EGYÜTT ÉL6 NEMESEK ÉS JOBBÁGYOK ÉRDEKKONFLIKTUSAI A XVIII. SZÁZADI BIHAR MEGYE MEZ6VÁROSAIBAN Papp Klára

EGYÜTT ÉL6 NEMESEK ÉS JOBBÁGYOK ÉRDEKKONFLIKTUSAI A XVIII. SZÁZADI BIHAR MEGYE MEZ6VÁROSAIBAN Papp Klára Ahogyan az Alföld más területein,i a XVIII. századi Bihar megyében is elsősorban a mezőváros volt az atelepülésforma, ahol a nemesi ésjobbágyi társadalom együttélésének problémaköre - a források által dokumentálhatóan - a legkielégítőbben vizsgálható. Nem szu"kíthet ő azonban le a kutatás csupán erre a településtípusra, részint a megye nemességének nagy száma miatt, részint pedig azért, mert egy sajátos nemesi önkormányzati forma (a báródsági nemesi kerületé) a sólyomkői uradalomfalutelepüléseihez kapcsolódott. A vizsgált helységek társadalmi összetételér ől a II. József korabeli népszámlálás férfilakosságra vonatkozó adatai nyújtanak hozzávetőleges képet :2 Mezőváros Nemes Paraszt Zsellér Egyéb Berettyóújfalu 100 197 445 97 Berekböszörmény 32 190 212 29 Derecske 40 352 457 89 Diószeg 171 331 449 177 Kaba 30 406 354 65 Margitta 146 162 324 44 Nagybajom 218 134 142 40 Nagyszalonta 172 329 636 137 Meghatározó jelentőségű a kiváltságoltak lakhelyválasztása szempontjából az a tény, hogy a megye a XVL-XVII. században az erdélyi fejedelemség fennhatósága alá tartozott, sjelentős számú - elsősorban Báthori Gábor által kiváltságolt - hajdú település és ugyancsak nagyszámú személyében nemesített volt (hajdú) katona birtoka érte meg a török elleni felszabadító háború korszakát. Míg tehát az alföldi nemesség nagyobb része számára ez akétévszázad a török hódoltságkorszakaként avárosba (elsősorban mezővárosba) költözés kényszerét jelentette, Biharban sajátos kiváltságokkal rendelkező közösségek létrejöttéhezjárult hozzá. A mintegy húsz hajdúváros lakói számára a fejedelemség védelmi szükségletei és az általa elindított Habsburg-el- 1 RáczIstván :Városlakó nemesekaz Alföldön 1541-1848 között. Bp.,1988.Afonásadottságok miatt elsősorban a XVIII-XIX. század vizsgálatára vállalkozik. L. 14. old. 2 Dányi Dezső-Dávid Zoltán :Az első magyarországinépszámlálás. Bp.,1960. 26-41. old. táblázatos adatai szerint 5148 férfit soroltak a nemesek közé. A báródsági nemesi kerületrő l Nyakas Miklós : A báródsági nemesi kerület rendtartása a XVIII. század végéről. - A Bihari Múzeum Évkönyve III. (Szerk. : Héthy Zoltán.) Berettyóújfalu, 1982. 167-176. old. 21

lenes küzdelmek katonaszükséglete olyan kollektív nemesi jogok gyákorlását tette lehetővé,amely különbözött azországos nemességtől, azazköztes státustjelentett a szabad paraszti állapot és a személyes nemesség között. Afejedelmi kiváltságokugyanis nemcsak ajobbágy állapotból emelték ki akatonáskodókat, hanem egyrészt a vármegye igazságszolgáltatási és katonai illetékességébe utalták őket, másrészt településüket- éppen a királyi kisebb haszonvételek birto kába juttatással, a belső önkormányzati lehetőségek növelésével együtt - a mezővárosok sorába illesztették.3 A báródsági nemesi kerület-amelyhez Nagybáród, Kisbáród, Cséklye, Nagypatak, Korniczel, Beznye, Köröstopa és Brátka számítható, Sólyomkőváráhoztartozott.Alakosok többségét alkotó románok betelepítése Sólyomkővárába s a környező településekre a XVI. században birtokos Drágfiak kezdeményezése volt. A beköltözők egyrésze később személyes nemességet szerzett, így 1660-ban II. Rákóczi György mellé már a nemesi hadnagyság küldött két század katonát a törökellenes harcra.4 A török terjeszkedése, amelyet Várad elfoglalása után és a vasvári békét követően a Habsburg-hatalom Székelyhíd várának lerombolásával is megerősített, egyaránt hatással volt a két emutett nemesi szerveződésre. A hajdútelepülések jó része közvet lenül is török adózás és fennhatóság alá jutott, amely hatalom figyelmen kívül hagyta azerdélyi fejedelmektől elnyertkiváltságaikat, s ugyanakkor lehetetlenné tette (afejedelemség oldalán) katonai alkalmazásukat. Nyilvánvalóan nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a magánföldesúri hajdúk (Szentmihály, Szabolcs m.,1664) is ekkor fordultak Csáky István grófhoz, földesurukhoz azzal a kéréssel, hogy a pogányok igája miatt" menekedjenek meg a katonai szolgálattól, s ahogyan bekövetkezett, adhassanak inkább pénzbeli megváltást helyette. 5 ABáródság nemeseinek helyzetére hatást gyakorolt, hogy a hadi események következtében Sólyomkő is török végvárrá lett, 6 s így korábbi katonai funkciónak a nemesi kerület sem felelhetett meg. Atörök visszafoglaló háborút követőer. a bihari fejedelmi kiváltságolású hajdútelepek sorsa egyértelműen hasonlóvá vált a magánföldesúri hajdútelepülésekéhez, hiszen a Habsburg-hatalom az 1700-as évek elejére eladományozta a helységeket. Azoknak helyzete stabilizálódhatott, akik Esterházy Pál nádor zálogbirtokába jutottak.' Ahercegi család ugyanis kezdetben nem kívánt Bihar megyében majorságot kialakítani, ezért a derecskei uradalomhoz tartozó helységek lazább függésbe kerültek birtokosuktól, mint a vármegye többi településének lakói. Az uradalom 16 helysége közül nem volt valamennyi korábbi hajdúkiváltsággal bíró, a nemesek, jórészt armalistákjelenléte azonban mindegyiktelepülésen kimutat- 3 Pl. Berettyóújfalu, Derecske, Kaba, Kornádi, Nagyszalonta a XVIII. század folyamán is mezővárosként szerepelnek az összeírásokban. 4 Nyakas M : i. m. 168-169. old. és Bunyitay Vince: Biharvármegye oláhjai és avallásunió. Bp.,1892. 19. old. 5 Rácz István :A hajdúk a XVII. században.- Magyar Történeti tanulmányok. II. k. (Szerk. : Szendrey István.) Debrecen, 1969. 159. old. A fejedelmi kiváltságolások közül Körösszeg 1634-tok a Csákyak magánföldesúri hajdútelepei közé sorolható, ahová Kiss Márton hadnagysága alá telepítettek katonákat.- MOL P. 72. Fasc. 381. old. Idézi Rácz L : i.m. 153. old. Körösszeg azonbana Csákyak ősi birtokát képezte már a XIV. századtól, így a fejedelem 1608. évi kiváltsága politikai indítékú. 6 Erdély története(1606-tó11830-ig). (Szerk. : Makkal Lászlóés Szász Zoltán. )Bp.,1986. 803. old. található 42. sz. térképe. 7 Szendrey István : Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Bp., 1968. 17. old. 22

ható.a herceg lehetőséget adott, hogy az Uradalombéli communitasok" gyűlése döntsön az árendaösszeg elosztásáról, a földesúrhoz indított követküldésekről. A derecskei fokíró az ún. domaniális bíró tisztét is viselte, vezette a más-más helységben tartott közgyűléseket, a számadásokat, s az uradalom településein a bíráskodás vitás ügyeiben is jelen volt. A közgyűléseken a helységbeli bíró és nótárius vett részt. A Dominalis Generalis gyu~és" 8 -különösen az úrbérrendezésig-olyan lehetőségeket adott az önkormányzatra,arnely az 1790-et követőidőszakban a hajdúper elindításához is megfelelő alapul szolgálhatott. Az uradalom szerveződésének körülményei azonban világosan utalnak arra, hogy nem a XVII. századi hajdúkiváltságok képezték a működés alapját. A hercegi ház részér ől nem, a nemesség számárapedig csak áttételesen maradt meg a hajdúvárosi szabadságok igénye.1713-ban ugyan Reviczky László udvarbíró még a következo~céppen kommentálta az urasági rendelkezéssel való szembefordulást : kikben benne lévén mégh a Réghi Haydu Városi Szellett, mint egy kissebbséghnek tartanák az Uraságh Forumján ítéltetny." 9 Reviczky László ugyan kénytelen volt egy éven belül testvérének, Reviczky Jánosnak átadni az udvarbírói tisztet, az általa képviseltek érvényesítése azonban további törekvés maradt ; nemest és nemtelent az uradalmon belül egyaránt a birtokos úriszéke elé utalni. Ez ellen természetesen azok a helységek tiltakoztak, s értek el leginkább eredményeket, ahol mint Szalontón, Kabán, Derecskén, Bajomban nagyszámú nemes élt, s ahol a bírói funkció megszerzése után még aztis gátolni igyekeztek, hogy a jobbágyok az udvarbíró előtt panaszt emelhessenek. Anemesi cím elismertetése azonban a század első felében már megosztotta a települések lakosságát. A személyükben nemesítettek ugyanis megyeszerte elsősorban nem a korábbi kollektívjogok továbbvitelét, hanem saját privilégiumaik igazolását tartották fontosnak. A világi birtokon élő nemességkett ős szorításban élt ; egyrészt a nagybirtok kiépülő tisztikara fenyegette az urasági utasításokra hivatkozva haszonvételeit, privilégiumait s próbálkozott függésbe kényszerítésével, másrészt a település lakójaként úgy kellett együtt élnie a jobbágyi communitassal, hogy elkülönülő érdekeit megvédelmezze, s lehetőleg-szándékai szerint- vezető szerepre jusson a közösség irányításában is. I.A nemesi önkormányzat, a privilégiumok megőrzésének formája és lehetősége Bihar megye településein jórészt kontinuus, s csak részben beköltöző nemesi címmel bíró lakosságról beszélhetünk. Ahelységek- fo leg avoltfejedelmihajdútelepek - új betelepülői jórészt az adózó jobbágynépességb ől kerültek ki. MóczárJózsef, aki 1906-ban Szalonta jubileumán elemezte a kiváltság elvesztésének körülményeit, úgy vélte, hogy annak oka egyértelműen abban keresendő : jogaikat és birtokukat nem osztották meg abetelepülo~kel, mint ajászkunok, hanem jobbágyi állapotra akarták őketkényszeríteni". Annyi mindenképpen bizonyos, hogy a nemesek - ahogyan egy a vármegye előtt tett 1755. évi tanúvallomásban elhangzottt - csak akkor tértek vissza lakhelyükre, amikor a Török háború meg csende- 8 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban : HBML) XL601/ 1. és 601/3.-A derecskeiuradalom iratai. 9 Szendrey István:A derecskei uradalom kiépítése. - HBML Évkönyve VI. (Szerk. : GazdagIstván. ) Db., 1979. 29. old. 10 HBML IV.A.6/b 1. k. 297. old. Móczár József: Szalonta története. Nagy-Szalonta, 1606-1906. (Szerk. : MóczárJÓzsef.) Nagyszalonta, 1916. 55-63. old. és Szendrey L : Egy alföldi... i. m. 64-65. old. 23

sedvén... Váradot ennek előtte circiter 60 esztendővel a Kereszténység megvette és ennek örömét is Kolozsvárott Nemes Erdély Országában a Piacz közepén... három ágyúkkal meg lőtték...". A visszaköltözés után a település határán a jobbágyokkal kellett osztozniuk [sbár azok még a Neoaquistica Comissio előtt (1737) is kinyilvánították, hogy a helységhez tartozó puszták,;a szalonfai régibb nemesek tulajdonát képezik"], az összeütközés elkerülhetetlenné vált.a helyzet nagyon "hasonlít ahhoz, amiről a diószegi Posta István és árva Simándi Éva panaszolkodtak a vármegyéhez küldött instantiájukban. Bajaik gyökere az, hogy Dietrichstein gróf udvarbírája, Laport János a panaszosok curiáját eltiltotta a szabad privilégiummal éléstől, valamintahogy írták - igazságunkért magunk személyében verettettünk, meg is tömlöczöztettünk, s summa pénzbeli fizetéssel nyomorogtattunk", miközben a Paraszt Bírák Uraimék... hirdetik... ha mindnyájan halva fekünnénk is senki hozzánk bé jönni ne merészellyen." A diószegi nemesek nem csupán maguk megaláztatását sérelmezték, hanemkeserűen kifakadtak : ha ez lesz a gyakorlat, a jövendőben márkegyes úrirendek maradékok merre jutnak..." Minden bizonnyal az ilyen és ehhez hasonló sérelmekkel magyarázható, hogy a nemesség saját önkormányzat szervezésébe fogott. A történeti szakirodalomban a nemességkutatást háttérbe szorító hibás szemlélet miatt csak az elmúlt évtizedben jelenhetettmeg egyre több, a városban, mezővárosban élő nemesség társadalmi-gazdasági helyzetét, önkormányzatát elemző tanul mány. A bihari nemesség önkormányzatának a források által mutatott formálódása, változása remélhetőleg hozzájárulhat az eddigi ismeretek bővítéséhez.t2 Abajomi nemesek, akik anemességvizsgálatok tanúsága szerint több évszázadra is visszavezethető privilegizálást tudtak kimutatni,l 2ia már 1714-ben aztjelezték Egry László inspectornak, hogy van bírájuk, akitőlfüggenek, smivelnem hercegi földön élnek, csak a vármegye előtt hajlandóak az adófizetésről tárgyalni.t3 A szdlontaiakaz 1741. évi nemességmegerősítés után szervezték mega hadnagyságot, ahogy egy 1762-b ől fennmaradt helytartótanácsi leirat a mulcödési tilalmat megfogalmazta külön tanácsot" ügyük intézésére. Ebben a vármegye is segítette őket, azért is hivatkoztak 1751-ben írott levelükbent4 arra, hogy a közöttünk lévő Hadnagyság á T. N. (Tekintetes Nemes) Vármegye Determinatiójabul (volt) eddig... való ususában ". Most azonban a herceg annak megszüntetését követeli, valamint hogy paraszti Communitasnak Bíráitul fügjünk ; a' Méltóságos Uraság Törvény Székinek minden Causainkban magunkat Submittallyuk, különben ha azokra rá nem állunk, az Dominiumbul ki kergettetünk". Az indoklás túlzóan erőltetettnek tűnik, különösen, ha tudjuk, hogy Nagybajomban is van írásos nyoma a Nemesi Társaság"működésének. A mezőváros protocollumának 1746. október 8-án kelt bejegyzések szerint a bajomi nemesség hadna- 11 HBML IV.A.1/a 12. k. (1751). - A mezőváros tanácsa 500 forint büntetést és tömlöcöt is kilátásba helyezett Postásék elszigetelésére. 12 Novák László: Három város. Bp., 1986. Falvak, mezővárosok az Alföldön. (Szerk. : Novák László, Selmeczi Lász16. ) Nagykőrös, 1986. Rácz L :Városlakó nemesek... i. m. A nemesi önkormányzat típusait lásd. uo. 137-187. old. - 12/a MOL U. et C., Fasc. 44. No. 13. (1726) Tizennyolc család nemességét igazolja. Bővebben lásd. Papp Klára : Bajom története 1702-től 1848/49-ig. Kézirat. 13 MOL Esterházy levéltár (továbbiakban : EL). Rep. 33/A. Fasc. E. No. 298. 14 HBML IV.A.1/a 12. k., ill. XL601/3. 15 Uo. V.614/a 1, k. Protocollum 1746. nov. 8. (Nagybajom). 24

gyának, Hajdú Jánosnak, és vicehadnagyának, Gál Jánosnak tellyes authoritást" engedélyezett, hogy ha ennek utána Nemes Ember a Város Pinczéjében káromkodik... meg fogattassék... és megtartóztassék", mindaddig, míg dolgát a bírák el nem igazítják. A nemesi hadnagyság határozata a kiváltságoltak képvisel őinek a Communitas béli B. (Becsületes) Tanács" ellenében - finak hatalmát korlátozandó - adott jogkört, s nyilvánította ki : a nemesek közösségefelett csaksaját bírájuk ítélkezhetett. Sajnálatos, hogy a bajomi Nemesi Communitas" kialakulásának további dokumentumai ezidáignem kerültek elő. Talán nem alaptalan a felvetés, nem azonos-e ez akezdet a volt hajdútelepek és a nagyszámú személyükben nemesített, volt hajdúlakossal bíró helységek esetében, mint a báródsági nemesi kerületnél. Ott ugyanis, bár Sólyomkő 1711. évi kapitulációja után a vidék katonai szerepe végleg megszűnt, élén a polgári perek, a rend és vagyonbiztonság" szavatolására meghagytak egyfo~adnagyot". t6 Nem tudunk bővebb ismereteket nyújtani a berettyóújfalui nemesek tanácsának létrejöttéről sem, bára helységben 1749-ben már aparaszti és nemesi fél tanácsok működéséről, közös döntéseiről értesülünk.l' A nemesség és aparasztpolgárok önkor mányzati szervezeteinek koordinálásáról, az ún. kétfél tanács rendszeréről a megye több településéről tudunk : Derecskén 1720-tól, Szalontón 1747-től, Konyáron szintén 1747-től van adat a működésére.t8 A bajomi jegyzőkönyv bejegyzései, a berettyóújfalui protocollummal együtt alkalmasak amixtasedes"(vegyes ülés) működésének vizsgálatára. A két fél Becsületes Tanács előtt vagyis Mixta Sedes előtt" tárgyalt esetek a szó szoros értelmében a két fél közös ügyeit jelentették. Bajomban 1760-ban Vígh István és Gál Ferenc nemes egymás közötti dehonesztációjáért és... zavaros beszédekért" indított eljárás képezte az együttes fellépés alapját.1771-ben pedig egy Szalai János nevűnemesemberprotestált az ellen, hogy apja abajomi házat, valamint a curiaután való, Bajomi határon levőszőllejét" eladhassa. t9 Az együttesen kialakított döntéseket a nemesek hadnagya (ductornobilium) és afőbíró (judex primarius) írtaalá, anótárius és az esküdtek jelenlétében. Újfaluban a molnár megbízása, a külső puszták védelme az uradalommal szemben, vagy Korogy puszta (1824) taksa alá vonása késztette közös fellépésre a feleket. Ugyancsak a hercegi hatalommal szemben érvényesíthető közös érdek vezethetett oda, hogy Derecskén, Berettyóújfaluban és Nagybajomban egyaránt gyakori a nemesek főbíróvá választása (a Czirják és Török, a Zákány, ill. a Várady család tagjai).2 Esetenként azonban átmeneti típus is megfigyelhető a tanács összetételében. Nagybajomban (ahol 1757-ből maradt fenn első adat a két fél tanács működéséről) 1751- ben, amikor a nemesek hadnagyát, Várady Jánost választották főbíróvá, szükségesnek tartották, hogy mellette legyen még egy, a lakosok ügyeit intéző bíró is. Az úrbérrendezést követően a derecskei uradalom helységeivel kötött új szerződések a contractualistaviszonyból származó előnyök gyors felszámolásához vezettek. 16 1717-től több fo~adnagyot sorol Nyakas M. : i. m. 169. old. 17 Rácz István : Berettyóújfalu a török hódoltságtól ajobbágyfelszabadításig. -Berettyóújfalutörténete. (Szerk. : Varga Gyula.) Berettyóújfalu, 1981. 208-209. otd. 18 Rácz L :Városlakó... i. m. 181. old., ill. Konyárra HBML V.640/a 1. k.- A város nótáriusának lakóhelyéről intézkedett Nagy János főbíró és a két fél tanács. 19 HBML V.614/a 1. k. (A szőlővel betelepíthető földet ugyanis korábban a tanács osztotta.) 20 HBML V.622/a, ill. Szendrey István-Nyakas Miklós : Derecske története. Debrecen, 1980. 385-387. old. 25

Ahajdúszabadságért folytatott per elo készületei már megosztották a helységeket, s az érdekek új csoportosulásokhoz vezettek. A vármegye a nemesség önszerveződését támogatta, 1784-ben ugyanis helyt adott a dancsházi és szerepi nemesek igényének, hogy kis számuk miatt a bajomi nemesi communitassal egyben foglalni, és ugyanazon igazgatók igazgatása- és rend tartása alatt lenni" akarnak.21 Ezzel egyideju leg részletesen, 29 pontban szabályozták a communitas működését, sok tekintetbenalapozva abajomi önkormányzati- bíráskodási gyakorlatra. Avármegyei közgyűlés határozata érvényesült abáródsági nemesi kerület új szabályzatában is, amely a hét település privilegizáltjait a fő- és alhadnagy, valamint a tizenkét tanácsbeli (assessor) ítélezése alárendelte, s ahogyan abajomi nemesi tanácsot, ezt is az illetékes főszolgabíróhoz utalta.22 A megyei közgyűlésekjegyzőkönyveinek tanúsága szerinta XIX. század elején politikai elvvé vált a szerteszéjjel lakó szegényebb sorsúnemesek" támogatása,költségcsökkentési igénnyel és a nemesi jogok megőrzésének szándékával. Az 1809-ben megfogalmazott megyei rendszabályok ugyanis előírták, hogy már húsz (egy településen vagy egymás közelében lakó) nemes alkosson egy hadnagy alá való communitast". 23 Ennek nyomán az 1840-es években már a nemtelen lakosok" panaszai is megfogalmazódtak, minden helyben lévén Nemes Hadnagy Szék azok a nemesek szóbeli perét kevés költséggel intézhetik". 24 II. Az adózásból, a helységek határhasználatából és a haszonvételekből származó konfliktusok Az adózás kérdésében elsősorban nem a birtokos, hanem a kurialista és armálissal élő nemesség jelentett problémát a helységek jobbágytársadalma számára, hiszen éppen a két utóbbi - számában is tekintélyes réteg - képviselői éltek közöttük. A kuriális nemességgel elsősorban az ún. közös költségek fizetése miatt különböztek össze.a derecskei uradalomban a communitasok gyu~ése" évenként meghatározott összeget rótt ki a települések lakóira, s a városi közterhek másutt isjelentkez tek.a nagybajomiak már 1717-ben arra panaszkodtak, hogy a nemesek kivonják magukat az adózásból. Szalontón viszont a privilegizáltak kerestek a vármegyénél támogatást (1724) s elérték, hogy a mezővároshoz tartozó puszták használata után nekik fizessen a szegénység. 1744-ből a sárándinemesek visszaéléseit rögzítette az uradalmilevéltár, akik nemhogy adót nem fizettek, hanem saját részükre szedték aztbe a helybeliektől. Berettyóújfalubírája Varga Mihály 1774-ben azért fordult a vármegyéhez, mivel két nemes vélt nemességük címén magukat a helység terhétől mentesnek 21 Rettegi Istvánné : A szerepi Nemes Communitas Protocolluma". (Adatközlés) - Déri Múzeum Évkönyve 1971. (Szerk. : DankóImre. ) Db.,1972. 96. old.aszabályozás 1787-rekészült el. Uo. 93. old. A bajomi főhadnagymellett második hadnagyot, valamint 12 bajomi, 6 szerepiés 6 dancsházai tanácstagotis választottak. 22 Nyakas M. : i. m. 170-174. old. és HBML IV.A.1/b 181. cs. Fasc. V. No. 200. (1798). 23 A szerepi forrás részeként közli Rettegi L-né : i. m. 99. old. Az 1836. évi 20. tc. földesúri birtokon a hadnagyszék működését is engedélyezte. L. Rácz L : Városlakó... i. m. 180. old. 24 HBML XL601/3. - derecskei uradalom iratai (1843). 1840-ben Kabáról tudósítanak a nemesség hadnagyáról. - Uo. 1830. jan. 4-én Bajom és Szerep mellett Udvari két fél tanácsais utasítást kapott egy rendelet kihirdetésére.- Szűcs Sándor hagyatékának részét képezőlevéltári iratok apüspökladányi Karacs Ferenc Múzeumban. 26

adták elő ". 2s Éppen az ilyen esetek miatt szorgalmazta a közösség is a nemességvizsgálatokat. Az armalisták esetében- ahol a privilegizált nem birtokolt mentességgel bíró telket- a jobbágytelek használata a földesúri adó és a közterhek viselésére egyaránt kötelező évényű volt. A birtokos esetenként éppen ezértadottki abelsőföldforgalmat ellenőrző rendelkezést, amilyet p1.1738-ban a Bagoson tartott úriszékenhatároztak meg a derecskei uradalom számára : eszerint a lakosság semmilyen ingatlant Mlgos (Méltóságos) UrasághTisztje híre, következendol~éppenannak comissiója s a Helység bírája tudta... nélkül külsőnek kiadni, árendálni, annyival inkább zálogosítani és eladni ne merészellye". Az utasítás lehetőséget teremtettarra is, hogya helységek elöljárói bevonják az adózásba a curiával rendelkező, de földjét bővíteni kívánó nemeseket is. Bajomban 1746-ban ifi. Sólyom János kapott a Mlgos (Méltóságos) Hercegi Ház földjén egy istállónak való helyet", amely után az éves taxafizetést magára vállalta. 1764-ben Nemes Ferencnek, aki Nemesi Titulust" vindikált magának, az alábbi feltételek mellett engedélyezték a vásárlást : a házés ajószág taxáját mint akármely contribuens ember fizesse meg", adja meg az Uraságot érintő" szolgálatokat, s hasonlóan a culinarét, pascuatio bért" stb., ellenkező esetben a bíró elveheti és másnak adhatja a földjét.z6 1771-ben a birtokosi szándék még leplezetlenebbül szerepelt a feltételek között : Földes Uraság ügyét illetően Bíró Uramtul fügjön..." A Károlyiak kéci birtokán Drágosi György nemes hasonló tartalmú kötelezvény alá tette oda kereszt vonását", amikor Szokán Tógyer árváinak házát megvásárolta (1821). z7 A margittai Szüts István (1799) nemcsak az anyai jusson neki jutó két darab földet ajánlotta fel Giday Mihály inspectorhoz írott kérelmében a Csáky családnak, hanem a helyette a helység határában kapott földért 2 Rft taxát és Esztendőnként Húsz gyalog napszámot" is ígért.28 Az armalista nemesek és aparaszti közösség földesúri adózásának elkülönítésére jó példa Berekböszörmény mezőváros, ahol Ferdényi Gábor plenipotentiárus különkülön kötött éves contractust a szolgáltatásokról. Az 1752-54 közötti időszakról fennmaradt szerződések a nobilium részére a nónán kívül előírták : ;,tartoznának Taxát és 12 napi szolgálatot fizetni 151 Rft 48 krajcárt". Bizonyos fuvarozási kötelezettségük (a téglavetőhöz) megmaradt, mindez azonban jelentősen kevesebb, mint a communitásé, ahol az éves summa mellett sokrétű szolgáltatással tartoztak.a Csákyak a mezővárosban továbbra is lehetőséget adtak a robotváltságra, pl. 1793-ban és 1794-ben, amikor a váltságpénzt fizetők között ott voltak a nemesek is.z9 A török háborútkövetően nemes ésnemtelen egyarántszabadon foglalhatottföldeta helységek határán, s ebből következően a korábbi nemesi földek jelentősen bővültek. A Csákyak által manumittált Kovács família a margittai Fogas hegyen kb. 7 kapaallya földet irtatott az erdo b ől, s ragasztatott a... manumittált szo lőhöz Kovács Mihály által, s... azulta, mint manumittált szőlo"k bíratnak". A Kaposi nevű szőlőt pedig egy Pántos nevűjobbágytól erőszakkal vette el Kovács Mihály.3 A konyári sená- 25 Bajom és Sáránd esetei, l. SzendreyL:i. m. 66-67. old., Szalonta, l. Móczárt. :i. m. 55. old., Berettyóújfalu, HBML IV.A.1/a 39. k. (1774). 26 HBML V.614/a. További példák hasonló feltételekkel : Szalai János (1763), Sólyom Ferenc (1771), Sólyom István (1756), Mátyus István (1759), Szekrényes János és Nemes Péter (1762). 27 MOL P. 392. 155. fiók (Kécz). 28 Uo. P. 71. Fasc. 6. No. 52. 29 Uo. P. 71. Fasc. 4. No. 18. és ~OBA Levoca Fasc. 644. D. 66., Fasc. 645., D. 66. 30 MOLP. 71. Fasc. 6. No. 27. (1751). 27

tus 1765 októberébenerdőháti Istvánt intette meg, mivel a nádas rétegy részét maga tulajdonának lenni" vallotta, ők azonban régi szokás szerint használt közös földnek nyilvánították.3t 1770-ben Nagybajom határán az előgátközben, a Farkas ér gátjánál egy Bagdi István nevű nemes nyilvánított egy földdarabot a sajátjának, amit a tanács megvizsgált, s végül is Uraság földjének lennivallották". A föld kaszálóvolt, s az esküdtek azért mentek ki a színhelyre, mert Bagdi a város számára tilalmasban tartotta azt, ami problémákat okozott.még ugyanazon évben Szlávy György adminisztrátor jelenlétében az előgátköz Székporongós nevű földjeit is megosztották.ahatárelkülönítésére azért volt szükség, mert a város és a nemesek nem egyeztek az előgátköz területének használatában. Virágos Györgyés MileJános úgy egyezett meg végülisa communitas bírájával, Tunyogi Mihállyal, hogy bármely fél a kitűzött határt megszegi, 50 Rft legyen a büntetése. 32 Nagybajomban már a harmincas évektől maradtak fenn hasonló esetekről feljegyzések : 1738-ban pl. Földesi Gergely szántott fel olyan kaszálót, amely a városé volt, ezt a bírák revideálták, Földesít pedig 3 ft-ra büntették. További példák arróltanúskodnak, hogy a nádtermőrétb őlis hiradatlankiskertet" fogtak fel egyesek, ahol a nád ahalak útját gátolta, ezért a bírák a büntetés mellett megszüntették a kerteket. A protocollum 1803-ból származó bejegyzése szerint 1756-ban a város népeeddig ismeretlen okból- felindult", s ennek az lett akövetkezménye, hogy Ház sorjában, nem pedig Nemes Curia után, a Fő Tiszteknek engedelméből fel osztódott a Sziget Káposztás Kertnek",amelyet azután szolőskertté alakítottak át. Az eredmény - feltehetően- annak a panaszolkodás-hullámnak egyik állomása, amely már 1743- ban azt sérelmezte, hogy a városi tisztségeket viselő nemesség a saját sorstársainak juttatta a faluhatár legjobb földjét. 3s Berettyóújfaluban a szántó és kaszáló használatában nem lehetett a nemesi előjogok miatt keletkezett súrlódásokat kitapintani. A mezővárosban a bérelt prédiumokat és a faluhatárt egy egységként kezelték. A legelőhasználat esetében azonban már elgondolkodtató, hogy 1721-ben egy Gulyás Péter nevű embert a parasztszeri tehéncsordát" őrzendő vették fe1,34 ami sugalmazza a nemesszer" létét is, ahogyan azt Orosz István elemzése is felvetette. Bajomban szintén az volt a nemesség határhasználatában az egyikpanaszra okot adó sérelem, hogynagyszámú marhákkal" élik a határt. Az 1740-es évek elején a helység bírája be is hajtatta a nemesek marháit Derecskére, az udvarbíróhoz. Emiatt aztánjeney Ferenc 1743 karácsony éjszakájánverekedést provokált a communitas alkalmazottaival. 3s A török háborúkat követőena faluhatárokbővítésének jó lehetősége volt a közelipuszták bérlete, ezek birtoklása is több összetűzésforrása lett. A mezővárosok bels ő viszályaiközött Nagyszalontánvolt ennek a legnagyobbszerepe. Az 1724-26 közöt ti konfliktus okairól, a régi szalontai nemesek Répáskeszi pusztán épült házainak vandál és brutális elpusztításáról tanúvallomási jegyzőkönyv is maradt fenn. Az akció a mezőváros parasztpolgáraitól indult ki. Egy Gazsó Mihály nevű személy az események után azt beszélte el a lakosok előtt : jól vagyon, én akartam, én jártam ezért az 31 HBML V.640/a. 32 Uo. V.614/a 1. k. Szalai János nemes el őtt. 33 Uo. 1738, 1743 és 1756-ból származó híradások, valamint Szendrey L : i. m. 67. old. 34 Orosz István : Berettyóújfalu agrárviszonyai axviii-xix. században. Berettyóújfalu története. I. m. 251. old. - HBML V.A.612/a (1721). 35 MOL Esterházy lt. Rep. 33/A. Fasc. F. No. 364-368. 28

urakat éjel s nappal, hogy fel égessenek, ez eddig is így kellett volna".a harag olyanynyira elemi erejű volt, hogy az elfogott nemeseket kezesség fejében sem engedték szabadon, hanem a Mező Város háznál harmad napig tartottak", 36 majd a vármegyei tömlöcbe vitték őket. Sobrik Ádám comissariusés Nyíri Szabó Ferenc a pusztán előbb a nemesek pincéihez vezette ajánosdai, madarászi és homorogi oláhokat, s miután megengedték nekik, hogy igyanak, rontották le a pincéket", majd a csapszéket és a nemesek házait. Akocsma boráta szalonfai strázsamester kvártélyáravitték be, akia Montecuccoli ezred 25 emberével és az oláhokkal jelen volt az égetésnél. Amintegy 25 újonnan épült házat az esetet követő napon le is rombolták.a Jánosdáról való Konder János szerint Sobrik comissariusa vármegye parancsolatjára hi-. vatkozott, s ő volt a nemesek elfogatója is. Egy másikfalujabeli, MajorAndrás szerint viszont nem törvényre, hanem hatalmasságra" jöttek Sobriék.3' Répáskeszi, Kis és Nagy Vásári, Bagd, Simonkerék, Vimer, Panasz, Mezőgyarak és Oroszi puszták korlátozás nélkül való használatáról csak a Várad megvétele előtti időkből maradt pontos híradás. Akkor a jövevényeknek valóban nem volt joguk a pusztákhoz, ha...valamely ember telekén (akart) lakni, pénzen vett magának földet és így élősködött." Arevolutiótól fogvást" azonban- aparaszti lakosok szerint- a pusztákat egyenlő akaratból egyik úgy élte, mint a másik". Egy 1780-ból való tanúvallomás szerint a szalonfai nemesek Lipót császártól kaptak adománylevelet, ezért nem akartak sem árendát, sem taxát adni róla, s követeltek a helységjövevény, vagyis paraszti népességétol fizetséget érte. A bagdi és répáskeszi pusztát, illetve a simonkerékit is (az utóbbit a káptalantól) kivont kardokkal védelmezték meg". Valószínűsíthet ő, hogy alapvetően a birtokos Esterházy kívánta tulajdonjogát érvényesíteni - a lakosok követelésének támogatásával - a puszták felett. Már az 1712. évi contractusban is úgy fogalmaztak : az árendaösszeg kifizetéséért a praediu mok használatát is engedélyezték.aszalonfaiak előbb védelmezték, még a réten is duggadták" a pergamenre írott megerősítő levelet, 1762-ben azonban Jeszenák ügyvéd erőszakkal hozatta be a mezőrol Jámbor Gáspár nótáriust, levelet íratott vele a káptalanhoz, s azzal az ürüggyel csalta ki tőlük az oklevelet, hogy az hasznot fog nekik hajtani. Ezután a következő contractusba a puszták használatát is belevették, ám az 1767-ben Pozsonybaküldött követség továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy mint régi eleink tettenek, olyanjusson akarják (azokat) használni. A követelés megismétlődött az 1771. és 1780. évi inquisitióban is. 3g 1777-ben a szalonfai nemesek közül Fóngd Mihály, öreg Fónad István és Bereczky János az ellen tiltakoztak, hogy ezen Urbarialis Regulatio alá conscribáltattak" a puszták, holott arról soha nem adóztak, s a szántók és kaszálók is erdőből irtat tak ki általunk és eleink által". A nemesek és parasztok elválasztásának szándékát és tényét mutatja, hogy az adózók aláírtak valami conscriptiót, de - ahogyan a tiltakozók vélik - az nem vonatkozhat rájuk",s 9 36 HBML N.A.6/b 1. k.- Tiszti perek.-fónagy Miklós, Molnár György, Csut János, Ács Benedek és Váry Tamás voltak az elfogottak. 37 Többen vallották, hogy a jelenlévő oláhokat kényszeríteni kellett az akcióban való részvételre, sőt pénzbírságot (40 ft) is kilátásba helyeztek, ha elmennének. Major a püspök fegyverese volt Jánosdán. 38 HBML XL601/2. Jeszenák olyanírást csináltatott, hogy aszalonfaiak elállnaka pusztákiránti jussukról, s a koholt írást a város pecsétjével hitelesítette. Az 1762. szept. 12-én kelt irat szerint a lemondás ellenértékeként Szalonfa város lakosai használhatják" árendaösszegért, mint az uradalom többihelysége. 39 Uo. XL601/4. 29

A puszták iránti jog a késo~biekben a hajdúper követelései között is helyet kapott. Margittán, a Csákyak legjelentősebb mezővárosában, a század elején manumittáltak igyekeztek kivonni magukata famffia által újabban (az 1780-as években) bejelentett határhasználati tilalom alól.a manumissus nemesek" szerint ugyanisők sem a família, sem a lakosok kárára nem követnek el túlkapásokat, hiszen joguk kiadásakor sem az erdő, sem a vizek használata nem volt tilalmasban, ezért ők azokat appertinentiának számították".a A jószőlőtermővidékekenkülönösen a kurialista nemesekkocsmatartása váltott ki elégedetlenséget. Nagybajom 1754-b ől származó feljegyzései szerint többeket büntetett meg a communitas tanácsa, mert nem a mezőváros által árendált, hanem az ún. tilalmas kocsmán" ivott bort. Dudema György cigányt, miután kétszer rajtakapták 8 ft-ra, vagy 40 pálcára ítélték.1760-ban Sólyom Mihály azért szenvedett 24 pálcaütést, mert elfogadta a mások kínálását a tiltott borból". A tilalmas csapszék a Nemesek csapszéke volt",amelyet a herceg rendelete szerint sem volt szabad az uraság földén lakóknak" látogatni.a l Berettyóújfaluban, ahol szintén a parasztpolgárok közössége bérelte a kocsmát, már 1731-ben arra panaszkodtak, hogy olyan manumissusok folytatnak kocsmát", akik nemrég még contribuensek voltak (Fodor György, Csiffi Ferenc). Csiffi ellenjó val késo~b (1788) is háborogtak, mert házában pálinkát mértek, s azt a lakosok az árenda hasznának korlátozásaként értékelték.a2 Anemesi kocsmatartásijog olyannyira akadálytalanul érvényesült, hogy amikor 1838-ban a váradolaszi uradalmi gyűlésen a házaknál nyitható Cántor Csapszékek" iránti úrbéri pereskedést megbeszélték, a bajomiak úgy értékelték saját helyzetüket : á sok curjális csapszékek miatt á mostani egy csapszékjeknek sem tudván illendő hasznát venni" elállnak a kéréstok. Végül SzilágyiGyörgy ügyvéd Derecske, Szalonta, Sáránd és Nagybajom városokat kivéve tette meg javaslatát.a3 Anemesekvélt vagy valós jogainak érvényesítése másterületen is ellenállást váltott ki. Margittán (1757) az urasági vendégfogadótkiárendáló Novák Vencel panaszkodott a Csákygrófhozírott levelében, hogy az erdélyi kereskedőutasok amanumis sus Fundusokon lakó emberek" házához szállnak, s ezjelentősen csökkenti az őjövedelmeit.aa A pusztahasználat, a haszonvételek (kocsma, mészárszék, vendégfogadó stb.) jogának érvényesítése - a jobbágyi népesség mellett - leginkább az uradalomépítő nagybirtokos érdekeit sértette. Ezzel is magyarázható a jobbágyi communitások és a világi nagybirtokosok közeledése. Ezért tűnik úgy, hogy az érdekellentétek csupán a helyi társadalomban okoztak konfliktusokat, holott avalódi ütközés a mezővárosi nemesség és a világi vagy egyházi nagybirtok között történt. A haszonvételek tulajdonjoga ugyanis nem illette meg a mezővárosok parasztpolgárait, csak használatát kaphatták meg- éves szerződés alapján- bérletbe. Ha a helybeli kurialista és armalista nemességezeknek működtetését korlátoztavagy gátolta, akkor ténylegesen a tulajdonos érdekeivel került szembe. 40 MOL P. 72. Fasc. 326. No. 8. Az elhangzott panaszok szerint a tilalmas Makk termőfákat" vápák, rétjeiket, szántóikat szaporítják, s a vadas erdőt is használják. 41 HBML V.614/a. 42 Uo. IV.A.2/b. Fasc. XV. No. 59. (1788) és Szendrey L : i. m. 68-69. 43 HBML XL601/2. - Az 1832. évi 6. törvénycikkre hivatkoztak kérésüknél. 44 MOL P. 71. Fasc. 6. No. 34. 30

Összefoglalóan megállapítható, hogy a megye katonai szerepköre már a XVII. században kialakította a nemesség közigazgatási, bírói fórumait, amelyeket viszonylag könnyen át lehetett menteni. Feltételezhetően ezzel magyarázható, hogy már a XVIII. század első felében - néhány évtizeddel megelőzve az Alföld volt hódoltsági mezővárosait - megjelentek a nemesi önkormányzat formái, amelynek működtetéséhez jelentős támogatást kapott a nemesség a vármegyétől is. A két fél tanácsok létrejötte a települések nemesi és paraszti népességének együttélését kívánta az érdekegyeztetéssel (azuradalmakkal szembeni közösfellépés) könnyíteni, valamint lehetőséget teremtett, az érdekellentétek törvényes rendezéséhez Ȧ század folyamán a nemesség jogi és vagyoni sokrét űsége miatt - amelyet e helyütt anemesi társadalom kutatásának lemaradása miatt csak érzékeltetni tudtunk - egyre növekedett az uradalmak földjét használók száma (fundusok vásárlása, földbérletek stb.), amely folyamat egyre több összeütközést eredményezett a nemesi és jobbágyi communitasok között. A korábbi privilégiumok keresése, a nemesi communitas működésének szabályozásaakkorvett újabb, nagyobb erejű lendületet, amikor az úrbérrendezést követően a világi nagybirtok majorságépítésbe kezdett, s kihasználta a lehetőséget ajobbágytelket használó nemesség szolgáltatási kötelékének szorításához, adóztatásához, bírói függésbe vonásához. Nem lehet véletlen, hogy a hajdútelepek kezdeményezéséhez hasonlóan Berekböszörmény is 1791-ben menesztett küldöttséget Erdélybe a régi kiváltságok felkutatására. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy a kurialista nemesség az uradalommal került szembe, míg ajobbágysága helybeli nemességgel ütköző igényei érvényesítéséhez mindig támogatóra talált a világi nagybirtokban. Interest Conflicts of Co-Existing Noble People and Serfs in the County-Towns in District Bihar of the XVlllth Century Klára Papp The available sources make possible the investigation of interest conflicts in the country-towns of the District. In the settlements of District Bihar essentially we may speak about noble title bearint inhabitants partly as immigrants. The new immigrants of thesettlements-mainly thoseof the oldprincely Hajdú Settlements-were the tax paying populations. The military role of the District defined its armal nobility's administrative, jurisdictional forms in the XVIIth century that could be transferred into the next era with relative ease. It can be supposed that this was the explanation of the appearance of the form of noble autonomy during the first half of the XVlllth century preceding that by the century turns of the old parts under Turkish rule in the Great Hungarian Plane. Noble people and serfs being in the same settlements besides interdependence went into conflicts with one another. These conflicts were born out of the questions of taxation, boundary utilization and lease cases of the landowners. The utilization of the puszta, lease of inns and hostelries caused conflicts apparently only with the local peasant population but in the reality nobility became a conflicting class of the secular class of big estate owners as well. 3 1