Beszámoló a chicagói IMTS 2012 évi szerszámgépipari és elektronikai kiállításról és egy kéthetes utazásról az USA-ban 11. rész Az eredeti tervünk szerint Moab után visszamentünk volna a 70-es autópályára és nyugat felé folytatva az utat, a Grand Canyont észak felől közelítettük volna meg és az északi kanyont jártuk volna be. Már az autóban ültünk, amikor módosítottuk az útitervet és a dél felőli megközelítés mellett döntöttünk. Késő délután volt, amikor elhagytuk Moabot. Blanding Már esteledett, amikor megérkeztünk a kb. 100 km-re lévő Blandingbe, ami nagyon kihaltnak tűnt az alkonyatban. Itt már nem volt nehéz üres szállodai szobát találni, de mégsem könnyen találtunk szállást. Az első motelben szimpatikus volt a recepciós indián fiatalember, de nem volt WIFI, így továbbálltunk. A másodikban az ár is elfogadható volt, WIFI is volt, csak a portás hölgy megjelenése, valamint a recepció állapota keltett gyanút bennünk, így elkértük a kulcsot, hogy leellenőrizzük a szobát, mielőtt kivesszük. Az egyik leendő szomszédunk félkómás állapotban ült a szoba elé kitett fehér műanyag széken, kezében piás üveggel. A másik oldalon a félig nyitott ajtó mögött egy vidám társaság zsugázott, cigaretta füst és alkohol illat felhő lebegett a folyosón. A következő motel sem a látványával ragadott meg minket. Egy indiai családé volt. Nincs elírás. Valóban indiai és nem indián. Rövid alkudozás után megkaptuk a szobát, ami, a hely elhagyatottsága miatt, nagyon csöndes volt és szerencsénkre príma minőségű WIFI-vel rendelkezett. Végre el tudtuk küldeni a leveleinket és el tudtuk végezni az internetes feladatainkat. Az indiaiak szállodájának reklámtáblája Nyugodt, pihentető éjszakai alvás után sokáig lustálkodtunk és csak 11 óra után vágtunk neki az útnak. Mint tudjátok, reggeli nélkül sosem indulok el, így először reggeliző hely után néztünk. A FATTBOYZ (valóban így írják) nevű vendéglő felkeltette az érdeklődésünket. Bár itt nem szolgáltak fel reggelit, a kedves pincér hölgy javaslatára, mivel már dél felé járt az idő, megebédeltünk. Megkóstoltuk a ház specialitását, valamilyen szendvicset. Nem emlékszem pontosan a fajtájára, de úgy rémlik, hogy finom és főleg kiadós volt. 1
FATTBOYZ étterem Blandingben Miután a helység körül mindenhol csak kősivatagot láttunk, megkérdeztem, hogy miből élnek a falusiak. A hölgy kikérte magának a falu megnevezést. Büszkén mondta, hogy van templomuk, postahivataluk és még iskolájuk is, tehát Blanding nem falu, hanem egy 1800 lakost számláló város. A lakók főleg állattartásból élnek, mivel a környező hegyekben vannak legelők. Ez biztosan így is van, bár mi nem sok zöld fűszálat láttunk. Felkeltette az érdeklődésünket a felszolgáló hölgy és körbeautóztuk a várost, ami nálunk még egy jobb falu mércéjét sem ütné meg. Az viszont meglepő, hogy a legtöbb garázs ajtaja nyitva volt és az értékek részben a garázsban, másrészt a kerítés nélküli házak udvarán, őrizetlenül hevertek. Szemlátomás nem tartott senki lopástól. Ez azért irigylésre méltó! Blanding utcakép 2
A főutca Blandingben Tovább haladva dél felé, hamarosan Bluffba érkeztünk, amelyik Blandinghez és a korábban elhagyott Montichellohoz hasonlóan ősi mormon település. Pár szó UTAH államról Aki nem tudná, Utah államban a lakosság kb. 70%-a mormon vallású. Ezt a vallást 1830-ban Joe Smith alapította New York államban. Híveivel helyet keresve letelepedésre, nyugat felé indultak. Útközben, Illinois államban a csőcselék meggyilkolta a vallásalapítót. Ezután több részre szakadt az egyház. A legnagyobb csoport az akkor még nem az USA részét képező, mai Utah államban telepedett le. Smith utódja Brigham Young lett és ő alapította Salt Lake City-t, Utah állam fővárosát. Az egyház angol neve The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, aminek magyar fordítása, Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Nálunk főleg a többnejűségről ismertek a mormonok, de jó tudni, hogy az már 1890 óta hivatalosan nem engedélyezett. A hazánknál több, mint kétszer nagyobb Utah állam teljes lakossága mindössze kb. 2 700 000 fő, ebből mintegy 2 100 000 fő lakik a fővárosban és annak közvetlen környékén, de a többiek sem laknak túl messze. Főleg a sós tó környékén, illetve néhány nagyobb városban a fővárostól északra él a maradék lakosság többsége. Az állam területének nagy része teljesen lakatlan. A főváros fejlődésének az alapját az adta, hogy kelet-nyugati átjárást biztosító út mellett fekszik. A mormon telepesek igazi, szószerinti úttörők volta. Nagy erőfeszítéseket tettek a kelet-nyugati átjárás megteremtésében. Képzeljük el milyen lehetett az, az érzés, amikor a több ezer kilométeres sivatagi vándorlás után ezek a szerencsétlen emberek megpillantották a tavat, majd a tóhoz érve kiderült, hogy a vize tömény sóoldat. Persze nem ilyen rossz a helyzet, hiszen kevesebb, mint 100 km-re a nagy sós tótól van az édesvizű kb. fél Balaton méretű Utah tó (a Nagy sóstó felülete kb. 10 Balaton méretű). Ezt a tavat a környező hegyekből érkező befolyások töltik és egyetlen kifolyása van a Jordan folyó, ami kb. 80 km út megtétele után belefolyik a nagy sóstóba. A Jordan folyó látja el édes vízzel a várost. A város fontos bankközpont és számos nagyvállalat is található itt. A hosszú és kiadós havazásokkal járó tél következtében a környéken világhírű síparadicsom található. Azt mondják, hogy a gyakori, 3
Bluff kiadós havazásnak az egyik oka maga a sós tó. A melegebb tófelszín fölött a levegő hirtelen felemelkedik, ami gyakori heves havazást eredményez. Itt rendezték a 2002-es téli olimpiát. Az olimpia óta a várost felkapták a turisták, ami a szolgáltatási iparágat fellendítette. Sajnos nem volt időnk meglátogatni a várost, de a mostoha környezet ellenére fejlődő és gazdag város nagyon kíváncsivá tett és legközelebb biztosan útba ejtjük. Megérkezve Bluffba nem tudtam olyan hirtelen fékezni, hogy ki ne szaladjunk a helységből. Nem merek falut írni, mivel Blandingben már befürödtem az elhamarkodott elnevezéssel. Mivel egész Utahban csak néhány település van, lehetséges, hogy még Bluffot is városnak kell nevezni. A helység határában egy pici skanzen található. Itt bemutatják azoknak az úttörőknek a házából álló telepet, akik a lehetetlen körülményekkel dacolva ide vándoroltak és megalapították Moabot, Montichellot, Blandinget és Bluffot. Ezek az emberek vállalták a kietlen vidéken való megtelepedés minden nehézgézségét. Skanzen Bluffban Persze hiába az ősök erőfeszítése, aki nem mazochista, az menekül innen. Nincs ilyen információm, de a fantáziám azt sugallja, hogy hasonló módon vannak az itt lakók ambicionálva az itt tartózkodásra, mint az alaszkaiak. Pénzt kapnak, ha nem lépnek le. Egyébként nehéz elképzelni, hogy valaki miért vállalná az itteni nyomorult életet. Mint a filmekben 4
Jellegzetes táj Utahban Kicsit visszakanyarodok a csapokhoz Biztosan emlékeztek a vízcsapokkal kapcsolatos észrevételeimre. Az egyik olvasóm talán megfejtette az USA-beli és angliai furcsaságokat. Álljon itt példaként a London egyik éttermi mosdójában lévő, ebből a szempontból, talán legviccesebb példányról készített felvételem. Londoni mosdó Szerinte a magyarázat az, hogy ezek a csapmegoldások biztosítják legjobban azt, hogy ne tudjuk magunkat leforrázni. Itt nem érhet bennünket meglepetés. A jobb oldali csapból jéghideg, a baloldaliból tűzforró víz jön. Azt kapjuk, amit várunk. Ellenben egy keverőcsap meglepetést okozhat. Ha forróra van állítva és kinyitjuk, leforrázhatjuk magunkat. Gondoljunk a beperelt hajszárító gyártóra, aki nem írta bele a használati utasításba, hogy macska szárítására nem használható. 5