Eörsi László Juhász Katalin Szabó Ivett Angyalföld 1956 Emberek, sorsok, emlékek

Eörsi László Juhász Katalin Szabó Ivett Angyalföld 1956 Emberek, sorsok, emlékek

Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény 1956-os Intézet Sprint Kft. Budapest 2006

Eörsi László Juhász Katalin Szabó Ivett Angyalföld 1956 Emberek, sorsok, emlékek

SZERZÕK: Eörsi László, Juhász Katalin, Szabó Ivett Szabó Zoltán, Leskó László, Baumgarten Karola, Baranyecz Jánosné, Tóthné Jeckel Anna, Varga Lászlóné Rácz Gizella, Schönhofenné Johancsik Julianna SZERKESZTETTE: Juhász Katalin FOTÓK ÉS ILLUSZTRÁCIÓK: Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény Magyar Nemzeti Múzeum MTI 1956-os Intézet Budapest Fõváros Levéltára Országos Széchenyi Könyvtár Aprónyomtatványtára Politikatörténeti Intézet Levéltára Hadtörténeti Intézet és Múzeum Levéltára Baumgarten Karola, Elkán György, Holczer Gábor, Kleinheincz György, Kleinheincz Gábor, Labáth Sándor, Leskó Lászlóné, Kleinheincz Anna, Schönhofen Klausné Johancsik Julianna, Gál Lajos A CÍMLAPON SZEREPLÕ KÉP: Holczer Gábor felvétele (Bevésések 1956-ból a Huba utcai Karmelita-templom falán) KÖNYVTIPOGRÁFIA: Kónya Judit KÉPFELDOLGOZÁS: Kõszegi Róbert, Kenesei Gábor NYOMDAI ELÕKÉSZÍTÉS: Sprint Kft. 1037 Budapest, Újpesti rkp. 7. Ügyvezetõ igazgató: Machos Ferenc NYOMÁS: Gyomai Kner Nyomda Rt. ISBN 963-06-1259-3 ISBN 978-963-06-1259-3 FELELÕS KIADÓ: Kapuvári Beatrix Megjelent Budapest Fõváros XIII. Kerület Önkormányzata Oktatási, Kulturális és Sport Bizottsága, az Angyalföldi József Attila Mûvelõdési Központ, illetve az 1956-os Intézet támogatásával

Tartalom ELÕSZÓ (Rainer M. János) 6 BEVEZETÉS (Juhász Katalin) 7 PILLANATKÉPEK1956 Tallózás a Szabad Nép 1956-os évfolyamából 8 MOZAIKOK AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC XIII. KERÜLETI TÖRTÉNETÉBÕL Adatok a XIII. kerületi Tanács mûködésérõl 1956. október 23. és november 3. között 21 MDP-bõl MSZMP adalékok a XIII. kerületi pártbizottság tevékenységéhez 31 Fegyveresek, katonák A magyar Honvédség alakulatainak tevékenysége 34 Fegyveres harcok és megtorlás a XIII. kerületben (Eörsi László) 38 Gyárak, munkástanácsok 1956 1957 50 Lakásfoglalók a forradalom alatt 65 Élelmiszer-ellátás, köztisztaság 67 Munkaerõ-fluktuáció a forradalom után 70 Iskolák a forradalomban, forradalom az iskolákban 72 EMBEREK, SORSOK, EMLÉKEK Melegítõben aludtunk Szabó Zoltán interjúja Roboz Lászlóval 81 Kitört a háború! Interjú Labáth Sándorral 85 Rekviem egy anyáért ( Leskó László) 89 Pisztoly a vödörben Interjú Kleinheincz Györggyel 92 Gyermekkori félelmek (Baumgarten Karola) 95 A Glázner kap kenyeret! (Tóthné Jeckel Anna) 97 A mi PARADICSOMUNK (Varga Lászlóné Rácz Gizella) 99 Tudtuk, mi van a szomszéddal (Schönhofenné Johancsik Julianna) 104 FORRÁSOK 108

Elõszó 1956 a 20. század történelmében M agyarország 20. századi történelmének egyik sarokpontja volt 1956. Az október 23-a körül megfogalmazott követelések ritka egyöntetûséggel fogalmazták meg, mi az, amit a magyar társadalom akar. Mindenekelõtt a Rákosirendszer lebontását, az ország függetlenségét, nemzeti tradícióinak újrafogalmazását és ápolását, az alapvetõ demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartását, többpártrendszert és szabad választásokat. A gazdaság és a pénzügyek egy részében az állami tulajdon fenntartása, más, szélesebb részében valódi társadalmasítása a munkástanácsok által képviselt dolgozói kollektíva tulajdonjoga mellett szálltak síkra. Ennek alapján azt lehet mondani, hogy a forradalom résztvevõinek szeme elõtt valamiféle harmadik utas vízió lebegett. Ez döntõen képviseleti demokrácián alapuló de azért közvetlen önigazgató formákat is tartalmazó politikai rendszert és széles köztulajdonon alapuló szociális (állam)gazdaságot jelentett. Az ötvenhatos politikai-társadalmi program harmadikutas jellege mellett demokratikusnak és baloldalinak tûnt. Mindebben azonban néhány sajátos tényezõ is szerepet játszott, ami a fenti összképet számottevõen árnyalhatja. A forradalomnak abban a nagyon rövid periódusában, amikor a szólásszabadság maradéktalanul érvényesült, a politikai közbeszédet, a tömegkommunikációt jelentõs részben még a volt pártellenzék tartotta ellenõrzése alatt. Nagy Imre személyében a pártellenzék rendelkezett a legismertebb politikussal. Emiatt lehettek ennyire egyöntetûek a nyilvánosságot kapott követelések. A politikai élet nem kommunista szereplõi hosszú évek nyomása alól szabadultak fel egyszerre, nem kevesen hosszabb börtönbüntetés után. Érthetõen sokkal óvatosabbak voltak, ha megszólaltak, visszafogottan tették. A forradalom szabadságünnepében is érvényesült bizonyos önkorlátozás, öncenzúra: egy független Magyarország elfogadhatóbb szomszédainak, sõt a Szovjetuniónak is, ha legalább szocialista. Az események dinamikája, a forradalom rövid idõtartama nem hagyott idõt még a követelések kimunkálására sem, nemhogy az esetleges eltérõ nézetek közötti ütközésre. Éppen ezért hiányzott mindaz, ami hosszasabb kidolgozást kívánt volna. Nem került felszínre például részletesebb gazdasági, gazdaságpolitikai elképzelés, külpolitikai program. Az 1956-os magyar forradalom nemzetközi jelentõségét Kende Péter 1995-ben a következõképpen fogalmazta meg: 1. forradalom megrendítette az addig mozdíthatatlannak tûnõ szovjet birodalmat; 2. Szétpukkadt a szovjet szocializmus politikai, sõt filozófiai dogmája, sérült a mítosz, mely elsõsorban a nyugati értelmiség széles körében élt, s amelynek a világháborús gyõzelem új tápot adott; 3. Magyarország modellt adott a forradalmi népmegmozdulásra, amely véget vet a totalitarizmusnak. Kende Péter tézisei igazak, csak éppen nem közvetlen, hanem közvetett értelemben, nem mechanikusan, hanem tendenciájukban, hosszabb távon. Egészen egyszerûen 1956 után nem lehetett úgy folytatni, ahogyan elõtte. A magyar forradalom jelensége mindenkit meggondolásokra késztetett, azokat is, akik a szovjet rendszer ellen lázadtak, s azokat is, akik a rendszer életben tartásán, vagy éppen terjeszkedésén fáradoztak. Az alávetett társadalom ereje, a vele való nyílt összeütközés félelmetes emléke, az 1956-os rettegés ott maradt minden további döntésben. 1956 egy sokáig láthatatlan folyamatot indított be, melynek eredményei késõbb, a század végén mutatkoztak meg. 1956 morális ereje és példázata ilyen értelemben valóban kibontható a fenti állításokban, s ennek világtörténeti jelentõsége aligha vitatható. 1956 a mai, 21. századi totális médiakorszakon jócskán innen zajlott, s képe ezért alapvetõen írott, irodalmi, miként 1848-é. Mégsem véletlen, hogy 1956-nak nincs és valószínûleg soha nem is lesz Victor Hugója és Jókaija. A kép messzirõl, magában felállítva 19. századi, közelebbrõl csak múlt századi, ahogyan környezete és mellékalakjai is. Képe halványul és töredezetté válik az idõben és a vitában, amelyhez kételyeket már egy új század ad. A 20. század hagyományának kialakulása, amelyhez nem szolgáltat mintát a 19. századé, még elõttünk áll benne 1956-tal. Hogy milyen lesz, rajtunk is múlik. * Részletek a szerzõ azonos címû írásából (Rubicon 2002/11 12.) Rainer M. János * 6

Bevezetés Angyalföld 1956 M ár közhelyként ismert tény, hogy a XIII. kerület lakossága és munkássága kevéssé vette ki részét az 1956- os forradalom eseményeibõl. Való igaz, hogy például a Bem és Köztársaság téri tömegmegmozdulásokhoz, vagy a Corvin közi, Széna tér környéki fegyveres harcokhoz hasonló volumenû akciókra itt, a gyárakkal teli külvárosban nem került sor. Ugyanakkor az Újlipótváros értelmiségi csoportjai és az angyalföldi munkásság nagy tömegei is lelkesen üdvözölték a forradalom kitörését. Október 23-án a túlnyomó többség úgy érezhette, véget ért egy félelemmel teli korszak, lehulltak a bilincsek, s boldogan vonultak az utcára, hogy csatlakozzanak az egyre növekvõ ünneplõ tömeghez. Olyanok is szép számmal akadtak, akik a belvárosi fegyveres felkelõkhöz csatlakoztak. A XIII. kerületben is megalakították a Forradalmi Bizotságot, amely fõként újlipótvárosi kommunistákból állt, és a legtöbb gyárban is elég rövid idõ alatt megalakultak a demokratikusan választott munkástanácsok. Ugyanakkor a kerületi pártbizottság, amelynek korábbi titkára Kádár János, akkori titkára Biszku Béla volt, a kezdettõl fogva minden erõt mozgósított a forradalom eszméinek angyalföldi terjedése ellen. A pártbizottság és a kerületi tanács irányítását átvevõ Forradalmi Bizottság gyakorlatilag mindvégig Biszku Béla és Kádár János útmutatásait követte. A forradalom 50. évfordulójának alkalmából megjelenõ kötetünk az 1956-os Intézet és az Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény munkatársai közös munkájának eredménye. Eörsi László történész majd két évtizede foglalkozik az 56-os forradalom és szabadságharc kutatásával. Számunkra különösen azért fontosak az õ kutatásai, mert részletesen feldolgozta a fõváros egyes kerületeiben köztük a XIII.-ban történteket is. E kötetben szereplõ tanulmánya tulajdonképpen bõvített változata a XIII. kerületi Helytörténeti Füzetek egyik korábbi számában már megjelent írásának. Szabó Ivett történész kolléganõmmel mi elsõsorban a forradalom hétköznapokban történõ megjelenését, a civil lakosságra gyakorolt hatását kutattuk levéltári források és interjúk segítségével. A kutatás során elég bõséges levéltári adattömeget gyûjtöttünk össze a Budapest Fõváros Levéltára, a Hadtörténeti Múzeum és Levéltár, valamint a Politikatörténeti Intézet levéltárából. Ugyancsak sikerült jó néhány fotóval és korabeli aprónyomtatványok másolataival kiegészíteni az így összegyûlt anyagot elsõsorban a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, az Országos Széchenyi Könyvtár Aprónyomtatványtára, valamint magánszemélyek segítségével. Az így összegyûlt adatbázis egy teljes másolati példányát az 1956-os Intézet archívumában helyezzük el. Az évfordulóra készülõdve az 1956-os Intézet, az Angyalföldi Helytörténeti Gyûjtemény és a XIII. kerületi Hírnök egy közös pályázatot is hiredetett, amelyben visszaemlékezéseket vártunk az 1956-ban a kerületben élt emberektõl. A pályázatra beérkezett írásokból is megjelenik néhány az Emberek, sorsok, emlékek címû fejezetben. Kötetünk összeállítása során fõleg a fiatalabb olvasók kedvéért arra is törekedtünk, hogy a forradalomhoz közvetlenül kapcsolódó anyag mellett legalább felvillantsunk néhány képet, rövid hírt az 1956-os év forradalmat megelõzõ idõszakából. A kötet elsõ fejezetébe került fotókat és tudósításokat a Szabad Nép teljes évfolyamát áttekintve válogattuk ki. Szerencsére sikerült megtalálnunk a tudósításokhoz tartozó fotóanyag egy részének eredeti negatívjait is, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában õriznek. A szerzõk és szerkesztõk nevében õszintén remélem, hogy a kötet érdekes olvasmányt jelent majd nemcsak a kor megélt idõsebb generációk, hanem gyermekeik, unokáik számára is. Juhász Katalin 7

Pillanatképek 1956 Tallózás a Szabad Nép 1956-os évfolyamából 8

1956. január 20. Az Orion rádiók világhírûek. Az idén valamennyi új típusú készüléket hullámsávváltásra szolgáló nyomógombokkal, korszerû Noval csövekkel, és új konstrukciójú Orion hangszóróval látják el. Az új hangszóró az eddig gyártottaknál kétszer nagyobb hangerejû, és sokkal tisztábban is adja vissza a hangot. ( ) Új lemezjátszó készüléket is hoz forgalomba az idén az Orion gyár. A lemezjátszók mágneses pick-uppal és mélyhangkiemelõ erõsítõvel készülnek. A pick-uppot 400-500 oldal lejátszására alkalmas zafírtûvel látják el. ( ) A gyár legnagyobb újdonsága: megkezdte a televíziós vevõkészülékek sorozatgyártását. Ezek 22 csõvel mûködnek, 17 colos négyszögletes képcsõvel, amely 36 27 centiméteres képet ad. Az Orion Gyár újdonságai (Magyar Nemzeti Múzeum) 1956. január 24. A XIII. kerületi lakásépítkezésekkel egy idõben bõvül a kerület bolthálózata is. A Béke úti lakónegyed Kilián György utcai oldalán az egyik új házban a minap gyógyszertárat és háztartási boltot nyitottak. Egy közeli épületben rövidesen új Röltex bolt nyílik. Háztartási bolt a Béke úti lakótelepen (Magyar Nemzeti Múzeum) Az új gyógyszertár a Nõvér utcában (Magyar Nemzeti Múzeum) 9

1956. február 5. A hideg idõjárást különösen azok a dolgozók érzik a legjobban, akik a szabadban végzik a munkájukat. A lakásépítkezéseken dolgozó munkások is szívesen fogyasztják ezekben a napokban a forró teát. A Fiastyúk utcai lakásépítkezésen is népszerû most ez az ital. T19 Pihenõ munkások a Fiastyúk utcai lakótelep építkezésén (Magyar Nemzeti Múzeum) Építkezés a Fiastyúk utcai lakótelepen (Magyar Nemzeti Múzeum) 1956. április 30. A Béke úti lakótelepen vasárnap délelõtt nyílt meg a fõváros egyik legnagyobb»vendéglátó-ipari kombinátja«, eszpresszóval, söntéssel, látványosan szép étteremmel. Angyalföld lakóinak nagy örömük telik az új létesítményben. Étterem a Béke úti lakótelepen (Magyar Nemzeti Múzeum) 10

1956. április 30. Magyar Dolgozók Pártja központi vezetõségének javaslatára a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa számos árucikk kiskereskedelmi árának leszállítását határozta el. Az árleszállítást az ipari és mezõgazdasági termelés 1955. évben elért eredményei, a munkatermelékenység növekedése, és az. Tervek teljesítése tette lehetõvé. ( ) Az árleszállítás mintegy 6000 cikkre terjed ki, és a lakosságnak évi 900 millió forint megtakarítást jelent. Ruházati cikkek Férfi vászonöltöny Lódenkabátok Nõi selyemruhák Tweedkosztümök Vászon- és tropikalszoknyák Kasha fiúöltönyök Gaby nadrág Zefír férfiingek Szaténkombinék és -hálóingek Nõi nejlonharisnyák Tisztaselyem festett kendõk Száras cipõk forma gumitalppal Sertésbõr aktatáskák Iskolatáskák, mûanyagból Vegyes iparcikkek Mosószappan Borotvaszappan Rapid mosópor Sidol fémtisztító Verseny cipõkrém Fogkrém Kölnivizek Petróleumfõzõk Pobeda karórák Töltõtollak Tej és tejtermékek Kannatej (új ár: 3 Ft) Pasztõrözött üveges (új ár: 3,60 Ft) Joghurt Trappista, Óvári, Eidámi zsíros sajt 11

12

1956. július 23. A Cukrászipari Vállalat fagylaltgyárában 150-400 literes hatalmas üstökben készítették vasárnap délelõtt a vanília-, csokoládé-, tejszín-, karamell-, puncs-, kávé-, eper- és meggyfagylaltot. Hadd ismertessük egy ilyen recept méreteit. 150 liter tejben elkevertek 15 liter tojássárgáját, 51 kiló cukrot, 4,80 kiló kakaóport, s ebbõl 15-20 perc alatt elkészítettek 208 kiló vagy egy forintos adagokban számítva: 4160 finom csokoládéfagylaltot. Budapesten egyébként vasárnap mintegy 250 000 adag fagylaltot fogyasztottak el Fagylaltárus (Magyar Nemzeti Múzeum) Vasas Rapid futballmérkõzés a Népstadionban a Közép-Európa Kupa döntõjében (Magyar Nemzeti Múzeum) 1956. augusztus 5. Egy hét alatt másodszor telt meg a Népstadion. A 100 000 fõnyi közönség nagy mérkõzést várt, és nem csalódott. A Budapesti Vasas olyan játékkal rukkolt ki, amilyet magyar csapattól régen láthatott a budapesti közönség. Imponáló fölényt vívott ki, és gólzáporral árasztotta el nagyhírû ellenfelének hálóját. A Népstadionban megrendezett Közép-Európa Kupa döntõjében a Vasas Szilágyi, Kamarás, Csordás, Raduly, Kárpáti, Bundzsák, Sárosi, Berendi, Lenka, Kontha, Teleki összeállításban lépett pályára a bécsi Rapid ellen (Magyar Nemzeti Múzeum) 13

14

1956. augusztus 15. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium aulájában megnyílt gyermekruha-kiállításon jó néhány hiánycikk látható: mint például a piros gyermekszandál, vagy finom bundabéléses hócipõ. A felsõkabátok szabása rendkívül változatos, a fiúruháké modern, kényelmes. ( ) Talán a legszebbek a sálszövõgépen készült, különbözõ színû, népi hímzésû kis szoknyák, ruhák. A nagy újdonság: a gyönyörû, piros bõrbõl készült, szõrmebéléses kiscsizma, valamint a gyógybetétes gyermekcipõ. t23 Gyermekruha bemutató (Magyar Nemzeti Múzeum) Augusztusi tanszervásár (Magyar Nemzeti Múzeum) 1956. augusztus 28. Már csak egy hét, és az iskolák ismét megnyitják kapuikat, s megkezdõdik az új tanév. (...) Az idén 204 700 elsõ osztályos kisgyerek lépi át az iskola küszöbét. (...) A Tankönyvkiadó Vállalat ebben az évben különösen nagy feladatok elõtt állt. Szeptemberre el kellett készítenie az általános iskolák alsó tagozatának új tankönyveit, és 14-féle tankönyv mintegy 200-200 ezer példányát. (...) Összesen mintegy hétmillió tankönyv jelent meg az új iskolaévre. A tankönyveket most küldték ki az iskolákba, most kezdõdik el az árusításuk a könyvesboltokban is. Az Úttörõ Áruházban is megnövekedett a vásárlók száma. Sötétkék matrózruhából eddig hatszázat, iskolai fiúöltönybõl ezerötszázat adtak el. Gyermek tréningruhából 15 ezer van raktáron. A konfekcióosztályon 10-10 ezer iskolakötény és -köpeny várja a vásárlókat. A Belkereskedelmi Minisztérium Vegyianyag Fõigazgatósága is jól felkészült a tanévnyitó elõtti csúcsforgalomra. Körülbelül 200 vagon iskolai füzet, 400 tonna iskolai rajzlap, 300 ezer kisüveg tinta, 300 tonna kék csomagolópapír van a raktárakban. Iskolatáska-vásár (Magyar Nemzeti Múzeum) 15

1956. szeptember 2. A mai lapokból ismertté vált az ország lakossága elõtt az MDP Politikai Bizottságának határozata a személyi kultusz maradványainak megszüntetésérõl. Ez a határozat méltóképpen folytatja pártunk és közéletünk megtisztítását a személyi kultusz befolyásától. Nem kétséges, hogy az egész közvélemény egyetértéssel fogadja ezt a határozatot. A mi népünk megértette, hogy a személyi kultusz a nép szerepét és jogait csorbította: a személyi kultusz maradványainak felszámolása együtt jár az egész dolgozó nép szerepének fokozatos növekedésével az ország irányításában. ( ) A személyi kultusz maradványainak felszámolásához tartozik az is, hogy most az intézmények, az üzemek, a vállalatok faláról lekerülnek az élõ magyar állampolgárok nevei. Ezzel azonban nem kisebbedik egyetlen élõ magyar vezetõ érdeme, népszerûsége sem, mert azt nem azon mérik, hogy hány gyár, tsz, iskola vagy más intézmény viseli nevét. Ezzel az intézkedéssel pártunk klasszikusainak tanítását váltja valóra, akik nem szívlelhették a tömjénezés karrierizmust, hízelgést, tespedést szülõ megnyilvánulásait. Az egykori Rákosi Mátyás Kultúrház (ma József Attila Mûvelõdési Központ) 16

17

18

Mozaikok az 1956-os forradalom és szabadságharc XIII. kerületi történetébõl 19

20

Adatok a XIII. kerületi Tanács mûködésérõl 1956. október 23. és november 3. között A z 1950-es években a XIII. kerület legfõbb irányítója az akkori rendszer szerint a kerületi pártszervezet volt. A közigazgatás tényleges mûködtetõje, a kerületi tanács is a párt irányelveinek, határozatainak szellemében mûködött. A forradalom kitörésekor a kerület vezetõ kommunistái a Pártbizottság épületében gyûltek össze azzal a szándékkal, hogy innen irányítsák az ellenforradalom elleni harcot. Míg a pártbizottság forradalom alatti tevékenysége viszonylag jól nyomon követhetõ a feltárt források alapján, addig a kerületi tanácson történtekrõl jóval kevesebb információ állt eddig rendelkezésre. Az MSZMP 1957-bõl fennmaradt kerületi iratai 1 között találtuk azt a visszaemlékezést, amelyet egy pártbizottsági tag, civilben az Adócsõgyár fõmérnöke vetett papírra. Az élménybeszámoló szerzõjének nevét homály fedi. A beszámolóra semmilyen más, általunk ismert forrásban nem hivatkoznak, az Adócsõgyárat nem említik. Az aláírás alapján sok-sok kérdõjellel kockáztathatjuk meg a feltevést, hogy a szerzõ Csabai Károly, a gyár késõbbi igazgatója lehet. Részletes leírása szerint gyakorlatilag a kerületi közigazgatás egyik kulcsfontosságú szereplõje volt az októberi események idején, ennek ellenére semmilyen más beszámolóban nem találtunk rá név szerinti utalást, mint ahogy Noszkai nevû kollégájára sem. Élménybeszámolója azért is lehet tanulságos, mert egy hithû, ugyanakkor vitathatatlanul jó szándékú kommunista szemével, tényszerûen írja le az eseményeket. A hitelességre való törekvés mellett az egykori fõmérnököt nyilvánvalóan az is motiválta, hogy tisztázza magát a vádak alól, amelyek szerint része lett volna ellenforradalmi szervezkedésben. Akárhogyan is volt, 1 Fõvárosi Levéltár XXXV. 18 b., 20. õ. e. ez és az ehhez hasonló beszámolók is közelebb vihetnek az 56-os forradalom történéseinek értelmezéséhez. Az alábbiakban az említett visszaemlékezés részleteivel idézzük fel a történteket. Élménybeszámoló az ellenforradalomról 21

1956 októberének eseményei számomra 23-án kezdõdtek meg. Feleségemmel a szigeti Nagyszálló elõtt beszéltünk meg találkozót. Nagy késéssel érkezett meg, az autóbusz már rendetlenül járt. A hallban megittuk a feketéinket, s már feltûnt ott a szokatlan némaság. A Margit hídon már rohantak a teherautók, tömve emberekkel és díszítve nemzetiszínû zászlókkal. Egy izgatott fiatalember egy csoportnak mesélte, hogyan próbálják épp most Sztálin szobrát ledönteni az alapjáról. Valami lelkesedés és az aggodalom egyszerre mozdult meg bennem. Tekintélyekkel, mint volt Sztálin, veszélyes így bánni. Nem izgatott tömegek feladata a Sztálin szobor eltávolítása. Tudom, hogy Gerõt sem szereti a nép, de õ nem szobor, s abból baj lehet, ha döntögetni kezdik. Ezalatt hangzott el Gerõ beszéde, melynek rossz hatását egyébként mérsékelt nagyfiam izgatott elégedetlenségén keresztül mérhettem le kevéssel késõbb. A nap további része otthon, Budán csendesen telt el. Éjjel fél egy körül egy kétségbeesett ismerõs üzenetközvetítésre kért telefonon. Azt mondotta, hogy a Sándor utcából nem tud hazajönni, mert a Rádiót ostromolják, s igen erõs a fegyvertûz. Nem hittem volna, de a telefonon hallani is lehetett. 24-én reggel hatkor a rádió még dolgozott, de a mikrofonba lövéssorozatok hallatszottak. Tudtam, sietni kell, ha ki akarok érni a gyárba. A villamos már nem járt. Amikor a reggeli ködben a Mechwart térre értem, már vagy 50-60 fiatal csoportosult ott, és pártellenes jelszavakat kiáltoztak. Ide jutottunk, hogy már a párt ellen tüntetnek? Talán az angyalföldi nép is így rohamoz? Vagy látni fogom az elvtársak kis csoportjait a ház környékén védelemre készen? [Az Árpád hídnál] a védelem itt volt, de nem olyan, mint amit elképzeltem. Vagy négy magyar tank állt a budai hídfõben Pest felé fordulva, ugrásra készen. Még reméltem szebbet a hídon, de a pártház (ma József Attila Színház) elõtti tér üres volt. Bementem a pártházunkba. A földszinti folyosó foteleiben rendõrök szunyókáltak, s fent az emeleten a munkatársak géppisztolyokkal bõven felszerelve álltak az ablakok mellett. A pártbizottság titkára két telefonon beszélt egyszerre, és négyen álltak sorban az íróasztala elõtt. Utána a gyárba mentem. Nem sokan jöttek be. A régi hûséges vállalati gárda magától felkészült, hogy megvédje a gyárat. Õrzéssel és munkával telt el a nap és az éjjel. Reggelre úgy látszott, elül a vihar. Megindultak a villamosok a Váci úton. Hazamentem. Nem aludtam fél órát sem, mikor visszahívtak a gyárba. A közlekedés leállt, ismét gyalogolnom kellett. A Váci úton szembe jött velem a kerület egész fiatalsága. Egy gyári csoporttól kérdeztem, hova mennek.»gerõt lemondatni.«ezért mentek. Jókedvvel, kipirult lelkesen vonultak a város felé. Kifelé kevés forgalom volt, egy-két rossz emlékeket keltõ fegyveres civil gyalog, jóval többen gépkocsin jöttek és szervezetten»csinálták«a hangulatot. Estefelé visszajött a tömeg, most már nem lelkesen, hanem fáradtan és leverten. A Kossuth téri súlyos események terhelték a lelkeket. Még ezen a napon alakult meg nálunk az elsõ ideiglenes munkástanács, melyben a legjobb elvtársak is helyet foglaltak, de Zátonyi szerszámkészítõ személyében a fasizmus is megjelent. Elõször csak kikérte magának, hogy elvtársnak szólítom, és helyette a testvér megszólítást ajánlotta. Szembeszálltam vele, és mondtam, hogy én kommunista vagyok és maradok, és vannak itt, akiket elvtársnak szólíthatok. A jelenlévõk közül sokan mellémálltak érzelmileg, de szólni már senki nem akart. ( ) Az emlékíró péntektõl szombatig 24 órás szolgálatban volt egy nagy értékû adócsõ mellett. A nagy figyelmet kívánó munkától és az éjjelezéstõl kimerült, így a szombat és vasárnap eseményeibõl csak egyvalamire emlékezett. Déltájban néhány fiatal fiú a városból jövet követelni kezdte a csillag levételét a Hajógyár épületérõl. A hajógyáriak nem hagyták magukat, mire a fiúk dobálni kezdték kövekkel az épület ablakait. Valahonnan egy lövés is eldördült, és a Hajógyárral szemben lévõ lakóházból és a környékrõl összegyûlt vagy 50 gyerek. Tizenöt évesnél idõsebb egy se volt köztük. Kõzáport zúdítottak az ablakokra. A gyáriak kitörést kíséreltek meg, s kijöttek 22

23

Harckocsik zárják le a Margit híd pesti hídfõjét október 24-én (MTI-fotó, Munk Tamás)

vagy huszonöten botokkal, hogy a gyerekeket elzavarják. Persze ez nem sikerült, sõt a szemben lévõ gyalogjárón összegyûlt nézõk is ezek már felnõttek fenyegetõen kezdtek viselkedni. Elõkerült egy vékonyka tûzoltó fecskendõ is, ami a gyerekeknek inkább szórakozást, mint akadályt jelentett. Már-már attól kellett tartani, hogy az épület minden ablaka összetörik, de nem ez történt. A város felõl elõregördült néhány magyar tank, s ezek beálltak a gyár három kapujába. Velük együtt egy teherautó katona is érkezett. A fiúk nem szaladtak el, hanem a dobálást beszüntették, és zsebre tett kézzel fütyörészve nézegették a tankokat. Egyik itt az ablak alatt még mondogatta is a másiknak, hogy Ezek a tankok miattunk nem sokáig lesznek itt, majd aztán folytatjuk. aztán futballozni kezdtek a Szobor utcában. A tankok azonban nem mentek el, csak több nap múlva. ( ) Hogy-hogy nem, a csillag mégiscsak lekerült a gyár tetejérõl. Másnap reggel már nem volt ott. Lehet, hogy az volt az a csillag, amit másnap este két forintért megvettem két fiúcskától. ( ) Október 23. óta már lassan egy hét telt el. Az állami vezetés fokozatosan megszûnt. A minisztérium utasításai elmaradtak. A szomszéd gyárakban is, meg nálunk is zavar és tanácstalanság keletkezett. Egyre hevesebb volt a párt- és párttagellenes hangulat. A mérnökök, a technikusok és mûvezetõk szinte kivétel nélkül ilyen hangulatba estek, pedig közülük a legtöbben jó szakmunkások voltak korábban. Már a pártjelvények, a köztársasági címer összetörésére is sor került, amikor 30-án Biszkutól telefonüzenet jött: délután két órakor jelenjek meg a tanácsházban a kerületi forradalmi tanács megválasztása céljából. Elmentem. Az épület elõtt az emlékmû összetörve hevert. A választásra összegyûlt emberek között erõsen szélsõséges lázongó emberek is voltak. Emlékszem a Transzvill két fiatal küldöttjére, ezek csillapíthatatlanul lángoltak a mindenellenesség tüzében. Volt idõ megfigyelni az embereket, mivel Biszku egy órát késett. Azt hiszem, ilyen forradalmibizottság-választás sehol sem volt ebben az idõben az országban. A választáson részt vett három elvtárs, akik korábban a kerületi pártbizottság titkárai voltak, név szerint: Biszku, Fülöp és Horváth Vince. 2 Ezen kívül ott volt még a kerületi pártbizottság több tagja, köztük Takács Jenõ, Frey és én. Nem kellett tagadnunk, hogy kommunisták vagyunk, pedig akkor már a budapesti pártbizottság háza az ellenforradalom csõcselékének kezére került. A választás alapján a bizottság elnöke Noszkai lett, aki az Elektromos Mûveknél alapszervi titkár volt. Engem elnökhelyettessé választottak. A bizottság megválasztásával egyidejûleg a gyûlés kiáltványt fogalmazott, melyet másnapra plakát formájában sokszorosítottak. A kiáltvány az abban az idõben szokásos követeléseket tartalmazta, de lényegesen enyhített formában, és a kormánynak igyekezett támogatást nyújtani, hogy idõben megálljon a lejtõn. Október 31-én délelõtt ült össze másodszor a bizottság. Az értekezleten Biszku nem jelent meg. A bizottság áttanulmányozta a plakátot, és elhatároztuk, hogy nem tesszük közzé. A Transzvill két küldöttje tiltakozott az ellen, hogy Biszku a bizottság tagjaként szerepel a plakáton. Szerintük a bizottság tagjául nem Biszkut, hanem Fülöpöt választották meg, akinek neve viszont nem szerepelt a sokszorosított kiáltvány alatt. Mivel hivatalos jegyzõkönyv nem készült, a bizottság a helyzet tisztázása végett új választást határozott el, s nyilvánvaló volt, hogy a jobboldali hangoskodók a bizottság összetételét nem tartják megfelelõnek. Elhatároztuk, hogy aznap délután a kerületi üzemek küldötteivel új választást tartunk. Az értesítést telefonon és küldöncök útján végeztük. A kerületi üzemekbõl össze is gyûlt mintegy 160 küldött. A közigazgatási feladatok már 31-én délelõtt megoldást követelve jelentkeztek. Noszkai és én a tanácselnök szobájában elõszobájának helyezkedtünk el. Az elnöki titkárnõ nem volt a helyén, s így a titkárnõ fel- 2 A felsoroltak között szereplõ Fülöp Pál Biszku Bélát és Kádár Jánost megelõzõen a XIII. kerületi párt vb elsõ titkára volt. A forradalom után õ lett a kerület tanácselnöke 25

adatát egy elõttem ismeretlen nevû nõ töltötte be, aki az elsõ bizottság megválasztásában is mint küldött vett részt. A garmadával jelentkezõ ügyfelek az alábbi kérdésekkel foglalkoztattak bennünket: Politikai irányítást kértek. Élelmezési kérdéseik voltak. Lakásproblémákkal álltak elõ. Különféle helyekrõl gépkocsikat és üzemanyagot igényeltek. Pártok és intézmények elhelyezésüket kérték. Karhatalmi beavatkozást kértek. Más természetû szociális segítséget kívántak, például elhaltak holttesteinek elszállítását és temetését. Természetesen a felsorolás nem teljes, de a többit mindenki elképzelheti hozzá. Bár az utólagos, ide vonatkozó tanácsi jegyzõkönyvek szerint ugyan többen disszidáltak, illetve lemondtak tisztségükrõl a forradalom napjaiban, a hûséges tanácsi dolgozók a legnehezebb idõkben is felkeresték a tanácsházát, és segítettek a nehéz feladatok megoldásában, a visszaemlékezés ezzel mégis ellentétes képet fest a tanácsházán történtekrõl. Megpróbáltam a tanácsi apparátust felhasználni a feladatok egy részének elvégzésére. Megkértem elõször Fülöpöt, majd Takácsot, hogy foglalják el helyüket a végrehajtó bizottság elnökhelyettesi szobájában, és intézzék el a hozzájuk irányított személyeket. Ismételt kérésemre valamelyik a kettõ közül elmondotta, hogy õket erõszakkal eltávolították már a tanácsi alkalmazottak a beosztásukból, így nem tehetnek semmit. Úgy emlékszem mindkettõjükre, mint akik céltalanul bolyongtak a tanácsház folyosóin napokon át, és nem ismerték fel a helyzetet. A közigazgatási munkákat mégis el kellett volna végeztetni. Megpróbáltam a tanácsi tisztviselõk saját»forradalmi«bizottságát megkeresni, hogy az osztályokat mégis munkába állítsam. Kiderült, hogy éppen osztályonként üléseztek és minden osztály azzal foglalkozott, hogy kiket kell eltávolítaniuk maguk közül. ( ) Nem volt mit tenni, a vb elnöki elõszobában én fogadtam az összes ügyfelet. A politikai ügyeket Noszkaihoz küldtem. Mindez annyira lekötött minket Noszkaival, hogy egymással sem tudtunk beszélni a 31-én délután 2 órakor kezdõdõ választógyûlés elõtt. Végül a választók jelenlétében õ az elnöki helyen ülve, én meg mögötte a dobogón menetközben beszéltük meg álláspontunkat. Elmondotta, hogy Biszkuval állandó kapcsolata van, és utasítása szerint a lehetõ legtovább tartsunk ki a bizottságban. A várható jobbratolódás a választógyûlés hangulatán meg is mutatkozott. A felszólalók egymás után követelték a szovjet csapatok kivonulását és még sok minden egyebet is. Az elsõ öt felszólalás után és is hozzászóltam. Beszéltem a Szovjetunióval való kapcsolataink hibáiról és a párt és a tömegek kapcsolatának hibáiról is. Igyekeztem nem annyira a hozzászólás tartalmával, hanem inkább stílusában alkalmazkodni a hangulathoz, mely határozottan szovjetellenes volt, de kommunistaellenes és pártellenes nem volt. A hozzászólás jó kis hordószónoklat lett, de célját elérte, mert alapjául szolgált megválasztásomnak. Noszkai az összefoglalásban hasonlóan járt el. Engem egy ismeretlen ember javasolt a bizottságba, én Noszkait javasoltam. Megválasztásunk után mindketten kijelentettük, hogy kommunisták vagyunk, és a szocializmus építéséért állunk ki. A gyûlés bejelentéseinket elfogadta, azt persze nem mondom, hogy lelkesedéssel, de olyan»egye fene«alapon. Megválasztásom miatt Meleg 3 a tanácsi lakásosztályról decemberben egy aktívaülésen árulónak és kémnek nevezett. Az ügyben azután hosszú vizsgálat folyt, mely azzal fejezõdött be, hogy a kerületi pártvezetés nem adott igazat Melegnek. Itt választották meg bizottsági tagul Papp hadnagyot. Köte, Batizi és a szomszéd templom (Szent László) papja is tagja lett a bizottságnak. A gyûlés a választáson kívül a szokásos követeléseket is számos pontba foglalta. Ezek a pontok már nem voltak olyan mérsékeltek, mint az elõzõ napiak. A szovjet hadsereg kivo- 3 Meleg Lajos egyik szorgalmazója volt a XIII. kerületi tanácsban a tanácstagok ellenforradalmi tevékenységéért történõ szigorú felelõsségrevonásának. 26