A TÉRINFORMATIKA ALKALMAZHATÓSÁGA AZ ASZÁLYÉRZÉKENYSÉG VIZSGÁLATÁBAN Németh Ákos 1 Bella Szabolcs 2 Szalai Sándor 3 Összefoglaló A természeti katasztrófák közül az aszály az utóbbi évek száraz időjárásának köszönhetően ismét a figyelem középpontjába került. Az aszályos időszakra való felkészülés és az aszály elleni hatékony védekezés a milliárdos kártételek miatt kiemelt gazdasági jelentőségű, erre példaként szolgálhat a 2003-as esztendő. Emiatt nagyon fontos a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek aszályérzékenységének meghatározása. Munkánk során a különböző talajtani, földhasználati, domborzati, éghajlati, valamint talajvíz adatok felhasználásával Somogy megye (mint mintaterület) aszályérzékenységét határoztuk meg. Kutatásunk célja a kulcstényezők kiválasztása és az aszályérzékenység meghatározására vonatkozó módszer kidolgozása volt. A különböző típusú adatokat Surfer 8, illetve ArcView 3.2 térinformatikai szoftver segítségével elemeztük, majd elkészítettük a terület aszályérzékenység-térképét. Ennek segítségével konkrét cselekvési tervet lehet készíteni a különböző területek sajátosságainak figyelembe vételével. A térképi ábrázolás a döntéshozók számára is (akik gyakran nem szakemberek) előnyös, a kockázat átláthatósága miatt. Az aszály elleni védekezés (illetve az aszályos helyzetek kezelése) így hatékonyabbá és gazdaságosabbá tehető. KULCSSZAVAK: aszályérzékenység, természeti katasztrófák, térinformatika, Somogy megye 1. Bevezetés Az emberiség gazdasági társadalmi viszonyainak egyik fő meghatározó eleme az éghajlat. A társadalom az éghajlati átlagra, illetve annak bizonyos szórására építi fel a gazdaságát. Ezért az átlagtól az említett szórásnál jobban eltérő jelenségekre már nem tud kellően felkészülni, így azok különböző nagyságú károkat okoznak. Például a sok csapadék árvizeket okoz, míg a kevés csapadék aszály kialakulásához vezet (Bella, 2003). Az aszály meglehetősen összetett, sokféle módon jellemezhető természeti jelenség. Hasonlóan sok más természettudományi fogalomhoz egzakt, méréseken alapuló, közvetlen számszerűsítési lehetőséget tartalmazó meghatározása aligha adható. Manapság, amikor egyre több szó esik az éghajlatváltozásról, sokakban felmerül a kérdés: mennyire aktuális probléma ez ma Magyarországon? A hőmérséklet adatokról elmondható, hogy az elmúlt száz évben hazánkban az átlaghőmérséklet 0,67 C-kal nőtt (Szalai, 2001). A csapadékadatok esetében ilyen egyértelmű trend nem mutatható ki. Viszont egyes modellek szerint hazánkban 2050-re a csapadék évi összegében mintegy 30%-os csökkenés várható. Szélsőséges esetben Magyarország éghajlata olyanná válhat, mint a ma is száraz dél- és kelet-európai területek jelenlegi klímája (Bradford, 2000) és az aszállyal kapcsolatos kutatások még inkább aktuálissá válhatnak. Az elmúlt években, évtizedekben egyre több tudományág szakembere kezdett foglalkozni a különböző természeti katasztrófák megelőzésével, előrejelzésével, illetve a kezelésével. Az 1 Németh Ákos tanácsos; Országos Meteorológiai Szolgálat; 1525 Budapest, Pf.: 38.; nemeth.a@met.hu PhD-hallgató; Miskolci Egyetem Természetföldrajz Környezettani Tanszék; 3515 Miskolc-Egyetemváros 2 Bella Szabolcs gyakornok; Országos Meteorológiai Szolgálat; 1525 Budapest, Pf.: 38.; bella.sz@met.hu 3 Dr. Szalai Sándor főtanácsos; Országos Meteorológiai Szolgálat; 1525 Budapest, Pf.: 38.; szalai.s@met.hu
évek során több definíció is született (pl. az aszály fogalmára például a 80-as évekre már több, mint 150), ezek következetes használata azonban még napjainkban sem jellemző. A természeti veszélyekkel kapcsolatosan három fontos fogalmat kell megemlítenünk; kockázat, veszély(eztetettség) és érzékenység. A három fogalom közötti összefüggést az 1. ábra szerint jellemezhetjük. 1. ábra: A természeti kockázat definíciója Panizza (1986) szerint KOCKÁZAT (natural risk) = VESZÉLY (natural hazard) + ÉRZÉKENYSÉG (natural vulnerability) + (HAJLAM) (natural susceptibility) A veszély (natural hazard), vagy veszélyeztetettség egy bizonyos természeti anomália (aszály, árvíz, erdőtűz stb.) bekövetkezésének valószínűségére utal. Tehát minél valószínűbb egy területen bekövetkező negatív változás, annál nagyobb a terület veszélyeztetettsége. Az érzékenység (natural vulnerability) ezzel szemben az esetlegesen bekövetkező anomália esetére a válaszreakció mértékét adja meg a természeti és a társadalmi környezet által meghatározva. Tehát az érzékeny területeken a bekövetkező katasztrófa esetén komolyabb károkra kell számítani, mint a kevésbé érzékeny területeken. A fenti két tényező összessége a kockázat (natural risk), ami a bekövetkező katasztrófa kézzelfogható, gazdasági értelemben is számszerűsíthető eredményét adja meg. Egyes kutatók a kockázat meghatározásában a hajlamot (natural susceptibility) is figyelembe veszik, ez azonban még az előzőeknél is bizonytalanabbul definiálható tényező. A fenti megállapítások az aszályra, mint jelenségre teljes mértékig érvényesek. Vizsgálataink során az aszályérzékenység meghatározásának problémakörével foglalkoztunk. Mivel ezzel kapcsolatos éghajlati kutatás tudomásuk szerint még nem volt hazánkban, szükségesnek véltük az aszályérzékenység fogalmát is körüljárni. Wilhite (2000) szerint az aszályérzékenység függ egyrészt a természeti tényezőktől (pl. topográfia, talajviszonyok, klíma stb.), másrészt bizonyos társadalmi tényezőktől (demográfia, technológia, politikai gazdasági helyzet stb.) is. Látható, hogy a társadalmi tényezők időről-időre változnak, ennek következtében az aszályérzékenység is hasonlóan, időről-időre nő, vagy csökken. 2. Az aszályérzékenység meghatározása Az aszályérzékenység vizsgálatához Olga V. Wilhelmi munkája (Wilhelmi és Wilhite, 2002) adta a kiindulópontot. Munkájukban egy adott terület (Nebraska állam) aszályérzékenységének megbecslésére összpontosítottak felhasználva a térinformatika eszközeit és a távérzékeléssel gyűjtött adatokat. Vizsgálataink alapvető célja nekünk is az volt, hogy Somogy megye, mint mintaterület példáján meghatározzuk az aszályérzékenység számszerű értékét. Somogy megye domborzati szempontból megfelelően változatos képet mutat (sík-, dombvidéki- és hegyvidéki területek egyaránt előfordulnak), ezen kívül más paraméterek tekintetében pedig hazai viszonyok között átlagosnak mondható; ezért választottuk ki mintaterületnek. Miért fontos az aszályérzékenység meghatározása? Az aszályérzékenység ismerete elsősorban az aszály elleni védekezés optimalizálásának elengedhetetlen feltétele. Ha ismerjük egy mezőgazdasági művelésre alkalmas terület aszályérzékenységét, akkor az adott területnek megfelelő cselekvési programot tudunk készíteni a károk enyhítésére (sőt, ideális esetben a károk megelőzésére). Eszerint például megtervezhetjük a terület öntözését úgy, hogy az öntözéshez felhasznált vizek optimális felhasználását biztosítsuk. A mezőgazdasági művelés technológiáját megváltoztathatjuk úgy, hogy az aszály által okozott károk minimálisak legyenek. Ebbe beletartozik többek közt a jó minőségű vetőmagok beszerzése, az aszálytűrő fajok és fajták kiválasztása, a szervestrágyázás, vagy az evaporációt csökkentő talajművelés. Belátható tehát, hogy az 2
aszályérzékenység meghatározása, illetve az ez alapján meghozott döntések az egyébként financiális problémákkal küszködő mezőgazdaság számára nem kis költségcsökkenést eredményezhetnek. A fentiekben meghatározott feladatot egy új módszer kidolgozásával kívántuk megoldani. Ennek során fontos szempont volt, hogy a szükséges számításokat gyorsan és egyszerűen lehessen elvégezni, ezért kézenfekvő volt a térinformatika által nyújtott lehetőségek kihasználása. Ezzel sikerült olyan rendszert létrehozni, amelyben a bemenő paraméterek igény szerint változtathatók, a rendszer bármikor bővíthető. Végtermékként pedig megkapjuk a vizsgált terület aszályérzékenységi térképét, amin jól láthatók az egyes területek közötti különbözőségek, ezzel segítve a döntéshozók munkáját. Az aszályérzékenység meghatározásához a legfontosabb és egyben legnehezebb feladat a súlytényezők meghatározása. Ez szubjektív módon történt, az egyes tényezők aszályt elősegítő, illetve az aszályt csökkentő volta szerint. A súlytényezőket egy ötfokozatú skála szerint osztályoztuk. A legkevésbé fontos paraméterek 1-es súlytényezővel rendelkeznek, az aszályérzékenység szempontjából kiemelt jelentőséggel bírók 5-ös súlytényezőt kaptak. Itt rögtön egy önkényes megállapodást kötöttünk, ugyanis vizsgálatainkból az aszályérzékenység szempontjából lényegtelen területeket (beépített területek, vízfelületek, stb.) kiiktattuk, mégpedig úgy, hogy ezekhez a területekhez egy nagyon nagy (50-es) súlytényezőt rendeltünk. 3. Az aszályérzékenység-vizsgálathoz felhasznált adatok 3.1. Digitális domborzatmodell A terület felszínére vonatkozó információk a Honvédelmi Minisztérium Térképész Szolgálata által készített 100 100 m-es felbontású digitális domborzatmodelljéből (2. ábra) származnak. 2. ábra: Somogy megye térségének digitális domborzatmodellje 3
A digitális domborzatmodellből nyert lejtőkategória és kitettség adatokat az aszály kialakulásában játszott szerepük szerint osztályoztuk (Németh et al., 2003). A kitettség értékeknél csak a négy főirányt vettük figyelembe az 1. táblázat szerint. 1. táblázat: A kitettség osztályozása az aszályérzékenység szerint FŐIRÁNYOK A KITETTSÉG IRÁNYA FOKOKBAN SÚLYTÉNYEZŐ Északi 316 45 1 Keleti 46 135 2 Déli 136 225 4 Nyugati 226 315 2 Sík területek -- 3 Meg kell jegyeznünk, hogy bár azonos súlytényezőt kaptak, a nyugati lejtők a keleti lejtőknél érzékenyebbek az aszályra. Ennek az az oka, hogy a nyugati kitettségű területek délután kapnak több napfényt, amikor a levegő hőmérséklete is magasabb. Ezzel szemben a keleti lejtőket a reggeli órákban éri a napfény, ekkor azonban hűvösebb van és a levegő relatív páratartalma is magasabb. Az ebből adódó eltérés azonban véleményünk szerint nem akkora mértékű, hogy az aszályérzékenység meghatározásához figyelembe vegyük. A lejtőkategória osztályozásánál legfontosabb szempont az volt, hogy a lejtőszög növekedésével párhuzamosan a felszínre hulló csapadék egyre nagyobb része folyik le a felszínen. Másrészt a fajlagos felszín is növekszik, így egyre kevesebb lesz az egységnyi területre jutó csapadékvíz mennyisége. A lejtőkategóriák osztályozását a 2. táblázat szerint végeztük el. 2. táblázat: A lejtőkategória osztályozása az aszályérzékenység szerint 3.2. Földhasználat LEJTŐKATEGÓRIA SÚLYTÉNYEZŐ 0 10 1 10 30 2 30 40 3 40 50 4 50 60 5 A földhasználatra vonatkozó adatokat a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) által készített, 1: 100.000-es méretarányú CORINE Land Cover adatbázisból nyertük. Az adatbázisban szereplő földhasználati kategóriákat (CORINE Land Cover Technical Guide, 1994) azonban jelentősen leegyszerűsítettük (3. ábra). Vizsgálatainkban az egyes területeket mindössze három csoportra osztottuk, mégpedig füves terület (1 súlytényező), termőföld (2 súlytényező), illetve egyéb terület (50 súlytényező) (Bella, 2003; Németh et. al., 2003). Ez utóbbiak közé soroltuk az erdőket is, mivel mostani vizsgálatainkból ezeket a területeket kihagytuk. Az erdőtársulások ugyanis az egyéb mezőgazdasági területektől jelentősen eltérő mikroklímával rendelkeznek. A lehullott csapadék a zárt erdőkben gyakran el sem éri a talajszintet. Az elmúlt évek rendkívül száraznak bizonyultak, ami már az erdőkben is kárt okozott. Ezért felmerült, hogy vizsgálni kellene az erdővel borított területek aszályérzékenységét is. Az eltérő tulajdonságok miatt azonban ezt mindenképpen külön kell vizsgálni és arra egy új módszert kell kidolgozni. 4
3. ábra: A földhasználati kategóriák osztályozása az eredeti CORINE Land Cover nomenklatura (A), illetve az aszályérzékenység (B) szerint A B 4. ábra: A talajadatok osztályozása az aszályérzékenység szerint (A fizikai talajféleség; B genetikai talajtípus; C szervesanyag-tartalom; D termőréteg vastagság; E a talaj vízgazdálkodása) 5
3.3. Talajadatok A talajadatokat az MTA Talajtani Kutató Intézete által készített AGROTOPO adatbázisból nyertük és a Miskolci Egyetem Természetföldrajz Környezettani Tanszékén dolgoztuk fel. A vizsgálatok legnehezebb része volt a talajadatok súlytényezőinek meghatározása. Az AGROTOPO adatbázisból a genetikai talajtípusra, a fizikai talajféleségre, a szervesanyag-tartalomra, a termőréteg vastagságára, illetve a talajok vízgazdálkodására vonatkozó információkat használtuk fel. A vízgazdálkodás esetén külön értékeltük a víznyelőés vízvezető-képességet, illetve a vízraktározó-képességet, majd a két tényezőt összeadva újraosztályoztuk a tulajdonságokat (Németh et al., 2003). A talajadatokat és a hozzájuk rendelt súlytényezőket a 4. ábrán látható térképeken mutatjuk be. 3.4. Csapadék adatok Az aszály kialakulásában éghajlati szempontból a csapadéknak van kiemelt szerepe, ezért az éghajlati paraméterek közül első lépésben a csapadékadatokat dolgoztuk fel. Ehhez az Országos Meteorológiai Szolgálat földfelszíni észlelőhálózatának Somogy megyében található 30 csapadékmérő-, 4 automata klímaállomása, illetve a siófoki szinoptikus állomás sokévi adatsorát dolgoztuk fel. Az aszályérzékenység meghatározásához egy terület hosszú időre vonatkozó átlagát kell vizsgálni. Ezért a rendelkezésre álló adatokból kiválasztottunk egy olyan klimatológiai szempontból még elfogadható hosszúságú időszakot, amikor az észlelőhálózat elemei folyamatosan működtek. Az adatok az adatellenőrzésen már átestek, esetleges adathiányokat pedig az OMSZ-nál szokásos módszerekkel pótoltuk. Így elértük azt, hogy az 1976 2000. közötti időszakra folyamatos adatsorral rendelkezzünk. Ezután kiszámoltuk az egyes állomások 25 évre vonatkozó sokévi átlagát. 5. ábra: Az évi csapadékösszeg sokévi (1976 2000.) átlaga Somogy megye területén (forrás: OMSZ) 6
A kiszámított sokévi átlagok térképen való ábrázolása volt a következő lépés. A pontszerű adatok felhasználásával elkészítettük a terület csapadéktérképét. Mielőtt ehhez hozzáláttunk, megvizsgáltuk, hogy a csapadék adatok milyen mértékben függnek a földrajzi helytől. Ennek során megállapítottuk, hogy délnyugatról kelet felé határozottan csökken az átlagos csapadékmennyiség. A magassággal viszont nem sikerült ilyen kapcsolatot kimutatnunk. Ezek a megállapítások a csapadék-térkép elkészítésénél nagy segítséget jelentettek. A csapadék átlagok megjelenítésére a domborzattal mutatott alacsony korreláció, illetve mivel a csapadékadatok térbeli interpolációjára alkalmazható módszerek egyelőre csak korlátozottan megbízhatók (Dyras et al., 2002), inkább a hidrológiában elterjedt Thiessen poligon módszert (Thiessen, 1911) alkalmaztuk. Ennek az eljárásnak a legnagyobb előnye az egyszerűség és a jó ábrázolási lehetőség. Ezenkívül egyes kutatások szerint egyenletes csapadék esetén az izovonalas, a sokszög és a háromszög-módszer eredményei alig térnek el egymástól (Stelczer, 2000). A csapadék adatok aszályérzékenység szerinti osztályozása során tekintettel voltunk arra is, hogy a módszert később az ország egész területére ki szeretnénk terjeszteni. Ezért fordulhat elő olyan kategória, ami Somogy megyére egyébként nem jellemző. 3.5. Talajvízszint adatok A talajvízszintre vonatkozó információkat a VITUKI Rt. Vízügyi Adattárából, illetve a Vízügyi Évkönyvekből nyertük. Somogy megye területén 26 db, különböző szervezetek kezelésében lévő talajvízszint-mérő kút adatait használtuk fel. Az aszályérzékenység meghatározásához a csapadék idősornál már említett 1976 2000. közötti időszakot vettük alapul. Erre az időszakra a havi átlagos relatív talajvízszintek alapján meghatároztuk az relatív talajvízszint sokévi átlagát. A vizsgálatok során a 200 m-nél magasabb tengerszint feletti magassággal rendelkező területeket elkülönítettük és egységesen a 4-es súlykategóriába soroltuk. Ennek magyarázata az, hogy ezeken a területeken a növények egy esetleges aszály bekövetkeztekor a talajvízből nem tudnak utánpótláshoz jutni, mivel a talajvízszint a felszín alatt nagy mélységben található. A többi területen a meglévő adatok alapján egyszerű interpolálási módszer (spline) alkalmazásával elkészítettük a talajvízszint relatív magasságának térképét, majd ezt osztályoztuk az aszályérzékenység szerint. Az osztályozás során azok a területek, ahol talajvíz szintje a felszín közelében van, kisebb értéket kaptak. Ezzel szemben azok a területek, ahol a talajvíz szintje mélyebben van, magasabb aszályérzékenységi kategóriába kerültek. 4. Az aszályérzékenység-térkép Az aszályérzékenység-térkép elkészítéséhez a fent említett befolyásoló tényezők raszteres kategóriatérképeit használtuk fel. A térbeli műveletet több lépcsőben végeztük. Első lépésben a talajadatokat dolgoztuk fel. Az öt talajparamétert összegeztük, majd újraosztályoztuk. Az így létrehozott ún. összetett talajinformációkhoz adtuk hozzá a csapadékadatok, valamint a relatív talajvízszint kategóriatérképét. Ezzel a lépéssel meghatároztuk az általunk természeti változónak nevezett paramétert. Ez a paraméter tehát olyan alapadatokból építkezik, amiket bár a vizsgálat során az átlagolás miatt időben állandó értékként vettünk figyelembe természetüknél fogva változónak kell tekintenünk. Végső lépésként ehhez a paraméterhez adtuk hozzá a digitális domborzatmodellből származtatott lejtőkategória és kitettség-térképet, valamint a földhasználati információk kategóriatérképét. Ezzel a lépéssel a 6. ábrán látható aszályérzékenység-térképet kaptuk eredményül. 7
6. ábra: Somogy megye aszályérzékenység-térképe 8
A megye területét az aszályérzékenység szempontjából három csoportba sorolhatjuk: mérsékelten, illetve közepesen érzékeny, valamint érzékeny területekre. Ha megvizsgáljuk a 7. ábrán bemutatott grafikont jól látszik, hogy Somogy megye területét döntően (34,6%) mérsékelten érzékeny kategóriába sorolhatjuk. Elég nagy a kutatásból szándékosan kihagyott területek aránya (egyéb terület; 40,5%), melyben az erdők is jelentős részt foglalnak el. A közeljövőben az erdővel borított területeket is be kívánjuk vonni a vizsgálódási körbe. 7. ábra: Az aszályérzékenységi kategóriák megoszlása a megye teljes területén 1,3% 34,6% 40,5% 22,0% 1,6% 0,001% (erősen érzékeny) nem érzékeny mérsékelten érzékeny közepesen érzékeny érzékeny erősen érzékeny egyéb terület A nem érzékeny területek (1,3%) döntően a folyóvölgyekben találhatók. Feltételezéseinkkel ellentétben Belső-Somogy homokos vidékei túlnyomó részt közepesen érzékeny területnek adódtak. Mindez annak ellenére van így, hogy ezek a területek a megye legcsapadékosabb térségei közé tartoznak. Megfigyelhető az aszályérzékenység-térképen, hogy a Külső- és a Belső-Somogy között nincs olyan éles kontraszt, mint Bella (2003) munkájában. Ennek magyarázata is abban keresendő, hogy a korábbiakkal ellentétben most már az ún. természeti változókat is beépítettük a rendszerbe. Továbbra is igaz azonban az a megállapítás, hogy összességében a külső-somogyi területek érzékenyebbek az aszályra, mint a megye más tájai. Érzékeny és erősen érzékeny területek néhány kivételtől eltekintve csak a megye északkeleti részén a löszhátak magasabban fekvő, délies kitettségű részén találhatók. Meg kell jegyezni, hogy a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. (VÁTI Kht) által 2003. évben elkészített Területrendezési Terv egyeztetési anyaga szerint a megye keleti-északkeleti szélén helyezkednek el az ún. kiváló termőhelyi adottságú területek. (Az övezet kijelölése a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programban meghatározott elvek szerint történt). Gyakorlatilag ugyanezek a területek a leginkább érzékenyek az aszályra. Ezért fontosnak tartjuk, hogy ezeken a területeken megfelelő gazdálkodási módot szorgalmazzák. Értve ezalatt az aszálytűrő fajok termesztését, a nedvességmegőrző talajművelést, vagy akár az öntözés lehetőségét. Ha csak a vizsgált területeket tekintjük (tulajdonképpen ez a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket jelenti), akkor az érzékenységi kategóriák a 8. ábra szerint alakulnak. 9
Eszerint a vizsgált területek közel kétharmada (58,1%) mérsékelten érzékeny az aszályra. Ez azonnali beavatkozást nem igényel, de az utóbbi néhány év csapadékhiánya ezeken a területeken is óvatosságra int. Viszonylag jelentős még a közepesen érzékeny területek nagysága (37,0%). Ezeken a területeken egy tartósabban csapadékhiányos időszak már érezhető károkat tud okozni. Az érzékeny területeken (2,7%) pedig már ma is olyan technológiát kell alkalmazni, ami egy bármikor bekövetkező aszályos időszakban az aszály által okozott károkat csökkentheti. 8. ábra: Az aszályérzékenységi kategóriák megoszlása a vizsgált területen 2,7% 2,3% 37,0% 58,1% 0,001% (erősen érzékeny) nem érzékeny mérsékelten érzékeny közepesen érzékeny érzékeny erősen érzékeny 5. Összefoglalás Munkánk során kidolgoztuk az aszályérzékenység meghatározásának módszerét. A számításokhoz döntően természeti (hidrológiai, meteorológiai, domborzati és talajtani) tényezőket használtunk fel. A földhasználatra vonatkozó információkat jelen vizsgálatban szintén a természeti tényezőkhöz soroltuk, a jövőben azonban mindenképpen a társadalmi tényezők közé kell sorolni. Az egyes paramétereket az aszályérzékenység szempontjából kategorizáltuk, majd térinformatikai szoftver segítségével térképeken ábrázoltuk. A térképeket egymásra helyeztük és a fedésbe került cellák értékeit összeadtuk. Végül az összegeket újraosztályoztuk és ezzel elkészítettük a terület aszályérzékenységi térképét. Eddigi kutatásaink során csak az aszályérzékenységet meghatározó természeti paramétereket vizsgáltuk. További kutatásainkban már a társadalmi tényezők meghatározása is szerepet fog kapni. A kutatás folytatásaként mindenekelőtt a módszer ellenőrzését kell megoldani. Ehhez a terméseredményeket, valamint az aszály jellemzésére használható meteorológiai paramétereket (pl.: hőmérséklet, csapadékösszeg, SPI, stb.) együttesen fogjuk felhasználni. Meggondolandó a távérzékeléssel gyűjtött adatok (pl. VI, NDVI) felhasználása az ellenőrzéshez. A vizsgálat kiterjesztése az ország teljes területére folyamatban van. Belátható azonban, hogy a hatalmas mennyiségű talajvíz- és csapadékadat feldolgozása, ellenőrzése, adott esetben pótlása sok időt vesz igénybe. 10
Az aszályérzékenység-térkép elkészülte megkönnyíti és új alapokra helyezi majd a döntéshozók munkáját. Az aszályérzékenység ismerete segít a helyes agrotechnika megválasztásában, a megfelelő vetőmagok kiválasztásában, támpontot ad az öntözőrendszerek tervezéséhez. Ugyanakkor az agrártámogatások elosztását, vagy a termőföldek értékét is befolyásolhatja. Ebből is látszik, hogy hazánk aszályérzékenységtérképe minden bizonnyal nagy hatással lesz az ország mezőgazdaságára. Irodalomjegyzék Bella Sz. (2003): Magyarország egyes tájainak aszályérzékenysége. szakdolgozat, ELTE, Budapest, 63 p. Bradford, R. B. (2000): Drought events in Europe. (in Vogt, J. and Somma, F. [ed.]: Drought and Drought Mitigation in Europe). Kluwer Academic Publishers, the Netherlands, pp. 7 17. CORINE Land Cover Technical Guide. European Commission, Luxembourg, 1994. Dyras, I. Bottai, L. Dobesch, H. Grueter, E. Tveito, O. E. Thornes, J. E. van der Wei, F. (2002): The use of geographic information systems in Climatology and Meteorology, COST 719. (http://www.knmi.nl/samenw/cost719/) Maracchi, G. Pérarnaud, V. Kleschenko, A. D. (2000): Applications of geographical information systems and remote sensing in agrometeorology. Agricultural and Forest Meteorology vol. 103., pp. 119 136. Németh Á. Bella Sz. Szalai S. (2003): Aszályérzékenység vizsgálata térinformatikai eszközökkel. XIII. Országos Térinformatikai Konferencia, Szolnok, 2003. szeptember 25 26.; CD-kiadvány (http://www.otk.hu) Panizza M. (1986): The geomorphological hazard assessment and the analysis of geomorphological risk (in Gardnier, V [ed.]: International Geomorphology). Wiley Chichester, pp. 225 229. Stelczer K. (2000): A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, pp. 42 44. Thiessen, A. H. (1911): Precipitation averages for large areas. Monthly Weather Rev. vol. 39 (7), pp. 1082 1084. VÁTI Kht. (2003): Somogy megye területrendezési terve tervi fázis (Egyeztetési anyag). Törzsszám: 2768/2003-2.1.2, 143 p. Wilhelmi, O. V. Wilhite, D. A. (2002): Assessing Vulnerability to Agricultural Drought: A Nebraska Case Study, 2000 Natural Hazards vol. 25, pp. 37 58. Wilhite, D. A. (2000): Drought preparedness and mitigation: Moving towards risk management (in Vermes, L. and Szemessy Á. [ed.]: Proceedings of the central and eastern European workshop on drought mitigation). RePRINTStudio Ltd., Budapest, pp. 39 51. 11