ADÓVILÁG 47 Transzferárazás egy kérdôíves felmérés tapasztalatai Az adóhatóság 2005. évben kiemelten vizsgálta a transzferárhoz kapcsolódó egyes adókötelezettségeket, különös tekintettel a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggô nyilvántartási kötelezettségre. Az utóbbi idôben egyre nagyobb figyelmet kap szakmai körökben és a sajtóban a transzferárazás kérdése. Idônként a felfedezôk rácsodálkozását is tapasztaljuk e téren, annak ellenére, hogy az adóhatóság évek óta kiemelten vizsgálja a kapcsolt vállalkozásokat, a szokásos piaci ár alkalmazását, az évenként kiadásra kerülô Ellenôrzési irányelvben foglaltak szerint, és ellenôrzési tapasztalatait melyek nem egyszer viszonylag nagy összegû számszaki megállapítást is tartalmaznak - éves jelentésben foglalja össze. Mi az oka a mostani fokozott érdeklôdésnek, mennyiben más a téma jelenlegi megközelítése, mint a korábbiak voltak, mi indokolta, hogy az adóhatóság eddigi gyakorlatától eltérôen a kiválasztott adózók széles körénél kérdôíves felmérésen alapuló vizsgálatokat végezzen? Mielôtt ezekre a kérdésekre válaszolnánk, tekintsük át röviden a transzferárazás lényegét. A transzferárazás az egyik legfontosabb nemzetközi adózási kérdés. Lényege, hogy a kapcsolt (egymástól nem független) vállalkozások A szokásos piaci ár elvét az OECD Modellegyezmény 9. cikkének (1) bekezdése a következôképpen fogalmazza meg: Amennyiben két kapcsolt vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételeket teremt, vagy köt ki, amelyek különböznek a független vállalkozások között alkalmazott feltételektôl, úgy a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, azonban e feltételek miatt nem realizált, az érintett vállalkozás nyereségéhez hozzászámítható és ennek megfelelôen megadóztatható. Magyarországon a kapcsolt vállalkozások fogalmát, a szokásos piaci ár elvét, a kapcsolt vállalkozások adózás elôtti eredményének ez irányú módosítását a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény tartalmazza. Eddigi vizsgálataink fôleg az országon belül mûködô kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteire irányultak, ugyanakkor voltak a külföldi anyavállalat és magyarországi leányvállalat közötti ügyletek helytelen elszámolására vonatkozó feltárások is. A jövôben egyre inkább elôtérbe kerül a nemzetközi ügyletek vizsgálatának szükségessége. Ezt a hangsúly-eltolódást indokolják a határon átnyúló ügyletek nagyságrendjén, az adóalap védelmének szempontjain túl - az adózás rendjérôl szóló törvény 2007. január 1-jéegymás közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolataira nem feltétlenül hatnak ugyanúgy a külsô piaci viszonyok, mint független vállalkozások esetén. Amennyiben a transzferár-képzés (az egymás közötti elszámolásokban érvényesített elszámolóár-képzés) nem tükrözi a piaci viszonyokat és a szokásos piaci ár elvét, torzulhat a kapcsolt vállalkozások adókötelezettsége, valamint az adójogi illetôség szerinti ország adóbevétele. Könnyû belátni, hogy amennyiben a különbözô országokban mûködô kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteikben a szokásos piaci ártól alacsonyabb, vagy magasabb árat érvényesítenek, ezzel átcsoportosítják a nyereséget az adóalapot az egyes országok között. A transzferár-képzés kérdése eredetileg egy országon belül mûködô kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyletei kapcsán merült fel. Késôbb, a multinacionális vállalkozások világkereskedelemben betöltött szerepének növekedésével egyre inkább elôtérbe került az a követelmény, hogy adóztatásukkal nemzetközi összefüggésben kell foglalkozni. Ezért az OECD-tagországok megállapodtak abban, hogy a kapcsolt vállalkozások nyeresége adózási célokból - az esetleges torzítások megszüntetése érdekében - szükség szerint módosítható, ezáltal biztosítva a szokásos piaci ár elvének érvényesülését.
48 ADÓVILÁG tôl hatályos elôírásai, melyek bevezetik az OECD irányelvben elôzetes árképzési megállapodás (Advanced Pricing Adjustment, röviden APA) címen ismert intézmény alkalmazását. E törvényi szabályozás lényege, hogy a Pénzügyminisztérium - adózói kérelemre - határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok egymás között megkötendô, jövôbeni ügyleteiben érvényesíthetô, a szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, valamint amennyiben ez meghatározható a szokásos piaci árat, ártartományt. Az adóhatóság elôzetesen vizsgálhatja a benyújtott iratokban szereplô adatok, körülmények valódiságát. A hazai jogi szabályozásban jelentôs a fenti intézmény bevezetését is elôkészítô - lépés volt a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggô nyilvántartási kötelezettségrôl szóló 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet megjelenése, amely részletes követelményeket fogalmaz meg a kapcsolt vállalkozástól elvárt nyilvántartás vezetésével összefüggésben. Mindezen szempontok indokolták, hogy az adóhatóság 2005. évben újszerû módon közelítse a transzferárazás kérdéskörét. A 2005. november 18 - december 19. közötti idôszakban országosan összesen 446 társaság vizsgálatára került sor. Az ellenôrzés célja az volt, hogy átfogó képet kapjunk a transzferárazás magyarországi helyzetérôl, egyúttal ráirányítva az adózók figyelmét a téma kiemelt fontosságára, elôsegítve - kikényszerítve jogkövetô magatartásukat, felkészülésüket a jövôbeni adóellenôrzésekre. A vizsgálatok lefolytatása interjú jelleggel történt, a központilag elôre elkészített kérdôívek helyszíni kitöltésével, a társasági adóbevallással még le nem zárt 2005. évre vonatkozóan. Hangsúlyozni szükséges, hogy az adóhatóság ezen ellenôrzések keretében nem vizsgálta az árképzési módszerek választásának, alkalmazásának helyességét, a konkrét transzferárak megfelelôségét, csupán a nyilvántartással szemben támasztott - jogszabályban elôírt - követelmények teljesülésérôl, a felmerülô problémákról, a kialakult vagy kialakuló tendenciákról kívánt tájékozódni. Kiválasztottuk azokat az adózókat, amelyek az adóhatósághoz bejelentett adatok alapján kapcsolt vállalkozással rendelkeznek, a kiválasztás alapját képezte továbbá a 2004. évrôl benyújtott társasági adóbevallás kapcsolt vállalkozásokat érintô sorainak adattartalma. Ezeken túlmenôen több olyan adózót is ellenôrzés alá vontunk, akik nem szerepeltek ugyan az elôzôek szerint kialakított listában, azonban a korábbi átfogó adóellenôrzések tapasztalatai alapján információval rendelkeztünk arról, hogy a társaságnak van kapcsolt vállalkozása. További kiválasztási alapot jelentett a Céghírek adatbázisa, abból is azon adózók, melyekben más adózó többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik. Nem kerültek a kiválasztott körbe a kisvállalkozások, tekintettel arra, hogy rájuk nem terjed ki a nyilvántartási kötelezettséget elôíró 18/2003. (VII. 16.) számú PM rendelet hatálya. A szûrés során találkoztunk olyan adózókkal, amelyek a jogszabályok alapján kisvállalkozásnak minôsülnek, így nem kötelezettek nyilvántartás vezetésére, annak ellenére, hogy teljes Európára kiterjedô multinacionális vállalatcsoport tagjaként tevékenykednek Magyarországon, és kapcsolt vállalkozásaikkal jelentôs forgalmat bonyolítanak. A vizsgálat fogadtatása az adózók részérôl igen eltérô volt: találkoztunk olyan céggel, amely igen nehezen akart bármilyen információt átadni, mondván, hogy erre csak 2006. május 31. után lenne köteles. Más adózók szívesen vették, hogy az ellenôrzés felhívta a figyelmüket olyan kötelezettségekre, melyekrôl akár figyelmetlenségbôl nem volt tudomásuk, illetve lehetôség nyílt probléma-felvetésre, konzultációra. Az adóhatóság szempontjából a vizsgálatok során szerzett információk azért is értékesek, mert adóellenôrzéseket alapozhatnak meg, illetve kijelölésre került az az adózói kör, amelynél érdemi transzferár vizsgálat végezhetô. Az ellenôrzés lefolytatása A nyilvántartás vezetésénél - és ellenôrzésénél - egy összetett jogszabályi háttér elôírásait kellett figyelembe venni: A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. 4. 23. pontja elôírásait, melyek
ADÓVILÁG 49 meghatározzák, hogy mi minôsül kapcsolt vállalkozásnak, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. 290. -át, mely azt szabályozza, hogy mi minôsül többségi irányítást biztosító befolyásnak, a 18/2003. (VII. 16.) PM. rendelet elôírásait a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggô nyilvántartási kötelezettségrôl, az 1996. évi LXXXI. tv. 18. (5) bekezdésében foglaltakat, melyek azt határozzák meg, hogy mely idôpontig kell a szokásos piaci árra vonatkozó nyilvántartást elkészíteni, a 2004. évi XXXIV. tv. 3. elôírásait a kis- és középvállalkozások meghatározásáról. Idetartozóan említjük - bár nem közvetlenül a nyilvántartási kötelezettséget érinti - a kapcsolt vállalkozásokkal összefüggô (az elsô szerzôdés-kötést követô 15 napon belül esedékes), adóhatóság felé teljesítendô változásbejelentési kötelezettséget is, melyet az adózás rendjérôl szóló 2003. évi XCII. törvény 23. (4) bekezdés b) pontja szabályoz. Az eljáró revizorok a nyilvántartásra vonatkozó észrevételeiket jegyzôkönyvben rögzítették és átadták az adózóknak. Szankcionálásra mulasztási bírság kiszabására csak abban az esetben volt lehetôség, ha az adózó változásbejelentési kötelezettségének az Art.-ban elôírt határidôre nem tett eleget, tekintettel arra, hogy nem lezárt adóévet vizsgált az adóhatóság. Ellenôrzési tapasztalatok Az ellenôrzés során kapott információk értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a kérdôíves módszer alkalmazása, és a nem lezárt adóév vizsgálata olyan körülmények, melyek egyrészt korlátozhatják az adózói válaszok megalapozottságát, másrészt viszont és ez feltétlenül a pozitívumuk tágabb teret adtak a konzultatív megközelítésnek, a szakmai véleménycserének. Az adózók által adott válaszok jelzik az ügyletenként (ügylet típusonként) eltérô eljárások alkalmazását. A transzferárazás helyzetérôl az ellenôrzések eredményeként - az alábbi képet kaptuk: 431 kapcsolt vállalkozás közül 412 adózó válasza azt mutatta, hogy a kapcsolt vállalkozási viszony minôsítésénél figyelembe vették mind a közvetlen, mind pedig a közvetett irányítást biztosító befolyást. 139 esetben jelezték, hogy nem a tulajdoni arányt, hanem - az attól eltérô - szavazati jogot vették alapul, összhangban a vonatkozó jogszabályi elôírásokkal. (Az esetek többségében az egyezôség fennállt, így a tulajdonviszonyok egyben meghatározták az irányítást biztosító befolyást.) Problémát jelenthet mind az adózó mind pedig az ellenôrzés számára -, a harmadik személy részvételével fennálló közvetett kapcsolt viszony feltárása. A vállalatcsoporton belüli részvénymozgások, valamint annak követése, hogy milyen új belföldi illetve külföldi társaságok kerülnek az anyavállalat irányítása alá, a cégnyilvántartásból nem mindig lehetséges. Nem egyszer adózói közremûködés szükséges - zárt illetve nyílt jegyzésû részvénytársaságok esetén - a tulajdoni arányok meghatározásához. Ugyanakkor az anyavállalat többszöri közvetett tulajdonlási arányok összevonásából következô kapcsolt vállalkozási viszonyát, ha van ilyen, az adózó (leányvállalat) nem képes önállóan feltárni. A folyamatos, minden adónemre (így a társasági adóra is) kiterjedô vizsgálatoknak köszönhetôen a közvetlen kapcsolt vállalkozások bejelentése mellett az adózók egyre nagyobb része felülvizsgálja és bejelenti a közvetett kapcsolt vállalkozásait is. Ugyanakkor elôfordul, hogy a vizsgált társaságok nem tudják rendelkezésre bocsátani a vállalatcsoporti hierarchia térképet, amely a tulajdonosi szerkezetet (sokszor bonyolult tulajdonosi hálózatok összességét) mutatja. A külföldi tulajdonú társaságok esetén ezt az információt, a konszolidált adatokkal együtt az anyavállalat tudná megadni a leányvállalatai részére, az információ biztosítása azonban sok esetben nem, vagy nem teljes körûen történik meg. Elôfordul, hogy a tulajdonos nem szívesen szolgáltat információt a közvetett kapcsolt vállalkozási jogviszonyok feltérképezéséhez, különösen akkor, ha a kérdés eldöntése szempontjából magánszemélyek, illetve közeli hozzátartozók összeadandó szavazati jogát is figyelembe kell venni. Más oldalról viszont az
50 ADÓVILÁG adózóknak is kellemetlen (mint elmondták) a tulajdonos egyéb - szinte személyes adatként megjelenô - üzleti viszonyai után érdeklôdni. A most lefolytatott ellenôrzések során nem egyszer a revízió tárta fel a kapcsolt vállalkozási viszony fennállását. 407 adózónak volt szerzôdése a kapcsolt vállalkozásával, és ennyi szerzôdésre történt teljesítés a vizsgált idôszakban. 305 vállalkozás teljesítette változásbejelentési kötelezettségét az adóhatóság felé kapcsolt vállalkozása és a vele kötött szerzôdés létrejöttérôl. A bejelentési kötelezettségüket nem teljesítô adózók magas (25 %-os) aránya azt mutatja, hogy az adózók egy része nem fordít kellô figyelmet az e téren fennálló kötelezettségeire. Ugyanakkor alátámasztja a vizsgálat azon célkitûzésének helyességét, hogy az adóhatóság jelenlétével jogkövetô magatartásra kényszerítse az adózókat. Meglepô, hogy még a legnagyobb adózók körében is elôfordult a változásbejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztása. A bejelentés elmulasztásának egyik oka lehet, hogy a társaságok csak részben, vagy egyáltalán nem vizsgálják felül szerzôdéses kapcsolataikat, volt rá eset, hogy az adózó annak ellenére elmulasztotta teljesíteni bejelentési kötelezettségét az adóhatóság felé, hogy a jogszabályban elôírt transzferár dokumentációt elkészítette, illetve annak elkészítése folyamatban volt. Elôfordult, hogy az adózó arra való tekintettel nem jelentett be kapcsolt vállalkozást, mert az anyacég 100 %-os tulajdonában van. Nem ritka, hogy az anyavállalat és a leány között nincs írásbeli szerzôdés, de gazdasági ügyletek történnek kettôjük viszonylatában. Olyan adózó is van, akinek azért nincs információja kapcsolt vállalkozásairól, mert az anyavállalat nem hozza tudomására. Nem egy esetben éppen a most lefolytatott ellenôrzés indította el az adózónál a kapcsolt vállalkozások rendszerének feltérképezését. Mint az a vizsgálatok során kiderült, nem minden adózó számára egyértelmû, hogy mely kapcsolt vállalkozásokat kell bejelenteni az adóhivatalhoz, mert más a kapcsolt vállalkozás fogalma a számviteli törvény és más a társasági adóról szóló törvény szerint. A vizsgálat során lehetôség nyílt ennek tisztázására. A felmérések alapján a vizsgált körben 401 adózónak volt a szokásos piaci árral összefüggô nyilvántartási kötelezettsége 2005. évre vonatkozóan, mely nyilvántartás elkészítésének határideje 2006. május 31. A vizsgálatok során összesen 297 adózó nyilatkozott úgy, hogy elkészítette a dokumentációkat, illetve mutatta be azokat a revíziónak. Az adózók több mint egynegyede november-december hónapban még nem rendelkezett nyilvántartással. A legnagyobb adózók körében a vizsgált cégek egy-két kivételtôl eltekintve már rendelkeztek transzferár-nyilvántartással 2005. évre. Volt azonban olyan tapasztalat is, hogy a cég az egyébként rendelkezésére álló dokumentációt nem akarta megmutatni, mondván, hogy azt csak a jövô év májusára kell rendelkezésre bocsátania. Ebben az adózói körben, olyan esetekben, amikor rendelkezésre állt a szükséges dokumentáció, jellemzôen az volt megállapítható, hogy a nyilvántartás megfelel a vonatkozó PM rendeletben elôírt feltételeknek. Amennyiben mégis elôfordult hiányosság, úgy a revízió erre felhívta az adózó figyelmét. Akadt olyan társaság is, ahol elmondásuk szerint a nyilvántartást azért nem vezetik, mert mint középvállalkozások, erre nem kötelezhetôk. Félreértették a jogszabályi elôírásokat, és nem voltak tisztában azzal, hogy csak akkor mentesülnek a nyilvántartás vezetési kötelezettség alól, ha a versenyhátrány megszüntetése érdekében kötnek tartós szerzôdést kapcsolt vállalkozásukkal. Nem egy helyen érzékeltették az adózók, hogy milyen komoly adminisztrációs munkát igényel a nyilvántartási kötelezettség teljesítése. Vannak olyan cégek és tevékenységek, ahol nagyobb munkák esetében több száz oldalnyi doku-mentációból kell a PM rendeletnek megfelelô fôbb adatokat tartalmazó nyilvántartást elkészíteni. Az adózók több, mint 80 %-a rendelkezik szerzôdésenként elkészített nyilvántartással, 28 % azt jelezte, hogy összevont nyilvántartást (is) készített. Vannak adózók, ahol a szerzôdésenként elkészített nyilvántartások mellett, ezzel pár-
ADÓVILÁG 51 huzamosan egyes szerzôdésekrôl összevont nyilvántartást vezetnek. Az összevont nyilvántartást vezetôk közel 30 %-a még nem indokolta választását. Az indoklást a vonatkozó PM rendelet írja elô. Egyszerûsített nyilvántartást az adózók 36 %-a készített. Egyszerûsített tartalmú nyilvántartással a legnagyobb adózók körében a revízió ritkán találkozott. Nem minden adózó számára volt egyértelmû, hogy az egyszerûsített nyilvántartás feltételeként elôírt, a szerzô-désben szereplô 50 millió forintos ügyletérték figyelembe vételénél éves, vagy a szerzôdés érvényességének teljes idôszakára vonatkozó adattal kell számolni. Ez a probléma a határozatlan idôre szóló (bérleti) szerzôdésekkel összefüggésben merült fel. Keretszerzôdése az adózók 64 %-ának van, és ebbôl 55 % készített transzferár dokumentációt ezidáig a konkrét ügyletekre, ami kevesebb, mint a dokumentációkészítési kötelezettség átlagos teljesülése. (Ez utóbbi 74 %.). A dokumentációval rendelkezô adózók 38 %-a válaszolta, hogy szükségessé vált a meglévô dokumentáció módosítása, és néhány kivétellel ezt már el is végezték. A konkrét árak évenkénti felülvizsgálatát a dokumentációval rendelkezô adózók 85 %-a hajtotta végre. A dokumentáció tartalmára vonatkozó ellenôrzési tapasztalatok A dokumentációk 89 %-a tartalmazza az összes PM rendelet szerinti kötelezô elemet. Elôforduló hiányosságok példaszerûen: hiányzott a dokumentációból az ár meghatározására alkalmazott módszer kiválasztásának indoka, a felhasznált adatok kiválasztásának menete, indoka, a piaci jellemzôk ismertetése, az összehasonlító adatok forrásának feltüntetése, nem került felvezetésre a külföldi kapcsolt vállalkozás cégjegyzékét vezetô bíróság (hatóság) megnevezése és székhelye. Az adózók által alkalmazott árképzési módszerek A legtöbb adózó által bonyolított tranzakció típus a termék vétel-eladás (17 %), ezt követi - egymáshoz viszonyítva csekély eltéréssel (egyenként 10-14 %-os részaránnyal) - a többi tranzakció (kamat, költségátterhelés, bérlet, menedzsment szolgáltatás, hagyományos szolgáltatás) majd következik a termékforgalmazás 8 %-kal, a költségmegosztási megállapodások 7 %-kal, a jogdíj 4 %-kal. A többi ügylettípus 1 1 %-os részarányt képvisel. A költség és jövedelem módszert alkalmazza a legtöbb adózó (45 %). Ezt követi az összehasonlító árak módszere (41 %), majd az egyéb módszer (10 %) és végül a viszonteladási módszer (4 %). A felmérésekbôl az is kiderült, hogy egyes módszereket egymással párhuzamosan is alkalmazzák. A legnagyobb adózók körében az egyéb módszerek közül a leggyakrabban használt metódus az ún. tranzakciós nettó határhaszon módszere volt. Megemlítendô, hogy az egyik adózó a bérleti szerzôdések vonatkozásában egy egyedileg kialakított egyéb módszert, az ún. korrigált bérleti díj kalkulátor módszerét alkalmazta, amelyrôl a dokumentációt egy adótanácsadó cég készítette el. Az összehasonlító árak módszerét alkalmazó adózók 98 %-a azt jelezte, hogy rendelkezik összehasonlító árakkal. Kiemelést érdemel, hogy egy vegyianyag-gyártással foglalkozó adózónál az összehasonlító árak módszerének alkalmazását nagyban megkönnyítette, hogy a cég rendelkezésére állt egy olyan független információs szolgálat, amely termékekre lebontva tartalmazta a forgalmazott anyagok független felek között érvényesített árait. Az alkatrészeket, részegységeket gyártó vállalkozások, több ezer-féle cikk elôállítói az egyes vevôknek értékesített termékeikre - mint elmondták -, sok esetben nem tudnak összehasonlító árat alkalmazni, mert mindegyik termék eltér valamiben a másiktól, és az eltérô paraméterû termékek árát nem lehet összehasonlítani. (A vevôk között vannak kapcsolt és független felek is.) A jelzett problémák megoldására többen a költség-jövedelem módszert alkalmazták. Ehhez viszont - a szokásos piaci haszonkulcs megállapítása érdekében - speciális adatbázis, illetve nem egyszer külsô szakmai segítség igénybevétele volt szükséges. Több speciális termékeket gyártó vállalkozás jelezte, hogy az eladási ár meghatározása során az anyavállalat (cégcsoport) árkép-
52 ADÓVILÁG zésre vonatkozó elôírásait kötelesek alkalmazni. A gyakorlatban nehezen értelmezhetô a független felek közötti ár fogalma, mivel a termékek értékesítése nem, vagy csak elvétve történik cégcsoporton kívüli vállalkozásnak. Elôfordulnak olyan esetek is, amikor a szerzôdés, vagy egyedi gyártás esetén a termék maga kizárja, hogy harmadik fél részére történhet egyáltalán értékesítés. Ezekben az esetekben sokszor az önköltségre egy, az ágazatban elvárt, vagy az anyavállalat által meghatározott árrést felszámítva határoznak meg úgynevezett piaci árat. Negatív példa az a leányvállalat, ahol a külföldi anyavállalat diktált árait részletes alátámasztás, kontrol nélkül fogadják el és alkalmazzák a szokásos piaci ár meghatározása helyett az alkalmazott ár megismétlésével - olyan hivatkozással, hogy az összehasonlító árakra nincs rálátásuk, és kénytelenek a diktált árat piaciként elfogadni. Ez az eljárás fôleg az egyszerûsített nyilvántartás esetén okoz gondot, ahol kötelezô tartalmi elemként csak a szokásos piaci ár került megnevezésre, de az annak meghatározása során alkalmazott módszer leírása, indoklása már nem. Az interneten elérhetô adatbázisok adatainak igénybevételét egyes adózók a magas árra hivatkozva utasítják el. Ugyanezen okból igyekeznek a nyilvántartást házon belül elkészíteni, ahelyett, hogy könyvvizsgálót, adótanácsadót bíznának meg ezzel a feladattal. Eljárásukat a PM rendeletben foglalt azon kitétellel indokolják, miszerint az adózótól nem várható el, hogy aránytalanul nagy költséget fordítson a nyilvántartás elkészítésére. Egyik megyében a meginterjúvolt társaságok hangsúlyozták, hogy a PM rendelet alapelvében szereplô tôle elvárható gondosság és jelentôs tény és körülmény figyelembe vételével igyekeznek gyakorlatuk során eljárni. Azt azonban, hogy mit értenek ez alatt konkrétan, nem foglalták írásba. A revízió kérdésére adott válaszuk szerint a fenti fogalmakon azt értik, hogy a szokásos piaci árat befolyásoló tényezôket minél szélesebb körben igyekeznek feltárni, és az ahhoz szükséges információkat beszerezni. A mezôgazdasághoz kapcsolódó tevékenységet végzô vállalkozások esetében az egyik megyében általános tapasztalat, hogy a különbözô kapcsolt vállalkozások egymással szemben csak piaci áron számláznak, mivel minden társaság önálló profitorientált cég, áraikat csak a piac határozza meg, szándékos áreltérítés nem történik, így a transzferárazás kérdése fel sem merül. A transzferár dokumentációt az esetek döntô részében az adózók maguk készítik, az anyavállalat segítségével, illetve könyvvizsgáló, vagy adótanácsadó cég közremûködésével. A kiterjedt leányvállalati körrel rendelkezô anyavállalatok általában központilag szabályozzák a cégcsoporton belüli elszámolóárak kialakításnak elveit, módszereit, sok esetben külsô tanácsadó cégeket vesznek igénybe, amelyek vizsgálják az adott országok piaci körülményeit, adózási szabályait, és mindezeket figyelembe véve alakítják ki az árképzésre vonatkozó szabályokat. A termékforgalmazáson kívüli speciális tranzakciók (jogdíj, kamat, költségátterhelések, menedzsment szolgáltatások) tekintetében viszont általában az anyavállalat által diktált árak érvényesülnek. Több adózónál találkozott az ellenôrzés azzal a jelenséggel - az elôzôekkel összefüggésben -, hogy magyar nyelven nem tudják rendelkezésre bocsátani a szükséges dokumentációt, mert azt az anyacég készítette vagy készíttette el, és lefordításuk magyar nyelvre még nem történt meg. A legnagyobb adózók körében az adózók jellemzôen maguk készítik el a transzferár nyilvántartásukat, viszonylag kevesen vették igénybe az anyavállalat, vagy külsô tanácsadó segítségét. Összegzésként, az ellenôrzés s- orán szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy a vizsgált társaságok többsége tisztában van a PM rendelet szerinti transzferár nyilvántartás-vezetési kötelezettségével, ismeri a vonatkozó elôírásokat. Ki kell emelni, hogy a vizsgálatok során felszínre került - az adózók egy részét érintô - problémák (a nyilvántartás hiányosságai, egyáltalán a kapcsolt vállalkozási viszony meglétének felderítése) a revizori észrevételek figyelembevételével orvosolhatók. Azok a társaságok, ahol még nem készítették el a szokásos piaci árakra vonatkozó nyilvántartásokat, számolhatnak azzal,
ADÓVILÁG 53 hogy az adóhatóság látókörébe kerültek. A most lefolytatott vizsgálatoknak köszönhetôen az adóhatóság - nem kis számban - feltárta a kapcsolt vállalkozásokkal kapcsolatos változásbejelentési kötelezettség elmulasztását, így a vizsgálatok preventív jelentôsége e téren is megkérdôjelezhetetlen. 2006. második félévében az adóhatóság várhatóan ismét ellenôrzés alá vonja azokat az adózókat, ahol jelen vizsgálatok során mulasztást tapasztalt (változásbejelentési kötelezettség megszegése), vagy ahol a nyilvántartás még nem készült el, illetve elkészült, de nem felelt meg a PM rendelet szerinti követelményeknek. A jövôbeni transzferár vizsgálatoknál elsôsorban az Európai Unió tagállamait illetôen - a korábbinál nagyobb mértékben lehet számítani a nemzetközi információcserére, és szükség esetén lehetôség nyílik két-, vagy többoldalú közös vizsgálatok végzésére. BÓTA ZSUZSANNA