A TŰZ KELETKEZÉSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA TŰZVIZSGÁLAT A GYAKORLATBAN

SZENT ISTVÁN EGYETEM YBL MIKLÓS ÉPÍTÉSTUDOMÁNYI KAR TŰZVÉDELMI ÉS BIZTONSÁGTECHNIKAI INTÉZET A TŰZ KELETKEZÉSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA TŰZVIZSGÁLAT A GYAKORLATBAN Konzulens: Készítette: Bartha Iván tűzoltó alezredes Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Csepregi Csilla Hallgató Bsc Építőmérnök Szak Tűz- és katasztrófavédelmi szakirány 2010

1. BEVEZETÉS A tűz előnyeinek kihasználása, és a tűz elleni védekezés végigkísérte az emberiség valamennyi korszakát. A tűzesetek minden korban, így rohanó, civilizált világunkban is veszélyt jelentenek az életre, a testi épségre, és az anyagi javakra egyaránt. Az emberiség korai korszakaiban a tűz elleni védekezés a tűz eloltását jelentette, a tüzek megelőzése csak ösztönösen volt jelen életükben. Nehezen meghatározható, hogy mikor alakult ki a tudatos, a szabályok betartását ösztönző, az emberi, anyagi javak védelme érdekében kialakított tűzmegelőzés, de ennek kialakulásával szinte egy időben jelent meg az igény, hogy a tűz keletkezésének, terjedésének okait és lehetőségeit feltárják, és ebből a tűzmegelőzés számára hasznos információkat nyerjenek. Ezzel kialakult az a hármas egység, - tűzmegelőzés, tűzoltás, tűzvizsgálat - ami nélkülözhetetlen az élet, a testi épség, és az anyagi javak tűz elleni védelme érdekében. A műszaki fejlődés, a társadalmi folyamatok változása folyamatosan újabb kihívások elé állítja a tűzvédelemmel foglalkozó szakembereket. A tűzvédelem napjainkban is össztársadalmi érdek. A tüzek megelőzésére előírásokat kell betartanunk, szabályok szerint létesíthetünk új épületeket, gyárthatunk berendezéseket, eszközöket, tárolhatunk anyagokat, vagy működtethetünk iskolákat, mozikat, szállodákat, üzemeket. A tüzek jelzésére, oltására is egyre fejlettebb, sokoldalúbb rendszerek, eszközök állnak rendelkezésünkre. Az elektromos energia egyre szélesebb körű felhasználása, a berendezések elöregedése, a bűncselekmények növekvő száma, az emberek felelőtlensége, figyelmetlensége, az ellenőrizetlenség, pénztelenség mind-mind valamilyen mértékben közrejátszhatnak a tüzek keletkezéséhez. Ha bekövetkezik egy tűz, annak keletkezési körülményeit - jogszabályi előírás szerint - ki kell vizsgálni. A tűzvizsgálat azonban, legalábbis az elmúlt évtizedekben, amolyan mostohagyermekként van jelen a tűzvédelemben. Tanulmányaim, és munkám során is sokszor szembesültem azzal, hogy a tűzvizsgálat témakörében nagyon kevés hazai szakirodalom áll rendelkezésre, és a fellelhető írások javarészt csak a tűz keletkezési okainak vizsgálatára korlátozódnak. Sajnos a szakirodalom hiánya mellett a téma oktatása is szűk keretek között zajlik. Nincs könnyű dolga annak, aki tűzvizsgálóként szeretne dolgozni, hisz megbízható tudást adó oktatás és szakirodalom hiányában, jóformán csak tapasztalás 2

útján tehet szert a kellő minőségű ismeretekre, így aztán hosszú ideig nem is tud önállóan összetettebb, bonyolultabb tűzvizsgálói munkát végezni. A hivatásos tűzoltók - főleg anyagi okok miatti - elvándorlása a szervezettől azt eredményezi, hogy egyre kevesebb azok száma, akik kellő tapasztalattal rendelkeznek, és akik a tanulók kezét fogva megtaníthatják a szakmát. A tűzvizsgálói feladatok ellátása összetett, sokoldalú ismereteket igényel. Ahogy minden tűzeset más, és más, úgy a tűzvizsgálatok is különböznek egymástól, így nagyon fontos, hogy az adott eseménnyel kapcsolatban a vizsgáló a legszélesebb körben tájékozódjon. Naponta tapasztalom, hogy ez szakirodalom hiányában nagyon nehéz feladat. A tűzvizsgálati tevékenységet mindig az adott jogszabályi keretek között kell végezni, azonban a tűz által hagyott nyomok helyes értékelése, és így a keletkezés helyének szakszerű meghatározása jogi környezettől független, tapasztalatokon, megfigyeléseken, méréseken, tudományos összefüggéseken alapul. Szakdolgozatom összeállításánál elsősorban a munkám során szerzett tapasztalatokat, tanulmányaim során szerzett tudást, kollégáim segítségét, valamint hazai, és külföldi szakirodalmat használtam fel. Nagy segítséget nyújtott ezen kívül a Nemzetközi Rendészeti Akadémián meghirdetett tűzvizsgáló-tanfolyamon való részvétel, ahol Magyarországon eddig nem alkalmazott, kiemelkedő minőségű gyakorlati oktatásban részesülhettem. Szakdolgozatomban szeretném ismertetni azokat a lehetőségeket, amelyek segítik, vagy éppen gátolják a tűz keletkezési helyének meghatározását, és szeretném kiemelni a hely pontos meghatározásának fontosságát. Célom a témakörben felmerülő ismeretek minél szélesebb körű - időtálló, és gyakorlatban használható - összegyűjtése, rendszerbe foglalása, bemutatása. Indokolt megemlíteni, hogy ezideig ilyen formában, és részletességgel, magyar nyelven nem került a téma feldolgozásra. A dolgozat korlátozott keretei között szeretném bemutatni, hogy az épületekben keletkező tüzek vizsgálatakor, a helyszíni szemle során mire kell nagy hangsúlyt fektetni, és az ott szerzett adatok, tények feldolgozásával miképp juthatunk el a tűz keletkezési helyének pontos meghatározásához. 3

2. A TŰZ Ahhoz, hogy a tűz helyszínén keletkezett tűznyomokat helyesen tudjuk értékelni, meg kell ismernünk a tűzfejlődés jellemzőit. A tűz olyan kémiai folyamat, amely során hő, láng, füst, korom, és különféle égéstermékek keletkeznek. Az égéshez elengedhetetlenül szükség van oxigénre, éghető anyagra és gyújtóforrásra, illetve a gyulladáshoz szükséges hőmérsékletre. Az oxigén elsődleges forrása a légkör. Normál esetben az oxigén 21 %-ban van jelen. Az égés fennmaradásához minimálisan 14-16 % oxigénkoncentráció szükséges. A tűzeset helyszínén az éghető anyag légnemű, folyékony, vagy szilárd halmazállapotban lehet jelen. A hőmérséklet emelkedésével az anyagok halmazállapota megváltozhat, a folyadékok elpárologhatnak, a szilárd anyagok megolvadhatnak, kémiai bomlásnak indulhatnak. A gyújtóforrás lehet közvetlen láng hatása, de gyulladás létrejöhet az anyag melegedésének következtében is. Az anyagok nagy része egy bizonyos gyulladási hőmérsékleten, közvetlen gyújtóforrás nélkül is meggyulladhat. A melegedés történhet külső hőforrástól (pl.: étolaj melegszik a gáztűzhelyen), vagy öngyulladás hatására (pl.: nedves széna). Zárt térben a tűz terjedési sebességét befolyásolják a helyiség méretei (alapterület, belmagasság), a szellőzés intenzitása, az éghető anyag mennyisége, fajtája, elhelyezkedése, és a felület-tömeg aránya. A tűz a magasabb hőmérsékletű közegtől az alacsonyabb hőmérsékletű felé terjed. A hőterjedés három módja: Hővezetés: A hő az anyag melegített pontjából a hidegebb pontjába jut el azonos fázison belül, miközben makroszkópikus anyagáramlás nincs. Hőáramlás: A hő terjedése felmelegedett folyadék, vagy forró gázok által. A hőáramlást a hőmérséklet-különbségek, a szellőzés, és a fluidumok áramlási sebessége befolyásolja. Az áramlás létrejöhet kényszer hatására (pl.: ventilátor, szél), vagy természetes áramlás (a hőmérsékletkülönbségből adódó sűrűségkülönbség) útján. Hősugárzás: A hő elektromágneses hullámok formájában terjed a testek között, minden további szállító közeg nélkül. A besugárzott felületre eső hősugárzás mértéke függ a hőforrás és a sugárzásnak kitett tárgy távolságától, azaz minél távolabb van a test a sugárzó hőtől, annál kevesebb energia éri a sugárzás által. (1) 4

2.1. A tűz fejlődése Ha zárt térben bármilyen tárgy meggyullad, és lánggal ég, akkor hő, és különféle égéstermékek keletkeznek. A tűz kezdeti szakaszában lángok még csak a gyulladás környezetében láthatók, a hőmérséklet emelkedése nem számottevő, és a légtérben sem használódott el az oxigén. A forró füstgázok levegőt beszívva felfelé áramlanak, egészen addig, míg egy függőleges felületbe (mennyezet) nem ütköznek, ahol vízszintesen terjednek tovább (1. ábra). 1. ábra: A mennyezeti réteg kialakulása (forrás: R. Tóth Ibolya) Ha az egyre vastagodó füstréteg eléri valamilyen nyílás (nyitott ajtó, ablak) felső szélét, azon elkezd kifelé áramlani. Ha annyi füst képződik, mint amennyi a nyíláson kifelé áramlik, a réteg vastagsága nem növekszik tovább. Ha azonban növekszik a tűz mérete, akkor a füstréteg lejjebb süllyed, és a sugárzó hő melegíti, néhány helyen akár meg is gyújthatja a helyiségben lévő éghető tárgyakat (2. ábra). A nyílás felső részén meleg füst áramlik kifelé, alsó részén pedig hidegebb levegő befelé. A környezet hőmérséklete ekkor a mennyezet közelében gyorsan nő, a padlószinten viszonylag alacsony. Ha elegendő levegő áll rendelkezésre az égéshez, a tűz éghető-anyag vezérelt lesz, mivel ilyenkor a tűz terjedési sebessége, és a hőtermelődés mértéke csak az éghető anyagok mennyiségétől, és jellemzőitől függ. Ha a helyiség nyílása akkora, hogy a tűz növekedéséhez a későbbiekben is elegendő levegő áramlik be, akkor a felső füstréteg több oxigént, és kevesebb el nem égett anyagot fog tartalmazni. Ha a nyílás mérete miatt kevesebb levegő tud beáramlani, a tűz szellőzésszabályozottá válik. Ha a rendelkezésre álló oxigén mennyisége kevesebb, mint ami az 5

éghető anyagok elégetéséhez szükséges, akkor az égés egyre tökéletlenebb, a tűz lassabban fejlődik, a mennyezeti réteg egyre több el nem égett anyagot fog tartalmazni. A mennyezeti réteg lángolása a flameover (lángátterjedés) (5. ábra) jelenség. A lángok ilyenkor nem érintik a tárgyak felületét. A flameover jelenség nagy térfogatú, magas helyiségben, vagy korlátozott mennyiségű éghető anyag esetén nem következik be, mert a gördülő láng -jelenséghez (rollover) szükség van a mennyezeti rétegben megfelelő mennyiségű el nem égett anyag jelenlétére. 2. ábra: A belobbanás előtti állapot (forrás: R. Tóth Ibolya) A tűz növekedésével a mennyezeti gázréteg hőmérséklete is növekszik, így egyre nagyobb lesz a padló irányába ható hősugárzás. Ha a hőmérséklet eléri az alacsonyabban lévő éghető anyagok gyulladási hőmérsékletét, akkor nemcsak a tárgyak bomlásából származó gázok, hanem a mennyezeti réteg aljában lévő el nem égett bomlástermékek is meggyulladnak (kb. 590 0 C). Ezt a jelenség a flashover (3. és 6. ábra). Ilyenkor a helyiségben lévő összes éghető anyag lángba borul, de gyakran az árnyékolt, védett területekre nem terjed ki az égés. 3. ábra: A flashover (forrás: R. Tóth Ibolya) 6

A tüzek nagy részénél a belobbanást a helyiség teljes égése követi, feltéve, hogy nem fogy el az éghető anyag, nem szűnik meg az oxigénellátás, vagy nem oltják el a tüzet. A helyiség teljes égésekor a forró réteg elérheti a padlószintet (4. ábra). A teljes lángba borulás annál gyorsabban következik be, minél jobban szellőzött a helyiség. Rosszul szellőzött terekben hosszabb idő szükséges a flashover bekövetkezéséhez, vagy egyeltalán nem következik be, végső esetben a tűz magától, tűzoltói beavatkozás nélkül kialszik. (1) 4. ábra: A teljes helyiség égése (forrás: R. Tóth Ibolya) 5. ábra: Flameover (forrás: saját) 6. ábra: Flashover (forrás: saját) 7

2.2. Füst és korom A tökéletlen égés során keletkező szilárd, folyékony és gáznemű égéstermékek együttesen alkotják a füstöt. A 7. ábra a tüzek során keletkező füstben a gázok előfordulásának relatív gyakoriságát mutatja be. Attól függően, hogy milyen anyagok égnek, és az égéshez mennyi levegő áll rendelkezésre, a füst mennyisége, és összetétele különböző lehet. Minél kevesebb az égéshez rendelkezésre álló oxigén, a füst annál több szén-monoxidot, kormot és el nem égett anyagot tartalmaz. A tüzek kezdeti szakaszában a füstképződés sebessége általában csekély, míg a későbbi szakaszokban egyre növekszik. A füst színe nem mindig jelzi pontosan, hogy milyen anyag ég. Például a tűz kezdeti szakaszában, vagy egy jól szellőzött tűzben a fa világos-, alacsony oxigén ellátottság mellett sötét füsttel ég. Ugyanakkor fekete füst keletkezik például a műanyagok égésekor is. A széntartalmú éghető anyagok égésekor korom keletkezik, ami a padlón, a falakon és a mennyezeten is lerakódik. A lerakódás fekete színű, és könnyen letörölhető az ablakról, sima felületekről. A füst a hidegebb felületeken (pl.: falakon, üvegen, csempén) rakódik le, és barnás színű, de ha további hőhatás éri, feketévé válik. A füstlerakódás ragadós, gyantás, a felületről nehezen, vagy egyeltalán nem távolítható el. Hosszan tartó égés eredményeként a füst és koromnyomok le is éghetnek a felületről. (1) 7. ábra: A tűz során keletkezett gázok előfordulásának relatív gyakorisága (forrás: Bellus László: A tűzjelzés fizikája) 8

Temperature ( o C) 2.3. A tűz hőmérséklete Azt, hogy a tűz helyszínén, az égés következtében milyen magas a középhőmérséklet, az ott jelen lévő anyagok károsodásából állapítható meg. Ehhez ismernünk kell a jelen lévő anyagok gyulladási hőmérsékletét, lobbanáspontját, olvadáspontját. Például az alumínium kb. 650 0 C-on olvad, a faanyagok 200-400 0 C-on gyulladnak meg, az arany, ezüst tárgyak kb. 900-1.000 0 C-on, az üveg palackok kb. 650 0 C-on, a műanyag tárgyak 300-400 0 C-on olvadnak. Egy átlagosan berendezett helyiség (lakás) tüzének legmagasabb hőmérséklete kb. 800-1.200 0 C. A tűz hőmérséklete természetesen függ az ott tárolt anyagok fajtájától, mennyiségétől, a szellőzéstől, és attól is, hogy mennyi ideig tart az égés. A nagyobb szellőzésű tüzek magasabb hőmérsékleten égnek, mint a lappangó, oxigénhiányos tüzek. Mindezek ismeretére azért van szükség, hogy a tűzvizsgáló pontosan meghatározhassa a tűz keletkezési helyét, felismerje a helyszínen a legjobban károsodott helyeket, vagy azt, ha valamilyen rendellenes körülmény befolyásolta a tűz keletkezését, terjedését. A Nemzetközi Rendészeti Akadémián végzett tűzkísérlet során két átlagosan berendezett nappali helyiségben (szekrény, asztal, fotelek) gyújtottunk tüzet, az egyik helyiségben égésgyorsító (benzin) folyadék szétlocsolásával, a másikban égésgyorsító nélkül. A kísérletek alkalmával, a padlótól a mennyezetig 30 centiméterenként mértük a helyiség hőmérsékletét. A tüzek a teljes lángba borulást követően lettek eloltva. A 8. ábrán látható az égésgyorsító folyadék nélkül gyújtott tűz lefolyása. A hőmérséklet a kb. 6,5 perc után bekövetkezett flashover időpontjában volt a legmagasabb, - a helyiség minden pontján - kb. 900 0 C. 1000 900 Flashover Visually Observed 800 700 600 500 400 FLOOR 30 cm 60 cm 90 cm 120 cm 150 cm 180 cm 210 cm Ceiling 300 200 100 0 0 100 200 300 400 500 600 Time (s) 8. ábra: Tűzeset lefolyása égésgyorsító folyadék használata nélkül (forrás: ILEA tanfolyam) 9

Temperature ( o C) A 9. ábrán mutatom be azt a helyzetet, amikor a helyiségben - meggyújtás előtt - benzint locsoltunk szét. A legszembetűnőbb különbség az előző kísérlethez képest, hogy a teljes lángba borulás jóval hamarabb, kb. 3,5 perc alatt bekövetkezett, és a legmagasabb hőmérséklet közel azonos volt, mint az égésgyorsító folyadék használata nélkül gyújtott tűz esetén. Mivel a flashoverig eltelt idő ebben az esetben rövidebb volt, így a károsodás mértéke is kisebb volt, mint az előző esetben. Valós tűzesetnél természetesen a károsodás mértéke attól is függ, hogy a tűz keletkezése és eloltása között mennyi idő telik el. 1000 900 800 700 600 500 400 300 200 FLOOR 60 cm 90 cm 120 cm 150 cm 180 cm 210 cm Ceiling 100 0 0 100 200 300 400 500 600 Time (s) 9. ábra: Tűzeset lefolyása égésgyorsító folyadék használatával (forrás: ILEA tanfolyam) Tűzesetek vizsgálatakor többször felmerülő tévhit az, hogy ha a szándékos tűzokozáshoz égésgyorsító folyadékot használtak, az látszik a károsodás mértékéből, a tűzeset során magasabb a helyiség hőmérséklete, nagyobb a tűzkár. A valóságban a károsodás mértékét a tűz keletkezése és eloltása között eltelt idő, az éghető anyagok mennyisége, valamint a szellőzés határozza meg, nem pedig az éghető folyadék jelenléte. A tűz hőmérséklete közel azonos mindkét esetben, mivel a folyadék szétlocsolásával a helyiség hőterhelése jelentős mértékben nem növekszik. Azt, hogy történt-e éghető folyadék szétlocsolása az adott tűzeset helyszínén, egyértelműen csak vegyi szakértő tudja megállapítani. 10

3. TŰZNYOMOK A tűznyomok olyan látható, és mérhető fizikai elváltozások, rajzolatok, minták, amelyeket a tűz hagyott a helyszínen lévő tárgyakon, épületszerkezeti elemeken. Sok esetben a tűz helyszínén fellelhető nyomok az egyedüliek, amik segítenek a tűz keletkezési körülményeinek tisztázásában. A megfelelően értelmezett tűznyomok megmutatják a tűz keletkezési helyét, terjedési irányát, az égő anyagokat. A tűz - általában - felfelé, oldalirányba terjed, így a kialakult tűznyomok legalsó része van legközelebb a hőforráshoz. A lángok által érintett területeken jól láthatók az égés nyomai, szenesedés, pirolízis, anyagveszteség, perzselődés, színváltozás. Ahol csak a hő okozott károsodást, ott olvadásnyomok, alakváltozás, hólyagosodás tapasztalható. A tűzeset helyétől tovább távolodva főként a füst-, és a koromlerakódás a jellemző. A megfelelő szellőzésű tüzek nagyobb károsodást okoznak, mivel ezek a tüzek magasabb hőmérsékleten égnek. A károsodás mértékét a szellőzés helye határozza meg, azaz a szellőzőnyílások környékén intenzívebb az égés. Az intenzív égésnek természetesen mindig feltétele a megfelelő mennyiségű éghető anyag jelenléte. A flashover bekövetkezése után a lánggal égés a helyiség egészén - padlón, bútorok, ajtók alatti területeken, sarkokban, stb. - égési nyomokat hagy. Ilyen esetben a falakra, nyílászárókra lerakódott korom is leéghet a felületről. Ha nem következik be a helyiség teljes lángba borulása, a károsodás kisebb mértékű, a nyomok egyértelműbbek, a terjedés irányát könnyebb felismerni. A hosszabb ideig tartó égés azonban ezeket a nyomokat megsemmisítheti. A demarkációs vonalak a füsttel (10. ábra), vagy a lángokkal (11. ábra) érintett területek, és a kevésbé károsodott területek közötti határon láthatók. A kialakult minta függ a károsodott anyagtól, a szellőzéstől, a hőhatás időtartamától, és attól, hogy mekkora hő terhelte. Demarkációs vonal lehet füsthatár, azaz a mennyezeti gázréteg vastagságát jelző vonal, vagy az égés, füst által falakon, bútorokon, tárgyakon hagyott minta vonala. (2) 11

10. ábra: Füst okozta demarkációs vonal (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) 11. ábra: Láng okozta demarkációs vonal (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) Mindezek alapján elmondható, hogy a tűznyomok a következő tényezők kombinációjából keletkeznek: (2) - az égő, károsodott anyagok fajtája, mennyisége, a felület tulajdonságai, - a hőforrás elhelyezkedése, intenzitása, - a tűzjellemző fajtája (láng, hő, füst), - az épület, helyiség szellőzése, - a tűz időtartama, és - a tűzoltáshoz kapcsolódó tevékenységek. 3.1. Tűznyomok a függőleges, és a vízszintes felületeken V alakú minta: Függőleges felületeken jelenik meg (12. ábra). A V alak alsó pontja a hőforrásra mutat, demarkációs vonala határozott, egyenes vonalú. Minél nagyobb a V szárai által bezárt szög, a felület annál hosszabb ideig volt a hő hatásának kitéve. (2) 12. ábra: V alakú minta (forrás: http://www.servproofmilwaukeenorth.com) 12

Λ alakú minta: A minta illékony, éghető folyadékok égésekor (13. ábra) alakul ki. Az égés, az anyag illékonysága miatt, rövid ideig tart, nagyobb felületen alakul ki. Hasonló égésnyom jön létre nagy mennyiségű éghető anyag égésekor (14. ábra), ezért minden esetben vizsgálni kell, hogy a nyom szándékos tűzokozás következtében alakult-e ki. 13. ábra: Éghető folyadék szétlocsolása (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) 14. ábra: Kanapén lévő papírhulladék égése (forrás: saját) Homokóra alakú minta: Ha a tűz közvetlen kapcsolatban van a függőleges felülettel, akkor a minta alsó része Λ alakú mintát hoz létre, a felső része pedig V alakot mutat. A minta alsó része a láng hatására, felső része pedig az égésgázok következtében alakul ki (15. ábra). (2) U alakú minta: A minta sugárzó hő hatására alakul ki, azaz olyankor, ha az égő anyag a függőleges felülettől távolabb helyezkedett el (16. ábra). 15. ábra: Homokóra minta (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) 13 16. ábra: U alakú minta gipszkarton falon (forrás: saját)

Kör alakú minta: Vízszintes felületeken, mennyezeten, vagy asztallapok alján alakul ki. Attól függően, hogy milyen anyag ég, kormozódás, tisztára égés, vagy szenesedés tapasztalható. Nem mindig rendelkezik szabályos kör alakkal, de leginkább ahhoz hasonlít (17. ábra). Beégés, átégés: Azt, hogy vízszintes felületen az égés milyen irányból történt, a mélyedés, lyuk oldalainak meredekségéből derül ki. Ha a lyuk felfelé szűkül, azaz a felület alsó részén szélesebb az átégés átmérője, akkor a tűz alulról terjedt felfelé, fordított esetben az éghető anyag a felület tetején égett (18. ábra). Amennyiben mindkét irányból érkeztek a lángok, a felületen főként a későbbi hőhatás irányát jelző nyomokat találjuk. (2) 17. ábra: Égésnyom erkély mennyezetén (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) 18. ábra: Felülről átégett asztallap (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) Szabálytalan alakú minta: A padlón alakul ki, ahol az égésnyom széle lehet éles, vagy lágyabb élű. Mivel a tűz, a felhajtóerő miatt felfelé terjed, ilyen jellegű égésnyom abban az esetben jöhet létre, ha a padlóra locsolt éghető folyadék okozza a tüzet, vagy ha égő, parázsló, csepegő anyagok, hősugárzás, vagy lehulló törmelékek gyújtják meg a padló anyagát, ha a tűz bármilyen más okból a padlón keletkezik, vagy az ott elhelyezett tárgy a fejlődő hő következtében a padlóra olvad. Lángvezetési minta: Szándékos tűzokozásnál alakul ki, ahol két tűzfészket kötnek össze éghető folyadék kilocsolásával. A mintára jellemző, hogy a közel egyenes, erősebben megégett területet mindkét oldalán kevésbé megégett területek határolnak. Ilyen minta elemzésekor figyelembe kell venni, hogy az egyenes vonalban letaposott, kikopott szőnyegen történő égés is a lángvezetési mintához hasonló nyomokat eredményez. 14

Anyagveszteség: Az anyagok, égésük során elvesztik tömegüket, bomlanak, átalakulnak. A változás annál nagyobb, minél hosszabb ideig voltak kitéve a hő hatásának. Az elváltozásokat összehasonlítva a szomszédos területeken tapasztalható elváltozásokkal, könnyen behatárolható a tűz haladási iránya (19. és 20. ábra). 19. ábra: Alulról megégett fa rács (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) 20. ábra: Jobbról megégett ágymatrac (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) Csonka kúp alakú minta: A vízszintes és a függőleges felületeken is megtalálható minta úgy alakul ki, hogy a kúp alakú tűzoszlop nyomokat hagy a felületen. Függőleges felületen a csonka-kúp függőleges metszete, a vízszintes felületeken kör alakú minta alakul ki (21. ábra). (2) Kör alakú égésnyom Tisztára égés "U" alakú égésnyom Tűz 21. ábra: Csonka kúp alakú minta (forrás: saját) 15

3.2. Tisztára égés Tisztára égés olyan, nem éghető felületeken figyelhető meg, ahol a felületre füst és korom rakódott le, majd a lerakódás - közvetlen láng, vagy hő hatására - onnan teljesen leég. Onnan ismerhető fel, hogy a tisztára égett területek közvetlen közelében kormozódott felületek láthatók. A tisztára égés mintája nem csak a keletkezés helyén jöhet létre, hanem olyan területeken is, ahol nagyobb mennyiségű éghető anyag égett, vagy a felületet hosszabb ideig érte a hő, vagy a láng (22. ábra). 3.3. Másodlagos tüzek 22. ábra: Fém redőnytokon megfigyelhető tisztára égés (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) Ha a helyszíni szemle során több keletkezési helyet lehet azonosítani, a szándékos tűzokozáson túl felmerülhet a gyanú, hogy valamely okból másodlagos tüzek keletkeztek. Ezek a tüzek kialakulhatnak hővezetéssel, lehulló égő részek gyújtóhatása következtében, vagy az éghető anyagok elhelyezkedése miatt. A szándékos tűzokozásra sok esetben jellemző az, hogy az elkövető a gyorsabb tűzterjedés érdekében, a gyújtás helyszínén, egyszerre több helyen éghető anyagokat halmoz fel. Az is gyakran előfordul, hogy üzleti érdekből iratokat, számlákat akarnak eltűntetni, és ennek érdekében halmokba, esetleg zsákokba pakolják a papírokat, és ezt gyújtják meg. Ha a tűzeset helyszínén azt tapasztaljuk, hogy a szokásostól eltérő mennyiségben, és elhelyezésben találhatók éghető anyagok (pl.: kanapén felhalmozott könyvek, feltűnően egy helyre pakolt iratok, újságok, ruhák), akkor gyanakodni kell arra, hogy a tüzet szándékosan gyújtották meg. Az egyszerre több helyen felhalmozott, 16

majd meggyújtott éghető anyagok ilyen esetben másodlagos tüzekre jellemző nyomokat hagynak. Ha a jó hővezető képességgel rendelkező anyagok (pl. fémek) egyik részét hőhatás éri, majd a hő az alacsonyabb hőmérsékletű részek felé terjed, az egy távolabbi területen képes gyújtóhatást kifejteni. Így lehetséges, hogy pl. egy falon átvezetett fém cső a fal túloldalán okoz tüzet. Az égő, parázsló elemek, tárgyak éghető anyagra lehullva szintén okozhatnak újabb tüzeket. Előfordulhat, hogy az égő anyagok lángja meggyújtja a magasabban (pl. polcon) elhelyezett éghető anyagokat, majd a tűz itt halad tovább. Ez után az égő anyagok a polc túloldalán lehullanak, és ott okoznak újabb tűzgócot, miközben a polc alatti területek kevésbé károsodnak. 3.4. Védett felületek Ha egy tárgy kerül a hő terjedésének útjába, takart felületek alakulnak ki. Ilyen esetben a tárgy a terjedő hőt elnyeli, visszaveri, megvédve ezzel a mögötte, alatta lévő tárgyakat, épületszerkezeteket. Ezeken a területeken az égéstermékek nem tudnak lerakódni, a hő kisebb mértékben, vagy egyeltalán nem károsítja a felületeket. Az ilyen minták vízszintes (23. ábra) és függőleges (24. ábra) felületeken egyaránt mutatkozhatnak. Az így kialakult felületek elsősorban a helyszín rekonstruálásában tudnak segítséget nyújtani, hisz abban az esetben is megmutatják a bútorok, tárgyak eredeti helyét, ha azokat a tűzoltás során eltávolították. 23. ábra: Védett terület vízszintes felületen (forrás: saját) 17

24. ábra: Védett terület függőleges felületen (forrás: saját) 3.5. Szellőzés által keletkezett nyomok A szellőzés nagymértékben befolyásolja a tűz terjedését, és ez által a kialakult tűzmintákat is. A helyszínen talált károsodások értékelésekor körültekintően kell rekonstruálni a tűz lefolyását. A károsodás azokon a helyeken lesz a legnagyobb, ahol a legtöbb éghető anyag van elhelyezve, vagy amerre a szellőzés hatására terjedt a tűz. Sok esetben megfigyelhető, hogy az ablakok, ajtók, szellőzőnyílások környezetében mélyebbek a beégés-nyomok, amit könnyen össze lehet téveszteni a tűz keletkezési helyével. Önszellőzés az a szellőzési lehetőség, amely akkor jön létre, amikor a tűz áttör egy akadályon, azaz önmaga hoz létre szellőzést. Ilyen lehet az átégett ajtó, kitört ablak, átégett, tűz által áttört épületszerkezet, tető. Mechanikus szellőzés az a szellőzés, amely a tűzoltás során jött létre, amikor a tűz oltásában részt vevők a behatolás, oltás érdekében áttörnek épületszerkezeteket, nyitnak ajtókat, ablakokat. A tűz terjedésében kisebb szerepe van, ha az áttörést követő rövid időn belül megtörténik az oltás, ám komolyan befolyásolhatja a tűznyomokat, ha az oltás az áttörés után még hosszabb idő vesz igénybe. Fentiek miatt is fontos a szemtanúk, az oltásban résztvevők meghallgatása, a szellőzés által hagyott nyomok tisztázása. 18

3.6. Hő hatása az épületszerkezetekre Az építőiparban, hazánkban jellemzően beton, vagy téglaszerkezeteket alkalmaznak, amelyeket az esetek többségében vakolattal látnak el. A magas hőmérsékletnek kitett épületszerkezetek felületi húzóerejének hirtelen csökkenése a szerkezet károsodását okozza. Ez bekövetkezhet úgy, hogy a betonban jelen lévő nedvesség a hő hatására hírtelen elpárolog, vagy a vasbeton szerkezet vasalása és a beton, vagy a finomszemcsés külső felület (vakolat) és a durvább belső rész (beton, tégla) különböző mértékben tágul. A meghasadt részek gyakran világosabbak a szomszédos területeknél, mivel a hasadás közvetlen környékén a tiszta alsóbb rétegek kerülnek felszínre. A szerkezet károsodása sok esetben a tűz keletkezési helyének környezetében következik be, de a nyomok félrevezetők is lehetnek. Például az oltóanyag hírtelen hűtő hatása, vagy a rázkódás, felületi terhelés, esetleg az anyagban lévő feszültségek olyan helyeken is okozhatnak elváltozást, amely távolabb van a tűz keletkezési helyétől. A 25. számú ábrán egy olyan helyszín látható, ahol a vakolat a tűzeset során hullott le, a vakolat alatti tégla falazat korommal szennyezett, azaz a lehullás időpontjában a helyszínen még füstképződéssel járó folyamatok zajlottak. A 26. számú ábrán a fal korommentes, tehát a vakolat a tűzoltás során, az oltóanyag hírtelen hűtő hatása miatt, vagy azt követően esett le. (2) 25. ábra: Vakolatlehullás a tűzeset során (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) 26. ábra: Vakolatlehullás a tűzesetet követően (forrás: Fővárosi Tűzoltóparancsnokság) 19

3.7. Elmeszesedés (kalcináció) A gipszkartont egyre több helyen használják térelválasztóként, válaszfalként, álmennyezetként. Alapanyaga a gipsz, amit hevítéssel víztelenítenek, ipari szappannal, porított ásvánnyal, vegyszerekkel, és kötőanyaggal kevernek össze, majd az így kapott folyékony iszapot a megfelelő vastagságban papírborítással látják el, és szárítják. Létezik hagyományos, tűzálló, vagy nedvességálló változata is. A gipszkarton falakon tűz hatására a külső papírrészek megpörkölődnek, a tűznek kitett oldalon a gipsz elszürkül, ahogy a benne levő szerves kötőanyag elszenesedik, majd, ahogy a szén kiég, egyre fehérebb lesz. Végül a gipszből eltávozik a víz és az elem törékeny, morzsolódó anyaggá változik (27. ábra). (2) Az ilyen falelem a függőleges falrészeken még megtartja magát, de a vízszintes mennyezeti részekről leszakad. 3.8. Ablaküveg 27. ábra: Elmeszesedés (forrás: saját) Tűzesetek során, zárt terekben a nagy hőmérsékletemelkedés hatására a nyomás megnövekszik. A külső és belső tér nyomásának különbsége az ablaküvegeken repedést idéz elő. Ha a repedés nagy mértékű, az üveg ki is eshet a keretből. Kitört üveget azonban eredményezhet közvetlen lánghatás, szándékos behatolás, vagy a tűzoltásra használt oltóanyag hírtelen hűtőhatása is. Közvetlen lánghatás következtében az üveg nagyobb darabokra törik, míg az oltóanyag hírtelen hűtőhatásától apróbbra, szilánkosabbra. Az üveg maradványai, 20

amennyiben az ablak tűz következtében törik ki, nagyrészt az épületen kívül lesznek fellelhetők, ezzel szemben szándékos behatolás esetén főleg az épületen belül. Tökéletlen égés esetén a keletkező korom, és füst lerakódik az üvegfelületeken. Ha a tűz épületen belül keletkezett, az égéstermékek lerakódásából az alábbi táblázatok szerinti következtetések vonhatók le: 1. táblázat: Füstlerakódásból levonható következtetések, ha az ablaküveg nem tört ki Ha az üveg nem tört ki, és a külső fele kormos: belső fele kormos: Az ablak a tűz ideje alatt nyitva volt. Az ablak a tűz ideje alatt csukva volt. A szellőzés befolyásolta a tűzterjedést. Kívülről gyújtóforrás kerülhetett a helyiségbe. Az adott ablakon keresztül nem történt A nyitott ablakon keresztül szándékos szándékos behatolás. tűzokozó juthatott a helyiségbe. 2. táblázat: Füstlerakódásból levonható következtetések, ha az ablaküveg kitört Ha az üveg kitört, és a maradványok főleg épületen belül találhatók: maradványok főleg épületen kívül találhatók: Az üveg külső hatásra tört ki. Az üveg belső hatásra tört ki. Ha a szilánkok Ha a szilánkok alsó fele kormos: felső fele kormos: mindkét fele kormos: egyik fele sem kormos: felső fele kormos: minkét fele kormos: Törés előtt Törés előtt A törés előtt Törés előtt A törés után A törés előtt épületen épületen nem volt épületen belül nem volt és után is volt belül, és kívül belül, és kívül füstképződés, volt füstképződés. füstképződés. sem volt is volt utána igen. füstképződés. füstképződés. füstképződés. A törés a A behatolás a tűzeset során, Szándékos tűzeset során A tűzet vagy azt behatolás történt. robbanás követően feltételezhető. (életmentés, előzte meg. (oltás, vagyonmentés) mechanikai hatás) történt. A törés a tűzesetet követően történt (oltás, mechanikai hatás) Vizsgálandó, hogy épületen kívül, vagy belül volt-e a keletkezés helye. 21