A területi autonómiák múltja és jelene a Kárpát-medencében Kocsis Károly Kolozsvár, 2013. november 22.
Elméleti bevezető A 19. századi nemzetállam-építők (EGY NEMZET EGY ÁLLAM) álma egyetlen európai államban sem valósult meg. Az európai országok népessége többékevésbé etnikailag vegyes és ezen országok számos (autochton illetve allochton) kisebbségnek adnak otthont.
Az európai Ethnic államok structure népességének of the European etnikai összetétele states Spain Latvia Macedonia Estonia Moldova Ukraine Russia (European parts) Bulgaria Serbia Belarus United Kingdom Slovakia Lithuania Greece Austria Slovenia Italy Romania Croatia Albania Ireland Sweden Germany Finland Kosovo France Denmark Norway Czech Republic Netherlands Hungary Portugal Poland titular nation foreign population (non-nationals) autochtonous minority 702.8 millió európai 85%-uk az államalkotó nemzet tagja 5%-uk külföldi 10%-uk őshonos kisebbségi lakos 0% 20% 40% 60% 80% 100% Kivéve: Belgium, Bosznia-Hercegovina, Ciprus, Svájc és az egy milliónál kisebb népességű országok.
Az elmúlt fél évszázadban az államokon belüli etnikai konfliktusok száma és intenzitása megnőtt. A konfliktusok hátterében a kisebbségek kollektív (autonómiát is magában foglaló) jogainak merev elutasítása és ennek eredményeként a kisebbségek elszakadási törekvései álltak. Ezen események után a nemzetközi közösség figyelme fokozottan irányul az alapvető emberi jogok részét képező kollektív kisebbségi jogok felé. Ennek is köszönhető, hogy számos, korábban erősen központosított nyugati nemzetállam esetében megfigyelhető volt a decentralizáció, a regionális önkormányzatiság felé való elmozdulás (I, E, F, GB). Napjainkban az államok és az etnikai kisebbségek közötti konfliktusok többségét politikai, békés úton oldják meg. A kisebbségek elszakadási törekvéseivel kapcsolatos konfliktusok alapvetően területi autonómiát eredményező tárgyalásokkal oldhatók meg.
A területi autonómia egy földrajzilag meghatározott térség, mely az adott ország egyéb területi egységeitől eltér és különleges, törvényhozó illetve szabályozó (közigazgatási) halatommal felruházott státussal rendelkezik (Ackrén, M. 2009) A múltban az autonómia ilyen formáját az elszakadás felé tett első lépésnek, a létező államok felbomlasztása eszközének tekintették (Pan, C. Pfeil, B.S. 2003). A területi autonómia ma már a kisebbségvédelem legfejlettebb eszköze és a kisebbségek belső önrendelkezésének legmodernebb formája, mely az adott állam (annak államalkotó nemzete) és a nemzeti kisebbségek közötti kompromisszumnak tekinthető, mely biztosítja a kisebbségek számára az alapvető emberi jogok közé tartozó autonómiát, az államnak pedig területi integritásának megőrzését, határainak sérthetetlenségét. Az etnikai alapú területi autonómia földrajzi feltételei: A kisebbség többé-kevésbé összefüggő etnikai területe A kisebbség az adott területen demográfiai többséget alkot Az ország adott kisebbségének többsége (tetemes része) az adott területen él
Az etnikai alapú területi autonómiák létrejötte (az alapítás dátumával) 1920 Åland Islands Finland 1948 Faroe Islands (Føroyar) Denmark 1948 Aosta Valley, Friuli Venezia Giulia, Sardinia, South Tyrol Italy 1979 Greenland (Kalaallit Nunaat) Denmark 1979 Balearic Islands, Basque Country, Catalonia, Galicia, Valencian Community Spain 1991 Abkhazia (Apsny) Georgia 1992 Crimea (Krym, Qirim) Ukraine 1993 Adygea, Bashkortostan, Chechnya, Chuvashia, Dagestan, Ingushetia, Kabardino-Balkaria, Kalmykia, Karachay-Cherkessia, Karelia, Komi, Mari El, Mordovia, North Ossetia-Alania, Tatarstan, Udmurtia, Nenetsia Russia 1994 German Community Belgium 1995 Gagauzia (Gagauziya) Moldova 1998 Scotland (Alba), Wales (Cymru) United KIngdom 2000 Corsica France 2005 Transnistria (Pridnestrovye) Moldova 2007 South Ossetia (Khussar Iryston) Georgia
Létező etnikai alapú területi autonómiák Európában
Létező és földrajzilag elképzelhető etnikai alapú területi autonómiák Európában
Etnikai alapú és regionális területi autonómiák Magyarországon (Kárpát-medencében) (11.sz. 1920)
Érszegi G. Az etnikai alapú területi autonómia és kisebbségvédelem első európai dokumentuma melyet II. András (1205-1235) bocsátott ki az erdélyi szász telepeseknek.
TERÜLETI AUTONÓMIÁK A MAGYAR KIRÁLYSÁG TERÜLETÉN (XV.sz. vége) Területi (regionális) autonómia: Erdély (11.sz.-) Területi (etnikai alapú) autonómia: Horvátország (1102-) Szlavónia (1091-) szászok (1224-, 1486-) székelyek (14-15.sz.-) románok (14-15.sz.) kunok (1279-, 15.sz.-) jászok (1407, 1480-) 1= kunok, 2=jászok, 3=erdélyi szász székek, 4=a Lengyelországnak elzálogosított XVI szepesi szász város, 5= szepesi XI város, 6= szepesi tízlándzsás szék, 7= székely székek
2/3 magyar 1/3 nem magyar
TERÜLETI AUTONÓMIÁK A MAGYAR KIRÁLYSÁG TERÜLETÉN (1780) 1= Hajdú Kerület, 2=Jászkun Kerület, 3=erdélyi szász székek, 4= XVI szepesi szász város, 5= szepesi tízlándzsás szék, 6= székely székek, 7= Erdély Területi (regionális) autonómia: Erdély (1691, -1848, 1849-1868) Jászkun Kerület ( -1702, 1745-1787, 1790-1850, 1860-1876) Hajdú Kerület (1609-, 1790-1850, 1860-1876) Területi (etnikai alapú) autonómia: Horvát-Szlavónor. (1527, 1790, - 1848, 1868-1918) szászok (-1785,1790-1852, 1860-1876) székelyek (-1785,1790-1852, 1860-1876)
1/3 magyar 2/3 nem magyar
A modern nemzetek és nacionalizmusok születése. A francia nemzetállam-építés modelljének magyar követése (1844: a magyar a magyar állam hivatalos nyelve, egy állam egy nemzet, ) A magyar állam minden polgára a magyar nemzet tagja (államnemzet). A központosított, egységes magyar nemzetállam létrehozása, a nemzetiségek területi autonómiára való törekvésének elutasítása (melyet a magyar állam területi integritása elleni támadásként értékeltek) 1876: közigazgatási reform (francia mintára egységes megyerendszer létrehozása) A (200-650 éves) autonóm területi egységek felszámolása. A nemzetiségek kollektív jogainak elutasítása fokozódó szecesszionista törekvéseket váltott ki. A francia típusú nemzetállam-építés magyar kudarca 1. világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása, Magyarország feldarabolása
Az autonóm Horvát-Szlavón Királyság (1868-1918) Hazánk legjelentősebb nemzetiségeinek etnikai alapú területi autonómia követelései (19.sz. második fele)
Hazánk legjelentősebb nemzetiségeinek etnikai alapú területi autonómia követelései (19.sz. második fele) 1867 után: Erdély ismét különálló státusának román követelése /a román anyanyelvűek aránya Erdélyben 1869-ben: 57,5%/ Az autonóm Horvát-Szlavón Királyság (1868-1918)
Hazánk legjelentősebb nemzetiségeinek etnikai alapú területi autonómia követelései (19.sz. második fele) 1867 után: Erdély ismét különálló státusának román követelése /a román anyanyelvűek aránya Erdélyben 1869-ben: 57.5%/ Az autonóm Horvát-Szlavón Királyság (1868-1918) Szerb Vajdaság (1861, március 24)
A Felső-Magyarországi Szlovák Kerület (1861. június 7.) Hazánk legjelentősebb nemzetiségeinek etnikai alapú területi autonómia követelései (19.sz. második fele) 1867 után: Erdély ismét különálló státusának román követelése /a román anyanyelvűek aránya Erdélyben 1869-ben: 57.5%/ Az autonóm Horvát-Szlavón Királyság (1868-1918) Szerb Vajdaság (1861. március 24.)
1876 előtt
1876-1918 Horvát-Szlavónország A Magyar Birodalom (Transleithania)
A SOKNYELVŰ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA (1914) AUSTRIA - HUNGARY 1910 Germans Hungarians Czechs 1.2% Poles 1.5% 4.5% Ukrainians, Rusyns 2.4% Romanians 3.5% 23.4% Serbs 3.8% Slovaks Croats 3.9% Slovenes Italians 6.3% Boshniaks Others 8.5% 19.6% 9.7% 12.5%
HAZÁNK MEGSZÁLLÁSA ÉS A KÁROLYI-KORMÁNY AUTONÓMIA AJÁNLATAI A NEMZETISÉGEKNEK (1918-1919) C s e h e k Tótország - Slovenská Krajina (Szlovák autonómia, 1919. március 11. Ruszka Krajna (Ruszin autonómia, 1918. december 21.) Német autonómia 1919. január 28. R o m á n o k S z e r b e k
Etnikai alapú és regionális területi autonómiák a Kárpát-medencében (1920 után)
AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA FELOSZTÁSA (1919-1920) LENGYELORSZÁG C S E H S Z L O V Á K I A A U S Z T R I A MAGYARORSZÁG OLASZORSZÁG R O M Á N I A SZERB-HORVÁT-SZLOVÉN KIRÁLYSÁG (később Jugoszlávia)
AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA UTÓDÁLLAMAINAK ETNIKAI ARCULATA (1920 körül)
A MAGYAR ÁLLAM- ÉS ETNIKAI TÉR FELOSZTÁSA (1920)
A MAGYAR ÁLLAM- ÉS ETNIKAI TÉR FELOSZTÁSA (TRIANON, 1920)
Etnikai alapú területi autonómia az utolsó pillanatban Autonóm Szlovákia (Slovenska Krajina) Csehszlovákiában 1938.10.07. 1939.03.14. és Autonóm Kárpátalja (Podkarpatská Rus) Csehszlovákiában 1938.10.11. 1939.03.14. 1938.09.29. München
Etnikai alapú területi autonómia az utolsó pillanatban Horvát Bánság (Banovina Hrvatska) Jugoszláviában 1939.08.24. 1941.04.06. Bán, választott Sabor (parlament) Belső önkormányzat (hadügy, külügy, belbiztonság, külkereskedelem, közlekedés jugoszláv kompetencia)
A MEGNAGYOBBODOTT MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAINAK ETNIKAI ARCULATA (1941)
Kárpátaljai Kormányzóság (Kormánybiztosság) Magyarországon 1939.06.22. - 1944.04.01. Igazi ruszin területi autonómia nem valósult meg, helyette közigazgatási kirendeltségek jöttek létre.
Vajdaság Jugoszláviában, Szerbiában: regionális autonómia: Vajdaság Autonóm Tartomány 1945-1974 1974-1990 1990-2009 2009-
Romániában: Magyar Autonóm Tartomány (1952-1960) Maros-Magyar Autonóm Tartomány (1960-1968) 77,3% magyar 62% magyar Egy korabeli ironikus székely mondás a Magyar Autonóm Tartományról: "Az autó magyar, de román sofőr vezeti."
Késői horvát ajánlat: 1992.12.30. Autonóm Szerb járások (kotar) 1990.09.30. Krajinai Szerb Auton. Körzet (HR) 1991.04.02. Krajinai Szerb Auton. Körzet (SRB) 1991.12.19. Krajinai Szerb Köztársaság (független) 1992.12.30. Autonóm Szerb Járások (HR ajánlat) 1995.05.1-3. Villám/Bljesak hadművelet (Ny-Szlavónia 1995.08.4-7. Vihar/Oluja hadművelet (Krajina)
A hajdani észak-jugoszláv térség etnikai térképe és a Szerb Krajinai Köztársaság (1991)
A szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlése (1994. január 8., Komárom) 824.000 lakos: 61,5 % magyar
A szlovák (Mečiar)-kormány döntése Szlovákia közigazgatási felosztásáról (1996)
Kárpátalja 1991.12.01. népszavazás Kárpátalja különleges státusáról (78% IGEN) és a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről (81% IGEN) 1996.06.28. az új ukrán alkotmány 2000- KMKSZ javaslata magyar többségű közigazgatási egység és választókörzet létrehozására 2012.04.28.a kijevi Központi Választási Bizottság döntése
809.000 lakos 76% magyar A Székely Nemzeti Tanács javaslata az autonóm Székelyföldre
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács javaslata a partiumi autonómiára 77.000 lakos 75,9% magyar Szilágyi F. Csomortányi I.
Szilágyi F. Csomortányi I. Szilágyi F. Csomortányi I. 298.000 lakos 67,2% magyar 349.000 lakos 54,5% magyar
1.043.000 lakos (2011) 59,9% magyar 37,4% román 2,3% cigány
2013. március 10. Marosvásárhely
1992. április 25. VMDK kongresszusa: 3-lépcsős autonómia modell 2002. szeptember 21. Magyar Nemzeti Tanács (a vajdasági magyarság önkormányzati testülete) Magyar Autonóm Körzet javaslat 327.000 lakos 53% magyar
Etnikai földrajzi szempontból lehetséges etnikai alapú területi autonómiák a Kárpát-medencében
magyar szlovák 1941 95,5% 3,3% 2001 2011 69,6% 63,5% 27,1% 27,9% A magyar anyanyelvűek aránya a földrajzilag elképzelhető Dél-Szlovákiai Autonóm Tartomány területén (1941, 2011)
magyar ukrán 1941 91.7% 6.8% 2001 68.2% 25.5% A magyarok aránya a földrajzilag elképzelhető Kárpátaljai Magyar Autonóm Körzet területén (1941, 2001)
magyar román 1941 75,4% 21,6% 2002 2011 54,9% 56,0% 41,8% 41,1% A magyar anyanyelvűek aránya a földrajzilag elképzelhető Észak-Partiumi Autonóm Körzet területén (1941, 2011)
magyar román 1941 90,7% 7,1% 2001 2011 76,8% 76,5% 21,6% 21,5% A magyar anyanyelvűek aránya a földrajzilag elképzelhető Székelyföldi Autonóm Tartomány területén (1941, 2011)
A 2012. december 9-i képviselőházi választások eredményei Forrás: http://historymaps.ro/?p=158
A 2012. december 9-i szenátusi választások eredményei Forrás: http://historymaps.ro/?p=158
magyar szerb 1941 74,0% 10,1% 2001 2011 53,0% 50,4% 24,4% 25,8% A magyarok aránya a földrajzilag elképzelhető Tiszamenti Magyar Autonóm Körzet területén (1941, 2011)
Kitekintés A társadalmi-gazdasági rendszerváltozás (1990- ), a világgazdasági válság (2008- ) okozta sokkhatás, a jólét hiánya, fokozódó társadalmi polarizáció, a korábbi erős központi hatalom megszűnése, a demokratikus civil társadalom hagyományának hiánya, nagy számú etnikai- és nemzeti kisebbség léte és bizonyos keserű történelmi tapasztalatok miatt a volt kommunista országokban, így a Kárpát-medence országaiban is a belpolitika gyakran nyúl a nacionalizmus fegyveréhez. A nacionalista (nem feltétlen mindig szélsőjobboldali) erők gyakran provokálják a kisebbségeket, különösen, ha azok nagy létszámúak és viszonylag kompakt etnikai területen élnek, hogy bizonyítsák a kisebbségek léte jelentette (gyakran irredenta) veszélyt. A kormányok a gazdasági-politikai nehézségek következtében inkább az állami funkciók központosítására törekednek, mint a regionális hatalommegosztásra, főként nem az etnikai alapú területi autonómiák megvalósítására, melyet az államalkotó nemzetek az állam területi integritása elleni nyílt támadásként értékelnek. E tekintetben a sikeres, pozitív európai példák helyett a sikertelenek (pl.koszovó, Abházia, Karabah) tanulságait hangsúlyozzák. A Kárpát-medencében az etnikai alapú területi autonómiák létrehozásának etnikai földrajzi-demográfiai feltételei (a szlovákiai, ukrajnai, romániai, szerbiai magyar kisebbség törzsterületei esetében) adottak. A politikai feltételek a fentiekben vázolt okok miatt rövid- és középtávon, gyakran még a helyi önkormányzatok társulásának megvalósítási kísérlete esetében is úgy tűnik, hogy hiányoznak.