FARKAS ZOLTÁN A TÁRSADALMI STRUKTÚRA, ALAKULAT ÉS A DUÁLIS POLITIKAI RENDSZER

FARKAS ZOLTÁN A TÁRSADALMI STRUKTÚRA, ALAKULAT ÉS A DUÁLIS POLITIKAI RENDSZER Ez az írás a fenti című bemutatóhoz (ppt) tartozó előadás szövege, és a bemutatóval együtt jobban megérthető. A bemutató képei közötti lépéseket a jel mutatja. Az előadás eredetileg 2009-ben hangzott el, majd bizonyos fogalmak és összefüggések részletesebb tárgyalásával jelent meg nyomtatásban (Farkas Zoltán: A társadalmi struktúra, alakulat és a duális politikai rendszer. Valóság 53. évf., 2010, 5: 1-24.). Az előadás 2013-ban is elhangzott egy konferencián, kissé átdolgozva az előbb említett nyomtatott változatot is, és ez az írás (néhány hivatkozással kiegészítve) az utóbb említett változatot tartalmazza. A bemutató elérhető a MIDRA-ban: http://193.6.1.94:9080/?docid=16666 2a Az előadás végén utópikus javaslatot fogalmazok meg a politikai rendszer alapvető átalakítására, az úgynevezett duális politikai rendszer kialakítására. A javaslat egy szociológiai társadalomelméletnek, az általam kidolgozott, illetve még átdolgozás alatt álló intézményes szociológia elméletének a következtetéseként fogalmazódott meg. Ez az elmélet megítélésem szerint a legátfogóbb és a legösszetettebb elmélet a szociológiában, tehát érdemi ismertetésére ebben az előadásban nem vállalkozhatok. Csak nagyon röviden vázolom fel az intézményes szociológia elméletének azon fogalmait és összefüggéseit, amelyekhez a duális politikai rendszer kialakítására vonatkozó javaslat szorosan kapcsolódik. 2b Az előadás első részében meghatározom a társadalmi helyzet és a társadalmi állapot fogalmát; tipizálom a társadalmi helyzeteket, és rámutatok arra, hogy a tipikus helyzetek milyen társadalmi állapotok elérését teszik aktuálisan lehetővé; bevezetem a rendi helyzet fogalmát és felvázolom a rendi helyzetek típusait. 2c Az előadás második részében röviden felvázolom a társadalmi struktúrára, a társadalmi és a rendi rétegződésre vonatkozó felfogásomat, amely szerint általában a modern társadalmakra nagymértékű társadalmi és rendi egyenlőtlenségek jellemzőek. 2d A harmadik részben különbséget teszek a mindennapi társadalmi élet szférája és a politikai élet szférája között, és ehhez kapcsolódva bevezetem a társadalmi alakulat fogalmát. 2e A negyedik részben felvázolom a társadalmi alakulat ebben az előadásban számunkra jelentős típusait. Végül azt hangsúlyozom, hogy a hagyományos többpárti és egységes politikai rendszer alkalmatlan a társadalmi egyenlőtlenségek jelentős mérséklésére és a társadalmi hatékonyság jelentős javítására. Felfogásom szerint e probléma megoldását a duális politikai rendszer megvalósítása jelentheti, amelyben nagyrészt kiegyenlítődhet az előnyösebb helyzetű társadalmi osztályok és a hátrányosabb helyzetű társadalmi osztályok politikai ereje, és a hátrányosabb helyzetű osztályok is érdemben részt vehetnek a társadalom alakításában. 3

2 I. A társadalmi helyzet, állapot és a rendi helyzet 4a 1. A társadalmi helyzet és állapot fogalma A) A társadalmi helyzet fogalma Az említett elmélet kifejtésének a közepébe vágunk, amikor ebben az előadásban kiindulásképpen két különböző fogalmat vezetünk be egyrészt a társadalmi helyzet, másrészt a társadalmi állapot kifejezéssel jelölve. 4b A társadalmi helyzet általam meghatározandó fogalma értelemszerűen következik abból, ahogyan az intézményes szociológia elméletében meghatároztam a társadalmi viszony fogalmát. 4c A társadalmi helyzet az adott egyén vagy csoport helyzete a társadalmi viszonyok rendszerében; amely magában foglalja egyrészt az érdekviszonyok rendszerében elfoglalt helyzetet, másrészt a társadalmi erőviszonyok rendszerében elfoglalt helyzetet. A társadalmi helyzet fogalmában a társadalmi viszonyokat egy adott egyénre vagy csoportra vonatkoztatva vesszük figyelembe. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a társadalmi helyzet az adott egyénre vagy csoportra vonatkoztatva a társadalmi viszonyok összessége. Itt csak utalok arra, hogy felfogásom szerint a társadalmi viszonyok érdekviszonyokból és erőviszonyokból épülnek fel. Tehát megkülönböztethetjük a társadalmi helyzet két összetevőjét: egyrészt az érdekviszonyok rendszerében elfoglalt helyzetet, másrészt a társadalmi erőviszonyok rendszerében elfoglalt helyzetet. Az érdek és a társadalmi erő fogalmával itt érdemben nem foglalkozom. Röviden fogalmazva, az érdek olyan cselekvési lehetőségek hálózata, amelyek megvalósítása révén az adott egyén megszerezheti a társadalmi javakat. Társadalmi erőn értsünk olyan képességet, amelynek felhasználásával egy adott egyén befolyásolhat másokat a társadalmik javak megszerzésében. Hatalomnak nevezzük a társadalmi erőfölényt; azaz, ha egy adott egyén hatalommal rendelkezik egy másik egyénnel szemben, az előbbi alapvetően egyoldalúan befolyásolhatja a másik felet a társadalmi javak megszerzésében. 5a B) A társadalmi állapot fogalma Felfogásom szerint a társadalmi helyzet fogalma olyan viszonyszerű fogalom, amely a társadalmi jelenségek magyarázatában e jelenségek meghatározó tényezőjeként szerepelhet. A társadalmi állapot fogalma viszont közvetlenül magyarázatra szoruló jelenségnek tekintett valóságos létezőt fejez ki. A társadalmi állapot fogalmát az érdekérvényesítés mértékének a fogalmával összefüggésben határozzuk meg. 5b Az érdekérvényesítés mértékén azt értjük, hogy milyen mértékben valósulnak vagy valósultak meg az adott egyén vagy csoport érdekei, adott érdekek vagy az érdekek adott összetevői vonatkozásában. Az érdekérvényesítés mértékét vizsgálhatjuk az adott egyén érdekein belül egy bizonyos érdek vagy egy bizonyos érdekösszetevő vonatkozásában is. Az érdekérvényesítés mértékét azonban vizsgálhatjuk átfogóan is, az adott egyén érdekeit egészében figyelembe véve, és erre vonatkozik a társadalmi állapot fogalma. 5c Társadalmi állapotnak nevezzük általában az érdekérvényesítés mértékét, az adott társadalmi csoportban vagy társadalmi életszférában az egyén érdekeinek

3 egészét figyelembe véve és mások érdekei érvényesülésének a mértékéhez viszonyítva. A társadalmi állapot annál kedvezőbb, egyfelől az adott egyénnek minél inkább rendelkezésére állnak a társadalmi javak, másfelől ezen javak megteremtése vagy megszerzése az adott egyén részéről minél kevesebb (közvetlen) ráfordítást igényelt, illetve igényel. Például össztársadalmi szinten a társadalmi állapot összetevőiként a többi között figyelembe vehetjük, hogy az egyes egyéneknek, illetve az egyének bizonyos csoportjainak különböző mértékű a jövedelmük, a megtakarított pénzük, eltérőek a lakáskörülményeik, a tartós fogyasztási cikkekkel, kommunális létesítményekkel való ellátottságuk, és mindezt mennyi munkával, milyen mértékű ráfordítással érték, illetve érik el. 6 2. A társadalmi helyzet típusai 7 A) A tipizálás szempontjai A társadalmi helyzetek tipizálásával rávilágíthatunk egyrészt a valóságban általában igen összetett helyzetek legfőbb vonásaira, másrészt a társadalmi viszonyok és helyzetek működésére vonatkozó bizonyos törvényszerűségekre. A következőkben a társadalmi helyzet két összetevője szempontjából tipizáljuk a társadalmi helyzeteket, ahogyan azt az 1. táblázatban láthatjuk. 8 Hatalmi helyzetben lévőkhöz fűződő erőviszonyok Érdekazonosság, érdekegybeesés Hatalmi helyzetben lévőkhöz fűződő érdekviszonyok Ambivalens érdekviszony Érdekellentét Kiegyenlített (nagy erő) Hatalmi helyzet Erős tolerált helyzet Rivális helyzet Mérsékelten egyenlőtlen (közepes erő) Támogatott helyzet Közepes tolerált helyzet Korlátozott helyzet Nagymértékben egyenlőtlen (kis erő) Pártolt helyzet Gyenge tolerált helyzet Kiszolgáltatott helyzet 1. táblázat: A társadalmi helyzet típusai A társadalmi helyzetek a válóságban általában összetettek, és egy adott egyén vagy csoport kimutatott helyzete különböző lehet attól függően, hogy mely más egyénekhez és csoportokhoz fűződő társadalmi viszonyait vesszük figyelembe. Ahhoz tehát, hogy logikailag ellentmondásmentes típusokhoz jussunk, a tipizálás során ki kell emelnünk egy adott egyént vagy csoportot, illetve egy tipikus helyzetet, amelyhez fűződő társadalmi viszonyokat figyelembe véve tipizáljuk a valóságban nagyon változatos helyzeteket. 9 A hatalmi helyzetet kiemelve vonatkoztatási helyzetként, a különböző társadalmi helyzeteket a társadalmi helyzet két összetevője szempontjából, egyrészt a hatalmi helyzetben lévőkhöz fűződő erőviszonyok, másrészt a hozzájuk fűződő érdekviszonyok szempontjából tipizáljuk. 10

4 Az adott társadalomban a hatalommal rendelkezőkhöz, azaz a hatalmi helyzetben lévőkhöz fűződő viszonyok kiemelését főleg az indokolja, hogy adott egyén vagy csoport társadalmi viszonyai közül azok a leglényegesebbek, amelyek a hatalommal rendelkező egyénhez vagy csoporthoz fűződnek. A táblázat szerint a tipizálás egyik szempontját a hatalmi helyzetben lévő egyénhez vagy csoporthoz fűződő erőviszonyok képezik, megkülönböztetve a kiegyenlített, a mérsékelten egyenlőtlen és a nagymértékben egyenlőtlen erőviszonyokat, ahogyan azt az erőviszonyok tárgyalásánál, a szóban forgó elméletben megkülönböztettük. A másik szempontot a hatalmi helyzetben lévőkhöz fűződő érdekviszonyok képezik, tiszta típusokként megkülönböztetve egyrészt az érdekazonosságot és az érdekegybeesést, másrészt az érdekellentétet. Az érdekviszonyok e típusainak a meghatározásával a szóban forgó elméletben foglalkoztunk. Az érdekviszonyok tiszta típusain túl azonban itt megkülönböztetjük az ambivalens érdekviszonyokat is, amikor a két fél között az érdekek hasonló mértékben azonosak vagy egybeesnek, mint amilyen mértékben ellentétesek, vagy amikor az érdekviszonyok diffúzak. 11 A társadalmi állapot típusaiként megkülönböztetjük (1) a nagyon rossz, (2) a viszonylag rossz, (3) a közepes, (4) a viszonylag jó, és (5) a nagyon jó vagy kiváló állapotot. A társadalmi helyzet meghatározza az érdekérvényesítés mértékét, illetve a társadalmi állapotot. Társadalmi helyzet Hatalmi helyzet Támogatott helyzet Erős tolerált helyzet Érdekérvényesítés mértéke Társadalmi állapot Kiemelkedő mértékű érdekérvényesítés; Nagyon jó állapot Viszonylag nagymértékű érdekérvényesítés; Viszonylag jó állapot Pártolt helyzet Közepes tolerált helyzet Kielégítő mértékű érdekérvényesítés; Közepes állapot Gyenge tolerált helyzet Korlátozott helyzet Kiszolgáltatott helyzet Rivális helyzet Viszonylag kismértékű érdekérvényesítés; Viszonylag rossz állapot Nagyon kismértékű érdekérvényesítés; Nagyon rossz állapot Kielégítő vagy viszonylag nagymértékű érdekérvényesítés; Közepes vagy viszonylag jó állapot 2. táblázat: A társadalmi helyzet és a társadalmi állapot közötti összefüggés

5 A tipikus társadalmi helyzetek által meghatározottan az adott társadalmi helyzetben lévő egyének bizonyos mértékben érvényesítik érdekeiket, és jobb vagy rosszabb társadalmi állapotot érnek el. 12 Az egyes típusok meghatározásához kapcsolódva majd rámutatunk a társadalmi helyzet és a társadalmi állapot közötti összefüggésre, amelyet a 2. számú táblázatban szemléltetünk. 13a B) A tipikus társadalmi helyzetek A következőkben csak a legjellemzőbb tipikus társadalmi helyzetek meghatározásával foglalkozom, mert e helyzetek meghatározásaiból már lehet következtetetni más tipikus helyzetek sajátosságaira is. Majd rámutatok arra, hogy az egyes tipikus helyzetek milyen mértékben segítik elő az érdekek érvényesítését és milyen társadalmi állapotok elérését teszik aktuálisan lehetővé. a) A hatalmi társadalmi helyzet Ahogyan azt már említettem, a társadalmi helyzetek tipizálásának a vonatkoztatási pontját a hatalmi helyzetben lévő egyén vagy csoport képezi. 13b A hatalmi helyzetben lévő egyén vagy csoport az adott társadalmi csoportban összességében kiemelkedő mértékű társadalmi erővel, és az egyének nagy részével szemben hatalommal rendelkezik. 13c Ha több egyén van hatalmi helyzetben, a hatalmi helyzetben lévő egyének közötti erőviszonyok kiegyenlítettek, és elvileg azonossági társadalmi viszonyok fűzik őket össze. 14 Az összességében kiemelkedő mértékű erővel összefüggésben, a hatalmi helyzetben lévők az adott társadalmi csoport tagjainak a nagy részével, esetleg döntő többségével szemben hatalommal rendelkeznek. Azonban a hatalom is lehet részleges, a hatalmi helyzet nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott helyzetben lévők az adott társadalomban valamennyi más egyénnel és csoporttal szemben hatalommal rendelkeznek. Ha több egyén van hatalmi helyzetben, az adott egyéneknek társadalmi erejük és hatalmuk gyakorlásához képeseknek kell lenniük a társadalmi együttműködésre. Ennek előfeltételeként a hatalmi helyzet fontos ismertetőjegye, hogy a hatalmi helyzetben lévő egyéneket társadalmi kapcsolatok fűzik össze. Ilyen kapcsolatok társadalmi egyesülésben vagy társadalmi hálózatban találhatók az egyének között, tehát a hatalmi helyzetben lévő egyének egyesülést vagy hálózatot alkotnak. A tipizálás során eleve feltételezzük, hogy az adott társadalomban található olyan egyén vagy csoport, amely hatalmi helyzetben van. Hatalom, azaz hatalmi helyzet a valóságban szinte minden társadalomban, illetve társadalmi csoportban kialakul, ahogyan erre egyes szerzők rámutatnak (pl.: Dahrendorf 1976: 167-168, 299; Wrong 1979: 248-249; Vanfossen 1979: 142). Az állami, illetve nemzeti társadalom szintjén megközelítőleg azok az egyének és csoportok vannak hatalmi helyzetben, akiket, illetve amelyeket az elitelméletekben és az elitkutatásokban hatalmi elitnek neveznek (lásd pl.: Mills 1972; Szalai 2001). 15 Az adott helyzet következményeként, a hatalmi helyzetben lévő egyén vagy csoport általában véve kiemelkedő mértékben érvényesíti érdekeit és kiváló társadalmi állapotot ér el. 16 Ezt szemléltetjük a táblázatban, valamint ezen az ábrán, amelyen egy üzemi példát láthatunk. 17

6 b) A kiszolgáltatott társadalmi helyzet 18a A következő típusként a kiszolgáltatott társadalmi helyzetet határozzuk meg, amely a hatalmi helyzethez képest az egyenlőtlenségek szempontjából a másik pólust képviseli. 18b A kiszolgáltatott társadalmi helyzetben lévő egyének kis erőkkel rendelkeznek, hatalmi függésben vannak a hatalmi helyzetben lévő egyénnel vagy csoporttal szemben, és érdekeik ellentétesek a hatalmi helyzetben lévők érdekeivel. 19 A nemzeti társadalom szintjén különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak például azok a munkaerő iránti kereslethez viszonyítva fölös munkaképes egyének, akiknek a munkavégző képességére és munkájára nincs szükségük a munkaadóknak, de a munkavállalók nagy része is lehet kiszolgáltatott helyzetben. 20 Az adott helyzet következményeként, a kiszolgáltatott helyzetben lévő egyének általában csak nagyon kismértékben érvényesítik érdekeiket, és nagyon rossz társadalmi állapotban vannak. 21 Ha tisztán érdekellentétet feltételezünk a hatalmi helyzetben lévők és a kiszolgáltatott helyzetben lévők között, a kiszolgáltatott helyzetben lévők egyáltalán nem érvényesítik érdekeiket. Ha a tipizálásban az alapvető érdekviszonyt emeljük ki, és figyelembe vesszük, hogy a valóságban az adott egyének érdekei bizonyos vonatkozásokban nem ellentétesek a hatalmi helyzetben lévők érdekeivel, a kiszolgáltatott helyzetűek nagyon kismértékben képesek megvalósítani érdekeiket. 22 23a c) A pártolt társadalmi helyzet A pártolt helyzet az erőviszonyok szempontjából hasonló a kiszolgáltatott helyzethez, de az érdekviszonyok szempontjából lényegesen különbözik a kiszolgáltatott helyzettől. 23b A pártolt társadalmi helyzetben lévő egyének kis erőkkel rendelkeznek, hatalmi függésben vannak a hatalmi helyzetben lévő egyénnel vagy csoporttal szemben, és érdekeik azonosak vagy egybeesnek a hatalmi helyzetben lévők érdekeivel. 24 A széles körben elfogadott felfogás szerint az erők, illetve az erőviszonyok határozzák meg azt, hogy egy adott egyén vagy csoport milyen mértékben érvényesíti érdekeit. Felfogásunk szerint viszont elvileg illetve a valóságban alapvetően az erőviszonyok és az érdekviszonyok együttesen határozzák meg, azaz a társadalmi helyzet határozza meg az érdekérvényesítés mértékét és a társadalmi állapotot. 25 A pártolt helyzetben lévő egyének a hatalmi helyzetben lévő egyénhez vagy csoporthoz fűződő azonossági vagy egybeesési érdekviszonyokból eredően kielégítő mértékben érvényesítik érdekeiket, és közepes társadalmi állapotban vannak. 26 27 Pártolt helyzet létrejöhet az adott egyének szándékától függetlenül is, de létrejöhet a hatalmi helyzetben lévő fél és a kis erővel rendelkező fél közötti megegyezéssel kialakított társadalmi kapcsolat révén is. Az utóbbi esetben a felek megállapodnak abban, hogy a hatalmi helyzetben lévő fél meghatározott társadalmi javakhoz segíti hozzá a pártolt egyént, aki ennek ellenében általános hűséggel tartozik, és kötelezettséget vállal bizonyos ellenszolgálatokra. 28a d) A közepes tolerált társadalmi helyzet A tolerált társadalmi helyzet az eddig tárgyalt típusokhoz képest az érdekviszonyok szempontjából kevésbé képez tiszta típust. Itt a hatalmi helyzetben lévő egyénhez vagy csoporthoz fűződő érdekviszonyok ellentmondásosak. 28b

7 A közepes tolerált társadalmi helyzetben lévő egyének közepes erőkkel rendelkeznek a hatalmi helyzetben lévő egyénnel vagy csoporttal szemben, és a hatalmi helyzetben lévőkhöz fűződő érdekviszonyaik ambivalens viszonyok. 29 30 A közepes tolerált helyzetű egyének egyrészt közepes erejükből, másrészt az ambivalens érdekviszonyokból eredően általában kielégítő mértékben érvényesítik érdekeiket és közepes társadalmi állapotban vannak. 31 32 Az úgynevezett tolerált társadalmi helyzetet jellemezheti nagy vagy kis erő is, azonban itt nem foglalkozunk az erős tolerált helyzet és a gyenge tolerált helyzet meghatározásával. 33a e) A rivális társadalmi helyzet Végül a rivális társadalmi helyzetet határozzuk meg. 33b A rivális társadalmi helyzetben lévő egyének nagy erőkkel rendelkeznek a hatalmi helyzetben lévő egyénnel vagy csoporttal szemben, köztük és a hatalmi helyzetben lévők között az erőviszonyok kiegyenlítettek és érdekeik ellentétesek a hatalmi helyzetben lévők érdekeivel. 34 A rivális helyzetben lévőkkel szemben a hatalmi helyzetben lévőknek nincs hatalma, közöttük az erőviszonyok kiegyenlítettek, azaz csupán a kettőjük közötti viszonyokat tekintve mindketten rivális helyzetben vannak. A rivális helyzetben lévők jelentősen rontják egymás érdekérvényesítési lehetőségeit, hiszen egymással szemben nagy erőkkel rendelkeznek és érdekeik ellentétesek. 35 A rivális helyzetben lévő egyének elvileg általában a hatalmi helyzetben lévőkhöz hasonló mértékben érvényesítik érdekeiket és hasonló társadalmi állapotban vannak. A valóságos viszonyok egészét figyelembe véve, a rivális helyzetben lévők általában kielégítő mértékben vagy viszonylag nagymértékben érvényesítik érdekeiket, és közepes vagy viszonylag jó társadalmi állapotban vannak. 36 Egy adott társadalomban, illetve társadalmi csoportban a tartós rivális helyzet valószínűtlen, rivális helyzet általában rendkívüli körülmények között alakul ki. 37 Amennyiben mégis található rivális helyzet, és a rivális helyzetben lévők a hatalmi helyzetben lévőkön túl valójában más egyénekkel szemben is jelentős erőkkel rendelkeznek, ez az ideáltipikus modellhez képest jóval összetettebbé teszi az egyes egyének és csoportok társadalmi helyzetét. 38 39a 3. A rendi helyzet fogalma és típusai A) A rendi helyzet fogalma A történettudományban kialakult felfogáshoz kapcsolódva a szociológiaelméletbe főleg Max Weber vezette be a rend és a rendi helyzet fogalmát (Weber 1967: 247-253; Weber 1987: 307-308), de ehhez képest itt nagyrész eltérő értelemben beszélünk rendi helyzetről. Felfogásom szerint a rendi helyzet bizonyos értelemben intézményes helyzet, illetve az intézményes helyzettel összefüggésben határozható meg. Itt csak utalok arra, hogy a szóban forgó elméletben intézményen sajátos szabályrendszert (pl. jogi törvényt, rendeletet, szervezeti és működési szabályzatot, ösztönzési szabályrendszert stb.) értünk, és intézményes helyzetnek az intézményes szabályok érvényességi köreiben elfoglalt helyzetet nevezzük. 39b

8 Rendi helyzetnek nevezzük a kifejezett értékek alapján feltételezett általános intézményes szabályrendszerben az adott egyén vagy csoport által elfoglalható intézményes helyzethez képest az adott egyén vagy csoport valóságos intézményes helyzetét, illetve a két helyzet közötti eltérést, az adott egyén vagy csoport érdekeire vonatkoztatva. 40a A rendi helyzet meghatározásához a következő három lépésben jutunk el: 40b (1) Feltételezünk egy általános érvényű intézményes szabályrendszert, amely az egyének adott körében egyaránt érvényes valamennyi egyénre. (2) Felmérjük, hogy az egyes egyénekkel vagy csoportokkal szemben a valóságban milyen intézményes szabályok vannak érvényben; és megállapítjuk, hogy a valóságban érvényben lévő intézményes szabályok mennyiben térnek el az előfeltételezett szabályrendszertől. (3) Az előfeltételezett intézményes szabályok és a valóságban érvényben lévő, illetve a valóságban érvényesülő intézményes szabályok között tapasztalható eltéréseket az egyes egyének, illetve csoportok érdekeire vonatkoztatjuk. (1) Kifejezett értékek alapján feltételezünk egy általános érvényű intézményes szabályrendszert, amely az egyének adott körében egyaránt érvényes valamennyi egyénre. Az értékek között a legfontosabb a normatív egyenlőség, amely szerint a valóságban is mindenkire azok a szabályok tekinthetők érvényeseknek, amelyek kifejezetten megfogalmazva rájuk vonatkoznak. A normatív egyenlőségen túl tekintettel lehetünk például a méltányosságra, a társadalmi egyenlőségre, a hatékonyságra, a teljesítmények szerinti javadalmazásra mint értékekre. A kifejezett értéknek vagy értékeknek megfelelő intézményes szabályrendszer bizonyos mértékben létezhet is, azonban részben a kutató maga is megfogalmazhatja ezt a szabályrendszert. Például általános szabályokként tételezve elfogadhatjuk az általános emberi jogokat, elfogadhatunk egyes olyan jogszabályokat, amelyek formálisan általános érvényűek, és amelyekkel meghatározott értékek alapján egyetértünk. Előírhatjuk, hogy minden állampolgárnak joga van az alapfokú egészségügyi ellátás igénybevételéhez, a szakképzettségének megfelelő munkavállaláshoz, anyanyelve szabad használatához stb. 40c (2) Felmérjük, hogy az egyes egyénekkel vagy csoportokkal szemben a valóságban milyen intézményes szabályok vannak érvényben, illetve az előfeltételezett intézményes szabályok mennyiben érvényesülnek; és megállapítjuk, hogy a valóságban érvényben lévő, illetve a valóságban érvényesülő intézményes szabályok mennyiben térnek el az előfeltételezett szabályrendszertől. A feltételezett szabályrendszerhez képest a valóságban érvényben, illetve a valóságban érvényesülő szabályrendszer valószínűleg differenciált lesz. A különböző egyénekkel és csoportokkal szemben valószínűleg részben eltérő intézményes szabályok lesznek érvényben, illetve eltérő szabályok fognak érvényesülni azokban a vonatkozásokban is, amelyekben a feltételezett szabályrendszer szerint ugyanazokat a szabályokat kellene velük szemben érvényesíteni. 40d (3) Az előfeltételezett intézményes szabályok és a valóságban érvényben lévő, illetve a valóságban érvényesülő intézményes szabályok között tapasztalható eltéréseket az egyes egyének, illetve csoportok érdekeire vonatkoztatjuk. Ebből a szempontból elvileg három esetet különböztethetünk meg egymástól, amelyeket a rendi helyzet következő típusaiként határozunk meg. 41 B) A rendi helyzet típusai Abból a szempontból különböztetjük meg a tipikus rendi helyzeteket, hogy a valóban érvényben lévő intézményes szabályrendszer az adott egyének érdekeivel

9 egyező vagy ellentétes irányba tér el az előfeltételezett általános szabályrendszerhez képest. Ily módon a következő tipikus rendi helyzeteket különböztetjük meg egymástól: (1) a privilegizált rendi helyzet, (2) a degradált rendi helyzet, és (3) a normativált rendi helyzet. (lásd az 1. ábrán) 42 Privilegizált rendi helyzetben vannak azok az egyének vagy csoportok, akikre nézve az érvényben lévő intézményes szabályrendszer az előfeltételezett általános szabályrendszerhez képest érdekeik irányában tér el, különös előnyök révén kedvezőbb körülményeket teremtve érdekeik érvényesítéséhez. 43 Degradált rendi helyzet szabályai Feltételezett szabályrendszer Privilegizált rendi helyzet szabályai Normativált rendi helyzet szabályai Érdekekkel ellentétes irányú eltérés Érdekeknek megfelelő irányú eltérés 1. ábra: A rendi helyzetek típusai Gondoljunk például arra, hogy az úgynevezett rendszerváltás folyamán kedvezményes vállalkozói hitelekhez és privatizálandó vagyontárgyakhoz nem juthatott akárki, aki megfelelt a formális feltételeknek. Vagy esetleg csak néhány évi alkalmazás után egyes felső szintű vezetők olyan összegű végkielégítéseket kapnak, amennyiért mások egész életükben dolgozhatnak. Egyes személyeket esetleg a formálisan előírt szakképzettség hiányában neveznek ki bizonyos állásokba. 44 Degradált rendi helyzetben vannak azok az egyének vagy csoportok, akikre nézve az érvényben lévő intézményes szabályrendszer az előfeltételezett általános szabályrendszerhez képest érdekeikkel ellentétes irányba tér el, hátrányos megkülönböztetések révén kedvezőtlenebb körülményeket teremtve érdekeik érvényesítéséhez. 45 A mai Magyarországon nyilvánvaló általában a cigányság degradált rendi helyzete például a munkavállalás vagy az egészségügyi ellátás területén. Elég egyértelműen kimutatható a nők nagy részének degradált rendi helyzete a férfiakkal szemben, miközben más nők főleg pártolt helyzetükből adódóan privilegizált helyzetben is lehetnek. Nagyrészt degradált helyzetben vannak a munkaszerződés nélkül, jogszerűtlenül alkalmazott munkavállalók stb. 46 Az értékelésben szemmel tartott szabályszerű helyzet a normativált rendi helyzet, illetve különösen a normativált helyzet egyik változata. Normativált rendi helyzetben vannak azok az egyének vagy csoportok, akikre nézve az érvényben lévő intézményes szabályok összességükben hasonlóan előnyös vagy hátrányos körülményeket teremtenek érdekeik érvényesítéséhez,

10 mint amilyen körülményeket az előfeltételezett általános szabályrendszer teremtene számukra. 47 Normativált rendi helyzetben vannak egyrészt azok az egyének vagy csoportok, akikre a valóságban is az általánosan érvényesnek feltételezett szabályrendszer vonatkozik. Másrészt azonban normativált rendi helyzetben vannak azok az egyének vagy csoportok is, akikre nézve az érvényben lévő intézményes szabályok bizonyos mértékben eltérnek az előfeltételezett szabályoktól, de az érvényben lévő intézményes szabályok összességükben hasonlóan előnyös vagy hátrányos körülményeket teremtenek érdekeik érvényesítéséhez, mint amilyen körülményeket az előfeltételezett általános szabályrendszer teremtene számukra. 48 Most rátérünk a társadalmi struktúra, a társadalmi és a rendi rétegződés tárgyalására. II. A társadalmi struktúra, a társadalmi és a rendi rétegződés 49a 1. A társadalmi osztályok és a társadalmi struktúra A) A társadalmi osztály fogalma A társadalmi viszonyok között többé vagy kevésbé minden egyes egyén, illetve csoport más és más társadalmi helyzetben van. A társadalmi struktúra fogalmában elvonatkoztatunk egy adott társadalmon belül található társadalmi helyzetek közötti lényegtelenebb különbségektől, és kiemeljük e helyzetek és e helyzetekre jellemző társadalmi viszonyok leglényegesebb vonásait. 49b 49c Társadalmi osztálynak nevezzük az adott társadalomban lényegében hasonló társadalmi helyzetben lévő egyének összességét. Elvileg a korábban tárgyalt tipikus társadalmi helyzeteknek megfelelő társadalmi osztályokat különböztethetjük meg egymástól. Így megkülönböztethetjük például a hatalmi, a pártolt, a közepes tolerált vagy a kiszolgáltatott társadalmi osztályt. Egy adott társadalomban vagy társadalmi csoportban azonban nem feltétlenül található meg minden általunk megkülönböztetett tipikus helyzet és osztály, illetve rivális osztály általában nem létezik. 50a 50b B) A társadalmi struktúra fogalma A társadalmi struktúra a társadalmi osztályok, és az adott osztályok közötti tipikus társadalmi viszonyok sajátos összessége. A társadalmi struktúra fogalma tehát leegyszerűsítve fejezi ki az adott társadalom tagjainak a társadalmi viszonyait és társadalmi helyzeteit, kiemelve a tipikusnak tekinthető viszonyokat és helyzeteket. Az így értelmezett társadalmi struktúra szorosan összefügg a hagyományosan értelmezett (tulajdon, képzettség, foglalkozás, beosztás stb. szerinti) osztálystruktúrával, amely átértelmezhető az itt felvázolt fogalmak felhasználásával. 51

11 Hatalmi osztály Erős tolerált osztály + Támogatott osztály Közepes tolerált osztály Korlátozott osztály Pártolt osztály Gyenge tolerált osztály Kiszolgáltatott osztály 2. ábra: A társadalmi struktúra, kiemelve egyes osztályok közötti viszonyokat Az 2. ábrában három társadalmi osztályt emelünk ki, és ezen osztályok közötti tipikus társadalmi viszonyokat szemléltetjük. A hatalmi és a pártolt osztály között azonossági és/vagy egybeesési társadalmi viszonyok vannak, a hatalmi és a kiszolgáltatott osztály között ellentétes társadalmi viszonyok vannak, a pártolt és a kiszolgáltatott osztály közötti közvetett társadalmi viszonyok ellentétes viszonyok. 52a C) A társadalmi struktúra és a társadalmi hálózatok Itt csak nagyon röviden mutatunk rá arra, hogy egy adott társadalomban az úgynevezett társadalmi kapcsolatok jellemzően főleg a hatalmi helyzetben lévők köré szerveződnek. A társadalmi kapcsolat kifejezett vagy hallgatólagos megegyezés által kialakított kölcsönös elvárás és elkötelezettség adott egyének között abban a vonatkozásban, hogy elősegítik egymás érdekeinek az érvényesítését. Bizonyos szempontból különbséget tehetünk a kapcsolatok két típusa, a mellérendeltségi kapcsolatok és a hűségi kapcsolatok között. Röviden fogalmazva, a mellérendeltségi kapcsolat normatíve egyenrangú felek kölcsönös megállapodása egymás támogatására. A hűségi társadalmi kapcsolat olyan fölé- és alárendeltségi kapcsolat két fél között, amelyben megkülönböztethetjük a hűdíjazót és a hűdíjast, és a két fél jogait és kötelezettségeit főleg egyoldalúan az egyik fél, a hűdíjazó határozza meg. A hűdíjazó hatalmánál fogva bizonyos társadalmi javakhoz juttatja a hűdíjast, aki ennek ellenszolgáltatásaképpen általános hűséggel és viszonylag széles körű szolgáltatásokkal tartozik. Az itt meghatározott hűségi társadalmi kapcsolat legjellemzőbb formája a klasszikus feudális társadalomban a hűbérúr és a hűbéres közötti hűbéri kapcsolat. A hűségi társadalmi kapcsolatok azonban nemcsak a klasszikus feudális társadalomra voltak jellemzőek, hanem nagyrészt a modern társadalomra is jellemzőek. Ahogyan már említettem, egy adott társadalomban a társadalmi kapcsolatok jellemzően főleg a hatalmi helyzetben lévők köré szerveződnek, és ezt szemlélteti a 3. ábra. 52b A társadalmi struktúra által meghatározottan az adott társadalomban jellemzően kialakul egyrészt a hatalmi társadalmi hálózat, másrészt a hűségi társadalmi hálózat. 53

12 Hatalmi Erős tolerált Rivális Támogatott Közepes tolerált Korlátozott Pártolt Gyenge tolerált Kiszolgáltatott Hatalmi hálózat Hűségi hálózat 3. ábra: A társadalmi struktúra és a legfőbb társadalmi hálózatok Egyrészt kialakul a hatalmi társadalmi hálózat, amely mellérendeltségi társadalmi kapcsolatokból áll, és amely a hatalmi helyzetben lévők és a közel hasonlóan jelentős erőkkel rendelkező egyének körében szerveződik. Másrészt kialakul a hűségi társadalmi hálózat, amely hűségi társadalmi kapcsolatokból épül fel, és elvileg magában foglalja a hatalmi helyzetben lévőket mint fő hűdíjazókat, valamint a támogatott helyzetben lévők egy részét mint részben hűdíjasokat, részben hűdíjazókat, valamint a pártolt helyzetben lévők nagy részét mint hűdíjasokat. 54a 2. A társadalmi és a rendi rétegződés A) A társadalmi helyzetrétegződés és állapotrétegződés Annak megfelelően, ahogyan korábban különbséget tettünk a társadalmi helyzet és a társadalmi állapot fogalma között, különbséget tehetünk a helyzetbeli és az állapotbeli társadalmi egyenlőtlenségek között. Fogalmaink szerint a helyzetbeli társadalmi egyenlőtlenségeket, illetve a társadalmi struktúra egyenlőtlenségeit a társadalmi helyzetrétegződés fogalma fejezi ki, de e fogalom meghatározását ebben az előadásban mellőzhetjük. Az állapotbeli társadalmi egyenlőtlenségeket a társadalmi állapotrétegződés fogalma fejezi ki, itt röviden e fogalmat vezetjük be. 54b A társadalmi állapotréteg a hasonlóan jó vagy rossz társadalmi állapotban lévő egyének összessége; a társadalmi állapotrétegződés az állapotrétegek társadalmi egyenlőtlenségek szerinti rangsora. A társadalmi helyzetek tipizálásánál láttuk, hogy a társadalmi helyzet alapvetően meghatározza az érdekérvényesítés mértékét és a társadalmi állapotot. 54c Tehát: A társadalmi struktúra a következőkben tárgyalandó rendi rétegződéssel összefüggésben alapvetően meghatározza a társadalmi állapotrétegződést. 55a B) A rendi rétegek és a rendi rétegződés A korábban meghatározott tipikus rendi helyzetekhez kapcsolódva bevezetjük a rendi réteg és a rendi rétegződés fogalmát. 55b A rendi réteg a hasonló rendi helyzetben lévő egyének összessége. A privilegizált rendi réteg a privilegizált rendi helyzetben lévő egyének összessége; a degradált

13 rendi réteg a degradált rendi helyzetben lévő egyének összessége; a normativált rendi réteg a normativált rendi helyzetben lévő egyének összessége. 55c A rendi rétegződés a rendi rétegek a privilegizált, a normativált és a degradált rétegek rangsora, tehát ilyen értelemben a rendi rétegződés a társadalmi struktúra normatív metszete. A rendi rétegződés fogalma olyan általános fogalom, amely elvileg bármilyen társadalmi csoport elemzésére szolgálhat. Ilyen értelemben természetesen a modern társadalom, így a mai magyar társadalom rendi rétegződéséről is beszélhetünk. 56a Az adott társadalmi intézmények által meghatározott társadalmi struktúra történetileg maga is alakítja a társadalmi intézményeket, és hosszabb távon kialakítja az adott struktúrának megfelelő rendi rétegződést. 56b A társadalmi helyzet, illetve a társadalmi osztályhelyzet alapvetően meghatározza azt, hogy az adott helyzetben levők, illetve az adott társadalmi osztály tagjai milyen valószínűséggel kerülhetnek a különböző rendi rétegekbe. 57 A 4. ábrán azt szemléltetjük, hogy a különböző társadalmi helyzetekben lévő, illetve a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó egyének és csoportok milyen valószínűséggel kerülnek a különböző rendi rétegekbe. Hatalmi Erős tolerált Rivális Támogatott Közepes tolerált Korlátozott Pártolt Gyenge tolerált Kiszolgáltatott Privilegizált réteg Degradált réteg 4. ábra: A társadalmi struktúra és a rendi rétegződés összefüggése A hatalmi helyzetben lévő egyének, illetve csoportok a rendi rétegződés szerint általában privilegizált rendi helyzetben vannak. A hatalmi helyzetben levőkön kívül jelentős privilégiumokat találunk még azokban a társadalmi helyzetekben, amelyekre jellemző az előbbiekhez fűződő érdekazonosság vagy érdekegybeesés. E privilégiumok nagyrészt a korábban tárgyalt hatalmi társadalmi hálózat és a hűségi társadalmi hálózat révén, e hálózatok tagjainak a körében alakulnak ki. Egyrészt a privilegizált helyzetek szándékos létrehozása eleve magával vonja a degradált rendi helyzetek kialakulását. Másrészt a hatalmi helyzetben levők általában külön intézményes szabályokat, illetve e szabályok révén különböző hátrányos megkülönböztetéseket léptetnek életbe azokkal az egyénekkel és csoportokkal szemben, akikre hatalmuk kiterjed, és akiknek az érdekei ellentétesek az előbbiek érdekeivel. A legnagyobb mértékben tehát a kiszolgáltatott, illetve ezen túlmenően a korlátozott és a gyenge tolerált társadalmi helyzetben levő egyének kerülnek degradált rendi helyzetbe.

14 Itt csak nagyon röviden utalunk a rendi rétegződés következményeire. 58 A rendi rétegződés fő következményei: (1) a társadalom teljesítőképességének a romlása, (2) társadalmi állapotbeli egyenlőtlenségek növekedése, (3) a társadalmi struktúra merevsége, (4) az előítéletek jelentősebb kialakulása. Egyrészt a rendi rétegződés nagymértékben rontja az adott társadalom teljesítőképességét, illetve működésének a hatékonyságát. Másrészt, a rendi rétegződés általában jelentősen megnöveli az érdekérvényesítés mértékében, illetve a társadalmi állapotokban tapasztalható egyenlőtlenségeket, azaz a társadalmi állapotrétegződést. Harmadrészt, a hatalmi helyzetben lévők szempontjából a rendi rétegződés lényegesen hozzájárul az adott társadalmi struktúra stabilitásához, a környezet és a fejlődés által megkívánt változások szempontjából viszont a társadalmi struktúra merevségéhez. A rendi egyenlőtlenségek tudatos kialakítása révén ugyanis a hatalmi helyzetben lévők elérhetik azt, hogy rajtuk kívül az adott társadalomban a tagok szélesebb körének érdekében áll az előbbiek hatalmának a fenntartása, mivel az utóbbiak így őrizhetik meg privilégiumaikat. Negyedrészt, a rendi rétegződés nagymértékben hozzájárul meghatározott egyénekkel és csoportokkal szembeni előítéletek kialakulásához. A történetileg kialakult előítéletek ugyanakkor hozzájárulnak a rendi rétegződés újratermeléséhez. A rendi rétegződés történetileg formálódik, tehát bizonyos idő kell ahhoz, amíg egy adott társadalmi struktúra alapján kialakul az ezt tükröző rendi rétegződés. A rendszerváltás után Magyarországon jóval jelentősebb rendi rétegződés alakult ki a nyolcvanas évtized rétegződéséhez képest, és a magyar társadalom hosszúra nyúló válsága a hűségi és rendi kapitalista társadalom válsága. 59 III. A társadalmi szférák és a társadalmi alakulat 60a 1. A mindennapi élet és a politikai élet szférája A) A mindennapi társadalmi élet szférája Az intézményes szociológia elméletének ebben az előadásban érdemben nem tárgyalt kifejtéséből arra a következtetésre juthatunk, hogy a társadalom legáltalánosabb összefüggéseit a társadalmi intézmények és a társadalmi viszonyok közötti összefüggések képezik. A társadalmi viszonyok jellegét és az adott társadalom struktúráját jelentős mértékben meghatározza az, hogy kik alakítják ki az adott viszonyokat meghatározó intézményeket, és végső soron kik ellenőrzik az intézményes szabályok érvényesülését, azaz kik rendelkeznek az adott intézmények fedezetével. E kérdés tárgyalásához az adott társadalomban, a társadalmi élet szféráján belül célszerű különbséget tennünk egyrészt a mindennapi társadalmi élet, másrészt a politikai élet szférája között. 60b Mindennapi társadalmi életnek nevezzük az adott társadalmi intézmények által létrehozott társadalmi viszonyok által meghatározott, és az adott intézményekre nem ható társadalmi cselekvések és -jelenségek összességét. A mindennapi társadalmi élet szférájában tehát a társadalom tagjai adottaknak fogadják el a rájuk nézve érvényes társadalmi intézményeket, és az ezen intézmények által létrehozott társadalmi viszonyokhoz alkalmazkodva cselekszenek. Ebben az

15 előadásban eddig mi is adottaknak tekintettük a társadalmi intézményeket, tehát a mindennapi társadalmi élet társadalmi viszonyaival, társadalmi struktúrájával és rétegződésével foglalkoztunk. 61a B) A politikai társadalmi élet szférája a) A politikai élet szférájának fogalma A mindennapi társadalmi élet szférájához képest határozhatjuk meg a politikai élet szféráját. 61b Politikai életnek nevezzük a társadalmi intézmények kialakítására irányuló cselekvések összességét. A politikai élet szférájának nevezzük az emberi életnek azt a szféráját, amelyben a politikai cselekvések, tehát a társadalmi intézmények kialakítására irányuló cselekvések a tipikusak. Az állami társadalom, illetve a nemzeti társadalom szintjén a politikai élet tulajdonképpen a jogalkotást, illetve a jogalkotással összefüggő cselekvéseket, tevékenységeket foglalja magában. Azonban egy vállalatnak vagy egy egyetemnek is lehet politikai élete, amely magában foglalhatja például az adott szervezet szervezeti és működési szabályzatának, ösztönzési szabályrendszerének a kialakítására irányuló cselekvéseket, tevékenységeket. A mindennapi élet és a politikai élet szférája nem feltétlenül válik el egymástól, illetve nem feltétlenül alakul ki egy társadalomban önálló szféraként a politikai élet szférája. Annyiban jöhet létre viszonylag önálló szféraként a politikai élet szférája, amennyiben önálló intézményrendszer jön létre a társadalmi intézmények kialakításának a szabályozására, és alapvetően az ezen intézmények által létrehozott társadalmipolitikai viszonyok határozzák meg azt, hogy az egyes egyének és csoportok mennyiben játszhatnak szerepet a társadalmi intézmények kialakításában. 62 A társadalmi-politikai viszonyok olyan érdekviszonyok és erőviszonyok, amelyek a társadalmi intézmények létrehozására irányuló cselekvési lehetőségekből és képességekből épülnek fel. Ilyen értelemben politikai érdeknek a társadalmi intézmények kialakítására irányuló cselekvési lehetőségekből álló érdeket nevezzük. A politikai erő tartalmát viszont olyan cselekvési képességek alkotják, amelyek a társadalmi intézmények kialakítására teszik többé vagy kevésbé alkalmassá az egyéneket, illetve csoportokat. Ennek megfelelően a politikai hatalom a politikai erőviszonyokban található erőfölény, amely a hatókörébe tartozó egyének és csoportok körében a hatalommal rendelkező fél számára alapvetően egyoldalúan nyújt aktuális lehetőséget a társadalmi intézmények kialakítására. 63a b) A politikai viszonyok típusai Alapvető kérdés, hogy kik alakítják ki az adott társadalom intézményeit, és ezáltal kik hozzák létre társadalmi viszonyait. Azaz kik azok, akik e tevékenységük révén tulajdonképpen meghatározzák az adott társadalom struktúráját, rétegződését és egyenlőtlenségeit, és nagyrészt az egész társadalom működését. A társadalom politikai viszonyait tekintve megkülönböztethetjük a monista és a pluralista politikai viszonyokat. E típusokat tulajdonképpen annak megfelelően értelmezzük, ahogyan a politológiai irodalomban értelmezik a monizmus és a pluralizmus fogalmát. 63b A monista politikai viszonyokban hatalmi viszonyokat találunk, és így alapvetően egy adott egyén vagy csoport hozza létre a társadalom tagjaira nézve

16 érvényes társadalmi intézményeket. A monista politikai viszonyok tulajdonképpen a mindennapi társadalmi viszonyokat tükrözik, illetve nem válik külön a mindennapi élet és a politikai élet szférája. 64 A pluralista politikai viszonyokban az erőviszonyok közel kiegyenlítettek, vagy ha egyenlőtlenek is, nincsenek bennük hatalmi viszonyok. A pluralista politikai intézményrendszer egyfelől lehetővé teszi az érdekek politikai érdekek formájában történő megjelenését, másfelől megakadályozza azt, hogy a mindennapi társadalmi életben kialakult erők és erőviszonyok a politikai erőviszonyokban tükröződjenek. Pluralista politikai viszonyokról általában csak akkor beszélhetünk, ha önálló szféraként létrejön a politikai élet szférája, amennyiben tehát kialakul egy olyan politikai intézményrendszer, amely független a mindennapi társadalmi élet intézményrendszerétől. Pluralista politikai viszonyok között a mindennapi társadalmi viszonyokban különböző társadalmi helyzetben lévő, különböző érdekekkel és erőkkel rendelkező egyéneknek elvileg egyaránt adott a lehetőségük arra, hogy politikai egyesüléseket hozzanak létre. A politikai egyesülések közötti erőviszonyok nem feltétlenül kiegyenlítettek, de közöttük nem találunk hatalmi viszonyokat. Így a különböző politikai egyesülések általában eredményesen befolyásolhatják a társadalmi intézmények kialakítását, és az egyesülésekben részt vevő, illetve az azok által képviselt egyének kielégítő mértékben érvényre juttathatják politikai érdekeiket. 65a 2. A társadalmi alakulat fogalma és funkciója A) A társadalmi alakulat fogalma A maga teljességében minden társadalom társadalmi viszonyai egyediek, és jóllehet e viszonyok nagy részétől elvonatkoztatunk akkor, amikor felvázoljuk az adott társadalom struktúráját, de még a társadalmi struktúra is sajátos képet mutathat. Az egyes társadalmak struktúrái között tapasztalható hasonlóságok és különbségek mögött azonban valószínűleg meghúzódnak valamilyen általános törvényszerűségek, amelyek legfőbb vonásaiban meghatározzák a társadalmi struktúrát. E probléma megoldására szolgál a társadalmi alakulat fogalma, amely a legátfogóbb szinten fejezi ki egy adott társadalom törvényszerűségeit. 65b Az állami, illetve nemzeti társadalom szintjén már Marx kísérletet tett a társadalom szerveződésének átfogó magyarázatára, a gazdasági-társadalmi alakulat fogalmában (Marx 1965: 6). Azonban ehhez képest itt eltérő értelemben, a mindennapi társadalmi élet és a politikai élet szférájának fogalmi megkülönböztetéséhez kapcsolódva határozzuk meg a társadalmi alakulat fogalmát. 65c A társadalmi alakulat a társadalom átfogó szerveződési formája, amely magában foglalja egyrészt a mindennapi társadalmi élet társadalmi struktúráját, másrészt a politikai élet társadalmi struktúráját, valamint a mindennapi társadalmi struktúra politikai társadalmi struktúrában történő leképeződésének a formáját és mértékét. A következőkben a mindennapi társadalmi élet társadalmi struktúráját röviden társadalmi struktúrának, a politikai élet társadalmi struktúráját politikai struktúrának nevezzük. 66

17 Mindennapi társadalmi élet szférája Politikai élet szférája Forradalom Társadalmi intézmények Politikai intézmények (1) (1) (3) (2) Mindennapi társadalmi élet társadalmi struktúrája (2) Politikai társadalmi struktúra Meghatározó hatás Történeti meghatározó hatás Nem intézményes hatás 5. ábra: A társadalmi alakulat A társadalmi alakulatot és az alakulat összetevői közötti hatásokat az 5. ábrán szemléltetjük. A társadalmi alakulat fogalma kifejezi egyrészt azt, hogy az adott politikai viszonyok, illetve politikai struktúra által meghatározottan az adott társadalomban az egyes egyének és csoportok milyen mértékben vesznek részt a társadalmi intézmények kialakításában. Következésképpen az így létrehozott társadalmi viszonyok, és ezen belül különösen a hatalmi viszonyok az egyes egyének és csoportok szempontjából mennyiben belsőlegesek vagy külsőlegesek, azaz mennyiben általuk létrehozva vagy tőlük függetlenül léteznek. Másrészt ezzel összefüggésben kifejezi a mindennapi társadalmi élet társadalmi struktúráját. A társadalmi alakulat fogalma tehát a legáltalánosabb szinten fejezi ki a társadalom viszonyainak jellegét, szerveződésének formáját. 67a B) A társadalmi alakulat funkciója A mindennapi társadalmi viszonyok és a politikai viszonyok közötti meghatározottság kétoldalú, de ez a kétoldalú meghatározottság időben elkülönül egymástól. 67b Az ábrán az 1-es számmal jelölt összefüggés: Egyrészt a politikai struktúra meghatározza, hogy történetileg milyen társadalmi intézmények alakulnak ki a mindennapi társadalmi élet szférájára érvényesen; ezáltal történetileg meghatározza a mindennapi társadalmi viszonyokat és a társadalmi struktúrát. 68 (a 68-as kép tovább is tartható, a 73-as kép szövegéig, kihagyva a 69-72-es képeket) Amennyiben már kialakultak az adott politikai viszonyoknak megfelelő mindennapi társadalmi viszonyok, az adott politikai struktúra biztosítja az adott társadalmi struktúra fennmaradását. Az ábrán a 2-es számmal jelölt összefüggés: 69 Másrészt a mindennapi társadalmi struktúra és a politikai intézmények együtt határozzák meg a politikai struktúrát, és ezáltal a társadalom egyes tagjainak és csoportjainak a politikai magatartását. 70

18 Tehát a politikai viszonyokat a politikai intézmények hozzák létre, a mindennapi társadalmi viszonyokkal, illetve a társadalmi struktúrával összefüggésben. Az ábrán a 3-as számmal jelölt összefüggés: 71 Harmadrészt, autonóm társadalmat és a politikai intézmények intézményes alakítását feltétezve azaz külső hatásoktól és forradalomtól eltekintve, történetileg a politikai társadalmi viszonyok alakítják, illetve a politikai társadalmi struktúra határozza meg a politikai intézményeket. 72 A politikai intézmények magukban foglalják egyrészt az állami-politikai intézményeket, mint például az egyesülési törvényt, a választási törvényt, a jogalkotásra vonatkozó törvényeket, a parlamenten belüli munkára vonatkozó szabályokat. Másrészt magukban foglalják a politikai szervezetek, szerveződések, főleg a politikai pártok belső szabályrendszereit, intézményeit. Főleg az állami-politikai intézmények határozzák meg azt, hogy a mindennapi élet szféráján belüli érdekek és erők, valamint társadalmi viszonyok milyen mértékben és milyen módon alakulhatnak át politikai érdekekké és erőkké. Ettől függően a társadalmi struktúra egyrészt meghatározza az egyes egyének és csoportok politikai érdekeit, mivel a mindennapi társadalmi viszonyok magukban rejtik azt, hogy az érvényben lévő társadalmi intézmények milyen irányú módosítása felelne meg e viszonyok között különböző helyzeteket elfoglaló egyének és csoportok érdekeinek. Az előnyös társadalmi helyzetben lévő egyének és csoportok érdekeinek általában az adott társadalmi intézmények fenntartása, a hátrányos társadalmi helyzetben lévők érdekeinek az adott intézmények jelentős átalakítása felel meg (vö.: Dahrendorf 1976: 176). Másrészt, az adott politikai intézményektől függően többé vagy kevésbé lehetőség nyílhat arra, hogy a mindennapi társadalmi életben kialakult társadalmi erők a politikai életben, politikai erők formájában is megjelenjenek. 73 A mindennapi társadalmi struktúra és a politikai struktúra elvileg hosszú távon megfelel egymásnak, a két struktúra egyensúlyban van egymással. Közvetlenül főleg az állami-politikai intézmények formálása révén lehet tudatosan formálni a társadalmi alakulat egészét. 74 A politikai struktúra a maga természetének megfelelően formálja a társadalmi struktúrát, a társadalmi struktúra viszont formálja a politikai struktúrát. Azonban azt, hogy milyen természetű a társadalmi struktúra és a politikai struktúra közötti egyensúly, az adott politikai intézmények alapvetően meghatározzák. Közvetlenül főleg az államipolitikai intézmények formálása révén lehet tudatosan formálni a társadalmi alakulat egészét. 75 IV. A társadalmi alakulat típusai és a duális politikai rendszer 76a 1. A társadalmi alakulat típusai A társadalmi alakulat fogalmának meghatározása szerint a társadalmi alakulatok tipizálása során lényegében véve két szempontra kell tekintettel lennünk. Az egyik szempont az, hogy az adott társadalomnak milyen a politikai struktúrája, és ebből adódóan kik alakítják ki a társadalmi intézményeket, következésképpen a társadalmi