogy a Relatiitáselmélet mégis m ködik, s t ett l m ködik! Megláttam a dolgok mélyén ejt z saaokat, apó sófokat, amelyekkel a Mindenség eesztékei össze annak illeszte! Ez a soda 78 óta sokkol engem. Utána két éel, 80-ban, újabb nagy lépést tettem el e az úton: felismetem hogy nemsak a Speiális Relatiitáselmélet ezethet le az éteb l, hanem sokkal makánsabb pája, az Általános Relatiitás is! Ehhez sak még egy nagy felismeés kellett: az, hogyha má egysze an éte, akko az áamlani is tud, és a gaitáió pedig nem egyéb mint az éte gyosuló áamlása! Minden tömeg nyeli az étet, méghozzá egy ismet Gm képlet szeint: Má Newton ismete a szökési sebesség fomuláját: =, ahol m a tömeg, pl. a Föld tömege, a sugaa, és G a gaitáiós állandó, G = 6.67 0 - kg - m 3 s -. A mínusz el jel aa utal, hogy a gaitáió onzó e, a tömeg felé mutat. Rájöttem, hogy ez a képlet dönt szeepet játszik az Általános Relatiitáselméletben. Ez a képlet lehet é teszi, hogy az Általános Relatiitáselméletet a Speiális Relatiitáselmélet egy fejezetéé tegyük! Ugye milyen döbbenetes? Einstein ugyanis pont fodíta gondolta: szeinte éppenhogy a Speiális Relatiitáselmélet lesz az Általános Relatiitáselmélet egy fejezete! Tudniillik a gyosulásmentes, göbületlen eset. Ha most megmutatjuk hogy ez fodíta is megy, akko nem keesebb l an szó, minthogy a SR és az ÁR tökéletesen ekialens egymással, amit tud az egyik, azt tudja a másik is! Lám, ezét olt nekem olyan fontos hogy a SR-t tisztába tegyük, és igazoljuk, hogy a SR tökéletes, teljes, ellentmondásmentes. Paadoonai sak látszatpaadoonok, alójában minden tökéletesen a helyén an. Most ejtsünk pá szót aól, hogy állítólag laboban 300-szoos fénysebességet métek ki. Ez lehet hogy ellentmond a SR standad áltozatának, de alójában nem mond ellent a SR RUT modellb l leezetett áltozatának. Ehhez két dolog adta meg a kulsot. Egyik a kantummehanikai alagúthatás, a másik a táezetékek iselkedése. Ez a két látszólag táoli dolog alójában mélyen összefügg, és a hullámtejedés hogyanjáól an szó. Vegyünk egy táezetéket, pl. egy koaiális kábelt. Ezen nem tejedhet tetsz leges fekeniájú jel, sak olyan, amelynek a fekeniája egy küszöbétéket meghalad. Ezt így jelölhetjük: > 0. Illete, most jön a lényeg, legyünk kisit pontosabbak: nem tejedhet sillapítatlanul! Met itt an a lényeg: < 0 jel is tejedhet, de sak úgy, hogy eponeniálisan leseng! Világos hogy így nem juthat elég messze, de alameddig igenis eljut! Amiko a kantummehanikai alagúthatást izsgáljuk, ugyanilyen jelenséget figyelhetünk meg: ha a poteniálfüggény magasabb mint a észeske enegiája, akko a észeske be tud hatolni a falba, de úgy hogy ep leseng. Ha a fal astagsága nem túl nagy, akko a észeske eljut a túloldalig, és ott kilépe a falból toább folytatja az útját! A szabad észeske mozgása peiódikus hullám: = ep(i k i t), láttuk hogy a RUT megoldást pont ilyen alakban keestük! Ez egy haladó hullám. Amiko azonban a észeske belép a falba, a hullámszáma képzetes lesz, és miel i i =, = ep( k i t) lesz, és ez éppen egy leseng megoldás! Mit jelent a képzetes hullámszám? A kantummehanika szeint p = h k az impulzus, és ugye p = m, tehát a képzetes hullámszám képzetes sebességet jelent. Amiko a tényez ben > lesz, akko ez a tényez képzetessé álik. Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy az addig sillapítatlanul tejed hullámok sillapíta, ep lesenge tejednek! Tehát a tahionok léteznek, de sak egy öid táot tudnak befutni. Ha iszont nagyenegiájú lézeel gejesztjük
ket, akko nagy táot is be tudnak futni, és akko lehetséges aká a 300-szoos fénysebesség is, lényeg az hogy az ilyen sebességgel mozgó észeskék hullámtejedési szokásai mások, ti. ep lesengenek. De lehetségesek, a RUT modellnek nem mondanak ellent! Az az SR, amelyet a RUT modellb l ezetünk le, elbíja a > sebességgel mozgó észeskéket! Ezzel kihúztuk az SR ellenz tábo egyik méegfogát. A másik méegfog ugye a mikohullámú háttésugázás segítségéel megméhet abszolút sebesség. Nos a RUT modell ezt is lehet é teszi! Met sak a szigoúan lineáis RUT modell lesz olyan szépen elatiisztikus. Ha iszont számolunk azzal, hogy minden eális kistályásban an nemlineaitás, pl. köbös nemlineaitás, akko nagyon halányan megjelennek azok a jelenségek is, amelyek má nem teljesítik a szigoú elatiitás elet! És pontosan ezt látjuk a mikohullámú háttésugázás esetében: az eltéés sak az ötödik tizedesjegyben mutatkozik! A elatiitás tehát egy nagyon jó közelítés, de nem abszolút éény! Így égül is az SR ellenz tábonak is igaza an egy piit, és abban a boldog állapotban lehetünk, hogy mindenkinek igaza an, senkit nem kell megbántani. De ahelyett a nihilista megoldás helyett hogy sak egysze en tagadjuk a SR-t, mi egy pozití megoldást is kínálunk! Az a teóia, amit el szö elként fogalmazott meg Einstein, aztán aiómaként definiált, immá leezethet egy általánosabb jelenségköb l. Ez a jelenségkö a RUT modellb l, a hullámelméletb l és az áamlások elméletéb l épül fel. Ennek teóiája a Hangtejedés Áamló Közegben, agy más néen Akusztiko- HidoMehanika (AHM). Ebben az elméletben a tömegpontok, szilád testek szeepét a ugalmas, áamló közegben tejed szolitonok eszik át. Az elemi észeskék olyan alakzatok lesznek, amelyeket áamlások által stabilizált hullámminták hoznak léte. Külön tudományágak jönnek léte: Áamlástopológia, Rezgésgeometia, Áamlásgeometia. Az Általános Relatiitáselmélet göbült téideje pedig nem egyéb, mint egy áamló közeg áamlásmezeje! Ma má számsze eedményekkel tudom igazolni az éte létét, pontosabban meg tudom mutatni, hogy an olyan ellentmondásmentes elmélet, amely az éte létéb l indul ki, és a fizika minden eddigi ismet eedményét epodukálni tudja. Amellett ez az elmélet egysze bb, és túlmutat az eddigi fizikán, met segítségéel meg lehet ismeni az elemi észek szekezetét, leíható a kantumgaitáió, és az Uniezum megétéséhez is közelebb jutunk. Eddig sak a húelmélet bizonyult megfelel nek ee a feladata, de a húelmélet matematikája nagyon nehéz, és a hétköznapi szemlélett l nagyon táol áll. Tizenegy dimenziós té, amelyb l 7 dimenzió fel an tekee nagyon kis méeteke, és speiális topológiájú Calabi-Yau alakzatok szeepelnek benne. Bian Geene: Az elegáns Uniezum ím könye szép összefoglalást ad ezek l. Az átlagembe számáa má a göbült téid t is nehéz elképzelni, és ez nem meglep, met a tudósoknak sins megfelel szemléletes képük e l! Ha Penose és Hawking könyébe belenézünk, zaaos hasonlatokat látunk. A göbült tée egysze példa a futball-labda agy az autógumi felszíne, de a téid az más, met az id egészen más temészet mint a té! Ezt a jelent s különbséget egy egysze matematikai tükkel tüntetik el, az id helyett beezetik az 4 = it áltozót, ahol i a képzetes egység, és a fénysebesség. Így a 3 tékoodináta és az id koodináta fomálisan egyenangúakká álnak, de alójában nem azok! Az én felismeésem nagyon egysze : Képzetes téid göbület = alós éteáamlás! Valóban, ha a téid göbült ilágonalait a megfelel koodinátaendszeben felajzoljuk, akko egy alóságos fizikai közeg áamlásának áamonalait kapjuk! Ebben az áamló koodinátaendszeben minden általános elatiitáselméletbeli jelenség egysze és temészetes jelentést kap. A dolog egzaktul, matematikailag is megfogalmazható, és és sodálkozom azon hogy miét kellett ehhez száz ének eltelnie?! Einstein maga is felismete, hogy az általános elatiitáselmélet az éte l szól, sak má senki nem hitt neki! A fomalizmus megolt, és hogy a bonyolult egyenletek milyen fizikai ealitást takanak, azzal má senki nem foglalkozott. Talán most jött el ennek az ideje. Az Áamló Téid -Plazma Elmélet alapaiómája nagyon egysze : A téid egy pontjában az id múlásának a itmusát egyedül az e pontban mét éte áamlási sebessége dt hatáozza meg, méghozzá a d = képletnek megfelel en. Egy olyan pontban, amely az éteel együtt áamlik, ahol tehát az éte iszonylag nyugalomban an, az id múlásának
itmusa nomális, tozítatlan, azaz d = dt. Ha az éte áamlási sebessége pontól ponta áltozó, akko felehetek két pontot, amelyek mindegyike nyugalomban an az ottani étehez képest, azaz együtt sodódnak az éteel. E két pont egymáshoz képest mégis alami sebességgel fog mozogni, met mint mondtam, az éte sebessége hely l helye áltozik. Az alapaióma ételmében mindkét pontban nomális ütemben telik az id, tehát d = dt. Ez azt is jelenti, hogy a két pont ideje egymással tökéletesen szinkonban telik. Milyen koodináta tanszfomáió köti össze a két pontot? A meglep álasz ez: Galilei tanszfomáió! Mi a SR tanulmányozása soán annyia hozzászoktunk a Loentz tanszfomáióhoz, hogy a Galilei tanszfomáió isszatéését egyenesen egessziónak éezzük. Loentz-tanszfomáió akko kell, amiko alamelyik megfigyel mozog az étehez képest, itt azonban mindkét megfigyel nyugalomban an az étehez képest, így az alapaióma ételmében az idejük szinkonban telik. Ezét az egyetlen áltozás az, hogy az egyik sebességgel mozog a másikhoz képest! Ha az helyen az éte sebessége, az helyen meg, akko a képletek ezek: = t, = t, - = ( - )t = t, = -t, és ez éppen egy Galilei-tanszfomáió! Miel a két endsze ideje szinkon, t = t is fennáll. A döbbenet az, hogy a Galilei tanszfomáió teszi lehet é, hogy a szinte kezelhetetlenül bonyolult Általános Relatiitáselméletet egy szinte hozzuk a lényegesen könnyebb SR - el! Ez az az Északnyugati Átjáó, amelyen az egyik ilágból átjuthatunk a másikba! Most egy másik nagyon sokat itatott képlet l szeetnék szólni, az E = m l. Ennek hiatalos jelentése az, hogy az m tömeg testnek E enegiája an, és ez má nagyon kis tömegeknél is kolosszális, met nagy, a négyzete meg pláne. Má említettem a táezetéket, most téjünk issza hozzá. A ákuumban a fény tejedése sebességgel töténik, a fény fekeniájának és hullámszámának a kapsolata pedig = k, meglehet sen szimpla, agyis hát lineáis. Egy m tömeg test enegiája, tömege és impulzusa közt az alábbi kapsolat an: E p m0, ha hisszük, ha nem, ez ugyanazt mondja mint az E = m m0 m0 képlet, ehhez azt kell tudni hogy p és m. m0 A kantummehanika szeint E = h, és p = h k. Használják toábbá a = Ha ezeket betesszük az E p m0 képletbe, ez lesz bel le: jelölést. k. Most má elmondhatom, mét ángattam ide a táezetéket: tudniillik szakasztott ugyanez a képlet íja le a diszpeziós eláióját! Ha k = 0, akko =, és ez az amit mi nak neeztünk! Ha a k nagyobb mint 0, az is nagyobb lesz mint. Akko a táezetéken tejed elektomágneses hullám pontosan úgy iselkedik, mint egy m 0 tömeg test, ahol m 0 =! Mi tötént itt a fénnyel, hogy hitelen tömege tett szet? A jelenség oka az, hogy a táezeték, pl. koaiális kábel, két iányban bezája a fényt! És sak a hamadik iányban, a hossza mentén engedi tejedni! Leonhatjuk a konzekeniát: a tömeg oka a bezáódás! Ez a Bezát Fény Teóia, BFT. Ha eszünk egy súlytalan, de tüköz falú dobozt, és abba fényt záunk be, akko az így kapott alakzatnak tömege lesz, méghozzá m = E/, ahol E a bezát fény enegiája. Na íme, ez a másik teóia, amely megmondja hogy a tömeg misoda, és hogyan jön léte! Feltételezhetjük tehát, hogy az elemi észeskék olyan dobozkák, amelybe fény an bezáa. De mi zája be a fényt? Az elnyelt, áamló éte! Felteésem szeint ugyanis minden anyag étet nyel el, abból táplálkozik. A észeske felé áamló éte olyan poteniálfalat emel, amelybe a fény be tud záódni, és így tömege tesz szet. Elnyelt éte által bezát fény? De hiszen a fekete lyuk pontosan ezt teszi! Mini fekete lyukak lennének hát az elemi észeskék? A klasszikus elektodinamika szeint az elekton enegiája a könyez elektomos tében an, ezét igazából az elekton egy kitejedt test. De an egy magja is, amit a klasszikus elektonsugáal modelleznek. Az én elképzelésem szeint az elekton nem gömb, hanem egy tóusz, amely áadásul foog, és még meg is saaodik fogás közben, ennek köszönhet a
feles spinje. Ezt az alakzatot Twiszt-szolitonnak neezem. Az elnyelt éte ilyen sajátos alakzatba saaodik föl! Véleményem szeint ez a modell semmiel se osszabb, agy bizaabb, mint a szupehúelmélet Calabi-Yau alakzatai! Az E = m tehát bezát enegiát jelent. Ez az enegia köben áamlik, és a köáamlás ezgést jelent. A ezgés fekeniája és az enegia m közt az E = h képlet teemt kapsolatot. tehát -al egyenl. Az m tömegbe zát fény tehát ilyen fekeniáal ezeg, illete köben áamlik. Mi töténik ha két tömeg egymás mellé keül? A két ezgés összekeeedik, és ún. lebegés jön léte. Ez azt jelenti hogy a különbségi fekeniáal seélgetik az enegiát egymás közt, és ez aa emlékeztet, ahogyan a észeskék közti kölsönhatást elképzelik: egy közetít észeske ugál ide-oda a két észeske közt! A lebegést az alábbi 8. ába szemlélteti: 8. ába Kisit Móika a ajz, de aki ennél szebben ajzol egéel, az sal. A két közeli, és köfekeniájú színusz összege egy olyan modulált színusz lesz, amely a két fekenia különbségéel lebeg. sin( t) + sin( t) = sin( t) os ( t), látjuk hogy a moduláló koszínuszban a két fekenia különbsége szeepel. Pontosan ezt sinálja két satolt inga is, hol az egyik leng e sebben, hol a másik. És ugyanez a jelenség lép fel az ún. kiseél dési kölsönhatásnál is: ha egy atomban az. elekton az A állapotban an, a. elekton pedig a B állapotban, akko ez nem maad így, hanem a két elekton szapoán ideoda ugál a két állapot közt. Az ugálás szapoasága a kölsönhatás enegiájától függ, mégpedig éppen az E = h képlet szeint. Ezét igazából nem lehet megmondani, hogy melyik elekton an az A állapotban és melyik a B állapotban! Ezt úgy mondják, hogy az elektonok azonos észeskék. De ugyanezt teszi a Világegyetem bámely két elektonja is, tehát az elektonok alamilyen ejtélyes ilághálózaton keesztül szakadatlanuk kölsönhatásban állnak egymással! Amit megtud az egyik, azt hamaosan mindegyik tudni fogja! Na íme gyeekek a Telepátia tudományos magyaázata! És elékeztünk egy másik fontos témához is, a ezgésgeometiához! Egy szabályos tetaédenek négy egyenangú súsa an, ezek egyenl táolsága annak egymástól. (9. ába) A háomdimenziós tében ugyanezt nem tudjuk megtenni öt súsal. Ehhez má 4 dimenzió kell, ez az ötsejt (0. ába) 9. ába 0. ába A szees kémiában mégis ismeetes olyan egyület, ahol az atomtözshöz öt egyenangú ligandum kapsolódik! Tehát ez a egyület megalósítja a négydimenziós ötsejtet! Hogyan sinálja? Nos úgy, hogy a. ábán látható módon a ligandumok gúla alakban endez dnek el úgy, hogy négy ligandum egy síkban an és az ötödik a sús. Ez ötféleképpen tehet meg, és az illet molekula nagyon gyosan az egyes állapotok közt ugál, úgyhogy égül is nem lehet megmondani hogy éppen melyikük a gúlasús! (Az ábán sak 3-at ábázoltunk )
. ába Nos éppen ezt neezem én ezgésgeometiának! Egy molekula a nagyon szapoa ezgése köetkeztében tökéletesen úgy iselkedik, mint egy négydimenziós ötsejt! Lehetséges hogy más négydimenziós alakzatok is létehozhatók így? Meg lehet ezt makoszkópikus méetekben is sinálni? Hiszen akko a geometiai tulajdonságok tisztán az anyag állapotától függenek! Eddig úgy hittük, hogy a geometia olyan befoglaló tatálya a ilágnak, amely tökéletesen független a belezát anyag tulajdonságaitól. Má Einstein Általános Relatiitáselmélete megmutatta, hogy ez nem így an, de ilyen adikális áltozást még se gondolt! Ha a geometiai szekezetet befolyásolni lehet, akko az anyag megfelel gejesztéséel olyan teet sinálunk, amilyet sak akaunk! Bolyonghatunk aká ötdimenziós labiintusban is! Má sak megfelel módon be kell tudni lépni ezekbe a teekbe! Na, ennyit beezet nek. Most átéek aa a jaított RUT modelle, amelyet 80-ban ismetem fel. Ez a modell má feketén-fehéen a Relatiitáselméletet adta, a Kantummehanikáal együtt, tehát oltaképpen a Relatiisztikus Kantumelmélet alapja is egyben. Az Éte Rugó-Tömeg Modellje (RUT 80). ába A. ábán látható a RUT ún. f-ugós áltozata, egyenl e ez is egydimenziós. Az m tömegeket most is h ugók kapsolják egymáshoz, de most megjelent egy f-ugó is, amely szimbólikusan le an földele, azaz lényegében úgy t nik, hogy egy abszolút, kitüntetett onatkozási endszehez an kapsola. Má most leszögezem, hogy ez sak modell, a alóságban nins f-ugó, még keésbé abszolút onatkozási endsze, iszont az f-ugó a felel s a tömeg megjelenéséét. Heisenbeg szeint a tömeg oka a észeske önmagáal aló kölsönhatása. Ez egy bonyolult mehanizmus, amelynek szimplifikált modellje az f-ugó, ahogyan az effektí tömeg az elekton és a kistályás közti bonyolult kölsönhatás egysze sítése. Aa is felhíom a figyelmet, hogy bá a ajzon az f-ugó me leges a h- ugóa, alójában úgy tekintend, hogy páhuzamos ele, és ugyanabba az iányba fejti ki a hatását. Az m tömegek táolsága most is a, amit ásállandónak neezünk. Ennek a endszenek a diffegyenlete a köetkez : m n = h n- n n+ f n Látjuk, hogy ez a koábbi RUT modellt l sak az f n tagban különbözik. A megoldást most is n ep(i k a n i t) alakban keessük.
n ep (i k a n i t) = n. Tehát m n = h n- n n+ f n lesz az egyenlet minden n-e. n- ep(i k a n ) i t) = ep( i k a) ep(i k a n i t) = ep( i k a) n és n+ ep(i k a n ) i t) = ep(i k a) ep(i k a n i t) = ep(i k a) n miatt m n = h ep( i k a) n n ep(i k a) n f n és most kiegysze síthetünk n nel: m = h ep( i k a) ep(i k a) f és most idézzük emlékezetünkbe os képletét: os = (ep(i) + ep( i))/, sak most helyébe k a keül: m = h os(k a) ) f azaz m = h os(k a)) f, és sin = ( os )/ miatt égül is = 4h m sin ( k a ) + f. Na most ez a diszpeziós összefüggésünk! m Ha most megkédezzük hogy az a ásállandó mennyi, akko a álasz a gaitáiós éte ( Gai-TIP) esetén: Plank-hossznyi, azaz 0-35 méte! Hát ez jó pii, úgyhogy gyakolatilag áttéhetünk a folytonos esete, azaz a sin közelítést alkalmazhatjuk: = 4h m ( k a ) + f m = h a k + f. Vezessük be a köetkez jelöléseket: m m h m a és f m az el bbi -el. Ekko égül is ezt kapjuk: = k Ebb l ha gyököt onunk, isme s dolgot kapunk: k. Hát hiszen ez nem egyéb mint a elatiisztikus köfekenia-kifejezés! Ha most használjuk az E = h, és a p = h k m0 jelölést, toábbá =, akko ezt kapjuk: E p m ami a elatiisztikus enegiakifejezés! Mit jelent ez? Azt, hogy a RUT modellünk tudja a elatiitást! Olyan hullámok tejednek benne, amelyek az k diszpeziós összefüggést elégítik ki. A hullám egyenlete n ep(i k a n + i t), és most együk figyelembe hogy a kisi, n pedig egész szám, áttéhetünk a folytonos esete: a n = lesz, és így n b l () lesz, pontosabban (,t). A hullám egyenlete pedig (,t) = ep(i k t)). Igazoljuk azt hogy ez a kifejezés Loentz-inaiáns! A Loentz-tanszfomáió képletei: t t =, t =, ami a jelöléssel egysze bben is íható: = t, t = t. 0
Most azt nézzük meg, hogy a k t kifejezés hogyan áltozik meg a Loenzt tanszfomáió hatásáa! Elájuk, hogy k t = k t legyen, azaz ne áltozzon meg! Ez akko fog teljesülni, ha k és ugyanúgy Loentz-tanszfomálódik, mint és t. Bizonyítás: k t = k k t = t k t = = k tk t t kt k = k t = k t. Bizonyításunk tehát sikees olt. Másként is megközelíthetjük a dolgot, met most egysze en ánkfoghatják hogy pesze hogy kijött, met el e tudtuk a égeedményt és azt hogy hogyan kell sinálni. Tiszta aázslás, hókuszpókusz, és kiepül a ilindeb l a galamb! Most akko nézzük másként! Tudjuk hogy a diszpeziós összefüggésnek teljesülnie kell: k. Ha Loentz-tanszfomáljuk -et és t-t, akko ezt kapjuk: (,t ) = ep(i k t )). Most nézzük meg, hogy az így kapott megoldás is kielégíti a diszpeziós összefüggést? k t = k t = k t t = k k t = k t. Most azt kell megnézni, hogy az így kapott k és kielégíti-e a diszpeziós összefüggést? Sejtjük hogy igen, hiszen k és szemmel láthatóan k és Loentz-tanszfomáltja, (igaz hogy helyett sebességgel, aminek az okát is megmondjuk) de azét nézzük meg a biztonság kedéét! k k kell legyen azaz k k. No lássuk sak! k = k k = k k k k = = k = k, gyönyö, ezt akatuk belátni! Mit kaptunk tehát? Azt, hogyha (, t)-t sebességgel Loentz tanszfomáljuk, akko a (k, paaméte hullámsomag sebességgel Loentz-tanszfomálódik. Ez azt jelenti, hogyha én sebességgel elindulok jobba, akko hozzám képest minden más bala mozdul el
sebességgel. Ez pontosan a elatiitás ele! Látjuk hogy ez a RUT modellb l minden toábbi kikötés nélkül kiadódott! Einstein egyik alapposztulátumát tehát igazoltuk a RUT modellel! Egysze számolás gy z meg aól, hogy a másik alapposztulátum, a fénysebesség állandósága is kiadódik! Mit jelent ez? Azt, hogy a hullámsomagok ilágában éényes a SR! Hogy a fenébe lehet ez? Hiszen ott az éte, a RUT modell mégissak alami ugalmas közeg, nem? És láss sodát, mégis úgy iselkedik, mintha nem is lenne, ellenben a Relatiitás Ele éényes! Amit Einstein 905-ben felismet, és utána posztulátumként kimondott, az egy modellnek, a RUT modellnek mintegy temészetes elejáója! Ennek áa az hogy el kell fogadnunk: a ilágunk tágyai nem egyebek, mint az éte ezgéseib l felépül hullámsomagok! Azt, hogy minden anyagi észeske egyben hullám is, a kantumfizika 96-ban ismete fel, ez tehát egy olyan dolog, ami l Einstein 905-ben nem tudhatott, így be sem építhette az elméletébe! A RUT modell tehát temészetes lehet séget kínál a Relatiitás és a Kantumfizika szintézisée. Koábban azt mondtuk, hogy az áamló éte modell segítségéel mód an a Speiális és az Általános Relatiitás egyesítésée, pontosabban kideül, hogy a kett egy és ugyanaz! Akko pedig a RUT modell a kantumgaitáiónak is az alapja! Ahhoz hogy idáig eljussunk, elemezni kell a háomdimenziós RUT modellt, és a modell paaméteeit egybe kell etni a tapasztalattal. A modellnek 3 paamétee an: az a ásállandó, amit elneezünk 0 -nak, a h ugóállandó, és az m tömeg, amit szintén m 0 -nak neezhetünk el. Az f ugóállandó attól függ, hogy milyen tömeg észeskét modellezek. A fizikában szintén 3 alapet állandó an: a fénysebesség, a h Plank-állandó és a G gaitáiós állandó. Ha a RUT modell 3 alapet paaméteét a megfelel módon állítom be, akko eedményül kijön a h, és a G. Az így kapott métékendsze kísétetiesen hasonlítani fog a Plank-féle egységekhez! (Plank-hossz, Plank-tömeg, Plank-id ). A RUT modellnél egysze bb és temészetesebb modellt keese se találhatunk ehhez a feladathoz! A háomdimenziós RUT modell Na most megint két Móika-ajz jön, amiel a lényeget szemléltetem. 3. ába 4. ába A 3. ábán fekete ugók a h-ugók, és kékek az f-ugók. A 4. ábán kiemeltünk egy tömeget amelynek 6 tébeli szomszédja an, toábbá a kék f-ugó, amely fomálisan le an földele, azaz egy abszolút onatkoztatási endszehez an köte, de mint mondtuk, ez sak modell. Mellesleg a RUT modell maga is egy abszolút onatkoztatási endsze, met a tömegek helyhez annak köte, sak kis ezgéseket égeznek a ögzített egyensúlyi helyzet köül. A i az, hogy ez a kétszeesen is abszolút onatkoztatási endsze mégis olyan mozgástöényeket szolgáltat, ahol a fizikai jelenségek onatkoztatási endszet l függetlenül ugyanúgy zajlanak! Ha megengedjük hogy ez a RUT modell áamoljon is, akko má ez a kitüntetettség megsz nik, és a mozgásegyenletekb l az Általános Relatiitáselmélet töényei keekednek el. De ez sak akko igaz peízen, ha a modellt lineáisnak tekintjük, az e t szigoúan hamonikusnak esszük, azaz F = h, ahol h a ugóállandó és a kitéés, és égül a ásállandó kell en kisi, azaz nem megyünk a Plank-hossz alá. A RUT modell tehát megengedi a Relatiitáselmélett l aló eltééseket is. A RUT modellben hullámok tejednek,
melyeke bizonyos diszpeziós összefüggések igazak. A diszpeziós összefüggés a hullámszám és a köfekenia közt teemt kapsolatot. A hullámszám az impulzussal áll szoos kapsolatban, és így a sebességgel, míg a köfekenia az enegiáal. Mint láttuk, E = h, tehát az enegia lényegében ezgés. Nagy enegia nagy fekeniát jelent, de miel = /T, ahol T a peiódusid, E T = h = állandó, és ez a HFH (Heisenbeg féle hatáozatlansági el) egy másik megfogalmazása! Nagy enegia tehát öid id t jelent, és kis enegia nagy id t. A E = 0 azt jelenti, hogy nulla az enegiakülönbség, tehát az enegia megmaad. Ehhez égtelen nagy id tatozik (hiszen ezt jelenti a megmaadás!) A temészetben éényes az enegiaminimuma aló töekés. Ez azt jelenti, hogy azok az állapotok alósulnak meg, amelyek enegiája minimális. Ez az el könnyen éthet é álik az enegia = fekenia ekialenia alapján. A nagy enegia öid id t jelent, a kis enegia hosszú id t. Az egymással eseng állapotok közül az maad meg hosszabb ideig, amelynek kisebb az enegiája. Ez a felismeés megmutatja az enegiaminimum el hatáait is. Az el sak statisztikusan igaz, de kisebb-nagyobb eltéések lehetnek t le. Nemlineáis, disszipatí endszeek kiíóan táol keülhetnek az enegiaminimumtól, és ez az élet alapja! Az él lények olyan endszeek, amelyek az enegiaminimumtól táol annak. Az entópiamaimum el se igaz ájuk. Az él lények enegiát temelnek, és entópiát fogyasztanak. Meggy z désem hogy az él lények enegiát satolnak ki a ákuumból, és emellett a kémiai elemek szintézisée is képesek. Ee sok kíséleti bizonyíték is an! A háomdimenziós RUT modell analízise Itt a tömegpont 3 iányban tud elmozdulni,, y, és z iányba. Ha szigoúan nézzük, akko az iányú elmozdulás soán nemsak az iányú ugók nyúlnak meg, hanem az y és z iányú ugók is. Ez a helyzetet bonyolultabbá teszi. Az iányú gyosulás ekko nemsak az iányú elmozdulástól függ, hanem a másik két iánytól is. Ahhoz hogy ezt a helyzetet elemezni tudjuk, két újabb Móika-ábáa an szükségünk, ez a 5. és 6. ába. 5. ába 6. ába Itt a középs tömeg mozdul el, és a két y iányú szomszédjának hatását elemezzük. Láthatunk egy deékszög háomszöget, amelynek a függ leges befogója a, a ízszintes befogója pedig,azaz ( n,ny,nz n,ny+,nz ). Figyeljük meg, hogy a tömegpont helyzetét most 3 egész szám jellemzi: n, n y, n z! A ugó megnyúlása a Pitagoász-tétel ételmében a lesz, ami sak másodendben különbözik a-tól, és ha feltesszük hogy << a, akko a ugó hossza, azaz az átfogó ehet egysze en a-nak. És most híom fel a figyelmet egy oppant fontos ténye: a ugó alaphelyzetében az e nem nulla, hanem a h, ami a RUT paaméteeinek ismeetében kolosszálisan nagy e! A tömegpont mégsem mozdul el, met mindkét iányból ez az e hat á, az eed nulla. Csak ha kitéítem, lép fel aszimmetia, így észeehet e hatás. Amiko azonban az iányú kitéésnek az y iányú ugóa gyakoolt hatását nézzük, akko ez a ejtett kolosszális e megnyilatkozik, mindját látni fogjuk, hogyan! A 6. ábán feltüntettük az szöget és az a átfogót is, mint mondtuk, a a. Az y iányú ugóban a h nagyságú e an, ami közelít leg a h. Ennek ízszintes etülete a h os = a h /a = h
Hát ez sodálatos, pontosan ee számítottunk! Hangsúlyozottan felhíom a figyelmet aa, hogy az iányú ugó megnyúlása = ( n,ny,nz n-,ny,nz ), ahol n és n - szeepel, itt pedig n y és n y - szeepel, ez fontos különbség! A koábbi n helyett most n,ny,nz, n,ny,nz, n,ny,nz szeepel, ez mutatja hogy a dolog háomdimenziós. az iányú, az y iányú, a z iányú kis elmozdulást adja. A h n- n n+ helyét most 3 ilyen tag összege eszi át, ahol az els tagban az n, a másodikban n y, a hamadikban pedig n z áltozik. Ennek ismeetében a tébeli RUT modell diffegyenlete ez lesz: m n,ny,nz = h n-,ny,nz n,ny,nz n+,ny,nz h n,ny-,nz n,ny,nz n,ny+,nz + h n,ny,nz- n,ny,nz n,ny,nz+ f n,ny,nz m n,ny,nz = h n-,ny,nz n,ny,nz n+,ny,nz h n,ny-,nz n,ny,nz n,ny+,nz + h n,ny,nz- n,ny,nz n,ny,nz+ f n,ny,nz m n,ny,nz = h n-,ny,nz n,ny,nz n+,ny,nz h n,ny-,nz n,ny,nz n,ny+,nz + h n,ny,nz- n,ny,nz n,ny,nz+ f n,ny,nz A megoldást most a koábbitól elté módszeel keessük meg. Ehhez egy egysze felismeése an szükség: a záójelekben a másodend paiális diffeeniálhányadosok d közelítései szeepelnek! Ezt az alábbi módon lehet belátni: az els d diffeeniálhányados, ha 0. Nálunk = a. A második diffeeniálhányados ilyen: d =. d A paiális diffeeniálhányados hasonló, sak bonyolultabb kifejezés lesz:, y, z, y, z, y, z és hasonlóan, y, z, y, z, y, z, y,z. A diffegyenletünkben n,ny,nz n,ny,nz n,ny,nz n-,ny,nz n,ny,nz n+,ny,nz a fomula! Ennek megfelel en a diffegyenletünk az alábbi módon alakítható: ( most má az agumentumban feltüntetem az id t l aló függést is) a és ez éppen a fenti, y,z, t t = Ismételten alkalmazzuk a, y,z, t t, y,z, t, y,z, t, y,z, t h f a m y z m h m a és f m jelöléseket:, y,z, t, y,z, t, y,z, t, y,z, t =, y,z, t y z, azaz, y, z, t, y, z, t, y, z, t, y, z, t y z t, y, z, t 0 Gyönyö, ez éppen a Klein-Godon egyenlet a (,y,z)-e! Hasonló két egyenletet kapok az (,y,z)-e és a (,y,z)-e is. Nagyon kemény fáadozásaink tehát meghozták gyümölsüket: sikeült megkapni a elatiisztikus Klein-Godon egyenleteket a tébeli RUT modelle! Ez azt jelenti, hogy ebben
a ilágban minden megoldás a elatiitáselmélet szabályainak engedelmeskedik. A nyugó hullámsomaghoz képest a sebességgel mozgó hullámsomag éppen a Loentztanszfomáió szeint áltozik meg. Minden koodinátaendsze anyagi endsze, amely tehát hullámsomagokból épül fel. Ha a koodinátaendsze sebességgel mozog az étehez képest, akko egy sebesség Loentz tanszfomáió szeint tozul. Egy másik koodinátaendsze mondjuk w sebességgel mozog az étehez képest, akko egy w paaméte Loentz tanszfomáiót szened el. Milyen kapsolat köti össze a két koodinátaendszet? Nos, egy újabb Loentz-tanszfomáió! A Loentz-tanszfomáiók ugyanis sopotot alkotnak, két ilyet egymás után alkalmaza szintén ilyet kapok. Ennek eedménye az, hogy a mozgó koodinátaendsze mit sem tud az éte l, nem tudja eldönteni hogy most áll agy mozog-e az étehez képest? Csak két elté sebességgel mozgó koodinátaendsze elatí sebességét lehet észlelni, és ez pontosan a Relatiitás ele! A RUT modell tehát teljesíti Einstein posztulátumait, annak ellenée hogy maga az az éte, amelyben a mozgások töténnek! És most néhány fontos szó azokól a féleétések l, amelyek miatt az étet száz ée eletették! Miét etették el az étet? Az els féleétés az hogy úgy képzelik: a tágyak úsznak az éteben. Ezt úgy kell éteni, hogy az éte nem hatol bele a tágyakba, hanem megkeüli ket, emiatt az éteben úszó tágyak ellenállást éeznek. Kiétel ez alól a szupefolyékony éte, az nem fejt ki ellenállást az úszó tágyaka sem. Ez az a pobléma, ami miatt má Desates is belebukott az éteelméletbe! nagyon helyesen úgy látta, hogy a testek elnyelik az étet, emiatt keing a Föld a Nap köül, de úgy gondolta hogy a tágyak úsznak az éteben, emiatt az éte ellenállást fejt ki, ennek köszönhet hogy a Föld felé áamló éte magáal sodoja a testeket, ezét esnek le! A baj sak az, hogy eszeint a teóia szeint a tollpihe gyosabban kell hogy essen mint az ugyanolyan súlyú ólomdaab! Miel a tollpihe nagyobb kitejedés, ezét jobban belekapaszkodik az éte. A pobléma megoldása az, hogy a tágyak nem úsznak az éteben, mint a halak a ízben, hanem hullámként tejednek. Minden test az éte hullámaiból te dik össze! Ez pedig azt jelenti hogy az éte akadálytalanul átfúj a testeken, a mindenen átfújó szél, ahogy a égiek neezték. Az egyenletes sebességgel áamló éte semmilyen ellenállást nem fejt ki, sak a gyosuló éte. Ez iszont a testeke a tömegükt l és az anyagi min ségükt l függetlenül ugyanazt a gyosulást kényszeíti a testeke, hiszen a testek hullámokból állnak, amelyek pontosan köetik a közegük gyosulását. Ha pedig a testek hullámok, akko tüstént megálaszoltuk a második nagy ellenetést: Az éte egyészt nagyon s kell legyen, áadásul szilád, hogy a tanszezális fényhullámok tejedni tudjanak benne, áadásul olyan nagy sebességgel, mint a fénysebesség. Ugyanakko az éte endkíül könny is, met a bolygók émilliádokig keingenek benne a legsekélyebb súlódás nélkül! Nos, az els kijelentés alóban igaz, az éte s sége nagyon nagy, 0 95 kg/m 3, ez má sak alami, nem? Ha ebben úszni kéne, hát egy poton se bína megmoanni, nemhogy egy bolygó! Ha iszont a testek hullámként tejednek, akko nem baj ha a közeg s, s t pont ez a jó! Minél s bb a közeg, annál nagyobb a tejedési sebesség (emiatt an az hogy a hang a íz alatt sokkal gyosabban tejed, mint leeg ben). És annál sillapítatlanabb a ezgés! A fény émilliádokig képes haladni benne, a legsekélyebb sillapodás nélkül. Itt megjegyzem, hogy an olyan teóia, amely szeint a táoli Galaisok fénye nem azét öösebb met táolodnak, hanem met a fény sillapodik útközben! Eszeint a teóia szeint nem is olt Big Bang, sobbanás! Én is pontosan ezen a éleményen agyok, de egy hamadik ok miatt: az én teóiámban a táoli Galaisok fénye a gaitáiós ööseltolódás miatt öösebb. Ezt úgy kell éteni, hogyha a Földet köüleszem egy sok fényé átmé j gömbbel, akko e gömbben le anyag gaitáiós onzást fejt ki, azaz befelé áamoltatja az étet. E gömb peemén az éte tehát alami sebességgel áamlik, és e sebességgel Loentz-tanszfomálódik minden ami a gömb peemén an. Tehát az óák lassabban jának, és a kibosátott fény öösebb, egész pontosan úgy, ahogy Einstein megjósolta, és kés bb ki is méték, még földi labookban is! Sehogyan sem étem, hogy e l
a fontos jelenség l hogyan feledkezhettek meg olyan fontos kédés esetében, mint az Uniezum sosa és fejl dése? A táoli Galaisok fénye öösebb, ee a jelensége az egyetlen és kizáólagos magyaázatnak sak a Dopple-effektust találták? De még ha an is Dopple-effektus, akko is á kell hogy üljön a gaitáiós ööseltolódás, és ez mindent módosít és átkalibál! A TIP teóia szeint az Uniezum s sége egészen pontosan a kitikus s ség kell legyen, és a méésekb l az deül ki hogy így is an, méghozzá 60 tizedes pontossággal! A klasszikus teóia szeint ilyen pontosan kellett kalibálni az Uniezum kezdeti feltételeit, hogy most úgy nézhessen ki, ahogyan kinéz. Akko pedig ez azt bizonyítja, hogy a Galaisok ööseltolódása teljes egészében gaitáiós ööseltolódás, nins semmiféle Dopple-effektus, nins táolodás, tehát akko Big Bang sem olt! Ez nagyon meész kijelentés, és a sillagászok nem szíesen dobják el keden elméletüket, hiszen má 80 ée hisznek a táguló Világegyetemben, és hát ugye a Védák is má ilyesmi l ínak, meg a teemtéselméletek. Mápedig a Hubble-Bubble úgy t nik, elpukkadt! A Big Bang elmélet mellett szól néhány jelenség, pl. a hidogén-hélium aány, a kozmikus háttésugázás, és az, hogy akámilyen messzie nézünk, nem találunk 4 milliád éesnél id sebb sillagot. Na most ez olyan éelés, mintha azt mondanám: az Embeiség mindössze 0 ée létezik, hiszen keese se találok 0 éesnél öegebb embet! Azt hiszem, a Big Bang elméletet a kozmikus délibábok közé kell soolni. Úgy t nik, Nándoi Ottó is hasonló éleményen an A Standad RUT elmélet konklúziói Mint láttuk, a RUT modell leíó egyenlete éppen a elatiisztikus Klein-Godon egyenlet. Az anyagi ilág észeskéi, és az ezekb l összetett endszeek a ugalmas téid -plazmában mint hullámsomagok tejednek. Ebb l a posztulátumból leezethet a elatiitáselmélet, és a kantumfizika is. A mikoilágban a hullámsomagok nagyon hama szétfolynak. Egy makoszkópikus tágy esetén iszont a szétfolyás ideje étilliókban méhet, tehát elhanyagolható. A szilád testek, kaisok, tágyak nem folynak szét. A makoszkópikus koodinátaendszeek hullámsomagokból épülnek fel. A hullámsomagokat szinuszhullámokból lehet összeakni, ezzel foglalkozik a Fouie-analízis. 7. ába 8. ába A 7. ábán egy éges kitejedés tágy an, amely tehát az = a +a tatományban tömö, azon kíül iszont nulla. Ennek Fouie-spektuma látható a 8. ábán. Ez egy sin k jelleg k függény, amely a nöek hullámszámok tatományában egye kisebb amplitudójú összete kb l áll, de sak a égtelenben seng le. Egy éges kitejedés tágy tehát égtelen sok színuszból te dik össze! Minden szinusz a neki megfelel sopotsebességgel halad. Emiatt a hullámsomag az id ben áltozik, lassan szétfolyik. De mint mondtam, makotesteknél ez étilliókig tatana. Ha a tágyat sebessége gyosítom, minden egyes szinusz-összete je Loentz-tanszfomálódik, emiatt a tágy maga is úgy tozul, ahogy azt a SR leíja. Egy eseményekb l kiakott koodinátaendsze látható a 0. ábán. Itt minden esemény egy fekete pötty, ami egy adott helyen egy id pillanatig tat. Ez az egész felfogható egyetlen hullámsomagnak, amelyet tehát színuszokból ki lehet akni. Ha ezt a endszet Loentz-tanszfomáljuk, a. ábán látható módon fog tozulni. Jól látható, hogy nemsak az id tengely fedül el, hanem az egyidej ségi onalak is fedék lesznek (az ábán meedekséggel). Egy esemény egy ( 0 ) (t-t ) Dia-deltafüggénnyel adható meg. Kétséges azonban hogy ez a függény kielégíti-e a Klein-Godon egyenletet. Akko ez azt is jelenti,
0. ába.. ába. hogy klasszikus ételemben ett események nem is léteznek! Vagyis ninsenek olyan dolgok, amelyek egyetlen tébeli pontban, egyetlen pillanat alatt töténnek! Elemi jelenségeknek azokat a hullámsomagokat kell tekinteni, amelyek mondjuk a t = 0 pillanatban Dia-delta sze ek, de az id beli lefolyásuk olyan, hogy kielégítik a Klein-Godon egyenletet. Ezt úgy kapjuk meg, hogy a kezdeti hullámsomagot Fouie-tanszfomáljuk, így megkapjuk az adott f() függény (pl. Dia-delta) F(k) spektumát, amely tehát megmondja, hogy a k hullámszámú színuszos komponens milyen amplitudóal szeepel. F(k)-ból f()-et így kapom meg: ik f () F(k) e dk. A Klein-Godon egyenletet szeint a k hullámszámhoz olyan köfekeniájú id beli szinusz tatozik, amelye igaz az ik jelenti, hogy az e tényez t kapom az k összefüggés. Ez azt i(k t) e -el kell helyettesíteni, ahol a fenti kifejezés. Így i(k t k ) f (, t) F(k) e dk id ben áltozó függényt. Ez egy olyan hullámsomag, amely a maga bels itmusa szeint áltozik, szétfolyik. Így egyfajta óa szeepét is betölti. A koodinátaendszeünket ilyen óákból akhatjuk ki. Ha ezt a endszet Loentz-tanszfomáljuk, az ismet jelenségeket tapasztaljuk: a mé udak megöidülnek, az óák lelassulnak, az egyidej ség megáltozik. Tehát minden az SR fogatókönye szeint megy. Most nézzünk meg néhány elemi kifejezést a RUT modell szeint! A sopotsebesség definíiója: s E p m0, ennek p szeinti deiáltja Ugyanez a elatiitáselméletben: A sopotsebesség d dk. Miel E és p k, ezét s de dp. p p p E p m p m 0 0 E. E m m 0 0 és p, ezét p m, alóban a sebességet kapjuk! 0 s E m0 Tehát a tágyak sebessége nem más mint sopotsebesség. Az effektí tömeg Definíiósze en d E m dk p. 0 E p m, ezt kell deiálgatni.
E p s p E, ezt mégegysze deiáljuk p szeint: p E p 4 4 4 6 E (p m0 ) p m0 3 3 3 p E p p E E E E E m Ezek szeint E m m m m m m 3 0 0 0 6 6 3 3 0 0 3 Látjuk, hogy az ismet Gamma-fakto itt a köbön szeepel. Mi ennek az oka? Az effektí tömeg jelentése ez: F = m* a = m* d, mápedig az eedeti Newton egyenlet így dt d szól: F m, azaz az e az impulzus id szeinti deiáltja! Hát ez elég lényeges dt d dm d dm d d dm d különbség! F m m m m. dt dt dt d dt dt d dt dm Innen leolasható, hogy m* m. d 3 0 0 0 0 dm d m m m m m* m d d m* m m m m ( ) m m 0 0 0 0 0 0 3 3 3 3 3 Látjuk, hogy ugyanazt kaptuk. Édekes, hogy a elatiitás-könyekben nem említik meg ezt a lényeges dolgot, aztán annak akik ásodálkoznak hogy jé, a alóságban a tömegek a Gamma-fakto köbéel n nek, úgy látszik ossz a Relatiitáselmélet! Dehogy ossz, mint láttuk, épp így kell lennie! Sebességösszeteés p A hullámsomag sopotsebessége. Figyelje ezt egy E megfigyel! Ekko E és p Loentz-tanszfomálódik, méghozzá így: w sebességgel mozgó p E E p w p =, E =. Itt. Most aa agyunk kíánsiak, hogy a megfigyel milyen sebességgel látja mozogni a hullámsomagot. Azt ájuk, hogy a sebesség hullámsomag és a w sebesség, ellentétes iányba mozgó megfigyel sebességei összeadódnak. Az ám, de hogyan? Rögtön meglátjuk! E p p p p' p E w ' E E E ' E p E p p p w E E És ez éppen az Einsteini sebességösszeteés!
Ha tehát a sopotsebesség hullámsomagot Loentz-tanszfomáljuk, a sopotsebessége éppen az Einsteini sebességösszeteés szabálya szeint áltozik meg! Nem alami ödöngösség miatt lett ez így kitalála, hanem ez a hullámsomagok egyik jellemz tulajdonsága! Az önmagáal aló azonosság poblémája Azonos-e a hullámsomag önmagáal? Hiszen mozgása soán áltozik, szétfolyik, átalakul! Ha két hullámsomag ütközik (nemlineáis szolitonoknál ez lehetséges) akko azt látjuk hogy befut két hullámsomag, alahogy összeolad, aztán kifut két hullámsomag. Most melyik melyik? Ha egy hullámsomagot Loentz-tanszfomálok, egy új hullámsomagot kapok. Milyen alapon mondhatom, hogy ez ugyanaz a hullámsomag, sak egy másik koodinátaendszeb l néze? És a legnehezebb kédés: mi a helyzet a gyosuló hullámsomaggal? Egyáltalán an ilyen hogy gyosuló hullámsomag? Itt má a göbült téid k poblémája jön be! Azonos-e egy hullámsomag az eltoltjáal? Azaz meg zik-e a tágyak az önidentitásukat, miközben egyik hely l a másika isszük ket? Ha szigoúan nézzük, az eltolt hullámsomag más komponensekb l épül fel. A tébeli eltolás egy fázistényez el aló szozást jelent. Kimondhatjuk, hogy egy hullámsomag és összes tébeli eltoltja ekialens egymással. Ez egyfajta kongueniaeláiót definiál a hullámsomagok közt. Ugyanígy konguens egymással egy hullámsomag és az összes Loentz-tanszfomáltja. Ha iszont a té nem homogén, agy az éte áamlik, akko sem a tébeli eltolás, sem a Loentztanszfomáió nem lesz többé kongueniaeláió! Elész egy szimmetia, ahogy Egely Gyögy mondaná. Tehát új jelenségek lépnek fel. A gyosuló hullámsomag komponensei az id ben is áltoznak. Ez olyan pobléma, amit eddig sehol a büdös életben nem láttam tágyalni, mintha nem is létezne! Pedig hullámtannal, akusztikáal, hidodinamikáal sokan foglalkoznak. Az Általános Relatiitáselmélet leezetése Az ÁTP Áamló Téid -Plazma) elmélet szeint a gaitáió az éte (TIP, Téid -Plazma) gyosuló áamlása. Kés bb látni fogjuk hogy minden más e is áamlásból számaztatható. M m Egy M és egy m tömeg közt a Newton fomula szeint F G onzóe hat. Másészt M szintén Newton szeint F = m a, ahol a a gyosulás. Ezek szeint a G a gyosulás. Az ám, de minek a gyosulása? A tapasztalat szeint minden leejtett test azonos gyosulással esik, függetlenül a tömegét l, s ségét l, anyagi min ségét l. Mie utal ez? Aa, hogy an egy közeg, amely áamlik, és ennek a közegnek az áamlási gyosulásáól an szó! Mint tudjuk, ez a közeg az éte, agy TIP, amit eddig sak nyugalmi helyzetében izsgáltunk. Láttuk hogy az anyagi testek az éte hullámsomagjai. Most az a kédés hogy egy hullámsomag hogyan mozog, ha a közege áamlik, mi több, még gyosul is? Ezzel a kédéssel a Hangtejedés Áamló Közegben ím tan foglalkozik. Na most an e l a Landau-Lifsi 6-ban egy kuta fejezet, de ezen kíül sehol se láttam e l íást. Ha a hangfoás mozog a közeghez képest, agy a közeg mozog a hang foásához képest, akko e l mindenkinek a Dopple-effektus jut az eszébe. Ha a mozgó foás a megfigyel felé közeledik, akko a hangot magasabbnak hallja, ha pedig táolodik, akko mélyebbnek. A. ábát mindenki ismei. Az F foás balól jobba halad sebességgel, az A megfigyel a hangot magasabbnak hallja, a B megfigyel pedig mélyebbenk. A hang fekeniája így módosul: f ' f, ahol f a fekenia, a foás és a hang sebessége. Az igazság az, hogy az átlag halandó mozgó közegek l szóló ismeetei ezzel éget is ének. Pedig legalább még egy dolog közismet, ez pedig a fénytöés.
. ába 3. ába A 3. ábán az ismet Snellius-Desates töényt pezentáltam. Eszeint ha a fény a kisebb n töésmutatójú közegb l a nagyobb n töésmutatójú közegbe lép, akko a pályája úgy töik sin n meg, hogy teljesül. Ez a jelenség hanggal is így megy. Csodálkozom hogy még sin n nem sináltak ultahang mikoszkópot, amiel a tágyak belsejébe lehetne látni, onsoló sugázások nélkül. A geometiai optika egy pontól ponta áltozó töésmutatójú közegben tejed fénysugaak pályáit elemzi. Ha a hullámhosszal összeméhet méetek l an szó, akko a geometiai optikát feláltja a hullámoptika, met tessék kéem figyelni, itt is egy közegben tejed szolitonok pályáiól an szó! És itt senki se mondhatja hogy nins közeg, met an, pl. íz, agy leeg. És ha felütjük Ma Gyögy égi szép könyeskéjét a Kantummehanikáól, akko azt látjuk, hogy a kantummehanika pont a geometiai optika és a hullámoptika analógiájából kiindula született meg! A Lagange-Hamiltoni mehanika kulsfogalma az S(,y,z,t) hatásfüggény, amelynek meghatáozó egyenlete a S gads V, y, z 0 Hamilton-Jakobi egyenlet. t Itt a észeske tömege, V(,y,z) pedig a poteniálfüggény, az egyenlet pedig a V(,y,z) teében mozgó észeske hatásfüggényét adja meg. A észeskének pályája an, mije neki ez a hatásfüggény? A fenti egyenletnek mindig an S = (,y,z) Et alakú megoldása, ahol -t a gad E V, y, z egyenlet hatáozza meg. Miel gad az impulzusektoal egyenl, E az enegiakifejezés lesz. Legyen S = 0: (,y,z) Et lesz. Ez az egyenlet t minden étékéhez egy tébeli felületet hatáoz meg.a hatásfüggény tehát minden mozgó tömegponthoz egy tében toahaladó felületet kapsol. Ennek a hatásfelületnek mozgását és alakját megszabó egyenlet mindenben a geometiai optika gad ' n, y, z eikonálegyenletének analógonja. Utóbbiban a fénysugaaka me leges eikonálfelületet leíó függény, n(,y,z) pedig a közeg optikai töésmutatója. A tömegponthoz tatozó hatásfelület V(, y, z) tehát úgy mozog, mint egy n(, y, z) töésmutatójú közegben mozgó E fénysugá. (Idézet: Ma Gyögy Kantummehanika MK 964, 375. oldal) A észeske pályája tehát olyan onal, amely me leges ezeke a felületeke. Ha áttéünk a geometiai optikáól a hullámoptikáa, akko lényegében megkapjuk a kantummehanikát! Mit l áltozik a közeg töésmutatója? Attól met pontól ponta áltozik a fény tejedési sebessége. Ez pedig megtöténik akko is, ha maga a közeg áamlik hely l helye áltozó sebességgel. Tehát azt ájuk, hogy az áamló közegben a fénysugaak fénytöést szenednek. Akko má két olyan hatás an, amely megáltoztatja a fénysugá pályáját: a gyosulás és a fénytöés. Amiko Einstein klasszikus Newtoni módszeel számolta ki a fényelhajlást a Nap mellett, a ténylegesnek sak a felét kapta. Nyilán azét, met sak a gyosulással számolt, de nem ette figyelembe a fénytöést, amit az áamló éte okoz. Ha azt is figyelembe esszük, akko a teljes fényelhajlást megkapjuk. De téjünk issza a gaitáiós onzáshoz!