12. Jelentés az 1902. évi agrogeologiai fölvételről. L lf F A Á U B É L -tó l. Földmivelésügyi magyar királyi miniszter úr Ő Nagyméltóságának 1902. évi juníus hó 7-én kelt 44080/IV. 3. b) számú magas rendeletével a 14. zóna XIX. rovat délkeleti lapján, Esztergom vidékén tavaly megkezdett fölvételem folytatására, ennek bevégzése után pedig a szomszédos, 15. zóna XIX. rovat EK jelű lapjának agrogeologiai fölvételére utasíttattam. Ennélfogva először Esztergomtól kelet felé haladtam, majd e területnek bejárása után a szomszédos lapon délre s a Duna mentén nyugatra húzódtam. Fölvett területemet az Esztergomtól K-re és DK-re elnyúló hegységnek egészen a lap K-i és D-i széléig terjedő része, a 15. zóna XIX. rovat EK jelű lapon pedig Dorog, Tát, Tokod, Leányvár, Csév és Kesztölez községek határaiba eső, részben sík, részben dombos terület képezi. Térszíni viszonyok. Tekintve e röviden körülírt terület térszíni tagozottságát, azt látjuk, hogy eléggé változatos képet mutat, a mennyiben a sík területtől kezdve, a meredek sziklás hegygerinczig számos átmenet figyelhető meg. Legelső pillanatra szembe ötlik a Duna sík alluviumából meredek lejtőkkel hirtelen kiemelkedő diluviális part, mely az egykori folyam határait élesen feltüntetve, részben DK-nek húzódik, a hol idősebb, nevezetesen felsőtriaszs eocenkorú képletekkel megszakítva, Csév és Leányvárnál ENy-nak fordul, részben pedig Esztergomtól K felé vonul, a hol azután a vulkáni képződmények andezittufa és brecsia hatalmas tömegeivel határos. E helyen a diluviális part mindjobban magasodó dombokba megy át, míg végül helyét a vulkáni képződmények váltják fel, melyeknek legkimagaslóbb pontjai gyanánt kiemelhetők: Maróti hegy teteje (399 462 mtr tengerszint feletti magassággal), Dobogó (388), Hosszúhegy (325), Vaskapu (406), Szamárhegy (308),
154 LIFFA AURÉL (2) Kincses (324), Látóhegy (299), Barihegy (300 mtr). Ezek között leginkább méltó figyelmünkre a Maróti hegy teteje, a mely DK-i irányban vonulva úgy magasságra, mint kiterjedésre nézve a legnagyobb s mivel előbb említettekkel egy eléggé mélyen fekvő, szűk völgyet zár be. Lejtőin a hegy gerinczéről lefutó csapadékvizek több kisebb-nagyobb árkot mélyítettek, melyek vizüket egyfelől a Szt.-Györgymező síkságán, másfelől a Kerektó szűk völgyében végig futó keskeny patakokban a Dunába vezetik. E hegyhát orografiai gerincze egyúttal Esztergom vízgyűjtő területének egy mellékvíz válasz tóját is képezi. A szomszédos lapon csatlakozik e hegységhez dél és délkelet felől a Sztrázsahegy (309), a mely kelet felől mind meredekebb mészszirtekbe megy át. Dél felől a Felső-Somlyó (305) és Nagy-Somlyó (367) hegyek, nyugat felől pedig a Dorog tőszomszédságában kimagasló Nagy-Kőszikla (335 mtr) sorakozik, a mely Ny felé a meredek és nagy kiterjedésű, dachstein mész-bői álló Getehegybe (457 mtr) folytatódik. Ezen elsorolt hegycsoportok képezik K és D felől a kis magyar medencze határát, a mely a Duna alluviumából délnek haladva, K-re Szentlélek felé s DNy-ra Tokod felé nehány oldalágat képez, majd mindinkább keskenyedve Dorog, Kesztölcz, Csév és Leányvár között egy már alig három kilométer széles öblöt képez. Ezen öböl e tájt erősen lankásodik, tengerszínt feletti magassága itt már a 170 mtrt is meghaladja. Ennek oka némileg abban is kereshető, hogy a Dunától hajdan lerakott homok az uralkodó szél játékának tárgya lévén, ezen öbölben mindinkább fölhalmozódott s azt Nagy-Somlyó lejtője tövéig elég nagy kiterjedésű, alacsony komokbucz- kákkal kitöltötte. Erre enged következtetni ama körülmény, hogy legalább az öböl peremének több helyén a homok takarója alól, a hol az még nem nagyon vastag, a diluviális hordalék, nevezetesen lösz, kilátszik; vagy pedig a hol ez nem vehető ki, a fúró hozza fel. Hidrografiai viszonyait tekintve, azt találjuk, hogy a vidék átalában igen vízszegény, mivel a patakok 1 2 kivételével csak a hegyoldalokról lerohanó csapadékvizektől vájt, nyár idején többnyire száraz medreket képeznek, időszakos víztartalommal. A meglevő patakok pedig nagyon kevés vizet szállítanak medrükben s azt is többnyire a hegyek belsejében gyűjtik össze, a hol elég bővizű források nem tartoznak a legnagyobb ritkaságok közé. Az esőzések idejében megduzzadt patakokból kiáradó víz, az allu- viális terület némely helyén, a térszín csekély esése folytán le nem szálhat s kisebb-nagyobb kiterjedésű mocsaras területeket alkot. Ilyeneket találunk a Csév közelében levő Dolhi polje-n és Sátorkői-puszta táján.
( 3) FÖLVÉTELI JELENTES. 155 G eológiai viszonyok. Területem geológiai alkotásában - a mely elég változatos következő képződmények vannak képviselve: 1. felsőtriasz 2. eocén 3. oligocén 4. mediterrán 5. diluvium 6. alluvium Mint legrégibb képződmény a felső - triász fordul elő, melynek eltekintve az Esztergomtól K-re és DK-re elterülő vulkáni képződményektől e vidék alaphegységének alkotásában első rangú szerepe van. Esztergom városában, a Duna jobb partján levő Várhegy oldalán emelkedik felszínre dolomit alakjában, a hol az a Szt.-Györgymezőre vezető út mentén, a Duna felé lejtő hatalmas tömzsökben bukik ki. D ő lése ÉÉNy-i irányú 22 hóra 5 fok, 28 30 alatt. Felülete az atmosferikus hatások folytán helyenként mállott s erősen összerepedezett, minélfogva kisebb darabok minden nehézség nélkül könnyen leválaszthatók róla. Bensejében azonban teljesen ép, tömött kőzetet képez. A Várhegy oldalán való elterjedése nem nagy. Sokkal nagyobb komplexust foglal el Kusztus-hegy tetején, a hol meredek, szirtszerü tuskóival az egész hegyet övező löszből emelkedik ki. Érdemes felemlítenem, hogy a várhegyi dolomit egy kis fészkében szép dolomit-kristályhalmazt sikerült találnom, melynek kristályai homályos felületű, egyszerű romboédereket képeznek minden további kombináczió nélkül. H antken,* ki ezen területet a hatvanas évek végén felvette, a Kusztus-hegyén előforduló dolomitról nem emlékezik meg. Előbbinél jóval nagyobb kiterjedésű, a régebben a középső rhethez sorozott dachstein mészkő **, a mely bár nem összefüggő, de azért hatalmas komplexusokat borít. Esztergom határában Sztrázsahegyen, Kétágúhegyen és Fehérkő hegyén található, míg Dorog vidékén, a tőszomszédságában levő Nagy-Kősziklán (a térképen tévesen «Kleiner Steinfels#), majd Kesztölcz közelében a Kis-Kősziklán s Leányvár mellett a Kősziklán fordul elő. H antken'*** a dorogi Nagy-Kőszikla mészkövét alsó-liasznak jelölte ki, mivel felső rétegeiben arietammonitek és terebratulák fordulna,k elő * H a n t k e n M i k s a. A z esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai (A m. kir. földtani intézet évkönyve. Pest, 1871). ** 1. Dr. S c h a f a r z i k F. Budapest és Szt-Endre vidéke. 19. 1. (Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani térképéhez. 1902.) * * * H a n t k e n M i k s a id. m. 53. 1.
156 LIFFA AURÉL (4) s azt mondja, hogy az alsó-liasz a dorogi Kősziklán a megalodusmészkővel szoros összefüggésben van. Más helyen'*' azt olvassuk, h o g y... «a két képződmény közti határ sehol sem vehető ki s azért a rétegek tetemes részére nem lehetünk tisztában, váljon a dachsteini mészhez, avagy az alsó-liaszhoz sorozzuk-e azokat.)) Tekintettel arra, hogy a liaszmészkövek többnyire vörös- vagy hússzinűek szoktak lenni ez pedig tiszta fehér s hogy arietitest hosszú keresés daczára találnom nem sikerült, hanem e helyett egy majdnem teljesen ép, de még ez ideig meg nem határozott Medálodon speciest s annak egy-két töredékét, s végül, mivel makroszkopos petrografiai m inősége a dachstein mészkőével megegyező: a szóban levő mészkövet felsőtriász korúnak jelöltem ki. Az előbb ismertetett képződményekhez hasonlóan jelentékeny szerepük van ezen vidék geológiai alkotásában a harmadkor képződményeinek is, melyek itt úgy a paleogén-, mint a neogén-csoport lerakodásaival vannak képviselve. A paleogén-csoportnak többnyire csak a fiatalabb eocén rétegei kerülnek felszínre, így a Nummulites slriatus- és a Nummulites Tchihalchefft rétegek. Előbbiek Dorog vidékén a Nagy-Kőszikla északi lejtőjén, Esztergomban pedig Sztrázsahegyen és Várhegyen lépnek fél a Nummulites striatus csoportjához tartozó ú. n. striatus-homokkő alakjában, melyeket majd lösz, majd homok borít. Nummulites Tclnhatcheffi rétegek Dorog és Tokod közötti lejtős területen, a Dorogról Tokodra vezető út mentén vannak feltárva mészkő alakjában, melynek kőbányái tekintélyes vertikális kiterjedéséről tanúskodnak. Vízszintes elterjedése azonban nem nagy, mivel már néhány lépésre a kőfejtő helytől talaj borítja. A paleogén-csoport második rétegsorozata: az oligocén, fölvett területemen alsó szakaszával inkább Esztergom és Tokod vidékén, felső szakaszával pedig Dorogon s Esztergomban lép fel. Az alsó-oligocénnek ez idő szerint csupán a legfelsőbb szintjét a kisczelli agyagot találtam elég nagy kiterjedésben Esztergomban a káptalani s az ú. n. Kuklánder-féle téglavetőben. Folytatása ez amannak, mely a Duna partján, Szt.-Györgymezőn levelesen elváló rétegeivel szembe ötlik. Úgy az esztergomi, mint a szentgyörgymezőiből sikerült iszapolással számos foraminiferánalc birtokába jutnom, melynek zömét más egyéb fajokon kívül, főként a már az iszapolási maradékban is szabad szemmel látható clavulinák, globigerinák, robulinák s cristelláriák stb. képezik. A Kuklánder-féle gyárban sikerült egy Nautilus sp.-t találnom, a mely * H an tken M ik sa id. m. 105. 1.
( 5 ) FÖLVÉTELI JELENTÉS. 157 azonban sajnos meglehetősen rossz fentartású. Tartalmaz ezeken felül számos növénymaradványt is. Kisczelli agyag található továbbá még az Esztergomtól DK-i irányban húzódó diluviális part több helyén kisebb-nagyobb kibúvások formájában. így egy a Szt.-Tamás felé vezető mély útban, majd a Csurgókút felé vezető mély bevágásban, nagyobb mennyiségben a szentléleki téglavetőben, a Sztrázsahegy tövében levő Újtéglagyárban, továbbá a tokodi téglagyárban, s a Kápolnahegy tövében. Felszíni kiterjedése majdnem mindenütt aránylag csekély, ellenben vastagsága, tekintve a gödrök mélységét, tetemes. A felső-oligocén rétegei területünkön elég nagy felszines kiterjedéssel lépnek fel. Esztergomban főként a szőlőkben több helyütt lelhetők részben mint leveles, szürkés-kékes cyrena-agyag (Serkeskút, Kincses, Kálvária és Kőaljá-n), részben mint laza homokkő, vagy homok (pectunculus homokkő) Serkeskút és Sashegyen. Ez utóbbinak kövületei, jóllehet nagy mennyiségben fordulnak elő benne, igen rossz fentartásuak s azért csak nehezen sikerült egyebeken kívül néhány Pectuuculus obovatus L A M.- t kiszednem. Megjelennek lerakodásai ezen felül: Vaskapu, Kiskuriahegy, Csurgókút és Látóhegyen, többnyire agyag vagy homok alakjában. Az elsorolt helyek mindenikén számos kövület hever már a felszínen is, a mit az eke szántás közben felvetett. Ezeknek zömét Cerithium margaritaceum B kocc., Cerithium plicatum Bryn. és Fusus sp. képezi. Gyakori e homokkő Dorog vidékén is, a hol nagyobb tömegben a dorogi bányához vezető út mentén a Kálvária-hegy déli lejtőjén van az út bevágása által feltárva, melyből szintén több Pectunculus obovatus-t sikerült kiszednem. E homokkőhöz hasonló laza összefüggést mutatnak s egyéb makroszkopos sajátságaikban is megegyezők ama kisebb-nagyobb homokkő kibúvások, a melyek a Nagykőszikla lejtőjének tövében s annak közeiében találhatók. A neogén-csoport felső mediterrán-nal lép fel, még pedig bejárt területemen kizárólag Esztergom határában. A felső-mediterrán, mint andezit, andezittufa és brecsia van képviselve e területen, a melynek legmagasabb pontjait foglalják el. Az andezittufa és brecsia leghatalmasabban a Vaskapu nevű hegyen van kifejlődve, a hol meredek, szálban álló szirteket képez. Található még Kis-Kúrián, Kincses-, Kerekberek-, Juhszallagos-, Hosszúhegyen, Dobogón és Marótihegyen, a hol részben szálban álló szirteket, részben kisebbnagyobb kiterjedésű kibúvásokat képez. Andezitet csupán egy dyk alakjában a Szamárhegy északi lejtőjén levő kőbánya feltárásában volt alkalmam találni, a hol is a szürkés-kékes itt-ott vöröses foltokkal tarkított likacsos
158 LIFFA AURÉL (61 andezittufát áttöri. Alapanyagában már szabad szemmel is amfibol és apró biotitlemezkék vehetők ki. Az andezittufának és brecsiának felszíni elterjedésén kívül, vastagsága is tetemes. A neogéncsoportnak egyéb rétegeit e két képződményén kívül, területemen nem találtam. Diluvium: Valamennyi képződménynél legnagyobb kiterjedésű, főként Esztergom és részben Kesztölcz környékén a diluvium, mely e vidék legnagyobb részét borítja. A diluviumot lösz képviseli, mely mint eredeti képződmény nem csupán a dombokat s azok lejtőit alkotja, hanem gyakran a harmadkor vékony takarója gyanánt a hegyek tetején is föllép. Általában azt lehet mondani, hogy egy összefüggő komplexust képez, amit csupán a belőle kiemelkedő idősebb képződmények szakítottak meg helyenként. Eelszíni elterjedéséhez hasonlóan vastagsága is tetemes, mert két méter mélységben semmi változás nem észlelhető. Sőt vannak egyes mély vízmosások, mint pl. a csurgókúti mély út, a Kusztus felé vezető út, a hol a lösz 8 10 m/ magas falakat képez, a melyekben a löszre nézve jellemző Helix arbustorum, Succinea oblongci, Púppá stb. meglehetős nagy mennyiségben találhatók.
(7) FÖLVÉTELI JELENTÉS. 159 Legnagyobb feltárását a lösznek a Borzhegyen láthatni, a hol egy esztergomi munkás kincseket vélt találni s e őzéiből körülbelül 3 5 átmérőjű, közelítőleg 15 20 mj mély aknát ásott. Közszolgálatot tett ezzel, mert így legalább bepillantást nyerhetünk a lösznek itteni mélységébe. A lösz alatt finom homok települ, a mely nem ritkán vékonyabb-vastagabb, a löszszel váltakozó padokat képez. Szarvashegyen a gyermekfejnyi nagyságú konkrécziókat tartalmazó löszben, vörös, tömött, nehéz agyagot találunk települve, mely benne kb. 0 50 m; vastag padot képez. (1. ábra.) Képviselve van a diluvium ezenfelül még vörhenyes, barnás homok alakjában, mely Mexikótól kezdve Döbönkút lejtőjén egész Szent-Györgymezőig, továbbá Strázsahegy déli lejtőjétől, Sátorkői puszta közelében Kesztölczig s Dorogon a Nagykőszikla tövétől majdnem Tokodig követhető. Kisebb területet foglal el az Ispito-hegyen. Alluvium: Területem alluviális részének kiterjedése elég nagy, a melyet E felől a Duna, D felől pedig részben a diluviális part, részben a harmadkori s ennél idősebb képződmények határolnak. Iránya ENy DK-i, a melyhez még sárisáp-tokodi vékony alluviális csík csatlakozik; Kenyérmezőnél a Duna kanyarodásával egyközösen Esztergom felé fordul, míg DK-nek mindjobban szűkülő sáv alakjában Leányvár felé folytatódik. Esése, mely a Duna felé lejt, meglehetősen csekély, amennyiben mintegy 10 0 /Kfm távolságban 8 0 m/- t tesz k i; délen ellenben már jóval nagyobb, mert '3%,,-ként 6'0 /-nek felel. Ezen alluviális területnek számottevő patakja mindössze kettő : egyik, mely Tokod felől jőve Tátnál szakad a Dunába, másik a Gsév és Leányvár felől jövő ú. n. Morastgraben. Áradás alkalmával a táti patak vízét a Duna csekély partja miatt visszaszorítja, minél fogva a területnek egy részét elönti. Ilyenkor az ártéri lerakodás helyenként homok, de leggyakrabban iszap, mely a szántóföldeken, a hol a térszín sülyedést mutat, meggyül, így pl. a Gyilok-földeken. Hogy az alluvium talajviszonyai mi módon oszlanak meg s mily kitérjedésüek, lássuk azt az alább következő szakaszban. Talajviszonyok. Ismerve már most a területünket alkotó különböző képződményeket, vegyük közelebbi vizsgálat alá azoknak mállási termékeit: a talajt, annak különböző változásait s az egyes formácziókon belül való elterjedését. Legrégibb képletünknek, a felső-triász korú dolomitnak legalább e területen mállási termékeit nem ismerjük, mivel mint mondottuk, szálban álló tömböket képez, a melyekről, ha valamelyes vékony mállási rétege volt is, azt a csapadékvizek lemosták. Említettük,
160 LIFFA AURÉL (8) hogy felülete összerepedezett, tehát még csak most van mállófélben, s nincs még abban a stádiumban, hogy széjjelrepedezett részecskéi, finoman széjjelporladozva, talajt alkothatnának. Nincs számottevő málladéka a nálánál fiatalabb dachstein másznék se, mivel legtöbbnyire egészen kopár szirteket képez. A: hol kivételesen takarója van, ott az igen vékony s nagymértékben kőtörmelókes. A dorogi Nagykősziklát igen vékony, erősen humuszos, kőtörmelékes barna homokréteg borítja, a mely ép úgy, mint a lejtőire a szél működése folytán jutott a tetőre. Humuszos voltát pedig a kőzetet takaró moszatoknak az elkorhadásától nyerte, a mik a kőzetet valóságos kéreg módjára vonják be. Kőtörmelókes sárga homok fedi a Leányvár mellett levő Kősziklát is, a mely alatt azonban előbb mintegy D50 mj -nyire a mészkő elmállása által keletkezett sárga kőtörmelékes agyagot találunk s csak azután a dachstein meszet. Tulajdonképeni felsőtalaja tehát ezen sárga agyag, míg a homok ép úgy, mint előbb, már másodlagos képződmény. Hasonló, de dimenzióiban jóval csekélyebb viszonyokat találunk a dorogi Kískősziklán, a hol a felső talaj szintén másodlagos képződésű, t. i. a széltől oda hordott homok, a mely alatt alig pár -nyire az eredeti kőzetből keletkezett kőtörmelókes agyagot s az alatt, magát a megalodusmeszet találjuk. Határozottabb felső talajt lehet megkülönböztetni a harmadkor képződményeinek a lerakodásain s ezek között első sorban a Nummulites Tchihatcheffi-mészkövén, főként Dorog vidékén. Ennek felső talaja sárga kőtörmelékes agyagot képez, a mely sósavval megcsepegtetve erősen pezseg, jeléül annak, hogy a mészkőnek kisebb részecskéi, annak folytonos mállása következtében átmentek a talajba, s annak lényeges alkatrészét képezik. Vastagsága azonban csekély. A kőtörmelék, mely a tetőt mintegy 6 8 mf -nyire övezi, a lejtőn lejebb haladva mindinkább kisebbedik, míg végül helyét a diluviális laza homok váltja fel. Az oligocén rétegei közül úgy a kisczelli agyag, mint a cyrenacigycuj, egy erősen összeálló, nehéz, majd levelesen elváló felső talajt képez, melynek csupán legfelsőbb rétegei válnak valamivel lazábbakká a folytonos és intenzív mívelés által. E művelhető része mindössze 0 8 0 0 90 ml vastag, a többi tömött, kemény. Ezen a vidéken ezt a talajnemet kártya-földnek mondják a mezőgazdák. A. kisczelli agyag felső talaját lösz váltja fel, pl. a Kuklánder-fóle téglagyár felett levő szőlőhegyeken, amely itt 2 3 ml vastag. Tokodon sárgás-fehér futóhomok települ a kisczelli agyagra, melynek l'o mj vastag rétege alatt már a kisczelli agyag következik. Strázsahegy tövében 10 mj vastag löszszerű agyag borítja, ezt pedig mintegy 0-80 OT/ vastag homokréteg.
( 9) FÖLVÉTELI JELENTÉS. 161 Előbbieknél valamivel jelentékenyebb szerepük van, talajképzés tekintetében, a Pectunculus obovatus rétegeinek, mivel az azokat alkotó, amúgy is laza homokkő könnyen mállván, a felső talajnak jelentékeny részét képezi. Erre engednek következtetni az Esztergom és Dorog vidékén levő homokrétegek, melyek alatt közvetlenül a pectunculus-homokkő található. Eelső talaja sárgás, majd barnássárga homok, pld. Dorog vidékén, melynek 0-40 nj -nyi vastagsága után sárga durva homok, ez alatt pedig mintegy D20 '") mélységben mállott homokkő foglaltatik, mely utóbbinál lejebb lehatolni a fúró egyátalában nem képes. A Sashegyen sárga, kissé kötött homok a felső talaj, melynek vastagsága OVO mj, alatta DO mj mélységben találjuk a számos Pectunculus obovatus-1 tartalmazó laza homokkövet és homokot. Kiskuriai hegyen, Serkeskúton és Vaskapun a felső-oligocénnek sárga agyag feltalaja van, melynek vastagsága OVO ; előbbi két helyen az alsó talaj bán tömött kékes agyagot találunk, a mely valószínűleg cyrenaagyag. Látóhegy felső talaja sárga vasokkeres homok, melynek 0'40 m] mélységében szürke homok foglaltatik, más helyén de csak igen kis. területen barna homokos agyag a felső talaj, a melynek mélysége D20 m/-ig tart s alatta D70 mj -tői kezdve barna igen kötött agyag mutatkozik altalaj képen. Talajképzés tekintetében igen kiváló figyelmet érdemel a felső-mediterránhoz tartozó andezittufa és brecsia. Mert elmállása oly talajt eredményez, a melylyel bő alkalmunk van mindenütt ott találkozni, a hol andezitek vannak. Anyagát rendesen több-kevesebb mértékben andezittufatörmelékes vereses-barna agyag képezi, a mely sósavval megcsepegtetve vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak igen keveset szokott pezsegni. A talajnak ez a minősége nyirok név alatt ismeretes az irodalomban. A szerint, a mint megvan a mód ahhoz, hogy más talajokkal érintkezzék és vegyüljön, struktúrája is módosul, a mit azonban, legalább az érintkezési határokon, megkülönböztetni nem lehet. Miután lapunk fölvételi területén az andezittufa és brecsia meglehetős nagy tömegekben fordul e lő : az elmállásából eredő nyirok is nagy kiterjedést mutat. Vaskapú, Kincses, Látóhegy stb. erdőborította területeinek felső talaja mind nyirokból áll, a mely csak ott hiányzik, a hol belőle az andezittufa kiemelkedik. Vastagsága rendesen nem nagy, sokszor csak néhány czentiméter, a mely alatt közvetlenül az andezittufa foglaltatik. Némelykor azonban DO wj-i is felülmúl, pl. a Marótihegy tetején, a mely esetben az alsó talaj csak annyi különbséget mutat, hogy világosabb színű, kőtörmelékei pedig durvábbak. D50 mf mélységben pedig még ilyen helyen is andezittufára talált a fúró. Tulajdonképeni alsó talaja tehát legtöbbnyire maga az eredeti kőzet, a mi miatt a fúró A m. kir. földtani intézet évi jelentése. 1902. 11
162 LIFFA AURÉL (10) lejebb hatolni már nem képes. Ama helyeken, a hol az andezittufa vagy ennek brecsiája nagyobb szálbanálló tömegeket képez, a hegyek lejtőit 10 15 méternyire szögletes kőtörmelékkel vegyes homokos agyag borítja, melynek alsó talaját szintén az eredeti kőzet alkotja. Némely helyen az andezittufára lösz rakódik, s ilyenkor az alsó talaj vagy maga a kőzet, vagy pedig annak kőtörmélékes része. Azon helyeken, hol a lejtőn a löszszel érintkezik, éles határt megfigyelni nem lehet. A diluviális területek talajviszonyai már sokkal változatosabbak, mivel azok nemcsak dinamikai hatások, hanem folytonos talajmivelés által is különféleképen módosulnak. Arra rámutatni, hogy mik a különböző tényezők, a melyeknek ezen esetekben lényeges szerepük van, nagyon messzire vezetne tárgyunk tulajdonképeni czéljától. S azért elégedjünk meg azzal, hogy a diluviumnak e hatások alatt, az idők folyamán keletkezett s jelenleg meglevő talajféleségeit felsoroljuk. Ezek:... a) lösz b) vályog c) agyagos homok és d) homok. A lösz mint felső talaj, területemnek csaknem legnagyobb részét képezi, főként Esztergom környékén. Maróti-hegy D i lejtője, Kusztus, Hegymeg, Döbönkút, Szt.-Jánoskát stb.-nek felső talaja mind lösz, mely nagy vastagsága miatt legtöbbnyire az alsó talajt is alkotja. Csupán a diluviális terrasz északi peremén találni az alsó talajban sárga finom homokot l -30 m. átlagos mélységben a felső talaj alatt. Azon helyeken, a hol a lösz erdőséggel van borítva, felső talaját barna, rendkívül finomtapintatú vályog képezi, a mint azt a Maróti-hegy nyugati lejtőjén Kerekberek, Juhszallagos keleti lejtőjén és Barihegyen észlelhetjük. Maróti-hegyen vastagsága 1 80 m., míg a többi elsorolt helyen átlagos vastagsága csak l'o m., a mely mélységben már mindenütt tipusus lösz lép fel alsó talaj gyanánt, mely utóbbinak mélysége azonban már meg nem határozható. További válfaja a diluviális lerakodásoknak : az agyagos homok, mely a területnek azon részén található legnagyobb mennyiségben, a hol a lösz a homokkal érintkezésbe lép. Főként a dombok lejtőin fordul elő, a hol előjövetele oly formán magyarázható ki, hogy a csapadékvizek a löszt lemosták és a homokkal összekeverték, minélfogva az utóbbi kötöttebb struktúrát vett fel. Ilyen talajnemet tüntet fel a Döbönkút és Szt.- Jánoskút északi lejtője, a mi egészen a káptalani téglavetőig követhető. A felső talaj átlagos vastagsága l'o m., a mely alatt ko() m, mély-
(11) FÖLVÉTELI JELENTÉS. 163 ségben finom szemű homok foglaltatik. Találni ugyanezen talajnemet ezenkívül még a Dorogtól ENy-ra elterülő dombok lejtőin is, hol a fúrások következő szelvényt mutatják: 60. sz. felső talaj = sárgásbarna agyagos homok... 0 40 m. alsó talaj = sárga durva homok..... 0'80 m.-től lejebb. 61. sz. vöröses sárga agyagos homok _......... 0 7 0 «fehér durva homok......................_,... D20 «Míg a következőkben az alsó talajt löszszerű agyag képezi. 67. sz. barna agyagos h o m o k... _.............. 0 5 0 m. sárga löszszerű agyag......... I ()() m.-től lejebb. 70. sz barna agyagos homok... 0'40 «szürkés fehér durva h o m o k...... D00 «sárga löszszerű agyag..................... D20 m.-től lejebb. 73. sz. barna agyagos homok..... _ 0'40 «löszszerű agyag..... 0'50 «sárga finom homok... _ j............ 1 50 m.-től lejebb. Az agyagos homokot a lejtők tövének közelében laza homok váltja fel, mely mint a Szamár-hegyen, úgy itt is, vörhenyes-barna. Találni részben Esztergomban, részben Dorog vidékén a Kiskőszikla körüli területen; Sátorkői pusztán és Tokod közelében. Kiskőszikla táján ezen homok átlagos vastagsága 0-60 m., mely alatt 1 20 m. mélyen barna homok van. Ehhez hasonló szelvényt tüntet fel a Tokod- és Sátorkői pusztánál elterülő homok terület, ama különbséggel, hogy utóbbi helyen oly laza, hogy majdnem futóhomokszerű. A talajok minősége tekintetében legváltozatosabb az alluviális terület, a melyen összesen 10-féle talajnemet lehet megkülönböztetni. Ezek a következők: 1. hom ok: a) futóhomok b) laza vörös homok c) laza barna homok d) iszapos homok e) kavicsos homok f) lápos homok. 2. a) agyagos homok b) iszapos agyagos homok; 3. agyag; 4. mocsár talaj. Ezen elsorolt talajféleségek közül legelterjedtebb a Dorog-Tokod és Esztergom között elnyúló alluviális területen a homok, a melynek 11*
164 LIFí'A AURÉL (12) jelentékeny része most is mozgásban levő futóhomokot képez. Legnagyobb területet borít a Sátorkői pusztán, továbbá a leánj^vár-csévi síkságon. Utóbbi helyen vastagsága igen tetemes, mert a mint egy-két feltárásból láthatni 4 6 m-t is meghalad. Másik válfaja, a laza vörös homok előbbinél csak valamivel kisebb területet foglal el részben Csév, részben Tokod közelében, a mely utóbbi községtől egészen Kenyérmezőig nyúlik el. Csévnél 1-Ü0 m. mélységben sárga kavicsos homok, míg Tokodon 1 30 m. mélységben fehér, itt-ott kissé sárgás finom homok váltja fel. A laza barna homok Dorogon uralkodó, a hol a Morastgraben mentén található. Felületén a patak közelében számos édesvízi csiga, nevezetesen planorbisok észlelhetők. Vastagsága 0 80 1 0 m. között ingadozik; alsó talaját vereses sárga, többnyire borsószem nagyságú kavicsot tartalmazó, durva homok alkotja. Az iszapos homok kiterjedése jelentéktelen, a mennyiben Morastgraben mellett csupán egy keskeny sáv alakú területre szorítkozik. A kavicsos homok csak apró, szigetszerű foltokat képez, leginkább Csév közelében, a hol egy részével már a diluviumba is bele nyúlik. Felső és alsó talaja között különbséget nem mutat. A lápos homok a Morastgraben csévi ága mentén terjedt el, a honnan keskeny csík alakjában egészen Leányvárig felhúzódik. Szinét a vizenyős alsó talajban korhadásnak indult szerves anyagoknak hozzá való tapadásától nyeri. Különbséget felső s alsó talaja között nem lehet észrevenni. Ennél nagyobb felszíni kiterjedést mutat az alluviális talajok másik talaj félesége : az agyagos homok. Túlnyomó mértékben Tát környékén van kifejlődve, a hol főként mint iszapos agyagos homok lép fel (Gyilok földek). Iszapmentes válfaja a Kalló malom mellett terül el, azonban előbbinél jóval kisebb területen. Az iszapos agyagos homok alsó talajában löszszerű sárga agyagot, majd finomabb-dúrvább homokot enged megkülönböztetni, a mint azt a következő két szelvény is igazolja : 49. sz. szürke iszapos agyagos h om ok. D20m. sárga löszszerű agyag... D60 «sárga kavicsos h o m o k... 2-0 «89. sz. iszapos agyagos h o m o k... 0 8 0 «löszszerű agyag............ 100 «sárga finom homok............... 1 50 m.-től lejebb. Az iszapmentes agyagos homok alsó talaja l O m. mélységben vereses sárga homok, a mely D50 m-nél észrevehető határ nélkül sárga finom homokba megy át. Az agyag a Morastwiesen nevű Dorog és Leányvár között elnyúló
(13) FÖLVÉTELI JELENTÉS. 165 területen jelenik meg. Nagyobb figyelmet főként azért érdemel, mert alsó talajában homokos tőzeget rejt. Egy vízmosás a felső s alsó talaj vastagságát s a tőzeg települését illetőleg a 2. ábrán látható szelvényt nyújtja. a b d 2. ábra. a sárga kötött agyag, b kék, mocsári csigákkal telt agyag, c fekete, kavicsos homokos tőzeg, d sárga, kavicsos durva homok. Területem alluviális részének utolsó talajneme a mocsártalaj, a mely azonban csak igen csekély kiterjedésű. Sátorkői puszta és Tát közelében található; előbbinek felső talaja agyagos iszapos homok, a mely 0-60 m-ig terjed, alsó talaja pedig 1 20 m-től kezdve vízben úszó lápos homok. Utóbbi, mivel ez idő szerint is vízzel borított, megközelíthetetlen. * Ezek után hátra van még, hogy megemlékezzem arról, miszerint Dorog vidékén eszközölt fölvételem ideje alatt Bencze Gergely selmeezbányai erdészeti akadémiai tanár úr volt folytatólagosan mellém beosztva, ki a fölvétellel járó munkát s fáradságot velem megosztva, területem fölvételében hathatósan támogatott. Végül kedves kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy B ö c k h J á n o s 0 Méltósága, intézetünk igazgatója, Esztergomban végzett fölvételem alkalmával látogatásával szíves volt kitüntetni, a miért e helyen is mély köszönetemnek óhajtok kifejezést adni.