A 2011/9. SZÁM TARTALMA SZARVASMARHA Horváth A., Biksi I., Német Z., Fuisz Sz., Szenci O.: A sercegő üszök (gangraena emphysematosa) előfordulása egy hazai tejelő tehenészetben. Esetleírás / 515 Egyed L., Sassi G., Szenci O.: Tünetmentes intrauterin szarvasmarhaherpeszvírus-4 fertőzés borjakban. Másodközlés / 520 BAROMFI Papócsi-Réthy K., Kerti A., Kiss Zs., Bárdos L.: A likopin felszívódási helye és tojásba épülésének jellege japán fürjben (modellkísérlet) / 526 KISÁLLAT Jakab Cs., Mándoki M., Kutasi P., Dunay M. P., Németh T.: Garatüregi nyeles angiofibrolipoma magyar vizslában. Esetismertetés / 533 Sárközi R., Makrai L., Fodor L.: Macska szájüregéből izolált Pasteurella-fajok jellemzése / 540 KEDVENCÁLLAT Németh Zs., Panker M., Mándoki M.: Sisakos kaméleonok (Chamaeleo calyptratus) 2002 2010 közötti elhullási okainak vizsgálata / 546 Papp T., Farkas L. Sz., Abbas, M. D., Apfelbacher, N., Seybold, J., Erdélyi K., Marschang, R. E.: Hüllők paramyxovírus okozta fertőzései, újabb ismeretek az utóbbi évek kutatásai alapján / 551
KÉPALKOTÓ ELJÁRÁS Tóth P., Horváth Cs., Ferencz V., Szenci O., Bodó G.: A kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometria (DXA) alkalmazása az állatgyógyászatban. Irodalmi összefoglaló / 562 TOVÁBBKÉPZÉS A SZIE-ÁOTK továbbképzési programja / 570 ÁLLÁSFOGLALÁS Az MTA Állatorvos-tudományi Bizottságának határozati javaslatai a hazai takarmányok mikotoxinszennyezettségének felmérésére és csökkentésére (Rafai P., Mézes M.) / 572 LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ Kacsák egy új Flavivírus okozta tojástermelés-csökkenéssel járó betegsége Kínában (Pálfi V.) / 575 IN MEMORIAM Dr. Tönkő Pál (1919 2011) (Simor F.) / 550 Dr. Kiss Miklós (1920 2011) (Vörös K.) / 569 Horváth A. Biksi I. Német Z. Fuisz Sz. Szenci O.:
A SERCEGŐ ÜSZÖK (GANGRAENA EMPHYSEMATOSA) ELŐFORDULÁSA EGY HAZAI TEJELŐ TEHENÉSZETBEN. ESETLEÍRÁS Egy hazai tejelő tehenészetben, 2010 tavaszán, a 10 12 hónapos korú üszők között megbetegedések, majd elhullások jelentkeztek. Három hónap alatt a 28 állatból 5 üsző, mindenféle előzetes tünet nélkül, hirtelen elhullott. A beteg állatokon (n=23) a hátulsó végtagok csánkízületére kiterjedő sercegő, bőr alatti duzzanat, sántaság és tompultság volt megfigyelhető. A tüneteket mutató egyedek közül 11 állat a gyógykezelés ellenére kevesebb, mint 24 órán belül elhullott, 12 állat átvészelte a betegséget, de később, a jelentős mértékű izomkárosodásból adódó elértéktelenedés miatt, selejtezésre került. Az elhullások pontos okának megállapítására egy frissen elhullott üsző került kórboncolásra. A bal hátulsó végtag izomzatában kiterjedt vérzéses-elhalásos gyulladás, testszerte több helyen, a bőr alatti és az izmok közötti kötőszövetben, friss keletű véres-savós beszűrődés volt megfigyelhető. A lép és a máj aerob bakteriológiai vizsgálata negatív eredményre vezetett, az anaerob tenyésztéssel clostridiumok vegyes tenyészetét mutatták ki. Az elváltozott izmokból készített kórszövettani metszetben Gram-pozitívan festődő, clostridiumokra jellemző baktériumokat mutattak ki. A hirtelen elhullás, a klinikai tünetek, a boncolási lelet és a bakteriológiai eredmények alapján a sercegő üszök ténye nagy valószínűséggel gyanítható, az egyéb gázödémás kórképektől való elkülönítése azonban nehéz. Az elváltozott
területekből készített lenyomati kenetben direkt immunfluoreszcenciával (specifikus poliklonális ellenanyaghoz kapcsolt fluoreszkáló izotiocianát) Clostridium chauvoei jelenlétét igazolták. Egyed L. Sassi G. Szenci O.: TÜNETMENTES INTRAUTERIN SZARVASMARHA-HERPESZVÍRUS-4 FERTŐZÉS BORJAKBAN. MÁSODKÖZLÉS A négyes típusú szarvasmarha-herpeszvírussal való fertőződés idejének és forrásának meghatározása érdekében 31 borjútól és anyjuktól, ellés után azonnal, a kolosztrumfelvétel előtt, vérmintát vettünk (EDTA-s és nem alvadásgátolt módon), továbbá még az ellés utáni 11., 23. és 50. napon is. A kísérlet során, a telepen halva ellett 7 borjú lépét is felhasználtuk. A nyert mintákból ELISA-módszerrel ellenanyagot, kettős PCR-módszerrel vírus-dns-t mutattunk ki. Minden borjú szeronegatívan született, míg az őket ellő tehenek szeropozitívak voltak. A PCR-reakció a borjak 54,8%-ában vírus-dns-t mutatott ki a kolosztrumitatás előtt vett borjúvérmintákból tisztított fehérvérsejtjeiből, valamint az összes tehén hasonló mintáiból, és a kolosztrumokból is. A real time PCR nagyobb vírusmennyiséget mutatott ki a tehenek, mint a borjak fehérvérsejtjeiből. Bika spermiumsejtjei és az ondó fehérvérsejt frakciója, valamint néhány halva ellett borjú lépe szintén tartalmazott vírusgenomot. Eredményeink azt igazolják, hogy egyes borjak már a vemhesség során intrauterin fertőződhetnek a négyes típusú
szarvasmarha-herpeszvírussal, bár szerológiailag még nem hangolódnak át. Emberi példák után, állatorvosi területen ez az első adat egy heveny, tünetek nélküli herpeszvírus okozta magzati fertőződésre. Ez a jelenség magyarázhatja e vírus fehérjéinek rossz antigenitását és vírusellenes semlegesítő ellenanyagok hiányát. Ez a gamma-herpeszvírus jó állatmodell lehet emberi magzatok inapparens herpeszvírusfertőzéseinek kutatására. Papócsi-Réthy K. Kerti A. Kiss Zs. Bárdos L.: A LIKOPIN FELSZÍVÓDÁSI HELYE ÉS TOJÁSBA ÉPÜLÉSÉNEK JELLEGE JAPÁN FÜRJBEN (MODELLKÍSÉRLET) A szerzők a likopin bélben történő felszívódását és tojásba épülését vizsgálták japán fürjben (Coturnix coturnix japonica). A kísérlet három szakaszból állt. Az első, 2 hétig tartó kiürülési fázisban mindegyik madár rizs alapú, karotinoidmentes takarmányt kapott. A második szakaszban (3 7. hét) 10 fürj továbbra is karotinodmentes alaptakarmányt fogyasztott, míg másik 10 alaptakarmányába 500 mg/kg likopint (Redivivo T M DSM) kevertek. A vizsgálat végső szakaszában (8 9. hét) minden fürj kukorica alapú, kereskedelmi árutojótakarmánykeveréket fogyasztott. A 2., 7. és 9. hét végén vérmintákat vettek. A második vizsgálati szakasz végén 5 5 fürjet elvéreztettek és két vékonybélszakaszt (duodenum és jejunum) valamint a májat kiemelték. A bélszakaszokat jéghideg élettani sóoldattal átmosták, majd
nyálkahártyájukból homogenátumot készítettek. A kísérlet alatt minden csoportban gyűjtötték a tojásokat. A tojássárgája színét színskálával (Yolk Colour Fan DSM) hetente minősítették. A vér, a máj, a tojássárgája és a bélnyálkahártya likopinkoncentrációját izokratikusreverz fázisú HPLC-vel mérték. Eredményeik szerint a likopin japán fürjben a vékonybél vizsgált szakaszai közül főleg a jejunumban szívódik fel, amit e bélszakasz nyálkahártyájának a duodenumnál nagyobb (p<0,05) likopinkoncentrációja jelez. A tojássárgájában felhalmozódó festékanyag intenzív 12 13 YCF értéket eredményezett, szemben a karotinoidmentesen takarmányozott csoport tojásaival, amelyben ez az érték 1 2 közötti volt. Jakab Cs. Mándoki M. Szabára Á. Kollár E. Thuróczy J.: FAGGYÚMIRIGY IRÁNYÚ DIFFERENCIÁLÓDÁST MUTATÓ KOMPLEX EMLŐMIRIGY-CARCINOMA COCKER SPÁNIEL KUTYÁBAN. KÓRSZÖVETTANI ESET ISMERTETÉSE A szerzők egy 10 éves, cocker spániel szuka kutya bal inguinalis emlőmirigyéből eltávolított, kb. 4,5 cm legnagyobb átmérőjű, komplex carcinomában tapasztalt faggyúmirigy irányú differenciálódás esetét ismertetik. A mikroszkópos vizsgálatok során a komplex emlőcarcinoma állományában kialakult, a malignitás jeleivel nem rendelkező faggyúmirigyszigetben számos kitágult ductulust, sebocystát és a faggyúmirigy-burjánzások környezetében kifejezett lymphocytás beszűrődés jeleit tapasztalták. A differenciált sebocysták a holokrin
szekréció jeleit mutatták. A faggyúmirigy-lebenykékben pótlósejteket, intermedier sejteket és érett sebocystákat, ill. elvezetőcsatornákat tudtak elkülöníteni. Vizsgálataikat immunhisztokémiai módszerrel egészítették ki. Sárközi R. Makrai L. Fodor L.: MACSKA SZÁJÜREGÉBŐL IZOLÁLT PASTEURELLA-FAJOK JELLEMZÉSE A macskaharapást követően fellépő fájdalom, bőrpír, duzzanat, ízület-, ínhüvely- és csonthártyagyulladás leggyakrabban a macskák természetes szájflórájához tartozó Pasteurella multocida és Pasteurella dagmatis baktériumfajok okozta fertőződés és gyulladás következménye. A szerzők ötven macskából szájnyálkahártyatamponmintákat gyűjtöttek és klasszikus bakteriológiai módszerekkel, 33 állatból 48 Pasteurella genusba tartozó baktériumtörzset izoláltak, amelyek közül anyagcsere-ujjlenyomat alapján 35 P. multocida, 12 P. dagmatis, 1 törzs pedig P. canis fajba tartozott. A törzsek közül vizsgált 5 5 P. multocida és P. dagmatis törzs a humángyógyászatban a macskaharapás okozta elfertőződött sebek gyógykezelésére javasolt szerekre (penicillin G, amoxicillin, cefoperazon, oxitetraciklin, minociklin, ciprofloxacin) érzékenynek bizonyult. Németh Zs. Panker M. Mándoki M.:
SISAKOS KAMÉLEONOK (CHAMAELEO CALYPTRATUS) 2002 2010 KÖZÖTTI ELHULLÁSI OKAINAK VIZSGÁLATA A szerzők, retrospektív vizsgálatukban 20 (9 hím és 11 nőstény) 2002 2010 között elhullott sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus) adatait dolgozták fel. A vizsgált állatok esetén a köszvény (20%), a tojásretenció (15%) és az angolkór (10%) voltak a leggyakoribb elhullási okok. Egy-egy esetben Aeromonas hydrophila okozta vérfertőzés, szájgyulladás, májelfajulás, petetüsző-elfajulás, gümőkór és gombák okozta granulomaképződéssel járó gyulladás miatt állatok hullottak el. Papp T. Farkas L. Sz. M. D. Abbas N. Apfelbacher J. Seybold Erdélyi K. R. E. Marschang: HÜLLŐK PARAMYXOVÍRUS OKOZTA FERTŐZÉSEI, ÚJABB ISMERETEK AZ UTÓBBI ÉVEK KUTATÁSAI ALAPJÁN A hüllők paramyxovírusai (rpmv) a Paramyxovirinae alcsalád eddig még nemzetségbe nem sorolt tagjai. Ezek világszerte, elsősorban kígyókban előforduló, légzőszervi és idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedést és elhullást előidéző kórokozók. A szerzők korábban nem vizsgált kígyó- (n=5), gyík- (n=3) és teknős- (n=1) paramyxovírusizolátumok részleges genetikai jellemzését végezték el, továbbá német (n=102) és magyarországi (n=121) tenyészetekből származó hüllők diagnosztikai mintáiból (szervek és tampon) a fertőzöttség prevalenciáját és
predilekciós helyeit, továbbá az előforduló PMV típusát vizsgálták. Valamennyi izolátum és további, összesen 45 PMV-pozitív minta genetikai összehasonlítását mutatják be. Eredményeik újabb alapot szolgáltatnak egy rpmv-specifikus Ferlavirus nemzetség létrehozására, amelyben a pikkelyes hüllők (squamata) vírusai, gazdafajtól függetlenül, a teknős PMV-izolátumtól azonban jól elkülönülő csoportokban helyeződnek. Egy diagnosztikai minta tanulsága szerint ugyanakkor e squamata PMV-k képesek teknősben is megtelepedni. A teknős, akárcsak sok kígyóegyed, ill. -populáció esetében, több rpmv-faj egyidejű előfordulását diagnosztizálták, olykor más kórokozókkal (vírusok, baktériumok, paraziták) együtt. Következtetésük, hogy az rpmv-fertőzöttséggel tünetmentes tenyészetekben is számolni kell, és különösen új egyedek betelepítése előtt érdemes virológiai vizsgálatot végeztetni, hiszen egy-egy PMV-nek láthatóan széles a gazdaspektruma és jelentős elhullásokat okozhat. Tóth P. Horváth Cs. Ferencz V. Szenci O. Bodó G.: A KETTŐS ENERGIÁJÚ RÖNTGENFOTON-ABSZORPCIOMETRIA (DXA) ALKALMAZÁSA AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATBAN. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ A kettős energiájú röntgenfoton-abszorpciometria (Dual Energy X-ray Absorptiometry DXA) széles körben elterjedt a csontsűrűség (bone mineral density BMD) és a csonttömeg (bone mineral content BMC) meghatározására a humán gyakorlatban, mindemellett a módszer
állatorvosi alkalmazása is fejlődőben van. A módszer a humángyógyászatban a csontritkulás megállapításának alapja. A szerzők röviden összefoglalják a módszer tökéletesedését, valamint alkalmazásának lehetőségeit és technikáját kis (patkány, nyúl, macska, kutya) és nagy testű állatokon (sertés, juh, ló) egyaránt.