Együttműködés erőszakos és szexuális bűncselekmények áldozatainak ellátásában

ESZTER Alapítvány Nyilvántartási szám: 00827-2011 TÁMOP 5.6.1.c-11/1-2011-0003 Együttműködés erőszakos és szexuális bűncselekmények áldozatainak ellátásában Létem, ha végleg lemerült, ki rettenti el a keselyűt? (Kosztolányi Dezső) Készítette: Németh Margit dr. Virág György

2

3 Tartalom I. ÁLDOZATSEGÍTÉSI PROTOKOLL... 7 1 Áldozatsegítés... 8 2 ESZTER Alapítvány, ESZTER Ambulancia...12 3 Az erőszakról...17 3.1. Az erőszak tipológiája, a bántalmazás definíciója az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (World Health Organization WHO) alapján... 17 3.2. A bántalmazás tipológiája áldozatok szerint... 18 3.3. A bántalmazás tipológiája az elkövetés kapcsolati szintje szerint... 19 Családon belüli erőszak...19 Családon kívül, illetve idegen személy (az elkövető nem családtag) által elkövetett erőszak, rendszerabúzus...19 3.4. Gyermekbántalmazás... 20 3.4.1. A Gyermekbántalmazás definíciója...20 3.4.2. Törvényi szabályozás...21 3.4.3. A gyermekbántalmazás felosztása típusok szerint...22 Veszélyeztetettség...22 Elhanyagolás...22 Fizikai bántalmazás...22 Az érzelmi, lelki bántalmazás...23 Szexuális bántalmazás...23 3.4.4. A gyermekbántalmazás különleges esetei...24 4 Az áldozatok ellátásának multiszektoriális megközelítése...25 4.1. A multiszektoriális megközelítés... 25 4.2. A multiszektoriális keret... 25 4.3. Szervezetek közötti együttműködés... 26 4.4. Az együttműködés területei... 27 4.4.1. A kliensellátáshoz kapcsolódó tevékenységek...27 4.4.2. Szakemberek szakmai tudásának bővítése...27 4.4.3. Szakemberek lelki egészségének védelme...27 5 A szexuális bántalmazás áldozatai, szükségletek, válaszok...28 5.1. Előfordulás... 28 5.2. A szexuális bántalmazás kialakulásának kockázati tényezői... 28 5.3. A szexuális bántalmazás következményei... 28 Egészségügyi következmények...29 Érzelmi/pszichés következmények...29 Szociális következmények...29 Jogi/ védelmi következmények...29 Biztonsági/ közösségi/ környezeti következmények...30 5.4. A szexuális bántalmazás áldozatainak támogatása... 30 5.4.1. A szexuális bántalmazásra adott szükséges, legfontosabb válaszok...31 5.4.2. Közösségi támogatáson alapuló tevékenységek...31 6 Az ESZTER Alapítvány működése, működési protokollja...32 6.1. Az ESZTER Alapítvány tevékenységének szemléleti kerete... 32 6.2. Az Alapítvány tevékenységi formái... 33 6.3. Az ESZTER Alapítvány háromszintű prevenciós tevékenysége... 33 6.4. Az ESZTER Ambulancián elérhető ellátási formák, és az ehhez kapcsolódó háttértevékenységek... 34 6.5. A kliensellátás folyamata az Ambulancia tevékenységében... 35

4 6.6. Közösségi krízishelyzetek kezelése Mobil Kríziscsapat... 35 6.6.1. A Mobil Kríziscsapat tagjai...36 6.6.2. A Mobil Kríziscsapat működtetése, és az ahhoz kapcsolódó háttértevékenységek...37 6.6.3. A Mobil Kríziscsapat működésének folyamata...38 7 Bántalmazott gyermekekkel való bánásmód...39 7.1. Bántalmazott gyermekek meghallgatása... 39 7.1.1. Általános javaslatok:...39 7.2. A bántalmazott gyermekekkel való találkozás folyamata... 39 7.3. A bántalmazott gyermekekkel való tevékenység optimális feltételei... 40 7.4. Javaslat a bántalmazás áldozatává vált gyermekkel való interjúkészítéshez... 41 7.4.1. Példák a beszélgetést segítő zárt és nyitott kérdésekre, töltelékkérdések használata...41 7.5. A bántalmazott gyermekek ellátásával kapcsolatos működési diszfunkciók... 43 7.5.1. Példák az áldozatsegítésben észlelt diszfunkcionális működésre, következmények, megoldási javaslatok...44 8 Az áldozatok komplex, szükséglet-alapú ellátásának kísérlete szakmaközi hálózatépítéssel...46 8.1. A hálózat kialakulásának feltételei... 46 8.2. A hálózati működést befolyásoló tényezők... 46 8.3. Az eredményes, előnyös hálózati működés feltételei... 46 8.4. A hálózati kompetenciák összetevői... 47 8.5. A hálózati működés típusai... 47 9 Hálózati tagként működő szervezetek az áldozatsegítő modellprogramban (TÁMOP- 5.6.1.c-11/1)...48 9.1. A Hálózat tagjai... 48 9.2. Az együttműködés területei, kiegészítő kompetenciák... 48 Felhasznált irodalom...51 II. AZ ÁLDOZATSEGÍTÉSBEN JELENLEG SZOROS SZAKMAI KAPCSOLATBAN EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEZETEK MŰKÖDÉSÉRŐL...52 1 Áldozatsegítő Szolgálat...52 1.1. Az áldozatsegítés... 52 1.2. Áldozatsegítő Osztály... 53 1.3. Szakmai, társadalmi kapcsolatrendszer, együttműködési háló... 55 1.4. Az áldozatsegítés helye a közigazgatásban, szervezete, kapacitása... 57 1.5. A Fővárosi Áldozatsegítő Szolgálat... 59 1.6. Működési protokoll, az ügyvitel jellemzői... 61 1.7. Támogatási formák... 63 1.7.1. A pénzbeli támogatás fedezete...67 1.7.2. Eljárási határidők...68 1.8. Utánkövetés, hatékonyságmérés, belső szakmai kontroll... 69 1.8.1. Írott és íratlan belső szabályozás...71 1.9. Működési nehézségek, problémák... 71 2 Országos Rendőr Főkapitányság...72 Áldozatvédelem-áldozatsegítés a rendőrségen... 72 3 Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület...78 3.1. Az Egyesület története... 78 3.2. Profil... 79 3.3. Célok... 80 3.3.1. Célkitűzéseink...81 3.3.2. Célcsoportok...81 3.4. Szervezeti kapacitás... 82 3.5. Szakmai kapcsolatrendszer... 83 3.6. Együttműködő partnerek... 84

5 3.6.1. Áldozatsegítő Szolgálat...85 3.6.2. Budapesti Rendőr-főkapitányság...85 3.6.3. Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)...85 3.6.4. Sors-Társak Közhasznú Egyesület...86 3.6.5. ESZTER Alapítvány...86 3.6.6. Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE)...87 3.6.7. Magyar Vöröskereszt...87 4 Névtelen Utak Alapítvány...88 4.1. Rövid történet és a jelen... 88 4.2. A NUA célcsoportja... 88 4.3. Szakmai és társadalmi kapcsolatrendszer... 89 4.4. Kapacitás... 89 4.5. Működési protokoll... 89 4.6. Az Alapítvány filozófiája... 90 4.7. Napi program és működés... 91 4.7.1. Foglakozások...91 4.7.2. A napi programunk segítséget nyújt...92 4.7.3. Utógondozás, utánkövetés...92 4.7.4. A kapcsolattartás formái...93 4.7.5. Mérhetőség...93 4.7.6. Képzések, szupervízió...93 4.8. Írott forma és spontán működés... 93 4.9. Működési nehézségek és korlátok... 94 III. JÓ GYAKORLATOK AZ ÁLDOZATOK KOMPLEX ELLÁTÁSÁBAN EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ÁLLAMI, HELYI-ÖNKORMÁNYZATI ÉS A CIVIL SZEKTOR SZEREPLŐI KÖZÖTT...95 1 "Egy jó szó Zuglóban" Zugló Önkormányzata és a Zuglói Polgárőrség Áldozatvédelmi Programja...95 1.1. Budapest XIV. kerülete, Zugló bemutatása... 95 1.2. A projekt bemutatása, célja, lényeges elemei, a protokoll szükségessége... 96 1.2.1. A protokoll szükségessége...99 1.2.2. A projekt megvalósítása során felmerülő nehézségek...99 1.2.3. Az áldozatsegítésben szerepet játszó szervezetek együttműködése következtében elérendő hatások... 100 1.3. A szereplők és tevékenységük bemutatása... 100 1.3.1. Kit tekintünk áldozatnak?... 100 1.4. A szakmai szervezetek bemutatása... 101 1.4.1. A Rendőrség... 101 Rendőrségi szerepvállalás az áldozatvédelemben... 101 Az együttműködések tapasztalatai... 104 1.4.2. Az Áldozatsegítő Szolgálat... 104 Az együttműködések tapasztalatai... 105 1.5. Az önkormányzat és intézményei... 105 1.5.1. A szociális szolgáltatások áttekintése... 106 Az alapszolgáltatások... 107 A szakosított ellátási formák típusai... 108 Támogatások... 108 Az együttműködések tapasztalatai... 109 1.6. A civil szervezetek... 109 1.6.1. Budapest XIV. kerületi (Zugló) Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület... 111 1.6.2. Egyéb civil szervezetek... 112 1.7. Célközönség, különösen veszélyeztetett rétegek... 112 1.8. A leggyakoribb bűncselekmények... 115 1.8.1. Vagyon elleni bűncselekmények... 115 1.8.2. Családon belüli erőszak hozzátartozók közötti erőszak... 115

1.8.3. Erőszakos bűncselekmények... 116 1.8.4. Szexuális erőszak... 116 1.8.5. Európai kitekintés... 117 1.9. A bűnmegelőzés és áldozatsegítés folyamata... 118 1.9.1. A bűnmegelőzés fogalma, prioritások... 118 1.9.2. A bűnmegelőzés három pillére... 118 1.9.3. A bűnmegelőzés alkotmányos követelményei... 118 1.9.4. A helyi bűnmegelőzés helyi közügy... 119 1.9.5. A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzése, csökkentése... 119 A megvalósítást szolgáló feladatok... 120 1.10. Az állami áldozatsegítés folyamata... 121 1.10.1. Az igénybe vehető szolgáltatások... 122 1.10.2. Az állami kárenyhítés... 123 1.10.3. Tennivalók, feladatok meghatározása, a folyamat bemutatása... 123 Az áldozatok szükségletei... 124 A Zuglói Áldozatsegítő Szolgálat eljárása... 125 Speciális segítséget igénylő területek... 127 1.10.4. A protokoll végrehajtása során betartandó elvek... 128 1.10.5. Az együttműködési modell sikerességének feltétele... 128 Felhasznált irodalom... 130 6

7 I. ÁLDOZATSEGÍTÉSI PROTOKOLL 1 az erőszakos bűncselekmények áldozatainak komplex, rendszerszintű segítéséről, támogatásáról Az áldozatsegítési protokoll célja, hogy működési keretet adjon az erőszakos bűncselekmények áldozatává vált személyek (felnőttek és gyerekek) komplex, rendszerszemléletű és szakszerű segítése, támogatása számára. Eljárásokat, feltételeket, szervezeti kapcsolatokat és hálózatokat, elméleti kereteket, munkamódokat, minőségi kritériumokat és elvárásokat ír le és foglal össze, amelyek ennek a tevékenységnek a szakmai arculatát és a kivitelezését jellemzik, illetve kell hogy jellemezzék. Az anyag a szervezeti összetettség és az eltérő feladatok, felépítések okán bizonyos körülményekre (személyi, tárgyi feltételek, eszközök, munkaköri leírások stb.) nem tér ki. Ismerteti az áldozatsegítés szemléleti kereteit, bemutatja a projektgazdát az ESZTER Alapítványt, az általa működtetett pszichoterápiás központot, az ESZTER Ambulanciát, valamint ezek fontosabb működési jellemzőit. Ismerteti az áldozatsegítés hálózati protokollját, a modell jelenleg is meglévő elemeinek működését, továbbá a jelenlegi együttműködést a rendszer elemei között, végül mindezek fényében javaslatokat fogalmaz meg. A hazai áldozatsegítés fejlődőben lévő, növekvő rendszer, amely egyaránt tartalmaz állami, helyi önkormányzati, valamint nem állami (civil) nonprofit szerveződéseket. A fejlődő rendszer munkamódszerei eltérőek, szakmai kritériumai egyenetlenek, a rendszer tagjainak együttműködése nem feltétlenül optimális. Az anyag célja, hogy vitatható vagy megvitatandó protokollként, szabványként szolgálva a jelenlegi helyzet bemutatásával együtt felvázolja az áldozatsegítés kívánatos rendszerének feltételeit és elvárható működési kritériumait, és így hozzájáruljon egy szakszerű, kompetens, átlátható működési elveket és elvárásokat tartalmazó rendszer kialakításához és fenntartásához. 1 Németh Margit, dr. Virág György

8 1 Áldozatsegítés Kell-e segíteni, szükséges-e támogatni a bűncselekmények áldozatait? Mi indokolja ezt a segítség-igényt, és kinek és milyen formában kell azt biztosítani? A kérdés ma különösnek, vagy egyenesen ostobának tűnhet, pedig a válasz nem volt mindig magától értődő. Az 1988-ban megjelent könyvük bevezetőjében Maguire és Pointing például ezt írták: Tizenöt évvel ezelőtt Nagy Britanniában a kriminológiai kutatásban vagy a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó valamely szervezetben tevékenykedők körében nehezen találhattunk volna bárkit, aki számára a bűncselekmény áldozatainak problémája egy futó gondolatnál többet jelentett. Az érdeklődés középpontjában az idő tájt az elkövető motivációja állt [..]. Az áldozatot csupán az elkövetési magatartásra vonatkozó információforrásnak tekintették, vagy tanúnak a bírósági eljárás során. 2 A szerzők sokatmondóan a Bűncselekmény áldozatának újrafelfedezése címet adták az idézett bevezető résznek, hasonlóan egyébként Karmen tankönyve első fejezetének címéhez. 3 És valóban, a huszadik század hetvenes éveiben az áldozatokat ismét megtalálta, felfedezte a világ; ekkortól bukkan fel és erősödik meg az áldozatok iránti együttérzés és a velük való szolidaritás elsősorban a társadalmi szervezetek, civil szerveződések, a média, és ezt követően a különböző bűnözéssel foglalkozó elméleti szakemberek, illetve állami szervezetek részéről. Érdemes egy pillanatot szentelni magának az áldozat fogalomnak is. Ennek tartalma, eredeti jelentése az ősi kultúrákban még szakrális volt. Azt az állatot vagy személyt jelöli, akit rituális ceremóniák keretében lemészárolnak és felajánlanak valamely természetfölötti erő vagy isten számára, abban a hitben és reményben, hogy elnyerik annak kegyelmét. Ezt a jelentést hordozza a latin kifejezés (victima), de erre utal az első két magyar szótári meghatározás is, amely szerint áldozat: 1. Az a szertartásos cselekmény, amellyel valamely természetfölötti hatalomnak feláldoznak valakit vagy valamit. 2. Akit, amit e cselekményben feláldoznak. 3. Akit valamely kellemetlenség, baj, szerencsétlenség sújt vagy elpusztít. A háború áldozatai, áldozatul esik valaminek: tönkremegy, megsemmisül miatta. 4. Átlagon felüli megterhelés vállalása. 4 2 Maguire, Mike Pointing, John (1988): Victims of Crime: a New Deal? Open University Press, Milton Keynes Philadelphia, 1. o. 3 Karmen, Andrew (1990): Crime Victims. An Introduction to Victimology. Brooks/Cole Publ. Company, 1. o. 4 Magyar Értelmező Kéziszótár. Lásd még: Online Etymology Dictionary; http://www.etymonline.com/index.php?term=victim&allowed_in_frame=0. A magyar áldozat szóban ráadásul az áld, áldás szótő rejlik, ami ugyancsak a szakrális kapcsolatra utal.

9 Ez a szakrális fogalom ezután az évszázadok során további jelentéseket nyert, általánosabbá vált. Ma már az áldozat fogalma a mindennapi nyelvhasználatban magában foglalja mindazokat, akiket bármely ok folytán sérelem, veszteség, megpróbáltatás ért. Így beszélnek balesetek, természeti katasztrófák, betegségek, diszkriminációk, jogtalanságok vagy éppen bűncselekmények áldozatairól. 5 Az eredeti mágikus képzet, az individuális veszteséghez kapcsolódó közösségi hit és remény a mai fogalomhasználatból már kiveszett: ma már a közösség csak egyszerűen konstatálja, hogy nem tudott védelmet nyújtani és ezért valaki sérelmet szenvedett. 6 Ami szűkebben a bűncselekmények áldozatait illeti, itt is jelentős átalakulás történt a történelem során a bűncselekmény elszenvedőjének pozicionálását illetően. Az állami szerveződés kialakulása előtt a konfliktusok rendezése, a sérelmek megtorlása magánügy volt. A vitákat magánharcok során rendezték, és az, akit sérelem ért maga vett/vehetett elégtételt lehetőségéhez és erejéhez mérten természetesen. A bűn drámájának az áldozat mindenképpen főszereplője volt, és nem csak annyiban, hogy ő volt az, akinek fájdalmat, veszteséget okoztak, hanem a megbomlott rend helyreállítása, az elszenvedett sérelem reparálása során is. Ez részben jogosultságot jelentett (vagyis jogosan vett elégtételt, állt bosszút, állította helyre a megsértett rendet személyesen), másfelől aktivitást, cselekvési lehetőséget biztosított számára. Nem kényszerült tehát passzív, tett-hiányos helyzetbe, és ez egyebek közt a lelki pozíciót tekintve is előnyösebb, egészségesebb volt számára. A szakadatlan megtorlások és vég nélküli ellenségeskedések azonban a közösség kohéziója ellenében hatnak. Ezek korlátozását jelentette az a pénzügyi kompenzációs rendszer, amely lehetővé tette, hogy az áldozat és családja a sérelemért ne természetben vegyen elégtételt, hanem a fájdalmak, szenvedések, veszteségek megváltásaként meghatározott pénzbeli kártérítést, kárpótlást kapjon az elkövetőtől. Ez már egy fékezett habzású megoldás volt, amely a lextalionis, a szemet szemért talió elv helyett (vagy a mellett) rendelt anyagi kompenzációt, ám az eljárás fókuszában még itt is a sérelem elkövetője és az őt ért veszteségek álltak. A központi államhatalom, az állami adminisztráció erősödésével azonban az állami keretek között integrálódó társadalomban az állam más okok mellett éppen a társadalmi integráció biztosítása érdekében is a sérelmek egyéni rendezését, a magánbosszút szűk keretek közé szorította. Monopolizálta a bűncselekmények elleni fellépést, magának tartva fenn a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás hatalmát. A megtorlás, a szankció kiszabása és végrehajtása kizárólagos állami monopóliummá vált, a sérelem elszenvedője többé nem ellenőrizte azt a folyamatot, amely során a sérelemokozó sorsáról döntenek. Befolyását, főszerepét elvesztette, a jogszolgáltatási processzus perifériájára került, és csupán a konfliktusától megfosztott, az érdekeit elvesztett mellékszereplője lett az állami büntetőeljárásnak. 5 Karmen (1990): i. m. 2 3. o. 6 Virág György (1993): A szexuális erőszak áldozatairól. In: Pusztai L. (szerk.): Kriminológiai és Kriminalisztikai Évkönyv 30. IKVA, Budapest, 173. o.

10 Nils Christie szerint az állami hatalom eltulajdonította az érintettek konfliktusait; és a ma igazságszolgáltatása csak arra jó, hogy fájdalmat okozzon. 7 Bárd Károly találóan írja, hogy A sértett rég trónfosztott szereplője a büntetőjognak és az igazságszolgáltatás rendjének. Az eljárás hivatásos résztvevői végérvényesen eltulajdonították a közvetlenül érintettek konfliktusait. A per egykori ura, a vádfunkcióval korlátlanul rendelkező sértett a modern eljárási rendszerekben alig több, mint a tanúk egyike. A büntetőjogi szankció elsődleges célja már rég nem a sértett kompenzációja, sem anyagilag, sem pedig lélektanilag. 8 Vajon hová datálódik, és hogyan, miért változott meg a bűncselekményt elszenvedettek megítélése és a helyzetük kezelése? A bűncselekmény áldozatainak újrafelfedezése vagy újrapozícionálása előzményének tekinthető a viktimológia vagy áldozattan kialakulása új diszciplínaként a kriminológián belül, a huszadik század negyvenes-ötvenes éveiben. Addig a kriminológia tulajdonképpen elkövetőtan volt; a figyelem elsődleges fókusza a bűncselekményt elkövetőkre irányult. Azt vizsgálták elsősorban, hogy kik ezek az emberek, mi jellemzi őket, miért követnek el bűncselekményt, milyen szankciókkal befolyásolhatók stb. A viktimológia nagy fölismerése az volt, hogy a bűncselekménynek nem csak elkövetője és körülményei vannak, de áldozata is. A bűn jelenségének vizsgálata nem korlátozódhat az elkövető és esetleg az elkövetési helyzet tanulmányozására, a történet fontos résztvevője az áldozat is, az ő oldalán felmerülő tényezők feltárása és elemzése nem hagyható figyelmen kívül a bűn megértésére vonatkozó vizsgálódások során. Az első kutatók az áldozatok ellenállást, a különböző áldozatok sérülékenységét, közrehatását, az egyes áldozati jellemzők szerepét vizsgálták. Az áldozatok intézményesülő segítésének, társadalmi és állami támogatásának igénye és szükségessége csak ezt követően, évtizedek múlva, a múlt század hetvenes éveiben került előtérbe. Több tényező együttes hatása kellett ahhoz, hogy a közösség inherens kötelezettségének érezze a sérelmet szenvedettek segítését, jogaik bővítését, érdekeik védelmét. Jelentős háttértámogatást adott a változás folyamatához a média. A bűnügyekről való híradás, tájékoztatás régóta és hagyományosan jelentős teret foglal el a különböző médiumokban. A változást a bűnözés médiareprezentációjában az áldozatok fókuszba kerülése, nehéz helyzetük, sérelmeik, kiszolgáltatottságuk megjelenése és egyre markánsabb megjelenítése jelentette. 9 7 Christie, Nils (1991): A fájdalom korlátai. Európa Kiadó, Budapest, 5. o. 8 Bárd Károly (1984): Alkalmazott viktimológia Észak-Amerikában. Magyar Jog, 1984/1., 21. o. 9 Ez a változás, ez a tendencia nem csak a valóságról szóló tájékoztatásokra a bűnügyi hírekre, tudósításokra volt jellemző egyébként. A bűnügyi tájékoztatás tartalmi jellemzőinek változása mellett a bűnügyeket megjelenítő fikciók mintázata is módosult. A detektívtörténeteket, a krimiket is az áldozatok és szenvedésük bemutatásának növekvő szerepe jellemzi a hatvanas évektől. Az erőszak megjelenítése ezekben a regényekben, filmekben egyre drámaibb, grafikusabb a fájdalom, a szenvedés, az erőszak okozta súlyos trauma gyakran nemcsak a fő cselekményi szálban, hanem a kontextusban is jelen van, és növekvő a nem instrumentális erőszak ábrázolása is. Másrészt az áldozatok a hagyományos funkcionális szereplőből (a gyilkossághoz szükség van hullára is) kiemelkedő pozícióba kerülnek; jelenlétük, fontosságuk növekszik a fikciók ábrázolásában is.

11 Az áldozatokat az üzleti szféra is felfedezte, mint a kereskedelmi lehetőségek, a védelmi áruk és szolgáltatások addig kevésbé érintett, és jelentősen megsarcolható potenciális piacát. A mozgósító nyomást az áldozatok (vagy egyes áldozati csoportok, pl. nők, gyerekek, balesetek áldozatai, erőszak áldozatai stb.) ügyét felkaroló, érdekeit megjelenítő, jogaik érvényesítésért civil társadalmi eszközökkel fellépő szociális mozgalmak jelentették, amelyek a huszadik század hatvanas-hetvenes éveiben bontakoztak ki és a nyolcvanas években váltak markáns erővé az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Muníciót adtak fellépésük számára a hatvanas évek vége felé végzett áldozattá válási felmérések. Ezek riasztó jelként mutatták, hogy bűnözés tényleges aránya és mértéke még a bűnügyi statisztikák fenyegetően növekvő adatainál is jelentősebb. Azt jelezték a vizsgálatok, hogy a bűncselekmények jelentős részét az áldozatok nem jelentik be, ezek a cselekmények nem jutnak a hatóságok tudomására, és így a kriminálstatisztikai adatok között sem szerepelnek. Az elemzések feltárták azt is, hogy az áldozatok és a tanúk gyakorta azokban az esetekben is vonakodnak együttműködni a hatóságokkal, amikor megtörtént a feljelentés és ennek alapján elindul a büntetőeljárás, ami sok ügy eredménytelen lezárásához vezet. A vonakodás hátterében azok a nehézségek és költségek álltak, amivel mind az áldozatoknak, mind a tanúknak szembesülni kellett, ha együttműködtek az eljárás továbbvitelében. Ennek az averziónak a csökkentésére indultak az első állami programok, amelyek a polgárok kooperációjának bátorítását tűzték ki célul. Megfelelő helyeket alakítottak ki az áldozatok és a tanúk számára, ahol kényelmesen és biztonságban várakozhattak, segítséget nyújtottak a tanú-díjazás megszerzéséhez, a lefoglalt tárgyak, bizonyítékok visszajutásához, az áldozatok és tanúk védelméhez a fenyegetésekkel szemben, tájékoztatást, információt nyújtottak stb. 10 Az áldozatsegítési mozgalom (victim movement) másik jelentős ágát azoknak a jellemzően laikusok (önkéntesek és korábbi áldozatok) közreműködésével létrehozott segítő szervezeteknek (victim support services) a megalakítása jelentette, amelyek általában vagy speciális áldozati csoportok számára nyújtottak pszichés és gyakorlati támogatást, segítséget. Ezeknek a segítő szervezeteknek a nagy része később egyre inkább szakmai irányt vett, professzionálissá vált, de egy részük továbbra is fenntartotta a laikus, önsegítő szervezeti jellegét. A professzionálissá válás mellett a másik jellemző a specializálódás: az egyes áldozati csoportok jellemzői, szükségletei és komplex ellátási igényük mentén szerveződő áldozatsegítő szervezetek létrejötte és működése. 10 Davis, Robert C. Henley, Madeline (1990): Victim Service Programs. In: Lirigio et al. (eds.): Victims of Crime. Problems, Policies, and Programs, 157-159. o.

12 2 ESZTER Alapítvány, ESZTER Ambulancia Az ESZTER Alapítványt 1991. december 25-én hozták létre az alapítók, Varga Dániel és Virág György, majd a Fővárosi Bíróság 11.Pk. 67927/1992/2. számú végzésével 2611 sorszám alatt 1992. január 28-án vette nyilvántartásba. Az ESZTER betűszó, az Erőszakos Szexuális Támadást Elszenvedettek Rehabilitációjára mozaikszava, és egyúttal egy szép, biblikus konnotációjú női név is persze. Az Alapítvány alapító okiratban meghatározott célja: [a]z erőszakos szexuális bűncselekmények áldozatainak pszichoterápiás kezelése, szociális segítése, jogvédelmük előmozdítása, az ilyen irányú bűnmegelőzés és bűnüldözés támogatása. 11 Az Alapítvány létrehozásakor az alapítók elképzelése, elsődleges célja egy olyan központ megteremtése volt, amely komplex szolgáltatást elsősorban lélektani, de emellett egyéb (jogi, szociális, egészségügyi stb.) segítséget is nyújt az áldozatok számára, továbbá szervezi és koordinálja a szexuális erőszak áldozatainak segítésével kapcsolatos más (oktatási, bűnmegelőzési, társadalmi tudatformáló, felvilágosító kampány stb.) tevékenységeket is. Az eredeti elképzelések szerint ez a budapesti központ mint egyfajta pilot project modellként szolgál a későbbi regionális központok létrehozásához, amelyek azután együttesen alkotják a szolgálatok hálózatát, az ESZTER-láncot. A hálózat létrejötte után a budapesti centrum az ellátó tevékenység mellett koordinatív és elosztási feladatokat is betölt. Az Alapítvány létezésének első három évében (1992-től 1994 végéig) ez az elképzelés nem valósult meg, elsődlegesen az alapvetően szükséges infrastruktúra (megfelelő helyiség, ahol a központ működhetett volna), valamint a további anyagi feltételek hiánya miatt. A szükséges anyagi források hiányában évekig az ingyenesen, vagy jelképes bérleti díj fejében átadott helyiség használata tűnt az egyedüli járható útnak, ezt azonban sem az önkormányzatok, állami szervek, sem magán támogatók nem biztosították. Ebben az időszakban az Alapítvány érdemi tevékenysége a tájékoztatásra, felvilágosításra, oktatásra korlátozódott. Ennek formája különböző fórumokon, rendezvényeken előadások tartása, az egyetemi oktatásban történő ismeretterjesztés, cikkek, tanulmányok írása, konferenciákon, kongresszusokon való részvétel volt. Végül, 1994 második felében, az eredeti elképzeléseket módosító döntés született. Ez az infrastruktúra biztosítására való várakozás feladásáról és az addig felhalmozódott források felhasználásával egy budapesti lakás kibérléséről szólt, ahol Budapesti ESZTER Ambulancia néven elkezdődött a központ működése. Ehhez az induló tőkét az alapítói támogatás, az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank, a József Attila Szociális és Kulturális Alapítvány, valamint a Társadalombiztosítás Mentálhigiénés Kuratóriuma támogatása biztosította. Az Ambulancia működésének megkezdése után az első évben a fennmaradást és működést további 11 ESZTER Alapítvány Alapító Okirata, 4. pont

13 adományok, támogatások segítették (Soros Alapítvány, Budapest Bank Budapestért Alapítvány, Brit Nagykövetség stb.). A speciális áldozatsegítő civil szervezet létrejötte tehát magán- és civil források felhasználásával történt. Az áldozatsegítés lehetséges modelljei közül az Alapítvány a professzionális utat választotta; olyan segítő központot alapított, ahol megfelelően képzett szakemberek közreműködésével kínálnak komplex és szakszerű segítséget a bántalmazottak számára. A Budapesti ESZTER Ambulancia az Alapítvány által létrehozott és működtetett pszichoterápiás rendelő 1994 októberében kezdte meg tevékenységét. Az induláskor öt szakember, három klinikai szakpszichológus és két szakorvos (pszichiáter) dolgozott itt segítőként. A súlyos bűncselekmények áldozatai a szokásos életeseményeket, a mindennapi élettapasztalatokat jelentősen meghaladó, gyakran magát az életet veszélyeztető (vagy ilyennek megélt) helyzet részesei. A balesetekhez, katasztrófákhoz, háborús élményekhez hasonlóan a bűncselekmények (különösen a súlyos erőszakos bűntettek) is traumatogén hatásúak, vagyis komoly érzelmi és pszichés sérülést (trauma) okozhatnak. A módosított DSM-IV (DSM-IV-TR) 12 nozológiai rendszerében a szorongásos zavarok között helyezték el az Akut stressz-zavart és a Poszttraumás stressz-zavart (PTSD). Ezek közös sajátossága, hogy egy kivételes stresszt okozó életesemény (így például egy szenvedő félként vagy tanúként átélt bűncselekmény) átmenetileg vagy tartósan fennmaradó stresszreakciót vált ki, alkalmazkodási zavart eredményez. 13 Az akut stresszreakcióról a negatív stresszhelyzetet közvetlenül követő átmeneti zavar esetében, míg a poszttraumás stressz-zavarról a megrázó eseményre (katasztrófa, szexuális erőszak stb.) adott elhalasztott, késői, tartósan fennmaradó stresszválasz esetén beszélünk. A pszichés trauma egy lélektanilag kritikus állapot krízishelyzet terméke. 14 Akkor következik be, amikor egy helyzetben a veszély nem hárítható el, nincs lehetőség az úgynevezett aktív 12 A DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által, a szakemberek számára kiadott kézikönyv, amely a mentális (pszichiátriai) rendellenességek kategóriát és diagnosztikai kritériumait tartalmazza. A hivatalos kódrendszer [ICD (International Code of Disease) vagy BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása)] mellett a DSM-et az Egyesült Államokon kívül a világ számos helyén használják a klinikusok és a kutatók, de a biztosító és gyógyszerészeti társaságok is, csakúgy, mint a szociálpolitikusok. Az először 1952-ben kiadott DSM-nek eddig öt szövegrevíziója volt, a jelenlegi, 1994-ben publikált DSM-IV-nek 2000-ben jelent meg a DSM-IV TR elnevezésű revíziója, jelenleg ez az utolsó változat. 13 A stressz eredetileg a Selye János nevéhez fűződő stressz-koncepcióban a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válasza. Szélesebb értelemben ezért stressz minden újszerű, új választ, alkalmazkodást igénylő helyzet [van tehát jó, pozitív stressz ( eustressz ) is, ami energetizál, stimulál, erőt ad, a kreatív energiákat felszabadítva segít a veszélyfelismerésben és a védekezés mozgósításában], a szűkebb vagy hétköznapi használatban azonban csak a Sellye által distressznek nevezett negatív stresszt értjük alatta. Ez a kontrollálhatatlan, megoldhatatlan helyzet vagy kapcsolat, az állandó túlterhelés, a megoldatlan konfliktusok okozta feszültség, szorongás. Vagyis az olyan problémák, helyzetek, amelyek félelmet, szorongást, tehetetlenség, cselekvésképtelenség-érzést váltanak ki, testi, érzelmi tüneteket eredményeznek, és/vagy pszichoszomatikus betegségekhez vezethetnek. 14 A stresszhez hasonlóan a krízis is többnyire negatív konnotációjú fogalom. Közönségesen válságot, megterhelő, nehéz helyzetet vészhelyzetet értünk alatta, vagyis az egyén szintjén olyan kritikus szituációt, traumatikus vagy stresszel teli változást, amellyel valaki nem, vagy nehezen tud megbirkózni, amely felemészti az energiáit, és egyensúlyvesztéshez

14 elkerülő magatartásra, a flight or fight válaszra. Vagyis az érintett a helyzetből nem tud elmenekülni, és a szokásos problémamegoldási eszközök, a rendelkezésére álló megküzdési (coping) stratégiák alkalmazásával a veszéllyel szembeszállni, megbirkózni sem képes. A PTSD annak következménye, hogy valaki olyan megrázó eseményt él át (vagy olyannak tanúja), amellyel szemben nincs cselekvési lehetősége, és amelyre ezért intenzív félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel reagál. Jellegzetes tünete az elkerülhetetlennek és vég nélkülinek tűnő ismétlődés: a trauma visszatérő újraélése kontrollálhatatlanul betörő emlékekben, gondolatokban, érzésekben, álmokban és rémálmokban, rémületet és szenvedést okozó kényszerű visszaemlékezésekben. Mintha egy sajátos ismétlési kényszer során a szervezet újra és újra visszajátszaná, megismételné a trauma filmfelvételét, abban a mágikus hitben, hogy így egyszer felülkerekedhet rajta, vagy az ismétlések során begyógyíthatja a sérülést. A traumatizált ugyanakkor más, ellentétes védekezési mechanizmusokkal is próbálkozik: igyekszik távol tartani magát az emlékeitől, tartósan és fóbiás félelemmel, szorongva kerüli a traumával összefüggő ingereket, az arra emlékeztető cselekvéseket és helyzeteket (helyeket, emlékeket, gondolatokat, beszélgetéseket stb.). Gyakran képtelen visszaemlékezni, a történteket tudatosan nem képes felidézni. A legijesztőbb éppen a kontrollálhatatlanság: hiába tesz meg mindent a felejtés és a felidézés elkerülése érdekében, az emléktöredékek váratlanul és ellenőrizhetetlenül újra és újra betörnek. Az áldozat, hogy töredezett, sérült és védtelennek érzett énjét óvja a további sérülésektől, magába fordul, bezárkózik, érzelmileg beszűkül. Az elszemélytelenedés és elidegenedés élménye, a jövővel kapcsolatos reménytelenség és kilátástalanság tölti el. Mindezt fokozott szorongással és félelemmel jár, alvási és étkezési zavarok, irritabilitás és látszólag indokolatlan dühkitörések kísérhetik, sokszor szétesettség, koncentrálási zavarok és állandó fokozott készenléti állapot tapasztalható. A depresszív jellegű tünetek mellett nem ritkák az öngyilkossági gondolatok sem. A PTSD jelentős szenvedést és a társas, munkahelyi, valamint más fontos funkciók romlását vagy teljes kiesését okozhatja. Az erőszakos bűncselekmények áldozatai közül a szexuális erőszak áldozata jellemzően súlyos traumát él át, az elháríthatatlan, sokszor az életet is fenyegető támadás a sérülékeny intimszférában éri; az erőszak a testébe hatol. A poszttraumás klinikai kép speciális jellemzőit először Burgess és Holmstrom 15 írta le önálló entitásként, Rape Trauma Syndrome, Megerőszakolási Trauma Tünet-együttes néven. Az RTS lényegében a PTSD speciális változata. 16 Az ESZTER Ambulancia a szexuális erőszak áldozatai, valamint az erőszak által érintettek (családtagok, hozzátartozók) számára nyújt pszichoterápiás ellátást az ország első és (sajnos máig is) egyedüli ilyen típusú speciális szakintézményeként. Szolgáltatásait igénybe vehetik vezet. Pedig lélektani értelemben a krízis csupán változás. Minden jelentős változás így a pozitív érzelmekkel kísért is, például egy házasságkötés, gyerekszületés stb., amely új feltételeket hoz létre, új alkalmazkodásokat, a korábbitól eltérő viselkedések, szokások kialakítását igényli, krízis. Minden fejlődés az egyén életében kríziseken, vagyis változási válságokon keresztül történik, ami választási lehetőségeket kínál. 15 Burgess, Ann Wolbert and Holmstrom, Lynda Lytle (1974): Rape: Victims of Crisis. Robert J. Brady Co. 16 Virág György (2009): Az áldozatsegítés módszertana. In: Borbíró A. Kiss A. Velez E. Garami L. (szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve II., 105 122. o.

15 azok a nők, akiket megerőszakoltak vagy bármely más szexuális visszaélést szenvedtek el, a gyerekek, akik szexuális visszaélés áldozatává váltak, a férfiak, akiket bármilyen szexuális erőszak ért, valamint az áldozatok hozzátartozói is, akik maguk is segítséget igényelnek a traumatikus élmény következményeinek feldolgozásához. Az Ambulanciához fordulók egy része akut krízis állapotban jelentkezik, és sürgős segítségre van szüksége, mások korábban, évekkel a segítségkérés előtt, vagy még gyerekkorukban váltak erőszak áldozatává, és ennek maradandó következményei távolhatóan befolyásolták életüket. Az Ambulancia elsősorban lélektani segítséget kínál, egyéni konzultáció, tanácsadás, egyéni és csoportos pszichoterápia, család és párterápia formájában, továbbá amióta jogász munkatárs is közreműködik a tevékenységében jogi tanácsadást nyújt. A szolgáltatás célja speciális, szakszerű elsősorban lélektani segítségnyújtás erőszakot elszenvedett áldozatok számára, és ennek során az erőszak okozta pszichés trauma feldolgozása, krízisintervenció vagy pszichoterápiás folyamat keretei között. A krízisintervenció időben behatárolt, az akut krízisállapotban kialakult enormis feszültség csökkentéséig tart. Célja elsősorban éppen ez, vagyis a megnövekedett szorongás, a feszültség csökkentése, átbeszélési, ventillációs lehetőség biztosításával, amelynek során lehetővé válik a probléma valamennyire tárgyilagos körülhatárolása, a valóság elfogadására való törekvés és a megoldási utak keresése, körvonalazása. A pszichoterápia a krízisintervenciót követheti, illetve krónikus esetben anélkül kerül alkalmazásra. Folyamata hosszabb, tényleges időtartama jelentősen változó, a trauma súlyossága, az áldozat sérülése függvényében. A szexuális erőszak áldozatai számára az ESZTER Ambulancián nyújtott pszichológiai segítség szemléleti keretei szerteágazóak, eljárás módjai komplexek és eklektikusak. A poszttraumás stressz-zavar (PTSD), a pszichés krízis kezelése, a trauma feldolgozás verbális és nonverbális (pl. EMDR) eljárásai, a gyerekek pszichoterápiás ellátása, a szexuális abúzus felismerése és következményeinek kezelése területén felhalmozott ismeretek és használatos metódusok egyaránt alkalmazásra kerülnek. A módszereket illetően értelemszerűen a krízisintervenció és a pszichoterápia különböző metódusaival dolgoznak az Ambulancia e területeken képezett szakemberei. A szexuális erőszakot és abúzust elszenvedettek esetében jellemzően az időigényesebb ellátás szükségessége merül fel: az alapjaiban megrendült bizalom és biztonság helyreállítása tipikusan hosszabb támogatást, feldolgozást igényel. Az ESZTER Ambulancián nyújtott ellátások ingyenesek. A szolgáltatások igénybevételének nem feltétele, hogy a segítséget kérő az erőszakról bejelentést, feljelentést tegyen, vagy hogy ilyen szándéka legyen. Az Ambulancia nem folytat nyomozást, nem feladata az igazság kiderítése, és munkatársai a terápiás kapcsolat miatt szakértőként nem, legfeljebb tanúként vesznek részt a különböző hatósági eljárásokban. Az Ambulancia egyik alapvető működési elve a bizalmi elv: a munkatársak a tudomásukra jutott valamennyi tényt, körülményt titokként kezelik, és azt csak az érintett kérésére vagy hozzájárulása alapján hozzák bárki tudomására. (Ez alól a működési elv alól természetesen

16 kivételt képeznek a törvényben meghatározott jelentési kötelezettség körébe tartozó esetek, amiről a klienseket jelentkezésükről tájékoztatjuk.) A titoktartás és a bizalom/megbízhatóság minden terápiás tevékenység (tulajdonképpen minden emberi kapcsolat) jelentős eleme. A traumatizáltakkal való munkánál ez azonban különös jelentőséget nyer, hiszen a trauma központi kérdése a bizalom. Ez rendül meg, vész el, és ennek a helyreállítása, visszaszerzése a segítési folyamat egyik centrális feladata. 17 A bizalom felépüléséhez hozzájárul, hogy az áldozat a segítő kapcsolatban védettnek érezheti magát és az általa elmondottakat is. A segítőnek az áldozattól nyert információt értelemszerűen bizalmasan kell kezelni, illetve figyelmeztetni kell az áldozatot, hogy ha valamilyen, az áldozat által nem publikusnak szánt közlést nem tarthat titokban. 18 A segítséget kérők levélben/email útján és telefonon jelentkezhetnek, és előre egyeztetett időpontban találkoznak az Ambulancia munkatársával. A szakmai stáb rendszeresen tart megbeszéléseket. Ezeken a stábüléseken történik a jelentkezések és a folyamatban lévő ügyek megbeszélése, az esetek referálása és szupervíziója, a kezelésről és a kezelő személyéről való döntés, valamint a szakmai továbbképzés egy része is. A pszichológiai ellátás időtartama és gyakoriság a szükségletektől és a lehetőségektől (kapacitás) függ. Az időtartam igen változó, a néhány alkalmas konzultációtól a több éven át zajló pszichoterápiáig terjed, a frekvencia pedig általában heti egy alkalom. 17 Herman, Judith Lewis (1992): Trauma and Recovery. Basic Books. [Magyarul: Trauma és gyógyulás. Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig, Háttér Kiadó, 2003] 18 Virág (2009): i. m.

17 3 Az erőszakról 3.1. Az erőszak tipológiája, a bántalmazás definíciója az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (World Health Organization WHO) alapján 19 Erőszak-tipológia Erőszak Önmaga ellen Interperszonális Kollektív Öngyilkosság Ön-abúzus Család/Partner Közösség Társadalmi Politikai Gazdasági Gyerek Partner Idős Ismerős Idegen Az erőszak természete Fizikai Szexuális Pszichológiai Depriváció vagy elhanyagolás A WHO megállapítása szerint a bántalmazás és elhanyagolás népegészségügyi probléma. Bántalmazás (WHO) Bármely olyan magatartás, amely fizikai, lelki vagy szexuális sérelmet okoz, vagy annak veszélyével jár. Bántalmazásnak számít minden olyan korlátozó intézkedés, amelyet büntetésként alkalmaznak, továbbá kínzást, kegyetlen, megalázó bánásmódot jelent. Gyermekbántalmazás / WHO/ A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód), magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermekegészségének, túlélésének, fejlődésének, vagy méltóságának tényleges potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, a bizalmon, vagy hatalmon alapul. 19 Violence: A public health priority. In: World report on violence and health (WRVH). World Health Organization. Global consultation on violence and health (Violence Prevention Alliance). WHO, Geneva, 1996

18 3.2. A bántalmazás tipológiája áldozatok szerint 20 1. Gyermekbántalmazás (részletesen lásd később) 2. Intim partner (házastárs/partner, volt házastárs/partner) sérelmére elkövetett bántalmazás az áldozat nemétől függetlenül 3. Idősbántalmazás (idős személy, felmenő sérelmére elkövetett erőszak) 4. Egyéb családtag sérelmére elkövetett bántalmazás 5. Nem családtag, ismerős személy sérelmére elkövetett abúzus 6. Idegen személy sérelmére elkövetett bántalmazás 7. Rendszerabúzus Az alábbiakban az idősek és pszichiátriai betegek sérelmére elkövetett bántalmazás rövid kifejtése következik, ezekkel a továbbiakban nem foglalkozunk. Idősbántalmazás: A sértett hozzátartozója, vagy a környezetében élő(k) az idős ember kiszolgáltatottságát kihasználva bántalmazzák az áldozatot. A nemzetközi dokumentumok és a kutatások alapján az idősbántalmazás esetén önálló bántalmazási formának minősül a rendszerbántalmazás, azaz amikor az idős személyek ellátására, a róluk való gondoskodásra hivatott szociális, egészségügyi szektor nem működik megfelelően. Ehhez a területhez tartozik és az idősbántalmazás tekintetében a legsúlyosabb kockázati tényezőnek minősül a szegénység, valamint a hátrányos megkülönböztetés a kor alapján. Az ENSZ Társadalmi Fejlődésért felelős Bizottsága 5/2002/PC/2 sz. jelentése szerint az idősbántalmazások tipológiája a következő: fizikai bántalmazás; szexuális bántalmazás (egy másik idős, egy fiatalabb, vagy a gondozásra, felügyeletre kijelölt személy részéről); lelki bántalmazás, verbális abúzus (így különösen a tisztelet hiánya, a magánszférához/ magánélethez való jog megsértése, a kapcsolattartás jogának megsértése, az idős személy véleményének, kívánságainak figyelmen kívül hagyása); pénzügyi, gazdasági kihasználás (például az idős személy tulajdonának, anyagi eszközeinek jogtalan használata, kihasználása, elvétele; a végrendeleti akarat erőszakos megváltoztatása; a saját jövedelem feletti rendelkezés jogának elvétele, korlátozása; elhanyagolás/önelhanyagolás. Pszichiátriai beteg személy bántalmazása az egészségügyi ellátás során: A pszichiátriai beteg ellátása során alkalmazott korlátozó intézkedés hatálya alatt álló személy jogai csak annyiban korlátozhatóak, amennyiben azok gyakorlása meghiúsítja vagy veszélyezteti a korlátozó intézkedés célját. A korlátozó intézkedés elrendelése során és alkalmazásának teljes 20 Németh Margit Gyurkó Szilvia Mózes Ernőné Papp Krisztina (2007): BÁN Bántalmazottak részére nyújtott szolgáltatások. Szociális Szolgáltatások, Irányelvek. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Budapest

19 időtartama alatt az emberi méltósághoz való jog nem korlátozható, a testi épséghez és az egészséghez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Egyébként az bántalmazásnak minősül. Minden esetben bántalmazásnak minősül a zárt szerkezetű, ketrecre emlékeztető, rácsos eszközök alkalmazása. 3.3. A bántalmazás tipológiája az elkövetés kapcsolati szintje szerint Családon belüli erőszak Családtaggal, közös háztartásban vagy intézeti ellátásban együtt élő személyek közötti erőszaknak tekintendő a családtaggal, illetve együtt élő személlyel szembeni bármely olyan magatartás, mely fizikai, pszichológiai vagy szexuális sérelmet okoz. Az ilyen magatartások közé tartoznak: a fizikai agresszió cselekményei mint a pofon, a megütés, a rúgás, a megverés; a pszichikai bántalmazás mint a megfélemlítés, a folytonos lebecsülés vagy megalázás; az erőszakos közösülés vagy a szexuális kényszerítés más fajtája; és a különböző kontrolláló magatartások mint a családtagoktól és barátoktól való elszigetelés, a mozgás korlátozása, az információhoz vagy segítséghez való hozzájutás korlátozása. Családon kívül, illetve idegen személy (az elkövető nem családtag) által elkövetett erőszak, rendszerabúzus ONLINE ABÚZUS Az interneten az erőszak különböző formái veszélyeztethetik a világhálóra kapcsolódó embereket. A gyerekek, fiatalok különösen ki lehetnek téve az ilyen jellegű inzultusoknak. A gyermekek szabadidős tevékenységként gyakran több órát tartózkodnak a Virtuális Világban. Ennek a világnak az egyik jellegzetessége az, hogy lehetőséget ad az arcnélküliségre, anonimitásra, vagyis arra, hogy elrejtőzve, hamis adatokat szolgáltatva, másokat megtévesztve különböző visszaélésekre használja az, aki így él vissza a médiának ezzel a formájával. Felnőtt elkövetők gyakran szexuális indíttatásból az interneten keresztül veszik fel a kapcsolatot a gyermekkel, fiatallal. A kezdetben ártatlannak tűnő levelezés később fényképekkel, webkamerán keresztüli inzultálással folytatódik, néha egészen a személyes találkozásig is eljuthat a kapcsolat. MÉDIAERŐSZAK A médián keresztül terjedő erőszak (filmek, közbeszéd stb.) általános társadalmi probléma. A műsorszolgáltatók erre vonatkozó kötelezettségeit a Médiatörvény szabályozza. Ezen kívül gyakran előfordul az is, hogy pl. riportalanyként vagy reklámcélú hirdetésekben szerepeltetnek gyermeket, azok személyiségi jogait megsértve.

20 RENDSZERABÚZUS Ide kell sorolnunk minden az állampolgárok védelmére, gondozására, ellátására létrehozott ellátórendszeren belüli rossz bánásmódot (például oktatásban, egészségügyben, gyermekvédelmi ellátásban). Rendszerabúzusról beszélünk akkor is, ha a gyermekek védelmét szolgáló tevékenység vagy rendszer nem létezik, vagy diszfunkcionálisan működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás, elhanyagolás megelőzésének elmulasztásához, késedelmes elhárításához, vagy be nem avatkozásával a folyamatos károsodáshoz. Ebbe a körbe tartozik a gyermek tájékoztatásához és véleménynyilvánításhoz fűződő jogainak figyelmen kívül hagyása, vagy megtagadása, a szülőktől való indokolatlan elválasztás. KORTÁRSBÁNTALMAZÁS, ZAKLATÁS (MOBBING, BULLYING, PSZICHOTERROR), ISKOLAI, INTÉZMÉNYI (KOLLÉGIUMOK, GYERMEKOTTHONOK) ERŐSZAK A gyerekek közötti erőszakoskodás egy sajátos típusa az iskolai erőszak. A jelenség nem új keletű. Az iskolás gyerekek heccelődése, piszkálódása, a csicskáztatás, zsarolás, fizikai erőszak mindig is létezett (lásd pl. Kosztolányi: Tréfa, Aranysárkány c. műveit). Dan Olweus és Eliot Aronson jelentős munkákban számolt be 21 a jelenség vizsgálatáról. A szakirodalomban Olweus definíciója vált nemzetközileg elfogadottá. Olweus a következő definíciót fogalmazza meg: Zaklatásról akkor beszélhetünk, ha a következő három feltétel van jelen: - agresszív viselkedés, vagy szándékos sérelem okozása, - amelyet ismétlődően és hosszú időn keresztül követnek el - olyan interperszonális kapcsolatban, ahol a hatalmi egyensúly hiányzik. 22 3.4. Gyermekbántalmazás 3.4.1. A Gyermekbántalmazás definíciója A gyermek bántalmazása és elhanyagolása magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, mely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul 23. A gyermekbántalmazás a gyermek veszélyeztetettségének egyik megnyilvánulási formája, de a gyermek veszélyeztetettsége bántalmazás nélkül is megvalósulhat, így például a gyermek 21 Aronson, Elliot (2009): Columbine után Az iskolai erőszak szociálpszichológiája. Ab Ovo Kiadó, Budapest; Olweus, Dan (1993): Bullying at school: What we know and what we can do. Blackwell Publishers, Oxford 22 Olweus (1993): i. m. 23 WHO (1996): i. m.