A reformok és a forradalom kora 1820-1849 A reformok megindítói: Széchenyi István és Wesselényi Miklós Széchenyi István és Wesselényi Miklós Gr. Széchenyi István Bécsben született (1791-1860) részt vett a napóleoni háborúkban, majd ott hagyta a katonaságot. Debrecenben megismerkedett Wesselényi Miklóssal. Wesselényi családja a rendi függetlenségi mozgalmakhoz kötődtek. Együtt járták be Nyugat-Európát. Hatottak egymásra: Széchenyi a nemzeti eszméhez, hagyományhoz; Wesselényi a nyugati eszmeáramlatokhoz és a liberalizmushoz került közel. 1825-ös országgyűlés Széchényi megismerte nyugati utazásai során a gazdasági és politikai fejlődést elősegítő találmányokat, stratégiákat (Anglia mintája). I. Ferenc az abszolutista uralmi formát próbálta megerősíteni, rendeleti úton kormányzott. Mindez rendi ellenállást váltott ki. Az uralkodó az 1825-ös országgyűléssel próbálta rendezni viszonyát a magyar rendekkel. Az 1825-1827-es országgyűlésen sikerült helyreállítani az együttműködést. Az országgyűlést 3 évente össze kell hívni, az uralkodó tiszteletben tartja a rendek alkotmányát, a rendek pedig megszavazzák az adót és az újonclétszámot. A rendi jogok megerősödése megalapozta a reformmozgalmat. Az 1825-ös országgyűlésen még nem született reform, ezért 1830-tól számítjuk a reformkort, azaz a polgári átalakulás és a nemzeti felemelkedésért folytatott harc korát. Széchényi felajánlotta egyévi jövedelmét a magyar nyelvet fejlesztő tudóstársaság támogatására. Több arisztokrata támogatásával pedig megalakult a Magyar Tudományos Akadémiát. Programadó művek: A Hitel és a Balítéletekről A magyar nemesség a napóleoni háborúk után, a mezőgazdasági konjunktúra megszűnése után nyitottabbá vált a reformok iránt. Gazdasági és társadalmi átalakulást, fejlesztéseket elemző programadó műve Széchenyi Istvánnak a Hitel, ami 1830-ban jelent meg. Próbálta bebizonyítani, hogy a reformok szükségesek és a nemesek kiváltságai csak hátráltatják a saját fejlődésüket is. Pl.: az ősiség törvénye megakadályozza a hitel felvételét, hiszen az elidegeníthetetlen birtokai nem adhatnak fedezetet a bankok számára. A jobbágyok terhei, a robot nem vonja maga után a termelékeny gazdálkodást. Kerülné Magyarország és a bécsi kormányzat összeütközését. Ausztria erősebb, de jobban félt Oroszországtól. Programja a középnemesség körében terjedt el. A Hitel után megírta a Világ (1831) és a Stádiumot (1933) is. A Stádiumban a legszükségesebb változtatások 12 pontját fejti ki. Wesselényi is megírta programját, de csak 1833-ban jelenhetett meg. A műve elsősorban
politikai oldalról közelítette meg a problémákat. Vállalta volna a bécsi kormányzattal való szembenállást. A 30-as évek végétől a reformok hívei inkább Wesselényi mögött sorakoztak fel, köztük a programot folytató politikusok is: Kölcsey, Deák, Kossuth. Széchenyi gyakorlati tevékenysége kaszinó alapítása 1827 Pesten, lóverseny meghonosítása, közlekedés fejlesztése: gőzhajózás, vasút kiépítése, hidak építése, iparfejlesztés (Hengermalom, Óbudai Hajógyár, Ganz Ábrahám vasöntödéje) A reformkor kibontakozása Az 1832-36-os országgyűlés 1830 kolerajárvány Magyarországon. A Felvidék keleti részén felkelés tört ki a jobbágyok körében 1831-ben. A jobbágykérdés gazdasági és politikai szempontból is megoldatlan volt. 1832-36-os országgyűlésen a reformok meghozásáért gyűltek össze a nemesek (Szatmárból Kölcseyt, Zalából Deákot) Az alsótábla elfogadta az önkéntes örökváltságot, azaz a jobbágyok megválthatják önkéntesen az úrbéri szolgáltatásokat, a jobbágyterhek pedig a saját tulajdonukba kerülhetnek át. A nemesek a bérmunkából pedig bérmunkást alkalmazhattak volna, beruházások fedezése. Azonban az uralkodó elutasította, de a reformokat támogatók tábora megerősödött. A kormányzat támadása és kudarca V. Ferdinánd (1835-1848) mellett Metternich kancellár korlátlan hatalommal rendelkezett. Az országgyűlési ifjak vezetőit tartoztatta le (Lovassy László, 1836). Majd Wesselényi perbefogása, Kossuth Lajos elfogása (1837). Országgyűlési tudósítások szerkesztése (Kossuth, Wesselényi kezdeményezése), Törvényhatósági tudósítások (vármegyei életet mutatja be). 1839-40-es országgyűlésen Deák Ferenc vezetésével meghátrálásra kényszerítette a nemesi összefogással a kormányzatot. A foglyok kegyelmet kaptak, elfogadták a gazdaságot támogató törvényeket, megszavazták az önkéntes örökváltságot, azonban nem változtatta meg a jobbágyok életét. Fontolva haladók A liberális tábor A centralisták konzervatív rendi ellenzék Hitel ellen: Dessewffy József: Taglalat, 1831 nem vetette el a reformokat, de a nemzet felemelkedését nem a polgárosodásban, hanem a az önállóságot jelentő rendi alkotmány, a rendi jogok megerősítésében látta. Támogatták az örökváltságot, felkarolták a Kossuth vált az ellenzék vezérévé. Pesti Hírlap szerkesztése, 1841 (Horatius: Augustus Ceasarhoz). Népszerű újsággá tette, bevezette a vezércikk műfaját. Alapgondolata az érdekegyesítés: a kötelező örökváltság gondolata: az állam fizesse ki a jobbágyok szűk csoport: Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston A népképviseleten alapuló erős, centralizált polgári állam híve voltak. A francia polgári állam a mintájuk, elvetették a rendi jellegű vármegyei önkormányzatot,
magyar nyelv ügyét. Vezetője Dessewffy Aurél próbált hatással lenni Metternichre. megváltásához szükséges összeget a földbirtokosoknak, a közteherviselés során összegyűlt adóbevételekből. Ausztria és Mo. közötti vámhatár megszüntetése, majd a védvámok bevezetése. pedig a kormánnyal szembeni ellenállás bázisa volt. Eszmei hatásuk erőteljes (felelős kormány). Politikai küzdelmek a 40-es években Az 1843-44-es országgyűlés A magyar nyelv államnyelvvé vált 1844-ben, azaz a hivatalos közélet, a közép-és felsőoktatás nyelve. A védvámokért indított harc sikertelensége. A kormány elutasította az egységes védővám felépítését a birodalmon belül. Ezért az ellenzék létrehozta a magyar áruk védelmében a Védegyletet (1844 okt.) A csatlakozó tagok 6 éven keresztül csak magyar termékeket vásárolnak. A Pesti Hírlaptól eltávolították Kossuthot, így a Védegylet lett a politikai szócsöve Kossuthnak. Gazdasági fellendülés a reformkorban Mo. legjelentősebb gazdasági ágazata a mezőgazdaság. Újítások: vetésforgó, istállózó állattartás, kapásnövények, új állatfajták. Így az ország fő kiviteli termékei még mindig a mezőgazdasághoz kötődött (gyapjú, bor, búza, szarvasmarha, bőr stb.). Népességnövekedés, a piac bővülése (a mezőgazdasági és ipari felvevőpiac). Kedvezett a vasút és a gőzhajózás(1831) beindítása. A 40-es évektől megkezdődött a gyáripar fejlődése: élelmiszeripar (Hengermalom, cukorgyárak), vas-, gépipar, építőipar. Hazai kisműhelyekből nőtte ki magát a gépgyárak (Ganz Ábrahám). Fejlődött a hitelélet és a közlekedés. Megalakult az első magyar bank: Pesti Hazai Első Takarékpénztár (1840), Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (1842). Első vasútvonal: Pest-Vác között (1846), Pest-Szolnok között(1847). A korszakban emelkedett ki Pest-Buda, mind gazdasági és kulturális szempontból. Metternich támadása kemény kéz politikája: együttműködött az újkonzervatívokkal, őket juttatta vezető pozíciókba (Apponyi György magyar, Jósika Samu erdélyi kancellár). A vármegyék élére kormánybiztosokat-adminisztrátorokat állított (1845). Így az országgyűlésbe a kormány politikáját támogató nemesek kerültek be. Metternich elérte a reformtábor megosztottságát. Az ellenzék vezetői: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos megvédték az egységet és még a centralistákat is csatlakozásra bírták. Pártok és pártprogramok galíciai nemesi felkelés (1846) Bécs ellen (lengyel nemesség)
Az esemény hatására az újkonzervatívok igazolni látták álláspontjukat: a gyors, radikális változások és az udvarral való szembekerülés veszélyei, de mindenképpen szükségesnek látták az óvatos reformok bevezetését. Létrehozták a Konzervatív Pártot (1846). A liberálisok (Kossuth) a jelentős reformok bevezetését szorgalmazta, a jobbágyfelkelés elkerülése érdekében. Pártjuk az Ellenzéki Kör (1847) Programjuk: az Ellenzéki Nyilatkozat: kötelező örökváltság állami kártalanítással, népképviseleti országgyűlés és felelős kormány alakítása, polgári szabadságjogok, törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, a kiváltságok felszámolása, az adminisztrátori rendszer elvetése, alkotmány Mo.-on és Ausztriában is. A Fiatal Magyarország A 40-es években új a reformokért lelkesedő nemzedék jelent meg. Tagjai: birtoktalan nemesek és polgári értelmiségek (Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Degré Alajos, Irinyi József, Irányi Dániel) Radikális változásokat követeltek: kártalanítás nélküli megoldás, nemzeti függetlenség. A reformtábor vezetőivel való együttműködésre hajlottak. Táncsics Mihály a jobbágyokért folytatott küzdelme miatt ehhez a csoporthoz tartozott. Nemzeti ébredés és a nemzetiségi kérdés A magyar polgári nemzeteszme Új nemzeteszmény: polgári nemzettudat, jogi és vagyoni korlátokat áthidaló nemzeti közösség tudata vált meghatározóvá. Rokon népek keresése: őstörténet felé fordulás Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) A magyarok őseit kereste, egészen Tibetig eljutott. A cél az egységes nemzetállam létrehozása volt. Az ország politikai vezetése a magyarság kezében volt, azonban alsó társadalmi rétegek, főként a jobbágyság nagyobb része, valamely nemzetiségihez tartozott. Reformerek megoldása: a nemzet történelmi, jogi képződmény, így Magyarországon belül a magyart és a horvátot ismerték el politikai nemzetnek, amelyeken belül elhelyezkednek az egyes nemzetiségiek: magyarok, horvátok, szerbek, szlováko, ruszinok, németek, románok stb. Magyarosodás Az ország népessége a XIX. században: 13,2 millió fő (természetes népszaporulat, amely a gazdasági fellendülés és a higiéniai viszonyok miatt következett be). A nemzetállam létrehozása: a nemzetiségiek magyarosodása, ugyanakkor elvetették az erőszakos módszereket. Az egység megteremtésének érdekében elegendőnek látták a jobbágyfelszabadítás és a polgári szabadságjogok kiterjesztését. Nyelvi kérdés: a magyarosodás folyamatát próbálták felgyorsítani azzal, hogy magyar lett az óvodák, iskolák és az egyházi szertartások nyelve. Ez a fajta koncepció inkább nemzetiségi ellenállást váltott ki. Természetes asszimiláció csupán a németek és a zsidóság körében született meg (banki, kereskedelmi, ipari vérkeringésbe való bekapcsolódás miatt). A nemzetiségek nemzeti ébredése A nemzetiségiek körében is teret hódított a nemzeteszme. Kiindulópontja a társadalom vezető
rétege. Főként ezt a vezető réteget az egyházi értelmiség jelentette. Céljuk: a széles nemzetiségi jogok kiharcolása, ennek a legradikálisabb határa az önálló nemzeti tartomány létrehozása volt. Kiemelten fontossá vált a nyelvművelés. A kormány kihasználta a magyarság és a nemzetiségiek közötti ellentétet. A nemzetiségiek feletti irányítás kézbentartását a történelmi jog és a dicső múlt jogán a magyarság akarta birtokolni. A horvátok az illíreket tartották ősüknek, az ő vezetésük alatt akarták egyesíteni a délszláv népeket (illírizmus). A szlovákok a Nagy-morva Birodalomban találták meg őseiket. A románok pedig egészen rómaiakig vezették vissza eredetüket (dákoromán elmélet). Az oroszok által egyesített szláv népek, a pánszlávizmustól tartottak a magyar politikusok. A reformok kultúrája A művészetek és az oktatása fejlesztése, támogatása. A nemzeti öntudat és a hazaszeretet erős jelenléte az iskolákban. Az építészet a klasszicizmushoz, az irodalom, zene, képzőművészet pedig a romantikához kötődött, amelyhez hozzáadódott a sajátos nemzeti tartalom. (Kölcsey: Himnusz, Vörösmarty: Szózat, Erkel Ferenc: Hunyadi László) Az oktatás a különböző felekezetek kezében maradt. Nőtt a középiskolások és az egyetemisták száma. A magyar kultúra és oktatást a civil társadalom próbálta meg támogatni (Magyar Tudományok Akadémia, Nemzeti Színház létrehozása).