FEJÉR MEGYEI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERV

Mőszaki és Számítástechnikai Tanácsadó Szolgáltató Bt. FEJÉR MEGYEI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERV Budapest 2002. augusztus Felülvizsgálva: 2004. Készítette: VarSoft Bt. Ügyvezetı: Várkonyi Sándorné környezetvédelmi szakmérnök hulladékágazatos felülvizsgálati szakértı Cím: H-1117, Budapest, Fehérvári út 28. Tel.: (361) 466 76 70 Fax: +36 20 979 50 81 E-mail: erzsebet.varkonyi@varsoft.hu varsoft@varsoft.hu ISO 9002 Tanúsítva

TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS 4 II. AZ ORSZÁGOS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERV 6 II.1 A hulladékgazdálkodás célrendszere 6 II.2 A hulladékgazdálkodás jelenlegi helyzete [1] 7 II.3 A hulladékgazdálkodás gyakorlati megvalósítása és célkitőzései 9 II.3.1 Szennyezett területek, régi lerakók 10 III. MEGYEI HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 19 III.1 Általános jellemzık, fogalmak 19 III.2 A térség hulladékgazdálkodási rendszere 21 III.3 A jelenlegi helyzet miatt felmerülı konkrét problémák 28 III.4 Célok 29 III.4.1 Általános célok 29 III.4.2 Konkrét célok 29 A hulladékkeletkezés csökkentési célkitőzései 32 III.5 Kapcsolódás a hatályos EU szabályozáshoz 32 III.6 A nem veszélyes hulladékok égetésére vonatkozó jogi szabályozások és nemzeti stratégia a hulladékgazdálkodás terén 35 III.7 Hazai szabályozás 37 III.8 Kapcsolódás az országos és regionális célokhoz 43 IV. A TÉRSÉG JELENLEGI HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI HELYZETE 45 IV.1 Települési szilárd hulladékkezelés 45 IV.2 Keletkezı hulladék mennyisége és összetétele 51 IV.3 Javaslat a szelektív hulladékgyőjtés bevezetésére 52 IV.4 A győjtés-szállítás rendszere 58 IV.5 Célgépek, tulajdonviszonyok 58 IV.6 Települési folyékony hulladék 64 Varsoft Bt. 2

IV.6.1 A szennyvíziszap kezelési gyakorlat 68 IV.6.2 A szennyvíziszapok elhelyezésének módozatai 68 IV.6.3 Termelési folyékony hulladék 69 IV.7 Ipari hulladékok 74 IV.8 Inert, vagy építési, bontási hulladékok 91 IV.9 Égetés 98 IV.10 Programok a kiemelt anyag- és hulladékáramok területén 99 V. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER STRATÉGIÁJA 117 V.1 Beruházási költségek összesítése: 134 V.2 Megjegyzések az egyes változatokhoz 137 V.3 Összefoglaló pénzügyi táblázat 137 VI. KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTOK 138 VII. A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL ÉS TUDATOSSÁG ERİSÍTÉSE 140 VIII. CSOMAGOLÁSI HULLADÉKOK 142 IX. VESZÉLYES HULLADÉKOK 159 X. TÁMOGATÁSI RENDSZER 165 XI. NEMZETI KÖRNYEZEGÉSZSÉGÜGYI AKCIÓPROGRAM 169 XII. SWOT MÓDSZER SZERINTI HELYZETÉRTÉKELÉS 170 XIII. FELHASZNÁLT IRODALOM 172 XIV. ÁBRAJEGYZÉK 256 XV. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 256 Varsoft Bt. 3

I. BEVEZETÉS Fejér Megyei Önkormányzat Közgyőlése 176/2001. (XI.22.) K.h. számú határozatában megbízást adott a VarSoft Mőszaki és Számítástechnikai Tanácsadó, Szolgáltató Bt. nek Fejér megye Hulladékgazdálkodási tervének elkészítésére. A tanulmányterv célkitőzése megyei szintő integrált hulladékgazdálodási rendszer kialakítása a 2000. évi XLIII. hulladékgazdálkodási törvény, (továbbiakban Hgt.) az EU jogszabályok és a Nemzeti Környezetvédelmi Program iránymutatásával, amely szervesen kapcsolódik a Közép-Duna-Vidéki Régió hulladékgazdálkodási rendszeréhez. A Hgt. 34. -sa rendelkezik a hulladékgazdálkodási terv készítésérıl és meghatározza tartalmi elemeit. A Hulladékgazdálkodási tanulmányterv bemutatja az Országos Hulladékgazdálkodási Terv vitára bocsátott tervezetének azon részeit, amely irányt mutat a régió és a megyei hulladékgazdálkodási terv elkészítéséhez. Az integrált hulladékgazdálkodási rendszer irányelvei: a keletkezı hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése a környezetkímélı újrahasznosítás és újrafelhasználás, a környezetkímélı hulladéklerakás és kezelés Az egyes területek súlya a helyi társadalmi, gazdasági, ipari, mezıgazdasági hulladéktermelés mértékétıl és a hulladék összetevıitıl függ. A terv fıbb fejezetei Bemutatjuk a Közép Duna Vidéki Régió hulladékgazdálkodási rendszerét, -amelybe Fejér megye is beletartozik,- mivel a térségi lerakók használata és a szolgáltatók mőködési területe túlnyúlik a megyehatáron ezért komplex módon kívántuk a tervet kezelni. A jelenlég még tervezetként kezelendı Országos Hulladékgazdálkodási Terv régiókra javasolja kidolgozni a rendszert. Az EU által támogatott ISPA program is régiókra kidolgozott tervekhez nyújt támogatást. A régió hulladékgazdálkodási rendszerének stratégiájához három változatot dolgoztunk ki. A szelektív hulladékgyőjtés jelenlegi kezdeményezéseit táblázatos formában ismertetjük. A hulladékgazdálkodási terv a rendszerhez tartozó települések adatait, a hulladékok mennyiségét, a régióban mőködı lerakók jellemzıit, a szolgáltatást végzı cégeket és eszközállományát mutatja be. A folyékony hulladékkezelést a rendelkezésünkre álló adatok alapján ismertetjük. A csomagolási, termelési, veszélyes hulladékkezelés jelenlegi helyzetére és feladataira is kitérünk. Javaslatot teszünk a környezettudatos szemlélet további fejlesztésére. Bemutatjuk a közgazdasági eszközöket, amelyek a kitőzött célt segítik megvalósítani. Varsoft Bt. 4

A SWOT módszer segítségével jellemezzük a megye hulladékgazdálkodását. Adatforrások A feldolgozásra került adatok: a kérdıíves önkormányzati adatokból, a szolgáltatók adatközléseibıl, helyszíni szemrevételezésbıl valamint a felhasznált irodalomjegyzékben feltüntetett anyagok alapján lettek összesítve. Varsoft Bt. 5

II. AZ ORSZÁGOS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERV A hosszú távon fenntartható fejlıdés biztosításának alapvetı feltétele a természeti erıforrásokkal való takarékos bánásmód, ami magában foglalja a nem megújuló erıforrások kitermelésének mérséklését, a hatékony és takarékos anyag- és energiafelhasználást, valamint a környezet minél kisebb mértékő terhelését. A magyar környezet-politika fenntartható fejlıdést elısegítı, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben rögzített elveit és céljait a hulladékokkal kapcsolatban a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (továbbiakban Hgt.) határozza meg. Így a természeti erıforrások fenntartható használata érdekében támogatja a hulladékképzıdés megelızését biztosító anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását, a veszélytelenebb, kisebb kockázatot jelentı hulladékot eredményezı anyagfelhasználást, másodsorban a képzıdı hulladék anyag- és energiatartalmának minél teljesebb hasznosítását, végül a nem hasznosuló hulladék környezetveszélyeztetést és egészségi kockázatot kizáró ártalmatlanítását, ezen belül a környezetet hosszú távon is terhelı, hasznos területeket igénybe vevı hulladéklerakás minimalizálását. II.1 A hulladékgazdálkodás célrendszere Hulladékképzıdés megelızése, keletkezı hulladékok veszélyességének csökkentése Újrahasználat, hasznosítás Biztonságos ártalmatlanítás 1. ábra A hulladékgazdálkodás célrendszere A célok elérése érdekében a hulladékgazdálkodási törvény 33. -a összhangban az Európai Közösség hulladékra vonatkozó irányelveivel a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) kidolgozását írja elı. Az OHT-t a törvény 55. (6) bekezdése értelmében elfogadásra az Országgyőlés elé kell terjeszteni. Az OHT elfogadását 270 nappal követıen a Környezetvédelmi Felügyelıségek irányításával a területi tervezési statisztikai régiókra kiterjedı területi hulladékgazdálkodási terveknek kell készülniük, amelyeket KvVM rendelet hirdet ki. A területi tervek kihirdetését 270 nappal követıen a települési önkormányzatok kötelesek helyi hulladékgazdálkodási terveiket elkészíteni és helyi rendeletben kihirdetni, a megyei önkormányzatok az országos, területi és települési szintő hulladékgazdálkodási tervekkel összhangban készíthetnek megyei szintő tervet. Az átfogó tervezési rendszert megalapozó elsı Országos Hulladékgazdálkodási Terv a hulladékgazdálkodás célrendszerének megfelelıen elemzi a magyarországi hulladékképzıdés és kezelés mai helyzetét. Meghatározza az NKP tervezési periódusához igazodóan a 2003- Varsoft Bt. 6

2008. között elérendı célokat, valamint a célok elérését biztosító intézkedéseket és programokat. Kijelöli a feladatokat mind a különbözı hulladék típusokra, mind az egyes gazdasági szektorokra vonatkozóan, beleértve a hatósági, közigazgatási szervezetek, valamint az ipar a kereskedelem, mezıgazdaság és a szolgáltatások területén mőködök között. Az OHT célkitőzéseinek és intézkedéseinek meghatározásánál fokozott figyelemmel van a tervezési idıszak alatt nagy valószínőséggel megvalósuló Európai Unióhoz történı csatlakozásból adódó kötelezettségekre, az Európai Közösség integrált hulladékgazdálkodási politikájához történı igazodásra, a már harmonizált vagy késıbb harmonizálandó vonatkozó közösségi jogi szabályozás tartalmára, illetıleg a Környezet 2010: A jövınk a mi választásunk címő Európai Közösség 6. Környezetvédelmi Akcióprogramjára. Az OHT megvalósításával megoldandó, illetve kezelendı fıbb problémák: o magas hulladékképzıdési arány, ismét növekvı kezelendı mennyiség; o a legtöbb hulladékfajtánál alacsony hasznosítási szint, pazarló anyag- és energiagazdálkodás; o igen nagy a lerakás mértéke; o számos esetben nem megfelelı a hulladékkezelés, ebbıl következıen jelentıs az egészségügyi és környezeti veszélyeztetés, illetve kockázat; o az elvek és szabályok betartásának, a környezettudatos és jogkövetı magatartásnak a hiánya; o hiányos szabályozási rendszer, a hatékony szemlélet-formálási és szakmai útmutatási eszközök hiánya; o gyenge hatósági jogérvényesítés; o nem kielégítı hulladék monitoring (nyilvántartás, statisztikai adatszolgáltatás, mérés-ellenırzés hiányosságai). II.2 A hulladékgazdálkodás jelenlegi helyzete [1] Magyarországon évente közel 75 millió tonna hulladék képzıdik, amely magában foglalja a termelésbıl és elosztásból, valamint a fogyasztásból származó minden hulladékot, beleértve a mezıgazdaságból származó, többnyire a mezıgazdaságban felhasznált, visszaforgatott növényi maradványokat is. E mennyiség közel 5%-a veszélyes hulladék, míg a 95%-nyi nemveszélyes hulladékból közel 10%-ot tesznek ki az inert hulladékok (építési-bontási hulladékok egy része, valamint az építıanyag célú kitermelés hulladékai). Az ipari hulladékok közel 90%-át az erımővi és kohászati salakok, bányászati meddık és ipari szennyvíz- illetve vízkezelési iszapok adják. A fennmaradó mennyiség magában foglalja az ipari termelési hulladékokhoz hasonló jellegő, elosztásból (kereskedelem, szolgáltatások) származó hulladékokat is. A mezıgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mintegy 85%-át a növénytermesztésben és erdıgazdálkodásban képzıdı növényi maradványok és az állattartásból származó trágyák teszik ki, amelyek a közel 100%-os mezıgazdasági visszaforgatás következtében a mezıgazdaság számára lényegében nem jelentenek hulladékot. A növényi maradványok és trágyák minél hatékonyabb visszaforgatását, mezıgazdasági felhasználását az agrárkörnyezetvédelmi program támogatja. A maradék 15%-nyi élelmiszeripari hulladék döntı hányadában szintén szerves hulladék, amelyek kezelését már a hagyományos hulladékkezelési módszerekkel kell megoldani. Varsoft Bt. 7

A települési hulladékok magukban foglalják a kb. 4,6 millió t települési szilárd hulladékot, amelynek mintegy 2/3-a származik a háztartásokból, míg 1/3-át az intézményekben, szolgáltatásokban és iparban keletkezı, a háztartási hulladékhoz hasonló, azzal együtt kezelt hulladékok adják. Mintegy 15 millió tonnára becsülhetı a települési folyékony hulladékok mennyisége, amely a csatornával és szennyvíztisztítóval nem rendelkezı települések csatornapótló, győjtı és ülepítı létesítményeibıl kerül összegyőjtésre. E mennyiséghez járul a települési szennyvizek tisztításából származó 0,5-0,6 millió tonna szennyvíziszap.[1.,16. 1999] A mezıgazdasági és élelmiszeripari hulladékok illetve biomassza mintegy 85%-át a növénytermesztésben és az erdıgazdálkodásban képzıdı növényi maradványok és az állattartásból származó trágyák teszik ki. A növényi maradványok felhasználását a Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Program támogatja. A 15%-nyi élelmiszeripari szerves hulladék kezeléséhez az FVM irányításával induló Élelmiszeripari Környezetvédelmi Programnak kell segítséget nyújtania. A képzıdı évi 3,5-4,0 millió tonna veszélyes hulladék 1/5-ét a timföldgyártásból származó vörösiszap adja. Közel 1,5 millió tonna veszélyes hulladék a feldolgozóiparból származik, amelyen belül a legnagyobb mennyiséget a fémkohászati és fémfeldolgozási salakok és iszapok, valamint az ásványolaj-termékek feldolgozásából és felhasználásából származó hulladékok képviselik. További közel 1 millió tonnát tesznek ki az erımővek és a hulladékégetık égetési maradékai. Veszélyes hulladékok képzıdnek természetesen a mezıgazdaságban és az élelmiszeriparban, valamint a lakosságnál, illetve a szolgáltatásokban is. Növényi és állati eredető a veszélyes hulladékok mintegy10%-a, a települési szilárd hulladékoknak pedig 0,7-1,0%-a veszélyes. A hulladékok képzıdı mennyisége, millió t Hulladék típusa 1990. 1995. 1999. 2000 Mezıgazdasági és élelmiszeripari nem-veszélyes 50,0 45,0 35,0 5,0 Ipari és egyéb gazdálkodói nem-veszélyes 34,6 27,1 23,2 21,5 Települési szilárd 4,9 4,5 4,5 4,6 Települési folyékony 11,7 9,6 6,3 5,5 Települési szennyvíz iszap 0,3 0,4 0,5 0,7 Veszélyes 4,5 3,4 3,7 3,4 Összesen 106,0 90,0 73,2 40,7 Biomassza ** 37,0 41,0 28,0 Mezıgazdasági növényi maradványok nélkül 69,0 49,0 43,2 68,7 ** A biológiai körforgásba megközelítıleg teljes egészében visszakerülı mezı- és erdıgazdasági maradványok Varsoft Bt. 8

Veszélyes 120 100 Települési szennyvíziszap 80 Települési folyékony 60 40 20 0 1990. 1995. 1999. Települési szilárd Ipari és egyéb gazdálkodói nem veszélyes Mezıgazdasági és élelmiszeripari nem veszélyes A hulladéktípusok arányának változása millió t/év II.3 A hulladékgazdálkodás gyakorlati megvalósítása és célkitőzései A hulladék kezeléséért, - (a Hgt. elıírásai alapján) a további kezelésnek megfelelı győjtéséért, hasznosításának és ártalmatlanításának megoldásáért - alapvetıen a hulladék termelıje, illetıleg mindenkori birtokosa felelıs. E felelısségének a jogszabályokban elıírt feltételek betartásával, a szennyezı fizet elvnek megfelelıen vagy maga elvégezte kezeléssel, vagy a maga elvégezte kezeléssel, vagy a kezelésre engedéllyel bíró kezelınek történı átadással egyben a kezelés költségeinek megfizetésével tesz eleget. Külön jogszabályokban meghatározott esetekben a hulladékkezelési felelısség illetıleg a költségek viselése a hulladékot eredményezı termék gyártóját terheli. A települési hulladékok esetében a lakosságot terhelı felelısség érvényesíthetısége érdekében a települési önkormányzatoknak a települési hulladékok kezelését biztosító közszolgáltatást kell szervezniük. A hulladékot begyőjtı, hasznosító és ártalmatlanító szervezetek tevékenységüket csak a környezetvédelmi hatóságok engedélyével kezdhetik meg és folytathatják, tevékenységükrıl és az általuk kezelt hulladékok mennyiségérıl és minıségérıl nyilvántartást kell vezetniük, és évente bejelentést tenniük a hatóságok számára. A Hgt. fıbb irányelvei Megelızés A hulladékok képzıdésének, illetve veszélyességének megelızése a képzıdı hulladékmennyiség csökkenésével jellemezhetı. Ez a csökkenés különösen a 90-es évek elsı felében inkább a gazdasági-termelési visszaesés következménye volt, mint a tudatos megelızési intézkedéseknek. Az ipari hulladékok esetében azonban a folyamatos iparszerkezet váltás, illetve az ezzel együtt járó termék- és technológiafejlesztés egyúttal kevesebb és kevésbé veszélyes hulladék képzıdésével jár. A képzıdı települési szilárd hulladékok tömege a fogyasztás folyamatos bıvülése ellenére az utóbbi években alig változik, ami egyrészt a szilárd főtıanyag használat visszaszorulásának, másrészt a kis sőrőségő, de nagy térfogatú könnyőfrakció térnyerésének következménye. A Varsoft Bt. 9

települési folyékony hulladékok mennyiségének csökkenése a bıvülı csatornázásnak és szennyvíztisztításnak, illetve a vízfogyasztás csökkenésének köszönhetı. A szennyvíziszap mennyisége ezzel párhuzamosan természetesen növekszik. Hasznosítás A képzıdı hulladékok hasznosítása nemzetközi összehasonlításban meglehetısen alacsony. Az ipari nem veszélyes hulladékok hasznosítása nem éri el a 30%-ot, a veszélyes hulladékoké a 20%-ot, míg a települési szilárd hulladékoknak csak közel 3%-a, a települési folyékony hulladékoknak és a szennyvíziszapoknak közel 40%-a kerül hasznosításra. Így összességében - a mezıgazdasági növényi maradványok visszaforgatását nem számítva - a hasznosítás mértéke a 30%-ot sem éri el. E teljesítmény elérését is csak a termékdíj-rendszer bevezetése tette lehetıvé, amelynek eredményeként a csomagolási hulladékok közel 35%-a, a hulladék akkumulátorok mintegy 95%-a (igaz, külföldön), a hulladék olajok 40%-a hasznosul. A termékdíj-rendszeren keresztül elkülönítetten kerülnek összegyőjtésre és kezelésre a gumiabroncs hulladékok, valamint a kiselejtezett hőtıgépek, illetve a hőtıfolyadékok döntı hányada. Ártalmatlanítás A képzıdı hulladékok jellemzı kezelése az ártalmatlanítás, ezen belül is a lerakás. Utóbbi aránya - a mezıgazdasági hulladékokat nem számítva - mintegy 57%. A hulladékok fizikokémiai, biológiai vagy termikus ártalmatlanítása (ez utóbbiba beleértve az energetikai hasznosítást is) együttesen alatta marad a 10%-nak, és ennek is több mint 1/3-át a szennyvíztisztítóban kezelt vagy csatornába eresztett folyékony települési hulladék adja. A veszélyes hulladékok kb. 75%-a, az ipari hulladékok mintegy 60%-a, a települési szilárd hulladékok több mint 4/5-e, a szennyvíziszapok több mint fele lerakóra kerül. A mintegy 10%-ot képviselı egyéb ártalmatlanítási módokon belül a termikus ártalmatlanítás mintegy 6%-ot képvisel. A közel 4% fizikai-kémiai ártalmatlanítás többnyire a vegyianyag-hulladékok kezelését jelenti. A települési szilárd hulladék ártalmatlanítása 665 regisztrált, a közszolgáltatás kereteiben mőködı lerakón történik, amelyeknek csak mintegy 10%-a tekinthetı megfelelı mőszaki védelemmel kiépített lerakónak (1998-as adat szerint). Az egyetlen települési hulladékot égetı fıvárosi hulladékhasznosító mő évi 360 ezer tonna települési hulladékot ártalmatlanít, azonban ennek füstgáztisztító rendszerét mielıbb fel kell újítani. Az ipari hulladékok közül elsısorban a nagy mennyiségben képzıdı erımővi, kohászati és bányászati hulladékok kerülnek lerakásra többnyire a képzıdés helyén illetve környékén kialakított hányókon. A veszélyes hulladékok termikus ártalmatlanítására összesen kb. 85 ezer tonna éves égetési kapacitás áll rendelkezésre, amelynek kb. 1/3-át kis kapacitású kórházi égetık és hulladék olajat égetı berendezések adják. II.3.1 Szennyezett területek, régi lerakók Az elmúlt évtizedek során számos területen alakultak ki szennyezett területek, többek között a gondatlanul végzett hulladékkezelés, illetve a mainál jóval enyhébb szabályozás, esetenként illegálisan történt hulladék-elhelyezés következtében. A régi, ma már lezárt, többnyire rekultivált lerakókban mintegy 500 millió tonna ipari hulladékot halmoztak fel, amelynek 99%-át a bányaipar, a vaskohászat, a villamosenergia-ipar és az építıipar adják. A lerakott mennyiség mintegy 10%-a ma is veszélyezteti, vagy szennyezi a környezetet. A teljes lerakott Varsoft Bt. 10

mennyiségnek ma már 30-50%-a hasznosítható lenne, azonban csak 0,3%-át hasznosítják évente. A lerakókban felhalmozott hulladékok 7%-a (35 millió t) minısül ma veszélyesnek, amelynek több mint 90%-a a vörösiszap, a maradék nagy része pedig fúrási iszap. A mai lerakási követelményeket ki nem elégítı módon lerakott, közvetlen veszélyeztetést jelentı veszélyes hulladék mennyisége mintegy 270 ezer tonnára becsülhetı, amelynek felszámolása folyamatban van. A települési szilárd hulladékok lerakására ma is üzemszerően használt, nem kielégítı szigeteléső, közel 650 lerakó mellett becslések szerint további 2000 felhagyott, bezárt, illetve illegálisan használt lerakó és vadlerakó létezik az országban, amelyek mintegy 10 millió tonna felhalmozott hulladékkal veszélyeztetik a környezetet. A régi, nem megfelelı biztonságot adó lerakók felszámolására egyrészt az Országos Környezeti Kármentesítési Programon belül -33/2000. (III.17.) Korm rendelet szerinti felelısség érvényesítésévelmásrészt a települési hulladék lerakók rekultiválási programja mőködik, amelyek eredményeként évente 100-150 lerakó kerül felszámolásra, illetve rekultiválásra. A képzıdı hulladékok kezelése, 1999., % [16.KSH ] Hulladék típusa Hasznosítás Lerakás Égetés, egyéb ártalmatlanítás Mezıgazdasági és élelmiszeripari nemveszélyes 85 13 2 Ipari és egyéb gazdálkodói nem-veszélyes 29 60 11 Települési szilárd 3 83 14 Települési folyékony 40 20 40 Települési szennyvíz iszap 37 56 7 Veszélyes 20 74 6 Összesen 54,7 36,2 9,1 Mezıgazdasági növényi maradványok nélkül 27,0 57,4 15,6 Szabályozás és követelmények A hulladékgazdálkodás irányítása Magyarországon alapvetıen a jogi szabályozáson keresztül történik. A jogszabályok határozzák meg a hulladékgazdálkodási tevékenységek mőszaki követelményeit, az alkalmazható gazdasági ösztönzıket és szankciókat, a hulladékokkal kapcsolatos termelıi és kezelıi kötelezettséget és a hatósági engedélyezési és ellenırzési feladatokat egyaránt. A jogi szabályozás mellett elkülönített programok és támogatási keretek adnak lehetıséget a hulladékgazdálkodás fejlesztését szolgáló oktatási, szemléletformálási, kutatási tevékenységek, önkéntes vállalások (tanusítási, öko-címkézési és öko-menedzsment rendszerek) teljesítéséhez, valamint hulladékgazdálkodási fejlesztési beruházások megvalósításához. Ezek mellett lehetıség van szakmai végrehajtási útmutatók kiadására az egyes hulladék típusok kezelésének elısegítése érdekében. A hulladékgazdálkodási jogi szabályozás kereteit a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényre alapozva a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény határozza meg. E törvény ad felhatalmazást az egyes hulladék típusokra, valamint hulladékkezelési tevékenységekre, illetve hulladékkezelı létesítményekre vonatkozó részletes szabályok megállapítására. Ennek megfelelıen kerültek meghatározásra, illetve Varsoft Bt. 11

lesznek kialakítva a veszélyes hulladékok és a települési hulladékok kezelésének szabályai, a hulladékok országhatárokat átlépı szállításának szabályai, a hulladékok égetésének, illetve lerakásának, a szennyvíziszapok mezıgazdasági felhasználásának szabályai, valamint az egyes, kiemelten kezelendı hulladékfajtákra vonatkozó speciális szabályok. Szintén a törvény végrehajtását szolgálják a hulladékgazdálkodási bírságra, a hulladékok nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségeire vonatkozó jogszabályok. Intézményrendszer A hulladékgazdálkodási szakmai politika és stratégia meghatározása, a jogi, gazdasági és mőszaki szabályozó rendszer kialakítása illetve elıkészítése, a más ágazatokkal és szabályozókkal való összhang biztosítása, a végrehajtás tervezése, irányítása és ellenırzése, illetve az ezt megvalósító apparátus és adminisztráció kialakítása, irányítása és ellenırzése, a szakterületi kutatás-fejlesztés, oktatás-nevelés irányainak meghatározása, a társadalmi és gazdasági szervezetekkel történı érdekegyeztetés megvalósítása a környezetvédelmi minisztérium feladata. A hulladékgazdálkodás hatósági feladatait engedélyezés, ellenırzés és végrehajtatás - a minisztérium 12 területi környezetvédelmi felügyelısége, illetve többnyire másod fokon - a környezet- és természetvédelmi fıfelügyelıség látja el. Helyi szinten elsısorban a települési hulladékok vonatkozásában, illetve az építési, a tevékenységi és a telepengedélyezési eljárásokban a települési önkormányzatok jegyzıi járnak el (241/2001. (XII.10. Korm. rend. alapján). Alapvetıen e szervezeti rendszeren keresztül történik a hulladékgazdálkodási adatok és információk összegyőjtése és feldolgozása, és erre alapozva hulladékgazdálkodás tervezése, illetve az információk terjesztése, a nyilvánosság biztosítása is. Emellett azonban gyakorlatilag minden más tárcának és hatósági szerveinek vannak hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladataik, amelyek közül ellenırzési szempontból kiemelendık a közegészségügyi, az állategészségügyi, a vízügyi, a talajvédelmi, a fogyasztóvédelmi és a vámhatóságok. Ágazati irányítási, valamint végrehajtási-felügyeleti, adatgyőjtési szempontból a GKM, az FVM, a BM, az EÜM, a KvVM, valamint a KSH, illetve oktatási-nevelési-tájékoztatási szempontból az OM és a KvVM. Nyilvántartás és adatszolgáltatás A hulladékgazdálkodás megfelelı, reális tervezéséhez, a hulladékok sorsának, kezelésének nyomon követéséhez elengedhetetlen a hulladékok mennyiségének, minıségének, kezelésének és a hulladékgazdálkodásban szerepet játszó vállalkozásoknak minél pontosabb ismerete. Ennek biztosítása érdekében a hulladék termelıinek és kezelıinek pontos, méréseken alapuló nyilvántartást kell vezetniük hulladékaikról, a hulladékok forgalmáról és kezelésérıl, illetıleg a kezelı létesítmények mőködésérıl. A nyilvántartások alapján külön rendeletekben meghatározott adattartalommal statisztikai és hatósági bejelentéseket kell tenniük a hatóságok részére. A nyilvántartások és a bejelentett adatok egyrészt alapját képezik a rendszeres hatósági ellenırzéseknek, másrészt az adatok értékelése és elemzése alapján készíthetık el a megfelelı tervek. Az adatok nyilvántartására és feldolgozására ma különbözı, egymással csak részlegesen összehangolt, esetenként hiányos információ-rendszerek mőködnek. A legteljesebb információ-rendszert a veszélyes hulladékokról a KvVm mőködteti, amely a veszélyes hulladék termelık és kezelık teljes körő bejelentési kötelezettségén alapul. Ugyancsak jól értékelhetı adatbázist mőködtet a KSH a települési szilárd és folyékony hulladékok begyőjtésérıl, amely a közszolgáltatók bejelentésein alapul. Varsoft Bt. 12

E rendszerben azonban nem eléggé részletesek az információk a hulladékok kezelésérıl és összetételérıl, illetve a kezelılétesítmények mőködésérıl. Az ipari hulladékok területén a GKM mőködtet kötelezı, de nem teljes körő adatszolgáltatási rendszert, amelyben a bejelentési hányad a megkérdezettek körében is alacsony. E rendszer a képzıdı hulladékokra és hasznosítására koncentrál, a hulladékok tényleges forgalmára és a kezelés módjára kevés információt ad. A mezı- és erdıgazdaságban képzıdı növényi maradványokra vonatkozóan minimális információk állnak rendelkezésre, egyrészt a kistermelık igen nagy száma következtében, másrészt a megközelítıleg teljes körő visszaforgatás miatt. Az állati eredető hulladékokat és kezelésüket a veszélyes hulladék információ-rendszer kezeli, az élelmiszeripar nem-veszélyes hulladékairól az ipari adatbázis győjt adatokat. ( A hulladékok nyilvántartási és bejelentési kötelezettségeirıl kormányrendelet szakmai elıkészítése megtörtént, kiadásuk folyamatban van.) A rendszerek egységesítésére és teljessé tételére PHARE program keretében került kidolgozásra az átfogó hulladékgazdálkodási információs rendszer rendszerterve, amely alapján 2003. végéig a program segítségével a rendszernek üzembe kell lépnie. Gazdasági eszközök 1998-ban a hulladékgazdálkodási beruházások megközelítették a GDP 0,1%-át, értékben 9669,3 millió Ft-ot tettek ki. 1999-ben a közel 10 milliárd forintnyi beruházás több mint 40%- át (4364 millió Ft) az ipar hulladékgazdálkodási beruházásai adták. Emellett a kommunális beruházások dominálnak, de a veszélyes hulladék kezelését szolgáló beruházások is jelentıs súlyt képviselnek. A beruházások mellett nagy mértékőek a szervezeten belüli folyó ráfordítások is (az iparban 4780 millió Ft), míg a hulladékkezelı szolgáltatóknak több mint 15,5 milliárd Ft-ot fizettek ki az iparvállalatok. Az összes környezetvédelmi beruházás értékébıl 37%-ot képviselt az építési, és 51%-ot a gépberuházás. A beruházásokat 89%-ban saját forrásból és hitelbıl, 8%-ban állami támogatásból, 3%-ban egyéb forrásokból finanszírozták. Jelenleg a hulladékokat érintı legfontosabb gazdasági szabályozó a környezetvédelmi termékdíjak rendszere. Az egyes, hulladékként kezelési gondot okozó termékek (csomagolóeszköz, hőtıberendezés, hőtıközeg, akkumulátor, gumiabroncs, ásványolajtermékek) forgalomba hozatala alapján fizetendı termékdíjakból származó bevételek a bevezetés óta dinamikusan növekednek, 1999-ben megközelítették a 7 milliárd forintot. Központi támogatásként mőködik a települési hulladékok kezelı létesítményeinek kialakítását segítı céltámogatási rendszer, amelynek keretében az 1996-2000. közötti idıszakra 48 települési szilárd hulladék lerakó kiépítéséhez kaptak összesen 5812 millió Ft támogatást az önkormányzatok, amely a teljes beruházási érték 45%-át tette ki. A Környezetvédelmi Alap Célelıirányzat éves fejlesztési keretének kb. 25%-át fordítják hulladékgazdálkodási beruházások támogatására. A támogatási célok között szerepel a regionális települési hulladék kezelési rendszerek kialakítása, a régi, elavult lerakók bezárása és rekultiválása, a termelési hulladékok keletkezésének csökkentését, hasznosítását vagy ártalmatlanítását megvalósító beruházások létesítése (beleértve a veszélyes hulladékokat is), a fertızı vagy potenciálisan fertızı (egészségügyi és állati eredető) hulladékok kezelési rendszereinek kialakítása. Varsoft Bt. 13

A hulladékgazdálkodási feladatok finanszírozásában alapvetıen a szennyezı fizet elvet kell alkalmazni. Ennek keretében lehetséges a gyártói felelısség érvényesítése is, amely alapján a hulladékot eredményezı termék elıállítója, illetıleg forgalmazója köteles a kezelési költségeket megfizetni. Gyakorlatilag ilyen típusú szabályozás a termékdíj-rendszer, amelyben a forgalmazó közvetetten, az állami újraelosztáson keresztül járul hozzá a hulladékkezelési költségekhez. A települési hulladékok kezelése terén alapvetıen a lakossági hulladékkezelési díjnak kell fedeznie a kezelés költségeit. A települési önkormányzatok egy része azonban a szolgáltatás költségeinél alacsonyabb díjat állapít meg, a különbözetet egyéb forrásaikból fedezik. A végzett hulladékkezelés valós költségei átlagban 40%-kal magasabbak, mint az átlagos díjak. A veszélyes és a települési hulladékkal együtt nem kezelhetı nem-veszélyes hulladékok esetében gyakorlatilag érvényesül a szennyezı fizet elv, a hulladékkezelési költségeket a hulladék termelıi viselik. A háztartási hulladékhoz hasonló, azzal együtt kezelt, intézményekbıl és gazdasági tevékenységbıl származó hulladékok után általában a lakosságival azonos mértékő díjat fizetnek.[1] 2. ábra A fenntartható fejlıdés [8] Varsoft Bt. 14

Az ábra a Gazdasági Együttmőködési és Fejlesztési Szervezet -OECD- politikája a fenntartható fejlıdés érdekében. Az OECD a legmagasabb szintő fenntartható gazdasági növekedés és foglalkoztatás elérése és az életszínvonal emelése mellett a környezetvédelmet elıtérbe helyezi. Programot dolgoztak ki a környezetvédelem és a fenntartható fejlıdés új stratégiájára. A különbözı politikai területek, az erıforrások és az ágazatok egymástól való kölcsönös függıségét mutatja be a 2. ábra. Varsoft Bt. 15

3. ábra Az OECD stratégiai útmutatója a veszélyes és egyéb hulladékokkal kapcsolatos Közösségi irányítási politikához Varsoft Bt. 16

A 2003-2008 KÖZÖTTI IDİSZAKBAN ELÉRENDİ CÉLOK ÉS A CÉLOK ELÉRÉSÉT SZOLGÁLÓ ESZKÖZÖK A 2008-ig prognosztizálható hulladékképzıdés: Hulladék típusa 2000. 2005. 2008. Mezıgazdasági és élelmiszeripari nem - 5,0 5,0 3,0 veszélyes Ipari és egyéb gazdálkodói nem veszélyes 21,5 20,0 18,0 Települési szilárd 4,6 4,8 5,2 Települési folyékony * (szennyvíz iszap nélkül) 5,5 5,2 4,6 Szennyvíz iszap 0,7 1,1 1,5 Veszélyes 3,4 4,0 4,1 Összesen 40,7 40,1 36,4 Biomassza ** 28,0 30,0 32,0 Mindösszesen 68,7 70,1 68,4 A mezıgazdasági és élelmiszeripari hulladék és biomassza képzıdés területén növekedés várható. Az ipari hulladékoknál a korszerőbb technológiák, a hulladék megelızést támogató programok kidolgozása következtében folytatódik a hulladékcsökkenés. A települési hulladékon belül a szilárd hulladékképzıdés csak kismértékő növekedés várható. A települési folyékony hulladék mennyisége a szennyvízelvezetési és tisztítási program elırehaladása miatt 15%-kal fog csökkenni. A települési szennyvíziszap több mint kétszeresére fog növekedni. A veszélyes hulladék várhatóan 3,5-4,0 millió tonna közötti sávban marad. Általános célok: Szabályozás és követelmények rögzítése: Teljessé kell tenni a hulladékgazdálkodási szabályozó rendszert. Az OHT elfogadását követı 9 hónapon belül a környezetvédelmi felügyelıségeknek a helyi önkormányzatok, területfejlesztési tanácsok, a társadalmi és a gazdasági szervezetek bevonásával ki kell dolgozni a statisztikai nagyrégiókra vonatkozó területi, majd további 9 hónapon belül a települési önkormányzatoknak a helyi hulladékgazdálkodási terveket. Fokozni kell a hatósági intézkedéseket, Ki kell alakítani a hulladék anyagok hasznosításhoz az EU-konform mőszaki követelmény rendszert. Intézményfejlesztés: Ki kell alakítani a folyamatos területi és helyi tervezési feladatok ellátására, illetve segítésére alkalmas szervezeti, személyi, pénzügyi kereteket. Biztosítani kell a gyártói felelısség elvén mőködı hasznosító, koordináló szervezetek létrejöttének és mőködésének feltételeit. Ismeretterjesztés, szemléletformálás, tájékoztatás: Biztosítani kell a tájékoztatást az írott és elektronikus sajtóban és tájékoztatási eszközökben a hulladékgazdálkodási programokat, a környezettudatos vállalatirányítási rendszer bemutatását, a tisztább termelés módozatait. Varsoft Bt. 17

A civil szervezetek támogatását növelni kell. Oktatás, képzés: Környezetvédelmi szakemberek továbbképzése, NAT fejlesztése. Kutatás-fejlesztésben támogatni kell a költséghatékony hulladékgazdálkodási rendszer kialakítását, hasznosítható hulladékot eredményezı termékek kifejlesztését, a hulladék anyagában történı, illetve energetikai hasznosítási eljárását, hulladékhasznosítással elıállított termékek kifejlesztése, hulladék vizsgálati eszközök fejlesztését, a hulladékok környezeti és egészségügyi hatásaink vizsgálatát. Hulladékkezelés Az Európai Unió 6. Környezetvédelmi Akcióprogramjának megfelelıen biztosítani kell, hogy a megújuló erıforrások fogyasztása ne haladja meg a környezet eltartóképességét. Megelızési intézkedéssel biztosítani kell, hogy a képzı hulladék mennyisége ne haladja meg a 2000. évi szintet. A hasznosítás terén az EU elıírásoknak megfelelıen a csomagolási hulladék hasznosításában 2005-ig el kell érni az 50%-os hasznosítási arányt. A lerakott települési hulladék biológiailag lebomló szervesanyag tartalmát 2004-ig 50%-ra (2014-ig 35%-ára) kell lecsökkenteni. A gumiabroncs hulladék 2003-tól a gumiırlemény 2006-tól életbe lépı lerakási tartalmára tekintettel ezek elkülönített begyőjtését és hasznosítását meg kell oldani. Ártalmatlanítás területén biztosítani kell, hogy a nem hasznosítható hulladék kerüljön lerakásra. A hulladéklerakók felülvizsgálatát 2003-ig el kell végezni és ütemtervet kell kidolgozni azok korszerősítésére vagy bezárására és rekultiválására. A veszélyes hulladékok megelızése és a veszélyesség csökkentése a fı cél. A biológiailag lebontható növényi és állati hulladékok lerakását meg kell szüntetni és komposztálni kell. A szennyvíziszapok jelenlegi 40%-os hasznosítási arányát 55%-ra kell növelni 2008-ig. Települési hulladék: A települési szilárd hulladék-kezelési program Magyarországon mintegy 4,6 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezik. Jelenleg a közszolgáltatás keretében begyőjtött települési szilárd hulladéknak 3%-át hasznosítják. Az ártalmatlanítás lerakással történik. A program végére el kell érni, hogy az EK lerakásról szóló irányelvének megfelelı hazai miniszteri rendeletnek megfelelı környezetvédelmi követelményeket ki nem elégítı lerakó ne mőködjön. Ehhez folytatni kell az NKP települési hulladékkezelési és régi lerakók rekultiválási programját. A program rendelkezik a begyőjtı szállító rendszer kialakításáról, a kezelési költségrıl, a lakossági díjtételrıl. a komplex regionális begyőjtı-kezelı rendszerek kialakításáról-az ISPA program által finanszírozott régiós komplex rendszerek kialakításáról, az elkülönített győjtési rendszerek bevezetésérıl. A programnak figyelemmel kell lenni az országban lévı környezetszennyezı lerakónak a környezetre gyakorolt hatására, valamint a hatóság által kijelölt teljes körő környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezett lerakókra. Varsoft Bt. 18

III. MEGYEI HULLADÉKGAZDÁLKODÁS III.1 Általános jellemzık, fogalmak Az elmúlt évtizedekben világszerte a hulladékkezelés-, illetve a feldolgozás lehetıségeit meghaladó mértékben nıtt a hulladék mennyisége. A fıbb okok a következık: a végtermék centrikus, pazarló ipari növekedés; a gyors technológiai váltás (pl.: számítógépek, gépkocsik); a termékek használati idejének mesterséges csökkentése (újbóli piacteremtés céljából); az urbanizáció, népességnövekedés; a megváltozott fogyasztói magatartás (pl.: csomagolás, divat). Mivel a felhalmozódó hulladékok károsítják a környezetet, rontják az ember életfeltételeit, megoldandó problémájuk a környezetvédelem központi részévé vált. A hulladékkérdés ugyanakkor egyre nagyobb gazdasági jelentıséggel is bír. Egyrészt azért, mert a hatalmas mennyiségő veszélyes anyag elhelyezése, megsemmisítése egyre nehezebben megoldható gondot jelent és jelentıs költséget okoz, miközben a hulladékok részletes vizsgálata gyakran azt mutatja, hogy azoknak döntı többsége értékes anyag. Ezért a hulladék mennyiségének növekedése a társadalom anyag- és energiaveszteségének növekedését is jelenti. (Abban a pillanatban, amikor egy hulladékként kezelt anyagnak megoldódik a további hasznosítása, az már nem tekinthetı hulladéknak, hanem nyersanyagnak vagy segédanyagnak.) Ezek után tisztázni kell, mit is nevezünk valójában hulladéknak: A hulladék fogalma, a hulladékok csoportosítása hulladék minden olyan gáznemő, folyékony, vagy szilárd anyag, amely keletkezése helyén haszontalan, vagy felesleges, zavarja az emberi tevékenységet, esetleg veszélyezteti, vagy károsítja az ember egészségét és környezetét, ezért kezelésérıl külön gondoskodni kell. (Kerényi E.) Az emberi tevékenység sokfélesége miatt a hulladékok is rendkívül sokfélék. Jelen esetben az eredet szerinti csoportosítás a legcélravezetıbb: 1. Települési hulladék 2. Termelési hulladék ( 3. Veszélyes hulladék ) Szilárd települési hulladék Ipari hulladék Ezzel itt nem foglalkozunk. Folyékony települési hulladék Mezıgazdasági hulladék A hulladékok fajtái A települési hulladékok az elosztási és fogyasztási tevékenységbıl származnak. A szilárd települési hulladék fı alkotórésze a lakóépületek, közintézmények, közforgalmi és zöldterületek szemete, az elhasznált tartós fogyasztási cikkek (tv, boiler, bútor stb.), közlekedési eszközök (pl.: autóroncsok) és azok részegységei (gumiabroncsok, akkumulátorok), valamint építkezés, bontás során képzıdı törmelék. Varsoft Bt. 19

A folyékony települési hulladékokon az ember szervezete által kiválasztott anyagokat (fekália) és az ember élete, tevékenysége (mosás, mosogatás, fürdés stb.) során a vízfelhasználásból származó hulladékokat értjük, amelyeket legtöbbször közösen győjtenek össze. A folyékony hulladékok közé soroljuk ezért a csatornázatlan lakóházak és intézmények árnyékszék-őrgödreiben, szikkasztómedencéiben összegyőlı magas szervesanyag-tartalmú, többnyire már berothadt állapotban levı iszapokat, valamint a szennyvíz telepeken a kezelés során összegyőlı magas víztartalmú iszapokat. Nem soroljuk ide a csatornahálózatban elvezetett szennyvizeket. A termelési hulladékok a termelı és szolgáltató tevékenységbıl származnak. Az ipari hulladék, az egyes iparágak területein képzıdı, rendkívül eltérı mennyiségő és összetételő hulladékok győjtıneve. Ezen hulladékok 95%-a nem veszélyes, 5%-a veszélyes kategóriába sorolható. A nem veszélyes hulladékok elsısorban helyfoglalásukkal, tájképrontó hatásukkal és diffúz légszennyezı forrásként ( por ) fejtik ki a környezetre káros hatásukat. A termelési hulladékok többsége mezıgazdasági hulladék, de ez nagyrészt olyan szerves anyag, amely az ágazatban takarmányozásra, trágyázásra, esetleg energiatermelésre felhasználható, csak a hasznosítás elmulasztása esetén okoz környezeti kárt. [2] Települési szilárd hulladékok győjtése, kezelése A hulladékgazdálkodási, környezet- és egészségvédelmi szempontok megkövetelik a települési szilárd hulladékok szervezett győjtését és megfelelı ártalmatlanítását. A gazdaságossági szempontok (és az EU irányelveknek történı megfelelés igénye) azonban hosszútávon nem engedik meg, hogy az újrahasznosítható hulladékokat lerakással ártalmatlanítsuk, tehát szükséges a hulladékok szelektív győjtésével, utóválogatásával és az újrahasznosítható anyagok felhasználásával kiegészíteni a rendezett elhelyezést. A megyei hulladékgazdálkodási tervnek (továbbiakban MHT) tartalmaznia kell a jelenlegi helyzet bemutatását, ill. a hulladékok szelektív győjtésére, hasznosítására (hulladékkezelı és feldolgozó telep létrehozásával), valamint a tovább már nem hasznosítható frakciók ellenırzött és rendezett körülmények közötti ártalmatlanítására vonatkozó elképzeléseket a jövıt illetıen. Fejér megye településein a keletkezı kommunális hulladékok nagy része többnyire az e célra kijelölt regionális hulladéklerakókra kerül, melyek mőszaki védelemmel ellátottak. A kistérségi és helyi lerakók nagy része engedély nélküli és mőszaki védelemmel nem rendelkezik. (lásd 13.sz. melléklet 8.táblázatot) A hulladéklerakóknak alapvetıen két típusát különböztetjük meg: A nyitott hulladéktelepek (gödrök): ahol mindenféle kezelés, elıkészítés nélkül halmozzák fel a hulladékot, a lerakó helyét elızetesen nem vizsgálják. A szakszerően elıkészített, szigetelt hulladéktelepek: melyek tervezésénél figyelembe veszik a földtani- és hidrogeológiai vizsgálatokat. Varsoft Bt. 20