hogy ebből kettőt minél nagyobb távolságról láthasson a sorhúzó, mivel legalább két rúd szükséges ahhoz, hogy a kitűzött egyenest követni tudja. A kitűzés után a sorhúzó beáll a sorhúzó rúdjai közé úgy, hogy ennek közepén legyen, tehát a középkerék egybevágjon a dolgozó lábnyomával, illetve a kitűzött egyenessel. Ezután az egyenest a kitűzött rudakon figyelve, megindul a sorolóval. Ha elérte az első rudat, megáll, a sorolót leteszi és a menetirányra merőlegesen eldönti a kitűzőrudat és a három sor távolságot ezáltal leméri, majd itt leszúrja ismét. Tovább halad az egyenesen és a többi rudakat is a fent leírt módon átrakja. Mielőtt a negyedik, illetve az utolsó rudat áttenné, kinéz magának a terepen egy pontot, amelynek irányában kell tovább haladnia. A sorból kiérve indul tovább vissza az előbb átrakott, illetve kitűzött rudak által meghatározott egyenesen, és most is a fent közölt módon átrakja a rudakat. Több sor után helyes az egyenest benézéssel ellenőrizni, annak érdekében, hogy a sorok ne görbüljenek el. Ha több sorhúzó is áll rendelkezésre, akkor a fent leírt módon a keresztirányú sorolás is megkezdhető egyidőben. Figyelni kell arra, hogy á" keresztsor merőleges legyen az előbbire. Ennek kitűzése több ismert módszerrel végezhető el. Ha csak egy sorhúzó - van a kerület birtokában, a hosszanti sorok meghúzása után ugyanaz a dolgozó jelöli a keresztsort is. A csemetét a merőlegesen találkozó keréknyomok metszésénél kell elültetni. A banki erdészetben az ilyen keresztirányú sorolást hektáronként 40 forintért végezzük el, tehát egy ember napi teljesítménye 100Xl00-as sortávolság esetén 1 ha. A vörösfenyő fatömeg- és törzsalak-vizsgálatainak eredményei SOPP LÁSZLÓ Felszabadulásunk előtt csak az akácra készült hazai fatömegtábla. Elkészítése az akkori kormányzat, de nemkülönben az erdőbirtokosok anyagi és erkölcsi támogatásának hiányában közel egy évtizedig tartott. A fakitermelés tervszerűségének fokozása hazai fatömegtáblák hiányában mind nehezebb feladat elé állította erdőgazdaságainkat. A hazai fatömegtáblák szükségességét felettes hatóságunk is felismerte és azok elkészítését megfelelő hitelkeret biztosításával 1954-ben elrendelte. Jelenleg már közel 1 millió forint felhasználásával a felszabadulás előtt készült akác fatömegtábla val együtt 15 hazai fatömegtáblával rendelkezünk. Ezek a következők: 1. Az akác sorfa fatömeg- és növekedési táblái. (Fekete Z. 1931.) 2. Akác-fatömegtáblák és szerfabecslési táblázatok (Fekete Z. 1935.). 3 4. Hazai nyaraink (fehér-, szürke- és feketenyár) fatömege (Sopp L. Erd. Kut. 1957. 3 4. sz.). 5. Feketedió-fatömeg- és törzsalak vizsgálatainak eredményei (Sopp L. Az Erdő" 1958. 7. sz.). 6. Cser-fatömegtáblák (Sopp L. 1958. Zárójelentés). 7 8 9. A nemesnyárak fatömege (korai, kései és óriásnyár) (Sopp L. Erd. Kut. 1959. 1 2. sz.). 10. Gyertván-fatömegtábla szerkesztési vizsgálatok (Birck O. Erd. Kut 1959. 1 2. sz.). 11. Tölgy-fatömegtáblák (Sopp L. 1959. Zárój.). 12. A rezgőnyár-fatömeg- és törzsalak vizsgálatainak eredményei (Sopp L. Az Erdő" 1961. 7. sz.).
13. Vörösfenyő-fatömegtáblák (Sopp L. 1961. Zárój.). 14. Vöröstölgy-fatömegtáblák (Birck O. Zárój. 1961.). 15. Bükk-fatömegtáblák (Sopp L. Zárój. 1961.). (1962/63-ban az erdei- és a feketefenyőre készül hazai-fatömegtábla). Ezek alapján a második ötéves terv végére az összes főbb állományalkotó fafajunkra hazai fatömegtáblával rendelkezünk. Napjainkig a vörösfenyő-állományok becslésére külföldi fatömegtáblát használtunk. Az itt közölt adatok ezt a hiányosságot igyekeznek pótolni. Vizsgálataink során 592 db törzset mértem meg szakaszosan és 63 db törzs esetében végeztem részleges törzselemzést. Ez a munka megközelítőleg 250 m 3 fatömeg kitermelésével, 14 000 szakasz bemérésével, közel 700 korongról 60 000 évgyűrű leolvasásával és az így megállapított adatok kigyűjtésével járt együtt. Az 5 cm-nél vékonyabb gally-mennyiség megállapítására a számbavett törzsek 18,5%-át, kéregszázalékok meghatározására pedig 17,5%-át vizsgáltam meg. A felvett törzsek nagy része a közepes vastagsági és magassági osztályokból került ki. 35 cm-nél vastagabb, ill. 38 m-nél magasabb törzsön mérés csak kis százalékban történt. Ennek oka, hogy a felvételi helyeken (Diósjenő, Sopron) ilyen méretű törzsek csak szórványosan fordultak elő, így azok kitermelése különböző akadályokba ütközött. Vizsgálataim alapján megállapítást nyert, hogy a Schif fel-féle fa tömegtábla számsorai a magasság és az átmérő változása szerint hol több, hol pedig kevesebb fatömeget tartalmaznak, mint amekkorát a hazai vörösfenyők felvételekor mértem (1. ábra). > V 1 20 m. törzsfa m 1,5 0,5 S S / / 10 b/ 20tr ö sszesíó f / / /A ns n 0 10 15 20 25 30 35 40 45crn g 1. ábra. A hazai vörösfenyő-törzs- és összes-fatömeg adatainak összehasonlítása a Schif f e l-f éle fatömeg-tábla hasonló adataival, nemkülönben a hazai megfigyelések álapján készült tölgy-fatömegtábla összesfatömeg adataival. Abszcissza: g = körlap (m 2 ). Ordináta: V = törzsfa-, illetve összesfa fatömege (ra s )
Az 1. ábrán bemutatott fatömegadatok közötti eltérések nem meglepőek. Dr. Keresztesi Béla szerkesztésében megjelenő A magyar nyárfatermesztés" című összefoglaló tanulmányiban részletesen foglalkozom a fa mellmagassági átmérőjén és a magassági méretein kívül az egyes fák fatömegére hatással levő egyéb tényezőkkel. Ez esetben az eltérés okát elsősorban a korona- (törzshálózati-) méretek és az ezek függvényeként adódó vékonyfa-százalékok közötti különbségben látom. Schiffel A. Form und Inhalt der Larche (Bécs, 1905) című tanulmányában többek között ezeket írja: Ha az adott magasság és a megállapított mellmagassági átmérő mellett a famagasság százalékaiban becsült koronahossz a tábla adataitól több mint 5 / 0 -kal eltér, akkor a táblában kimutatott törzsíatömeget oly módon kell helyesbíteni, hogy a koronahosszban jelentkező minden 5 / 0 -nyi eltérésért a fatömeget l / 0 -kal csökkentjük vagy növeljük aszerint, am.int a talált koronahossz nagyobb vagy kisebb a táblában foglalt adatoknál." A hazai vörösfenyő korona-, illetve ágtiszta törzsrészének, a Schiffel által közölt hasonló adatokkal való összehasonlítás céljából az összes megfigyelést egy állományként kezelve megszerkesztettem először a magassági-, majd ennek adatai alapján a korona-, illetve az ágtiszta törzsrész görbéjét (2. ábra). 10 20 30 40 -m 50 & 2. ábra. A vörösfenyő ágtiszta törzsrészének és koronahosszának viszonya a mellmagassági átmérő függvényében. Abszcissza: d\,3 = mellmagassági átmérő (cm). Ordináta: a) h = átlagos magassági görbe adatai (m), b) h a hazai vörösfenyő ágrnentes törzsrészének hosszúsága (m), c) h = Schiffel által közölt ágtiszta törzsrész, illetve koronahosszúság adatai (m) A 2. ábra híven szemlélteti, hogy a hazai viszonyok között nőtt vörösfenyő törzsek átlagosan az egész famagasság 13 15%-ával kisebb koronával rendelkeznek, mint a Schiffel által vizsgált törzseké. Ezek alapján a Schif fel-féle fatömegtáblák használatakor a törzsfatömegét átlagosan 3%-kal növelni kell, hogy a tényleges fatömeg adatokat nyerjük. Vegyük továbbá vizsgálat alá, ugyancsak a mellmagassági átmérő függvényében a két fatömegtábla törzsfára vonatkoztatott nagyságát, összehasonlítási alapul a 20 m magas törzseket vettem. gallyszázalékainak
Átmérő a hazai és Schiffel cm 15 21) 25 30 35 40 45 50 által közölt adatok alapján 8 8 9 9 9 10 4 11 13 15 1 7 18 19 20 21 Látjuk a fenti számadatokból, hogy a Schiffel által közölt gallyszázalékok töob, mint kétszer nagyobbak a hazai viszonyaink között mértekhez képest. Ezek alapján feltehető, hogy Schiffel sokkal tágabb hálózatban nevelt állományokból gyűjtötte adatait, mint amilyen körülmények között jelenleg mi neveljük állományainkat. A két fatömegtábla számsorai között mutatkozó eltérések okát tehát elsősorban a koronaméretek közötti különbségekben kereshetjük. A Schiffel-féle táblázatban mutatkozó fatömegtöbblet, úgy vélem, a közölt adatok alapján külön magyarázatra nem szorul. A hiány okát pedig ami általában a vastagabb törzseknél jelentkezik többek között abban látom, hogy a korona nagymérvű lecsúszása folytán a törzs vékony marad, és ez fatömegcsökkenést eredményez. Köztudomású ugyanis az, hogy nagy korona csak szabadabb állásban jöhet létre. Szabad állásban viszont a törzs jobban ki van téve a természet erőinek, amiért is erősebb gyökérzetet fejleszt. Ennek következtében a gyökfő és bizonyos mértékig még a mellmagassági átmérő is megvastagodik anélkül, hogy a törzs többi részén arányosan változna. Ez az alakszám csökkenésén keresztül kisebb fatömeget is eredményez. A felsorolt okokban látom egyik magyarázatát annak is, hogy fényigényes fáink alakszáma (szabadabb állásuk folytán, megfelelő gyérítés hiányában öngyérül) áltálában mindig kisebb, mint az árnytűrőké. Továbbá ugyanazon fafajon belül pedig, a sorfa törzs- és összesfatömege (az egész alacsony törzsek kivételével) mindig kevesebb, mint a zárt állományban levő egyedeké. De csökken még a visszamaradó törzsek alakszáma az erős gyérítés végrehajtása után is, a korona felnyesé<íével pedig a törzset hengeresebbé tehetjük. Fenti okok folytán az egyes fafajokat nem jellemez határozott fajhoz kötött törzsalak. Az évi favágatási tervek összeállításakor a nettó fatömeget is meg kell állapítanunk. A nettó fatömeg megállapítása a kéregvastagság, illetve a kéregszázalékok ismerete nélkül lehetetlen. Mivel a vörösfenyő kéregvastagságáról eddig még hazai adatok nem állnak rendelkezésünkre, szükségesnek tartom, hogy az ezen a téren végzett vizsgálati eredményeimet is nyilvánosságra hozzam. Ezt nagymértékben elősegítette a fa-.tömegtáblák készítésekor szükséges megfigyelések számának törzselemzés útján való gyarapítása is. A vizsgálati eredmények részletekbe menő taglalásától a helyszűke miatt eltekintek. A gyakorlat részére javasolom, hogy 20 cm mellmagassági átmérőig átlagosan 18 20, 20 cm-en felül pedig 20 22%-ot vonjanak le a kéregben mért törzsfa köbtartalmából a kéregnélküli fatömeg megállapítása végett. A vörösfényő kéregben mért mellmagassági átmérőjére vonatkoztatott kéregben és kéreg nélküli törzsfa adatainak, a famagasság bármely százalékában való pontosabb megállapítása végett, azok alkotóvonalát közlöm (3. ábra).
3. ábra. A vörösfenyő törzsfájának kéregben mért mellmagassági átmérőjére vonatkoztatott alkotóvonala kéregben és kéreg nélkül. Abszcissza: ~T~~ x = a famagasság x" százalékában kéregben és ÖL ) kéreg nélkül mért átmérő százalékos viszonya a kéregben mért mell- 100 h x magassági átmérőhöz (%). Ordináta: -r = távolság a vagaslaptól,,h" százalékában ( / 0 ) A 3. ábrán bemutatott alaksorokkal kapcsolatban megjegyzem azt, hogy a csekély számú megfigyelés ellenére az átlagalaksorok és az egyes magassági osztályonként levezetett alaksorok között az eltérés oly minimális (kéreg nélküli törzsfánál: az adatok 45%-ában 0 1,0%, 38,4%-ában 1,1 2,0%, 16,6 százalékában 2.1% felett, a kéregben mért törzsfánál: az adatok 75%-ában 0 1,0%, 21,0%-ában 1,1 2%, és csak 4 százalékában mutatkozik 2,1%-nál nagyobb eltérés), hogy a közölt átlag-alaksorokat állományok felvételénél minden további nélkül alkalmazhatjuk. * Az évenként kitermelésre kerülő faanyag mennyiségét választékonkénti részletezéssel kell favágatási terveinkben kimutatni. Az üzem munkájának meggyorsítását, de ugyanakkor pontosabbá tételét is kívánják szolgálni a 4. rajzábrán közölt grafikonok. A grafikon használatával részleteiben nem kívánok foglalkozni, mivel azt Az Erdő 1961. évi 7. számában a rezgőnyárral kapcsolatban már ismertettem.
100d ; 4. ábra. A vörösfenyő kéregben mért törzsfájának alaksorai a magasság. 100 d x függvényében. Abszcissza: h = famagasság (m). Ordináta: a) ^ = a famagasság x" százalékában mért átmérő viszonya a mellmagassági átmérőhöz ( /e), b) h = törzsfa meghatározott távolságai a vágáslaptól (m) Használatának lényegét röviden a következőkben foglalom össze: a) ha az álló törzs egy meghatározott magasságában keresem az átmérőt, akkor az ábra jobboldaláról indulunk ki és a ferdefutású vonalat addig követjük, míg a törzs teljes magasságára (melynek adata az abszcisszán van feltüntetve) állított merőlegest nem metszi. A metszéspontot az ábra bal oldalára vetítjük, ahol a keresett átmérőt a mellmagassági átmérő százalékában kapjuk, b) Ha viszont egy meghatározott átmérőit keresünk, hogy az a törzsön mily magasságban található fel, úgy az ábra baloldaláról indulunk ki és az előbbiekben leírt menetet visszafelé hajtjuk végre. Továbbiakban a vörösfenyő jelenleg országos viszonylatban kialakult törzshálózati méreteivel, hektáronkénti törzsszámával kívánok foglalkozni (5. Az 5. rajzábrán közölt adatokat vegyük kissé részletesebb vizsgálat alá. ábra). Törzshálózat. A vörösfenyő törzshálózati méreteit hasonlítsuk össze az eddig túlsűrűnek tartott korainyár hasonló adataival. d,.3 Vörösfenyő törzshálózati méretei Korainyár ni é t e r 10 20 30 40 50 1.9 2.(5 3,2 4,0 4,7 2,4 3,5 4,3 5,0 5,6
50 on 5. ábra. A vörösfenyő jelenleg országos viszonylatban kialakult törzshálózati mérete (a), ezekből levezetett hektáronkénti törzsszám (b), valamint a megfigyelések alapján megszerkesztett magassági görbéje (c), a mellmagassági átmérő függvényében. Abszcissza: di, 3 = mellmagassági átmérő (cm). Ordináta: a) th = törzshálózat (m), b) N = hektáronkénti törzsszám (db), c) h = famagasság (m) Ügy vélem, ezen adatokhoz külön magyarázat nem kell, mivel a közölt adatok önmagukban is igazolják azt, hogy a vörösfenyő állományaink kezelése jelenleg nem kielégítő (korszerűtlen). Az előzőleg elemzett megállapításokat még jobban alátámasztják a hektáronkénti törzsszám adatai. Nézzük meg ezeket az adatokat a Greiner-féle fatermési tábla megfelelő állományminőségi (fatermési-) osztályainak adataival összehasonlítva az életkor függvényében: Hazai adatok alapján (Sréiner adatai alapján kor ha-kénti törzsszám d 3, kor ha-kénti törzsszám cm év db cm év db 10 40 2800 10 35 2789 20 55 1 500 20 55 1319 30 75 970 30 75 664 10 85, 650 40 85 513 50 95-460 50 95 459 A közölt adatokat ugyan a törzshálózati méretek alapján vezetjük le, de hogy azok számsorai nemi teljesen irreálisak, azt részint a jelenleg még használatban levő Greiner-féle fatermési tábla megfelelő adatai, de nemkülönben a Diósjenőn beállított kísérleti állományok adatai is igazolják. Ezért a legsürgősebben napirendre kell tűzni az új, korszerűbb hazai fatermési táblák elkészítésének ügyét is hasonlóan a fatömegtáblákéhoz és a jelenleg már korszerűtlen külföldi táblázatokat mielőbb ki kell vonni a gyakorlati használatból. A vörösfenyő hazai fatömegtáblái, mind a törzs, mind az összesfára elké-
szültek. Tanulmányomban az összesfára vonatkozó számsorokat a 6. ábrán közlöm. 15 2,0 2,5 3.0 3,5 4,0 4.5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 cm d,,» 6. ábra. A vörösfenyő összesfatömege a mellmagassági átmérő és a magasság függvényében. Abszcissza: d l l S = mellmagassági átmérő (cm). Ordináta: h = famagasság (m) Az 5 cm-nél vastagabb fatömegnek az összes fatömegből való megállapítására külön grafikont szerkesztettem (lásd: 7. ábra). A grafikon használatát röviden a következőkben vázolom: a már felvett állomány magassági gör- 130 120 110 100 5 10 15 20 2Sm h 30 7. ábra. A vörösfenyő összes- és vastagfa-tömegének százalékos viszonya a magasság függvényében. Abszcissza: h = famagasság (m). Ordináta: százalék ( / 0 )
bejéről leolvassuk a keresett vastagsági osztály (esetleg az egész állomány) átlagmagasságát. A megfelelő magasság százalékos adatával melyet a grafikonról olvasunk le osztjuk az összesfatömeget, eredményül a keresett vastagfatömeg mennyiségét kapjuk. összesfa százalék -= vastagfa. Pl. az átlagtörzs 25 m magas, az egész állományra kiszámított összes fatömeg pedig 598 m 3, akkor a vastag fatömeg: 598 : 1,05 = kereken 570 m 3. A törzsfában, összesfában, vékonyfában és ezek függvényeként magában a törzsalakban is vizsgálataim alapján mutatkozó eltérések indokolttá tették a vörösfenyőre az eddig használt külföldi fatömegtáblák helyett hazai fatömegtáblának az elkészítését. A gépesített rakodásról K O L L Á N Y I A N T A L Az erdőgazdasági munkák gépesítése érdekében az állami erdőgazdálkodás felszabadulásunk óta igen sokat tett és tesz. A gépesítési feladatok között is, egyik legnehezebb kérdés, a sok időt és munkát igénylő rakodás gépesítése. Az anyagmozgatási költségek között a faanyag fel- és lerakodási költsége igen tekintélyes összeget képvisel. A rakodás gépesítésére több kezdeti kísérlet történt, azonban ez a mai napig sem megoldott kérdés. Az úttörő kezdeményezések között alkalmazásra kerültek a különféle megoldású 1 vagy 2 dobos csörlők, amelyeket részben vasúti kocsik, részben pedig gépkocsik felterhelésére használtak. A csörlőket villanymotorral vagy benzin, diesel motorokkal hajtatták meg. A csörlőket azonban csak ipari faanyagok, főleg nagyobb súlyú rönkök felterhelésére lehetett használni. Kísérletezés történt továbbá a portáldaru alkalmazásával is. Ez kevés helyen felelt meg és csak vasúti kocsik terhelésénél, ahol naponta többszáz m 3 faanyag került berakásra. Hasonló eredménnyel járt a Janvarec-daru alkalmazása is. E daru használata azonban csak ott gazdaságos, ahol nagy mennyiségű faanyagot kell megmozgatni. Azonkívül a daru mozgatása is nehézkes, s a portáldaruhoz hasonlóan elég nagy létszámú kiszolgáló személyzetet is igényel. Jelentős előrelépést jelentett a Radó Gábor-féle uszályrakodó transzportőr beállítása. Ugyancsak jelentős újítás volt a gépkocsik iparifa fel terhelésére használt Hajek-féle csörlő. Több erdőgazdaság és az Erdőgazdasági Szállító Vállalat is kísérletezett a Panther-daru alkalmazásával. E darunak is az a legnagyobb hátránya, hogy súlyánál és nagy emelő kapacitásánál fogva az erdő területén csak kivételes esetben lehet gazdaságosan alkalmazni. Jelenleg a felnémeti fűrésztelep használ egy ilyen darut a vasúti- és gépkocsik leterhelésére. A gépkocsikra vasrakoncát szereltettek fel és az egész rakományt, drótkötelek alkalmazásával, egyszerre emelik le. Ott igen jó eredménnyel jár ez a módszer. A Dunaártéri Erdőgazdaság is kedvező termelékenységgel alkalmazza a nagyobb átrakási fatömeggel rendelkező vasúti rakodókon. Számtalan kezdeményezést lehetne még említeni, amelyek előbbre vitték, de teljesen meg nem oldották az erdei rakodás kérdését. Az eddigi tapasztalatokból az szűrődött le, hogy az erdőgazdaságban a faanyag járműre és azokról történő rakodásának gépi megoldására olyan emelő-rakodó gépszerkezetet alkalmas, amely az erdőterületbe, a gépkocsihoz hasonlóan, be tud menni, kevés kezelő személyzetet igényel és egyformán alkalmas ipari- és tűzifaanyag fel-, illetve leterhelésére. E követelmények kielégítésére hozta be az OEF Műszaki Fejlesztési Osztálya a svéd HIAB-darukat. A daru hidraulikus működésű, a gépkocsi alvázkeretére szerelik és a gépkocsi motorja működteti. Kezelője a gépkocsi vezetője, kiszolgáló személyzete a kezelőn kívül 2 fő begyakorolt szakmunkás, A HIAB-daru rakodási technológiájának kidolgozásával az OEF az Erdőgazdasági Szállító, Gépjavító és Anyagellátó Vállalatot bízta meg, s a vállalat az ERTI-vel együttműködve azt