A SZEF-ÉSZT Unió tiltakozó gyűlése a társadalombiztosítási reform törvénytervezete ellen

A SZEF-ÉSZT Unió tiltakozó gyűlése a társadalombiztosítási reform törvénytervezete ellen A Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) tagszervezetei egyaránt kifogásolják, hogy érdemi társadalmi párbeszéd nélkül, a közvélemény kellő és közérthető előzetes tájékoztatását mellőzve került az Országgyűlés elé az ország valamennyi állampolgárát közvetlenül és jelentősen érintő törvényjavaslat az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról. Az egészségügyi kormányzat képviselői a SZEF november 28-án erről rendezett fórumán is csupán a tárca eddigi érveit ismételték, nem adtak meggyőző válaszokat az érdekképviseletek, a lakosság aggodalmaira, fenntartásaira. Közben pedig a kormánykoalíció mintha meg sem hallaná a tervezett reform elemi erejű társadalmi elutasítását. Ezért a két konföderáció szövetségeként működő SZEF-ÉSZT Unió 2007. december 8-án, szombaton délelőtt tiltakozó nagygyűlést tartott a fővárosban a Hotel Benczúr Budapest termében. A résztvevők így fejezték ki határozott közös akaratukat: Ezt a törvénytervezetet ne szavazza meg az Országgyűlés december 17-én! A tiltakozó demonstráción beszédet mondott dr. Szabó Endre, a SZEF-ÉSZT Unió elnöke, dr. Vígh László, az ÉSZT elnöke és Varga László, a SZEF elnöke. Felszólalt Fekete Valéria, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) Pest megyei elnöke, Bákovics Sarolta, a budapesti II. sz. Belklinika asszisztense és dr. Kuti László, a Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezetének (TUDOSZ) elnöke. Az alábbiakban közreadjuk a beszédek és felszólalások teljes szövegét. Dr. Szabó Endre, a SZEF-ÉSZT Unió elnöke: Súlyos hiba érzéketlennek lenni a társadalom hangjára Dr. Szabó Endre, a SZEF-ÉSZT Unió elnöke a tiltakozó gyűlésen elhangzott beszédét a megdöbbenés, az aggodalom, a tiltakozás és a felelősség gondolatkörére építette. A demokrácia, a jogállamiság egyik leglényegesebb elemének, értékének nevezte a társadalmi párbeszédet, a közmegegyezésre törekvést. Megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy ez ma súlyos

csorbát szenved, mondhatni válságjeleket mutat, mondta. Ezt általában sem engedhetjük meg, de különösképpen nem az olyan nemzetstratégiai kérdésekben, mint az egészségügy és a társadalombiztosítás. Nem emlékszem, hogy több évtizedes érdekképviseleti munkám során egy törvényjavaslatot ilyen széleskörű társadalmi érdeklődés, ilyen elementáris kritika és jobbító szándékú törekvés jellemzett volna. Éppen ezért súlyos hiba, hogy a törvényelőkészítők érzéketlenek a társadalom hangjára, a társadalmat képviselő szervezetek megjegyzéseire, javaslataira. Egyes esetekben egyenesen arrogáns módon visszautasítóak. Ezt nem engedhetjük meg. Ez ellen fel kell emelnünk a szavunkat. Nem engedhetjük meg, hogy rövidtávú koalíciós vagy hatalmi érdekektől, szándékoktól vezérelve olyan megállapodások, törvényjavaslatok készüljenek, amelyek nem találkoznak a társadalmi közmegegyezés minimumával sem. Aggodalmat kelt, hogy ez az öszvér egészségbiztosítási törvényjavaslat, amelyet a kormánykoalíció pártjai a parlament elé terjesztettek, már egyik kormányzó párt álláspontját sem tükrözi, egyik sem tekinti magáénak. Az SZDSZ képviselői azért nem, mert ők mint hangoztatják magánbiztosítói rendszerben képzelték el a jövő egészségbiztosítását. Az MSZP képviselőinek több mint száz módosító javaslata is azt jelzi, hogy ők sem elégedettek a beterjesztett törvényjavaslattal. Ez az egészségbiztosítási elképzelés magában hordozza a működésképtelenség kódját. Ennek pedig az állampolgárok, az egészségügyi szolgáltatásokra szorulók lesznek a kárvallottjai, és azok az egészségügyi dolgozók, akik már az eddigi intézkedések miatt is gyakran szembekerültek saját esküjükkel és szakmai meggyőződésükkel. Önhibájukon kívül nem egyszer kényszerültek konfrontációra betegeikkel. Kötelességünk és felelősségünk, hogy erre a veszélyre, a törvény működésképtelenségére felhívjuk a társadalom figyelmét. Tiltakozásunk alapvetően arra irányul, hogy a mi járulékainkból képződött 1500-1600 milliárdos kasszát ne osszák meg profitérdekelt magánbiztosítókkal. S erről a kasszáról ne döntsenek azok nélkül, és azok feje felett, akik napi megélhetési gondjaik mellett is becsülettel fizetik a járulékot, hogy a nemzeti kockázatközösség és a szolidaritás révén biztosítva legyen a nekik szükséges egészségügyi ellátás. Az az álláspontunk tehát, hogy a társadalmi egészségbiztosításban nincs helyük a magánbiztosítóknak. A magánbiztosítók maradjanak saját pástjukon, ahol már ma is működnek: a kiegészítő egészségügyi szolgáltatások piacán, amely egyébként fontos szerepet tölt be az egészségügyi ellátásban. Természetesen nem gondoljuk, hogy a magyar egészségügyben mindent változatlanul kell hagyni. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi Országos Egészségbiztosítási Pénztárat korszerű, valóságos biztosítóvá, a társadalom szigorú ellenőrzése alatt álló intézménnyé kell fejleszteni. Olyan szervezetté, amely ésszerűen takarékos gazdálkodó módjára biztosítja az egészségnyereséget, amelyet nem a magánbiztosító profitjának gyarapítására fordítja, hanem az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelésére, az ehhez szükséges feltételek javítására. Tehát tiltakozunk a törvényjavaslat jelenlegi szándékai ellen, de készek vagyunk a társadalombiztosítás, az egészségbiztosítás átalakítására, egy egységes szerkezetű biztosító életrehívására. A magyar szakszervezetek mindig felelősséget tanúsítottak. Ebben különösen élen járt a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, ide sorolva a SZEF-ÉSZT Uniót is. Mi sohasem folytattunk látványpolitizálást. Sohasem tekintettünk célunknak a konföderációk vezetőinek sztárolását. Fontos célnak tartottunk viszont az értelmes párbeszédet. Nem egyszer nagy nehézségek árán is elfogadtunk olyan kompromisszumokat, amelyekről úgy véltük, hogy az ország érdekeit szolgálják. A kormányt, a koalíciós pártokat, az országgyűlési képviselőket a felelősségükre emlékeztetjük. Legyenek tudatában annak, hogy egy olyan kiemelkedően fontos társadalompolitikai kérdésről döntenek, mint az egészségügy, a társadalombiztosítás átalakítása, amelyről tudják, hogy nem élvezi a társadalom többségének bizalmát. Ne engedjenek az idő szorításának!

Meggyőződésem, hogy ha ebből a felelősségből kiindulva készek lesznek a napirendről levenni ezt a törvényjavaslatot, akkor ez növelheti a presztízsüket, biztonságosabbá teheti a koalíció további működését. Ellenkező esetben pedig ma még beláthatatlan társadalmi következményekkel járhat a döntésük. Azt kérjük tehát a parlamenti képviselőktől, hogy december 17-én, a végszavazáskor jusson eszükbe a felelősségük, és a társadalom, a betegek, az egészségügy iránt elkötelezett módon szavazzanak egy, a jelenleginél jobb törvényjavaslat előkészítése érdekében. Ez az előkészítés mielőbb kezdődjék meg érdemi párbeszéddel, amelynek keretében kerüljön vitára a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal alternatív törvényjavaslata is. Ennek a vitának az eredményeként, a társadalmi közmegegyezés minimumának elérésére törekedve belátható időn belül kerüljön a parlament elé egy olyan új törvényjavaslat, amelyet majd mi is el tudunk fogadni. Dr. Vígh László, az ÉSZT elnökének beszéde: Az egészségünk nem áru, hanem a legnagyobb érték! Ha most rossz törvényt hoz az Országgyűlés, akkor az hosszú távra meghatározza az egészségügy és az egészségbiztosítás mozgásterét, egyúttal a betegként és dolgozóként részt vevők, tehát a 10 millió magyar állampolgár egészségügyi ellátásának színvonalát. Ilyen horderejű változást csak társadalmi közmegegyezéssel hatástanulmányok, a végrehajtás időtényezőjének figyelembevételével lehet eredményesen a kitűzött célokat elérően szolidaritás, alapellátás, kiegészítő ellátás, stb. a szabályozást végrehajtani. Szakszervezetként nemcsak a tagjaink, hanem az egész társadalom érdekében követeljük egy új és valóban reform értékű egészségügyi és egészségbiztosítási koncepció kimunkálását, amiben mi is részt kívánunk venni. Az egészségügyi alapok privatizációja negatívan befolyásolja a szolidaritást, csökkenti a hátrányos helyzetűek hozzáférését és rontja az egészségügyi rendszer teljesítőképességét... (Az Egészségügyi Világszervezet - WHO állásfoglalása) Miért fontos ez nekünk? - Tisztában vagyunk azzal, hogy a koalíció a rendszerváltás utáni időszak legveszélyesebb törvénytervezetet készül elfogadni a lehető leggyorsabban, december 17-én? - Tudjuk-e, hogy a nemzetközi kötelezettségeink miatt visszafordíthatatlan, az egészségügyi ellátást évtizedekre meghatározó folyamat mögött a legminimálisabb társadalmi konszenzus sincs meg? - Tudjuk-e, hogy a nemzeti kockázatközösségre épülő társadalombiztosítás nem a kádárrendszer haldokló öröksége, hanem a XX. századi európai civilizáció egyik legnagyobb vívmánya? - Józan megközelítés, ha a társadalombiztosításnak a döntéshozók felelőtlensége miatt rogyadozó épületét a felelősök felrobbantják ahelyett, hogy végre megújítanák azt? - Tudjuk-e, hogy a kormány változatában szereplő, nyereségérdekeltségen alapuló rendszernek semmi köze a nyugaton működő nonprofit több-biztosítós rendszerekhez? - Tudjuk-e hogy a nemzetközi szervezetek és tapasztalatok szerint a törvény elfogadása a mai magyar egészségügy számtalan problémáját csak fokozni, a költségeket csak növelni, az ellátás hatékonyságát pedig csak rombolni képes?

TILTAKOZUNK szolidaritás alapú egészségbiztosítás üzletivé tétele ellen, TILTAKOZUNK a félrevezetés, logikátlan, szakszerűtlen, a munkavállalókat és az összlakosságot sújtó, kapkodó és rohanó törvényhozás ellen, TILTAKOZUNK a logikátlan sorrendiség ellen. Először az egészségügyet kellett volna rendbe tenni, utána a egészségbiztosítást (egyik kórházból a másikba, közben meghal a beteg) TILTAKOZUNK az ellen, hogy még mindig nem sikerült a legfontosabbat, a mindenkit érintő alapellátást konkrétan megfogalmazni, TILTAKOZUNK az orvosképzés és szakdolgozói képzést is végző klinikák működésének biztosítók általi zagyva finanszírozási elképzelése ellen, TILTAKOZUNK a beteg emberek anyagi helyzete alapján történő megkülönböztetése ellen, TILTAKOZUNK az egészségügyben és a társadalombiztosításban dolgozók helyzetének bizonytalansága ellen, TILTAKOZUNK egy olyan rosszul elkészített törvény ellen, amit még 200 kormánypárti és összesen több mint 500 módosító indítvánnyal sem tehető működővé, u.i. az illetékesek beismerése szerint tovább 150-200 miniszteri és egyéb utasítás, rendelet kell még a működőképességhez. Varga László, a SZEF elnökének beszéde: Még nem késő felelős döntést hozni! Tisztelettel köszöntök minden ÉSZT-es és minden SZEF-es kollégát! Aki egy fórumon, gyűlésen, demonstráción mindegy az elnevezés későn kap szót, az hátrányos helyzetű lesz, mint az a sok százezer állampolgár, akik Magyarországon ma leginkább érintettjei annak az egészségbiztosítást átalakító törvényjavaslatnak, amely ellen mi tiltakozunk. Nem vagyok orvos, nem vagyok közgazdász. Egyszerű pedagógus vagyok, akinek az élete úgy alakult, hogy szakszervezeti vezetővé vált. Pedagógusként és szakszervezeti vezetőként is sokszor találkoztam a hátrányos helyzettel. Azt viszont pontosan tudom mert megkérdeztem a hozzáértő kollégákat, hogy a járulék nem költségvetési pénz. A járulék fölött nem a kormánynak van hatalma, hanem azoknak kellene, hogy legyen, akik azt befizetik. A járulékot azért fizetjük, hogy betegség esetén gyógyíthatók legyünk. Nemcsak magunkért, mert amikor fizetjük, egészségesek vagyunk, de mások gyógyításra

szorulnak. Amikor meg mi szorulunk orvosra, akkor annak költségeit mások befizetéseiből fedezik. Tisztelt Kollégák, kedves Barátaim! Az, ami jó másfél hónapja zajlik amióta a szakszervezetek elé tették az egészségbiztosítás átalakításának koncepcióját, számomra érthetetlen. Elkezdtük értelmezni a koncepciót, mindazt a rendkívül súlyos változást, amit a koncepció előrejelez. De a törvényjavaslat már be volt terjesztve, tehát valójában már se nemet, se igent nem tudtunk mondani róla az érdekegyeztetőnek és tárgyalásnak nevezett eseményen. Miért ez a nagy sietség? Hova rohanunk? Az, ami azóta lezajlott, egy dolgot bizonyított be a számomra. Azt, hogy az a mechanizmus, az az eljárásmód, amely az elmúlt 18 évben kialakult, alkalmatlan arra, hogy egy ilyen nagy horderejű, az egész társadalmat alapvetően érintő átalakítást végigbeszélhessünk. Alkalmatlan arra, mert az elmúlt 18 év nem tudott kialakítani olyan politikai konszenzust ebben az országban, amelyre ráépülhetne ez a legalább 20-30 évig ható, nagy horderejű reform. Én ezt tartom a legnagyobb gondnak. A kormány, a kormánypártok úgy viselkednek, mint II. József. Na, nem annyira felvilágosultan, hanem annyira abszolutista módon. Tulajdonképpen reformot csinálnak nekünk, ha belegebedünk is. (Taps.) Ez elfogadhatatlan. Nem én említettem ma itt először történelmi analógiát, szó esett a reformkorról is. Történelemtanárként hadd jegyezzem meg, hogy az az időszak a kiegyezés után volt. Ez nagyon fontos, mert azt bizonyítja, hogy a magyar történelemnek vannak olyan pillanatai, amikor képesek vagyunk egy nagy levegőt venni és újrakezdeni valamit. Nem sok ilyen pillanata volt történelmünknek. Ilyen volt a kiegyezés ideje, amikor idegen hatalommal kellett kiegyeznünk. De meg tudtuk tenni. Elég csak itt Budapesten körülnézni, hogy milyen fejlődést indított el. De elég csak az oktatási törvényre, a nemzetiségi törvényre és sok olyan, az akkori Európában is korszerűnek számító jogszabályokra gondolni, amelyekhez hasonlókat ma is hiányolunk. Ma nem idegenekkel kellene kiegyeznünk, hanem saját magunkkal. A politikának, és a politikai kiegyezést követően a társadalomnak kellene egyezségre jutnia. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor sokkal többet veszíthetünk, mint azt, hogy privatizált lesz-e az egészségügy vagy sem. Számomra ez a legkeserűbb. Nem a szakmai része, mert ahhoz én nem értek. Az a legkeserűbb, hogy elveszni látom azt az utolsó esélyt, amire alapozhatnánk egy korszerű, XXI. Századi Magyarországot. Két jelvény látható itt a falon a SZEF és az ÉSZT emblémája, és alattuk az, hogy Még nem késő. Igen, komolyan azt gondolom, hogy még nem késő. És a felelősség, hogy el ne késsünk, ma a kormány, a parlament, a politikai döntéshozók kezében van. Nem azoké a felelősség, akik tiltakoznak. Szabó Endrével és másokkal együtt azt kérem a politikusoktól, hogy amikor döntenek, valóban érezzék ezt a társadalmi felelősséget.

Fekete Valéria, az EDDSZ Pest megyei elnökének felszólalása: Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság, egyetértés és EGÉSZSÉG, ezért azt kívánjuk, hogy 1. Felelős Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumi vezetés jöjjön létre, amelynek el kell készítenie az Alkotmánynak az egészségügyi és egészségbiztosítási törvényeknek megfelelő egészségpolitikát. Kerüljön elfogadásra az Európai Szociális Karta társadalombiztosítási kötelezettsége a Parlament által. 2. Haladéktalanul kerüljön meghatározásra a kötelező egészségbiztosítás által nyújtandó szolgáltatások köre, szakmai protokollja, és váljon minden jogosult részére ismertté. Haladéktalanul készüljön el a fogyasztóvédelem szabályozó rendszere a biztosított és az egészségügyben dolgozók részére egyaránt. 3. A 2000. december 9-ei Petíciónk azonnali tárgyalását, melyben 5 éves bérfelzárkóztatási programot kértünk. Mindenek előtt kössük meg az ágazati kollektív szerződést, mellyel garantáljuk az ágazati munkavállalók bérezését, hivatásuk gyakorlásának feltételeit és foglalkoztatási szabályaikat. 4. Részvételi demokrácia biztosítását érdemi érdekegyeztetéssel, ahol a tárca által elmulasztott alapkötelezettségeket és jogokat kell megtárgyalni, mint pl. a bérfejlesztés ellenőrzését, vagy az egészségügyben elrendelhető túlmunkát, ügyeletet. 5. Az egészségügy korszerűsítését, valamennyi érintett közreműködő bevonásával és egyetértésével a társadalom nyilvánossága előtt, a közvélemény hiteles és folyamatos tájékoztatásával, mely mindeddig elmaradt. Az állampolgárok, a járulékfizetők döntsék el, hogy a járulékokból és közpénzből fenntartott társadalombiztosítás profit, azaz pénzügyi nyereség forrása lehet-e egészségnyereség helyett. 6. Valódi közteherviselést, így különösen a járulékfizetésben. Az állam tartsa tiszteletben az önkormányzatok törzsvagyonát megtestesítő egészségügyi intézményeket! Garantálja azok tulajdonban maradását, és ne engedje a vagyon tőkeemeléssel való eltűntetését a Nemzeti Üdülési Alapítvány vagyonához hasonlóan. A kormány teremtse meg az önkormányzatok részére kormánygaranciával a hosszú lejáratú belföldi és európai Uniós hitelek felvételét az intézmények megfelelő színvonalra emelése érdekében. 7. A kormány a privatizációs bevételekből pótolja mivel egyetlen egy fillért sem kapott a társadalombiztosítási alap a privatizációs bevételekből - azt a több, mint 220 milliárd járulékhiányt, amelynek zöme behajthatatlan követelésből áll.

8. A társadalombiztosítási alapok ellenőrzésének soron kívüli megteremtését a munkavállalók és munkaadók részéről. Igazságos, méltányos, átlátható, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségén alapuló finanszírozási rendszer kialakítását. 9. A modellkísérletekbe, így az irányított betegellátásba bevont betegek felvilágosított beleegyező nyilatkozatát, a modellkísérletek, így az irányított betegellátás nyilvánosság előtti ellenőrzését, a kispórolt pénzek profittá válásának bemutatását. 10. Az egészségügyi ágazatban dolgozók egységes közszolgálati jogviszonyának megteremtését, emellett valódi, szabad választáson alapuló más munkavállalói, vagy szerződéses jogviszony létesítésének lehetőségét. 11. A biztosított, a beteg kartonján, kórlapján, zárójelentésén feltűntetett és általa ismert beavatkozások és alkalmazott terápiák, gyógyszerek kerülhessenek csak elszámolásra, a szolgáltatással egyenértékű módon, a hamis adatokkal generált álteljesítmények értéken aluli finanszírozásával szemben. 12. Haladéktalanul kerüljön sor a 10 éve folyó hamis adatokon alapuló, a valósággal össze nem egyeztethető finanszírozási rendszer teljes felülvizsgálata, a privatizált szolgáltatók részletes elemzése a profit keletkezésének bemutatásával. Legyen népszavazás e sorsdöntő kérdésben! Legyen béke, szabadság és egyetértés az egészségügyben érdekelt szereplők széles körében, mert ezzel 10 millió magyar állampolgár közérzetét, egészségét és gyógyulását tudjuk szolgálni! EDDSZ - ATV döntése, elhangzott a Nemzeti Egészségügyi Tanács 2003. február 28-i parlamenti nyílt ülésén Budapest, 2003. február 26. Az EDDSZ süket fülekre talált ezért 2004. július 22-én országos sztrájkokat hirdetett. Ez a sztrájksorozat 2004. novemberében zárult. A második Gyurcsány-kormány indoklás nélkül, egyoldalúan beszüntette a sztrájktárgyalásokat. Az EDDSZ ma sem tud ennél többet mondani, csak azt, hogy 2002 óta a harmadik kormány sem tesz eleget a kampányígéreteinek. Az EDDSZ nem érti, hogy a SZEF mire vár, még meddig tűri el, hogy követeléseit a kormányok figyelembe sem veszik. A közszféra legutóbbi bérmegállapodása is elfogadhatatlan az EDDSZ számára, mert a közalkalmazottiságukat önhibájukon kívül elvesztő munkavállalókról következetesen nincs szó. Az EDDSZ számára elfogadhatatlan a köztisztviselők és a közalkalmazottak közötti óriási bér- és keresetkülönbség is. És hogy mi van a társadalmi egészségbiztosítással? Aktuális kormányunk még mindig azt hiszi, hogy a munkavállalók határozott tiltakozása ellenére rendelkezhet járulékairól és odaadhatja azt gazdasági társaságoknak profitra és extra nagyságú működési költségre. Lelke rajta.

AZ EDDSZ ismételten felszólítja a SZEF-et, hogy segítse elő a munkavállalók és érdekképviseleteik egységes és erőteljes összefogását az álszent és hazug kormány politikával szemben. Bákovics Sarolta, a budapesti II. sz. Belklinika asszisztensének felszólalása: Érdemi választ követelünk az aggályainkra Az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége (OSZSZ) képviseletében felszólaló Bákovits Sarolta, a budapesti II. sz. Belklinika vezető asszisztense történelmi áttekintéssel kezdte felszólalását. Utalt arra, hogy 131 éve, a reformkorban született egy törvénycikk, amely előírta, hogy a legszegényebbeket ingyen kell gyógyítani. Onnan kezdve sorra alakultak Magyarországon a biztosítási pénztárak az ipari és a gyári munkások számára. Ezzel párhuzamosan megjelentek a szakszervezetek, amelyek szavazati joggal mindig jelen voltak ezekben a pénztárakban. 1965 januárjában született az Elnöki Tanácsnak egy rendelete, amely kimondta, hogy egységesítik a társadalombiztosítást. Az előző kormányzat idején eltörölték ezt a jogszabályt és innen kezdődtek a problémák. 2006-ban egy vezető politikusunk azt mondta: nemzeti kockázatközösségben kell tartani az egészségügyet, különben a gazdagok és a szegények külön biztosítója jön létre. Ez elhangzott. A szakszervezeteknek jogosítványuk van arra, hogy a kormány tárgyaljon velük. Az egészségbiztosítási reform ügyében ez érdemi módon nem történt meg. Most már elismerik, hogy nem volt érdemi egyeztetés. Ha valamilyen szinten próbáltak is egyeztetni velünk, annyira rövid időt adtak a dokumentumok áttekintésére, hogy lehetetlenség volt valóban megismerni azokat. A Medián felmérése szerint a társadalom 60 százaléka egyértelműen elveti az Országgyűlésnek beterjesztett törvényjavaslatot. Európa számos országában folyik és folyt ilyen jellegű átalakítás, de nincs egységes vélemény és tapasztalat arról, hogyan is kellene ezt a rendszert kialakítani. Nincs egyértelmű modell. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO világosan megfogalmazta: az egészségügyi alapok privatizációja negatívan befolyásolja a szolidaritás elvének érvényesülését, csökkenti a hátrányos helyzetűek hozzáférését és rontja az egészségügyi ellátórendszer teljesítőképességét. Azt is nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy az üzleti elvű finanszírozás költségei jelentősen magasabbak a korábbiaknál, mert az új pénztárak bevezetése és fenntartása tetemes összegbe kerül. Enélkül nem tud működni. A másik szempont, ami miatt tiltakoznunk kell, hogy a biztosítók pénztárai szerződni fognak bizonyos egészségügyi intézményekkel, s a biztosítottjuk csak abba a korházba, rendelőbe mehet, amelyikkel az ő pénztára szerződést kötött. Nincs tehát szabad orvosválasztás. Ez a jogunk is sérül. Az egészségügyi kormányzat azt állítja, hogy mindez a betegek érdekében történik. Nincs azonban meggyőző kép arról, hogy az átalakítás miként fog a mainál jobb feltételeket,

jobb színvonalú egészségügyi szolgáltatást teremteni a ma és a jövő nemzedéke számára. Nem támogatható egy olyan törvényjavaslat, amelyből nem derül ki egyértelműen, hogy mire számíthatunk. Nem várható el a társadalomtól egy olyan megoldás támogatása, amelyben bizonytalan az alacsony jövedelemmel rendelkezők, a szegények, a hátrányos helyzetűek és az idősek gyógyítása, egészségmegőrzése. Nem látható az sem, hogy mi lesz velünk, egészségügyi dolgozókkal, a bérünkkel, a továbbképzésünkkel, mi lesz azokkal, akik a közszolgálati jogviszonyukat a változás miatt elveszítik. Milyen garancia van arra a szakmai és anyagi előmenetelre, amely szükséges ahhoz, hogy nyugodt körülmények között, gyarapodó szakmai ismeretekkel lássuk el a feladatainkat. Ez ugyanis a feltétele a minőségi betegellátásnak. Közvetlen érdekünk tehát, hogy összefogva tiltakozzunk a tervezett változtatások ellen. Egyetlen bajom van ezzel a mi mai tiltakozó gyűlésünkkel. Az, hogy nagyon kevés fiatalt látok itt közöttünk. Pedig most az ő jövőjükről is szó van. Nagy szükségünk lenne arra, hogy agilisak, aktívak, erősek legyenek. Most fontos a fiatalok figyelmét felhívnunk arra, hogy létre kellene hozni egy egységes, összefogott, pártállástól és a vezetők érdekeitől független erős szakszervezetet. Azért, hogy kiálljunk az érdekeinkért és a jövő generációért is. dr. Kuti László, a TUDOSZ elnökének felszólalása: Merénylet az egészségbiztosítás ellen Hölgyeim és Uraim! Barátaim! Sorstársak! Egyetértek a kormánnyal abban, hogy nem megfelelően működik az egészségügy. De ha nem jól működik az egészségügy, akkor azon kell változtatni, ami nem jó benne, és nem azon, ami jó. Különben úgy járunk, mint az egyszeri ember, akinek fájt a gyomra és kihúzatta az összes fogát, mert ha nem eszik, akkor a gyomrával sincs probléma. Körülbelül ez a helyzet velünk is. Egyetértek a kormánnyal abban, hogy pazarlás van. De nem tudok egyetérteni azzal, hogy az ablakon kiszórt pénzt most szervezetten, külső magánzsebekbe visszük be. A pénzt azok javára kell fordítani, akik azt összeadták. Azok javára, akik évtizedek hosszú sora óta azért adták össze, hogy az egészségük biztosítva legyen, hogy a magyar munkavállalók, a magyar társadalom, Magyarország lakói megfelelő, elviselhető és a biztosító által fizetett ingyenes egészségügyi ellátásban részesüljenek. A feladat a pazarlás eltüntetése, és nem az, hogy a járulékfizetők pénzét kivigyék a magánbiztosítók zsebébe. A magyar egészségbiztosítás az 1800-as években indult. Onnan kezdve mindig hányatott sorsú volt. Néhány nagy politikus fémjelezte ennek a sorsnak a kegyetlen fordulóit. Köztük Rákosi Mátyás, Antall József, Orbán Viktor elég sok merényletet követett el az egészségbiztosítás ellen. Gyurcsány Ferenc most készül a merényletre. Az első merénylet az egészségbiztosítási rendszer államosítása volt. Akkor, az ötvenes évek elején elvették azt a vagyont, amit a magyar munkavállalók és munkáltatók összeadtak. Nemcsak azt vették el, amit befizettek, hanem azt is, amit az akkori biztosítási rendszer vezetői gazdálkodásukkal megteremtettek. A bérházaktól kezdve nagyon sok mindent.

A kilencvenes évek elején Antall József idején megteremtették az egészségbiztosítási önkormányzatokat, tehát az egészségügyi ellátás visszakerült a befizetők ellenőrzése alá. De nem adták vissza a vagyont! Holott a kilencvenes évek elején sok mindenki visszakapta az elvett vagyont. Kivéve mi a saját vagyonunkat, amit összegyűjtöttünk, és amellyel az elődeink jól gazdálkodtak, s amely az ötvenes évek elejéig nagyon jól működött. Ezt a vagyont nem kaptuk vissza. Hogyan működjön az egészségbiztosítási rendszer, ha elveszik tőle azt, amitől működhet? Nem funkcionálhat jól az egészségbiztosítási rendszer, ha a költségvetés megsegítésére használják azt a pénzt, amit befizetünk! De még ez a kibontakozó önkormányzat is, - amely már kezdeti eredményeket mutatott zavart egyes politikusokat. Ezért az Orbán-kormány idején megszüntették. Visszaállamosították a rendszert, hogy továbbra is segíthessék a magyar költségvetést abból a pénzből, amelyet nem erre szántunk. Hanem arra, hogy mi, akik befizetjük a járulékot, normális egészségügyi ellátásban részesüljünk. És most készül az újabb merénylet. A mi pénzünk valakiknek a hasznát fogja növelni! De nem a mi egészségünk javára szolgál. Ez az, amit nem fogadhatunk el. Ez az, amire azt mondjuk külön-külön és együtt is: ezt nem! Mi azt akarjuk, hogy azt a pénzt, amit erre szánunk, azok használják, akik befizetik. Azok dönthessenek róla, akik befizetik, és mindig arra fordítsák, amire adtuk: a saját egészségünkre. Ez az, ami nekünk fontos. A nagy politikust nem az jellemzi, hogy következetesen adakozik az egészségügyre. Az igazán nagy politikus el tudja ismerni azt, hogy rosszul döntött, ezért változtat a döntésén. Akár merőben ellentétes dolgot is képes képviselni, mert ki meri mondani azt, hogy rosszul döntöttem, és ki meri mondani, hogy változtatok, és másként fogok dönteni. Ezért kérjük a kormánytól, a parlamenti képviselőktől: gondolják végig, bírálják felül a döntésüket. Hátha képesek annak elismerésére, hogy rosszul döntöttek! Döntsenek jól és vonják vissza ezt a törvénytervezetet! Kezdjenek el érdemi vitát a társadalom, az érintettek képviselőivel, hogy kialakulhasson egy olyan egészségbiztosítási rendszer, amely jó és mindannyiunk javát szolgálja. Ezért követeljük a magyar parlament képviselőitől, hogy ismerjék el: rossz a döntés, visszavonjuk, nem szavazzuk meg. Azért, hogy a társadalom képviselőivel együtt ki lehessen dolgozni egy új egészségbiztosítási rendszert. Olyat, amely mindannyiunk előnyére szolgál, s amelyet mindannyian el tudunk fogadni.