Budapesti Gazdasági Főiskola Nemzetközi Gazdálkodás Szak Nappali tagozat Nemzetközi üzleti kommunikáció szakirány AZ INTERKULTURÁLIS DIALÓGUSOK ÉVÉNEK MÉDIAPREZENTÁCIÓJA Tanulságok az Önkéntesség Évére Budapest 2011 Készítette: Hosszu Adrienn 55
Tartalomjegyzék Ábrajegyzék... 4 Bevezetés... 5 1.1. Problémafelvetés, hipotézis... 6 1.2. Kutatási módszerek... 7 1.2.1. Primer kutatás... 7 1.2.2. Szekunder kutatás... 7 2. Az EU kulturális politikája... 8 3. Az év meghirdetésének háttere... 16 3.1. Európai identitás?... 16 3.2. Migráció az Európai Unióban... 19 3.3. Eurobarométer összefoglalója... 21 4. A Kultúrák Közötti Párbeszéd Évéről... 25 4.1. Az Év meghirdetése... 25 4.2. Az év céljai... 26 4.3. A program költségvetése... 27 4.4. Az év lebonyolítása... 28 4.5. Az év kiemelt témái... 29 4.6. Az év kiemelt projektjei... 30 5. Az év médiaprezentációja... 35 5.1. Nyomtatott sajtó figyelése... 38 5.1.1. Országos napilapok... 38 5.1.2. Az Év médiapartnere, Metró Újság... 41 5.1.3. Helyi napilapok... 42 5.1.4. Programajánló füzetek... 44 5.2. Internetes sajtófigyelés... 44 5.2.1. Az Év megjelenítése az Origo internetes újságban... 46 5.2.2. Az év honlapja... 48 5.2.3. Videók a YouTube-on... 51 6. Kérdőíves felmérés... 59 7. Összegzés... 65 7.1. Összefoglaló... 65 7.2. Tanulságok az Önkéntesség Évére... 67 8. Irodalmi jegyzék... 69 9. Melléklet... 72 9.1. 1. számú melléklet: Az ötletpályázaton kiválasztott negyven projekt... 72 9.2. 2. számú melléklet: Az Év hazai lebonyolítás főbb állomásainak és a két kiválasztott vidéki rendezvény média-megjelenései... 74 9.3. 3. számú melléklet: A YouTube-on közzétett kisvideók listája... 77 9.4. 4. számú melléklet: A kérdőíves kutatás eredménye... 85 3
Ábrajegyzék 1. ábra: Az EU tagállamaiban tartózkodó külföldi állampolgárok száma és aránya 2008. január 1-jén... 19 2. ábra: Bevándorlók földrészek szerinti megoszlása a jelentős fogadó országokban és Magyarországon... 20 3. ábra: Magyar válaszok a következő kérdésre: Mi jut először eszébe, ha következő kifejezést hallja:"interkulturális dialógusok Európában?"... 23 4. ábra: Magyar válaszok a következő kérdésre: 2008-ban a Kultúrák Közötti Párbeszéd Évében megrendezésre kerülnek események, ahol különböző kulturális hátterű emberek találkozhatnak. Érdekelnék ilyen jellegű események?... 23 5. ábra: Az év hazai lebonyolítás állomásainak kapcsán az országos napilapokban megjelent cikkek száma... 39 6. ábra: A YouTube-on látható minivideók megtekintéseinek száma 2011 áprilisában... 53 7. ábra: A YouTube-on közzétett minivideók átlagos látogatottsági száma kategóriánként és a kategóriák megoszlása... 55 8. ábra: "Kiss Tibor a kultúrák közötti párbeszédről című videó megtekintések számának alakulása a YouTube-on... 56 9. ábra:"szipőcs Krisztina a kultúraközi párbeszédről" című videó megtekintések számának alakulása a YouTube-on... 57 10. ábra: "Tudjunk egymásról" című videó megtekintések számának alakulása a YouTube-on... 57 11. ábra: A Kultúrák Közötti Párbeszéd Évéről információval rendelkezők, illetve arról nem is hallók aránya... 60 12. ábra: A kulturális eseményekről való tájékozódás forrásai... 63 13. ábra: A kérdőívet kitöltők véleménye az idei európai év tematikájára vonatkozóan... 64 4
Bevezetés Ha újra kellene kezdenem az európai integráció megvalósítását, valószínűleg a kultúrával kezdeném. 1 (Jean Monet) Az Európai Unió a tematikus évek sorában 2008-ban az Interkulturális Dialógusok Évét hirdette meg. Dolgozatom témáját az Év médiaprezentációja képezi. Témaválasztásomat két dolog motiválta. A Párbeszéd Évében egy félévet Portugáliában tölthettem Erasmusösztöndíj keretében. A félév során számtalan európai és nem európai nemzet diákjai ismerkedhettek meg egymással és a másik kultúrájával. A Portugáliában töltött félév során testközelből tapasztalhattam meg azt, hogy egymás elfogadásához a legcélravezetőbb út a másik megismerése, és ennek előfeltétele az egymásra nyitott párbeszéd kezdeményezése. Témaválasztásom másik oka az idén zajló Önkéntesség Évéhez kapcsolódik; rendszeresen végzek önkéntes munkát, így lehetőségem volt részt venni az Önkéntes Turné rendezvényen, amelynek keretében sor került a tematikus év megnyitójára. A megnyitót széles médiaérdeklődés övezte, mert a soros EU-elnökség nyitóeseményeinek sorába illesztették be a Turnét. Az esemény hangsúlyos volta ellenére is azt tapasztaltam, hogy az ismerőseim nagy része nem is hallott az idei év témájáról. Ennek tükrében kíváncsi lettem, hogy a Párbeszédek Évének milyen volt a médiaprezentációja, illetve elég hatékonynak bizonyult-e a lezajló médiakampány. Dolgozatom témája több okból is aktuális. Az Év meghirdetésének hátterében olyan okok húzódnak meg, melyek rendkívül időszerűek napjainkban, és megoldandó feladat elé állítják az Európai Unió politikusait, államait, de a mindennapi embereket is. Az EU elöljárói mára felismerték, hogy az integráció bővülésének együtt kell járni az európai identitás megteremtésével, mert csak ezáltal teremthető meg valódi közösség, ami fontos feltétele annak, hogy az Unió képes legyen megállni a helyét a globalizálódó világban. Az európai identitás megteremtéséhez a kultúra felé kell a figyelmet fordítani, hiszen a közös és sajátosan európai hagyományoknak, vonásoknak, kulturális kincseknek lehet identitásformáló erejük. Az EU egyre nagyobb figyelmet fordít a kultúrára, ennek a tendenciának egyik bizonyítéka a tematikus év meghirdetése. Az Év még egy problémára ráirányította rá a figyelmet. Európa nyugati felén egyre nagyobb gondot okoz a nagyszámú bevándorló 1 Trompenaars, F: Riding the wawes of culture, London, Nicholas Brealey Publishing, 1995, in: FALKNÉ dr BÁNÓ Klára, Kultúraközi kommunikáció, Püski Kiadó Kft, Budapest, 2001, 67p. 5
csoportok kezelése, míg a keleti felén a különböző etnikumok egymás mellett élése jelentős feszültség forrás. Mind a bevándorlókkal, mind a különböző etnikumúakkal úgy lehetséges az együttélés, ha kialakul valamiféle párbeszéd az egyes csoportok között. A téma aktualitását adja az is, hogy 2011-ben hazánk tölti be az EU soros elnöki posztját, melynek programjai között kiemelt szerepet kapnak az Önkéntesség Évéhez kapcsolódó rendezvények. Dolgozatom eredményei tanulságosak lehetnek az idei, illetve az elkövetkező tematikus évek médiakampányai számára. Szakdolgozatom írása közben két problémával szembesültem. Egyfelől a téma szerteágazó volta okozott nehézségeket, mert az interkulturális dialógusok kapcsán igen sok irányba el lehetett volna indulni. Végül azt választottam koncepciónak, hogy szigorúan néhány olyan aspektusát ragadom meg a témának, melyek időszerűek napjainkban és relevánsak az európai közösség szempontjából. A másik problémám a médiafigyelés során merült fel, a nehézség kettős volt. A médiakampány három éve zajlott; ilyen időtávlatban jóval nehezebb a médiafigyelést végezni, mint egy jelenben futó téma kapcsán. A másik nehézségem akkor merült fel, amikor felvettem a kapcsolatot az Év hazai lebonyolítójával, a KultúrPont Irodával. Előzetesen úgy terveztem, hogy médiafigyelésem kiterjedhet a televíziós és rádiós megjelenésekre is, ehhez az Iroda munkatársaitól szerettem volna adatokhoz jutni. Nagy meglepetésemre az derült ki, hogy részletes statisztika nem készült ezzel kapcsolatban. Így dolgozatom a nyomtatott sajtóra és internetes megjelenésekre koncentrál. Szakdolgozatom alapvetően három részből épül fel; az első részben információelemzést végeztem az Év meghirdetésének hátteréről szakirodalmi forrásokat felhasználva, a második rész a nyomtatott és elektronikus sajtóbeli megjelenéseket vizsgálja, valamint a médiakampány egyéb fontos elemeit képező YouTube-on megjelent videókat és az Év honlapját. A harmadik részt kérdőíves kutatásom képezi, mely a 2008-as médiakampány hatékonyságával kapcsolatban igyekezett információkhoz jutni. 1.1. Problémafelvetés, hipotézis Kutatásaim előtt az első kérdés a médiakampánnyal kapcsolatban vetődött fel. Őszintén szólva szakdolgozatom megírása előtt vajmi keveset hallottam a Párbeszédek Évéről, és ezzel hasonlóképpen voltak ismerőseim, barátaim is. 6
Hipotézisem ezért az, hogy az Év során kisszámú média megjelenés volt a témában, így a kampány kevés embert ért el. Dolgozatom főbb vizsgálódási körét ennek az állításnak a megerősítésére vagy megdöntésére vonatkozó információk összegyűjtése jelentette. A téma kapcsán a fő kérdés mellett több kisebb kérdésre is választ kerestem: 1) Hogyan illeszkedik a Kultúrák Közötti Párbeszéd Éve az Európai Unió kulturális politikájába? 2) Milyen megfontolások állnak az Év meghirdetésének hátterében? 3) A médiakampánynak melyek voltak a fő eszközei, és elemei? 4) Hogyan alakult a megjelenések száma a nyomtatott és elektronikus sajtó esetében? 5) Hatékonynak bizonyult-e a médiakampány? 1.2. Kutatási módszerek 1.2.1. Primer kutatás Primer kutatást (kérdőív) az ötödik vizsgálandó kérdésem megválaszolására végeztem. Kvantitatív vizsgálatom során arra kerestem a választ, vajon mennyire volt sikeres a médiakampány. Az összeállított kérdőívet az internet segítségével a www.kerdoivem.hu honlapon szerkesztettem meg, majd a kérdőívhez kapcsolódó linket főként ismerőseimnek e- mailben elküldtem. Két közösségi portálon is, az iwiw-en és a Facebook-on kértem ismerőseim segítségét. A mintavétel tehát nem véletlenszerű volt. 1.2.2. Szekunder kutatás Szekunder kutatásom két célt szolgált. A dolgozat kapcsán megfogalmazott első két kérdés információ-tartalomelemzést igényelt, megválaszolásukhoz a szakirodalom áttanulmányozására volt szükség. Kutatásomhoz könyvtárakban fellelhető könyvek, folyóiratok ide vonatkozó számaiból merítettem anyagot, illetve sok esetben internetes források segítségéhez folyamodtam. Szekunder kutatásaim másik, médiafigyelésre irányuló részét adatbázisokban megjelent cikkek gyűjtése jelentette. Napilapok, internetes hírportálok archívumaiban kerestem előre meghatározott tematikájú cikkeket. Mivel keresésem igen kisszámú találatot eredményezett ezzel a módszerrel, illetve több esetben az archív számok nem voltak 7
hozzáférhetőek az Interneten, saját gyűjtésbe kezdtem. Az Országos Széchényi Könyvtárban az általam vizsgált sajtóorgánumok archív számait kértem ki, és ezekben kutattam az Évvel kapcsolatban megjelent írások után. A napilapok és az Origo internetes Újság vizsgálatára az alábbi szempontrendszert dolgoztam ki: 1) Megjelenés helye, prioritása: Címlap, főoldal Belső oldal, al- oldal 2) Tartalom célja és hatása: Informálás, promótálás Kis színes, nincs cél Beszámoló jellegű Fizetett hirdetés 3) Megjelent tartalom műfaja: Rövid hír, mínuszos hír Tudósítás Interjú Riport 4) Terjedelem: Hosszú Átlagos hosszúságú Rövid 5) Kép/ Összes megjelenés Vizsgálódásaim körét kiterjesztettem a médiakampány két fontos elemére is, az Év honlapjára és a YouTube-on közzétett egyperces videókra. A honlap megfigyelésére a Magyar Médiaszövetség által minden évben megrendezett, Év honlapja verseny elbírálási szempontjait 2 választottam, ezek a következőek: 1) Design 2) Impresszió 3) Innovatívitás 2 http://www.azevhonlapja.hu/index.php?option=com_evhonlapja&view=biralatiszempontok&itemid=4, letöltés dátuma: 2011. április 1. 8
4) Interaktivitás 5) Tartalom 6) Navigálás A YouTube-on látható videók vizsgálata során két szempontot tartottam szem előtt: 1) a videók nézettségét (az összes nézettséget és az egyes videók nézettségét) 2) a nézettség és az interjúalany személye közti összefüggést. 9
2. Az EU kulturális politikája Az EU nemcsak 2008-ban a Kultúrák Közti Párbeszéd Éve kapcsán fordít figyelmet a kultúrára. A kulturális politika mégis viszonylag későn, a Maastrichti Szerződéssel jelent meg a közösségi szinten. A Maastrichti Szerződés nagy jelentőséget tulajdonított a kulturális politikának, mely eszközül szolgál az állampolgárok jobb eléréséhez, és erősítheti az európai egységhez tartozás érzését. A Maastrichti Szerződés az EK Szerződés 3. cikkébe beleillesztette azt a feladatot, hogy a Közösségnek hozzá kell járulni a tagállamok kultúráinak virágzásához, ezen felül a kulturális politika önálló címként is bekerült a Szerződésbe. A kulturális politika konkrét céljait a Szerződés 151. cikke pontosítja. A cikk tartalma és célkitűzései nagy hasonlóságot mutatnak a Kultúrák Közti Párbeszéd Európai Évének célkitűzéseivel. Az Év elsődleges feladata tehát a Szerződésben lefektetett célok elérése volt. A fő célkitűzése az Európai Uniónak, hogy úgy segítse a tagállamok kultúráinak virágzását, hogy közben tiszteletben tartja a nemzet és regionális különbségeket, és előtérbe emeli a közös kulturális örökséget. 3 Később e kettős célkitűzésből született meg az azóta az EU jelmondatává vált kifejezés: Egység a sokféleségben. 4 A Kultúrák Közötti Párbeszéd Évének mottója kissé tér csak el a fenti szlogentől: Együtt a sokféleségben. Az EU-nak kulturális politikája megfogalmazásánál tehát összetett, és közel sem könnyű a feladata, hiszen egyrészt meg kell találni a közös pontokat az európai népek hagyományaiban, de figyelembe kell vennie a különbözőségeket is, mintegy egyensúlyba hozva a két oldalt. A 151. cikk értelmében fontos a tagállamok közötti együttműködés, melyet az EU támogat, különös tekintettel néhány kiemelt területre: az európai népek kultúrája és történelme ismeretének és terjesztésének javítása; az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzése és védelme; a nem kereskedelmi jellegű kulturális csere ösztönzése; a művészeti és irodalmi alkotások, beleértve az audiovizuális szektort támogatása. 5 3 HORVÁTH Zoltán, Kézikönyv az Európai Unióról, Hvgorac Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2005, 526. 4 A jelmondat egy 11 és 19 éves fiataloknak meghirdetett verseny keretében került kiválasztásra 2000. májusában. 5 KIRÁLY Miklós, Egység és sokféleség. Az Európai Unió jogának hatása a kultúrára, Új Ember Kiadó, 2007, 248p. 10
Ezen felül a cikkely azt is előírja, hogy az EU más tevékenységei során tekintettel kell, hogy legyen a kulturális szempontokra. A kulturális dimenziók így más területek politikai stratégiájában is felmerülnek, mint az oktatás, a kutatás, a külkapcsolatok, vagy regionális fejlesztés. A kulturális politika terén nem valósult meg jogharmonizáció, a tagállamok önállóak e területen, tehát a kultúra és a kulturális élet szabályozása elsősorban a tagállamok autonómiájába tartozik. Az EU csak ott lép fel erősebb jogi eszközökkel (például irányelvi szabályozással), ahol valamilyen összközösségi érdek forog veszélyben. Ilyen terület például az audiovizuális szektor szabályozása. Így az Európai Unió kulturális politikája leginkább közösségi programokban, kezdeményezésekben jut érvényre. A programok főként a kulturális együttműködések fejlesztését, különböző kulturális együttműködési megállapodások és projektek létrejöttét hivatottak szolgálni. 1. A Kaleidoscope program: A közösségi programok a kilencvenes évektől indultak. Az első jelentős program a Kaleidoscope program volt, mely 1996 és 1999 között támogatott különböző művészeti tevékenységeket, valamint igyekezett a kulturális termékek piacát szélesíteni, és célul tűzte ki az európai művek jobb megismertetését. A Kaleidoscope tulajdonképpen a közös kultúrpolitika alapját hivatott lefektetni, és élénkebb kapcsolatrendszert kialakítani a tagállamok között. A program összköltségvetése 36,6 millió euró volt, amely 518 projekt finanszírozását biztosította. A program nemcsak a tagországok számára volt nyitott, az EGT országai azonos besorolást éveztek a tagországokkal, más országok köztük Magyarország - is részt vehettek saját társulási és kooperációs szerződésükben meghatározott módon. 2. Az Ariane program: 1997-ben indult el az Ariane program, mely két év alatt 11,1 millió euróval támogatta az irodalmi művek terjesztését, és ösztönözte azok más tagállamok nyelvére való lefordítását. Az Európai Unióban a könyveknek a kultúraközvetítők között kiemelt szerepet tulajdonítanak. Az Ariane program céljai a következők voltak: 6 ösztönözze az EU tagállamai közötti együttműködést a könyv-és olvasáskultúra területén; 6 Forrás: Kultúra és az Európai Unió, szerk. ZONGOR Attila, KultúrPont Iroda, 2005, 47.p. 11
támogassa és kiegészítse a tagállamok e területen végzett tevékenységét, hozzájárulván kultúrájuk kibontakozásához a nemzeti és regionális különbözőségek tiszteletben tartásával; bővítse az európai népek történelméről és irodalmi alkotásairól szóló ismereteket, valamint elősegítse az európai polgárok ezen ismeretekhez való hozzáférését irodalmi, színpadi és referenciaművek fordításának támogatása; a könyv- és olvasáskultúra terén létrejövő együttműködések támogatása; az e területen dolgozók szakmai tudásának fejlesztése. A programhoz tartozott az Aristeion-díj, azaz az európai műfordítási díj bevezetése is. 3. A Raphael program: A Raphael program indításáról 1997-ben döntött a Tanács és a Parlament, négyéves időtartama alatt 30 millió euróval járult hozzá a kulturális örökség megőrzéséhez, illetve helyreállításához 360 projekt keretében. A kulturális örökség fogalma igen sok területet ölelt fel: minden olyan képző-és iparművészeti alkotást, műkincset, írott/nyomtatott könyvet, levéltári anyagot, tárgyi emléket, régészeti leleltet, amely az adott ország történelme szerves részének tekint, és az a területén megtalálható. A programon belül öt különálló akciót jelöltek ki: ingatlanörökség védelme, megőrzése és hasznosítása; ingóörökség védelme; múzeumok közötti együttműködés, hálózatépítés; szakmai rendezvények szervezése; szakemberek mobilitása, továbbképzése. 4. Kultúra 2000: 2000-ben a Tanács és a Parlament döntésének értelmében egyesítették a három programot Kultúra 2000 néven. Először négyéves tervet és költségvetést tűztek ki, majd ezt meghosszabbították 2006-ig. Erre az időszakra 236,5 millió eurót különítettek el. A program egyszerre támogatta a zenét, az irodalmat, a képzőművészetet, és ezen túl a kultúra más megjelenési formáit is. A korábbi programokhoz képest nagyobb szerepet kapott az általános kreativitás és részvétel ösztönzése. A Kultúra 2000 a nemzetek korábbinál szorosabb uniójának megteremtése érdekében célul tűzte ki a sokszínűség megőrzését, és az interkulturális párbeszédek további fokozását. 12
A Kultúra 2000 a Szerződés 158. cikkének értelmében eleget tesz tehát a sokszínűség tiszteletének és a szubszidiaritás elvének; az államok kulturális önrendelkezése továbbra is megmaradt, saját identitásukat megőrizve járulhatnak hozzá az európai identitás kialakításához. A program számára elkülönített forrásokat háromféle célra lehetett felhasználni: ösztönző és kísérleti tevékenységek számára, amelynek legalább három tagállamból vannak résztvevői; többéves kulturális megállapodások számára, amelyek egy kulturális érdek céljából strukturált tevékenység végzésére irányulnak, és több tagállamból vannak résztvevői; különleges európai vagy nemzetközi dimenzióval bíró kulturális események számára. 5. Kultúra 2007: Az EU a Kultúra 2000 program folytatásaként meghirdette a Kultúra 2007-2013 keretprogramot, melynek költségvetése 400 millió Euró. Az új program céljaiban sok hasonlóságot mutat az addigi kezdeményezésekkel. Fontos feladatának tartja a kulturális élet szereplői közötti az együttműködés fellendítését különböző tevékenységi területeken (művészeti ágakon) átívelő projektek segítése révén, de elődjénél átfogóbb programot kínál. Három pontban fogalmazták meg a fő célkitűzéseket: 1. a kulturális szektorban dolgozók nemzetközi mobilitásának elősegítése; 2. a műalkotások és kulturális javak nemzetközi áramlásának ösztönzése; 3. a kultúraközi párbeszéd ösztönzése a tagállamok között. A harmadik pontban megfogalmazott célkitűzés a 2008-as tematikus évnek, az Interkulturális Dialógusok Évének meghirdetésében is kifejezésre jutott. Az Interkulturális Dialógusok Éve és annak célkitűzései tehát az EU jelenlegi kulturális politikájának egyik alapvető iránya, részterülete. 6. Az EU egyéb kulturális kezdeményezései A fentebb említett programok mellett az EU számos más módon is igyekszik a 151. pontban megfogalmazott célokat megvalósítani, érvényesíteni a gyakorlatban. Az Európai Unió például ratifikálta az UNESCO-egyezményt, mely a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szól. Hazánk az Egyezményt a 2008. évi törvénnyel hirdette ki. 13
A kulturális sokszínűség támogatását szolgálja az Európa kulturális fővárosa kezdeményezés is, mely egyszerre szolgálja a helyi és regionális identitás erősítését és az európai identitás előmozdítását. Az Európa kulturális fővárosa címet az Európai Unió ítéli oda egy évre, 2007-től kezdve évente két város osztozik a címen. A program kezdete óta számos európai város használta fel ezt a címet arra, hogy megújítsa kulturális életét és megismertesse magát Európa-szerte. 2010-ben Pécsnek volt lehetősége erre; amellett, hogy öregbítette a kultúra hírnevét, ismertebbé is tette azt az EU-ban, jelentős előnyökhöz jutott a kulturális főváros címmel; 35 milliárd forint 7 értékben valósultak meg kulcsberuházások Többek között megszépültek a város központi terei, parkjai; létrejött a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, autópálya épült. Az előző kezdeményezéshez kapcsolható az Európai Kulturális Hónap programja, melyet 1990-ben hívott életre a Miniszteri Tanács azzal a céllal, hogy bővítsék a nem tagországok (elsősorban Közép- és Kelet Európa országai) felé az Európa Kulturális Fővárosa programot. A programot jelenleg felfüggesztés alatt van (nagyrészt értelmét veszítette a régió országainak csatlakozása után). Az Európai Unió kulturális kezdeményezéseinek sorában említést érdemel még az Európai Unió Ifjúsági Zenekara, mely megalakulásának az volt a célja, hogy a zenén keresztül bizonyítsák az európai ifjúság együttműködését és egységét. A zenekart száznegyven 14 és 24 év közötti európai fiatal alkotja, akiket évente választanak ki. Szintén a zene területéhez köthető az Európai Unió Barokk Zenekarának 1985-ös megalapítása. A program elsősorban azzal a céllal indult, hogy a tehetséges fiatal európai zenészek számára tanulmányaik sikeres befejezése után speciális barokk zenekari gyakorlatot adjon. A jelentkezések alapján minden évben 100 fiatal zenészt hívnak meg szerte Európából, s a válogatási lépcsők során közülük választják ki az adott szezonra a zenekar hozzávetőlegesen 20 fős tagságát. Az Európai Unió támogatást nyújt az építészet területén is; a Tanács, a Parlament kezdeményezésére, rendszeres, több éven tartó támogatást adott Európa nagy jelentőségű történelmi és építészeti emlékeinek. A Mies van der Rohe-díjat 1987-ben az Európai Bizottság és az Európai Parlament kezdeményezésére alapították, mely a kortárs építészetet támogatja. A díj mottója: Európa városainak építészeti jelene a jövőbeli város múltja lesz. Az irodalom területén két díjat oszt ki az EU; az európai irodalmi díjat (European Literature Prize) és az európai műfordítói díjat (European Translation Prize). 7 Forrás: http://www.pecs2010.hu/home/beruhazasok, letöltés dátuma: március 21. 14
Az EU által kezdeményezett programok sorában említést érdemel még a Fiatalok Lendületben Program, amely a fiatalok mobilitását segíti elő. A program öt alprogramjának keretében megvalósulhatnak ifjúsági cserék, nemzetközi ifjúsági és ifjúságpolitikai projektek, más országokban végzett önkéntes tevékenység. Az egyik legújabb kezdeményezése az Európai Bizottságnak az Európa a polgárokért elnevezésű 2007-től 2013-ig tartó programja, melynek célja a szorosabb kapcsolat kialakítása az állampolgárok és az unió között, annak érdekében, hogy kialakuljon a polgárokban az összetartozás érzése és az európai identitástudat. Az EU kulturális kezdeményezéseinek felsorolását a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve zárhatja. Az Év megrendezésének ötlete jól mutatja, hogy az Európai Unió milyen nagy jelentőséget tulajdonít az interkulturális dialógusoknak, amelyek a tulajdonképpeni alapját képezik az EU kulturális politikájának. 15
3. Az év meghirdetésének háttere 3.1. Európai identitás? Az EU kulturális politikájának elsődleges célja röviden összefoglalva: úgy segíteni a tagállamok kultúráinak virágzását, hogy közben tiszteletben tartja a nemzeti és regionális különbségeket, és előtérbe emeli a közös kulturális örökséget, megerősítve egyúttal a regionális, nemzeti és ez európai identitást. Az Unió politikusai is felismerték, hogy az Európai Unió csak akkor állhatja meg helyét a globalizálódó világban, ha igazi közösséggé válik, aminek előfeltétele, hogy a nemzeti és lokális identitások mellett kialakuljon és megerősödjön az európai identitás, amivel azonosulni képes az európai állampolgárok nagy része. Rostoványi Zsolt tanulmányában így fogalmaz: A kérdés éppen az, vajon sikerül-e Európának megteremtenie önmagát, megteremtenie a 21. századi Európát a gazdasági és politikai egységen túlmenően kulturális értelemben is. Az önmagát kereső Európa előtt álló egyik legnagyobb kihívás, hogy olyan kulturális identitást teremtsen, amely egyidejűleg megkülönböztet és magában foglal, differenciál és asszimilál, és úgy képes integrálni az etnikai kultúrákat, hogy azok megőrizhessék sajátosságaikat. 8 Bár Európa országai, népei sok közös vonást mutatnak, a világtörténelem folyamán az öreg kontinens sohasem volt egységes. Egymás mellett élnek faji, nemzeti vagy etnikai kisebbségek. E csoportok száma és mérete országonként is változó. Becslések szerint minden nyolcadik európai polgár valamely kisebbségi közösséghez tartozik. 9 Azt lehet mondani, hogy napjainkban Európa legfőbb jellemzője a multikulturalizmus. Az Európai Közösségek 1957-es megalakulásukkor az alapító országok sem gondoltak gazdasági együttműködésnél szorosabb kooperációra. Az 1957-es, Római Szerződésben még nem foglalkoztak a kultúra kérdéskörével. A hetvenes években kezdték felismerni, hogy ha olyan európai közösséget akarnak létrehozni, amely az európai identitáson alapul, akkor nemcsak gazdasági, de valamilyen szintű kulturális egységet is meg kell teremteni az európai országok között. A mai európai ember identitásáról viták folynak, felmérések készülnek. Rostoványi Zsolt 10 tanulmányában többek között arra keresi a választ, hogy létezik-e egységes európai 8 ROSTOVÁNYI Zsolt, Identitás és integráció, in: Világosság, 1999., 12. szám, 18p. 9 KALTENBACH Jenő, Jog és identitás: Lehetséges-e európai szabályozás?, in: Érték és valóság, Egység a különbözőségben, az Európai Unió és nemzeti kisebbségek, szerk. TÓTH Ágnes és VÉKÁS János, 2005, 9.p. 10 ROSTOVÁNYI Zsolt, Identitás és integráció, in: Világosság, 1999., 12. szám, 3-23p. 16
identitás. Véleménye szerint a kérdésre nem adható kielégítő válasz, mert a nyelv, vallás, jog vagy akár a politikai rendszer terén gyakran olyan nagyok a különbségek az európaiak között, mint európaiak és nem európaiak között. A szerző úgy véli, hogy a napjainkban zajló folyamatok egy része segíti, másik része pedig inkább akadályt képez az egységes európai identitás kialakulása előtt. Az identitás kialakulásának kedvez az integráció folyamatának előrehaladása, az elért eredmények. Ellene hat az egyre nagyobb teret hódító regionalizmus, a szubszidiaritás, az erősödő nemzeti, illetve helyi csoportidentitások, a nacionalizmus és a xenofóbia. Rostványi Zsolt felveti, hogy az európai identitás leginkább európai uniós identitásként ragadható meg, még akkor is, ha az EU nem fedi le az egész, földrajzi értelemben vett Európát. Bayer József 11 tanulmányában felteszi a kérdést, vajon napjainkban a nemzeti identitás dominanciája gyengül-e, és végül feloldódhat-e egy nemzetnél tágabb közösségben, mint ami például az Európai Unió? A tanulmány szerzője választ keres arra is, hogy az európai identitás kerülhet-e az eddig domináns nemzeti identitás helyére. A szerző úgy véli, a két identitás nem egymás helyettesítői, más szinten jelentkezik a kettő. Bár keresztezhetik egymást, de nem állnak ellentétben. A nemzeti identitást elsődlegesnek tartja a szerző az európaival szemben, hiszen a nemzeti tudathoz hasonló horderejű közös európai tudat ma még nem létezik. Mégsem tartja lehetetlennek az európai identitás kialakulását, de ehhez közös európai kommunikációs térre lenne szükség, és épp úgy meg kell alkotni, mint annak idején a nemzeti identitást. Ehhez a feladathoz szolgálhatnak eszközül bizonyos jelképek (európai zászló, európai logó, közös európai útlevél), a közös pénz bevezetése. Hideg Gergely 12 tanulmányában az identitásra vonatkozó Eurobarometer felmérések eredményeit összegzi. Az Eurobarometer vizsgálatok rendszeres időközönként felmérik az európai és a nemzeti identitás viszonyát. A megkérdezéseket 1992 óta rendszeresen elvégzik. Az eredmények azt mutatják, hogy jelentősen nem változnak az identitások, tehát nem mutat szignifikáns emelkedést vagy csökkenést azoknak az aránya, akik elsősorban európainak tartják magukat, de a csupán nemzeti tudatúnak vallottak aránya is nagyjából állandónak tekinthető. Az integráció egyre gyorsuló üteme tehát nem jelenti szükségszerűen az állampolgárok Európai kötődésének erősödését. A megkérdezettek válaszaiból is az derül ki, 11 BAYER József, Az európai identitás és a nemzetállamok, in: Érték és valóság, Egység a különbözőségben, az Európai Unió és nemzeti kisebbségek, szerk. TÓTH Ágnes és VÉKÁS János, 2005. 12 HIDEG Gergely, A nemzeti identitás és az európai identitás empirikus vizsgálata Európában, in: Érték és valóság, Egység a különbözőségben, az Európai Unió és nemzeti kisebbségek, szerk. TÓTH Ágnes és VÉKÁS János, 2005 17
hogy a nemzeti és európai identitás nem áll egymással szemben; azok a válaszadók, akik büszkék nemzeti hovatartozásukra, azok európaiságukra is büszkék. Az európai identitás kialakításában fontos szerepe lehet az európai uniós állampolgárságnak. Az uniós állampolgárság erősítésének hátterében az áll, hogy az Európai Unió politikusai felismerték, az európai integráció további előrehaladása nagyban függ az egyénektől. Az egyén és az Unió kapcsolata pedig úgy erősödhet, ha ez egyes emberek egyre inkább érdekeltté válnak az integráció támogatásában. Az európai uniós állampolgárság koncepciója már a Római Szerződésben megjelent, de az uniós polgárság fogalmát csak a Maastrichti Szerződés vezette be 1993-ban. Az emberek kötődése erősödik az Európai Unióhoz azáltal, hogy különböző mértékű beleszólási és részvételi joggal rendelkeznek az unió életében; joguk van többek között a szabad mozgáshoz és letelepedéshez az Unió valamennyi tagállamának területén, diplomáciai és konzuli védelemhez harmadik országban, petíciót nyújthatnak be az Európai Parlamenthez, ombudsmanhoz fordulhatnak, és választójoggal rendelkeznek a helyhatósági és európai parlamenti választásokon. Ezen felül minden uniós polgár szabadon hozzáférhet az EU intézményei (Európai Bizottság, Európai Parlament, és a Tanács) által létrehozott dokumentumokhoz, és mindenkit megillet az alapvető emberi jogok gyakorlásához való jog. A legújabb vívmány az állampolgárok bevonására az európai polgári kezdeményezés 13, melyet a Lisszaboni Szerződés vezetett be (2012 áprilisától lehet majd az első kezdeményezést elindítani). A kezdeményezés lehetővé fogja tenni, hogy legalább 1 millió és a tagállamok legalább egy negyedéből származó polgár közvetlenül felkérje az Európai Bizottságot, hogy az EU hatáskörébe tartozó területen új kezdeményezést tegyen. A polgári kezdeményezések szervezőjének (egy legalább hét tagállamból származó természetes személyekből álló polgári bizottságnak) egy év áll rendelkezésére, hogy összegyűjtse a szükséges támogató nyilatkozatokat. Az európai identitás tehát még csak kialakulóban van. Az EU politikusainak véleményem szerint az integráció elmélyítése során nagy figyelmet kell fordítania a kulturális aspektusokra, melyek eszközei lehetnek az integrációnak és az európai identitástudat kialakulásának. Az európai identitás megteremtéséhez elengedhetetlen az érzelmi kötődés megteremtése, és ebben nagy szerepe lehet az olyan kezdeményezéseknek, mint például a Kultúrák Közötti Párbeszéd Éve, a szimbólumok alkalmazása (zászló, himnusz, egységes pénz), és az uniós állampolgárság erősítése. 13 A rendeletet az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2011. március 11-i számában tették közzé: http://eurlex.europa.eu/lexuriserv/lexuriserv.do?uri=oj:l:2011:065:0001:0022:hu:pdf 18
3.2. Migráció az Európai Unióban A Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Évének elsődleges célja, az európai identitástudat kialakítása, míg mások szerint ennek további erősítése volt. Az Év meghirdetésének hátterében azonban ott áll még egy nagyon lényeges tényező, a migráció. A bevándorlás egyre erősödő folyamata új problémákkal és lehetőségekkel szembesíti az európai polgárokat, és politikusokat. Az egyre növekvő számú migráns csoportok jelenléte a tagállamokban mindennapi szinten teszi szükségessé a kultúrák közötti kommunikációt. A KSH adatai szerint 14 2002 és 2007 között egyre növekvő számban érkeztek migránsok az EUba. Spanyolországban például öt év alatt megduplázódott az ide érkező külföldiek száma. Hazánkban ez az arány jóval kevesebb, körülbelül 2%. 1. ábra: Az EU tagállamaiban tartózkodó külföldi állampolgárok száma és aránya 2008. január 1-jén Forrás: www.ksh.hu Az Európába vándorló csoportok kapcsán nem elhanyagolható kérdés, hogy honnan érkeznek a migránsok, hiszen minél nagyobbak a különbségek a fogadó ország és az érkezettek kultúrája között, annál nehezebb az integráció. 2008-ban az EU-27 tagállamában tartózkodó külföldi állampolgárok csaknem kétharmada, 20 millió fő valamely EU-n kívüli 14 A statisztikai adatok forrása: KSH, Nemzetközi vándorlás az Európai Unió országaiban, in: Statisztikai Tükör, 4. évfolyam 63 szám, 2010. május 26, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/jel/jel310032.pdf, letöltés dátuma: 2011. március 21. 19
országból érkezett. Ebből mintegy 10 millió az európai kontinensről származott, a többiek közel azonos arányban ázsiai, afrikai és amerikai állampolgárok voltak. A legnagyobb migráns csoportot a törökök képezik (2,4 millió), háromnegyedük Németországban él. A törököket követi a marokkóiak csoportja (1,7 millió), harmadik helyen a román bevándorlók állnak. 2. ábra: Bevándorlók földrészek szerinti megoszlása a jelentős fogadó országokban és Magyarországon Forrás: www.ksh.hu A migráció jelentős változásokat okoz a népesség összetételében, hatást gyakorol a küldő és befogadó országok társadalmi helyzetére. A befogadó országokban segítheti a népesség és a munkaerő pótlását, míg a küldő országokban népességcsökkenést okozhat. A statisztikák azt mutatják, hogy 2008-ban, az EU-27 honos lakosságának alig több mint fele tartozik a gazdaságilag aktív korcsoportba, míg a tagállamokban tartózkodó külföldiek 70%-a 20-59 éves. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a bevándorlók népességhez viszonyított aránya is folyamatosan növekszik a legtöbb tagállamban. A fenti számok tükrében különösen fontos, hogy az egyes kultúrák egymás mellett tudjanak élni, hiszen Európa népessége rohamosan fogy, ugyanakkor a bevándorlók száma folyamatosan nő. A helyzet kihívás elé állítja a fogadó országokat és az Európai Unió jogalkotóit, politikusait is. Az Európai Unió kiemelten foglalkozik a migráció kérdésével, számos egyezmény, határozat született a témában. Kiemelkedik közülük a Hágai Program, amely szoros együttműködést szorgalmaz a menekültügy és a bevándorlás-politika területén a tagállamok között (például a menekültstátusz igénylési rendjének egységesítése, az Európai Menekültügyi Alap felállításának kezdeményezése, úti okmányok egységesítése, közös vízumpolitika terve). A Hágai Program támogatja a jogszerűen tartózkodó harmadik 20
országbeli állampolgárok integrációjának elősegítését, mert az integráció révén elkerülhető a migráns közösségek elszigetelődése és szociális kirekesztődése. Az EU a programban kinyilvánította, hogy a beilleszkedés akadályait meg kell szüntetni, és biztosítani kell az egyenlő esélyek megteremtését. 3.3. Eurobarométer összefoglalója15 Az Eurobarométer felmérése EU polgárok interakcióit vizsgálta más kulturális hátterű egyénekkel. A felmérés célja az volt, hogy az Interkulturális Dialógusok Éve előtt feltérképezze a polgárok általános attitűdjét a kulturális különbségekkel szemben. A kutatást 2007. november 13. és 17. között végezték, több mint 27000 véletlenszerűen kiválasztott 15 évesnél idősebb EU polgár részvételével a 27 tagállamból. A kutatás nagyrészt telefonon zajlott, de egyes országokban (Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia) személyes interjúk zajlottak. A felmérésből az derült ki, hogy általában véve az EU polgárok nyitottak a sajátjuktól eltérő kultúrákra. A polgárok csaknem háromnegyede szerint a különböző hátterű (etnikai, vallási vagy nemzeti) emberek gazdagítják hazájuk kulturális életét. A felmérés azt mutatta, hogy különösen azok az országok vélekednek így, akik a legnagyobb számú interakciót alakítják ki eltérő kultúrákkal. A tanulmány kimutatta, az EU polgárok nap mint nap interakcióba kerülnek különböző kulturális hátterű emberekkel. Luxemburgban a legmagasabb azoknak az aránya, akik naponta kerülnek kapcsolatba különböző kultúrájú egyénekkel (82%), hazánk kissé az EU-s átlag alatt marad, Magyarországon az emberek alig több mint fele mondta azt, hogy kapcsolatba került ilyen egyénekkel az interjút megelőző hét nap során. Általánosan elmondható, hogy a legtöbb interkulturális interakciót a fiatalok, a magasabb iskolai végzettségű, városi egyének alakítják ki. Az interkulturális interakciók nagy része különböző etnikumokkal alakul ki (48%), kisebb százalékban (42%) az interakció különböző EU országok polgárai között valósul meg, és a megkérdezettek 36%-a válaszolt úgy, hogy az elmúlt hét nap során EU-n kívüli egyénnel, vagy egyénekkel találkozott. A válaszadók közül legtöbben különböző etnikai csoportokkal kerülnek kapcsolatba, majdnem minden harmadik válaszadó eltérő vallásúakkal, míg minden ötödik más EU ország lakójával lépett interakcióba az interjút megelőző hét 15 Forrás: Intercultural dialogue in Europe, http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_217_sum_en.pdf, letöltés dátuma: 2011. március 3. 21