XV.. évfoly olyam 29. szám 2009. ősz/tél ára: 2,00 euró Magyar Egyesület Berlin e.v. www.ungar.ungarn-in-ber n-in-berlin.de Dr. Sólyom László köztársasági elnök október 23-ról: Minden magyar ünnepe 1. Nemzeti ünnepeinket minden magyar megünnepli az egész világon. Ezek a közös ünnepek összetartozásunkat, a nemzet egységét fejezik ki. Ezért törekedtem arra, hogy elnökségem alatt minden nemzeti ünnepünket rendre egy határon túli magyar nemzetrésszel közösen is megüljük. Az 1956. októberi forradalmat ünnepeltem már Erdélyben, Ausztriában és éppen az ötvenedik évfordulón a németországi magyarokkal, a frankfurti Paulskirchében. Schengen után megindult az egykori természetes gazdasági és tájegységek integrációja, sokszor vegyes lakossággal. A nyugati magyarság ezzel szemben nem őshonos, hanem különböző bevándorló-hullámok alkotják. Itt a Magyarországgal való szoros, akár napi kapcsolat szóba sem jön. A második és további generációkban az anyanyelv megtartása külön erőfeszítést igényel. Ha azonban megvan a szándék a nemzet közös létének folytatására, senki nem vész el a magyarság számára. 2. 1956 ünneplése ugyanakkor a nyugati magyarság számára nagyon is természetes, hiszen igen nagy részét az ötvenhatos menekültek és leszármazottaik teszik ki. Az 56-osok dokumentációs és véleményalakító szerepe a világban igen fontos volt. (Folytatás a 2. oldalon) E számunk tartalmából: Sólyom László és Helmut Kohl 2006-ban a frankfurti Paulskirchében Emögött egy tudatos nemzetkoncepció áll, amelyet igyekszem az Európai Unióban is elfogadtatni. Ez a kulturális értelemben vett nemzetfelfogás. A nem politikai, nem az állampolgárságra alapozott, hanem a kulturális értelemben vett magyar nemzet tagja mindenki, aki magyarnak vallja magát. A kulturális nemzet alapja a magyar nyelv, a közös történelem és kultúra, a magyar identitástudat. Ezt a nemzetet nem- csak a közös örökség tartja össze, hanem a közös akarat is arra, hogy együtt folytassuk és kamatoztassuk osztatlan örökségünket. Ez a nemzet valóságos létező. Ugyanakkor lényeges különbség van az anyaországban élő és az azon kívüli magyarság helyzete között, akiket odakint a más országba, nyelvbe és nemzetbe való integráció, a kettős kötődés, az asszimilációs nyomás terhel. Ezen belül is más a Kárpát-medence szomszédos országaiban még mindig zömmel tömbben élő, teljes társadalmat alkotó magyarság helyzete, és más a szórványt képező nyugati magyaroké. A szomszédos országok magyar társadalmai szétfejlődnek, saját megmaradási stratégiájuk van, saját politikai és kulturális utat járnak. Mégis szoros kapcsolatban, sok tekintetben együtt élnek az anyaországgal: mindenesetre közös kulturális és információs térben. A határrégiókban pedig főleg 20 éves az Alkotmánybíróság A magyarországi romák helyzetértékelése Vorschlag zur Errichtung einer Gedenksäule zum 20. Jahrestag der Grenzöffnung Egyesületi élet, receptek, rejtvény Hírek események Film színház zene
2009. ősz/tél 2. oldal Minden magyar ünnepe (Sólyom László köztársasági elnök cikkének folytatása az 1. oldalról) Ők őrizték és tartották fenn a forradalom szellemét messzi országokban. Fenntartották maguk között; de kiadványaik, kutatásaik, emlékezéseik ha titkon bejutottak az országba forrásul szolgáltak itthon, ahol kizárólag az ellenforradalom hivatalos sulykolása folyt. Továbbá segítettek a befogadó országokban, s így a világban is fenntartani a forradalom emlékezetét. Nem csoda, hogy az ötvenedik évfordulón a világ velünk ünnepelt. S nem baj, hogy magukat is ünnepelték: akkori lelkesedésüket, nagylelkűségüket és áldozatkészségüket, amellyel a menekültek mellé álltak. Azok a magyarok, akik ma nyugaton ünnepelnek, természetszerűen az itthoni rendszerváltás után is megtartották ezt a megőrző és hősi szerepet. De emlékeznünk kell az egykori kommunista országokban élő magyarokra is, akik kifejezték szolidaritásukat a magyarországi forradalommal. Nekik csak a megtorlás jutott. Romániában például 1460 elítélt, ebből 20 halálos ítélet és összesen több mint 14 ezer évnyi börtön. Tíz évet szabtak ki egy fekete szalag viseléséért. Retorziók voltak Csehszlovákiában, Ukrajnában is. És mégis, ezeken a helyeken is öröm és büszkeség hatja át a megemlékezéseket. Ők érzik, hogy 56 miatt jó magyarnak lenni. 3. A menekültek elmentek, s természetesen nem lehettek élő kapcsolatban az itthoni fejleményekkel. Akik Magyarországon az októberi napok égő lelkületét hordozva szívükben mentek börtönbe, amikor a hatvanas években kiszabadultak, idegen világot találtak, amelyben úgy érezték, nincs helyük. Messziről hazalátogató ötvenhatosok talán érezhettek így 20 30 év után. De ez nem áll Németországra (és még kevésbé Ausztriára). Németország sem földrajzilag, sem az információáramlást tekintve, sem a személyes kapcsolatok gyakoriságát nézve nem volt sem messze, sem elzárva Magyarországtól. Az egykori NDK magyarjai pedig még szorosabb kapcsolatban voltak Magyarországgal. Az ottaniaknek tehát más, és több közük van ötvenhat teljes történetéhez, ők közelről követték, vagy átélték annak utóéletét is. Máshogy ünnepelhetünk együtt, mást, megértést és aktivitást várhatunk a németországi magyarságtól abban is, hogyan alakul majd 1956 története és jelentése a közös nemzeti emlékezetben. Reméljük, hogy az ottani magyarok megértik a még mindig folyó küzdelmet 56-ért, és reflektálnak rá. 4. Magyarországon 56 az utóbbi években fontos vonatkoztatási pont volt, nemcsak az ötvenedik évforduló miatt. Az ötvenhatos forradalom alapélménye és legnagyobb ajándéka a nemzeti egység volt. Az egész nemzet akarta a függetlenség visszaszerzését, és az önkényuralom helyett a szabadságjogokat. Ezeket a rendszerváltás megvalósította de vajon a nemzet egysége valamely hasonlóan nagy érték akarásában illúzióvá vált-e? Ma a magyarság mint kulturális nemzet egysége, intézményekkel, jogokkal ellátása, a nemzet közös fenntartása az ehhez fogható, méltó feladat. Mindnyájunknak törődnünk kell azzal, hogy ne engedjük ötvenhat viszonylagossá tételét. Ne lehessen válogatni a múltból, kivenni a kinekkinek kedvező mozzanatokat, későbbi érdekeket visszavetíteni. Noha a forradalmat mindenki másként élte át, a sokféle szál, a fegyveres harc, a munkástanácsok, a forradalmi bizottságok, pártok alakulása együtt, elválaszthatatlanul alkotják 56-ot. Amikor Dobi István 1956-ban azt mondta Bibó Istvánnak, sokféle szemüvegen lehet nézni ezt a magyar ügyet, Bibó válasza ez volt: sokféle szemüvegen lehet nézni, de ha az ember leteszi a szemüveget, csak egyféleképpen. A forradalom lényege az volt, hogy tagadta az állampárti kommunizmust. Nagy Imre nagysága abban állt, hogy túllépett azokon a reformtörekvéseken, amelyek a szocialista rendszer keretén belül akartak jobbítani. Megértette, hogy ezt várja tőle a forradalmi magyar nép, s inkább meghalt, de nem lépett vissza. Ugyanez, az államszocializmussal való gyökeres szakítás, a folyamatosság tagadása volt az 1989/90-es rendszerváltás lényege, s ezért az 56-hoz való hűség, a forradalomra hivatkozás jogossága áll vagy bukik azon, engedjük-e összemosni a szabad Magyarországot az 1989 előttivel. Nem lehet ötvenhattal is, Kádárral is folyamatosságot vállalni. Hiszen ez felveti a kérdést: akkor most forradalom volt, vagy ellenforradalom. Ezért itthon folyamatosan meg kell küzdeni azért, újra és újra demonstrálni kell, hogy 1956 és annak értékei alkotják a szabad Magyarország alapját. Németországban is meg kell hogy értsék a magyarok, hogy miért olyan fontos mindez. Ha a rendszerváltás és ötvenhat lényege ugyanaz, akkor bármelyik viszonylagossá tétele a rendszerváltás és ötvenhat becsületét érinti. Valószínűleg Németországba is elhallatszanak azok a hangok, hogy nem is volt rendszerváltás. Pedig a nemzeti függetlenség és szabadságjogok kétségkívül megvalósultak. S az ezért való küzdelem volt 56 lényege, ezekért adták annyian az életüket. Ezek voltak azok az értékek, amelyek tekintetében a forradalom legszebb ajándéka, a megkérdőjelezhetetlen nemzeti egység fennállt. Akik pedig azt mondják, a rendszerváltás folyamatos volt a Kádár alatti gazdasági, majd a politikai reformmozgalmaktól kezdve, pontosan azt tagadják, ami ötvenhat és 1989/90 lényege volt: hogy túllépett a rendszer belülről való javításán, demonstrálta annak lehetetlenségét. A Kerekasztaltárgyalások hiteles jegyzőköny-
3. oldal 2009. ősz/tél vei és a korabeli pártdokumentumok egyaránt tanúsítják, hogy a reformkommunisták nem akartak elmenni a gyökeres rendszerváltásig, az új rendszert, a többpártrendszert is, a kommunista párt vezető szerepe mellett képzelték el. 5. A forradalomban ünnepelhetjük a felkelők hősiességét, a forradalom gyorsan létrejött szerveinek demokratizmusát, tagjainak bölcsességét és emberségét, a bosszúvágy hiányát, a soha nem látott szolidaritást, a vidék gyorsan építkező, csendes forradalmát. És gyászolhatjuk az áldozatokat, a harcban és az orv sortüzekben elesetteket, a kivégzetteket, a tönkretett életeket és családi sorsokat. Mégis, azt hiszem, a forradalom alapélménye a nemzeti egység mellett a felszabadultság boldogsága volt. Mindenki felszabadult, mert végre, együtt, hangosan és nyilvánosan kimondták az igazságot. Ennek legszebb megfogalmazását Ottlik Géza Buda című könyvében találtam meg, s örömmel másolom ide: Aki nem volt ott végig, semmiféle költői képzelőerővel, forradalomért lüktető szívvel, akár lángelmével sem tudhatja felfogni, mi volt ez. Én sem tudtam volna előre elképzelni, hogy milyen ez a boldogság, amivel az ember járt Budapest utcáin mert nem ismertem, egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen boldogság. [ ] A rongy, a talán túlságosan ronggyá vált élete senkinek sem drágább, mint a haza absztrakt becsülete. Lássa meg az arcokat, vegye észre rajtuk [ ] a megkönnyebbült nyugalmat! Mert ez a döntő: nem bátor elszántság, nem hősies vakmerőség, hanem ez van a szemükben: boldog megkönnyebbülés. Mennek együtt vagy külön, mély, boldog nyugalommal neki a tankoknak, a rájuk célzott ágyúknak, gépfegyvereknek. Semmi nem drágább nekik, mint a visszanyert emberi méltóságuk. Egy egykori MEFESZ alapító ugyanezt mondta nekem Szegeden, amikor ötven év után találkoztak egymással az akkori egyetemisták. Ötvenhat megünneplésének ezt a felszabadulást, annak elemi és tiszta örömét kell megörökítenie. Ez a magyar nemzet legdrágább öröksége 1956-ból. Vorschlag für eine Gedenksäule Auf eine Umfrage der Ungarischen Regierung hin machte der Vorstand unseres Vereins am 7. Juni 2009 den Vorschlag, aus Anlass des 20. Jubiläums der ungarischen Grenzöffnung und des Falls der Berliner Mauer an dem Ungarn einen entscheidenden Anteil hatte eine Gedenksäule zu errichten. Nach der positiven Reaktion der Ungarischen Regierung und Übernahme der Teilfinanzierung der Gedenksäule wandten wir uns an den Präsidenten des Abgeordnetenhauses von Berlin, Herrn Walter Momper. Beim Besuch unseres Vorsitzenden, Dr. László Hetey mit dem Botschafter der Republik Ungarn, Herrn Dr. Sándor Peisch und der Botschaftssekretärin für Presse und Kultur, Frau Erika Kozlik bei Herrn Momper am 16. September konnten konkrete Schritte seiner Unterstützung für unseren Vorschlag (s. u.) besprochen werden. Von maßgeblicher Stelle kam inzwischen eine sehr positive Reaktion. So schrieb uns der Direktor der Stiftung Berliner Mauer, Dr. Axel Klausmeier, in seinem Brief vom 2. November: Ich halte es für überaus wünschenswert, an prominenter Stelle auf das bewundernswerte ungarische Engagement für die Freiheit hinzuweisen. Er lädt zu einem Besuch der Gedenkstätte ein, um dort gemeinsam einen angemessenen Ort für die Aufstellung der Gedenksäule zu überlegen. Wir hoffen, dass die Gedenksäule in der gut besuchten Gedenkstätte Berliner Mauer nach Abschluss der notwendigen Absprachen bald aufgestellt wird, um so die angezeigten wichtigen Ereignisse des Jahres 1989 im Geschichtsbewusstsein der Besucher wach zu halten. Vorschlag der Ungarischen Vereinigung Berlin zur Errichtung einer Gedenksäule Unser Verein schlägt vor, an einer repräsentativen Stelle der Gedenkstätte Berliner Mauer (Bernauer Straße 111, 13355 Berlin) nach den notwendigen Absprachen eine Gedenksäule aufzustellen. An dieser Gedenksäule sollen oben eine Gedenktafel und darunter 3 bekannte Fotos mit entsprechenden Legenden platziert sein. Auf der Gedenktafel sollte folgendes Zitat aufgeführt werden: Es sei Ungarn gewesen, wo... der erste Stein aus der Mauer geschlagen wurde Bundeskanzler Helmut Kohl am 4. Oktober 1990, am Tag nach der Wiedervereinigung, in Berlin Für die mit Legenden versehenen Fotos schlagen wir Folgendes vor: Am 27. Juni 1989 durchschneiden die Außenminister von Österreich und Ungarn den Stacheldraht, den Eisernen Vorhang, an der gemeinsamen Grenze Am 19. August 1989 beim Paneuropäischen Picknick flüchten Hunderte DDR-Bürger ungehindert über die Grenze nach Österreich Am 10. September 1989 öffnet Ungarn seine Grenze: unzählige DDR-Bürger in Trabants, Wartburgs u.a. durchqueren die ungarischösterreichische Grenze Kedves Olvasóink! Szerkesztőségi üzeneteink ebben a lapszámban kivételesen az 5. oldalon találhatók.
2009. ősz/tél 4. oldal 40 Jahre ungarisch-europäische Evangelische Akademie Die diesjährige Jahrestagung der Evangelischen Akademie für Ungarn in Europa (EPMSz) fand vom 27. April bis 2. Mai im Stift St. Georgen am Längsee nahe Klagenfurt (Österreich) statt. Mit Hinblick auf das 40-jährige Jubiläum stand diese Akademische Woche unter dem allgemeinen Thema Das Vermächtnis der Gründer: Ein unabhängiges ungarisches Denkforum. Die Tagung wurde von ca. 170 Teilnehmern Ungarn aus zahlreichen europäischen Staaten besucht. Das Stift St. Georgen wurde vor mehr als 1000 Jahren von gläubigen Adeligen gegründet. Das großräumig gebaute, an Wehrkirch-Anlagen erinnernde Stift ist heute ein katholisch-bischöfliches Bildungshaus mit einem vornehmen Hotelbetrieb. An die früheren Zeiten als Benediktinerinnen-Kloster erinnern heute noch die letzten beiden Kreuzschwestern, die die großartige Gartenanlage mit Permakulturgarten, Kräuterspirale, Arzneigarten u. a. liebevoll pflegen. Die EPMSz wurde 1969 von ungarischen Emigranten gegründet, die nach der Niederschlagung der Revolution von 1956 ins westliche Ausland gingen; die Akademie ist ein in der Schweiz eingeschriebener Verein. Die Gründungsideen waren die Schaffung eines unabhängigen evangelischökumenischen Denkund Kulturforums für Ungarn beidseitig des Eisernen Vorhangs sowie die möglichst vielseitige Unterstützung der Landsleute im Mutterland und der als Minderheiten in den Nachbarstaaten lebenden Ungarn. 40 Jahre nach der Gründung der EPMSz wurde jetzt Rückschau gehalten über die Erfüllung des Gründungsvorhabens, außerdem diskutierten wir über die aktuellen und zukünftigen Aufgaben im inzwischen gänzlich veränderten, zusammenwachsenden Europa. Nach der so langen, 40-jährigen Zeit sind nur noch ganz wenige der Gründungsväter bei der Akademiearbeit aktiv dabei: so unser Berliner Vereinsmitglied Prof. Bálint Balla und Dr. Pál Szöllősy (Zürich). An der Tagung wurde in interessanten Vorträgen und Rundtischgesprächen die vielfältige EPMSz- Tätigkeit von namhaften Intellektuellen, wie von den Schriftstellern und Essayisten László Cs. Szabó und Zoltán Szabó sowie vom ersten Vereinspräsidenten, Dr. János Tóth bewertet, die vom westlichen Europa aus auf die Zusammengehörigkeit der ungarischen Kulturnation, auf ihre Identitätsbewahrung und Erhalt ihres traditionell-christlichen Wertesystems hinwirkten. Die Themen der jährlich veranstalteten Akademischen Wochen sowie die in jener Zeit zahlreich erschienenen Bücher namhafter Autoren die zum Teil auf abenteuerlichen Wegen durch den Eisernen Vorhang kamen zeugen von dieser erfolgreichen Aktivität. Nach der Wende 1989 konnten die Jahrestagungen auch in Ungarn und in seinen Nachbarstaaten veranstaltet werden. Zu den bisherigen thematischen Schwerpunkten kamen u. a. die kritische Analyse des demokratischen Wandels, die mögliche Einbeziehung jüngerer Generationen in die Akademiearbeit und die Problematik der ungarischen Minderheiten im veränderten Mitteleuropa hinzu. So berichtete auf dieser Tagung der profilierte Rechtswissenschaftler Prof. Gábor Kardos (Budapest) auch über die Bemühungen der Europäischen Union um verbindliche Rechtsschutz-Regelungen für ethnische Minderheiten (deren Aktualität die jetzige Verabschiedung des neuen Sprachgesetzes der Slowakei klar offenbart, das auch die dortige ungarische Minderheit stark diskriminiert!). Zum Schluss sollte das niveauvolle Kulturprogramm erwähnt werden: Literatur- und Konzertabende, ein schöner gemeinsamer Ausflug zur Burg Hochosterwitz und zum Dom von Gurk, ferner die täglichen ökumenisch angesetzten Andachten und natürlich auch die interessanten Gespräche am Rande der Tagung meist mit Landsleuten aus unterschiedlichen europäischen Staaten, die auch das einwöchige Zusammensein zum bleibenden Erlebnis machten (s. Fotos). Dr. László Hetey Legenden: Bild oben: Ein Teil der Tagungsteilnehmer: Ungarn aus 10 verschiedenen europäischen Staaten mit dabei 3 Berliner Bild unten: Abendliches Konzert mit der Muzsikás - Band und der Csángó-Sängerin Mária Petrás
5. oldal 2009. ősz/tél ZÁRÓNYILATKOZAT Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége Bund Ungarischer Landesverbände in Westeuropa A Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) 2009. szeptember 5-én Prágában tartotta 9. rendes évi közgyűlését. Köszönet illeti a Csehés Morvaországi Magyarok Szövetségét előkészítő munkájáért és vendégszeretetéért. A közgyűlés Pátkai Róbert ny. evangélikus püspök (London) áhítatának felolvasásával kezdődött. Dr. Deák Ernő elnöki beszámolójában kiemelte a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) megbízásából alakult Szórvány Munkacsoport létrehozását és a NYEOMSZSZ szervezeti bekapcsolódását, amelynek dr. Klement Kornél elnökhelyettesként történt megválasztása is nyomatékot ad. A közgyűlés megelégedéssel állapította meg a NYEOMSZSZ működésének és szervezettségének további erősödését, többek között az Őrszavak internetes újság és az Európai Integrációs és Kisebbségi Ügyek Szakbizottságának létrehozásával, kisebbségügyi tanulmányutak megszervezésével, a Svájci Magyar Ház Alapítvány tagfelvételével. Korábbi hasonló jellegű akcióknak megfelelően elismeréssel nyugtázták az Európai Parlamentnél a szlovák nyelvtörvény elleni tiltakozást. Kontinentális szövetségként a NYEOMSZSZ legfontosabb feladatának tekinti a magyar szórványok anyanyelvi oktatásának és közösségmegtartó intézményrendszerének további fejlesztését és erősítését. Ennek súlyát az újonnan nyugatra érkező magyar fiatalok és családok integrációja is növeli. A NYEOMSZSZ anyagi erejének és szervezettségének függvényében kezdeményező és közvetítő szerepet vállal az anyanyelvi oktatás szervezésében, ugyancsak a magyar kisebbségek önrendelkezési törekvéseinek mint jogos igénynek szorgalmazásában. A NYEOMSZSZ nem pártpolitikai irányultságú csúcsszervezetként nyomon követi a Kárpát-medencében, különösen az anyaországban végbemenő politikai, Kedves Olvasóink! Az utóbbi időben egyre gyakrabban azért panaszkodunk, mert nincs elég hely lapunkban a szerkesztői üzenetekre. Tesszük ezt most is, mégpedig szívesen. Ugyanis rangosnál rangosabb írásokat kínál a Híradó 29. száma. Külön köszönet dr. Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének, amiért Egyesületünk vezetőségének felkérésére megtiszteli a Berlini Híradó olvasóit az itt Németországban élő magyaroknak szóló soraival. Ugyancsak köszönetet mondunk Sereg András alkotmánybírósági sajtófőnöknek és Teleki László romaügyi miniszterelnöki megbízottnak, és persze a többi szerzőnknek is! Azért egy másik gondolatra még futja helyünkből. Aki figyeli lapunk számozását, könnyen rájön, hogy tavasszal a 30. szám következik. És aki hosszabb ideje vonzódik Egyesületünkhöz, gazdasági és kulturális változásokat. Kötelességének tartja, hogy szavát hallassa a magyar magyar kapcsolatokat befolyásoló és meghatározó döntéshozatalban. A NYEOMSZSZ összmagyarságban gondolkozva lényegesnek tartja, hogy a határon túli és nyugati magyarságot a magyar nemzet szerves, elválaszthatatlan részeként kezelje a mindenkori magyar kormány. Kéri: a határon túli magyarság intézményrendszerének segítését, kiépítését és fenntartását, az érdekképviseleteinek támogatását, támogatások terén a pályázatok egységesítését és egyszerűsítését, a határon túli, nevezetesen a nyugati magyarság kettős állampolgárságának rendezését, a magyar társadalmi rendszerben a passzív és aktív választójog biztosítását. A közgyűlés az 1989-es határnyitás 20. évfordulójának jegyében tisztelettel adózott báró Boeselager Csilla, szül. Fényes Csilla emlékének. A jövő évi terveknek megfelelően a NYEOMSZSZ folytatja a győri Apáczai Csere János Egyetemmel való gyümölcsöző együttműködést. A HU-RA internetes rádió további fejlesztését és kiépítését szükségesnek tartja. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a 2008. évi elnökségi beszámolót és pénztári jelentést, a vezetőségnek megszavazta a felmentést. A közgyűlés emlékeztette az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét a 2010-ben esedékes Kufstein-Tanácskozás közös megrendezésére. Prága, Csehország, 2009. szeptember 5. A Szövetség Stockholmban bejegyzett és közhasznú / Der Bund ist in Stockholm eingetragen und gemeinnützig talán azt is tudja, hogy a Berlini Magyar Egyesület jövőre 20 éves lesz. Úgy gondoljuk, a két kerek szám elég indok arra, hogy olvasóink, egyesületi tagjaink közül jó páran szerzővé lépjenek elő, és meglepjenek A szerkesztőség írja valamilyen frappáns szülinapi írással. Ketel Ilona tagtársunk (tel.: 47 20 665, e-mail: ciliken@web.de) vezetésével egy vagy két album is készül az egyesület életéről az áprilisi közgyűlésig. Akinek kifejező fényképe van, sőt netalántán be is tud szállni az albumkészítésbe, annak már most megköszönjük közreműködését!
2009. ősz/tél 6. oldal A magyarországi romák helyzetértékelése Teleki László romaügyi minszterelnöki megbízott 2009. október 8-án Berlinben, a Collegium Hungaricumban tartott előadása nyomán Magyarországon az elmúlt időszakban sorozattá váltak a romák elleni atrocitások, amelyek hat halálos áldozatot követeltek. Az áldozatok között van egy ötéves kisfiú, illetve súlyosan megsérült egy 13 éves lány. A bűncselekményekre reagálva a társadalmi és politikai elit offenzívába kezdett a szélsőségek terjedésének megakadályozására. Az államfő és a kormányfő az egész magyarság ügyének nevezte a támadások elleni fellépést, szorgalmazva az elkövetők minél hamarabbi elfogását és hangoztatva, hogy a felelősöket szigorúan meg kell büntetni. A társadalom tűréshatárát is érzékenyen érintették a sorozatos atrocitások. Ennek következményeként Magyarországon az utóbbi néhány hónapban társadalmi attitűdváltás történt. A Magyar Köztársaság alkotmánya összesen 13 kisebbséget tekint őshonosnak az országban. Közülük a romák alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert etnikumát. A magyarországi etnikumok közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket. Az országban hivatalosan az az ember roma, aki magát annak vallja, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani. A magyarországi romák lélekszámát 6-700 ezer főre becsülik (az összlakosság 5-7%-a), azonban egyes becslések szerint ez a szám eléri az egymilliót is. Előfordul azonban, hogy a kérdezett nem vállalja etnikai hovatartozását. Ennek oka a félelem a társadalmi megbélyegzéstől, az asszimilációs törekvésektől, illetve a kettős identitás miatt előfordulhat, hogy a kérdezett a többségi csoporthoz érzi közelebb magát. A magyarországi roma közösség heterogén csoport, közülük a romungrók, oláhok, beás cigányok különböző identitással rendelkeznek. A roma lakosság 60-65%-a romungró, akik csak magyar nyelven beszélnek, ők az úgynevezett magyar, illetve zenész cigányok. Az oláh cigányok aránya 20-25% közé tehető, a magyar nyelv mellett az eredeti indiai nyelv dialektusát beszélik. Többnyire kereskedéssel foglalkoznak. A beás cigányok 8-10%-át adják az említett kisebbségnek, a magyar nyelv mellett a román nyelv egy archaikus változatát beszélik. Kézműves mesterségekkel és ipariépítőipari munkákkal foglalkoznak. A romák helyzete azonban a politikai helyzettel párhuzamosan állandóan változott és változik. A rendszerváltás előtti erőltetett iparosítás teljes foglalkoztatottságot eredményezett. A létrejövő új munkahelyek főleg szakképzetlen munkaerőt igényeltek, így romák tömegei jutottak munkához (az oktatás nem számított fő prioritásnak ekkor), majd a rendszerváltást követő munkanélküliségi hullám legelőször a romákat érintette tömegesen. A foglalkoztatottság alacsony mértékének az okai az alacsony iskolai végzettségben, illetve szakképzettség hiányában keresendők. További problémát jelentenek a területi egyenlőtlenségek; a roma népesség lakóhelyét tekintve az ország válságrégióiba koncentrálódik, álláslehetőségeket leginkább nélkülöző kistelepüléseken. Továbbá jelentős visszatartó ereje van a munkahelyi diszkriminációnak. A felsorolt problémák megoldása végett 2003 júniusában Budapesten megrendezésre került a Romák a bővülő Európában a jövő kihívásai elnevezésű konferencia. A házigazda Magyarország Kormánya volt, a résztvevők pedig a kilenc középés délkelet-európai ország, illetve nemzetközi szervezetek együttműködésében, roma szakemberek bevonásával folyt az értekezés. Ekkor vetődött fel a Roma Integráció Évtizede Program (2005-2015, továbbiakban: RIÉP) ötlete is. Ennek hatására az Évtized Nyilatkozatot már 2004. november 16-án el is fogadták Budapesten a programban részt vevő országok. A nemzetközi meghirdetésre 2005. február 2-án Szófiában került sor. A RIÉP-et azzal a céllal fogalmazták meg, hogy elősegítsék a roma lakosság társadalmi, gazdasági integrációját, a romák és nem romák életkörülményei közti szakadékot csökkentsék, és a társadalomnak a romákról kialakított képét megváltoztassák. A problémát komplexen kezelő, több helyen, egyidejűleg beavatkozó programot fogalmaztak meg, melynek négy fő prioritási területe az oktatás, a lakhatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, illetve az anti-diszkriminációs politika. Az Évtized Nyilatkozat magában foglalt további kritériumokat is, melyben külön kiemelték, hogy a roma kultúra elismertetése fontos értékként kell hogy megfogalmazódjon, szükséges roma kulturális intézmények fejlesztése, hiteles képet kell kialakítani a romákról a médiában, és támogatni kell a roma fiatalok bevonását a tömeg- és az élsportba. A RIÉP mellett megfogalmazódott az Európai Roma Stratégia is, melynek öt prioritási területe az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy, és a képviselet. E lépésekkel párhuzamosan létrejött a Közép- Európai Roma Stratégia, melyet 2009. június 3-án és 4-én Krakkóban, a Visegrádi négyek találkozóján, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, az elnökségi programban foglalt elképzelések és célok mentén fogadtak el. A stratégia célja, hogy különösen a Roma Integráció Évtizede Program tapasztalataira építkezve, lehetséges válaszokat fogalmazzon meg a romák társadalmi integrációja szempontjából napjaink két legfontosabb kérdésére. A komoly és határozott politikai erőfeszítések ellenére mégis megtörténtek a fentiekben is említett bűncselekmények. 2009. augusztus 21- én elfogták a gyanúsítottakat.
7. oldal 2009. ősz/tél Több bizonyíték is arra utal a nyomozás mostani szakaszában, hogy a valódi elkövetőket tartóztatta le a hatóság. A nyomozás alapján az Országos Rendőr-főkapitányság álláspontja szerint több mint valószínű, hogy rasszista indíttatású gyilkosságok történtek. E súlyos bűncselekményeknek a hatására 2009. szeptember 19-én Bajnai Gordon, a Magyar Köztársaság kormányfője bejelentette a Roma Csomagot, amely romák integrációját elősegítő komplex intézkedéscsomag, összhangban az eddigi eredményekkel és romaprogramokkal, mely csomagot szerinte a rendszerváltás éjszakáján kellett volna felvetni, azonban talán még most sem késő, mert a program olyan elemeket tartalmaz, amelyekkel rövid, illetve hosszú távon is látható eredményeket lehet elérni. A bejelentett Roma Csomag négy fő elemből tevődik össze. A Rend és Biztonság programja tíz pontból álló közbiztonsági program, mely településőrség felállítását szorgalmazza. A romák lakhatását elősegítő komplex telep-program 2013-ig mintegy száz cigánytelep felszámolására és az ott lakók komplex, társadalmi integrációjára (oktatási, szociális, egészségügyi, foglalkoztatási) adna lehetőséget 8,4 milliárd forint költségvetéssel, mely részben Európai Uniós, részben hazai forrásból kerülne finanszírozásra. Mentorhálózatot hoznak létre a telepeken élők segítésére. Januártól csaknem 200 diplomás roma fiatalt vesznek föl a közigazgatás különböző területeire, mellyel nem titkoltan egy roma köztisztviselői kar kialakítása a cél. A most is futó oktatási programok mellett megújítják a tanodaprogramot, hogy segítsék azokat a gyerekeket, akiknek a normál iskolai oktatáson kívül szükségük van támogatásra a hazulról hozott lemaradások megszüntetése érdekében. A magyar kormányfő arra is felhívta a figyelmet, hogy ezen programok nemcsak a roma lakosság, hanem az egész magyar társadalom megújulásának alapköveit fektetik le, és felkészítik az állampolgárokat arra, hogy idővel Magyarország is megválassza a maga Obamáját. Merkel és Magyarország Zsúfolt választási kampányprogramja ellenére szakított időt a nyáron Angela Merkel arra, hogy ellátogasson Nyugat-Magyarországra. A közelmúltban 55. születésnapját ünnepelt berlini kormányfő, a CDU elnökasszonya 2009. augusztus 19-én volt Sopron vendége. A német kancellárnőt abból az alkalomból hívták meg a hős városba, hogy két évtizeddel ezelőtt volt a legendás páneurópai piknik, midőn keletnémetek százai szökhettek át Ausztriába (majd az NSZK-ba) a néhány órára megnyitott magyar osztrák határon. Az 1989. szeptemberi események előjátéka lett a merész piknik: kora ősszel már endékások tízezrei szavaztak lábukkal a szabadság mellett, a rogyadozó NDK diktatúrája ellen. A húsz évvel ezelőtti nagy menekülthullám pár héttel a Német Demokratikus Köztársaság alapításának 40. évfordulója előtt borzolta fel a kedélyeket világszerte. Ma már tudjuk, hogy a kelet-berlini ünnepi parádé tribünjén Erich Honecker búcsúcsókot kapott Mihail Gorbacsovtól. Az NDK már nem érhette meg 41. születésnapját. 1989. november 9-én megrepedt a német fővárost, sőt egész Európát kettészelő fal, és megnyílt az út az 1990. októberi újraegyesítés előtt. Angela Merkel politikai pályafutása 1989/1990 történelmi hónapjaiban 1989 2009 A határnyitás 20 éve Angela Merkel (Lacza Fruzsina 16 éves budapesti diáklány rajza) startolt: a 2005-ben, majd most 2009. szeptember 27-én is választási győzelmet arató kancellárnő személyében hazánk régi barátja kapott újabb négy esztendőre bizalmat a legnépesebb Európai Uniós tagállam élén. Gratulálunk! Mogyorósi Géza Merkel kancellár asszony 2009. augusztus 19-én Sopronban