EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2017.8.30. COM(2017) 458 final A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének félidős értékelése {SWD(2017) 286 final} HU HU
Ez a félidős értékelés számba veszi a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének 2011. évi elindítása óta elért eredményeket. A romák helyzetének megváltozására vonatkozó adatokon, valamint a nemzeti hatóságoktól, a civil társadalomtól és más partnerektől származó információkon alapul. A felülvizsgálat megerősíti a keret hozzáadott értékét, az EU roma integrációs céljainak jelentőségét, valamint azt, hogy továbbra is szükség van a célzott és általános megközelítések kombinációjára. Az uniós keretrendszer által bevezetett legfontosabb fejlesztések közé a következők tartoznak: a romák integrációjának európai és nemzeti szintű prioritásként történő kezelésére vonatkozó kötelezettségvállalás; a roma integrációban érdekelt felek közötti együttműködés és koordináció struktúrái; a nemzeti stratégiák és integrációs intézkedések kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelem és a romák társadalmi befogadását célzó jogi, politikai és finanszírozási eszközök mobilizálása és összehangolása. A szükséges struktúrák kialakításának köszönhetően rendelkezésre állnak a romák életminőségének javításához szükséges feltételek. A romák helyzetének 2011 és 2016 közötti valós változása tekintetében egyértelmű azonban, hogy öt év túl rövid idő a több évszázados megkülönböztetés és nélkülözés megszüntetéséhez. A fejlődés elsősorban az oktatás területén mutatkozik, különösen a roma gyerekeknek a koragyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétele terén, ami jelentős potenciállal bír későbbi fejlődésük szempontjából. Másrészről a romák körében a korai iskolaelhagyás és a szegénység kockázata bár csökken még mindig túlságosan magas. A nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal romák arányának növekedése riasztó jele annak, hogy az oktatási eredményeknek a foglalkoztatásba és más területekre történő lefordítása a megkülönböztetés elleni hatékonyabb küzdelmet tesz szükségessé. A felülvizsgálat meghatározza a tagállamok számára a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének megerősítését célzó legfontosabb prioritásokat is. 1. AZ UNIÓS KERET FEJLESZTÉSE 2011-ben Európa legnagyobb kisebbsége (mintegy 10 12 millió ember), vagyis a romák 1 helyzete a politikai figyelem középpontjába került. A gazdasági válság fényében egyértelművé vált, hogy a gazdasági és társadalmi marginalizálódás, valamint a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés kezelése nemcsak az alapvető uniós értékekkel összhangban álló erkölcsi kötelesség, hanem egyben gazdasági szükségszerűség is, amely hosszú távú előnyöket ígér az elöregedő európai társadalmak számára. Egyértelmű volt, hogy mind nemzeti, mind uniós szinten szükség van a cselekvésre. Míg elsősorban a tagállamok felelősek a roma közösségek helyzetének megváltoztatásáért és ők képesek erre, a Bizottság (az Európai Parlament felhívásával összhangban) 2 javaslatot tett egy új, célzott európai szintű politikai eszközre: a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerére 3. A keret célja a romák és a nem romák közötti szakadék áthidalása négy kulcsfontosságú területen: az oktatásban, a foglalkoztatásban, az egészségügyben és a lakhatás terén. A 1 Az európai intézmények és a nemzetközi szervezetek terminológiájával összhangban a roma kifejezés számos különböző csoportra (pl. roma, szintó, kale, cigány, romnicsel, beás, askáli, egyiptomi, jenis, dom, lom, rom, abdál) utal, és az utazókat is magában foglalja, anélkül, hogy e csoportok egyedi sajátosságait tagadná. 2 2010/2276(INI). 3 COM (2011)133. 2
Bizottság javaslatát a Tanács és az Európai Tanács következtetései 4 követték, amelyek a romák társadalmi befogadásának átfogó megközelítésére vonatkozó, eddig soha nem látott uniós szintű kötelezettségvállalást jelentenek. A fő követelmények: valamennyi tagállam kötelezettséget vállal nemzeti stratégiák kidolgozására; a társadalmi befogadás és a jogokon alapuló megközelítések kombinációja, amelynek során a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem horizontális követelménnyé válik valamennyi szakpolitikai területen; a regionális és helyi hatóságok, a civil társadalom és a romák bevonása a nemzeti romaintegrációs stratégiák kialakításába, végrehajtásába és nyomon követésébe; megfelelő és fenntartható finanszírozás (a nemzeti költségvetést uniós forrásokkal kell kiegészíteni); az eredmények nyomon követése; és a romák társadalmi befogadásával kapcsolatos célok érvényesítése a közpolitikákban. 2013-ban a romák integrációját célzó hatékony intézkedésekről szóló tanácsi ajánlás 5 megerősítette az uniós roma keretrendszert. Az ajánlás nagyobb hangsúlyt helyezett a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre, és új, horizontális és strukturális területekre terjesztette ki a romákkal kapcsolatos munkát. Emellett 2016-tól kezdődően éves jelentéstételi kötelezettséget vezetett be a tagállamok számára, hozzájárulva ezzel egy európai ellenőrzési rendszer kialakításához. A romaintegrációs folyamat felgyorsításáról szóló 2016. decemberi tanácsi következtetések6 megerősítették a tagállamok kötelezettségvállalásait, és kérték az uniós keret félidős felülvizsgálatát. 2. AZ EURÓPAI JOGI, POLITIKAI ÉS FINANSZÍROZÁSI ESZKÖZÖK MOZGÓSÍTÁSA Az uniós keret elindítása óta a romák társadalmi befogadásának elősegítése érdekében jogi, politikai és finanszírozási eszközöket mozgósítottak és hoztak összhangba. A fő uniós jogszabályok (a faji egyenlőségről szóló irányelv, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat) 7 tiltják a romaellenes megkülönböztetést, a gyűlöletbeszédet és a gyűlölet-bűncselekményeket. Az európai szemeszter előmozdítja a romák társadalmi befogadását elősegítő általános politikák reformját. A 2014 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) számos újítást tartalmaznak annak érdekében, hogy a politikai prioritásokat összekapcsolják az európai finanszírozással. 2.1. A megkülönböztetés elleni küzdelem Az uniós keret elfogadását követően a Bizottság számos intézkedést hozott a romák hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelem érdekében. Megerősítette a megkülönböztetés elleni, valamint a rasszizmus- és az idegengyűlölet elleni jogszabályok tagállamok általi végrehajtásának nyomon követését. 4 EUCO 23/11, EPSCO 106665/11. A tanácsi következtetésekkel összhangban az összes tagállamot felhívták arra, hogy készítsék el, tegyék naprakésszé, illetve fejlesszék tovább a romák befogadását célzó stratégiáikat vagy azokat az integrált szakpolitikai intézkedéscsomagjaikat, amelyek a társadalmi befogadási politikák tágabb keretén belül a romák helyzetének javítására irányulnak. 2012-re Málta kivételével valamennyi tagállam stratégiát vagy integrált szakpolitikai intézkedéscsomagot nyújtott be. A romaintegrációs és a stratégia kifejezések az integrált szakpolitikai intézkedéscsomagokat is magukban foglalják. 5 HL C 378. 6 14294/16 7 2000/43/EK, 2008/913/IB 3
A Bizottság folyamatosan nyomon követi, hogy a tagállamok betartják-e a megkülönböztetés elleni jogszabályokat, és különös figyelmet fordít az oktatás és a lakhatás területére. A romák etnikai hovatartozása alapján történő szisztematikus megkülönböztetés eseteit gyorsan kivizsgálja. Folyamatban vannak a roma gyermekek oktatásban való hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások 8. A Bizottság kiemelte, hogy a faji egyenlőségről szóló irányelv megsértését jelenti, hogy a roma gyermekeket szegregált iskolákba vagy kizárólag romákból álló, az átlagosnál gyengébb tantervű osztályokba helyezik, és aránytalanul nagy számban állapítanak meg náluk enyhe szellemi fogyatékosságot társadalmi hátrányaik alapján. A Bizottság figyelemmel kíséri továbbá a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló tanácsi kerethatározat tagállamok általi átültetését, és küzd a rasszista és idegengyűlölő sztereotípiák, valamint a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények, többek között a romák irányuló gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények ellen. Ennek keretében a Bizottság jogszabályváltozásokhoz vezető párbeszédet kezdett a tagállamokkal, létrehozta a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű uniós csoportot annak érdekében, hogy előmozdítsa az érintett szereplők közötti együttműködést, és megállapodásra jutott a főbb közösségi média szolgáltatókkal a jogellenes online gyűlöletbeszéd elleni küzdelemre vonatkozó magatartási kódexről. Számos fontos lépésre került sor a cigányellenesség felismerése és leküzdése érdekében, mivel ez a romákkal szembeni rasszizmus egyik konkrét formája, valamint a romák társadalmi kirekesztésének és hátrányos megkülönböztetésének egyik alapvető oka: a 2013-as tanácsi ajánlás kiemelte a cigányellenesség elleni küzdelem szükségességét, és arra ösztönözte a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket a romákat ért hátrányok megelőzésére vagy ellensúlyozására (előnyben részesítés); az Európai Parlament 2015-ös állásfoglalása 9 felszólította a tagállamokat, hogy hivatalosan ismerjék el a roma holokausztot, és nevezzenek ki európai emléknapot; a cigányellenességről további vita folyt a 2015-ös európai roma platformon; az európai roma és romákat támogató civil társadalom kidolgozott egy, a cigányellenesség szóló referenciadokumentumot 10 ; a Tanács 2016. évi következtetései foglalkoztak a cigányellenességgel, valamint a roma népirtás elismerésével és az arról való megemlékezéssel; valamint a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemmel foglalkozó, fent említett magas szintű csoport célja többek között a cigányellenesség megelőzése és leküzdése. A Bizottság arra is törekedett, hogy kezelje a roma gyermekek és nők elleni többszörös megkülönböztetést, mivel ezek a csoportok ki vannak téve az erőszak, az emberkereskedelem, 11 a kizsákmányolás, valamint a korai és a kényszerházasság kockázatának. A Tanács fent említett következtetéseinek középpontjában mindkét csoport, valamint a roma fiatalok szerepvállalásának erősítése állt. 8 CZ, HU, SK 9 2015/2615(RSP); 10 www.antigypsyism.eu 11 Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012 2016) (COM(2012) 286 végleges) jelentős eredményekhez vezetett, például az emberkereskedelem magas kockázati csoportjairól szóló 2015-ös tanulmányhoz és az emberkereskedelem elleni küzdelem terén tett előrelépésekről szóló jelentéshez (COM(2016) 267 final és SWD (2016) 159 final). 4
2.2. Az inkluzív reformok előmozdítása az európai szemeszter keretében A Bizottság az európai szemeszter keretében irányítja és ellenőrzi a tagállamok fellépését annak érdekében, hogy az általános politikáik keretében jobban foglalkozzanak a romákkal. 2012 óta a leginkább érintett öt tagállam (amelyekben a legnagyobbak a roma közösségek és a legsürgetőbbek a kihívások) 12 országspecifikus ajánlásokat kapott a romák társadalmi befogadásával kapcsolatban. Ezek az oktatásra összpontosítanak, és olyan rendszerszintű intézkedésekre hívnak fel, amelyek előmozdítják a roma gyermekek részvételét a minőségi befogadó oktatásban. Az országspecifikus ajánlások a 2014 2020-as programozási időszak finanszírozási prioritásaira vonatkoztak. 2.3. Az uniós finanszírozás mozgósítása Az uniós keret felszólította a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a romák integrációjára szolgáló uniós forrásokat. Az alapok 2007 2013-ban olyan érvényesítési megközelítést alkalmaztak a hátrányos helyzetű csoportok/régiók számára, amely nem irányult kifejezetten a romákra, így nem lehet meghatározni a romák társadalmi integrációjára szánt források pontos összegét. A hátrányos helyzetű csoportok finanszírozást kaphatnak az európai szociális alapból (ESZA), elsősorban a társadalmi befogadás, de a foglalkoztatás és az oktatás területén is. A hátrányos helyzetű személyek (köztük a romák) munkaerőpiaci integrációjára fordított összeg mintegy 10 milliárd EUR-t tett ki. Az európai regionális fejlesztési alap (ERFA) keretében a szociális infrastruktúrára (többek között a romák számára) elkülönített összeg mintegy 17 milliárd EUR-t tett ki. Az ERFA-rendeletet 2010-ben módosították, és a Bizottság 2011-ben iránymutatást adott ki a roma közösségeknek nyújtott integrált lakhatási beavatkozások támogatása érdekében. A vidékfejlesztési politika támogatta a marginalizálódott kisebbségek többek között a romák bevonását. A 2014 2020-as programozási időszakban az uniós keret és az európai szemeszter biztosítja, hogy szoros kapcsolat álljon fenn a szakpolitikai és a finanszírozási prioritások között. Az országspecifikus ajánlások végrehajtása és az európai strukturális és beruházási alapok közötti kapcsolat biztosítja, hogy az általános politikai reformok a befogadás céljait szolgálják. A Bizottság például felkérte a romák oktatásban való részvételének fokozására vonatkozó országspecifikus ajánlásokat kapott tagállamokat, hogy válasszák a marginalizálódott közösségek például a romák társadalmi-gazdasági integrációja beruházási prioritást, és hogy a romák társadalmi befogadását érvényesítsék más vonatkozó prioritásokban (leginkább az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem és a minőségi kisgyermekkori, alapfokú és középfokú oktatáshoz való egyenlő hozzáférés elősegítése terén) is. Az inkluzív oktatás nem valósítható meg kizárólag célzott intézkedésekkel, hanem a többségi oktatás reformját is megkívánja. A leginkább érintett tagállamok 2014 2020-as vidékfejlesztési programjai a 6. prioritás ( a társadalmi befogadás előmozdítása, a szegénység csökkentése és a gazdasági fejlődés támogatása a vidéki térségekben ) keretében nyújtanak támogatást, amely magában foglal a marginalizálódott csoportok, így többek között, de nem kizárólagosan a romák sajátos szükségleteinek kezelésére irányuló intézkedéseket 13. A Bizottság a romaintegrációs nemzeti kapcsolattartó pontoknak az uniós alapok tervezésébe való bevonását is ösztönözte, ideértve a monitoring bizottságok tagjaiként történő szerepvállalásukat is. 12 BG, CZ, HU, RO, SK 13 Ugyanott a kiválasztási eljárás során a hátrányos helyzetű csoportok problémáinak kezelésére irányuló projekteket a vidéki területeken, elsősorban az alapvető szolgáltatások és a faluk megújítása a vidéki térségekben elnevezésű 7. intézkedés keretében, valamint a 19., közösségvezérelt helyi fejlesztés intézkedés keretében valósítják meg. 5
2014 2020-ra számos új eszközt vezettek be (a marginalizálódott közösségek beruházási prioritásainak társadalmi-gazdasági integrációja mellett) az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságának javítása érdekében a társadalmi befogadás, többek között a romák társadalmi befogadása tekintetében: új követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy azok a tagállamok, amelyek uniós alapokat osztanak szét a romák társadalmi befogadására, rendelkezzenek nemzeti stratégiai romaintegrációs szakpolitikai kerettel és a hatékony végrehajtásuk előfeltételeivel; erőteljesebb partnerségi elvet (az európai magatartási kódex részeként) a civil társadalommal, a helyi hatóságokkal és a szociális partnerekkel való együttműködés irányítására az EU által finanszírozott beavatkozások tervezése, végrehajtása és nyomon követése során; a civil társadalmi szervezetek kapacitásépítése számára elkülönített megnövelt finanszírozást; a társadalmi befogadást célzó beruházások kötelező minimális arányát; a hátrányos helyzetű közösségek fizikai, gazdasági és társadalmi rehabilitációjának támogatását, amely erősebb integrált lakhatási intézkedéseket foglalhat magában; területi és integrált megközelítéseket a szegénység által leginkább sújtott földrajzi területek és a társadalmi kirekesztés kockázatának leginkább kitett célcsoportok egyedi szükségleteinek kezelésére, amelyet több alapból származó finanszírozás segít; fokozottan eredményorientált nyomonkövetési intézkedéseket (a kimenetekre és az eredményekre összpontosító közös mutatók), továbbá a roma-specifikus beruházási prioritásról szóló jelentéstételt; valamint iránymutatást a tagállamok számára az uniós pénzeszközöknek a szegregáció kezelésére való felhasználásáról. 2016 júniusában a Számvevőszék közzétette a romák társadalmi befogadására irányuló uniós szakpolitikai kezdeményezésekről és pénzügyi támogatásról szóló ellenőrzés eredményeit, és megállapította, hogy a romák társadalmi befogadását ösztönző uniós szakpolitikai kezdeményezések kidolgozása terén elért jelentős előrehaladás egyértelmű javulásához vezetett a 2014 2020-as időszakban. A Számvevőszék további erőfeszítésekre szólított fel annak biztosítása érdekében, hogy az új eszközök jobb eredményeket hozzanak a gyakorlatban. Külön ajánlásokat fogalmazott meg az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásával, az adatgyűjtéssel és a nyomon követéssel kapcsolatban is 14. A Bizottság közvetlenül kezelt uniós finanszírozást mozgósított a romák társadalmi befogadását és a hátrányos megkülönböztetés elleni európai küzdelmet célzó projektek finanszírozására: a jogok, egyenlőség és polgárság program a romák társadalmi befogadásával és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel kapcsolatos helyi, nemzeti és transznacionális projekteket finanszíroz; az Európa a polgárokért program támogatja a roma holokausztról megemlékező projekteket; a foglalkoztatás és a szociális innovációs program előmozdítja a romák társadalmi befogadását célzó szociálpolitikai innovációt; az Erasmus+ segíti a romák társadalmi befogadását szolgáló, egész életen át tartó tanulási intézkedések kidolgozását; 14 EN 2016., 14. szám 6
a közegészségügyi program támogatja az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés előmozdítására irányuló kezdeményezéseket; és a Horizont 2020 kutatási és innovációs program és a hetedik kutatási keretprogram a társadalmi befogadással, az oktatással, többek között a romák Nyugat-Európába irányuló mobilitásával kapcsolatos kutatási projekteket, valamint az oktatási politikáknak a romákra gyakorolt hatására irányuló kutatást finanszíroz. 2.4. Európai általános politikai kezdeményezések Az oktatás, a foglalkoztatás, a társadalom és az egészségügy területét érintő európai általános politikai kezdeményezések hozzájárulhatnak a romák társadalmi befogadásának elősegítéséhez. A korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról 15 szóló 2011-es tanácsi ajánlás a legkiszolgáltatottabb csoportok többek között a romák számára célzott intézkedések bevezetését javasolja. A párizsi nyilatkozatra 16 válaszul a Bizottság fokozta a befogadó oktatás támogatását. Az egyik prioritás a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok többek között a romák oktatásának előmozdítása annak biztosítása révén, hogy az oktatási és képzési rendszerek alkalmasak legyenek szükségleteik kielégítésére. A 2013-as ifjúsági garancia és ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezések különösen fontosak a romák számára. Ezek fontos szerepet játszottak a fiatalok munkaerőpiacra vagy oktatásba való visszatérésének elősegítésében, de a Bizottság elismerte, hogy több erőfeszítést kell tenni a nehezen elérhető fiatalok, például a romák támogatása érdekében. A szociális jogok európai pillérjének legfontosabb kategóriái magukban foglalják az egyenlő esélyeket és a munkaerőpiachoz való hozzáférést, a tisztességes munkafeltételeket, valamint a szociális védelmet és a társadalmi befogadást. A Bizottságnak a romák egészségét célzó kezdeményezései egy sor általános és célzott politika keretében folynak. A 2014. évi roma egészségügyi jelentés fontos hozzájárulást jelent a roma lakosság egészségi állapotának figyelemmel kíséréséhez és az arról való jelentéshez szükséges tudásalap és mechanizmusok javításához, és különös figyelmet szentel a nagy roma népességgel rendelkező országoknak. 17 2.5. Az összes érdekelt fél bevonása európai szinten A romák kirekesztésének megoldásához valamennyi érdekelt félnek egyesítenie kell erőit, és feladataiknak, hatásköreiknek és kapacitásuknak megfelelően eleget kell tenniük kötelezettségeiknek. Az egymástól való tanulás, a párbeszéd és az együttműködés előmozdítása érdekében a Bizottság elősegítette és pénzügyileg támogatta az érdekelt felek közötti párbeszédet a roma integráció európai platformján, a nemzeti roma kapcsolattartó pontok hálózatán, valamint az uniós roma és nem roma civil ernyőszervezetekkel és nemzetközi szervezetekkel folytatott rendszeres konzultációs megbeszéléseken keresztül. Az évek során megerősítették a részvételi megközelítést és a nemzetközi szervezetekkel való együttműködést. 2.6. A tudatosság erősítése, a romák részvétele és kapacitásépítés a civil társadalom és a helyi hatóságok számára A Bizottság fokozta erőfeszítéseit a figyelemfelkeltés, a romák részvétele és társadalmi szerepvállalásának erősítése, valamint a civil társadalom és a helyi hatóságok kapacitásépítése 15 2011/C 191/01 16 2015.3.17., az uniós oktatási miniszterek nem hivatalos találkozója 17 2014. évi jelentés a romák egészségéről 7
érdekében. A romákért, a romákkal kampányának égisze alatt célzott kommunikációs intézkedéseket tett a romák megkülönböztetésének leküzdésére és a hozzájuk kötődő sztereotípiák felszámolására. A Bizottság közös programokat indított az Európa Tanáccsal: a JUSTROM a roma és a vándorló nők számára jobb hozzáférést biztosít az igazságszolgáltatáshoz; a ROMED interkulturális közvetítők képzése révén támogatja a befogadást; a ROMACT a helyi hatóságok kapacitására épít integrációs intézkedések kidolgozása és végrehajtása érdekében; a ROMACTED a jó kormányzást és a romák társadalmi szerepvállalását mozdítja elő helyi szinten a Nyugat-Balkánon és Törökországban. A Bizottság kapacitás-építő kísérleti programot indított a helyi civil társadalmi szereplők számára, hogy jobban részt tudjanak venni a nemzeti romaintegrációs stratégiák nyomon követésében. A Bizottság és a szlovák elnökség 2016-ban magas szintű rendezvényt szervezett a roma fiatalok szerepvállalásának erősítéséről, amely hangsúlyozta, hogy sürgősen meg kell erősíteni a roma fiatalok érdekképviseletét, és aktívan be kell vonni őket a romák befogadására irányuló politikába. 3. A TAGÁLLAMI ERŐFESZÍTÉSEK ÉS AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A tagállamok a nemzeti stratégiákban megjelenő politikai elkötelezettsége jelentős első lépés volt a romák megélhetésének javítása felé. A romák társadalmi integrációjára vonatkozó nemzeti megközelítések tagállamonként eltérnek a helyi lakosság méretétől és társadalmigazdasági helyzetétől függően. Éves jelentéseiben a Bizottság meghatározta azok a prioritásokat, amelyekkel a tagállamoknak a hatékony végrehajtás biztosítása érdekében foglalkozniuk kell. Ezek közé tartoznak a számszerűsíthető célok, mutatók és költségvetési előirányzatok meghatározása, a romákra vonatkozó általános intézkedések hatásának nyomon követése, a helyi hatóságokkal és a civil társadalommal való együttműködés, valamint a romák bevonása a szakpolitikai folyamat valamennyi szakaszába. A tagállamok e kihívások némelyikével foglalkoztak, különös tekintettel az intézményi rendszereikre, az érdekelt felekkel való együttműködésre, a nyomon követésre és a finanszírozásra. Az intézkedéseknek a romák oktatási, foglalkoztatási, egészségügyi ellátásbeli és lakhatási helyzetére gyakorolt hatása azonban továbbra is korlátozott. 3.1. Lényeges szakpolitikai területek Az uniós keretrendszer célul tűzi ki a romák oktatáshoz, foglalkoztatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és lakhatáshoz való hozzáférésének javítását, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet e területeken. A romák helyzetének változásait (2011-től 2016-ig) 18 az alábbiakban az integrációs intézkedésekről, a fő sikerekről és a végrehajtási kihívásokról szóló tagállami jelentések alapján vizsgáljuk. 18 Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2011. évi roma kísérleti felmérése és a 2016. évi EU MIDIS II. felmérés alapján, lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentumot a mellékletben. 8
A tagállamok által a kulcsfontosságú szakpolitikai területeken és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem terén bejelentett intézkedések Célzott Általános Oktatás 163 115 Foglalkoztatás 58 88 Egészségügy 36 57 Lakhatás 31 44 Hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem 72 66 3.1.1. Oktatás Az oktatás a romák helyzete javításának fő területe. A romák társadalmi befogadását célzó tagállamok szakpolitikai kombinációk tekintetében szintén ez a legfontosabb terület. Egyértelmű előrelépés tapasztalható a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem terén, amelynek eredményeként valamennyi vizsgált tagállamban csökkent a romák aránya e területen (Spanyolországban, Szlovákiában, Bulgáriában, Csehországban és Romániában a legjelentősebb a javulás). Ez összhangban áll a tagállamok politikai fókuszával: a tagállamok nagy része megvalósított korai iskolaelhagyásra vonatkozó stratégiát, és ennek eredményeként többen is elérték az Európa 2020 stratégia e téren kitűzött céljaikat. A romák körében azonban helyzetük javulása ellenére is jóval magasabb a korai iskolaelhagyók aránya, akár 24-szerese a teljes lakosság körében tapasztalhatónak. A másik egyértelmű javulás a koragyermekkori nevelés és gondozás terén jelentkezett, ahol a legtöbb tagállamban nőtt a roma gyermekek részvétele (Bulgáriában, Görögországban, Spanyolországban, Szlovákiában és Magyarországon jelentős előrehaladás történt, Portugáliában és Romániában azonban romlott a helyzet). A koragyermekkori nevelés jelentőségének nagyobb elismerése tükröződik a nagyszámú intézkedésben és az e területre irányuló fokozott beruházásokban, amelyeket jogalkotási változtatások is támogatnak, mint például a kötelező óvodai nevelés bevezetése (BG, CZ, FI, HU és LT). A leginkább rászoruló családok megsegítéséhez azonban célzott pénzügyi támogatásra van szükség a koragyermekkori nevelés közvetett költségei (díjak, étkezés, ruházat, közlekedés stb.) tekintetében. A kötelező oktatás terén kisebb fejlesztések történtek, és a legtöbb tagállamban (Görögország és Románia kivételével) az iskolakötelesek közül tízből több mint kilenc roma gyermek vett részt oktatásban. Bár az oktatás az a terület, ahol a legtöbb előrelépés történt, továbbra is jelentős rendszerszintű kihívások állnak fenn. Az uniós keretben, a 2013 évi tanácsi ajánlásban, a faji egyenlőségről 9
szóló irányelvben és az európai szemeszter keretében prioritásként kiemelték az oktatásban a szegregáció megszüntetését, valamint a romák különleges nevelési igényű iskolákban való indokolatlan elhelyezésének megszüntetését. A szegregáció sok helyütt még mindig fennáll, egyes esetekben növekszik, a roma gyerekek kétharmada jár olyan iskolába, ahol a legtöbb vagy minden gyermek roma (Szlovákia, Magyarország, Bulgária: 60 % vagy magasabb; Görögország, Horvátország, Spanyolország, Csehország, Románia: 29 48 %) 19. Ez csak részben magyarázható a lakóhely szerinti elkülönüléssel. A befogadó oktatási és tanulási módszerek előmozdítását célzó intézkedésekbe befektető tagállamok számának növekedése ellenére a leginkább érintett országok közül többen hiányoznak az aktív elkülönítés-ellenes intézkedések, és egyes esetekben uniós forrásokat is felhasználtak szegregált létesítményekhez. Még mindig nem ismerik el széles körben az arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy az integrált iskolai környezet és a vegyes osztályok kölcsönösen előnyösek a romák és a nem romák számára. Túl kevés figyelmet fordítanak más olyan kulcsfontosságú területekre, amelyek elengedhetetlenek a foglalkoztathatóság javításához, mint például a második esélyt nyújtó oktatás és a készségek a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő fejlesztése. Az oktatás területén elért sikerek közül a nemzeti roma kapcsolattartó pontok a következőket említik: jogalkotási reform; befogadó struktúrák; a romák növekvő részvétele (különösen a korai, de a kötelező oktatásban és a szakképzésben is); jobb multikulturális kompetenciák; a roma tanulók és tanárok támogatása; valamint a szülők elérése. A fennmaradó kihívások körében a következőket említik: a korai iskolaelhagyás még mindig magas, bár csökkenő arányát; a romáknak a felső középfokú és felsőfokú oktatásba való hatékony átmenete elősegítésének nehézségeit; a nyelvi hiányosságokat; és a megkülönböztetést. 3.1.2. Foglalkoztatás Az oktatás terén elért eredményeket még nem ültették át eredményesen a foglalkoztatásba. Bár egyes tagállamokban (PT és HU) a romák foglalkoztatottsági szintje nőtt, máshol csekélyebbek vagy negatívak a változások. A NEET-ráta a fiatal romák körében továbbra is riasztóan magas, és több tagállamban nőtt is (51 77 % Spanyolországban, Horvátországban, Bulgáriában, Szlovákiában, Romániában, Csehországban és Magyarországon, egyedül Portugália mutat egyértelmű csökkenést). Az előrelépés hiányának egyik oka az, hogy az intézkedések a kínálati oldalra, azaz a foglalkoztathatóságra (szakképzés, egész életen át tartó tanulás stb. útján) irányulnak, és nem kezelik arányosan a keresleti oldal akadályait, például a megkülönböztetés nyomon követése és az ellene való küzdelem révén. Az általános intézkedések is célozhatnák jobban a romákat. Nem kezelik megfelelően a roma nők és férfiak közötti jelentős foglalkoztatási különbséget (amely Görögországban, Romániában, 19 EU-MIDIS II. (kiválasztott megállapítások). 10
Portugáliában és Magyarországon a legjelentősebb) 20. Tovább kell vizsgálni a magánszektor mozgósításának és a munkáltatók arra történő ösztönzésének lehetőségeit, hogy romákat vegyenek fel, akik több tagállamban a munkaképes korú népesség jelentős és egyre nagyobb arányát képviselik, például az ifjúsági garancia keretében kifejezetten a romákra irányuló intézkedések és a közbeszerzések területén a szociális szempontok alkalmazása révén. A közelmúltban a nemzeti foglalkoztatási szintek a leginkább érintett tagállamok közül többen is emelkedni kezdtek. Az újraéledt gazdasági növekedés hosszú idője várt lehetőséget kínál a romák számára a nyitott munkaerőpiacra való be- illetve visszalépésre, feltéve, hogy a tagállamok hatékony ösztönzőket tartalmazó intelligens politikákat alkalmaznak. Amennyiben a belépési szintű bérek rendkívül alacsonyak, az olyan szociális juttatások, amelyek nem kapcsolódnak az aktiválási intézkedésekhez, munkanélküliségi csapdát jelenthetnek. A nemzeti roma kapcsolattartó pontok szerint a siker legfontosabb tényezői a következők: a romák megszólítása az általános foglalkoztatási szolgálatokon keresztül, például egyéni támogatáson vagy roma helyszíni munkásokon/munkaügyi tisztviselőkön keresztül. A kihívások közül a nemzeti roma kapcsolattartó pontok a következőket jelezték: a készségek és kompetenciák hiányát; a megkülönböztetést; azt, hogy a munkáltatókat fel kell kérni a sokszínűség kezelésének és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemnek a fontosságára; és a roma nők célzottabb kezelését. 3.1.3. Egészségügy Az egészségügy területén továbbra is kihívást jelent az alapvető szociális biztonsági lefedettség; a leginkább érintett országokban, ahol a roma népesség mintegy fele még mindig nem rendelkezik alapvető egészségbiztosítással, nem került sor jelentős javulásra (Bulgária és Románia, de Görögországban több mint 30 százalékpontos javulás). Ez a helyzet az olyan intézkedések dacára is, amelyek a romáknak az egészségügyi rendszerhez való hozzáférését gátló akadályok felszámolására irányulnak, amely akadályok közé gyakran az egészségügyi dokumentáció hiánya is tartozik. A romák általában kedvezőbben ítélik meg saját egészségi állapotukat (a legnagyobb mértékben Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, Portugáliában és Görögországban), ami arra utal, hogy más egészségügyi intézkedések, például az egészségügyi tudatosság, a védőoltásokhoz való hozzáférés, az orvosi ellenőrzés, a szülés előtti és utáni egészségügyi ellenőrzés és a családtervezés előmozdítása terén némi sikerrel jártak. A saját egészségi állapot jobb megítélése a legtöbb országban a rendszeresen éhező romák csökkenő rátájához is köthető. A civil társadalom által nyújtott szolgáltatások és a roma nőkre irányuló intézkedések az egészségügy területén a legerősebbek, de az egészségügyi reformok általánosságban nem foglalkoznak kifejezetten a romák szükségleteivel. Ezeket a megállapításokat a nemzeti roma kapcsolattartó pontok megerősítették, akik a sikerek között a következőket említik: egészségtudatosságot; az egészséges életmód népszerűsítését; a megelőzés középpontba helyezését; egészségügyi ismereteket; 20 Ugyanott. 11
a roma egészségügyi közvetítőket; a civil részvételt; valamint az ágazatközi, több érdekelt féllel való együttműködést. A felmerülő kihívások közé a következők tartoznak: az egészségügyi ellátás és a háziorvosok hiánya a romák által lakott területeken; egészségügyi szolgáltatások túlzottan alacsony igénybevétele; mentális és fizikai problémák; a serdülőkori terhességek; és az, hogy több roma egészségügyi szakemberre van szükség. 3.1.4. Lakhatás A lakhatás területén kisebb előrelépések figyelhetők meg a romák alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférése tekintetében, mivel a víz-, WC-, zuhany- vagy fürdőszoba nélküli háztartásokban élő romák aránya számos tagállamban (különösen Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban) csökken. A villamosenergia-ellátáshoz való hozzáférés szintén némileg javult: a legtöbb tagállamban (Lengyelország és Görögország kivételével) az arány 90 % felett van. Több tagállamban azonban (Cseh Köztársaság, Spanyolország, Olaszország és Portugália) a romákat egyre inkább megkülönböztetés sújtja a lakhatáshoz való hozzáférés terén. A tagállamok nemzeti romaintegrációs stratégiáikban a szociális lakásokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés előmozdítására összpontosítottak, néhányan pedig a szegregáció megszüntetésére irányuló intézkedéseket is elfogadtak. A leginkább érintett országok közül néhányan azonban nem jelentettek be a szegregáció elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket, míg mások egyáltalán nem foglalkoznak a szociális lakásokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáféréssel. Mindkét területen nagy szükség van a további, potenciálisan uniós forrásokból finanszírozott határozott fellépésre, összhangban a Bizottságnak a szegregáció megszüntetéséről szóló iránymutatásával. Ez különösen fontos a számos tagállamban gyakori kilakoltatásokkal összefüggésben. A nemzeti roma kapcsolattartó pontok által említett sikerek (amelyek jellemzően a jövőbeli változások előfeltételei) a következők: a marginalizálódott közösségeknek nyújtott lakhatási támogatás az európai strukturális és beruházási alapok 2014 2020-as operatív programjai keretében; a lakhatás helyzetére vonatkozó felmérések; és a lakhatásra vonatkozó új cselekvési tervek vagy stratégiai dokumentumok. A kihívások közé többek között a következők tartoznak: a szociális lakások korlátozott rendelkezésre állása és alacsony színvonala; hátrányos megkülönböztetés az ingatlanpiacon; és szegregáció és gettósodás. A tagállamok által kezelendő prioritások: A romák számára a minőségi befogadó többségi oktatáshoz való hatékony és egyenlő hozzáférés előmozdítása jogszabályok révén, a közoktatás inkluzív reformjai, a fenntartható finanszírozás és a szegregáció megszüntetésére irányuló, befogadó oktatási és tanulási módszerekkel kombinált, kifejezetten szegregáció-ellenes intézkedések. 12
A munkaerőpiaci megkülönböztetés figyelemmel kísérése és az ellene való küzdelem, amelyek előfeltételei a romák foglalkoztatottsági szintje javításának. Általános és célzott intézkedések átfogó csomagjának kidolgozása, amely mind a munkaerőpiac kínálati, mind a keresleti oldalát kezeli. A nemek közötti foglalkoztatási különbség megszüntetése a roma nőket célzó konkrét intézkedések révén. Az alapvető szociális biztonság minimális biztosítása sürgős prioritásként, többek között a személyi okmányokhoz kapcsolódó kérdések megoldásával, valamint az egyéb minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításával. A roma gyermekek és családjaik egészségügyi ellátásának javításával, valamint ingyenes védőoltások és orvosi ellenőrzések révén a koragyermekkori nevelésben és gondozásban való roma részvétel eredményeinek kiaknázása. A területi szegregáció kezelése összetett, integrált hosszú távú megközelítés révén. Az etnikai alapon történő kilakoltatások megelőzése, és alternatív lakhatás biztosítása a kilakoltatott családoknak (többek között az esb-alapok befektetésein keresztül) a hajléktalanság és a fokozott kirekesztés elkerülése érdekében; valamint Biztosítékok bevezetése annak érdekében, hogy a romák számára hatékony, ténylegesen egyenlő hozzáférést biztosítsanak az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás terén az általános intézkedésekhez és a minőségi szolgáltatásokhoz. A romák sajátos szükségleteinek célbavétele a közpolitikai reformok keretében. 3.2. Uniós finanszírozás igénybevétele 2014 2020-ban a tagállamok összesen 42,3 milliárd EUR-t fordítottak az európai strukturális és beruházási alapokból a társadalmi befogadás előmozdításra, valamint a szegénység és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre, lehetővé téve a szociálisan hátrányos helyzetű csoportokat (beleértve, de nem kizárólagosan a romákat) célzó intézkedéseket: 21,2 milliárd EUR-t az ESZA-ból, azaz az ESZA teljes költségvetésének 25,6 %-át, ami jóval meghaladja a rendeletben előírt 20 %-os minimumot. 11,9 milliárd EUR-t az ERFA-ból, és 9,2 milliárd EUR-t az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA). 12 tagállam 1,5 milliárd EUR-t különített el kifejezetten a romákat célzó prioritás számára (vagyis a társadalmi befogadásra fordított teljes összeg 3,5 %-át). Emellett 11 tagállam összesen 447 millió EUR-t különített el a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre. 13
Beruházási prioritás (BP) A beruházási prioritást választó tagállamok Pénzügyi juttatás A társadalom peremére szorult közösségek például a romák társadalmigazdasági integrációja A megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem és az esélyegyenlőség előmozdítása AT, BE, BG, CZ, ES, FR, EL, HU, IT, PL, RO, SK BE, CY, CZ, DE, ES, FR, EL, IE, PL, PT, SK 1,5 milliárd EUR A finanszírozás nagy része (1,2 milliárd EUR) Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon és Romániában összpontosul. 447 millió EUR A társadalmi befogadással kapcsolatos egyéb prioritások az aktív befogadás, a megfizethető, fenntartható és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint az egészségügyi és szociális infrastruktúra. A romákat az oktatás (például a koragyermekkori nevelés és az alapfokú oktatás) és a foglalkoztatás célkitűzés keretében is támogatni lehet (amennyiben a vonatkozó prioritások között szerepel a foglalkoztatáshoz való hozzáférés, valamint a szociális vállalkozás). Több tagállam túlnyomórészt uniós forrásokra támaszkodik az integrációs intézkedések végrehajtása érdekében, nemzeti beruházások, illetve az esb-alapok által finanszírozott beavatkozások hatásának megfelelő nyomon követése és jelentése nélkül. A tagállamok által kezelendő prioritások: az integrációs intézkedések fenntartható nemzeti finanszírozásának biztosítása; az integrációs intézkedések a romák iskolai végzettségére, foglalkoztatottsági szintjére, a szegregáció megszüntetésére, az egészségügyi, lakhatási és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre gyakorolt hatásának mérése és jelentése; valamint a 2014 2020-as források felhasználása a 2007 2013-ban sikeresnek bizonyult kisebb léptékű kezdeményezések fejlesztésére, bővítésére és számuk növelésére. 3.3. A megkülönböztetés elleni küzdelem A tagállamok létrehozták azokat a jogi kereteket, amelyek tiltják a megkülönböztetést, a gyűlöletbeszédet és a gyűlölet-bűncselekményeket, de továbbra is komoly kihívást jelent az uniós jogszabályok érvényesítése a romák esetében. A helyzet összességében nem javult az évek során. A romákat érintő megkülönböztetés és rasszizmus még mindig jelen van és elterjedt minden kulcsfontosságú területen. A gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények továbbra is jelentős hatást gyakorolnak a roma közösségre. Az előrehaladás hiányát számos, továbbra is fennálló kihívással lehet magyarázni, többek között: a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód biztosítására irányuló politikai akarat hiányával nemzeti, regionális és helyi szinten; a diszkriminatív gyakorlatokat vagy elkülönítést eredményező közigazgatási gyakorlatokkal; 14
az adatok hiányával; a bejelentések hiányával; az ítélkezési gyakorlat hiányával, és a megkülönböztetés és a gyűlölet-bűncselekmények roma áldozatainak elégtelen védelmével. A fejlődés hiánya ellenére el kell ismerni néhány pozitív fejleményt: olyan új jogszabályok és/vagy lényeges jogalkotási módosítások elfogadását, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak a romákra, különösen az oktatás területén (HR, CZ, EL, HU, RO és SK); a legfontosabb szereplők, például a nemzeti roma kapcsolattartó pontok, az esélyegyenlőségi szervek, a gyakorló jogászok, a köztisztviselők, a rendőrség, a szolgáltatók (beleértve a tanárokat), az önkormányzatok és a roma közösségek tagjai közötti fokozott együttműködést és hálózatépítést; a nemzeti esélyegyenlőségi szervek erőfeszítéseit a roma áldozatok támogatására; a megelőzést, tudatosítást, a hátrányos megkülönböztetés elleni, az embereket a romák helyzetére érzékennyé tevő normák és tevékenységek előmozdítását, beleértve az emberkereskedelem áldozatává válással kapcsolatos sebezhetőségüket, a gyűlöletbűncselekmények, a gyűlöletbeszéd és a negatív sztereotípiák elleni küzdelem legjobb gyakorlatainak előmozdítását, valamint a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat érvényesítését (bár számos tagállamban nem megfelelően követik nyomon a bírósági ítéleteket és a romák hátrányos megkülönböztetésének megelőzéséről szóló határozatokat). A Bizottság számos módon támogatja a tagállamok erőfeszítéseit, ideértve a nemzeti esélyegyenlőségi szervek szerepének növelésére és az egyenlőségre vonatkozó adatgyűjtés előmozdítására irányuló munkát is. A tagállamok által kezelendő prioritások: a megkülönböztetés, valamint a rasszizmus elleni jogszabályok és biztosítékok teljes körű átültetése és érvényesítése, például a regionális és helyi szinteket célzó iránymutatások révén; a hatékony és független esélyegyenlőségi szervek kialakításának és működtetésének támogatása, valamint a cigányellenesség elleni küzdelem a többségi társadalom és az érdekelt felek körében, a roma közösséget sújtó negatív sztereotípiákkal és megbélyegzéssel szembeni fellépés valamint a civil társadalom támogatása érdekében. 3.4. Valamennyi érdekelt bevonása nemzeti szinten A Bizottság útmutatását követve a tagállamok megkezdték stratégiáik sikeres végrehajtásának strukturális előfeltételeinek megvalósítását, beleértve az érdekelt felekkel való együttműködést és koordinációt. Elkezdtek beruházni a belső politikák koordinálásába, a stratégiai tervezésbe és az érdekelt felekkel folytatott párbeszédbe. Kijelölték igazgatási szervezeteiken belül a nemzeti roma kapcsolattartó pontokat a romákkal kapcsolatos szakpolitikák koordinálására. A nemzeti roma kapcsolattartó pontok egyre inkább részt vesznek a koordinációban, és hozzájárulnak a politikai döntéshozatalhoz, valamint a nemzeti és uniós alapok felhasználásához. Az emberi és pénzügyi erőforrásaik megerősítése lehetővé tenné számukra feladataik hatékonyabb ellátását. 15
A legtöbb tagállam mechanizmusokat hozott létre a romák befogadására irányuló erőfeszítések koordinálására. A párbeszéd struktúrái jelentősen javultak a romák befogadását szolgáló nemzeti platformok kialakításához nyújtott uniós pénzügyi támogatásnak köszönhetően. Eddig 15 tagállam élt ezzel a lehetőséggel, és alakított ki nemzeti roma kapcsolattartó pontok által összehívott és irányított nemzeti konzultációs folyamatokat. Ugyanakkor továbbra is jelentős akadályok maradtak fenn, mint például a kapacitás és a fenntartható finanszírozás hiánya, a civil társadalom nem kellően átlátható és inkluzív bevonása, valamint a helyi önkormányzatok korlátozott adminisztratív kapacitása a fenntartható integrált intézkedések végrehajtásához. A roma ifjúságot lehetne jobban arra ösztönözni, hogy aktív szerepet játsszon az őket közvetlenül érintő szakpolitikák alakításában. Bár a tagállamok többségében a roma gyermekek és nők helyzetével az általános politikák keretében foglalkoznak, célzott beavatkozásokra is szükség van. A tagállamok által kezelendő prioritások: a nemzeti roma kapcsolattartó pontok emberi és pénzügyi erőforrásainak megerősítése és koordinációs szerepének fokozása; a kapacitásépítés, a fenntartható finanszírozás, valamint a romák, a civil társadalom és a helyi hatóságok átlátható és inkluzív részvételének előmozdítása; valamint a roma fiatalok, a gyermekek és a nők szerepének erősítése az integrációs folyamat aktív szereplőiként. 4. AZ EREDMÉNYEK ÉS A KIHÍVÁSOK ÉRDEKELT FELEIK ÁLTALI ÉRTÉKELÉSE A Bizottság felkérte az európai és nemzeti nem kormányzati szervezeteket, a nemzetközi szervezeteket, a szakértőket és a nemzeti roma kapcsolattartó pontokat, hogy nyújtsák be az uniós keret fő erősségeire és gyengeségeire, valamint azok javításának módjaira és az intézkedési prioritásokra vonatkozó értékeléseiket. Hozzájárulásaik elemzése az európai és nemzeti szintű eredményekkel, kihívásokkal és prioritásokkal kapcsolatos határozott konszenzust mutat, ami arra utal, hogy az érdekelt felek értékelik az eddigi lépéseket, de további reformokat és fejlesztéseket szeretnének látni a kihívások kezelése terén. 4.1. Eredmények Széles körű az egyetértés abban a tekintetben, hogy az uniós keret legnagyobb vívmánya az, hogy a romák befogadását az európai és nemzeti politikai menetrend fontos részévé tette, ami politikai elkötelezettséget teremtett a konkrét, nagyszabású és hosszú távú integrált fellépésre. Az érdekelt felek széles köre úgy vélte, hogy a Bizottság általi éves nyomon követés és jelentések, a tagállamoknak szóló célzott szakpolitikai iránymutatások, az adatgyűjtés és a tagállamok közelmúltban bevezetett jelentéstételi kötelezettsége mind döntő fontosságúak a kérdés politikai napirenden tartásához, valamint az ismereteken és a tényeken alapuló politikai döntéshozatal fejlesztéséhez. Az általános európai jogi, politikai és finanszírozási eszközök mozgósítása szintén elismert eredmény. Az érdekelt felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a Bizottság elkötelezettségének a hátrányos megkülönböztetés tilalmának érvényesítése és a fő politikák (az európai szemeszter keretében országspecifikus ajánlásokon keresztül történő) inkluzív reformja tekintetében. Az uniós finanszírozásnak a 2014 2020-as időszak szakpolitikai prioritásaihoz való igazítása még fontosabbnak minősül. A legtöbb elismerést az új roma-specifikus 16
beruházási prioritás, a kapcsolódó előzetes feltételrendszer és az európai magatartási kódex szerinti partnerségi elv adja. Elismerik az európai és nemzeti koordinációs struktúrák kialakítását, amelyek lehetőséget teremtenek a romák részvételére és az érdekeltek közötti együttműködésre. Kedvezően fogadják a nemzeti roma kapcsolattartó pontok kijelölését a nemzeti romaintegrációs stratégiák fejlesztésének, ágazatközi végrehajtásának és nyomon követésének koordinálására, valamint az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásának és az általános politikák tervezésébe való fokozott bevonását. A romák társadalmi befogadására szolgáló európai platform és a nemzeti platformok létrehozása 2009-ben, és 2015-ben, valamint az esélyegyenlőségi szervek a megkülönböztetés elleni küzdelemben betöltött szerepe a további említett erősségek között szerepel. Végül elismerték, hogy az uniós keret idővel módosult a felmerülő prioritások és hiányosságok kezelése érdekében. Különösen kiemelendő a cigányellenesség uniós szintű felismerésének terjedése és a keret új területekre való kiterjesztéséről szóló tanácsi ajánlás. A nemzeti romaintegrációs stratégiák konkrét eredményeit illetően a nemzeti roma kapcsolattartó pontok hangsúlyozzák a végrehajtás alábbi horizontális és strukturális előfeltételeivel kapcsolatos haladást: a romaintegrációs stratégiák felülvizsgálata; a roma integráció érvényesítése más területeken; helyi cselekvési tervek készítése; a helyi hatóságok egyre aktívabb szerepvállalása; az ismeretfejlesztés (felmérések, útmutatás, képzés); a roma kisebbség, nyelv, kultúra és történelem elismerése; a koordinációs struktúrák kialakítása; a romák részvétele, és a jogalkotási reform. A romák helyzetében elért konkrét előrelépésekről sokkal kevesebb említés történik. 4.2. Kihívások és prioritások A legfontosabb átfogó kihívás és prioritás az uniós keret még mindig korlátozott hatása a romák helyzetének javítására. Ez gyakran olyan külső tényezőkhöz kapcsolódik, mint a gazdasági válság vagy az idegengyűlölet és a nacionalista és populista politikai mozgalmak riasztó erősödése. Az egyéb tényezők között szerepel az integrációs intézkedések végrehajtására irányuló helyi elkötelezettség és kapacitás, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférés hiánya. Az érzékelt kihívások rámutatnak arra, hogy a kulcsfontosságú szakpolitikai területek tartósan fontosak. A legtöbb érdekelt felhívja a figyelmet az oktatásra (különösen a korai oktatásra és a szegregáció megszüntetésére) és a lakhatásra (különösen az erőszakos kilakoltatásra és a területi szegregációra). Ugyanakkor említésre kerül a foglalkoztathatóság javításának a tényleges foglalkoztatásba történő átültetése, valamint az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása is. Számos érdekelt civil szereplő úgy véli, hogy az uniós keret előnyére válna, ha nagyobb hangsúlyt kapna a megkülönböztetés elleni küzdelem, különös tekintettel a cigányellenesség elleni küzdelemre, mint a romák kirekesztésének egyik kiváltó okára. 17
Az egyéb kihívások és prioritások nagy részben átfedésben vannak az elért eredményekkel. Az érdekelt felek utalnak arra, hogy csökken a politikai kötelezettségvállalás szintje, és olyan új prioritások jelennek meg, mint a menekültválság, amely elvonja a tagállamok figyelmét a romák társadalmi befogadására. Ami a tagállamok jelentéseit illeti, azok nagyobb átláthatóságra, további fejlesztésre és a civil társadalom nyomon követésbe történő fokozott bevonására hívnak fel, ami várhatóan elősegítené a társaktól való tanulást is. Álláspontjuk szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre, például több jogsértési eljárás indítása és a jogsértő tagállamokkal szembeni szankciók alkalmazása révén. Sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy a Bizottság az uniós keretben és az Európa 2020 keretében nyújtott roma célzott és átfogó szakpolitikai iránymutatása nem érvényesíthető. Egyesek felhívnak arra, hogy még inkább célba kellene venni a romákat az európai és nemzeti programok, például az ifjúsági garancia és az Erasmus+ keretében. Sokan rámutatnak az európai strukturális és beruházási alapok felhasználása további javításának lehetőségeire, és felhívnak a nem kormányzati szervezetek és a helyi hatóságok számára közvetlen hozzáférés biztosítására a pénzeszközökhöz, az előzetes feltételek érvényesítésének javítására, a partnerség elvének be nem tartása miatti szankciókra, a jobb nyomon követésre (a Bizottság és maguk a romák szerepének növelése révén), valamint az alapok nem hatékony (pl. a képzés nem vezet foglalkoztatáshoz) vagy helytelen (pl. szegregált környezet finanszírozása a strukturális alapokból) felhasználásának megelőzését célzó intézkedésekre, többek között egy átlátható panasztételi mechanizmus révén. Ami a koordinációs struktúrákat illeti, a kihívások közé tartozik a nemzeti roma kapcsolattartó pontok fejlődő, de még mindig nem megfelelő megbízatása, kapacitása és forrásai, a romák nem megfelelő mértékű részvétele és annak szükségessége, hogy a civil társadalom részére átláthatóbb és inkluzívabb részvételt, kapacitásépítést és a finanszírozáshoz való hozzáférését kell biztosítani. Különböző érdekelt felek további és rugalmasabb támogatást kérnek a nemzeti roma platformok számára, valamint több tagállamra való kiterjesztést, és a transznacionális együttműködés lehetővé tételét. A nemzeti és európai roma platformok közötti koordinációt is fokozni lehetne. Az uniós keret és a nemzeti romaintegrációs stratégiák céljainak kijelölése kapcsán néhányan bírálják, hogy hangsúly a marginalizálódott romákra helyeződik, és helyette a roma ifjúságba, nőkbe és a gyermekekbe való fokozott beruházást, valamint szerepvállalásuk növelését, továbbá a romák unión belüli mobilitásának fokozott figyelembevételét javasolják. 5. ROMAINTEGRÁCIÓ A BŐVÍTÉSI FOLYAMATBAN Az uniós keretrendszer kimondja, hogy a romák integrációjára vonatkozó célok ugyanúgy vonatkoznak a bővítési országokra. A Bizottság a bővítési stratégiájában kulcsfontosságú prioritásként szerepeltette a romák integrációját. Bár a bővítési régió politikai menetrendjében 2011 óta kiemelt helyet foglal el a romák társadalmi befogadása, a gyakorlatban korlátozott előrelépés történt. A legtöbb romát még mindig összetett társadalmi kirekesztés sújt, különösen az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás területén. A balkáni háborúkat követően az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült romák integrációját nehezítő tényezőkkel nem foglalkoztak teljes mértékben, és egyes országokban ezt a helyzetet most még súlyosbítja az is, hogy foglalkozni kell a visszatérőkkel. A legtöbb országban a személyi okmányok hiánya még mindig valós problémát jelent egyes romák számára. A Bizottságnak a romák integrációját elősegítő politikája a bővítési régióban a következőket foglalta magában: 18