Fenntartható fejlődés az Európai Unióban 2009. évi jelentés az EU fenntartható fejlődési stratégiájának eddig elért eredményeiről Összef oglalás
Összefoglalás 2 Összef oglalás Bevezetés: ez a dokumentum az EU fenntartható fejlődési stratégiájára vonatkozóan kizárólag angol nyelven közzétett és az Eurostat weboldalán elérhető, 2009. évi átfogó monitoringjelentés összefoglalásának a fordítása. A teljes jelentés tartalomjegyzékét e kiadvány 2. melléklete tartalmazza. A részletes statisztikai adatok és további információk a http://ec.europa.eu/eurostat/sustainabledevelopment oldalon állnak rendelkezésre. A fenntartható fejlődés az Európai Unió alapvető és átfogó célkitűzése, amely arra irányul, hogy folyamatosan javítsák a mostani és az eljövendő nemzedékek életminőségét és jóllétét, a gazdasági fejlődés, a környezetvédelem és a társadalmi igazságosság összekapcsolása útján. Az EU 2006. évi fenntartható fejlődési stratégiája (EU Sustainable Development Strategy, EU SDS) egységes, koherens stratégiát állapít meg arra vonatkozóan, hogy az EU hogyan felelhet meg még jobban a fenntartható fejlődés jelentette kihívásoknak. Megerősíti azt az átfogó célt, hogy a polgárok életminőségét folyamatosan javítani kell olyan fenntartható közösségek révén, amelyek hatékonyan kezelik és használják fel az erőforrásokat, és kiaknázzák a gazdaságban rejlő ökológiai és szociális innovációs lehetőségeket, biztosítva egyúttal a jólétet, a környezet védelmét és a társadalmi kohéziót. A fenntartható fejlődést illetően elért eredmények mérése az EU SDS szerves részét képezi, és az Eurostat feladata az, hogy az EU fenntartható fejlődésre vonatkozó mutatói (EU sustainable development indicator, EU SDI) alapján kétévente monitoringjelentést készítsen. Az Eurostat az eddigiekben két monitoringjelentést tett közzé, egyet 2005 decemberében, egyet pedig 2007 októberében. Ez a harmadik jelentés a stratégia célkitűzéseinek végrehajtásával és a főbb kihívásokkal kapcsolatosan elért eredményeket térképezi fel. Az EU SDS azokat az általános és konkrét célkitűzéseket határozza meg, amelyek az Európai Unió fenntartható fejlődését hivatottak biztosítani. Ezen általános és konkrét célkitűzések alapján ez a jelentés relatív értékelést ad arról, hogy az EU megfelelő irányba tart-e. Alapvetően kvantitatív megközelítéssel élünk, és az EU SDI-k 2008. októberi értékeiből indulunk ki. A jelentés kiegészíti a fenntartható fejlődési stratégia végrehajtásáról szóló bizottsági helyzetjelentésben 1 megfogalmazott szakpolitikai elemzést. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság számos nehézséget okoz az EU SDS végrehajtásával kapcsolatos eredmények ellenőrzésében. A gazdasági életben nemrég bekövetkezett zavarok drámai változásokat okozhatnak számos olyan területen, amelyre az itt ismertetett SDI-k vonatkoznak. A zavarok azonban időben még nem elég távoliak ahhoz, hogy a mutatókra kifejtett hatásukat megbízhatóan lehessen értékelni. A legtöbb mutató értékelése a 2008-ig terjedő, illetve azt megelőző időszakra vonatkozik, így ezek legfeljebb a válság hatásainak korai jeleit tükrözhetik. A 2011. évi monitoringjelentés már teljesebb adatkörrel dolgozhat, és módjában lesz elemezni, hogy hogyan érintette a válság az EU-ban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatosan elért eredményeket. Az EU SDS megerősíti az életminőség javítására vonatkozó átfogó célkitűzést A stratégiának szerves része az eredmények mérése az EU SDI-k alapján A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság még nem eléggé távoli ahhoz, hogy a mutatók tükrözni tudják
Összefoglalás 3 Az Európai Unióban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatosan elért eredmények Az ebben a jelentésben ismertetett több mint 100 mutató közül tizenegyet határoztunk meg fő mutatóként. Ezek elvileg átfogó képet adnak arról, hogy az EU milyen eredményeket tud felmutatni a fenntartható fejlődéssel kapcsolatosan az EU SDS-ben megállapított általános és konkrét célkitűzések alapján. A 2000 óta elért eredmények e fő mutatók alapján történő értékelése meglehetősen vegyes képet mutat. SDI-téma Társadalmi gazdasági fejlődés Éghajlatváltozás és energia Fenntartható közlekedés Fenntartható fogyasztás és termelés Természeti erőforrások Fő mutató Az egy főre jutó GDP növekedése Üvegházhatásúgáz-kibocsátások* Megújulóenergia-fogyasztás A közlekedés energiafelhasználása a GDPhez viszonyítva Az erőforrások termelékenysége Madárfajok egyedszáma** A halállományok megőrzése *** Az EU-27-en belül elért változás értékelése Közegészségügy Egészségben eltöltött életévek **** Társadalmi integráció Demográfiai változások A szegénység kockázata**** Idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája Globális partnerség Hivatalos fejlesztési támogatás ***** Jó kormányzás [Nincs fő mutató] : *EU-15 **A 19 tagállam alapján ***Az Atlanti-óceán északkeleti részén ***** 2005-től ****EU-25, 2005-től JELMAGYARÁZAT: irány egyértelműen kedvező változás / a célnak megfelelő mérsékelten kedvezőtlen változás / távol a célnak megfelelő iránytól nem kedvező vagy mérsékelten kedvező változás / közel a célnak megfelelő irányhoz : összefüggésbe helyezett mutató vagy kevés adat egyértelműen kedvezőtlen változás / távolodás a célnak megfelelő iránytól
Összefoglalás 4 Megjegyzés: az ebben a kiadványban alkalmazott értékelési elveket részletesen a kiadvány végén található 1. melléklet ismerteti.
Összefoglalás 5 Egyértelműen kedvező változások A legutóbbi fejlemények kedvezőnek tekinthetők a társadalmi gazdasági fejlődés és a fenntartható fogyasztás és termelés fő mutatói tekintetében. Az EU-27-en belül a GDP/fő 2000 és 2008 között átlagosan 1,8 %-kal nőtt évente, és a 2003 és 2007 közötti gazdasági fellendülés során a növekedési mutatók emelkedtek. Ez a kedvező alakulás vezetett az erőforrások termelékenységének növekedéséhez, ami a fenntartható fogyasztás és termelés téma fő mutatója. Az erőforrások felhasználása (a belföldi anyagfelhasználás tekintetében) lassabb ütemben nőtt évente, mint a GDP, az EU-27-en belül az erőforrások termelékenysége 2000 és 2005 között jelentős mértékben, évente átlagosan 1,1 %-kal növekedett. Nem kedvező vagy mérsékelten kedvező változások Mérsékelten kedvező változások figyelhetők meg a fenntartható közlekedés - hez, a közegészségügy -höz és a demográfiai változások -hoz kapcsolódó fő mutatók esetében. Nem mutatkoztak jelentős változások a társadalmi integráció -hoz kapcsolódó fő mutató és a két természeti erőforrások -hoz kapcsolódó fő mutató egyike esetében. A fenntartható közlekedés -t vizsgálva a közlekedés energiafelhasználása a GDP növekedésének viszonylatában fő mutatója csak elvétve utal arra, hogy a közlekedés energiaigénye viszonylag függetlenedik a gazdasági növekedéstől. 2000 és 2007 között a közlekedés energiafelhasználása az EU-27-ben évente átlagosan 1,5 %-kal növekedett. A mérsékelten kedvező érték annak köszönhető, hogy az említett időszakban a GDP erőteljesebben, évi 2,1 %-kal növekedett, és ezzel meghaladta az energiafelhasználás növekedését. A közegészségügy -et illetően a várható élettartamra és az egészséges életévekre vonatkozó adatok az EU-25 tekintetében azt mutatják, hogy kedvezően alakult a helyzet az uniós polgárok egészségesebb, hosszabb életre való kilátásait tekintve. Egy 2006-ban született gyermek nemtől függetlenül várhatóan átlagosan 62 évet élhet komolyabb betegség nélkül. Az EU-27-en belül a 2000 és 2008 közötti időszakban az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája alapján mérsékelten kedvező változások figyelhetők meg azt a célt illetően, hogy 2010-re legalább az idősebb munkavállalók fele alkalmazásban álljon. Ez a kedvező tendencia arra utal, hogy az idősebbek erőteljesebben jelen vannak a munkaerőpiacon, így kisebbek a nyugdíjigények. A társadalmi integráció kérdéskörét illetően a szegénység kockázatának fő mutatója alapján nemigen változtak az adatok 2005 óta az EU-25-ön belül a szegénység kockázatával fenyegetett személyeek összes számát illetően. 2007- ben az EU-27 lakosságának egyhatoda élt a szegénységi küszöb alatt, ami meghatározás szerint az adott ország egy főre jutó medián jövedelmének a 60 %-a. A szegénység kockázata különösen az egyszemélyes háztartásokat, a gyermekeket és az idősebbeket fenyegeti. A madárfajok egyedszámára ami a természeti erőforrások téma egyik fő mutatója vonatkozó adatok arra utalnak, hogy a valamennyi madárra vonatkozó index viszonylag stabil maradt, habár a szántóföldi madárfajok egyedszáma 2000 és 2006 között kedvezőtlen mértékben csökkent. Ez arra utal, hogy az EU még mindig nem ért el megfelelő eredményeket a biodiverzitás csökkenésének 2010-re történő megállítására vonatkozó célkitűzést illetően. A 2000 óta bekövetkező változások egyértelműen kedvezőek a GDP/fő és az erőforrások termelékenysége szempontjából Mérsékelten kedvező változások a közlekedés energiafelhasználás a, az egészséges életévek és az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája tekintetében Nagyjából stabil maradt a szegénység kockázatának rátája, illetve a madarak egyedszámára vonatkozó adatok is változatlanok
Összefoglalás 6 Mérsékelten kedvezőtlen változások Mérsékelten kedvezőtlen változások tapasztalhatók az éghajlatváltozás és energia téma két fő mutatóját illetően. Az EU-15 üvegházhatásúgázkibocsátása 2007-ben csak 5 %-kal volt a kiotói referenciaév értéke alatt, és még mindig jóval meghaladta a Kiotói Jegyzőkönyvben a 2008 és 2012 közötti időszakra előírt 8 %-os csökkentést. Azonban figyelembe véve a 2004 óta elért jelentős kibocsátáscsökkentést, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség nemrég összeállított előrejelzései arra utalnak, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzéseit el kell érni. Ezek a számítások a tagállamok által már tervbe vett kiegészítő szakpolitikákra és intézkedésekre alapulnak, és beleértendő a széndioxid-nyelők és a Kiotói Jegyzőkönyv úgynevezett rugalmas mechanizmusainak alkalmazása ugyanúgy, mint az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréé. Habár az EU-27-en belül 2000 és 2007 között megnőtt a megújulóenergia-fogyasztás, ennek a szárazföldi energiafelhasználáson belüli aránya még mindig nem nőtt eléggé a célnak megfelelő irányhoz viszonyítva. Egyértelműen kedvezőtlen változások Egyértelműen kedvezőtlenek a változások a természeti erőforrások téma második fő mutatóját, valamint a globális partnerség téma fő mutatóját illetően. Miután 2003 és 2005 között kismértékű javulás következett be a halállományok megőrzésében, a biztonságos biológiai határértékeken kívüli összes halfogás aránya 2006 folyamán 21 %-ra nőtt. Általánosságban megállapítható, hogy a halfogás valamennyi kategóriában messze meghaladta a fenntartható halászati szintet. Ami az EU nemzetközi kötelezettségvállalásait illeti, az EU-27 bruttó nemzeti jövedelméből (GNI) az általuk a fejlődő országoknak biztosított hivatalos fejlesztési támogatás aránya 2005 és 2008 között a GNI 0,4 %-ára csökkent, és ilyen módon kedvezőtlenül alakult a 2010-re megállapított, 0,56 %-os közbenső célkitűzéshez képest. Megjegyzendő azonban, hogy a globális partnerség témájának számos egyéb mutatója jóval kedvezőbb tendenciákra utal. Mérsékelten kedvezőtlen változások az éghajlatváltozás és az energia fő mutatóit illetően Egyértelműen kedvezőtlenek a tendenciák a halállományok megőrzését és az EU hivatalos fejlesztési támogatását illetően : Nincs fő mutató A jó kormányzás témájában nincs fő mutató, mivel egyetlen mutatót sem ítéltek kellően robusztusnak és a szakpolitika szempontjából elég relevánsnak ahhoz, hogy a jó kormányzás koncepciójáról átfogó képet biztosítson. A főbb változások részletes áttekintése Habár a fő mutatók az EU SDS alapvető kihívásainak alakulását illetően pillanatfelvételként jól működnek, a kép mégis akkor lesz teljesebb és részletesebb, ha a mutatók szerint elért eredményeket témánként is megvizsgáljuk. Társadalmi gazdasági fejlődés A 2000 és 2007 közötti időszakban a legtöbb tendencia kedvező volt a társadalmi gazdasági fejlődés témáját illetően. A kép azonban vegyes, és egyes területeken csak lassú előrelépés mutatkozott, vagy egyáltalán nem mutatkoztak eredmények. A gazdasági növekedés az egész időszakban folytatódott, nőttek ugyanakkor a regionális különbségek, és csökkent a háztartások megtakarítása. A foglalkoztatási mutatók a lisszaboni célkitűzéseknek megfelelően alakultak, az általános foglalkoztatási ráta esetében azonban hiányzik az ösztönző. Az uniós célkitűzéseknek megfelelően
Összefoglalás 7 nőtt a munka termelékenysége, és csökkent az energiaintenzitás. A célok csak akkor érhetők el, ha jóval gyorsabb az előrelépés a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások növelése terén. Ha a nemrég bekövetkezett gazdasági és pénzügyi válságot is figyelembe vehetnénk, a kép azonban drasztikusan más lenne. A 2008-ból származó legutolsó adatok és a 2009-re vonatkozó előrejelzések a gazdasági növekedés hirtelen visszaesésére utalnak. Habár a válság hatásai máris láthatóak, a statisztika ezeket némi időbeli késéssel tükrözi. 1. táblázat: A társadalmi gazdasági fejlődés témájában bekövetkező változások értékelése (EU-27, 2000- től) 1. szint 2. szint 3. szint Beruházás Gazdasági fejlődés Regionális különbségek a GDP-ben* A háztartások megtakarítása Innováció, versenyképesség és ökohatékonyság Az egy főre jutó GDP növekedése A munka Kutatási és fejlesztési kiadások termelékenységének növekedése** Energiaintenzitás Employment A nők foglalkoztatása Foglalkoztatás Regionális különbségek a foglalkoztatásban * 2001-től ** 2003-tól Munkanélküliség Fő mutató 2000 és 2008 között a GDP/fő évente átlagosan 1,8 %-kal nőtt. A 2003 és 2007 közötti gazdasági fellendülés során a növekedési ráta 2,7 %-ra emelkedett, és ennél jóval magasabb volt egyes közép- és kelet-európai országokban. A gazdasági válságnak köszönhetően azonban a GDP/fő növekedése 2008-ban 0,4 %-ra esett vissza. 2009-ben a becslések szerint -4,2 %-ra csökken. Habár az előrejelzések alapjául szolgáló tényezők között sok a bizonytalan, a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság említett előrejelzéseit rövid távú negyedéves adatok is alátámasztják. Gazdasági fejlődés A 2000 és 2007 közötti időszakban a GDP arányában számított teljes beruházás mérsékelten nőtt, és 2007-ben érte el a legmagasabb értéket, a GDP 21,3 %-át, főként az üzleti beruházások növekedésének köszönhetően. A gazdasági jólétben mutatkozó regionális különbségek továbbra is kihívás elé állítják az EU-t, és ezek a különbségek a legtöbb tagállamban továbbra is fokozódnak. Az EU-27-en belül a háztartások megtakarítási rátája 2001-ben relatív csúcsot ért el, majd ez 2007-ig egyenletesen csökkent, aztán 2008-ban jelentősen megugrott, és átlagosan 11,3 %-os szintet ért el. Innováció, versenyképesség és ökohatékonyság A munka termelékenysége 2001 és 2007 között növekedett, azonban a növekedési ráta egy 2003-as csúcsértéket követően visszaesett. Emellett a A gazdasági válság eredményeként a GDP/fő 2008-ban csak 0,4 %-kal növekedett Növekednek a regionális különbségek a GDP-ben A bővítés ösztönzőleg hatott
Összefoglalás 8 gazdaság energiaintenzitása 2000 és 2007 között jelentős mértékben csökkent, és elérte az energiaintenzitás 1 %-os éves csökkentésére vonatkozó célkitűzést. A teljes K+F kiadás azonban viszonylag stabilan a GDP 1,8 %-a maradt, és ezzel jócskán elmaradt a 2010-re vonatkozó 3 %-os célkitűzéstől. Foglalkoztatás A foglalkoztatási ráta egy 2002-ben bekövetkező rövidebb visszaesés kivételével az utóbbi évtizedben tartósan növekedett. Azonban a foglalkoztatás éves átlagos növekedését jelentősen fel kell gyorsítani, hogy a lisszaboni stratégiában 2010-re megállapított 70 %-os uniós célkitűzés megvalósítható legyen. Ezzel szemben az elmúlt két évben a nők foglalkoztatása meghaladta a közbenső értékeket a nők foglalkoztatását illetően 2010-re kitűzött, 60 %-os célkitűzés összefüggésében. A regionális foglalkoztatási ráta megoszlása 2003 és 2007 között javult, és a valaha mért legalacsonyabb értéket, 11,1 %-ot mutatta. Az EUban az általános munkanélküliség a gazdasági ciklusnak megfelelően bár némi időbeli késéssel a 2004. évi 9 %-ról 2008-ra 7 %-ra csökkent. Éghajlatváltozás és energia a munka termelékenységére Lassú növekedés a foglalkoztatásban Mérséklődtek a regionális különbségek a foglalkoztatás terén Az éghajlatváltozás és az energia téma eredményei 2000 óta kedvezőtlenül alakultak, habár egyes mutatók javulásra engedtek következtetni. Miután az EU-15 üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2000 és 2004 között növekedést mutatott, a legutóbbi fejlemények kedvezőnek mutatkoztak, és a 2007-es kibocsátások 1,4 %-kal maradtak el a 2000. évi értékektől. Az előrejelzések szerint a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzései megvalósíthatók. Az energiafelhasználás üvegházhatásúgáz-intenzitása csökkent, azonban csak mérsékelten. Az energiamutatók közül csak a kapcsolt energiatermelés alakult kedvezően. A megújulóenergiafogyasztás és a bioüzemanyagok, továbbá a megújuló energia villamosenergia-termelésen belüli részesedése megnőtt, azonban mind-mind olyan ütemben, amely láthatólag elégtelen az egyes célkitűzések eléréséhez. Az energiafüggőség 2000 óta jelentősen megnőtt, és 2008-ban kb. 55 %-os volt az aránya. Az energia implicit adókulcsa csökkent, ami nem összeegyeztethető azzal a céllal, hogy az adóterheket a foglalkoztatás helyett a továbbiakban az erőforrások felhasználása viselje.
Összefoglalás 9 2. táblázat: Az éghajlatváltozás és az energia téma változásainak értékelése (EU-27, 2000-től) 1. szint 2. szint 3. szint Éghajlatváltozás Üvegházhatásúgáz -kibocsátás* A közlekedés bioüzemanyagfogyasztása Megújulóenergiafogyasztás * EU-15 ** 2005-től : Üvegházhatásúgázkibocsátás ágazatonként Energiafüggőség Az energiafelhasználás üvegházhatásúgáz-intenzitása : Globális felszíni átlaghőmérséklet Energia Bruttó szárazföldi energiafelhasználás Villamosenergia-termelés megújuló energiaforrásokból Kapcsolt energiatermelés** Az energia implicit adókulcsa Fő mutatók Az EU-15 üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2007-ben 5 %-kal maradt el a kiotói referenciaév értékétől, és ezzel jócskán meghaladta a Kiotói Jegyzőkönyv által a 2008 és 2012 közötti időszakra előírt 8 %-os csökkentést. 2004 óta mindenesetre kedvező fejlemények voltak tapasztalhatók, és ezek következtében 2000 és 2007 között az EU-15 tekintetében 1,4 %-os átfogó csökkenés alakult ki. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség előrejelzései szerint a kiotói célkitűzés a jelenlegi politikák és intézkedések alkalmazásával megvalósítható, a szén-dioxid-nyelők használatát is ideértve. További politikákkal és intézkedésekkel, továbbá az úgynevezett kiotói mechanizmusok alkalmazásával az EU-15 várhatóan túlteljesíti a célkitűzést. Habár az EU-27-ben a megújulóenergia-fogyasztás 2000 óta megnőtt, ennek aránya a belföldi energiafelhasználáson belül nem nőtt eléggé a közbenső célokhoz képest. A legfontosabb megújulóenergia-forrás egyértelműen a biomassza, ami 2007-ben az összes megújuló energia kb. 70%-ának volt a forrása, és ennek aránya nő a leggyorsabban. A vízenergia, a második legfontosabb megújulóenergia-forrás, az utóbbi években arányaiban visszaszorult. A szél- és a geotermikus energia jelentősége továbbra sem nagy, habár abszolút értékben gyorsan növekszik felhasználásuk. Éghajlatváltozás Az EU-27 üvegházhatásúgáz-kibocsátása, amelyre vonatkozóan nincs kiotói célkitűzés, 2007-ben gyakorlatilag ugyanaz volt, mint 2000-ben. Miután a középés kelet-európai tagállamok az 1990-es években komoly eredményeket értek el az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésében, a kibocsátás az évtized első éveiben megnőtt, majd 2004 óta egyenletesen csökkent, és ilyen módon 2007-ben az EU-27 kibocsátásai 12,5 %-kal maradtak el a referenciaév szintjéhez képest. Habár 2000 és 2007 között a legtöbb ágazat kibocsátása csökkent, az energiaágazatok és a közlekedés, tehát a két legnagyobb kibocsátó kibocsátása megnőtt, és ezzel a más területeken elért csökkentést ellensúlyozta. 2000 óta lassú volt az EU-15 üvegházhatásúgázkibocsátásának csökkentése, azonban a tendenciák az előrejelzések szerint kedvezően alakulnak Lassú az előrelépés a megújuló energiák felhasználásában Az EU-27 üvegházhatásúgázkibocsátása a referenciaérték szintjéhez képest 12,5 %-kal csökkent
Összefoglalás 10 Még ha az energiaágazat kibocsátása nőtt is, az energiafelhasználás üvegházhatásúgáz-intenzitása az alacsonyabb széntartalmú üzemanyagokra való átállás miatt csökkent, habár az 1990-es években tapasztaltaknál lassabb ütemben. A globális felszíni átlaghőmérséklet 0,7 C-kal volt magasabb 2008-ban, mint 150 évvel ezelőtt, habár bizonyos jelek arra utalnak, hogy a globális hőmérsékletemelkedés üteme az utóbbi évtizedben lelassult. Energia Az EU-27 importenergia-függősége az 1990-es évek folyamán meglehetősen állandó maradt, kb. 45 %. 2000 óta az energiafüggőség mértéke éles növekedésnek indult, és 2004-ben meghaladta az 50 %-ot, 2008-ban pedig kb. 55 %-ra növekedett. Az EU energiaszükséglete kismértékben megnőtt. 2000 és 2007 között az EU-27 energiafelhasználása gyorsabban nőtt az előző évtizedben tapasztaltaknál, habár 2003 óta kiegyenlítődött. Általánosságban elmondható, hogy a szilárd tüzelőanyagokról átálltak a földgázra, bizonyos mértékben pedig a megújuló energiaforrásokra. A megújuló energiaforrások továbbra sem játszanak nagy szerepet az EU-27 villamosenergia-termelésében, arányuk pedig kismértékben növekedett, a 2000. évi 13,8%-ról 2007-ben 15,6%-ra nőtt. A 2010. évre megállapított 12%-os célkitűzéshez képest továbbra is komoly hiányosság mutatkozik. A bioüzemanyagok aránya a közlekedésben továbbra sem nagy, azonban gyorsan növekszik. A bioüzemanyag-fogyasztás 2000 óta egyre gyorsabb ütemben nőtt, és 2007-ben az EU-27-ben a közlekedésben használt üzemanyagok 2,6 %-át jelentette. Habár ennek aránya továbbra is elmarad a közbenső céloktól, ha a növekedés a legutóbb tapasztalt mérétkben folytatódik, a célkitűzés elérhető. A kapcsolt energiatermelés avagy a kombinált hő- és villamosenergia-termelés (combined heat and power, CHP), vagyis a hasznos hő termelését villamosenergia-termeléssel kombináló technológia viszonylag lassan fejlődik. Az EU-27 részesedése a bruttó villamosenergia-termelésből csak lassan növekedett, 2004 és 2007 között 0,4 százalékponttal. A kapcsolt energiatermelésből származott 2007-ben a bruttó villamosenergia-termelés 10,9 %-a. Az EU-27-ben az energia implicit adókulcsa 1999 óta csökkent. Ez a csökkenés a tényleges adóteherben nemigen tűnik összeegyeztethetőnek azzal a célkitűzéssel, hogy a munka megadóztatása helyett az erőforrásokat és az energiafelhasználást terhelje adó, habár bizonyos jelek arra utalnak, hogy az adózás szerepet játszhatott az energiatakarékosság ösztönzésében. Emellett inkább az adóktól eltérő szakpolitikai eszközökre hagyatkoznak, pl. a kibocsátáskereskedelemre, az energia megadóztatásának mértéke pedig csökkent, hogy az elmúlt évek jelentős olajár-emelkedéseit ellensúlyozni lehessen. Fenntartható közlekedés Növekszik az energiaágazat és a közlekedés kibocsátása Mérsékelt visszasés az energiafelhasználás üvegházhatásúgázintenzitásában Az EU energiafelhasználás ának több mint fele importfüggő Az energiaigény kismértékben emelkedett A megújuló forrásból származó villamos energia aránya csak gyorsabb növekedés esetén érheti el a célkitűzést A bioüzemanyagok aránya továbbra sem nagy, ám gyorsan növekszik Mérsékelt az előrelépés a kapcsolt energiatermelés terén Az implicit adókulcs csökkent A 2000 óta a fenntartható közlekedés kapcsán bekövetkező változások meglehetősen vegyes képet mutatnak. Nem sok előrelépés született a közlekedési volumennek és a közlekedés energiafelhasználásának a gazdasági fejlődéstől való szétválasztása terén. Láthatólag általánosságban kedvezőbbek a modális megoszlás és a közlekedési volumen terén bekövetkezett változások a személyszállítás, mint a teherszállítás tekintetében. Bár az infrastrukturális beruházásokon belül rövid
Összefoglalás 11 időre a környezetbarát módok vasutak és kikötők javára tolódtak el az arányok, az évtized első éveiben a kiadások ismét a közutakra összpontosultak. Habár a halálos kimenetelű közúti balesetek száma jócskán visszaesett, további eredmények szükségesek ahhoz, hogy a halálos kimenetelű közúti balesetek számának 2000 és 2010 között felére történő csökkentésére irányuló célkitűzés elérhető legyen. A közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátása ugyan továbbra is kedvezőtlen ütemben növekedett, és az új személygépjárművek CO 2 -kibocsátása továbbra messze elmarad a célkitűzéstől, az ózon-előanyagok és a légszennyező részecskék kibocsátása kedvezően csökkent. 3. táblázat: A fenntartható közlekedés témájában bekövetkezett változások értékelése (EU-27, 2000 után) 1. szint 2. szint 3. szint Közlekedés és mobilitás A teherszállítás modális megoszlása A teherszállítás volumene a GDP függvényében A személyszállítás volumene a GDP függvényében A közlekedés energiafelhasználá sa a GDP függvényében A személyszállítás modális megoszlása A közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátása Beruházás a közlekedési infrastruktúrába : Személyszállítási árak A közlekedés hatásai Az újonnan forgalomba helyezett személygépjárművek átlagos CO 2 - kibocsátása km-enként* * EU-25, 2004 után ** 2001 után Közúti balesetben elhunyt személyek** A közlekedésből származó ózonelőanyag-kibocsátás A közlekedésből származó szilárdanyag-kibocsátás Fő mutató Habár a gazdasági növekedés 2000 óta meghaladta a közlekedés energiafelhasználásának növekedését, az energiafelhasználása 2000 és 2007 között a GDP egységére vetítve csak kismértékű csökkenést mutatott. Ezért a közlekedés energiafelhasználásának a gazdasági fejlődéstől való viszonylagos függetlenedése csak mérsékelten érzékelhető. Közlekedés és mobilitás A szárazföldi teherszállításon belül a közúthasználat aránya 2000 és 2007 között több mint 75 %-ra emelkedett az EU-27-ben belül, és ebből adódóan ugyanekkor a vasúti és a belvízi közlekedés némiképpen csökkent. A teherszállítás tonna-kmben mért növekedése az EU-27-en belül 2004 és 2007 között meghaladta a GDP növekedését. A teherszállítás tehát továbbra is erősen kapcsolódik a gazdasági fejlődéshez. A szárazföldi személyszállítási módok megoszlása a 2000 és 2007 közötti időszakban meglehetősen stabil maradt, habár némiképp nyilvánvalóan növekedett a személygépjármű-közlekedés aránya (2007-ben 83,4 %). A vasúti közlekedés aránya továbbra is 7,1 % maradt. Ebből adódóan némiképp nőtt a A közlekedés energiaigényének növekedése némileg lassabb a GDP-nél A teherszállításban továbbra is a közúti szállítás a jellemző, és ez továbbra is a GDP-t meghaladó ütemben növekszik, míg a személyszállításba n a GDP-től való relatív
Összefoglalás 12 helyi és a helyközi autóbuszközlekedés aránya. Az EU-27-en belül továbbra is nő a személyszállítás volumene, igaz, elmaradva a GDP arányától, és ez azt jelzi, hogy a közlekedés volumene és a GDP alakulása a személyszállítás vonatkozásában viszonylag függetlenedik. A közlekedés teljes energiafelhasználása 2000 és 2007 között jelentős mértékben megnőtt. Valamennyi közlekedési mód közül a légi közlekedés energiafelhasználása nőtt leginkább, majd a közúti közlekedésé. Ezzel szemben a vasúti közlekedés energiafelhasználása csökkent, habár szállítási teljesítménye a személy- és teherszállítás területén nőtt. A közlekedési infrastruktúra terén tett, folyó áron kifejezett összes beruházás 2000 és 2006 között jelentős mértékben nőtt. A közúti infrastruktúra terén tett beruházások aránya a 2000. évi 60 %-ról 2003-ban 53 %-ra csökkent, azonban azóta a 2005 és 2006 közötti időszakban visszatért a korábbi 60 %-os szintre. Ezen fejleményeket vizsgálva azt látjuk, hogy volt egy rövid életű, ám jelentős tendencia, a vasutak és a kikötők és a közútnál környezetbarátabb hasonló szállítási módok területén tett infrastrukturális beruházások felé. Ez a kedvező tendencia 2003-ban érte el a csúcsot, és a tendencia azóta kedvezőtlenül alakult. 2000 és 2008 között jelentősen emelkedtek a közúti, a vasúti és a légi személyszállítás árai, habár eltérő mértékben. Összességében a közúti és a vasúti közlekedés ára gyorsabban nőtt, mint a légi közlekedésé, ahol a leggyorsabban nő az energiafelhasználás és viszonylag magas az üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A közlekedés kihatásai Az EU-27 közlekedésből (kivéve a nemzetközi légi és tengeri közlekedést) származó összes üvegházhatásúgáz-kibocsátása 1990 és 2007 között 26 %-kal növekedett. 2000 és 2007 között az EU-27-ben az 1990 2000 időszakhoz képest lelassult a közlekedés üvegházhatásúgáz-kibocsátásának növekedési rátája. A fő kibocsátó a közúti közlekedés, és 2007-ben ebből származott a közlekedés teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 94 %-a. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás emelkedésének egyik oka az új személygépjárművek CO 2 -kibocsátása, amely jócskán meghaladja az uniós célkitűzés eléréséhez szükséges közbenső értékeket. A folytonosan növekvő üvegházhatásúgáz-kibocsátással szemben a légszennyező anyagok pl. ózon-prekurzorok légszennyező részecskék kibocsátása 1990 óta egyenletesen csökkent, a kibocsátási előírások fokozatos szigorításának köszönhetően. Az ózon-prekurzorok esetében a mostani kibocsátási szint kevesebb, mint az 1990-ben mért adat fele. Előrelépésre került sor az EU-27-en belül a halálos kimenetelű közúti balesetek visszaszorításában, és az ilyen halálesetek száma 1991 és 2007 között 43 %-kal csökkent. A csökkenés 2000 és 2007 között még inkább felgyorsult. Azonban a halálesetek száma az EU-27-en belül kb. 2 évvel marad el a kitűzött közútbiztonsági célkitűzéstől, miszerint 2001 és 2010 között felére kell csökkenteni az ilyen halálesetek számát. Fenntartható fogyasztás és termelés függetlenedés figyelhető meg A légi és a közúti közlekedés energiafelhasznál ása továbbra is növekszik Kisebb a környezetbarátab b közlekedési módok infrastruktúrája terén tett beruházás aránya A közúti és vasúti árak gyorsabban növekednek, mint a légi közlekedés árai Az EU-27-ben a közlekedés üvegházhatásúgáz -kibocsátása továbbra is növekszik, ám lassabban, mint a közlekedés energiafelhasznál ása Az új személygépjárműv ek továbbra is túl sok CO 2 -ot bocsátanak ki A közúti biztonság javítása nem elég gyors a közbenső célkitűzésekhez képest A fenntartható fogyasztás és termelés terén 2000 óta bekövetkezett változások általánosságban elég vegyes képet mutatnak, mindenesetre születtek eredmények a környezet pusztulásának és a gazdasági növekedésnek a függetlenítésében, különösen a hulladék és a légköri kibocsátás kérdésében. A fogyasztási minták azonban, amelyek főleg az energiafelhasználási kérdésekre összpontosítanak, egyértelműen kedvezőtlen változásokat mutatnak. A főleg az EU-15-re korlátozódó termelési mintákra vonatkozó adatok kedvezőek, a vállalati társadalmi felelősség ökológiai dimenzióját és a környezetbarát gazdálkodási gyakorlatokat illetően.
Összefoglalás 13 4. táblázat: A fenntartható fogyasztás és termelés témában bekövetkező változások értékelése (EU-27, 2000-től) 1. szint 2. szint 3. szint Az erőforrások felhasználása és a hulladék Hazai anyagfelhasználás Települési hulladék Újrafeldolgozott és komposztált kommunális hulladék Az erőforrások termelékenység e A háztartások villamosenergia-fogyasztása Légköri kibocsátás Fogyasztási minták : A háztartások száma : A háztartások kiadása Végső energiafelhasználás Személygépjármű-tulajdonosok száma Termelési minták * EU-15 Környezetvédelmi irányítási rendszer* Ökocímkék* Biogazdálkodás* Állatállomány-sűrűségi mutató Fő mutató A 2000 2005 időszakban a GDP nagyarányú növekedése ellensúlyozta a anyagfelhasználás növekedését, ezzel pedig igencsak megnőtt az EU-27-ben az erőforrások termelékenysége, továbbá a gazdasági fejlődésnek az erőforrások felhasználásától való relatív szétválasztása. Az erőforrások felhasználása és a hulladék Az EU-27-en belül mérsékelten nőtt a hazai anyagfelhasználás 2000 és 2005 között, főleg a közvetlen anyagbevitel jelentős növekedése miatt (hazai kitermelés és behozatal). Ebben az időszakban nőtt az ásványi anyagok és a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása, a biomassza-fogyasztás viszont hol nőtt, hol csökkent, összességében azonban visszaesett. Az EU-27-en belül termelt települési hullladékmennyiség 1995 és 2000 közötti növekedését követően a mennyiségek nagyjából stabilak maradtak 2000 és 2007 között. A települési hulladék kezelésének alakulása kedvező volt, és jelentős mértékben csökkent a hulladéklerakókban elhelyezett hulladékmennyiség, jelentős mértékben nőtt viszont az újrafeldolgozás és komposztálás. 1990 és 2006 között az EU-27 lényegesen csökkentette a savasító anyagok, az ózon-prekurzorok és a légszennyező részecskék kibocsátását. Ennek eredményeként a kibocsátás egyértelműen függetlenedett a GDP növekedésétől, habár a tendencia 2000 óta lelassult. Fogyasztási minták Az EU-27 háztartási kiadásai 2000 és 2006 között egyenletesen növekedtek, br lassabban, mint 1995 és 2000 között. Abszolút értékben a legnagyobb növekedés Az erőforrások felhasználásának a GDP-től való relatív függetlenítése A hazai anyagfelhasználás mérsékelten nőtt 2000 és 2005 között A 2000 óta bekövetkezett változások kedvezőek a hulladékkezelés és a légköri kibocsátások tekintetében
Összefoglalás 14 a szórakozásra és a ruházatra fordított kiadásoknál volt tapasztalható, bár a százalékos arányokat tekintve a kommunikációs kiadások nőttek a leggyorsabban, bármilyen jelentéktelen tétel is ez. Ezzel párhuzamosan az EU- 27-en belül megnőtt a háztartások száma, és ez a szám 2006-ban már majdnem 200 millió volt. Az EU-27-en belül 2000 és 2007 között továbbra is nőtt a végső energiafelhasználás, főleg a közlekedés növekvő energiaigénye miatt. A háztartások villamosenergia-fogyasztása továbbra is jelentősen nőtt, úgy 2000 előtt, mint után. Azonban a legutóbbi adatok 2004 és 2005 körül kiegyenlítődést mutattak, 2007-ben pedig a fogyasztás kismértékben még vissza is esett. Az EU-27-en belül az 1000 főre jutó személygépjárművek száma 2000 és 2006 között még mindig emelkedett, bár lassabban, mont az 1990 és 2000 közötti időszakban. Termelési minták 2000 és 2007 között megnőtt azon szervezetek száma az EU-15-ön belül, amelyek tanúsított környezetvédelmi irányítási rendszert vezettek be a környezetvédelmi irányítási és hitelesítési rendszer szerint. Emellett az uniós ökocímkében részesülő termékek és szolgáltatások száma jelentősen növekedett ugyanebben az időszakban; ezek piaci részesedése azonban továbbra is alacsony. Az EU-15-ön belül az ökológiai gazdálkodás aránya a teljes hasznosított mezőgazdasági területen belül 2000 és 2007 között nőtt. 2003 és 2007 között kedvező csökkenést mutatott az EU-27-en belül a hektáronkénti számosállategységek száma. Természeti erőforrások Az energiafelhasználás nőtt, azonban 2007- ben valószínűleg elérkezett a fordulópont Egyre több gépjármű közlekedik az uniós közutakon Jelentős a növekedés az ökocímkék odaítélésével és a tanúsított környezetvédelmi irányítási rendszerrel rendelkező szervezetekkel kapcsolatosan Egyes jelek a mezőgazdaság deintenzifikálódásár a utalnak Habár a védett területek kijelölése, illetve a vízminőség kedvezően alakult, a madárfajok egyedszáma és sokfélesége különösen a szántóföldi madarak esetében alacsonyabb a korábbinál, a tengeri halállományok veszélyeztetettek, az emberi tevékenység továbbra is beavatkozik a félig természeti földterületeken, az erdők egészsége pedig némiképp megromlott.
Összefoglalás 15 5. táblázat: A természeti erőforrások témában bekövetkező változások értékelése (EU-27, 2000-től) 1. szint 2. szint 3. szint A madárfajok egyedszáma* A halállományok megőrzése** Védett területek*** : Vízkivétel Felszínborítottság módosulása****** Biodiverzitás : Kipusztult fák az erdős területeken Édesvízforrások A tengeri ökoszisztémák A folyók vízminősége**** : Halászati kapacitás Földhasználat Levélvesztés * 19 tagállam alapján ** Az Atlanti-óceán északkeleti részén *** EU-15, 2003-tól **** 18 tagállam alapján ****** 25 tagállam alapján, 1990 2000 Fő mutatók A madárfajok egyedszáma és sokfélesége 1990 óta csökken. Habár 2000 óta viszonylag stabil a valamennyi madárfajra vonatkozó mutató, a szántóföldi madarak mutatója csökkenést mutat, bár nem olyan élesen, mint az előző évtizedben. Azonban 2006-ban további visszaesés történt. A biztonságos biológiai határértékeken kívüli összes halfogás hirtelen megnövekedett, és 2006-ban elérte a 21 %-ot. Jelenleg a halfogás minden kategóriában messze meghaladja a fenntartható halászat mértékét. Biodiverzitás 2007-ben az EU-15-ön belül a természetmegőrzésre kijelölt területek aránya elérte a biodiverzitás megőrzése szempontjából elegendő számú élőhelynek tekintett terület 96 %-át, az előző évek egyenletes növekedésének eredményeként. Habár a végrehajtásban az EU-hoz legutóbb, 2008-ban csatlakozott tagállamok esetében eltérések mutatkoznak, a 27 tagállam medián értéke 91 %. Az erdős területeken található kipusztult fák mennyisége, amelyek számos faj számára fontos élőhelyként és tápanyagforrásként szolgálnak, 2000 és 2005 között kismértékben nőtt. Mennyiségük összességében azonban továbbra is kevés. Édesvízforrások Azokban az országokban, ahonnan vannak adatok, a vízkivétel fenntartható szinten marad, és a legtöbb ország csökkentette a vízkivétel szintjét. A felszíni vizekben a biokémiai oxigénigény (biochemical oxygen demand, BOD) csökkenése a folyók vízminőségének javulására utal. Az átlagos BODérték azt jelzi, hogy a folyók átlagosan csak mérsékelten szennyezettek, és ha a tendencia folytatódik, viszonylag tiszta állapotot érhetnek el. Tengeri ökoszisztémák Az EU-15 halászflottája a hajók teljes motorteljesítménye alapján számítva folyamatosan csökken, és a cél az, hogy a halászati kapacitás összhangban legyen A biodiverzitás továbbra is nyomás alatt van, amint azt a szántóföldi madarak és a halállományok példája mutatja A védett területek nagysága egyre közelít a kielégítő mértékhez Az édesvíz erőforrások állapota jó, felhasználásuk pedig fenntartható Habár a halászflotta
Összefoglalás 16 a halászható állományokkal. Azonban ugyanakkor a technológia olyan módon fejlődött, hogy a teljes halászati kapacitás nem csökkent. Földhasználat A természeti területeket különféle földhasználati célokból folyamatosan használják. A felhasználás főbb növekedési területe volt az urbanizáció, továbbá az ipari, kereskedelmi és közlekedési területek. Habár az utóbbi a legdinamikusabb ágazat, és ez növekszik viszonylag a legjobban, abszolút értékben az urbanizáció jelenti a legfőbb nyomást. Az EU-27-en belül a levélvesztés figyelmeztető mértékű 1993 és 2006 között. A legutóbbi fejlemények ellenére a levélvesztés mértéke 2000-től 2006-ig növekedést mutatott. Ezért az a globális erdészeti ENSZ-célkitűzésekben megfogalmazott cél, miszerint javítani kell az erdőpusztulás megakadályozását amelyre az EU SDS is utal nem valósult meg. Közegészségügy esetében visszaesés tapasztalható, a halászati kapacitás nem csökkent Nem került sor jelentős javulásra az erdőpusztulás megakadályozása terén A közegészségügy téma alakulása meglehetősen vegyes képet mutat. Egyfelől a fő mutató szerint a személyek egyrészt tovább élnek, másrészt tovább élnek jó egészségben. A javulás szemmel látható a krónikus betegségek, öngyilkosság, zajártalom és súlyos munkahelyi baleset miatti halálesetek számának csökkenéséből is. Másfelől az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy vannak még kihívások előttünk az egészség környezeti meghatározó tényezőit illetően. 2000 óta az EU lakossága még inkább ki van téve az ózonszennyezésnek, illetve a légszennyező részecskék okozta szennyezésnek. Mindenesetre a mérgező vegyi anyagok termelése, ami már régóta kedvezőtlen irányt vett, nemrég kedvezőbb tendenciát kezdett mutatni. 6. táblázat: A közegészségügy témában bekövetkező változások értékelése (EU-27, 2000-től) 1. szint 2. szint 3. szint Krónikus betegségekkel összefüggő halálesetek Egészség és egészségi egyenlőtlenségek Öngyilkosságok : Fedezetlen egészségügyi szükségletek Az egészség meghatározói Egészségben eltöltött életévek* Mérgező vegyi anyagok gyártása** A levegő szilárdanyag-szennyezése jelentette terhelés Az ózon miatti levegőszennyezés jelentette terhelés Zajterhelés*** * EU-25, 2005-től ** EU-25, 2004-től *** 2005-től Súlyos munkahelyi balesetek Fő mutató A várható élettartamra és az egészségben eltöltött életévekre (vagyis a Az EU lakossága
Összefoglalás 17 komolyabb egészségügyi problémák nélküli évekre) vonatkozó európai uniós adatok szerint előrelépés történt az uniós polgárok egészségesebb, hosszabb életének elősegítésében. Amellett, hogy a születéskor várható élettartam 2002 és 2006 között a férfiak esetében 0,4, a nők esetében 0,3 %-kal nőtt, szintén nőtt 2005 és 2007 között a születéskor várható egészséges életévek száma (nőknél évi 0,2 %, férfiaknál 0,7 %). A két nem közötti különbség azt jelenti, hogy a férfiak egyaránt beérik a nőket az élettartam, illetve az egészséges életévek szempontjából. Egészség és az egészséggel kapcsolatos egyenlőtlenségek Az egészség javulása nyilvánvaló a krónikus betegségekkel összefüggő haláleseteket vizsgálva, ezek aránya ugyanis az EU-27-ben belül évente 1,9 %- kal csökkent. A mentális egészség javulása az öngyilkosságokat vizsgálva szintén érzékelhető, a középkorúakat kivéve. 2000 óta az EU-27-en belül elkövetett öngyilkosságok évente átlagosan 2,8 %-kal csökkentek a tizenévesek és 4,8%-kal a 85 év felettiek körében. Az EU-25 egészét tekintve a társadalom szegényebb tagjai kevésbé képesek az egészségügyi ellátási szükségleteik fedezésére, mint a jobb módúak. Az egészséget meghatározó tényezők Az EU-25-ön belül a mérgező vegyi anyagok előállítása kismértékben csökkent, vagyis a 2004 és 2007 közötti időszakban évente átlagosan 0,3 %-kal. Emellett kedvező változás történt, és a leginkább mérgező vegyi anyagok helyett kevésbé káros termékeket állítanak elő. A légköri szennyezés miatti terhelés mértéke 2000 és 2007 között rosszabbodott: a szilárd anyagok jelentette terhelés 1,6 %-kal növekedett, az ózonterhelés 18,5 %-kal. Azonban egyértelmű tendenciák nem állapíthatók meg, mivel ezek az adatok szinte évente változnak. Az EU-27-en belül 2005 és 2007 között kedvezően csökkent azon személyek aránya, akik azt állították, hogy túlzott zajtól szenvednek. Az EU-15 tekintetében hosszabb időtávra rendelkezésre álló adatok szerint ez a mutató évről évre jelentősen változik. A munkahelyi egészség és biztonság javítására tett erőfeszítések az EU-27-en belül kedvezően alakultak. Ez a javulás alapvetően megfelel a 2007 és 2012 közötti időszakban a súlyos munkahelyi balesetek 25 %-os csökkentésére vonatkozó célkitűzésnek. Társadalmi integráció hosszabb és egészségesebb életre számíthat, és csökken a férfiak és a nők közötti különbség Kevesebben halnak meg krónikus betegség vagy öngyilkosság miatt Az orvosi kezelés költsége egyes tagállamokban akadályt jelent a legszegényebbek számára Átállás a vegyiparban a kisebb mértékű toxicitásra Kevesebb személyt ér zajterhelés, és csökken a súlyos balesetek száma Vegyes tendenciák voltak megfigyelhetők a társadalmi integráció témában. Általánosságban a szegénység kockázata az EU-25-ben nem változott 2005 óta, azonban az EU-27-en belül mélyült a szegénység intenzitása, és megnőtt a jövedelemegyenlőtlenség. Habár kedvező eredmények születtek az alacsony iskolai végzettségű vagy munkanélküli háztartásban élő vagy tartós munkanélküliséggel sújtott személyek arányának csökkentésében, a korai iskolaelhagyók arányával, illetve az élethosszig tartó tanulásban résztvevőkkel kapcsolatos tendenciák nem érték el a közbenső célkitűzéseket. A dolgozó szegények aránya 2005 óta nem változott.
Összefoglalás 18 7. táblázat: A társadalmi integráció témában bekövetkező változások értékelése (EU-27, 2000-től) 1. szint 2. szint 3. szint Anyagi helyzet és életfeltételek A szegénység intenzitása** Jövedelemegyenlőtlenségek** A munkaerőpiacra való bejutás A szegénység kockázata* Munkanélküli háztartások Korai iskolaelhagyók Dolgozó szegények* Tartós munkanélküliség : A nemek közötti bérezési különbségek Oktatás : Oktatásra fordított állami kiadás Alacsony iskolai végzettségű felnőttek * EU-25, 2005-től ** 2005-től Élethosszig tartó tanulás Fő mutató A szegénység kockázatával fenyegetett személyek aránya 2005 óta nem változott. 2007-ben az EU-25 lakosainak egyhatoda élt a szegénységi küszöb alatt, amit az ország az adott ország egy főre jutó medián jövedelmének a 60 %- ában határoztak meg. A gyermekek, a 16 24 éves fiatalok, az idősek és az alacsony iskolai végzettségűek, továbbá a nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, mint az átlag. A szegénység kockázata egyre nagyobb az egyszemélyes háztartásoknál, míg a gyermeküket egyedül nevelő szülőké a legnagyobb kockázat: 34 %. Anyagi helyzet és életfeltételek A szegénység intenzitása 2005 és 2007 között fokozódott. A szegénység kockázatával fenyegetett személyek medián jövedelme a szegénységi küszöb alatti addigi 22 %-ról 23 %-ra csökkent. Emellett a felső jövedelmi kvintilisben keresett jövedelemnek az alsó kvintilisben keresett jövedelemhez való arányában mért jövedelemegyenlőtlenség az EU-27-en belül ugyanakkor mindenütt nőtt. 2007-ben a népesség leggazdagabb 20 %-a ötször annyit keresett, mint a legszegényebb 20 %. A munkaerőpiacra való bejutás 2000 és 2007 között a munkanélküli háztartásokban élő felnőttek aránya jelentősen visszaesett. A munkanélküli háztartásokban élő gyermekek aránya is visszaesett, de csak kisebb mértékben. A foglalkoztatott, ám a szegénység kockázatával fenyegetett személyek aránya 2005 óta nem változott, továbbra is 8 %. 2000 és 2007 között visszaesett a több mint egy éve munkanélküli, ám gazdaságilag aktív személyek aránya. A nemek közötti fizetésbeli eltérés 2006 és 2007 nem mérséklődött. 2005 és 2007 között a szegénység kockázatát illetően nem történt átfogó változás, azonban nagyobb a kockázat az egyszemélyes háztartások esetében A szegénység intenzitása mélyül, és nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek A munkanélküli háztartások számának csökkenése A dolgozó szegényeket illetően nincs változás A hosszú távú
Összefoglalás 19 Oktatás 2000 óta az oktatásra fordított kiadás a GDP százalékában mérsékelten nőtt az EU-27 országaiban. Az EU-27 2000 és 2006 között bizonyos visszaesést tapasztalhatott a korai iskolaelhagyók arányát illetően. Azonban ez a visszaesés 2007-ben már nem folytatódott. E területen láthatóan túl lassú az előrehaladás ahhoz, hogy a 2010. évre kitűzött 10 % elérhető legyen. 2000 és 2007 között valamennyi korcsoportnál csökkent az alacsony iskolai végzettségűek aránya. Általában az idősebbeknél a legalacsonyabb az iskolai végzettség szintje. Az élethosszig tartó tanulás 2000 óta népszerűbbé vált. A felnőttek majdnem 10 %-a vett részt oktatásban és képzésben az interjút megelőző négy hétben. Habár ez a növekedés biztató, a 2010-es 12,5 %-os célkitűzéshez további eredmények szükségesek. Demográfiai változások munkanélküliség mérséklődése A korai iskolaelhagyókra vonatkozó 2010- es célkitűzést nehéz lesz elérni Valamennyi korcsoportban egyre kevesebb az alacsony iskolai végzettség Az élethosszig tartó tanulás népszerűbb, az előrelépés azonban még nem elegendő Az Európai Unióban 2000 óta megfigyelhető demográfiai változások kedvezőbb fejleményeket mutatnak az időskorúak foglalkoztatása, továbbá egyes, a népesség méretével és a kor szerinti megoszlással kapcsolatos mutatók terén. A változások kevésbé kedvezőek vagy éppen kedvezőtlenek az állami finanszírozás fenntarthatóságával, illetve az idősebbek jövedelmének megfelelőségével kapcsolatos mutatók esetében, ideértve különösen az összesített helyettesítési arányt, ami a nyugdíjasok jövedelemszintjét a nyugdíj előtti jövedelemhez viszonyítja, márpedig ez az arány 2007- ben 50 % alá esett.
Összefoglalás 20 8. táblázat: A demográfiai változások témában bekövetkező változások értékelése (EU-27, 2000-től) 1. szint 2. szint 3. szint Demográfia A 65 éves korban várható élettartam (férfiak)* Termékenységi arányszám* : Migráció Az idősebb munkavállalók foglalkoztatási rátája A 65 éves korban várható élettartam (nők)* : Az idősebb népesség aránya a munkaképes korú népességhez képest Az időskorúak jövedelmének megfelelősége Jövedelmi szint a 65 év felettieknél a korábbi jövedelemhez képest** A szegénység kockázata a 65 év felettiek esetében*** Az állami finanszírozás fenntarthatósága Államadósság * 2002-től ** EU-25, 2002-től *** 2005-től **** 2001-től Nyugdíjkorhatár**** : Az idősgondozásra fordított kiadás : Az elöregedés hatása az állami kiadásokra Fő mutató A foglalkoztatott idősebb munkavállalók arányának változása arra utal, hogy 2010-re elérhető az a cél, hogy az 55 és 64 év közöttiek 50 %-a foglalkoztatva legyen az EU-27 viszonylatában. Ez a tendencia azt jelzi, hogy az idősebbek jobban jelen lehetnek a munkaerőpiacon, ami az EU SDS egyik célkitűzése, emellett pedig csökkenhet a nyugdíjkiadások iránti igény. Demográfia A 65 éves korban várható élettartamra vonatkozó adatok arra utalnak, hogy a férfiak és a nők élettartama tovább nő, ezzel pedig nő az elöregedő népesség is, különösen az igen idősek csoportjában (80+). Emellett habár a népesség megújulását illetően voltak kedvező fejlemények, a termékenységi ráta továbbra is a a népességhelyettesítés szintje alatt maradt, vagyis a munkaképes korú lakosság tovább zsugorodik. Az EU-ba irányuló bevándorlás mértéke meghaladja a kivándorlásét, azonban 2002 és 2008 között visszaesett. Nő az idősek aránya a munkaképes korúakhoz képest, és várhatóan ez a folyamat folytatódik. A mutató szerint minden legalább 65 éves személyre öt munkaképes korú személy jutott 1990-ben, ám csak négy 2007-ben, és ez az adat várhatóan kettőre fog visszaesni 2060-ra. Az idősköri függőség növekvő aránya és az alacsony átlagos nyugdíjkorhatár alapvető demográfiai tényezők, amelyek megterhelik az állami finanszírozást. Időskori jövedelemfüggőség Az életminőséggel és a nyugdíjak idősek számára való megfelelőségével kapcsolatos mutatók az elmúlt években inkább kedvezőtlen változásokat mutattak. A 65 év felettiek jövedelmi szintje előző jövedelmükhöz képest Elérhető a foglalkoztatott idősebb munkavállalókra vonatkozó 2010. évi célkitűzés Az idősebb lakosság aránya tovább nő Az időskori függőség aránya az elkövetkező években várhatóan tovább nő Az életminőségre és a nyugdíj megfelelőségére
Összefoglalás 21 kedvezőtlenül alakult 2005 és 2007 között. Emellett az országonkénti adatok nem utalnak komoly változásra az idősebbek jövedelmi szintjében a legtöbb tagállamban 2005 és 2007 között. Érdekes módon az 1990-es években az EU-15- ben a 65 év felettieket fenyegető szegénységi kockázat kedvező visszaesése helyett ismét emelkedés volt tapasztalható századunk első hét évében. Az állami finanszírozás fenntarthatósága A 2000 és 2007 közötti időszakban az államadósságban tükröződő, a 60 %-os eurózónabeli referenciaszint felé tett kedvező előrelépés 2008-ban vett fordulatot, vélhetőleg a mostani pénzügyi válság következtében. Ebből adódóan az állami finanszírozás fenntarthatóságát a 2000 és 2007 közötti időszakban két tendencia fenyegeti. Az egyik az, hogy az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának fent tárgyalt növekedése ellenére a munkaerőpiac elhagyása szerinti életkor kismértékű növekedése arra utal, hogy a Barcelonai Európai Tanács által 2010-re elérendő célként kitűzött 65 éves átlagos nyugdíjkorhatár még messze nem valósult meg. Másfelől pedig az idősgondozásra fordított kiadás a GDP százalékában 2000 és 2004 között egyenletesen növekedett. Ez a mutató azonban 2004 és 2006 között kismértékben csökkent, és ezzel alacsonyabb nyomás nehezedett az állami finanszírozásra. Az EU-n belül az állami finanszírozásra nehezedő nyomás oka egyrészt az elöregedő népesség, másrészt a szociális védelmi rendszerek struktúrája. Az elöregedés által az állami finanszírozásra gyakorolt potenciális hatást jól illusztrálják az állami nyugdíjkiadások várható változásai, illetve a várható elméleti jövedelemhelyettesítési arány változásai, ami a nyugdíjakra fordított kiadások és azok megfelelősége várható változásait jelzik. A legutóbbi előrejelzések szerint 2007 és 2060 között a legtöbb tagállamban megnövekednek a nyugdíjkiadások, ugyanakkor viszont visszaesik az idősek jövedelmi szintje (az elméleti jövedelemhelyettesítési arányt figyelembe véve). Globális partnerség vonatkozó mutatók az elmúlt években nem mutattak előrelépést Az állami finanszírozás fenntarthatóságáv al kapcsolatos előrelépésre valószínűleg kihat a jelenlegi pénzügyi válság Habár a globális partnerség fő mutatója, a bruttó nemzeti jövedelemnek az EU-27 által a fejlődő országoknak nyújtott hivatalos fejlesztési támogatásra fordított aránya nem alakult a közbenső célkitűzéseknek megfelelően, egyéb mutatók kedvezőbb tendenciákat sugallnak, különösen a kereskedelem globalizációja tekintetében. Emellett kedvező volt a fejlesztés finanszírozásának általános tendenciája (amelyre vonatkozóan csak az EU-15 adatai állnak rendelkezésre).