Dr.. Petõ etõ Ernõ-emlékünnepély Kórház Tudományos Bizottsága 2003. november 4. Jubileumok a Markusovszky Kórházban 115
Horváth Boldizsár A Petõ Ernõ-emlékünnepély megnyitója Amikor Petõ Ernõre emlékezünk, mint kórházalapító igazgatóra, szükséges újból felidézni az õ kórházszervezéssel kapcsolatos szellemi nagyságát. Azt a tényt, hogy az 1926-os kórháztervezésben Petõ Ernõ tudatosan törekedett arra, hogy a kórház elegendõ férõhellyel rendelkezzék, s hogy az akkor fontosnak tartott klinikai szakterületek hiánytalanul képviselve legyenek. Ennek az elõrelátásnak köszönhetõ, hogy az 1929-ben átadott új közkórház Magyarországon akkor és még hosszú ideig a legmodernebb kórházak közé tartozott, és tulajdonképpen ez az elõrelátás tette lehetõvé a késõbbiekben az új szakmai igények kielégítését is. Engem, szegedi kötõdésû orvost ez a zseniális szervezõképesség Lechner Ödönre emlékeztet, aki a szegedi nagyárvíz után olyan új városrendezési tervet készített, ami több mint száz évvel késõbb is biztosítani tudja a város zavartalan fejlõdését. Petõ Ernõ már 1926-ban pontosan látta, hogy a modern kórház nem nélkülözheti a technikai fejlõdés eredményeit. Ez biztosítja a szakmai fejlesztést, ami az emberi tényezõ mellett hozzájárul ahhoz, hogy a megye egészségügyi ellátása az élvonalban maradhasson. Az õ gondolatai élõ gondolatok ma is, amikor Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza a fenntartó önkormányzatok és a kórházvezetés együttes erõfeszítése következtében az egészségügyi ellátást fojtogató gazdasági környezet ellenére olyan új, nagyhatékonyságú mûszerek beszerzésére törekszik, amelyekkel egész osztályok mûködését lehet magasabb szintre emelni. Ez a törekvés a betegek hatékonyabb ellátásán túl a kórház gazdaságos mûködésében is új prioritásokat biztosít. Végül, de nem utolsó sorban szeretnék néhány szót szólni Petõ Ernõ koncepciói közül arról, amelyet a róla szóló 1999-es életrajzi kiadványban Kovács L. Gábor professzor fogalmazott meg:,,petõ Ernõ egyik legnagyobb szervezõi érdeme, hogy megteremtette az oktatókórház szakmai alapjait is. Petõ Ernõnek ez az elõrelátó törekvése élõ gyakorlattá vált a kórház történetében. Ezt bizonyítja az 1967-ben létrejött szerzõdés a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Markusovszky Kórház között, amely biztosította, hogy az országban elõször itt jött létre egyetemi oktatókórház. A kórház részvétele a graduális és postgraduális orvosképzésben, az Egészségügyi Fõiskola oktatási tevékenységében és az egészségügyben dolgozók szakképzésében töretlen intenzitással folyik ma is. 116 Jubileumok a Markusovszky Kórházban
Messzire vezetne, ha a kórház oktatási tevékenységét annak hatékonysága szempontjából részletezném. Csak annyit szeretnék említeni, hogy az oktatás mindig kétirányú. Nemcsak az oktatásban résztvevõknek teszi lehetõvé új ismeretek elsajátítását, hanem az oktatókat is állandó önképzésre serkenti. Ez utóbbi nem képzelhetõ el a nemzetközi irodalom követése és a klinikai orvostudomány aktív mûvelése nélkül. Ez a kórház szellemi megújulásának egyik forrása. Amikor ezeket a szempontokat felvetem, ismételten Petõ Ernõ szellemi nagyságára kell hivatkoznom, aki úttörõ munkájával mintegy elindítója volt a kórház tudományosi életének is. Többek között ezért is hálával tartozunk neki. Jubileumok a Markusovszky Kórházban 117
István Lajos Emlékezés Petõ Ernõre A kórházalapító és a kórházat a II. világháború után újjászervezõ igazgató fõorvosra, az iskolateremtõ sebészre, a nehéz idõkben humanitását bizonyító orvosra és emberre emlékezünk. A Petõ Ernõ által kezdeményezett, kiharcolt és megszervezett új szombathelyi kórház akkori nevén Vasvármegye és Szombathely Város Közkórháza a város, a megye és a Dunántúl szempontjából történelmi jelentõségû alkotás volt, amellyel a magyar egészségügy is jelentõsen gazdagodott. A kórház akkor is és ma is méltóan képviselte, illetve képviseli Petõ Ernõ szellemiségét, humanitását, segítõkészségét, betegközpontú orvosi szemléletét, progresszív polgári törekvéseit és közéletiségét.ahhoz az orvosnemzedékhez tartozom, akik a Petõ Ernõ vezette kórházban dolgozhattak. Tõle és az általa kialakított kórházalapító fõorvosi kartól sajátíthattam el a korszerû gyógyítás mesterségét és mûvészetét. Ez a kórházalapító fõorvosi kar az 1930-as, 40-es években kiváló szakmai munkával és példás emberi tartással vált országosan ismertté, lettek valamennyien az orvosi hivatás és választott szakterületeik igazi mesterévé, szereztek önmaguknak, az általuk vezetett osztályoknak, az egész kórháznak a városban és a megyében, Északnyugat-Dunántúlon, sõt bizonyos vonatkozásban országosan is elismerést, megbecsülést. Ebben a munkában és törekvéseik valóra váltásában élen járt Petõ Ernõ, aki nemcsak elismert és közmegbecsülésben részesülõ kórházigazgató s kitûnõ sebészorvos volt, hanem jó és rossz idõkben a kórháznak, a kórház dolgozóinak és betegeinek érdekeit bátran képviselõ orvosvezetõ és közéleti ember is. Érdemeirõl az elmúlt évtizedben már lehetett nyíltan is beszélni, és szobrának felavatása tulajdonképpen rehabilitálását jelentette. Többen elõadásban és közleményben méltatták a kórházalapítót, a kórházigazgatót, a sebészt és a közéleti embert. A mai alkalommal elsõsorban a kórházat korszerûsítõ, mûhelyt teremtõ és új szakágazatokat létesítõ orvosvezetõként szeretnék Petõ Ernõre emlékezni és tevékenységét méltatni. A neves tanítványok sorát Kabdebó Józseffel kezdeném, aki Petõ Ernõ nyomdokain járva Tatabányán létesített korszerû kórházat. Idõrendi sorban Tiborcz Sándort említem, aki Petõ Ernõ segítségével egy új sebészeti ágazatot, a baleseti sebészetet honosította meg kórházunkban, majd vett részt országos kiépülésében. Ugyanebbõl a sebészi mûhelybõl származott Smidt Lajos is, aki nemcsak kiváló sebész és az egykori szombathelyi Emberbaráti Egylet Kór- 118 Jubileumok a Markusovszky Kórházban
házának igazgató fõorvosa lett, hanem elismert költõ és gyûjtõszenvedélye révén késõbb a róla elnevezett múzeum megalapítójaként is maradandót alkotott. Ide sorolom a Petõ Ernõ szellemét továbbvivõ Széll Kálmánt is, aki a sebészetbõl kiválva egy új szakterületet, az aneszteziológiát, majd az intenzív betegellátást valósította meg elõbb kórházunkban, majd lett e két új szakterület országos kiépítésének vezetõ személyisége, és teremtett az új szakmáknak országos hírû mûhelyt kórházunkban. Petõ Ernõnek kitûnõ érzéke volt a megfelelõ munkatársak megkeresésében is. Már az alapító fõorvosok között olyan kiváló szakmai és emberi tulajdonsággal rendelkezõ orvosokat gyûjtött maga köré, mint a polihisztor belgyógyász Strancz Gyulát, aki a belgyógyászaton túl megszervezte a központi laboratóriumot és az akkor röntgenlaboratóriumnak nevezett önálló vizsgáló egységet. Az alapító fõorvosi kar tagja volt továbbá a tudományos kutatómunkát kórházunkban megvalósító Görög Dénes, az empátiájáról, segítõkészségérõl és szerénységérõl ismertté vált Prugberger József, a neurológiát és a pszichiátriát egy személyben mûvelõ Tanka Dezsõ, akinek neve késõbb szakmáját jelentette. Petõ Ernõ vezetõi egyéniségét ugyanakkor a kórházért és a betegellátásért érzett felelõsség mellett egyfajta szívós következetesség és bátorság is jellemezte. Ez nyilvánult meg akkor is, amikor a mártírhalált halt Görög Dénes utódjáról kellett gondoskodni. Ekkor hívta meg Petõ Ernõ Szombathelyre Romhányi Györgyöt, aki abban az idõben politikai okok miatt nem dolgozhatott orvosként. Petõ Ernõnek ez a bátor cselekedete késõbb az egész kórház szempontjából sorsdöntõnek bizonyult, mert Romhányi professzor ötéves szombathelyi mûködése során tulajdonképpen a kórház spirituális rektorává, a háború utáni szellemi és tudományos újjászületés vezéralakjává vált. Romhányi György itt teremtett maga körül olyan atmoszférát és iskolát, amelynek híre és képviselõi ország- és világszerte ismertté váltak. Ebbõl a,,kórházi mátrixból indult el Romhányi György azon a különleges hivatásszeretettõl és megszállottságtól fûtött meredek úton, amely õt a XX. század kiemelkedõ magyar orvosegyéniségévé és orvoskutatójává tették. Ehhez hasonló erkölcsi értékû volt Petõ Ernõ bátor kiállása 1949. október 20-án a deportálandó szerzetes apáca ápolónõk ügyében is, amikor a betegellátás biztonsága érdekében ellenezte a mûtõs apácák elhurcolását, szembeszállva az akkor nagyhatalmú népjóléti miniszteri biztossal és a hírhedt AVH-val. Õ volt az egyetlen magyar kórházigazgató, aki az apácák deportálásával szembeszegült. Sorsom ajándékaként itt a kórházban átélhettem azokat az éveket is, amikor Petõ Ernõ felismerve a szakosodó orvostudomány új igényeit kitûnõ érzékkel és nagy elõrelátással hozzálátott új szakterületek meghonosításához, Jubileumok a Markusovszky Kórházban 119
új osztályok szervezéséhez. Ekkor létesült a baleseti sebészet, az onkológiai osztály és regionális sugárterápiás központ, a koraszülött osztály, a vértranszfúziós szolgálat, indult a már említett aneszteziológia és az intenzív terápiás ellátás, a tüdõ-, illetve a szájsebészet, és elkezdõdött a hematológiai betegellátás is. Amikor 1952-ben a,,múltat végképp eltörölni akaró önkény, az osztályharc gyûlölete és a szolgalelkûség Petõ Ernõt eltávolította az általa alapított kórházból, és Sárvárra,,számûzte, Petõ Ernõ harag, gyûlölet és zokszó nélkül távozott, példát mutatva az igazságtalanság kulturált emberhez méltó elviselésére. Petõ Ernõ emléke, valamint a kórház szellemisége a létesítésért folyó harc és a mûködés éveiben annyira összenõtt az intézménnyel, hogy távozásakor és halála után is egybeforrt az alkotó az életmûvel. A kései utódok pedig szerencsésnek érezhetik magukat, mert az 1929- ben létesült kórház keretei megadták az azóta tartó szakadatlan fejlõdés lehetõségeit. Kórházunkra is érvényes az egri várkapitány Dobó István ismert mondása:,,a falak ereje nem a kövekben vagyon, hanem az emberekben. Petõ Ernõ nemcsak a korszerû gyógyítás feltételének nagyvonalú kereteit hagyta ránk örökül, hanem egy szellemiséget is, amely a beteget állítja napi munkánk középpontjába, amely a gyógyítást humanitárius segítõ tevékenységnek tekinti, amelyben a gyógyító hatalom mindig a szenvedõ ember iránti megértéssel és alázattal társul, s amely a gyógyítás legújabb eredményeit is szerénységgel közvetíti a beteghez. Valamennyien tudjuk, hogy új fõorvosok munkába állásával, folyamatosan fiatalodó orvoskarával és ápolótestületével, fantasztikus teljesítményû új mûszerekkel kórházunk folyamatosan megújul, fejlõdésének új szakaszához érkezett. Ezekben az orvost és embert próbáló elkövetkezõ években fokozottabban szükségünk van elõdeink életmûvének ismeretére, a kórház hagyományainak és szellemiségének fenntartására, Petõ Ernõ orvosi és szellemi hagyatékára. 120 Jubileumok a Markusovszky Kórházban
Dr.. Baltavári László-emlékülés Neurológiai Osztály 2003. november 7. Jubileumok a Markusovszky Kórházban 121
Csiba László Megõrizni és megújítani A tudományos módszereinket egyszerre szeretnénk megõrizni és megújítani. Megõrizni a klasszikus neuropatológiai módszereket, és kiegészíteni új klinikai vizsgáló eljárásokkal (nyaki ultrahang, transcranialis Doppler). Ugyanez a törekvés érhetõ tetten a szombathelyi neurológiai osztály korábbi osztályvezetõ fõorvosának tevékenységében. Baltavári fõorvos úr 40 évesen lett az osztály vezetõje. Elõtte 12 évet töltött el Pécsett az Ideg-Elme Klinikán, Környey István professzor volt a tanítómestere. Idegsebész, neuroradiológus és neuropatológus tanulmányokat folytatott, s párhuzamosan több diszciplinát mûvelt. Bevezette a carotis, illetve vertebralis angiographiát, a pneumoencephalographiát és a myelographiát. Abban az idõben ezek voltak a legmodernebb neurológiai képalkotó vizsgáló eljárások. 10 évvel megérkezése után már izomrelaxációban végzett elektrosokk kezelést, és 1973-ban korát megelõzve az EMG-vizsgálatok is megjelentek Szombathelyen. A neuropathológiai laboratóriumban nemcsak klinikai diagnosztikus munka folyt, hanem együttmûködés alakult ki a Graz-i, illetve bécsi intézetekkel is. A krónikus betegek gondozásának bevezetése, a kórház-rendelõintézeti egység megteremtése mind Baltavári fõorvos úr nevéhez fûzõdtek, és új szemléletet tükröztek. Baltavári László annak idején szoros kapcsolatot tartott fenn a debreceni klinikával, nevezetesen Molnár László professzorral. Együtt dolgoztak a pécsi klinikán, s onnan került Molnár László Debrecenbe, Baltavári László pedig Szombathelyre. Baltavári rendszeresen részt vett a debreceniek által szervezett Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Tiszántúli Tagozatának ülésein, sõt egy alkalommal a rendezvényt Baltavári segítségével Szombathelyen rendezték meg. A 40 évesen fõorvossá lett kollégánk, dr. Baltavári László munkássága megerõsíti a régi mondás igazságát, hogy meg kell õrizni a régit és nyitottnak lenni az újra. Baltavári fõorvost a sors igaztalanul korán ragadta el. De õ is azon honfitársaink sorába tartozik, akikre igaz:,,a nagy nemzetek a fiaikat tették naggyá, a kicsiket pedig fiaik. 122 Jubileumok a Markusovszky Kórházban
Czopf József A Környey-iskola és a szombathelyi neurológia Megtiszteltetõ számomra, hogy Vas megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza fennállásának 75. évfordulójának keretében tartandó Baltavári László-emlékülésre meghívást kaptam, és elõadásra felkértek. Magam nem dolgoztam együtt Baltavári Lászlóval, akinek elsõsorban a neuroradiológia és patológia területén késõbbi kollégáim részérõl nagy tekintélye volt. 1952. január 16-án nyert a pécsi Ideg-Elmegyógyászati Klinikán alkalmazást. A személyügyi nyilvántartásában szerepel az akkor enyhén pejoratív megjegyzés, hogy értelmiségi. 1958. május 20-án szakvizsgázott neurológiából, 1960-ban pszichiátriából. 1964. január 1-jétõl lett a Szombathelyi Kórház Neurológia Osztályának fõorvosa. Eleinte a II. Sz. Ideg-Elme Osztály élén állt, majd 1981-tõl az egyesített 80 ágyas neurológiai osztályt vezette. A Környey Tanítványok Társaságának ülésén Bobest Mátyás emlékezett meg errõl, õ emelte ki, hogy elévülhetetlen érdemei vannak az angiographia és pneumoencephalographia bevezetésben, a neuroradiológia kialakulásában. Jelentõs, hogy nevéhez fûzõdik a neurológiai szubintenzív részleg beindítása is. Közleményei és Markusovszky-pályamunkái fõleg neuropatológia tárgyúak voltak. A neuropatológiának a medikus oktatásban játszott szerepét is ecsetelte egyik mûvében. A Környey által vezetett Ideg-Elme Klinikáról 1968-ban Dr. Scháb Rezsõ vette át a szombathelyi I. Sz. Ideg-Elme Osztályt, és mostoha körélmények között elindította az idegsebészeti beavatkozások sorát. Késõbb a kórház külsõ telephelyén, az Emberbaráti Kórházban lett a Neuropszichiátriai Osztálynak osztályvezetõ fõorvosa, majd az összevont Pszichiátriai Osztályt vezette 22 éves aktivitás után bekövetkezett haláláig. Az idegsebészet terén dr. Bobest Mátyás követte õt. Önálló osztályt hozott létre, és magas színvonalú szakmai tevékenységet fejt ki jelenleg is. Õ is Környey professzor úr tanítványa volt. Baltavári László még a klasszikus Környey-iskolához tartozott. Az 1952- es csoporttal érkezett Környey klinikájára, és ott a klinikai neurológia mellett neuroradiológiával és neuropatológiával foglalkozott. Hosszabb ideig volt Pálffy professzor beosztottja az osztályon, aki nagy melegséggel emlékezett vissza ezekre az idõkre. Az 1952-ben érkezettek közül ketten megjárták a frontot. Balázs Béla alsóvégtagját érte sérülés, Baltavári Lászlónak pedig a bal vállát. Jubileumok a Markusovszky Kórházban 123
Mindketten hallgattak errõl, nehézségeiket palástolták és szorgalmasan dolgoztak. Baltavári László feleségül vette Krausz Máriát, egy délvidéki patikus lányát, aki késõbb a Környey-féle Patológiai Laboratórium kiemelkedõ asszisztense lett. Ezt a munkát gyümölcsöztette 1964 után Szombathelyen a Neuropatológiai Laboratórium kialakításakor. Mint beosztott, pontos ember volt. Kárpáti Miklóssal együtt Baltavári László is intenzíven dolgozott a neuroradiológiában, ahol ugyanúgy precíz, kifogástalan munkát végzett. Zárkózott volt, háborús sérüléseirõl sem beszélt, és magas egyházi méltóságú hozzátartozóját sem emlegette soha. Tett és nem beszélt. Közel 12 éve létrehoztuk a Környey Tanítványok Társaságát, melynek jövõ év tavaszán lesz a kilencedik összejövetele. Az volt a célunk, hogy az általunk megélt értékekrõl ünnepélyesen, rendszeresen megemlékezzünk. Nehéz Környey életfilózófiáját szavakban összefoglalni, de úgy tünik, hogy a szakmailag magasan képzett orvos rendszerint emberként is helytáll. Tiszta fej, tiszta sziv, tiszta kéz fejezhetné ki a szakmaiság és emberség egységét: aki a beteg embertárs mellé áll, hogy ember maradjon, aki tanítja a másikat, és segíti emberré válni azt, akit tanít, és emberközeli maradjon a tudomány, amely hihetetlenül részletekbe veszõ, és csak szintézisének fejlõdése fogja igazán szolgálni az embert. Szombathelyen tovább él Környey szellemisége. Baltavári László kimagasló színvonalú klinikai neurológiai és neuropatológiai tevékenysége mellett a Környey-iskola és Szombathely kapcsolatának újabb fejezete Scháb Rezsõ tevékenysége is, aki ugyancsak kiváló neurológus volt, magas szinten mûvelte a hisztopatológiát és a pszichiátriát is. Sebészeti tevékenységét amelyet mostoha körülmények között megvalósított Bobest Mátyás tett virágzóvá önálló osztályán. Sokan vagyunk azon, hogy a Környey-iskola hagyománya tovább éljen. A jelenlegi egyetemi struktúra és oktató szerkezete alapján a Szombathelyi Kórház Neurológiai Osztálya a Pécsi Tudományegyetem akkreditált oktató osztálya. Ez a betegellátó, oktató és tudományos tevékenységben is teret nyit az eddigieknek megfelelõ vagy annál gazdagabb együttmûködésre a rezidens- és szakorvosképzésben egyaránt.a pécsi egyetem kiegészíti azokat a tanulmányi területeket, amelyek a szakma speciális subdisciplináit képezik. Baltavári László példája megmutatta, hogy szakmai tûz és megfelelõ személyiség esetén a magas színvonalú klinikai munka transzplantálható, megfogan és termékennyé válik. Megtanulhattuk tõle az emberi szerénységet, a szakma iránti alázatot, s idõt nem kímélve legnagyobb energiánkkal a betegek szolgálatát. 124 Jubileumok a Markusovszky Kórházban
Baltavári Lászlóné Visszaemlék isszaemlékezés ezés dr.. Baltavári Lászlóra Végtelenül nehéz olyan valakirõl beszélni és írni, aki legközelebb áll hozzánk. Különösen nehéz egy olyan emberrõl valamit mondani, aki befelé forduló alkat, orvosi munkája nehézségeirõl és eredményeirõl nem beszél otthon. A szó szoros értelmében puritán. Ragaszkodik egyszerûségéhez, szigorú erkölcsi normák irányítják, és megszokott körébõl kimozdítani alig lehet. Távol állt tõle minden önmutogatás, az ünneplések zavarba hozták. Így én, mint felesége, nem sokat merek mondani róla. Ha dicsérném emberi értékeit, munkája megbízhatóságát, mindenki elfogultságnak tekintené. Azt viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy róla szólva elhallgassam lelkének legszebb sajátosságait, és ne térjek ki érdemeire. Nyilvános kitüntetéseit szívesen felsorolom. Részben azért, mert lelkiismeretes, törekvõ munkáját tanúsítják, részben azért, mert az elismerések mindig elõre vitték munkájában. Mint pedagógus szülõk és nagyszülõk gyermeke, indítást érzett, hogy tanító orvos legyen. Az orvosképzésben és továbbképzésben kifejtett tevékenységéért az egészségügyi miniszter címzetes egyetemi docensnek nevezte ki. Az egészségügy területén végzett jó munkájáért 1976. július 1-jén a,,kiváló Orvos kitüntetõ címet kapta. Ugyanaz év augusztus 4-én egy interjút készítettek vele. Ez azért érdekes, mert önmagáról vall, és megfogalmazza mindazt, melyet nekem nehéz lenne elmondani. Engem mind a mai napig mélyen érintõ és felejthetetlen az a mondata, mely szülõvárosába való visszatérését érinti:,,szombathelyi születésû vagyok, hazajöttem, amikor hívtak. Igen, mindvégig Szombathelyt érezte hazájának, itt fejtette ki sokrétû tevékenységét. Erõs és kemény iskolából jött.,,pécsett végeztem, ott is kezdtem pályafutásomat dr. Környey István egyetemi tanár vezetése mellett, s mindent, amit a medicinában tudok, neki köszönhetem. Magasrendû orvosi etikát hozott magával. Neki mindegy volt: gazdag vagy szegény, öreg vagy fiatal. Az élet szentségére esküdött. Született optimista, a végsõkig nem adta fel a reményt. Szombathelyen az etikai bizottság elnöke volt. Azt tanította:,,a beteg embernek a kórházban is meg kell adni a mindennapi élet feltételeihez szükséges dolgokat. Embernek kell éreznie magát, hogy az orvos gyógyítani tudja. Mindezek az idézetek, közlések bármennyire is hiányosak mutatják a bennem kialakult képet férjemrõl, de hogy a számomra felkínált feladat ne Jubileumok a Markusovszky Kórházban 125
legyen megoldatlan, egy sajátos megoldást választottam. Felkértem egy édesanyát, aki leánya szenvedéstörténetében 15 éven át férjemre támaszkodott, hogy feljegyzéseibõl engedje idézni azokat a részleteket, melyek Baltavári László orvosi és emberi magatartására vonatkoznak. Szerintem hiteles képet adott. Az Édesanya Naplójából:,,1965. szeptembertõl november végéig 14 orvos vizsgálta meg gyermekemet. És nem akadt kettõ, aki ugyanazt mondta volna. Csupa nagytudású fõorvos, egyik rangosabb, mint a másik. Szabolcs Zoltán veszi kezébe az intézkedést. Utoljára Baltavári Lászlóhoz irányít bennünket. Így ajánlja: Baltavári komoly ember, érti a dolgát. És fõképp abban különbözik a többitõl, hogy ismeri a határait. Ha rájön, hogy véget ér a tudománya, megmondja. Kislányom több mint egy órája van bent az idegosztály fõorvosi szobájában. Mit csinál ott ennyi ideig? Újabb félóra. A nõvér azt mondja, hogy mindig ilyen hosszan vizsgál. Itt türelmesnek kell lenni. A beteg leány beszámolója:,,elmondtam neki mindent. Volt, amire többször is rákérdezett. Hosszan tanulmányozta a leleteket. Aztán megvizsgált. Mikor hirtelen elfordította fejemet, megint rám jött az a különös szédülés. Egyre jobban elkomolyodott. Volt valami az arcán, hogy tudja, amit egyik orvos sem hisz el. De nem mondott semmit. Majd megbeszéli Szabolccsal. Kérte, vigyek írást is. Mondtam, az írásom elromlott. Bólintott, mintha ezt is tudná. Újabb vizsgálatok. Ugyanazok, meg még egypár. Visszaviszem hozzá. Minden negatív. És õ mégis Mintha szánakozva nézne rám. Az arca nem tud titkot tartani, túlságosan emocionális alkat. Harmadik alkalommal õ hivat. Már bekérte az egyensúlyzavar vizsgálatát, s az újabb szemfenékvizsgálat eredményét. Õ már nem vizsgál. Beszélget velem. Miképp viselem a nehézségeket, volt-e megpróbáltatásom, s így tovább. Aztán felvesz asztaláról egy borítékot. Odaadja. Látom, nincs lezárva. Jó a szemem, a folyosón elolvasom: Tumor cerebelli. Ismét az Édesanya:,, A mai napig sem értem, miképp lehet ekkora bátorsága egy orvosnak, aki bizonyítás nélkül kiad egy ilyen rettenetes ítéletet a 23 éves, friss diplomás, mûvészi fokon játszó zongorista kislány kezébe. Kislányom azt mondta, beszélgetés közben kipróbálta, kiismerte az erejét. Én is beszélek Baltavári László fõorvossal. Már amennyire erõm engedi. Nem bíztat és nem is rémiszt. Elismerte, a laboratóriumi leletek jók, a különbözõ vizsgálatok mit sem mutatnak ki. Mégis, õ a véleményét fenntartja. Vannak jelek, és ezeket a 126 Jubileumok a Markusovszky Kórházban
jeleket tudomásul kell venni, tovább kell menni, van még egy vizsgálat, de azt itt nem merik megcsinálni. Pécsre kell menni. Agymûtétre gondol? Lehet, de nem biztos. Értse meg, én nem tudom, õk ott mit találnak. Én itt nem tudok tenni többet. De írok K. professzor úrnak. És Cs.-nek is. Õ majd gondjukat viseli. És ha visszajöttünk... Ha visszajönnek, természetes, hogy törõdöm magukkal. Ne féljenek. Utazzanak minél elõbb a saját léleknyugalmuk érdekében. A kislány most igen jó állapotban van. Hirtelen felfogtam, gyermekem miért bízik úgy meg benne. Olyan egyszerû volt és olyan természetes. Elõre elkészítette utunkat. Elõre fáradt értünk. Egyszer fel is utazott utánunk. Egyszer velem együtt ment fel. Mélységes felelõsségérzés hatotta át. Ennyi idézetet vettem át a 15 évig tartó fájdalmakból. Gondolom, a beteg, valamint a hozzátartozó viszonyulása személyessé és közelivé teszi férjem alakját, illetve jellemét az emlékezõk számára. Én, mint feleség, csak szép házasságunk örömökkel és nehéz próbákkal teljes életünk belsõ titkait õrzöm meg magamnak. Jubileumok a Markusovszky Kórházban 127
Garzuly Ferenc Személyes emlékeim Baltavári László fõorvosról Dr. Baltavári Lászlót orvostanhallgatóként a pécsi neurológiai klinikán ismertem meg, gyakorlatvezetõm volt, az alapvetõ neurológiai vizsgálatokra, a,,neurológiai oknyomozásra õ tanított meg. 1964-tõl 1984-ben bekövetkezett haláláig mellette dolgoztam az osztályon. Ez a kádári,,puha diktatúra, a vasfüggöny korszaka, az az idõszak, amelyben a hozzá érkezett hivatalos levelek címzése,,tisztelt Fõorvos Elvtárs és a bizalmasabbaké,,kedves Fõorvos Elvtárs volt. Baltavári fõorvos igyekezett megfelelni a mûködéshez szükséges feltételeknek a lelkiismeretesség talán orvosi munkájának is legjellemzõbb vonása volt, de többet ezen kívül nem tett. A kórház Etikai Bizottságának hosszú évekig volt viszont elismert elnöke. Érkezésekor az ideg-elmegyógyászat épületét hosszában,,kettévágták, a férfiakat tartalmazó fél hozzá, a nõbetegek Tanka fõorvoshoz kerültek, aki 1930 óta dolgozott itt. Mi napközben csak férfibetegeket vizsgáltunk, és csak a közös ügyeleti idõben láttuk a nõbetegeket. Az ügyeletes szoba viszont azonos volt, a két osztály orvosai jól ismerték egymást, barátok lettek. Abban az idõben Veszprém megye neurológiai és elmebetegeit is osztályunk vette fel. Ügyeletünk rendszerint úgy kezdõdött, hogy a veszprémi mentõ négy-öt beteget hozott. Nem volt lift az épületben, a hordágyat a mentõsök vitték fel az emeletre, a neurológiai betegeket a másodikra, az elmebetegeket az elsõre, a részegeket a földszintre, a,,defekt elmebetegek közé. Minden reggel azzal kezdõdött, hogy a fõorvosi szobában beszámoltunk az ügyelet eseményeirõl. Egy emlékezetes reggelen az egyik doktornõ dorgálást kapott. A piacon valaki rosszul lett, behozta a mentõ a nála lévõ két tyúkkal.,,ki engedte meg, hogy a mentõtõl a két tyúkot is átvegye? kérdezte eléggé ingerülten a fõorvos. Az idõk folyamán többször is változott az osztály neve. 1981-ig a Baltavári-féle osztály pszichiátriai osztály is volt, sõt az elmebetegek lényegesen többen voltak, mint a neurológiai betegek. 120 ágy szolgálta az elmebetegeket, 40 ágy pedig az ideggyógyászati betegeket. Ezt az idõszakot ezért a pszichiátriával való kapcsolat jellemezte, bár osztályunkon már akkor is a neurológiai, míg a másik osztályon a pszichiátriai profil volt a meghatározó. Tanka Dezsõ fõorvost 1968-ban Scháb Rezsõ váltotta fel. Ekkor kezdõdtek az idegsebészeti mûtétek a kórházban. Késõbb vált csak nyilvánvalóvá, hogy ez a feladat külön osztályt igényel. 128 Jubileumok a Markusovszky Kórházban
Baltavári fõorvos törekvései erõteljesen arra irányultak, hogy a pécsi neurológiai klinikán látottakat valósítsa meg az osztályon. Igy jött létre a neuroradiologiai vizsgálatokra alkalmas helyiség és a neuropatológiai laboratórium is. Itt a metszeteket felesége készítette, aki hosszú ideig vezette a pécsi neurológiai klinikán Környey István professzor szövettani laboratóriumát. A laboratórium elsõsorban a klinikai munka ellenõrzõ eszköze lett. Bár Baltavári fõorvos a klinikán elsõsorban a radiológiai vizsgálatokra specializálta magát, most érdeklõdéssel fordult a neuropatológiai vizsgálatok felé is. Ebben a munkájában segíteni tudtam, mert mielõtt átkerültem volna a neurológiai osztályra két évig a patológián dolgoztam. Ezzel a laboratóriummal megelõztük a többi megyei kórházat. Egyedül Miskolcon mûködött akkoriban még hasonló laboratórium a klinikák és az Országos Intézet laboratóriumai mellett. Néhány szót az osztály betegeirõl. A bajszát pödrõ Szabó bácsi a híd melletti padon szokott üldögélni, barátságosan integetett mindenkinek:,,kifizetni, nyugdíjazni, elbocsájtani. Ezen kívül is sok ötlete volt, például az, hogy a négereket vissza kell telepíteni Afrikába. Az egyik betegnek, a,,fenségnek külön szobája volt, s ha a nagyvizit odaért, a fõápoló bekopogott, és engedélyt kért a fõorvos úr számára a látogatásra. Az elmeosztályt építõ kõmûves még le sem tette a malteros kanalat, amikor egy másik beteget, Aladár bácsit behozták, olyan régen, hogy már senkinek fogalma sem volt róla, mi baja lehet. Vigasztalhatatlan volt egészen addig, amíg a kórház szomszédságában a Gól Vendéglõ meg nem nyílt, ahova esténként mindig kiszökött. Tanka fõorvos egy munkaterápiás telepet is létrehozott még pályája kezdetén, ahol disznókat is neveltek. Minden reggel lovaskocsi indult oda betegekkel, s a Tárcsás Pistával, aki piros tárcsájával jelezte, hogy merre fordul a kocsi. Egészen addig, amíg a városba érkezõ szovjet ûrhajos küldöttséget tárcsájával egy másik irányba el nem terelte. Baltavári fõorvos jó barátságban volt Molnár László professzorral, akivel együtt dolgozott a pécsi klinikán, és akit Debrecenbe neveztek ki a neurológiai klinika élére. Ennek a barátságnak volt köszönhetõ, hogy rendszeresen részt vettünk a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Tiszántúli Tagozatának évente ismétlõdõ, háromnapos ülésein, majd az is, hogy a rendezvény 1979- ben elhagyta a Tiszántúlt, és az évi ülést Szombathelyen tartotta meg. Ez volt az elsõ lépés afelé, hogy a kongresszus országos jellegûvé váljék. A vasfüggönyt sikerült bizonyos helyeken kicsit átjárhatóvá tenni. Az egyik irány Bécs volt, a másik Graz. Többször vettünk részt külföldön elõadásokkal a neurológiai, illetve neuropatológiai Duna Symposiumokon. 1979-ben jött át elõször Lechner professzor Grazból Szombathelyre elõadást tartani. Kapcsolatunk a Bécsi Orvostudományi Egyetem Seitelberger, Jellinger, majd Budka professzorok által vezetett Neurologiai Intézetével azóta is erõs. Jubileumok a Markusovszky Kórházban 129
A Baltavári-éra utolsó éveiben a betegellátás szempontjából fontos eseményekre került sor. Ezek közül kiemelkedik az Intenzív Osztály létrehozása 1979-ben, valamint az önálló Idegsebészeti Osztály létrejötte dr. Bobest Mátyás vezetésével 1980-ban. Három év alatt az egész ideg-elmegyógyászati épülettömböt átalakították, modernizálták. A súlyos, hosszantartó betegség váratlanul sújtott le Baltavári fõorvosra, összeszorított foggakkal, nehezen viselte. Amíg tudott, bejárt még az osztályra, folytatta a munkát. Szerette a szakmáját. 130 Jubileumok a Markusovszky Kórházban