VAS- ÉS ACÉLHULLADÉKOK 2.4 A vas- és acélhulladékok piacának alakulása Tárgyszavak: acél, ár; hulladék; piac; trend; vas. Az acélhulladék-piac alakulásának áttekintését megkönnyítő mutatók Az Eurofer, az Európai Vas- és Acélipari Szövetség olyan mutatókat dolgozott ki három acélhulladék-fajtára, amelyekkel jól nyomon követhető az árak alakulása Európában. A számítást a francia, német, olasz, spanyol, angol és északír adatok alapján végezték, így a mutatók az átlagos árszínvonalat képviselik. Mutatókat dolgozták ki a nehéz acélhulladékra (E3 minőség) és a sredder-hulladékra (E40), az újonnan keletkezett acélhulladék árának alakulását pedig olyan index mutatja, amelyet az E2, E8 és E6 fajtákból képeztek. A mutatókat már most referenciaként alkalmazzák a kereskedők, ami jól érzékelteti a hulladékpiac globalizálódását. Az egyes mutatók időbeli alakulása nagyon hasonló, ami abból következik, hogy a hulladékfajták piaca szoros kapcsolatban áll egymással. Ez egyben azt is jelenti, hogy elegendő egyetlen hulladékfajta piacának alakulását ismerni, ebből a másik kettő helyzete is levezethető. Az elmúlt öt évet áttekintve megállapítható, hogy a mutatók jól követhető irányt jeleznek. A jegyzések enyhe emelkedést mutatnak, és 1999 óta egyértelmű trend rajzolódik ki. Az árak 2002 őszén a megszokottnál gyorsabban emelkedtek, és a trend sávja fölé kerültek. Egy rövid ideig tartó ingadozás után a jegyzések visszatértek a megszokott mederbe, és a sáv alsó értéke közelében állapodtak meg. Szerencsére a tendencia nem folytatódott, ez ugyanis azzal a veszéllyel járt volna, hogy a jegyzések tovább csökkennek. A kedvezőtlen tendencia megfordult, és megindult az emelkedés. Fennállt ugyan egy kettős csúcs kialakulásának veszélye, ami trendváltáshoz vezethetett volna, de szerencsére ez nem következett be. Az emelkedés újabb lendületet vett, és még a 200
euró/t értéken sem állt meg. Az utóbbi időben az emelkedés rövid időre megállapodott. Tapasztalatok szerint szerződéskötéskor fontos szerepet játszanak az Eurofer mutatói, ami ugyancsak megerősíti a piac globalizációjáról kialakult véleményt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a piac átláthatósága a kisebb piaci szegmentumokra specializálódott vállalkozásoknak nem kedvez. Korábban jól jövedelmező tevékenység volt, ha valaki a piac egy meghatározott, szűk területére specializálódott. A jövőben erre sokkal kisebb esély lesz, hiszen mindenki tisztában lesz az árakkal. Az EU kibővítésével létrejött lehetőségek A szakemberek egyre nagyobb figyelemmel fordulnak az EU-hoz csatlakozott új kelet-európai országok felé, hiszen Európa ma már nemcsak a nyugati országokból áll. Az újonnan csatlakozott országok nemzetgazdasága az Eurofer szerint látványosan növekszik, 2004-ben átlagosan 3,8%-kal, jövőre pedig várhatóan 4,2%-kal. Ugyanakkor a 10 újonnan belépett ország acéltermelése szerénynek tekinthető. A statisztikák szerint 2003-ban 23,5 Mt volt a termelés, szemben a 15 tagállam 160,1 Mt értékével. Jelentősebb acéltermelés Lengyelországban, Csehországban, Szlovéniában és Magyarországon folyik, ezek adják a 10 ország termelésének 95%-át. A felhasználásban is nagyok a különbségek: a régi EU-ban 138,6 Mt, az újban 21 Mt volt a felhasználás. Becslések szerint a lemaradást elsőként a lengyelek fogják behozni, ott ugyanis már megtörtént az ipari szerkezetváltás. Négy nagy kohóból létrejött a legnagyobb lengyel kohászati üzem, a Polskie Huty Stali. Ennek következtében az iparág eddigi legnagyobb növekedését könyvelhették el a tavalyi évben. A termelés 8 9%-kal nőtt, amihez hozzátartozik az is, hogy igen alacsony szintről indultak. Lengyelország 2001-ben és 2002-ben behozta a lemaradását, és az EU-tagsággal lehetőség nyílt a vevőkör bővítésére. Az infrastruktúra fejlesztése EU-finanszírozással a belföldi kereslet további élénkülését eredményezheti. A lengyel acélforgalmazók elnökének becslése szerint a 2003. évi termelés 600 000 tonnával haladta meg az előző évit. A meleghengerelt áruk termelése 139 000 tonnával nőtt, a késztermékek exportjának növekedése 170 000 tonna volt. Az import 245 000 tonnával, az acélipari termékek belföldi felhasználása 320 000 tonnával nőtt.
Hiány a piacokon A nemzetközi acélpiacon egyre szaporodnak a hiányra utaló jelek, ami a nyers és hulladék acélra egyaránt érvényes. A közelmúltban éppen az amerikai acélipar kongatta meg a vészharangot, és az iparág képviselői azt kérték a kormánytól, hogy csökkentse az acélimportra kivetett dömping- és szubvenciós vámokat. Az acélhulladék ára nemrég az egekbe szökött: 2001-ben a nehéz acélhulladék tonnájáért 77 USD-t fizettek, 2003 decemberében már ugyanezért 156 USD-t kértek, 2004 februárjában pedig már 302 USD-t. Időközben megalakult az Emergency Steel Scrap Coalition, azzal a céllal, hogy az acélipar számára biztosítsa az ellátást. A koalíció tagjai az acélgyártók, autóalkatrész-gyártók és egyéb iparágak képviselői. Az Egyesült Államok acélhulladék-exportja 200-ben 6,3 Mt volt, 2003-ban pedig már elérte a 12 Mt-t. A hulladék árának további emelkedése több fontos amerikai iparágat is hátrányosan érinthet. Természetesen az acélhiány különböző hatást gyakorol az egyes vállalatokra. Az integrált nagy acélműveknek több eszköze van a kedvezőtlen hatások kivédésére, így pl. termékeik előállításakor nem használnak fel acélhulladékot, viszont érvényesíteni tudják áraikban a kész acéltermékek magas árát. Ezzel szemben az acélhulladék-feldolgozásra szakosodott korszerű gyárak nyeresége egyre csökken, helyzetük bizonytalanná válik. A nagy kínai kereslet, a gyenge dollár és a kereskedelmi korlátok az egekbe vitték az acélhulladék árát. Ázsiában sem jobbak a kilátások. Dél-Korea betiltotta az acéltermékek exportját, Vietnam több alkalommal csökkentette azok importvámját. A nyers és hulladékacélért folyó küzdelem egyre élesedik, ami tovább fokozza a piac nemzetközivé válását. A távolság és a szállítási költség ma már egyre kisebb szerepet játszik a kereskedelemben. Az lesz a győztes, aki már bejáratott nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Egy új nagy piac: India A megnövekedett kínai acélkereslet mellett szólni kell még egy hatalmas ázsiai országról, Indiáról. Az ország hosszú távra szóló gazdasági reformot hajtott végre 1991-ben. A külföldi beruházásokat megkönnyítették, felszabadították az árfolyamot és csökkentették az importvámokat. Megtörtént a bankszektor modernizációja, az ország modern pi-
acgazdaságra tért át, ami hozzájárult a tartós növekedési pályára álláshoz. Az Indiában végbemenő kedvező változások ellenére még számos nehézséggel kell szembenéznie az országnak: fejletlen az infrastruktúra, kevés és rossz minőségű útjain lassú és drága a szállítás. Az export akkor kifizetődő, ha a végfelhasználó közelébe irányul, ami kikapcsolja a helyi szállítást. Ugyanakkor az országon belül rendkívül népszerű a hajón végzett munkaintenzív újrafeldolgozás. Miután az ország elveszítette Bangladesht, ezen a területen visszaszerezte vezető helyét. Folyamatosan növekszik a hajón érkező exportáru mennyisége, mivel az országban köztudottan nincs munkaerőhiány. A munkavédelmi előírásokat, ha egyáltalán léteznek, nem veszik figyelembe. Ez a körülmény ma még nem érinti hátrányosan Indiát, de a nem kielégítő szociális és ökológiai előírások hosszú távon problémát fognak jelenteni, aminek kedvezőtlen hatása a hajókon végzett újrahasznosítást is érinteni fogja. Az acélért folyó harc tovább folytatódik, és az marad talpon, aki felismeri a helyzet adta előnyöket, és gyorsan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Összeállította: Haidekker Borbála Internationale Chancen. = Recycling Magazin, 59. k. 7. sz. 2004. ápr. 13. p. 12 13. Winchester, S. H.: Personnel innovations. = SCRAP Processing and Recycling, 51. k. 5. sz. 2004. p. 69 78. Röviden Energia-előállítás szerves hulladékokból házon belül Az élelmiszer-hulladékok vagy szerves iszapok ártalmatlanításához az Egyesült Királyságban egyre nehezebb lerakót találni nem is beszélve a lerakás gyorsan növekvő költségeiről. E probléma kezelésére dolgozott ki a Dél-Walesben működő Inetec cég egy eljárást, amellyel a fent említett hulladékok termo-mechanikus módszerrel energiatermelésre alkalmas por alakú szerves anyaggá, bio tüzelőanyaggá alakíthatók át.
Az így termelt energia közel harmadát maga az új hulladékkezelési technológia hasznosítja, míg a fennmaradó hányad vízmelegítésre, gőzfejlesztésére és elektromosenergia-termelésére fordítható. Az eljárás minimális szállítást igényel, hiszen helyben nagyobb élelmiszeripari, vendéglátó, kereskedelmi vagy éppen szennyvíztisztító létesítményeknél végrehajtható az előző nap felhalmozódott szerves hulladék ártalmatlanítása. A rendszer napi üzemi ciklusát ugyanis úgy alakították ki, hogy a berendezés először az előző 24 óra folyamán képződött tüzelőanyagot kiüríti és zárt szállítószalagon keresztül tárolókba gyűjti. A következő lépésben a gépet feldolgozási üzemmódba kapcsolják át, és a 8 12 órás munkanap alatt be lehet adagolni a hulladékot. A betáplálásnak ekkor vége, és a rendszer az éjszaka folyamán tüzelőanyaggá dolgozza fel a nap közben beadagolt hulladékot. Másnap reggel a ciklus kezdődik előröl: kiüríthető a kész tüzelőanyag. Miután a hulladék feldolgozása a keletkezés helyén történik, a hatósági (pl. higiéniai) előírások teljesítéséhez gyakran szükséges, sokszor veszélyes hatású adalékok alkalmazására sincs szükség. Az élelmiszer és más szerves vegyületek roncsolását az eljárás a fizikai dörzserőt termikus kezeléssel kombinálva valósítja meg; a folyadék eltávolításával az élelmiszer vagy más szerves hulladék kiindulási tömegének 35-80 százaléka eltávolítható. A keletkező csurgalékvizet helyi kezelőegységbe vezetik. Az előállított száraz, porszerű termék a különféle alapanyagok ellenére igen homogén és stabil, ezért energetikai hasznosítására sokféle tüzelőberendezés alkalmazható. Tekintettel az Egyesült Királyságban az állati eredetű melléktermékek és hulladékok kezelésére vonatkozóan nemrég hatályba lépett 1774/2002 számú rendelet előírásaira, az új technológia számos cég érdeklődésére számíthat. A hulladékok lerakással történő ártalmatlanítását ugyanis egyre szigorúbb feltételekhez köti a törvényi szabályozás (nyershús például már nem kerülhet lerakóba), ami jelentősen növeli a lerakás költségeit (egy lerakó beruházási ráfordításai megtérüléséhez legalább tíz évre van szükség), ezért a helyben alkalmazható, lerakást legfeljebb a keletkező kis mennyiségű hamu számára igénylő módszer gazdasági szempontból is vonzó lehet ipari, kereskedelmi és kommunális létesítmények számára egyaránt. (Wastes Management, 2004. jún. p. 28 29.)