Ujabb adatok a Nyírség - Hajdúhát (Hajdúság) közötti tájhatár kérdéséhez

Ujabb adatok a Nyírség - Hajdúhát (Hajdúság) közötti tájhatár kérdéséhez LÓKI JÓZSEF 1 - SZABÓ JÓZSEF 2 Előzmények A természeti tájak határait sokszor nem lehet valamennyi lényeges tájalkotó elemet figyelembe vevő éles vonallal kijelölni. Különösen gyakran van ez így alföldi tájaink esetében. A különböző kárpát-medencei tájbeosztások (pl. KÁDÁR L. 1941, PÉCSI M.- SOMOGYI S. 1967, MAROSI S. - SOMOGYI S. 1990) rendszerint meghúznak ugyan egy többé-kevésbé általánosan elfogadott vonalat az egyes tájak elválasztására, de a térképi vonal a valóságban többnyire szélesebb-keskenyebb átmeneti sávot jelöl. Ez érthető, hiszen rendszerint nemcsak a különböző tájalkotó tényezők tájhatárként megjelölhető változása nem esik egy vonalba, hanem többnyire maga a változás is fokozatos. Különösen sok gondot jelent(ett) a tájhatár kijelölése ott, ahol maguknak az érintkező tájaknak az értelmezése, sőt megnevezése is problematikus. A több évszázada rögzült népi neveket viselő tájak ugyanis olykor olyan nevesincs" vidékekkel érintkeznek, amelyek tájként való megjelölése csupán a tudományos kutatások eredményeként született meg, és sokszor alig vannak kapcsolatban a terület természeti adottságaival. Sok tekintetben ez a helyzet a Nyírség és a Hajdúhát (vagy Hajdúság) viszonylatában is. A Nyírség, mint táj (és tájnév) a tradicionális csoportba sorolható, de Nyi szomszédsága nem természeti viszonyokra, hanem lakóira utaló nevét is sokkal később kapta közigazgatási körzetekről, az egykori Hajdú-kerületről, ill. 1876 után Hajdú megyéről. Tájnévként csak a XX. századi földrajzi kutatások nyomán kezdett terjedni, előbb Hajdúságként, majd az 1960-as évek elejétől Hajdúhátként is. Az utóbbi évtizedekben a két megjelölést egyre inkább a Nyírség és a Hortobágy közötti löszös területsáv két, egymástól meglehetősen bizonytalanul elválasztott részére vonatkoztatják. A Hajdúhát inkább a Debrecen-Hajdúszoboszló vasútvonaltól É-ra, Rakamaz tájékáig húzódó keskeny területsávot, a Hajdúság az attól D-re valamelyest kiszélesedő vidéket jelöli. Mivel a két terület észrevehető magasságkülönbség nélkül megy át egymásba, és földtani felépítésük mellett domborzati jellegük is hasonló, sokkal inkább a mindkettőjük Ny-i oldalán jelentkező, a Hortobágyra néző, mintegy 20 m magas, feltűnő, szinte tereplépcső jellegű lejtő tekinthető alföldi viszonylatban éles és egyértelmű tájhatárnak. Az áttekintő szakirodalom a K-i oldalon - a Nyírség felé - is hagyományosan viszonylag egyértelmű és világos tájhatárt jelöl. Mivel ott észrevehető magasságkülönbség a fokozatos K-i irányú emelkedés következtében nincs (a Hajdúhát középső részei 130-160 m-ig emelkednek, és így egyáltalán nem alacsonyabbak a szomszédos Nyírségnél), általában a futóhomok és a lösztakaró érintkezési vonala szerepel tájhatárként. Ezt a földtani különbséget az azt tükröző talajtakaró és a növényzet sok helyen még a laikus megfigyelő számára is 1 egyetemi docens, Debreceni egyetem, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék 2 tanszékvezető egyetemi tanár, Debreceni egyetem, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék 101

nyilvánvalóvá teszi. (Debrecen és Hajdúböszörmény között pl. a Debreceni Nagyerdő és északi folytatásának Ny-i széle látványos tájképi választóvonal, és minden térképfelvételen jól kirajzolódik.) A részletesebb földtani és geomorfológiai vizsgálatok (pl. SÜMEGI J. 1944, BORSY Z. 1961, 1967, 1973, SZABÓ J. 1965, RÓNAI A. 1985) azonban már évtizedekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a két táj határa valójában sem a két meghatározó földtani képződmény (a futóhomok és a lösz), sem a felszíni morfológia (a Nyírséget jellemző futóhomokformák, ill. a mindössze néhány sekély eróziós-deráziós völggyel tagolt egyhangú hátsági felszín) alapján nem jelölhető ki ilyen egyszerűen. A 60-as évek derekától a 80-as évek végéig ezen írás szerzői is részt vettek azokban a jórészt Borsy Zoltán professzor által összehangolt kutatásokban, amelyek alapján mindinkább világossá vált, hogy a jelentős részben homokos folyóvízi üledékekre települt futóhomok és a Hajdúhát belső részeit jellemző igen iszapos, alföldi jellegű lösztérszínek között meglehetősen széles sávban és tarka változatosságban jelentkeznek a két képződmény átmenetei mind horizontálisan, mind vertikálisan. Azt is felismertük, hogy a földtani képződmények bonyolult átmenete a felszíni formákban is tükröződik, és a futóhomokformák a korábban jelzett tájhatártól Ny-ra, a Hajdúhát belsejében (pl. Tiszalök környékén, vagy Hajdúdorogtól DNy-ra) is jelen vannak, mintegy átütnek a buckákat fedő vékony homokos lösz vagy löszös homoktakarón. A bonyolult átmenet térbeli részleteit azonban megfelelő számú és méretű feltárás hiányában akkor nem tudtuk tovább vizsgálni, jóllehet a MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének Hahn György által vezetett kutatási programjához kapcsolódva jelentős számú, 10-12 m mélységű fúrást létesítettünk a Hajdúhát több körzetében. Ezek eredményei részben beépültek a témavezető akadémiai doktori értekezésébe is (HAHN Gy. 1991). Az utóbbi években a két táj határsávjában több helyen nagyméretű anyagkitermelö munkák kezdődtek részben jelentős új debreceni közintézmények építése, részint az autópálya kivitelezések (M 35, debreceni városelkerülő) és az azokat kísérő régészeti feltárások kapcsán. Ezek a hatalmas, új feltárások (1. ábra, 11, 14, 15-ös pont) valamint a közelmúltban végzett saját feltárásaink és fúrásaink (1. ábra 12, 13, 20-as pont) jól kiegészítik a táj É-i részéből (1. ábra 16, 17, 18-as pont) és középső, valamint D-i feléből származó (1. ábra 1-10, 19-es pont) korábbi felvételeink anyagát. Tanulmányunkban ezek egy részének bemutatásával és elemzésével kívánunk hozzájárulni a Hajdúhát - Nyírség határkérdés differenciáltabb értelmezéséhez. (Tekintettel a kitűzött célra a szemcseösszetételi diagramok általában csak a talaj alatti rétegekre vonatkoznak.) 102

1.ábra Áttekinthető térképvázlat a Hajdúhátról a tanulmányban szereplő fúrások, feltárások feltüntetésével (a számok a szövegbeli hivatkozásokra vonatkoznak) 2. ábra A Tiszanagyfalú K-i határában lévő feltárás rétegsorának mechanikai összetétele súly%-ban (1=>0,05, 2=0,05-0,02, 3=0,02-0,002, 4=<0,002 mm) 103

A felszínközeli rétegek szedimentológiai elemzése, értékelése A Tiszanagyfalutól K-re lévő 6 m-es rétegösszletet tartalmazó feltárásban (1. ábra 18; 2. ábra) a 4 m-t meghaladó vastagságú futóhomokra 160-170 cm vastagságú löszös üledék halmozódott fel. A löszfrakció aránya a felső másfél méteren meghaladja a 40%-ot. 140-150 cm mélységközben a réteg szemcseösszetétele a homok arányának növekedésére utal, ami a hordalékszállítás kis mértékű változását jelzi. A feltárás futóhomok rétegei többségében apró- és középszemű hordalékot tartalmaznak és a teljes homokfrakció aránya meghaladja a 90%-ot. A Hajdúhát É-i felén, ahol a tszf.-i magasság csak helyenként haladja meg a 100-110 m-t, a würm elején sok folyóvízi hordalék rakódott le. A felső-pleniglaciális korszak első felében, a szomszédos nyírségi területekhez hasonlóan, a körülményekhez mérten jelentős homokmozgás ment végbe, és különböző típusú eolikus formák jöttek létre. A Hajdúhát buckás területei azonban kis, vagy közepes reliefenergiájúak, az akkumulációs formák magassága többnyire nem haladja meg az 5 m-t. A legszebb formák Tiszalöktől D-re láthatók. A terület fő jellemzője, hogy tiszta futóhomokból álló forma sehol sem fordul elő, a buckákat mindenütt pleisztocén végén keletkezett löszös homok, homokos lösz, illetve lösztakaró borítja, amelyeknek a vastagsága helyenként eléri a 4 m-t. Nagyon tanulságos a formák rétegsorának a vizsgálata. A Tiszanagyfalutól mindössze 15-20 km-re DNy-ra található Tiszalök melletti feltárásban (1. ábra 17) a futóhomokot 2.5-2.8 m vastag löszös homok, homokos lösz és iszapos löszrétegek fedik. Összehasonlítva a Nyírség Ny-i felén található lösztakaróval, már a terepen is jól megmutatkozik a különbség, ugyanis a buckákat fedő löszös üledék nem olyan egy veretű, mint a Nyírségben. A laboratóriumi szedimentológiai vizsgálatok eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy itt a buckák futóhomokját fedő löszös üledékben a finomabb frakciók (iszap, agyag) aránya magasabb. Az üledék szemcseösszetételének finomodása azonban nemcsak K - Ny-i irányban érzékelhető. A feltárásban (3. ábra) a futóhomokra települt rétegekre a felszín felé is szemcseösszetétel-finomodás jellemző. A buckák homokanyaga is eltér a Nyírségitől. A Hajdúhát buckáiban a futóhomok eléggé osztályozatlan, gyakoriak a finomabb sávok, előfordulnak homokos lösz, illetve löszös homok rétegek is. A Tiszalöktöl Ny-ra lévő feltárásban ilyen homokos löszréteg tagolja a futóhomokot, amely két intenzívebb futóhomok mozgás között képződhetett. A futóhomok túlnyomóan aprószemű, a rétegződésben helyenként a finom homok százalékos aránya magas. Szabó J. (1965) vizsgálatai szerint a homokszemcsék szilánkosak és fényes felületűek. Ebből arra következtethetünk, hogy az eolikus szállítás során a homok nem tett meg hosszú utat - szinte helyben folyóvízi hordalékból képződött. Az itt kialakult buckák méretét, egyéb tényezők mellett, a fekü megfelelő méretű homokszemcséinek mennyisége is befolyásolta. Borsy Z. (1974) a folyóvízi- és a futóhomok nehézásványtani vizsgálatai alapján arra következtetett, hogy a Hajdúháton a felszín közelében fekvő folyóvízi homokot a Tapoly és az Ondava rakhatta le. 104

130-140 140-150 ISO-160 190-290 210-220 240-250 260-270 270-280 280-290 330-335 340-350 3. ábra A Tiszalöktől Ny-ra lévő feltárás rétegsorának mechanikai összetétele súly %-ban (1=>0,05, 2=0,05-0,02, 3=0,02-0,002,4=<0,002mm) 105

Az előző területtől D-re, Újfehértó és Hajdúdorog vonalában is összehasonlító vizsgálatokat végeztünk. Ujfehértótól K-re egyrészt a 4-es főút melletti feltárás (1. ábra 12) rétegeit tanulmányoztuk, másrészt az út másik oldalán a néhány száz m-re található medermaradványba (1. ábra 13) fúrást mélyítettünk. Ez az elhagyott meder a hordalékkúp épülésekor élő vízfolyásként szállította azt a hordalékot, amelynek rétegei a buckák feküjét képezik. A laboratóriumi elemzések eredményei (4/a. ábra) alapján megállapíthatjuk, hogy a feltárás rétegsorában a homokfrakció az uralkodó. A vékony, enyhén humuszos felszíni réteg alatt 5 m mélységig a löszös homok és a homokos lösz rétegei váltakoznak. A homokos üledék fő jellemzője az apró- és finomszemü homok magas aránya. A lösz frakció általában csak 10-15 %-kal részesedik, a 20-25 %-ot csak vékonyabb rétegekben haladja meg. Ebben az 5 m-es rétegösszletben az iszap- és az agyagfrakció is jelentős, a felső másfél méteren több szinten eléri a 20 %-ot. Szembetűnő változás 4,5 m-es mélységben figyelhető meg, ahol a mintegy 40 cmes rétegben a szemcseösszlet finomodása mellett a humusztartalom jelentősebb növekedése is kimutatható. Ez a réteg valójában az alatta fekvő és a feltárás aljáig nyomon követhető futóhomokon képződött talajnak tekinthető. A feltárás közelében mélyített fúrás már egyértelműen folyóvízi üledéksort harántolt. A rétegsorban 3-3,5 m mélységig a homokfrakció az uralkodó. A rétegekben a homokos üledék nem olyan osztályozott, mint a futóhomokban. A murva, közép-, apró- és finomszemü homok mellett változó arányban a kőzetliszt, az iszap és az agyag is jelen van. Ilyen folyóvízi üledékösszletből képződött a futóhomok a würm száraz időszakaiban. 3,5 m alatt a fúrás aljáig közetlisztes, iszapos, agyagos és homokos rétegek váltakoznak. Ujfehértótól 12-15 km-re Ny-ra, a Hajdúdorog határában lévő, 3 m-es rétegsort tartalmazó feltárás (1. ábra 16, 5. ábra) fő jellemzője, a homokra települt, 270-280 cm vastagságú, rétegzett, finomabb szemcseösszetételű üledék. A feltárás alján lévő 20 cm-es rétegben a homok aránya meghaladja a 90 %-ot, jelentős része apró szemű. A szedimentológiai és rétegtani elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy azt szél szállította. A felszíni morfológiai jegyek is arra utalnak, hogy a Hajdúhátnak ezen a részén is érvényesült a szél felszínalakító tevékenysége. Ebben a futóhomokot fedő rétegsorban a finomabb frakció aránya sokkal magasabb, mint Új fehértónál. A homokos lösz és a löszös homok rétegek váltakozása mellett, a felszín irányába a szemcseösszetételre az iszap- és agyagfrakció arányának növekedése jellemző. A Hajdúhát É-i részén Hajdúnánás - Hajdúdorog vonaláig az eolikus formák jól kirajzolódnak. Ezért itt a morfológiai határ nagyon elmosódott. A tájhatár Hajdúdorogtól D-re válik élesebbé. A Hajdúdorog - Hajdúvid - Hajdúböszörmény - Debrecen vonaltól Ny-ra lévő területeken viszont az eolikus formák szinte teljesen hiányoznak. A két táj szélesebb határsávjában kőzetadottságok nagyon változatosak. Ujfehértótól Ny-i irányba haladva a buckákat fedő löszös üledék szemcseösszetétele finomodik, a löszös homokot egyre inkább a homokos lösz váltja fel. Azonban arra is felfigyeltünk, hogy a löszös üledékkel borított buckák között olyan területek is előfordulnak, ahol az akkumulációs formák rétegsorát teljes egészében futóhomok alkotja. Ezekben a buckákban megjelennek a kovárvány rétegek (6. ábra), sőt a nagyobb méretű formák feltárásaiban fosszilis talaj is előfordul 106

4. ábra Az Új fehértótól K-re lévő feltárás(a), illetve fúrás(b) rétegsorának mechanikai összetétele súly %-ban (1=>0,05, 2=0,05-0,02, 3=0,02-0,002, 4=<0,002mm) 107

X Ä»» 140-150 190-200 210-220 220-230 230-240 250-260 260-270 270-280 280-290 290-300 5. ábra A Hajdúdorogtól K-re lévő feltárás rétegsorának a mechanikai összetétele súly %-ban (1=>0,05, 2=0,05-0,02, 3=0,02-0,002, 4=<0,002mm) 108

6. ábra Kovárványos homok a Bocskaikerttől DNy-ra lévő feltárásban A területen eddig megismert feltárások, fúrások kőzetanyagának szedimentológiai vizsgálatai alapján a két táj átmeneti sávjában az eolikus akkumulációs formákat rétegtani szempontból négy csoportba sorolhatjuk. Első csoportba tartoznak azok a formák, amelyek teljes rétegsora futóhomokból épül fel, és csak a homok feküjében tárul elénk az iszapos, agyagos, homokos folyóvízi üledék (7. ábra). Második típusba tartoznak azok a formák, amelyeknél a futóhomokot vékonyabb - vastagabb löszös köpeny borítja. Természetesen a futóhomok feküanyaga itt is a hordalékkúp folyóvízi homokja. Harmadik típusba azok a formák sorolhatók, amelyeknél a futóhomok képződése az éghajlat változása miatt megszakadt, majd újra folytatódott. A rétegsorban a körülmények változását löszös üledék, vagy fosszilis talaj jelzi. A negyedik csoportot azok a formák alkotják, amelyeknél a futóhomokot iszapos-löszös üledékek tagolják Jó példa erre a Hajdúböszörménytől ÉKre lévő feltárás (1. ábra 15; 8. ábra), amelyben 290-300 cm mélységben és a feltárás alján a hordalékszállításban bekövetkezett változást tükröző iszapos-löszös rétegek jelennek meg. 109

7. ábra Folyóvízi rétegsor Hajdúböszörménytől ÉK-re 8. ábra A Hajdúböszörménytől ÉK-re lévő feltárás rétegsorának mechanikai összetétele súly%-ban (1=>0,05, 2=0,05-0,02, 3=0,02-0,002, 4=<0,002 mm) 110

A Hajdúhát a D-i felén éri el a legnagyobb tszf.-i magasságot, de a kis reliefenergia miatt tájképileg nagyon egyhangú. Felszínét löszös üledékek borítják. A hátságnak ezen a területén is számos fúrást (1. ábra 1-8) mélyítettünk. A fúrások és a feltárások mintáinak makroszkópos elemzése alapján már korábban is megállapítottuk (SZABÓ J. - LÓKI J. - FÉLEGYHÁZI E. 1999), hogy a Hajdúhát lösze teljesen eltér a típusos löszöktől. Pécsi M. (1967), megegyezve számos magyar kutatóval (Kádár, Miháltz, Sümeghy, Marosi, Rónai, stb.) az alföldi területek löszeit folyóvízi-ártéri képződménynek tartotta. A Hajdúháton a felszín közelében lévő képződményeknek az a fő jellemzője, hogy a 0,02-0,05 mm átmérőjű szemcsék aránya 40% alatti, és az agyagos, iszapos frakció együttesen megközelíti, sőt helyenként meghaladja ezt az értéket. A homokfrakció a hát keleti határához közelebb eső rétegekben magasabb, mint a belső, illetve Ny-i területeken. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy tipikus lösz nem fordul elő, helyette homokos, iszapos és agyagos löszökről beszélhetünk. Hajdúböszörmény a téglagyári feltárásában (1. ábra 8; 9. ábra) a felszíni talajréteg alatt még a homokos lösz-, és löszös homokrétegeknek is viszonylag magas az iszaptartalma. Homoktartalmuk nagyon változatos. Figyelemre méltó a 6-8 m közötti mélységköz, ahol a homok aránya helyenként megközelíti az 50 %-ot. A Hajdúhát belső területein mélyített fúrások rétegsorának elemzésekor arra is felfigyeltünk, hogy gyakoriak az olyan rétegsorok (10. ábra), amelyekben az iszapos, agyagos, löszös üledék folyóvízi homokra települt. Ezeknek a rétegeknek a homoktartalma megközelíti, sőt helyenként meghaladja a 90 %-ot. A homokréteg feletti üledék-réteg változatos szemcseösszetételű, de kisebb arányú homokfrakció, magasabb iszap- és agyagtartalom a jellemző. Ezekben a rétegekben helyenként eltemetett talajok találhatók (HAHN Gy. 1985). A Hajdúhát D-i szélén, a Hajdúságba átvezető enyhén tagolatlan felszín földtani felépítésében szintén változás tapasztalható. Míg a Hajdúhát felszínközeli rétegösszletében az iszapos, agyagos, homokos frakciók aránya szinte deciméteres gyakorisággal változik (11. ábra), az alacsonyabb Hajdúságban (12. ábra) ez a változatosság megszűnik. A fúrás anyaga nyugodt, lassú vízfolyás egyenletes lerakó tevékenységére utal. Összegzés Az utóbbi időben nyitott nagy feltárások rétegeinek elemzése megerősíti azt a korábbi véleményt, hogy a két táj határsávjában a folyóvízi, futóhomok és löszös üledékek mind horizontálisan, mind vertikálisan nagyon változatosan jelentkeznek. Ezért a tájhatár egyértelmű kijelölése még ott is bonyolult, ahol a felszíni morfológia alapján egyértelműnek tűnik. Az É-i részeken ez elsősorban a lösz és a futóhomok váltakozásában, a D-i részeken pedig az iszapos, agyagos frakció nagyobb arányában és ingadozásában mutatkozik. Az üledék szemcseösszetételének szélesedő spektruma pedig szoros kapcsolatban van a felszínközeli folyóvízi üledékek megjelenésével. 111

9. ábra Hajdúböszörmény: a téglagyári feltárás rétegsorának mechanikai összetétele súly %-ban (1=>0,05, 2=0,05-0,02, 3-0,02-0,002, 4=<0,002mm) 112

10. ábra A Hajdúháton mélyített sekélyfúrások rétegeinek mechanikai összetétele súly %-ban A=Vidi-ér mellett, B=Hajdúböszörmény DNy, C=Nagyhegyes ÉK, D=Pece-ér mellett, E=Debrecen téglagyár(l=>0,05, 2=0,05-0,02, 3=0,02-0,002, 4=<0,002mm)

11. ábra A Kun Pál halom melletti fúrás rétegsorának mechanikai összetétele súly %-ban (1=>0,05, 2=0,05-0,02, 3=0,02-0,002, 4=<0,002mm) 12. ábra A Hajdúszováttól ÉK-re létesített fúrás rétegsorának mechanikai összetétele súly %-ban (1=>0,05, 2=0,05-0,02, 3=0,02-0,002, 4=<0,002mm) 114

Irodalom BORSY Z. 1961 A Nyírség természeti földrajza, Akad. Kiadó, Budapest, 227 o. BORSY Z. 1969: Nyírség, Hajdúság In: A tiszai Alföld, Szerk. Pécsi M. Akad Kiadó, Budapest, 219-230., 250-256. o. BORSY Z. 1973: A magyarországi futóhomok területek lösz, homokos lösz és löszös takarója Földrajzi Közi. 21.évf. 172-184.0. BORSY Z. 1974: A futóhomok mozgásának törvényszzerűségei és védekezés a szélerózió ellen. Akadémiai doktori értekezés. Debrecen, KLTE Természetföldrajz Tanszék, 329 o. HAHN GYÖRGY (témavezető) 1985: MTA FKI Kutatási jelentés, Budapest, 119 o. HAHN Gy. 1991: A magyarországi löszök kronosztratigráfiája és gyakorlati hasznosításuk. Akadémiai doktori értekezés. Budapest, 144 o. KÁDÁR L. 1941: A magyar nép tájszemlélete és Magyarország tájnevei. A Magyar Táj- és Népismeret Könyvtára 3. Budapest, 24 o. MAROSI S. - SOMOGYI S. 1990: Magyarország kistájainak katasztere Akad. Kiadó, Budapest I-II. 1023 o. PÉCSI M. 1967: A löszfeltárások üledékeinek genetikai osztályozása a Kárpát-medencében. Földrajzi Értesítő XVI. évf. 1-19.0. PÉCSI M. - SOMOGYI S. 1967: Magyarország természetföldrajzi tájai és geomorfológiai körzetei, Földrajzi Közi. 15(91) évf. 285-304. o. RÓNAI A. 1985: Az Alföld negyedidőszaki földtana. In: Geologica Hungarica, Series Geologica Budapest, 445 o. SÜMEGHY J. 1944: A Tiszántúl, Magyar tájak földtani leírása, 6(1-2) Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest, 208+65 o. SZABÓ J. 1965: Geomorfológiai megfigyelések a Hajdúháton. Acta Geographica Debrecina, Tomus X-XI, Budapest, 197-220. o. SZABÓ J. - LÖKI J. - FÉLEGYHÁZI E. 1999: Újabb adatok a Hajdúhát geomorfológiájához. Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk.: Kovács Ágnes 227-239. o. 115