Boa constrictor tartása és szaporítása Írta: Lovász András Carl von Linné (1707-1778) a kor kiváló svéd botanikusa és természet tudósa, 1758-ban írta le ezt a közepes méretû óriáskígyót. Elterjedés: A Boa constrictorok az újvilágban honosak. Közép-Amrikától Dél-Amerika déli részéig szinte mindenféle élõhelyen megtalálhatóak az esõerdõktõl a félsivatagos-füves területekig. Leírás: A Boa constrictorok a boafélék (Boidae) családjába tartoznak. Alsóbb rendû kígyók. A végtag maradványok a kloaka nyílásuk két oldalán egyértelmûen felismerhetõek kis karmok formájában, melyeknek a párzásnál van szerepük. A hímeken jóval nagyobb, mint a nõstényeken. Amennyire az élõhelyük, úgy a méretük, színezetük és mintázatuk is nagyon változatos. 1.3 m-5.5 m-es hosszig nõhetnek és valószínûleg a Dél-Amerika északi részén élõ törzsalak nõ legnagyobbra. Jelen pillanatban 10-11 alfaját, alfajonként 1-9 változatát tartják számon. A mai napig nem tisztázott, hogy a Boa constrictor melanogaster külön alfaj e, vagy csak a Boa constrictor constrictor egy változatáról van szó. Ugyan ez a helyzet a Hog Island boával, melyet egyes szakértõk a Boa constrictor imperatorhoz sorolják, míg mások külön alfajként kezelik. A jobb át tekinthetõség érdekében külön írom õket a felsorolásban: -Boa constrictor constrictor (7 vadon élõ változat) -Boa c. imperator (9) -Boa c. longicauda (1) -Boa c. amarali (2) -Boa c. occidentalis (1) -Boa c. ortonii (1) -Boa c. sabogae (1) -Boa c. nebulosa (1) -Boa c. orophias (1) -Boa c. melanogaster (1)? -Hog Island boa (régebben Boa c. sigma)(1)? Életmód: A fiatal példányok általában kisebb fákon és bokrokon töltik idejük nagy részét. A növekedésük elõre haladtával azonban egyre inkább a talajhoz kötõdnek. Itt vadásznak és itt is keresnek búvóhelyet maguknak, bár kifejlett korukban is szívesen másznak fára. A vadonélõ Boa constrictorok meglehetõsen vadak. Ha vadbefogott állatokat vásárolunk legyünk ezzel tisztában. Agresszív viselkedésüket a vadbefogott állatok csak ritkán vetkõzik le, vagy csak hosszú évek sora alatt válnak nyugodtabbá.
A fogságban született, generációk óta szaporított Boa constrictorok ellenben igen nyugodtak és könnyen kezelhetõ kígyók. Ha fiatal koruktól hozzászoktak a maceráláshoz, igen nyugodtan tûrik a fogdosást. A legszelídebb óriáskígyók egyike. Tartás: Amennyiben Boa constrictor tartásra adjuk a fejünket, igyekezzünk minél fiatalabb állatokat vásárolni. Így figyelemmel kísérhetjük a növekedésüket bébi koruktól, és jobban kézhez szoktathatóak. Hazai állatkereskedésekben viszonylag gyakran beszerezhetõ állatok, de sajnos csak úgynevezett "terráriumi boákat" kapunk. Ezek több alfaj keverékébõl állnak és sajnos, a tiszta alfaj már nem felismerhetõ bennük. Ettõl függetlenül szépek és életképesek. Tartás és szaporítás szempontjából nincs különbség. Áruk jóval alacsonyabb tiszta vérû rokonaikéhoz képest. Vásárlásnál tudakoljuk meg, hogy az eladó tisztában van e az állatok nemével. Ennek fontos szerepe lehet a késõbbiekben, amikor esetlegesen szaporítani szeretnénk kedvenceinket. Nézzük meg a kiszemelt kígyót tüzetesen. Nincs e rajtuk sérülés, külsõ élõsködõ (atka, kullancs). Az egészséges kígyók bõrének szivárványszínûen kell csillognia. Ne legyen rájuk száradva, és ne lógjon rajtuk a bõr. Nézzük meg nincsenek e lesoványodva (a bordák látszanak). A szájuk legyen zárva és nem szabad a szájszélen sebeknek vagy bármilyen lerakódásnak lennie (pl: hab vagy egyéb váladék). Az állat orr lyukai tiszták legyenek, és hangtalanul lélegezzen. Ha valami rendellenességet veszünk észre a kígyón inkább ne vegyük meg! Jó, ha tudjuk, hogy a nõstény állatok 3m-es átlagos méretûre nõnek. A hímek ezzel ellentétben 2-2.2 m-es hosszt érnek el. 1 Pár átlagos méretû (2-3 méteres) állat számára legalább 150x80x40-60cm-es terráriumot készítsünk. Amennyiben kettõnél több állatot tartunk egy helyen (maximum 4-et!), növeljük a terrárium méretét minél nagyobbra. Nem ajánlatos 4 db kígyónál többet tartani egy helyen, mert az etetésük meglehetõsen körülményessé válik és az a tapasztalat, hogy a betegségekre is sokkal fogékonyabbak. A meglehetõsen nagyméretû terráriumról már nem is beszélve. 3-4 állat részére 200x150-200x100cm-es férõhely szükséges. Szereljünk a terráriumba talajfûtõt is, mert a hidegebb hónapokban igen jó szolgálatot tesz. A talajfûtõket úgy helyezzük el, hogy kígyóink véletlenül se férjenek hozzá!! A talajfûtõt egy termosztáttal kombinálhatjuk és így beállíthatjuk a kívánt hõfokra a talajt. A világítás egyben fûtésként is üzemel. Én egy 150W-os fehér infrát használok, és ezt kiegészítem egy 60W-os növényeknek készült izzóval. Manapság fantasztikusan jó neonokat, vonalizzókat, kerámia fûtõket és különbözõ tartományokban mûködõ fényforrásokat vásárolhatunk az állatkereskedésekben, bár ezek nem az olcsóságukról híresek. Talajnak semmiképpen sem használjunk faforgácsot vagy homokot. Ezek az anyagok ingerlik a boák nyálkahártyáját és besebesedhet a kígyó szája. Megfelelõ talaj a natúr virágföld tõzeggel keverve vagy az újságpapír. Én újságpapírt
használok, ami bár nem túl dekoratív, nagyon praktikus. A hõmérséklet éjszaka 23-26C, nappal 26-30C. A melegítõ lámpa alatt (napozó) lokálisan 33-35C legyen. Szükségünk van egy nagy vízestálra, amelyben a kígyóink összetekeredve kényelmesen elférnek. Ügyeljünk arra, hogy a víz hõmérséklete ne legyen magasabb a levegõ hõmérsékleténél, és a víz mindig tiszta legyen. Minden este permetezzük be a terráriumot langyos vízzel. Ez elegendõ párát biztosít a vizestállal együtt, és segíti kígyóink vedlését. Nem árt egy búvóhely sem, ahová kígyóink elvonulhatnak. A búvóhely mindig akkora legyen, hogy a kígyó éppen beleférjen. Lényege, hogy biztonságban érezzék magukat mint egy üregben aminek csak 1 kijárata van. A búvóládát, vagy dobozt ne emeljük le a kígyókról csak ha nagyon muszáj (pl: gyógykezelés, nagytakarítás) Egy mászásra alkalmas faág is pozitívan befolyásolja állataink közérzetét, de ügyeljünk arra ennek elhelyezésénél, hogy ne tudjanak átmászni az izzókra, mert könnyen leszaggathatják azokat, vagy megégethetik magukat. Az égési sérülések igen csúnyák és csak lassan, hosszú kezelés után gyógyulnak. Tehát célszerû megelõzni a bajt. Talán érdemes megemlítenem, hogy a terráriumokat évente 2-4 alkalommal teljes nagytakarítás alá kell vetni. Higiéniai okokból. Miután kedvencünk megemésztette táplálékát és ki is ürítette annak maradványait a lehetõ leggyorsabban dobjuk ki az ürüléket. Etetés: A boák, mint minden óriáskígyó, testgyûrûinek szorításával öli meg zsákmányát. Erõs szorítása megbénítja a rágcsálók keringését és ez fulladáshoz vezet. Fogságban lehetõség szerint ne adjunk kígyóinknak élõ táplálékot, mert az egerek és patkányok komoly sebeket ejthetnek a kígyókon. Az a legjobb, ha közvetlenül etetés elõtt ütjük le a rágcsálókat és egy hosszú csipesszel kínáljuk azt kígyóinknak. Arra is nagyon ügyeljünk, hogy egyszerre két kígyó ne haraphasson rá ugyanarra az eleségre, mert annak végzetes következményei lehetnek. Vagy megfojtják egymást vagy a nagyobb kígyó benyeli a kisebbet, és így mindkettõ elpusztulhat. Ezért amikor etetünk mindíg maradjunk ott és figyeljünk állatainkra az utolsó falat elfogyasztásáig!!!!! 40-60 cm hosszú kígyónak 1 egér/hét 0,6-1 m 2-4 egér/hét 1-1,5 m 2 patkány/10 nap 1,5-2 m 3 patkány/2 hét 2 m felett 4 patkány/2 hét Ezek hozzávetõleges adatok amelyek rugalmasan változnak kígyónk mérete szerint. Ügyeljünk arra, hogy kígyóinkat ne etessük pukkadásig. Inkább kevesebbet adjunk nekik. Nem fognak éhen halni. Akár 1 évig is kibírják táplálék nélkül. Azonban ezzel ne éljünk vissza. Ne spóroljunk a táplálékon de az elzsírosodást is kerülni kell. Várjuk meg, amíg kiürítik a megevett táplálékot és csak ezután etessük õket ismét. Vedléshez készülõdõ állatokat ne etessünk! Onnan látjuk, hogy vedleni fognak, hogy elvesztik csillogó színüket és egészen besötétednek. Szemük opálossá válik és 3-4 napig teljesen tejszerû színe lesz. Miután a szemek letisztulnak, kb 4-5 napon belül megtörténik a vedlés. A táplálékul szolgáló rágcsálók mérete nyilvánvalóan a kígyó méretétõl függ. Ha még nincs elég tapasztalatunk, akkor elõször mindig kisebb
táplálékkal kínáljuk, és szép lassan ki tapasztalhatjuk mekkora az, amit kígyónk még le tud nyelni. Ne etessük kígyóinkat hányásig! A takarmányozásra szánt rágcsálókat nem kell plusz vitaminokkal kiegészíteni. A vitaminok túladagolása vedlési és egyéb egészségügyi problémákat okozhat. Elegendõ az etetésre szánt rágcsálókat 4-5 napig jó minõségû táppal és friss zöldségekkel etetni, friss vízzel itatni és tisztán tartani. Így kígyóink vitaminokban gazdag táplálékot kaphatnak. Ez elegendõ számukra. Szaporítás: Viviovipar (eleventojó) állatok. Az utódok elevenen jönnek a világra, de az embriókat fejlõdésük során az anyai szervezet közvetlenül nem táplálja. Amennyiben megfelelõen fejlett párral, esetleg tenyész-trióval (2 hím, egy nõstény) rendelkezünk, megpróbálkozhatunk a szaporítással. A hím kígyók viszonylag korán kb.: 2-2.5 évesen elérik az ivarérettséget és ekkorra már általában megfelelõen fejlettek is, hogy pároztassuk õket. A nõstény kígyók 2-3 éves koruk között, nem ritkán még elõbb is ivaréretté válnak, de a fejlettségük még közel sem a megfelelõ a szaporításhoz. Én azt tanácsolom, hogy 3.5-4 évesen már érdemes próbálkozni. Ekkorra elérhették azt a kondiciót, amellyel bizonsággal túlélhetnek 1 szülést. 1 nõstény kígyóhoz 2-3 hím egyedet tehetünk, így a hímek inaktivitásnak esélyét minimálisra csökkenthetjük. A sikeres párzásokhoz némi elõkészületekre van szükség. A hím és nõstény állatokat válaszuk külön augusztustól október közepéig. Ez pozitívan hat kígyóink párzási kedvére, amikor ismét összekerülnek. A szétválasztás ideje alatt világítás idõtartamát csökkentsük le 6-8 órára, ez szintén stimuláló hatással van kígyóinkra. A hõmérséklet éjszaka 22-23 C fok, nappal 23-26 C fok legyen. Ez idõ alatt ne párásítsunk állatainknak. De tiszta vizük mindig legyen! Október közepétõl október végéig fokozatosan emeljük a hõmérsékletet a szokásosra, és egyidejûleg növeljük a világítás idõtartamát 12-14 órára. Ekkor összerakhatjuk állatainkat és megkezdhetjük a párásítást. A nõstény kígyókat intenzíven etessük. Szinte zabáltatni kell õket.10 naponta max 2 hetente annyi táplálékot kell nekik adni amennyit csak elfogadnak. A hímeket ellentétben ritkábban (havonta 1x) kisebb méretû rágcsálókkal etessük, hogy aktívak maradjanak. Bár általánosságban elmondható, hogy a hím egyedeket annyira leköti a párzás, hogy maguktól beszüntetik a táplálkozást a párzások idejére. Ez akár 4-6 hónap táplálkozási szünetet is jelenthet. Ez alatt az idõ alatt meglehetõsen lesoványodnak. Ezért amikor állataink befejezik a párzást a hímeket intenzív etetéssel újból jó kondiba hozhatjuk 2-3 hónap alatt. A párzások legkésõbb december közepéig megkezdõdnek és akár június közepéig is eltarthatnak. A nõstényeket a vemhesség alatt 27-32 C fokos éjszakai és 28-34 C fokos nappali hõmérsékleten tartsuk. Vemhesség alatt a nõstény tápláltsági szintjétõl függ, hogy elfogadnak e táplálékot vagy sem. A jól táplált és jó kondiban lévõ nõstények a vemhesüléstõl a szülésig már nem nagyon fogadnak el táplálékot. A kicsik, a sikeres párzástól számított 119-133 nap (esetenként még több) múlva jönnek világra.
Mennyiségük nagyban függ az anya állat méretétõl és kondiciójától. Átlagosan 10-30 db kicsi születik, de lehet kevesebb is vagy akár 60 db fölötti. Méretük 30-60 cm. Felnevelésük megfelelõ méretû rágcsálókkal általában probléma mentes. A születésüktõl számított 2 héten belül általában mindegyik elfogadja a táplálékot. A takarmányt visszautasítókkal kísérletezni kell, kínáljuk meg õket vadon élõ egérrel, pocokkal vagy verébbel. Ezek valamelyikét elõbb utóbb biztosan elfogadják, bár beszerzésük igen körülményes.