Mecseki Környezetvédelmi és Kutató Bázis (MKKB)
Tisztelt Olvasó! Ön Társaságunk legújabb telephelyének, a Mecseki Környezetvédelmi és Kutató Bázisnak a bemutatkozó kiadványát tartja a kezében. A MKKB Baranya megyében, Pécs központjától 10 kilométerre Nyugatra, Kővágószőlős közelében található. Visszatérni a természethez, megőrizni a természetet talán így foglalható össze leginkább a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK Kft.) legújabb telephelyének munkája. Az MKKB 2014 áprilisa óta tartozik hozzánk, tevékenységének középpontjában az uránipar okozta környezeti károk végleges felszámolása áll - az elszennyezett felszíni és felszín alatti vizek tisztítása, a környezeti károkat szenvedett területek helyreállítása, valamint a felszabadult területek újrahasznosítása. A Mecsek-hegységben 42 évig folyt uránércbányászat és -feldolgozás. Az ezzel okozott környezeti károk helyrehozatala a munkálatok befejezését követően szinte azonnal megindult. A hatósági előírásoknak megfelelően végzett rekultivációs munkálatok nyomán 2008 végére a közvetlen környezeti veszélyeztetettség megszűnt, a környezetvédelmi határértékek betarthatóak lettek. Ám a hátramaradt zagytározók, meddőhányók további feladatokat jelentenek, és folytatni kell a felszín alatti vizek kármentesítését, az uránnal szennyezett bányavíz kiemelését, tisztítását. Ugyanis e nélkül rövid időn belül elszennyeződne Pécs ivóvízbázisa. Az ivóvízbázis védelme, a rendszer üzemeltetése folyamatos, 24 órás készenlétet igényel még várhatóan 30-40 évig. A környezetellenőrzést pedig további 50 évig biztosítani kell, hogy szükség esetén azonnal meg lehessen kezdeni a beavatkozást. Mik is azok az előzmények, amik ezt a sokrétű, felelősségteljes munkát indokolják? A Mecsek-hegységben az uránércbányászat és -feldolgozás 1955-ben indult, szigorú szovjet ellenőrzés mellett. Az első években a kibányászott ércet a Szovjetunióban (a mai Észtország területén) dolgozták fel, majd később az uránkoncentrátumot is oda exportálták. Az uránérc hazai vegyi feldolgozása 1964-ben kezdődött Pécsett. Az uránércbányászat 1997-ben szűnt meg a Mecsekben, a lelőhely érckészletének közel felét lefejtették. A munka során 46 millió tonna (18 millió köbméter) kőzetet termeltek ki, ebből közel 26 millió tonnát dolgoztak föl hazánkban. Összesen több mint 82 hektárnyi területű meddőhányó, az ércfeldolgozás nyomán pedig összesen 160 hektár területű zagytározó keletkezett. Az összes kitermelt ércmennyiségből mintegy 23 ezer tonna fémuránt vontak ki. Az uránércbányászat befejezését követően 1997-1998- ban elkészült a bányászat hatásának állapotfelmérése, a környezeti hatástanulmány, majd a bányabezárási tájrendezési tervek, így ezek alapján 1998-ban elkezdődhetett az uránbányászat felhagyásának és rekultivációjának beruházási programja. 1997. november 26-án egy kormányhatározatban (amelyet később néhány pontban módosítottak) kiemelt jelentőségű beruházásnak minősítették ezt a programot, jóváhagyták a magyarországi uránérc-bányászat megszűnését követő rekultivációs feladatokról készült beruházási javaslatot. A környezeti károk helyreállításának irányításával megbízott vállalat Mecsekérc Környezetvédelmi Rt. néven kezdte meg működését. A Mecsekérc Rt. 2004. évi szétválását követően az újonnan megalakított MECSEK- ÖKO Zrt. lett a rekultivációs tevékenység gazdája, míg a környezetvédelmi károk felszámolásának finanszírozása a magyar államra, mint tulajdonosra hárult. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. döntésének megfelelően a hosszú távú környezeti kárelhárítás 2014. április 23-át követően a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. felelősségi körébe tartozik. Így lettünk mi ennek a sokrétű munkának a gazdája. Tevékenységünk során hosszú távon, felelősen és biztonsággal gondoskodnunk kell - az egységes vízelvezető rendszer működtetéséről, - a radioaktív szennyezettségű vizek uránmentesítéséről, - a zagytéri kármentesítő rendszer és kémiai vízkezelő üzemeltetéséről, - a rendszerek karbantartásáról, - a rekultivált területek, létesítmények utógondozásáról, - a környezetellenőrzési monitoringról. Ez a tevékenység társaságunk új fióktelepén, a Mecseki Környezetvédelmi és Kutató Bázison folyik, 41 munkatársunk segítségével. Ők mindannyian speciális szakértők is, nagy gyakorlattal, hiszen 2014 áprilisát megelőzően a bázis elődjénél dolgoztak. Dr. Kereki Ferenc
Kármentesítés Az ércdúsító üzemben az uránérc aprítása és a kémiai feldolgozás, valamint az e tevékenységhez szükséges technológia alkalmazása nem csupán radiológiai, de vegyi, szénhidrogén- illetve nehézfémszennyezéssel is járt. A károk felmérését követően, a megfelelő engedélyek beszerzése után több százezer köbméter szennyezett talaj cseréjére, a feleslegessé vált munkagépek kiszerelésére, az épületek lebontására volt szükség. A zagytározók, amelyeket az uránérc-feldolgozás melléktermékeinek befogadására építettek, annak idején aljzatszigetelés nélkül készültek. Emiatt később a szervetlen sókkal szennyezett oldatok egy része elszivárgott a tározók környezetébe, így félni lehetett attól, hogy a talaj- és rétegvizek komolyan elszennyeződnek. Ennek megakadályozására aktív vízvédelmi rendszert kellett kialakítani, amely úgynevezett termelő kutakból és drénrendszerből áll. Ennek működését követően a magas oldott anyag tartalmú szennyvizek csak tisztítás után kerülhetnek ki a felszíni befogadóba. Ugyanakkor az uránércbányászat hatásterületén, a felszíni vízfolyásokban is jelentős radioaktív és nehézfém-szennyezettséget mértek. Itt a műszaki beavatkozás során több tízezer köbméter szenynyezett iszapot kellett eltávolítani. A kisebb felszín alatti vizeket érintő szennyezettség felszámolására egyedi kármentesítési eljárásokra volt szükség. A talajvízbe jutott urán kinyerését gyakran kombinált módszerrel - aktív vízkiemelő rendszer és anioncserélő gyantaoszlopok telepítésével - lehetett/lehet megoldani. A meddőhányók tájrendezése Az uránércbányászat során változó radioaktívanyag-tartalmú meddőkőzetet szállítottak a meddőhányókra. A talaj minőségét helyreállítani nem lehetett, ám a megfelelő morfológia kialakításával helyrehozhatók voltak a tájsebek, meg lehetett teremteni az életfeltételeket a növény- és állatvilág számára. A rekultiváció célja a bányameddődombok hosszú idejű stabilizálása, a csapadékinfiltráció, a fizikai, kémiai és radioaktív szennyezők környezetbe kerülésének minimalizálása, ellenőrzése, valamint a meddőhányók tájba illesztése. Az uránérc-kitermelés befejezését követően rögtön megkezdődött az alacsony uránérctartalmú kőzeteket tartalmazó meddőhányók rekultivációja. A kisebb 100 ezer köbméter térfogatú meddőhányók megszűntek, tartalmukat a központi meddőhányóra szállították. Erre, az előírásoknak megfelelő morfológia kialakítását követően, 1 méter vastag földtakaró került, hogy a radioaktív sugárzás előírt paraméterei betarthatóak legyenek, és a szivárgást minimalizálni lehessen. Ugyanakkor az erózió megakadályozására ültetett erdők is megkövetelték ezt a talajvastagságot. A meddőhányók alól kifolyó szennyezett vizeket övárokrendszer gyűjti össze, ezek tisztítása a bányavízkezelő üzemben történik.
A perkolációs területek tájrendezése A perkolációs uránkinyerési eljárást az alacsony urántartalmú, gyenge minőségű uránércek hasznosítására fejlesztették ki az ércfeldolgozás időszakában. Az alacsony urántartalmú, összetört ércet fóliával szigetelt medencékben 10-12 m magas prizmákba építették. A prizmák tetejére lúgos oldatot öntöttek, így oldották ki az urántartalmat. Ezek az úgynevezett perkolációs dombok a pécsi ivóvízbázis közvetlen környezetében helyezkedtek el, így az aljzatszigetelő fólia esetleges sérülése miatt elszennyeződhettek a talajvizek. Ezért a mintegy 3,5 millió köbméter perkolációs meddőkőzetet is a központi meddőhányóra kellett szállítani. Ez úgy helyezkedik el, hogy a kioldódó, szennyezett vizek el tudnak szivárogni a bányaüregekbe, ahonnan a vízkiemelő rendszer a tisztítás helyszínére szállítja. A zagytározók tájrendezése Az ércfeldolgozás után maradó meddőzagy (a szervetlen sókkal szennyezett oldatok) számára 160 hektáron két zagytározó létesült. Az egyikre 15 millió tonna, a másikra 4 millió tonna ércdúsítási meddőt szállítottak. A második zagytér 155 hektárnyi üzemi területéből csak 60 hektárt borít meddőzagy. A leltári adatok szerint az elszivárgott oldatok mennyisége 19,7 millió köbméter. A pécsi ivóvízbázisok közelében lévő tározók annak idején aljzatszigetelés nélkül épültek, így a technológiai oldatok egy része, illetve a lehullott, elszennyeződött csapadék továbbszivárgott az alattuk elhelyezkedő természetes víztározó képződményekbe. A zagyterekhez tartozó, illetve azokat övező területek, kiszolgáló útszakaszok, zagyvezetékek nyomvonalaihoz közeli földsávok egyes helyeken szintén elszennyeződtek. Ezek a zagytározók semmiképp sem hagyhatók magukra, elsősorban a fokozódó radonkiáramlás és a térségbe kikerült jelentős mennyiségű szennyezett vizek miatt. A megfelelő morfológia kialakítását követően a zagyterek teljes felületére - folyamatos műszaki ellenőrzés mellett - több rétegben agyag, homok, lösz került, legalább másfél méter vastagságban. Ez a takaróréteg megakadályozza a radongáz kiáramlását, a zagyhomok kiporzását, illetve azt, hogy a meddőből a szennyező anyagok kioldódhassanak. A takarófelületre olyan növényzetet kellett telepíteni, ami meggátolja az eróziót, ugyanakkor sekély gyökérzónája révén nem bontja meg annak szerkezetét.
A föld alatti bányatérségek bezárása Bányászatra és ércfeldolgozásra 1967-ben hat bányatelket alakított ki a bányaműszaki felügyelőség. Összesen 65 négyzetkilométeren létesültek az üzemek, meddőhányók, perkolációs prizmák, zagytározók, a bányafeltárást és szellőztetést szolgáló függőleges aknák, légaknák, tárók és léggurítók, a robbanóanyag-raktárak valamint egyéb kiegészítő, illetve szociális létesítmények. A bányaművelés során 18 millió köbméter térfogatú föld alatti üreget alakítottak ki, amelyekbe különböző berendezéseket, műszereket telepítettek. A hazai uránércbányászat 42 éve alatt 5 bányaüzem létesült. A bányatörvény előírásai szerint föld alatti bányatérségek felhagyása sem a környezetre, sem a felszínre veszélyt nem jelenthet. Ezért a bányatérségekben olajjal, savval, lúggal szennyezett talajt fel kellett szedni és ártalmatlanítás céljából a felszínre szállítani, az olajjal, zsírral szennyezett gépi berendezéseket pedig elszállítani. A törvényi előírásoknak megfelelően a külszínre nyíló függőleges aknákat teljes hosszban le kellett zárni, ezt követően került sor a bányaüzemek külszíni területének tájrendezésére. A II., III., IV. és V. üzemek különböző műveleti szinteken, de végső soron összeköttetésben álltak egymással, az ún. északi tárón keresztül. Ezen került a külszínre a kitermelt érc, valamint a bányákból kiemelt víz. Az északi táró kedvező térbeli elhelyezkedése miatt a bányaüregek feltöltődését követő vízkivezetés, valamint a még meglévő tárószint feletti fakadó vizek végleges kivezetésére szolgál. A keleti és az északi táró felhagyása után a külszínen rákötötték a vízkivezetéseket arra a csőhálózatra, amelyen keresztül a szennyezett vizek a tisztítóba jutnak. A folyamatosan végzett mérések szerint a drenázsrendszerek megfelelően működnek.
Víztisztítás Az uránércbányászat idején az öt mélyművelésű bányából több mint 69 millió köbméter bányavizet emeltek ki. Ennek jelentős részét különböző technológiai célokra használták fel (pl. ércfeldolgozás, perkoláció, bányafúrás, zagyszállítás), a felesleget felszíni befogadókba bocsátották. A bányavizekben az oldott radioaktív anyag koncentrációja a művelés előrehaladtával fokozatosan a megengedett határérték fölé emelkedett. Így, mielőtt a befogadóba vezették ezeket a vizeket, gondoskodni kellett tisztításukról. Vagyis az érctermeléssel párhuzamosan, fokozatosan alakult ki a vízkezelési technológia. Egységes vízkormányzó rendszer üzemeltetése Az uránércbányászat és -feldolgozás befejezése után a szennyezett és tisztított vizek gyűjtésére, elvezetésére egységes vízelvezető rendszert építettek ki, még 2000-2002 között. A felszíni befogadó tárolóba átemelt víz veszélyesanyag koncentrációját határérték alatt kellett tartani, hogy a pécsi vízbázist ne veszélyeztesse. A rekonstrukció keretében megépült a különböző objektumokból származó vizek gyűjtő és tisztító rendszere, azóta a felszíni befogadóba bocsátás is, egy pontra korlátozódik. A bányabezárás koncepciótervét megalapozó vizsgálatok egyik lényeges megállapítása szerint hosszú ideig számolni kell a szennyezett vizek megjelenésével, amelyeket a hatósági előírások értelmében tisztítani szükséges. Ugyanakkor az uránércbányászat felhagyására vonatkozó környezetvédelmi engedély előírta, hogy a rekultiváció kezdetétől valamennyi vizet egy ponton, szabályozott és ellenőrzött módon szabad a felszíni befogadóba vezetni. A különböző szennyezett vizek egységes és ellenőrzött rendszerben történő kezelése, kormányzása biztosítja, hogy az összegyűjtött vizek csak tisztítás után, határérték alatti szennyezőanyagtartalommal kerülhetnek a felszíni befogadóba. A hatóságok a rekultivációs időszakra egyedi határértéket határoztak meg a rendszer minden elemére. Az ellenőrzés és részben a vezérlése is számítógépes folyamatirányítással történik, ez egyben biztosítja a hatósági ellenőrzéshez és adatszolgáltatáshoz szükséges információk tárolását is. Mindez részben új eljárások kifejlesztését, részben a meglévő műszaki létesítmények rekonstrukcióját tette szükségessé. A bányabezárást követően hosszú távon fel kellett készülni arra, hogy a felszíni és a felszín alatti vizeket évtizedekig tisztítani kell, azt is figyelembe véve, hogy a bányavíz és a meddőhányók alól szivárgó vizek elsősorban uránnal szennyezettek.
A zagytározók környezetében lévő szennyezett vizek kezelése Az uránérc feldolgozásához az ércdúsító üzemben nagy mennyiségű vegyi anyagot használtak fel. Ezek egy része a feldolgozás során új vegyületekké alakult. A nagy mennyiségű, vízben oldható vegyület (legnagyobb mennyiségben magnézium-szulfát) a feldolgozás szilárd maradékaival együtt a zagytározókra került. A meddők, a perkolációs prizmák és a zagytározók elszennyezték a felszín alatti és felszíni vizeket, az alóluk elszivárgó szennyezett vizek miatt. A szennyezés továbbterjedésének megakadályozása és az ivóvízbázis védelme elkerülhetetlenné tette az elszennyeződött talaj- és rétegvizek egy részének eltávolítását. Aktív kármentesítő rendszert kellett kialakítani, termelő és drénkutakkal. A szervetlen sókkal szennyezett talaj- és rétegvizek oldottanyag-tartalma jelentősen lecsökken a kémiai vízkezelő üzemben a mésztejes kezelés során. Hulladékként magnézium-hidroxid és gipsz keletkezik.
Bányavízkezelés A bezárt I. sz. bányaüzem föld alatti térségeiben a mára feltelő bányavíz uránt old ki a kőzetekből. Hogy ez ne veszélyeztesse az ivóvízbázist, az a bányavíz újbóli kiemelésével és uránmentesítésével, a vízszint állandó szinten tartásával oldható meg. Évente mintegy fél millió köbméter magas urántartalmú víz tisztítását végzi a Bányavízkezelő Üzem. Ide kerülnek egyrészt a bányaüregeket kitöltő ún. öregségi vizek, másrészt a meddőhányók szivárgó árkain összegyűjtött vizek. Ez az üzem tisztítja továbbá az egyes és a kettes meddőhányó alól fakadó, az I. sz. bányaüzem üregrendszerébe lejuttatott és a bányavízzel együtt kiemelt, valamint a hármas meddőhányó alól fakadó, magas oldott urántartalmú vizeket. A Frici-tárói meddőhányón kialakított vízkezelő létesítményben a Frici-tárói meddőhányó alól kifolyt magas urán-szennyezettségű víz mentesítéséből származó, ioncserélő gyantán megkötött urán is keletkezik. 2006-ban a volt ércdúsító üzem érctárolója környezetében épült egy a talajvíz kármentesítésére szolgáló rendszer is, és ugyancsak az üzemhez tartozik a volt II. perkolációs területen kiépített talajvíz-kármentesítő rendszer. Környezetellenőrzési monitoring tevékenység Hidrogeológiai monitoring A volt uránipari hatásterületen a kialakított vízföldtani monitoring-rendszer ellenőrzései során a megfigyelő kutak, községi ásott kutak, felszíni vízfolyások és állóvizek rendszeres mintázását kell végezni. A minták elemzése alapján dönthető el, szükség van-e bármilyen műszaki beavatkozásra. A hidrogeológiai ellenőrzés során vízszint- és vízhozam-ellenőrzési, illetve vízminőség-védelmi feladatokat kell végrehajtani. Ezen felül a megfigyelőrendszer üzemeltetését és állandó korszerűsítését, tervezési, valamint ipari vízgazdálkodással kapcsolatos feladatokat, illetve különféle, hatóságilag előírt adatszolgáltatást is végeznie kell a telephely munkatársainak. A bezárt uránbánya északi bányaüzemei természetes feltelés alatt állnak, ezekből várhatóan ugyancsak uránnal szennyezett vizek jutnak majd a felszínre az északi tárón keresztül, keveredve az egyébként jelenleg is kifolyó, alacsony urántartalmú fakadó vízzel. Valószínűleg a mélyszinti bányaüzemekből várható bányavíz jelentős mennyiségű lesz, ezért elkerülhetetlen megteremteni ennek a lényegesen nagyobb térfogatú, uránnal szennyezett víztömegnek a tisztítási feltételeit. A feltelések üteme alapján a III. bányaüzem térségéből 2015-től mintegy 230 ezer köbméter évi vízhozammal kell számolni, míg a II.-IV.-V. bányaüzemek felől 2016-18-tól évi 500 ezer köbméter bányavíz várható. A jelenlegi egységes vízkormányozó rendszer és az uránmentesítést végző Bányavízkezelő Üzem kapacitása nem elegendő ennek kezelésére, a rendszert alkalmassá kell tenni a megfelelő üzemeltetés biztosítására. A leírt bővítés tervezési munkái nagyrészt megtörténtek, a kivitelezés 2014-ben megkezdődött.
Radiológiai monitoring A radiológiai monitoring a tájrendezés, a rekultiváció előtt, alatt és utána is megfelelő hatékonysággal biztosította, biztosítja, hogy a környezet, a lakosság és a dolgozók esetleges radioaktív sugárterhelését figyelemmel kísérjék, hogy a műszaki-sugárvédelmi követelmények teljesüljenek, igazolja a rekultiváció eredményességét, megvalósítja annak hosszú távú kontrollját. A radiológiai monitoring az alábbi feladatokat foglalja magában: A szennyezettségi állapotfelmérés a radiológiai szennyezettség felmérése, annak területi és mélységi lehatárolása. A kiértékelés alapján készülnek a rekultiváció beruházási és kivitelezési műszaki tervek. Az operatív mérések a rekultivációs munkálatok technikai irányításához szükséges mindennapi tevékenység és adatszolgáltatás. A környezeti monitoring a rekultivációs munkálatok környezetterhelésének felmérése az adott tevékenység területére és időtartamára korlátozódva. Munkahelyi sugárvédelmi mérésekre ott kerül sor, ahol ez indokolt (pl. radioaktív meddőanyag szállítása, bontási munkálatok stb.). A radiológiai ellenőrző rendszer legkorszerűbb elemei a telepített mérőállomások. Ezekkel folyamatosan mérhetők a lakosság környezetének sugárzási viszonyai, bizonyítható az esetleges korábbi sugárterhelést követő beavatkozások hatékonysága. Ilyen állomás üzemel a zagytározók térségében, Pellérden, valamint Kővágószőlős közigazgatási területén, a Bányavíz-kezelő Üzemben. Geodinamikai monitoring A kőzetmozgási (kőzetmechanikai, geodinamikai, geodéziai) monitoringra azért van szükség, mert a bányászat során keletkezett mintegy 18 millió köbméteres üregrendszert a legtöbb helyen tömedékelés, illetve biztosítás nélkül hagyták el. Azokon a területeken, ahol kisebb volt a fejtési mélység (200-300 méter), és a felszínen védendő objektumok találhatók, hosszú távon nem kizárható, hogy az üregek összezáródnak, vagy felszakadoznak, és ez veszélyeztetheti a felszíni építmények stabilitását, rendeltetésszerű működését. Az uránérc-bányászattal és feldolgozással összefüggésben az öt bányaüzemben, valamint a vegyi feldolgozóüzem körül jött létre bányatelek. Ezeknek törlésére mindaddig nem kerülhet sor, amíg nem igazolható, hogy a korábbi tevékenység kapcsán már nem várhatóak káros mértékben és módon ható folyamatok. Így az összes környezeti elem ellenőrzésére létrehozott komplex monitoring részeként a felszínmozgási megfigyelőrendszer kialakításának és működtetésének alapvető célja, hogy a bányatelkek törlésére irányuló kérelmet szakmailag megalapozza. A geotechnikai vizsgálatoknak konkrét objektumokhoz kötődően a rekultiváció során kiemelt jelentősége van. A zagytározók tájrendezési munkálatai során a fedő, terhelő réteg elhelyezéséhez például napi mérésekre volt szükség a további munkálatok előtt, a zagytározó és környezetének rekultivációjához pedig a víztelenítés hatásának geoelektromos ellenőrzése is kapcsolódik. A monitoring keretében a Nyugat-Mecsekben 60 négyzetkilométeren 122 pontból álló ún. szabatos szintezési hálózat üzemel. Jelenleg műholdas mérési technikán alapuló felszínmozgás-megfigyelő rendszer bevezetése van soron.
Nemzetközi együttműködés Mint korábban szó volt róla, az RHK Kft. új fióktelepeként létrejött Mecseki Környezetvédelmi és Kutató Bázis munkatársai különböző speciális szakterületeken is képzettek, és nagy gyakorlattal rendelkeznek, hiszen legtöbben 2014 áprilisát megelőzően a bázis elődjénél dolgoztak. A munkatársak az uránipar rekultivációjának során rendkívül jó kapcsolatot építettek ki a hazai szakvállalkozások, kutatóintézetek legtöbbjével, illetve az egyetemekkel. Ezen túl egyre bővül a nemzetközi kapcsolatrendszer is. Az itteni szakemberek évek óta aktív résztvevői az UMREG (Uranium Mining Remediation Exchange Group) munkájának, dolgoznak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az OECD égisze alatt kiadott ún. Red Book, a világ uránkutatási és -termelési adatait összefoglaló kiadvány Magyarországra vonatkozó adatainak összeállításán. Ezen kívül a kollégák több nemzetközi konferencián is beszámoltak a hazai uránipari rekultiváció eredményeiről. Folytatva a korábbi évek együttműködését, 2010-ben a magyar szakemberek és a WISMUT GmbH Európában a legnagyobb uránipari rekultivációt kivitelező cég együttműködési megállapodást kötöttek, melynek alapján magyar és német szakemberek együtt elemezték a két ország uránipari rekultivációs tevékenységének műszaki-gazdasági részleteit. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2010-ben felülvizsgáltatta a magyarországi rekultivációs tevékenységet, majd javaslatokat fogalmazott meg. A vizsgálati jelentés megállapította, hogy a Mecsekben végzett rekultivációs és környezetvédelmi tevékenység szignifikánsan csökkentette a felszíni, valamint a felszín alatti vizek elszennyeződésének kockázatát, mindenben megfelel a nemzetközi előírásoknak, vagyis Magyarország teljesíti a NAÜ biztonsági ajánlásait.
Mindezen túl több nemzetközi tudományos projektekben vettünk részt: Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) által koordinált kutatási projekt (IAEA, Contract N 9114, Treatment of liquid effluent from uranium mines and mills) A nemzetközi együttműködés keretében megoldódott a nehézfémekkel szennyezett vizek tisztítása, az úgynevezett sűrűiszap-technológia segítségével. Az eljárás lényege, hogy a tisztítás során levált szennyező anyagokat nagy szárazanyag-tartalmú iszap formájában koncentráljuk. Ezzel a módszerrel nemcsak az urán-tartalmú talajvizek, de akár a cinkkel, vagy arzénnel szennyezett bányavizek is tisztíthatók. E nemzetközi együttműködés eredményeinek rendkívül jó haszna volt 2000-ben, a Bányavízkezelő Üzem kialakítása során. PEREBAR projekt (EVIKI-CT-1999-00035, Long-term Performance of Permeable Reactive Barriers) A bányászati tevékenység nyomán létrejött meddőhányók potenciális veszélyt jelentenek a felszín alatti vizekre. Az elszivárgás megakadályozására az egyik legkritikusabb területen ún. permeábilis reaktív gát passzív víztisztítási technológia készült. Ezek a műszaki létesítmények a talajban, vagy kőzetben elszivárgó szennyezett vizek helyben történő tisztítására alkalmasak. A víz áramlásának irányára merőleges gátba olyan anyagot építenek be, amely a kivonni kívánt alkotóelemmel kémiai kölcsönhatásba lépve semlegesíti azt. Az urán és más nehézfémek esetében erre például a nagy fajlagos felületű vasreszeléket, finom vastöretet érdemes használni. Ahogy a szennyezett víz átszivárog a nagy felületű reaktív vasat tartalmazó gáton, az urán a gáttestben oldhatatlan formában leválik. TAILSAFE projekt (EU-projekt, EVG1-CT-2002-00066; Sustainable Improvement in Safety of Tailings Facilities) A zagytározók biztonságos üzemeltetéséhez és hosszú távú stabilitásának biztosításához elengedhetetlen a zagytest homogenitásának, víztartalmának ismerete. A Társaság általában a leggyakrabban alkalmazott geofizikai módszereket használja erre, valamint a szervetlen vegyületekkel való szennyezettség megállapítására. A technológiát az EU által támogatott TAILSAFE projekt keretében itthon is tesztelték, majd tovább is fejlesztették.
Mecseki Környezetvédelmi és Kutató Bázis Kővágószőlős Postacím: Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. 7031 Paks, Pf. 12. Telefon: (36) 72/564-755 www.rhk.hu Fax: (36) 72/564-811
FELELŐSSÉGGEL b i z to n s á g g a l garanciákkal Felelős kiadó: Dr. Kereki Ferenc Szerkesztő: Honti Gabriella Grafika: bátec Nyomda: Páskum Nyomda Kft. Szekszárd